h 12 – 21 Címlapok IV. 1864 – 1866

2013. 03. 29. – 04. 13.

Tartalom

Bevezetés

Címlapok 1864 – 1866

1864. 1. Gróf Bethlen János

6. A csetneki ev. templom

10. Galileo Galilei.

16. Simon Vincze

18. Shakspeare Vilmos.

27. Szilágyi István.

31. SZALAY LÁSZLÓ EMLÉKÉRE.

37. VOLNY JÓZSEF

41. Az akad. palota szobrai: I. Törvénytudomány

46. Lamarmora Alfonz, lovon

50. Alsó-Sztregova

51. A Nemzeti múzeum könyvtárának díszterme.

1865. 9. A Máriássyak ősi fészke Márkusfalván.

11. BÉL MÁTYÁS.

14. RAJKOVICS PÉTER.

16. A lőcsei sz. Jakab-templom.

17. DANTE ALIGHIERI

21. Lincoln Ábrahám

22. Báró Dóczy Zsigmond emléktáblája

24. Gróf Festetics György.

28. SZÉKHELYI MAILÁTH GYÖRGY

43. Rottenbiller Lipót.

48. Vác város látképe.

1866. 6. Erzsébet császárné és királyné

19. Báró Eötvös József.

37. CZUCZOR GERGELY.

40. A Fehérház Washingtonban.

43. SCITOVSZKY K. JÁNOS

44. BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND

1864. 8. 77. Temesvári izraelita templom /nem címlapok, 5/

1864. 21. 197. alsó kép. Máramaros Sziget piaca.

1865. 35. 347. Sz. János temploma Budán.

1865. 47. 592. A pesti belvárosi plébánia-templom.

1865. 52. 661. Mátyás király temploma Budán.

Beillesztett szövegek

1864. 8. 77. Temesvári új izraelita templom

1864. 39. 405. Bikaviadal Madridban

1864. 34. 344. A privigyei régi harang.

1865. 1. 4. A budai lánchídtér.

1865. 51. 653. Szerkesztői mondanivaló

1866. 52. 64. Iskola

1866. 48. 584. Korpona

1909. 5. 93. Csáth Géza: AZ ÚJ MAGYAR ZENE.

Idézettség

Doktori értekezés NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM 2012

Vasárnapi Újság - Edvi Illés Pál

A Petőfi-dagerrotípia

Magyar elektronikus újságok

Krúdy-kiadások

Ismeretlen Kosztolányi-közlések nyomában - EPA

Karácsony a régi idők lapjaiban

Morse-évforduló

E. CSORBA CSILLA: Meztelen a király

Események, évfordulók 12. 11.

CIEGER ANDRÁS: Társasági élet "hivatalból" Bp. Főváros Levéltára 2012

Török Károly - Sulinet Hírmagazin

Duna Televízió műsora, 2013. április 10

Bevezetés

Az 1866 az utolsó évfolyam, amit még az év végéig Pákh Albert, a lap indulásától kezdve szerkeszt. Magas színvonal, változatos tartalom, hazafiságra buzdítás jellemzi a lapok. A sok illusztráció mindegyike rajz. A „Szerkesztői mondanivaló” c rovat igazolja, hogy a lap a történelmi Magyarország minden pontjára eljut. Gyakran fordul elő Máramarossziget. A 29 címlapból 20 személyt ábrázol, a hozzá tartozó leírással. Főúr, hadvezér, költő, egyházi személy, tudós, gyáros is megtalálható a képeken. Több templomot láthatunk, köztük az egykori budavári Mátyás-templomot. A „beillesztett szövegek” és képek az érdekesnek tartott belső képeket és leírásokat tartalmazzák. A gyűjtött idézettség továbbra is sokrétű és a lapszéles körű olvasottságát mutatja. Disszertációban, szakcikkben hivatkozási forrás a Vasárnapi Újság. Sok a latin nyelvű szöveg. Ezeket akkor is meghagytam, ha nincs mellettük a magyar nyelvű változat. Némely leírás hangulatos. „A menyecskék fehér, vagy fekete csipkés taréjos főkötőt viselnek, a hajadonok pedig széles selyem szalagokba fonva, lelógva hordják hajukat” – tudjuk meg az 1865. 48-as számból.

Címlapok 1864 – 1866

1864. 1.

Gróf Bethlen János.

(1791—1851)

A lefolyt év alatt hazánk politikai életében az erdélyi események vonták magukra a közfigyelmet. E sok viszontagságon keresztülment kis ország az 1848 előtti években ritkán nyerhette meg nagyobb testvérének, Magyarországnak rokonszenvét. Pedig kivált 1830 óta, a királyhágón túli alkotmányos küzdelmek nem kevésbé érdekesek voltak a magyarországi viszonyok fejlődésénél…

Bethlen János gróf — a két nevezetes erdélyi államférfinak és történetírónak, Bethlen Jánosnak és Bethlen Miklósnak utóda— 1791-ben született. Tanulását Marosvásárhelyen a ref. főiskolában végezte. Az akkori viszonyok az arisztokráciának legfényesebb jövőt a katonai pályán ígértek. Bethlen is e pályára lépett, s csakhamar kitüntetvén magát, két év alatt már kapitány lett. Miután a szövetséges hatalmak Parist elfoglalták s Napóleon megbukása által az európai béke helyreállott, Bethlen kilépett a katonai szolgálatból, s az erdélyi udvari kancelláriánál, mint tiszteletbeli titkár nyert alkalmazást…

Gróf Bethlen János

Erdélybe visszavonulván, takarékossá lett, s jószágai rendbe hozására fordította figyelmét… Besztercén, az egyszerű szász városban lakott, nem véve részt a közdolgokban. Erdélyre 1811 után komor idők állottak be. Huszonhárom évig nem hívták össze az országgyűlést…A kinevezett vagy helyettesített hivatalnokok folytatták a megyék kormányzását. Az alkotmányos ellenzék 1831-től kezdve Széchenyi Hitel-ének elterjedése, s az európai események hatása következtében itt is megszilárdult…

Bethlen János Kolozs megye közgyűlésén működött, a Leopoldi diploma s az 1791-iki törvénycikk rendeletei értelmében. Indítványára a megye fölírást intézett Ö Felségéhez az országgyűlés rögtöni összehívása iránt…

Zavargás sehol sem történt, de a pártok közt a közeledés mindinkább lehetetlenné vált. Kivételes eszközök vétettek igénybe. B. Wlassich altábornagyot és horvát bánt teljhatalommal küldték Erdélybe. Bethlen mindent elkövetett, hogy pártja soraiban szoros egyetértés, működéseiben összhang maradjon. Arra törekedett, hogy Wlassich bíróvá tétetvén, az ellenzéknek adjon igazat. Az öreg bán megszerette a kedves modorú és széles világismerettel bíró Bethlent, s az országgyűlés kihirdetését sürgette… 1834-ben végre az országgyűlést ki hirdették. Bethlent a központi megye választotta követének, de lemondott, mert kir. hivatalossá is kineveztetvén, barátai célszerűnek látták, egy taggal ezáltal is szaporítani az ellenzék számát… Három kitűnő szónok, Wesselényi Miklós, Kemény Dénes és Szász Károly közt oszlott meg az ellenzék vezénylete…Az ellenzék szigorúan követelt, a kormány nem akart engedni, az országgyűlésnek nem lett eredménye. Néhány hó múlva feloszlatták. Bethlen János körül gyűltek össze megint a tekintélyesebb egyének, tőle várva a bonyodalmak kiegyenlítését. Neki volt egyedül központi hatása….

Legfényesebb parlamenti győzelmeit az 1837-ki szebeni országgyűlésen vívott ki, midőn Erdély kormányzóját és főbb hivatalnokait kellett választani. Bethlen, miután terve sikerült, nyugodtan ment pihenni Vajda Kamarásra, családja körébe. Bethlen János és Kemény Dénes vitték a vezérséget az 1841-diki országgyűlésen, melyen a sérelmek mellett néhány reform-kérdés is fölvétethetett…Az 1848-ki erdélyi országgyűlés létrejövetelében Bethlennek kitűnő része van. A veterán ellenzéki vezér elnöksége alatt kiáltották ki a május 28-ki nemzeti gyűlésben az egyesülést Magyarországgal. Bethlen 1851. mart. 17-én halt meg Pesten, egy évvel Wesselényi, s két évvel Kemény Dénes után. Halálos ágyán kijelentett kívánsága szerint a budai sírkertbe temették el, Kemény Dénes hü barátja és elv-rokona mellé. N**

ETF 26. Dr. Papp Ferenc: Gyulai Pál id. Bethlen János gróf körében

http://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/8800/EME_ETF_026_Pa...

1864. 6.

A csetneki, régi templom.

A kitűnő dohánytermelésről nevezetes Csetnek mezővárosában (Gömör megyében) figyelemre méltó a gót modorban épült, az evangélikusok által a reformáció kezdete óta birtokolt templom, mely hazánk legrégibb épületeinek egyike. Eredetét sokan IV. Béla és illetőleg IV. László idejéből származtatják, a mit faragott négyszegű kövekből alkotott falai és gót ízlésű faragványai, magas keskeny boltozatai is igazolni látszanak. A templom nyugatról keletre nyúlik s az itteni oltár közelében létező szúette, porladozó, régi faragású magas tám-széken, mely a város tanácsa számára fenntartatott, e gót betűkkel vésett felirat olvasható:„0 reX g Lor Iae, Venl CVM paCe. Ámen." Mely mondat az 1272. évszámot jelöli. Az 1786. évben eltávolított kő-szekrényen is (Repositorium), mely értékesebb tárgyak zárhelyéül szolgált s katolikus templomokban máig is divatozik, az 1286 év volt bevésve. Az épület a XV. században a husziták idejében kijavíttatott s nagyobbított, mint ezt az oltár feletti fölirat mutatja, hol e szavak olvashatók:

Hoc opus continuatum est per magistrum Simonem, Emerico sub Vitrico, anno reparatae salutis millesimo CCCCLV.

A különféle idejű festéseken kívül, nevezetesek itt Csetneky István és Ferencz, Bakos Gábor és neje Bornemisza Mária emlékkövei ellátott sírjai. A toronyban hajdan díszlett nagyszerű harangot 1532. Bebek Ferencz véteté le, pénzt veretvén belőle. A templom körül egy hajdan létezett nagyszerű épületnek vastag alapfalai látszanak, állítólag pálosok zárdája állván itt egykor.

A csetneki ev. templom. — (Myskovszky rajza után.)

A rég kihalt Csetneky-család itteni várából még egy átidomított, néhány szobából álló szűk lakház maradt fel, mely körül sáncoknak némi nyomai látszanak. Egyik körbástyájában egy kandallót láttam, mely felett a falon egy, párolgó serbetet ivó és csibukozó török ül lefestve, e körirattal:

„Ut cernis fumum, mittendo ex ore volantem,

Esto memor, quod sic transibit gloria quaevis."

(Amint e füstöt szádból kirepülni tekinted,

Jusson eszedbe, hogy így elenyészik bármi dicsőség.)

Lehoczky Tivadar

Csetnek (szlovákul Štítnik) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 1523 lakosából 1401 szlovák és 25 magyar.

1864. 10.

Galileo Galilei.

(1564-1642).

Két nagy ember háromszázados születésnapját ünnepli ez idén a mivelt világ. Az egyik a költök királya, Shakespeare, kinek emlékünnepe a jövő április hónapra esik, a másik a tudomány egyik vértanúja, Galileo Galilei, kinek érdemeiről most világszerte emlékeznek s kinek emlékét különös fénnyel ünnepelték a múlt hónapban egykori hazájában, Olaszországban. E férfiú a legsötétebb időkben született s mégis egyike lett a legfényesebb csillagoknak a tudomány egén, bár életében csupa üldözésnek volt tárgya s az általa fölfedezett tudományos igazságok értékét csak később kor ismerte el.

Galileo Galilei 1564. febr. 18-kán született Pizában. Mechanikai tehetsége már gyermekkorában feltűnt, s atyja, a ki elszegényedett florenczi nemes volt, alapos nevelésben kívánta részesíteni. 1581-ben rendes tanuló volt szülővárosa egyetemén. Kedvenc foglalkozása volt a zenén kivül a mechanikai rajzolás, más részről a klasszikus írók müveinek olvasása. E mellett az orvostant és bölcsészeti tanulmányokat hallgatta. Szabadelvű, független gondolkodásmódja már ekkor feltűnt s általában makacs, önfejű ember hírében állott.

1582-ben véletlenül egy nagy fontosságú fölfedezés birtokába jutott. A pizai nagy templomban levén, belemerült a tetőről lelógó nagy lámpa szabályszerű ingásába. Figyelmesen észlelte e tüneményt s gondolkodásának eredménye végre az lett, a mit azelőtt még soha nem ismert a világ, az első ingás óra elkészülése, melynek igen nagy hasznát vette csillagászati vizsgálatainál. — Merész tanait buta és féltékeny ellenei hevesen támadták meg minden oldalról, azonban ismeretei által annyira magára vonta a figyelmet, hogy már 25 éves korában a mathematikai tanszékre hivatott meg a pizai egyetemen. Ez idő óta még bátrabban lépett fel nézeteivel s nem tartózkodott a tudományos világ addigi legnagyobb tekintélyeinek, mint p. o. a nagy Aristoteles, téveszméi ellen nyilt harczra kelni. Azonban a sötétség ama századában, midőn a szellemi téren is a legszigorúbb rendőri szabályok tárták féken a békétlenkedő elméket, nem volt könnyű dolog, elismert rendszereket megtámadni. 1592-ben Galileit is arra kényszerítették ellenei, hogy pizai tanszékét s e várost elhagyja.

GaIiIeo Galilei.

Átment Florenczbe. Itt sokkal szabadabban s függetlenebbül mozoghatott, s itt nyert számos tekintélyes barátja befolyásának köszönhette, hogy hat évre a matematika tanárává választatott a paduai egyetembe. A Paduában töltött évek képezik legkellemesebb szakát Galilei életének. Közelről s távolról özönlenek hozzá a tanítványok, hercegek és papok láthatók vendégei között. Külső életviszonyai biztositvák, jólét és családi örömök környezik. Tékozlásig vendégszerető asztalánál kedves barátok és társas vidámság foglalnak helyet. Megtörtént, a mi nagy tudósoknál ritka dolog, hogy az élet kelleme a tanulmány kimerítő komolyságával szövetségre lépett, Padua volt az, a hol Galilei legelőször nézett távcsövén keresztül az égboltozatba oly mélyen mint előtte senki; s itt kezdődik a csillagászatnak, de egyszersmind Galilei dicsőségének is egy uj korszaka. Öt kortársai előtt leginkább csillagászati fölfedezései tették híressé, mikhez a távcső (teleszkóp) tökéletesítése szolgált alkalmas eszközül. Galilei volt az első, a ki fölfedezte a hold hegyeit, a tejút köde csillagok seregévé oszlott fel előtte, a csillagképletekben oly uj csillagokra akadt, melyeket előtte emberi szem nem vett észre, Saturnus gyűrűit ö látta meg legelőször stb. stb. Ezen megdöbbentő, egymást váltó fölfedezések roppant hatással voltak az akkori világra. Hogy ne bámulták volna azon embert, a ki megnyitá nekik az ég boltozatát! Mind e vizsgálódások, észleletek pedig azon meggyőződésre vezették Galileit, hogy földünk, mely aránylag csak csekély pont, nem lehet — mint ekkorig tanitották — a világegyetem középpontja.

Ezen tanai által az akkori obscuransok gyűlöletét teljesen magára vonta. Szerencsétlenségére épen ez időben mindenféle fényes ajánlatok által a toszkánai herceg rábirta Galileit, hogy Florenczbe költözzék át-E fejedelem nem birt elég erővel, hogy őt ellenségei ellen megvédje, midőn ezek a pápához fordultak segítségért. Az ellene támasztott vitát átvitték a vallás terére. A „Santa Maria Novella"-templom szószékéről egy domokosi szerzetes szórta ellene dühös kifakadásait s hirdette eretnekségét. Azonban Galilei mindig határozottabban lépett fel uj tanai mellett s heve által megszolgáltatta a fegyvert ellenei kezébe. Az egyház akkor szigorúan az u. n. ptolemajusi nézeteket vallotta, mert azt hivé, hogy ezek egyeznek meg legjobban a Biblia állításaival. Ptolemaius elavult nézete pedig az volt, hogy a föld mozdulatlanul áll a világ-egyetem közepében s a nap és csillagok naponkint végzik körülte utjokat. — Szerinte a föld az ur, a többi világok mint repülő szolgák keringnek körüle éjjel nappal. Galilei azonban a kopernikusi világrend hive és hirdetője volt. Kopernikus német csillagász pedig azt tanította, hogy a föld a maga tengelye s a nap körül forog. E tárgyú müvei 1530-ban jelentek meg először. E tan villámként csapott az akkori elfátyolozott elmékbe, s a közönséges parasztészre kábítólag hatott. Nem látták-e naponkint, mint közeledik a nap keletről, s mint távozik nyugatra? S nem parancsolják-e a Bibliában a napnak: állj meg!? Ezen érv az akkori időben legnagyobb nyomatékú volt. Azonban Kopernikus könyvét egy félszázadig háborítatlanul olvasták, mig a zivatar a tan legbuzgóbb hirdetője, Galilei ellen egész erővel kitört. Rómába, az inquisitió törvényszéke elé idézték, s 1615. febr. 25-én arra Ítélték, hogy a föld forgásáról szóló tanát, mint a Bibliával ellenkezőt, visszavonja. Azonkívül megfogadja, hogy soha többé ily szellemben tanítani nem fog…Ellenei elnémították ama bibliai ténnyel, hogy Józsua megállította a napot 1617-ben Rómából Flórenczbe tért vissza, s nagy bajjal kieszközölte a pápánál az engedélyt, hogy a föld forgását és az égi testek uj rendszerét bizonyító érveinek gyűjteményét kiadhassa. Tizenhat évre volt szüksége, mig e mü, párbeszéd alakjában, elkészült. A munka megjelenése valóságos rohamra tüzelte Galilei ellenségeit, kik nem nyugodtak, mig másod izbeni vád alá helyezését ki nem eszközölték… Személyesen kellett az inquisitió törvényszéke előtt megjelennie. Itt ismét eretnekségre szólott a vád, mi mellett korábbi ígéretének megszegése súlyosító körülményül rovatott fel. 1633 jun. 22-én a bűnbánók köntösébe öltözve, bíbornokok és főpapok jelenlétében, térdelve volt kénytelen a föld forgásáról szóló tanát visszavonni és megátkozni…Némelyek állítják, hogy összeszedve végerejét, szikrázó szemekkel, összeszorított ököllel, felugrott s hangosan kiáltotta: E pur si mouve (De azért mégis forog!) Később megengedték neki, hogy Rómát elhagyva, Florencben és vidékén tartózkodhassak. Azonban tökéletes szabadságát soha többé vissza mm nyerhette; élete fogytáig az inquisitió felügyelete alatt állott, még akkor is, midőn már egészen megvakult s megsüketült…A sors csapásai alatt meggörnyedve 1642. jan. 9-én — 78 éves korában — meghalt. Vele egy nagy szellem tűnt le, melyet kora épen azért üldözött, mert nem birta megérteni. De örök időkre szóló fényes bizonysága marad annak, hogy az igazság győzedelme végre mégis bekövetkezik. Kopernikus és Galilei tanát illetőleg a római szék is visszavonta kárhoztató ítéletét (az igaz, hogy ez csak 1821-ben történt), s azóta, háborítatlanul foroghat a föld tengelye körül.

1864. 16.

Simon Vincze, csornai prépost

…A Sz. Mihály föangyalról czimzett csornai prépostság Sopron megyében — Rábaközben — a győri püspökségben fekszik. Oschal István és Lőrincz grófok 1180-ban alapították a premontrei rend számára. 1230-ban ujabb adománnyal gyarapította e prépostságot a jótevő kegyes gr. Oschal Mihály, kinek példáját követve egész 1399-ig több birtokkal növelték azt az Oschal grófi család ivadékai, jelesen Kanisai János esztergomi érsek, Kanisai Miklós fő tárnokmester, Kanisai István zágrábi püspök és ismét Kanisai István kir. föajtónálló. Királyaink pedig utóbb különös kiváltságokkal ruházták föl…A csornai prépostsághoz tartozott a budai Nyúl- vagy Margitsziget, s a 16-ik század folytán a Podmaniczkyaktól vissza is foglalták, ujabb korban lett aztán előbb a budai clarisszák, 1787-ben pedig a kamara tulajdona.

Egy ideig a Nádasdyak is bírták Csornát. A belzavarok lecsillapodása után sem akadván senki a rendből, ki e prépostság ügyét fölkarolja. Maximilián 1574 táján Galamboki Máté magyar nemes és esztergomi kanonoknak adományozta. A papságnál maradt egész 1702-ig, midőn

I. Leopold e rendeletével : „De restituendis Regularium bonis," s az 1569-diki 36-dik törvénycikk értelmében herceg Eszterházy Pál, a nádor is sürgetvén, ezen prépostságot akkori birtokosa Jány Ferencz szerémi püspök a premontrei rendnek visszaadta, és Schöllingen Ferencznek, a premontrei rend főpapjának s perneci apátnak adományoztatott. A perneci apátságról a gradici apátra szállt, s ez időtől fogva a csornai prépostság a gradiczi convent kebeléből nyerte prépostjait 1786-ig. II-ik József császár a premontrei rendet is eltörölvén, a prépostság birtokai a vallási alapítványhoz csatoltattak. Az utóbbi prépost, Kameniczky Ágoston építette az uj monostort.

Simon Vincze

Végre 1802-ben márt. 12-én I. Ferencz császár oklevele a premontrei rendet ismét visszaállította, szabadságot engedvén a conventnek, prépostja halála után, saját kebeléből három jelöltet ő felségéhez fölterjeszteni. A prépostnevezési jogot azonban Ő felsége magának fönntartotta. Két gimnázium ifjúsága nevelését a prépostságra bízták. Ugyanez évi országgyűlés 16-ik törvényczikke, a conventnek, ősi jogánál fogva visszaadta. Ezen sok viszontagságon keresztülment, régi, hires és gazdag prépostság mostani prépostja azon férfiú, kinek arcvonásait mutatja mai képünk.

Simon Vincze született Zala megyében Keszthelyen, jul. 14-én az 1813-ik esztendőben. Ugyanitt kezdé iskoláit, Veszprémben folytatta és Szombathelyen, Vasmegyében végezte. 1832-ben sept. 25-én lépett a premontrei szerzetbe; négy évig hallgatta Győrött a theologiát, s 1836. aug. 15-én történt beavattatása után, mint tanár, szerzetének keszthelyi és szombathelyi gymnasiumaiban 17 évig tanárkodott. Tetőtől talpig magyar ember levén, nemcsak a tanodákban, hol tanítványai kitűnően szerették s a lakosság előtt is nagy tiszteletben állott, hanem az irodalmi téren, különösen a gazdászat körül tűnt fel. Az egykor Pozsonyban megjelent „Hírnök" és „Századunk" czimü lapokban számos levelet és értekezést irt .,a köznevelés hiányairól" és „Az uzsoráskodás káros hatásáról," a „Magyar Gazdá"-ban a földmivelés-röl" „a növénykosz természete, tenyészése és kiirtásáról." Különös figyelmet gerjesztettek „Szombathely városa és a Muraköz leírása" czimü hosszabb dolgozatai…

1856-ban a csornai prépostsági javak igazgatásával bízatott meg, 1860 október 13-án pedig préposttá neveztetett ki, mely diszes állásába az 1861-dik év jan. l-jén iktattatott be…Jánosházán két moldvai magyar ifjat (csángót) neveltet, Keszthelyen, hol 7, és Szombathelyen, hol 12 tanár működik, szegény tanulókat részint pénzzel segélyez, részint élelemmel lát el. Minden szerzetház a helybeli mesterlegényeket segiti s a szegény utasokat étellel ellátja. Szerzetesi kötelességeinek igy eleget téve, a gazdaság körül oly javításokat eszközölt, hogy a premontrei rend jószágai a legjobbak közé tartoznak hazánkban. Ö a Győr vidéki gazdasági egylet alelnöke, kinek jóllétünk kifejlése, a tudományosság és. gazdászat emelése igazán szívén fekszik. Adja Isten, hogy közhasznú működésének még igen sokáig örvendhessünk.

1864. 18.

Shakspeare.

(1564-1616.)

A múlt héten az egész polgáriasult világ… Shakspeare Vilmosnak háromszázados ünnepét ülte meg, mely ez évi apr. 23-ára esett. Örömmel láttuk, hogy e részben a magyar közönség, a magyar irodalom és művészet sem képezett kivételt s az emlékünnepek lezajlása után, a Vasárnapi Újság is helyet kér, hogy tiszteletének szerény adóját leróhassa. Minden olvasni szerető ember tudja nálunk is, hogy azt igy kell kiejteni:Sekszpír…A költő hazája, Anglia, büszkébb az ő nevére, mint ama nagy királyné, Erzsébet emlékére, kinek uralkodása alatt Shakspeare élt… Shakspeare, az emberi sziv e legmélyebb búvára, kinek müvei századról századra csak növekedő fényben tündöklenek, kinek hire, dicsősége most már nemcsak nemzetének kizárólagos sajátja, hanem az egész mivelt világ közös, meghódított tulajdona., Ezen ember, kiről meg van irva, hogy „Isten után legtöbbet teremtett," nem állott mindig az elismerés mai magas polczán. Az utókor neki is csak későn szolgáltatott teljes igazságot…. Shakspeare, a gyámoltalan kezdő és kevéssé művelt ifjú színész, néhány év lefolyása alatt hazája legünnepeltebb drámaköltőjévé emelkedett! Shakspeare nem volt úgynevezett „tudós" költő, de kiterjedt olvasottsággal birt, mely izzó képzelő erejének táplálója volt…Shakspeare színmüveiről egész könyvtárakat irtak tele, s mai nap is még mindig irják azokat. És mégis minő keveset tudunk felőle!...Minden arra mutat, hogy Shakspeare gondos nevelésben részesült, s nem mint szökevény naplopó, hanem mint jómódú ember, önszántából ment Londonba. Mesebeszéd, a mit némely életirói mondogatnak, hogy az akkori szokás szerint az előadások alatt a színházba járók lovait tartogatta, azután szerep bemondó és statista lett. Hiszen Londonba érkezése után néhány évvel már egyik társtulajdonosa volt a Globe-szinháznak. Színészi szerepléséről is igen hiányosak az adatok. Azt tartják, hogy csak alárendelt szerepeket játszott…Halála előtt néhány évvel egészen Stratfordba vonult Shakspeare. A nem teljesen hiteles adatok szerint 1616 ápril 23-án érte el a halál. Holtteste a stratfordi sz. háromság-kápolnában van eltemetve; mellette nyugszik neje, kedves Zsuzsanna leánya és veje. Egyetlen fia már jóval előtte halt meg. 1670 körül már leánya utódai közöl sem élt többé senki.

Shakspeare Vilmos. (Geiger nagy olajfestménye után Rohn.)

Sírverset még életében maga készíté s ez így hangzik:

Jó barátom, a Jézusért

E hamvadó porhoz ne érj,

Áldott, ki e kőhöz nem nyúl.

Átkozott, ki csontom közt dúl.

A Shakspeare-irodalom rendkívüli kiterjedésű, nemcsak Angliában, hanem különösen Németországban, hol e nagy szellem mintegy második hazára talált…Shakspearenek számos német fordítója akadt…Összes műveinek magyar kiadása a legújabb időkig a jámbor óhajtások közé tartozott. Akadt ugyan 1845-ben egy francia származású lelkes magyar hölgy, Lemouton Emilia*, (jelenleg Adorján Boldizsárné Gömör megyében), a ki Shakspeare összes színműveinek kiadását 5 darab lefordításával meg is kezdte, de e szép vállalkozást merészsége miatt csodálták inkább, mint sikerénél fogva. Az eredetihez méltó nyelven irt fordítások a legújabb illőkig csak „Július Caesar" és Coriolan" voltak, az első Vörösmarty, az utóbbi Petőfi tollából… Nemzeti színpadunkon eddigelé Shakspeare következő 12 darabja adatik elő : „Hamlet, Lear király, III. Richárd, Macbeth, Romeo és Júlia, Othello, Coriolan, Velenczei Kalmár, V. Henrik, A makrancos hölgy, Tévedések vígjátéka. A napokban színre került Szentivánéji álom. Shakspearet a magyar irodalom számára csak most kezdjük igazán meghódítani azon kedvező viszonyok között megindult teljes kiadással, melyet Tomori Anasztáz nemes vállalkozása mellett a Kisfaludy-társaság rendez. Az I. kötet most, épen Shakspeare háromszázados ünnepélyén jelent meg, az ,,Othello"-t Szász Károly, és a „Szentiván-éji álom" címűt Arany János remek fordítása teszi.. Itt a legfőbb ideje, hogy az idők mulasztásait e tekintetben végre pótoljuk s hogy a költőkirály iránti tiszteletünk kijelentésével, műveinek olvasása által is bebizonyítsuk a világnak, hogy a polgáriasult nemzetek sorában megillető helyünket mi is elfoglaltuk. p_ A_

*Lemouton Emília, férje után Adorján Boldizsárné (Pest, 1824. március 22. – Gortva-kisfalud, 1869. január 22.) író, műfordító-

1864. 27.

Szilágyi István.

Máramarosból, honunk keleti végpontjáról küldjük a magyar közönségnek e megye egyik kitűnő férfiának Szilágyi Istvánnak arczképét, hogy azon sok jeles között foglalhasson helyet, kiknek társaságára oly méltó. Születését tekintve, nem megyénk-beli, mert Szabolcs megye székhelyén N.-Kállóban látott először napvilágot 1819. évi január 6-kán… Szalontáról, hol köztiszteletű Arany Jánosunk utódja volt, jött e megyébe 1845-ben, akkoriban kitűnő szerepet vitt ev. ref. líceumunk egyik tanárául Lugosi József helyére…Midőn a hatalom kényszeritette az iskolai igazgatóságot, egész 4 osztályú algimnáziummá alászállítani… látva e Bethlen Gábor által alapított iskolát megzsibbasztatni feladatának teljesítésében, csak iskolánk igazgató jeles tanára, Szilágyi István nem csüggedett el. Szózatot szerkesztett ez ügyben, s kifejté, hogy ha a magyar műveltség fel nem karoltatik, kevés idővel e vidék magyar eleme vallja kárát. Valláskülönbség nélkül lett ennek következtében ez iskola sorsa felkarolva….Az iskola jövője meg lett mentve, lassan haladva most már ismét főiskolává lett…Ez alkalommal is Szilágyi István derék társával P. Szathmáry Károllyal a Szigeti album szerkesztésével nevezetes segélyt szerzett. E férfiú tudományos műveltsége régóta ismeretes. E lapok régibb olvasói közül ki ne emlékeznék többi között az „Izabella" cimű, néhány évvel ezelőtt itt megjelent jeles történeti rajzára? Mielőtt az akadémiai levelező tagsja lett, több jutalomra érdemesíttették munkái. Alatta növekedett az iskolai könyvtár 5 ezer darabbal, mi nagy részben neki tulajdonítható; itt tölti idejének legnagyobb részét.

Szilágyi István.

Megyénk történetét folytonosan tanulmányozza. Családi összeköttetéseink, régi okmányaink legbiztosabb magyarázója…Neki köszönhető az, hogy e megyében az értelmiség minden osztályának családi nyelve és irodalma a magyar, s hogy itt a nemzetiségi viszály, és szétvonás erős gyökeret nem vert…Midőn a tűzvész iskolánk fedelét s több épületét elhamvasztotta, a felső-visói oláh lelkész és esperes Mihálka László küldött legelőbb felhívás nélkül segélyt. Kinek keble ne dobogna föl e példákon; ki ne tisztelné azon tanárok egyik legjelesebbikét, Szilágyi Istvánt, kinek működése fenntartják e megyében a magyar műveltséget, s nevelik példásan utódainkat, hogy képesek legyenek e megye szociális viszonyait mindig úgy rendezni, és vezetni, hogy Máramaros megye maradandóan a nemzetiség és műveltség végbástyája lehessen honunknak; a mi nem oly csekély feladat. A kétszázezernyi népesség között a magyar elem alig teszi a népesség 1/10-dét, s Galícia, Bukovina és Erdélyország által vagyunk bekerítve. E megyei köztisztelet tette kötelességünkké bemutatni e jeles férfiú arcképét…Névnapján az iskolai kormányzóság testületileg, a megyei értelmiség egy része is megjelent nála. Egyik vezérszónokunk, Szaplonczay József köszönte meg neki a megye részéről azon áldozatát, hogy midőn öt Kecskemét-, Debrecen-, Patak-, N.-Enyed mind meghívta tanárául, ö, tekintve, a máramaros szigeti iskola helyzetét, és nemzetiség szempontjából fontos voltát: innen, a szegénység hajlékából távozni nem akart. A megye fiait vallás különbség nélkül tapintatosan, és sikeresen vezérli a nevelés pályáján…Midőn néhai Alexi György szamosújvári oláh püspök Máramaros megyei híveit meglátogatta, Szilágyi Istvánhoz elmenvén személyesen megköszönte hívei fiainak kitűnő neveltetését, és jövőre is azokat tanárunk gondjaira bízta, — e néhai püspököt pedig ellenségei sem fogják a túlságos magyarság vádjával illetni. Szolgáljon ez honunk e részben nem kedvező viszonyai között némi vigaszul, hogy ez elismerés más vallású férfiak részéről jött. A megyében a nevelés mindig arra irányul, hogy egyetértés, műveltség, humanitás, s a hazai érdekek előmozdítása legyenek gyermekeinknél a főrugók, ha a sors azt rendeli, hogy majd nyomainkba lépjenek, talán szerencsésebben megoldandók hazánk jobb jövőjének kérdését. Máramaros-szigeten, ápr. 5-én.

Szöllösi Balázs.

Szilágyi István (Nagykálló, 1819. január 6. – Máramarossziget, 1897. április 12.) református főiskolai igazgatótanár, író, az MTA levelező tagja (1846). 1845. szeptember 25-én a máramarosszigeti hittani tanszékre választották meg. 1850-ben, mikor igazgatónak választották, szózatot írt a hazai protestánsokhoz, melynek eredményéül nevezetes adományok folytak be a tanintézet pénztárába. Buzdított, dolgozott, lankadatlan hévvel, hogy a tanintézetet a történelmi terjedelemben megtarthassák…

A Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye és Magyarország faiparának és só-iparának központja volt.

1864. 31.

Szalay László.

(1813—1864.)

Szalay László 1813-ban ápril 18-án született Budán, hol atyja helytartósági titkár volt. Már gyermekségében s első ifjúságában némi ellentétes hatások alatt fejlődött. Előbb szülővárosában tanult, de atyja attól tartván, hogy fia nemzetiség dolgában nem nagy haladást tesz,

Székesfehérvárra küldötte, hol két évet töltött, s így a magyar és német műveltség vegyülete volt szellemének első tápláléka. Horvát István még tévedéseiben is jótékony magyar iránya épen oly lelkesítően hatott reá, mint Kazinczy törekvése, ki az európai szellemnek gyújtott oltárt. S valóban alig van íróink és államférfijaink közt valaki, kiben a magyar és az európai műveltség oly ősszhangzóan olvadt volna össze, mint Szalayban. Kazinczy és Szemere barátságukra méltatták a még iskoláit alig végzett ifjút, kit a szép kultusza költői kísérletekre buzdított. Néhány költeménye és kritikai cikke jelent meg az akkori lapokban és zsebkönyvekben, majd egy pár önálló füzetkével lépett föl szépirodalom terén (Bimbók. 1831. Alphonse levelei 1832; Fridrik és Katt 1833). Nemsokára egészen felhagyott a költészettel; érezte, hogy nem költőnek született…Munkája avatta őt be a megújított magyar nyelv titkaiba s adott prózájának fordulatosságot és emelkedettséget. Ide járult klasszikái tanulmánya; sikerrel tanulta el az ó-világ íróitól a nyugalmas méltóságot és erőteljes hangzatosságot. Philosophiai műveltsége szabatosságot és mélységet kölcsönzött előadásainak; journalistikai pályája könnyedséghez szoktatta. Később történelmi tanulmányai folytán a régi magyar nyelv szépségei mintegy önkénytelén szövődtek be stílusába. Nem csak egy nemben gazdagította a magyar prózát: a szónoki, értekező s a történelmi elbeszélő nemben. E mellett leginkább tanulta és értette hazánkban a törvényszerkesztést. Szalay, végezvén tanulmányait, mint majd minden sorsabeli magyar ifjú, juratus lett, majd titkár a helytartó-tanácsnál végre ügyvéd, de nem maradt az. A koraérett és komoly ifjú mélyen tekintett a magyar közéletbe, s üresnek találta. Mélyebb hazafi-fájdalmat érzett, mint bárki, de nem azon eszméktől várta a jövőt, melyeket szónokaink a megyei és országgyűlési termekben hirdettek. Mint egyik hírlapi cikkében maga bevallja, csak egyetlen ember, egyetlen könyv volt hatással reá : Széchenyi Hitel-e A reform, az átalakulás bajnokának esküdt föl…

SZALAY LÁSZLÓ EMLÉKÉRE.

Az 1843 —44-i országgyűlésen, mint Korpona követe lépett föl; figyelemmel hallgatták, de nem tartozott a befolyásosabb szónokok közé. 1845-ben a Pesti Hírlapot vette át, előfizetői 500-ra olvadtak le. Csengerynek adta át a lapot, de tovább is dolgozótársa maradt s eszméit folyvást hirdette. Pályatársai gúnnyal fogadták, mint tudóst, ki a politikába elegyedik, és gyanúsítással, mint a ki meg akarja oszlatni az ellenzéket. Néhány barátjából állott pártja, de mélyen hitt jövőjében. Alig tölt el négy év, s az egész ország elfogadta, törvénykönyvébe iktatta eszméit, az alkotmányos központosítás, a képviseleti parlamentáris kormány rendszerét… Pályája e szakában két munka jelent meg tőle. Publicistái dolgozatok. 1847; Szónokok és státusférfiak könyve. 1846—47. Az első hírlapi cikkei gyűjteménye, mely politikai tanait foglalja magában…Ő volt az első, ki divatos vezércikkeink virágos szónokiasságával szemben, az európai journalistikai formák átültetésével, némi ellenhatást igyekezett felkölteni.

Az 1848-i év a diplomáciai pályára sodorta. Frankfurtba ment, mint a magyar kormány küldötte, a német központi hatalomhoz. 1849-ben Svájcba vonult, s a magyar történelem tanulmányába merült. A múlt poros okleveleit és évkönyveit forgatta, a történelmi fejlődés nagy tanulságait vizsgálta. Ez adja meg Szalay történelmi munkáinak becsét, s emeli legnagyobb történetírónkká…Pályája e szakában két munka jelent meg tőle. Publicistái dolgozatok. 1847; Szónokok és státusférfiak könyve. 1846—47…Történelmi dolgozatai s kiadványai: Magyar történelmi emlékek 1856—60; Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században 1859; Verancsics Antal minden munkái 1857—60; A magyar történelemhez. Erdély és a porta. 1861; II. Rákóczy bujdosása. 1862; Gróf Eszterházy Miklós. 1863. 1861-ben az országgyűlésen mint Pest város egyik követe jelent meg; beszédei és hirlapi cikkei ez időszak legkitűnőbbjei közé tartoznak. Ugyanekkor három röpiratot is irt, melyekben néhány fennforgó kérdést a történelmi kritika világánál igyekezett tisztába hozni. (A horvát kérdéshez. 1861; Fiume és a magyar országgyűlés. 1861; A magyarországi szerb telepek jogviszonya az államhoz. 1862.)…

Nem kedvezett neki sem születés, sem szerencse; részvétlenség, sőt gúny fogadta irodalmi és politikai pályáján, de egy bölcs nyugalmával, a hazafi kötelességérzetével küzdött, s megérte azt a ritka elégtételt, hogy egy nagy napon ellenfelei elfogadták eszméit, irányához szegődtek. Nem kért részt a dicsőségből, de tovább áldozott a haza dicsőségére. Tapasztalat-, tanulmány- és utazásból épen ugy ismerte a külföldi viszonyokat mait a hazaiakat, s mig itthon termékenyítő egy hatott pályatársaira, a külföld nevezetesebb tudósaival való összeköttetése folytán mintegy képviselője volt a külföld előtt a magyar tudományosságnak. Hiven ragaszkodott egyházához, de szóval, tettel védte a más vallásfelekezetek százados jogait és természetes fejlődését, s mint történetíró nem vallásos vagy politikai párt szempontjából ítélte meg a nagy események napjait, a hazai és emberi érdemeket. S mint ember szerénységet önérzettel, komolyságot szellemdússággal, szigort emberszeretettel, udvariasságot őszinteséggel egyesitett, de mindenek felett jellemzi öt, mint embert, Írót, publicistát és törvényhozót az a törekvés, hogy a magyar nemzetiség, alkotmány és irodalom minél bensőbb és szorosabb kapcsolatba jöjjön az európai civilisatio nagy eszméivel. Ennek áldozta egész életét, azt hagyta szent örökségkép nemzetének. Íme a férfiú, kit elvesztettünk."

*

axioart - műkereskedelem az interneten

http://axioart.com/index.php?op=live_catalog_page&id=2960_16
... SZALAY LÁSZLÓ Státusférfiak és szónokok könyve. kikiáltási ár: 4 500 HUF. leütési ár: 8 500 HUF

1864. 37.

Volny József.

Hazai iparviszonyaink fejletlensége okozza, hogy lapunkban aránylag ritkábban emlékezhetünk oly férfiakról, kik nálunk az ipar, különösen a gyáripar terén vívtak ki maguknak tiszteletre méltó nevet és közbecsülést. Volt már több ízben alkalmunk e részben is örvendetes jelenségek, kitűnő szakférfiak ismertetését közölhetni. Az utóbbiak között az első helyek egyikét foglalja el az a férfiú, kit mai képünkben mutatunk be, mint a hazai vasiparnak egyik legértelmesebb s legerélyesebb előmozdítóját.

Elismert tény, hogy csinos kis városokkal s iparkodó lakosokkal bővelkedő északi megyénk, a Szepesség, régi időktől fogva máig igen sok jeles egyént adott a hazának mind a tudomány, mind az ipar száz meg százféle ágazatában. Volny József, a kitűnő vasiparos is, kiről jelenleg szólunk, Szepes-Olasziban 1819-ben született. Miután a jogi tudományokat Kassán bevégezte volna, ellenállhatatlan ösztöntől vezetve, a bányászati szakot választotta életpályául és Selmecre ment át, melynek akadémiáján a bányászati tanfolyamot elvégezte, és mint bányagyakornok a kir. kincstár szolgálatába lépett…Az 1848-ki mozgalmak őt is szólították földalatti csendes működéséből a magyar föld akkori élénk felszínére, a hol a zászlók lobogtak s harsogtak a trombiták. Rövid tábori szolgálat után, Volny Gömör-megyébe vonult vissza.

1850-ben a felföld ismeretes széplelkű és tekintélyes gyártulajdonosa, Trangous Lajos nyug. kapitány, ki kezdettől fogva a fiatal tehetségek bátorítója s gyámolítója volt, Volny Józsefet a Bártfa melletti Mária-völgyi vasgyárának vezetésével bízta meg… 1852-ben Gömörbe, a betléri vas-olvasztók igazgatására hivatott meg, hol gr. Nádasdy hanyatlásnak indult s hitelvesztett vasgyárát 4 év alatt a virágzásnak rég nem tapasztalt fokára emelte. A gyár sok céltalan épületét hasznosokká alakította; a vastermékek számára kereskedési biztos összeköttetéseket szerzett, a vaskő-bányászatot szabályozta, a szenelést rendezte…

VOLNY JÓZSEF

Eredményes betléri munkásságában kitűnve, 1856-ban a rimamurányi vasmű-egyesület választotta meg főfelügyelőjéül, hol mai napig működve, e nagy egyesület vasiparának magasra emelése által országos hatásúvá vált. A rimamurányi vasmű-egyesület a Gömör-, Borsod- és Nógrád megyében birtokos három testületből — az Unió-, Coalitio- s Ózdi hengergyári vasmű-egylet összeolvadásából alakult. 160 részvényes birtokosa, mintegy 60, az özvegy s gyermekekre nézve egyaránt érvényes nyugdíjjal ellátott tisztje van. Birtokához tartozik négy olvasztó, hámorok, két kőszénnel dolgozó hengergyár, 30 000 hold erdő, sok helységben jelentékeny földesúri birtok s gazdag vaskő telepek. Évi termelése mintegy 200 000 mázsa nyers, 100 000 mázsa kovácsolt s hengerelt vas…

Volny József új s nagyobb szerű vasgyárakat alkotott, kő- s gyári vasutakat varázsolt elő; a terjedelmes tiszti személyzetet szeretetre, hűségre, szorgalomra, ügyességre nevelte, a vastermelést mennyiségben megkettőzte, minőségben a lehető tökélyig vitte; az egyesület szellemét magasabb nemzetgazdasági szempontokhoz vezérelte…Hazafias érzülete, becsületessége s ritka szakértelme, mely nevét az irodalomban is ismeretessé tévé, régen biztosították Volny József számára a köztiszteletet. A rimamurányi vasmű-egyesülés két szép s nagyszerű henger-gyárainak : az újjá alakított ózdi s egészen új nádasdi gyár rajzait s leírását alább közöljük.

Borsod megyei vasgyárak : I. Az ózdi vasgyárak.

Borsod megyei vasgyárak : II. A nádasdi vashenger gyár.

Volny József (Szepesolaszi, 1819. március 12. – Osgyán, 1878. szeptember 14.) kohómérnök, az ózdi és a salgótarjáni gyárakban dolgozott…Andrássy Manó gróf kezdeményezésére 1868-ban alakult meg a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat…Volny Józsefet kérték fel a vezérigazgatói teendők ellátására. A vállalat működőképességét hamar helyreállította, majd rövid időn belül gazdaságossá is tette. wiki

1864. 41.

A magyar akadémiai palota jelen állása.

…A monumentális épület már most is — bár nagy részét még mindig állványok takarják — díszesen emelkedik ki a pesti Duna part háztömkelege közül…A fő bejárás a Lánchíd-tér felé nyíló három ajtón vezet a nagy csarnokba, melynek boltozatai stukkó-bordáikkal szürke márványoszlopokon nyugszanak. Ezen oszlopok talapzata veres, fejezete pedig fehér márványból van. Az oszlopok már mind fel vannak állítva, a csarnok beboltozva és a stukkó-munkálatok felrakása folyamatban van. A nagy csarnokból néhány lépcsőn feljut a látogató a nagy galéria-alakú folyosóba, mely földszint, az első és második emeleten ismétlődik. A folyosó összeköttetésben áll az Akadémia utcára nyíló kocsi-bejárattal és az ezzel összefüggésben levő kisebb előcsarnokkal. A nagy folyosóból jut az ember a főlépcsőre, mely szürke márványból készül és a második emeletig vezet föl. Földszinten balra, a Duna felé, 3 teremben és egy az udvarra nyíló külön teremben vannak a könyvtári helyiségek, melyek boltozatai sugár vasoszlopokon nyugszanak. A könyvtárral szoros összeköttetésben van a Lánchíd térre eső nagy nyilvános olvasó-terem és az akadémiai tagok külön olvasó-szobája. Az udvarra néz egy nagy terem az Antiquák számára és még egy kisebb helyiség az akadémiai tagok használatára. Az Akadémia-utcára eső részben földszinten 4 bizottsági ülésterem és a könyvtárnok lakása, valamint a Kisfaludy-társaság terme van elhelyezve. Az első emeleten (oszlopos) folyosóból nyílnak az ajtók a közgyűlési nagy terembe, melynek 24, fehér-veres márvány oszlopai tartják a közönség számára kialakított karzatokat. A terem maga öt díszes ablakkal, illetőleg ajtóval, a Lánchíd térre eső erkélyre nyílik. A nagyterem mennyezetét 24 kariatida tartja. A terem falainak alja 4 láb magasságban, valamint az ajtók is, az akadémiának Mexikóból, László Károly hazánkfia által ajándékképen küldött mahagóni fával lesznek borítva. A dunai oldal közepén van továbbá a kisebb és nagyobb rendes ülésterem elhelyezve, egy előteremmel és összeköttetésben az elnöki és titkári szobákkal, valamint egy külön lépcsőn elérhető hivatalos irodával, melyből az udvarra jutunk. A Lánchíd tér felé, a nyilvános olvasó-terem felett a természettudományi osztály ülésterme és kísérleti helyiségek vannak. A rendes ülés-terem, már igen előre haladt; a gipsz domborművek a lapos boltozatú mennyezeten, valamint a falakon már készek, Remélhető, hogy még ez ősszel tökéletesen elkészülnek; falait ennek is alul mahagóni fával borítják. Részint az Akadémia-utcára, részint az udvarra vannak elrendezve a pénztárnok és titkár lakásai, külön lépcsővel. A második emeleten a folyosóról nyílnak az ajtók a nagyterem karzatára, míg a dunai és lánchídtéri oldalon az Eszterházy-képtárnak szánt helyiség van. A termek egyikéből bánsági márványból készült lépcső vezet az akadémiai nagyterem, a folyosó és lépcsőtér fölött elhelyezett Eszterházy-képtár főtermeibe. Az udvarra eső részben a második emeleten vannak a felső világítással ellátott helyiségek, melyek a magyar képzőművészeti társulatnak adattak ki haszonbérbe. Az akad. utcára eső részben a képtárfelügyelő és szolga lakásai vannak, valamint az utcára eső mezzaninban (fél emeleten) is, a szolgák számára készült lakások vannak.

Az akad. palota szobrai: I. Törvénytudomány (Fénykép után).

A lánchíd-térre eső közép részben, illetőleg az akadémiai nagyterem, nagy folyosó és lépcsőtér feletti helyen 8 nagy képtári terem van, melyek közül a 4 legnagyobb felső világítású. Ezen helyiségek fogják a képtár középpontját képezni. A külső homlokzat közepén, az akadémia hat tud. osztályára vonatkozó szobrok látszanak. Ezek Wolf, berlini tanár és szobrász műtermében készültek. Egyikét, a törvény tudomány jelvényét, lapunk mai számában fényképi másolat után közöljük. A többieket is meg fogjuk ismertetni. A dunai oldal közepén még 4 más hasonló tárgyú szobor fog felállíttatni, a sarkokon pedig különféle nemzetbeli tudósok és művészek szobrai állnak: Galilei, Révay, Leibnitz, Newton,

Descartes és Rafael). A középső épületnek négy sarkára pedig szfinxek fognak tétetni. A külső homlokzaton a márvány berakások pécsi márványból vannak. A könyvtár már jövő évi sz. György-napra be lesz rendezve, valamint a magán lakások is. A nagytermet és a képtári helyiséget kivéve, a vakolási munkák legnagyobb részt már elkészültek. Az udvar és a többi részek is, a nagytermet és a felette lévő képtárt kivéve, még ezen ősszel ki lesznek vakolva. A lakások egy részébe e napokban ideiglenesen már az építési személyzet fog költözni, és teljes reményünk van, hogy jövő sz. György nap után az Akadémia tudományos működése már a palotában fog folyni. A nagyterem pedig, ha csak némileg kedvező anyagi viszonyok közt folyik is az építkezés, hasonlóképpen jövő évi május vagy júniusban egészen elkészülhet. Ha kedvez a szerencse, összesen három évnél nem sokkal több időbe fog kerülni a tudományok fényes magyar hajlékának teljes fölépítése. Óhajtjuk, hogy úgy legyen.

1864. 45.

A szentgotthárdi ütközet, és a vasvári béke.

(Történeti rajz 1664-ból.)

Hazánkat a roppant ozmán hatalom, saját fiainak párt-tusái miatt lenyűgözve, vaskarjai közt erősen szorongatta, a kifogyhatatlan haderő, minden részeiben behálózta. Ha a császári seregek vezetői, ujjat nem húznak a magyar hősökkel, ezek harcias vitézségét nem kicsinyelve, s ha maguk közt is nem szakadoznak külön részekre — több helyen, nevezetesen pedig, mind Nagy-Várad, mind pedig Érsekújvár falai alatt, egész tömegében meg lehetett volna törni. Forduló pontját érte el a háború, a Rába folyam jobb és bal partján az 1664-dik esztendőben aug. 1-ső napján Vasmegyében Szent Gotthárd magaslatain és völgyeiben. Alig hogy elhamvadnak Zerin-vára üszkei, melyet hős ura iránti irigységből, Montecuccoli tétlensége segített megdőlni, a roppant haderővel Kanizsa alá megérkezett Kinperly nagyvezér, kinek telhetetlen szomját csak magyar vér enyhítette, már is azon tervezett, hogy Magyarországot egészen elnyelhesse.

És midőn ezt a tervet a jó török-dohányfüst fellegei közt elbizakodva beszéli körülte álló basáinak, megdöbbenve csendítette meg fülét az a kellemetlen hír, hogy Souchez német tábornok az érsekújvári basát Léva mellett tönkre verte, Párkányt elfoglalta, s az esztergomi hidat felégette. Ezt megbosszulandó, kevély szívvel indult ki kanizsai erős táborával, terve végrehajtására, melynek, hogy vér- és prédaszomjas serege előtt, minél nagyobb nyomatékot adhasson, először is, a kis komáromi várőrséget — mely az óriás erő előtt meghódolt

— becsületszava ellenére, gyilkos tatárjai által, a várfalakon kívül a szabadban, felkoncoltatta, a várat pedig fölgyújtatta. Ugyanezen szomorú sorsban részesült Zalaegerszeg is. Az ártatlan földnépe, ezt látva, lakhelyét odahagyta, minden lélek menekült, ki hová tudott.

A császári sereg is, elhagyva Murasziget közti állomását, Muraszombatnál átkelt a folyamon, és az Olaszországon keresztül megérkezett, és Rackersburgnál egy pár napig pihent francia önkéntes segítő hadcsapatok fővezére gr.Colligni tábornokkal,nagy örömrivalgás közt — egyesült. Colligni első szava is az volt: merre van Zrínyi Miklós, hadd üdvözöljem!

Az akadémia-palota szobrai: IV. Nyelvészet. (Fénykép után ) A témához nem kapcsolódik, egy szobrot az előző közleményben bemutattunk. G.

Ez egyesülés alkalmával, a foglyok és szökevényektől megérték a vezénylő tisztek, hogy a török had Győr felé húzódik, ezt éa vidékét tűzzel vassal pusztítani. így egymást értve, a császári sereg is arra vette útját, még pedig annyival is inkább, mivel Zrínyi, ki Győr körül táborozott, épen nem birt kellő erővel a nagy fontosságú helyet és vidékét a törökök megrohanása ellen biztositani. A császári összes és alkalmazható lovasság 12 faltörő ágyú kíséretében elől ment, utána pedig a gyalogság vonult, a tüzérséggel együtt, a mocsárok felett a parasztok által, a maguk közlekedése és fenntartása, de a törököktől való félelem miatt lerombolt, ez alkalommal azonban újra felépített, hosszú és széles hidakon Körmend felé tartva, hol Nádasdy és Budiani kedves rokonok táboroztak, színlelve, mintha az ellenséget oldalvást akarnák megtámadni.

A milyen makacs és elszánt erővel erőszakolták a törökök a Rábán való átkelést, épen oly vitézül verte azt vissza Zrinyi, Hohenlohe és Colligni, ki a küzdelem hevében forrón ölelve csókolta meg Zrínyit, tisztelete jeléül. Július 24-én, mely napon a törökök átkelése a Rábán meghiúsult. Montecuccoli tábora a birodalmi, franczia s más egyéb kül-segedelemmel együtt 70 000 főből állt. Miután a török haderő felhagyott volna — más átkelési vonalat keresve — a Győr körüli átszállással, megindult lassan haladva Szent- Gothárd felé, szintén azon irányban, farkasszemmel nézve egymásra. Mozgóvá tette magát a bal parton a császári sereg is mint egy hosszan nyúló nagy erdő, melynek lombjait lassú szél ingatja. E pillanatban hasonló volt a Rába két partja óriási tűzhányó hegyekhez, vagy egy zúgva háborgó tengerhez, melyen az utazók épen nem tudhatják, mikor temeti el őket a lávafolyam, vagy a magasra felcsapó hullám! A törökök több helyen mindaddig erőszakolták az átkelést, mig nem az első komoly összeütközés a körmendi hídfőnél megtörtént jul. 26-án. Korán reggel a császári egyesült sereg Körmend alá érve, a törökök által felgyújtott falvak magasan fölszálló füst fellegeiből észrevehette, de a kisebb ágyúlövésekből is meggyőződhetett, hogy a törökök nem messze lehetnek a főerővel….

A törökök nagyobb erőt gyűjtve össze, ismét a hid elfoglalását erőszakol ák. Ezalatt Monteeuculi is megérkezett testőrségével, kiket Körmend legszélesebb utczáján állított fel. De mivel Hohenlohe katonái ezen fölállítás miatt szabadon nem mozoghattak, mely körülmény az ellenségnek csak előnyére szolgált volna, a fővezér testőrei a mellék utczákba rendeltettek. Mi megtörténvén, Hohenlohe 80 bátor lovasával, ismét a hídfőhöz vágtatott, vitézül nyomva vissza az ellenséget, mely a jobb parton, folyvást nagyobb csapatokban sorakozott, melyek zöméből, mint egy pokoli bánya, ugy szórták a tüzet a törökök. Az ily elkeseredéssel folyt hid-ostrom, és hősies elszántsággal kitartott védelme folytán, Hohenlohe a hidfö felett álló toronyból, azon hir felöl értesíttetett, miszerint az ellenség nagy tömegekben a folyam mellett felfelé húzódik, alkalmasint, hogy a másik hidat keríthesse birtokába. .…Colligni egyik kedves kapitánya, Lachaut, ki a hid főőrségét vezette, és az ellenséget már két izben meg ritkította, és szintén kapitány St. Aignan már említett herczeg kisebbik fia, ki égett a vágytól az ellenséggel küzdeni, jó kedvében tovább ment, mint kellett volna… Sault gróf pedig Troisville marquissal jobb karján mindenik nehéz sebet kapott, több nemes

francia önkéntessel együtt, sőt maga Colligni is… Hohenlohe azon fortélyt gondolta ki, miszerint egy helyben mozdulatlanul állva, oly sűrűn ágyúztatott, hogy serege jobb szárnyán — a balszárny folytonosan Szent-Gothárd felé haladván — a láthatárt elfedő füst-oszlopok fedezése alatt, egy szakasz lovassága csakugyan áttette magát a Rábán: Amit észrevévén Gunisch ezredes a horvátoktól, daczára annak, hogy combját egy golyó fúrta át, melyből csak ugy folyt a vér, az átkelésről mégis sietve tudósította Hohenlohét, ki rögtön egy máltai lovagot 100 franczia lovassal, 60 horváttal és Budiáni magyarjaival, kik már három zászlót foglaltak el, oda parancsolt, kik egyesülten önmaga vezérlete alatt, az ellenséget megtámadták, visszaverték, de a vezér drága szép lova alóla ellőve; így lett megvédve a körmendi híd.

(Folytatása következik.)

1864. 46. 486. /folytatás/

…Midőn már minden veszve látszott lenni, kellő időben Zrinyi és Colligni, a romboló ágyúdörgések morajában, mint szabadító angyalok érkeztek meg. Őket csak hamar követett luneburgi ezredes Rauchhaupt, két lovas osztállyal, és a német egyesültek összes gyalogsága. A franczia és magyar lovasság, mely szorongatott helyzetében is vitézül tartá magát, vezéreik jeladására megmozdult, kivont fegyverrel, mely ragyogott a napfényben, és a többi csapatokat is, lelkesült felkiáltásával magával ragadva, az ellenséget megrohanta, és túl a folyón visszaverte. Épen 1 óra volt délután. Ekkor azonban egy alapnélküli hír szárnyalt sebesen keresztül a táborban csupa képzelődésből, mint ez táborozás alkalmával rendesen meg szokott történni. Az a hir terjedt ugyanis el, hogy az ellenség a lovas és gyalogőrség szeme láttára, egész erővel áttört újra a vízen, hogy a hadsereget bekerítve egy csapással megsemmisíthesse. Ez a hir természetesen lehangolta a sereget; annyival inkább pedig, mivel az élelmi szerek, és a hadkészlet, meglehetősen fogytán voltak. Úgy látszott, hogy mind a készség és akarat, mind ez imént kivívott szerencsés fegyvertényre, mind végre a további hadműködésre nézve kellemetlen hatással nehezült… A vaklármából egyébiránt, annyi igaz volt, hogy az ellenség erősen tüzeltetett, de azokra, kik vitézül visszaszórták, és bosszúja golyóinak a franciák részéről marquis de Vaillé, a Granse ezred legidősebb kapitánya, és néhány közlegény esett áldozatul….

1864. 48. /vége/

….A fejedelem, veszélyben forogni gondolván magyarországi érdekeit, minden német hadait Magyarországba rendelte. És ezek, az erős és rossz levegő daczára is, — melyet egyik érvül hoztak fel, a békekötés igazolása végett, — el is jöttek örömmel, a gabonának és bornak földjére. A megérkezett német sereg, minden személy-, rang- s osztálykülönbség nélkül elfoglalta szállásul a földbirtokosok házait, telkeit. Városok, várak, faluk, igazgatási tekintetben német elöljárókra, s kerületi főnökökre bízattak, a magyar tisztviselők hivatalaikból kitétetve, elűzettek. Vármegyék, ítélőszékek, melyek törvény által kiszabott, királyi eskületételek által szentesített hatáskörükben, a törvény, és igazság védpajzsa alatt működtek, jogaikban megsemmisíttetve, szabadságaikban megszorítva, fenekestől felforgattattak. Ezen nagy szerencsétlenséghez járult még a vallásbeli villongás is, mely az elkeseredést azáltal, hogy a protestánsoktól, különböző ürügy alatt sok templomot erőszakosan elfoglaltak. Kezdetét vette a Wesselényi Ferencz nádor, Zrínyi Péter, Rákóczy Ferencz, Frangepán Ferencz, Nádasdi Ferencz összeesküvése, s ennek folytán így fogattak perbe Nádasdy, Zrínyi, Frangepán, és a Montecuccoli s Lobkovitz által előidézett zavarnak így estek áldozatul. A szomorú és gyászos színdarab bevégzése után így állíttatott fel a pozsonyi választott bírák törvényszéke gr. Rothal János elnöklete alatt, a nevezett összeesküvésnek több tagja elitélése okából. Szelepcsényi érsek, mint a jezsuiták hatalmas pártfogója, a magyar protestánsok sanyargatására mindent felhasználva, Kolonics nyitrai püspök és társaival oda működött, hogy a vádlottaktól kicsikart áttérési bizonyítvány után, a protestáns lelkészek és tanítók, nevezetesen pedig 250 ev. luth. és 57 ref. pap, a nápolyi gályákra számkivetésre ítéltetett. Ily és több efféle szomorú következései lőnek a vasvári békekötésből származott egyenetlenségnek, Lobkovitz és Montecuccoli gyűlölségének…A nemzeti jóllétet porba döntő háborúnak vak dühét megszüntető békekötést, közmegelégedés, boldogság és nyugalomnak kell felváltani. A vasvári békekötés azonban mindezek helyett nem békeolajággal, hanem véres karddal jelent meg…

Csuthy Zs.

1864. 46.

Lamarmora Alfonz.

Mióta a szeptember 15-iki egyezmény, Viktor Emánuel és III. Napóleon között létrejött: Olaszország ismét előtérbe lépett az események színpadán. Ez egyezmény nagy jelentőségét fejtegetni túllépné lapunk határait. Az egyezmény által a szebb remények ajtaja tárult föl, az egy testté válni óhajtó Itália előtt. Teljesülnek-e e remények, avagy nem? A jövendő ad reá feleletet. Akik jelenleg szövik az események fonalát, s a kiknek sorában Lamarmora tábornok, s kit most arcképben is bemutatunk, — egyik első rangú helyet foglalja el….Viktor Emánuelnek az eddiginél erélyesebb kezekre kellett bízni a kormányt, azért új minisztériumot nevezett ki, melynek elnöke Lamarmora. 1804. nov. 17 én született, s a legrégibb piemonti nemes családok egyikének sarjadéka. Atyja igen nagyszámú családdal volt megáldva, s tizenhat gyermeke közöl csak egy volt a mostani olasz miniszterelnöknél fiatalabb. Még alig 12 éves korában katonai iskolába adták szülői, itt nyerte kiképeztetését. Fejlődése első korszakában a katonai pálya iránt nagy előszeretettel viseltetett. Iskolái végeztével, mint tüzértiszt nyert alkalmazást, s már ekkor az olasz hadseregbe behozandó reformok keresztülvitelén munkálkodott. E célra 1831-től több ízben vett ki hosszabb szabadságot a külföld katonai intézményeinek tanulmányozása végett.

Lamarmora Alfonz, lovon

Nagyra törő elmék, főképp, ha őket az ügy szeretetén kívül némi hiúság is vezérli, nem szívesen tűrik, ha őket élesebb látású emberek túlszárnyalják. Így történt, hogy Lamarmora, az akkori piemonti király, Károly Albert tetszését sem nyerte meg teljes mértékben, mert Lamarmora a király terveit nem ritkán jobb tanáccsal döntötte meg. Az 1848-iki harcban, mint ezredes, készítette elő útját magasabb méltóságokhoz, nem annyira azon fényes sikerű hadművelet által, melyet Pastrengo mellett véghezvitt, mint inkább azon erély, kitartás és vitézség által, mellyel Károly Albertet Milanóban a zajongó néptömeg ellen oltalmazta. A következő évben még egy fontos szolgálatot tett, a navarrai ütközet után Reta erődnek a lombardi légiótól elfoglalása által. Oly célból foglalt állást, hogy a fölzendült Genuával szövetkezzék. Ez időtől kezdve egészen a krimi hadjáratig hadügyminiszter lett. A krimi háborúban ő volt az oroszokkal szemben állott piemonti hadsereg vezére. Innen visszatérve ismét átvette a hadügyminiszteri tárcát, míg 1859-ben, a villafrankai béke után, rövid időre miniszterelnök lett. Az utóbbi időkben, mint Nápoly főparancsnoka működött, míg napjainkban, mint miniszterelnök oly fontos állomást foglal el, melyre most népek és kormányok szemei függesztve vannak. Jellemének egyenessége, szilárdsága és erélye oly nagy, hogy hazájában egészen példabeszéddé vált; a honfitársaktól pedig ennyire becsülve lenni oly erény, mely az idegen népek tiszteletét is megérdemli.

LA MARMORA, Alfonso Ferrero, marquis (1804-1878), général et ...

http://www.napoleon.org/fr/salle_lecture/biographies/files/4...

Né à Turin, le 17 novembre 1804, Alfonso La Marmora fut formé à la prestigieuse
académie militaire de Turin, dont il sortit en 1822, puis entreprit l'année

1864. 50.

Emlékezés Madách Imrére.

Midőn néhány héttel ezelőtt ama fekete keretű papírlap jutott kezemhez, mely a bevett szokás szerint ismerőseink s barátaink utolsó útlevelét jelenti, s midőn e lapon Madách Imre halálát olvastam: fájdalmas érzeteim közé az emlékezet örökké feledhetetlen képei szövődtek.

1862. évi augusztus második felében történt, hogy Kubinyi Ferenccel, ki épen akkor érkezett vissza konstantinápolyi útjából, Bergh Károly derék építész és archeológus társaságában, Nógrád megye felé vettem utamat, hogy e régen tervezett kirándulás alkalmával e régiségekben gazdag vidék egyházi és polgári nevezetesebb építményeit fölkeressük s lerajzoljuk. S vájjon mi indíthatott bennünket arra, hogy fölötte érdekes rajzokkal teli tárcáinkkal, s jegyzőkönyveinkkel — miután Nógrádban mindenütt a legszívesebb fogadtatásra találtunk, a jó útról egyszerre balra térjünk s egy nyaktörő mellékutat keressünk? Kevéssel ezelőtt jelent meg a lapokban Madách Imre arcképe s életrajza. Ez friss emlékezetünkben volt, de különben is tudnunk kellett, hogy e tájon éli napjait azon költőnk, ki nem, mint mulandó meteor tűnt fel irodalmunk egén, mely néhány percig vakit, azután nyomtalanul elenyészik, hanem első rendű fényes csillagként fog ragyogni, míg a költői ihlettségnek becse lesz, uralkodva időn, s enyészeten.

Nógrád megye azon pontján, hol délkeleti irányban folyó két hegyi patak, mely két külön völgyből gyűjti vizeit, egymással egyesül, hogy Sztregova közös nevezet alatt, rövid pálya után az Ipolyba temetkezzenek, ezen a ponton fekszik Alsó-Sztregova helység, melynek urai a legrégibb idők óta a Madách-család tagjai voltak. Itt lakott és élt Madách Imrénk is. Szakbarátok, tudományosan művelt emberek körében mindig kellemesen folynak a napok, s a szellemi élvek rendesen minden egyéb igényt háttérbe szorítnak: de már ritkaságánál fogva is felette jótékonyan hat kedélyünkre, ha látjuk, hogy tudományszerető házigazdánk az értelmet s ízlést oly anyagi eszközökkel gyámolíthatja, minélfogva egy percig sem kell aggódnunk, hogy ott mulatásunk által házánál bárkinek is alkalmatlanságot okozhatnánk. Madách Imre valódi úri és szíves vendégszeretettel fogadhatta vendégeit ősi hajlékában. Épen ez időtájban hagyta el Arany János is Sztregovát, ki Szilácsról hazatértében szállott be ide barátjához. Csakhamar utána érkezett a mi kis társaságunk, mely Kubinyi Ferencz védpajzsa alatt, kit Nódgrád megye apraja nagyja ismer, hajtatott be a tornyos úri kastély udvarába, és mondanunk sem kell, hogy a legmelegebb kézszorítások fogadtak bennünket. Csakhamar megtekintettük az úrilak díszes kertjét, minden kényelmével, s kellemeivel; megnéztük a régiesnek látszó, de kevés nevezetességgel bíró evangélikus templomot (mely képünkön a kastélytól balra látszik). Meglátogattuk azon emeletes, régibb várat is, mely hajdan erőd volt, de a török és a tűz két ízben elpusztította. — Madách Sándor a múlt század utolsó évében újra felépítette s most magtárul s tiszti lakul szolgál.

Alsó-Sztregova (Nógrád megyében). Madách Imre lakóhelye

Engem különösen érdekelt a családi levéltár, mely nemcsak számos, igen nevezetes régi okmánnyal bír, hanem oly példamutatóan van rendezve s lajstromozva, hogy a magán levéltárak között valóban ritkítja párját. Fájdalom, hogy e részben hazánkban nem mindenütt találunk kellő gondot. Láttam ősrégi nemzetségek ily féle kincseit, melyek egerektől összerágva, szennyben, piszokban össze-vissza hányva, eléggé tanúsítják, hogy a gondatlan utódok őseik nagybecsű hagyományait, sokszor vérrel s nagy áldozatokkal szerzett okleveleiket méltányolni vagy nem tudják, vagy nem akarják. Láttam szűk rostélyokon át a templomok nyirkos sekrestyéiben okmánytárakat, melyek bár több családéi voltak, gazdájuk még sem volt; a penészfoltok évről évre mindig jobban elterjedtek rajtok, a betűket maholnap el nem fogja olvashatni senki s így e régi okmányok sem az egyes családoknak, sem a hazai történetírásnak semmi hasznára többé nem lesznek.

A Madách-család tagjai, mint azt a sztregovai levéltár gondosan őrzött hártya-csomagok tanúsítják, régi időktől fogva gyakran kiváló reszt vettek hazánk közügyeiben s többen közülük kitűntek mind a hadi, mind a polgári pályán. Több napi itt múlatás után vidáman s elégülten hagytuk el e vendégszerető, kedves tanyát. Madách Imre elkísért bennünket a szomszéd Gácsig. Ki hitte volna akkor, hogy e fennkölt lelkű, s még alig 40 éves férfiúnak, az Ember tragédiája költőjének, itt utolszor szorítom baráti jobbját! R. F.

*

Felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ferenc (Videfalva, 1796. március 21. – Videfalva, 1874. március 28.) paleontológus, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja…1862-ben Ipolyi Arnoldhoz és Henszlmann Imréhez csatlakozva Konstantinápolyba utazott, ahol az ott őrzött Corvinákat tanulmányozták. A törököktől akkor visszakapott néhány Corvinát a MTA könyvtára kapta meg. Törökországból hazatérve tudományos munkájának élt.

1864. 51.

A Nemzeti múzeum és könyvtárának díszterme.

Képünk a nemzet egyik legelső rendű tudományos intézetének, a Magyar Nemzeti Múzeumnak könyvtári dísztermét ábrázolja. A díszterem az épület északnyugati sarkán van, az első emeleten, s gróf Széchenyi Ferencz, a Nemzeti múzeumnak létrehozója, megalapítója — emlékezetének van szentelve. Körülötte mindkét részről a könyv- és kézirattár tágas termei nyúlnak el, megrakva a magyar szellem kincseivel. A könyvtári díszterem keletkezése: 1860-ban indítvány merült föl a szépirodalmi lapokban, a haza hölgyeihez intézve: készíttetnének a magyar nők, minden vármegyében bizottmánnyá alakulva, a Nemzeti múzeum számára disz-székeket, lehetőleg egyforma stílusban. A székek vánkosaira az illető megyék címerei fognak azon megye lelkesebb hölgyei által hímeztetni. Gömör volt a legelső, mely sietett e tervet megvalósítani; gót stylben, vasból öntött nagy karosszék, a megye remekül hímzett címerével, csakhamar elkészült, s elküldetett a múzeumnak; ott is pompázik jelenleg — két szép antik asztal mellett — a könyvtár díszteremében. De csak egyedül. A többi megyék és városok hölgyei ugyanis pénzben adták össze adományaikat az ismert lelkes honleány Bohus-Szőgyényi Antónia elnöklete alatt alakult pesti központi nőbizottmányhoz. Az adakozások reményen felül sokra mentek, mintegy 23 000 forintra. A bizottmány úgy vélekedett, hogy e tekintélyes összeggel talán jelentősebb eredményt is lehetne létrehozni a szép, de mindenesetre pompacikkek gyanánt is csak egyoldalú dísz-székeknél. A pompás székek ugyanis a sokkal kevésbé díszes termekben kirívó ellentétet képeztek volna. Azon eszme merült föl tehát, szereltessék föl a begyült pénzen a múzeum halhatatlan alapítójának emlékére egy díszterem, melybe egyszersmind a könyvtár legnevezetesebb ritkaságai helyeztessenek. Hogy pedig az eredeti indítvány szerint a vármegyék címerei is helyet foglaljanak e teremben, ennek boltozatát ezekkel a címerekkel — s középütt az országéval s a társországokéival kell ékesíteni. A fennmaradandó összegen a könyvtárnok néhány bútortalan közterme szereltessék föl.

A valóban pompás díszterem ma már készen áll, mint képünk ábrázolja. Legnagyobb ékessége a főhelyet elfoglaló nagy olajfestmény, mely

gróf Széchenyi Ferencet élethűen, az arany-gyapjas rend lovagöltönyében tünteti elénk. A termet körülvevő magas szekrények oszlopokra vannak alkotva, mind remek kézi-faragással, dombor- és homor-véset művekkel. Odafenn, az ékes festésű mennyezet közepén pompázik az ország nagy címere, szélről az 52 vármegyéé, a szabad királyi városoké és kerületeké, a sarkokon a társországoké. — A padozat is igen szép. E teremben fognak majd állandóul kitétetni, azon emlékkönyvek, a melyek gróf Széchenyi Ferencz fiának, a nagy Széchenyi Istvánnak dicsőítésére 1860-ban és 6l-ben készülnek, a Nemzeti múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston úr hazafias felszólítása folytán.

A Nemzeti múzeum könyvtárának díszterme. — (Lüders rajza után.)

Kubinyi úr mindent megtesz az országos intézet emelésére, melynek ügyeit szívén hordja, amint ezt 22 éves igazgatói pályája tanúsítja. Fáradozásai hozták létre a most már meglehetős gazdag képtárat is, mely az ő igazgatása előtt nem létezett Ő indítványozta és szervezte a képvásárló-egyletet, mely immár tetemes alaptökével rendelkezik. Ennek kamataiból hazai festőktől jelesebb képeket vásárol, a Nemzeti múzeum számára. Így kettős célt segít elérni; a nemzet intézetét gazdagítja, másrészről pedig előmozdítja a pártolás által a különben oly gyengén felkarolt hazai művészetet. Kubinyi úr alapította a geológiai társulatot, mely szintén a múzeumot — nevezetesen ennek természeti tárát — gyarapítja ásvány- stb. gyűjteményeivel. Ö rendezte be a Markó-képtárt, mely a kitűnő magyar festő remekműveinek tára. E művek közadakozások útján vásároltatnak egybe, többnyire Kubinyi úr által lelkes hazafiaktól gyűjtött összegekből. — Az igazgató fáradozásai

varázsolták át a múzeumnak azelőtt dísztelen, szemétgödrös terét néhány év alatt Budapest legszebb sétányává, melyen a legritkább fák, bokrok és virágok díszlenek, s mely a fővárosi közönség egyik kellemes nyári enyhelyéül szolgál.

Az igazgató továbbá a Nemzeti Múzeum helyiségeiben több ízben terménytárlatokat rendezett, a melyeknek kiállított tárgyai szintén ez országos intézet tulajdonává váltak. Kubinyi Ágoston úr abban is fáradozott, hogy a múzeum épületébe ma már be nem férő, és súlyuk miatt az emeletekbe nem is helyezhető római és középkori régiségek: u. m. kőkoporsók, oszloptöredékek, síremlékek és egyéb iratos vagy faragott kövek számára — melyek most, kiállítási hely hiánya miatt, a nagy lépcsőzet alatti sötét kamarákban pihennek — a múzeumtérnek a lovarda felőli oldalán ívekre épült csarnokok készíttessenek. E csarnokok hátsó fala egyszersmind kerítés gyanánt szolgál, s így azon oldalról elpusztult volna a dísztelen deszkapalánk. Tehát kettős cél lett volna elérve. Miben múlt e szép és célszerű terv? Nem az igazgató űr buzgalmán tört meg, hanem egyes érdeklettek akadályozták…

A gazdag régiség- és ritkaságtár egyik nagy érdekű és tanulságos része, az éremgyűjtemény is ez időszakban állíttatott föl, és rendezte tett, nagy avatottsággal a jeles szaktudós dr. Érdy János régiségosztályi őr által. Hasonló buzgalmat fejt ki Mátray Gábor könyvtári őr — a könyvtár rendezése ügyében. A könyvtár egymásba nyíló gyönyörű termek hosszú sorát elfoglaló százötvenezer kötet könyvből áll, s a tíz — tizenkétezer nagybecsű darabot tevő kéziratos okmánytárból, a mely már egészen rendezve van, és különösen történetbúváraink által használtatik. Boldogult Szalay Lászlónk sokat búvárkodott itt.

A múzeumi könyvtár fő részei: az országos Széchenyi könyvtár; ez vagy 60 000 kötetből áll, a nagytermet foglalja el, és szintén egészen rendezve van… Elmúlván a veszély, a lajstromozást majdnem teljesen újból kellett kezdeni. A Széchenyi országos könyvtár magában foglalja mindazon könyveket, melyek a) magyarul, b) magyarok által, c) Magyarországon, vagy d) Magyarországot érintően — habár külföldön — írattak és adattak ki. Így ez magyar könyvtár, s mint ilyen, hazánkban és a világon egyetlen…

A könyvtári termek legnagyobb része bútortalan, úgy hogy a folyton gyülekező könyvek és nyomtatványok összecsomagolva a földön, vagy halmokban hevernek. Ezen aggasztó bútor-hiány egyik fő oka annak is, hogy a közolvasó-termeket mindeddig nem lehetett megnyitni. Ám azért az írók használatára 5—6 dolgozóasztal mindig készen áll, s Mátray úr szívesen szolgáltatja kinek-kinek kezéhez a kívánt okmányokat s könyveket, búvárkodás végett…A kinevezett bizottmány személyesen meggyőződött a hiányokról, s felterjesztésében ötszázezer forintnyi egyszer mindenkorra adandó segély utalványozását ajánlotta. A nagyméltóságú helytartótanács ez összeget kissé magasnak találta. És míg a Nemzeti színház már rég élvezi az országos segélyt: a nemzeti múzeum ezen ügye ma is az udvari kancelláriánál van. Végül még egyszer visszapillantva a könyvtár dísztermére, megjegyezzük még, hogy ennek teljes elkészítése — a többi pénz a melléktermek bútorozására fordíttatván — 13 000 forintba került. Fölszerelését Szabó József jó hírben álló budai műasztalos vállalta el,a kinek mesteri ügyességét és ízlését az igazán remekül díszített terem eléggé dicséri. Sajnos, hogy Szabó úr noha még 1860. október elsején megkezdte a díszítést : némely apróságokkal még most sincs készen, mivel időközben más munkát vállalván, a múzeumban minden sürgetések daczára, majd egy évig semmit sem dolgoztatott.

T. K.

Felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ágoston (Videfalva, 1799. május 30. – Tápiószentmárton, 1873. szeptember 19.) művelődésszervező, 1843–1869 között a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. 1843-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, 1853-tól igazgató tagja volt. Kubinyi Ferenc (1796–1874) paleontológus öccse.

1865. 9.

A Máriássyak ősi fészke Márkusfalván

A markusfalusi és batizfalvi Máriássy-család ősi birtoka, Márkusfalva (Marksdorí, villa Marci, Markusovecz) Szepes megye délkeleti részében, a Hernád bal partján, az élénk forgalmú Igló város tőszomszédságában fekszik. Lakosai tótok, foglalkozásukra nézve szántóvetők s bányászok; ez utóbbiak a Márkusfalva közelében elterülő kottenbachi terjedelmes, s magánosok birtokában levő bányákban dolgoznak, hol a bányászat tárgya ezüst, réz és higany. A helység egyike a megye szebb falvainak, számos úrilakkal s ezek között legkiválóbb a Máriássy-család kastélya, melynek jelen birtokosa Máriássy Ferencz. E kastély az épületen levő felirat és fennmaradt okmányok szerint, a 16-dik század végén épült. A múlt század végén több változás történt rajta, míg mai díszes alakját nyerte. Az 1831 felső magyarországi pórzendülés ide is elhatván, ez alkalommal a kastélyban többféle pusztítás történt. A kastély jelen birtokosa kegyelettel őrzi a múlt időkből maradt emlékeket. Ilyen Tököli István (Tököli Imre atyjának) életnagyságú arcképe, melyet Tököli István, a Máriássyak egyik ősének ajándékozott, ilyen továbbá XII. Károly svéd király nagy mellképe, melyet maga Károly küldött át a Máriássyaknak, köszönete jeléül, hogy öt 1714-ben Törökországból Stralsundba történt menekülése alkalmával, e család keresztfalvi kastélyában magyar vendégszeretettel fogadták s menekülésére segédkezet nyújtottak. A kastélynál sokkal nevezetesebb, a család vár alakú ősi fészke, mely a helység közepén emelkedő sziklán épült. A család levéltárában őrzött okmány szerint, e vár építésére, 1094-ben Szent László adott engedélyt, az okmányban nincsen ugyan megnevezve a hely, s csak a későbbi, 1198-ban Imre király által adott megerősítő okmányból tűnik ki, a hely azonossága. …

A Máriássyak ősi fészke Márkusfalván. (Myskovszky rajza után).

Az okmányban nevezett Márkus későbbi okmányokban, mint „Magnus Comes de Scepus" van megnevezve, s ennek fia ismét Márkus, mint „Comes de Botyz" jő elő, kinek IV-dik Béla király, azért mert ö volt megvivője a hírnek, hogy fia István, a későbbi király, a cseh király elleni hadjárat alkalmával életben maradt, a Kárpátok tövében elterülő rengeteg erdőséget, — a mai Batizfalvát — adományozta. A Márkus utáni időkben, jő elő az okmányokban Márkusfalva, de mindig hozzátéve előbbi nevezete is, t.i. „Villa Marci seu Sz. –Miháljur, seu villa

Michaelis." A Máriássy-család azon Nikolaust tartja ősének, kit Imre király fentebbi okmányában „ex Trub Leoheol”-nak jelöl meg. A köznép száján a Máriássy-család egy szénégetőtől veszi eredetét, ki egy, az ellenségtől üldözött, s a kárpáti erdőségben bujdosó magyar királyt úgy mentett meg, hogy öt a szén közé rejtette. Wagner, az „Analecta Scepusi-i" irója, szintén így adja elő a csalás eredetét. A szénégetőt Botyznak nevezi. Ezen Botyzról s a nép száján forgó királymegmentésről, IV. Bélának 1264-ben kelt adománylevele legjobban világosit fel, ahol ez áll:

„sed ecce Comes Botyz, filius Comitis Marci, fidelis noster, ad nos citis veniens gressibus et secundis, dixit ipsum D. Stefanum filium nostrum perdilectum, sanum esse et incolumem" s tovább „propterea exi-miae laetitiae bajulo, quandam silvam Chetene vocatam desertam, incultam penitus, et omnibus habitatoribus carentem,in Districtu Scepus sub Monte seu Alpe Tortol (Tátra) adjacentem etc. damus, donamus

conferimus."

Ez okmány világos szavainál fogva, melyben Botyz többször mint Comes és filius Comitis Marci van megnevezve, — Botyz szénégető tulajdonsága meg van cáfolva. E régi család, jelenben katolikus és protestáns ágakra oszolva, Szepes-, Gömör-, Sáros- és Pest megyében virágzik, s nem csekély számmal vannak azon Máriássyak, kik a közelmúltban és jelenben, a közügyek iránti buzgóságuk által, közbecsülést vívtak ki.

Máriássy család. (Márkus-és Batizfalvi.) Egyike a legrégibb és legtörzsökösebb felső-magyarországi nemes családoknak. Ősi fészke Szepes és Gömör ...

A bárói rangig emelkedő - Márkusfalvát már évszázadok óta birtokló Másiássy család jeles tagja - Máriássy Ferenc a 17. században építette a négy kerek sarokbástyával rendelkező, szabályos téglalap alaprajzú reneszánsz kastélyt…Google

MÁRIÁSSY CSALÁD LEVÉLTÁRA. 1243—1803. IRTA ÉS SAJTÓ ALÁ RENDEZTE: DR. IVÁNYI BÉLA. Lőcse, 1917.

*

1865. 11.

Bél Mátyás.

(1684-1749)

Hazánk legtudósabb férfijainak egyikét mutatjuk be ez arcképben és a jelen sorokban; mondhatni, azon férfiút, ki korát sok tekintetben megelőzte. Vagy ki foglalatoskodott nálunk másfél század előtt a magyar irodalom történetével Bél Mátyáson, a szegény lelkészen kívül? És ki az ö úttörése után is, egész a legújabb korig? Egyaránt jeles volt ö, mint történettudós, és mint nyelvész, saját vallása és egyháza iránti nem kevésbé nagy érdemeit és szenvedéseit nem is említve. Méltán megérdemli tehát, hogy a közjóra fordított e munkás élettel megismerkedjünk. Született Bél Mátyás 1684. március 24. Ocsován, Zólyom megyében, szegény, de tisztességes szülőktől, kiktől első oktatást is nyert. Ezek serdülő korában, látván kitűnő tehetségét, mások okos tanácsára tudományos pályára szánták, Losoncra küldték, hol Bulyovszky Ferencz tanintézetet állított volt nemes ifjak számára. Itteni tanulása alatt szülőit a halál elragadván, ezután sok kellemetlenséggel kellett küzdenie. Tanulását Kálnon folytatván, itt betegsége kényszerítette szülőhelyére visszatérni. Felgyógyulván, két évig Alsó-Sztregován tanult, honnan 11 éves korában Beszterce-bányára ment, s ott másfél évet töltött. Ekkor a pozsonyi főiskola tanítványa lett, honnan 1700-ban a magyar nyelv kedvéért Veszprémbe, innen egy év múlva Pápára, később ismét Beszterce-bányára költözött. Ez utóbbi helyen a jeles Burius és Pilárik János vezetése alatt valamint általában a tudományokban, úgy különösen a keleti nyelvekben kitűnő előmenetelt tett. Midőn 1704-ben Besztercebányát Rákóczy hadai elfoglalták, tanulmányai befejezése végett Németországba, Halléba ment. A bölcsészetben, hittanban, egyháztörténetben s a héber és görög nyelvekben való jártassága itt is figyelmet ébresztvén, a hallei árvaház tanítójának alkalmazták. E mellett elvégezvén egyetemi tanulmányait, csaknem egyszerre hívták meg Besztercebányára és Ostfrieslandba. A hazaszeretet az első meghívás elfogadására bírta.

BÉL MÁTYÁS. (Kupeczky egykorú rézmetszete után.)

Miután tehát a külföldön négy évet töltött, Berlinen és Boroszlón keresztül, hol több tudós férfiúval ismerkedett meg, Besztercebányára ért. Így lett itt tanár és egyszersmind segédlelkész, ez utóbbi hivatalára Pilárik István, selmeci lelkész és szuperintendens által fölavatva. Nemsokára rendes lelkésznek választatott, megtartván a mellett az iskolai igazgatóságot. Midőn pedig a besztercebányai evangélikusoktól a templomot elvették, egyedül az utóbbi hivatalt viselte. Heister előtt őt is bevádolták ellenségei, de ártatlansága kiderülvén, szabadon bocsáttatott. Azonban a vártemplom elvétele s az ellene emelt vádak itteni tartózkodását nem mutatván tanácsosnak, még azon évben (1714) szívesen fogadta a pozsonyi egyház meghívását az ottani főiskolai igazgatóságra. Székfoglaló beszédében

de ludo bene ac prudenter instituendo aperiundoque

címen értekezett. Két év múlva Selmec óhajtotta őt első német lelkésznek megnyerni; minthogy azonban a pozsonyi egyház is, valamely lelkészi állomás megürülése esetére, hasonló ajánlattal tisztelte meg, ott maradt. 1719-ben csakugyan pozsonyi lelkész lett, mely hivatalában 30 évig áldás dúsan működött, míg 1749. aug. 29-én, 65 éves korában meghalt. Hoványi ekképp jellemzi őt: „Középtermet, kissé vékony test, de munkaviselésre elég erős, hosszúkás arc, széles homlok, sas orr, kellemes hang, éles szem. Lelkületére nézve pedig tiszta, a legszelídebb erkölcsű, szerencsében nyájasság, balsorsban állhatatosság volt rajta látható." Érdemeit a külföld is elismerte és méltányolta; mert London, Berlin, Olmütz a tudományok társaságába tiszteletbeli tagul választotta. Moser János, Jakab és Buderus Kereszt. Gottlieb pedig az általuk irt tudósok életrajz-gyűjteményében igen elismerően emlékeznek meg Belünkről. Farkas György következő év-verset írta halálára:

CLarVs In arte BeeL Matthias Vive Verena et XVt Va Vita regna beata tenet. *

Irt magyar, német és latin nyelven. Munkáinak hosszú sorát a szűk tér nem engedi közölni. Előttünk 22-nek czime fekszik. Mi csak a hazai történelemre és földleírásra vonatkozókat emiitjük meg. Ilyenek:

De vetere litteratura hunno-scythica. Lipcse 1718.

Ebben azt bizonyítja, hogy a hunoknak és a magyaroknak, midőn e hazába jöttek, saját, a többi európaiaktól eltérő betűik voltak, melyekkel, keleti szokás szerint, jobbról balfelé irtak.

Hungariae antiquae et novaeprodromus. Norimb. 1723.

Adparatus ad históriám Hungáriáé- Pozsony 1735.

Több történelmi becses munkákat foglal magában péld. Oláh Miklós Hungáriáját, Calanus Atilláját stb.

Compendium Hungariae geographicum 4-ik kiadás Posony 1792.

Legnevezetesebb munkája:

Notitia Hungariae novae historico-geographica. Bécs 1735 — 1742.

négy vastag kötet képekkel és földabroszokkal, ajánlva III. Károly királynak és Mária Terézia királynőnek. Magában foglalja: Pozsony, Thurócz, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis és Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megyék kimerítő leírását. A többi megye leírása is meg volt nála kéziratban, de annak kiadatásában megakadályozta a halál. A kéziratokat Batthyányi prímás vette meg az özvegytől s azok állítólag most is az esztergomi könyvtárban őriztetnek. Magyar nyelvtana Pozsonyban 1728. következő cím alatt jelent meg:

Der ungarische Sprachmeister, oder kurze Anweisung zu der edlen ungarischen Sprache.

A XVIII-ik század oly sok és jeles történetbúvárt adott hazánknak, hogy azt honi, — akkor latin — irodalmunk szempontjából méltán a történetbúvárok századjának nevezhetjük. Bél Mátyás a hazai történetírók úttörője volt. Nem írta meg ugyan hazánk rendszeres történelmét, de ahhoz szolgáló, oly maradandó becsű okmányokat adott ki, hogy ki a honi történelem írására adja magát, az ő munkáit nem nélkülözheti. Bámulatra ragadja az embert azon tevékenység, melyet, a pozsonyi tanársággal és lelkészséggel járt sok elfoglaltsága mellett is, e téren kifejtett. Továbbá az a hangyaszorgalom, mellyel a hazai történelemre vonatkozó okmányokat kutatta és gyűjtötte; azon buzgóság, mellyel a jelesebb elméket a vele való együttműködésre serkenteni tudta. Neki a birodalom minden vidékén voltak levelezői és munkatársai, példáu1: Késmárkon Buchholtz, Bohus, és Milleter, Iglón Jóni, Komáromban Neuhold, Nógrádban Mikovini, Gömörben Bácsmegyei, Bécsben Schwandtner. Érdemeit méltányolta a haza és a külföld. III. Károly király nemesi oklevéllel tisztelte meg; az olmützi, berlini és londoni tudóstársaságok tiszt. tagjukul választották. Fia volt Bél Károly András lipcsei tanár, az Acta eruditorum szerkesztője, s számtalan apróbb történelmi értekezés szerzője; unokája pedig Schröckh Mátyás, vittenbergai tanár és a legjelesebb némethoni történetírók egyike. Ezek ketten, mint egy láng a másikon, az ő lelkén gyúltak meg. Sírja helyét aligha sikertelenül nem keresnők Pozsonyban; azonban emlékezete márvány nélkül is fennmarad munkáiban. Arcképét az egykorú híres Kupeczky rézmetszete után közöljük.

Sz. & H

*Full text of "'Monumenta Evangelicorum Aug. conf. in Hungaria ...

http://archive.org/stream/monumentaevange03simogoog/monumentaevange03simogoog_djvu.txt
Farkas hoc prosecutus est Chronosticho : CLarVs In arte BeeL Matthlas Vlr ..... Inhac Synodo Matthias qnoqae Lochmannns i), Lanü apnd MogchoTienses

Bél Mátyás (Matej Bel, latinosan: Matthias Belius; Ocsova, 1684. március 24. – Pozsony, 1749. augusztus 29.) szlovák és magyar író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós…1710. január 8-án vette feleségül Hermann Zsuzsannát. Nyolc gyermekük született. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, s ezt a tisztet 30 esztendőn keresztül töltötte b

1865. 14.

Régi magyarok régi arcképei. *)

XVI. Rajkovics Péter ezredes. — (1044.)

Azon régi képek sorába, melyeket e rovat alatt eddig a XVII. század közepéről olvasóinknak bemutattunk, még egyet kell behelyeznünk: Rajkovics Péter horvát ezredesét. A vitéz férfiú, ki hadi érdemek által emelkedett e főbb katonai rangra, azon korban élt, midőn az élet még a mai Horvátországot Szlavóniának ismerte. Amidőn Horvátországot még azon terület képezte, mely a Kulpa folyótól kezdve a tengerparti városok felé terjedve, csupán Zágráb vármegye egy kis járását, a határőrvidék ogulini, ottochaci, likkai kerületét, a többire nézve pedig az Unnán túl azon környéket foglalta magában, mely jelenleg a török birodalomhoz tartozik és Török-Horvátország nevet visel.

A vitéz Horvátország, mely annyi jeles közt a hős Frangepánokat, Zrinyieket, Keglevicheket, Erdődyeket termetté, és melyre oly találóan célzott Zrínyi, a költő, midőn (XIV. énekében) Péter öccséről írta:

Esmérem távolról vitéz Marsnak fiát,

Esmérem, esmérem, mint jártatja lovát,

Ez én vitéz öcsém, mind magyar, mind horvát,

Igazán szereti, mert látjuk, hazáját.

Horvátország volt hazája azon hős csapatnak is, melynek vezényletét Rajkovics nyerte meg. Ha mind azon hadi mozgalmakat el kellene sorolnunk, melyekben Rajkovics katonai pályáján magát kitüntetve részt vett, föl kellene kutatnunk minden emlékeit azon számtalan apró csatának, és jelentősebb ütközetnek, melyeket a magyar és horvát vitéz sereg ez időben a szüntelen háborgó török szomszéd ellen vívott. E kor a csatározások és portyázások, harcok és ütközetek szakadatlan láncolata volt. Hol ma az egyik fél nyert tért, holnap ugyanazon helyet a másik rész foglalta el, vérrel toldva meg a veszteséget, vérrel váltva meg a kivívott diadalt is. Midőn 1640. jul. 13-án gr. Draskovich János, horvátországi báni hivatalába beiktattatott, már másnap Pálffy Pál vezérlete alatt a szélekre indult a báni és károlyvári, négyezernyi hadsereg. Nemcsak, az ország határait oltalmazta, de az elfoglalt részek visszaszerzése által tágította is. Célja, hogy a török félhold alatt nyögő keresztyéneket is felszabadítsa: különösen pedig, hogy a keresztyén rácokat, kik Tudor nevű vezetőjük alatt családostul és barmaikkal együtt Horvátországba kívánkoztak, e szándékukban elősegítse. Ez okból Pálffy átadván a vezényletet Keglevich Péternek, a sereg Jamnica felé vonult, három gyalog század a menekülő rácok segélyére indult, a sereg zöme pedig a Zrínyiek ezüstbánya birtoka Gvozdanica alatt foglalt állást, hogy a menekülőket üldöző törököknek ellene állhasson. A kívánt eredmény sikerült. A gyalogság a menekülő rácokat jószágaikkal együtt szerencsésen elkísérte, míg az utána rohanó törököket a horvát sereg zöme Gvozdanicza alatt véletlenül megtámadván, erősen megszabdalta és megfutamította.

RAJKOVICS PÉTER.

A török sokat veszte; közülük sok elesett, több megsebesült, 14 fogollyá lett; ezek közt volt Oda-basa is, (kit a bánnak adtak át,) és Bradavicha aga, kit a Károlyváriak kitűnő magaviseletéért ezek vezérének, Frangepán Farkas károlyvári parancsnoknak ajándékoztak. A többi fogoly, szokás szerint a főbb katonatisztek között osztatott el. A nap dicsőségében osztozott Rajkovics is, ki ezredével a török csapat egyik szárnyát bontotta meg. A következő ősszel a bán a stenisniczai várhoz tartozott Resica mezőváros háborgatását akarta megbosszulni, és e miatt egy újabb hadműveletet rendeltek a kladussai török háborgatok ellen. E végre seregét Szrednicskonál összpontosította. Nov. 7-én már a Kulpa vizén túl voltak. Ott volt a bánon kívül a fiatal Erdődy Farkas gyönyörű lovasságával, Ratkay György, a bátor Orehóczy Gáspár al-bán, a harcokban elaggott Vojkovics János, és a vakmerő Rajkovics Péter és többen. A sereg az Édes mezőkön (Slatkopolie) a Trebcse-pataknál megpihenvén, Patachich Pétert és Marnavich Zsigmondot négyszázad gyalogsággal előre indították a körülmények kipuhatolására. Éjre a kis sereg Kladussa várával szemben egy domb mögé szállott meg. A szerencse kedvezni látszott, mert ha, a helyett, hogy ágyúdörgést kezdenek, a vár kapuját rendben megrohanják, kétségkívül sikerült volna azt elfoglalni. Azonban az ágyúszóra a törökök álmaikból fölrezzenvén, gyalogjaikat gyorsan talpra állítva, és a báni kis seregnek hátába vezetve, azt megnyomják, es háromszor is megrohanják. Véres harc fejlett ki; de a diadal mégis a horvát sereg részére dőlt el. Nem számítva az elesetteket, sebesülteket, egy török főtiszt, és három török lófark esett a vitéz sereg zsákmányául, melyekkel azután a kis sereg Trebcse patakig rendben és gyorsan visszavonult. Az ágyúzásra figyelmezve, egy másik török csapat törtet a visszavonulók ellen, és bizonyosan támadólag lép fel, ha véletlen félreértésből a dobok pergése, trombiták harsogása, szóval a visszavonulók diadalmi zaja által maga előtt nagyobb hadsereget képzelve, mint valóban volt. A horvát seregnek szerencséjére hátat nem fordít; anélkül, hogy azzal ütközetbe bocsátkoznék, így Kladossát ugyan nem vette meg, de még is diadallal tért vissza a báni csapat, melyben Rajkovics csapata is szerepelt. Rajkovics Péter testestül lelkestül katona volt, bírva a bátorság és vakmerőség azon tulajdonságát, mely a vitézt a legnagyobb tettekre képesíti; értjük azon szilárd és határozott elszántságot, mely a vitézség egyik főkelléke. Ezt mutatja jelszava:

A holnappal nem törődöm (Non cogito de crastino)

*) S midőn ezúttal régi képeink e rovatát befejezzük, szükségesnek tartjuk megjelölni azon gyűjteményt, honnan e képeinket vettük. Az augsburgi születésű Wideman Illés a XVII. század közepén a kapósabb arckép-rajzolók és rézmetszők egyike volt az, ki művészi tehetségét főleg az ausztriai cs. udvar híveinek arcképei lerajzolására szentelte. 1646-ban pedig az országgyűlés alatt Pozsonyban is megjelenvén, ott lett alkalma a lapunkban közölt magyarok arcképeit lerajzolni. Így készült el első gyűjteménye száz darab arcképből, melyek közt mintegy 19 magyarét találjuk; és mely százas gyűjteményt, Comitium Gloriae Centum, qua sangvine qua virtute illustrium Heroum iconibus illustratum cím alatt kiadott. Ajánlva van e gyűjtemény gr. Pucheim János Krist. tábornoknak, még pedig Widemannak Pozsonyban 1646. nov. 15-én kelt ajánló levele által. E gyűjteményből vannak véve a mi képeink is. Ritkább Widemannak, — mint előszava mutatja — 1649-ben Bécsben kiadott másik kötete, mely ismét korabeli más száz, legtöbbnyire 1649-ben rajzolt arcképet tartalmaz, de melyek közt fájdalom, már magyar arcokra nem találunk. F. Gy.

1865. 16.

A lőcsei r. kath. templom

Napjainkban már hazánkban is a középkor művészete s műemlékei irányában mindinkább nagyobb érdekeltséget és meleg pártolást tapasztalhatni. A tiszteletre méltó maradványokat buzgón kutatják s vizsgálják, s hisszük, hogy ez örvendetes irány korántsem múlékony divatnak, hanem azon meggyőződésnek következménye, hogy a műemlékek úgy a tudományra s művészetre, mint a vallásosságra nézve is elvitathatatlan jelentőséggel és befolyással bírnak. Hazánkban csak kevés gót templom van jó karban fenntartva, és ezek legtöbbnyire hazánk északi részének megyéiben léteznek. A középkor remekművei közt legelső helyet érdemel sz. Erzsébet kassai gót egyháza…Gót ízlésre nézve a bártfai sz. Egyed templom honunkban a legrégibb, de a lőcsei sz. Jakab parochialis egyház is, tekintve régi eredetét, szép gót ízlését, és e templomban levő becses szobrászati remekműveket, különösen figyelemre méltó. Lőcse 1245-ben a tatárpusztítás után azon a helyen, a hol most áll, újra kezdett épülni, és e kezdettől fogva jelentőséggel bíró város, csakhamar királyi várossá emeltetvén. Saját egyházzal is nemsokára bírt, a minthogy egy régi hagyomány szerint e templom építési ideje csakugyan 1249 — 1260-dik évre esik. E templom alaprajza (bazilika formában) három hajós, melyek a régi keresztény szokás szerint keletnek vannak fordítva, 156 lábnyi hosszúak s összesen véve 82 lábnyi a szélességük. A közép vagy főhajó keleti része egy szabályos nyolc-szögnek öt oldala által záródik be, és a záradék-kőig 60 lábnyi magasságú. A főhajót, valamint a mellékhajók szép gót boltozatát hat oszloppár tartja, s e része e templomnak — építészeti modoráról itélve — legrégibb eredetű. Az építési modor azon átmeneti korszakot képezi, midőn a román lassan a gót ízlésbe ment át, mely korszakot hazánkban körülbelül a XIII-dik század második felébe tehetni. Biztossággal lehet következtetni, hogy e műemlék a XIV. század közepe táján már be volt végezve. Tizenhárom szép magas gót ablak van a templom keleti és déli oldalán, s ezek már kiképzett gót ízlésre mutatnak.

A templom belsejébe három főbejárat vezet, nevezetesen az északi, déli és nyugati oldalon az új torony alatt. Ezek közt a déli bejárat legdíszesebb. Figyelemre méltó a főoltár, mely nemes ízlésénél és bámulatos finomságú kivitelénél fogva nagybecsű remekmű. Az egész birodalomban az első helyet méltán foglalja el. Magassága 60 lábnyi és szélessége 19 láb. Belseje három természetfeletti nagyságú, remek faragású alakot tartalmaz, nevezetesen: a közepén sz. Mária félholdon állva jobbra sz. Jakab és balra sz. János szobra. Mind a három alak, daczára nagy méreteinek, természetes és finom kivitelű. Az oltár két oltárszárnya féldomborművű alakokkal van díszítve, s daczára az alakok sokaságának, a kompozíció mégis világos.

A lőcsei sz. Jakab-templom. — (Myskovzszky rajza után.)

E remekmű felső részét piramis alakban fölfelé törekedő karcsú oszlopocskák és számtalan tornyocskák tömege képezi, melyeken

a mennyezetek alatt finom faragású szobrocskák állnak. Az egész remekműnek benyomása kivált egy uj szemlélőre nézve nagyszerű, bámulatot s tiszteletet gerjesztő. Van itt a nyolc gót oltáron kívül még öt más, melyek azonban újabb ízlésűek és különös műbeccsel nem bírnak. A főoltár bal oldalán létezik az ereklyetartó (ciborium) szabadon álló, 46 láb magas gót, szép karcsú tornyocska alakjában, mely, a maga nemében szintén remekmű, a XV. században készült. Azonban e templom nemcsak régi remekművekben gazdag, de újabb kori nagybecsű művekkel is találkozunk itt, s habár ez újabb művek más ízlésben vannak tartva, mindazáltal ezek közt is szép összhangzás létezik. A többi közt megemlítendő itt a templom balfalának oldalán függő — hazánkban még eddig legnagyobb és legdíszesebb orgonamü, számos nagy méretű ón sípokkal és nyolc fúvó művel ellátva, az egész a XVII. század szép renaissance ízlésében van díszítve; különösen karzata gazdag arabeszkekei, és fülkékben álló szobrokkal diszeskedik, a karzat közepén levő címer a Bobest családé. E remekmű krakkói Hűmmel János által 1615-ben készíttetett, és 13 000 magyar forintba került. Jelenleg azonban ez orgona nem használtatik, miután oly állapotban van, hogy tetemes javítást kíván — de van a templom nyugati részén egy ujabb orgona, az isteni tisztelet mostani használatára.

A nagy orgonamü számára egy idő óta adakozások folynak be, s e szerint remélni lehet, hogy e ritka nagybecsű müvet nemsokára czélszerüen ki fogják javítani. — Megemlítendő még egy XIV. századbeli keresztelő-medencze, mely ércből öntve, 3' 2" magas 2' 6" széles; formájára nézve hasonlít a régi kelyhekhez, és több alakkal van díszítve. A sekrestye faloldalán jól fenntartott al fresco falfestmények láthatók, melyek fantasztikus alakokban a hét fö jócselekedetet és a hét fő bűnt 14 képen ábrázolják, minden kép alatt régi góth betűkkel írott versek olvashatók; — így például az első kép alatt ez áll:

Durch gott wir sich begraben

got mus…/gót betük /

A templom déli falába befalazott négy márvány-sírkő, melyek a Thurzó-család sírboltja felett emelkednek. E sírköveken féldomborművű, pánczélba öltözött, zászlót tartó s oroszlánokon álló négy alak látható…./Latin sírkő-feliratok. G./ A templom külseje egyszerű, de mindamellett szép gót ízlésben van tartva, a mellékelt képen a legnagyobb, déli oldala látható. — Azonban e templom legszebb disze uj szép magas tornya, nyugati oldalán, alapzata rendes négyszög, de már az első emeletnél szabályos nyolcszögbe megy át, szép gót ablakokkal, és fent egy födött tornáccal van ellátva, hol egyszersmind a toronyőr szobája is létezik. — A torony magassága egészen a keresztig 40 öl; építése 84,000 p. forintba került, és 1856-dik évben végeztetett be. E templom a piacz közepén állván, nagy díszére szolgál Lőcse városának.

Közli: Myskovszky Viktor

Lőcséről l. még a h12-10 fejezetet. G

1865. 17.

Dante Alighieri.

(1265-1321.)

A művelt világ, az olasz nemzet legnagyobb költője, Dante hatszázados születési évfordulóját a jövő május hó közepén Florencben ünneplik. Dante világra szóló költői szellemének hatása régen túlszárnyalta hazája határait. Az ünnepélyre a magyar tud. Akadémia is elküldi képviselőjét…A nagy férfiú életének fő mozzanatai: Dante vagy Durante az ős Alighieri nemzetségből származott s 1265. máj. 27-kén Florencben született. Hogy gondos nevelésben részesült, az műveiből világosan kiolvasható… Hogy Dante már fiatal korában jóval túlhaladta ismereteivel kortársait, ez annak köszönhető, hogy kitűnő nevelésben részesült a szülői házban. A legnevezetesebb fordulópont Dante életében a szép Portinari Beatrice iránti hajlama volt, mely az idő folytán viharos

szenvedéllyé növekedett s csupán a virágzó hajadon rögtöni halála által szűnt meg. Az élet viharai edzik a férfiú jellemét s Dante lelke is nagy rázkódáson ment keresztül szerelme tárgyának elvesztése által. Megsebzett szívéből fakadt amaz örök időkre szóló dalforrás, mely a késő utókort még ma is elragadtatásba hozza. Fájdalma határos volt az őrültséggel, s lelke és képzelete egész erejével csüggött a Portinari család sírboltjának ama csendes koporsóján. A nagy szerelmet nagy fájdalom követte s a két érzelem együtthatása teremtette ama költeményeket, melyek még ma is Itália büszkeségét képezik. Barátai aggódni kezdenek Dante életéért, hogy megmentsék a kedélybeteg költőt, rábeszélték, hogy nősüljön meg. Dante engedelmeskedett, de a következés megmutatta, hogy vannak emberek, kik életükben csak egyszer képesek szeretni. Donáti Gemma nejévé lett, de a házasság a legszerencsétlenebb volt, nem csak a nő hibájából, hanem leginkább azért, mert Dante nejét nem szerethette s férfiúi méltóságával nem tartotta megegyezőnek, hogy a nőt oly érzelmekkel ámítsa, melyek nem voltak valódiak. Az lett vége e mesterséges viszonynak, hogy, későn bár, de teljesen felbomlott s férj és feleség elváltak, ámbár e házasságból hat gyermek született.

                    DANTE ALIGHIERI

A családi életben nem találván fel szerencséjét, Dante a nyilvános életben keresett kárpótlást. Florenc szülővárosában a legfőbb polgári tisztségeket érte el. Minél inkább emelkedett, annál mélyebb lett alatta az örvény, mely elnyeléssel fenyegette. A florenci köztársaságban akkor a guelfek és ghibellinek harca dúlt. Dante, mint politikus a guelfekhez tartozott, s minden befolyását felhasználta, hogy az idegeneket, kik vagy a pápa zsoldosai, vagy franciák és németek voltak, a kis respublika köréből eltávolítsa. S midőn mégis az idegenek emelkedtek túlsúlyra, Dante egész pártja, a guelfek (a fehérek, bianchi) kiűzettek a városból s öt magát a ghibellinek (feketék, neri) száműzetésre s javainak elvesztésére ítélték. Ez időtől kezdve Dante élete csupa viszontagság és keserűség volt. Egy darabig Florenc közelében Arezzoban élt, várva a kedvező alkalomra, hogy bár fegyveres kézzel visszatérhessen. Hiú reményeket táplált keblében. Elleneinek politikai szenvedélyei annyira fel voltak izgatva, hogy a város kapuit előtte ismételt ízben bezárták, s míg élt, soha többé fel sem nyitották. A zaklatott férfiúnak nem volt többé nyugta s egy helyen állandó maradása. Majd Veronába ment, majd Parisban jelent meg, majd ismét Veronába tért vissza. Sehol sem talált nyugalmat, mert a száműzetés fájdalma égette kebelét s űzte őt egyik helyről a másikra. Végre Ravennába vonult vissza, hol Guido Novello da Polenta, a ravennai herceg, vendégszeretettel fogadta s oltalmazta. A sokat hányatott életnek itt vetett véget a halál 1321. szept. 14-én s Ravennában a minoriták templomában temettették el. A szerzetes rend érdeme, hogy a sorsüldözött férfiúnak, Olaszország legnagyobb költőjének, végső nyughelyet adott. Az idők hamar változtak; a szellem forradalma bekövetkezett. Dante elhagyott sírját fölkereste az utónemzedék, s már 60 évvel későbben (1383) Bernardo Bembo, velencei patrícius, kötelességének ismerte, hogy Olaszország nagy fiának sírját fényes márvány-emlékkel jelölje. Szülővárosának Florencnek is megnyíltak szemei. A város polgárai, kik Dantét száműzték s üldözték, most visszakívánták Ravennából tetemeit, miket azonban nem kaphattak meg; arcképét nyilvános helyen kiállították s a kultusz annyira fejlődött irányában, hogy a közpénztárból fizetett tudósokat tartottak, kiknek nem volt egyéb dolguk, mint hogy kizárólag a nagy költő műveinek magyarázatával foglalkozzanak, s azokból nyilvános felolvasásokat tartsanak. Ami Dante egyéniségét illeti, életírói különösen kiemelik ingerlékenységét, mit viszontagságos élete eléggé megmagyaráz; dicsérik igazságos jellemét, a mi mindenkor kitűnt, a hol pártszenvedély nem keveredett a játékba. Csak politikai ügyekben volt hajthatatlan s engesztelhetetlen.

Dante művei: számos kisebb lírai költemény, miket maga gyűjtött össze; a versből s prózából álló Vita nuova (Új élet), mely Beatrice iránti szent szerelmének lángoló leírását képezi. 1310—1313 közt írta Monarchia című könyvét, melyben egy oly állam eszményét igyekszik felállítani, a hol valódi szabadság és boldogság lehetséges volna. Legnagyszerűbb műve, a Divina commedia (Isteni színjáték), ez valódi nemzeti szentsége Olaszországnak. E költemény három részre oszlik, ezek: a pokol, a purgatórium és paradicsom. A kath. vallás tanai szerint e három tartózkodási helye a lelkeknek, midőn az emberi testet elhagyták. A költeményben a költő e három túlvilági országot járja be s az itteni titkok szemlélése által lelket, s kedélyt megszentesíti. Hű lenyomata e költemény az akkori idők külső s belső életének, gondolkodásmódjának, s bölcsészeiének, mely a véges emberi élet sötétjéből rendíthetetlen hittel tör az öröklét ragyogó fényéhez. Mint a mennydörgés szavai, úgy hangzanak az intések, miket romlott korához intéz, s mint egy próféta látomásai ragadnak el magukkal a paradicsom gyönyöreinek leírásai. — Bár az olasz irodalom első kezdetébe esik költői időszaka, Dante nyelve bátor, biztos és egyszerű; életfrissesség ömlik minden szóból, minden képből…Dante művei számos kiadásban jelentek meg hazájában s le vannak fordítva majd minden európai nyelvre, örömmel írjuk le, hogy a Divina commedia fordítását már a magyar irodalom is bírja*; habár nem is oly tökélyben, mint e világra szóló szellem megérdemelné.

A Dante-ünnep, a nagy költő születésének hatszázados évnapja, a jövő május hónapban fog megtartatni Florencben. Az ünnepélyre kitűzött napok, május 14-15 és 16-a. A Santa Croce-téren a költőnek Pazzi szobrász által készített kolosszális szobra fog lelepleztetni. A tervezett tér építészeti tekintetben egyike a legszebb tereknek s az ünnepély napjain még azon kívül, Dante életére vonatkozó jelvényekkel, diadaljelekkel lesz díszítve… Florenc valamennyi utcája, a merre az ünneplő menet haladni fog, a tudomány s művészet terén kitűnt jeles férfiak szobraival, emlékoszlopokkal, s diadalívekkel lesz telve. Az ünnepélyes meneten, mely a főutcákon keresztül a Santa Croce-térig az emlékszobor leleplezéséhez fog vonulni, Olaszország minden részéből külön zászlók alatt számtalan küldöttség fog részt venni. Ez lesz mintegy fénypontja az ünnepélynek. A kitűzött három napnak is megvan külön programja. Az első napon (máj. 14-én) a város nagyszerű kivilágítása lesz, s a köztereken zene- és énekkarok nyilvános előadásai. A második napon irodalmi és zenei akadémiák. A harmadik napon nyilvános népmulatságok; a Dante-kiállítás megnyitása s régiségek tárlata; művészeti és virágkiállítás; képtárak megnyitása, a tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlése.

*Bálint Gyula /1824 – 1894/ - EPA http://epa.oszk.hu/00900/00979/00067/pdf/EM_1894_11_10_686-688.pdf
Az egyetlen teljes, verses Tasso fordítás írója, Bálint Gyula nyugalmazott kath. tábori lelkész kéziratban maradt egész Dante fordítása, 1864-ben, részletek jelentek meg belőle. / Erdélyi Múzeum. 1894. Irodalmi Szemle, Gyalui Farkas /

*

1865. 26. 319. Dante álló szobra Florenczben.

Olaszország nagy költője Dante Alighieri arcképét és életírását nem rég hozták e lapok, azon nagyszerű ünnepély említésével együtt, melyre akkor a nagy költő hatszáz éves születése alkalmából Florenczben készültek. Azóta az ünnepély, melyet egész Olaszország lelkes részvéte oly fényessé tett, már lezajlott; de maradandó nyoma a költő emlékére Florenczben állított szobor, melynek leleplezése képezte az ünnepély köz- és fénypontját.

Az ünnepély napján, május 14-ikén, tengernyi néptömeg özönlötte el a Santa Crote tért, melyen a szobor áll. Városok, akadémiák, tudományos és egyéb társulatok küldöttségei s a nemzetőrség sorai állották körül a szobrot kitűzött rendben, míg a körülfekvő házak ablakaiból és erkélyeiről díszlobogók lengedeztek. Tizenegy óra tájban megérkezett a király is, mellette La Marmora tábornok, s a fényes királyi kíséret. Pontban 11 órakor lehullott a szobrot fedő lepel, e a csodálkozó néptömeg előtt a nagy költő pompás szobra föltárult, s ezerszeres üdvözléssel fogadtatott az Arnó-parti városban, honnan egykor a még élő költőt a vakság száműzetésben távol tartotta. Ezután Giuliani tanár ünnepi beszédet tartott, melyben ékes szavakkal Dantét, mint a szabadság s Olaszország egysége jelvényét tünteti föl. Majd egy kizárólag ez alkalomra szerzett himnuszt zengett fel.

1865. 21.

Lincoln Ábrahám

Ha egy nagy élet — egy nagy szellem élete kialszik, ünnepélyes csend áll be a világon, mint a nap lehunytát sötét gyásszal követi az éjszaka. így volt akkor is midőn „a föld legnagyobb polgára" Lincoln Ábrahám, az Észak amerikai Egyesült- államok elnöke, múlt nagypénteken orgyilkos kéznek áldozata lett. Nem csak hazája, nem csak polgártársai törtek ki érte méltó fáj dalomban, hanem e fájdalmat osztotta az egész művelt világ, mindazok, kiknek az emberiség java, boldogsága szívükön feküdt. Lincoln, mint ember: a megtestesült becsületesség, szelídség, jóság,— mint államférfi és kormányfő : szép elveihez tántoríthatatlan szilárd, a mellett hazájának és népének atyja — szerető, igazságos és szelid atyja volt, de más nagyobb hivatás vont körüle dicsfényt minden nép előtt: Lincoln az emberi szabadságnak apostola volt; neki jutott osztályrészül, hogy a szabad észak amerikai unió csillagos lobogóját a rabszolgaság szennyétől megtisztítsa. És törhetetlen akarat, kitartó erély, győzedelemhez vezette az eszmét, melynek szentségét Amerikának Washington óta a legnagyobb polgára,vérével pecsételte meg. Midőn e rendkívüli szellem, fényes észtehetség és kitűnő jellem viszontagsággal teljes életének rajzát adjuk, úgy hisszük, minden olvasó kegyelettel tekint a mellékelt arcképre, mely azon férfiú vonásait ábrázolja, ki egyszerű favágóból csupán önszorgalma és tehetsége által a legfényesebb polcra küzdötte föl magát, s a kormány élén is utolsó pillantásáig hü maradt a néphez, melyből származott. Lincoln Ábrahám közönséges szegény szülőktől, 1809. febr.12-én, Hardin jcounty-ban, Kentucky államban született. Ősei quákerek voltak, s Pennsylvaniából Virginiába költöztek át. Itt született nagyatyja, a ki családjával később Kentuckyba tette át lakását, hol 1784-ben megölték az indiánok. Fia Tamás, mint közönséges napszámos, két keze munkájával szerezte kenyerét, s 1806-ban Nancy Hankst nőül vévén, e házasságból származott Lincoln Ábrahám, kinek nénje és öccse már rég meghaltak. A család innen 1816-ban Indiánába vándorolt át, és Spencer county egyik őserdejében letelepedvén, az alig 8 éves, de rendkívül kifejlett erős fiú nagy segítségére volt atyjának az erdő-irtásnál és földművelésnél, mely terhes munkát tiz éven át majdnem szakadatlanul folytatta. Ez idö alatt összesen alig részesült egy évig iskolai oktatásban, s a mit később tanult is, mind csupán saját szorgalmának köszönhette. Anyját még kilenc éves korában elvesztette, s atyja egy özvegyasszonyt vett nőül; de Jonstone Sallia, a ki még most is él, az árva fiúnak jó mostohája lett. Történt azonban, hogy atyja, egy barátjáért jótállván, nagy üggyel-bajjal szerzett kis gazdaságát elvesztette. E csapás után elhagyta Indián át a család s Illinoisban telepedett meg, hol a fiú segített atyjának fölépíteni a családi lakházat, s oly ügyesen forgatta a fejszét, hogy e miatt máig is emlegetik az ottani munkások. Ezután elvált családjától s önállóan kezdett működni a nehéz munkák által testben megedzett s vállalkozó szellemű ifjú; 1831-ben egy hajó készítésével bízta meg egy vállalkozó, melyen gabonát szállítottak Új-Orleansba. E hajót Lincoln Ábrahám, mint kapitány maga vezette; igy kettős mesterségével, mint ács és gabonaszállító, némi nyereségre tett szert. Nem sokára könyvvezetőnek állott New-Salemben. Ezt a vidéket a „fekete sólyom" rettegett nevű vezér alatt nagyon háborgatták az indiánok. Épen önkéntes csapat alakult ellenük, a mikor 1832-ben Lincoln is beállott s társai kapitányukká választották. E választásra volt Lincoln legbüszkébb teljes életében. A harc végeztével Illinoisba visszatérve, társkereskedést nyitott, de társa pálinkaárulással akarta azt összekötni, mit Lincoln határozottan megtagadott; az üzlet megbukott s nemcsak eddigi szerzeménye lett oda, hanem 1100 dollár adósság is terhelte. Belátva, hogy ezt közönséges munkával le nem dolgozhatja, más foglalkozást keresett. A szerencsétlenség nemhogy leverte volna, sőt szilárdította lelkierejét. Égy szerény postaállomásra tett szert, s a mellett egész erővel a törvénytudomány tanulására adta magát.

                        Lincoln Ábrahám

Míg nappal a postahivatalt kezelte, éjjel ernyedetlen szorgalommal tanult; s minthogy szegény volt, egy ügyvéd ismerősétől kölcsönzött könyveket, s azokat minden reggel pontosan visszaadta, nehogy jóakarójának valami hátramaradást okozzon. Ily megfeszített munkássághoz nem csupán erős akarat kellett, de testi erő is, mi nála szintén nem hiányzott. Társai közt a legjobb futó volt, s birkózásban mindeniket legyőzte; az ökölviadaloknál mindig őt kérték föl bírónak, mert legtöbb részrehajlással ítélt.

Már 1836-ban megkapta az engedélyt az ügyvédkedésre, s Illinois fővárosában, Springsfieldben, irodát nyitott. Ugyanazon idö tájban lépett házasságra egy kentucky-i növel, ki egyszerű takarékos asszony s több gyermek anyja lett. Egyik fia az északi hadseregben a múlt évben vérzett el. Mint ügyvéd csakhamar szép névre tett szert. Különösen az esküdtszék előtti ügyekben, mint védő, nagy tekintélyt vívott ki. Csak igazságos ügyekre vállalkozott, s diadala nem maradhatott el. Egyszer egy régi szegény ismerősének fia, ellenségeitől gyilkossággal vádolva, állott az esküdtszék előtt. A háló ügyesen volt szőve, s minden körülmény azt mutatta, hogy veszve van; már a közvélemény is fölingerült a vádlott ellen. A közvádló csak röviden szólott, midőn Lincoln emelkedett föl, s éleslátása és ékesszólása széttépte a cselszövény szálait. Csak egy tanú volt még hátra, ki a hold fényénél a gyilkost fölismerte. Lincoln kimutatta, hogy az említett órában a hold még nem is jött fel! „Ha van igazság, — végezte szavait — úgy a nap, mielőtt lemenne, a vádlottra mint szabad emberre süt le!" És a nap még magasan állott az égen, midőn a fiú ártatlannak nyilvánítva tért vissza szülői karjába.

De kiterjedt ügyvédi elfoglaltatása mellett sem vonult egészen vissza a politikai küzdőtérről. 1846-ban kongresszusi követté választatott, s 1847 végén foglalta el székét a képviselők házában. Már itt harcolt a rabszolgaság ellen. Nem sokára válságos viszonyok állottak be az Egyesült Államokban. 1854 óta két párt állott egymással szemben. A régi demokrata párt, mely eredetileg a népszabadságot védte a rabszolgatartó déliek aristo-kratikus hajlamai ellen, kivetkőzött eredeti jelleméből, s inkább a rabszolgatartók egyszerű eszközévé süllyedt alá. Ezzel szemben északon egy uj párt alakult, republikánus-párt névvel, melynek zászlója alatt a rabszolgatartás határozott ellenségei csoportosultak. E párthoz tartozott Lincoln Ábrahám is. E párt 1860-ban a Chicagóban tartott nemzeti gyűlésen őt szemelte ki az elnökségre jelöltül, s megválasztatását még azon év november havában nagy szótöbbséggel keresztül is vitte. Mint elnök békülékeny nyilatkozattal lépett föl, de az unió sértetlen megtartását határozottan kimondá, mert a pártok elkeseredettségéből az Egyesült-államoknak két részre szakadását már előre lehetett gyanítani. Ezenkívül a rabszolgaságnak eltörlése volt föczlja. De Lincoln önmérséklete sem volt képes lecsillapítani a fölzaklatott pártszenvedélyt; a déli államok Dél-Karolina főszerepvivése mellett elszakadtak, Rich-mondban külön elnökül Jefferson Davist választván; s kitört a véres polgárháború, melyhez nagyságban és elkeseredettségben hasonlót, keveset mutathat föl a világtörténet.

Mi történt ezután? szükségtelen elmondanunk; — ha testvérlapunk közleményeit figyelemmel kisérte, tudja az olvasó. Négy évig folyt a harcz, mig végre Grant, Sherman és Sheridan hadai győztek; az emberiség szent ügye győzött azok ellen, kik szennyes önérdekből a kétségbeesés harczát folytatták. A richmondi csatatért 30,000 ember vére locsolta meg, s beteljesültek az elnök egykori szavai: „hogy minden csepp vért, mely a rabszolgatartók korbácsa után kiserdül, karddal ontott vér fogja megbőszülni." És most újra büszkén leng az unió csillagos lobogója, és négy millió kínzott rabszolga mondhatja el magáról: most már én is ember vagyok, s áldva említi Lincoln Ábrahám nevét. A harcz be van fejezve, de vele együtt egy nagy élet. Lincolnt a győzelem ünnepén, orgyilkos golyó ejtette el Washingtonban. A gyilkos Booth John Wilkes színész, a déliek barátja, kinek szép de ördögi arczvonásait lapunk végén láthatja az olvasó. A Ford-szinházban ápr. 14-én este 9 órakor az elnök páholyára tört, s fejét pisztollyal keresztüllőtte. „Így vesszenek mind a zsarnokok!" úgymond, és eltűnt. Zsarnoknak mondta azt, ki épen az nap a legyőzött Délnek kegyelmet hirdetett, kijelentvén hogy „ha a déli államok az unióba visszatérnek, nem fogja kérdeni, ha valaha kivüle álltak-e?" — kiről a déliek vezére, Lee, mint ellenség is ugy nyilatkozott, hogy „Lincoln jósága hatalmasabb a Dél meghódítására, mint Grant ágyúi." A nemes férfi szempilláit másnap reggel 7 órakor fogta be a halál; az orvos a ki mellette állt, aranyat tett a felnyíló szemhéjra. Arcán még a halál után is szelíd mosoly volt látható, mely életében mindenkit lebilincselt. A sors ugy akarta, hogy a déliek számára tervezett általános amnesztia legyen végrendelete. Valóban szebb végrendeletet ember alig hagyhat maga után!

Lincoln halála, bár minden jobb érzést föllazított, Észak teljes győzelmét nem gátolta meg; orgyilkos kéz még soha sem állíthatta meg a történetnek folyamát. Lincolnnak halnia kellett, hogy az ügy szentségét, melyért életében küzdött, vérével pecsételje meg; — meghalt, hogy mint a szabadság mártírja örökké éljen.

*

1865. 18. 211. Az Egyesült-államok elnökét meggyilkolták. Mint New-Yorkból a távsürgöny jelenti, Lincoln ápr. 14-ikén éjjel orgyilkosok által meglövetvén, másnap meghalt.

*

1865. 26. 325. Az Amerikában levő magyarok is megemlékeznek néha távol hazájukról. Clevelandban a Lincoln emlékére tartott gyászünnepélyen egy váci születésű magyar izraelita, Breuer Gusztáv, mint egyik magyar segélyegylet képviselője jelent meg. Ez alkalomra az egyletnek egy magyar zászlót adott ajándékul, mely is az amerikai zászló mellett az egylet élén és egy magyarba öltözött egyleti tag által elővitetett. Ámbár az alkalom az érzeményeket és gondolatokat a feledhetetlen elnökre fordította, a magyar zászló mégis nagy rokonszenvvel fogadtatott, mely által a derék magyarok büszke édes érzelemmel emlékeztek vissza a kedves hazára.

1865.22.

Báró Dóczy Zsigmond emléktáblája a ladomér-vieszkai templomban

A Garam-völgye Szt.-Kereszt és Zsarnovitz közötti részében két regényes fekvésű, — de most már csak romokból álló Revistye és Szászkő nevű régi várnak maradványai láthatók. E régi kastélyok és hajdani lakosainak történetéről tudomásunk nincs, de meglepő magyarázatul szolgál a Szászkő mellett fekvő ladomér-vieszkai templom orgonakarzatán elrejtett helyen talált emléktábla, mely fából van faragva, festve és gazdagon aranyozva s az ide mellékelt rajzban látható következő feliratot tartalmazza:

Splis. ac Magn. Dn. Dn. Sigismundus Doczy de Nagy Lucze Liber Baro Arcium Saseő et Revistye in Vizovicz, Gálos, Baar et Sarfia Dominó, Qui in horribili Zernoviensium a saevis-simo…

A ladomér-vieszkai község lelkészének Joicsics úrnak közlése s illetőleg a História domestica ecclesiae de Ladomer-Vieszka című okmányban tett kutatásai szerint báró Dóczy Zsigmond a ladomér-vieszkai templomban a Dóczy-család sírboltjában temettetett el.

Ezen emléktábla lerajzoltatása s több régiség-búvárral történt közlése nyomán Kachelman selmeci tanácsnok és buzgó régész által arra figyelmeztettünk, hogy a szt.-benedeki gazdag könyvtárban, mely a régiségtanra és régi építményekre vonatkozó okmányokban bővelkedik, tán a revistyei és szászkövi várakra, valamint Dóczy családjára nézve is érdekes adatok lelhetők. A szt. benedeki könyvtárban C. betű alatt őrzött s özvegy Dóczy, született Kayzer Eufrozina perét tartalmazó iratokban azt találtuk, hogy ez az asszony 8 esztendeig török fogságban szenvedett, s családja által csak 6000 tallér váltságpénzzel szabadulhatott meg rabságából. A törökök ugyanis, ezen emléktábla felirata szerint, Szászkő várát 1647-ben báró Dóczy Zsigmond távollétében megrohanván, ennek nejét Kayzer Eufrozinát elragadták, de a Dóczy testvérek által üldöztetvén, a török csapatot Zsarnovitz mellett utolérték, hol a hídnál történt döntő ütközetben báró Dóczy Zsigmond elesett,

                       Báró Dóczy Zsigmond emléktáblája a ladomér-vieszkai templomban

Az idősebb báró Dóczy, Revistye birtokosa, megmenekült, és Zsigmond öccsét eltemettette, s emlékére a nevezett táblát készíttette. Dóczy Zsigmond özvegye, ki 8 évi fogság után Szászkő várába visszatért, ezt, valamint Revistyét és a Dóczy család egyéb vagyonát, a revistyei birtokosnak örökösök nélkül történt elhunyta után a királyi ügyész birtokában találta. Hosszabb ideig folyt per nyomán Kayzer Eufrozina ismét birtokának élvezetébe jutott és egész haláláig Szászkő várában lakott. Elhunytával a Dóczy család összes vagyona a kincstár birtokába esett, s azóta, a mai napig a selmeci kamarai uradalomhoz tartozik. A két testvérben a Dóczy-család férfiága e vonalon kihalt. E család igen régi magyar nemzetség volt, mely leginkább a Hunyadiak korában, s ezek pártolása mellett emelkedett ki a homályból. E család egyik legnevezetesebb tagja volt Mátyás király idejében a híres Dóczy Orbán kir. kincstárnok, és koronaőr s egymás után szerémi és győri püspök, 1486-ban egri püspök, majd bécsi püspök, s utóbb kir. helytartó. A Dóczyak családi címere — mint rajzunkon is látható — egy jobbról felelé rézsútosan vont csikolat (pólya) által kétfelé osztott pajzs volt. A felső vörös mezőben koronás oroszlán látható, kettős farka fel van kunkorítva, első jobb lábában gyűrűt tart. Az alsó kék mezőben hatszögletű arany csillag ragyog, mely felé egy rák halad. Többé semmi nyoma a hajdan fényes és hatalmas nemzetségnek, mint annyi másnak, melyeket a kérlelhetetlen idő az élet színpadáról lesodrott.

1865. 24.

Gróf Festetics György.

(1754—1819.)

A lefolyt ünnepélyes hét egyik kiváló eseménye azon gazdasági és gép-kiállítás volt, melyet az országos m. gazdasági egyesület, a pesti városligetben rendezett s melyet Ö cs. k. Felsége is legmagasabb látogatásával szerencséltetett. E kiállítás, mely nehéz idők s nyomasztó körülmények hatása alatt jött létre, nem volt ugyan teljes, és hű képviselője a mai magyar gazdasági iparnak, azonban minden hiányai mellett is ékesen szóló bizonyítványa volt nemcsak a gyökeresen megváltozott gazdasági rendszernek, hanem a haladásnak és előmenetelnek is…. Midőn az áldozat nagyszerűségéről emlékezünk, ki ne gondolna a nagy Festetics Györgyre, az egykori keszthelyi Georgikon nagylelkű alapítójára. A véletlen úgy hozza magával, hogy az országos m. gazdasági egyesület élén, ma ismét ama nagy férfiúnak egy névrokona s méltó utódja, gr. Festetics György áll. Ö volt az, a ki a múlt heti gazdasági kiállításon ő cs. k. Felségéhez intézett üdvözletében többi között e szavakat monda: „Alig van ország, hol a földművelés nagyobb fontossággal bírna mind egyesekre, mind az államra nézve, mint épen hazánkban. Mi helyzetünk és viszonyainknál fogva az ipar és munkásság ezen egy ágára vagyunk leginkább szorítva. Népünk legnagyobb része földműveléssel és az ezzel közvetlen kapcsolatban álló iparágakkal foglalatoskodik… A tért, hol földművelő népünk működhetik, megadta Isten tágas termékeny rónáinkon, halmainkon és erdős bérceinken." …

Alig találnánk alkalmasabb időpontot, mint a mostanit, hogy e férfiú érdemeiről lapunk arcképcsarnokában megemlékezzünk. Az idő még abban is igazolta gr. Festetics György törekvéseit, hogy ugyanott, Keszthelyen, hol ő a múlt század végén a Georgikont alapította, most ismét egy nyilvános gazdasági intézet felállítása már a közel jövőben várható. Gróf Festetics György született 1754. január 1-én. Katonai pályára lépett, s itt annyira kitüntette magát, hogy már 36 éves korában alezredesi rangot nyert…1790-ben búcsút vévén ezredétől, keszthelyi magányában telepedett le, hol egész erővel fogott birtokai rendezéséhez. Mindenekelőtt alkalmatos gazdatisztek hiányát kezdte érezni. E körülmény volt legelső befolyással a Georgikon eszméjének keletkezésére. Az eszme 1798-ban megtestesülve lépett életbe. Mindenekelőtt megnyerte intézetének az akkori legkitűnőbb gazdasági írókat és értelmiségeket, mint p. o. Nagyváthy Jánost és a tudós Pethe Ferenczet. A nagyhírű Tessedik Ferenczet, ki már 1779-ben állított Szarvason egy gazdasági és műtani iskolát, nem vonhatta ugyan el kedvenc |intézetétől, azonban több évig folytonos levelezésben állott vele, s több egyént küldött a szarvasi intézetbe, hogy azokból részint tanárokat, részint gazdatiszteket képeztessen.

Gróf Festetics György.

Eleinte a Georgikon csak a grófi uradalmak számára növelendő tisztek képezdéje volt, de már 1801-ben, midőn a tágas emeletes iskolai épület elkészült, nagyobb számú ifjúság befogadására is alkalmaztatott…. A belső telken állott az iskolaépület, s ebben múzeum, a tanítók lakásai, az istállók s aklok, a fűvészeti- és konyhakertek, a méhkelenc*, selyem-gombolyító, csűrök, magtárak. A füvészkert három főrészből állott: 1) kitűnő hasznú vadfák, 2) vízi növények, 3) gabona, takarmány, orvosi s kereskedelmi növények. A konyhakert mellett faiskola volt. A külső kertekhez tartoztak a fáskertek: a gyümölcsös, szilvás, szedres, gesztenyés ültetvények. A szántóföldből három szakasz alakíttatott, u. m. a kísérleti, a kisebb és nagyobb mezők. A kisebb szakasz 24 mezőből állott, melyek leginkább takarmánytermesztés alá használtattak a nyári istállózás tekintetéből. A nagyobb szakasznak 9 mezeje volt szintén ugyanannyi vetésforgással. Hasonlóul volt berendezve a legelő, a rétek, a szőlő s erdő. A múzeum három szakkal bírt, u. m. a gazdasági, matematikai és természettanival. A Georgikon két irányban működött. Egy részt oly gazdákat képezett, kik tudományos készültségüknél fogva nagy birtokok kezelésére is vállalkozhattak; más részt parasztnövendékek is nyertek oktatást, hogy idővel jó nagy birtokok kezelésére is vállalkozhattak; jó majoros gazdák, vincellérek lehessenek…

A jeles vendégek, ottlétüket egy vagy több fa ültetésével örökítették meg. Innen az akkori kor jeles férfijainak mind megannyi szép állandó emlékei maradtak s talán még most is megvannak a Gyöngyösi, Berzsenyi, Kis János, Faludy emlékezetére ültetett fák…A tanulmányaikról bizonyítványokat kellett haza hozniuk A gróf figyelme kiterjedt arra is, hogy a mi az állattenyésztés, gazdasági gépészet, a termesztés, technológia stb. körében, mint célszerű fölmerült, kísérlet vagy minta alakjában, a Georgikonban is minél elébb látható legyen…

Sajnálva kellett a hazának tapasztalnia, hogy ez intézetnek, mint kellé lassú halállal feloszolnia, midőn nagy alapítója 1819.april 2-án örökre behunyta szemét. Ez időtől fogva a Georgikon szűkebb körben mozgott. Gróf Festetics László, az elhunyt fia, még előszeretettel ápolta ugyan 1828-ig; de ekkor már csak két ösztöndíjas növendéke volt, s a pristaldeum**, mérnöki folyam, lovászat s erdészeti intézetek végkép megszűntek. Mint szűk körre szorított gazdasági intézet még 1848-ig tengett, de ezen év viharai végkép elseperték. Minden előkészületek meg vannak téve, hogy a régi híres Georgikon helyén, Keszthelyen ismét egy államköltségen állítandó magyar gazdasági intézet emelkedhessek….

*Múzeumi Mozi – Völgységi Múzeum Bonyhád

http://www.volgysegimuzeum.hu/oraajanlatok/muzeumi-mozi/
A gabona betakarításának hagyományos módját bemutató film. 15 p 34 mp. Méhkelenc. Napjainkban már nem létező hagyományos méhészkedést mutatja be ...

**Georgikon - Wikipédia http://hu.wikipedia.org/wiki/Georgikon
A Pristaldeum rendeltetése volt oly jogvégzetteknek a gazdasági jogba s egyáltalában a gazdasági ismeretekbe való beavatása, kik uradalmi ügyvédekké válnak.

1865. 28.

A magyar kir. udvari főkancellár.

Ő cs kir. Apostoli Felségének megjelenése Budapesten s azon egyes nyilatkozatok, melyek a múlt hó elején különböző testületek tisztelgő képviselői előtt a fejedelem ajkáról hangzottak, méltán a legszebb reményeket ébresztették fel az évek óta félre ismert s meg nem értett magyar nemzet kebelében s mindenütt örvendetes események előhírnökéül tekintették. S az első eredmény a négy év óta tartó katonai provizóriumnak azonnali megszüntetése lett. Alig telt el néhány hét, s a fejedelem és nemzet közeledésének második kedvező eredményét már örvendezve hirdetek a távírda sodronyai. Bécsben beállott a miniszterválság; a négy év óta hazánk ügyeit — a jog és törvény ellenére — intéző centralista tábor, Ö Felsége parancsára, visszavonult. A vezérrel, Schmerling úrral együtt, hű követői, az eddigi magyar és erdélyi kancellárok, Zichy Hermann és Nádasdy Ferencz grófok is leléptek magas hivatalaikról… Amíg az összes minisztérium megalakulna s vele együtt egy törvényes új kormányzási rendszer állapíttathatnék meg, az udvari főkancellári méltóságra Mailáth György* neveztetett ki.

…Mailáth György neve teljes kezességül szolgál, hogy vele egy jobb programot készséggel aláírnak, csakhogy a befolyás, hatalom és jövedelem áldásaiban részesüljenek. Mailáth Györgynek nyilvános élete, általánosan ismert politikai múltja, politikai jelleme van, mely nekünk teljes biztosítékul szolgál s melyet ő semmi körülmények között fel nem áldozhat. A Mailáth család egyes tagjai régóta a haza szolgálatában szereztek érdemeket s közelismerést. A mostani főkancellár nagyatyja Magyarország legjelesebb kir. személynökei (personalis) sorába tartozott; atyja megyei tisztviselő, országgyűlési követ, kir. táblai ülnök, kir. személynök, államtanácsos s végre köztiszteletben állott országbíró s az 1848-i felsőház elnöke volt. Mailáth György, igen fiatal korában lépett ki a politikai élet küzdőterére s hazánk alkotmányos napjaiban tisztelt nevet vívott ki magának. 1818-ban született Pozsonyban, hol atyja akkor megyei alispán volt. Közpályáját Baranya megye szolgálatában kezdte meg s e megyének már 1839-ben (tehát 21 éves korában) másod alispánja s országgyűlési követe lett. Az országgyűlés után első alispánjává választotta meg Baranya vármegye, s mind a közigazgatásban, mind a politikai társadalmi viszonyok reformálásában Mailáth szellemének jótékony befolyását gyakran volt alkalma tapasztalni

SZÉKHELYI MAILÁTH GYÖRGY

Az 184³/₄-i országgyűlésen ismét a követi táblánál jelent meg… Az országgyűlés után Baranya megye főispáni helyettesévé neveztetett ki; majd hat hónapi szabadsággal nyugat Európát utazta be s a művelt külföld politikai életének közvetlen szemlélete által gyarapította tanulmányait. 1847-ben Baranya megye főispánja lett. Az 1848 után beállott szomorú időkben ö reá nézve is elzáródott minden hatáskör. Az akkori abszolutizmusnak kormány-férfijai hozzá intézett felhívásai teljesen sikeretlenek maradtak, s Mailáth a magányba vonult. A gazdaságát rendezte s politikai s irodalmi tanulmányait folytatta mindaddig, míg azok igénybe vételére ismét alkalmas tér és idő kínálkozik. Az 1860-as birodalmi tanácsba a meghívást végre elfogadta, itt kellő eréllyel, s értelemmel védte az alkotmányosság ügyét, s Magyarország érdekeit különösen. Nagy érdeme volt neki is az 1860-diki októberi diploma létrehozásában, mely a 12 évi abszolutizmusnak lett megölő betűje A beállott új viszonyok között Mailáth György szemeltetett ki a kir. tárnoki méltóságra. 1861-ben, mint ilyen a felsőházban az országzászlósok sorában a legdíszesebb helyek egyikét foglalta el. A sors úgy akarta, hogy ez az országgyűlés eredmény nélkül oszoljon szét, de még az utolsó ülések egyikében tartotta Mailáth egyik legfényesebb beszédét, mely egész politikai meggyőződését, programját foglalja magában. A ki Mailáth György ezen beszédét elolvassa s általában politikai pályáját figyelemmel kíséri, az egy percig sem fog kételkedni őszinte magyar hazafiságán s határozott alkotmányos érzelmein. Beszédét így fejezte be: „Én töretlen bizalommal vagyok a király igazság-szeretetében, és a hivatkozást a helytelenül értesített fejedelemtől a helyesebben értesítendőhöz még mindig lehetőnek tartom. Bízom a velünk százados kapcsolatban álló népek helyes felfogásában és saját érdekük sugallta méltányosságában. Bízom végre nemzetünk nemtőjében, mely e népet a tévedések köréből mindig visszavezérelte a józanság törvényeihez. Hiszem és remélem, hogy habár talán avatottabb és szerencsésebb kezeknek, de sikerül előállítani egy művet, mely nem hónapokra, nem évtizedekre, hanem századokra legyen számítva, miként századokra volt számítva őseink alkotmány-szerkezete. Hiszem és remélem, hogy azon alapon, mely a forradalom és kényuraság után épen fennmaradt, a nép jogérzete alapján és azon számos munkás segélyével, kiket előbb nélkülöznünk kellett, sikerül emelnünk egy művet, melyet

„nec imber edax, nec aquilo impotens possit diruere, nec innumerabilis annorum series, et fuga temporum." **

Adja az ég, hogy az itt élénken kifejezett hit és remény, az új főkancellár szerencsés vezérlete alatt végre óhajtott megvalósulást nyerjenek

*

*Mailáth György (országbíró, 1818–1883) - Wikipédia http://hu.wikipedia.org/wiki/Mailáth_György_(országbíró,_181...

Székhelyi ifjabb Mailáth György (Pozsony, 1818. december 8. – Budapest, Várnegyed, 1883. március 29.) országbíró és a főrendiház elnöke.

**Horace;

exegi monumentum aere perennius
regalique situ pyramidus altius,
quod non imber edax, non Aquilo impotens
possit diruere, aut innumerabilis
annorum series et fuga temporum:

Non omnis moriar.

Ad Melpomenen

Áll ércnél maradóbb művem, emelkedett
emlékem, s magasabb, mint a királyi sír,
és sem kapzsi vihar, sem dühös északi
szél nem döntheti már földre, se számtalan

évek hosszú sora, sem rohanó idő.
Meg nem halhatok én teljesen.
(III. 30. 1-6. sor) Devecseri Gábor ford.

1865. 43.

Rottenbiller Lipót.

Pest városának 1848, 1861 s 1865 évi polgármestere! Úgy hisszük, elég bizonyságul szolgál e czim s e három évszám arra, hogy a magyar főváros egyik legismertebb s legnépszerűbb emberének nevét mondtuk ki. Ez ismét elég ok arra, hogy olvasóink e férfiú múltjával közelebbről megismerkedni óhajtsanak. Rottenbiller Lipót a legválságosabb időkben megmutatta, hogy Pest városának hű fia, s hogy polgártársainak iránta több ízben kitüntetően nyilatkozott bizalmára érdemes. Hivatali munkája ismételt szakaiban nemcsak szakismereteinek, hanem jellemszilárdságának is eléggé tudvalevő bizonyságait adta. Egyike ö azoknak, kiknek elég bő alkalmuk nyilt, Pest város községi ügyeivel s minden egyéb külső és belső viszonyaival jókor megismerkedni. Családja régóta ismeretes, telivér pesti polgári család. Atyja Rottenbiller Fülöp pesti halászmester és választó-polgár volt, kinek Lipót fia 1806. évi nov. 11-én született. Ez utóbbi Pesten, Kalocsán s Korponán végezte gimnáziumi tanulmányait. Kalocsára azért küldte atyja, hogy magyarul, Korponára, hogy tótul tanuljon meg, — akkor még ugy állott a világ, hogy a magyar szót a gyermek Pesten alig tanulhatta meg, most pedig ugy áll, hogy még a tót szóért sem kell az embernek Korponára küldeni gyermekét. Lipót tanárai, látván a gyermek élénk szellemi tehetségeit, azt tanácsolták atyjának, hogy fiát tudományos pályára adja. S igy történt, hogy az utóbbi 182l-ben a pesti egyetemen a bölcsészeti tanfolyamba lépett, s a jogászi elmélet s gyakorlat bevégezte után 1829-ben már ügyvédi diplomája is volt. Ekkor mindjárt Pest város szolgálatába lépett. 1834-ben nőül vette Almay (Wurm) Klára asszonyt, testvérbátyja, Rottenbiller József cs. k. főhadnagy özvegyét. Ez a házasság egy tragikai eseménnyel van összeköttetésben. 1831-ben ugyanis , midőn a kolera dühöngött Pesten, több ízben fenyegető néplázongás tört ki, s a felzúdult néptömeg lecsillapítására egyszer katonaság is küldetvén ki a vámsorompókhoz, a visszatérő csapatokat a város utcáin a népség állítólag kövek dobálásával fogadta. Erre a katonaság parancsnoka a tömeg közé lövetett; a vak töltés közé azonban egy golyó is vetődött',' s ez véletlenül épen a szénatéren levő Rottenbrller-ház előtt békés nézőként álldogáló Rottenbiller Józsefet halálosan találta. Rottenbiller Lipót a legalsó fokon kezdte szolgálatát Pest városánál. 1826-ban mint irodai gyakornok eskettetett fel, 1829-ben napi díjnoknak lett kinevezve, s csak 1836-ban lett az árvapénztár ellenőri tisztviselője.

Rottenbiller Lipót.

A szomorú emlékű 1838-diki árvíz nem egy erélyes és tevékeny tisztviselőre vonta a közfigyelmet; rendkívüli időkben jelentkeznek a rendkívüli tehetségek is. Ugyanazon év decz. 1-én lett Rottenbiller az árviz következtében engedélyezett 2% városi kölcsön ideiglenes számvivője, s e hivatalától választatott végre 1843. június 30-án Pestváros alpolgármesteri hivatalába. Ebben az időszakban vette kezdetét Pest nagyvárosias emelkedése. Humanitárius, közegészségi, közbiztossági és rendőri intézkedések ekkor kezdtek nagyobb mérvekben az ország fővárosában feltünedezni, s ezek körül kétségtelenül nagy érdeme volt Rottenbiller Lipótnak. Alpolgármesteri állásában működött egész 1848. június 13-áig;az e napon történt emlékezetes tisztújítás alkalmával polgártársainak osztatlan bizalma a főváros főpolgármesteri diszes hivatalára hívta meg.

Ama történelmileg nevezetes évben súlyos teherként nehezedett vállaira e hivatal. Egy részről eleget kellett tennie a különböző főkormányszékek komoly rendeleteinek, más részről a forrongó politikai pártok különböző igényeit sem ignorálhatta. Ekkor kellett ügyességének, bátorságának s tapintatos eljárásának egész erejét kifejtenie, hogy a vezetése alatti városi közügyek csorbulást ne szenvedjenek, a hivatalos gépezet pontosan teljesítse feladatát s a rend és béke fenntartását. Fáradhatatlanul kellett dolgoznia minden irányban, s valóban ugy látszott, mintha a folytonos munka még inkább edzené lankadni nem tudó erejét. A „nagy napok" alatt tanúsított erélyes munkássága azonban csak mintegy hét hónapig tartott, mert a bekövetkezett szomorú politikai változás beálltakor, Rottenbillert hivatalából azonnal elmozdították. A tevékeny és népszerű férfiú akkor kőbányai birtokára vonult vissza s a közügyektől távol, egy egész évtizedet töltött ottani Tusculanumában* egész 1861-ig, a midőn, a beállott szabadabb viszonyok következtében, Pest város választó-közönsége ismét a főpolgármesteri állomásra hivta meg. Tudjuk, hogy ez újabb kitüntetés sem volt tartós hatású, s már néhány hónap lefolyása után kénytelen volt ismét a közügyektől megválni s magányába visszavonulni. Néhány hét óta Rottenbiller Lipót, Magyarország tárnokmestere által meghivatva s kinevezve, ismét, s ezúttal harmadízben, Pestváros főpolgármesteri székében ül. A közvélemény egyhangú helyesléssel fogadta e kinevezést, s azt Pestváros jobb jövőjére nézve egyik biztos zálogul tekinti. Reméljük, hogy ezúttal viszonyaink jobbra fordultában s állandóságában többé csalatkozni nem fogunk.

*latin Tusculanum Cicero nyaralóhelye /Google/

1865. 48.

Vác város.

Vác város fekvése egyike a legigézőbbeknek hazánkban. Ez állítást bizonyítani fogják mind azok, kik valaha a nógrádi országúton haladva, a kies völgyben fekvő Katalina pusztától fölfelé, az erdőn keresztül, á hegygerincen levő váci szőlőkig érvén, Vácot és vidékét a szőke Duna kanyargó két ágával egyszerre megpillantották. E nagyszerű panoráma élvezetes meglepetést idéz elő mindenkiben. Az 1864-ik évi összeírás szerint Vácot 13 935 lélek lakja, ezek között: 12 524 r. kath., 1260 ref., 140 ágos. ev., 11 görög, és 527 zsidó, — az iskolások száma 995. — Közlekedés tekintetében Vác több nevezetes város irányában nagy előnnyel bír, miután egyik oldalán a vasút, a másikon a Duna, a közlekedést igen könnyűvé teszik. Vác lakossága anyagilag tekintve, sem mondható vagyonosnak. Vannak ugyan kivételek, de ezek csak igen csekély számát teszik a nagy egésznek. A földművelő rész talán azon okból is, mivel többnyire sok szőlővel bir, s igy a kettős foglalkozást kellő szorgalommal nem viheti; sőt a férfiak inkább fuvarozással, az asszonyok pedig kofálkodással bíbelődnek…A valamire való kofánál a kávé sem ritkaság. Vác nem annyira gabona-, mint bortermesztő hely, temérdek szőlőheggyel bír…A gyümölcsfák is szép hasznot hajtanak a tulajdonosnak…Legelő szűke miatt a szarvasmarhák száma sem lehet itt nagy, ámbár a földművelésre és trágyakészítésre nézve, ezek hasznosabbak a lovaknál. A vasúti közlekedés kezdetétől folyvást szaporodnak a kocsi-fuvarosok, kik, amíg kevesebben voltak, jól megrángatták a tapasztalatlan utasokat. Egy pár év óta azonban rendes árszabály alá vonattak, s hogy egymást ne rongálják, a fuvar kiállítása sor szerint történik. A nagyszámú taligások most már nem szamarakat — mint ezelőtt — hanem többnyire jó lovakat tartanak.

Társadalmi tekintetben a váciak három osztályba sorozhatok: a papság, és úri rendűek az első osztályt képviselik, de nagyon ritka eset, hogy a társalgásban összeolvadnának. A papság egészen visszavonulva, hivatalos körén kívül ritkán érintkezik valakivel. Az úri rendű férfiak eljárnak a kaszinóba vagy lövöldébe, hol a közép rendűekkel nemcsak érintkeznek, de mulatságaikban is részt vesznek. A második, vagy

Középosztályba számítom a kereskedőket, és előkelő kézműveseket, kik jóformán összeolvadva tartották fenn a szomorú viszonyok között is a lehangolt társas életet. A harmadik osztályt képviselik a szegényebb sorsú kézművesek és földművelők, kik egész héten dolgoznak, és csak vasárnap, vagy ünnepen jönnek össze, leginkább borivó helyeken.

Vác város látképe. — (Keleti Gusztáv rajza.)

Közmulatságait a váci közönség nyáron át leginkább a szabadban tartja. Az előkelőbbek köznapokon is, de különösen vásár- és ünnepnapokon a lövöldét nagy számban keresik fel, hol néha táncvigalmak is rendeztetnek, zene azonban gyakran van. E díszes hely a város keleti részén, közel a hétkápolnához, kellemes fekvésű, s nem csekély kiterjedésű téren áll. A mulatóhelyen kút nem létezvén, vizet távolabb helyről kellett a szükséglethez képest hordatni, — mit látva a jótékony tetteiben kifogyhatatlan néhai Gáspárik Kázmér n. prépost, egy kutat igen díszes alakban készíttetett el; a lövészegylet pedig hála emlékül e tettét egy a kút közelében befalazott márványban örökítette meg. Az 1848-i forradalom alatt, az itt keresztülvonuló oroszok, midőn a csörgi szőlőhegyen létező pincékben talált borokat, a mennyire felemészteni képesek nem voltak, a hordók fenekének beverése által a földdel itatták volna meg. Ide érkezvén, miután egyebet nem találtak, a bútorokat zúzták össze; később pedig a fegyverek is beszedettek, úgy hogy az egylet néhány évig kénytelen volt a céllövészeti nemes időtöltést nélkülözni. A nőnemnek kedvenc helye a hétkápolna, és méltán, mert nem egyedül a kedves hely, és gyönyörű kilátás teszi oly vonzóvá, hanem a meglepő csínnal ékített kis imaház a belépőt akaratlanul is a mindenség imádására ragadja. Boldog asszony neve ünnepén itt búcsút tartanak, midőn nem egyedül a körvidékből, hanem távol helyekről is nagyszámú nép szokott megjelenni. A kápolna tisztán tartása, és őrizetére állandón van egy egyén kihelyezve, kit közönségesen remetének neveznek. Nem szerzetbeli tag, hanem többnyire szegény kézműves, ki télen át üzletét folytatja, nyáron pedig a kápolnát környező kertet műveli. A kápolna aljában van egy befedezett nagyszerű forrás, mely jó vízzel enyhíti a fáradt búcsúnépet. Az alsóbbrendű kézműves és köznépi fiatalság Váctól Kösd felé, mintegy fél óra távolságú cselőtei puszta* csárdájában találja nyári mulató helyét. Némelyek a közel szigetekbe, vagy a Duna túlsó partján létező Boldizsár-féle révi korcsmába mennek mulatni. Azok az úri rendűek pedig, kik zöldbe kívánkoznak, és rövid kirándulásra szánják magukat, a kies fekvésű szomszéd verőcei vadaskertet, s ezt díszítő Migazzi-féle kastélyt keresik fel; hová olykor gőzhajón is történnek mulatságos kirándulások.

Télen Vácon is unalmas az élet. Van ugyan most már az előkelő rendűeknek kaszinójuk, mely körülbelül 100 tagot számit, és folytonos gyarapodásnak örvend; de ha a helyiségét nagyobbítani, és a rendes évi díjat valamivel alább lehetne szállítani, még egyszer annyi tagot nyerne. A takarékpénztár reményen felüli jó eredménnyel működik. A népesség arányában igen feltűnő a sok bolt, s különösen a sok fűszerárus, főleg mióta a zsidóság úgy megszaporodott, mindamellett ritka eset, hogy a válságos időben, hogy valamelyik csődöt mondjon. Vác lakosságának nagyobb számát a kézművesek teszik, kik közül számosan látogatják a távolabbi országos vásárokat is. Szegényebb sorsú kézművesek — nyáron át — a mezei munkától sem vonják el magukat. Valamint a műveltebb osztály, úgy a köznép is igen szép vonását adja a vallásbeli türelemnek, mert alig lehetne esetet felhozni, hol egyenetlenség vagy egymás iránti idegenkedésre a vallás különbsége nyújtott volna alkalmat. Sőt a katolikusok nevezetesebb ünnepeit a más felekezetbeliek is megülik, és a vegyes házasságtól sem idegenkednek. Mi továbbá a munkásságot illeti, e részben mindkét nembeli alsóbb osztály dicséretre méltó, mert míg a férfiak a gazdaság körül, vagy hajózással, és fuvarozással foglalkoznak, addig a nők házi teendőjük mellett kenyérsütés, vagy más aprólékos kereskedés által iparkodnak valamit beszerezni, s csak a legszegényebb zsellérek szorulnak napszám-munkával keresni élelmüket.

A váci köznép viseletét nem lehet ugyan fényűzésnek mondani, habár a nőnem az egyszerűséget túlhaladja, midőn főleg ünnepnapokon selyem, vagy más drága-szövetű nődolmányba, szerfelett bő kartonszoknyába, selyem kötény, harisnya, és fekete cipőkbe öltöznek. A menyecskék fehér, vagy fekete csipkés taréjos főkötőt viselnek, a hajadonok pedig széles selyem szalagokba fonva, lelógva hordják hajukat. A fiatalok közül némelyek az áldott krinolint is felkapták, de különben is mindnyájan szeretnek feltűnő vastagon öltözni. A férfiak sötétkék, vagy fekete posztóból viselnek egyszerű magyar öltözetet, melyekhez kordován /szattyán-bőr/ csizma, fiataloknál nem ritkán sarkantyúval díszítve — télen fekete bőrsapka, nyáron pedig csinos pörge kalap egészíti ki az öltözéket.

Vác, 1857. 42. h12-11

*Cselőte-puszta: Kosdtól délnyugatra található. A jelenleg Kosdhoz tartozó település egykor Árpád-kori falu volt. Google

1865. 49. 622. Vác város.

(Folytatás.)

Szólottunk Vác tájékáról és lakosairól; most pedig térjünk a város igazgatására, és magát a várost érdeklő tárgyakra….

A városnak legfőbb dísze a székesegyház, mely mind felséges helyzetére, mind mesterséges építészeti modora, mind nagyszerűsége, mind pedig ízléses külsejére nézve különös figyelmet érdemel. (Rajzát a V. U. egyik korábbi évfolyamában láttuk: 1857. 42.) A homlokzat csarnokába 9 sor lépcső vezet, hol 12 szabadon álló és 6 alfalhoz ragasztott 60'magas s 4' 10" területű kőoszlopok közt közepén egy szabályszerű nagy, és két oldalon két kisebb ajtó teszik a bejárást. Az egyházba lépve, figyelmünket különösen magára vonja a templom kúpjának régi, de remek freskó-festménye, mely — a házi történelem szerint — Maulberer Antal jeles művész ecsetének szüleménye. A főoltár hátrészén levő nagy kép a kálvária hegyét ábrázolja, megfelelő alakokkal. — A négy oldal-oltár nagy képei szintén kitűnőek. Kiemelendő a 28 változatú, s két sor billentyűvel ellátott nagy orgona. Minden vásár- s ünnepnapon a helybeli karmester vezérlete mellett, többnyire műkedvelő egyéniségek közreműködésével, zenekísérettel tartják az istentiszteletet. A kétfelől alkalmazott szószékek átellenében, egy valódi kis orgona, és más felén — összhangzás végett — egy képletes van alkalmazva; azon kis orgona kíséretével végzik köznapokon az isteni tiszteletet. Az egyház homlokzatán, gazdagon megaranyozott réz betűkben e sorok olvashatók: D. O. M. In honorem assumptae in coelum virginis. Et S. Michaelis archangeli. A felirat táblája felett 14' magasságú, kőből faragot szent van helyezve. A szentegyház építtetését 1761-ben gr. Eszterházy Károly váci püspök kezdte, és 1777-ben gr. Migazzi Kristóf bíbornok — kinek a megyében számos templom, a verőcei volt vadaskert oldalában létező várkastély, és több gazdasági épület örökíti nevét— végezte be. Emeli a város díszét a kegyes tanító-rendiek, jól felosztott cifrázatú, két tornyú temploma, melynek valamint a külső, úgy a belső szerkezete is csínnal párosult egyszerűségre mutat, egy fő- és hét kis oltárt foglal magában. Az egyházzal egybekötve áll a rendház nagyszerű négyszög épülete, a székes egyház es püspöki lak baloldalán. Alapítója Kolonics Zsigmond bíbornok, aki 1714-ben veti meg alapját a háznak. A forradalom előtt volt benne a bölcsészeti tanintézet, a kegyes tanító rend növendék papságának fejlesztő intézete hat deák iskola, melyben évenként körülbelül 450 ifjú nyert oktatást. Most a kegyesrendiek részéről van 30 növendék, három tanár vezérlete alatt…

1865. 50. 631. Vác város.

(Vége)

….A fegyház közelében van azon tömör építésű diadalmi kapu*, melyet 1764-ben gr. Migazzi Kristóf vázi püspök, az itt megjelent fejedelmi család tiszteletére építtetett, ezzel a felírással: Aeternae Domuil. További épületek: a nagyprépost és kanonokok lakházai, a városház, az urad. kormányzó lakása, néhány magánépület, s a vendégfogadók. Nevezetesebbek: „arany csillag," „kúria," „arany szarvas," „fehér hajó," „korona" és „tigris"; a többit közönségesen csak korcsmáknak, vagy bormérő házaknak nevezik. A város nagy sörháza is érdemel megemlítést. Halottas-intézet, vagy inkább: temetkezési társulat van a városban…Egy beteg-gyámolító Intézet is létezik…Ha valamelyik az egyleti tagok közül fekvő beteg lesz, és ebbeli állapota a kebeléből kiküldött választmány által igazoltnak találtatik, ápolási költsége és családjának fenntarthatására naponkint két forintot kap mind addig, még súlyosabb nyavalyájából felüdül, vagy— ha Isten úgy akarja — a jobb életre átszenderül. Vácon van két gyógyszertár, egy a már érintett irgalmasoké, másik az úgynevezett városi gyógyszertár, Reichenhaller Lajos tulajdona. Könyvnyomda is van egy, Robonyi János tulajdona. Orvostudor van 3, ezek közt a kitűnő hason-szervi orvos Argenti Döme. Ezeken kívül rendes orvos 8 és 3 állatorvos. Hites ügyvéd van összesen 11.

Árvay J.

*A váci, Magyarország egyetlen diadalíve. Mária Terézia tiszteletére épült, Isidore Canevale bécsi építész tervei alapján, copf stílusban. 1764-ben. Migazzi püspök rendelte el az építést a fogadásra.

1866. 6.

Erzsébet császárné és királyné Ö Felsége

Január 29-ke óta ismét a régi fény, öröm és vigadás lakik ős Buda várában. Mintha a történelem régmúlt eseményeit látnók megújulni, ismét fejedelmi udvar pompáján és ragyogásán gyönyörködik szemünk. Az uralkodó a nemzet iránt ismételve kifejezett bizalmának egy újabb, nagyszerű jelét adta, midőn Ígérete szerint felséges hitvesét, bájdús királynénkat is magával hozta hü nemzete körébe. Hogy mily riadó lelkesedéssel fogadta a főváros népe a bevonulásnál a fejedelmi párt, lapunk múlt számában körülményesen följegyeztük. Azóta nem múlik el nap és óra, hogy a felséges Asszony itt mulatásának varázshatásáról uj meg uj híreket ne halljunk és olvassunk. S mind az, a mi köztudomásra jut, a gyöngéd nőiség, angyali jóság és báj, szellemi fensőség s a magyar nemzet iránti őszinte rokonszenv ellenállhatatlan, magával ragadó nyilatkozata. felséges Asszonyunk igéző megjelenése mindenütt oly varázshatalommal bir, mely minden szivet önkénytelenül is magához vonz és meghódít. A jelenvoltak tanúsága szerint a leglelkesítőbb és történelmileg nevezetessé vált, megható jelenet volt, midőn a Felséges Asszony az országgyűlés üdvözlő és hódoló küldöttségét fogadta a budai királyi palotában. Az elfogadási teremben a trón mellett állva fogadta a küldöttséget a királyné. A bájos alakban a királyi méltóság a női kellemmel csodálatra méltó összhangban egyesült. — Kezében egy iratot tartott ugyan, de nem olvasta, hanem emlékezetből monda el beszédét a legzengzetesebb magyar nyelven, melyet néhány év óta a legnagyobb kedvteléssel tanulmányoz. Megható hangon monda el különösen beszéde azon végszakaszát, melyben áldást kivánt a Mindenhatótól a nemzet képviselőinek nagyfontosságú legújabb működésére. A királyné összetett kézzel mondott imát népe jóllétéért! A jelenet magasztossága ellenállhatatlan erővel ragadta magával a jelenlevők szíveit s egynémely szemben az elragadtatás örömkönnye csillogott. A küldöttség egyes tagjai csak nehezen váltak meg azon helytől, hol e magasztos jelenetnek boldog tanúi lehettek.

Erzsébet császárné és királyné Ö Felsége

A magyar nyelv fényes és meglepő uj diadala volt az a beszéd, melyet a királyné ö Felsége válaszul mondott a magyar országgyűlés tisztelgő küldöttsége előtt. Pest városában — irta a P. Napló — máig sem teltek be a tiszta kiejtésnek s a beszéd valóban művészi előadásának dicséretével; mert legnagyobb művészet a kifejezés őszintesége és bensősége. Már pedig ő Felsége egész előadásában a legnagyobb bensőséggel a legtermészetesebb báj egyesült, hogy a jelenvoltakat ellenállhatatlanul kitörő lelkesedésre ragadja. Az uralkodó felséges pár így bírván nyelvünket, s így levén képes azon kifejezni érzelmeit, és gondolatait, egy biztos reménnyel többet nyertünk ügyeink szerencsés kifejlődésére, melyben oly lényeges dolog: vágyaink, reményeink és gondolataink tökéletes megértése. A magyar nyelv diadala az, hogy Budán egészen, s némileg Bécsben is az udvari társalgás nyelve lett, s e részben a fő érdem császárné Ö Felségéé. Ez társadalmi tekintetben oly nagy és fontos nyeremény, a minővel nyelvünk régóta nem dicsekedhetik, s a minőt csak egy nő, egy magas állású pártfogó adhatott meg, kinek lelkesítő példaadásában a hatalom, fény és báj egyesül. A város tele van hírekkel azon társas körökről, melyek Budán a királyi lakban tartatnak, melyekben a magyar nyelv a társalgás nyelve, s azóta az ország visszhangozza a császári pár ily fellépésének magasztalását.

Nem biztos remény-e ez irodalmunkra nézve is? Ez az örvendetes tünemény lelkesítette.

1866. 19

Báró Eötvös József.

B. Eötvös József arcképét ép oly jól ismerik olvasóink, mint munkáit. Harminc év óta számítja őt a magyar irodalom és közélet legkitűnőbb hősei közé s övezi tiszteletével a nemzet. E tisztelet egyik újabb jelét szemléltük közelebbről is, midőn akadémiai elnökké választatását és megerősítését oly örömmel fogadta nemcsak az akadémia, hanem az egész ország. Legyen szabad ez ünnepélyes alkalom emlékére arcképével díszíteni lapunkat s kiemelnünk pályája főbb vonásait. B. Eötvös fiatalon lépett mind az irodalmi, mind a politikai pályára: 1813-ban született s már 1830-ban iró volt, 1838-ban megírta egyik főművét a Karthausit; 1831ben végezte iskoláit s 1840-ben a felsőház egyik vezérszónokává emelkedett. Magánéletét, irói pályáját, politikai szereplését ugyanazon sajátságok emelik ki, s mint uj jelenség tűnik föl mindeniken. Mi sem volt feltűnőbb, mint e fiatal mágnás, ki fényes családja vagyoni viszonyainak megrendültével, mintegy a nép közé szállt, hogy tollával biztositsa jövőjét. Születésénél, neveltetésénél fogva az aristokratia szülötte volt, sanyarú munkássága, demokrata hajlamai, a polgári osztály harcosává avatták. Az aristokratia és-polgári osztály, a régi és uj társadalom legkitűnőbb erényei egyesültek benne s épen nem történetesség, hogy Budapest polgársága oly előszeretettel viseltetik iránta s annyi tisztán polgári egyesület élén látjuk őt.

írói föllépte is uj jelenség volt, egészen uj elemet hozott a magyar irodalomba. A német-görög klassicismus romjain Vörösmarty

romanticismusa emelkedett, mely nemzetivé tette ugyan költészetünket s a képzelet szabadságát hirdetve, ismeretlen tájak felé nyitott utat, azonban nem minden oldalról emelhette ki bizonyos szűk körűségből. — Többé-kevésbé hiányzottak belőle az európai eszmék, az emberiség legnagyobb érdekei. Eötvös „Karthausi"-ját épen e tulajdonok jellemzik. Az ujabb polgárisod ás eszméit, kételyeit, reményeit, fájdalmait és vigaszait nyújtotta e könyv s mintegy szorosabb kapcsolatba hozta irodalmunkat az európaival.

Mint politikus az ellenzékhez csatlakozott, de a sérelmi politika oly kevéssé elégítette ki, mint Széchenyit, ő is a reform zászlóját lobogtatta és demokratább színezettel, mint előtte bárki. E mellett a humanismus és philanthropia már korán fő jellemvonása volt, mint írónak és politikusnak egyaránt. Ö szólalt fel először az irodalom terén a fogházjavítás és a zsidók emancipációja ügyében s e röpiratai egy egész kis irodalmat vontak magok után. 1843-ban főleg a városi ügyre forditá figyelmét, polgári szavazatok segélyével remélvén a reformoknak alkotmányos utón való átvitelét. Majd Szalay-val, Treforttal s Csengery-vel egyesülve, megalkotta azt a pártot, mely a parlamentáris kormányt tűzte ki főelvül s melynek közlönye az uj „Pesti Hírlap" lett. E párt csekély számú volt, de műveltség- és tehetségben gazdag; az ellenzék egyik töredékét képezte, melyet maga az ellenzék is gyanús szemmel nézett, mert vagy veszélyeseknek nézte eszméit, vagy idő előttinek,melyek könnyen az ellenzék gyöngítését idézhetik elő. Azonban ama nagy napon, midőn a magyar alkotmány átalakult, nemcsak az ellenzék, hanem az egész nemzet elfogadta e párttöredék elveit és törvénykönyvbe iktatta. Eötvös kitűnő szerepet játszott e pártban s a parlamentáris kormány melletti küzdelem dicsőségének egyik főrésze öt illeti. A Pesti Hírlapba számos cikket irt, melyeket 1846-ban egy terjedelmes röpirattá dolgozott föl. Rendszeresen s magas szempontból tárgyalja itt átalakulásunk legfőbb kérdéseit, egy szóval, mindazt, mi az 1848-diki alkotmányban szentesítést és életet nyert.

Báró Eötvös József.

De nem csak a politikai téren küzdött eszméi mellett, hanem a szépirodalmin is. A Falu jegyzője és Magyarország 1514-ben czimü regényei a legszorosabb kapcsolatban vannak politikai eszméivel. Mindkét regény demokratiai irányú, ez is, az is az alkotmány sáncain kivül álló néposztályok ügyében jajdult föl, emez a múlt tanulságait hirdetve, amaz a jelen sebeit tárva föl. A „Falu jegyzője" az első magyar regény, mely mélyrehatón és több oldalról rajzolja a magyar társadalmat s e tekintetben ma is versenytárs nélkül áll. Hatása több volt, mint egy könyvé, egy tény volt, mely azt hirdette, hogy alkotmányunk régi alakjában sokáig fenn nem tartható. A rajz ugyan néhol túlzott, a művészt itt-ott háttérbe szorítja a filozófus és politikus, de az egész mű épen úgy örök emléke marad az 1848 előtti magyar életnek, mint a költő rendkívüli erejének.

Az 1848-diki események Eötvöst kultusz- és oktatásügyi miniszterré emelték. Senki méltóbban nem tölthette be e helyet. Azonban a miniszternek nemsokára vissza kellett térni az irói pályára. A lefolyt tizenhat év alatt csak egy regényt s néhány beszélyt irt ugyan, de annál nagyobb munkásságot fejtett ki a politikai tudományok körében s a tudományos, filantrópiai és közgazdasági egyesületek terén. Könyvben, röpiratban, cikkekben az európai és magyar politika legnagyobb kérdéseit tárgyalta; az akadémiai közgyűléseken mondott beszédeiben nem egyszer adott kifejezést a közhangulatnak, mely csak itt nyilatkozhatott szabadabban; a Kisfaludy-társaságot ö élesztette föl, az irói segélyegyletnek egyik alapitója, az iparbank és iparegyesület kezdeményezője és elnöke. A „XIX. század uralkodó eszméi" czimü két kötetes munkája a legkitűnőbb mü politikai irodalmunkban, mely a külföld figyelmét is magára vonta. Az az iró, ki az uj kor eszméit oly lelkesedve hirdette, a legkérlelhetetlenebb bírálója e munkában mindannak, mi az uj kor eszméiben tévedés vagy túlzás. A nemzetiségek egyenjogúságának kérdéséről két röpiratot irt: egy németet (1850.), melyben európai és birodalmi szempontból tárgyalja e kérdést, s egy magyart (1864.), mely tisztán magyar szempontból indul ki. A német kérdést, az osztrák birodalom alkotmányosságát. az örökös tartományok és Magyarország közti közös ügyeket hol röpiratban, hol hírlapi czikkben és országgyűlési beszédben fejtegette. Mind az 1861-diki, mind a jelen országgyűlésre Buda vára választotta meg képviselőjének. A jelen országgyűlésen, melytől Magyarország alkotmányának visszaállítását, továbbfejlődését, s a fennforgó vitás kérdések elintézését várjuk, Eötvös kitűnő szerepet fog játszani. Ő pártjának nem vezére, hanem philosophja, ki számos eszmének volt kezdeményezője, melyek most kifejtésre várnak. Szelleme a múlt és jövő, az emberi örök jogok és a történeti fejlődés, a nemzetiség és európaiság, a tudomány és élet szoros kapcsolatát hirdeti, azt az eszményt, melynek megközelítésétől függ leginkább Magyarország jövője. —a —

1866. 37.

Czuczor Gergely.

(1800-1866)

A bibliai csapások legsúlyosabbja ütötte fel sötét uralmát közöttünk, s fájdalmasan csapkod kíméletlen ostorával. Egy csapása Czuczort érte, de az csak nekünk fáj, ő nem érzi többé. S valóban fáj is nekünk. Oly oszlop dőlt ki benne, a mely rendületlenül állt a legerősebb zivatarok közepett, oly munkás halt ki benne, a ki egész életén át fáradatlanul munkálkodott, híven betöltötte helyét, s első sorban állott azok közt, a kik a magyar nemzetiség hanyatlani kezdő lobogóját felemelték s mai napig fenntartották. Közönséges sorsú szüléktől származott; maga igy szól apja hamvaihoz: „Nemes címer szobád falán s fiókodban nem állt nemeslevél, — téged egy jobbágytelek táplálta családoddal." — De nem lehetett szelleme is közönséges azon apának, kitől alább ezt mondja: „Istenemre, írva volt szívedre a nemesség jelleme; jutalmadul közbizalom s becsület, tisztelet foga körül." — Gyermekkorában katonának szánták, mert messze járó vágyakat és lángoló tüzet fedeztek fel szívében; de szerencsére még idejében felismerték, hogy a tudomány vágya az, és a költészet égi tüze. Szellemének e kora nyilatkozása vitte Czuczort az iskolába, s onnan, bencés rendű tanárainak példájára és lelkesítésére a zárdába, hová 17 éves korában belépett. Még akkor menedékhelyre volt a magyar írónak az élet gondjai és hányattatásai ellen szüksége, s hol találhatott volna azt inkább, mint az elmélkedésre oly alkalmas zárdában, a szellemi munkákra rendelt egyházi rendnél, a felvilágosult bencések között? E refugiumban / menedékhely/ szabad röptére bocsátotta Czuczor költői szellemét, s nem sokára, mint kitűnő költőnek neve ismertté vált a hazában és a hazán kívül. A magyar nemzetnél és a bécsi titkos rendőri hivatalnál!

CZUCZOR GERGELY.

A magyar nemzet tisztelte benne a kenetteljes papot, és szerette a korát túlszárnyaló költőt, tanítványai ovációkban fejezték iránta ki ragaszkodásukat, írótársai elismeréssel sereglettek körülötte, a tudósok lelkesedéssel fogadták ülésükben, paptársai buzdították, főnökei védelmezték. Más oldalról eltiltották tanári hivatalától, s bilincset verettek költői szellemére. Mintha volna e földön oly bilincs, melyet a költői szellem megtűrne magán! Czuczor a cenzúrát kikerülendő, azonnal álnevek alatt irt, s csak tűzlelkéről s addig ismeretlen bájos nyelvéről ismertek rá az Andódi, Szilágy, Ete, Dobokay nevek alatt. Álnevei megmentették a némaságtól, de nem az üldöztetéstől, mely hat éven át folyvást keserítette életét. Aligha nem nagy része volt e sok szenvedésnek azon elhatározásában, hogy 1844-ben letette a lantot, s egy monumentális mű, a magyar nyelv kimerítő szótárának szerkesztését elvállalta. Roppant volt e föladat, s nem találhattak volna rá nála érdemesebbet, buzgóbbat, értelmesebbet. Ezután e munkának élt. Csak 1848-ban lobbant fel keblében még egyszer a költészet lángja. Megírta ,Riadó-ját, s uj üldöztetéseknek, évekig tartó szenvedéseknek nyitott vele ajtót. A börtönlég megtörte testi erejét, de lelke ép, erős maradott, s ámbár nevét ritkán emlegették, mindenki tudta, hogy Czuczor egyike az akadémia legmunkásabb tagjainak, hogy szerény elvonultságában zajtalanul, de kitartó türelemmel és buzgó ügyszeretettel gyűjti a magyar nyelv szókincseit s szerkeszti össze azt a nagy munkát, mely immár alapvonalaiban készen, méltó emlékoszlopát képezi e küzdelemmel és diadallal teljes életnek. A szótár készítésétől nem keresett Czuczor magának más pihenést, más foglalkozást, mint a Nemzeti Színház és az Orczy-kert mindennapos látogatásában. E nyáron a szokásos szünidő félbeszakította az előadásokat, az Orczy-kertet kórhellyé alakították, s a rendes látogatón bizonyos levertség volt észrevehető. A szótár végéhez közeledett, s írója hanyatlott. Kész zsákmányt talált benne a keleti vész, s a gyöngéd érzelmű pap, ki 35 év előtt önfeláldozó buzgalommal vigasztalta hasonló járvány alkalmával a betegeket, a kitűnő tudós, ki huszonkét évig folyvást csak egy, de nagyszerű, korszakos munkának élt, szept. 9-én áldozatául esett. Keze alatt immár megszűnt a szótár anyag lenni, és szellemi szövétnekké lett a műveit magyar nemzet kezében. Írója betöltötte hivatását, s vajon nem a gondviselés ujjmutatása-e az, hogy teste is épen akkor vétkezze le anyagát és váljék szelleme évszázadokra kivilágító szövétnekké a Mindenható kezében?

Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára MEK

http://mek.oszk.hu/05800/05887/
2011. júl. 8. ... Czuczor Gergely - Fogarasi János · A magyar nyelv szótára

1866. 40

A Fehérház Washingtonban.

..„Washington az Észak amerikai köztársaságnak nem a közepén fekszik, hanem annak csaknem egészen a keleti szélén, az Atlanti tengertől csak 120 angol mérföldre, s a Csendes-tengertől, mely az Egyesült-államok nyugati határa, mintegy 2880 a. m. földre. Épen ezért többször gondoltak már arra, hogy a kormány székhelyét az Egyesült-államok közepére, a Mississippi partjára tegyék át, de ezen tervnek útjában áll a Washingtonban már fennálló, sok millióba került nagyszerű, szilárd, pompás középületeknek elhagyása, és a választandó új helyen ugyan annyi költségbe és sok időbe kerülő építés…Homlokán nem öt, hanem tíz ablak van, közepén nagy tornáccal, melyet tíz jón oszlop tart. Az épület hossza 170 s szélessége 80 láb, és az egész fehér „freestone"-ból (fehér márvány kinézésű kő) van építve. A magán és közfogadásokra gazdagon szerelt s bútorozott nagy terem és szobák a földszinten, vannak s ezeken kívül a presidensnek s családjának elég kényelmes szobái vannak, melyek minden presidens választásával újonnan bútoroztatnak fel. A rajz, melyet e lapon közlünk, a háznak északi homlokát ábrázolja; e közt és az utcza között mintegy 80 lépésnyi, virágokkal tarkázott gyeptér van, melynek közepén áll Jefferson Tamás bronz szobra.

                        A Fehérház Washingtonban.

A presidens háza egy nagy angol ízlésű kertben van, melybe a bemenetel szabad, 8 a nyári délutánokon itt mindenki élvezheti a tengerész -zenekar szép zenéjét s láthatja a presidenst és minisztereit, kik egyszerű polgári ruhában keverednek a nép közé. A presidens házánál se kivül, se belől nincs semmi őr. A közszobákba a látogatók szabadon mehetnek be bármikor. A kongresszus (országgyűlés) ülése alatt a presidens hetenkint egyszer s a neje is egyszer szokott fogadást tartani, hová mindenkinek szabad a bemenetel; az ajtók tárva nyitva állnak, s kik a presidenssel kezet akarnak fogni, azt akadály nélkül tehetik. Ezen fogadásokon roppant tolongás szokott lenni; minden szoba, de különösen az úgynevezett „East room" (keleti szoba nagy terem, mert az épület keleti végében van), mely 80 láb hosszú és mintegy 40 láb széles, zsúfolva van minden rangú s öltözetű személyekkel, annyira, hogy a mozdulás alig lehető. Itt lehet látni a minisztereket, kormánytisztviselőket, kongresszusi tagokat egyszerű polgári öltözetben, a külországok képviselőit érdemjelekkel díszített aranyos egyenruhájukban, az egyesült-állami katonatiszteket egyszerű egyenruhájukban, a külországi képviselők s egyéb külföldi s amerikai milliomosok nejeit s leányait pompás öltözetben, drága ékszerekkel terhelve, az egyszerű amerikai polgárokkal s nőkkel vegyülni s a tengerészzenekar zenéjét hallgatni este 8-tól mintegy 11-ig.

1866. 43

Scitovszky Keresztély János,

Magyarország herceg-prímása. (1785—1866.)

Scitovszky János hercegprímás arcképét és életrajzát egyik régibb évfolyamunkban vették olvasóink; bekövetkezett halála azonban most ismét azon kötelességet rója reánk, hogy hosszú életpályája emlékezetét fölelevenítsük. Scitovszky János 1785. évi november 1-ső napján született Abaúj megye egyik kis helységében, Bélán, hol atyja iskolamester volt, s az első oktatást édes atyjától nyerte. Az atyai oktatás által nyert ismereteivel a jolsvai gimnáziumba vétetett föl, melyet dicséretesen kitanulván, Rozsnyón fejezte be iskolai pályáját.

Rozsnyó nevezetes szerepet játszik Scitovszky életében. Ott végezte iskolai pályáját, ott vétetett be az egyházmegye papnöveldéjébe 1804-ben, ott szenteltetett föl 1809-ben pappá, s tüstént kineveztetett a rozsnyói püspöki líceumba a bölcsészet és mathesis tanárául. Mint rozsnyói tanár tett a pesti egyetemnél 1813-ban theol. tudori szigorlatot s két év múlva a theologiai tanszéken foglalt helyet. 1824-ben a rozsnyói káptalan kanonokává, három év múlva pedig (1827-ben) rozsnyói meg) és püspökké neveztetett ki. A fiatal rozsnyói püspök oly buzgalmat fejtett ki főpásztori körében az akkori időben mind országgyűléseken, mind főkép a megyetermekben oly nagy zajt okozott vegyes házassági ügyben, hogy azon vármegyékben, melyekre a rozsnyói püspöki megye kiterjed, a zöld asztal körül kevés népszerűsége volt.

1838-ban a szerényebb jövedelmű rozsnyói püspökségből a megürült pécsi püspökségbe tétetett át, s ott élte át az 1848. és 1849-iki mozgalmas időt. 1849-iki június 21-kén az esztergomi érsekséget, mely az ország hercegprímási főméltóságával van összekapcsolva, foglalta el Ferencz József császár Ö Felsége kegyéből, ki iránt holtig hálás hűséggel viseltetett.

Mint esztergomi érsek és Magyarország prímása 1853-ban tiszteltetett meg a bíbornoki kalappal Rómából… Ritka képességeknek és nem mindennapi szerencsének tulajdonítható, hogy a szerény Abaúj megyei kántornak és iskolamesternek fia saját szorgalma s ügyes alkalmazkodása által a papi hivatalok fokozatain végig menve, Magyarország legmagasabb egyházi méltóságára jutott fel…Érdemei közé sorolandó, hogy az esztergomi bazilika kiépítésén oly buzgalommal munkálkodott, miszerint az ö idejében két millió forintnál több fordíttatott a nagyszerű templomra. Építését Rudnay prímás kezdte meg, és Kopácsy folytatta. Továbbá érdemeinek maradandó hirdetői lesznek azon népiskolák, melyek az ő bőkezűségének köszönik létezésüket, valamint számtalan ügyefogyott is sokáig meg fog emlékezni azon kegyes adományokra, a mikben az adakozó jószívűségéről ismeretes boldogult prímás erszényéből részesültek.

SCITOVSZKY K. JÁNOS, MAGYARORSZÁG HERCZEG-PRIMÁSA

Mennyire kedvenc tárgya volt a tanügy, abból is eléggé megítélhetni, hogy közelebb három külön bizottmányt nevezett ki a végből, hogy ezek az 1867-ik évben Parisban tartandó nemzetközi kiállításra küldendő tanügyi adatokat, tanszereket stb. összegyűjtsék, s a helytartótanács által kijelölt központi bizottmánynak átnyújtsák, mely tervezet el is fogadtatott a helytartótanács által. A földi pályáját bevégzett főpap halálozását az esztergomi főkáptalan a következő gyászjelentéssel tudatta:

„Az esztergomi főkáptalan szomorodott szívvel jelenti mélyen tisztelt s hőn szeretett főpásztorának főmagasságú s főtisztelendő Nagykéri Scitovszky János urnak, a római szentegyház jeruzsálemi szent keresztről címzett áldozár-bibornokának, esztergomi érseknek, az apostoli szent szék született követének, Magyarország hercegprímásának, fő- és titkos kancellárjának, szent István király jeles rendje főpapjának, ezen s Lipót császár jeles rendje nagykeresztes vitézének, ö cs. s apostoli királyi Felsége belső titkos, s nagyméltóságú kir. helytartósági tanácsnokának, t. n. Esztergom vármegye örökös főispánjának, a nm. hétszemélyes ítélő-tábla közbírájának, Róma városa nemes polgárának, a magy. tudományos Akadémia igazgató tagjának, hét év óta aranymisés áldozárnak, a szépművészetek, bölcsészet és hittudományok bekeblezett s félszázados tudorának stb. stb., f. évi október 19-én érdemdús élete 81-ik, áldozársága 57-ik, püspöksége 39 ik prímási méltósága 18 ik esztendejében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után szélhűdés következtében történt gyászos elhunytát. Az Úrban elnyugodottnak hideg tetemei október 23-kán délelőtt 9 órakor fognak a főegyházban tartandó gyász mise után az ország prímásainak sírboltjában nyugodalomra helyeztetni. A gyászünnepély f. évi november 27- és 28 ik napján fog megtartatni. A pásztorok fejedelme, az ur Jézus Krisztus, adja meg neki az örök élet koronáját. Esztergomban, okt. 19. 1866. Az esztergomi főkáptalan."

1866. 44.

Báró Kemény Zsigmond,

Magyarország egyik legkitűnőbb publicistája és regényírója, kit munkáiból jól ismernek olvasóink. Valóban Kemény neve húsz év óta mindinkább összeszövődött a magyar irodalom és közélet történetével. Mint lélekbúvár és jellemrajzoló, legkitűnőbb helyet foglal el a magyar regényírók között. Mint essayistát és röpiratszerzőt nagy műveltség és rendkívüli boncoló tehetség emelik ki. Mint journalista egy évtizedig majdnem egyedül tartotta fenn a magyar politikai sajtó függetlenségét és tekintélyét, majd 1860-ban ő tűzte ki először az 1848-ki törvények zászlaját s mint a Deák-párt közlönyének szerkesztője és vezércikk-írója nagy befolyást gyakorol Magyarország közügyeire. Kemény 1816-ban született Erdélyben; 1823— 1834-ig a nagyenyedi főiskolának volt növendéke, hol id. Szász Károlynak, lelkes tanárának folytonos társaságában és baráti körében élt. 1834—1837-ig otthon gazdálkodott, leginkább történelmi, politikai és szépirodalmi tanulmányokkal foglalva el szabad idejét. Majd egy évet Marosvásárhelyt töltött, az erdélyi joggyakorló ifjúság gyülekező helyén, hol ügyvédi censurát tett. Innen 1839-ben a bécsi egyetemre ment, s leginkább orvos- és természettudományi leckéket hallgatott majdnem két évig. 1840-ben visszatért Erdélybe s elvállalta az „Erdélyi Hiradó"-nak, az erdélyi alkotmányos ellenzék közlönyének, vezetését. Kemény már első ifjúságában leginkább a politikához és szépirodalomhoz vonzódott. Első nyomtatott munkája egy politikai történeti értekezés a „Mohácsi veszedelem" okairól, melyet az 1840 ki „ Athenaeum"-ban néhány mutatvány követett „Martinuzzi" című regényéből, mely azonban máig is kiadatlan maradt s befejezésre vár. Mindkettő figyelmet gerjesztett, valamint az Erdélyi Híradóban megindított vezércikkei is, melyek a reform felé igyekeztek tolni az erdélyiek nagyon is sérelmi politikáját. Azonban Kemény politikai hatása még ekkor szűk körű volt; cikkei forma tekintetében nehézkések voltak és látköre sokkal szélesebb, mintsem az akkori erdélyi viszonyok között népszerűségre vergődhetett volna. Mint szónok is föllépett a Kolozs megyei gyűléseken, de kevés sikerrel…A Korteskedés és ellenszerei című röpirata (1843 —1844) Magyarország alkotmánya reformjával foglalkozott. A demokrácia alapján indítványozott választási törvényjavaslatokat vette bonckés alá, s az átalakulás e legfontosabb kérdését igyekezett tisztába hozni. E röpirat megjelenése után választatott akadémiai taggá (1843). Széchenyi István grófnak annyira megtetszett a fiatal publicistának ez első nagyobb dolgozata, hogy 1845-ben egy az ő vezérlete alatt megindítandó „Független" című politikai lap szerkesztésével kínálta meg. Kemény ugyanez idő tájt Csengerytöl is kapott meghívást, ki a „Pesti Hirlap"-ot szerkesztette s e lap dolgozótársául igyekezett őt megnyerni. Kemény ez utóbbi ajánlatot fogadta el s 1846-ban Pestre költözött.

BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND

1846-tól 1848. végéig egyik legmunkásabb dolgozótársa volt a „Pesti Hírlap"-nak. Cikkei most már nem csak tartalom, de forma tekintetében is kitűnők. A parlamentarizmus vagy, mint akkor nevezték, az összpontosítás híve… Kemény, mint zsurnalista is hű maradt ifjúkori hajlamához: nem hagyott fel a regényírással. Pestre jőve, két nagyobb regényt hozott magával: az Élet és ábrándot és Gyulai Pált. Az első ifjúkori munkája levén, a másodikkal akart föllépni, melyet 1847-ben be is végzett és kiadott. Az „Élet és ábrándot" később sem adhatta ki, mert 1849-ben Buda ostromakor elégett. A közönség „Gyulai Pált" nem nagy tetszéssel fogadta… Második regénye a Férj és nő (1852), beszélyei: Ködképek a kedély láthatárán (1854) már forma tekintetében is kitűnők. Az Özvegy és leánya (1855 — 57) a legjobb szerkezetű magyar regény, a Rajongók (1858), a Zord idők (1862) Kemény tehetségét teljes erejében mutatják. Az elbeszélés bája később sem lett erős oldala, de szerkezet, kor- és jellemrajz tekintetében folyvást emelkedett. Regényei nagyrészt történetiek; a korrajzot nem külső aprólékosságokban keresi, hanem a kor eszméi feltüntetésében, amint azok az erkölcsökre és szenvedélyekre hatnak. Erős érzéke van a tragikum iránt…1848-ban a pesti nemzetgyűlésre Kővár-vidéke egyik választókerülete részéről képviselővé választatott….A forradalom után a Két Wesselényi és gr. Széchenyi István című essayi jelentek meg a Csengery szerkesztette „Magyar szónokok és status férfiak" cimü könyvben, melyek az e nembeli legkitűnőbb dolgozatok közé tartoznak. Két röpiratot bocsátott közre Forradalom után. 1850. Még egy szó a forradalom után 1851)… E röpiratok sem alul, sem felül nem arattak sikert; a Bach-kormány a jogeljátszás elméletéhez ragaszkodva, lehetetlenné tett minden közeledést. Kemény akkor a journalistikához fordult s némi ellenzéket igyekezett alakítani a Bach-kormány ellen. Az akkori P. N.* szerkesztőjét, Bánfay Simont, megnyervén, néhány társával számos cikkben hol leplezve, hol nyíltan megtámadta a Bach-kormányt… Kemény anyagi áldozattal is járult a „Pesti Napló" fenntartásához. Így tengett a „Pesti Napló" egész 1859-ig, de nyomot hagyott mind irodalmi, mind politikai tekintetben. Mint irodalmi közlöny központja volt a jelesebb, idősb, és ifjabb íróknak, mint politikai lap pedig képviselője a nemzet elnyomott vágyainak, a hallgatagoknak. 1860-ban a nemzettel megszólalt a „Pesti Napló" is. Kemény volt az első, ki az 1848 ki törvények zászlóját kitűzte s azóta minden nevezetesebb fordulatnál s kérdésben hallatja szavát, mint a Deákpárt journalistája. 1865-ben Pest lipótvárosi választókerülete országgyűlési képviselőjévé választotta, de ezután is nem a szónoki, hanem a hírlapírói pályán látjuk őt ragyogni. Magyarország legkitűnőbb journalistája; mint szerkesztő talán hanyag, lapja általában egyenetlen, de fő elvekben egyetlen lap sem következetesebb, és senki sem érzi meg jobban, mint Kemény, egy-egy nevezetes esemény vagy fordulat közeledését. Leginkább ilyenkor ír, és kérlelhetetlen analízise épen oly kevéssé ámítja a kormányt, mint a nemzetet.

*A Pesti Naplót Császár Ferenc alapította, aki 1850. június 30-ig kiadó-tulajdonosa is volt a lapnak. Szerkesztői: Szenvey József 1850. július végéig, augusztusban Récsi Emil; szeptember 1-jén a lap vezetése Bánfay Simonra / 1819 – 1902/ szállt. Wiki.

Beillesztett szövegek

1864. 8. 76. A temesvári izraelita templom.

…Az utolsó forradalom lezajlása után, a belváros sok magán és középülete megrongálva találtatott…Volt Temesvárott egy terület, melynek az ostromlók ágyúi nem ártottak, hanem beépítetlen levén, igen rég időtől fogva várta azon szerencsét, hogy a város csinosítása érdekében figyelembe vétessék. Ez valahára megtörtént 1863 év elején. A helybeli izraelita község eddigelé oly helyiségben végezte isteni tiszteletét, mely sem az e célra illő külsővel nem bírt…Elhatározták, hogy korszerű templomot építenek..

…Az ide mellékelt rajzból kivehető, hogy a temesvári izraelita templom, a pestinek mintájára, habár kevésbé nagyszerűen készül. A temesvári templom összes költségei, ide nem értve a szentséghely kiállítását, 70 —80,000 ftra fognak rúgni, és az mindenesetre Temesvár egyik kiváló díszét fogja képezni. Az építés kivitelét Beiher Ágoston és Ferdinánd temesvári építészek vállalták magukra, közreműködvén Glenc Fredy építész is, ki képünk rajzát is készítette.

                        Temesvári új izraelita templom

Remélhető, hogy az izraelita templom 1864 évi szeptemberig tökéletesen felépül, a midőn is felszenteltetvén, vallásos rendeltetésén kivül egyszersmind emléke lesz hívei egyetértésének és áldozatkészségének. Pesty Frigyes

1864. 21. 194. A Tisza bölcsője. Írta P. SZATHMÁRY KÁROLY.

…Máramarosnak még három nagy völgye van: a Tarac-Talabor- és Nagy-Ág völgye; a két utóbbi Verchovina név alatt forog a nép száján.

Személyesen ezen völgyeket, kivéve az utolsót, be nem utazhattam; csak egyes pontjait ismerem… A Tarac-völgyének pár nevezetességét említem fel; a két utóbbinak az általam bejárt dolhai vagy borsóval völgygyei együtt külön czikket szánok. A Taracz völgye Szaplonczával szemben nyílik meg s deltáján egy úri lakokkal díszlő falvat tart: Taraczközt….

Máramaros Sziget piaca. (Lásd „A Tisza bölcsője" című cikket.)

E vidék egyetlen leendő tökéje, a fa, fájdalom, pazar kezelése miatt már-már fogyatékán van; s pedig a kipusztított erdők helyén, legfeljebb mogyorós, vagy hasztalan gally terem, mely oly szomorú, elaggott arcot ad néhol a vidéknek. A hol erdő van, csakis ott van élet; ilyen helyen van vad is elég. Másutt alig látni egyebet, mint zabot, krumplit és nyomort….E földterület mintegy el van szakítva a világtól s így, ha krumplija, pálinkája van, egyéb szellemi és anyagi hiányt nem ismer…De minő gyárakat lehetne itt építeni ? Kérdhetné valaki. Erre is felelek. Először is fagyárakat, hordó-, zsindely-, deszka- és karógyárakat, minőt Füreden akar valaki állítani. A fa itt legolcsóbb, a szállítás könnyű. Aztán vasgyárakat, mert vaskövet több helyütt kaptak; szövőgyárakat, melyek a máramarosi kendert és lent, mint Sziléziában, feldolgoznák; üveggyárakat, furnirokat…

Búcsúképen még ide iktatjuk kirándulásaink kiinduló pontját, Máramaros Sziget város csinos piacának rajzát.

1864. 39. 405. Bikaviadal Madridban.

Megvetéssel és utálattal gondolunk azon korra viasza, melyben az elkorcsosult római nép vad gyönyörrel ülte körül a vérrel öntözött cirkuszi fövényt, tapsolt a viadornak, midőn az halálos döfést kapott; azt hisszük, műveltebb századunkban hasonló eset nem történhetnék. Pedig napjainkban is ily jelenet még Európában sem ritka. Madridban, sőt egész Spanyolországban, még Franciaország déli részeiben is, a szánalmat ébresztő bikaviadalokra seregesen tódul a nép, bámulni, hogy a fölingerelt állat, mint vész el kínzójának kezei alatt. Ha csak az áldozatul kiszemelt bika vérzik el, még korántsem elég. A tetszészaj, az örömujjongás akkor legnagyobb, ha emberélet is vész, vagy legalább nagy veszedelemben forog…

Madridban akadtak, kiknek még e borzasztó látvány sem volt elég. Amint egy idegen sajnálatát fejezte ki az eset fölött, azt kapta feleletül, hogy: ,,Még ez mind semmi. Nem rég Pépe Selot egy bika össze-vissza döfte, s testét pedig fölhasította szarvaival. Az volt ám a derék egy állat! A megölt viador véres ruhái sokáig közszemlére voltak téve, s csodálták a nagy lyukakat, melyeket rajtok a bika szarvaival ejtett…

1864. 52. 568. E lapok olvasóihoz.

A mai számmal ismét egy évfolyama záródik be a Vasárnapi Újság-nak. A naptár parancsolja úgy, hogy ez idén már karácsony napján — mint ez évi utolsó vasárnapon — illesszük be e zárszót lapjainkba, de csak azért, hogy a jövő év hajnalát is mi hirdethessük legelőször. Nem tehetjük le a tollat a nélkül, hogy az év fordulópontján néhány bizalmas szót ne váltsunk t. olvasóinkkal, s kezet ne szorítsunk régi jó ismerőseinkkel, szellemi s anyagi munkatársainkkal, kiknek részvéte s közreműködése nélkül a mi legszebb törekvéseink is régen füstbe mentek volna. Azért köszönet a múltért s új szoros szövetkezés legyen a jövőre!

Régóta mondjuk s a közrészvét egy évtized óta igazolja állításunkat, hogy az ügy, melyet szolgálunk, közös mindnyájunkkal, ügye a művelődésnek, az elfogulatlan, felvilágosult hazafiúságnak. Íme, a porszemekből, melyeket évek óta összehordtunk, egy messze időkre szóló emlékkő lett; s az apró forgácsokból, miket egyesek szellemi törekvései időszakonként a nekünk jutott téren felhalmoztak, nagyszerű áldozattüzek lobbantak fel, melyek lángja egyformán melegít és elevenít. Ez emlékkő épségét megőrizni, e lángokat táplálni, legyen és maradjon ezentúl is a mi legkedvesebb kötelességünk. A Vasárnapi Újság sokat fáradozott, sokat elért, mióta az élet küzdőterére lépett, de még távol van attól, hogy mint a kifáradt munkás a nap alkonyán önelégülten pihenőre tegye össze karjait. Vagy mint a nyert csatából haza tért vitéz, szegre akassza fegyverét. Mi még ezután akarunk edzett erővel dolgozni, mert a legnagyobb munka napjai még hátra vannak, mert a mit eddig tevénk, legfeljebb a tavaszi vetés munkája volt, s hátra van még a nyár és ősz, az aratás és gyümölcsszedés évszaka; hátra vannak még a hazának azon boldogabb napjai, melyek megjelenését hőn óhajtja szívünk, szánk. Ennek siettetésére van irányozva hitünk, meggyőződésünk, s működésünk minden mozzanata. E boldogabb időt várjuk mi, s hogy majdan a haza polgárai méltó részesei lehessenek, az leghőbb óhajtásunk. Erre pedig ez idő szerint nincs sem hatalmasabb, sem biztosabb előkészítő iskolánk, mint a becsületes szándékkal, lelkiismeretesen kezelt irodalom. Hogy e szavak igazságát melegen érezzük, annak tényleges bizonyságait fogjuk adni a jövőben is. De ép oly erősen hisszük, és óhajtjuk, hogy régi jó barátaink, szellemi és anyagi eszközeik teljes igénybe vételével, híven és őszintén gyámolítsanak közös pályánkon, hogy ezután is ez irodalmi, szoros szövetkezés legyen a mi legfőbb érdemünk, büszkeségünk. S azért megújult erővel, megtelve a legjobb szándékokkal hívjuk meg olvasóinkat — a közel viszontlátásig: Pákh Albert

1865. 1. 4. A budai lánchídtér.

Ha Pestről a Duna gyönyörű lánchídján végig sétálunk, legelőször azon terére érünk ős Buda városának, melynek élethű képét mutatja mellékelt rajzunk. E hely már igen kis mértékben emlékeztet Buda régiségére, de daczára újabb kori jellemének, a városnak legérdekesebb, mindenesetre pedig legélénkebb pontjai közé tartozik. A mint a híd vámszedő kivette kezünkből az átmenetet biztosító pléhjegyet s Buda szárazföldjére lépünk, egyszerre öt nagy útvonal középpontján állunk. Szemben velünk tátong az alagút nyílása, mely a várhegyen keresztül egyenes vonalban a Krisztinavárost köti össze a Dunával; közvetlen az alagúttól jobbra azon 1857-ben készült uj ut kanyarodik fel a várba, az egyetlen kényelmes kocsiút, mely minden nagy erőlködés nélkül teszi lehetővé a feljutást…

Buda szűkebb területi viszonyait nem lehet a pestiekhez hasonlítani, — de sajnálatos, hogy a szép takarékpénztári házat nem épitették néhány öllel hátrább a Dunától, mi által nemcsak a forgalom kényelme nyert volna, hanem magának a szép épületnek is, szemnek tetszőbb, kedvezőbb fekvés jutott volna. Hogyan lehetne még ezentúl a tér be nem épített, alsó részének rendezése által, a symmetria megsértése nélkül, e mozgalmas hely nyomasztó szűk arányain segiteni, ennek meghatározása nemcsak budavárosi, hanem valóságos országos gondokat is megérdemelne.

Természetes, hogy nyáron háromszoros az élénkség ezen a ponton. Pest lakóinak nagy része ilyenkor Budán keres szórakozást. Mindjárt a takarékpénztári épület földszinti helyiségeiben igen díszes kávéházi teremek a árnyat adó veranda szolgál esténként a fagylaltozóknak gyülhelyül. Átellenben van a Mátyás király istállóiból átvarázsolt népszinház, az ő modernizált homlokzatával, e hátulsó részeinek eredeti ódon bnrna falaival jó akaratnak, rögtönzésnek, készületlenségnek s könnyűvérűségnek szomorú jelvénye…

A budai lánczhidtér képezi gyúpontját a pestiek minden kirándulásainak, melyeket oly gyakran rendeznek a regényes budai hegyek közé. Itt van gyülhelye a temérdek bérkocainak és omnibusznak, kik tömegesen szállítják nyári napokon a város szűk falai közül menekülőket a Zugliget, Dísz-nófő, Szép juhászné, Svábhegy, Sashegy, Gellérthegy virányaira, a sok meleg fürdőbe s az ujabb időkben felkapott keserű sós forrásokhoz. — Az alagúton keresztül zarándokolnak a német Thalia hivei a Krisztinaváros elején álló német színkörbe; s ezen tul van néhány év óta a buda-trieszti vasút indóháza, mely hogy mennyire igénybe vesz minden közlekedési s szállítási eszközt, tovább mayarázni felesleges. A magánfogatok, bérkocsik, terhes szekerek s a gyalogjárók, tömege a nap némely óráiban valódi mozdulatlan torlaszszá halmozódik. E tér képezi Budaváros testének élénken lüktető főerét, honnan messze sugározik el az élet és mozgalom a budai ős várhegy alatt minden irányban. Csak fenn a vár falai és sűrű házsorai között uralkodik ünnepélyes zajtalanság és méltóságos egyhangúság, mintha e királyi magasságra az élet piaczi zaja nem is merne feltolakodni.

1865. 35. 347. Sz. János temploma Budán.

(Várőrségi — Garnizon-templom.)

A Sz. János vagy úgynevezett Garnizon-templom Buda várának északi végén van és IV Béla király alatt épült. Ebben időben a ferencrendi zárdához tartozó templom volt, s későbben 1444-dik évben a minoriták (Patres reformati ejusdem ordinis) vették át. Az Árpád ház fiágának utolsó sarjadéka, III. András Király 1301-dik évben itt temettetett el, jelenleg azonban hiúban keresnők sírját, miután e templom a törökök által majdnem egészen leromboltatván, későbben, a megmaradt tornya kivételével, egészen újra építtetett. János kalocsai érsek, és Jakab szepesi püspök holttetemei is itt nyugszanak. Bonfinius története említést tesz, hogy Ulászló király alatt az 1495-dik és következő években ezen templomban országgyűlések tartattak, s különösen a II. Lajos király uralkodása alatti utolsó országgyűlés alkalmával alakult naptár-társulatok is itt tartották összejöveteleiket. A török uralom alatt ez volt az egyedüli templom Budán, melyben részint katolikusok, részint protestánsok tartottak isteni tiszteletet.

                Sz. János temploma Budán.

Az utolsó ostrom alkalmával a törökök alatt sokat szenvedett, miután az utóbbiak a torony felsőrészét lerontván, ágyúikat rakták fel, hol nevezetesen, mint a krónika írja, egy török zsidó, mint tüzér, vitézül működött. A torony megmaradt négyszegletű falrészén későbben egy nyolcszögletű tornyot építettek, s a különbség az új és a régi faragott kövekből álló falazat közt még most is észrevehető. A templom még arról is nevezetes, hogy 1792-dik évben I. Ferencz császár magyar királlyá koronáztatása nagy pompával és fénnyel itt ment végbe. A templom belseje igen egyszerű. A presbitérium boltozatán gyönyörű festmények, és több régi zászló található. E templom belsejébe szintén, mint a Mátyás templománál, 12 lépcső vezet le, s még csak a főbejárat jobb oldalán, a párkányzatokon láthatók a régi templom gót ízlésének nyomai. Jelenleg e templomban a várőrségnek tartanak isteni tisztelet, a miért is garnizon-templomnak neveztetik. M.V.

1864. 34. 344.A privigyei régi harang.

Nem ég Nyitra megyéből, Privigyéről egy régi harang rajzát s a következő magyarázó leírást vettük:

Olvasván a Vasárnapi Újság múlt évi 20-ik számában Rómer Flóris régészeti levelei közül azt, melyben a régi harangokról van szó, feltettem magamban, hogy a Nyitra megyében a privigyei régi harangot, a régiség kedvelőivel meg fogom ismertetni. A harang eredetije ismeretlen súlyú, 1111. évben öntetett, és a következő gót betűs felirattal van ellátva: „Ave Maria gratia plena, Dominus tecum, ora pro nobis Filium tuum. S. Mathaeus, S. Lucas, S. Marcus, S. Joannes." Minden betű után egy § alakú szakasz látható, homlokzatán pedig két idomtalan szakasz között egy kisebb kereszt… ami nézetem szerint az 1111. évet jelenti; ez alatt egy idomtalan alakú kereszt, alatta a fiát ölében tartó, felhőkben ülő Mária képe látható.

Eleinte kételkedtem ugyan az év valódiságán, mivel a templom, melynek tornyán ezen harang létezik, csak 1213-ban építtetett, s igy a harang 102 évvel idősb volna a templomnál; de miután Tillesch Ferencz fő-esperes és helybeli lelkészünk a „Visitatio Canonicát" megmutatta, és abban a fenn említett latin szavakat olvastam volna, azon év iránti kételyem eloszlott. Azon Canonica Visitatióban az is olvasható, hogy Privigyén hajdan Sz. Domokosról nevezett apácák és a Megváltóról nevezett karmelita szerzetesek léteztek.

Sokan azt tartják, hogy e régi harang elébb ezeknél létezett, és az 1213-ban épült templom tornyára csak később tétetett. Az apácák templomából nem származhatott, mivel sz. Domokos ezen apáca-rendet ugyan 1206. alapította, de számukra Rómában csak 1218-ban állította fel. A karmeliták templomából sem származhatott, mivel a karmeliták csak a 12-ik század közepén támadtak, és itt 1566-ban, azaz : 100 évvel a mostani kegyesrend ide hozatala előtt töröltettek el. Mások ismét úgy vélekednek, hogy itt katolikus templom már akkor létezhetett, a midőn salzburgi érsek Adelrám Nyitrán és sok más helyen Privina nevű nyitrai fejedelem részére, szent Emerián templomát 821 év táján építette ; mivel pedig a harangok tornyokon való használása már a 4-ik században kezdődött , nem lehetetlen, hogy ez a kérdéses harang az ősi templomból az 1213-ban épültbe származott át.

Ifj. Adamik György.

A harang e magyarázó ismertetését, mely alapos kételyeket támasztott bennünk az 1111. évszám hitelessége iránt, a harangok tanulmányozásával tüzetesen foglalkozó régiségbúvárunkkal, dr. Rómer Flóris úrral közöltük, ki a következő választ volt szíves velünk közölni:

„Köszönettel küldöm vissza a privigyei harang fametszetét, azon észrevétellel, hogy első tekintetre a harang inkább XVI-ik, mint XII-ík századbeli. Ha csakugyan az évszám 1111-et tenne, az arabs számok eddigi teóriáját felforgatná, sőt akkor ezen harangot igazi nevezetességnek lehetne tekintenünk. — De így saját szomorúságomra kell bevallanom, hogy ha a rajz tökéletes, az évszámot — ha azon négy vonal, csakugyan évszámot jelentene, — egyedül 1511 vagy 1551, vagy 1555 lehet. Ebből semmit sem engedhetek. Hosszabb tárgyalásba azonban itt nem bocsátkozhatom; tüzetesen csak akkor tudnék felelni, ha a szíves közlő úr nekem pontosan készült dörzsetet — talán nyirkos cukorsüveg papiroson — küldene. Az ötös a legcsalfább szám, és az egyeshez igen hasonlít. De itt dönt a) az írás maga, mely később kori;

b) maga a harang késői alakja. A „visitatio canonica" itt semmit sem bizonyít a műkritika ellen; sőt hiszem, hogy a privigyeiek szívesen veszik ezen helyreigazítást, annál inkább, mert igy a sok találgatás is feleslegessé válik. Harangászatunk érdekében szükség volna a dörzsetre, és akkor szabatosan lehetne a dologhoz szólni. Rómer Flóris.

1865. 37. 461. Privigye mezőváros.

(Nyitra vármegyében)

Privigye, régi szabadalmas mezőváros Nyitra megye bajmóci járásában fekszik, németül Privitz, tótul Prividza néven ismeretes. Egy 1383-ban I. Mária királynénk által kiadott kiváltságlevélben Preugye név alatt fordul elő. Később, 1404-ben Zsigmond királytól is nyert szabadalmakat, az e tárgyú oklevelek a város levéltárában most is megvannak. Lakosai tót ajkúak, de hajdan magyarok is lehettek, mint ama régi okmányokban említett, számos ottani család neve is tanúsítja, ilyenek az Argay, Abaffy, Litvarczy, Andris, Kis, Leményi, Kardos. nevek. Vannak, a kik azt tartják, hogy Privigye már 861 év előtt létezett (s e szerint ezer évesnél idősb volna), a midőn egy Privina nevű nyitrai fejedelem e helyen keresztyén templomot építtetett. Állítják, hogy a nyitrai várban máig is fennálló templomot is ugyanazon fejedelem

építette…Privigyén hajdan sz. domokosi apácák és a megváltótól nevezett karmelita szerzetesek is laktak. Ezek zárdái idővel elpusztultak, de helyüket jelöli máig is az u. n. kolostori kút, s a város birtokához tartozó földön található romok nyomai; a szántóföldből mai nap is gyakran ásatnak ki faragott kövek. 1383-ban Privigye tulajdonához tartozott három falu, melyeket I. Mária királynétól kapott adományképen; e faluk nevei: Musnicz, Mihalen-huta, Reterfalva. Az első végkép elpusztult. Neve már csak egy irtványföldben maradt fenn, a két utóbbi neve jelenleg Kis- és Nagy-Lehotka….1740-ben tétetett le a nagy templom alapköve. E templom egyes részeiben az építés alkalmával a Szucsány vidékén talált kitűnő fekete márvány alkalmaztatott. A rézfedelű toronyba öt harang tétetett. A templom építése 1752-ben végeztetett be Boyad János építész által. A templomban különböző időkből származó többféle felirat olvasható s a falakat jeles freskó festmények díszítik.

A kegyes iskolarendnek, piaristáknak Privigyén hajdanában növendékházuk és nagy gimnáziumuk volt. Most csak három gimn. osztály áll fenn s az összes tanszemélyzet öt egyénből áll.

Privigye (szlovákul Prievidza, németül Priewitz) város Szlovákiában. A Trencséni kerület Privigyei járásának székhelye. Kishatár, Kopanice, Kúty, Nagyhatár, Nyitranecpál, Štvrte és Váracska tartozik hozzá. 2011-ben 48 978 lakosából 42 941 szlovák, 313 cseh, 152 magyar, valamint 72-72 német és roma volt. A piaristák 1720-ban templomot építenek. Wiki

1865. 47. 592. A pesti belvárosi plébánia-templom.

Pest legnevezetesebb s egyszersmind legrégibb egyháza a belvárosi parochiális templom. Ebben egy régi okirat nyomán már 1507-dik évben tartatott isteni szolgálat. Később a törökök által mecsetté átalakítva, csak ezek kiűzetése után 1726-ban lett újra javítva és nagyobbítva.. A templom egyes részei különböző időszakok, különböző ízlésében építtettek, azért sem külsejének, sem belsejének, építési modora nincs összhangzásban. Míg belül a sanctuarium és presbitérium XV-dik századbeli szép gót ízlésű oszlopokkal és boltozattal díszes, addig a templom főhajója — miután későbben építtetett hozzá — jón, dór oszlopaival renaissance ízlésű; s e különbség annál inkább szembetűnő, miután a presbitériumot a főhajótól elválasztó boltív felső része félkör idomú, alatta gót boltozatív látható, mely két különböző ízlésű boltozat esztétikai szempontból nézve nem fér össze. Főhajóját hat jón faloszlop (pilaster) díszíti, nemkülönben a boltozat is szép egyszerű színben és modorban van tartva. A főhajó mindkét oldalán négy kis kápolna van, és elején főbejárat felett az orgonát és zenekarzatot négy pár szép dór oszlop tartja. E templom tíz oltára közül különös említést érdemel a főoltár — Sz. Mária menybemenetelét ábrázoló szép képpel, és csinos görög ízlésű szentségházzal (tabernákulum), jobb oldalán sz. István, bal oldalán pedig sz. László szobrával.

A többi egyes kápolnákban levő mellékoltárok részint új gót, részint rokokó ízlésűek s különös művészi vagy régészeti becscsel nem bírnak.

A presbitérium jobb oldalán levő kis kápolna, melyben egy új gót ízlésű oltáron kívül a kápolna falaiban két szép román dombormű veszi igénybe a szemlélő figyelmét. Ezek egy régi templom-ajtó feletti részek (timpanon), melyek valószínűleg 1821-dik évben a presbitérium kijavítása alkalmával falaztattak be. A kápolna szép gót boltozattal bír, melyen két kerek nyilas van, ezeken színezett üvegen keresztül hat be a világosság, e kápolna külső boltívén olvasható:

HONORIBUS DEIPARAE IMMACVLATAE RESTAURATA. 1855.

A pesti belvárosi plébánia-templom. - Myskovszky rajza után.

Különös figyelmet érdemel a sanctuarium jobb és bal oldalán befalazott fülkékkel ellátott két oltárhely, mely veres márványból készítve, remek faragású díszítésekkel van ellátva; a jobb oldalon levő fülke mind két oldalán gyertyát tartó angyal látható féldomborműben, a fülke felett levő szalagon következő felírás van:

ECCE PANIS AGELOR-. FCTVS. CIBVS. VIATOR.

A baloldalon levő oltárhely díszítményre nézve tökéletesen összevág az előbbivel; s ezen következőket lehet olvasni:

EGO SVM PANIS VIVVS QVI DE CELO DESCENDI

A szentélyt a presbitériumtól egy kőkorlát választja el, mely elválasztás későbbi időkben történhetett.

Megemlítendő még báró Kray Pálnak, osztrák-francia háborúkban kitűnt tábornoknak a presbitérium bal falán levő síremlékköve. Felső részén a család címere hadi jelvényekkel és két ülő bajnokkal fehér márványból kifaragva látható. Az alsó része szürke márvány, melybe egy fekete márványtábla van illesztve, hosszú latin felírással. Ebből megtudjuk, hogy 69-ik évében meghalt vitéz tábornoknak hálás fia Ferencz állíttatta ez emléket 1804-ben. Ezen síremléken kívül van még a főhajó baloldali első kápolnájában fehér márványból, egyszerű de szép ízlésben készített másik síremlék, következő felírással:

KULTSÁR ISTVÁNNAK A NEMZETISÉGRE BUZGÓ SERKENTŐNEK KESERGŐ ÖZVEGYE. SZÜLETETT MDCCLX MEGHALT MDCCCXXVIII.

A templom fekvésének iránya megegyezik a régi templomokéval, azaz szentélyével kelet felé van fordítva. A városház és a Duna közti tért foglalja el hosszában, a templom főhomlokzata főbejáratival nyugat felé, a Dunára néz, hol szép renaissance ízlésben épült két tornya áll. Ezen főbejáraton kívül van még két mellékbejárata, északi és déli oldalán. Legmeghatóbb képet nyújtott e templom belseje és környéke az 1860-ban tartott nagyszerű Széchenyi emlékünnep alkalmával, mely akkor e lapokban szebben volt leírva és rajzolva*…A törökök kiűzetése óta (1686) találtatik rendes egyházi jegyzőkönyv, melyből kitetszik, hogy ez idő óta e templomnak kilenc plébánosa volt. Említésre méltó a templom főhomlokzata előtt álló, legújabb kori, tiszta gót ízlésű, Sz. Háromság-szobor, melyet néhány évvel ezelőtt állíttatott e szép térre a hívek buzgalma s melyet annak idejében e lapok rajzban is bemutattak. E szobor Halbig nevű bécsi szobrász műve s eléggé művészi becsű, csak az a kár, hogy a szoborhoz használt anyag nem tartós márvány, hanem könnyen elporladó puha fövénykő, s így tartósságot nem ígér, a minthogy egy erősebb vihar egy ízben már le is hordta a szobor tetejét, mit ezután újra kellett készíttetni. Igen kívánatos volna, ha a templom falához ragasztott vásáros-bódék, melyekben itt mindenféle élelmi-cikkeket árulnak, s az épület díszére épen nem szolgálnak, végre valahára egészen eltűnnének. Különben a templom előtti tér a múlt években történt feltöltés és kövezés által sokat nyert. M. V

*1859. 11. 124, 125. oldal. Az egyetemi egyház Pesten.

Majdnem másfél évi hosszú szünet után végre múlt év végén megkondultak ezen egyház harangjai, hírül adván az ájtatos közönségnek, hogy ismét egész pompájában nyitva áll, a kiszorult hívek befogadására. Dec. 28-ka volt azon nap, mellyen az újjá alakított egyetemi egyház főoltárának, az esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, Scitovszky János bíbornok ő eminenciája által, ünnepélyes felszentelése véghez ment….

Egyveleg.

1865. 49. 623. Repülő gép. Amerikai lapok tudósítása szerint az Egyesült Államok kormánya állami költségen gőzerővel hajtott repülő gépet készíttet. Feltalálója Mitschel tanár. Az egész találmány egy szivar alakú csónakból áll, melynek közepén gőzgép van. A szárnyakat négy csavar-kerék képezi, olyan, minő a csavargőzösökön van, melyek közül egyik felül, másik alul, egyik elől, másik hátul van alkalmazva s kapcsolatba hozva a gőzgéppel. A felső és alsó csavar együtt működik s az egésznek emelésére vagy szállítására szolgál, az oldalon levők együtt is, külön is egyfelé vagy ellenkező irányban is működhetnek, s a kormányzást végzik. Az egész készület súlya a legénységgel együtt 122 mázsa. Azt állítják, hogy e készület oly gyorsan halad a légben, mint a hajó a vizén.

1865. 52. 661. Mátyás király temploma Budán.

A budai templomok közt különös figyelmet érdemel a várban levő, úgynevezett Mátyás-temploma. Ez Mátyás király alatt érte el fénypontját, de a későbbi török uralom alatt sokat szenvedett, mert mecsetté átidomítva sokat veszített eredeti szépségéből. — Legnagyobb hátrányára váltak kétségkívül az újabb időkben történt javítások és célszerűtlen hozzáépítések, oly annyira, hogy az eredeti gót ízlés még csak belül az oszlopokon és a boltozaton, valamint kívül a toronynak egy részén vehető észre, bár az ablakok formájukra nézve csúcsívesek, de hiányzik az egészen a gót ízlésnek megfelelő párkányzat. Hogy mikor és ki által épülhetett e templom, erre nézve a történet eddig biztos adatokat kimutatni nem bir, mindazáltal valószínű, hogy IV. Béla király a vár megalapítása alkalmával e templomot vagy legalább annak egy részét polgárok adakozásai segítségével építtette. I. Lajos és Zsigmond királyok alatt nagyobbították, s Mátyás király az ő nemes ízlésének megfelelően feldíszíttette. Schier e templom leírásában említést tesz egy feliratról, mely a főoltár felett még 1700 évben látható volt, s melynek tartalma szerint sokan azon véleményben voltak, mintha e templomot Szt. István királyunk alapította volna, azonban ezt az állítást megcáfolja a későbbi századoknak megfelelő építési modor.

Mátyás király temploma Budán. — (Myskovszky rajza.)

Annyi bizonyos, hogy a IV. Béla királytól a budai polgároknak adományozott pártfogási jogokat I. Ferdinánd 1578-ban megerősítette, a miből következtethető, hogy a polgárok a templom építésében részt vettek. A templom az akkori időkben igen gazdag volt, mert nemcsak számos házzal bírt, melynek lakói részint kézimunka, részint bérfizetés által rótták le tartozásaikat, de saját terjedelmes jószágokkal is, melyekről akkoriban a városi tisztviselők számoltak. Az istentiszteletet német nyelven tartották, a miért is közönségesen német plébániatemplomnak neveztetett. Itt történt 1301-dik évben cseh Venczel magyar királlyá választása, és 1309-dik évi június 15-kén Róbert Károly király koronáztatása. A hős Hunyady János által a törökön vívott győzelemért 1440-ben Ulászló mezítláb ment e templomba, hálát adni az Istennek. 1476-ban felette fényes ünnepélyességgel ment vég hez itt Mátyás király esküvője, Beatrix, nápolyi hercegnővel; nem kevéssé fényes volt a megkoronázott II. Ulászló király bevonulása is; átalában e templom számos ünnepélynek és érdekes jeleneteknek volt tanúja.

Az 1526-dik év szerencsétlen volt e templomra nézve is, miután Szolimán mindjárt a város bevétele után török dervisek által mecsetté alakította át. A törökök a szent helyeik iránt minden körülmények közt nagy tiszteletet tanúsítottak. A mit az idő vasfoga, és az ozmán romboló keze még megkímélt, az az 1686-dik évben történt utolsó ostrom alkalmával romba dőlt. Később egyes polgárok adakozásai által a templom kijavíttatott, bár nem a gót ízlésnek megfelelően A templom, a mint Dittel János leírásában említi, ólomlemezekkel volt fedve, jelenleg cseréppel födött, s különösen déli oldala különféle színű cseréppel van kirakva, melyek közepén I. H. S. betűk láthatók. A templom belseje három egyenlő magasságú hajóra oszlik, melyek kelet felé gót ízlésnek megfelelően sokszögekbe végződnek és fal-élei oszlop-támokkal vannak ellátva. Szép gót boltozata 12 magában álló és több faloszlopon nyugszik… 14, legtöbbnyire renaissace oltára van, melyek azonban különös műbeccsel nem bírnak. Kivételt képez a főoltár, Sz. Mária mennybemenetelét ábrázoló szép oltárképpel, csakhogy a célszerűtlen világítás miatt nem igen vehető ki tisztán….Miután a lakosság száma gyarapodott, szükségessé vált a templom nagyobbítása, s erre nézve északi oldalán több kápolna építtetett hozzá.

A déli mellékhajó keleti részén a Szentháromság oltára áll, melyen egy olajfestmény hü másolatban mutatja az 1723-dik évben itt dühöngött tűzvészt; a templom belsejének oldalfalai, valamint egyes oltárok szobrokkal vannak díszítve. A templom belsejébe szép s még eredeti gót íves kapuzaton keresztül 12 lépcsőn juthatni be, a templom talaja majdnem 8 lábbal fekszik lejjebb, mint az utca kövezete. Az északi mellékhajó boltozatán 1689 és 1817 évszámok láthatók a boltozat zárt kövein bevésve, mely számok alkalmasint e templom részeinek javítására vonatkoznak. A templom külseje igen primitív, és a kamarai épületek későbbi időkben történt hozzáépítése által sokat veszített, tornyának alsó része még eredeti régi és szép gót díszítésekkel és ablakokkal van ellátva, a torony falazata az első emeletben rendes nyolcszögbe megy át, hol egyik oldal-ablakán Mátyás király hollós címere, 1470-dik évszámmal, látható. A toronyban 1723-dik évben öntött öt harang van, melyek közt három tetemes nagyságú; mind az öt harang felső részén e következő felírás olvasható:

GOSS MICH ANTONI ZECHENTER IN OFEN ANNO. 1723.

A torony felső részébe kis átmérőjű csigalépcsőn juthatni fel, hol a megragadó szép kilátás Pestre és Buda környékére, a látogató fáradságát nagymértékben kárpótolja. M.V.

A Mátyás-templom vagy Budavári Koronázó Főtemplom (hivatalos nevén Budavári Nagyboldogasszony-templom) Budapest I. kerületében, a Szentháromság téren álló, nagy történelmi múltra visszatekintő műemlék templom. I. Ferenc József király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-1896 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét.

Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Wiki

*

1865. 52. 665. Táncvigalom. A magyaróvári felsőbb gazdasági intézet magyar ajkú hallgatói által alapított Kazinczy-egylet részvényesei, már is néhány 100 kötetnyi munkákat tartalmazó könyvtáruk minél nagyobb mérvű szaporítására, a jövő farsang lefolyása alatt, egy sorsjátékkal egybekapcsolt táncvigalmat rendeznek, és pedig oly módon, hogy a táncvigalom sorsjátéka nem sikerülte esetében is a könyvtárnak legalább 50 ft jövedelmet biztosítnak, mely még a vigalmi költségeken kívül szintén a részvényesek által lenne fizetendő. E szép elhatározásuk még inkább megérdemli, hogy áldozatkészségüket a közönség jóakaró támogatása eredményre nézve sokszorosan fölülmúlja.

1866. 47. 576. Ungvár városa lakosait az Ung folyón létező hídon jelenleg szokásos vámfizetés alól Ő Felsége felmenteni. Egyszersmind azonban megparancsolni méltóztatott, hogy e város lakosai tekintettel az ország más vidékein divatozó hasonló szokásra, arra köteleztessenek, miszerint a hídnak árvíz általi veszélyeztetése alkalmával a szükséges védmunkálatokat kárpótlás nélkül, a kormány községeinek útmutatásához képest, saját erejükkel létesíteni tartozzanak.

Szerkesztői mondanivaló

1865. 51. 653. 7995. M. Sziget. K. B. A kép régen birtokunkban, sőt munkában van, de egyéb közleményeink halmaza mind eddig visszatartotta. Előbb utóbb rájövünk.

1866. 6. 58. és 130.

8070. M. Sziget. H. J. A kép régen készen van, de most látjuk csak, hogy a közlött életrajz oly szegény, vagy oly érdektelen apróságokkal van megtöltve, hogy alig lehet hasznát venni. Az illető férfiú tanítói és irodalmi működésének némi kritikai éllel írt jellemrajzát szeretnők bírni.

8147. M. Sziget. E. K. Afféle hiányos és elhasznált évfolyamokat senki sem vesz. Azokat kár hirdetni.

1865. 52. 665. A debrecen-máramarosszigeti vasútvonal tárgyában hétfőn jelentek meg Máramaros-, Szatmár- és Ugocsa megyék képviselői gróf Forgách Antal vezérlete alatt Ő Felségénél s e vasútvonal érdekében kérvényt nyújtottak át.

*

1866. 51. 625. A lóvonatú vasút f. hó elsejétől 15-kéig I 14 418 személy után 1830 ft. 45 krt. vett be. Az összes jövedelem aug. elsejétől 23 144 ft. 70 kr.

1866. 52. 641. A lóvonatú vasút terjeszkedése Az újpesti és k.-megyeri ház- és szőlőbirtokosok a helytartótanácshoz folyamodtak az iránt, hogy a lóvonatú vaspálya a legfelsőbb helyen engedélyezett pontig, t. i. a kikötő zárgátjáig építtessék ki. Pest városával határos rákospalotai lakosság értelmisége és gyárosai pedig e napokban értekezletet tartottak, hogy az említett helység, mely körülbelül 3000 lélekszámmal bír és Pest városával folytonos közlekedésben áll, a pest-újpesti közúti lóvonatú vaspályával egy szárnyvonal által köttessék össze.

Iskola

1866. 52. 641. Az ungvári kir. kath. főgimnáziumba a folyó 1866/7-iki tanévre 520 tanuló van beírva, kik közül anyanyelvre nézve 239 magyar, 193 orosz, 57 német, 23 tót, 8 lengyel; vallásra nézve pedig 177 r. katolikus, 261 görög szertartású, 14 helvét hitvallású, 6 ág. hitvallású és 67 héber.

A nagyváradi kath. főgimnázium osztályaiba folyó 1866/7-ik tanévre beíratott összesen 766 tanuló. Közülük vallásra nézve vannak: r. kath. 435-en; görög kath. 161-en; görög keletiek 46-an; ág. vall. 6-an; helvét vall. 34-en, héber vall. 84-en. Nemzetiségre nézve vannak: magyarok 537-en; románok 190-en; németek 18-an; rutének 13-an; szlávok 6-an; cseh 1 és porosz 1.

1866. 4. 34. A magyaróvári felsőbb gazdasági intézet magyar hallgatósága Kazinczy könyvtárának javára f. hó 13-án rendezett táncvigalom szíves pártfogása, és egyéb nagylelkű adományaiért a m. óvári és vidéke lelkes közönségnek hálás elismerését, és őszinte köszönetét nyilvánítja — Magyar Óvárott 1866. évi január hó 15-én — A választmány.

1866. 34. 411. A pesti kegyesrendi gimnázium eddigi igazgatója Somhegyi Ferencz a kegyesrend kormányzói helyettesének választatván, a pesti gimnázium igazgatójának Baranyai Zsigmond eddigi szegedi igazgatótanár neveztetett ki, ennek helyére pedig Ernyöri László tanár.

1866. 38. 460. A csíksomlyói r. k. gimnáziumot főgimnáziummá fogják alakítani. Az eszmét Hajnald püspök pendítette meg 1857-ben, s az átalakítás alaptőkéje ma már 70 000 forint.

1866. 48. 584. Korpona.

(Zólyommegyében.)

Hazánk legrégibb városainak egyike Korpona. Fekvése e városnak, mely Hont és Zólyom megyék közt épen az északi határt képezi, s minden oldalról erdős hegyekkel van körítve, igen regényes. Hogy eredetéről némi fogalommal bírjunk, messze, igen messze, múltunk mesés világába kell vezetnem az olvasót, azon korba, a hol Attila a gótokkal, s az úgynevezett karpok-kal tört be ez országba. Némelyek szerint ez utóbbiak lettek volna alapitói, s tőlük eredőnek mondatik a latin elnevezés Carpona, ez azonban kétes, miután azon karpok a rómaikkal háborúskodván, többnyire a Duna partjain laktak. Mások a szászokat mondják Korpona alapitóinak, kik, mivel akkor e város környékén igen sok tó létezett, halászatból éltek, s nagy mennyiségben pontyokkal (Karpfen) kereskedvén, „Karpfnerek"-nék neveztettek; s ezen keresőtök után maga a város is Karpfen nevet nyert — s ebből származhatott aztán a latin Carpona s a magyar Korpona elnevezés. Ezen állítás leghitelesebbnek látszik, mert a 17-ifc század valamelyik országgyűlésén maga a város ekképp nyilatkozott eredetéről:

„Carpona villa primum Regalis fuit, et aliquando per Saxones, per Carolum M. hoc in regnum inductos, condita."

980-dik esztendőben Gejza fejedelem alatt Korponát már mint régi szász telepet találjuk, ezen fejedelem volt az első, ki őt bizonyos kiváltságokkal ajándékozá meg. Ezen szász telepeket (Pojnyik, Szászfalu, és Korpona) ez időben Hunth és Páznán magyar családok bírták. Midőn Sz.-István király Boleszlav, Kupa, és Dúló ellen harczolt, Hunth és Páznán vezérek szász alattvalóikkal oly tetemes segítségére valának Sz.-István királynak, hogy ez elleneit legyőzvén, őket jobbágyságuk alól felszabadította. Ettől fogva Korpona Sz. István király egyik rendeletében mint királyi város (Villa Regia) említtetik, hol kiváltságai fenntartatni parancsoltatnak. …

1342-dik évben Korpona már az ország gazdagabb városainak sorában volt, mit onnan lehet következtetnünk, mert I-ső Károly Róbert alatt az ezen évi országgyűlés 31-ik art. folytán a királyi kamarának évenkint 35 font ezüstöt tartozott fizetni. I-ső Lajos és Zsigmond királyok is megerősítették e város szabadalmait. 1483-ban a husziták betörvén Magyarországba, a többi közt Korponát is feldúlták, miről a városi levéltárban megőrzött iratok tanúskodnak. Korpona már ez időtől mint vár emlittetik s igy az Erzsébet királyné és lengyel László király közti háborúban Giskra által megszállva tartatott, de 1444-dik évben Palásti Bertalan és László bevették s Giskrát megszalasztották…

Bethlen a törökökkel harcra kelvén, 1626-ban július 25-én a törökök Korponát megtámadva kirabolták. — 1644-dik esztendőben Rákóczy György erdélyi fejedelem szabadságharcában, Rákóczy hatalmával nem mérkőzhetvén, ennek meghódolt. A linzi békekötés után a törökök a magyar hazát ismét pusztitani és rabolni kezdették. 1647-ik évben július 24-ik napján reggel, midőn a lakosság többnyire a határban dolgozott, a törökök véletlen s oly nagy számban rohanták meg Korponát, hogy alig maradt idő a város kapuit bezárni. Oly elkeseredetten folyt az ellenállás, hogy a törökök nem verettek ugyan vissza, azonban mégis az ostrommal felhagyni kénytettek, miért is bosszúból a szabadban talált lakosokból 43-mat, nagyobbrészt nőket és hajadonokat, elfogtak, és 400 darab szarvasmarhát hajtottak él. — Két hónappal ezután ujolag támadás alá vették Korponát, de ezúttal sikertelenül. Az 1649-ki országgyűlésen határozatba ment a korponai várőrség szaporítása, s azonkívül a hont megyei tisztviselőség is Selmeczről ide tétetett át. …

Több évig vitézül védte még Bory Mihály e várost. Halála után 1668-ban báró Balassa Bálint volt e felső vidék védője s Korpona várának parancsnoka, kiben Ali bég oly hatalmas ellenére talált, hogy Korponára a többi közt egyszer igy irt: „Balassa kutyáinak ne merészkedjetek engedelmeskedni, mert a ki azt teszi, azt élve nyársra huzatom." Évek multak el békével. De 1678-ban ismét látunk Korpona vára alól egy támadó török sereget megveretten, futva menekülni. Tököly Imre 1682-ben Korponát elfoglalta s védelmére Pápay István egyik vezérét rendelte. Későbben azért, mivel Korpona Tökölynek meghódolt. Salenburg császári tábornok e várost 2000 r. forinttal büntette meg.

Midőn 1703-dik esztendőt írtak, ujabb szabadságharc eseményei folytak. Tököly Imre mostohafia, Rákóczy Ferencz, Lengyelországban egyesitvén seregeit, Magyarországba betört s oly szerencsésen harcolt, hogy nemsokára Bozók, Korpona, Csábrág és Léva várakat is meghódította. 1706-ban Rákóczy országgyűlésében Korpona részéről Palásti István mint városbíró, Bene Pál, Gerhadt, Szentiványi Rafael és Zsembery Mátyás mint követek vettek részt, e mivel e város ez időben Rákóczy oltalma alatt állott, ez minden szükségében hozzá, mint védőjéhez s legmagasabb urához folyamodott, s neki 1707-ik évben 10,800 forintnyi adót fizetett. — Az említett évben Rákóczy, Bercsényi vezérének elnöklete alatt haditörvényszéket is alakított Korponán.

Midőn a császári sereg a bányavárosok felé közeledett, akkor Rákóczy korponai őrsége igen gyenge volt, miért is a várat megtarthatni reménye nem levén, éjnek idején elhagyá azt, de nem nagy köszönet volt benne, mert mielőtt odahagyná a várat lángoknak adá martalékul, minek következtében Korpona igen sokat vesztett hajdani erös voltából. Rákóczy legyőzetvén, Korpona ujolag a királyiak kezére esett, lassan épülni kezdett, de oly különbséggel, hogy a vár düledékeiből r.-kath. egyház, és a régi magyar nemes családok palotáinak maradványaiból szerény polgári lakok emelkedtek. A varos most mintegy 2400 lakossal bir, kiknek fele a r. kath., másik fele az evang. egyházhoz tartozik.

*

Géczy Julianna, garamszegi (Korponay Jánosné) (Osgyán, 1680 k. – Győr, 1714. szeptember 25.) a „lőcsei fehér asszony” /Jókai/.

* * *

Pótlás a Nyugatos próza c. fejezethez

1909. 5. 93. Csáth Géza: AZ ÚJ MAGYAR ZENE.

A művészetek ősanyja a tánc, a mozgás. Az emberi szervezetnek az a tulajdonsága, hogy a benyomásokra mozgással felel. A művész a mikor alkot, a reá ható benyomásokat dolgozza fel. És amint a munkáját szemléljük, nemcsak a benyomásairól kapunk adatokat, hanem arról is, hogy micsoda szerkezetű lelke van. Mert a műalkotás (nyers anyagát nem számítva): formájában erről a feldolgozó lelki gépezetről beszél. Aki a művészetet igazán érti vagy érteni akarja, annak meg kell tanulni, hogy a formáknak ezt a néma beszédét megértse, mintegy a gyártmányról meg tudja állapítani, hogy milyen gyárból való. A legújabb időben - helyesen vagy helytelenül-e, ezt most nem kérdezzük, az esztétika számára is ez lett a legnagyobb feladat, ez lett a legfontosabb kérdés. És a közönség érdeklődését lassanként foglalkoztatni kezdi: hogy a műalkotásban hol rejlik a művész személye, egyénisége? Miben különbözik a műalkotás minden mástól, mik a művész lelki munkájának a sajátos ismertető jelei, nyomai?

Az utóbbi esztendőkben eredeti és nagyszabású tehetségek tűntek fel, akik mintegy huszonnégy óra alatt megcsinálták azt, a mit apáik és nagyapáik századokig elmulasztottak. Mindenki tudja, hogy a magyar zene szerves kifejlődésében a XIX. század utolsó előtti évtizedében még csak a műdalnál tartott. A nagy formákban a magyar géniusz kényelmetlenül érezte magát és olyan óriási tehetség, mint Erkel Ferenc sem tudta például az operát magyarrá tenni. A Bánk Bánban, Hunyadi Lászlóban sok a magyar dallam, népdal motívum, de az egészben a szerkezet olaszos vagy németes. Pedig épp ez a fontos. Még a kilencvenes években sűrűn olvashattunk az újságokban cikkeket, a melyek egy igazi magyar szimfonikus megjelenését várták, mint valami Messiásét. Olyan féleképpen kellett volna a példátlanul gazdag népdalkincset átvinni a műzenébe, mint a hogy Grieg a norvég népzenéből egyénien és norvég zenei nyelven írt közérthető, minden néphez és fülekhez szóló műzenét, vagy, ahogy Chopin fejlesztette ki a lengyel népdalok nyers anyagából csodálatos művészetét. És a magyar szimfonikusok megérkeztek. Egyszerre többen is... Koessler Jánosé, a Zeneakadémia volt zeneszerzési tanáráé a hervadhatatlan érdem, hogy ez így történt Ő nevelte nekünk az ifjú magyar zene fiatal csemetéit, akik megerősödtek és gyönyörű gyümölcsöket hoztak. Tanítványai közül megemlítjük: Dohnányi Ernőt, Vándor-Weiner Leót, Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Kálmán Imrét, Antalffy Zsíros Dezsőt, akiknek alkotásaiban valóban a magyar zenei szellem és nótázó kedv él. Ők nem írnak népdalokat, mint sokáig az összes zeneszerzők… Bartók és Kodály összegyűjtötték a magyar népzenének azt az anyagát, amelyet legalkalmasabbnak találtak arra, hogy belőle egyéni művészetüket kiépítsék. Ők a székely és palóc földön kutattak. Még a tótok közé is elmentek, mert felfedezték, hogy a rokon magyar és szláv zene a tótok népdalaiban kapcsolódik össze, ezekben mutatja a rokonságot… A nemrég kiadott kották váltók egy korszakra, amikor egész Európa figyelme a magyar szimfonikus zene felé fog fordulni és a mikor a mi lassan fejlődött ázsiai vérünk, ifjúságában és erejében meg fogja döbbenteni a nyugati kultúra kiélt és enervált művészetét.

http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/05_szam/04.htm

1911. 25. 508. Schöpflin: Délutáni álom. Csáth Géza már első könyvében is, mely mintegy két év előtt jelent meg, feltűnt ritka biztos, energikus ábrázoló képességével, a jellemző vonások iránti élénk érzékével és előadásának fölényességével. Új könyvében, a tizenkét novella mindegyikében az író mindig biztos a dolgában… Három főtárgya van: az abnormis ideg-rendszerű ember, az ideges, érzékeny, elmélkedő gyermek és az álom sajátságos, a valóságból az irrealitásba vezető állapota. Nagy ismerettel, az idegorvos éles megfigyelésével rajzolja meg a visszás idegrendszerű kamasz fiúk, egy groteszk testvérpár anyagyilkosságát, egy elmebeteg boldog megnyugvását a maga fixa ideájában, az ópium-szívó lelkiállapotát ép úgy, mint egy magányos életet élő fiúcska belső világát és egy az erdőben eltévedt gyermek csapongó gondolatmenetét, a félelemnek hirtelen elhatalmasodását. Novellái néha egy jelentékeny irói erővel megirt orvosi kórtörténet módján hatnak, néha az iró saját gyermekkori emlékeinek felidéződését érezzük. Hogy hangulatai is vannak és lirai hatásokat is tud elérni, azt megmutatja abban a novellában, a mely a Kálvin-tér reggeli ébredését írja le, csupa apró megfigyeléssel és mégis erősen megfogó hangulattal. Nem a maga egyéni hangulatát adja, hanem a dolgokét, a mely az utczai mozgásból, örökös változásból árad ki a szemlélőre. Csáth Géza könyve érdekes jele annak a realisztikus írásmódnak, melyet legújabb novella és regényírásunkon észrevehetni.

1911. 23. 459. SZÍNHÁZ. Csáth Géza: A Janika. Tragikomédia két fölvonásban. — Hamvazó szerda. Bábjáték egy fölvonásban. (Magyar Színház.) Alice-Hegan Rice — Cholnoky Viktor : A bagdadi vőlegény. Vígjáték három fölvonásban. (Nemzeti Színház.)

A színházi év végét lehetetlen bohózatok vagy kezdők szárnypróbálgatásai tarkítják. így jutott szóhoz a Magyar Színházban az ifjú nemzedéknek tehetséges és sokoldalú irója, Csáth Géza, míg a bohózatot ezúttal Amerikából importáltuk, a nélkül azonban, hogy a minta tartós üzleti összeköttetéssel kecsegtetne bennünket.

A Janika, melyet a szerző tragikomédiának nevez, nem mindennapi munka. Két fölvonása két különböző oldalról mutatja be a szerző tehetségét, irói készségét. Az első igen gyorsan lezajló cselekvényt ád, tempója: rohamlépés. Ebben a tekintetben virtuóz dolog. A második tiszta analízis, a szerző, az alakok, a cselekvény szinte nem mozdulnak a helyükről. Az első fölvonás határozottan árt a másodiknak, még lassúbbnak tünteti föl. A második árt az elsőnek, mert eloltja az érdeklődést, melyet amaz keltett. Mégis mindegyik a maga nemében igen jól van megírva. A szerzőnek nem kell tapogatózva útját keresnie, sőt nagyon is öntudatos, csupa számítás az egész, összes brutalitásaival, melyeket a szerző szintén keresni látszott….A jajgatós jelenet után gyors függöny. Ez magában véve igen nagy ügyességre vall, mert ezzel a fordulattal meg kell lepni bennünket (magát a tényt a néző már előbb tudja), hogy ne érjünk rá okoskodni rajta. Más kérdés az, szükség volt-e erre a brutalitásra? Lélektani szükségesség, hogy Boér Kálmán így könnyítsen a szívén, nem állott fenn. Négy éven át titkolóznak a szerelmesek, Boér Kálmán eléggé be lehet gyakorolva a titkolódzásban… Elég lett volna és sokkal természetesebbnek hatott volna, ha Boér Kálmán másképp veszti el önuralmát, p. o. siratja elvesztett gyermekét. Ha ez a fájdalom nagyon kitör, akkor még Pertícsnek is ki kell találnia a tényállást. Ez nézetem szerint szebb és emberibb lett volna. De Csáth Géza kissé kérkedni akart naturalizmusával…

A szerző javára írandó azonban, hogy bámulatosan ki tudja fejezni, a színpadon megvalósítani, a mit átgondolt. Ennyi technikai készségre egy első kísérletben egyáltalán nem emlékszem. Szinte ijesztő ez a készség. A hangegység tökéletes. A hogy a cselédek egymással beszélgetnek, remeke a naturalisztikus rajznak…Ugyanattól a szerzőtől játszották az előbbi darab után Hamvazó szerda czimű egyfelvonásos ((bábjátékot*. Bábjáték? Nem tudom, mi ebben a jelenetben, mert egy jelenet az egész, a bábjáték. Igazán érdekes ez a zűrzavar az esztétikai osztályozásokban, melyről már a minap szóltunk. Nem lehetne egyszerűen oda írni: Valami egy fölvonásban, írta... stb. ? Ez legalább nem vezetné félre az embert. A szinlapon a bábjáték szereplőinek száma nem kevesebb, mint huszonhárom….A Nemzeti Színháznak amerikai importja nem nagyon sikerült….A darabokat igen jól játsszák. A Nemzeti ós Magyar Színház művészei nem hibásak a sikertelenségben. Alexander Bernát.

* * *

Nagy Imre: Gondolatok Csáth Géza A Janika című előadásáról - Pécsi Nemzeti Színház. Jelenkor

http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=571

…Alexander Bernát a drámai lendületet megtörő, emelkedő–eső szerkezettel kapcsolatosan oly plasztikusan rávilágít…Az első fölvonás határozottan árt a másodiknak, még lassúbbnak tünteti föl. A második árt az elsőnek, mert eloltja az érdeklődést, melyet amaz keltett." (Vasárnapi Újság, 1911. június 4., 23. sz., 459–460. o.)…

* * *

Gruber Enikő.: EGY ÚJABB CSÁTH-MEGKÖZELÍTÉS, Létünk, 2011. 1.

…Csáth édesapja folyamatosan járatta az Új Időket, majd később a Vasárnapi Újságot, melyben számos fénykép, rajz és festményreprodukció is szerepelt, az ismertetők, tudósítások mellett; ennek köszönhetően az ifjú Csáth mindig naprakész lehetett. A hetilapnak köszönhetően megismerkedett olyan művészekkel és munkáikkal, mint Mesterházy Kálmán, Pataky László, Barabás Miklós, Lotz Károly, Feszty Árpád, akik nagy hatással voltak rá….

*

http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=folyoirat&id=217
A Létünk (1971–) című társadalmi, tudományos és kulturális folyóiratot a Szocialista Szövetség Vajdasági Választmánya alapította –

A Vasárnapi Újság idézettsége

Doktori értekezés

NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola

Gorda Éva: A magyar haditudósítás az első és második világháborúban

Doktori (PhD) értekezés, 2012. 05. 13.

FELHASZNÁLT FOLYÓIRATOK (Országos Széchenyi Könyvtárban

meglévő példányok): Vasárnapi Újság; 1914-1918 között megjelent számai;

Franklin Társulat

58. old. hivatkozás Zádor István VÚ-beli rajzaira;

VÚ. 1915. 22. 351. GORLICZÉTŐL —JAROSZLAUIG. — Balogh Rudolf, a harctérre kiküldött munkatársunk fölvétele.

* * *

Publikáció

Az első hírekben happy end szerepelt

A legtöbb magyar napi- és hetilap megírta a Titanic ütközésének a hírét, de többnyire a 6. oldalon. Címlapon a Vasárnapi Újság és Az Est egy, a Kis Újság nevű képes politikai napilap pedig több számában is közölte a hírt.

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/04/15/titanic_lapszemle/

*

Vasárnapi Újság - Edvi Illés Pál - Flag - Egy JOBB magyar magazin ...

http://www.flagmagazin.hu/magyar_millenium/vasarnapi_ujsag_e...

2013. márc. 3. ... Illés Pál (edvi) született jun. 29-én 1793: Győr megyében…

Ujabb időkben a „Vasárnapi ujság” olvasói gyönyörködhettek folytonosan oktató szép cikkeiben…

* * *

BudapestCity.org A Petőfi-dagerrotípia

http://budapestcity.org/02-tortenet/Petofi-dagerrotipia/inde.

1869. 1. PETŐFI SÁNDOR. (Egy 1847-diki daguerotyp kép után.)

1879. 31. 499. Petőfi halálának 30-ik évfordulója alkalmából a lapok adatokat közölnek műveinek elterjedéséről…

* * *

Az ötvenéves évforduló - Kultúra - 1904. január - Huszadik Század ...

http://www.huszadikszazad.hu/1904-januar/kultura/az-otveneves-evfordulo

1904. 1. Az ötvenéves évforduló. A VASÁRNAPI UJSÁG mostani számával az ötvenegyedik évfolyamba fordul; ötvenszer ötvenkét részre aprózta fel a lefolyt fél századot, megjelenvén minden vasárnap pontosan előfizetőinél, kik közül az elsők már a temetőkben alusznak…

* * *

Magyar elektronikus újságok -- Hungarian e-journals

magyar újságok címei

http://www.qsl.net/hg5acx/ujsag.htm

 Vasárnapi Újság Online

* * *

Egyéb adatbázisok

http://www.uni-nke.hu/index.php/adatbazisok/tudomanyos-adatbazisok/egyeb-adatbazisok
Doktori disszertációk; Digitális Szakirodalmi Adatbázis; E-jegyzetek; Adatbázisok. ... Vasárnapi Ujság 1854-1921; Magyar Szemle 1927-1944; Városi Szemle 1908-1948;…

* * *

Krúdy-kiadások

1957. Írói arcképek, I. A forrást pontosan megjelölik. 1912. 24. 490. oldal

ÖREG ÍRÓ ALKONYA.

A Farkas-réten pénteken alkonyattal egy tölgyfa-koporsót bocsátottak a földbe, a melyben egy elfelejtett öreg magyar író indult el következendő pályafutására, hogy néhány esztendő múlva, mint szomorúfűz, vagy temetői nefelejcs-virág alakjában jelentkezzen a napvilágon. Amíg élt, addig is virágzott, Erdélyi Gyula furcsa, tipikus magyar virág, kis muskátli a magyar irodalom kertjében, vagy tán csak vadrózsa-bokor valahol a kis Sváb-hegy tájékán, ahol viharoknak, szeleknek és esőknek ötvenhat esztendeig ellenállott…

Nyomorúságos, de boldog és egész életet éltek: mindvégig a múzsa árva gyermekei voltak. Írók, csupán Írók. És ez trombitaharsogásként zengett végig életükön. A hős Erdélyi Gyula követte barátait. Az előttünk lévő nemzedék íróinak sírboltján körülbelül megfordíthatjuk a címerpajzsot.

Krúdy Gyula

*

1961. Éji zene, 7 Krúdy-írás, megadja a lelőhelyet, korábbi fejezetben megtalálható.

1981. Teli hold, 1984. Magyar tükör kötetek. Csak az évszámot közli, lelőhelyet nem.

* * *

Bezeczky Gábor: A Krúdy-bibliográfia helyzete

…Tenesse és hadai című elbeszélés 1909. január 31-én jelent meg a Vasárnapi

Újságban.

Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2003/4

http://www.szszbmo.hu/szemle/dokumentumtar/doc_download/380

1909. 5. 88. TENESSE ÉS HADAI.

Elbeszélés. Írta Krúdy Gyula.

A téli megyei gyűlésen történt. A megyei közgyűlés akkoriban még épen olyan fontosságú volt a kis székvárosban, mint az országos vásár Szentmihálykor. A kereskedők túladtak portékáikon, mozgalom, elevenség, frissesség költözött a városkába. Az ember naphosszat az ablaknál ülhetett, mindig akadt valami látnivaló a piacon vagy a fő utcában, a hol a régi megyeház állott, a melyet valami különös hagyomány folytán várnak neveztek…

Körülbelül ez a története annak, hogy Tenesse azon a bizonyos téli megyei gyűlésen megkérte a várnagy-kisasszony kezét. Legalább is más magyarázatát nem lehet találni ennek a dolognak, mert hiszen előzménye a leánykérésnek nem volt. —És azóta nem «reformer» többé Tenesse sem és nem rágja meg a csigahéjat, ha az öreg várnagy a gyűlésen meg¬ érintette a kezével a vállát. Sőt ő a leghűségesebb híve a kegyelmes főispánnak, a ki, hogy minél tovább éljen, kívánsága minden hazafias embernek.

P. S. Az utat is rendbe hozták.

* * *

Ismeretlen Kosztolányi-közlések nyomában - EPA

http://epa.oszk.hu/01000/01014/00090/pdf/EPA01014_hid_2012_03_084-092.pdf

Anonim: Négy fal között Vasárnapi Újság , 1907. jún 23. 25. szám, 508. old

„Új könyvek. Négy fal között. Versek, írta Kosztolányi Dezső. Budapest, Pallas részvénytársaság.”

* * *

Karácsony a régi idők lapjaiban + FOTÓK

Arany Mihály 2012. december 26.

…A Vasárnapi Újság és néhány 19-20. századi német nyelvű kiadvány idézi meg az ünnepet…

a Vasárnapi Újság mindig színes és rendkívül igényes kiadású különszámokkal, illetve albumokkal készült az ünnepre, külön csodájára járhatunk például az 1909-es kiadásnak…Az 1902-es Vasárnapi Újság ünnepi cikkét Mikszáth Kálmán jegyzi, aki Karácsonyi legendák címen veszi végig az ünnephez kapcsolódó szokásokat…A Vasárnapi Újság 1909-es különszámának elején a karácsonyfát körbetáncoló gyerekeket látunk, egy másik, 1880-as számban A gyermek álma címmel a karácsonyi készülődésről olvasunk: „Az apróságot el kell foglalni, nehogy a kis Jézust megleshesse, ha megjelenik. Külön szobában zsibong a gyermekhad, izgatott türelmetlenséggel.”

* * *

Morse-évforduló – igazi távíró a könyvtárban + FOTÓK

http://szegedma.hu/hir/szeged/2012/09/morse_175.html

SZEGED 2012. szeptember 8., szombat 

Bemutatják a feltalálót, Samuel Morsét, a festőt és a dagerrotípia amerikai terjesztőjét. A Vasárnapi Újság 1872. 19. május 12-i számában / a címlapról fotót közölnek. G./ a halála kapcsán hosszú méltató cikket olvashatunk róla…

Ismertetik „távközlés” történetét az ókortól a 19-20. századig, valamint a készüléket, a továbbfejlesztését, felhasználását (posta, vasúti közlekedés, hadsereg). Tervrajzon böngészhetjük a felépítését. Mindezekhez a Vasárnapi Újság korabeli számait használták…

* * *

Huszadik Század - Sajtócikkek a múlt századból

http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=rovat&rovat=6&date=191411&open=1 Az ötvenéves évforduló. A Vasárnapi Újság mostani számával az ötvenegyedik évfolyamba fordul;... Kultúra Német Wagner-előadások Budapesten.

A lap első számának címlapját közli

* * *

Index - Tudomány - Az első hírekben happy end szerepelt

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/04/15/titanic_lapszemle/
Titanic, százéves, évforduló, ... (Vasárnapi Ujság, 1912. május 26.) Az Est már április 17-én a Titanic süllyedéséről és 1525 áldozatról számolt be.

* * *

E. CSORBA CSILLA: Meztelen a király

http://bfl.archivportal.hu/id-1266-e_csorba_csilla_meztelen_kiraly.html
A Vasárnapi Újság nem mulasztja el, hogy az első évforduló napján örömét fejezze ki a sok virág és koszorú láttán, de figyelmeztessen, hogy a hervadó virág ...

* * *

Események, évfordulók 12. 11.

http://www.mommo.hu/media/Esemenyek_evfordulok_12_11
Érdekesebb évfordulók december 11-én: ÜNNEP: A BURKINAI ... Első magyar újságként a Vasárnapi Újság indított sakkrovatot. 1941.

* * *

Felszentelésének 150. évfordulóját ünnepli az Istenhegyi Szent László Plébánia, Hegyvidék, 2010. ápr. 20.

Az Istenhegyen élők részéről az ötvenes évek elejére érett be a kápolnaépítés iránti igény. 1852 márciusában a Császári Királyi Pest-Budai Kerületi Főispán leiratával hozzájárult az építés céljából való gyűjtéshez.. A kápolna tervei Ürményi József alnádor megbízása alapján készültek el, akinek 22 holdas erdője volt a kiszemelt építési telek közelében. A tervezéssel a kor népszerű bécsi építészét, Johann Julius Romano von Ringet bízták meg, az ő neve Bécs körútjának kialakítása kapcsán vált széles körben ismertté. Az építész a környéken álló „svájci házak” mintájára tervezte meg a kápolnát, díszes faoromzattal, középkorias, bélletes kapuval, egyteres belső kialakítással, nyeregtetővel. A bejárat felett karcsú fatorony emelkedett, adta hírül 1855-ben a Vasárnapi Újság. Bár a kápolna ekkorra kívülről nézve elkészült, a belső tér kialakítása még hátravolt, pénzhiány miatt ugyanis lelassultak a munkálatok… K. D.

* * *

CIEGER ANDRÁS: Társasági élet "hivatalból" Bp. Főváros Levéltára 2012

(2 ) Vasárnapi Újság, 1914. július 26. 30. sz. 597. old.

[20] Vasárnapi Újság, 1899. április 9. 15. sz. 237-238.A miniszterelnöki palota

[22] Vasárnapi Újság, 1902. április 13. 15. sz. 241-242.Ünneplés a Park-klubban.

(24] Az ezredéves udvari ünnepségeken megjelenő hölgyek kötelező öltözetének leírását lásd például: Vasárnapi Újság, 1896. március 1., 9. sz. 140. old

[36] Vasárnapi Újság, 1888. február 19. 8. sz. 130. old.

[38] Vasárnapi Újság, 1885. január 11., 2. sz. 30. old.

* * *

Flag. Polgári Magazin, 2013. 02. 10.

Montalembert gróf egyéniségét megismertetni, már csak azért is igen korszerü most, mert ő egyike azon tudós férfiaknak, kiket a Magyar Akademia a múlt héten bevégzett nagy gyűlése alkalmával, külföldi levelezői tagjainak diszes sorába megválasztott. - írja a Vasárnapi Újság 1858. évi, 52. száma.

* * *

Török Károly - Sulinet Hírmagazin

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/vasarhelyi_kistukor/pages/005_torok_karoly.htm
De kell-e nagyobb elismerés és dicséret egy gimnazistának, ... A Vasárnapi Újság 1868. 533. old. évfolyamában. Az ingyenes halott zsánerkép,

TÖRÖK KÁROLY MŰVEI

Körtvélyesnél (vers), Vasárnapi Újság  1867. 445. 1.

Határozás (vers), Vasárnapi Újság  1867. 502. 1.

Az ingyenes halott (genre-kép), Vasárnapi Újság  1868. 19. 1.

Falusi disznótor (képekkel), T-k K-ly jelzéssel, Vasárnapi Újság  1868. 41. 1.

A falusi udvar (képpel), T-k K-ly jelzéssel, Vasárnapi Újság  1868. 441. 1.

Népdalok: I. Hajladozik a fűz, II. Füstöl a csárda kéménye, III. Csókot kértem. Vasárnapi Újság 1868. 534. 1.

A Fónainé leánya (népies elbeszélés), Vasárnapi Újság  1868. 534., 551. és 563. 1.

Petőfi utolsó levelei (közli Török Károly), Vasárnapi Újság 1875. 9. 1.

*

Duna Televízió műsora, 2013. április 10. szerda. A műsor nem jelzi, de 21 órakor /Duna-sport/ több példány Vasárnapi Újság tűnt fel a képernyőn, hölgyek, és az athéni olimpia magyar hősei, feltehetően az évforduló alkalmából. G.

Az 1896. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén az I. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény. 1896. április 6. és 15. között rendeztek meg a görögországi Athénban. Wiki