h 12 – 6. 2011. 11. 05…2011. 11. 12.

 

 

 

 

 

A Nyugat elődei II. A Hét, 1890 – 1924. Vasárnapi Újság III.

 

 

A Hét

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

A Hét

 

A Hét és a Vasárnapi Újság

Dokumentumok A Hét-ről

Válogatott szemelvények

          Nyugatosok

          Nem nyugatosok

Politika

Innen-onnan

Irodalom-jegyzék

 

Vasárnapi Újság III

         

/Részletek alábbiakban/

 

 

 

Bevezetés

 

 

A Hét c. lapot a Nyugat elődjének tartják. A Vasárnapi Újság-ról nem szokás ezt állítani. Pedig a nyugatosok megjelentek benne. Kiss József, A Hét szerkesztője pedig, hét évvel lapjának indítása előtt, a Vasárnapi Újság karácsonyi számában jelent meg. Amikor 1890-ben lapja napvilágot látott, a majdani nyugatosok ott találtak otthonra. A három orgánum szorosan összefonódott, a két hetilap egyaránt kivette részét a Nyugat előkészítésében. A válogatást ez esetben is a versekre összpontosítottuk. Kiss lapjában sok – később feledésbe merült – költőnő jelent meg. Az 1915-17 között megjelenteket itt olvashatjuk. A politikából az 1978-as A Hét-válogatásban elhallgatott írásokat emeltük ki.

A Hét-en kívül a Vasárnapi Újságból is szemezgetünk még, az említett kapcsolódások bemutatására. Az enciklopédikus lap műszaki érdekességei tágabb nyilvánosság elé kívánkoznak. A monarchia bukása utáni idők hírei is figyelmet érdemelnek.

 

 

 

A Hét és a Vasárnapi Újság

 

LIPTÁK DOROTTYA: A szertelen kamaszlány. Budapest Főváros Levéltára. 1997. nyár-ősz

 

 

 …A Vasárnapi Újság, a „törzsökös magyar olvasó” újságja

 

 …A Vasárnapi Újság címlapja is eligazítást ad, kikhez kíván szólni. Az 1854-es lapalapítás óta a címlap csak egyszer alakult át 1876-ban, de a régi motívumokat továbbra is őrizte. Mindvégig középen trónol Hungária alakja, jobbjában az ország címerével, bal karját védelmezően kinyújtva lepillant a lába alatt elterülő egyesült magyar fővárosra. A baloldali mezőben szalmafedeles kunyhó felett gólyapár kelepel, és odabenn egy borozó gazda a lap olvasásába merül. Jobb oldalt, a galambdúcos házban, bodor pipafüst eregetése közben egy magyar nemes olvassa a lapot. Az oldalképek annyiban módosulnak, hogy az eddig magányosan olvasó alakok társat kapnak. A nő megjelenése egyértelműen a családi életre, a lap és a család közötti szoros kapcsolatra utal. A képet belengi a boldog Magyarország idillikus hangulata, melyről ironikusan jegyzi meg A Hét cikkírója, hogy talán már csak az itt szereplő táblabíró az egyetlen az országban, aki ilyen jól érzi magát…      A lap az enciklopédikus jelleget komolyan veszi, és ezt a műfajon belül megbízható színvonalon műveli. Az újságnak országos tekintélye volt, e hasábokról választották a Petőfi Társaság tagjait, ide írták verseiket az akadémikusok. Minden számában közread természettudományos, történelmi, régészeti és néprajzi ismeretterjesztő írásokat, közéleti portrékat élet- és jellemrajz címen, útleírásokat, nemzetgazdasági tárgyú elmélkedéseket. Megismerteti olvasóit a kor jelentős eszmei áramlataival, egy időben előszeretettel közli a pozitivista filozófusok elméleteit, foglalkozik a darwinizmussal... Előfizetői leginkább a vidéki úri házak és a kálvinista paplakok lakói, a polgárosodó köznemesség és a városi értelmiség. A Vasárnapi Újság nyugodtan teszi a dolgát, állítja össze cikkeit és képeit, mondja el a hét eseményeit, nem szemelget, hanem objektív, egyszerű és értelmes. Töretlenül közvetíti a konzervatív és liberális, nemesi-népies értékeket egyaránt. Irodalmi ízlésvilágát tekintve ragaszkodik a Gyulai Pál vezette nép-nemzeti irányhoz. Mindehhez mérsékelt ellenzéki hang és magatartás párosul, mely sohasem éles, sohasem bántó…

 

 

 

„A divat- és a korszellem Kiss József pártján állott” - A Hét

 

…Kiss József, a Zsidódalok költője 1889 karácsonyán indítja útjára fiatal munkatársaival A Hét-et, „olyan közönségnek, amilyen még nincs, olyan írókkal, akik még csak lesznek.”
A Hét a városi poézis lapja, és természetesen kávéházakban szerkesztik. Indulásakor a Váci utcai Koronában, majd nyolc éven át a Centrálban… Elegáns címlapja már szecessziós motívumokat sejtet, ahol az olajágat tartó múzsa tollrajza mellett legtöbbször az elmúlt hetet idéző fénykép társul legtöbbször a lap arcképrovatához igazodva. Ebbe a kompozícióba, a címoldal baloldalát elfoglalva, már bekerül a reklám is..1894-ben átkeresztelik a lapot politikai és irodalmi szemlére, továbbra is hangoztatva azonban, hogy fölötte áll a mindennapok vitáinak, és megmarad az irodalmi forma keretei között.
A Hét lírájában már nincs helye üresen kongó hazafias ódáknak, biedermeieres szerelmi daloknak, annál inkább Heltai Jenő aszfaltverseinek, Ábrányi Emilnek, Kozma Andornak, Endrődy Sándornak, Ignotusnak... A lap erőssége a próza, a regény és a novella egyaránt, mely utóbbi a fénykorát éli, és ebből a legjobbat nyújtja az olvasónak. A Hét-hez a lap indulásakor kötődő írók Kóbor Tamás, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Thury Zoltán, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Justh Zsigmond, ám mellettük felbukkannak a nagy öregek is, mint Jókai és Mikszáth. Jelen van a lektűr is, melyet a szolnoki főispán felesége, Beniczkyné Bajza Lenke, Szabóné Nogáll Janka, Pekár Gyula és Erdős Renée neve fémjelez. A lap ugyanakkor érzékeny a világirodalom újdonságaira : a francia társasági drámák és novellák szerzői - Maupassant, ifj. Dumas, Daudet, Prévost, Anatol France - mellett a realizmust az oroszok képviselik, de megtalálhatjuk Zolát, Stendhalt és Strindberget is.
A Krónika, az Innen-onnan rovatok, a „Saison-cikkek” még a látszatát is kerülni kívánják annak - ellentétben korábbi laptársaival -, hogy az események filozófiai mélységű tárgyalásába bocsátkozzanak... A Hét taktikája a következő: „Mi a hétfői igazságot rendesen csak szerdán vagy még később vettük tollunk hegyére, amikor lezajlott a háborgás, megtompultak a színek, lehiggadtak a kedélyek A negyedik napon már veszedelem nélkül fejtegethettük a mi saját külön igazságunkat, mely többnyire elütött a tömegigazságtól” …

Előfizetői közé tartoznak a vidéki kaszinók, előkelő leánynevelő intézetek, úri családok tagjai, akik „bár nem mindig értették meg Ignotus krónikáit, ellentmondani szégyelltek.”…

 

bfl.archivportal.hu/id-264-liptak_dorottya_szertelen

 

 

                                                       *  *  *

 

Az Elektronikus Periodika Archívumban olvasható a Vasárnapi Újság valamennyi példánya. A Hét-ből csak válogatás jelent meg Fábri Anna és Steinert Ágota szerkesztésében, 1978-ban. Elhagyják a lap második korszakát: 34 év helyett csak az első 17-év példányaiból válogatnak. Heltaitól, Kóbor Tamástól túl sokat vesznek fel, a politikai írásokat mellőzik.  

A Vasárnapi Újság előbb 8, majd 12, sőt 24 nagy alakú /290 x 400 mm/ oldal terjedelmű. A Hét 12 oldal, mérete 225 x 310 mm. Illusztrációi többnyire rajzok. A mindennapi életről, politikáról szóló írásai a Vasárnapi Újság szintje alatt maradnak. Műfordítást alig közölnek. G.

 

 

 

Dokumentumok A Hét-ről

 

 

A Hét (Budapest, 1890. – 1924.) társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, 1894-től politikai és irodalmi szemle. A haladó szellemiségű polgárság irodalmának kívánt vezető lapja lenni. Alapító szerkesztője Kiss József /született: 1843/, 1921-es halála után Rózsa Miklós, Kázmér Ernő, Boros János, Fehér Árpád szerkesztette. /Wiki/

 

Kiss József válogatott versei

http://mek.niif.hu/01900/01915/01915.htm - 64k

 

 

                  *  *  *

 

 

Folyóiratok a Nyugat előtt: A Hét: 1890-1924 – Kiss József polgári szellemű lapja. Itt jelentkezik Krúdy, Papp Dániel, Tömörkény, Ignotus, Heltai Jenő. Elsősorban a publicisztikában hoz újat, a magyar impresszionista festészet lelkes támogatója.

Magyar Géniusz: 1892-1903 – Osvát Ernő (1902-1903).

Jövendő: 1903-1906 – Bródy Sándor.

Figyelő: 1905-1906 – Osvát Ernő lapja

        image.hotdog.hu/

 

 

 

A Hét egy címoldala, 1909

 

 

 

….Az 1908-ban induló Nyugat elődei között említett folyóiratok nem csupán időben előzik meg a Nyugatot, de szellemi elődei is. A Hét 1890-ben indul, Kiss József szerkesztésében; Új Magyar Szemle, 1900-tól; Új Figyelő, 1901-től, fontos mozzanat, mert Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkeszti; 1902-től Osvát Ernő átveszi a Magyar Géniusz szerkesztését; 1903-tól Bródy Sándor a Jövendőt szerkeszti; 1905-ben indul a Nyugat legfontosabbnak tartott előfutára, a Figyelő, Osvát Ernő szerkesztésében…

 

http://www.lato.ro/article.php/Bevezetés-a-Nyugat-folyóirat-

 

 

 

 

 

Antikvárium

 

 

A Hét. Budapest, 1897. január-június (teljes fél évfolyam, beragasztott képekkel.) Eredeti keménykötésben. 2009. Kikiáltási ár: 6000.- leütési ár 8000.- HUF

 

A Hét c. folyóirat megjelenés előtti színes, aranyozott borítóterve, kartonra festve, a folyóirat címével, és szerkesztőjének nevével.

A hátoldalán a festő által készített színes vázlatportré Kiss Józsefről. (Budapest, 1889 végén) UNIKUM

Kikiáltási ár: 40 000 HUF

 

 

104. tétel. A Hét Politikai és irodalmi szemle. Szerkeszti: Kiss József. 1900. január-július 1. (teljes fél évfolyam, beragasztott képekkel.) Eredeti keménykötésben A Hét. The Political and Literary Review of the Week. Editor: József Kiss. Budapest, 1900. January-1st July (complete half volume, with stitched in pictures.) Original board binding.  6.000.- HUF

 

www.zsido.hu/aukcio/index.php?nagy

 

 

A Hét c. politikai és irodalmi szemle (Alapítója és szerkesztője: Kiss József) XXII. (1911) évfolyamának számai. Teljes. (53 db.) (Kiss József tulajdonából!) Kikiáltási ár: 8 000 HUF

www.judaica.hu/kiss_jozsef/1_konyvek.htm

 

 

 

 

 

 

A XXI  /1900. 1.- 6./ kötet címlapja

 

 

 

*  *  *

 

 

 

 

Nyugatosok

 

Ady Endre

Babits Mihály

Balázs Béla

Dutka Ákos

Falu Tamás

Ignotus

Juhász Gyula

Kaffka Margit

Kosztolányi Dezső

Krúdy Gyula

Móricz Zsigmond

Nadányi Zoltán

Osvát Ernő

Tóth Árpád

Várnai Zseni

Akiket nem vettem be: Ambrus Zoltán, Bíró Lajos, Fenyő Miksa, Nagy Endre, Szép Ernő, Szini Gyula, Szomory Dezső  /1978-as válogatás/

 

 

 

 

 

Ady Endre

 

 

1907. 51. Ady Endre: Harcos ember szíve

Küldjétek a szívemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.

Egy bús harcos védjen meg engem,
Kinek kegyetlen sorsa a harc
S ki sírva jár a fergetegben.

Én jajgatva, én sírva szánom,
De halottan sem enyhíthetem
Az én szomorú rosszaságom.

Nézzétek majd szívem, a hűltet:
Milyen szép volt s milyen nyomorék,
Engem ős átkok harcba küldtek.

Ha veszettül vívtam, csatáztam,
Sírva dalolt szívemben az üdv,
Mint egy elhagyott szentegyházban.

Akit vágott, búsan, veszetten,
Átkozott, harcos, bolond karom,
Talán-talán épp azt szerettem.

Küldjétek a szívemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.

 

Első megjelenés: AHét 1907. december 22. XVIII. évf. 51/928. sz. 863. – Ady Endre (A vers Az én rosszaságom címmel jelent meg.) MEK

 

 

/ 427. levélszám. /  Ady Endre – Kiss Józsefnek

[Budapest, 1907. nov. 2.] Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr,

Molnár Ferenccel beszélgettünk arról a módról, hogy én a Hét-nek dolgozhassak. Ő közölte, hogy e dologban ma személyesen tárgyalhatnék Szerkesztő úrral. Azonban nekem ma és mostanában, akármennyire akarnám, lehetetlen személyesen tiszteletemet tennem. De különben is én úgy érzem s látom, hogy a dologban nem a személyes találkozás a legfontosabb. Hanem a közös erős szándék. Nem rajtam múlott, hogy a Hét-et úgy kellett tekintenem, mint Szerkesztő úrnak még ma is sok úgynevezett irodalmi fórumot. Szerkesztő úr neve, kora engem természetesen néma és fájó passzivitásra utalt egy ilyen igaztalan viselkedéssel szemben is. Viszont én ideges, túlérzékeny ember vagyok s az első ok és ez itt, azt tanácsolnák, hogy előbb egy dologban megállapodjunk. Én tudom, hogy a cenzúrázás egyenesen írásaim értékét teszi tönkre. S végre olyan Adyt, százat kaphat a Hét, aki nem Ady. Én ígérem, hogy a legjobbat, amire képes vagyok, küldöm a Hétnek. Viszont Szerkesztő úr ne bánjon úgy velem, mint csak kétes, ifjú titánokkal szokás. Sok mindent csak szóval mondhatnék el, de annyit itt is, hogy talán szinte túlságosan is fáj, hogy éppen Kiss József az, akire mesteremként néztem, s aki maga is valaha megszenvedett azért, hogy valaki, mert lenni a senkik között, bánt nagyon-nagyon hidegen velem. Ha gondolja, így gondolja, dobja és felejtse el ezt a levelet. Nekem legalább ennyit meg kellett írnom, mert igazságnak érzem, amit írtam s már régen fáj. Mélyen tisztelt Szerkesztő úrnak, igaz, tisztelő híve: Ady Endre

               *  *  *

A levelet először Kiss Jenő Sándor, Kiss József fia közölte apja hagyatékából német nyelvű cikkében németre fordítva. Kiss Jenő Sándor cikkében bizonyítani igyekszik, hogy atyja mindig elismerte Ady tehetségét, s kapcsolatukról az irodalomban valótlanságokat állítanak. Emlékeztet arra, hogy Ady első kötetéből, a Versek-ből a Félhomályban c. verset  A Hét dicsérő szavak kíséretében jelentette meg. Idézi Kiss József Adyhoz írt 1907. nov. 8-án kelt levelét Ady Lajos kedvező magyarázatával (AL 119–120.), majd így folytatja:

„Amíg Adynak megvan a szándéka, hogy A Héthez jöjjön, Kiss József mindenképpen meg akarja őt munkatársnak nyerni. Ezt közvetlen tapasztalatból tudom. Kiss József Adynak nemcsak a verseit értékelte nagyra, hanem a prózáját is… „egyedül Az öreg szakálas c. verse (Ny 1910. ápr. 16.) alapján hiba volna Ady ítéletét megfogalmazni Kiss Józsefről, hiszen előtte és utána melegen méltatta.” …Az Új versek idején már nyilvánvalóvá válik az ellenségeskedés. Kiss József „megérzi Adyban a jövő emberét...

mek.oszk.hu/05500/05565/html/al0427.html

 

 

 

Nyugat 1910. 8.  ADY ENDRE: AZ ÖREG SZAKÁLAS

 

Áldassék az öreg szakálas,
A fordított Jakab apostol,
Ki nem tudna dicsőség nélkül
Meghalni: költő.

Áldassék és ünnepeltessék,
Mert Jeruzsálem templomából
Naiv Jézus kiverte volna
S ő bölcs kalmár volt.

Szeretem ez öreg szakálast,
Bár kevés van szeretni benne,
De ahogy életét csinálta:
Csupa okosság.

Önnön-árát fennen fölverte,
Zokogott jó szívű zsidóknak
S közben, belül, azt is vallotta,
Hogy ő: a költő.

Ma átadja magát a Sorsnak
S azoknak, kiknek kortes-lelkük
Fölfedez egy-egy neves gyöngét
Az erős ellen.

Vén költőm, régi ideálom,
Engem bánthatsz, mégis szeretlek,
Ha nem voltál tán új, egész, nagy,
Hittél magadban.

Hittél magadban s úgy csináltad,
Hogy a világ slemilnek lásson.
Ezt a tudományod irigylem
Tőled örökké.

Üreg szakálas, üdvözöllek
S szeretem, hogy téged hozsánnák
S nagyszerű ünnepek fogadnak
S te hiszel bennük.

Adjon Isten fele-forintot
Nekem s csupán fél-annyi évet,
De legalább úgy higgyek végig
Magamban, mint Te.

 

Nyugat · 1913. 23. Figyelő

Ady Endre: Kiss József ünnepén

Óh, csak hadd tudna örülni Kiss József annak, hogy ma azok ünneplik leglármásabban, akik húsz évvel ezelőtt még mindig a hepp-heppet kiáltozták volna felé. Mi, Kiss József múzsájának régi és régibb szerelmesei, tüntetés nélkül küldjük el hozzá meghatott szíveinket: hetvenéves, öreg dalnok, feledj és örülj. Sok és nagy idők tanúja volt igazán Kiss József, s nem állhatom meg, hogy le ne írjam azt a titkos érzésemet, mely életét szerintem prófétaivá, sőt egy kissé messiásivá teszi. Benne fejeződött ki s vetődött előre az a jelentős és jósors-szerű szerep, melyet a sors később ez elmaradt országocskában a magyar magyar-zsidóságnak juttatott. Semmi vulkanikus nem volt e kiváló poétában, sőt sok hajthatóság, s például talán elveszítettük volna költői, nevelő és agitáló munkásságának lángját, életmunkásságának koszorúját, ha Arany János után kinevezik Arany Jánosnak. Nem történt meg, tehát kesereghetett, zsörtölődhetett, s lapjával, a Héttel fölnevelhetett bennünket új írókat és új olvasókat…

 

ITK 1955. 3. KOMLÓS ALADÁR: ADY ÉS A HÉT

Ady Endre és Kiss József kapcsolatának történetét Révész Béla fogalmazta meg először, Ady c. könyvében….Sokkal hűbb a tényekhez Ady Lajos… A Hét-ben Ady néhány versét kitüntető külsőségek mellett jelentette meg Kis József….1907. nov. 10. után Ady végre bevonul A Hét-be, hétről hétre Glosszák címen egy jó oldalnyi cikket is ír a lapnak…1908-ban A Hét Ady ellen fordul. …1913-ban Ady,  Kiss József születése hetvenedik évfordulóján megragadja az alkalmat, hogy a Nyugatban egy cikkel jóvátegye a versével okozott bántást…

 

 

 

Babits Mihály

 

 

Kún József A Hétben 1895-ben szerepelt először – a szerkesztő Kiss József (1842–1922) a nagybátyja volt. Ez tette lehetővé, hogy A Hétben elhelyezze szeretett barátjának, Babitsnak előbb műfordításait, majd verseit. S ez magyarázza, hogy Babits, amikor rövid ideig a Szeged és Vidéke munkatársa – hét cikk erejéig színikritikusa – volt, 1907. december 15-én terjedelmes cikkben méltatta Kiss József költészetét…

                       http://kalaka09julius.homestead.com/

 

 

Az 1998. évi Babits bibliográfia /125. oldal/ említi Babits cikkét, de A Hét c. lapot nem. Nem találtam a bibliográfiában A Hét-ben közölt Babits verset. G.

 

 

Kiss József 1921-ben, 78 éves korában halt meg, ravatalánál mondotta Babits: "...nemes ellenfél volt...illő, hogy sírja előtt minden zászló hódolva és fájdalommal meghajoljon".

 

http://www.c3.hu/~ongalap/borsod/IROK/kiss.htm

 

 

Kiss József és kerek asztala, 1934. kötetben olvasható Babits Kisst méltató írása.

 

 

 

                                                        *  *  *

 

 

 

1916. 42. 582.* Balázs Béla: Énekszó

 

Be jó az éj, be jó

Folyó sötét folyó

A hegyek és a házak

Bársony vízében áznak

És minden dolog elmerül

Mi földre, szívre nehezül

Be jó.

Az éj, az éj van egyedül

Végtelenül.

 

Folyó az éj, folyó

A lelkem jó hajó

Ringatózva indul rajta.

Ár se hajtja, part se tartja.

Csak elindul egyedül,

Mert minden, minden elmerül,

Be jó.

Csak ő, csak ő van egyedül

Végtelenül.

 

jazsoli5.freeblog.hu/archives

 

·       Hivatkozás A Hét eredeti számára. G.

·        

 

 

1906. /ant. 349. **/ Dutka Ákos: A szén

 

Halott erdők fekete útján,

Kőbe meredten alszik a Szén.

Ősidők lelke, lenyűgözött tűz,

Holt feketén.

 

Félelmes erdő, gyászba borultan,

Elmúlt világok rengetege.

Virága, lombja, gyökere most már

Holt fekete.

 

Színe, szépsége mind elenyészett,

Csak ereje, mi a földben maradt:

Sugárzó lelke: a tűz, a vörös tűz

A humusz alatt.

 

Zuhan a csákány, zúgva, recsegve

Törik ízekre a fekete rém;

Halott erdők útjára hull a

Fekete szén.

 

Holnap kigyúl a gyárak alatt,

Fellobog ez az ős vad elem,

S halott erdők feljáró lelke

Bőg a sínen.

 

** Hivatkozás A Hét, 1978-as válogatásra. G.

 

 

 

1907 /ant.: 437./ Dutka Ákos: Magyar elégia

 

Füzesek meddő szépsége nevelt,

Töretlen partok fövenye termett.

Nincs egyebem, - csak a földem adott

Átkul egy kósza pusztai lelket.

 

Sorsom, az átkom: a füzesi föld,

A bozótok csöndes, szűzi magánya

Szólal meg olykor lelkemen át

Egy-egy bánatos új melódiába.

 

Mindent, mindent a földem adott,

A hárfa kezemben vén szederinda,

Füzesek szomorú lelke dalol

Az én friss szavú, pogány dalaimba.

 

Füzesek meddő szépsége: Te szent.

Töretlen part fövenye: Te áldott.

Nincs egyebem, mit a földem adott.

Életem, kincsem e bús magyar átok.

 

csicsada.freeblog.hu/.../Dutka_Akos_Magyar_elegia_1

 

 

 

1917. 47. 746. Falu Tamás: Szomorúság

 

Ősz hajat láttam,

Hajamba fontam,

Tört botot láttam,

Hozzá görnyedtem.

Sírtam sírókkal,

Törten, görnyedten,

Ifjú homlokom

Árnyékba vontam.

Mesék vándora

Övig szakállal,

Ballagtam néma

Földeken által.

Kidőlt útjelző

Tévedt utakban.

Nem is volt út az,

Hová mutattam.

 

 

 

Ignotus

 

A Hét szakácskönyve / 2495 Ft./ 1893-ban az akkor már három éve rendszeresen megjelenő folyóirat, A Hét hasábjain kerültek közlésre először a mai napig rejtélyes kilétű Emma asszony bölcs levelei, amelyeket az irodalomtörténeti legendárium szerint feltételezhetően az akkor húszas éveiben járó Ignotus jegyzett. Ezeket a - főleg női olvasói körökben - roppant népszerűségnek örvendő írásokat kísérte az az időről időre meghirdetett receptpályázat, amelynek gyöngyszemeiből közöl válogatást a reprint kiadásban megjelenő kötet, amely eredetileg pont száz éve, 1908-ban került kibocsátásra…

A beérkező receptek mellett sok olvasói levél, hozzászólás, tanács is napvilágot látott a lap hasábjain, nem egyszer egymás véleményére reflektálva, vitatkozva – tehát egyfajta századfordulós gasztronómia „blog” jött létre. A hozzászólók nem csak háziasszonyok voltak, hanem olyan nevezetes személyek is, mint Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor, Tömörkény István és maga Ignotus…

 

eladoarak.blogspot.co/. moly.hu/.

 

 

 

 

1907 /II. 449./ Juhász Gyula: Ódon ballada

A kocsma pállott, kék ködében
Lócán ül Villon és dalol,
Veszett láng villog a szemében
S visszás hang kél a húr alól:
"Múlandó minden e vidéken,
Elrothad mind, ki szép, ki jó.
Szeme agát volt, haja ében,
Most alszik az Úr békéjében,
Fehér sír fekete éjében.
De hol van a tavalyi hó?"

Asztalnak dől a sok borissza,
Az egyik horkol ágy alatt,
Villon a hegy levét kiissza,
Az óra jár, a pillanat szalad.
"Voltam nemes, gavallér, tiszta,
Nem látott éj, se dáridó,
De jaj, az marja, aki bírja,
Oda a jószág, nem tér vissza,
Folt hátán folt a mente, csizma.
De hol van a tavalyi hó?...

A varjú várja már a koncot
És áll a szégyen fája már.
Oda a csókok, oda a hordók:
Mors Imperator csókja vár.
Voltam gyerek, szomorú, boldog,
Volt kikelet és annyi jó.
Roptam a táncot, a bolondot,
Csókoltam Bertát meg Izoldot,
Most várnak a vörös koboldok,
De hol van a -
De hol van a tavalyi hó?"

 

 

1904. / ant.: 225./ Kaffka Margit: Petike jár

Két harcsaszájú, picike jószág,
butácska, édes gyermektopán,
tétova-együgyű, tündéri nesszel
most tipeg által egy ócska szobán.
Ébred a szívem, játékos kedve,
elborít hófehér virágeső.
Amikor látom, a kacagásom
hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
s én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top. Megindult. Petike jár!..
 
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
koppan vitézül e törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.

"Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
Megered szaporán, elesni nem ér rá,
előrehajlik - s az ölembe' van…

 

jazsoli5.freeblog.hu/.../06/.../Kaffka_Margit_Petike_jar

 

 

1906 / ant.: 355./ Kosztolányi Dezső - Megállt az óra

Megállt az óra, és a mutató
halotti csöndben a hatosra néz.
Az óra áll, mindig hat óra van.

Bármit teszel, az inga meg nem indul,
és a finom üveglemez alatt
oly szótlanul-nyugodt, mint a halott,
kit a koporsó ablakán tekintsz meg.

Az óra áll. És száll a pillanat,
eltűnnek a napok, múlik az év,
a század, ezred és az óra áll.
Az illanó idő szívdobbanása
remegve lüktet által a szobán,
s nincs semmi, semmi nesz, csak némaság.

A rémes éjfél csöndje sem ilyen.

Vár a kerék. S a rozzant szerkezetből,
a poshadó tétlenség börtönéből,
az öröklét nyugodt fuvalma megcsap.
Az óra áll, mindig hat óra van.

www.versgyujtemeny.hu/.../kosztolanyi-dezso-megallt.

 

 

 

1916. 17. 216. Kosztolányi Dezső: Anyai nagyapám arcképe

Szemem gyakorta visszanéz,
és úgy idézlek,
anyámnak atyja, régi gyógyszerész.

Arcodon mély magány jegye.
Te félreültél,
hogy mulatott cigánnyal a megye.

Azt mondják régi emberek,
tej, szódavíz volt
italod hangos asztalok megett.

Ruhádon nincs egy árva folt,
oly szűzi-rendes,
de körmöd a sok jódtól sárga volt…

                              Mek, A szegény kisgyermek panaszaiból

 

 

 

1915. 35. 471. Krúdy Gyula: Fehér holló a tornyon.

 

Az álmok, e drága szélhámosok a falusi téli estéket éppen úgy szeretik látogatni, mint a városi vizitszobák kályháinak vas ajtaját, amelyre nagy bajszú kutyákat és szőlőfürtöket alkotott a vasöntő. Az álmok mindig vámmentesen, szabadon közlekedtek az országban, a kocsi, amely őket ide-oda szállította, orgonavirágos kerekeken gurult. Útközben, a keresztutaknál vén mezei csőszök állongtak a holdfényben a rozstábla szélén és hosszú botjaikkal mutatták az utat…

 

 

Krúdy 1913-ban, Kiss József megrendelésére írta A vörös postakocsi című, s példátlan sikert aratott regényt. A Hét c. folyóiratban jelent meg először a "pesti vásárt" bemutató sajátosan Krúdy-regény, valójában inkább novellafüzér, vagy prózai költemények sorozata. Regénnyé a közös hősök személye teszi: a híres kártyás, ló-versenyző Szemere Miklósról mintázott Alviczi Eduárd, a Szindbádként saját alteregójának tekinthető Rezeda Kázmér hírlapíró, a szintén valóságos személyekről mintázott két Pattantyús-utcai hölgy, Horváth Klára drámai és Fátyol Szilvia operett színésznő…

 

rapidsharemedia.com/showthread.php?tid=49042

 

 

Krúdy így írja le Kiss Józsefet: „a személyes érintkezés apró megfigyeléseire is ki kell térnem az öreg szerkesztőnél, aki életében Magyarország annyi írójával állott szóba - így velem is. Hiú volt, mint egy el nem ismert fűzfapoéta és bölcs, mint egy öreg rabbinus. Ha kora és ismeretségi köre engedte volna: tán Pest összes kávéházait bejárja egy-egy új verse megjelenése alkalmából, hogy beszedje az elismerés adóját… Így, a nagytekintélyű Kiss József is már a kora délutáni órákban beült a New York Kávéházba a kassza előtti sarokasztalhoz, ahonnan szombatonként élénk figyelemmel kísérte, hogy mely vendégek kérik a frissen megjelent Het-et az újságos gyerektől"

 

www.dura.hu/pertl/central/centralsz.html

 

 

 

 

1917. 46. 722. Nadányi Zoltán: Nagyanyám

 

Emlékszem a bús, fekete foltra.
Este volt.
Fellegekbe dűlt a nap, kioltva.
Este volt.
Házunk előtt ült a nagyanyám,
karosszékben, ősszel, a tanyán.
Háttal ült az udvar szegletén,
repkedett a vállkendője rojtja
két szál jegenye közt feketén.
Este volt.

Kicsi voltam én még, tudtam ám,
Nemsokára meghal nagyanyám.
Meghal! Ó, hogy fájt a szívem érte!
Háttal ült és olyan messze volt.
Este volt.
Nem emlékszem arcára, szemére,
nem emlékszem az élőre, holtra,
csak arra az egy fekete foltra,
két szál jegenye közt, a tanyán.

A mezőről jöttem haza későn,
lopakodva mentem fel a lépcsőn,
este volt.
Álom volt-e? Vagy csak festve volt?

 

csicsada.freeblog.hu/

 

 

 

 

1900. / ant. 49./ Osvát Ernő: Ibsen. Ezer mesét hallottunk róla, hihetetlen érdekességek izgató sejtésével hitegették a kíváncsiságunkat, melyek közül nem hiányzik az a kíméletlenül szentimentális érdekesség, hogy ezek a legutolsó érdekességek…Ibsen, aki romantikus volt…szociológus lett. Szemléletének és gondolkodásának, egész férfilelkének a hirtelen tartalomváltozása – bele rezdült következéseivel a jövőjébe is. E következésnek a neve: bizonytalanság…a paradoxon, az ellentétek egysége vívódik és vonaglik Ibsen drámáiban…Csodálatos az, hogy Ibsen buzgó magyarázói nem gondoltak rá, hogy csaknem minden alakja csomaggal vagy útitáskával a kezében jelenik meg a színpadon. Vajon azt akarja-e ez jelenteni, hogy mindenüket magukkal hordják, vagy inkább azt, hogy az élet olyan ideiglenes valami, minden percben vonatok indulnak a semmibe, és mi mind csak átutazóban vagyunk. Ibsen Henrik egy ilyen keresztül utazó idegen a világirodalomban, aki rövid séjour után, poggyászával, eltűnik előlünk.

 

Krúdy Gyula: Osvát Ernő emlékkönyvébe. Nyugat 1923. 11-12. szám

 

… A Hét gondosan ápolt és csiszolt óra szerkezetében is érzékeny kerekecske volt Osvát Ernő. A régi Otthon körben, ahol ezüst forintosaikat csörgették a szerkesztők a kártya--asztalnál, a sarokban, magányosan, fél éjszakákon tűnődött, írogatott, javított és újra kezdett Osvát, amíg tíz-tizenöt soros közleményt megírt a Kiss József lapjának. Éjfél is lett, amíg (o. e.) betűket hosszas habozás után a cikkecske vagy jegyzet végére írta, ha ugyan nem jutott valami eszébe, hogy a nehezen megírt művecskét megsemmisítse, mielőtt az Atheneaum szedőjének a kezébe kerülne. Bámulatos is írásművei voltak a tökélynek és műgondnak e rövid jegyzetek, bírálatok, élvezettel gondolunk olvasásukra, mint az ínyenc valamely szokatlan, finom csemegére. ...

 

 

 

1915. 13. 155. Móricz Zsigmond egyfelvonásosai. Magyar Színház. Az első alakjában anekdota, jól épített és formás…a második komoly álomjáték. Víziója a falusi asztalosnak…a harmadik tréfás kis vígjáték, melynek egy bakfislány a hőse…jókedvű történetke, melyet invenciózus író teljes készsége formált meg. A Magyar Színház jó igyekezettel segíti Móricz kedves apróságainak színpadi sikerét…

 

 

1907. /ant.: 414./ Tóth Árpád: Este

 

Öreg este ó divatú költők
Bordalait sorra olvasom,
Agg betűk, mint nemes, vén szőlőtők,
Húzódnak a sárga papíron.
Lugasoknak fűszeres árnyéka
Fakó írás mögül rám lehel,
Ősmámorok édes maradéka
Rám borul, mint rózsaszín lepel.

Rémlik: ülök venyigetűznél, lent,
Kertek alján, őszi alkonyon,
Halk szüreti dal a hegyen átzeng,
Mellettem egy ősi billikom.
Duruzsuló zsarát meleg pírja
Két merengő, régi arcra száll:
Orczy Lőrinc a parazsat szítja,
S rámosolyog jó Vitéz Mihály…

Lenn az utcán, a rőt gázvilágon
Verekszik két tántorgó alak,
Rendőrgombok villogását látom,
Káromlástól rengnek a falak.
Öreg könyvem halkan összecsukva
Menekülök e látvány elől,
S kacag a szél a beteg, a puszta,
Feketéllő, vén hegyek felől.

 

hu.wikisource.org/wiki/Szerző:Tóth_Árpád

 

 

1917. 46. 727. Várnai Zseni: Uram, ha tudtam vón…

 

Uram, ha tudtam vón, hogy bosszús vagy reám,

Hogy sújtó csapásra lendül a karod,

Alázattal adtam vón két szemem,

Legyenek vakok…

 

Uram, én láttam arcod és a porba rogytam,

A lábad alatt bús féreg vagyok,

Bár vetted volna inkább két szemem,

Lennének vakok.

 

 

 

 

 

Nem nyugatosok

 

Közülük, három évfolyamból 10, azóta elfelejtett költőnőt vettem fel. G.

 

 

1896. /ant. I. 301./ Ábrányi Emil: A nép mulat  - 1896. június 4.  –

 

Megkoronázták Miklós cár fejét,

S a nép mulat: egymást tapossa szét!

Ezer halott vagy még több, csigavér!

Szép, cifra látvány, ennyit csak megér?

Ezer halott, vagy még több, nem nagy ár,

Ha csőcseléket vendégel a cár…

 

A jó, kegyes cár érted könnyet ont,

De titkon megvet, óriás bolond,

Oroszlán-testű lajhár, becstelen nép!

Bezzeg, ha egyszer megfordítva tennéd!

Az lenne tőled szép s okos nagyon,

Ha elnyomóidat nyomnád agyon!

 

 

1917. 34. 533. Tobolszk felé egy száműzött családot visz az orosz vasút. A család feje: Romanov Miklós. Rangja: ezredes, szolgálaton kívüli viszonyban. Foglalkozása: az orosz birodalom volt cárja. Deportálták. Senki nincs, aki mellé állna. Senki, aki jogait védené. Senki, aki tiltakozna az orosz kormány jogtiprása ellen. Pedig a tiltakozásra lenne alap. A cárral jogtalanul rendelkezik az orosz kormány. A cár fölött Kerenszkijnek nincs joga ítélni. A cár nem orosz. A cár egy idegen állam polgára. Franciaországé: Romanov Miklós ugyanis Mézidon francia város díszpolgára. Ez a jogi viszony még nem szűnt meg…egy médizoni polgárt az orosz kormány deportáltat. Mintha Oroszország nem is jogállam lenne, hanem cári bírtok, s mintha nem egy szocialista ügyvéd ülne a trónon, hanem az, akit deportáltak, a médizoni polgár.

 

 

Redményik Sándor: Levél Romanov Miklós polgártárshoz, Tobolszkba

 

 

 

1917. 45. 706. Ambrus Balázs: Őszi esték

 

Oly szomorúak az őszi esték,

A kék levegő csupa lágyság,

Az este megvetette ágyát,

Belé fekteti fáradt testét.

 

Nektek nem fáj az esték búja?

Az alkony mély szomorúsága?

Mikor, mint egy nagy ciprus ága,

Búját az arcotokba fújja.

 

Ó, zárt ajtók, zárt ablakok,

Óraütések kongó hangja,

Rátok gondolok réveteg.

 

Sötét utcákon ballagok,

S csendesen siratom magamban

Az eliramló életet.

 

 

 

1917. 6. 92. Andorffy Mária: Gyónás

 

Atyám, én nem tudom, bűn volt-e ez,

Hiszen rég gyóntam volna róla.

De nem, én nem tudom, hogy vétek-e,

Vagy álom volt ez óra?

 

Hogy is volt?

          Tán egy forró őrületben

Ölbe fogott? Lecsuktam a szemem,

Csak azt tudom, úgy hívott: Kis virágom.

Május volt. És szerettem féktelen.

 

Május volt, és az akácfa virágzott,

Forró illat szállt be az ablakon;

Hogy lett volna hangom sikoltani?

Csókolt vadul. És szerettem vadul.

 

          Atyám, bűn volt-e hát?

 

 

 

1917. 45. 715. Andorffy Mária: Negyven éves asszony

 

Még szép vagyok s fehér kezemben

Férfiak vágyát ringatom;

Forró ajkuk vágyón tüzel még

Az ajkamon.

 

De a lelkem már néha fázik,

A mélyén téli hó esik,

A szemem néha félve rejti

Borongó könnyeit.

 

Az ölelés már néha fáraszt,

A vidám vágyat tettetem,

Még szeretek, de gyakran ül csönd

A lelkemen…

 

 

 

 

1898. /ant. 393.o./ Arany László: Délibábok hőse

…Ama tündérre gondolj, kit te alkotsz,
Merengve néha csöndes éjjelen;
Ki, amidőn magadba zárva hallgatsz,
Szívedbe' titkon, lopva megjelen,
Kit rejtve, tán szégyenlve is takargatsz,
Ki tán nem is több, mint egy sejtelem,
Kit nem lehetne vásznon festeni,
De érzed, hogy lénye isteni.

Alakja olykor nyájas esti szél,
Máskor vihar, villámmal vemhezett;
Ma kismadár, hízelgve gőgicsél,
Holnap vadállat, vérre éhezett;
Büszkén szülemlik, mint egy élet-cél,
S meghal, mint egy múló emlékezet;
Szülője ábránd s néha unalom,
Szülöttje a legtöbbször fájdalom…

                                  Mek

 

 

1916. 23. 289. Balázs Mária: Orosz fogoly

 

Testén magyar gúnya, szemébe’ mosoly,

Jó szavunk lett lelke, magyar kenyér vére,

Vidám mezőkön dalolva bandukol,

Derülten nézgél a viruló vidékre.

 

Fogoly!

Testvéreid hullanak még rakásra,

Csikorgó foggal, kinn e zöld határon.

Borulj a földre, ne dalolj, sikíts:
Sikoltva kérdezd: mi van a világon?...

 

Fogoly!

Neked is lesz nevető kisfiad.

Kérdezd hát, lehet-e felnőve emberré,

Derékre, jóra ők – talán e ház előtt

Szuronnyal gyilkolják egymást véres tetemmé!

 

 

 

1916. 23. 292. Ditróiné E. Mari: Százszorszép

 

Apró, fehér tündérlányok,

Mezők százszorszépe,

Tavaszhajnal mosolyának

Vidám lebbenése.

 

Százszorszépek szertefutnak,

Bús mezőkre érnek,

Bús mezőkön, százszorszépen

Szép mesét mesélnek.

 

Bús mezőkön mesélgető

Fehér tündérlányok,

Hosszú álom éjszakája

Ne boruljon rátok,

 

Míg nem szállnak fölöttetek

Szebb pacsirta-hangok

S olajággal nem láttok egy

Hófehér galambot.

 

 

 

1915. 16. 195. Doleschall Ervinné: Mesék lánya

 

Mint a mesék mostoha lánya,

Ezüstös orsóm arany fonalába

Fonom a lelkem. S míg könnyen ejtem

Vágyak mély kútjába.

Az élet csak elmegy mellettem.

 

Mert minden szíven üt s a lelkembe mélyed,

S az élettől csak azt veszem el,

Mi olyan, mint a hópehely.

 

Azé az élet, ki léha, merész,

A lelkét száz burok óvja,

S egy rongy szeszélyért másét letiporja.

 

Nekem egyetlen gyönyörűségem:

Ha lélek-kutak mély tükrébe látok,

Óh! Álomrabló vallomások.

 

 

 

1915. 31. 416. Frank Piroska: Gobelin

 

Könnyedén jött a finom kerti úton

A kék homályban, hol lampion ég,

Most a szoknyáit könnyedén emelve

Cipőivel a gyér füvekre lép.

 

A férfi a szeptember aranyában

Várt rá a könnyű szélben könnyedén

Ah Madelaine, meghalnék szelíd mosollyal

Egy csókba áldott, jóságos kezén.

 

Ah Madelaine, s nem lennék többé tavaszra,

A kedves tónál várna rám,

S emléke, mint vándormadár, röpülne

Utánam a halálos éjszakán.

 

Ah Madelaine, halkan alkonyul s az élet

Könnyű bánattal búsan leng tovább,

E késő illat haldokló nyarában

Már tűnni látom halvány homlokát. 

 

 

 

1892 /ant. 102. o./ Heltai Jenő: Poétasors

 

Egy mélabús, bohó poéta
Kissé különc volt meg blazírt,
Nagy szorgalommal, szép betűkkel,
Néhány szár verset összeírt.

Nyakába vette a világot,
Hóna alá a kötetet
S elindult kiadót keresni,
De hajh! hiába keresett.


Ekkor kiadta mint "sajátját",
Velinpapíron díszesen,
A kritika agyon dicsérte,
De meg nem vette senki sem.

Egy antikvárium zugában
Ahol nem érte semmi vész,
Belepte lassanként a könyvet
Egy zöld mecénás: a penész!

Év évre jött, év, év után tűnt,
Meghalt a költő: éh miatt;
Az ódondászt is eltemették
De a kötet vers megmaradt.

Egy műbarát, úri gavallér,
Kit útja egykor arra vitt,
Meglátta és divatba hozta
A holt poéta dalait.

Újból kiadták a kötetjét,
Arcképe forgalomba jött,
Ott ragyogott a kirakatban
A pesti szépségek között.

A hamvait újból kiásták
És eltemették díszesen,
S megvette mindenki a könyvét,
De nem olvasta senki sem....

 

erzeseim.blogspot.com/2008/.../heltai-jen-potasors.htm..

 

 

 1899 /ant. 455/ Jókai Mór: A Petőfi-keresők (1861.)

Elhallgata régen a lanton a húr;
Megfogta a rozsda a kardot;
Nem zeng sem a dal, sem a véres acél;
Szív elfeledé, elhordta a szél:
Álom vala az csak, reggelig tartott.
Fű tudja: miért zöldebb a mezőn
Egy folton, a melyre a vér hullt?
A hagyomány tudakozza Homérrul
Azt, hol született, s ahol elholt.
Oh halva bizonnyal a dalnok…

Csírát ver a földből az eltemetett mag;
A régi szabadság ága fakad;
Minden, mi halott, föltámad ez évben:
Csak tégedet hágy-e az új kor a mélyben,
Csak te maradsz-e halva magad?
Oh élve ha volnál, büszke dalodtól
Lángra lobogna a két haza most.
Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez.
Hű keresőd sírodra tapos.
Oh halva bizonnyal a dalnok!

 

Irodalom-birodalom - Csicsada naplója

 

 

1916. 44. 618. Kardos Tilda: Halottak napján

 

Haza kívánkozom ma megint, nagyon,

E fojtó, szorongó ünnep-reggelen.

Jó volna egy picit otthon lenni,

Most gyorsan, határozón a vonatra menni.

S estére már rám köszöntene otthonom.

De fáradt vagyok,

Mozdulni fájna: akarni nem tudok.

Haza gondolok…

 

Ma elmennék hozzá, a kicsi fehér lányhoz,

És elmondanám:

Lásd, mi várt volna rád,

Ha nem menekülsz ideje korán.

Hisz ilyen voltál te is. Az én fajtámból való.

Szőke, kék szemű, érzékeny és álmodó…

 

         

 

 

Kiss József

 

 

1894. /Kossuth-emlékszám/ Kiss József: Amikor csak írtál

 

Amikor csak írtál

Próféta ecsettel,

Pörbe szállva velünk,

Szegény nemzeteddel:

Úgy éreztük, mintha

Intő kezed árnya

Itt lebegne rajtunk

És reánk vigyázva.

 

Most, hogy levél helyett

Haza jössz, ím magad,

Hármas koporsóban

Halálos zár alatt:

Az aggasztó csöndben

Elkezdünk remegni:

Mintha most már reánk

Nem vigyázna senki.

 

 

 

 

1916. 17. 209. Kiss József: Népdal

 

Érsekújvárt elfogyott a gyanta,

Nem húzzák már, elszéledt a banda.

Nem tányéroz a cigány

Se délbe, se délután.

 

Nagybőgősnek el kellett menni,

A kisbőgőst el kellett tenni,

Az ujjai enyvesek,

Hogy a kakas csípje meg.

 

Vörös nadrág, újdon új, nem ócska,

Ingyen küldi öreg Ferenc Jóska.

Fel is húzza a legény,

Le se veti már szegény.

 

Vörös ördög lesz belőle hoppra,

Kergeti a muszkát a pokolba,

Ő meg bemegy a fehér mennyországba,

Hol örök üdv vár minden cigányra.

                               Purkersdorf, 1916. április

 

 

1916. 43. 597. Kiss József: Legendák nagyapámról

 

….Mosoly pírkallott piros ajkira

S öngúny játszott a széles, okos szájon:

Kaftánom kék volt, szandálom sima,

A léptem könnyű, vakmerő az álmom,

Adatott nékem a szent Biblia

S a prófétál feltámadását látnom.

Kicsit alamuszi, kicsit csintalan,

Kicsit papos – ilyennek látom magam…

 

 

 

 

Kiss József és kerek asztala. A költő prózai írásai és kortársainak visszaemlékezései. (Kóbor Tamás előszavával és Kiss József fényképével) Budapest, 1934. 500 számozott példányból a 216. számú. Eredeti, szép kötésben, 256 oldal.      3000.-  

 

 

Saját példány, saját kötésben, 1971-ben vettem, borító és arckép nélkül, 12.- Ft-ért.  Gyóni Géza és Juhász Gyula verse ebben a kötetben jelent meg. Babits – alább említett - Kiss József méltatása sem az 1978-as kétkötetes tanulmány-gyűjteményben, sem az 1996-os, a magyar irodalomról kiadott kötetben sem jelent meg.

Babits szerint Kiss József „ a balladák Arany Jánosának tanítványa: mint a Hídavatás  Arany Jánosának örököse, a modern magyar költő…”

 

 

…Babits, amikor rövid ideig a Szeged és Vidéke munkatársa – hét cikk erejéig színikritikusa – volt, 1907. december 15-én terjedelmes cikkben méltatta Kiss József költészetét. Ez az írása Negyven év címmel 1933-ban megjelent a Kiss József és kerek asztala című gyűjteményben is…

 

http://kalaka09julius.homestead.com/Az_al_bbi__letrajzi_anya

 

 

Gyóni Géza: Kiss Józsefhez

A csúcson, melyre már fölértél, vátesz,
De szép lehet a napfényes világ.
A vad zsivajból ott halk suttogás lesz
És nem kínoznak diszharmóniák.
Káromlás, átok oda el nem érhet,
S te nem látod már csak az örök szépet...

Boldog vagy-e? S a csúcsról ha lenézel
A völgybe, hol a múlt folyója fut,
Látod-e még barnafürtös fejével
Látod-e még a kis zsidófiút,
Ki - hátán háza, keblén kenyere -
A völgyből indult föl a csúcs fele…

A szomszédban: a Halhatatlanságban,
Melynek ágyát te vetetted neki,
Nagyapád mellett még egy csöndes ágy van,
A párnáját most ő rendezgeti,
Hogy jó puhán és melegen találja,
Ha megtér hozzá majd az unokája.

mek

 

 

Juhász Gyula: Nefelejcs Kiss József sírjára

 

Juszuf, a költő, hármat szeretett:
Az életet, álmot s a rímeket.
Az élet hitvány és álmunk hazug,
De rímeinkben királyok vagyunk!...

Juszufnak mindegy már, de nem nekünk,
Kik örökében tengünk, szenvedünk.
Magyarság és emberség alkonyán
Juszuf a bülbül, ő a csalogány.

                                        Mek

 

 

*  *  *

 

Kiss József: A múlt

Olyankor éjjel, félhomályos éjjel,
Ha rám mered az éj baljós szemével
S az illanó perc csupa sejtelem:
Ami szívemben gyötrő, mély és rejtett,
Csüggedt panasszal felbúg, megremegtet
És néma jaj sír át a lelkemen.

Talán az ősök gyásza, szenvedése,
Tűnt századok hiába ömlött vére
Remegteti szorongó lelkemet?
Kihunyó bolygók fénye ér talán,
Idegen élet árnya hull reám
S örvényes szívem a múlttól beteg?

(Forrás: Debreceni Szemle, 1912. 10. szám)

 

 

 

1916. 42. 589. Br. Madarassy-Beck Zuzsa: Rózsák

 

Ha akkor, este vissza nézett volna –

Ősz volt. Szomorú, lankadt őszi este,

És kezemben sárga rózsák voltak,

Olyan finom, erőtlen színű,

Sokat ígérő tearózsák,

Amilyenek csak késő ősszel nyílnak.

 

És néztem utána. És mosolyogtam,

Vérző, sajgó, zakatoló szívvel,

És azt gondoltam: vissza fog nézni,

Vissza fog jönni: nem mehet így el,

Egy búcsúcsók, egy kézszorítás nélkül.

 

És mégis elment. Örökre ment el.

És most újra ősz van és a kertben

Érzem a rózsák kábító illatát.

Lelki harangszóra fölébred a szívem,

A szívem egy régi, őszi bánata:

 

Ha akkor este vissza nézett volna.

 

 

187. Mikszáth Kálmán - KISS JÓZSEFNEK

Kedves Barátom!

Nem volnék igazi újságíró; ha már azóta ki nem szimatoltam volna, miféle merénylet készül ellenem lapodban, a Hét-ben. Kiszivárgott a híre, hogy az arcképemet hozod és a kiadóimmal íratod hozzá a kritikát felőlem. Pokoli gondolat barátom. Mintha a macskát tennéd meg bírónak az egér felett.

Tegnap a ház folyosójára hozták meg hírét, ahol nagy nyüzsgés-mozgás észlelhető most a megürült Napló szerkesztői állása körül. Arra vagyok kíváncsi, ha a Kozarek helye megürül, lesz-e vajon a Házban akkor is észlelhető mozgás? Hogyne. Akkor is lesz!

De ez most már nekem mindegy; amint meghallottam, hogy te miféle dolgot forraltál ki ezekkel az én kiadóimmal ellenem, egyszerre elborult velem a világ, s különféle visszatorlási eszközökön kezdtem a fejemet törni.

De már ezt nem hagyhatom annyiba! Erre írni kell valamit. Ezt okvetlenül ki kell parirozni.

De mivel?

Hát amint javában keresgélnék az ideáim közt, egyszer csak megáll, előttem Kőrösi Sándor t. képviselőtársam és így szól:

- Hoztam neked egy történetet…

Eddig a történet, kedves barátom, Kőrösi Sándor legalább nem mondta tovább. A világért sem akarom az én tiszteletre méltó kiadómat Kavics József uramhoz hasonlítani. Derék úriemberek egytől-egyig, de a rólam szerzett adataik és élményeik sok keserűséggel lehetnek vegyítve. Rosszul honorált novellák sírása, zokogása hallik ki a sorokból. Egy hosszú életpálya apró súrlódásai nyikorognak ki a betűkből.

De a hasonlatosság főleg téged érint, csakhogy még rosszabb vagy a debreceni presbitereknél, mert te magad fundáltad ki ezt a harangot - amely lehetőleg felém hozza a jégesőt és mennyköveket.

Hát jól van - de Köpczös uramnál én se maradok kisebb, s ehhez a haranghoz én is küldök a legközelebbi számba egy kalapácsot, mely azt jól megütögesse.

Címe lesz: »Az én kiadóim«. Küldd el a szedő gyereket egy pár nap múlva.

Budapest, 1891. jan. 21. Szerető barátod: Mikszáth Kálmán

 

 

 

 

 

1916.49. 706. Nógrádi Pap Dezső: Üzenet Bukarestnek

 

Még nem tudjátok mi a háború?

Száz változatban mi a gyász, ború?

 

Ha majd a ti mezőitek felett

Vonulnak át az izzó fellegek,

S amerre néztek, minden, minden ég,

Pernyét repít az orkán szerteszét:

Házatok helyén csonka rom mered,

Vérbe fulladnak kalásztengerek.

Ha majd az álom, mámor véget ér,

S megy haza a sok szomorú levél,

Melynek nyomán a bánat ver tanyát,

Ha sírnak majd a gyermekek, anyák,

S az özvegyek ajkán megdermed a hit,

Ha majd az ínség mindent elborít,

És menekülök bús hazátlanul –

A lelketek talán majd megtanul

Egy örök égi törvényt, mit jelent:

Ellopni azt, mi másnak drága szent.

 

 

NÓGRÁDI PAP D.: Petőfi a szépirodalomban. —5X8. — Magyarország. 1908. dec. 25. — E.—B. /Google-hivatkozás/

 

 

 

 

1917. 6. 86. Reményik Sándor: A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek,
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,
Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik
Beleborzadna, mikor öldököl,
Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek,
Itt-ott csillan a lángjuk tétován,
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek,
Fáradt ívük magasból mélybe száll,
Együtt, jaj együtt: a halál.

                           Mek

 

 

1917. 46. 725. Reményik Sándor: A mi adventünk

A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet…
Még lőporfüsttől fekete a völgy
S kaszáját gúnnyal feni a halál,
De már valami köztünk s közte áll,
De hegyormokon csendes rőzseláng,
De a lélekben béketüzek égnek
S ezer haranggal harangoz az Élet!

                                    Mek

 

 

 

1890 /ant, 34. o./ Reviczky Gyula: Perdita

 

                A Hét a 2. és 5. részt közli. G.

1

Ha durva módon sértelek:

Lelkedre valahogy ne vedd.

A sérelem, ha mutatod,

Ha fáj a szívednek: még nagyobb…

 

2

 Szeretlek, mint egy elhagyottat

Egy másik elhagyott szerethet.

Ahogy vergődő fájdalom csak

Képes szeretni: úgy szeretlek.

 

Nem gyönyörnek tiszta mézét

Szomjazza ajkam, hogyha csókol:

Az, ami hozzád vonz, a részvét,

Szeretlek, édes, szánalomból.

 

Szeretlek, mert mint én, leányka,

Te is jobb sorsot érdemelnél.

Szeretlek, mert reád találva

Látom, van árvább szív szívemnél.

 

Szeretlek önzésből, kimondom:

Mert amidőn szemedbe nézek:

Egyszerre tűrhetőbb a sorsom,

S én kezdlek vigasztalni téged.

 

3

Fogy a sugár, életnapunk

Hevét veszíti: nem csoda!

Annál gyorsabban hervadunk,

Ha árnyékunk nem volt soha.

 

Szívünk kialszik csendesen,

Mint hamuvá égett parázs.

Ah, ez többé nem szerelem,

Csak gyönge, végső lobbanás!...

 

5

Beteg vagy, azt mondod nekem,

Boldogtalan, bús gyermekem?

Én irgalomból azt kívánom:

Halj meg, míg ifjú vagy, leányom.

 

Ne várd, míg fonnyadt lesz szíved,

Mint ősz utóján a liget:

Míg lelkedből vad szenvedélyed

Minden világos színt kiéget.

 

Ó, kérjed inkább istened',

Hogy most húnyhasd le két szemed,

Mikor még van szívedben álom,

S van mit siratnod e világon.

 

jazsoli5.freeblog.hu/.../2009/.../Reviczky_Gyula_Perdi

 

 

 

1894 /ant. 224./ Szalay Fruzsina: Fehér éjszaka

Köszöntöm ezt az éji órát!
- Üres, fárasztó volt a nap:
Lomhán vonultak el az órák,
Mint lomha, szürke madarak.

Most bágyadás érzése jár át.
- Láng fénye reszket a falon,
A szoba langyos félhomályát
Betölti áldott nyugalom.

És minden csendes pihenésre,
Békességes álomra hí:
De nem tudok pihenni mégse,
Ébren tart most is valami.

Az ablakfüggöny szertetárva,
Beszáll az égi lehelet,
Künn téli éj fehér világa
Virraszt az alvó föld felett.

Titokzatos, halk fényű nappal
Kél az ezüstös ég alatt,
Enyhébb, szelídebb, mint a hajnal,
Nyájasabb, mint az alkonyat.

Derült, összhangzón tiszta minden,
Elszállt a földről bú, harag,
Fenn álmodó ég csillog, itt lenn
Elomló fehér sugarak.

És lelkem telve álmodással,
Békével telve már szívem:
Az éj hozzám halkan beszárnyal
S elringat lassan, szelíden.
   

blog.xfree.hu/myblog.tvn?...Szalay%20Fruzina

 

 

 

1916. 17. 215. Szigethy Ella: Dal a budai esőkergetőről

 

Sütött a nap, mint még soha,

Hozzá még a szél is fúja

És Vozáry elindula,

Elindula, elindula,

Ó Jehova, te szent csoda!...

 

És ím, mi történt, uram fia,

Az esőt a szél elfújta,

A felhő meg szétoszola,

Szétoszola, szétoszola,

Ó Jehova, te szent csoda…

 

 

 

 

1917. 6. 82. Tabéry Géza: Bordal

 

Vajon mi ért ma? Bánat vagy öröm?

Kristály pohárban mi lehet borod?

Édes Léthe-víz vagy nehéz üröm,

Mibe elaggott búdat hantolod?

 

Vetett asztalod ma kész nászi ágy

S részeg szemedé kincses India.

Öltsön hát testet minden földi vágy

S két kézzel dúskálj, szép emberfia.

 

Fél-álmodba holnap virradóra

Úgyis beszól mámorod zsarnoka.

Pirkadatra vár a régi óra,

S gyászdalt zümmög egy ócska gordonka.

 

 

1915. 13. 150. Tábori Piroska: Arcképem

 

Ez vagyok én, sápadt, sovány leányarc,

Nem is valóság, néha oly fehér,

A homlokon a gyermekkorba nyúló

Két barázda felül összeér

 

A szeme, néha bámuló gyerekszem,

Átlátszó, tiszta, mint hegyi patak…

 

Remegő, fehér, nyugtalan leánykéz,

Mely szeretne s nem tudja mit akar.

 

 

1916. 43. 606. Tábori Piroska: Dalol a csend

 

Ma megint csupa muzsika a csend,

Öléből lágyan zsongó dalok kelnek,

Az árnyak, álmok, vágyak énekelnek…

 

Orgona búg, csodás összhangú dalban:

Minden, mi történt, jó. Így kellett lenni,

Csak a tavaszt nem hozza vissza semmi.

 

 

 

1915. 46. 653. Tóth László: Az óra

 

A szobában a régi óra jár

Úgy hallgatom egyhangú ketyegését

A gyors idő e tipegő menését,

Mint aki titkos valló szóra vár.

 

Mint messziről jött szent zarándokot,

Ölelem a szálló percet szívemhez,

S a sok egymásra hulló hirtelen nesz

Megcsókol s elsurran. Jaj! Meglopott!

 

Az órán át sietnek az idők.

Ha meglátnám egyszer az időt,

Amint mellettem száguld féktelen!

 

Számlálom: Tíz Húsz! Most markomban van:

Hatvan! Száz! Kétszáz! Nem bírom! Rohan

A végtelenbe vissza – végtelen!

 

 

 

 

Műfordítás

 

 

 

1917. 34. 540. Baudelaire: A balkon /György Oszkár ford./

 

Emlékeim anyja, asszonyok asszonya,

Te minden gyönyöröm, ó te minden nagy álmom

Emlékszel-e, mily szép a csókok bársonya,

A tűzhely-tűz enyhe mily jó az esthomályon,

Emlékeim anyja, asszonyok asszonya.

 

Ó fénylő estelek, mikor parázs parázslott,

Balkonos estelek és rózsaszín ködök.

Mily lágy volt a melled, a szíved mily áldott,

Örök zenéjű szót ajkunk hányat kötött!

Ó fénylő estelek, mikor parázs parázslott…

 

Mint a nap is, ha a habokban megmosdott:

Tengerek mélyéből fölkél s ifjultan él –

Ó eskük, illatok, ó véghetetlen csókok.

 

 

 

Baudelaire: Le Balcon

Mère des souvenirs, maîtresse des maîtresses,
Ô toi, tous mes plaisirs! ô toi, tous mes devoirs!
Tu te rappelleras la beauté des caresses,
La douceur du foyer et le charme des soirs,
Mère des souvenirs, maîtresse des maîtresses!

Les soirs illuminés par l'ardeur du charbon,
Et les soirs au balcon, voilés de vapeurs roses.
Que ton sein m'était doux! que ton coeur m'était bon!
Nous avons dit souvent d'impérissables choses
Les soirs illuminés par l'ardeur du charbon…

Comme montent au ciel les soleils rajeunis
Après s'être lavés au fond des mers profondes?
— Ô serments! ô parfums! ô baisers infinis!

fleursdumal.org/poem/133

 

 

 

Baudelaire: A balkon

 

Emlékek anyja, te, úrnők között is úrnő,
te, minden drága kéj, te minden szent szabály!
Hívd: és a múlt ködén csókunk szépsége túlnő:
a méla kályhatűz, a bűvös esthomály -
emlékek anyja, te, úrnők között is úrnő!

Gyúlt alkonyok során, ha fellángolt a szén,
a balkonunk estelét a rózsaköd beszőtte,
mily lágy volt a szíved! s ott mily kéjt leltem én!
Nem múló dolgokat fontunk szelíd beszédbe,
gyúlt alkonyok során, ha fellángolt a szén.

Be szép is a tűnő napfénnyel langyos alkony!
Mily nagy mélység a tér! mily hősi úr a szív!
Éreztem, legdicsőbb úrnőm, kebledre hajlón,
hogy véred illata, mit cimpám fájva szív.
Be szép is a tűnő napfénnyel langyos alkony!

Mint lomha fal feszült közénk a sűrű éj,
de a homályon át szemem szemedre lelt még,
ittam leheleted - óh, drága mérgű kéj! -
s fivéri kezeim alvó lábad ölelték.
Mint lomha fal feszült közénk a sűrű éj.

Tudásom így ezer szent percet fölvarázsol,
idézve múltamat, mely térdeidre hullt.
Édes szépségedet hol is keresni máshol?
Hisz enyhe tested és lágy szíved: ez a múlt!
Tudásom így ezer szent percet fölvarázsol.

Ti eskük, illatok, sok vég nélküli csók!
Óh, visszaád-e még az ón-nem-járta örvény?
s keltek-e, mint napok, új égre gyulladók,
a roppant tengerek hűs mélyén megfürödvén?
- Óh, eskük, illatok, sok vég nélküli csók!

Tóth Árpád fordítása

 

 

 

 

 

1916. 22. 279. Hugo von Hofmannsthal: Élmény

 

Ezüstös szürke pára szállta meg

A völgyet, alkonyatkor, mint ha holdfény

Felhőn villózik át. De nem volt éj még.

Ezüst ködében a borongó völgynek

Szétküldöm mind borongó gondolatom…

 

A nagy hajó meg csak tovább ragadja,

Mélykék vizeken haladva hangtalan,

Idegen, óriás, sárga vitorlával.

                                                 Rédey Tivadar

 

 

Hugo von Hofmannsthal (1879-1929): Élmény

 

Ezüstszürke pára töltötte a

derengő völgyet, mint mikor a hold

felhőkön szivárog át. De nem éj volt.

Az ezüstszürke völgy páráiba

veszett az én ködlő tudatom is,

s némán merített az üvegszerű

kavargás: elhagytam az életet.

És csodálatos virágok fogadtak,

sötéten-izzó kelyhek! Meleg árban

mintha topázok vörös-sárga fénye

tört volna át egy erdőn. Az egészet

bánatosan hullámzó, mély zene

töltötte. És egyet tudtam, noha

nem fogtam föl, tudtam: ez a halál.

Az vált zenévé, roppant vágyban és

édesen és sötéten-izzva, int a

legmélyebb bánat rokona.

De furcsa:

 

égő honvágy sírt bennem hangtalan

az élet után, sírt, ahogyan az sír,

aki, este, nagy, tengeri hajón,

óriás, sárga vitorlákkal a

város, a szülővárosa előtt

elhalad, a mélykék vízen. Előtte

az utcák, és kutakat hall, szagolja

az orgona illatát, és magát is

látja a parton, ámult gyermeket,

ki sírni vágyik, s látja a szobáját

s a fényt benne a tárt ablakon át -

de a nagy tengerjáró elviszi,

némán, s viszik, mélykék vízen, a sárga,

idegenszerű, óriás vitorlák.

 

(Ford.: Szabó Lőrinc) 

 

csicsada.freeblog.hu/.

 

 

 

 

Politika

 

 

1916. 43. 601. Erdély felszabadult, a betörés rémuralmának vége. Hat hétig tartott, hat hét alatt lezajlott Nagy-Románia egész regénye. Ránk nézve a világháború legfájdalmasabb kora volt ez: tudni, hogy a drága magyar kunyhókban, amiknek minden tégláját magyar múlt, magyar szó, magyar szív, magyar vér forrasztott össze, román katona csizmája tapos…Hat hétig tartott a pünkösdi királyság, s a pünkösdi király véres fővel, összetört tagokkal vánszorog haza. Nemcsak Nagy-Románia veszett el Erdélyben, de Kis-Románia is. Megint győzött az erkölcsi igazságszolgáltatás, és amíg ez győz, addig nem kell félnünk, hogy elveszítjük a háborút.

 

 

1916. 49. 697. Békefeltételekről eddig konkrétan és pontok szerint, szólni nem szóltak: a győzelmes békéről beszéltek, s újra és újra csak azt láttuk ezzel, hogy messzebb vagyunk a békétől, mint valaha…A békét, szomorú bizonyosság, tényleg csak a harctereken lehet megcsinálni…egy német újság már a békefeltételeknél tart…többről van szó egyszerű újságközleménynél…

 

 

1917. 46. 722. november 18. / a 728. oldalon Lenin rajzolt portréja/ Krónika. Lengyel Ernő: Lenin. …Kerenszkíj forradalmi politikus, Lenin egyszerűen csak forradalmár. Kerenszkíj be akarja fejezni a forradalmat, hogy biztosítsa a háborút, Lenin be akarja fejezni a háborút, hogy biztosítsa a forradalmat…Lenin forradalmár volt a háború előtt és forradalmár lesz a háború után. Dogmatikus és a téli palotában sem hirdet egyebet, mint a genfi, párizsi és budapesti kávéházi bujdosásaiban, fanatikus próféta…Lenin célja a stabil forradalom, a forradalmat akarta elérni, nem megmenteni általa valamit, de elpusztítani, felégetni, ledönteni benne a magántulajdon Péter-sziklájára épült egész társadalmat…Lenin elsősorban békét akar és ez már elég arra, hogy az ő diadalának örüljenek mindenütt. Utánunk a vízözön, amely kevésbé veszélyes, mint a vérözön…

 

 

1917. 47. 742. november 25. Aex: A bujdosók…Most már ők vannak felül: a bolsevikiek. Petrográd utcáin az új időktől mámoros tömegek Lenin nevét ordítozzák. Most már nekik kell titkon megbújni valahol és meséket és kósza híreket széthinteni a nagyvilágba: eltűnésről, öngyilkosságról, elfogatásról és megöletésről, mert most Lenin az úr a barikádokon, és úgy látszik, letűnőben Kerenszkíj napja. Igen, most Lenin az úr, most még Lenin. De vajon meddig és ki fog utána következni?

 

 

 

Innen-onnan

 

1893. jún. 4. A Budapesti Szemében Gyulai Pál saját kezűleg támad meg bennünket…kivéve a magyar nyelvészetet, mutasson nekünk Gyulai Pál egyetlen egy tudomány-szakot vagy fejlődőben levő tudományt, amelynek tovább viteléhez az MTA csak egy porszemmel is hozzá járult volna…kiadványai: emlékbeszédek; történelmi okmányok nyers, feldolgozatlan kiadása; külföldi eredmények ismertetése, közzé tétele…/felsorol tudományos műveket, melyeket nem az akadémia adott ki. Az előzmény alább olvasható. G./

 

Budapesti Szemle, 1893. 198. In: Gyulai Pál: Kritikai dolgozatok, MTA, 1927. 315.p.

A Hét május 20-i számában a következők olvashatók: „Magyarország már értesült róla, hogy a magyar tudós társaságnak most van a nagyhete. Az a nagyhét arra való, hogy amit egész esztendőn keresztül nem csináltak, azt ezen a héten se csinálják meg. Csodálatosképpen az Akadémiának mégis van jelenteni valója, nagyobb részt pályázatokról, melyek meddők maradtak.”

…Meg vagyunk győződve, hogy A Hét dolgozótársai között senki sincs, aki az akadémia közelebbi összes kiadványait elolvasta volna…legkevésbé Kiss József, aki…pár sikerültebb költeménye mellett is igen középszerű költő s a tudományok bármelyikében való jártasságának még eddig semmi jelét nem mutatta…

 

 

1917. 42. 669. Új fegyver. Az angolok új, mindennél borzalmasabb fegyvert szegeznek a németek fülének…Az új fegyvert, minden borzalmaival, mi is ismerjük, pestiek. Nálunk a gramafon névre hallgat. Az angol hadvezetőség feloszlatta a katonazenekarokat és gramafonnal pótolja a művész-őrmestereket. A gramafont egy katona nyakába akasztva viszi a csapat előtt, akkor is, ha rohamra szól a parancs. Nem tagadhatjuk, az első percben egészen lesújtott ez a hír. Hiába, a gramafonnak nem lehet ellenállni…A németekben mégis bízunk, rendületlenül. Ők nem fogják felmondani a lövészárkokat a következő fertályra. Ahogy mi a német füleket ismerjük, elbírják ők a gramafont, még, ha német katonai és hazafias indulókat játszik is!

 

 

 

 

 

Irodalom-jegyzék

 

 

A Hét 1915., 1916 és 1917 évfolyamainak 24 eredeti, bekötött példánya. /Szegedi, Kárász utcai antikvárium, 1976./

 

Irodalomtörténeti Közlemények - 1963. 67. évf. 1. füzet

15. 4 BRÓDY SÁNDOR: Magyar Hirlap .1898. dec. 6. 5; A vásár. A sas Pesten. Bp. 1954. 66—67. 6 Kiss József és kerek asztala. Bp. 1934. ...

http://epa.oszk.hu/00000/00001/00229/pdf/itk_EPA00001_1963_0

 

Kiss József költő és irodalom-szervező klub | iWiW iwiw.hu/i/klub/.../Kiss-Jozsef-kolto-es-irodalom-szervezo-2035108 Babits Mihály (1907): "Mindaz, amit ma modern magyar költészetnek nevezhetünk, Kiss Józsefet vallja vezetőjének és központjának.

 

Pacz Mercédesz - Publikációk

Látom a szerkesztő Kiss Józsefet, ahogy felszisszen, mintha skorpió csípte volna .... (ritkábban) Babits Mihálytól – hogy csak a legismertebb neveket soroljam. ...http://epika.web.elte.hu/doktor/publ_paczm.html - 55k

 

A Hét. Politikai és irodalmi szemle 1890-1899 és 1900-1907. Válogatás 1-2. kötet  Budapest, 1978. Fábri Anna (1942-) ( vál., sajtó alá rend.) ;  Steinert Ágota (1940-)  

 

 

 

 

 

 

 

                                               *  *  *

 

 

 

 

 

 

Vasárnapi Újság, III. /1854 – 1921/

 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

Kiss József a Vasárnapi Újságban

Versek

Próza, kritika

Technika

Hírek, politika

 

 

Bevezetés

 

A Hét c. hetilap bemutatása után következő, Vasárnapi Újság III. fejezet tovább árnyalja a két orgánum kapcsolódását. A Hét-ben nemcsak nyugatosokat olvashatunk, hanem megtaláljuk számaiban a Vasárnapi Újság szerzőit is. Ahogy Kiss Józsefet, a Vasárnapi Újságban.  A kapcsolódások és párhuzamok bemutatásán kívül az enciklopédikus lapból több technikai érdekességről tájékozódhatunk, pl. az extrákkal ellátott autó valamikori elődjéről. További verseket, műfordításokat olvashatunk és az 1914 – 1919 évek viharos eseményeinek bemutatása sem érdektelen.

 

 

*  *  *

 

 

 

Kiss József a Vasárnapi Újságban

 

 

 

1883. 51. /Karácsonyi szám/   MESE A VARRÓGÉPRŐL.

                                        — Kiss József költői elbeszélése. —

 

Teréz egyszerű varrólány, ki öt neveletlen testvérével maradt árván az édesanya halála után. Mostoha jön a házhoz, szép, nyalka asszony s csakhamar megindul a hajsza a gyermekek után. Eltiltva lesznek a megszokott játszóhelyek, idegen kéz turkál a szekrényben s az árvák kétszeresen fájón érezik az anyátlanság sanyarú állapotát.

 

Estenden, folyosón, az árnyba',

Vagy a sötét cselédszobába,

Hová lassankint kiszorultak,

Az árvák össze-össze bújtak

Teréz köré, ki átkarolva,

Ki térdeire kuporogva…

 

Elmúl egy év. Susanne-nak, a vén mamsell-kis-asszonynak, egy reggel migrainje támad s nem próbáltathatja föl a bankárnő jelmezét. Mi természetesebb, mint hogy Terézt rántják elő szükségből? Követségbe küldik «a gráciákhoz a tiszta, szűz erényt.» A bankárnő valami eredetit fedez föl a ruhán. Felölti, megnézi tükörben, tetszik, elhatározza, hogy elmegy benne a bálba. A jelmez feltűnt s vele együtt Teréz szerencsecsillaga is. Divatba jött; megrendelést megrendelés után kapott, nem telt bele egy hét s nevének keleté lett. Jövedelmei gyarapodtak, lassanként egyet-mást beszerzett, szobáját berendezte, magának gépet vett, aztán leült, levelet irt apjának, s elküldeté vele az első testvért. Majd egy évre rá a másodikat, aztán a harmadikat s utoljára mind összekerültek, a csöndes, nyugalmas kis szobába…

 

Belép Jenő. Előadja helyzetét, mintegy élőbeszédül annak, a mit mondani készül. Teréz sápad, pirul, remegve várja a szót s lesüti szemeit. A név azonban, melyet Jenő kiejt — a Margité. Bent a varrógép zakatoló zöreje elcsendesül. Teréz halálsápadttá válik, de a másik percben már ura lesz magának, föltárja a benyílót s Margitot kivezetve, kezeit kezeibe teszi.

 

Zokogva vonja őt keblére

        S míg öleli, csókkal borítja,

Fülébe suttog untalan

Egy szót, a melyben vívódása

És szerelme és lemondása,

Ah, minden, minden benne van.

Egy szót — csak ennyit tud rebegni:

Szeresd, szeresd! Ugye te nagyon

        Fogod őt szeretni?

 

 

 

Kiss József: Mese a varrógépről - Baditz Ottó rajzaival, Budapest, Dobrowsky és Franke, 1884.   Kiadói aranyozott, díszes vászonkötésben. Oldalszám:63. Ár:                10.000 HUF

www.budapestantikvarium.hu/..

 

 

 

1899. 1. Kiss József összes költeményei Olcsó kiadás. 1899. Nem új gyűjteménye, csak új kiadása ez a jeles költő verses műveinek. Csupán az ajánlás új, mely a lemondás szomorú hangján siratja el nem teljesült reményeit, kárba veszett álmait:

 

Dadogtam egy-két dalt nyugtalan álmomban,

Felig elkacagtam, félig elzokogtam,

Java része bele veszett a viharba,

Ha felsír, talán az én nótám siratja.

Lassú könny szivárog végig az orcámon,

Nem tudom, de lehet, én is azt sajnálom.

Mi sajnálni való van egy elmúlt álmon?

Mi sajnálni való egy pár letört szárnyon?...

 

 Dalok töredéki! maradjatok nyugton,

 Nem sokára, érzem, magam is lenyugszom,

 S mi itt félbeszakadt és zaklatott engem,

 Majd egy más csillagon talán tovább zengem.

 

Kiss József költészetének ismertetésére nem szükség kitérnünk ez alkalommal. Csak örömünket fejezzük ki, hogy oly csinos kiállításban oly olcsó áron szerezheti meg a közönség Kiss József költeményeit, melyek egy erős egyéniséggel bíró, tartalmas költői léleknek mélységeiből fakadtak. A csinos vászonkötésű s a költő arcképével díszített kötet ára csak 1 frt 50 kr.

 

 

Kiss József: Ajánlás // Verscsokor a természetről

jazsoli5.freeblog.hu/archives/.../Kiss_Jozsef_Ajanlas/ - Tárolt változat

 - Minden jazsoli5.freeblog.hu találat letiltása

2010. ápr. 11. – Kiss József: Ajánlás. Nem adatott nékem fennszárnyaló ének, Zengni daliákat, régi dicsőséget, ... Dadogtam egy-két dalt nyugtalan álmomban

 

 

 

Versek  

 

 

1858. 7. Emléksorok Petőfitől. *)

 

( Emlékkönyvbe, N.- Károly , oct. 23-án 1846.)

 

A szerelemnek asztaláról

Nem ittunk mi közös pohárból,

Mégis, ha egy hosszú öröm lesz életem,

Azt én, leányka, csak neked köszönhetem.

S ha meg fogom siratni a napot,

A melyben életem fogantatott,

Ha nem lesz a világon többé örömem,

Azt is, leányka, csak neked köszönhetem.

Csodálkozol? ezt meg nem foghatod?

Gondolkozzál csak, kitalálhatod.

                                 Petőfi Sándor

 

* ) Elhunyt költőnk minden sora közkincs, melyet eltitkolni vétek. Hiteles kézből vettük e napokban ez eddig ismeretlen s költőnket szépen jellemző sorokat, miknek közelebbi megértésére annyit el kell mondanánk, hogy azokat kedvese legjobb barátnőjének emlékkönyvébe írta. — S z e r k.

 

 

1885. 37.  REVICZKY GYULA: BUDAPEST.

 

Columbus földjéről csudákat

Hoznak hírül az agg világnak,

Bizonyságul, mily sokra képes

Küzdő miveltség, a mely ékes.

Nagy városoknak, mint varázsütésre,

Egy nyár alatt történik épülése,

Sötét őserdők rengetegjén,

A hol nem élt más eleven lény,

Csak serge tarka papagájnak,

Csak pávián, kígyó, vadállat,

Szines bogár, kolibri, gyík.

Ma zúgva csörtet át a Pacifik,

Az ősi csendnek zakatolva,

Hogy emberészre, szorgalomra

Nincs akadály, nincs semmi gát.

Ilyen amoda túl az újvilág…

 

Szép Budapest, büszkén köszöntlek!

Budapest, népem büszkesége,

Az ébredő magyar reménye:

Áldom minden munkás kezed',

Minden téglád és porszemed'!

Európa kezd már észrevenni,

A vándor fényeddel betelni.

Te hirdeted, nem altatás ez,

Hogy a magyar csak ezután lesz.

Hogy ez a nép, mely ezer évig

Nem lelheté meg pihenésit…

Szép város, városoknak éke,

A magyarok nagy istenére

Fogadjuk fel, hogy meg nem pihenünk,

Mig Európa gyöngyévé nem teszünk!

 

 

 

 

   1885. 43.  REVICZKY GYULA: JÓ LELKEK.

 

Vannak jó lelkek még a földön;

De elrejtőznek a világ elül.

A csacska hír hallgat felőlük,

Élnek s meghalnak ismeretlenül.

 

Éltük szerény, csöndes, magános,

Dobszóval, vak lármával nem dicsért.

Erényüknek cégére nincsen;

Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

 

Vásári zajt, hűhót kerülnek.

Nem lökdösődnek lármás utakon.

Lelkük zománcát féltve őrzik.

A merre járnak, csend van s nyugalom.

 

A sors csapási, szenvedések

Között értékük legszebben ragyog.

A rózsa is, ha eltiporják :

Akkor terjeszt legédesb illatot.

 

Vannak jó lelkek még a földön!

Vigasztalást vallom és hiszem.

Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,

És nem irigyli sorsuk' senki sem.

 

 

 

 

1885. 45.  Szász Béla: 1885.

 

S népek hazája, nagyvilág,

Hozzád bátran kiált:

Egy ezred évi szenvedés

Kér éltet vagy halált!

                            Vörösmarty.

 

 

                   Valami van a levegőben,

A mi úgy pezsdíti a vért,

Mint mozdul minden rügy és bimbó,

Mihelyt a tavasz visszatért.

 

Mintha keleti szellő szállna

S tovasöpörné a ködöt,

Mely sok, sok száz év gondjaképpen

Völgyet-hegyet úgy befödött.

 

És, mintha új életre kelne

Az erdő és a róna-sík

És bátrabb harsanással folyna

Folyónk, mit víg hajó hasít.

 

Mi, a kik titkolt szégyen-pírral

Nézők a boldog idegent

S kopottas menténkkel takartuk,

A mi emésztett idebent:

 

Most híva várjuk a világot,

Hogy lássa, nézze a magyart,

A bérc-karéjt, a meddig terjed

A Maros-, Tisza-, Duna-part…

 

S mi állunk. Vérünk fennen lüktet,

Szívünkben ver minden ideg

S valami úgy hajt, ajakunkat

Harsány szavakra nyitni meg:

 

Te nagy világ, népek hazája

Igazságos bíró valál,

Egy ezred évi szenvedésnek

Élet lőn díja s nem halál!

 

 

        

 

1885. 40. Vajda János: Panaszok

 

I.

Ha csak szeretsz, bár viszonzatlan,
De térdelhetsz hő áhítatban
Bálványod lábai előtt,
S hogy végtelen szereted őt,
Hogy érte élsz, bevallhatod:
E sorsodat még áldhatod.

De ha szeretsz, s nincs egyéb vágyad,
Mint Neki e forró imádat
Elmondani egy pillanatban
És azután meghalni ottan,
S még ezt is tiltja csillagod:
Hogy mi az átok, tudhatod.


 II.
Nem birok már a szívemmel,
Úgy teli van szerelemmel.
Ha valahol ki nem öntöm,
Maradásom nincs e földön.

Elmegyek a zöld erdőbe,
Bekiáltok a sűrűbe,
Vigasztaló szóra várva;
De hiába, mind hiába!

Fái némák a vadonnak,
Szelíd őzek szánakoznak.
S útjain a rengetegnek
A verebek kinevetnek.

 III
Sugalmas, rejtelmes éjjel.
Kéjtől rezzen a bokor.
Fönn az égen bűvös fénnyel
Robban el a meteor.

Ámulattal nézve rája,
Elmerengsz, gondolkodol.
Bölcs, tudós ki nem találja,
De szívem rég sejti jól.

Csillag az, fut végzetétül,
Mely, mint kárhozat, sötét.
Szív, melyben reménység nélkül
Olthatlan vágy tüze ég.

Lény, kit egy kimondhatatlan,
Elviselhetlen titok
Addig égetett, míg ottan
Darabokra szakított.

 

 

 

Műfordítások

 

 

 

 

1872. 1. Egy százszorszépre, melyet szántásközben ekémmel kifordítottam.

(Burns költeménye )

 

Piros pöttyös kis százszorszép, te,

Gyökered' ira ekém kitépte!

Szép kis virág, szánlak nagyon,

De nem segíthetek már;

Tört szárad' a gyom közt hagyom,

Hol gyors enyészeted vár.

 

Szegény kis ártatlan virágot,

Nem a pacsirta, víg barátod,

Tiport le (gyorsan szállva rád)

A harmat-mosta zöldbe,

A mint kezdé harsány dalát,

A hajnalt üdvözölve.

 

 

Mikor kibújtál volt: fagylalva.

Fútt rád észak metsző fuvalma;

De a tavasz lágyabb lehén

Hő ringatódat lelted,

S az anyaföld hü kebelén

Kinyíla gyönge kelyhed.

 

Szép kertjeink pompás növényit

Árnyas sudárfák s falak védik;

Kő és göröngy vesz tégedet

Körül a puszta réten,

S a száraz ugart ékíted,

Elhagyva, észrevétlen.

 

Szegény ruhádban, mint kis árva,

Hó kebled' a napnak kitárva,

Mosolygó, ártatlan fejed

Szerényen emeled föl,

S ím egy ekevas, ágyhelyed'

Kiforgatá fenékből!

 

E sors vár, ah, sok gyönge lányra:

Födvén magány homályos árnya,

Kiket megcsal a szerelem,

S vak bizalom felültet,

Virultak, ah, és hirtelen

Posványba, sárba dűltek!

 

A balga dalnok sorsa sem más,

Kit elsodor egy vad vízomlás;

Vagy balcsillagú tengeren,

Eszélytől nem vezetve,

Vihar, habtorlás, szertelen

Mélységbe eltemette!

 

Ez sorsa a küzdő erénynek,

Kit baj, nyomor szenvedni kénytet,

Kit elárul rokon, barát,

A sors elfordul tőle,

Ég nyújtja csak védő karát,

S szétzúzva — abba dől le!

 

S ki szánod e kis százszorszépet:

Vár rád is, vajmi gyorsan, véged!

Virágzói most s kevélykedel;

De várj! — a sors ekéje

Véletlen érhet téged el,

Kifordít — s föd sir éje!

Szász Károly.

 

 

 

 

1872. 22.Verőfényes napon.

 

(Longfellow után angolból.)

 

Oh isten adta drága nap!

Játékra szól, nem munkanap!

Melyen nekem bőven elég

Dolog nélkül csupán a lét.

 

A villany árját érezem;

Minden szál izmom és erem

Rezgésitől pezsgésben áll ű,

Majd több mint kell ez életár!

 

Fák közt hallok fuvallni át

Szél zengte szent harmóniát,

Lám a fa ága is lenyúl

Miként egy égi hárfa-húr.

 

S látom felettem a kitárt

Fényes látványú égi tájt,

Hol zaphir tengeren a nap

Aranyvitorlával halad,

 

Nyugot felé a ködhazába

Ama boldog szigetvilágba,

Mely tornyát messze fölveti

 S szirt-ormát jégbádog fedi.

 

Fújj szél s hintsd termeimbe szét

Cseresznyefám hópehelyét,

Fújj szél s hajtsd, míg hozzám elér

Büszke barackvirág levél.

 

Oh szerelem! oh élet árja!

Melynek már hangja dalra válva!

Oh emberszív, hát nem szabad

Lenned, mint a lég, nyílt s szabad!

                        Dömötör János.

 

 

 

 

1885. 51. MARTIALIS: A költő híre.

 

Írtam néhány ezernyi verset,

Bohókás, könnyed mind a hány,

Nincs köztük durva, gonosz egy se,

Ha kissé borsos is talán.

 

Szerte egész birodalomban

Olvassák Ókét s kedvelik,

És híres név a Martialis

Napnyugattól napkeletig.

 

Hálával tartozom a sorsnak,

Igen, mert többet értem el,

Mint sok-sok ezren én előttem

Es fog utánam sok ezer.

 

De a ki ezt a hírt irigyli,

Annak az esze nincs helyén,

Hisz nálam százszor híresebb lett

Andrimon, a cirkuszi mén.

 

 A csók.

 

Sok csókot Philuméne!

Azt kérded, hány legyen ?

Mondd inkább, számoljam meg,

Hány hab a tengeren.

Mondd inkább szép kegyetlen.

Hogy azt soroljam el,

Az Arkhipelágas partján

Hány kagylóház hever,

Nagy Attika mezőin

Hány méh döng szanaszét,

Hány homokszem borítja

A tenger fenekét.

Mert hidd el, Philuméne,

Az nem csókol sokat,

Ki számlált csókokat kér

És számlált csókot ad.

         INCZÉDI LÁSZLÓ.

 

Martialis, Marcus Valerius (Bilbilis, Kr. u. 38 – 41 körül, március 1. – Bilbilis, Kr. u. 104), római költő.

 

 

 

 

1899. 42. Sully Prudhome: A FÖLD ES A GYERMEK.

 

A gyermek lenn csuszkái, betöltve

Lelkét, szemét száz ívj dolog;

De később rá se néz a földre,

A melyet lábával tapod.

 

Hajh, én is már feledni kezdem,

De álmok álmodója én,

Megbánom olykor, s letelepszem

A gyermekek játszó helyén.

 

Anyja kebléről elszakadva

— Kis lába még oly ingatag —

Elindul a kíváncsi balga,

S kezével mindent megragad.

 

A vén ebbel, gyakorta látni,

Hogy néz kemény farkasszemet,

A fű között futó parányi

Bogárkára is rá nevet.

 

Hallhatja jól a fű növését,

Mely illatot csak néki hint,

Látja a moh bársony szövését,

A porszemet is látja mind.

 

Fejét virágcsóktól fürösztve

Virágfejek közt láthatod,

S gyakran csak harmatot törölsz le,

Ha könnyeit szárítgatod.

 

Karjával engem is mi lágyan

Ölelt a jó föld valaha,

De mióta megértni vágyom,

Már észre sem veszem soha.

 

Számomra már rejtelme, érzem,

Több mint az új, a melyet ad,

S ha szépségét csodálva nézem,

Szívem tán még magánosabb

 

S ha néha tetszik, hogy leszálljak

Hol gyermekek játéka vár:

Terhére vagyok e dajkának,

Ki nem akar szeretni már.

 

Sully-Prudhome után franciából

                           Vargha Gyula.

 

René François Armand (Sully) Prudhomme (Párizs, 1839. március 16. - Châtenay-Malabry, 1907. szeptember 6.) francia költő és esszéíró, az első /1901/  irodalmi Nobel-díjas

 

 

Nyugat 1908. 1. SZÁSZ ZOLTÁN: SULLY PRUDHOMME

 

 

 

 

1865. 45. Ifjú a pataknál. (Schiller után PETŐFI SÁNDOR. *)

 

Forrás mellett ült a gyermek.

Koszorúkat kötözött,

S látta őket elragadtan

Tűnni a habtánc között.

Éltem így röpül, miként a

Forrás fáradatlanul,

S mint a koszorúk, sietve

Ifjúságom elvirul.

 

Ne kérdjétek, mért búsongok

Éltem rózsaidején,

Minden örvend és reményei

A tavasznak jövetén.

Ámde, az új természetnek

Ébredő hangezrede

Kebelemnek rejtekében

Csak nehéz bút költhete.

 

Nem vidítnak a vigalmak,

Melyeket nyújt szép tavasz;

Egy köt engem csak; s közel van,

S még is messze tőlem az.

A kedvelt árnykép elébe

Vágyva nyújtom karomat,

Hajh! nem érem-el s ez érzet

Csillapitatlan marad.

 

Jöjj le, jöjj, oh szép leányka,

Hagyd kevély lakod falát,

Majd virágit a tavasznak

Kebeledbe hintem át:

Íme dal zeng a berekben,

S tiszta zajjal jár az ér,

Egy boldog szerelmű szív-pár,

Kis kunyhóban is megfér.

 

*) „Der Jüngling am Bache," a nagy nemet költőnek, Schillernek legismertebb,

legnépszerűbb költeménye. Érdekelni fogja a magyar olvasót Petőfinek ez a könnyed és hű fordítása, mely még diákkorából származik, s melyhez véletlenül e napokban jutottunk — Szerk.

 

 

 

 

1890. 2. 18. LORD BURLEIGH. — Tennysontól. —

                                                     Alfred Tennyson (1809-1892)

 

Szólt az ifjú: Hogyha lelkem

Külső jelből jól ítélt,  

Minden szócskád' megfigyeltem  

Szívet adnál szívemért!

S mond a lányka, s arca lángba:

Keblem rég feléd hajolt!

Tájképfestő volt az esdő,

Ez meg pórleányka volt.

S ajkát ajakára nyomja

S a lány ellen nem szegül;

Paphoz mennek s aztán nyomba'

Útra kelnek egyedül.

Tőlem, édes, nem nyerendesz

Drága nászajándékot;

Kunyhónk éke szerelem lesz,

Mást fel nem ajánlhatok!  

S értek villát, értek parkot,

Elmaradt sok úri ház,

Sok liget, mely sátrat alkot,

S küzd a nő, a hogy csak küzdhet,

És csak olykor csügged el,

S megtanulja, a mi tisztet

Fényes rangja követel.

Férje lassan fölnevelte

Úrnővé a pórleányt,

S jó s nemes volt szűzi lelke,

S mind szerették egyaránt.

Mégis érzi, tépelődve:

Nyűg szívének az a rang;

Mindig az vagyon előtte:

Máshol nőtt fel ő: alant!

S bágyad; s gyakran súgja halkan:

Ha a festő volna még,

A kit megszerettem hajdan,

Tán megint mosolyganék!

S hervad, fonnyad évről-évre

Hű urának oldalán,

Egy fiút s két lányt hagy élve,

Ő meg elhuny —- oly korán!

Burleigh lordja könnyben ázva

Elsiratja holt nejét;

Jár a házba', talpig gyászba',

Nem leli sehol helyét.

Burleigh lordja néz a holtra:

Más ruhát kell adni rá!

Melyet esküvőnkön horda:

Abba' szálljon föld alá!

S halkan lépve vitte népe

Őt a sírgödör felé:

Ócska nászi köntösébe'

Lelke nyugtát föllelé.

                               RADÖ ANTAL.

 

 

The Lord of Burleigh

 
  In her ear he whispers gaily,
  "If my heart by signs can tell,
  Maiden, I have watch'd thee daily,
  And I think thou lov'st me well".
  She replies, in accents fainter,
  "There is none I love like thee".
  He is but a landscape-painter,
  And a village maiden she.
  He to lips, that fondly falter,
  Presses his without reproof:
  Leads her to the village altar,
  And they leave her father's roof.
  "I can make no marriage present;
  Little can I give my wife…

 

 

 

 

 

Próza, kritika

 

 

 

 

1885. 12. Kazinczy Ferencz összes levelezéseit kiadja az akadémia. E levelek az irodalomtörténetre nézve igen becsesek. A számos kötetre terjedő gyűjtemény tartalmazni fogja nemcsak a Kazinczy leveleit, hanem a hozzá intézett összes leveleket is. Legelőször összeállítják az eddig már megjelent levelek jegyzékét és szétküldik szerte az országba, hogy a kinek birtokában van még ismeretlen levél, vagy tudomása van ilyenről, jelenthesse. A kiadást dr. Nagy Sándor rendezi Gyulai Pál felügyelete alatt. Elhatározta az akadémia Horvát István levelezéseinek összegyűjtését és kiadását is. Továbbá még ez évben kiadja Katona Józsefnek nemrég fölfedezett két színdarabját, a költő életére vonatkozó gazdag okirattárral, melyet Milecz János a családi és Kecskemét-városi iratok közül gyűjtött össze.

 

 

1885. 39. Dante magyarul. A magyar tudományos akadémia könyvkiadó-vállalatának 1884—86-iki sorozatában megjelent Dante Isteni színjátékának (Divina Commedia) első része  A pokol, Szász Károly fordításában. Szász Károly, ki a világirodalom annyi remekét ültette át a magyar költészetbe, régen dolgozik Dante fordításán. Műfordítói érdemeit alig is emelhette volna méltóbban, mint Dantéval, mint Dante alapos ismerője, sokáig és behatóan búvárolván a nagy költőt, a kiről «A világirodalom nagy eposzai» művében oly jeles tanulmányt tett közzé. Dantét az eredetihez s az .Isteni színjáték, fölött kifejlett nagy irodalomhoz és kommentárokhoz méltón nyújtja a magyar olvasóközönség kezébe… Az első rész huszonkilenc ívet (465 oldal) foglal el. Előszó, bevezetés nyitja meg. Dantét nem is lehet felvilágosítások nélkül hagyni, mert eposzában korát, annak eszméit festi; a költő életét, a középkor szellemét ismernünk kell. Szász Károly előkészítve olvasóit, még az egyes részekhez is tanulmányt irt, s ezen kívül bő jegyzetet… A magyar közönség bizonyára nagy érdeklődéssel fogadja e művet, melynek ily kitűnő átültetésében nemcsak irodalmunk izmosodása mutatkozik, hanem a művelt közönség igényeinek emelkedése is. A kötet ára 3 frt.

 

Dante Alighieri: Isteni színjátéka. A pokol.  Fordította Szász Károly. Akadémiai Kiadó, 1885, 467 oldal   hu.westbook.rs/

 

 

 

 

1887. 38. Szádeczky Lajos: HUNYADMEGYEI EMLÉKEIMBŐL.

 

…Kazinczynak a közeli Dédácson emlékkő is hirdeti ott mulatását. Ez is a gr. Gyulayaké volt, a kikhez kegyeletes barátság fűzte a nagy nyelvújítót. A park legvégső pontján, Kazinczy kedvenc helyén «a fekete színű, vén szilas sűrű homályában» emelkedik az egyszerűségében oly sokat mondó emlékkő. Két szimbolikus jelvény áll rajta: lant és felette egy pillangó. Kérdőleg nézünk a kastély és park mostani tulajdonosára |s úrnőjére (Fáy Béla, neje szül. Kuun grófnő), kiknek vendégei valánk; az ö szívességükből értettük meg a képrejtvényt. Itt időzött Kazinczy 1816 nyarán, mint özv. gr. Gyulay Ferencné  vendége. A grófné (Kácsándy Zsuzsa) ifjúkori  ideálja, s már-már jegyese volt a költőnek, midőn gr. Gyulay Ferenc (mint katonatiszt) Zemplénbe került századjával, megismerkedett ott a családdal s a leány szülei elsőbbséget adtak  a főúri kérőnek a Múzsák fia felett. De a barátságot megőrizték szívükben mindketten s midőn Kazinczy már őszülő hajjal az özveggyé lett grófné vendége volt, kegyeletes szívvel emlegették fel az ifjúság kedves emlékeit. Ennek a látogatásnak s az ott töltött «gyönyörű napok"-nak (mint Kazinczy Erdélyi Leveleiben írja) emléke a lantos és pillangós emlékkő…

 

 

 

1890. 2. HORATIUS ÉS KAZINCZY. Írta: BEÖTHY ZSOLT. (Vége.)

 

…Kazinczyt gyöngéi ne feledtessék el velünk erejét, melynek lázas munkája es feláldozó lelkesedése szomorú évtizedeken keresztül mintegy- vállain tartotta a magyar kultúrát. Hogy az út, a melyet járt, immár elnéptelenedett, ne feledtesse el szent buzgalmát, a nagy nemzeti célt, ahova törekedett rajta. Utóinkat a fejlődés törvényei szabják ki; a magyar művelődés útjaival is így történt. Mária Terézia az idegen műveltség magaslatára akarta emelni nemzetünket, de nyelve árán, mely haladásunk akadályának tetszett előtte. Kazinczy nem alkudott volna így…Kazinczy lelkének harmóniáját egész életében, legkeserűbb küzdelmei között is, megőrizte, s irodalmi harcaiban szava mindig úgy hangzott, mint a legnemesebb acél csattogása a csatában: zenének…71 éves költő mindenfele megváltozott világot lát maga körül. A nemzeti elv, mely lelkesítette, már az övétől eltérő utakra vezette a nemzeti ízlést…Az áradó dicséretek, a viszonzásra váró rózsanyilak ideje lejárt; nem bájoltak el s nem igéztek meg senkit többé. Az ifjak kegyeletlen eréllyel haladtak előre a maguk útján…

 

 

 

 

 

Technika

 

 

 

1857. 29. 280. Legújabban szerkesztett egyszerű szóró és szelelő rosta. Jól tudja minden gazda-ember többnyire saját tapasztalatából, mennyi drága idő megy sokszor kárba, ha nem rendel az Isten kedvező szelet olyan garmadába halmozott pelyvás gabona mellé, melynek tulajdonosa még ősi szokás szerint lapáttal szokta szórni s nyírfa seprővel fölözni a betakarított s kinyomtatott új termést. Ilyenkor azután hiábavaló minden sopánkodás vagy türelmetlenkedés,

ha nincs szél, nem lehet szórni, s csak úgy halad a munka, mint a vitorlás hajó szélcsendben. Igaz, hogy évről évre csökken a lapáttal szóró gazdák száma, s szaporodik azon okos embereké, a kik az időt — főkép a nagy dolog idején — kellő becsben tartják...A legközelebbi általános gazdasági kiállításkor föltettem magamban, hogy megjegyzem különösen azon tárgyakat, melyek kisebb gazdaságban is szükségesek, megszerezhetők, s a bíráló választmány figyelmét magukra vonták, vagy épen jutalomra is méltónak találtattak általa.

Ilyennek tartom azon egyszerű szóró rostát, melyet két kis rajzban közlünk itt, s melyet a bíráló választmány első rendű  dicsérő oklevéllel tüntetett ki, Vidats István kiállítmányai között. Ezen rostának három szép tulajdona van, ú.m. egyszerű, célszerű és olcsó, mely tulajdonságait annál inkább kénytelen elismerni az olvasó, minél gondosabban megtekintjük a két rajzot. Vegyük előbb

azt, melyhez ez a termetes legény van állítva, a kinek helyét ugyan sokkal gyengébb dongájú is elfoglalhatná a kerék mellett…A garat feneke olyan harántékosan fut a hajtó forgattyú felől a rostás vége felé, hogy ha fel van húzva a toló tábla, azonnal kiömlik a legfelső rostára. Mivel pedig az a forgattyús ember folyvást mozgatja a kereket, ez meg a belől Vidats kis rostája bal felől. le vő vitorlát, egyúttal a rostákat rázza; tehát ugyancsak kell lapátolni a pelyvás gabonát fel a garatra, hogy legyen minek kihullani belőle. A rázóban két rosta van. melyek közöl a felső a garattól kissé lejtősen ereszkedik kifelé, az alatta levő sűrű rosta ellenkezőleg megfordított irányban és sokkal hárántékosabban ereszkedik a vitorla télé. Így történik, hogy a vitorla által csinált szél úgy oda csap a ritka rostára hulló pelyvás gabona alá, miszerint a pelyvának nincs ideje

áthullani; hanem repül, még pedig jó magasan tova, ki a rostából. A pelyvátlan szem az alsó sűrű rostán lecsorog…Szerkezete olyan egyszerű ezen hirtelen felkapott, — mondhatni legújabb divatú — rostának, hogy minden valamire való falusi kovács megigazíthatja. Ara 50 pft. Kisebb birtokú földművesek többen szerezzék meg együtt, mert naponkint lejár 100 — 150 mérő gabonát pelyvás garmadából, magtárit pedig 2—300 mérőt is át lehet rajta rostálni. Jár vele 8 különböző rosta; tehát a ki megszerzi, rostálhat rajta búzát, rozst, árpát, zabot, kukoricát, kölest, repcét.                                      Dienes Lajos.

 

 

 

 

 

1857. 51. Leviathan óriás hajó. Az angol nemzet felette büszke arra, hogy a világ legelső tengerésze és hajóépítője…Ez óriási vasgőzöst vitorlák, kerekek és csavar fogja a hullámokon tova röpítem, és úgy vannak elrendezve, hogy ezek mindegyike magában is elégséges a nagy testet a legsebesebb mozgásba hozni. A csavar is, meg a kerekek is külön önálló gőzgépezettel bírnak, melyeket összesen 112 kályha fűt. A kerekek gépe 11 ezer, a csavaré 6500 lóerőt bír kifejteni. Egy-egy kerek átmérője 58 láb, és így kerülete sokkal nagyobb a világ legnagyobb műlovardája körénél; maga a csavar 400 mázsát nyom, átmérője 24 láb levén. A kerekek gépe még egyéb gépeket is mozgat, úgymint a vitorla mozgató, továbbá emelő, szivattyúzó és végre a kazánt vízzel tápláló gépeket. A hajó belsejében és szobáiban 800 első osztályú, 2000 másodosztályú, 1200 harmadosztálya utas és 4000 hajóslegény s egyéb hivatalnok számára van hely…

A kapitány nem szócsővel vezényel, mint más hajókon, hanem szobájából

nappal jelzővel, vagyis parti távíróval, éjjel színes lámpákkal, a gépekhez

pedig mindig villanytávíró segélyével küldi parancsait…. A szén és egyéb különféle raktárakon a az utasok szobáin kívül kápolna, játék-termek, fürdőszobák, különféle vendéglő és egy sajtó is stb. található rajta. Ha most teljesen fel volna szerelve, egy fordulóra 10,000 katonát szállíthatna Indiába. E szerint kétszer oly nagy, mint Perzsia, az idáig legnagyobbnak ismert hajó. Ez óriási vízi város Anglia Kelet-India és Ausztrália közt a közlekedés fenntartására van szánva. Ez utat eddig a leggyorsabb hajó is majdnem félév alatt tette meg oda és vissza, mivel szén, édes víz, élelem beszerzése végett minduntalan az egyenes vonalból messze kieső állomásokat volt kénytelen érinteni. Ez új óriás annyi szenet visz magával, mely elég oda és vissza is, élelmi szere és édes vize is kifutja Angliától Ausztráliáig, és így két hó alatt képes  a nevezett világszéket érinteni és onnét hazatérni… Az emberi szellem ez óriási alkotmány által valóságos diadalát üli az építészet mesterségében, s benne a tizenkilencedik század legnagyobb eszméinek egyike gyakorlatilag megvalósult.

 

 

 

 

 

 

1858. 8. Találmányok, fölfedezések. Vízemelő gép. Debrecenből egy nevezetes új találmányról veszünk tudósítást…. Két csőben, két henger körül végetlen láncra erősített ék alakú hasábok emelik a hengerek forgatása által kútból vagy víztartóból a. vizet, a centrifugai erő törvényei szerint oly formán, mint ezt azon szerkezetnél láthatni, mely gőzmalmoknál a gabonát a garatra felviszi.  Függélyes  állásánál fogva sokkal előnyösebb a csavar idomú víz emelőknél, mert ez utóbbiakat csak 46° hajlással lehet használni, s így p. o. gépek vagy turbinák hajtására nem alkalmazhatók… ezen gépet Komlósy úr „magyar vízemelő" névvel kívánja neveztetni. Ajánljuk e tárgyat gépészeink figyelmébe. Reméljük, hogy e gépnek — ha haszonvehetősége bebizonyul — rajzát is fogjuk közölhetni,

 

 

 

 

 

1858. 11. A cs. kir. dohánygyár Halmburgban. (Alsó-Ausztriában.)

Az osztrák birodalomban 26 cs. dohánygyár áll fenn; egyik legnevezetesebb

ezek közöl a halmburgi… A benn dolgozó s foglalkozó összes személyzet mindent beleértve, 1366 egyénből áll, tovább egy 40 lóerejű gép is folytonosan működik. A dohány kezelése több főágra s ez ismét több mellékágra oszlik. A dohánylevél raktárba 300 000 mázsa befér; itt kezeltetnek, osztályoztatnak a levelek. A magyar dohány különösen nagy mennyiségben van itt képviselve, mely fajbeli, minőségi különféleségénél fogva sokképp használható. A magyar és galíciai dohányból igen sok szivar-boríték és bél kerül. A középfinom és közönséges szivar készítésére alkalmasabb minden más európai dohánynál. Burnót készült itt 1856-ban 10 769 mázsa finom, és 5009 m. közönséges. Gyártására kizárólag gépeket használnak. Pipadohány 1856-ban 27 558 m. finom és 71 733 m. közönséges s így összesen 99 291 m. készült…

Egy nagy teremben 500 nőmunkás dolgozik együtt, kettőnként egymás kezére,

úgy, hogy az egyik a szivar belét készíti, a másik pedig a külső boríték-levélbe betakarja. E módon kettő egy nap, azaz 11 munkaóra alatt 600 darab szivart készít el, a gyakoroltabbak 800, sőt a legügyesebbek 1000 darabot is. A gyárnak van vegyészkonyhája is, hol a dohánnyal folytonosan vegyi kísérletek tétetnek, hogy annak gyártási kezelése a tökély minél magasabb fokára fejlődjék ki.

 

A burnótot tubák néven is ismerik, ám ez az elnevezés csupán az angol tobacco szó magyarosított változata. A burnót török eredetű szó. A por alakú burnótot az orron keresztül szippantják fel. Ingerlő hatásával tüsszentést és ezáltal a légutak tisztulását idézi elő. Wiki

 

 

 

1858. 39. Dr. Rueff-féle orrkarika a bikák fékezésére. A bikát féken tartó különféle módok közöl csak egy tartotta fenn magát mostanig és ez a belső orrhártyán való áthúzása egy erős sodronyból készült karikának. Ez egyszerű szer, bár fájdalmat okozó műtéttel van összekötve, mégis követést érdemel, mert ezáltal nemcsak ellensúlyozva van a bika szilajsága, de azt mindenre inkább használhatóvá teszi. Különféle szervezetű karikák léteznek, ugyancsak különféle

műtéttel az orrhártyán áthúzandók. A Dr. Rueff által konstruált orrkarikának (Nasenring) szerkezete az eddigiekhez képest minden tekintetben elsőséget érdemel, műszer mellőzésével, csak kissé ügyes kéz által is, rendeltetése helyére illeszthető.../Két, kihajtható félkör, az orrba illesztés után összekapcsolható. A karikához megmarkolható fogantyú csatlakozik. G./ Előnyéül szolgál, hogy lyukasztások által nincsen annyira gyengítve, mint a csuklókra alkalmazott és szögekkel összefoglalt régibb szerv Igen nagy előnnyel jár, a bikát folyton karikán tartani, hozzászokván, vezettetésekor nem izgattatik fel. Ha az istállóban másként van kötve — miután érzi, hogy a karika által az embernek egészen hatalmában van — nem igen fogja más módon vezettetését tűrni. Ily karika igen hamar készül, és megszerzése csekélységbe kerül. Külső átmérője 2 1/2 hüvelyk, vastagsága 1/4 hüvelyk. A hohenheimi gazdasági  gépgyár kiállítja darabját 48 kr-ért. Hohenheim, június 12-én, 1858.

Szentkirályi Ödön.

 

 

 1858. 47. A saját vasúttal bíró gőz-kocsi. Sokan megkísérelték oly gőz-kocsi készítését, mely vasút nélkül a közönséges utakon is járhatna. E nemben igen jeles gépek jöttek létre, melyek csodálatot gerjesztettek maguk iránt, de különböző oknál fogva nem jöttek gyakorlatba, mert még mindig valamely hiányban szenvedtek. Új-York /sic/ utcáin többször lehetett ily kocsit látni, de azért még sem lett át alánossá használata. Most egy angol, Hamilton, a talányt megoldottnak véli. Az ő vontatógépe, közönséges kocsin 400 mázsát egy óra alatt fél mérföldre elvisz, még pedig oly úton, melynek meredeksége minden 17

lábra egy lábat emelkedik. E gép fő alkatrésze elől a kormánykerék, mely által annak tetszés szerinti irányt adhatni; továbbá az első kis- és hátulsó nagykerekeken levő talpak, melyek a kerekekkel együtt forognak s ezek alatt a vasút sineit helyettesítik. E talp tehát nem egyéb, mint vasút-sinezet, melyet a gép magával visz, kereke elé lerak, s midőn ez átfutott rajta, ismét fölszed s magával visz. E gép tehát szintén vassínen és vasúton jár, csakhogy e vasutat magával a kerekein hordozza. E talp több kisebb részekből áll. Midőn egyiken a

kerék átfutott, ezt hátul a gép fölemeli s elől már másikat tesz le helyette. Hasonló gépek nagy szolgálatot tehetnének olyféle vidékeken, mint a mi alföldünk. A z orosz kormány, már vett több ily gépet, Oroszország határtalan

pusztáin használandót. A kitaláló néhány dél-amerikai állammal van alkudozásban, melyek e gépek fontosságát szintén felfogták, a néptelen rónákon szükségtelenné tennék a vasutak építését és mégis ezek áldásaiban részesítenék a vidéket. Hasonló nagy szükség volna ezekre a nyugati államokban, a hol a gyér

közlekedés nem teszi nyereségessé a vasút építését, de az ökörszekereken eszközölt szállítás meg nagyon késlelteti azt.

 

 

 

1869. 18. A párisi világtárlat és a magyar ipar. lI. Gyúszerek. ….Ha a gyúszerek történelmét csak az utolsó 40 évben vesszük, nem tagadhatjuk, miszerint az igen gazdag volt sokféle fejlődési viszonyaiban. Még mindnyájan emlékezünk azon korszakra, midőn tűzkő, acél és tapló az egyedüli szerek voltak, melyekkel tüzet csinálhattunk….Ami a clorsavat helyettesíti s a többi két igénynek is teljesen megfelel, Bécsben Irinyi János által találtatott fel, ki azt Rohmernek, akkor Bécsben a legelső gyúfa-gyárnoknak, ajánlotta. E pótszer a barna ólomféleség, melyet legelőször Rohmer, utána a többi bécsi gyúfa-gyárnokok kezdettek használni, és pedig a legjobb sikerrel, úgy hogy gyufáik nemcsak igen könnyen meggyújthatók, hanem szépen, minden freccsenés nélkül fel is lobbannak…A gyufák legnagyobb mennyiségben és legnagyobb tökéletességgel ausztriai gyárnokok által voltak kiállítva; ez iparágban Magyarország is volt 3 kiállító által képviselve, nevezetesen: Zarzetzky József által Pestről. — Leitner és Grünwald által szintén Pestről; — végre Zell József

által Brassóból…

          Gyúszer és gyárnok olvasható a szövegben. G.

 

 

 

1883. 18. GÖZZEL HAJTOTT VASPARIPA. A velocipéd korszaka ismét felvirágzott s Budapesten is alakult nemrég egyesület, mely e Szarvas Gábor által vasparipának keresztelt találmányt divatba hozza. A divat természetesen nem elégszik meg a régi módszerekkel s új és új javításokat tesz. Ily javítás az a kísérlet is, melyet képünkön mutatunk be, hogy t. i. a vasparipát könnyebb kezelhetés végett a lábak helyett a gőz hajtsa.

A jármű elől két nagyobb, hátul egy kisebb, vas-abroncsos, küllős kerekeken gördül. A nyitott ülés alatt tartályok, hengerek találhatók. A kormány tengelye az ülés szintjével egyező magasságban, azzal párhuzamosan helyezkedik el. Oldalra nyúlva érhető el. G.

A kísérletek már régiek, de mindeddig hajótörést szenvedtek az okból, mert csaknem lehetetlen volt hosszabb útra vinni a nehéz-súlyú, és sok tért igénylő szenet, mely a gőzfejlesztésre szükséges volna s még kisebb útnál is nagyon nehezítette a vasparipát, melynek fő-előnye pedig épen a könnyedség. Davis Izsák nevű leleményes New-yorki ember azonban tudott a bajon segíteni. Gőzgépe, mely a két kereket hajtja, petróleum által élesztetik s így lehető aránylag kis helyen sok tüzelő anyagot hordani. E mellett azonban a petróleum-beöntés szabályozása által a tüzelés s ezáltal a gőzfejlés oly pontos ellenőrzés alatt áll, hogy a régi gőzvasparipáknál előfordult szabályozási nehézségek egyáltalán nem fordulnak elő. A petróleum a kis hátulsó kerék fölött levő tartóban van, honnan csövön át jut a tüzelő helyre. Hogy az elégés lehető tökéletes legyen, gondoskodva van arról is, hogy a tüzelőben kifejlődő égő gázok a légköri levegővel teljesen vegyüljenek, s így füst ne jöjjön létre. A szükséges légvonat előidézésére a gőzhengerben használt gőz szolgál, mely, mint a vasutaknál, a szabadba ömlik. Az égési anyagok nem a kéményen mennek ki fölfelé, hanem, mint a képen is látható, hátrafelé ömlenek ki a gépből, hogy az utazónak terhére ne legyenek s szabadon láthasson előre. A meggyújtásnál a tüzelőhely ajtaján néhány darab, égő szenet tesznek be, mely az odavezetett petróleum gázzá változását előmozdítja, mire az üst vize gyorsan fölmelegszik, s nagy gázmennyiséget fejleszt ki. A gázüst, mely egészen acéllemezből készült, 76 cm hosszú s 23 cm széles; külsején fa boríték van, hogy az utazó meg ne égesse magát. Belsejében, hogy nagyobb melegítő felület legyen, mint más gőzgépeknél, 1 cm átmérőjű rézcsövek vannak. Az üst alatt van a víztartó, melybe 28 liter víz fér, s mely az ülés baloldalán levő injektor által táplálja az üstöt. A két egyszerű gőzhenger a gőzüst fölött van. A gőzgép egész szerkezete tehát olyan, hogy teljes biztonság mellett is lehetőleg könnyű legyen; e végett súlya olyan, hogy a súlypont alább nyomulása által a vasparipa biztosabb lesz. Az utazó számára a gőzhenger fölött kényelmes ülés van, s jobb oldalán van egy emeltyű a gőz szabályozására s ily módon az utazási gyorsaság rendezésére. Hogy emelkedő menés alkalmával a kerekekre nagyobb erőt lehessen gyakorolni, a gőzhenger ós a főtengely között van egy kerékkészülék; egyenes talajon ellenben maga a gőzgép folytonosan hat a kerekekre. Az ülés mellett baloldalt van a kézi kerék, mely által a vasparipát irányozni s forgatni lehet. Végre az ülés előtt van a gőzgép szellentyűje, a manométer, valamint a petróleum beömlését szabályozó eszköz, melyeket az utas mind kényelmesen elérhet.

E mesterséges szerkezetű vasparipával, föltéve, hogy a gőzgép egy lóerejű s a két kerék átmérője mintegy másfél méter, óránként legalább 18 kilométernyi utat lehet megtenni. Ily nagyságú gépeknél a víztartó, valamint a petróleum-doboz oly nagyok, hogy tartalmuk négy órai utazásra elegendő.

 

 

 

 

1885. 16. A tejgazdaság és sajt-készítés elméleti és gyakorlati szempontból, a természettudományi társulat megbízásából írta Békessy László, a debreceni gazdasági tanintézet tanára. A munka kiadásának költségeit a társulat az országos segélyből fedezte. A tej értékesítésének egész széles körével megismertet, úgy amint kifejlődött ez élelmes nyugati szomszédjainknál, kik a gazdaság ez ágát nagy ipartelepeken űzik…A gazdaságnak biztos forrását vetették meg, pedig épen a tejgazdaság az, mely kevés költséggel, kevés munkaerővel, de természetesen kellő gond és értelem mellett szilárd hasznot tud biztosítani. Békessy művének nemcsak a nagyobb gazdaságok, hanem a gazdasszonyok is jó hasznát vehetik, mert kiterjed mindenre, a tejelő marhákkal való bánásmódra, a tej kezelésére, javítására, a tejföl, vaj, túró és a különböző sajtfélék előállítására. Kétszáznál több rajz is elősegíti a felvilágosításokat és gyakorlati utasításokat. A kötet ára 2 frt.

 

 

 

1885. 25. A bor-hevítő készülék…Balló Mátyás akadémiai lev. tag, fővárosi vegyész e héten a tudományos akadémiában két eredeti készülékét mutatta be, melynek egyike lehetővé van hivatva tenni, hogy a magyar borokat messze külföldre, tengereken túl is hordókban szállíthassuk a nélkül, hogy megromlanának. Eddig az csak palackokban volt lehető, a mi fölötte nehézkes és drága szállítási mód. Balló mindkét készülékre szabadalmat állítottak ki… Pasteur azon felfedezése óta, hogy egyszerű felhevítés által 60—65° C-ra, a bor tartóssá válik, a nélkül, hogy egyéb tulajdonságaiban változást szenvedne, alig múlik el egy év, mely e célra ajánlott uj készülékek leírását ne hozná…oly eszköz szerkesztése vált föladatommá, melynek segítségével az érintett cél biztosan, olcsó s a tudományos igényeknek megfelelő módon elérhető. Ez igények abban állnak, hogy a hevített bor levegővel többé ne érintkezhessek; hogy a hevítés alulról fölfelé történjék, épen úgy, mintha a bort közvetlenül hevítenénk…A fűtőcsőben felmelegített folyadék fölfelé emelkedvén, a hordóba jut, s helyére a hideg folyadék ismét a kályhába kerül. E keringés már a csövekben felmerülő legcsekélyebb hőmérséklet-különbség mellett megindul, s addig tart, míg a hőmérséklet a folyadék forráspontjára emelkedett… A fűtőcső vagy szabad tűz fölött, vagy pedig vízfűtőben hevíthető. A vízkatlant az által töltjük tele, hogy tölcsérébe vizet öntünk mindaddig, míg az lefut; a munka alatt a tölcsért telve tartjuk vízzel, az elpárolgó vizet ujjal pótolván. A kályha szerkezetének következtében a vízkatlan egész belső és külső felülete ki van a hőnek téve, a tüzelő anyag melegének tökéletes kihasználhatása végett…

 

 

 

 

  

 

 

1885. 41. A MÁGNESSÉG ÉS ELEKTROMOSSÁG  CIM ALATT A MAGYAR KIR. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT KÖNYVKIADÓ VÁLLALATÁBAN LEGÚJABBAN MEGJELENT MŰBŐL

 

A lap szokásához híven egyes híreit nem kommentálja, képeket és képfeliratokat közöl. Hasonlóan tette ezt a hordozható telefon ősével is. A képen látható, hogy két pánttal a nehéz szerkezetet vállra lehet venni. A huzal hajó-vontató kötél méretű. Csatlakoztatni kell a legközelebbi kiépített állomáshoz, hogy a kapcsolat létre jöjjön. A szerkezetek nagyméretű dobozban vannak. G.

 

 

 

 

 

 

 

1899. 44. A SZIBÉRIAI ÚJ VASÚT. Az ó-korban számon tartották az emberi alkotások legkiválóbbjait, melyeket «világcsodák»-nak neveztek s az emberi alkotások közül szám szerint hetet illettek ezzel a büszke címmel. Ma már sem szeri, sem száma nem volna az ilyen világcsodáknak…Bármily nagyszerű és számos alkotásai vannak is korunknak, még ezek közt is mindig akadnak, a melyek a nagyszerűk közt is nagyszerűk s ma is, midőn már alig csodálkozunk valamin, bátran nevezhetők világcsodáknak. Ilyen újkori világcsoda pl. a Szibériát átszelő, egyik fontos szakán most befejezett vasútvonal. Ha teljesen kiépül, a mi — tekintve, hogy a műszaki és közbiztonsági szempontból nézve legválságosabb rész már elkészült, — tisztán csak idő kérdése: az Atlanti óceántól a Csendes óceánig megszakítás nélküli vaspálya fog vezetni, megnyitva a világkereskedés számára a föld egyik legelzártabb, legismeretlenebb és leggazdagabb területét, Szibériát. Ázsia e északi földterületének sokáig nagyon rossz híre volt Európában. Már maga a «Szibéria» név kimondása jeges borzongást ébresztett az emberekben. Az örök télnek vele tévesen összekötött képzetéhez csatlakozott az a komor elfogódás, melyet a szabadságára és jogaira féltékeny nyugat-európaiban az óriási börtönnek képzelt Szibéria támaszt. Tudni kell, miszerint három Szibéria van. Az első az u. n. Tundra (lápterület), nyolc millió kilométer hosszúságú és háromszáz-, sőt helyenként nyolcszázezer kilométer szélességű földdarab, melyet éjszakon a Jeges-tenger határol. Egyetlen fa vagy magasabb növény se tenyészik ezen a sivár területen, mely a tavaszi lágyulás és fölengedés korszakában járatlan mocsárrá változik, hogy aztán néhány hónap múlva megint a jeges sivatag képét öltse magára. A második földöv szintén keletről nyugatnak terül el, jóval szélesebb, mint az előbbi. Ez a Tajga, a fás vidék, a melyet napi járóföldre terjedő tölgy, hárs, és fenyőerdők borítanak. Végül következik déli Szibéria, mely minden utazót elragadó óriási kert.  Alig van a földnek nála termékenyebb területe. És ha majd eme roppant földdarab fekete televényének páratlan termőképessége fejlett közlekedési eszközökkel értékesíthető lesz, Szibériáról nem, mint egy óriási fegyenctelepről, hanem mint Európa éléskamrájáról fog beszélni a világ.

Ezen a területen halad át a kétszázötvenezer kilométer hosszú, most épülő vasútvonal, melynek nem csak az oroszokat érdeklő katonai és politikai jelentősége lesz, hanem az egész Európára, sőt Amerikára kiható gazdasági fontossága is. Megépítése az orosz állam sorsát intézőknek régi terve, de kivitele elé sok akadály gördült. Mikor Oroszország első vasútvonalának, a két fővárost, Szent-Pétervárt és Moszkvát összekötő vonalnak tervezetét a mérnökök I. Sándornak átnyújtották, a cárnak nem tetszvén, hogy a vasút a közbeeső nagyobb városok gazdasági fellendülése érdekében ezeken keresztül s így meglehetősen kanyargó vonalban halad, elővett egy vonalzót egy, a két várost összekötő egyenes vonalat húzva, végleg megszabta az építendő vasút irányát. Negyven évig tanulmányozta az orosz kormány ennek a vasútnak a legalkalmasabb kiviteli módját, mely egy Magyarországnál harmincszor nagyobb földterület értékesítésére van hivatva. A mérnökök dolga annál nehezebb volt, mivel nem csak az átszelendő terület gazdasági érdekeit, nem csak a legyőzendő természeti nehézségeket, de az orosz vezérkar által kiszabott hadászati föltételeket is szem előtt kellett tartaniuk.

Az építés mai állása következő. Cheliabinszknál lép a vasút sziléziai területre, egymásután négy nagy folyamon kellett hidat verni. Ez a négy folyó a Tobol, Irtis, Ob és Jenyiszej, melyek közül az elsőt Kurgannál, a másodikat Petropavlovszknál, az Obot, melybe e két folyó ömlik Omszknál s végül a Jenyiszejt Irkucknál szeli át. Eddig a városig személyek is közlekedhetnek s ezért a személyforgalom számára háromezer-kétszáz kilométernyi vonalrész már meg is nyílt. Az építési munkálatok a vonal további részén serényen folynak…

A legnagyobb városok Tobolszk, Tomszk, Jenyiszejk nem fekszenek a vonal mentén. A fő központok eme látszólagos mellőzése okos megfontolás eredménye. A cél az volt, hogy ép ott hidalják át a folyókat, a hol hajózhatóvá válnék s így belőlük mintegy a fővasútvonallal egyesülő mellékágakat képezzenek. S már ma is előrelátható, hogy ezeken a keresztezési pontokon a jövő században ázsiai Chicagók fognak keletkezni…

Minden állomás más látványt nyújt. Nincs kettő, melyeknek épületei egyazon minta után készültek volna. A kocsik, mint európai Oroszországban is, szélesebbek és magasabbak, természetszerűleg tehát a vágányok egymástól való távolsága is nagyobb, mint nálunk. A mozdonyok is nagyobbak Közép-Európában használatos társaiknál s gyakran kettő is halad a vagon-sor élén. Mindez a Szibérián átszáguldó vonatoknak valami tiszteletet ébresztő, monumentális jelleget kölcsönöz, a mi még emelni fogja azt a hatást, mit a műveletlen népek közt az első gőzvasút megjelenése úgy is ébreszt. Azoknak viszont, a kik ezekben a mozgó szállodákhoz hasonló kocsikban robognak tova, az őket környező kényelem, ízlés, pontosság és biztonság közepette, eszükbe se juthat, hogy a művelt Európától ezer, meg ezer mérföldnyi távolságra vannak.

 

 

 

 

Hírek, politika

 

 

 

1857. 25. Egy kis tapasztalás és jámbor óhajtás. T. szerkesztő úr! Megszoktuk

becses lapját úgy tekinteni, mint választott bíróságot, azért ne csodálkozzék,

ha némelykor panasz s e féléve] jövünk elé…Fürdőre utaztunk, mint efféle vidéki emberek szoktak, mulatságból, azt is hölgyek társaságában. Mentünk félelmes utakon, omladozó hegypárkányokon, hol az egyensúly fenntartása végett mindnyájunknak az ellenkező kocsioldalba kellett kapaszkodnunk, hajszálmeresztő vízmosásokon, melyeken a szó legteljesebb értelmében úgy vittük keresztül kocsinkat, míg más becsületes úton majd megfojtott bennünket a por…Mi Füredre nem merünk menni, míg a Vasárnapi Újságban nem olvassuk, hogy ezentúl életveszély nélkül mehetni oda.

A mit az egyszeri francia a magyarországi utakról mondott, azt csak azért sem mondom, mert magyar vagyok; azonban szó a mi szó, nem ártana, ha oly látogatott helynek, mint Füred, útjára egy kissé több gond fordíttatnék.

                                                                          Palota, június 8-án 1857. K. K.

 

 

 

 

1857. 29. Moson-megyében szomorú kilátásai vannak a gazdaembernek. Ottani

Kémes- Völgy helységből júl. 6-ról a következő tudósítást vesszük. Ha szemem oly sokszor epedve néz az ég boltjára, vajon ezt nem kezdi-e már ború fedni, melyen át a várva várt jótékony eső reménye lövellené mosolygó sugarát…Van szerencsém, vagy ha tetszik, szerencsétlenségem, értesíteni önt, hogy igen szomorú télnek és jövőnek nézünk elébe. Nem lesz se zabunk, se árpánk, se burgonyánk, se tengerink, a sarjút úgyis felemésztette már a szakadatlan ránk tüzelő éhes nap. E helység szép hírben álló gulyája a már betakarított száraz eleséget — miután zöldtakarmányra most szert nem tehetni — kényszerülvén enni, mit fog kapni télen, azt az égi madarakat tápláló, és liliomokat ruházó könyörülő Isten legjobban fogja tudni. Vajha új borunk lenne annyi, mint eddig…Egyébiránt nem árt, ha az ég és a föld ura figyelmezteti a magáról megfeledkező emberi nemet, hogy neki is vannak csendőrei — az elemek! —A lelkész urakat ne okozza, ne bántsa senki, mert ezek napjainkban legnagyobb részint felfogják állásukat, megteszik kötelességüket…

                                                                               Bortavi Pál.

 

 

1858. 31. A budai Lukács-fürdő közelében, a legközelebbi nyitások alkalmával

Három, egymásba nyíló barlangra bukkantak, melyek közöl az egyik oly nagy, hogy a szövétnek fényénél nem lehetett végére látni. E barlangban egy tó is van, melynek nagyságát szintén nem lehetett végig tekinteni.

 

 

 

1858. 35. A trónörökös születése s keresztelése.

 

Testvérlapunk, a Politikai Újdonságok közelebbi számában közlöttük azon örömhírt, miszerint Császárné Ő Felsége szombaton f. é. aug. 21-én esti 10 óra 15 perckor Laxenburgban szerencsésen trónörököst szült. A keresztelési szent ünnepély hétfőn, aug. 23-án d. u. 2 órakor egész pompával ment véghez, melyről a Budapesti Hírlap hivatalos részében a következőket olvassuk:..Az

apostoli nuncius (karingben) közvetlen a keresztelő teremben számára készített

helyre ment. Midőn minden készen volt, ez Ö cs. k. Apostoli Felségének a cs. k. főszertartásmester értesítése folytán a cs. k. első főudvarmester által jelentetett.

Ő Felsége fölkelvén, a magas Uraságok Ö cs. k. Fenségeikkel és a főhercegi ajával, ki az újszülött gyermeket gazdagon hímzett vánkoson vivé. Annak számára rendelt női szolgaszemélyzettel, Császárné Ö Felsége benső termeiből kiindult. E termekből kiérvén, t. i. az első emelet teremében, a főhercegi aja

az ott készen álló hordszékbe ült, aztán átvevé az időközben a cs. kir. első

főudvarmester által a vánkoson tartott fenséges gyermeket, a hordszék bezáratott

s a menet megindult a főlépcsőn lefelé, a cs. k. főudvari marsall, továbbá néhány császári királyi titkos tanácsos, kamarás, asztalnok és nemes apród előlépte mellett, kik e végett az éppen említett teremben gyűltek egybe, a folyosókon keresztül a keresztelőterembe. Az úton, mellyen a menet elhaladt, cs. k. testőrök és várpalotai őrök álltak. A rend következő volt: két cs. k. udvari írnok, a cs. k. nemes apródok, két cs. k. kamarai írnok, a cs. k. asztalnokok. a cs. k. kamarások, a cs. k. titkos-tanácsosok, a cs. k. főudvari marsall, a Főherceg Urak Ő cs. k. Fenségeik főudvarmestereiktől oldalvást kisérve.

Ő cs. k. Apostoli Felsége….

Az újszülött fenséges Koronaherceg a szent keresztségben Rudolf Ferenc Károly József neveket kapott…A fenséges megkereszteltnek a keresztelési teremből elvitetése után a pontificans a Te-Deum-ot kezdé énekelni, mely a cs. kir. udvari zenekar által trombita- s dobszó nélkül énekeltetett el, s mely alkalommal hat cs. k. apród viasz gyertyákkal tett szolgálatot…

 

 

 

 

1860. 14. Vajda János, lantos költőink egyik legjobbika, Vészhangok cím

alatt egy füzet költeményt ad ki előfizetés útján. Előfizethetni egy új forinttal

május 15-ig, mire a munka meg fog jelenni. Hat előfizető után egy tiszteletpéldány jár. A pénzek szerzőhöz (a „Nővilág" szerkesztőségéhez) utasítandók.

 

 

1865. 1. Mi újság? Helybenhagyott választás. A nml. m. kir. helytartótanács báró Eötvös Józsefnek az első magyar iparbank elnökéül, s Conlegner Károly

budai műegyetemi tanárnak pedig ugyanazon intézet alelnökéül történt megválasztását helybenhagyta.

Az úrbéri rendezés eredménye, mint hivatalos kimutatásból látszik, hazánkban eddig a következő. Összesen 9848 község közül az úrbéri rendezés be van fejezve 3916-ban; ezek közül 2616 egyezség útján, 1300 pedig pör útján rendezkedett. A pör még függőben van 4309 községnél. A többi község vagy nem úrbéres, vagy még nem tett lépéseket.

A válópörök száma Pesten.) Pesten jelenleg 42 válópör foly, csupán olyan, melyekben a felek mind pesti lakosok.

A tengeralatti távírdából egy darab még hozzánk is eljutott. Rónay Jácint, az Európát Amerikával összekötő távírda sodronyának köteléből egy mutatvány-darabot küldött az erdélyi múzeumnak.

 

 

 

1872. 22. Arany János főtitkár az akadémia egy évi működéséről tett jelentést. Elmondta, hogy az akadémia ez évben 27 osztály- és 13 összes ülést tartott. Ismertette az osztályok, majd a bizottságok működését, és befejezésül az akadémia pénzügyeiről szólt. A vagyon jelenleg 1 899 233 ft, 71 kr-t tesz. A hagyományok és adományok ez évben 49 161 ft 90 kr-ra rúgnak. A bevétel 50345 frt-tal volt több, mint a kiadás…

 

 

 

1882. 22. Vajda János két szép költeményét közli szerb fordításban a Popovios szerkesztésében Újvidéken megjelenő szerb képes lap legutóbbi száma. Az egyik „Vége van mindennek", a másik: „Hajon". A szerkesztő a bevezetésben ezt írja: Vajda jelenleg egyike a legnagyobb magyar költőknek; kiválóan szép nyelv és mély gondolatok által tündöklik… Mellékelik a magyar szöveget is…

 

 

1882. 22. Új találmány. Oly tollakat találtak föl, melyekkel egész

oldalt tele lehet írni, mialatt legfeljebb kétszer kell tintába mártani. Ez ugyan

nem valami eget rázó találmány, de azért jó keletet jósolunk az ily tollaknak,

mert a gyakori mártogatás nem a legkellemesebb dolog.

 

 

 

1885. 13. A királyné megsértése. Erzsébet királyné pár nap múlva elhagyja Amsterdamot, hol több hét óta időzött Hohenembs grófnő név alatt, gyógyulás végett. Fájdalom, idei ott időzését egy botrányos eset igen emlékezetessé teszi. Ez e hó 24-én történt, s az amsterdami lapok ezeket irják róla:Hohenembs grófnő szeret városunkban naponkint sétát tenni és mert a világosság árt szemeinek, rendesen nagy sárga legyezőt tart a szeme elé. A város lakosságának egy része e miatt már gyakran tett fölösleges megjegyzéseket, melyeket a magas vendég szerencsére nem vett figyelembe; mert nem ért hollandul. Eddig az illetlenkedők beérték puszta szavakkal ; de e hó 24-én, midőn a grófnő, a sárga legyezőt tartva arcza előtt, a Rembrandt-téren sétált végig, egy sétáló azt hitte, hogy protestálnia kell ez ellen és esernyőjével ráütött a legyezőre. A szemtelen embert azonnal elfogták. Nyilván nem ismerte a királynét. A párisi «Temps» levelezője is foglalkozik az esettel és azt írja, hogy az elfogott egyén kihallgatása alkalmával határozottan kijelentette, hogy nem ismerte a királynét. Valószinti, hogy részeg volt. Csak is ily beszámíthatatlan állapottal menthető valamennyire az ily gyalázatos magaviselet.

 

 

1885. 14. A királyné az Amsterdamban történt sajnos eset következtében elhagyta Hollandiát és nagyobb tengeri kirándulást tett az angol partok felé. Á tengeri levegő igen jótékonyan hat a királyné egészségére. Ő felsége legközelebb Heidelbergbe utazik.

 

 

1885. 19. MI ÚJSÁG? A trónörökös könyve. Az osztrák-magyar monarchia Írásban és képben magyar részének összes bizottságai Rudolf trónörökös Ő Fensége elnöklete alatt együttes ülést tartottak május 1-jén d. e. 9 órakor a magyar tud. akadémiai palota képes termében. Ó Fensége reggel 1/2 9 órakor Jókai Mórt fogadta a budai várlakban, s vele együtt zárt kocsiban érkezett pont 9 órakor az akadémiai palotához, melynek csarnokában, Haynald bibornok érsekkel élükön, a bizottság tagjai és dr. Szabó József m. tud. akadémiai titkár fogadták Ő Fenségét. Az ülés kezdete előtt Jókai Mór bemutatta ő fenségének a szerkesztő bizottság új tagjait: Berzeviczy Albert miniszteri tanácsost és Szilágyi Sándort, s a művészeti bizottságba meghívott új tagokat: Mészöly Gézát, Szalay Imre osztálytanácsost, és dr. Szmrecsányi Miklóst, a müv. bizottság jegyzőjét. A trónörökös ő fensége ezután megnyitotta az ülést, a jegyzőkönyv vezetésére Nagy Miklóst híván föl…

 

 

 

 

1885. 21. AZ ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS IGAZGATÓJA ÉS TITKÁRA.

A kiállítás ott a városligetben, ha jól szemügyre vesszük, valóságos kis minta állam…Megvannak határai, a tarkánál tarkább hirdetésekkel díszített óriási kerítésben, mely 300 ezer négyszögméter területet fog körül. Még a kis tengere sem hiányzik, a Hattyú-sziget tava, s azon a kocsin odaszállított kis gőzhajó, jelképezve a vízi közlekedést…Lakossága nappal néha földagad akkorára, hogy nem képzelhetni oly sűrű lakosságú országot a kultúra legideálisabb magaslatán sem, a minő itt található….Az adminisztráció élén állnak, dr. Schnierer Gyula miniszteri tanácsos, a kiállítás igazgatója és Balogh Vilmos miniszteri titkár s a kiállításnak is titkára. Az iparos-világ kezdetben kissé duzzogott, hogy a kiállítás rendezését és kormányzatát beamterekre bízták. Most azonban ők is belátják, hogy nem rosszul volt ez így.…

 

 

 

1885. 21. KIÁLLÍTÁSI TÁRCA.

(A fagyos szentek a kiállításon. A légszesz-tűzhely, légszesz-kiállítás pavilon. A magyarországi légszeszgyártás és légszeszfogyasztás statisztikája. Fegyencipari pavilon. A kalocsai fegyintézet tárgyai. Munkácsi, illavai, váci és Mária-nosztrai fegyenc-ipar.)

                                         Légszesz= világító gáz, városi gáz. G.

 

…A légszesz-tűzhely. Bizonyára nem sok egyén előtt ismeretes találmánya az újabb kornak ez a szerkezet, mely a vendéglősök és szállodások minta- szállodájának konyháján kívül a légszesztársulatok pavilonjában is be van mutatva. E nagy vívmány félig-meddig magyar is, mert a Schweichhart féle bécsi cég gyártmányát a budapesti gáztársulat főmérnöke, Hofer rendezte be és tökéletesítette gyakorlatibb célra…

A bemenetnél balra a kalocsai országos fegyintézet gyékény- és sásfonatai tűnnek föl. Minden fegyháznak van valami speciális ipara, melyben legtöbbre képes vinni. A kalocsai gyékény fonatokkal semmi sem versenyezhet. A váci rab a legfinomabb mű-asztalosmunkákat készíti, a liptó-ujvári hasonlíthatatlan köteleket ver, az illavainak a fametszés és faragás a forsza, míg a munkácsi a kefe-kötésben és csizmadiaságban, a Mária-nostrai fegyencnő pedig a virágcsinálásban és papi öltönyök készítésében remekel…A Mária-nostrai női fegyenc-ipart, mely apácarendi oktatónők felügyelete alatt állván, virág-készítményeken kívül főleg egyházi szerek hímzésében, miseingekben, vagy kehelyfedőkben van képviselve…

 

Van, akit versírásra késztetett a vásár:

 

 

1885. 21. Pásztói: KIÁLLITÁSKOR, 1885.

 

Szegény hazám, mi lesz belőled?

Közelgni érzed jobb napod?

Míg hátad a tehertől görnyed,

Magad álmokban ringatod?

 

Nem kell só néped kenyerére:

Verítékétől keserű;

S a míg tűr és remél, — fejére

Bőséget hint a holt betű.

 

Oh, a nagyok sokat tehetnek —

Aranytól ékes csarnokok,

Tündér-liget mesésen lettek

Mintegy teremtve általuk!

 

Egy fél-világ bámulja voltod;

Mert nem hívé, hogy létezel —

Mit ér? te — ki eddig nyomorgott —

Ha eztán jobban éhezel!...

 

Hogy elmondhassa mind megannyi,

Ki eljön, ha csókol, hamar:

Te néked nem lehet meghalni,

Te boldog, viruló magyar!

 

 

 

 

 

1885. 44. Műszaki Lapok címen új szaklapot szerkeszt Budapesten Révész Samu mérnök. A lap célja: ismertetni a hazánkban létesített technikai munkálatokat, figyelemmel kísérni a technika haladását. Állást kíván foglalni azokban az ügyekben, melyekben a magyar technikus műszaki és társadalmi tekintetben érdekelve van. A mutatványszám már megjelent, s annak élén Kriesch János műegyetemi tanár intéz felszólítást a hazai technikusokhoz a szaklap támogatására. Vasutak, vasúti hidak, stb. építésének ismertetése következik rajzokkal… Az új vállalat újévkor indul meg, ha november közepéig elég pártoló jelentkezik, ami kívánatos. Előfizetési ára egész évre 10 frt, évnegyedre 2 frt 50 krajcár.

 

 

1885. 48. Lapunk mai száma egy félnapi késedelemmel szombat délután helyett vasárnap délelőtt adatik ki. E késedelem abban találja indokolását, hogy a Rudolf trónörökös főherceg kezdeményezéséből megjelenő nagy munka első füzetéről, mely csak nov. 28-án szombaton d. u. küldetett meg a hírlapoknak, még e heti számunkban ismertetést adhassunk s egyúttal mutatványukat közölhessünk az országos szabadelvű párt által Tisza Kálmán miniszterelnöknek a jubileum alkalmából átnyújtott díszalbumból, melynek átadása csak mai nap, nov. 28-án d. e. történt, a mit megelőznünk az irodalmi illem tiltotta volna…Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy lapunk mai számához külön fél ívnyi lapon Tisza Kálmán miniszterelnöknek Koller tanár legújabb fényképe fölvétele után készült arcképe van mellékelve…

 

 

1887. 38. Franklin - Társulat kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvkereskedésben kapható: OLCSÓ KÖNYVTÁR, Szerkeszti Gyulai Pál. A 224 füzet címei között Csokonai, maga Gyulay, Kazinczy, Kölcsey, a külföldiek közül Dosztojevszkij Goethe, Gogol, Molière, Petrarca, Puskin, Schiller, Shakespeare, Turgenyev neve olvasható. G.

 

 

 

1888. 53. VÁZLATOK MIKLÓS CÁR ÉLETÉBŐL. 1849-1854. Jermolov után, oroszból T-a

 

II. Sándor cár jó darab ideig majdnem ugyanazon viszonyban állott atyjához, Miklós cárhoz, mint például Nagy Frigyes az atyjához. A rendkívül ideges cár azt hitte, hogy őt fia nem tiszteli és halála után intézkedéseit meg fogja semmisíteni…Miklós cár családi életét leginkább rendkívüli idegessége tette szomorúvá és élvezhetetlenné. Még külföldön is azért utazott keveset, mivel tudta, hogy lelki baja mindenütt kellemetlen benyomást tesz …Moszkva utcáin többnyire egyedül szokott járkálni…

 

 

II. Miklós 1896. május 26-ai koronázását szörnyű tragédia árnyékolta be. A Moszkva melletti Hodinka-mezőn az ajándékokra váró sokezer ember halálra taposta egymást. Wiki

 

 

 

1917. 17. ROMANOV-TRAGÉDIÁK. Február huszonegyedikén múlt háromszáznégy éve, hogy összegyűltek Moszkvában Oroszország «legjobb és legérdemesebb emberei», végét szakítani annak a cárnélküli időnek, mely a Rurik-ház kihalásával érte az országot…Háromszáznégy év múlt el azóta, s Oroszország ismét cár nélküli időt ért meg. Egy államcsíny, melyet véres forradalom kísért, lemondásra kényszerítette a cárt és trónvesztettnek nyilvánította az egész Romanov-családot. Úgy akarják, hogy ne legyen akként, mint régente volt, mikor a trónjától megfosztott cárt új, hatalomra éhes cár, vagy cárnő követte a trónon: VI. Ivánt Erzsébet, III. Pétert II. Katalin, I. Pált I. Sándor…

A gyilkosok végül hurkot vetettek II. Katalin fiának nyakába s megfojtják éppúgy, mint II. Katalin hívei negyven évvel azelőtt a császárnő férjét, III. Péter cárt. A szörnyű esemény híre Londonban nagy megkönnyebbülést keltett, Parisban megdöbbenést. S az ember önkéntelenül arra gondol, mennyire rokon e hatással az, melyet II. Miklós cár bukása keltett most, egészen más viszonyok közt, a szövetséges Anglia és Franciaország fővárosaiban.

 

 

1890. 2. Udvari gyász. Auguszta özvegy német császárné elhunyta alkalmából király ő felsége tizennyolc | napi udvari gyászt rendelt. Az elhunyt császárné temetése e hó 11-ikére volt kitűzve. A charlottenburgi mauzóleumban helyezik örök nyugalomra, férje, I. Vilmos császár, mellé. Uralkodónkat Ferenc Ferdinánd főherceg képviseli a temetésen.

 

 

 

1899. 23. A MARGITSZIGET HÍDJA.…József főhercegben érlelődött meg az a merésznek látszó eszme, hogy a szigetet összekösse a Margit-híddal.…Az új hídszárny a Margit-hídnak középső nagy pillérjétől nyúlik le a sziget csúcsára…

A hídtesten egy hét méter széles kocsiút nyúlik le a szigetre, mely mellett két oldalon egyenként két és fél méter szélességű gyalogjáró van fenntartva a közönségnek. A hídszárny új tengelye egyenesen az alsó vendéglő ó-budai szárnyának tart.…A hídépítő Zsigmondi mérnök szerződés szerint köteles a hidat 1900 augusztus végén átadni a közforgalomnak. Mindenki számára megnyílik egyik páratlan szépségű üdülőhelyünk, s fővárosunk gazdagabb lesz egy nagyszerű városi parkkal, mely tekintetben úgyis szegények vagyunk s szívesen adózunk őszinte hálával József főhercegnek, akinek önzetlen, hazafias áldozatkészsége most egy új kincset ad Budapestnek.

Paur Géza

 

 

1899. 44. Legmesszebbre látható a világító tornyok között jelenleg a Sandy Hooktól délre New-York kikötője mellett felállított világító torony fénye. Tiszta időben már 80 kilométer távolságból látható. Lencséinek átmérője 2  3/4 méter. A Finisterre-fokon most épülő torony fénye azonban még erősebb lesz, különösen éjjel.

 

 

1899. 44. Jókai hazaérkezése. Jókai Mór fiatal nejével okt. 26-ikán visszaérkezett Olaszországból Budapestre. A nagy költő pompás egészségben jött meg. A Hungária-fogadóba szálltak, hol addig maradnak, míg Erzsébet-körúti új lakásukat berendezik.

 

 

1899. 44. A király Budapesten. Gödöllőn naponként udvari vadászatokat tartanak. A király hétfőn és csütörtökön az általános kihallgatások végett e héten is Budapesten volt. Ő Felsége itt maradásának ideje nincs meghatározva, mert ez a delegációk össze-ülésének idejétől függ. A Felség ugyanis a delegációk megnyitásakor Budapesten kivan lenni. November elsejére, mindszentek ünnepére Bécsbe megy, hogy az uralkodó-család sírboltjában megtegye a kegyeletes látogatást. Aztán ismét visszautazik Gödöllőre, hol a toszkánai nagy-herceg és Lipót bajor herceg a király vendégei.

 

 

1919. 32. TERRORISTÁK. A két keze szorosan egymásra lakatolva, a bilincsen mintegy méternyi hosszú vaslánc, a melynek a végét egy börtönőr fogja és még egy másik fegyőr szuronyos puskával a kezében: így ül a Lenin-fiú a vádlottak padján és így lép a bírói emelvény elé, mikor rajta a kihallgatás sora. E súlyos külsőségek nálunk szokatlanok…Ezek a legények hozzászoktak a széles külsőségekhez még akkor, a mikor nem vádlottak voltak, hanem bírák és hóhérok egy személyben. Bőrruha fénylett rajtuk, a vállukon puska, az övükben kézigránát, revolver az oldalukon… így álldogáltak a portájuk előtt is, a vörös kárpitba bujtatott Batthyány-palota kapujában, a hol gépfegyverek ásítottak az ablakokban és teherautók pöfögtek, benzinfüstöt fújva, mindig készen arra, hogy vadászatra induljanak. A pesti polgár a tájékát is kerülte a város közepébe plántált haramiavárnak…                                                          

                                           Szőllősi Zsigmond