h14-133.  VASÁRNAPI UJSÁG

TARTALOM

ZENE

Vázlatok Paganini életéből. 1863. 10.

VÁROSOK

Londoni rajzok.

BUENOS AYRES.1890. 517.

A beregszászi templom. 1802. 588

Bártfa város és a bártfai fürdő

Clevland

ESZKÖZÖK

AZ ELSŐ ELECTROCUTIO (Kábítás el áramma). 1890.  871.

A TELEFONOS-SISAK

SZEMÉLYEK

GRÓF WASS ALBERT,

gr.Leinin-gen-Westerburg Károly

A  NŐKRŐL

Bucsumi oláh asszony.

Encsiim hires helység » maga környékén,  mint egy oázis a sivár paszta végtelenjén.

Benn fekszik Erdély aranyvidékén. Körülte,  és a fölötte emelkedő hegyekben mindenütt arany-bányáazkodás folyik. A bucsumi oláh egyszersmind  bányász, s a bucsumi bányász egyszersmind gazdag. E fogalmak elválaszthatlanok egymástól a környéken. cipészmesterséget tanult, mindig akadt vásárlóra; részint olyanokra, kik ott helyt megvették, s az árát átiratták a könyvbe, részint olyanokra, kik a kézi munkákat Pestre, Szegedre, Aradra, Kolozsvárra szállították, sitt tették pénzzé.

E tekintetben fölemlitondőnek tartom minden vidéknek lelkes honleányait, kik az azon időkben mondhatni mindennapivá vált fogolyélet szánalmas állapotát nagy igyekezettel enyhítették, és lelkesedésük az évek folytán sem csüggedett. Már elitéltetésünk alkalmával, az erdélyi hölgyek mindenikünknek, mintegy 40 fogolynak házisapkákat arannyal és ezüsttel hímezve, házipapucsokat, kivarrott tárczákat, stb. készítettek és küldöttek el.

 Ezek közt kell emlitenem a gernyeszegi gróf Teleki Domokos, akkor még hajadon leányait Józefin (most gróf Teleki Sándorné) és Zsófi (most báró Vay Béláné) grófnékat, gróf Toldalagi Eszter, Kreszta Mari, Túri Berta s más honleányokat.

És a josefstadti élet egyik védangyalát a néhai báró Badáknét, ki sokakat pénzzel látott el, s minden évben egy négyszög öl nagyságú ládát küldött tele szép fehérneművel és minden aprósággal, ami a foglyoknak szükséges volt.

El lehet tehát mondani, hogy anyagi szükséget ugy szólva senki sem szenvedett; nélkülözést sokan, de szükséget senki.

A szabadulás nagy napja 1857. május 13-án. 1857. áprilisében elterjed és már másodszor a hír, hogy a császár Magyarországra jön, s e hir folytán megkezdődtek ismét a félév óta szunnyadó kegyelmezési combinatiók; a hazulról érkezett levelek biztattak, a tisztek susogásai támogatták a hireket, még a bécsi lapok is (Wandercr) sejteni engedték az amnestiát (amnesztia),  s egy prágai lap, melynek két számát egy magyar születésű ifjú káplár, kivel a kórházban ismerkedtem volt meg, zsebembe csúsztatta, tüzetesen tárgyalta az anmestia lehetőségét.

Természetes, hogy mindez minket felizgatott, s első kézzelfogható eredménye az lett, hogy rendszeres munkálkodásainkkal felhagytunk; épp egy pár héttel azelőtt kezdtem volt meg az olasz nyelv tanulását, többé aztán hozzá se nyúltam, alig hogy a Sue-féle regényekhez volt némi türelmem. A sétálás idejét nagyon kezdtük nyújtani. Váradi ezredes, s a többi tisztek mindig köztünk jártak keltek, s erősítgetek, hogy ők minket mindig becsültek! Esténként a vizhuzásnál a szegény profósz 10-or is monda: „Einrücken meine Herren." Az érzelem és indulat minden hangját megpróbálta, de mi csak akkor mentünk be, mikor már esteledett,  egyelőre nem volt több mit csevegjünk, és megéhezve vacsoráról kell gondolkozni.

Tudtuk már, hogy a császári pár Budán van, s feszült váakozásban töltöttünk minden órát; egy-egy napon ellankadva újra olvasni, jegyezni kezdtünk, de csak addig tartott, mig egyik társ megszólalt, azonnal minden könyv összecsapódott, s kezdődött újból a beszéd, okoskodás, tervezés a szigoru való s a fényes ábrándok közt ide-oda tévedezve ültünk.

Végre május 10-dikén reggel a sétára feljön Váradi ezredes és gróf Haller Ferenczet magához intve, néhányunk hallatára azt mondja: „Biztosithatom önöket, hogy ő Felsége Budán egy nagy kiterjedésű kegyelmi rendeletet irt alá! A névsort minden pillanatban várjuk!'' Ezen a napon már pakolni is kezdett egy-egy vérmesebb, de eltölt május 11-ik, 12-ik, anélkül hogy valami érkezett volna. Gyönyörű tavaszi napok voltak, az egész vidék ki volt zöldülve, én mondhatom, hogy annyira izgatott voltam, miként nappal alig tudtam egy-két órát olvasni, és éjjel egy-két órát aludni.

Délutánonként egy-egy kicsit iddogáltunk, már hiába másként nem valánk képesek szórakozni ! . . .

Május 13-kán már lankadni kezdtünk, a pessimisták keserű mosollyal néztek körül, s mi este fél hét órakor ismét csak bezárattunk, az egész fogda elcsendesült, a zárnokok is szobáikba vonultak, s én előszobánk ablakában állva keservesen fütyürésztem, — egyszer csak ugy egynegyed 8-ra verik a leghátulsó kaput, egy zárnok elszalad előttem, hogy kinyissa, és jön egy pár katonatiszt, s hátul czammogott a „vén rongyász"; „mi baj kapitány ur?" kérdem suttogó hangon a nyitott ablakon át, amint mellettem elment:

„Es ist schon da !" monda mosolyra vicsorítva vén képét. „Valóban:" „Tartsák készen magukat!" monda utána gyorsan e azzal elsietett; én berohanok társaimhoz, vasainkat felrakjuk, újra az előszobába megyek, hallgatózom ; hallom, hogy a kapukon járnak-kel-nek.

„Mi baj van gyermek?'- kérdé Varga Zsigó kedves barátom az első cmelotről, mert ott sötétitve lévén az ablakok, nem láthatott semmit, s csak azt hallá, hogy a vén némettel beszéltem. Alig volt időm, hogy felkiáltsam néki a vén ember szavait, íme a zárnokok szétnyargalva, s a pillanat hatalmától elsodortatva  örömtől ragyogó arezokkal nyitják fel az ajtókat. „Le a vasakkal!' kiáltá káplárunk, s neveinket a megindulástól reszketve felolvasván, monda: „menjenek ki urak, itt van ő excelcntiája!"

A másik pillanatban már az udvaron voltunk, s minden szobából jöttek társaink. Az udvaron volt Kisslinger altábornagy körülvéve számos katonatiszttől. Az öreg ur meg volt hatva; az auditorral felolvastatá a kegyelmi okiratot, és a mellékelt névsort, 114 név volt rajta csak a josefstadti fogdából. És okkor az altábornagy ur egy szép beszédet mondott:

„Életem legszebb pillanatjának tartom e perczet, midőn ő Felsége kegyelméből ennyi szenvedőnek visszaadhatom a szabadságot. Kinyilatkoztatom, hogy én nem olyanoknak találtam önöket, mint hallottam, én önök magaviseletével nemcsak hogy mindig meg voltam elégedve, de becsülni tanultam önöket azon méltóságteljes türelemért, mellyel nehéz sorsukat hordozták. Engemet önök soha se emlékeztettek kellemetlenségre mert; nekem egy rossz órát sem okoztak, ezért köszönetemet fejezem ki, és fogadják  üdvözletemet uraim, e perezben, midőn önöket, kiknek neveit felolvastatám, ezennel szabadoknak nyilvánítom!

Éljenekkel fogadtuk az öreg katona beszédét, ki nyári blouseban, a mint a rendeletet Prágából megkapta, azonnal sietett, — láttam, hogy rá volt irva „dringond" s vöröstentával háromszor aláhúzva. jMi egymás nyakába borulva, kibeszélhetlcn örömet éreztünk. E perezben minden nyomor, minden szenvedés feledve volt! Nem tudom, hogyan történt, de könyeim meo-eredtek, s zokogásomon alig tudtam erőt venni; az a sok elfojtott bánat, az a sok visszatartott indulat, az a sokáig letiport érzelemvilág, könyeim árjába olvadva fel, szabad folyásnak indult, és nemcsak én egyedül sírtam, könyoztek mindnyájan, sirt a legnagyobb rész ... soha sem fogjuk feledhetni ez estét, melynél nevezetesebb napja egyikünknek sem lesz soha, 1857. május 13-ik!

UTAZÁS

UTAZÁS MAGYARORSZÁGON A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN.

KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN    1912. 52. 

ZENE

 Vázlatok Paganini életéből. 1863. 10.

A PAGANINI szöveg az eredeti VU-ban is ki volt emelve. G

*

Paganini egyike volt azon jeles művészeknek, kik mindjárt kiskorukban feltűnnek. Tanitója a nagyhirü Rolla, jeles hegedűművész volt, ki már tanítása kezdetén csakhamar észrevette, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert.

Ö is csak ugy tanult, mint bárki más közölünk, ő is csak oly jó keresztény volt, mint mi magunk, a különbség csak abban állott, hogy vele született hajlamánál fogva sokkal gyorsabban s jobban bírta felfogni az előadott zenét, s valamennyinél jobban adta ismét elő.

Fénykora 1815, 16 és 17-ik évekre esik, midőn a neve egész Olaszhonban népszerű. Még ekkor valódi művészies életet élt; a genuai szűk utczák egyikében, egy ház szegényes padlásszobájában lakott. Gyakran hallata magát hegedűjével hangversenyeken, zenees-télyeken, az aristokraták fényes termeiben éppen úgy, mint olasz szokásként az utczán.

Rendesen a Palliari Lea barátját, a nizzai születésű jeles gordonkást vitte ilyenkor magával, őt szerete leginkább kisérőjeül. Hányszor zenéltek igy ketten együtt éjszakánként! S nem egyszer ragadák a legnagyobb lelkesülésre az utczán járó-kelő közönséget, s a felébresztett szomszédokat, midőn a szép marquis-nők ablakai alatt a leggyönyörűbb szivhez szóló dalokat rögtönöték. S midőn igy áthevülve, elfáradva, betértek a legközelebbi csapszékbe, a Benvenuto Cellini ideje-beli művészek módjára vigadtak, s mulattak.

Egy este valami előkelő ur szólitá fel Paganinit, hogy zenélne bizonyos főrangú delnő ablaka alatt.

Meg is jelent a kitűzött időre barátjával a már emlitett Palliarival, és Zephirinoval; amaz gordonkával, ez pedig igen ügyes gitáros lévén, e hangszerrel.

Mielőtt azonban a zenéléshez fognának, a két társ észreveszi, hogy Paganin nyitott tollkését rejti egyik kezében. Vajon mit akarhat evvel? kérdek; de 6" e kérdést észre sem látszott  venni, felelet nélkül hagyta.

Már legjobban játszanak, midőn Paganini hegedűjén az egyik húr elszakad.

„Az éj nedvessége okozza ezt, monua Paganini tettetett bosszúsággal, s tovább játszik a még megmaradtakon.

Alig folytatják azonban, midőn ismét egy másik recsegés hallatszik, s a második hur is leszakadt.

„Nézzétek csak e ezudar nedves idő hatását!" — monda, növekedő haragot szinlelve, de azért még sem jőve ki rendes sodrából, tovább játszott. Most leszakadt a harmadik hur is.

Ily módon – egy húrral - rögtönzé Paganini a legszebb dalokat, s később ezáltal vált oly utánozhatlanná, s lett az olaszok kedvencze.

Egykor Genuában egy búcsúhangversenyt adott, s ott oly jellemzően mondd hegedűjével a „jó éjt" hogy az egész közönség ezt megértvén, hangos „jó éj" kiáltásra fakadt.

A nagy művészeknél szokásos hiúság, büszkeség és elbizakodottság benne is megvolt, és talán ennek lehet tulajdonítani, hogy azon rögeszméje támadt, miként erősen hitte, hogy ha Parisba találna menni, ott valamely hírnévre féltékeny virtuóz kollegája irigységből meggyilkoltatná; s azért nem is ment volna soha oda, ha biztossá nem teszik őt barátjai afelől, hogy ott máris nagy vagyonához, még tömérdeket szerezhet.

Midőn Parisban lépett fel, már beteges volt, s ezen betegsége el sem hagyta őt a sirig. Angliában is ugyanazon rögeszme s ugyanazon félelem bántotta, amely miatt nem akart Parisba is menni. Hogy bátorságáról némi fogalmat adjunk, elég lesz a következőket elmondanunk :

Egykor nagyszámú közönség előtt tartott hangversenyt, s mint mindenütt, ugy itt is általános tetszést aratott. Azonban a hangverseny közepén feláll egy furfangos londoni polgár, félbeszakítja a művészt, s a közönséghez fordulva igy szól : „Tehát nem pirultok egy-egy guineát adui, hogy e nyomorult művészt hallhassátok, ki nem egyéb, hitvány csalónál, s egész érdeme abból áll, hogy ama macska-huros hitvány szerszámból, fülsértő hangokat csal ki. Nem tudjátok pénzeteket jobbra fordítani? Nem jobb volna e pénzt a szegények közt kiosztani? Nézzétek csak e nagy csalót, miként neveti bolondságtokat, s mint rakja zsebre aranyaitokat!" — Még tán el sem végzé a különcz angol szavait, midőn Paganini, borzalomtól és remegéstől áthatva, már Manchester felé utazott, vagy is inkább futott, nehogy az orgyilkosok utolérjék. Más városból ismét összeesküvéstől tartva, szintén ilyen módon szökött meg.

Sok baja, szerelmi viszonya és kalandja volt a nőkkel is, kiknek bármelyikétől, a legkedvesebb s legszebbtől is egyenlő hidegséggel tudott megválni. — Angliából egy fiatal miss lett belé halálosan szerelmes, s el is kisérte őt, oly szándékkal hogy el sem hagyja őt soha! — Olaszhon egyik kisebb városában, egy királyi csalddheli herczegnő kegyencze lett. Sokat beszéltek az újságok bizonyos miss Carolina W. fiatal amerikai delnőről, ki oda hagyá atyját, hogy Paganinit követhesse.

Paganini el akará nőül venni, de amaz Amerikában, ez pedig Európában volt. A nagy távolság, de talán még egyéb is megakadályozá e házasság létrejöttét, s a művész nőtlen maradt.

Szeszélyességének is számtalanszor add fényes tanúbizonyságát. Egykor Parmában léte alkalmával Napóleon özvegye, Mária Lujza, éppen valami ünnepélyt rendezett, mely hangversennyel lett vala összekötendő. Megtudva ezt Paganini, az udvarmesterhez irott levélkében tudatja, hogy a jövő este adandó kamarai hangversenyen ő is szivesen közremüködik. Azonban alig küldé el levelét, midőn eszébe jut, hogy elutazik Parmából s igy nem játszhat. Az udvarmester eljő, s figyelmezteti, hogy ha már egyszer elkötelezte magát, kénytelen fellépni; ha magán embernek is igérte volna, szavát köteles lenne megtartani, annyivel inkább, ha az udvar várja.  De a maestro csak megmarad állításánál, hogy ő bizony elutazik, mert sürgős dolgai hívják Milanóba vagy Turinba. Ekkor az udvarmester, — látva, hogy szép szó nem használ, — a fenyegetéshez, folyamodott; s ez Paganininál nagyon fogott. Az ügy meg volt nyerve, a művész tehát játszani fog.

A hangverseny megkezdődik. A vendégek az udvari etiquette szigorú szabályai szerint öltözködve, a legnagyobb fényben jelentek meg. Negyedórai várakozás után művészünk is megjelent. De mily megjelenés volt ez! Derekát, XIV. Lajos korabeli franczia szabású égszin selyemkabát fedé, elől nagy fényes aczél gombokkal, mely alól valami bútorszövet-maradványból készült, hosszú bő, selyem- mellény virított kifelé. Rövid s iszonyúan szűk fehér nadrágját bő selyemharisnya fődé; mely sovány lábszárain ezer meg ezer ránczot képezett, óriási csatokkal ellátott nehéz czipők, és háromszögű kalap egésziték ki öltözékét. Alighanem valamely zsibárusnál kölcsönözte ki valamennyit.

Képzelhető, hogy ezen egyén hutára az egész diszes udvari közönség hangos kaczajra fakadt. De még átalánosabb lőn a derültség, midőn észrevevék, mily különös díszben pompázik melle.... Végre csillapult a jókedv, s a nagy művész elkezdé a bevezetést, s mint rendesen, most is páratlanul játszott, s elragadd az uri közönséget.

Midőn már fénypontját elérte, nem tett ugy mint számtalanok, kik művészi hegedűjüket utóbb csupán pénzszerző eszközzé alacsonyítják le, nem, hanem miután már nem volt mit tanulnia, idejét még mindig valami különös szokatlan hatást előidéző hangok fürkészésével töltötte. Ezentúl még a közönség előtt játszandott darabjait sem gyakorolta.

Hauser M. jeles német festő három hónapig lakott szomszédságában, s azt állítja hogy csak éjfél után hallá őt olykor játszani, de akkor sem rendes darabokat, hanem inkább egyes vadabbnál vadabb hangokat nyeggetni.

Törött, s czérnával összekötött vonóval játszott mindig, nem kellett neki más. 1836-ban Turinban lakott, hol meglátogatá a Nizzai családok egyik legelőkelőbb tagja, Cessole gróf, ki egyúttal igen jeles hegedű-művész volt. Betegen, s igen leverten találta. Ez Nizzába hivá őt, hol nemcsak egészségét állithatja helyre, hanem még bő jövedelme is lehet.

Bármiként kérte is őt Cessole gróf, nem birta rávenni, hogy csak egy húrt penditsen is meg; de valami 14 nap múlva, elővette Paganini hegedűszekrényét, leülteié barátját s játszott, de oly remekül, hogy azt mondja gróf Cessole : „Mit akkor hallottam, az minden képzeletet felülhalad."

Utóbbi időben igen fösvény volt. Parisban és Marseilles-ben nem akart a szegények javára fellépni.

1839-ben Nizzában már igen beteges volt, — de minél inkább látá végét közeledni, annál szűkebben élt, annál fösvényebb lett, pedig milliomos volt. Nem tartott orvost, a gyógyszerésszel pedig alkudott, s ha látá, hogy egy vagy más orvosság igen drága, csak felét, vagy harmadrészét vette meg.

Gonosz cselédjétől inkább mindent eltűrt, hogysem elküldötte volna, mert ekkor uti költségét meg kellett volna téritnie, Nizzától Francziaországig.

Paganiniről el lehet mondani, hogy fegyverével kezében halt meg, az az : hegedűjével.

Z. G

VÁROSOK

Londoni rajzok.      Dr, Tőkés 1812.583.

(Fény- és árnyképek. — Tolvajok városrésze.)

London az érdekes ellentétek városa. Még rövidítve is fárasztó olvasmány.

•) Őrieket, magyarul tán gamó-játék, ami az angoloknál fölötte kedves nemzeti játék s gymnastikai szórakozás. A gamót erős karral kilökik, mely egy darabig átzúgva a teret, physicai törvények szerint oda tér vissza, honnan kiröpiték. Dr- T.

E roppant utcza-tömkelegben, sokszor tövében a legfényesebb s legelegánsabb városrésznek, oly utczákra s oly emberekre akadunk, kiken a civilisatio s a haladás semmit sem fogott s kik épp e két tényezőnek köszönhetik létüket.  Műveltség és durvaság, gazdagság és nyomor, fényűzés és rongyosság, vallás és bün, polgárosodás és barbárság a világ egy városában sincsenek oly közel egymáshoz, mint Londonban. Mivel a közművelődésnek itt tapasztaljuk legzajosabb s legdiadalmasabb erőlködését s ugyanez okból élesen kifejtett ellentéteit.

Az Oxford streeten  Londonnak legnevezetesebb zenecsarnoka látható, melynek csúcsíves bejárata éppen annyit láttat az épület belsejéböl, miképp ellent nem állhatsz, hogy 6 pence árán annak építészeti remekeit közelről ne bámuld.

A bejárat előtt mindenféle színű és nagyságú hirdetmények tűnnek szemedbe; az egyik Henry és Pfau csodafiuk jól talált arczképeivel, kik a „röpülő trapézon" követve el hajmeresztő dolgokat, a „civilizált" nézőket sikerült nyakszegés vagy fejzuzás érdekes látványával biztatják.  Az a piros mellényü, rongyos frakkban feszengő, irtózatos nagyságú korbáccsal hadonázó, ki a másik falragaszon van megörökítve : a mi jó barátunk Sarn Collins a „hasonlithatlan" ír jellem-rajzoló", kinek tánczra emelt lábai és csapkodó korbácsa ellentállhatlanul csábítgatja Melpomene modern tisztelőit. Nyomban mellette két szerecsennek mázolt egyén képe, tamburinnal és nádsippal, kik az ismeretes „Ridley oh!" nótát három öles ugrásokkal készek érdekesiteni.

Délelőtti előadás levén ma, a bejárat előtt nagy tömeg tolong, mely a szépet a hasznossal egybekötvén, a tóduló sokaság müérzékét saját előnyére aknázza ki. Látsz itt utczai házalókat, kik erős tüdővel dicsérgetik föl neked áruikat; kis ládáikban czukorka, tollkés, narancs, fésű, a kiállítási épület rajza, olasz dalmü-szöveg, borjúláb, hajtű, saláta és biblia egymás melleit és fölött.  Ama választékos öltözetű urfi, kinek szemébe négyszögű üveg van csíptetve,  kinek zsebéből finom selyemkendö kandikál ki,  mi természetesen nem egyéb malitiosus gondatlanságnál.

Egyike a legveszélyesebb zsebmetszőknek. Látsz ragyogó demi-monde hölgyeket, kik kétes szerelmük gy-egy édes pillantásával vizsgálják a mellettök elhaladó „gentet,ha ez arany óralancznak és nem egészen elnyűtt kesztyük "bájai által hat szívükre.  Mielőtt azonban el mernél hatolni e sokaságon, a police-man udvariasan megkér, hogy jól gombold be kabátod és vigyázz zsebeidre s ha ismét kijössz,a gondos police-man tekintete figyelmesen fut el rajtad tetőtől talpig, vajon nem hiányzik-e valamid, s hogy szerencsésen szabadultál-e ki a civilisatio hadának portyázói közöl.

Nos, civilisatio-e ez, avagy nem? Nem.

Ugy hát jól nézd meg szomszédodban ezt a hajporos, szálmagas „flunkeyt," világoskék, sárga bélésü, aranyrojtos libériájában, vörös pluche-nadrágjában kitömött zakójával, méltóságos csattos czipöivel s szemtelen pirosságu arczával — jól nézd meg öt, merevült térdeivel, hogy igyekezik drága testét ékes ivben meghajtani, hogy ama szikár ladynek hatalmas krinolinját fejtse ki a kocsiból. Aztán mondd meg nekem, hogy mindez nem civilisatio-e?

Ne álljunk meg e boltok előtt, melyekben minden világrész gazdagsága föl van halmozva, s részint kaczér humbuggal, részint öntudatos soliditással a vásárlóközönség szeme elé kitárva.

E bolt oly hosszú, hogy nem lehet megkülönböztetni: ama nö, ki az áru-asztal túlsó végén áll, szép fiatal leány, avagy vén asszony-e ? A padozattól föl a tetőig minden tér zsúfolva a legdrágább szövetekkel, a legtávolabb s legkisebb sarok is százezreket képvisel. Már most hány ezer font sterling szükséges arra, hogy ily raktár egészen meg teljék, s hány ezer munkás-kéz, gép és találmány ?

Szédül az ember feje, ha csak ennek kiszámítására gondol is; s minden szédüléstől őrizkedjünk, különösen e perczben, hol tisztán látó szemre, ítéletre és gyors lábakra van szükségünk, hogy az utcza másik oldalára, s oda érjünk, hová önt vezetni akarom, kedves olvasóm!

A cabok, fogatok, omnibuszok s targon-czák áradata, mely az Oxford utczában hullámzik föl s alá, látszólag oly végtelen és gyors, hogy gyakorlatlan szem képtelen kifürkészni módot, melylyel e zudulatot átszeghetné. — De itt egy omnibusz áll meg, hogy valakit leszállítson, s egy perezre ugy meggátolja a folyamot tovább haladásában, hogy hullámai tehetetlenül törnek meg rajta, s lecsillapulnak.

Gyorsan át!

így. Most ép tagokkal értünk az Oxfordstreet „túlsó oldalára;" ez neve a dél-keleti járdának. Már itt távolról sincs oly élénkség, oly elegantia mint a másik oldalon, mely alatt az Oxford-utczát értjúk.

A boltok kisebbek, vegyesebbek, olcsóbbak és tartalmuk egészen másfajta. Lakbé-rök felényi sem az, mi a szemközti nagy boltoké. A „túlparton" más is az emberfaj, mely szintén a civilisatióhoz tartozik ugyan, de kétesebb, ruhája kopott, sokszor azon határnak legszélén álló, melyen tul a „mobkezdődik.

Honnan van az, hogy két, csak egyetlen egy ut által elválasztott járda oly egymástól elütő jelleggel bir? Miért? Evvel a „miért-" tel Angolországban nem boldogulunk; mert a civilisatio nem unalmas logikai törvények szerint fejlődik, hanem nagyokat szökik és szeszélyekkel bir s ha nem akarunk elmaradni mögötte, vele kell ugranunk, a helyett, hogy minduntalan megállva, azt kérdezzük: miért? Az angol ritkán kérdezi, hogy miért? — de mindig azt kérdi : minek ? — s e tényleges utilitarianismus által sokkal mesz-szebbre vivék, mint a csaknem oly nagyszámú német nemzet örökös retrospectiv alaposságával.

Tekintsük csak meg azt a széles vállú „gentet," ki rendithetlen lábaival áll ama kurta bolt — angolul „Thop" — kirakata előtt s a legnépszerűbb lovak, vivó kakasok, bulldogok, öklözök, ericket-játszók *) stb. stb. arczképeit vizsgálja műértő szemekkel! A szabó mindent megtett érte, mi emberi erők hatalmában áll; sporting-kabát, nadrág, mázos czipö, kalap, minden gondosan kikefélve, a legújabb divat szerint; a nyakravaló persze kissé fölötte tarka s az óraláncz kelletén tul vastag, s tán nem igazi, de azért nem kevésbbé „gentleman" áll előttünk; hegyes, közepett gondosan elválasztott üstökétől fogva, világos zöld kez-tyükbe erőszakolt ökléig. - - De már most nézzük meg valamivel figyelmesebben ezt a ficzkót!

Tagjai egymáshoz illenek, s arcza nyers izomerő, melyet minden mozdulatában kifejt, szinte kellemesen hat a szemre; a zendülő tagok azonban föllázadnak a civilisált divat ellen, mely kényurilag uralkodik felettök, a gyötrött lábszárakat nádpálczájával akarja kiverni fogságukból, karjaival és kezeivel haragosakat lök zsebeibe, széles szűja megvetöleg köp az uj fénymázas csizmákra, ez ember feszültnek érzi magát a polgárosodás kötelékeiben, legelső alkalommal szét fogja törni e kényelmetlen bilincseket; azon lánczszemeket, mik a polgárisult világgal kötik össze öt, széttépendi, s szabadon s lánczok nélkül térend vissza vadonába, a hon nan jött. A barbárság félremagyarázhatlan bélyegét ütötte arczára, s ez alkalommal szétszuzá orrcsontját. Ez a mi „gentünk" hires öklész — boxer — s nem keze, de ökle munkája után él, ma fényűző kicsapongá-sokban, holnap mint bünős, holnapután mint barbár. Ha be fog következni azon idő, hol hátat kelletik fordítania a czivilisatiónak, mostani álláspontjától nem messze fog távozni, hogy menhelyre akadjon.  Néhány lépés s a polgárosodás oly egészen megszűnik , hogy néhány perez múlva teljesen el is felejthetni azt. Végszélén állunk a czivilisatiónak.

Mielőtt azonban átlépnök e végső határt, kérjük az olvasót, vessen még egy futó pillantást az Oxfodstreet életére, melyben a legmodernebb üzlettevékenység veti hullámait, elegantiát, luxust, humbugot s élvet, élénk, szingazdag képpé alkotva. Más felé fordítjuk ragyogványoktól káprázó szemeinket, s a zajtól elkábult főnket, mely zajjal három milliónyi embert számító város sziv-vére lüktet London egyik nngyobb üterében, s e fris benyomásokkal szivünkben s elménkben egy mellékutczába lépünk.

Csak néhány lépés, és St. Gilesben, azaz oly világban vagyunk, mely épp úgy hasonlít az Oxford streethez, mint a bugaczi csárda ő angol felségének palotájához, vagy mint a nyomorult alak, melynek mély szemüregeiből az éhhalál vigyorog rád.

 A modern élet zaja az Oxord street-ből nem csapna el hozzánk tompa moraj gyanánt, semmi sem emlékeztetne azon világra, melyet az imént elhagyánk; oly  teljesen s oly hirtelen változott meg a jelenet. Más lég, más nap, más házak, más emberek, más érdekek, más foglalkozások, más szokások, más művelődési állapotok, más erkölcsök.

Vannak öreg emberek, kik emlékeznek még azon időre, hol e puszta, hosszú utczák, melyek látására physikai és morális borzalom fut. el, „jók," söt még fashionablek is voltak; a polgárosodás azonban mindinkább elhagyánk; oly teljesen s oly hirtelen változott meg a jelenet. Más lég, más nap, más házak, más emberek, más érdekek, más foglalkozások, más szokások, más művelődési állapotok, más erkölcsök.

Vannak öreg emberek, kik emlékeznek még azon időre, hol e puszta, hosszú utczák, melyek látására physikai és morális borzalom fut. el, „jók," söt még fashionablek is voltak; a polgárosodás azonban mindinkább nyugat felé vonult s a barbárság, mely nyomban követé azt, oly gyorsan hóditá meg e városrészt, mint ahogy távozott a civilisatió.

E szűk, sötét s hosszú utczák, melyek innen kelet felé futnak s helytelenül neveztetnek udvaroknak, London legveszélyesebb utczáihoz tartoznak. Itt laknak a szabadon bocsátott fegyenczek és rabok,  útonállók, tolvajok. A nap és éj minden órájában két rendőr áll ört. s ugyanannyi annak végén is.

Miután fényes nappal is dél van, kissé mélyebbre is bátorkodunk hatolni. Mily világ, mily vad és primitiv élet az, mely itt a szétzüllött művelődésnek romjain épült! A dülöngő, szürke házak tört ablakai még rongyokkal sincsenek betömve vagy papirral beragasztva; minden ajtó nyitva áll, sok lakásnak kapuja sincs, annak jeléül, hogy e lakosság nem bizalmatlankodik egymás irányában.

Minden család ugylátszik, hogy az utczán él és lakik.  Itt egy nő ki lomhalmon ül ajtaja előtt, mialatt ócska, vedlett ruhákat foldozgat, időnkint bebetekintve egy üstbe, mely néhány, lánggal égő forgács fölé van akasztva. Amott egy egész család guggol, nagyanya, anya és hat gyermek, természetesen mind rongyos és mosdatlan; egy bénult, ingó lábú asztal körül térdelnek és theát isznak.

S ha egy napon a Macaulay jövendölte uj-seelandi megjelenik, hogy azon a helyen sirjon, melyen egykor London állott, ugy csak engedjen szabad folyást könyeinek : mert nincs bánatosabb érzés olyannál, mely akkor tölti el szivünket, ha a civilisatio s az egész emberi tevékenység és emberi dicsőség szűk és szükséges korlátait látjuk szemeink előtt.

Dr. Tőkés

BUENOS AYRES.1890. 517.

Pár héttel ezelőtt, — Amerikában nem szokatlan jelenség, — újból forradalom tört ki Buenos-Ayresben, az argentini szövetséges államok fővárosában. A Budapesten megjelenő napilapok közül ez alkalommal némelyek hol Braziliába, hol Chilibe helyeztek át ezt a várost. Pedig Buenos-Ayres éppen nem jelentéktelen pontja a földtekének. Dél-Amerika partvidékének legkedvezőbb pontján, a tengeröböl alakú La Plata torkolata mellett fekszik, lakosainak száma ma kerek számban félmillió (tehát e tekintetben nagyobb is, mint Budapest), paloták hosszá sorával találkozunk benne mindenütt, melyekben számos, milliók fölötti egyén lakik ; száznál több napilapja, egyeteme s nagyszerű múzeumai vannak, utczáin sokkal közönségesebb a lóvasút, mint nálunk (közel 200 kilométer hálózattal), a gázvilágítás mellett a villám (villany) világítás is elterjedt, telefonhálózata kétszer olyan nagy, mint Budapesté, s hogy még csak egy pár jellemző apróságot emeljünk ki, a boltok még 10 órakor is nyitva vannak, s a levélhordók éjjel 11—12 közt is hordják szét a leveleket.

A budapesti lapok tévedése, mely némileg magyarázatául is szolgál annak a sok bolondságnak, amit külföldi lapok Budapestről irnak, alkalmat ad nekünk, hogy egy kis vázlatot adjunk Dél-Amerika e hatalmas városáról, bemutatva több képet, melyek egy részét sokat utazott hazánkfia, Stuller mLászló szívességéből közölhetjük, ki mint mérnök huzamosb ideig működött mind Braziliában, mind Buenos-Ayresben és vidékén.

Az argentini szövetkezett államok köztársasága csaknem egyidős az Észak Amerikai Egyesült Államokkal, de virágzása csak a 60-as években kezdődött, amidőn az európai bevándorlás, különösen Olaszországból, rohamosabbá lett. A főváros, melynek alapítási évét 1580-ra teszik, e század elején csak 40 000 lelket számlált, sőt még 1865-ben is sokkal jelentéktelenebb volt az akkori Budapestnél, mivel lakosainak száma csak 150 000-re ment. De azóta évről-évre 20— 30 000 lélekkel szaporodott, bár néhány évvel ezelőtt egy sajátságos rajt is bocsátott ki, amenynyiben néhány mérföldre tőle, La Plata névvel, a köztársaság székhelyéül egy új várost alapítottak, melynek ma már 100 000 lakosnál nagyobb népessége van.

A La Plata nevű folyó, mely az Uruguay és Paraguay folyók összefolyásából keletkezik, valójában tengeröböl (itt-ott 40 kilométer széles), partjai többnyire sekélyesek. A tengeri hajók Buenos-Ayrestől majdnem két tengeri mérföld távolságra állapodnak meg, onnan csónakokra kell szállni, sőt az utolsó 150—200 méter távolságot magas kétkerekű taligákon teszik meg, különösen a poggyász kihordásánál. A sokszor tervezett kikötői építkezés — a buenos-ayresieknek éppen oly tengeri kígyója, mint Budapestnek a végleges vízmüve.

Ha az utas a La Plata túlsó oldalán fekvő Monte Videoból jön át, Buenos-Ayres a láthatár minden részét betöltő óriási háztengerként terül szét előtte. Nem is csoda. Ez az ifjú város már eddig 5000 hektár óriási területet borit, s még mindig alakulnak a város szélén sugár alakban új városrészek, melyek a központtól már egész mérföld távolságban vannak. Közelebb menve, feltűnik a város nagy kereskedelmi jellege. A parton óriási embertömeg hullámzik, s köztük alig van kényelmesen sétáló egyén, az mind fut, siet, dologban jár; emelő daruk és teherhordó emberek ezrei foglalkoznak áruk szállításával.

A kikötő-hid előtt egy monumentális épület áll, a római arénákhoz hasonló bástyaszerü vámház, melynek belsejében évről-évre egy milliárd forint értéket jóval felülhaladó áru fordul meg. Ha azonban még beljebb megyünk a parttól, Buenos-Ayresnek egy másik jellemző vonása tűnik fel: a modern építkezés.

Mintha óriási sakktábla volna az egész beépített terület, mindenütt nyílegyenes utczák s derékszögű szabályos térségekre ültetett parkok váltják egymást. A csekély számú monumentális jellegű épület egészen eltűnik a sok kaszárnyaszerű lakóház mellett. A lóvonatu kocsik siketítő lármája, a sok távírda és telefon sodrony s mindenütt a tömérdek áruház, boltok kétségbevonhatatlanul tanúsítják, hogy mozgalmas világ központján vagyunk.

Olyan élénk városban, minő az európai kontinensen is csak kevés található. Buenos-Ayrest azért még szép városnak mondani sem lehet, még fekvése is egyhangú a végtelen síksággal a háta mögött, holott a sokkal kisebb Montevideo már tekintélyesebbnek látszik.

A most épülő szép boulevardokon kívül a város nevezetesebb épületei jóformán össze vannak szorítva abba a kis részbe, mely a folyó partjától a Victoria és 25 de Mayo nevű szép terekig terjed. Itt találjuk a kormány palotáját, a posta- és távirdahivatalt, országházát, városházát, a nagy operát s a párisi Madeleine-templomhoz hasonló dómot.

Mindezek igen szép épületek, bár Buenos-Ayresben az építészet nem utánozza az európai modort szolgailag. Igy pl. a központi pályaudvar önáluk svájczi villa jellegű. Ezeken kívül van még a nagy városban 8 színház, 11 kórház, 2 őrültek háza, egy börtön és női javítóház. Hatalmas bevándorlók tanyája, mely előbb kiállításokra is használtatott, kitűnő bőrzeépület s más jelentékeny középületek tllható. A nagy opera, vagy másként Colon-szinház a város tulajdona, s az ottani őszi hónapokban, melyek a mi május-júliusi időszakunknak felelnek meg, a legelőkelőbb olasz énekesek szerepelnek benne.

A porteno (így nevezik a bennszülötteket — kikötő-lakó) rendkívül kedveli az operát, s habár az előkelőbb helyek ára igen magas, 10 forintnál soha sem kisebb, az mindig zsúfolva van.

Buenos- Ayres lakosságának túlnyomó része még ma is spanyol, bár az uralkodó szerepet a nagy számmal (mintegy 100 000 fővel) letelepedett olaszok s a dúsgazdag angol kereskedők játsszák s mellettük a 40 ezerre tehető francziák és nem sokkal kisebb számú németek is számot tesznek.

Az argentin óriási kiterjedésű síkságokon lakó s ma már szokásai s öltözése folytán egész külön kasztot alkotó juhászok és pásztorok sokszor jelennek meg a fővárosban, s nem ritkán láthatunk ernyős fedelű s 6—16 lótól vontatott kocsikból álló karavánokat is, melyek, főképp állati terményeket hoznak a piaczra.

Krécsy Béla   CLEVELAND VÁROS. 1902. 717.

Az amerikai városok közül talán egyet sem emlegetnek nálunk mostanában annyit, mint Clevelandot, Kossuth-szobrának ott nemreg lefolyt leleplezési ünnepélyei óta. Ez az érdeklődés máskülönben is természetes, mert az amerikai városok között, New-Yorkon kivul. Clevelandban lakik együtt a magyarság legnagyobb számban.

Cleveland várost 1893-ban Chicagóból jövet én is meglátogattam, mert kíváncsi voltam magára a szép utczáiról hires városra is, de még inkább az ottani földieinkre. Cleveland a roppant nagyságú Erie-tó partján fekszik s a new-york—san-franciscói ú. n. Pacific-vasut-nak egyik fő állomása.

Az Erie-tó vizszine körülbelül akkora, mint a Dunántúl fele, ugy, hogy végtelennek látszó vizével szinte tengernek tűnik,  s a rajta járó hajók is a tengeri hajókhoz hasonló nagyságúak. A tó különben egyike az öt óriási nagy tóból álló észak-amerikai nagy tócsoportozatnak, mely a legnagyobb édesvíz fölületet alkotja a földkerekségen

Clevelandnak az Erie-tó partján rendkívül kedvező földrajzi fekvése van. Keresztül fut rajta az Egyesült-Államok legfontosabb vasutvonala, miáltal a világ két nagy óczeanjával szárazföldi összeköttetésben van s azonfelül a tavak által vizi összeköttetése van Canadával s a Szent-Lőrincz folyón át az Atlanti-Oczeánnal. Ez utóbbit híd köti össze, mely a város látképével egyik képünkön is látható.

A város utczái feltűnő gazdagon vannak fákkal beültetve s ezenkívül pompás parkjai is vannak, különösen az Erié partján s ezért az amerikaiak Clevelandot az  Erdő-város» (Forest City) névvel szokták illetni. A városnak legszebb utczája az

 u.n. Euclid-Avenue, melyet Amerika legszebb utczái egyikének tartanak. Képzeljük a budapesti Andrássy-út végén levő villasort 2 - 3-szor akkorára megnyújtva, mint maga az egész Andrássy-út; a villák közötti apró kerteket semmi korlát nem választja el, mert az amerikai úgyszólván babonás szeretettel van a kertek iránt s nem kell attól tartani, hogy valaki a növényzetet pusztítsa.

Ez az 5—6 kilométer hosszú tarkábbnál-tarkább villa-sor, mintha egyetlen egy végtelennek látszó kertben volna elhelyezve. Ehhez fogható elragadó szépségű utczát Európában sehol sem találunk s magának Parisnak legszebbcsak rideg palotasor hozzája képest. Megtekintésre érdemes az Erie-tó melletti nagyszerű temető is, melyben a clevelandi születésű Gar-field elnöknek, kit egy fanatikus meggyilkolt, szép síremléke van.

Engem azonban mindennél jobban érdekeltek Clevelandban ottani honfitársaink. A városban hamar észre lehet venni nyomaikat. Az egyik piaczon a magyar gyümölcsárus kofák szakasztott olyan óriási napernyők alatt s ép olyan módon árulták holmiaikat, mint a budapesti vagy szegedi kofák.

Az utczákon itt-ott magyar czégtábla is ötlik szemünkbe s mikor az egyik poros széles utczán mezítlábas gyermekeket láttam a porban hanczurozni, akárcsak Kecskeméten, azonnal észrevettem, hogy a magyarságlakta városrész közepén vagyok. Ez utczán rátaláltam az épülőben levő róm. kath. magyar templomra is, melynek derék, igazi magyar érzésű plébánosa, Böhm Károly úr, szíves vendégszeretettel fogadott. Mindjárt le-fotografáltam a kis templomot, mely akkor már javarészt készen volt s ekkor már honfitársaink is seregestől gyülekeztek körém. Pedig az amerikai magyar nagyon bizalmatlan — bizonyosan saját kárán okulva — az «úrforma» földi iránt, mert kéregetőt Fejtenek benne s nekem is nem egyszer hátat fordítottak. De mikor meggyőződnek róla, hogy az illető nem a zsebükre czéloz, megnyílik a szívük. A clevelandi földiek engem is előbb alaposan kikérdeztek, aztán mikor meggyőződtek róla, hopy ki vagyok s nincs semmi kérni valóm tőlük, akkor aztán meghatva szorongatták kezemet, asszonyaik meg gulyásoshússal, túróscsuszával mindenféle jó hazai étellel csalogattak egy kis magyaros ebédre, a mit, ha tehettem, szívesen el is fogadtam tőlük.

Az amerikai magyar sokat tanult már a bennszülött amerikaitól. Megtanulta különösen a társadalmi szervezkedés erejét. Clevelandban sok hasznos intézményt tartanak fenn honfitársaink csupán saját erejükből. A r. kath. magyar templom s a melléje épített magyar iskola építésére ott létemkor már 17 ezer dollár volt együtt, csupán a clevelandi magyarok adakozásábóL Társas szórakozásokra is alkalmas helyiségeket teremtettek maguknak clevelandi honfitársaink. Én két nagy kaszinóépületüket láttam 1893-ban. Az egyiknek Hungaria-Hall  a neve, jókora három erneletes épület, melyben csinos szinház is van, a műkedvelő előadások tartására. Ennek a kaszinószövetkezetnek többnyire Szepesmegyéből kivándorolt német- s részben tótajkú honfitársaink a tagjai, de ők is örömmel vallották magukat magyaroknak s büszkén mutatták a színpadjuk homlokzata fölött díszeskedő magyar czímert. Vetekszik ezzel nagyságra a másik magyar kaszinó, melynek  Hungárián Hall a neve, csinos nyári kertje is van s hasonlóképen kis színháza. Ennek a kaszinónak tagjai nagyrészt tősgyökeres magyarok, Zemplén ós Szabolcs megyéből. Följegyeztem a kaszinót alapító részvényesek neveit is; a következők voltak: Balázs János, Juhász János, Juhász József, Strick János, Varga János, Zöldi Pál. Mindannyian jó magyar emberek.

A clevelandi magyarság nagy becsülésnek örvend az ottani amerikaiak részéről is, a miben nagy része van néhány ottani vagyonos honfitársunknak, kik földijeik ügyét az amerikaiak előtt is mindenben istápolják. Ezek között első helyen említem Kunz Tivadar gyárost, ki vagyonával már az amerikai milliomosok közt foglal helyet. Azt mondják, Kunz Tivadar a 70-es években mint egyszerű fiatal asztalosmester költözött Amerikába, a hol értelmességével s ügyességével jelentékeny vagyonra tett szert s oly gyárat alapított, mely a maga nemében egyedüli az Egyesült-Államokban.

Kunz Tivadar gyárában ugyanis csupán csak a varrógépekhez való farészek gyártásával foglalkozik. A legtöbb amerikai varrógépgyárnak ő szállítja a varrógépekhez szükséges fa-részeket. Gyárában mintegy 400 lóerőnyi gépezettel több mint 500 munkás dolgozik, kik többnyire magyarok. Ha jól tudom, Kunz úr meczenzéfi születésű s nem csoda, ha sikereinek példája Clevelandba vonzotta előbb az ő földijeit s aztán a felső-magyarországi kiván-dorlottak jelentékeny részét.

Kunz Tivadar azonban a mellett, hogy jó amerikai polgár, egyúttal bőkezű támogatója minden magyar ügynek Clevelandban s az ottani magyar kaszinók alapításában is oroszlánrésze van. Kunz Tivadar mellett tekintélyes tagjai a clevelandi magyarságnak a Black fivérek, kik közül az egyik, Black József egy ideig amerikai konzul is volt Budapesten. Ott van aztán Perczel Lajos közjegyző, kinek nagyműveltségű magyar születésű neje a magyar szellemi mozgalmaknak egyik vezetője; aztán Kohányi Tihamér, az amerikai magyarság legnagyobb lapjának, a Szabadság-nak szerkesztője, buzgón és lelkesen lobogtatja lapjában a magyarság zászlaját. A clevelandi Kossuth-szobor alapításának s leleplezésének története is azt bizonyítja, hogy ottani honfitársaink méltón képviselik elhagyott szülőhazájukat s Cleveland város amerikai polgársága is megadja nekik azt az elismerést, mely a józan s becsületes munkájából élő kivándorolt magyarságot bizonyára megilleti.

Krécsy Béla

A beregszászi templom. 1802. 588. címlap

Egyes vidékek, söt egész népek történetének emlékezetbe hozatalára nemcsak a levéltárakban létező poros irományok tesznek hasznos szolgálatot, de gyakran valamely őskori váromladék, vagy elpusztult templom néma kövei, ezeknél még szebben és hivebben beszélnek, s mintegy ellenállhatlan erővel ragadják a szemlélő képzeletét, a sötét multak titokszerü eseményeire; azon időkbe melyeknek lételüket, születésüket köszönik, s melyet elmúlt ifjúságukként nem szűnnek meg gyászolni, mig csak végkép el nem enyésznek. Valahol olvastam, hogy „néma kövek nemcsak földgömbünk kép zési menetét beszélik el nekünk, oklevelei azok a népek történetének is, valamint az egyes korszakok jellemének. Építményeivel — mintegy kő-betükkel — elég világosan jegyzi fel a nép, a kor lelki s társas világa állapotát, működése és mü v eltség e körét." És ezen állítás valóságáról meggyőződhetünk, ha a különböző jellemű nemzetiségek, népek, nagyobb szerű építményein figyelmesen végig tekintünk; mindenikén azon népnek jelleme tükröződik vissza, mely azokat építette.

Az egyes koroknak is megvannak saját jellemei. Például : a középkor, egyrészt harczias, lovagias és nyers, másrészt hitbuzgó levén, emlékeit is e két irányban találjuk kifejlődve, úgymint : a várak, és egyházi építményekben. De az idő romboló hatalma,? s nagyrészt a dúló csaták és háborúk is egyenlő kíméletlenséggel pusztították középkor ezen emlékeit; s mig a várak e kettős rombolást ki nem állva, már csak romokban siratják multjo-kat; addig a vallásos építmények — habár gyakran egészen feldulattak is — folytonos újítások és javításoknak köszönhetik, hogy jelenkorunkig hirdethetik az Isten dicsőségét, s a multak történetét.

E templom is egyike azon sokat szenvedett építményeknek, melyek már egyszer végpusztulásra jutottak; ez is romjaiban, hirdette már csak az igét.

Bártfa város és a bártfai fürdő. Földrengés 1863. 112.

Ki ne ismerné a régi s nagy hirü bártfai fürdőt, legalább nevéről ? Ez a magyar s lengyel betegek és mulatni vágyók hazánkbeli Mekkája.  Midőn más, most nagy hirü fürdőintézeteink, még nevökről is alig voltak ismerve orvosi közönségünk előtt.

Hogy e fürdő e század negyedik évtizedének a végén s az ötödik elején meg nem érdemlett hanyatlásnak indult, annak a magyar és lengyel megváltozott politikai viszonyok, továbbá a hazánkban még nem annyira divatozó hirdetések elmulasztása (hajdan csak a meggyógyult beteg és nem a lapok hirdették a fürdőt szűk körükben), más fürdőkhöz való vasutakoni könnyebb juthatás, végre hazánk sok uri betegének azon viszketeg-eső záporral omlott, oly félelmes zúgással, mintha mennydörgött volna, vagy legnagyobb ágyukból egész ütegek süttettek volna el, — délről északnak jövő, s egy perczig tartó mozgás renditette meg a földet, mely már apr. 21-én esti 9 órakor kis rázkódással, s az erre következett és ismételt földlökéssel jelentette volt magát előre.

Némely ház egészen összedőlt, a többinek vagy kéménye esett le, vagy falai repedeztek meg; szóval, egy ház sem maradt sérelem nélkül; mindnyájan a mezőre siettek, éltük szabadítása végett, mikor ezen tudósítást irom (Péczely szavai a Hírmondó 1783. 34-ik levelében) 10 órakor már 12-szer való indulást olvasának.Későbbi april 26-diki tudósitás szerint : még a föld teljességgel meg nem állapodott, addig  vonat nem indul.

A vár sok ezernyi forint kárt szenvedett, a városban levő jelesebb épületek megrontattak, a házaknak falai ledöledeztek; annyiból boldogoknak mondják magukat a lakosok, hogy halálos áldozattól az Isten kegyesen megmentette őket. Már újra megint 9-szer éreztetett a föld megindulni, noha nem oly erősen mint április 22-én „A földindulásnak ezen következetit látjuk : valamely kénköves, sárga és kékellő materiát, mely a föld gyomrából felvettetett, és valamely fövényt. melyhez hasonlót azelőtt nem láttunk, a kutak, melyek 50 ölnyi mélységüek is, közönséges fövennyel, melyet a megindult föld' kihányott, bedöltek.

Azon fövény egynehány óra múlva elnyelettetvén, elveszett, a kutak pedig kinyíltak. A közel levő térségeken és szántóföldeken oly nagy nyilasok lettek, hogy egy ló is bele eshetnék. A körüllevő faluk sem maradtak kár nélkül. (Hírmondó. 1783. 36-dik Levél. 284. lap.)

A jelen földrengés a várat, melyet még a múlt rázkódás igen megviselt, tökéletesen romba dönté, ugy-hogy többé katonaságtól nem is szállatott meg 1808-ig.

A felségtől haszonvehetnek nyílvánittatván, mint ilyen, területe a városi lakosok közt 1784-ben elárvereztetett. Később sánczaiban kukoricza, bástyáin zab s más gabonaneműek termeltettek.

(Holéczy : Körültekintés a komáromi várban. Szépliteratura. Ajándék-ban Pest 1821. 179.1.) — Máj. 5-dikén kelt tudósítás — a Hírmondóban — többi közt ezeket jegyzé fel : „A föld még most sem állapodott meg, hanem majd naponként ingadozik. Azért is a lakosok legtöbben csak fél szemmel alusznak maguk vagy mások házaiban. A katonaságba szomszéd falukba költözködött; egynehány nap múlva holmiját is elhordta.

A lefolyt évtized második felében e fúrdőintézet phoenix mdárként kezdett romjaiból, melyekbe egyrészt az orosz hadsereg, másrészt tüz döntötte, lassankint emelkedni. Ezen újjászületés három évvel ezelőtt érte el tetőpontját, midőn három tekintélyes sárosmegyei uri földbirtokos, u. m. Dessewffy Albert, Bánó Miklós és b. Kloch urak e fürdőt Bártfa városától, mint e fürdő tulajdonosától inkább e hazai intézet emelése tekintetéből, mint haszonlesésből, 8 évre bérbe vették.

Azóta a szebbnél szebb paloták, melyek kényelem tekintetében is minden igénynek megfelelnek, nagyvárosi gyorsasággal állíttattak elő. A fürdőíntézetekhez szorosan tartozó gyógyeszközök részint kijavíttattak, részint megszereztettek.

Az ásványvíznek az orvosok tájékozására elkerülhetlenül szükséges uj vegyelemzése eszközöltetett ; szóval, megtétetett minden, ami arra szükséges volt, hogy e fürdőintézet megérdemlett régi jó hírét visszanyerje.

Hazánk, sőt a külföld hasonló természetű vizeível és fürdőintézeteivel is kiállja a versenyt.  E fürdőhelyre most Kassáról (ameddig gőzkocsi jár) részint postán, részint magán gyorskocsin 10—12 óra alatt juthatni.

Van benne a városi tisztviselői lakon, nyilvános termeken s kávéházakon kívül 44 személyre szálloda. Az ujabb kimutatásokból láthatni itt más hatalmas tényezők is vannak, melyek  vizet fontossá, s más nem csupán egyszerű vizekkel egyenjoguvá teszik. Vas, és ennek jótékonyságát elősegítő nagy mennyiségű szénsav-tartalmára nézve kiállja a bártfai viz sok híres  vas tartalmú  vizzel kiállja a versenyt.

Kivévén Parádot,  Élőpatakot és Buzást, az ismert vasas vizek királyait, a többiek Bártfát nem sokkal múlják fölül; sőt ellenkezőleg,  bártfai viz számos más nagyhírű vasas vízen túltesz  De nemcsak a hazai vizek közt kitűnő helyet foglal el a bártfai e tekintetben, hanem a legkeresettebb külföldiekkel is versenyre szállhat.

A fördőintézet gyógyeszközeihez a szükséghez mérve melegített s hideg ásványvízen kívül tartoznak még : kitűnő juhsavó  félórányira a fürdőtől fekvő Hosszúrétről. Ingyen használható testgyakorlati készülékek ; két ujabb, fölülről, oldalról s alulról jövő vizsugárral ellátott hidegviz-zuhany; külön méhzuhany; a keresettebb ásványvizek kereskedése,  két gyógyszertár a városban, 1861-ben alapították.

A városban gyobb részt bérházak található, kétszázhatvan lakószobával, 3 bolttal és 81 fürdőszobával, melyek közöl 34 a városi épületben van; ezekbe csappal ellátott csövek vezetik a meleg és hideg ásványvizet. Ezen fürdőszobák még azon kényelemmel is bírnak az ugyanazon épületben lakókra, hogy a lakószobáktól csak 3 lépésnyi sikátor által vannak elválasztva. A magánházakban levő fürdőkádakba csak hordják a melegitett ásványvizet.

A lakások nagy számából láthatni, hogy itt nagyobb részt bérház, kétszázhatvan lakószobával, 3 kereskedői bolttal és 81 fürdőszobával, melyek közöl 34 a városi épületben van; ezekbe csappal ellátott csövek vezetik a meleg és hideg ásványvizet.

A fürdőszobák még azon kényelemmel is bírnak az ugyanazon épületben lakókra, hogy a lakószobáktól csak 3 lépésnyi sikátor által vannak elválasztva. A magánházakban levő fürdőkádakba csak hordják a melegitett ásványvizet. A lakások nagy számából láthatni, hogy itt kedve szerint válogathatja a vendég lakószobáit.

Reggeli és délutáni zene a sétatéren mulattatja a vendégeket az idény alatt, továbbá számos bál, melyek s különösen az Anna-napi igen fényesek szoktak lenni.

Az ásványvíz-források a Kárpátok azon ágának, melyet Beszkidek hegységnek neveznek, déli részén. Bártfától fél órányira egy északtól délfelé terjedő, mintegy 3 mfdnyi hosszú s 200 lépésnyi széles, pompás fenyvestől környezett.

A fürdő névsora szerint volt összesen 479 vendég; ezekből magyarországi 264, galliciai és orosz-lengyelországi 214, bécsi 1. A magyarországiak közöl uri vendég 188, cseléd 76; a galiciai 10 lengyelországiak közöl uri vendég 178, cseléd 36. A vett ásvány-vízfürdők száma 65968 ezt a 367 vendégre (a cselédséget nem számítva) fölosztva, egyre 179. fürdő esik. Hideg édes-vizi zuhany használtatott 912-er; azonban e szám nagy része egészségesekre esik.

A betegségeknek, melyek gyógyulását vagy javulását a bártfai viz használatában keresték, legnagyobb része olyan bántalmakban állott, melyeket a rendellenes alkotású vér következményei gyanánt kell tekinteni, s részint mint az egész szervezetet megtámadó, részint mint helyi (localisált) kórok léptek föl. Ezen rovatba tartozó betegek nem győzik eléggé magasztalni a bártfai viz jótékony hatását.

A Vasárnapi. Újság 1860 évi 34 számában a bártfai fürdő múltjának s jelenének egy bővebb ismertetése jelent meg, s azon számban egy kép is látható, mely a fűrdőintézetnek egy másik pontját, az u. n. Úri utczát tünteti fel. A nagyszámú és csinos épületek valódi kis várost képeznek, melyben legnevezetesebbek a Bártfa város birtokához tartozó nagyszerű épületek, melyekben a vendégek mindenféle kényelemmel, lakó-fürdőszobákkal, tánczteremmel, kávéházzal, színházzal, kápolnával stb. is találkoznak. Van ezeken kivül számos magánház, hol az egyes vendégek szintén olcsó és kényelmes lakásra találnak.

A fürdő vidéke igen regényes s kirándulásokra felette alkalmas. — A fürdőidény jun. elejétől aug-végéig tart. Ami magát Bártfa városát illeti, ennek egyei részeit szintén bemutatták már képeink.

Mind megannyi tiszteletre méltó régiségek, mikre oly ritkán akadunk hazánknak különösen alsóbb vidéki városaiban, hol a török-tatár hadak pusztításai alig hagyának fenn a mai nemzedéknek egy említésre méltó épület-maradványt.

Bártfa Sáros megyének ezen egyik sz. kir. városa hazánk történekében gyakran igen fontos szerepet játszott s a legrégibb időktől fogva királyainknak különös figyelmében s kegyében részesült.

Eperjeshez 5, Kassához 9 mérföldnyi távolságban fekszik, közel a lengyel határszélhez. Némelyek nevét így is irják : Bárdfa Nevezetességét az ujabb időkben nagy mértékben elvesztette s legnagyobb érdekét most is nagyhírű fürdőjétől nyeri, mely most évről évre újra emelkedik.

 Osztrák-mgyar viszony  (Folytatás.)

A bécsi kormány csak olybá tekinti Magyarországot, mint a nyersanyagok gazdag raktárát, amit az osztrák kézműipar gyártására beszolgáltat. Ahol csak az utazó megfordult, kitűnő borokkal gazdag pinczékre, gabonával tele magtárakra, lovakkal, szarvasmarhákkal, gazdag ménesekre s gulyákra talált.

Mikor aztán a tulajdonosok előtt dicsérőleg emelte ki e jelentékeny jövedelmi forrást, mindannyian ama panasszal állottak elő, hogy vagyonukat nem tudják kellőleg értékesíteni. Egy magyar iró közölte vele (mármint a szerzővel), hogy például a dohány, amelynek mázsája körülbelől 20 forint, a határon túl a vám miatt értékben kétszereződik, így tehát a kivitel nagy nehézségekbe ütközik s megnehezíti a kereskedelmet.

Több ízben szerveztek kereskedelmi ügynökségeket, hogy a külfölddel érintkezésbe lépjenek, de minden igyekezetük meghiúsult az osztrák kormány közbelépése miatt. Egész Európában a nemesség joga s kötelessége volt a honvédelem. Ez érvényes még maiglan is Magyarországon. Az állandó hadsereg életbeléptetése óta e tekintetben nem történt semmi lényeges változás. A hadi létszám manapság kilencz gyalogezred 27 ezer emberrel, 13 ezred a határvédelemre 52 ezer legénnyel, hét huszárezred 8400 emberből. Az állandó hadi létszám tehát 87 400 ember.

A magyarok szomszédjai a törökök(?), akikkel folyvást hadi lábon állanak s folytonosan készenlétben kell lenniök a török támadás visszaverésére, ami nagy befolyással van a nemzet jólétének emelésére. A határőrvidéken a nemesi osztály nincs képviselve, egyedül a király a föld biiiokosa. A lakosság katonai szolgálatokat teljesít Aztán ismerteti a csaj kasokat s a követ¬ kező fejezetben indul a Kárpátok felé.

Azon reményben, hogy a Mátra hegységén kialudt tűzhányóra talál, elfogadta báró Orczy József meghívását, a kinek e hegységben timsó-gyára volt. Meghívta őt. hogy töltsön nála egy pár napot. Budai barátaitól szíves búcsút vett. de Hajnóczyt, a ki nagy bajba keveredett, nem találta otthon. Azt írja felőle: «nem igaz az, hogy összeesküvő lett volna s fölebbvalóinak életére tört volna. Nem csábíthatta őt el a hazafiság fellengző ábrándja, hogy föllázadjon iirülkodója ellen. Néhány elvakult rajongó sodorta őt veszedelembe; tudom, hogy felsőbb helyről intézték ellene az alattomos ármányt, hogy aztán megfosszák életétől. Halála után is, mint kedves barátomról emlékezem meg s bátran védelmezem s kegyelettel őrizem emlékezetét.

Budáról Gyöngyösre vette útját az angol tudós, a hol már báró Orczy várakozott reá. A hegyes-völgyes vidéken előfogatot használt s több helyen kiszállott, hogy a földtani viszo¬ nyokat tanulmányozza. A báróról megjegyzi, hogy nagyban termelt sziksót és timsót, aztán volt egy üveghutája is. Az üveghutából körül¬ belől 7000 frank tiszta jövedelmet húzott. A bányászatból, mint a báró megjegyezte, igen kevés haszna lehetett. Párádon az üveghutához közel gyógyhatású savanyúviz gazdag forrása buzog, mely valamely népesebb országban ugyancsak kifizetné magát. Megemlíti, hogy ily-nemű forrásra nagy utazásai közben seholsem talált, nemcsak mennyisége, de ininősége is felköltötte figyelmét. Szálláson a báró fogadta. Gyönyörű magyar ruhái, aztán pipagyűjteménye nagyon megtetszettek neki, mert még ilyet sehol sem látott Gyöngyösről Eger [felé vette útját Kompolton keresztül a báró kíséretében, hol is GrassalkovicH herczeg uradalma feküdt, melyet a báró haszonbérelt. Itt megmutatta neki bivaly¬ csordáját, közölvén véle, hogy e jószágok teje és vaja sokkal izletesebb és táplálóbb, mint a teheneké. Tudósunk meg is Ízlelte, de nem nyerte meg tetszését: ezt azonban a kezelés hiányának lóvja feL A báró által haszonbérelt uradalom magtára és pinczéi nagyon megnyer¬ ték tetszését. Habár nem voltak is olyan nagy hordók, mint a heidelbergi hírneves hordó, 20 ember is belefulhatott volna.

Ebéd után búcsút vévén a bárótól, Egerbe indult. Hallotta később, hogy a báró ellen szőtt ármányok következtében elvesztette Lipót király kegyét, azzal együtt a föispinságot is. A trónörökös pedig, aki ismerte érdemeit, megígérte, hogy ha ő kerül a trónra, kárpótolni fogja mindenért. Ki is nevezte később Zemplén vármegye főispánjává. Ez a magas tisztség, épen úgy, mint Magyarországon a legtöbb köz¬ hivatal, nagy kitüntetés ugyan, de keveset hoz a konyhára, körülbelől 2000 frank évi fizetése lehet, mely összeg még a vendégeskedésre sem elegendő, mit a megyei közgyűlések alkalmával rendezni szoktak. Kompolt és Eger között fek¬ szik a dohányáról híres Debrő. Az itteni dohányt 15%-kai drágábban vásárolják meg, mint a más fajtát. Útjában, mint szenvedélyes ásvány-gyűjtő, szedegeti össze a kövületek különböző fajtáit s azokból több példányt küld ösmerősei-nek, sajnálkozva említvén föl, hogy a tudos-világ nem ismeri Magyarország ásványgazdag¬ ságát.

Egerbe érvén a város mellett fekvő hegyeket kutatja át s az ott talált bőséges kövületekben gyönyörködik, majd pedig a szőllőket barangolja be s meglepetésének ad kifejezést, hogy e hegy¬ ség csaknem a tetejéig szőllőtermő. Legtetején pedig nagy mennyiségű eczetfa erdőség terül el. Ezt a tímárok a bőr cserzésóre használják fel Debreczenben. Ellátogatott mégPelső-Tárkányba is, hogy megvizsgálja az ottan termő márványt. Gyönyörködik az érseki palotában, de csak annak romjaiban, mert a szigorú érsek az elődje által épített kéjlakot épen akkor bontatta le. A falu közelében igen gazdag hévviz-forrás buzog föl, de MZ érsek ezzel sem törődik s tel¬ jesen elhanyagolja, pedig itt kitűnő fürdőt le¬ hetne létesíteni. Az egri bor nagyon jól Ízlett a/ angol tudósnak, mert még a burgundi bor¬ nál is többre becsüli. Tréfálkozva jegyzi meg, hogy a pinczér az érseki pinezéből még jobb bort hozhatna, de ahhoz nehezen lehet hozzᬠjutni. Megismerkedvén az ottani doktorral, ez olyan borral kínálta meg, mely még a torkát is égette. Csodálkozik aztán a fölött, hogy a szeszes italok darusításának joga vagy a birto¬ kosok vagy egyes községek kizárólagos kivált¬ sága s a vendéglősöknek másféle bort nem is szabad árusítani, innen van aztán, hogy ezek még a legjobb bort is elrontják, hogy jövedel¬ müket szaporítsák. Innen van aztán, hogy a külföldi utasok a vendéglőkben többnyire közép¬ szerű bort ihatnak. Keserves szavakban panaszolja el, hogy ez az egyedárúság mennyire alásűlyeszti a kereskedelem tisztességét. Az érsek által épített főiskola is a borfogyasztás jövedelméből épült. Szomorú dolog, hogy ily alapból tartja fenn a műveltség palotáját az az érsek, a ki az Esterházy-család tagja s magánjöve¬ delme is többre megy 200,000 franknál s az egri érsekség talán az egész királyságban a leggazdagabb. Néhány századdal ezelőtt Magyar¬ ország fejedelmei szemet is vetettek ez óriási jövedelmű érsekségre s az érseki székbe vala¬ melyik családtagot ültették. Háború idején az érsek éppen olyan sereget állított ki, mint az esztergomi érsek. Jövedelme évenként 500 000 frankra tehető. Főiskolájának berendezése igen Ízléses. A termek boltozatai gyönyörű freskókkal diszitvék. A könyvtár boltozata pedig a tridenti zsinatot ábrázolja gyönyörű festmény¬ ben. S e festményen látható az érsek alakja, a mint az eretnekekre löveli az égi tüzet. E fal¬ festményekről azt jegyzi meg, hogy ily szépeket még Olaszországban is csak elvétve látott. A festő már nem él. Magyarországi születésű volt s Bécsben tanult. A főiskolának van csillag¬ vizsgáló tornya is, melynek műszereit Angliᬠban gyártották. Itt egy délkör vonta magára figyelmét, mely állítólag 15,000 frankba került. Sajátságos, hogy ez az érsek magára vonta a császári kormány neheztelését azon merész¬ ségéért, hogy e műszereket Angliában rendelte meg, mire aztán ama mentséggel állott elő, hogy előzőleg a pápa jóváhagyását kérte ki. Mostanában természettudományi gyűjteményt rendeztek be. Képviselve van itt egész Magyar¬ ország madárvilága, de — fájdalom — a kezelés nagyon gyarló, úgy, hogy félni lehet attól, hogy a kezdeményezés, mindjárt keletkezése idején balul sikerül. Meglátogatta az érseki palotát is, de azt bizony igen nyomorúságosán bebutoro-zottnak találta. Nem talált ott semmit sem, a mi azt kényelmes otthonná tehette volna. Minden merev, sötét s ízléstelen. Habár ajánló¬ levelei kéznél voltak, azokat nem mutatta föl az érsek előtt. Talán betegsége mentheti őt, hogy a miatt mindeneket elhanyagol. Meghívta ebédre is, hol rendkívül szívesen fogadta. Az¬ után megnézte szép lovait s tréfásan jegyzi meg, hogy egész Eger városában ezek nyerték meg legjobban az ő tetszését. Eger városában nincs semmi sem, a mi arra csábíthatná az idegent, hogy ott hosszabb időt töltsön. A város szétszórt házai silány építkezések, csak a kano¬ nokok lakásai tehetnek kivételt. Láthatni itt egy törökök által épített tornyot, mely még elég jó állapotban van. Egyik főjövedelmi czikke a város lakosságának a méz- és viasz-termelés. Eger környékén több timár-műhely van, a hol piros, sárga cs fekete birka-bőröket készítenek, a két előbbit női czipökre használják, de ezek bizony hamar vesztik szinöket.

Egerből a Tiszán-túli vidékre igyekezett, mert hallotta, hogy az ösmagyarok fönmai adt szokᬠsait itt tanulmányozhatja legalaposabban. Anagy róna tárult fel előtte. Az érsek uradalmi inté¬ zője és mérnöke kisérték egy ideig útjában. Útközben két kisebbrendü salétrom-gyár vonta magára figyelmét. Betért oda is, hogy a készí¬ tés módját megismerje s értesült a felől, hogy mivel a salétrom a kormány egyedárúsága, itt csak nyers állapotban állítják elő s a kormány tisztviselői a felsőbb helyen megállapított ár-ban veszik át s azt nagy tömegben küldik a tisztító műhelybe s Ausztriában dolgozzák föl. Ezen a rónán leginkább meglepte a szerte kóválygó gólyasereg, mely oly szelíden viselte magát, hogy alig-alig rebbentek fel az emberek közeledtére. Itt-ott elszórtan látott magas trágya¬ dombokat s értesült a felől, hogy ezek ott feküsznek már régóta használatlanul, mert a mint hallotta, Magyarországon több megyében a földet sohasem kell trágyázni. A földművesek három évenként ugart hagynak s ez helyette¬ síti a trágyát. Sajnos Magyarországon még a földművelés gyei-mekkorát éli. Néhány óra múlva értek el a hídvégi pusztára, hol az érsek ménese legelészett. Gyönyörű fajlovaiban gyö¬ nyörködött s ama kérdésére, hogy az érsek miért nem tenyészt magyar lovakat, azt nyerte válaszul, hogy ezek jóval apróbbak s nem olyan mutatósak. A mágnások és magyar főurak többnyire idegen fajlovakat alkalmaznak. A ménes-inester német volt s a német rendszer szerint kezelte az uradalmi ménest. Majd kissé távo¬ labb a tehén-csordát nézte meg. Szebb tehén¬ istállót még sehol sem látott, de azért a tejet nyomorúságosán kezelik. Az érsek nem is értékesíti, megelégszik azzal, hogy az udvarát látják el tejjel és tejtermékekkel.

Másnap Poroszló felé vette útját. Itt vannak azok a sóraktárak, a melyekbe Máramaros megyéből tutajon szállított sót raktározzák. Innen viszik aztán tovább szekereken az ország ama városaiba, melyek só eladási joggal van¬ nak fölrubázva.

A poroszlói korcsmában még csak ebédet sem kaphatott. Ajánló-levele révén egy Szombati nevű magyar nemes úrhoz tért be. Itt aztán kedvére ehetett és ihatott s az egri bort többre becsülte a burgundinál. Jókedvűen kelt át a . Tisza vizén, mely a Duna után az ország leg¬ nagyobb folyója Fürcd-íelé igyekezett. Mivel állítása szerint Magyarország ezen vidékére nem azért jött, hogy itt a művészet s tudomány remekeiben gyönyörködjék, de inkább azért, hogy a magyarokkal s azok szokásaival meg¬ ismerkedjék : Füreden igen jól találta magát. Ez a község körülbelől 500—600 házból áll. Mindegyik földszintes, többnyire náddal fedve. Lakosai földművesek s pásztorok. Egy olyan nemes földművesnél ebédelt, a kinek körül¬ belől 2000 juha s 500 szarvasmarhája volt. A kosoknak szarvai oly kacskaringósak voltak, milyeneket még nem látott. E községben nehe¬ zen boldogult s csak az orvos gagyogott vala¬ mit németül. Azt hitte, hogy itt majd csak talál alkalmas szállásra, de nagyon csalódott s a községházánál nyitották meg számára azt a szobát, hol a megyei hivatalnokok szoktak tanyázni. Nem volt ott egyéb bútorzat, mint egy asztal, egy pár szék s egy szalmazsákos ágy. Vacsorára rántottánál s juhtejből készí¬ tett sajtnál egyebet nem kapott.

Magyarországon az alsóbbrendű, osztály nem igen veszi igénybe a vendéglőt. Úgy utaznak, mint valami karaván s az éjszakát is szabad ég alatt töltik el. Kifogják a lovakat

a szekér bői s a mezőn legeltetik. Egy pár legény ébren van,.

vigyáz s a többiek jóízűen alusznak. A paraszt gazdák inkább szeretnek pihenni otthonukban az eresz alatt vagy pedig valamely szalmakazal tetején. Még a gazdagok sem fektetnek valami nagy súlyt a kényelemre. Elszörnyüködve irja, hogy egy főrangú úr, kinél szálláson volt, csak a felsőruháját s csizmáit vetette ló.

Huszonnégy órát t öltvén Füreden. J)rbi'e-i-:einiek vette útját. E két város közt fekvő terület egy óriási nagy puszta. Habár a távol¬ ság 50 (angol) mérföld, a pusx.tán községnek liire-hamva sincs. Csak feleútján. a lloriobd-t/t/oit van egy elég jó korcsma. Időről-időre egymástól messze távolban vett észre egy-egy magános kutágast. Óriási kiterjedésű puszta ez a habár műveletlen föld, nem lehet mondani, hogy használatlanul heverne, mert roppant mennyiségű jószág legelész a mezőn. Bárány-bőr bundájukat kifordítva viselő pásztorok hó¬ napokon át a szabad ég alatt őrizik a ménese¬ ket és a gulyákat. Sajátságos szokásuk a pász¬ toroknak, hogy egészségi szempontból zsírral kenik be fehérneműjüket, úgyhogy egész nyáron át egyszer se mosatják ki. Azt mondják, hogy ez az eljárás megszabadítja őket a leg.yek, szúnyogok és egyébb férgek bosszantásaitól.

E pusztán igen gyakran jelennek meg a ra¬ gadozó madarak seregei. Egy helyen körülbelől tíz havasi sast számlált meg. Az itt repkedő ölyük olyan vakmerők, hogy a kutyákkal az elhullott dög zsákmánya fölött valósággal harczot vívnak. A mocsaras helyeken számos vizi-madár repked.

Alig kezdte meg a pusztai utat, mikor az utón keresztül futott egy nyúl. Kísérője a fejét rázta s látta rajta mindjárt, hogy elkomolyodik. Kérdezte tőle, hogy mi baja van ? Azt válaszolta, hogy közülök valamelyiket valami szerencsét¬ lenség éri, mert az úton keresztül futó nyúl annak kétségtelen előjele. Említette, hogy ezt már több ízben személyesen tapasztalta. Mivel egész útjában csak a rósz ebédeket tekinthette szerencsétlenségnek, mert ezek önkéntelen böjtre kényszerűek, - - e babonás hiedelemre azt jegyezte meg. hogy ezt a nyulat jobban szerette volna látni az asztalon. Igazán saját¬ ságos, hogy kísérőjének babonája csakugyan bevált. Rettentő szél kerekedett s mikor már csaknem a korcsmához értek, kísérője ki akar¬ ván nyitni az állás kapuját, hogy a lovakat be¬ vezesse: a szélroham a nehéz ajtót visszavágta s szegény kísérőjét úgy a falhoz szorította, hogy csaknem minden csontja ropogott. Eszmé¬ letét veszítve szállították be a korcsmába s csak nagy sokára jött magához. Szerzőnk elmésen jegyzi meg, hogy ez a babona őt is babonássá tette, mert az országúton keresztül szaladó nyúl mintha azt jövendölte volna, hogy hiába éhezik nyúlhúsra, Magyarországon attól vásik a foga. Debrerzen, fi'!ixl:oi<íj«, xz(i)p<tiia, kenyere, i/iilnijii slb. K város keletkezése szerzőnk előtt csaknem meseszámba megy. El nem tudta kép¬ zelni, mi indította ennek első lakóit arra, hogy olyan helyen telepedjenek le a hol, folyamnak, építési anyagoknak, fának, kőnek híre-hamva sincs. Ezenkívül a szöllőtermő vidékektől is jó távolra esik. Habár Debreczennek számos kivált¬ sága van s város nevet visel, mind a mellett inkább csak nagy falunak tekinthető s azt hiszi, hogy egész Európában ez a legsivárabb s 1-eg-s/ánalomraméltóbb fekvésű város, pedig egy¬ általában nem mondható, hogy lakossága sze-génysépgel küzködnék. A várost mindenfelől j-övenykerítés veszi körül. A házak nagyon csekély kivétellel földszintesek náddal, fedvék s többnyire a tetőig felérő tűzfallal néznek az utczára. Az utcza sehol sincs kikövezve, de egyes utczák közepén a gyalogjárók számára deszkapalló van lerakva. Lakossága napyobbára kálvinista. Külső megjelenésük, sőt ruházniuk iá sötét és komor, úgy, hogy ezen város ő benne is komor hangulatot ébresztett. A kálvinista felekezetnek egész Magva róiszágrn iit van a legnagyobb főiskolája, ízléstelen ócska épület, sőt nagyon gondozatlan. Hasonlít külsőleg az angol szegényházakhoz. Itt volna az ideje, hogy lerombolják. Mind e mellett e rozzant épület nemcsak nagyon tudós, de valóságos, világhirű lángelméket bocsátott ki falni közül. Nagyon sok növendék folytalja itt tanulmányait. A legátrwok, a kik a kollégiumban laknak, ez időtájban 400-an lehettek. Körülbelől nyolczan szoronganak egy kis szobában, úgy, hogy a nyolcz ágy alig-alig fér el. Azonkívül körülbelől ifjú tanuló jár a kollégiumba, hol délelőtt három órát, s délután ugyanannyi időt töltenek el tanulással. Mivel csak négy pio-fesszora van a főiskolának, ezeknek felügyelete alatt kilencz legátus, vagyis esküdt-diák tanítja az ifjakat s ezeknek szüleitől némi jutalomban részesülnek. Ellátjuk őket ebéddel s vacsoraval. A professzorok évi fizetése körülbelől 1500 frankra megy. Az igazgat ó, professzor meghívta szerzőnket a legátusok istenitiszteletére. Melyen meghatotta őt a diákok gyönyörű zsoltáréneke. A köny\tárba is fölvételiek, a hol csak klaszikus munkákat, scholasztikus bölcseszek műveit s poriéi te theologiai értekezéseket talált. Látott ott két vagy bárom elefánt-fogat, egy őskoii szarvas-koponyát, a miket álliiólng a Tiszából fogtak volna ki. Jóizüt nevetett azon, hegy a történelem tanára kilencz évi tanárkodása alatt még csak a középkornál járt magyarázataival, olyan hosszasan, részletesen mélyedt bele tan¬ tárgyába. Debreczen azonban nemcsak főiskolᬠjáról, de főleg szappacgyártásáról, kenyeréről. a gubáról, pipájáról és évenként négy országos vásáráról is nevezetes. Ezek a czikkek a város gazdagságácak forrásai. Megemlékezik még a kerületi tábla iparűzéséről is, melynek tagjai állítólag epymás után gazdagodnak, mert az igazságot jó pénzért árulják.

A debrcczeni ftziifi^nnt nemcsak az ország¬ ban, de még a külföldön is előnyösen ismerik. Itt aztán részletesen leírja a szappangyártás minden parányi mozzanatát, dicséri, hogy az milyen szép fehér, könnyű s a mosáshoz nagyon alkalmas.

Majd a debreczeni kenyerei magasztalja. Soha fehérebb, könnyebb s jobb izű kenyeret nem evett, mint Debreczenben. S aztán egy-egy kenyér oly nagy, mint egy malomkerék. El¬ ment a kenyérsütőkhöz ; végignézte a kenyér¬ sütést a dagasztástól kezdve mindaddig, míg azt a nagy boglyakemenczéből lapáton kihúz¬ ták s egy pár lapon keresztül leírja, hogy azt miként készítik. Ajánlva az an^ol asszonyok¬ nak, hogy ezt tanulják meg.

A guba már kizárólag magyarországi gyártmány. Debreczen ennek gyártásában js kiválik a többi városok közül. A gubakészítést is türelemmel végignézte s nagyon megtetszett neki, mint nagyon czélszerü és alkalmas ruházati czikk. A debreczeni salétrom-gyárban is jó sokáig időzött, melynek igazgatója német szár¬ mazású úri ember volt, a ki elpanaszolta neki, hogy a kassai császári raktárba milyen olcsó árért kell szállítani az itt készített salétromot. A Kzarvwvnarha tenyésztése szintén egyik fő-forrása Debreczen nagy gazdagságának. Egy Biró nevezetű polgár néha-néha 10,000 számra is viszi a vásárra a jószágait. 17:!!t-ben. mikor a hosszú és tartós tél következtében elfogyott a takarmány-, több mint nyolczezer jószág hullott el s ezt a veszteséget alig-alig érezte meg. A négy w.cfíiyo.s IHÍXÚI- idején óriási Debre¬ czenben az idegenforgalom, sőt a peres felek is ilyenkor zörgetnek a kerületi tábla ajtaján. Egész Magyarországon négy ilyenfajta törvény¬ szék székel. Ezen tábla itél a nemesség polgári ügyeiben s e kerületi táblákról nem valami kedvező híreket szerzett. Azt hallotta, hogy a tábla tagjait egyes ajándékok, szívességek igen könnyen elszédítik, sőt még a budai törvény¬ szék tagjai sem valami válogatósak. Mivel pedig ide fontosabb ügyek kerülnek tárgyalás alá, a járandóságok is egy kissé fontosabbak. Ha még Frnncziaországban is, hol alkotmányos kormányzat van, nagy hatalma van a csengő ezüst¬ nek, lehet-e csodálni, ha ott, hol az alkotmány csak papíron van, pénzért árulják az igazságot, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy mily nyomorúságosán fizetik a tisztviselőkét. Ipy például Magyarországon a törvényszéki elnök fizetése h"(iO frank, a táblabiróé 1200 frank s a titkárok fizetése 800 frankra mehet. Debre¬ czenben körülbelől öt olyan úri emberre talált, ezek közül is kettő professzor, a kik Angliában jártak. A kálvinista lelkészek többnyire más protestáns országokban végzik be ianiilmányai-kat. Hollandia, Svájcz kedvencz tartózkodási helyök. De Angliát is látogatják néhányan. Benedek lelkész a czigány nyelvet is jól érti. Említette előttem, hogy Angliában is talált olyan czigányokra, kik Őt megértették, holott ott születtek. Veszprémy doktor, a város legidősebb orvosa Edmburgban fejezte be tanul¬ mányait.

Debreczenben elég tisztességes vendéglőre talált. Ezen országban az utazók többnyire magokkal viszik ágyneműjüket, úgy, hogy u vendéglőben csak üres ágyakat találhatni. Kégento így lehetett ez Németországlian is, mert ott is talált ilyenforma sznllásrü, l>ehre-czen határában találhatni már fczöllőskerteket, de bizony rendkívül savanyú bort teremnek. Debreczeni látogatásáról igy nyilatkozik: «Ha választanom kellene, hogy hol lak;am : Debreczen a legutolsó helyen álhina. mert itt minden olyan mogorva és sötét, mint kálvinista lakói. Messzire kell menni, hogy az ember vizet lás¬ son, még messzebb, hogy az építészethez köveket szerezzen be Arra határozta magát, hogy kelet felé nem veszi az útját, de a mint meghallotta, hogy .\Ví/////'r'm<i körül már hegységek láthatók, mégis rászánta magát, hogy ezt a várost is megnézze.

Egy aradvármegyei mágnás, a ki peres ügyei¬ nek elintézése végett Debreczenben időzött, szívesen ajánlkozott kisérötársául. A zordon Debreczennek június "2~> én mondott búcsút. Nagyváradi útján a róna már népesebb volt, de az út iszonyatosan rázós, és Kismarju községek között, mocsaras területen még most is lehet látni a hírneves l!t»'nk<u/ fejedelem várának romjait. Ez a leJkes hazafi hazája szabadságának védelmezósére még attól sem riadt vissza, hogy az osztrákok ellen a törökök¬ kel szövetkezzék*. Kismarján meglehetős ebéd várt rajok, mert a bíró már jó előre értesült a főúr érkezése felöl. Ez a kicsiny falu Bocsbay születési helye, a ki mikor fejedelemmé válasz¬ tatott, jobbágyait rögtön felszabadította. Köze¬ ledett a hegyekhez, melyek Magyarországot Erdélytől elválasztják, de belekerülhetett volna még egy nap, hogy odáig elérhessen. AVí////-váratl Magyarországnak egyik legszebb városa, a nagy Debreczeunek egészen ellentéte. Itt már minden vidám szint játszik. Csaknem minden házban szól a zene. A vendéglő mindenütt zsú¬ folt. Lakosai katholikusok. Vasárnap volt, mikor ide érkezett s ezen a napon mindenki a maga módja szerint szórakozott. Legelőször is az alispánt látogatta meg, a ki őt nagyon szívesen fogadta s meghívta, hogy a másnapon tartandó megyei gyűlésen jelenjen meg, sőt még a köz¬ ebédre is meghívták. A közbeeső időt arra használta fel. hogy a földtani viszonyokat tanul¬ mányozza. Másnap föl is ment a vármegye¬ házához, hol már a megyei urak nemzeti dísz¬ öltönyben jártak-keltek. Heves szónoklatok ütötték meg fülét, de azokból nem értett egyet¬ len szót sem, de. tekintelök s indulattól resz¬ kető beszedők mindjárt elárulta, hogy nagyon komoly dolog fölött vitatkoznak. Haragosan pödörték bajuszokat s indulatosan fészkelődtek helyeiken. Délután két órakor ültek a gazda¬ gon terített asztalhoz. Mielőtt azonban helyet foglaltak volna, néhány perczig mindegyik ven¬ dég állva maradt széke előtt. Úgy látszott, mintha imádkoznának. Ebéd után. a mely jó sokáig t.-irtott, igen jó borra került a sor, majd ismét mindegyik a maga széke mögé állt s rövid imát rebegett. A nagy teremből egy kisebb helyiségbe mentek az urak, hol fekete kávét . ittak. Bemutatták neki a püspököt, a ki más¬ napra ebédre bivta meg. Nagyon megnyerte az angol tudós rokonszenvét, különösen mikor értesült a felől, hogy ez a püspök csak mint egyszerű tábori káplán kezdte el pályáját. Második József nevezte ki e méltóságra, hogy az eladósodott püspökséget rendbe hozza. Püs¬ pöki jövedelme ez időben körülbelől 100,000 frankra rúgott. A püspöki palota nagy terje¬ delmű, de az épület még nincs befejezve. A templomban látható több magyar király koporsója, a többek között Szt. László királyé. Azt mondják, hogy mikor Ulászló lengyel király Debreczenböl Zsigmond császárra] idejött, val¬ lásos kegyeletből az utat gyalog tette meg.

Délután a meleg fürdőt látogatta meg. Itt különös látványban részesült. E város alsóbb¬ rendű lakosai ugyanis többnyire oláhok s a görög hath. vallást követik. Akkor épen az oláhok pünkösdje volt. Ide jöttek a fürdőbe, nem¬ csak hogy mulassanttk, de azért is, hogy füröd¬ jenek. Minden szemérmet levetkőzve lubiczkol-tnk a kö/.ös fürdőben férfiak nők és kis gyer¬ mekek egyaránt.

E fürdői jelenet ecsetelése után rátér az oláhok jellemzésére, megemlítvén, hogy a bör¬ tönök, melyeket szintén fölkeresett, nagyobbára oláhokkal vannak benépesítve. Magyarországon ez a népfaj a legmiveletlenebb s a legvadabb. Még a legszigorúbb törvények alkalmazása sem fog rajtok. 1785-ben Erdélyben föllázadtak s a nemes osztályt fenyegették. Papjaik, kiket pó-páknak neveznek, a leghevesebb izgatok. Közöl¬ ték vele, mint megbízható adatot, hogy húsz kivégzés közül egy valamely pópára esik. Eze¬ ket a hátóság a legszigorúbb büntetéssel sújtja.

Elismerőleg irja, hogy Nagyváradon a leg¬ nagyobb előzékenységgel találkozott, a legelő¬ kelőbb urak hivták meg s az alispán megígérte, hogy ha Erdélyországba akar utazni, a legmeg¬ bízhatóbb kalauzokat rendeli melléje. De ezen útjáról lemondott s inkább a Kárpátok tanul¬ mányozására akarta felhasználni szabad idejét. Kora reggelre rendeltéhez előfogatot, de bizony az mindegyre késett. Az előfogat kirendelésével megbízott leitta magát s elfelejtette megren¬ delni az előfogatot, úgy hogy csak tíz órára indulhatott el. Újra csak Debreczen felé vette útját. Kismarján megpihent s ott a sziksó-seprésben gyönyörködött Sajnálja a magyaro¬ kat, hogy ez iparczikket nem tudják előnyösen értékesíteni.

Debreczenben, mely városnak lakosságát 30,000 leiekre becsüli, igen unalmasán töltött el másfél napot, nincsen ott semmi látnivaló. Tokaj felé útba ejtette a Hajdúságot, mely hat vagy hét városból áll s körülbelől i>á,000 lel¬ ket számlál. Hallomása szerint a hajdúk ide-telepedésük alkalmával, hogy hadiszolgálatokat teljesítsenek, több kiváltságban részesültek. Magok választják tisztviselőiket s függetlenek a vármegyétől. Debreczentől Tokajig sík rónaság terül el. Ezen a vidéken leginkább kukoriczát termelnek. Útközben több czigány-karavánnal találkozott. Nagyon érdekelte e kóbor nomád nép története, de ebből csak annyit tudott meg, hogy rendkívül vad, csavargó banda, sőt JI. József uralkodása alatt néhány csavargó karavánt emberhúsevéssel is vádoltak, kik kö¬ zül aztán többet végeztek ki Hont vármegyé¬ ben. Magyarországra körülbelől 14IS táján ván¬ doroltak be. Számukat biztosan megállapítani nem lehet.

Azt föltételezné mindenki, hogy egy termé¬ keny talajon s folyam partja mellé épült város¬ nak gazdagnak kell lennie. Nem tudja az okát megfejteni, hogy Magyarországon miért nincsen ez igy. így például Tokaj egy nyomorúságos kis falu. Piszkos korcsmájából a sóraktár igazgatója hivta magához, hol igazi kényelemben részesült. Nevezetes világhirű boráról, de ez nem annyira magában Tokaj vidékén, mint inkább a hozzátartozó kerületben terem. Ide tartozik Tnrczal, Zombor, Mád,. Tállya, Szántó, Kereszttur. Kisfalu, Tolcsva, Liszka, Zsadány, Vámosujfalu, Olaszi, Patak és Ujhely. Ezen községek közül némelyik jóval nagyobb Tokaj¬ nál s a tokajinál talán még jobb bort is terem. (Folytatása követke/.ik.)

ESZKÖZÖK

AZ ELSŐ ELECTROCUTIO. 1890.  871.

(Kivégzés villám-árammal.)

A törvényesen elitéltek kivégzéű módja a különböző korokban s az egyes népeknél tudvalevőleg nagyon különböző volt s még ma is az. A modern humanisztikus érzelmű közvélemény, legalább a műveltebb országokban diadalra juttatta azt az elvet, hogy a kivégzések mennél gyorsabban s lehetőleg fájdalom nélkül történjenek. Igen természetes volt, hogy napjainkban, midőn a villamosság csodás erejét oly sok alakban tanultuk megismerni, a szakkörökben az az eszme is felmerült, hogy ezt az erőt a kivégzéseknél is alkalmazni lehetne. A múlt évben hosszas vita és tanakodás után New-York állam hatósága végre kimondotta, hogy ezentúl a kivégzéseket villamerővel kell eszközölni s ezzel életbe lépett egy új szó is : eketrocutio, vagyis villam-áram segítségével való kivégzés.

Egy Kemmler nevű, gyilkosságért a múlt évben halálra itélt, bűnös lett volna az első, kin az új kivégzési módot gyakorlatilag kellett volna fölavatni. Az elitélt ügyvéde azonban tiltakozott e szokatlan eljárás ellen a a felebbezések miatt késett az ügy és csak a jelen évben márczius 21-én döntött a törvényszék az eredeti határozat értelmében. A kivégzés ily módon csak a nyáron, aug. 6-án reggel történt meg az auburni fegyintézetben, nem nyilvánosan ugyan, de számos meghívott szakértő és hírlapíró jelenlétében, kik mindannyian nagy kíváncsisággal várták az uj kivégzési mód lefolyását és eredményét.

A hozzá való készülékek, a mint azt képeink is tanúsítják egészen szokatlanok voltak. Az elitéltet hinta-székhez hasonló erős széken nyújtóztatták ki, oly módon, hogy teste csaknem egészen vízszintes fekvésűvé lett. Fejét, kezeit és lábait lekötözték, hogy ne mozgathassa s ezenkívül a villamáram érintkezése végett fejére érczsipkát, lábaira pedig szintén érczsodronylemezeket alkalmaztak, melyekből a sodronyok a másik szobába vezettek, hol a dynamo-gépet elhelyezték. Egyetlen emeltyű meg-mozdítását elegendőnek tartották arra, hogy a villamos áram áthatoljon a testen s így a halált egy pillanat alatt előidézze, mint a mennykőcsapás.

Az első kísérlet — habár állatokon előzőleg több sikeres próbát tettek vele — épen nem felelt meg annak a reménynek, hogy az erős villamáram az elitéltet rögtön és fájdalom nélkül öli meg. Ellenkezőleg, mint azt a jelenvolt szakértők egyhangúlag állítják, a kivégzés lefolyása borzasztó volt. Már magában az, hogy az elitéltnek előbb lenyírták a haját, s felöltöztetése és elhelyezése 17 perczet vett igénybe, többet tehát, mint a mennyit az eddigi kivégzéseket megelőző előkészületek igényelnek, kínosan hatott a nézőkre. De még nagyobb baj volt, hogy az első erős villamütésre nem állott be, mint várták, azonnal a halál. A kivégzendőnek egész teste összerázkódott, a kezek és lábak összezsugorodtak s azután merevség állott be, ugy, hogy már az érczsapkát le is akarták venni a testről, midőn észrevették, hogy még lélekzik. Pár perez múlva pedig a látszólagos halott hörögni kezdett, száját hab lepte el s melle görcsösen zihált. Ujabb áramot bocsátottak reá, de ez sem szüntette meg a görcsös rángatózást. Csak a harmadik, négy perczig tartó áram után következett be a valódi halál, bár az orvosok állításai szerint Kemmlernek már az első villamütés után el kellett vesztenie eszméletét s fájdalmat nem érezhetett, a minthogy arcza épen nem torzult el. Említésre méltó még az is, hogy a holttesten több égési nyom mutatkozott.

A szerencsétlen kivégzés leírásai az amerikai sajtóban oly nagy felháborodást keltettek, hogy az electrocutio további kísérleteinek abbanhagyása biztosra vehető s legalább jó hosszú ideig senkit nem fognak villamosság által akarni kivégezni. A híres Edison azonban, ki jelenleg a villamosság kérdéseiben a legelső tekintély, határozottan kinyilatkoztatja, hogy e kivégzésnél rosszul alkalmazták a vil- j lamosságot, mert a villamáram egyik végét a fejre tették, holott a haj nem jó villamvezető, sőt elszi- • getelő s az áramnak előbb a koponyán kellett át- I mennie ; sokkal helyesebb lett volna s zerinte a másik i áramot a kezeknél erősíteni meg.

SZEMÉLYEK

GRÓF WASS ALBERT

A TRANSZVÁLBAN ELESETT MAGYAR IFJÚ.

A hol valaha szabadságért harczoltak, soha sem hiányoztak ott a magyarok; Olaszország, a Lengyelföld, Éjszak-Amerika csataterein sok hőslelkű hazánkfia csontjai porlanak s legutóbb Dél-Afrika mezein is egy lelkes magyar ifjú nemes vére vegyült a szabadságért küzdő boer hősök vérével. S talán épen ez a magyar ifjú volt az, a ki a világtörténelemben páratlan küzdelem sok ezernyi áldozatai sorát befejezte, az ő vére folyt utoljára a lehanyatlott boer szabadságért.

Gróf Wass Albert volt ez az áldozat, szép reménységgel biztató, húsz éves ifjú, gróf Wass Béla országgyűlési képviselő fia. A gimnáziumot a Ferencz József-intézetben végezte, melynek egyik legjelesebb növendéke volt, azután a kolozsvári egyetemen tanulta a jogot s ott a két alapvizsgát is letette. Majd Gráczban, Münchenben és Parisban is folytatta tanulmányait.

Ez év január elején ment Parisba, hol, mint az utazásairól világhírű tudós, Ujfalvy Károly írja róla, rendkívüli buzgalommal búvárkodott a tudomány minden ágában, a legnehezebbektől sem riadva vissza. A Parisban élő magyar tudós meleg barátsággal viseltetett a magas termetű, szőke hajú, kék szemű, nyájas modorú ifjú iránt, a kiben nemzetünk egyik reménységét látta. Az ifjú fogékony lelkét azonban mindinkább megragadta a boerok hősies har-czainak hire, míg végre elhatározta, hogy maga is részt vesz a kis nép emberfeletti küzdelmében. Érintkezésbe lépett az Európában levő boer ügyvivőkkel, kik mindnyájan lebeszélni igyekeztek őt szándékáról, mondván, hogy a harczolókhoz eljutni úgyis lehetetlen. De a lelkes ifjút semmi sem volt képes visszatartóztatni, otthagyta Parist s Hollandián keresztül elutazott a csaták színhelye, Dél-Afrika felé. Márczius 28-ikán indult meg

gr.Leiningen-Westerburg Károly

A Vasárnapi Ujságban legutóbb szabadság-harczunk egyik hőséről és vértanujáról, gr.Leinin-gen-Westerburg Károlyról megjelent közleményben foglalt némely adatoknak részint helyreigazítására, részint kiegészítésére a következőket vagyok bátor előadni.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly a Czibakháznál (Mesterházi őrnagy vezérlete alatt 1849 február hó 24-én) vívott ütközetben nem a III-ik honvédzászlóaljat vezette személyesen rohamra; mert ezen zászlóalj Damjanics seregébe volt beosztva s így nem is vehetett részt a czibakházi ütközetben, hanem az akkor «Schwarzenberg» nevet viselt 19-ik sorezred 3-ik zászlóalja volt az, amelyet az üdvözült vértanú gróf Leiningen Károly, mint annak őrnagya, valóban rohamra vezetett. Gr. Leiningen kiszabadításának fő tényezője pedig nem Illésy, -— aki egyébiránt abban szintén részt vehetett, — hanem Talabér hadnagy volt, tudomásom szerint a veszprém megyei Varsány községbeli ág. ev. lelkésznek fia. Az utóbbi ((trónörökösi) nevet nyert 19-ik sorezred legénysége -nagy részben veszprémvármegyei fiukból állott, s áll jelenleg is. Ezen ezred, melyhez Győr megye is szolgáltat újonczokat, a közös hadseregben egyike a jelesebb és legmagyarabb ezere-deknek.

Felhozott állításaim igazolására szabad legyen a birtokomban levő 1849-ki «Közlöny» Debreczenben február 27-én megjelent 39-dik számából kivonatilag a következőket idéznem:

Hivatalos tudósítás. Gróf Vécsei tábornok fő-hadiszállásáról f. hó 25-ről következő jelentést intézett a honvédelmi bizottmányhoz:

Most veszem Mesterházi őrnagynak másolatban ide mellékelt értesítését a Czibakházán tegnap történt ellenséges megtámadásról, melyet derék seregeink Mesterházi és Leiningen őrnagyok vezénylete alatt nem csak bátran és vitézül visszavertek, hanem egyszersmind az ellenségnek tetemes veszteséget is okoztak.

Tábornok úr jelentése szerint e csatában különösen kitüntették magukat a 19-dik sorezred 3-dik zászlóalja s különösen Talabér hadnagy, ki személves vitézségéért érdemel különös elismerésben részesült, mint nem különben az utászok századosa, Pollák Lajos is.

Maga a Mesterházi őrnagy által beküldött értesítés febr. 14-ről ekként szólt :

«Ma reggeli háromnegyed 6 órakor, stb. (következik a támadásnak és visszaverésnek leírása.)

«E közben elküldeni gróf Leiningen őrnagyot a 19-ik gyalogezred 3-ik zászlóaljának három századával s a pozsonyi vadászokkal csatárlánczban a hídon át, s visszaverték az ellenséget. A csata hevében gróf Leiningen őrnagy az ellenség néhány fegyvereseit mieinknek tartván, azok által körülvétetett s elfogatott éppen akkor, midőn már az ellenség gyalogsága folytonos visszavonulásban volt. Ekkor a közülök visszamaradottak, számszerint mintegy 60-an, Leiningen őrnagyot magukkal vitték a híd közelében levő kocsmához. Látva ezt a mieink, a Schwarzenberg nevét viselő gyalogságot (19. sorezred) többé visszatartóztatni nem lehetett. Szemközt az ellenség majd minden ágyújával, s 6 osztály lovasaival, megmentették őrnagyukat az által, hogy a korcsmát ostrom alá vevék.

A korcsma ostrománál az ellenség részéről 17-en estek el, közöttük két tiszt.

Ivano-vics századoson kívül 2 tiszt és 31 közvitéz elfogatott.

A 19-dik gyalogezredből hadnagy Talabér, különösen kitüntette magát. Ő törte be a korcsma ajtaját, ő rohant mint első az ostromlott korcsmába.

Erre az ellenség teljesen visszavonult. Én az ágyuütegek czélszerűbb elhelyezése végett, s azért, mert egy ágyúgolyó által elkábittatám, kénytelen valék a balszárnyra sietni, s a híd védelmével gróf Leiningen őrnagy urat megbízni, ki is az ellenség megszökkenését helyesen használva, zászlóaljával rohammal ment keresztül a hídon.

Ezeket kívántam közölni azon czélból, hogy szabadságharczunk egyik jeles bajnokának életrajzára vonatkozó adatok minden részleteikben, a történeti valóság világításában álljanak.

Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a német sereg nagy ritkán vonult vissza, s csaknem folytonosan előre nyomult. Ebből azt lehetne következtetni, hogy csakis a győztes fél állíthatja fel bátran távirdai vonalait, míg a vesztes erre már a dolog természeténél fogva sem  ér reá.

1870 71-ben a poroszok élő fákra, vagy ezek hiányában velük szállított póznákra erősítették a vezeték sodronyait, minek következtében a táviró helyes működése azon feltevéshez volt kötve, hogy a vezeték érintetlenül hagyassék. Ez azonban, különösen az ellenség földjén, nagyon problematikus dolog lévén, gyakran megtörtént, hogy az alig elkészült vezeték hasznavehetlenné vált.

Leginkább a  javított Morse-féle készülékekkel dolgoznak, melyek a kronstadti arzenálban kellő számmal gyártatnak. Mihelyt valamely csapattest önálló működésre indul, oly helyeken, hol a vasút mentéhen, vagy az országutak mellett távirdai vonalak nincsenek, a kellő összeköttetést mindjárt az első napon létrehozzák.

A német hadsereg kitűnően szervezett vasúti és távirdai osztályai, csakis gyakorlatok alkalmával csatlakoznak a csapatokhoz, s ezenkívül folytonosan tartó kiképeztetésben részesülnek. Az évenként bevonuló újonczok egy bizonyos száma oda kerül, de valamely vonal felállításához, továbbá a vezetékkel való bánáshoz mindenkinek értenie kell.

Az angol és franczia tábori távirdákban egészen más rendszert követnek, amennyiben leginkább már fennálló vonalakkal keresik az összeköttetést. Vannak ugyan önálló távirdáik,  melyek kezelésében a tudomány legújabb vivmányai alkalmaztatnak, de ezeket épp úgy elkülönítve tartják fenn hadi czélokra, mint a németek.