h12–24
Címlapok VII. 1872 – 1874.
2013. 05. 29. - 06.
20.
Tartalom
Bevezetés
Címlapok 1872 – 1874
1872.
3. MARCZIBÁNYI ANTAL.
13. A pesti egyetem vegytani intézete.
19. MORSE SÁMUEL
23. Választási mozgalom a Király-utcában
Pesten
25. BACSÁNYI JÁNOSNÉ
26. Hunfalvy
János.
37. Trefort Ágoston
40. 489. A fejedelmek találkozása
Berlinben.
1873. 43. Vilmos német császár.
4. HEINE HENRIK
5. BULWER
EDUARD.
8. KOPERNIKUS MIKLÓS
14. FRANKLIN
BENJAMIN.
51. Vajda János: A leghíresebb pör.
1874. 7. TÖRÖK JÁNOS.
14. KUBINYI
FERENCZ.
24. WALT WHITMAN
29. PETRARCA.
31. ROSTI PÁL
33. PULSZKY FERENCZ
48. ZUBOVICS FEDOR MEGÉRKEZÉSE
PÁRISBA
Városok, várak
1872. 24. 293 - 294. Körmöcbánya
30. 293. Sáros Vára
32. 393. Pesti
közvágóhíd: Főbejárat
36. 440. Harkányi fürdő és vidéke.
44. 544. A
monsummanoi gyógy-barlang
45. 556. Az
„Ördög árka" a budai rácvárosban.
52. 561. A
nürnbergi új magány-fogház
1873. 2.
17.
A lőcsei városháza
8. 93 Az argyisi zárda és temploma.
16. 189. Pesti
Al-Duna sor. Tőzsdeépület
24. 285. A
bécsi Práterből: Orosz hinta
33. 393. Karlsbad
39. 465. Vörös-kő vára
44. 524. A
győzelmi oszlop Berlinben.
1874. 10. 149. „CÁR-KOLOKOL,"
21. 325. KÉPEK A
KELETI VASÚTRÓL
27. 617. Az aradi színház megnyitása
35. 548. MAGYAR-ÓVÁRI
TANINTÉZET.
39. 612. Díszelőadás Kolozsváron, a
dalcsarnokban
Egyveleg
Bevezetés
|
A címlapok többsége személy. A lap szerkezetében nem észlelhető
jelentős változás.
1874-től élőfejet alkalmaznak és a címlap-grafika is módosult. Folytatásokban
közlik
Kazinczy: Fogságom naplója c. írását és Gróf Gyulay Lajos (1800 – 1869)
naplóját.
Erről a h08-41 fejezetben is olvashatunk.
|
|
Vajda János egy szám erejéig
újra ír címlap-szöveget. Képet kapunk a korszak hatalmi viszonyairól / 1872.
40/. Több gyógy-fürdőt ismerhetünk meg. Az „Egyveleg” rovat címét a hetilapból vettük.
Az eddig áttekintett 21
évfolyamban / 1854 – 1874 /, a nevezetességek életrajzát, olvasva, azt látjuk,
hogy az elit nagy része – ennek a fejezetnek az időszakában, 9 közül 6 személy -
az elcsatolt területeken / főleg a Felvidéken/ született, ott voltak birtokaik.
Ott találjuk a várakat, kastélyokat, a gazdag városokat. A bemutatott lapszámok
a történelmi Magyarországot, annak jeles személyeit idézik fel.
*
Kazinczy: Fogságom naplója:
VÚ. 1873. 414 – 562. oldal. Gyulay Lajos: 1875. 3. 41-42.
Címlapok 1872 – 1874
1872. 3.
Marczibányi
Antal.
(1793-1872.)
…Csókái és puchói Marczibányi Antal,
cs. kir. kamarás, Trencsén megye egykori főispánja,
egy régi gazdag magyar család utolsó férfisarja az, kit az akadémia igazgató-tanács
tagjai közül január 13-án a halál kidöntött.
A Marczibányi család, mely
férfi-ágon most halt ki, egyike volt az ország leggazdagabb nemesi családjainak,
s miután hajdan a harcmezőkön és a közszolgálatban jeleskedtek tagjai, utóbb
nemzedékeken át a jótékonyság magas jellemvonásával tündököltek, miről
számtalan jótékony, közhasznú és tudományos célú alapítvány maradandó tanúságot
tesz. Legnevezetesebb amazok közt a közönségesen csak „Marcibányi-alapítvány"
név alatt ismeretes amaz intézmény, melyet 1815-ben, Marczibányi István (a most
elhunyt Antal nagybátyja) hagyományából s kifejezett végakarata szerint,
testvéröccse M. Imre tett, 70 000 forinttal, azt Pestmegye kezelésére bízva,
általa részletesen kijelölt célokra…Marczibányi Antal
egészen méltó volt őseihez s apáihoz. Fiatal s férfi korában a közélet terén
vitt munkás és hasznos szerepet; agg korának egyetlen örömét a művészet és
tudomány pártolásában s a szenvedők nyomorának enyhítésében találta.
A múlt század utolsó
tizedében, 1793. máj. 28-án született Puchón*, családja egyik ősi fészkén,
Trencsén megyében. Bár nagy vagyon örököse, fiatalon már a közhasznú
munkálkodásban kereste élete nemesebb célját, s alig végezve tanulmányait,
tett- és hatáskört keresett magának. Megyei közhivatalra lépett s 20 éves
korában Trencsén megye szolgabírája lett. Három év múlva főszolgabíróvá választatott,
s e hivatalt nyolc éven viselte szülő megyéjében. Az 1825-ki nagyfontosságú
országgyűlésre megyéje öt küldötte egyik követéül s ő a szabadelvű párthoz
csatlakozván, miután az 1830-diki rövid (koronázó) országgyűlésen is képviselte
megyéjét…
MARCZIBÁNYI ANTAL.
Az 1839—40-ki országgyűlésen
még egyszer képviselte megyéjét; 1841-ben Árva megye főispáni helytartójává,
1845-ben pedig Trencsén megye főispánjává neveztetett ki. E tisztségében
nemcsak megyéjének általános tiszteletét és szeretetét vívta ki, — hanem az
ország történelmének lapjain is megemlítésre méltó helyet vívott ki magának. Az
1847-ki konzervatív mozgalmak alkalmával Pesten a szabadelvűség ellen
szövetkezett 400 előkelő magyar családdal szemben, az ellenzék tagjain kívül ő
volt az egyedüli a ki e szövetkezés és annak iránya ellen fölszólalt… A főispáni tisztségben 1848-ban a magyar kormány által is
megerősíttetett, s az 1849-diki
események befejezéséig viselte e méltóságot. Az ezután következő gyászos
időben Marczibányi is sokat szenvedett hazaszeretete miatt. Hosszú ideig
Pozsonyban volt internálva és csak tetemes birság (50 000 frt) lefizetése után
bocsáttatott szabadon címeitől és rangjától megfosztva. Nemzeti életünk pangása
idejében ő is visszavonult, s azóta nem szerepelt a
politikai téren, és csak a jótékony adakozások lajstromain fordult meg neve a
nyilvánosság előtt…
A nemzeti nyelv hő szeretete volt
életének egyik legnemesebb s egyszersmind legállandóbb szenvedélye. Mikor
főuraink elfordultak a haza nyelvétől, ő nemcsak hü
maradt ahhoz, hanem gáncsolta s ostromolta a hűtleneket. Könyvtárában a nemzeti
irodalom egy értékes könyve sem hiányzott, s ő nem csak gyűjtötte nagy úri
passióból, hanem olvasta s élvezte is íróinkat. A legnemesebb típusú magyar
emberek egyike volt, kiket a halál soha sem vihet elég
későn el közölünk, ily alakokban amúgy is oly igen megfogyatkozott sorainkból.
Az akadémia igazgatótanácsa 1863.
jan. 14-kén hívta őt meg kebelébe, mit annyival méltóbban tehetett, mert a Marczibányi-jutalmak
elitélésénél is alapszabályilag jogosítva volt részt venni, mint a család
legidősebb (s most már egyetlen) tagja.
A halál, magas életkorával járó végelgyöngülés
következtében érte el, e hó 13-án. Végrendelete, mint hírlik, valószínűleg
ismét tetemesebb adományokat fog köz- és jótékony célokra juttatni. Eletében,
halálában egyenlő akart maradni magához. Ö is azokhoz tartozott, a kikre Eötvös
szép sorai illenek:
Mely a hazáért élt: a hű kebel
Földjét termékenyítve hamvad el;
Es szelleme a sir körül marad,
Tettekre intve az utódokat.
— á—r—
*Puhó (szlovákul
Púchov) város Szlovákiában, a Trencséni kerület Puhói járásának székhelye. 2011-ben 18 168 lakosából
26 263 szlovák és 135 cseh volt.
1872. 13.
A magyar vegytani intézet.
A vegytan egyike azon tudományoknak,
melyek kezdettől fogva különösen felkeltette az emberi szellem tudásvágyát…Kezdjük belátni, hogy a természettudományoknak külön, nekik
való előadási hely kell, különben nem természettudomány az. Hogy mily szorosan
összefügg egy ország fejlődése politikai életével, épen ez eset is bizonyítja.
Alighogy átvette ismét a magyar kormány hazánk ügyeinek vezetését, az egyetem
ifjú tevékeny vegytanárának, dr. Than
Károlynak sürgetésére, e tekintetben is mindjárt nyiladozni kezdettek
előhaladásunk ösvényei. A megboldogult kultuszminiszter b. Eötvös szokott
lelkesültségével fogadta az eszmét, hogy a külföld példájára hazánkban is egy
egészen külön, intézet épüljön a vegytan számára. Az országgyűlésnek nem
kevesebb dicsőségére válik, hogy ép ily készséggel megszavazta a kívánt
összeget.
A kérdés tehát már most csak az volt,
hogy miként? Ez egész terhével
szintén a fiatal tanár vállaira nehezedett. De dr. Than kész volt e föladatra is. Többször
beutazta a külföldet, hogy ismereteket szerezzen oly téren is, melyeket a
vegytanár nem bírhatott…
A pesti egyetem vegytani intézete.
Elkészítette a tervet, és ki is vitte azt. Ott áll most
előttünk, a régi botanikus-kert helyén az a sajátságos alakú, tömzsök épület…Elől a csinos bejáratú tágas csarnokba, illetőleg
folyosóra vezet bennünket, melynek
falain a vegytan halhatatlanjainak dombormű mellszobrai vannak bevésve. Ugyan
ide jön majd a megboldogult kultusz-miniszternek szobra is. E csarnokból egy
felülről világított díszes széles lépcsőzet vezet a nagy előadási terem felső
bejárataihoz…
Részint a szuterén, részint a
földszinten különös célokra szánt egyes helyiségek, mint éleny-légtár,
villámtelep, a jegesítő, vetítési fülkék, olvasztó kemencék, légelemző,
mérlegház, mind megannyi sajátságos összeállítással, foglalnak helyet…
A szellőztetés a rajzunkon jól látható
nagy kémény által történik, mely nem egy, hanem kettős kémény, melynek
külső vastag kőfala egy fél öl átmérőjű négyszögű csövet képez, az épület minden
részével közlekedik. E nagy csőbe van beállítva egy vékonyabb vascső, a
tulajdonképpeni kémény, mely az oldalt levő gőzkazán kemencéjével van
összekötve, annak füstjétől fölmelegedik és így körülte is fölmelegítve a nagy
kéményben levő levegőt, az gyorsan fölfelé száll, s helyére a termek romlott
levegőjét szívja be. Épp ily bonyolult készülék szolgál az egész intézet vízzel
való fűtésére, és számtalan külön csővezeték, melyeknek tökélyét csak a
helyszínén észlelés által lehet fölfogni.
Az egész épületet inkább egy
gépezetnek, mintsem épületnek tekinthetjük, még pedig oly célszerűen
berendezettnek, hogy már eddig is több külföldi hasonló célú intézethez vették
mintául, mint a florenci és a berlini új vegytani intézet…
Than
Károly (Óbecse,
1834. december 20. – Budapest,
1908. július 5.) kémikus, a budapesti tudományegyetem kémiatanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Óbecse
(korábban Rácz-Becse, Magyar-Becse vagy Vetus-Becse, szerbül
Бечеј / Bečej,) város Szerbiában,
a Vajdaság Dél-bácskai körzetében, Óbecse község
központja.
1872. 19.
Morse Sámuel.
(1791-1872.)
Művész s tudós hazája a nagyvilág. Kik egy ország s egy
nép szűk körén túl az emberiségnek szereztek gyönyört vagy hasznot, kik
milliókat emeltek föl, vagy lelkesítettek, milliókkal tettek jót, bár a föld,
mely szülte, s a nemzet, melyhez tartoztak, büszkélkedik, hogy magáénak
vallhatja, ők az egész világéi s az emberiség tart jogot hozzájuk. A tudomány
nagy bajnokai s az életre alkalmazói kétségkívül az emberiség elsőrendű jótevői
közé tartoznak. Ellenkezőleg a hódítókkal, kiket, a merre mennek, romlás és átok
kísér, a béke e nagy munkásainak nyomain jóllét virágzik föl s áldások
tenyésznek.
Morse Sámuel, a
villany-távírda feltalálója, is ezek közé tartozik.
Charlestown-ban, Amerikában, 1791. április 27-én
születvén, 81-dik évét töltötte be, midőn f. évi ápr. 2-kán New-Yorkban
családja s barátai körében elhunyt…
A nagyszerű s csodás találmány, a vasutak- és gőzhajókkal
együtt s óriási alkalmazásuk az életre, átalakító befolyásuk a társadalomra,
magukban is elegendők volnának halhatatlanná tenni a századot, mely ezeket
szülte…
A félretett rajzónt, s festékládát a szenvedély mindig
újra fölkerestette a tanulmányait kitűnően végzett ifjúval, s végre apja is
átlátta, hogy hajlamának nem állhat ellent. Londonba küldte tehát 1811-ben a húsz
éves Sámuelt a királyi festő-akadémiába.
1815-ben hazájába térvén vissza, magát egészen művészeti
tanulmányoknak szentelte. New Yorkban, mint arcképfestő nagy szerencsével
működött…
1829-ben ismét Európába jött s három évet (1832-ig)
töltött itt, legnagyobb részt Angliában. De New York sajnálta távozását; több
ízben írtak utána s kérték: térjen vissza. Tanszéket állítottak számára, melyen
irodalmi s művészeti felolvasásokat tartson. S midőn 1832-ben visszatért,
csaknem diadalmenettel fogadták…
MORSE SÁMUEL
Eletében a forduló pont akkor állott be, mikor Európából
hazájába visszatérendő, 1832 őszén, Havre-ben a
Sully nevű szállító hajóra lépett. E hajón értelmes, művelt társaságra talált,
s mindenekfölött a hajó kapitánya Marshall úr kitűnő képzettségű s szellemdús
ember volt. A tengeri út hosszadalmas volt. Volt elég idő a társalgás és
vitatkozás minden lehető tárgyait kimeríteni. A villanydelejes folyamok közül legutóbb tett fölfedezések is szóba
jöttek…Eljön az idő, mikor e villanyfolyam az emberi gondolat leghatalmasabb
közege lesz, csak az áttétel eszközét kell kitalálni. Ez elejtett és senki
által figyelembe nem vett észrevételt a Morse szelleme megragadta…
E pillanattól fogva Morse Sámuel igazában nem foglalkozott
egyébbel, mint oly készülék szerkezetének föltalálásával, mely az emberi eszme
vagy akarat nyilatkozatait egy villanyfolyam által mozgásba tehető delejre
vigye át, s látható vagy tapintható
jelekben fejezze ki bármely távolságban, tudva levén az, hogy a villanyszikra
gyorsasága a gondolat röptével egyenlő s a legnagyobb földi távolság befutására
sem kivan emberileg észlelhető időközt…
A találmány sorsa akkor dőlt el, midőn az Egyesült Államok
kongresszusának 1842 — 1843-diki ülésszaka döntő kísérlet tételét rendelte el a
baltimore-washingtoni vasútvonalon. A kísérlet megtörtént és pedig határozott
sikerrel. 1844-ben már rendesen működött a villany-távírda…
A tengeralatti távíró létesítésében neki is nagy része
van, s Field Cyrus, ki az első kábelt az atlanti tenger alá bevezette, annyi
gúny, megtámadtat ás s akadály közepette…
1858-ban még egyszer meglátogatta Európát, s Londonban,
mint Parisban úgy fogadtatott, mint az emberiség egyik nagy jótevője. New-York
életében szobrot emelt neki…
—á—r—
1872. 23.
A választási mozgalmak
….Mint a trójai háborúban „a falakon kívül és belül
egyaránt voltak hibák": éppen úgy vannak nálunk is jobb- és baloldalon
egyaránt, mert e hibák nemzeti gyengeségeink, az ettől való mentességre egyik pártnak sincs szabadalma.
Inkább érdekel minket még most is a dolgok külszíne, mint azok belső lényege.
Inkább szeretjük a tüntetésekkel vakító jelöltet, mint dolgozni szerető csendes
munkás polgártársunkat; többet ér egy tucat zászló, mint a közügyek
szolgálatában töltött tíz-tizenöt év; többet használ egy szép ragyogó programbeszéd
s a rá következő lakomán egykét talpra esett, rögtönzött felköszöntés, mint az
állami, üzleti, kereskedelmi vagy pénzügyekben való szakavatottság.
Pedig a sok szép választási ragyogvány nem esik ám ingyen!
Az a sok zászló, az a sok fényes ki- és bevonulás, azok a díszes bandériumok,
száz esetben egyszer történnek tekintélyes költségek nélkül.
Például ott van a pesti belváros! Azt már nem akarja senki
elvitatni, hogy ott Deák Ferencet megválasztják. S íme, a tüntetések közül
semmit se látunk, csak azt a sok lobogót, mely szintén
elég felesleges. Vagy Komárom városában, a hol Ghyczy Kálmán fellépte óta
álmában sem reméli senki, hogy ő ellenében megválasszák, mily csend van ahhoz
képest, amit a város körül a megyében véghezvisznek!
Választási mozgalom a király-utcában
Pesten.
Van is ám mindenféle látványosság mindkét részről! A
rengeteg sok zászló, egyik hosszabb, mint a másik, egyik fent, másik alant,
egyik nemzeti színű, a másik fehér, mert békét akar jelenteni. S aztán az a sok
összejövetel esténként, ünnepnapokon, s mikor csak érkezésünk van! Szép nyelven
úgy fejezzük ezt ki, hogy „eszmecsere végett gyűlünk össze; felvilágosítást
adunk egymásnak, politikai viszonyaink és közügyeink felől", de valóságban
biz' ez csak azért történik, mert szükséges. Ha az igazi érdeklődés
nincs meg, tehát teremteni kell érdeklődést mesterségesen. Azok a gyújtó hatású
szép beszédek csiklandozzák az érzelmeket, felkeltik a képzelődést, mint a
mennyit az értelmen és belátáson világosítanak,…
A kétes helyeken a fő dolog az, hogy
a jelölt légyen érdekes, vagy a párt gerjesszen vakító jelenetekkel egész az
izgatottságig fokozódó figyelmet maga iránt, s a diadal biztos….
A vidéki kortesek, bár szintén tanult és tapasztalt
férfiak s ők sem estek a fejük lágyára, már valamivel egyszerűbb emberek.
Szabják magukat a közönséghez s a vidéki közönség igényei még csekélyebbek. Ott
egy kócsagtollas kalapú, nyalka kopogós csizmás, szép, délceg legény úgy meg
tud babonázni asszonyt, férfit egyaránt, hogy valami nagy és mesterséges
fogásokra ritkán van szükség, hogy a szívek mellénk hódoljanak. Igaz, hogy a
„szép beszéd" ott is csak olyan édes, olyan kedves, mint a „színméz",
de a kapacitálás fő-eszközei (a nem tisztességeseket nem számítva) csak olyan
talpraesett mondásokban állnak, mint az, hogy „már édes bátyámuram! Mégis, csak
jobb ott, a jobb, mindig!" vagy pedig: ,.tudja, lelkem
húgomasszony! a szívünk is bal felől van, hogy ne hajlanánk hát arra ?" Ha
aztán még egy kis magyarázatot is tud adni az ország állapotairól: akkor aztán
igazi okos ember! Ha modorában van némi egyszerű tisztességtudásnál több
választékosság: akkor meg valóságos selyemember! …
Mennyi pénzt is elfecsérlünk még mi szegény magyarok is
ilyen hiúságokra, mikor annyi minden szükségesre is el lehetne költenünk! S ha
arra kérik, rövid válasz, hogy „nincs!'- Ha azokat az összegeket, amiket
a választások forgalomba hoznak, iskoláink javára lehetne fordítani:
tanügyeinket maholnap a svédeké mellett emlegetné a világ, s bizony a
tudományosság sokszor maradandóbb emlékeket teremt a nemzeteknek, mint a
politikai élet! -r. -s.
1872. 25.
Bacsányi Jánosné.
(1766-1839
Egy nemes szívű s emelkedett szellemű nő eszményi alakját
mutatjuk be ma olvasóinknak, ki bár nem hazánk szülötte, s talán soha sem is látta
Magyarország határait, szíve vonzalma s e hazán rajongó szeretettel csüggő
férje után magyar asszony, s bár német írónő, irodalmunkkal is összeköttetésben
jött… Bacsányi Jánosné, született Baumberg Gabriella bécsi költőnő… Baumberg
Flórián János cs. kir. udvari titkár és levéltár igazgató és Rodius Krisztina
leánya Gabriella (Marianna), 1766. március 24-dikén született Bécsben…Még
serdülő leányka volt, mikor verseket kezdet írni… s csakhamar legyőzhetetlen
szenvedéllyel csüngött a költészeten. Egy barátság, a Pichler udvari tanácsos
leányával, a termékeny s híres írónő Pichler Karolinával*, — ki születési nevét
írói névül azután is megtartotta, mikor Greinerné lett, még jobban kifejté
Gabriella tehetségét. Iránta nemsokára az udvarnál is némi figyelem ébredt,
melyet egyes sikerült alkalmi költeménye annyira fokozott, hogy őt a császárné
is ismerni kívánta s több ízben kegyesen fogadta.
Egy esemény azonban csakhamar határozottabb irányt adott a
fiatal nő lelkületének, s azzal együtt költészetének. A kilencvenes évek elején
a nála csak három évvel idősebb, Bacsányival ismerkedett meg, kinek gyönyörű
alakja, nyílt és eszes tekintete, lángra lobbanta a költői hajlamokkal teljes leány
szívét.
BACSÁNYI JÁNOSNÉ. (Egykorú festmény
után.)
Bacsányit, mint a Martinovics összeesküvésének részesét
vagy legalább tudóját, rövid pör után, egy évi várfogságra ítélte a megrémült
hatalom. Bacsányi büntetését Kuffstein-ben töltötte ki… A magyarokhoz intézett
ismeretes proklamációja végzetessé vált Bacsányinak. A francia forradalmi
eszméken táplálkozott szellem a bécsi hivatal nyűgeinek örökre lerázására eljöttnek
vélte az időt, s oda kölcsönözte tollát a proklamáció lefordítására… Parisból
irt levelei s Gabriella válaszai tanúsítják szerelmük és hűségük változatlanságát…Bacsányiné
pénzé tette minden ingóságait s 1811. tavaszán Parisba érkezett. Itt éltek,
csöndes egyszerűségben…1814-ben Bacsányiné Bécsbe utazott, azon elhatározással,
hogy férje haza-térhetésének útját egyengesse…. Az ábrándból egy váratlan
esemény kegyetlenül riasztotta föl. Parist a szövetséges hadak elfoglalták s
Bacsányi 1815. augusztus 5-di-kén az ausztriaiak által elfogatott s rövid
bebörtönzés után, folytonos őrizet alatt, Brünnbe kísértetett…A hü nő naponként
irt neki, levelei részint eltévedtek, részint nem adattak kézbe s csak később
jutott hozzájuk…Gabriella fáradhatatlanul járt, ajtóról ajtóra, a hatalmasok
pártfogásáért, kegyelemért, hasztalan.
Végre megengedték, hogy leveleket váltsanak…Öregek voltak mind a ketten.
Nemcsak a kor (túl a hatvan éven), még inkább a testi és lelki szenvedések s
hányattatások vénítették meg… Csak szerelmük és hűségük melengette még agg
napjaikat. Gabriellát a kiállott szenvedések megtörték. Éveken át közelebb
állott a halálhoz mintáz élethez. S 1839. júl. 24-én, több évi sorvadás után,
lehunyta egykor oly szép szemeit s kilehelte nemes lelkét. Férje 6 év múlva (1845.
máj. 11-én) követte öt sírjába, a linzi köztemetőben…- a – r -
*Karoline Pichler, also spelled Caroline Pichler,
(7 September 1769 – 9 July 1843) was an Austrian novelist.
1872. 26.
Hunfalvy János.
….Hunfalvy János született
Nagyszalók* Szepes megyei németajkú faluban a Tátra magas ormainak tövénél,
1820. jún. 20-dikán. Első oktatását a helybeli elemi iskolában nyerte. Atyja,
noha egyszerű földműves volt, gondosan ügyelt nevelésére, gyakorolgatta a
helyesírásban, számtanban. Noha felsőbb iskolába soha sem járt, mégis a megyei
urakkal, mint falusi előjáró, s egyéb minőségben gyakran érintkezett s velük
társalogván, a latin nyelvet is megtanulta. Nagyszalók, a gróf Csáky-család
egyik birtoka levén, bizonyos sérelmek miatt port folytatott az urasággal s
Hunfalvy atyja e pör ügyében többször járt Budán József nádornál, sőt Bécsben a
királynál is. Világot látott ember volt…
Jánost atyja valami mesterségre akarta adni, de a falusi
iskola közvizsgálata után Schneider volt híres késmárki jogtanár s a helybeli
evangélikus és katolikus papok rábírták az atyát, hogy Jánost is Késmárkra
küldje a tudós iskolába. János tehát 12 éves korában Késmárkra került s ott az
akkori beosztás szerint az első és második grammatikai osztályt s az első
syntaxist végezte. A tanárok mindjárt az első évi vizsgálaton nyilvánosan
megdicsérték…Azután Miskolcra került az evangélikus gimnáziumba…Miskolcról Eperjesre ment s ott a
bölcsészeti, jogi és teológiai tanfolyamokat végezte el; az utóbbit már, mint
magántanuló. 1840-ben gróf Dessewffy Egyed nevelőjévé lett, s így nem járhatott
többé iskolába. Gr. Dessewffy házában alkalma volt gr. Dessewffy Józseffel, gr.
Dessewffy
Ferenccel, gr. Haller Ferenccel megismerkednie; továbbá
Pulszky Ferenccel is, kinek könyvtárából néhány becses könyvet kapott…
Négy évet töltvén gróf Dessewffy házában, s ez alatt az
eperjesi rabbitól a héber nyelvet is megtanulván, a protestáns teológiai
vizsgát (candidatiumot) tette le
Jozéfy szuperintendensnél, s ezzel 1845-ben Németországba ment, hol a nyári
szünidő alatt Greguss Ágosttal együtt bejárta a Harz vidékét, Wesztfáliát s a
Rajna-vidéket, azután félévet a berlini egyetemen töltött…
4
Hunfalvy János.
Hunfalvy János hivatalától felfüggesztetik s rendőri
őrizet alá helyezik. Újra ment
Küldöttség, és folyamodvány Budára, egy évnél tovább
tartott a huzavona, de a válasz
csak az volt, hogy ő nem lehet többé tanár.
Még előbb a fogságban kezdette írni „Egyetemes
történelmét", mely 1850-ben és 1851-ben meg is jelent 3 kötetben. E mű, az
első magyar világtörténet tudományos alapokon és alakban, méltó elismerést
nyert. Az akkori hatóság eltiltotta használatát az iskolákban, mindazáltal máig
összesen 7 kiadást ért. Ugyancsak 1851-ben folytak az alkudozások a késmárki
iskola átengedése iránt, Hunfalvy az Eperjesen tartott iskolai gyűlésen
hathatósan felszólalt…
Négy évet töltvén Leiningen grófné házában, e nevelői
működése után kizárólag az irodalomnak szenteli erejét. Megnősülvén Budára költözött.
1861-ben a budai politechnikumban helyettes tanárává lett a földrajzi,
statisztikai és történelmi szaknak, 1864-ben ugyanott rendes tanárrá, 1870-ben
a m. kir. Tudományegyetemhez hivatott meg, mint az egyetemes és összehasonlító
földrajz tanára. Mint tanár is teljes mértékben igazolta az irodalmi munkái
után tudományos készültségéhez kötött nem közönséges várakozásokat…Irodalmi
téren is behatóbb s maradandóbb műveket hozhatott létre. Ezek közé sorozhatjuk „Magyarország és Erdély képekben"
című dolgozatát, mely szép acélmetszetű képekkel, Lange György kiadásában
jelent meg Darmstadtban, egyszerre német és magyar nyelven…
Részt vett Hunfalvy 1871-ben az antwerpeni geográfiai
(nemzetközi) kongresszuson s ott jelesül képviselte hazánkat és
tudományosságunkat, s egyik szakosztálynak elnökéül is választatott…
Irodalmi munkásságáról számos kisebb-nagyobb, de kivétel
nélkül becses közleménye tesz még tanúságot a Budapesti Szemlében, hol az
afrikai és az északi sarki újabb utazások tudományos eredményeit részletesen
ismertette. Az Akadémiai Értesítőben is olvasható és az Értekezések közt, hol
akadémiai felolvasásai foglaltatnak…- a – r –
*Nagyszalók (szlovákul Velký Slavkov,) község Szlovákiában az
Eperjesi kerület Poprádi járásában.
*
Hunfalvy
János: Magyarország és Erdély eredeti képekben [Magyar ...
http://www.mek.oszk.hu/06400/06446/
2008. nov.
17. ... Hunfalvy János · Magyarország és Erdély
eredeti képekben · Történelem
*
Magyarország első útikönyve is szerepel a Szőnyi Antikvárium
pénteki árverésén, 400 ezer
forintról indul az eredeti kiadás…
Magyarország és Erdély eredeti képekben,
című 400 ezer forintért kínált munkája. A 19. századi illusztrált magyar
topográfiai irodalom főművét Hunfalvy János, a jog-,
filozófia-, teológia- és földrajz- tudományokban egyaránt járatos tudós, a
Magyar Tudományos Akadémia tagja és Ludwig Rohbock, a kor egyik leghíresebb
német művésze jegyzi.
http://www.deluxe.hu/elarverezik-magyarorszag-elso-utikonyve...
1872. 37.
Trefort
Ágoston.
Trefort
Ágoston, az új kultuszminiszter, európai műveltségű s széles látókörű ember.
Hogy báró Eötvösnek sógora, az nála többet jelent, mint az esetleges rokoni
összeköttetés egyszerű tényét…
Trefort
viszonya Eötvöshöz nem határozódott abban, hogy Két testvért bírtak nőül. Első
fiatalságuktól fogva szoros barátság fűzte őket össze. Közös eszmék
lelkesítették s közös törekvések irányozták pályájukat. Már első irodalmi fellépéseiknél együtt
találjuk őket. Az induló „Budapesti Szemle" köteteiben egymás mellett áll
nevük…
Az 1848-diki
minisztériumban Eötvös tárcát nyert, Trefort, mint államtitkár (Klauzál
mellett) foglalt helyet. Mikor a vihar felhői vészterhesebbekké váltak, mintsem
a békés munkálkodásra még idő s tér lehetett volna, együtt hagyták el a haza
földjét. Együtt tértek vissza ismét….Eötvös meghalt, Andrássy, akkor magyar
miniszterelnök, Trefortot kínálta meg
legelőször az üresen maradt székkel. Szíve sokkal jobban volt érdekelve
a közcsapásban, mintsem erőt érzett volna magában, biztos kézzel fogni fel s
reszketés nélkül szőni tovább az előtte oly drága kéz által elejtett fonalat.
„Ne kívánjátok tőlem" — monda — „hogy az ő még meleg székébe üljek."
Az események úgy hozták magukkal, hogy két év múlva ez mégis megtörténjék. S az
ország most azt várja, hogy Trefort az Eötvös félbehagyott munkáját fogja
folytatni…
E sorok
írója, 1867-ben, a minisztérium megalakulása után kevéssel, a budai országház
folyosóján találkozott Treforttal, épen a két ajtó között, melyek egyike a
közoktatási, a másik a közlekedési minisztériumba vezetett. „E két ajtón belül
van Magyarország jövője, mondta Trefort. Iskolák és vasutak: e két szóban van jövőnk programja…”
Trefort Ágoston.
Trefort Ágoston francia eredetű család sarja. Zemplén megyében Homonnán*, hol
atyja orvos volt, született 1817-ben. Alsóbb tanulmányai végezte után a pesti
egyetemen hallgatta a jogot, igen fiatalon, a harmincas évek elején s már 19
éves korában szárnyra kelt és Német-Francia-, Angol-, Orosz-, Svéd-, Dán- és Olaszországot
beutazva, lerakta európai műveltsége széles alapjait. A különböző nemzetek műveltségi
s nemzetgazdasági állapotainak tanulmányozása volt utazásainak fő szempontja és
iránya. Másfél évi utazás után, tapasztalatokkal s irányeszmék és széles
látkörrel gazdagon, tért vissza hazájába…
Első indítványozója
volt a műegyesületnek, s bebizonyította ezzel is, hogy a hasznosat a széppel
tudja párosítani. Eötvössel és Szalayval benső barátságba s irodalmi viszonyba
lépvén, a külföldi s jelesen az angol folyóiratok mintájára kezdek szerkeszteni
az első Budapesti Szemlét…
Önállóan a
bankügyről adott Trefort ez időben egy alapos tanulmányt s neve mind ismertebbé
és jobb hangzásúvá vált a hazában. Az 1843-diki országgyűlésen, mint követ
jelent meg,…
1848
megalkotta a parlamenti felelős kormányzatot. S Szalay, Eötvös, Csengery és
Trefort eszméi Kossuth által nyertek formát. A törvényhatóságok szervezete egy
későbbi kornak tartatott fenn. Trefort Pestváros egyik képviselőjéül
választatott a nemzetgyűlésre s az első minisztériumban Klauzál államtitkára
lett s ennek (az egész minisztériummal együtt) lemondása után a közgazdasági és
kereskedelmi tárcát önállóan vezette szeptemberig, mikor Eötvössel együtt
kivándorolt. De már 1850-ben visszatért s neje (Rosty Ilona) után birtokolt békésmegyei
jószágára költözvén, gazdálkodással és tanulmányokkal foglalkozott…
Az
akadémiában, mely levelező tagjai sorából a tiszteletiek közé emelte, leginkább,
mint külföldi tudósok (az akad. külső tagjai) emlékszónoka szerepelt: így
Makaulay, Tocqueville**, Fallmaeyer fölött. Emlékbeszédei tartalmasság és
eszmegazdagság tekintetében kitűnők; látszólag szónoki hatás nélkül, de teljes
áttekintést nyújtva tárgyaikról.
Az 1865-ki
országgyűlésen az orosházi, az 1869-kin a pápai kerületet képviselte; a jelen
országgyűlésen, mint a soproni kerület képviselője jelent meg….Számos kereskedelmi-,
ipari-, s nemzetgazdasági vállalatnál működött, mint igazgató-tanácsos s
választmányi tag. Miniszterséget vállalván, mindezekről azonnal leköszönt,
példát akarva adni, hogy a közszolgálat embere nemcsak összes idejével és
erejével, de önérdekei s anyagi hasznai föláldozásával is tartozik a közügynek.
Ily előzmények, ily pálya, mennyire képesít valakit a magyar kormányban a
vallás- és közoktatási tárca elfoglalására: Ítélje meg a közvélemény, mely nagy
várakozásokkal fordul Trefort új működési köre felé; s meg fogja ítélni — a
jövő… — á—r—
*Homonna
(szlovákul Humenné)
város Kelet-Szlovákiában,
Eperjestől 70 km-re keletre, a Laborc folyó partján.
**Alexis
Charles-Henri Clérel de Tocqueville (Verneuil-sur-Seine,
Île-de-France,
Franciaország,
1805. július
29. – Cannes,
1859.
április
16.). Francia
politikai
gondolkodó, történész,
a szabadság
és a demokrácia
eszméinek tudós szószólója….Leghíresebb műve Az
amerikai demokrácia (De la Démocratie en
Amérique, 1835,
1840
I. ill. II. kötet
1872. 40. 489.
A fejedelmek találkozása Berlinben.
….Udvariassági
tény nem volt, az több mint valószínű. Egy angol lap, mely után képünket
közöljük, a következő érdekesen egybeállított közleményt adja a kép és az
esemény magyarázatául. Egy kevéssel több, mint két éve, ha valakinek azt
mondták volna, hogy három császári koronás fejedelem szándékszik találkozni
fontos állami, ügyek feletti tanácskozásra, természetes, hogy Napóleon császárt
nevezte volna a trió egyikének. A történelem azon idő óta kivételes
gyorsasággal készült, s míg Napóleon most száműzetésben és megvettetésben
füstölgeti szivarját, három másik császár igyekszik az ügyeket elintézni, nélküle,
derék minisztereik által támogatva. De ugyan mi célja van e császári
találkozásnak? Senki sem tudja tökéletesen; lehet, hogy még maguk a császárok
sem; s e bizonytalanság kétségkívül okoz némi nyugtalanságot az európai
közvéleményben, ha nagyon nem törik is magukat az emberek miatta. Nem
valószínű, hogy Franciaország nagy kedvteléssel nézne a berlini császári
teremre, látván, hogy neki, ki nemrég, a világ ítélő-bírája volt, most
egyszerűen az orra előtt csukták be az ajtót. Hanem a szabadelvű pártoknak
sincs nagyon ínyük szerint a kongresszus. Ha Napóleon ott lett volna, ő, mint a
tömegeknek választott fejedelme, némi demokratikus szint adott volna a találkozásnak.
A mostani találkozók csak az egyeduralmat, örökösödési jogot és a nagy
hadseregeket látszanak képviselni.
A fejedelmek
találkozása Berlinben.
I Bismarck
herceg.
I. Vilmos német császár
Andrássy
gróf.
I. Ferencz
József császár és király
Gorcsakov herceg.
II. Sándor orosz cár
Mi, kik
csaknem abszolút urai vagyunk három hatalmas birodalomnak, - mondják - találkoztunk
barátságos eszmecserére. Eltérési pontok, minő Oroszországnak vágya déli
területekre, elválaszthatnak ugyan bennünket a jövőben, de jelenleg egyesülve
vagyunk, és minthogy egyesülve vagyunk, megmutatjuk magunkat intés gyanánt ama
két rettentő kísértetnek, melyek a világ békéjét fenyegetik: az ultra-monetárius fekete és az internacionalizmus
vörös kísértetének…
Franciaország
még folyvást bosszút szomjaz, gyászolja elvesztett darabjait s örömmel
üdvözölne bármi szövetségest, legyen az vörös vagy fekete, a ki megmutatná
neki, hogyan nyerheti vissza azokat….
I. Vilmos császár testvére a meghalt porosz királynak, kit közönségesen, de nem
méltán Cliquot néven neveztek. Kivéve a pápát, ki 1792-ben született, Vilmos
császár a legékesebb uralkodó Európában….
I. Ferenc
József 1830-ban született s császárrá lett, midőn nagybátyja lemondott 1849-ben.
Uralkodása elég viharos volt, mert forradalommal kezdődött Magyarországon, míg
császárságának olasz birtokai két szerencsétlen háborúban vesztek el Francia-
és Németország ellen. E keserű gyógyszer azonban kétségkívül javára vált a
monarchiának és sok hasznos reformot vitt keresztül először Beust gróf, majd
utódja Andrássy gróf….
Az orosz- 11.
Sándor 1818-ban született s 1855-ben követte atyját, Miklós cárt. Éppen
akkor dühöngött a krimi háború, de mihelyt a béke helyre állott, az új fejedelem
reformokra fordította figyelmét. Uralkodásának nagy dicsősége a jobbágyok
rabszolgaságának megszüntetése…
Nem üdvözlési
és szerencsekívánási látogatásra mentek Berlinbe, s tán azért, hogy
tanúbizonyságot tegyenek megelégedésükről a dolgoknak azon új rendjével, mely
az ő új császári testvérüket az egyesült Németország fejévé tette. Ferencz
Józsefnek el kellett felejteni családja minden meghiúsult igényeit, és II.
Sándornak le kellett mondani nemzete hagyományos politikájáról. Tény, hogy a
császárok találkozása békés. Franciaország kapott is erre nézve egyenes és
nyílt diplomáciai közleményt. II. Sándor, ki szívesebben enged ösztöneinek,
mint császári testvérei, egy megható üzenetet küldött Thiersnek, emlékeztetvén,
ama nagy feladatú látogatásra Szentpéterváron a háború alatt, s biztosítván,
hogy „semmi feltétel alatt nem jött volna Berlinbe, hogy egy találkozásban vegyen
részt, melynek ellenséges céljai vannak Franciaország ellen."
1873. 43.
Vilmos német
császár.
Európa
leghatalmasabb embere kétségkívül elég érdekes alak arra, hogy időnként
ismételve is / lásd: 1872. 40 / bemutassuk öt olvasóinknak, kivált pedig olyan
jelentőségteljes és mindenesetre örvendetes alkalommal, mint a jelenlegi. A hatalmas
„seregek ura" Bécset meglátogatván, félig-meddig vagy legalább csak
„némileg" a mi vendégünk is volt, a mennyiben az osztrák császár, ki öt
székhelyén fogadta, egyszersmind a mi királyunk is…
Évekkel
ezelőtt kissé bosszankodtunk azon, hogy szegény francia barátaink vörös nadrágjait
oly igazi német gorombasággal és kissé túlságosan szigorúan találta kiporolni.
Azóta sok olyasmi történt, a minek folytán ebbeli neheztelésünket, jó részt
feledjük…Hetvenhat éves és e nagy életkor daczára ritka eréllyel végzi
uralkodói feladatát, minek legújabb fényes példája a pápával váltott levele,
annak szilárd méltóságteljes hangja és határozottsága, mely követendő példányul
szolgálhat többi magas kollégáinak is, és kétségkívül nem is marad el annak
ebbeli jótékony hatása….
Első Vilmos
császár született 1797. március 2-án. Jelen volt az Első
Napóleon elleni 1813 — 1814-ik hadjáratokban, tehát, egyebek közt a szövetséges
hadaknak első párisi bevonulásuknál is. Nagy kedve volt a katonai pályára, s
szilárd lélekkel elhatározta, hogy testét is szilárd keménnyé edzi e pályához…
Az 1861-iki
év január 2-án trónra lépett, mint Poroszország királya és erre éppen tíz év
múlva, 1871-iki újév napján fogadta el Versailles-ban a német birodalmi gyűlés
követeinek kezéből a német fejedelmek kezdeményezése folytán hozzá intézett ama
föliratot, mely öt a császári koronával megkínálta. Erre következőleg ugyanazon
jan.-hó 19-én a császárság ünnepélyesen kikiáltatott.
1873. 4.
Heine Henrik.
(1799—1856.)
Heine Henrik,
a németeknek Goethe után legnagyobb, költője, a modern német szellem leghívebb
kifejezője, minden idők s népek dalköltői közt a legnagyobbak egyike, ki e
nemben Horácz, Béranger, Burns s Petőfi mellett áll…1799. dec. 12-én
Düsseldorfban született, zsidó szülőktől….Költői szelleme, mely a kereskedőivel
semmi rokonszenvben nem állott, csakhamar gyűlölettel, sőt undorral fordult el
a választott pályától. Szülői és nagybátyja nehezen elnyert beleegyezésével
végképp fel is hagyott vele. A jogi tanulmányok felé fordult, s a bonni,
berlini és göttingeni egyetemeket látogatta, s ez utóbbin jogtudorrá is
avattatott (1825-ben), de csak miután előbb a keresztyén hitre tért át….
1827-ben a
„Buch der Lieder" („Dalok könyve") első kiadása után a német
közvélemény egyszerre Goethe mellé állította a fiatal dal-költőt. S méltán. —
Heine költészetének fő jellemvonásai, bár később még inkább kifejlődtek, e
gyűjteménnyel már teljes világosságban állottak a német közönség előtt, ő a
romantikus s egyszersmind naiv-népies költői hangot egyesítette dalaiban….
Egyik prózai
művében maga jellemzi a romantikát, megkülönböztetve a klasszicizmustól, hogy
míg ez az eszme és kifejezés azonos voltában áll, midőn a kifejezés alakja
teljesen megfelel a kifejezendő eszmének, a romanticizmus abban áll, hogy a
forma nem fejezi ki azonosan az eszmét, csak képletesen sejteti azt…
HEINE HENRIK
A század harmadik
tizedében nevekedett s fejlődött tehetsége, Németországon a hanyatlás e szomorú
korszakában. A szabad szellem erőszakos elnyomatása, nyílt visszahatást nem
költhetve, a frivolság szellemét szokta fölidézni, mely soha oly mértékben nem
nyilatkozott Németországon, mint éppen e korban, midőn Heine föllépett s
fájdalom öt is megragadta. Vele született humora, elméssége, a létező, de már
tűrhetetlen állapotok iránti fullánkos iróniában és szatírában mutatkozott meg….
1830-ban a
júliusi forradalom Parisba vonzotta. Szellemét rokonabbnak érezte a
szabadságért rajongó s egyszersmind frivol franciával, mint saját népével s
önként kivándorolva magát, állandóan Parisban telepedett le….
Franciára fordíttatásukról maga
gondoskodott s rokon szellemű barátai az ő felügyelete alatt teljesítették azt.
Költeményeinek válogatott nagy gyűjteménye prózai, de valóban művészi
fordításban öt a franciáknál is nagyon népszerűvé tette, összes műveinek teljes
kiadása németül csak halála után jelenhetett meg, 20 kötetben s egy
pótkötetben, mely hagyományait tartalmazta. 1844-ben hagyta el utoljára Parist,
meglátogatván Hamburgot…Kínjának, végkimerültségével, 1856. febr. 17-kén vetett
véget a halál.
Heine
költészetének a magyar irodalomban is többen készítettek utat, már régóta.
Számtalan költeménye jelent meg…/ Szász Károly fordításában két költeményt
közöl a lap. G. /
1873. 5.
Bulwer Eduard, lord Lytton.
(1805-1873.)
Nem egészen
tíz év alatt három, Scott Walter óta legnagyobb regényíróját vesztette el az
angol nemzet. Thackeray, Dickens és Bulwer az egész műveit világban ismert nevek
s műveiknek csaknem minden nemzet irodalmára volt hatása…Bulwer f. évi január
18-án halt meg 68 éves korában. 1805-ben született s teljes neve earl (gróf)
Lytton Bulwer Eduárd György volt, második fia levén a régi családból
származott Bulwer tábornoknak…Egyetemi pályáját nyilvánosan Cambridge-ben
végezte a szentháromságról címzett kollégiumban, hol egy angol költeménnyel
pályadíjat is nyert. Azután utazni ment; gyalog járta be Angol országot és a
skót alföldet és felföldét, lóháton Franciaországot…
Irodalmi pályája
1827-ben kezdődik Falkland című
regényével, melyet aztán évenként egy-kettő követett…A divatos, előkelő
világbeli regények ideje volt az a kor, mely minden írót szívesen fogadott,
mohón olvasott, a ki a londoni West End-en lakó előkelő világba csak egyszer
beüthette az orrát s le tudta írni az éppen akkor divatba jött ezüst villákat
vagy a nagyúri bitangok előkelő modorát s a hölgyek szeszélyes túlzásait…
„Devreux"
némi történelmi búvárlat eredménye volt, melyben a francia és angol udvart
festi Anna királyné, I. György és Orleans régens idejében…
Bulwer sok
részben előfutára volt annak az iskolának a francia és angol regényirodalomban melyet
mai nap sensations-regény-nek nevez
irodalom s közönség. Míg az irodalom kárhoztatja, a közönség dermedt idegzettel,
lélegzet-fennakadással és meredt hajjal és szemmel olvassa….
BULWER EDUARD.
Egy angol kritikus
szerint a regénynek nyolc faját művelte, s ezek:
1) az angol
regény,
2) az idegen
történeti regény,
3) az angol
élet és angol erkölcsök rajzát tárgyazó regény;
4) a divatos
előkelő világi regény,
5) a
bűnesetekről szóló regény,
6) az
utazókról, turistákról szóló regény,
7) a
természetfeletti képzeletek és rémképek regénye („Zanoni"),
8) művészeti
irányregények, melyekben Göthe „Wilhelm Meis-ter"-je a fő minta….
Bulwer az
angol regényirodalomnak mindig egyik elsőrendű alakja marad…Az angol nemzet az
ő sírjára is méltán felírhatja azt a latin mondást, melyet a „Wakefieldi
pap" szerzője, Goldsmithnek a Westminster apátságban álló emlékére az öreg
Johnson irt:
„Nullum fere scribendi genus non
tetigit; nullum quod tetigit non ornavit."
„Alig van irodalmi műfaj, melyen nem
dolgozott, s a melyen működött, mindannyinak díszére szolgált."
*
Edward
George Bulwer-Lytton, 1. Baron Lytton (* 25.
Mai 1803
in London;
† 18.
Januar 1873
in Torquay)
war ein englischer Romanautor
und Politiker
des 19. Jahrhunderts.
1873. 8.
Kopernikus Miklós.
(1473—1543.)
A tudományok történelmében alig van olyan nagy fontosságú tünemény, mint
azon férfiú által létrehozott reform, kit jelenleg születésének négyszázados
évfordulója alkalmával olvasóinknak bemutatunk…
Évezredeken keresztül mindennap s mindenkor változatlanul látták az
emberek, mint kel föl a nap reggelenként, mint futja meg az égboltozaton rendes
útját s hanyatlik le este, hogy reggel újra fölkeljen. Senki sem gondolt, s
természetes ésszel nem is gondolhatott arra, hogy mindez csak csalódás, hogy
azon óriási nagy föld, melyen járunk mi magunk is, csak egy jelentéktelen része
azon csillagos boltozatnak…
Íme, egyszer Kopernikusz azon merész s tudományosan bebizonyított
tétellel lepte meg a világot, hogy a föld mozog, s az álló nap körül évenként
bizonyos körutat tesz meg, hogy végre a föld, melyen országok s tengerek
léteznek, ama parányiaknak látszó csillagokkal szemközt eltűnő kicsinység…
Ismeretes Galilei esete, kit épen azért, mert e tant nyíltan elismerni
elég bátor volt, az inkvizíció elé vonszoltak s az „eretnek tan"
megtagadására kényszeri tettek….
Kopernikusz Miklós, e nevezetes tan megalapítója,
1473-ban febr. 19-kén született Lengyelország Thorn nevű városában…
Az egyetemtől visszatérve egy ideig Thornban időzött, később, 23 éves
korában, Olaszországban tett nagy utat, hol nemcsak előadásokat hallgatott, de
Rómában nagyhírű matematikai előadásokat is tartott. Hazájába visszatérve, Frauenburgban egy kanonoki állomást nyert, a mely
külső állásában haláláig megmaradt. Ezen idő alatt két ízben püspöki helyettes,
egyszer lengyel országgyűlési képviselő volt, s a káptalan ügyeit védelmezte…
KOPERNIKUS MIKLÓS
Aggódott, hogy az új tan eretnekségként fog kihirdettetni s elítéltetni.
Művének híre azonban már így is elterjedt. Több tudós másolatokat készíttetett
abból magának, egy ifjú
wittenbergi tanár Rheticus Joachim egy részt ki is adott belőle.
Európa minden részéből számosan keresték föl személyesen vagy levél útján az
agg tudóst, hogy az új csillagászat-tannal megismerkedjenek.
Barátainak folytonos buzdításai következtében, s talán mert érezte is
élte végének közeledtét, végre 1541-ben sajtó alá adta művét…
Az agg Kopernikusz azonban még a nyomatás alatt beteg lett, szélütés
érte, eszmélete hanyatlott s 1543. máj. 24-kén meghalt. Csakis pár órával halála
előtt jutott kezébe nagy művének első kész példánya…Kopernikusz műve, melyben
egész rendszerét kifejtette, nagy folio alakban, Nürnbergben jelent meg s
következő címet viseli /Latinról magyarra fordítva. G. /
,,A thorni születésű Kopernikusz Miklós hat könyve az égi testek
változásairól, a mely könyvekben a szerző úgy az állócsillagoknak mint a
bolygóknak mozgásait összeállította régibb s újabb vizsgálatok alapján. Ezenkívül,
bő és részletes táblázatokat is adott hozzá, a melyekből a matematikai tanuló
ama mozgásokat bármely időre igen könnyen kiszámíthatja. Nürnberg 1543."
Kopernikusz fölfedezése nemcsak azért tekinthető nagyszerűnek, mert egy új
tudományt tárt föl előttünk, hanem sokkal inkább azért, mert megtanította a
nagy tömeget is gondolkozni…
György Aladár
1873. 14.
Franklin
Benjámin.
(1706-1790.)
…Tökéletes mintája az észak-amerikai polgárnak, ki maga képzi ki magát
mindenben, a mire szüksége van; maga teszi magát azzá, a mi lenni vágyik;
magától tanul mindent s a maga emberségéből élve, megtanul másokon is segíteni,
s mégis nagy vagyont szerezni. Gyakorlatibb, mint az iskolázott tudós;
közvetlenül az életbéli siker után törekszik, de e siker minden eredménye
legalább felében, példaszerű hatása pedig egészen a közjóra szolgál. Életét
folyvást oly üzletben és vállalatokban tölti, hogy alig lehet külön választani,
hol kezdődik magán, hol nyilvános életének határa.
Franklin Benjámin született 1706. január 17-én
Bostonban, hová atyja Angliából, mint szigorú puritán még a megelőző században
költözött ki s ott szappanfőzéssel és gyertyamártással foglalkozott. Benjámin,
ki tizenhét gyermek közül a tizenötödik fia volt atyjának s utána csak két
leány következett, már korán papnak volt szánva…A latin iskola otthagyása és a
nyomdászat választása, két olyan forduló pont Franklin életében, melyek élete
és jelleme fejlődésére nagy befolyással voltak…A nyomdai munkákban rendkívül
gyorsan haladt, s midőn bátyja egy lapot indított meg, ez volt a
második hírlap Amerikában. Benjámin a
szedésben, nyomtatásban, a lapkihordásban s utóbb a lap írásában is fáradhatatlan
buzgalommal dolgozott. Midőn egyszer bátyjának a kiadás megtiltatott s lapja
miatt fogságba került, Benjámin neve alatt jelent meg az egész lap…Bostonban
nyomdai munkát nem kapott, ment tovább New-Yorkba s onnét Philadelphiába….Itt
hamar kapott foglalkozást sőt, alig másfél évi munka után, a tartomány
kormányzója biztatására Londonba indult, hogy egy önálló nyomda fölállítására
szükséges holmikat vásároljon…
.
FRANKLIN BENJAMIN.
Nemcsak a nyomdász, hanem az író is folyvást emelkedett…1732-ben
megindult s aláírásokat gyűjtött az első nyilvános könyvtárra, mely
„Philadelphiai könyvtár" cím alatt országossá lett. 1738-ban alapította az
első tűzoltó, s nem sokkal aztán az első tűzkár elleni biztosító társulatot.
1749-ben egy nyilvános iskolára (akadémia néven) gyűjtött
alapítványokat, a melyből a pennsylvaniai egyetem lett. 1752-ben pénzt gyűjtött
és a törvényhozástól segélyt kért az első kórházra Philadelphiában. 1754-ben
indítványt tett, hogy a tartományok szövetkezzenek a vadak berontása és Anglia
elleneinek támadása ellen. Ez lett az Észak
amerikai államok egyesülésének első csirája. Mindezen kívül sok társaságnak
volt buzgó tagja, melyek közt említésre méltó a börtönök javítására alakult egylet
s a rabszolgaság eltörlését célzó társaság….
Megmutatta, hogy a villám ugyanolyan villanyfolyam, mint a
villanygép által létre hozott villanyosság, a melyre nézve már korábban
alkotott egy elméletet. A papírsárkány, melynek vasas fejéhez a felhők villanya
oda vonzódott, a villámhárító fölfedezésére vezette…
Nagy tiszteletben részesítették polgártársai. Már 1736-ban a
philadelphiai képviselők gyűlésének jegyzőjévé választották, egy évre rá
a tartomány fő postatisztje s 1747-ben egyike lett a philadelphiai követeknek;
1753-ban pedig kinevezték a brit gyarmatok főpostamesterének…
Polgártársai többször elküldték Londonba, hogy a közügyekben képviselőjük
legyen Ez időben már Európában is nagy híre volt s több tudományos társulat
tagjai közé választotta, az angol és skót egyetemek pedig jogtudori
oklevelekkel tisztelték meg….
Diplomáciai
küldetésének eredménye az lett, hogy a francia kormány háta mögött megkötötte a
békét s Amerika fölszabadult és megmenekült a francia szomszédságtól, mert
Franciaország elvesztette Kanadát. 1785-ben küldetése célját betöltvén, öreg kora
miatt visszahívatta magát s otthon Philadelphiában, a kongresszus akkori
székhelyén, a város végrehajtó tanácsának tagja, majd elnöke lett. 1787-ben
pedig Pennsylvania részéről tagja volt ama gyűlésnek, mely Washington elnöklete
alatt, az Egyesült Államok ma is fennálló alkotmányát szerkesztette. Utolsó
nagy politikai műve az a fenn maradt beszéd, melyben kéri társait, hogy a
közjóért mondjanak le saját egyéni külön véleményükről s hajoljanak meg a
többség határozata előtt. Legutolsó cikke 1790. március 25-én jelent meg s a
rabszolgaság eltörlésének elleneit egy aggastyán bölcsességével cáfolja, s egy ifjú elevenségével és
találékonyságával teszi nevetség tárgyává…Halálát tüdőszélhűdés okozta 1790.
április 17-én, 84 éves korában….
—R.—S -.
1873. 51.
Vajda János: A
leghíresebb pör.
/ Címlapkép: Bazaine és kísérete a tárgyalás alatt
Trianonban. A képet elhagytuk. G./
Valóban,
aligha tévedünk, ha ezt tartjuk a legnevezetesebbnek az úgynevezett „causes celebres"-ek között, melyek a
világszerte olvasott Pitaval-féle gyűjtemény idegfeszítő tartalmát képezik.
Csak az a kár - azaz: hogy bocsánat, sem a politikai, s a költői szempont által
még kevésbé akarjuk magunkat e kegyetlen kitételre ragadtatni. Derék budapesti
tűzoltóinknak szabad és illik ugyan ilyképp dicsekedni, hogy ma igen
„szép" tüzünk volt; mert hát ebben a kifejezésben csak dicséretes
buzgalmuk nyilatkozik, ama nemes szenvedély, mely a közveszély
elhárításában leli gyönyörét. A francia dicsőség megcsonkulását fájlaló katonának, a börtönben szenvedő közös-pártinak is
megengedhető, vagy legalább érthető volna, ha ily őszintén fejezné ki elégületlenségét
a pörnek, hogy úgy mondjuk, nem eléggé nagyszerű kimenetele fölött. Hiszen, ha
meggondoljuk, mi volt, mekkora volt az a francia dicsőség, melyet e pör főhőse
eltemetett. Legalább eme dicsőség zászlóit is igyekezett volna francia földbe
temetni, nehogy a gyűlölt ellen diadal-ünnepélyeinek díszítésére szolgáljanak. Nagy
szerencsétlenség abból származott az országra, hogy a trianoni vádlott — már
akár szándékos rosszakaratból, akár erkölcsi vagy szellemi gyöngeségből, nem
teljesítette kötelességét. Nem tett meg mindent, a mit a katonai becsület kívánt.
Nem lehet csodálkoznunk azon, ha nem csupán a francia, de a világközönségben is
van egy tetemes rész, mely az ítélettel, illetőleg annak a jelenlegi módosításával
nincs megelégedve. Mi azonban, mint távoli szemlélők s közvetlen nem
érdeklettek, elfogulatlanabb s tárgyilagos szempontra helyezkedve, hogy cikkünk
fonalára visszatérjünk, csupán azt mondjuk, miszerint a legnevezetesebb pörnek
csak az a híja van, egyéb hasonló fontosságú társai közt, hogy nem
végződik oly tragikailag megrázón, mint sok más pör, melyet nem annyira az eset
maga vagy annak fontossága, mint épen csak a hellyel-közel meg sem érdemelt
halálos vég tett nevezetessé.
Ami a
nevezetességet illeti, Bazaine pöre e szempontból nem szorult arra, hogy a
tragédiák katasztrófáihoz hasonlón végződjék. Érdekes és nevezetes marad az így
is. Két hónapon át tartotta egyre, s a lázasságig fokozódó feszültségben a
művelt világ hírlapolvasó közönségét, s most, miután az ítélet meghozatott, s
az illetőnek, előbbi alárendeltje, megkegyelmezett — még mindig vele
foglalkozik Franciaország és a körüle mintegy színpadi közönséget képző kerek
világ.
S nem ok
nélkül. Az esemény, melyben az illető volt a központ és a fő tényező, nemcsak
igen nagy mérvénél, de ama hasonlatosságánál fogva is leköti a figyelmet, mely
közte és más nemzetek egynémely történeti epizódja és főszereplő személyei közt
fönnforog. Kisebbek a mérvek, arányok, a mozgó tömegek, de az eset főbb
vonásaiban ugyanaz. Csak Sedan tűnik föl páratlannak, legalább az új kor
történetében, de Metz és Bazaine megvan majd minden európai nemzetnek, s
egyebek közt a magyarnak is. Azaz: hogy, kérjük alássan; e pont igen kényes,
nem szeretnénk félre értetni. Ilyen Metzünk és Bazaine-ünk — erkölcsi
értelemben talán még sincsen. Nem, ezt már nem állíthatja Világos legszigorúbb ítélője
sem! Es tegyük hozzá, hogy más, történelmileg ismert új-kori népnek sem. E
tekintetben nemcsak Sedan, de Metz is páratlan.
S íme, a
mérvek nagyságán kívül ezen oldala a pörnek az, mely azt kivált világrészünk
különféle népei előtt oly tartósan, csaknem szünetlenül érdekessé teszi.
Összehasonlításokat tesz mindegyik, és mondjuk ki azonnal, hogy ez
összehasonlítások mindenütt a vigasz azon nemét keltik föl az illető népekben,
melyet a latin költő emez örökbecsű hexameterben fejezett ki: Solatium est miseris, socios habuisse dolorum.
És pedig
milyen sociust /szövetséges/! Katonai dicsőségben a francia mindent fölülmúlt
ezen és tán az ó-korban is. Ezt a dicsőséget ő csaknem kiváltsággá tette. A
világ egyhangúan ismerte el azt. Nem is említve a „nagy”-ot, még a nemzete-nagy
költője által „kis”:-nek nevezett Napóleon is néhány évvel előbb
azzal dicsekedett egyik trónbeszédében, hogy seregei Európában, Ázsiában,
Afrikában és Amerikában mindenütt diadalmaskodtak. S egy fél évtized múlva e
seregek dicsőségén akkora folt esett, a mekkora csakis a francia dicsőség
nagyságán férhet el. És a melynek sötétsége mellett az Ulm, Lissa, Világos
fölött terjengő árnyék csaknem „világos" derűnek tűnik föl!
A két előbbi
egyébiránt majdnem a közönséges események közé süllyed a legutóbbi háború
rendkívüli mérvei és hallatlanságai mellett. Csak az utóbbi esetnek van még
egyebek közt az a rokonsága is a szóban forgóval, — a mi egyébként a pör
legátalánosabb érdekű oldalát képezi, — hogy nevezetesen mindkettőnél bizonyos
politikai pártnézetek vegyülnek az illető vezér eljárásának indokai közé. Ezek
a kérdést bonyolulttá teszik, s míg az előbbiek iránt a világ tisztában van, az
utóbbiakat illetőleg sokáig vita tárgya marad az, hogy vajon mi lehetett
megfoghatatlannak látszó eljárásuk legvalódibb indoka? Mikor valaki egy országot
menthet meg, minő Francia- vagy akár csak Magyarország is, ez oly rendkívüli s
oly nagy jutalmakkal járó dicsőség, hogy józan ésszel, alig képzelhetni valami
nagyobb érdeket, mellyel az illetőt megvesztegetni lehessen. Ki adhat nagyobb
rangot, több pénzt, forróbb szeretetet s őszintébb tiszteletet az ily vezérnek,
mint az az ország, melyet megmentett? Van-e az ellenfélnek, van-e az egész
világnak annyi pénze, mely mindezekkel fölér? És mégis világos tények azt látszanak
mutatni, mintha az illető vezérek nem tettek volna meg mindent, a mi
tehetségükben és módjukban állott. Nevezetesen a mi Metz-et és főparancsnokát
illeti, merő lehetetlenségnek látszik, hogy 180 ezer főnyi vitéz francia
hadsereg körülbelül ugyanannyi vagy alig több körülzároló ellenséges csapatokon
keresztül ne törhetett volna, ha azt fővezére komolyan akarja.
Tény ugyan,
hogy a rajnai hadsereg főparancsnokát úgy, mint egynémely más nemzetbeli hasonló
végzetű társát, bizonyos politikai nézetek vezették és hozták ellenkezésbe
nemzete fennálló kormányával. De a haza, a nemzet becsülete nem fölötte áll-e
minden pártnak? Miként lehet egy oly erős fő, minővel a fővezérek szoktak
bírni, oly örült vagy botor, miszerint egy párt miatt, melynek érdekét előmozdítani
akarja, tönkre tegye magát, e pártot és vele az egész nemzetet?
E
megfoghatatlanság homálya az, mely a trianoni elítélt és a vele rokon
történelmi alakok szomorú érdekességének egyik legfőbb indokául szolgál.
Képünk azt a
jelenetet ábrázolja, midőn a tábornagy a francia ügyvédek szertartásos ruhájába
öltözködött védőivel: Lachaud-dal, ennek fiával, s hű hadsegédével Viliette
ezredessel a tárgyalási terembe indul.
Egyébiránt,
hogy e mindenesetre nagyszerű dráma hőse életének befejező szakasza, melyet
egykori fegyvertársa Mac-Mahon kegyelme föltartóztatott, miként fog végződni: annak
titka még a jövőben rejlik.
A lehetetlenségek korszakát éljük, kiváltképp Franciaországban. „Ha
sarokba szorítanak, —így fejezte ki magát bizalmas körben hónapokkal előbb
Bazaine — majd én is beszédessé leszek, és nem kímélek senkit." Ausztria
legközelebbi történetéből tudjuk, hogy itt is van néhány, de különösen egy
fővezér, kinek még katonai egyéniségében is sok hasonlatos van a francia
sorstárshoz, kit a közvélemény szintén súlyosan ítél el. Természetesen hasonlíthatatlanul
csekélyebb hibájához aránylag sokkal szelídebben — s akiről bizonyos, hogy
szintén azon hamis helyzetben van, miszerint ha szólhatna, annak tetemes
részét, mely őt most is még mindig nyomja, eloszlathatná maga körül. De nem
oszlathatja el, mert — nem szólhat, hallgatás levén kötelessége oly
személyiségekkel szemben, kik iránt hasztalan lenne kíméletlen, mert kísérlete
talán veszélyesebb lenne rá nézve, mint magának a közvéleménynek kárhoztatása.
A kegyelem alatt, melynek ténye Mac-Mahon népszerűségét nem gyarapítja,
meglehet, oly titkok lappanganak, melyek e kegyelmezést talán kényszerű
kötelességgé tették a köztársaság elnökének, ki a háború legfontosabb
pillanataiban Bazaine alárendeltje volt, és szintén határozott híve volt a
császárságnak.
Egy szóval valószínűleg még lesz alkalmunk találkozni a francia
tábornagyok csarnokának e legtragikusabb alakjával, ha máskor nem, azon
alkalommal, midőn majd azon börtönbe lép „önkényt, hol nem földi bíró lát fejére
törvényt." Hogy ez milyen alakban, hol és mikor fog elkövetkezhetni, oly
módon-e, mely a tragédia-író számára kész hősként fogja öt szolgáltatni, vagy
talán némileg enyhíteni ama rettentő vádat, mely ma őt nemzete részéről sújtja
— ennek megjósolására legkevesebb hajlamot sem érzünk magunkban. Különben is a
jövendőmondás nincs az újságíró konvenciójában.
*
A francia tábornagyot / 1811 – 1888/ a francia-porosz háborúban
tanúsított magatartásáért halálra ítélték. Mac Mahon tábornagy, köztársasági
elnök az ítéletet 20 évi várfogságra módosította. Bazain a fogságból 1874-ben
megszökött, Spanyolországba távozott, ott halt meg. / G. a Révai Lexikonból. /
1874. 7.
TÖRÖK JÁNOS.
1809-1874.
Pusztul / A
„P” betű iniciálé. G./ a régi gárda. Azok közül, kik a magyar társadalmi és
politikai hírlapirodalmat egyszerre megteremtették és naggyá növelték, alig
jelenik meg néha-néha az epigonoknál egy-egy fővel magasabb alak azon arénán,
mely annyi babért és elismerést tűzött homlokukra. Akik a hírlap-irodalom terén
is legmagasabbra emelkedtek: Széchenyi, a Dessewffyek, Szalay László, Eötvös,
lenn vannak a sírban. Kossuth csak nagy ritkán szólal meg egy-egy levelével,
Kemény élőhalott, Csengery, Lónyay, Pulszky, Trefort munkássága más irányt
vett. Volt még egy a hírlapirodalmi téren a régi bajnokok közül, hol
versenytárs, hol ellenfél a többi nagyokkal: Török János, a nagy készültségű,
világos, vonzó és erőteljes irályú publicista. E hó 9-én, reggel óta
ő is átköltözött az elhunyt úttörők közé.
Már hetekkel előbb közölték halála hírét a lapok. E hírek szerint éppen
az ölte volna meg, a min egész életén keresztül teljes lelkével csüggött, —
páratlan könyvtára, mely különösen hungarikában volt gazdag, melyet nagy
gonddal gyűjtögetett, és amelytől meg kellett válnia. Mikor könyvtárának utolsó
részletét elszállították, az öreg tudós szélhűdéstől érve holtan roskadt
össze….
Török János Zala megyében 1809. június 6-dikán született Tapolcán. Atyja, Antal, egykor gróf
Batthyány Lajos gyermekkori tanítója s Kopácsy prímás, Kisfaludy Sándor és
Bacsányi János iskola-társa és barátja, minden gondját fia kiképzésére
fordította. Leginkább a már megjelent magyar irodalmi termékeket, hazai
történetet és a klasszikusokat olvastatta vele. Nyolc éves korában már a
második latinba járt a veszprémi gimnáziumban, s tanulmányait Keszthelyen,
Budán és Pesten folytatta, ritka sikerrel. Majd a gratzi Johanneumban a
természettudományi, matematikai és gazdasági tanulmányokat végezte. 1830-ban
herceg Eszterházy Miklós Kismartonban székelő uradalmánál lelt alkalmazást.
Ekkor
kezdődött hazánkban az ujjá-teremtési eszmeharc. Akkor villanyozta föl az
országot Széchenyi „Hitele", s a reformok küzdelmét a párisi júliusi napok
akkor támasztották föl nálunk is…Pestre költözött, s itt 1839-ben megindította
a „Magyar Gazda és Műipar" című folyóiratát. Lapja jótékony mozgalmat
idézett elő a gazdaközönségben s a legkapósabb lapok közé tartozott hasznos
tartalmánál s világos és vonzó stílusánál fogva. E lap legérdekesebb korszakát
azon eszmeharc képezi, mely közte s Kossuth iparközlönye a „Hetilap" közt
1845-ben mindkét részéről a tehetség legnagyobb kifejtésével viseltetett e
kérdés fölött: üdvös és kivihető-e az iparvédegylet és védvám…
TÖRÖK JÁNOS.
A mezőgazdasági irodalmat még négy önálló dolgozattal is gyarapította. Az
„Okszerű kalauz"-nak második kötete is sajtó alatt volt már, midőn annak
megjelenését a közbejött szabadságharc megakadályozta…
Főbb munkái:
a „Mezei Naptár", „Gazdasági Kistükör", Schamsz szőlőiskolája. Országos
gyümölcskert, gazdasági, gyümölcs - és szőlő-kiállítások, a jobb ekék és gépek
terjesztése, állattenyésztési jutalmazások, mezőgazdasági szakképességek
neveltetése a külföldön, számos fiókegyesületek alakulása, mezőgazdasági
korszerű törvények előkészítése, az egyesületnek országgyűlési befolyása, a
természetvizsgálók vándorgyűlései, s a „Köztelek” kiépítése. Munkássága
mindenfelől elismerésben és méltánylásban is részesült; a Magyar akadémia
levelező tagjává választotta, az ország számos megyéjében táblabíróvá
neveztetett s számos külföldi mezőgazdasági társulatnak is tiszteletbeli tagja
lett. Ez irányú munkásságát az 1848-ki események megszakították…
Midőn a „Pesti Hírnök"-öt megindította, (1860.), az egykor liberális
szóvivő egyszer csak ó-konzervatív irányt kezdett követni s bajtársai
lassanként szemben találták vele magukat…
Legutolsó kiadott
műve Széchenyi István összes munkáinak kivonatos kiadása volt három kötetben.
Röpirat-gyűjteménye kiegészítésére még néhány héttel ezelőtt mindent
elkövetett, s csakugyan sikerült oly gyűjteményt összeállítani, mely az egész
országban nem találja párját, többet tartalmazván 20 000 darabnál. Végső idejét
országos levéltárnoki hivatásának szentelte, de utóbb meggyengült egészségi
állapota ettől is elvonta….
Rendkívüli
tehetsége és az erő és ügyesség, mellyel a hírlapírói tollat forgatta, bár a
kor szellemének hatalmas védőszárnyai alatt álló ügynek nem tudott is ártani,
de hősileg tudta védeni a maga ügyét s képes volt fogalmat nyújtani arról, hogy
minő ünnepelt tekintély lett ő akkor, ha a korszellemet nem szemben magával, de
maga mellett találja….
*
1858 – 59-ben,
Pesten szerkesztette a HAZÁNK c. honismereti folyóiratot. A gazdagtartalmú
1858-as évfolyam a birtokomban van. G.
*
Török
János (közgazdász) - Wikipédia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Török_János_(közgazdász)
*
Galéria
„Az értelmiség a képzőművészet szemében (1850–1867)”
http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tan...
A pesti Hazánk
című időszaki folyóirat Török János
szerkesztésében jelent meg 1858-tól. Abban az időben tehát, amikor
előtérbe került a közművelési…
1874. 14.
KUBINYI
FERENCZ.
1796-1874.
Ismét egyikét
kísértük sírba a régi gárda ama férfijainak, kik még a múlt századból
származva, annak erényeit a jelen kor eszméivel, s irányzatával tudták
összekötni. Kubinyi Ferenc az, a testben aggastyán, lélekben mind végig fiatal,
kit élete 79-dik évében, március 29-kén kísértünk a Kerepesi temetőbe…
Kubinyi Ferencz
ősrégi családból, mely még szent István atyja, Gryejcs fejedelem alatt
beköltözött, Hunt lovagig tudja fölvinni nemzetségfáját. A Kubinyiak ősrégi
nemzetségéből, 1796. márc. 21-én született Nógrád megye Videfalva* községében.
Első szellemi képeztetését szülői házánál, első iskolai oktatását
Besztercebányán nyerte; majd Debrecenben végzett s kétévi joggyakorlat (u. n.
patvarista) után Pest megyében, mint aljegyző kezdte meg politikai és hivatalos
pályáját. Nemsokára szülőmegyéjébe tért vissza, s mint Nógrád megye
fő-szolgabírája, majd három ízben (1833, 43, 47-ben) országgyűlési követe,
mindig a tevékenység s a szabadelvű haladás embere, működött…
Blaskovich
Bertalannal együtt, anyagi segéllyel, lehetővé tette a Kisfaludy Károly első
évi Aurorájának megjelenését. Az 1832/6-ki országgyűlésen
ő pendítette meg és sürgette, hogy a nemzet a Széchenyi Ferencz által alapított,
de még elhelyezetlen s pólyáiból kibontakozni nem képes múzeumot 500 000
forinttal segélyezze…
KUBINYI FERENCZ.
Kubinyi maga
is nevezetes gyűjtő volt, a régiségtanban, a természetrajz különböző ágaiban és
a múlt történelmi tárgyakban is…
Mint író s
tudós is jelentékeny művekkel gyarapította a magyar tudományos irodalmat. Művei
közül legbecsesebbek a hazánk kozmográfiájára vonatkozók s számos archeológiai
és műtörténelmi közlemény. Az akadémia már 1840-ben levelező tagjául
választotta, 1858-ban pedig tiszteleti tagjai díszes sorába emelte, hol székét
őslénytani értekezésével (a lóról) foglalta el. A tudományosság iránti
érdeklődésének egyik példája: öreg kora daczára, már 67 éves, elhatározta, az
egykor Mátyás könyvtára kincsei — a konstantinápolyi Korvinák megszemlélése, ha
lehet, visszaszerzése végett, Ipolyi és Henszlmann tudós társaival Konstantinápolyba
utazni….
1861. után
nem jelent meg több országgyűlésen. De bár 1867-ben súlyos, majdnem halálos
betegséget állott ki, s bár aggkora s egyéb körülmények testét egészen megtörni
látszanak, erélye s munkássága ezután sem lankadt… Régiségeiből kiállítást
rendezett Pestmegye termeiben. Ott fáradozott, jött-ment, beszélt és
magyarázott, mutogatott és buzdított a lelkes öreg, régi magyar mentéjében
meggörnyedt vállán, sarkantyús kordován csizmával roskadozó lábain s színe
hagyott fakó arcából kivilágló szemeivel… Csak pár napig volt beteg; s bár a
nyolcadik évtized végén: halála sokakat meglepett. Vajha példája buzdítson
sokakat s emlékére későn boruljon a feledés árnyéka! —á—r—
*Videfalva
(szlovákul Vidiná, németül Weidenau) község Szlovákiában, a
Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban.
1874. 24.
WALT WHITMAN,
a demokrácia
költője.
1855. év
nyarán száz lapra terjedő kis füzet jelent meg, »Fű-levelek« címmel, New-Yorknak egyik jelentéktelenebb kiadójánál.
A könyv címlapján a szerző neve helyett egy acélmetszet volt, mely egy 30—35
éves férfit ábrázolt, minden felső öltöny nélkül, nyitott gallérú ingben, egyik
keze nadrágja zsebébe dugva, a másik csípejére fektetve. Arcát szakáll fődé,
kalapja homlokán kissé hátra tolva s szelíd tekintetű szemeivel elég szilárdan
nézve a szemlélőre. A könyvet senki sem vette; a hírlapok, a melyeknek
példányokat küldtek, hallgattak róla; néhány tekintélyes egyén pedig egyenesen
méltatlankodó megjegyzésekkel küldte vissza az ajándék példányt. Az egyetlen
említés róla az volt, hogy egy pár helyen, mint különösen nevetséges burleszket
mulattatásul fölolvasták. A midőn Emersonnak* néhány magasztaló sora jelenik
meg a munkáról, s pár hónap alatt az egész kiadás elfogy. A névtelen mű
szerzője Walt Whitman. Arra volt rendeltetve, hogy nevét és műveit rövid időn
ne csak Amerika, hanem Anglia és az egész európai kontinens ismerje. A magasztaltatás
mellett hosszú éveken keresztül éles támadásban és kigúnyoltatásban is
részesült…Egészen új és rendkívül merész irodalmi iránynak kezdeményezője,
tekintélyes angol kritikusok a demokrácia és az amerikai talaj költőjének nevezik,
Újdonságánál és merész eredetiségénél fogva is megérdemel annyit, hogy róla mi
is megemlékezzünk.
Walt Whitman
született West-Hills (Nyugati halmok) nevű falucskában, New-Yorktól mintegy 30
angol mértföldnyire, 1819-ben május 31-kén. Ősei Angliából jöttek, az első
beköltözők közt, arra a helyre, s mintegy négy vagy öt nemzedékkel előbb
telepedtek meg ott. Anyja holland. A fiú alig hogy valamit tanult, 13 éves
korában egy könyvnyomdába állott be szedőnek; három év múlva, mint vándorló
néptanítóval találkozunk vele, a ki a tengerpart mentén fekvő falukban, itt is,
ott is, gyermekeket tanít, s a tanítványok szülőinél nyer ellátást. Már innét ír
néhány rajzot a Democratic Review számára…
New-Yorkba megy, hogy a zsurnaliszták azon könnyű fegyverzetű csapatában
próbáljon szerencsét, a kik mindenfélét írnak, mulattatására a közönségnek.
Néha-néha a politikába is elegyedik; gyűléseken szónokol, s a falusi vidékeken
hatást is kelt; azonban fő célja az ember- és világismeret, s az élet örömeinek
élvezése.
Az 1837-től
48-ig terjedő időközben az élet minden oldalát megpróbálta, annak minden
szenvedélyeivel, gyönyöreivel és elhagyatottságával. Költeményeinek egy részén
meg is érzik ez élet nyoma. Nemcsak életének ezen időszakában, hanem később is
állandóan, szerette a köznépet és annak társaságát. A matrózokat, halászokat,
vidéki földművelőket, gyári munkásokat s különösen az országutak kocsisait…
WALT WHITMAN
1853-ban
kezdte írni a Fű-leveleket, miután üzlete elég szabad időt engedett neki rá.….Midőn
az amerikai háború kitört, 1862-ben ő is a hadsereghez megy, mint
önkéntesbeteg-ápoló, a kórházakban foglalkozva…A háború alatt ápolásának és
vigasztalásának jótéteményét, s a kórházak látogatása, betegek és szegények
gyámolítása azóta is foglalkozásának legfőbb és legkedvesebb részét teszik. A
háború után Washingtonban nyert az államnál alkalmazást, s jelenleg is a
pénzügyérség egyik osztályában működik…
Hat láb magas
alakja, tiszta, szürke vagy kékes öltözete, nem kevésbé nagykarimájú kalapja,
nyitott inge, ősz szakálla, egészséges piros arca azonnal föltűnnek, s
önkénytelenül kérdezzük, ki ez az ember, kinek egész lényén annyi jóság és
természetesség ömlik el; kit mindenki szeret és ismer…
Verssorozatában
a fiatal katonák ezreit és százezreit siratja meg, kik ifjan, örömmel,
büszkeséggel sereglettek a falukból, az eke mellől, az üzletből, az irodából a
zászlók alá, hogy békés honukba soha vissza ne térjenek, hanem pihenjenek a
közös sírban, egymásra hányva, jeltelenül…
A tipikus nő
nála, a ki dolgozik magáért és másokért, s mind több és több részt vesz az élet
fáradságában; ki megáll a maga helyén, sőt versenyre kél a férfiakkal. Amellett
erős, egészséges, szép; a maga nőiségének (testinek és lelkinek) teljes
érzésében. Whitman azt vallja, hogy a természet és az ember összhangban működnek,
örök, isteni törvények szerint. A nagy természet a tökéletes költemény, és
egyedül a Kozmosz az igazi költő…
Versformája
is egészen új és az övé. Sem rím, sem mérték, sem a sorok hosszának bizonyos
rendje abban nincs; mind amellett a ritmust, erős lüktetést, bizonyos
zeneiséget, szabályos szaggatottságot lehetetlen attól eltagadni, ez nem próza,
hanem vers, de néhol azt is érezzük, hogy szép….
Lehet, hogy
ez az egész kísérlet csupán Walt Whitman személyéhez van kötve, s mint
költészet elmúlik minden mélyebb nyom nélkül, s Whitman inkább, mint egyén és
filozófus lesz érdekes később. Ha pedig egy származásában demokrata
társadalomnak költészete csakugyan ilyen alapon és formában fejlődnék tovább (a
mi előttünk nagyon kétséges), akkor bizonnyal a költészet egészen mássá fog
lenni ott, mint a minőnek eddig ismertük és tudtuk a vén Európában. B. F.
*Ralph Waldo Emerson
(Boston, Massachusetts, 1803. május 25. – Concord,
Massachusetts, 1882. április 27.) amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész
*
Walt
Whitman /1819 – 1882 /- Wikipédia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Walt_Whitman
A farmer, ácsmester Walter Whitman és Louisa Van Velsor második
gyermekeként látta meg a napvilágot…
1874. 29.
PETRARCA.
(1304 1374.)
Mikorra e
sorok megjelennek—július 19-én —ötszáz éve lesz, hogy Vancluse dalnokának, a
Laura kedvesének, hamvai fölött az arquai sir bezárult….Petrarca szonettjei
örökké visszhangokat fognak költeni az érző szívekben.
Dante negyven
éves volt, mikor egy nemzedékkel utóbb jött kortársa, költőtársa s egyszersmind
honfitársa, a szintén fíorenci szülőktől származott Petrarca Ferenc, 1304.
július 10-én Arezzoban született, hova szülői — szülővárosukból Dantéval együtt
száműzve az üldözés elől, vonultak. Hazája s nemzete pártviszályai korán
befolyást gyakoroltak sorsára. A pápai székhely, nem biztos többé Rómában,
1305-ben Avignonba* helyeztetvén át hogy »a világ még a római udvarnál is romlottabb
valamit láthasson, tudniillik az avignoni udvart « Követte azt a Petrarca apja is. Itt kezdte,
majd Montpellierben és Bolognában folytatta s végezte tanulmányait a fiatal
Petrarca. Atyja jogi pályára szánta s
azt akarta, hogy a gyakorlat embere legyen…A klasszikusok tanulmányozása akkor,
a középkor végszakában, e vasidőben, mely a műveltségtől az erőszak uralma felé
fordult, egészen el volt hanyagolva s az újjászületés (renaissance) hajnalán
Petrarca volt
