h14–15. Vasárnapi Újság. Tárcacikkek; Költemények. 1894  – 1896

 

 

 

2014. 05. 23. – 06. 05.

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények. 1894-1896

Költemények. 1894-1896.

   Névsor

 

 

Bevezetés

 

Ebben az időszakban is folytatódik a főváros fejlesztése, szépítése. Új hidak épülnek. Kábelvasutat terveznek a Svábhegyre, hidat a Gellért hegyre. 1896 az ezeréves ünnepségek éve, a megemlékezések a lapban nagy terjedelmet kapnak. Vajda János, mint nyelvművelő ír. Verssel jelentkezik Ignotus, feltehetően az első a lapban. Ugyancsak verset közöl, 1894-ben Schöpflin /aki a lap irodalmi szerkesztője/.  Többnyire teljes verseket közlünk, köztük ismert költőktől is. A mamut-versek között a csúcs Fejes István 232 soros műve. Üdítő kivétel Békási Helén és Czóbel Minka.

 

 

 

 

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények. 1894-1896

 

1894

 

 

1894. 5. 72. LÁBSZÁNKÓ-VERSENY NŐK KÖZÖTT.

A téli sportok között egész Európában nagy divatba jött a «ski», azaz havon korcsolyázás hosszú fatalpakon. Ősrégi szokás a ski használata az északi, vidékeken, különösen a norvég lappok, a kanadai indiánok és eszkimók rendesen ezt a közlekedő eszközt használják télen. Nemcsak sokkal gyorsabbá teszi a menetelt,de nagy hóban, hol a gyalogjárás csaknem lehetetlen, csak így lehet hosszabb utat megtenni. Ebben a két országban a köznéptől elsajátították már a ski használatát az urak is; különösen társas mulatságok télen alig történnek meg e nélkül.

 

 

 

NŐK LÁBSZÁNKÓ-VERSENYE MÜRZZUSCHLAGBAN

 

Hogy a ski mennyire fontos közlekedő eszköz, főképp Nansen bizonyította be, ki pár évvel ezelőtt ennek segélyével hatolt keresztül Grönland szárazföldjén, hova előbb más utazók képtelenek voltak eljutni. Közelebb a szomszédunkban eső Stíriának egyik ismert nevű városában, Mürzzuschlagban a ski-sporttal foglalkozók többek közt jótékony célra női ski-versenyt rendeztek, melyet képünk mutat be. A verseny kitűnően sikerült. A résztvevő fiatal leányok egy perc alatt 60—70 lábat futottak meg így; óriási közönség nézte a versenyt. Első pillanatban, hasonlóan a korcsolyázáshoz, az ily verseny veszélyesnek látszik, azonban igen ritkán történik vele baleset; használata egy kis gyakorlat után nagyon könnyű.

 

 

 

1894. 6. 88. BISMARCK BERLINBEN.

…A berlini nép nagy érdeklődéssel fogadta az agg államférfiú visszatérésének hírét. Hiszen, mióta Berlinből eltávozott, soha egy percig sem feledték el, sőt volt idő, midőn fontos kérdéseket háttérbe szorított Bismarck egy-egy haragos nyilatkozatának tárgyalása Bismarck valóban meg lehetett elégedve a német néppel. Semmi jele a múltnak vagy valamely más zavaró oknak, mindenütt lelkesedés és hódolat környékezte. Midőn a hamburgi gyorsvonat Friedrichsruhe mellett megállott, hogy őt Berlinbe szállítsa, megkezdődött ünnepeltetése; azután egész útja alatt sehol sem szűnt meg…A vasúti állomásnál a császár nevében testvére, Henrik herceg, fogadta az agg államférfiút. Az udvari kocsi a kíváncsi nézők bosszúságára zárt kocsi volt. A királyi palota legszebb termeit jelölték ki vendégszobául Bismarck számára s maga a császár, neje és három idősebb fia társaságában fogadta őt.

 

 

BISMARCK LÁTOGATÁSA BERLINBEN: Bevonulás a császári palotába

 

Bismarckot az uralkodóház tagjai, a miniszterek s más előkelőségek siettek üdvözölni, ő azonban csak az anyacsászárnét, egykori fő ellenségét látogatta meg rövid időre. Bismarck tiszteletére rendelt ebéden a császári ház tagjai voltak jelen, s azután Bismarck még az éjjeli vonattal visszautazott Friedrichsruhébe. Maga a császár kísérte ki ez alkalommal vendégét a vasútra, itt ismét megcsókolta s még később a vasúti kocsi ablakán át is kezet szorított vele. A kibékülés teljes volt, s a nép nagy tömege örömmel üdvözölte ezt a szép jelenetet. Bismarck agg kora miatt többé aligha lehet vezérlő férfiú a német közéletben. Múltja emléke nagy, s a német nemzet lidércnyomástól menekedett meg, midőn leghíresebb honfitársa és az állam feje között a kibékülés megtörtént.

 

Otto Eduard Leopold, Prince of Bismarck, Duke of Lauenburg (1 April 1815 – 30 July 1898), known as Otto von Bismarck, was a conservative Prussian statesman.

 

1894. 7. 110. A francia írók közt legtöbb jövedelme van Ohnet--nak, ki 1885-ben regényeiből és színdarabjából fél millió franknál többet vett be. Zola évi jövedelme is mintegy 300 000 frank s nem sokkal kisebb a Dumas jövedelme. Hugó Viktor 5 milliót tett félre az írói működéséből s örökösei még most is évenként 50 000 forintot kapnak munkáiból.

*

Georges Ohnet, né le 3 avril 1848 à Paris, et mort le 5 mai 1918 à Paris, est un écrivain de romans populaires français.

 

 

1894. 11. 173. LÁSZLÓ FŐHERCEG A FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJÁBAN

 

…Igen érdekelték az alkalmazásban levő hajtó erő nemei is, és helyes ítéletet alkotott magának a légszeszmotor mechanizmusáról, s annak szabályozott robbanó erejéről, valamint a gőzmotorokról is. A betűkép vágásától kezdve figyelemmel kísérte végig a betűöntés egész eljárását, a betűöntéshez szükséges vörösréz-matricák előállítását, úgyszintén ennek villamos alakját is. Hogy mily élesen megfigyelt a főherceg mindent, kitűnik a következő kis eseményből

 

 

 

LÁSZLÓ FŐHERCEG A FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJÁNAK EGYIK GÉPTERMÉBEN. HÁTTÉRBEN SZÍJHAJTÁS: Ellinger Ede pillanatnyi fényképe.

 

A látogatás alkalmából egy emléklapot szedtek ki, melyről azután az öntődében ő fensége szeme láttára papírtésztából anyalemezt készítettek. Hogy azonban a főherceg a lemez megszáradásáig tartó várakozástól megkíméltessék, egy már kiszáradt anyalemezt készletben tartottak…

Érdekesnek találta még az ifjú főherceg a guillotine - vágógépeken a csapókéseket, melyek egy pillanat alatt ezer meg ezer ívet keresztül metszenek; szintúgy a fűző gépet, mely az épen kinyomott íveket könyvalakba formálta át..

 

 

 

 

1894. 17. 282. PÁRTÉNYI JÓZSEF: A PESTI VÁSÁROK JUBILEUMA.

Magyarország közgazdasági történetének egyik fontosabb napja 1694. március 12-dike. Kétszáz évvel ezelőtt, ezen a napon adta II. Lipót Pest városának azt a jogot, hogy minden esztendőben négy országos vásárt tarthasson, és pedig József- és Medárd-napkor, János fejvételének napján, meg Lipót napkor. A kereskedelem fő tényezői a régi időkben a vásárok voltak, s e tekintetben kiváló szerep jutott a pesti vásároknak, melyeknek időnként világkereskedelmi fontosságuk volt. Kereskedelmünk, vásáraink története az Árpádok korába vihető vissza….II. Lipótnak 1694 március 12-éről kelt diplomája forduló pontot jelent Pestnek s ezzel együtt az országnak kereskedelmében. Az általa biztosított kiváltságokon kívül nagyot lendített kereskedelmünkön.  I. Napóleon, ki a szárazföld kikötőit elzárta az angol hajók elől, aminek következtében a kelet gyarmatárui Pesten át kerültek az európai nagy városok piacaira. Ez a közvetítő kereskedés nagyon hasznos volt

Pestnek híres vásárteréről (a mai Erzsébet tér) lassanként eltűnt a nomád élet s megszűnt a népvándorlás, mely a pesti vásárokat külföldön is oly híresekké tette, hogy néha húszezernél több idegen is tódult ide. Az országos vásárok 14 napig tartottak, s minden vásár a vásárnapot megelőző hétfőn kezdődött. Kereskedők, házalók, kézművesek, adó-vevő zsidók, földművesek tizennégy- tizenötezer szekérrel jöttek egy-egy vásárra s a vásártértől elkezdve az Ország-úton, meg a Kerepesi-úton állított sűrű sátorokban árulták portékáikat. Legnagyobb keletjük a lábbelieknek volt; a csizmadiák rendesen húszezer pár csizmát adtak el egy pesti vásáron. A vásárosok helyét lassanként rendes, bejegyzett kereskedők foglalták el

A csizmadiák a Kötő-utcában függesztették ki hosszú póznákon készítményeiket; egy pár csizmát hat forintért vesztegettek. Állványaik előtt a lakatosok terítették a földre szerszámaikat, hogy nyomban megvasalhassák az eladott csizmák sarkait; a lakatosokkal szemben pedig a madárkereskedők állották el az utat kalitkáikkal. A molnárok a plébánia-templom s a piaristák épülete közt árulták a lisztet, a plébánia túl oldalán pedig a hentesek és mészárosok «stand»-jai állottak. A Rózsa-téren a fésűsök verték föl sátorfájukat. A rőföskereskedők a Kecskeméti utcába szorultak. A gabonás szekerek az evangélikus templomtól kezdve az Ország-úton foglaltak állást, a szénás szekerek pedig a Szénatéren sorakoztak.

 

 

 

1894. 22. 365. A BUDAPESTI ÚJ DUNAI HIDAK PÁLYATERVEI

A múlt év július havában a magyar királyi kereskedelmi miniszter Budapesten az Eskütér mellett és a Fővámház-térnél a Dunán át kő alépítménnyel és vasszerkezettel építendő két közúti híd tervezetére nyilvános nemzetközi pályázatot hirdetett. A pályázati föltételekben ki volt kötve, hogy e hidak ne csak szilárdan és műszakilag helyesen, hanem a szépség követelményeinek is megfelelően szerkesztessenek. A szépség különösen az alak tetszetősségében és az arányok helyes megválasztásában fejeztessék ki. Az eskütéri hídnál szem előtt tartandó, hogy ez, mivel első sorban a gyalog-közlekedésnek és személyforgalomnak fog szolgálni, a közel fekvő lánchíddal szépség tekintetében versenyezzen, és szabad kilátás nyíljék róla mindenfelé. A fővámház-téri híd, mely leginkább nehéz forgalomra fog szolgálni, egyszerűbb kiállítású s erősebb szerkezetű lehet, de egyszersmind ez is tetszetős alakú legyen. Mindkét híd vasszerkezete állványok nélkül legyen szerelhető és az építési költségeik összegei lehetőleg a 10 millió koronát meg ne haladják. Megkívántatott, hogy az eskütéri híd egyetlen, 312 méternyi széles nyilassal, a fővámház-téri híd pedig, mely 331 méternyi hosszú lenne, csak abban az esetben terveztessék egy nyilassal, ha az építési költségek az 5 millió koronát tetemesen túl nem haladják; ellenkező esetben háromnyílású, és oly beosztású legyen, hogy a középső nyilasra 175 méternél kevesebb ne essék…

 

 

 

A BUDAPESTI ÚJ DUNA-HIDAK PÁLYATERVEI. - ESKÜTÉRI HÍD (A harmadik díj nyertese.)

 

A harmadik díjat az 55. sz. Jó szerencsét jeligével ellátott tervezet nyerte el, melyet a resiczai bányaigazgatóság, Schmahl Henrik építész, valamint Gregersen és fia együttesen készítettek. A terv háromnyílású konzol-hidat mutat, és az Eskütérre van szánva. A változatoknak megfelelően módosult az architektúra is, mely nem a legszerencsésebb. Az egyik szerint a hídfők két oldalán egy-egy gótikus torony áll; ezek elég mutatósak, de a közöttük levő összekötő vasdísz nem ad szerves kapcsolatot. Ugyanez mondható el a falazott mederpillérre nézve is, melynél kétoldalt hengeres bástyaszerű pillérek állnak, s ezeket díszes vasmunkával kapcsolja össze a tervező. A vasmunka igen szép, de szintén nem vág össze a falazott architektúrával. A rajzok technikája gyakorlott művészi kéz munkáját dicséri.

 

 

1894. 23. 383. HERMAN OTTÓ: OLÁH IRREDENTA.

…Az «el-oláhosodás» romboló menete évtizedeken át tartott Erdélyben, bizonyítva, hogy a magyarság vezető, így fenntartó és fejlesztő eleme, a birtokos osztály, az értelmiség meggyengült, meghanyatlott és elalélt. Ez egyértelmű a népelemnek süllyedésével, hanyatlásával, sőt elfajulásával. Valóságos elfajulás az, ha egy népelem, melynek egy ezredévet felölelő története fönséges és magasztos, a világrész alakulására is döntő volt, hozzá még kétségbevonhatatlan és a nép tudatában is élő, lesüllyed oly népelembe, melynek történelmi fejlődése vitás, homályos, s melynek összes népies tradíciója a múlt századig sem ér föl,…

A magyarság, mint államalkotó elem, az egyik oldalon áll ezredéves történelme világos tanúságaival, melyek a szabadság és felvilágosodás érdekében teljesített missziót.  A másik oldalon áll az oláhság római követeléseivel, melyekre itt sem az etnológia, sem az antropológia mértékeit alkalmazni nem akarhatom, mert messze vezetne. De egyet el kell ismerni, hogy t. i. az oláh irredentista propaganda, mely Magyarország egységének megbontására tör, tervszerűen, szívósan és nagy körültekintéssel működik…

A nemrég kiadott térképnek súlyt kölcsönöz, hogy a király és királyné arcképét is mutatja. Kötelező taneszköze a romániai városi és falusi népiskoláknak, ábrázolja a román földet: Terile romane. E földnek nyugati és északnyugati határát a Tisza és folytatólag a Latorca alkotná, s így a magyar Szegednek egyik része már oláh földre esnék; Debrecen teljesen benne van; Makó, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, a Nagy Kunság, a Hajdúság, Szabolcs, Bereg, Máramaros, az egész Erdély, délnek Temes, Torontál, Krassó, Szörény mind csupa merő oláh föld! Így oktatják az ifjú oláh nemzedéket több mint egy évtizede! Evvel együtt jár az, hogy az ifjú nemzedéket a magasabb fokon francia és olasz főiskolákban neveltetik, hogy mint állítólag latin fajt a nyugat hatalmas latin népcsaládjával szerves kapcsolatba hozzák.

 

 

 

1894. 25. 415. A NŐK ÉLETE MAROKKÓBAN ÉS A SZULTÁN HÁREME.

Marokkóban a nők állapota nem mondható örvendetesnek. A csinosabb arcú leányokat többnyire elrabolják szülőiktől; a legjobb esetben is örökös rabok maradnak valamely nagyobb úr háremében, ki egy ideig bársonyba-aranyba öltözteti őket; virágillattal telt pompás szobákban tartja, de azért még a szultán neje sem biztos arról, hogy ura egy nap, más szép arcért nem taszítja-e el? A törvényes elválás is alig kerül egy-két forintba, bármennyiszer gyorsan elintézhető; a legtöbb esetben azonban a feleségül vett nőt a férj tetszése szerint eltaszítja magától…

Elterjedt büntetés, hogy az oly nőknek, kik pletykáik által kellemetlenséget okoznak, ajkaikat paprikával kenik be. A pletyka a marokkói nők között is divatos. Marokkóban is, mint a mohamedán világ más részeiben, nagyon jól tudják értelmezni a korán ama mondását, hogy a feleségek száma csak négy lehet. A marokkói szultánnak szóbeszéd szerint 5000 asszonya van a háremében, lehet, hogy ez a szám kissé túlzott, de bizonyos, hogy a valóságban sem csekély a számuk….Angol hölgyek a marokkói szultán háremét meglátogatták, a hárembeli nők semmit sem csodáltak meg annyira rajtuk, mint mikor kesztyűiket lehúzták; valóságos boszorkányságnak tartották, hogy ezek az angol nők képesek bőrük egy részét lehúzni s tetszés szerint ismét felvonni..

 

1894. 26. 433. A VILLAMOS MUNKAGÉP-KIÁLLÍTÁS

…Látni itt mindenféle gépet és eszközt. A nagy húsvágó készülék egy terjedelmes korong. Erre ráteszik a húst, s akkor 9 nagy, széles körív alakú kés ráereszkedik. Villám által hajtva, elkezd a húson gyorsan, de teljesen zaj nélkül, olyan ringó /innen a ringa-gép elnevezés/ mozgást végezni, mint valami bölcső. A villamos erő a hústartó nagy korongot is csendesen, de folytonosan körben forgatja, minél fogva a hús minden része érintkezésbe jut a késekkel, s csakhamar össze is lesz szép apróra vágva. Ekkor belekerül egy másik eszközbe /töltőgép/ , ott «virsli »-vé lesz, aztán pedig a villamos főző edényekben egy pár perc alatt megfő. /A ringagép, a két szalámigyárban az 1960-as évek elején még működött. G./  Láthatunk főző-edényeket is…

Láthatni villámmal hajtott különféle mosógépeket, amelyek midőn elvégezték munkájukat, ott vannak kéznél a villamos mángorlók, továbbá a szintén villám által tüzesített vasalók, melyek a legszebb munkát végzik. Vannak aztán villamos szövő-gépek, köszörűk, fúrók, fűrészek, gyaluk, eszterga-padok, melyek fát vagy vasat, egyforma könnyűséggel, fúrnak, esztergáznak, gyalulnak, simítnak. Van villamos nyomda is, mely zajtalanul és gyorsan, ott készíti a különféle nyomtatványt a nézők szemei előtt. De legjobban érdekli a közönséget a sok varró-és hímző-gép, melyek mellett egy-egy gyakorlott munkásnő mutogatja a maga ügyességét….A kiállított tárgyak nagy része magyar gyárosoktól és feltalálóktól való, s ezen tárgyak a külföldiekkel nemcsak teljesen kiállhatják a versenyt, hanem azokat több tekintetben felül is haladják.

 

1894. 27. 450. A KŐBÁNYAI POLGÁRI SERFŐZŐ

Kőbánya, a magyar söripar főhelye. A sörtermelés nagy eredményeket ért el; egyik újabb bizonyítéka ennek a kőbányai polgári serfőző. Budapest X. kerületét joggal nevezik újabb időben sörvárosnak..

A 17 000 négyszögöl területen magaslik a Cziegler Győző műépítész és műegyetemi tanár tervei szerint készült gyárépület csoportja. Az építkezés olyan, hogy a jelen kor minden követelését kielégíti. Nagy tökéletességgel van megoldva a szállítás kérdése. A gyárat a magyar államvasúttal egy iparvágány köti össze. A műszaki berendezést úgy telepítették, hogy a gyár terményeit, valamint a vasúton érkező árukat a gyárépület megfelelő helyeire és onnan a legcélszerűbben lehessen szállítani. Az egyes épületeket áthidalások kapcsolják össze. Az áthidalások alatt a transzmissiók vannak elhelyezve. A főépület egy parton áll. A malátagyár külön álló épület, s olyan nagy, hogy több száz vagon árpát befogad. Innen jobbra van a főzőház. Egy főzésre 120 hektoliter sört lehet gyártani.

 

 

A KŐBÁNYAI POLGÁRI SERFŐZŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÉPÜLETEI Cserna Károly rajza.

 

Valamennyi épület elevátorral és felhúzó készülékkel van ellátva; így szállítható a legalsóbb épületekből is a maláta-árpa a tisztítóba, esetleg a malomba zúzás végett. A főzőházzal határos a hűtő épület, melynek három hajója van. Ez alatt van a terjedelmes élesztő-kamra, ez alatt pedig az erjesztő pincék egy része. A sör a hűtőből egyenesen a kőbe vágott, 28 osztályú ászok-pincékbe folyik. A pincék egy része erjesztő, más része ászok pince; a jelenlegi sörkészlet 40 000 hektoliter. A kőbányai polgári serfőzőben, mint a legtöbb újabb berendezésű szesz- és sörgyárban, nem használnak jeget, hanem mesterséges úton hűtik a készítményeket. Ennek következtében ezek az idő változásainak nincsenek alávetve; télen-nyáron egyforma hőmérsékletet tudnak előállítani, s ez által terményeik előállításának egyformasága is biztosítva van.

Az összes gépek: motorok és szivattyúk, felhúzók, gőzfűrészek hajtására egy 100 és egy 200 lóerejű gőzmotor szolgál…. A  gyár összes helyiségei villamos világítással vannak ellátva.

 

 

1894. 29. 482. A KOREAI ZAVAROK.

Messze Kelet-Ázsiából háború előjelei mutatkoznak. A mongolok jelenlegi két leghatalmasabb nemzete: a japánok és kínaiak készülnek összecsapni amiatt, hogy melyiknek védnöksége alá jusson Korea félsziget, mellyel mindkettőnek szoros összeköttetése van…Korea, vagy amint a bennszülöttek nevezik Csao-Siang, nem kis ország. Kiterjedése akkora, mint Magyarország kétharmad része, s lakosainak száma meghaladja a 10 milliót. Az ország, melybe először csak 1882-ben engedték meg az európaiaknak a bemenetelt, a lehetőleg legszerencsétlenebb állapotban van. A nép szegény és kizsarolt. Papjai és uralkodója egyaránt zsarnokoskodnak, s emellett még a kínaiak is parancsolnak nekik, mint hivatalosan elismert védnökök.…Ha háborúra kerülne a sor, alighanem Japán volna előnyben az óriási Kínával szemben. A kínaiak makacsul ragaszkodnak a régi szokásokhoz, s hadseregüket sem igyekeznek reformálni, Japánban ellenben a hadseregre nagyon sokat költenek s egészen német minta szerint rendezték be. Jelentékeny Japán hajóhada, míg Kínának jóformán semmije sincs. Az sem jelentéktelen, hogy Koreában jelenleg 10 000-nél több japán lakik, legalább ötször annyi, mint amennyi kínai…. A kitörő háborúba valószínűleg az oroszok is beavatkoznak. Már most is erősen mozognak. Nagy érdekük van reá, mivel Ázsiában, melynek partjából egy harmadrésznél több az övék, egyetlen jelentékeny kikötőjük van, Vlagyivosztok, s ez a kikötő is minden télen befagy. Érdekükben állana, ha Korea partjain kaphatnának alkalmas kikötőt. De ezt természetesen az angolok a végletekig fogják gátolni.

 

 

1894. 30. 495. KOREÁRÓL

Korea félszigete, mely most Kelet-Ázsia két leghatalmasabb nemzetének Eris almája, a legérdekesebb országok közé tartozik, mivel egészen a legújabb időkig teljesen elzárkózott a nagyvilágtól. Még a kínaiaknak is, habár ezek védnöki hatalmát elismerik s évről-évre adót fizettek nekik, minden évben csak két ízben volt szabad a koreaiakkal érintkezniük, az 5-ik és 11-ik hold-hónap, azaz június és december végén tíz-tíz napon át. Ebben az időben minden a határon át lépett koreait vagy kínait név szerint számba vettek, s külön szemmel tartottak. Tíz nap múlva a határon többé nem léphetett át senki, halálbüntetés terhe alatt Ezt a szabályt oly szigorúan megtartották, hogy még oly években, midőn Koreában éhínség volt, sem engedték meg, hogy külföldről rizst vagy más élelmi szereket hozzanak be. A kínaiakon kívül még a japánoknak tettek ily kedvezményt, de ők csak havonként egyszer, s akkor is csak egyetlen nap tartózkodhattak az ország szélén. A megnyitás, azaz az országba beléphetés jogát csak 1882-ben vívták ki a japánok és amerikaiak, s utánuk a többi nemzetek. De még most is vannak az Olaszországgal csaknem egyenlő nagyságú országban egész vidékek, hová fehér ember el nem hatolt…

 

 

1894. 31. 516. KERÉKPÁROS VASÚT.

Észak-Amerikában, New Jersey állam Mont Molly és Smithfield nevű városait kerékpárosok számára épült vasút köti össze egymással. Amint képünk mutatja, a vasút egyetlen sínű. A sín egy harmadfél láb magas fakorlátra van illesztve, melyen az utas maga hajtja a gépét. A kerékpár hajtása sokkal könnyebb, s a felfordulás lehetősége teljesen lehetetlen lévén, az utas bátran tekinthet jobbra -balra, a vidék szépségeit élvezheti. Jelenleg egy második vágány készül, hogy egyidejűleg jönni is, menni is lehessen ide-oda, valamint állomási házakat is építenek, hol a közönség számára kerékpárok fognak készletben tartatni.

 

 

KERÉKPÁROS VASÚT.

 

 

1894. 33. 549. Földalatti villamos vasút Budapesten. Az Andrássy úton hozzákezdtek a földalatti villamos vasút építéséhez. Az első földalatti villamos vasút lesz ez Európában. Az Andrássy út nagy közlekedése következtében kellett a föld alá vinni ezt a közlekedési utat, mely a Gizella-térnél kezdődik, és az állatkertnél végződik. Építésére a városi villamos vasút társaság és a lóvasút társaság kapta meg az engedélyt. Költségeit 3 600 000 frt-ban állapították meg s 1896. április elsejére kell átadni a forgalomnak.

Az építéshez az Andrássy út végén kezdtek hozzá. Mivel az utcát mindenütt mélyen föl kell ásni, a munkát nem végezhetik az egész vonalon, különben a kocsik közlekedését terjesen elzárnák, hanem egy-egy darabot készítenek el. Az alagút számára 8 méter szélességben és ötödfél méter mélységben ássák föl az utakat. Az alagút alja beton, erre az út középvonalában egymástól 4—4 méternyi távolra elhelyezett vasoszlopokat állítanak. Ez oszlopokra helyezett boltozat fölött beton-réteg, e fölött ismét aszfalt-réteg, azután pedig újból beton-réteg. Valamennyi együtt minden bizonnyal ellenáll az esővíz átszivárgásának, és a legnagyobb megterheltetésnek. A rétegeket végül a fa-kocka födi be, épen úgy, mint a mostani Andrássy-utat. Az állomás-helyeknek megfelelő 25 méter hosszú, vasból és üvegből épült pavilonok két vagon közönségének befogadására képesek. Belsejükben kényelmes lépcső vezet a felső úttestről a földalatti vasúthoz. Ilyen állomás a fel- és leszállók számára elég sűrűn lesz.

 

 

1894. 35. 577. AZ ORSZÁG FŐVÁROSA

…Az ország fővárosa alig ötven esztendő alatt érte el azt a fejlődést, hogy ma Európában a tizenegyedik nagyváros, az egész földön pedig a huszonkilencedik, pedig fejlődése folytonosan tart, népesedésének növekedése, a város fejlődése még mindig azt a hatalmas belső erőt mutatja, minőt Európa egyetlen városa sem, a szintén rendkívüli módon emelkedő Berlint sem véve ki. Száz évvel ezelőtt Pestnek és Budának, összevéve, 45 000 lakossága volt és Pest alig terjedt a Belvároson kívül. Külvárosainak elnevezése megmondja az időt, melyben keletkeztek, mert az akkori uralkodók után nyerték nevüket: Mária Teréziától a Terézváros, s így tovább a József-, Lipót-, Ferencváros. 1838-ban érte el a két testvérváros, hogy százezer lakosa legyen…

A Dunán keresztül nincs elég kényelmes közlekedés. A lánchíd a Duna két partján hosszan elterjedő várost csak egy ponton köti össze, sok helytől távol esik. A Margit-híd, mely főképpen teherszállításra épült, még távolabb van. Több híd építése elkerülhetetlen volt, s a kormány el is határozta, hogy a legnagyobb forgalmú helyekről még két hidat vezet át Budára. Egyiket a Belvárosból az Eskü-térről, a másikat a belső körút torkolatától, a vámpalota mellett, hogy a pesti oldal életét átárassza a Gellért-hegy alatti nagy területre, egy jövendő városrész számára. Az új hidak építésével egyszersmind újra feltűnt, hogy Budapestnek nincs egyetlen utcája sem, mely a város belsejét egyenesen összekötné a Dunával, anélkül, hogy a körutakra kellene kerülni, vagy apróbb utcákon ide-oda fordulni.

 

 

A KIR. JÓZSEF-MŰEGYETEM ÉPÜLETE

 

Nem csupán területben és lakosságban nőtt nagyra Budapest, hanem közintézetekben, palotákban, díszben. Pedig ebben a tekintetben nagyon hátra volt. A magyar fővárost fejedelmi kegyek nem gyámolítottak. Közművelődés intézeteit jótékonyság, nemzeti lelkesedés állította, mely azonban nem lehetett kimeríthetetlen, mikor oly sokról kellett gondoskodni. Amint a magyar kormány székhelye lett, az állami és városi építkezések szüksége oly mértékben következett be, hogy csak a legnagyobb erőfeszítés bírta meg. Hivatalok, iskolák – köztük a műegyetem -  halaszthatatlanok voltak….Egyik oldalon a Gellérthegy, citadellájával, melynek napjai meg vannak számlálva; a hegyoldalon az apró házikók, melyeket egymás után vásárolnak össze, hogy helyüket ligetek és teraszok foglalják el. A másik oldalon az ó-budai hegyek; középen pedig a budai Duna part és Budavára. A parton mindenfelé épülő házakat látunk, egész palotasort…

 

 

1894. 38. 617. címlap. AZ ŐSZI HADGYAKORLATOK

Szept. 17-én hajnalban kezdődött meg a dunai híd verése. Először is a visegrádi partról a vaskompok hosszú sora evezett át szabályos időközökben a nagymarosi part felé. Ez az úszó rajvonal hetven pontonból állott, még pedig úgy, hogy két-két kompra volt elhelyezve a verendő híd egy-egy mezője, vagyis hídtest része.

 

 

 

KATONAI CSOPORTOK A KIRÁLY KÖRÜL A NAGYMAROSI PARTON A HAJÓHÍDNÁL. Weinvurm Antal fényképe

 

Hetven komp horgonyt vetett a nagymarosi parton. s ugyanekkor megkezdődött a dunai hídverés művelete, melyhez hasonlót az osztrák-magyar hadsereg hadgyakorlatok alkalmával még nem vitt véghez. A híd építése egyszerre kétféle módszer szerint történt. A nagymarosi partról kész hídrészeket szállítottak a Dunára, úgy hogy azokat csak össze kellett kapcsolni, s az összekapcsolt részeket horgonyokkal megerősíteni, s e célra készült sodronykötelekkel egymáshoz kötözni. A visegrádi parton a hidászok és utászok nyers faanyaggal vesződtek. A hajóhíd alkotó részei ott hevertek a parton, távol a vaskompoktól, s míg ez utóbbiak odasorakoztak a híd tengelyének vonalába, a cölöpöket, bakokat, szálfákat és deszkákat százanként kellett a katonáknak a maguk hátán a partról a vízre cipelni. A Duna bal partján a munka könnyebben és gyorsabban folyhatott…

 

 

1894. 43. 690. V. S. SZÉCHENYI ÉS A DUNAI HIDAK KÉRDÉSE.

Közeledik az idő, a mikor a hatvan év előtti primitív összeköttetés helyett, mely a nyelvben, szokásokban még olyannyira különböző pest budai lakosság egymásközti érintkezését csak a legszükségesebb forgalomra szorította, egy hatalmas egyesítő erejű egész hídrendszer fogja egybekapcsolni s társadalmilag is összeolvasztani a magyar székváros jobb és bal partját. Óriási, tüneményszerű fejlődés az, mely a hatvan év előtti egyetlen hidat ugyanannyi idő alatt ötre fogja szaporítani. De azért talán ennek a hatvan évnek küzdelmes munkája sem közelíti meg azoknak a nagy nehézségeknek erőfeszítéseit, az emésztő harcnak azon titáni fáradalmait, melyek Széchenyi lánglelke előtt akkor állottak, mikor a lánchíd gondolatának először kellett testet adni s annak megteremtéséhez a szunnyadó nemzeti erőket felrázni tétlen álmaikból….A nemesség csak úgy volt hajlandó fizetni, ha nem a pest- budai polgároknak, hanem az országnak fizet. Sajnos, Széchenyi ellenségeinek és a rosszul magyarázott helyi érdekeknek sikerült a dunai híd ügyét olyan világításba állítani, mintha az csak az országgyűlés ügye volna, mellyel a nemesség a városi polgári osztály jogait akarja megrövidíteni…Más nehézségek is merültek fel, melyek erős-próbára tették Széchenyi kitartását. A nemesség ráállt, hogy a híd ügyében felfüggeszti nemesi kiváltságait s fizetni hajlandó. Úgyde ez engedménynek föltétele az volt, hogy a fizetés alól a kormány s a katonaság se legyen kivéve. Ezt világosabban kikötni politikai tekintetekből nem volt tanácsos.….Széchenyit, pillanatra sem tévesztette szem elől azt sem, hogy ha már a monumentális művet kizárólag hazai erővel nem készíttetheti (bár Schönerer magánmérnököt már 1807-ben kiküldötte Sinával együtt Angliába, s Amerikába, hogy a hidak építését tanulmányozza s visszatérte után őt bízta meg a hídépítés felügyeletével is), de legalább hazai anyagot használjon fel arra. Gondoskodott, hogy magyar termelőktől szerezzék be az összes nyersvasat s ép úgy az építéshez szükséges köveket is…

Széchenyi sokszor hangoztatta az előzetes munkálatoknál, hogy ő a «híd», «egy híd» kifejezéseket legjobban szeretné elkerülni, célja állandó összeköttetést teremteni Pest és Buda közt..

 

 

1894. 43. 707. Mikszáth Kálmán: AZ EMBERI KOR LEGYVÉGSŐ HATÁRA

A demográfiai kongresszus nem múlt el minden eredmény nélkül. Sok doktor volt együtt, de emiatt senkinek se lett halála. Sőt egy rettenetes gyilkos felmentetett az ölés gyanúja alól. Ez a Koch-féle bacilus. Kisült róla, hogy nem olyan fekete, mint a minőre festik, s talán nem is éppen ő okozta a kolerát. Legalább mindenesetre vannak bűntársai. Sok mindenféléről értekeztek már a tudós urak, csak az én kedvenc tárgyamat hagyták figyelmen kívül, az emberi élet véghatárát. Pedig amióta Tisza meghosszabbította az országgyűlési ciklusokat, azóta fölverte lelkemet a reménység, hogy talán az emberi életet is meg lehetne okkal móddal hosszabbítani…

Az ember csak kilencvenig vitte, s az is szerencsétlen állatoktól van elcsalva, a mi meglátszik egész a mai napig. Az istent nem lehet megcsalni. Az élet az igazi, kellemes élet, emberhez méltó, csak mintegy negyven évig tart; azután a szamár évei jönnek; viseli az ember a terheket, az igát, dolgozik, fárad, töri magát, mint a szamár; végre a hetvenes évek végén valóságos majommá válik, a majomtól átvállalt évekkel.

 

 

 

1894. 43. 716 és 717. A MÁTYÁS-TEMPLOM KÖRNYÉKE

A Mátyástemplom környékének rendezése három részből állana:

1.Egy kétágú, nagy, szabad lépcső, mely a templom hátuljától, az úgynevezett Halászbástyáról a Várhegy oldalán az Albrecht út felső kanyarodására vezetne le, s mely nemcsak díszül, hanem egyszersmind új és kényelmes közlekedő-vonalul is szolgálna fel a várba és le a várból.

2.E lépcsőről két oldalra futó fedett folyosók, melyek a Halász-bástya szegélyező falain emelkednének, nyitott oszlopsorokon nyugvó boltozattal. E fölött pedig sétálásra alkalmas terasszal; a folyosók sarkait kúpos fedelű pavilonok illetőleg tornyok foglalnák el, mindez olyan középkorias elrendezéssel, amilyenek az akkori kolostorok keresztjáró folyosói voltak Így szép összhangban volnának a szintén középkorias művészetű főegyházzal.

 

 

 

A BUDAVÁRI MÁTYÁS-TEMPLOM KÖRNYÉKÉRE TERVEZETT FŐLÉPCSŐ FEDETT FOLYOSOKKAL ÉS BALRA SZENT ISTVÁN KIRÁLY EMLÉKÉVEL. - Schulek Frigyes tanár tervrajza.

 

Jobb felső. A budavári Halász-bástya déli sarka Szent István király emlékével és a saroktornyokkal.

 

 

3. Harmadik fő része a tervezetnek Szent István király emléke, mely a Halász-bástya déli terének a közepére, a templom hátuljától csekély távolságban volna állítva. Messziről látható magas süveggel boltozott, alsó részében nyitott csarnok volna, alatta pedig egy lépcsőzetes emelvényen a szent király ülne trónuson.  Schulek tanár ennek a tervnek a megvalósítását a millenniumra tervezi, és keresztül is viszi, ha a költségekre szükséges fél millió forintot rendelkezésére bocsátják. E javasolt kiegészítések által nem csupán gyakorlati és esztétikai szükségletnek tennénk eleget, de kiegészítenénk a középkori építészet fejlődésének főmozzanatát jelző sorozatot, s végre kőből faragott és ércből öntött nyomatékos kifejezést adnánk a magyar állameszmének. Az érdekes terv kivitele fölött rövidesen határoz az építő-bizottság és a közoktatásügyi minisztérium.

 

 

 

1894. 44. 727. A «NÉVTELEN EMBER.»

Ezzel a szóval jellemezte a babonás századok félelme azon szomorú hivatás mesterét, ki a véres megtorlás eszközét villogtatta kezében. Ezrek hulltak el századokon át a bakó bárdja alatt. A civilizáció e sötét alakja zord lényével ott van mindenütt, a hol az állam és társadalom egyoldalú és előítélettel telt hatalma igazságot vél szolgáltatni, ahol a türelmetlen üldözés szelleme életet követel áldozatul.

Mikor a földi igazságszolgáltatás e rettenetes szolgájának a halál fagyos jelvényeitől környezett széke megürül, hogy helyet adjon utódjának, nem csoda, ha a közvélemény épp oly borzongó érdeklődéssel foglalkozik vele, mint ha egy valóságos trón ürülne meg. Annál inkább most, mikor néhai Kozarek mester örökébe ezúttal egészen idegen lép, Bali uram, a katona viselt faddi paraszt személyében, kinek kinevezését most közölte a hivatalos lap. Régen ezelőtt a romantikus idők erkölcsei más módját is ismerték annak, hogy az igazság sújtó-pallosa megtalálja gazdáját, ha egyik kézből kiesett. Spanyol-, Francia-, Német- és Olaszországban sokáig volt ára a halálra ítélt megkegyelmezésének, ha maga vállalta el a bakó tisztét…

Jogászkörökben sokat vitatott kérdés, hogy vajon például a halálos csapást túlélő, vagy a kötél leszakadása folytán élve maradt bűnös alá bocsátható-e jogszerűen a további eljárásnak, vagy pedig kegyelmet kell hogy nyerjen. Emlékezünk még, milyen körülmények közt nyert ezelőtt 15 évvel ez a kérdés nálunk újabb aktualitást a Győrött kivégzett Takács váratlan magához térése következtében.

Ceremónia tekintetében sokkal körülményesebb volt egy kivégzés régen, mint manapság. Részletesen találjuk leírva, miként kellett a hóhérnak az ítélet végrehajtása után e szavakkal fordulni a bíróhoz: «Bíró úr, megtettem kötelességemet? Mire a válasz ez volt: Legyen úgy, amint jog és igazság szerint cselekedtél. Bizonyos ünnepélyes szint adott az aktusnak, hogy szorosan tiltva volt a hóhérnak előbb pallosához nyúlni, míg azt neki át nem nyújtották. A véres munka befejeztével újra át kellett adnia segédjének, ki azt letörülve, dugta vissza hüvelyébe…Egy magyar forintban volt megállapítva minden akasztás, törés, vagy égetés után, míg vesszőzésnél és kitoloncolásnál 48 kr. illette meg a hóhért. Németországban 2 pft volt a díjazása minden tortúrának, 1 pft és 9 garas a vesszőzésnek, s harmadfél tallér a kivégzésnek, élelmezési költségeket nem számítva. Külön jöttek számításba még az égetéshez szükséges anyagok is, mint kén, lőpor, szurok és seprő, vagy lánc, szög, kötél, ásó és kalapács.

Egy darab romantikus középkort, képvisel ma is a hóhér az emberek szemeiben, csakhogy újabb mezbe öltöztetve a haladó és változó erkölcsök közepette. V. S.

*

Pradlik György /1978- 1988/, az utolsó magyarországi hivatásos hóhér.

Magyarországon 1990-ben szűnt meg a halálbüntetés. wiki

 

 

1894. 46. 764. A NEW-YORK-PALOTA ÉS KÁVÉHÁZA.

Nincsen város Európában, mely olyan rohamosan épülne, mint Budapest. Az utolsó évtized alatt egész városrészek átalakultak és addig elhagyatott területeken s utcákon palotasorok emelkedtek. Az Andrássy-út teljesen-be van fejezve s a várost átmetsző hatalmas körúton is alig van már egy-két üres telek. A fényes ház-sor köréből is magasan kiválik a New-York életbiztosító társaság palotája, mely a Kerepesi-út közelében az Erzsébet-kőrúton van, ide néz a fő homlokzata, míg másik két homlokzata meg egy-egy mellék-utcára nyílik. Ez a palota hatalmas főhomlokzatával, művészi szerkesztésű sugár tornyával, előkelően válik ki a környező épületcsoportból. Magas oromzata uralkodik a körúton és tornya ellátszik a főváros legtávolabbi részeibe is…. Az építésre Hauszmann Alajos műegyetemi tanárt, az ismert kiváló műépítészt nyerték meg.

 

 

 

A NEW-YORK BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG PALOTÁJA AZ ERZSÉBET KÖRÚTON.

 

A legpompásabb része a palotának a New-York kávéház, Legsikerültebb a kávéház belső csarnoka fölött elhelyezett két falfestmény a vidám zene és a szerelem allegóriája. A többi kép közül egyikén baccháns-nők, másikon incselkedő faunok láthatók, réten bárányokkal játszó gyermekek a gondatlanságot és jókedvet jelképezik, egy géniusz alakú lenge ruhás nő pedig Newyorkiát, mint a művészetek barátját ábrázolja. A sok tarkaság mellett feltűnő egy holdvilágos kompozíció a bárányfellegek közt repülő gyermekrajjal és egy előtérben alvó nővel, a ki az álom személyesítője.

A helyiséget 21 villamos ívlámpa és 850 izzó lámpa világítja be és árasztja el nappali fénnyel. A világító testek szinte beleolvadnak az architektúrába, melyet majd hosszúra, majd lánc vagy csillárok alakjában nagyszerűen díszítenek…A díszlakomán elhangzott köszöntők egyaránt ünnepelek Arányi Miksát, a New York igazgatóját és Hauszmann Alajos műegyetemi tanárt, a kik ilyen fényes műalkotással ajándékozták meg a fővárosunkat.

 

 

1895

 

 

 

 

1895. 7. 102. Szájról-szájra. Ugocsa non coronat. Tóth Béla

Az 1505-iki rákosi gyűlésen az ország rendéi szerződésileg kötelezték magukat, hogy II. Ulászló halála esetére idegent nem választanak többé királyukká. E szerződést Ugocsa követei, Bekényi és Újhelyi, írták alá. Mikor aztán a mohácsi vész bekövetkezett s I. Ferdinánd erőlködéseket tett a magyar korona elnyerésére, Werbőczy István az 1505-iki szövetség-leveleket szétküldte a megyékhez, s emlékeztette őket, mire kötelezték magukat. Ekkor felelhették tehát Ugocsa rendéi I. Ferdinándnak, ki koronázására (1527. november 3.) meghívta őket, hogy Ugocsa nem koronáz. E történelmi adatokkal be nem bizonyítható. Kétségtelen, hogy 1635-ben már járta az Ugocsa non coronat. Thaly Kálmán ilyet is ismer: Bereg non coronat, («Bereg nem koronáz») szálló ige. Komáromy András egy 1635-ben írott magyar magánlevélben a következőket találta: «Akár koronáz Ugocsa, akár nem.» Ez kétségtelenné teszi, hogy a szálló ige már akkor régi keletű volt, s hogy az előző századba nyúlik vissza…

Csöke Imre fancsikai* plébános kérdésemre adott szíves válaszában (1892. januárius 12) ezt írja: «A kérdéses kifejezés története hiteles elbeszélés után ez: 1722-ben III. Károly országgyűlést hívott össze Pozsonyba, melynek fő tárgya volt az örökösödési törvényt a leányágra is kiterjeszteni. Midőn a pragmatica sanctio azon része fölött folyt a vitatkozás, megkoronázzák-e a leányörököst is vagy sem, a rendek egyhangúan a koronázás mellett nyilatkoztak. A szavazás e szókkal történt: coronat  vagy non coronat. Mindenki azt mondta: «coronat». Kivétel csupán az ugocsai követ volt, ki a hosszas utazás fáradalmaitól törődötten, mikor a szavazásra felszólították, álmosan és minden megfontolás nélkül kiáltotta: Non coronat! Innét ered a mai napig közszájon forgó mondás: Ugocsa non coronat, melyhez idők multával hozzá járult ez: sed ornat /de tiszteli a királyt./

 

*Falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagyszőllősi járásban.

 

                                         

1895. 21. 338. A PESTI PARTBÓL A GELLÉRTHEGY ORMÁRA VEZETENDŐ LEJTŐS HÍD TERVE

…Ruppenthal János budapesti mérnöknek az a terve, mely szerint ő fővárosunk pesti oldaláról egy olyan vashidat emelne a Duna fölött, mely egyenesen a Gellérthegy tetejére vezetne...A gőzsiklóval néhány pillanat alatt a várba juthat az ember s onnan mindjárt a legszebb kilátást élvezheti. A ki még nagyobb és szebb képet kíván látni, az a szomszédos Gellért-hegy tetejére siet. De az oda való fölkúszás már több időbe és nem csekély fáradságba kerül, mert a hegy minden oldalon meredek, sőt a Dunára néző sziklás homloka egyenesen járhatatlan….A  legtöbben úgy vélekednek, hogy a Gellért-hegyre is legjobb lenne egy alkalmas gőzsiklót építeni; a pálya elhelyezésére és a sikló alakjára nézve azonban még mindig nagyon elágazók az óhajtások és vélemények. Az ügy tanulmányozásával foglalkozó műszaki férfiak közül most a már említett mérnök minden körülmény számbavételével egy olyan tervet főzött ki, mely a könnyű és kényelmes följutás mellett azt is biztosítaná, hogy a kiránduló szemei már a fölmenetel közben is élvezetes látványban gyönyörködhetnének.

 

 

 

 

A PESTI PARTBÓL A GELLÉRTHEGYRE VEZETŐ HÍD TERVE. A híd látképe

 

Alapgondolata a tervezőnek az, hogy a Gellért-hegyre a pesti oldalról lehessen eljutni, mert onnan a hegy már jóval távolabb van s az azon rész lakosságának előbb a Dunán is át kell szállnia, ha a Gellértre föl akar jutni. A legegyszerűbb és legolcsóbb út határozottan a hegyről Pestig érő gőzsikló lenne, melyen a kocsik folyvást szállítanák az embereket föl és le. Azonban, habár a gőzsiklók jóknak és biztosaknak mutatkoznak, az ide kellő merész pályán csak nagyon kevesen járnának…A tervező a  Gellérthegyre a pesti partról egy kevéssé lejtős híd vezetne, melyen tíz óra alatt 3—4 ezer ember juthatna föl részint kocsikon, részint gyalog. A híd sem a hajózást, sem a kocsi-közlekedést nem akadályozná a Duna egyik partján sem. A kész terv szerint, — melyet a tervező rajzban is bemutat, — egyetlen egy nagy ív hajlana át a Dunán, melynek szerkezete magas és szabadon álló közepéhez képest elég könnyű lehetne.

Hídfőül egy vastorony szolgálna, s az abban lévő gáz-motor hajtaná a kocsikat föl s le. A torony több eme-létű lenne…Legyőzhetetlen műszaki nehézségek nincsenek; csupán a kellő pénz, illetőleg a pénzt összeadó társaság hiányzik. Míg tehát a vállalkozók fölkarolnák, hadd legyen a terv legalább beszédtárgyúi a közönség elé terjesztve.

 

 

 

1895. 29. 475. A BUDAPESTI PIARISTA KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE.

A budapesti piarista kollégium Pest városának legrégibb iskolája. 1717-ben alapította a főváros, s szakadatlanul működik a leghazafiasabb irányban. Fennállása óta százezer tanuló nyert benne oktatást. Alapítását Lenner János főbírónak és Mosel tanácsosnak köszönheti. Ők telepítették le Pesten a piaristákat a mai Duna parti görögkeleti egyház telkére. Itt működtek a szerzet tagjai eleintén szűk körülmények között 1762-ig. 1755-ben megszerezték a városháztéri Eszter-házy-féle palotát s a hozzátartozó telkeket, és fölépítvén az eskütéri szárnyat, 1762-ben beköltöztek az új kollégiumba…

A kollégiumhoz tartozó kötő-utcai iskola 1803-ban készült el, az udvaron levő nagy háromemeletes gimnázium 1863-ban, a Duna parti kétemeletes szárny pedig 1845-ben épült fel Kasselik Ferencz terve szerint…

Itt tanultak egykor: Vörösmarty Mihály, Lenau, Petőfi Sándor, báró Jósika Miklós, Katona József, Bajza, Verseghy, Bacsányi János, Széchenyi István gróf és titkára Tasner, Dessewffy József, Toldy Ferencz, Fejér György, Ráday Gedeon gróf, Martinovics Ignácz, Deák Antal, Madách Imre…

A piarista gimnázium a Bach-korszakban is megtartotta magyar szellemét. Az 1863-ban épült új gimnázium köral sok érdemet szerzett Szepesi Imre, a későbbi egyetemi tanár, Palotay Purgstaller József, a magyar tud. akadémia rendes tagja…

 

 

1895. 32.  520. A BUDAPESTI BELVÁROS ÉPÍTKEZÉSEIBŐL.

A nagy átalakulás, mely Budapestet alig húsz esztendő alatt oly fényes várossá változtatta át, a Belvárosban látszott meg aránylag legkevésbé, habár itt is egymás után épültek a paloták, közintézetek. Még kevésbé látszik meg az átalakulás a Lipótvároson, de ott nincs is rá szükség, mert az a városrész József nádor nagy érdeklődése mellett már egészen nagyvárosiasan épült, egyenes utcákkal, díszes épületekkel. A Belváros azonban régi város, még pedig az ódonság minden érdekessége nélkül. Épült össze-vissza, beszorulva a védő falak közé, szűk és rendetlen utcákkal. Középületeit leginkább a kolostorok és templomok tették, amelyeknek egy része II. József alatt szűnt meg, s lettek egyetemi épületek, és helyet adtak a legfőbb bíróságoknak, sőt zálogháznak is. Legnagyobb épülete a gránátosok kaszárnyája (a mostani Károly-kaszárnya), mely egész katonai tábort fogadhat magába. Főurak, nemes családok nem sokat építettek Pesten, a polgárság a maga egyszerűbb igényei szerint emelte hajlékait, minden különösebb dísz nélkül.

Tágas utcái, terei nincsenek a Belvárosnak. Még a Dunához is rövid, apró utcák visznek, egyenesen egy sem nyílik a pompás folyamhoz.

 

 

A BUDAPESTI BELVÁROS ÉPÍTKEZÉSEIBŐL. - Új épületek a Károly-körút és a Kossuth utca sarkán

 

Régi terv, hogy a Kerepesi-út irányát meghosszabbítsák a Belvároson keresztül. Így lenne Budapestnek egyetlen egyenes útja a Dunához, mégpedig éppen ahhoz a részhez, hol legnyüzsgőbb a parti élet mind a pesti, mind a budai részen, s ahová egy új híd helyét maga a fővárosi élet szüksége jelölte ki. Sokat tervezgették, hogy a Kossuth-utcát (előbb Hatvani-utca) folytatni kell egész a Dunához. Csakhogy milliókra menő kisajátítás az akadály, és útba esik a városháza és plébánia-templom. Az eskütéri híd építése azonban elhatároztatván, Wekerle kormánya a Belváros szabályozásának tervét elkészítette. Az új szabályozás a Belváros kellő közepét irtja ki, a pesti patrícius családok fészkeit, melyek már meg is értek a lebontásra….

A Kossuth-utca északi oldalának újjáépítéséhez úgy fogtak hozzá, hogy a házaknak csak a hátsó részét bontják le, az elő-része megmarad a boltokkal. Háta mögött egész rendben fölépül az új palota, a boltos aztán a régi helyiségből beköltözik az újba. Ekkor bontják el a régi épület maradványait, s előtűnik az új palota fényes kirakataival…

 

 

 

1895. 567. Az első magyar vasút. V. S.

…Az 1836-ik évi 25-ik törvénycikk szerint a vasútvonalak Pestről az ország különböző határpontjaiig volnának vezetendők. A 8-ik pont Bécstől a magyar tengerpartig, a 9-ik Bécstől Magyarországon át Krakkóig, a 10-ik Nagy Szombatból Kassára, a 11-ik Kassától Krakkóba, a 12-ik Miskolctól az orosz határig, a 13-ik Sziszektől a magyar tengerpartig engedélyezendő vasútvonalakról szól…

Az osztrák éjszaki pálya, a Ferdinánd-vasúi kiépítése adta meg az első okot az 1836-diki törvény alkotására. Akkor még Európa nagyobb államaiban is jórészt csak lóerőre berendezett vasutak szolgálták a közlekedést. Az óceánon túl 1831-ben készítették az első lokomotívot s 1826-tól 1832-ig, a Liverpool-Manchesteri vasút megnyitásáig, Anglia is csak kisebb helyi vonalakat engedélyezett…

A Myrbach Károly és Ullmann Mór igazgatása alatt megalakult magyarországi központi vasúttársaság csakhamar szemben találta magát Sina és a Bécs győri társaság mindent eltiprani akaró versenyzésével, mely hosszas húzáshalogatás után és az 1842. évben legfelső helyről intézett felszólításra csak annyit jelentett ki, hogy az állam biztosítása nélkül a vállalathoz hozzá sem foghat, annál kevésbé akkor, ha a Duna bal partján építendő vasútra is engedély adatik.

Ullmann terve ugyanis az volt, hogy Rothschild éjszaki vasútjának Gánserndorftól a magyar határszélig való meghosszabbításával, Pozsonyból a Duna bal partján Vácig, innen Pestre és Debrecenbe vezesse a vasutat, és pedig Pesttől Debrecenig csak lóerővel. Első föltétel volt, hogy ő felsége fölkéressék, hogy a morva- galíciai Rothschild vasutat a magyar határig engedje vezetni, amire nézve Pozsony megye kérvényben szólította föl a rendeket. Ezzel szemben Sina báró Bécsből Brucknak, Pozsonynak, Győrnek ígérte vezetni a vasutat, egészen Pestig és nagyobbrészt gőzerővel….

Az országgyűlés február 27-én tartott ülésében 30 vármegye 17 ellen úgy nyilatkozott, hogy pártolják ugyan a pozsonyi memorandumot, de úgy, hogy csak akkor legyen szabad az osztrák vonal építéséhez kezdeni, ha a Pest és Pozsony közti vonal teljesen kész lesz…1847 augusztus 16-án a soproni vasutat, Széchenyinek sok álmatlan éje után végre megnyitották. Már augusztus 2-ikán egy próbavonat tette meg az utat legjobb sikerrel, nagy örömére Széchenyinek, ki legsajátabb művét adta át ezzel a közforgalomnak. A pest-szolnoki vasút ugyanazon év szeptember havában történt megnyitása meghozta Széchenyinek régi álmai megvalósulását is. A vasutak kevesebb, mint egy század alatt átalakították a műveit világ képét, s hatvan év folyamában a régi Magyarországból modern, rohamosan fejlődő államot teremtettek.

*

1846. július 15-én adták át Magyarország első vasútvonalát, mely két év munkája nyomán, a Magyar Középponti Vasúttársaság irányításával, Pest és Vác városa között készült el. wiki.

 

1895. 39. 644. Verdi aggkora.

A jelenleg élő zeneszerzők egyik nevezetesebbike, a ma már 81 éves Verdi József, boldog öregkort él szülőfaluja mellett levő pompás birtokán. Santa Agata néven ismerik a Pannától nem messze fekvő birtokot, hol az öregúr, ki mellesleg milliomos is, tehát anyagi gondokkal nem küszködik, valóban idilli életet él…A nagymester általában véve nyugodt természetű, de még most is rendkívül izgatott, ha darabjairól van szó. Mikor legutolsó operája, «Falstaff», a milanói Scala színházban előadásra került, az öreg Verdi folyvást ott volt a próbákon s folytonosan zavarta azokat, mert a legcsekélyebb hibákat is észrevette. Mikor végre minden úgy történt, ahogy ő akarta, ismételve előadatta, s a színház különböző részeiből hallgatta a darabot, és többször meg-megrázta a fejét vagy kopogtatott a botjával, jeléül, hogy hibát talált s ismétlést akar…

 

Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (Le Roncole, 1813. október 10. – Milánó, 1901. január 27.) wiki

 

 

1895. 40. 660. Az első polgári házasság Budapesten

Nagy sokaság tódult a gyár-utca és a király utca sarkán levő anyakönyvi hivatal elé, ahol az első polgári házasságkötés volt kitűzve. Az épületbe csak a meghívottakat bocsátották be, mert az anyakönyvi hivatal szűk, öt szobás helyiség, ahová nem fér be annyi nép, amennyi esküvők alkalmával a templomban megjelenni szokott. Mivel pedig a kíváncsi tömeg nem akart eloszolni, a rendőrségnek is akadt dolga, hogy utat csináljon a násznépnek…Kellemes meglepetés volt, amikor belépett a menyasszony, fehér selyemruhában, fején mirtuszvirággal és fehér fátyollal, kezében imakönyvvel és hatalmas bokrétával. Vőlegényi díszben volt a másik házasuló fél is. Nyomukban jöttek az örömszülők, a tanuk s a násznép tagjai, akik a szoba közepén állottak meg, míg a jegyes pár az anyakönyvvezető asztala előtt két karos székbe ült….

 

 

 

1895. 43. 711.  Galgóczi István: AZ ERZSÉBETVÁROSI ÚJ TEMPLOM ALAPKŐ-LETÉTELE

Az egyházi szertartást Vaszary Kolos bíboros hercegprímás végezte fényes papi segédlettel. Asztalt állítottak a király elé, s ő egy sastollal aláírta az alapkő-letételi okmányt, amiben a miniszterelnök s a többi megjelent méltóságok követték…Hauszmann Sándor építőmester átnyújtotta a királynak a kalapácsot, amellyel a király után a hercegprímás, a miniszterek s a többi méltóságok tették meg a kalapácsütéseket. Az ünnepély végén a király megtekintette a templom tervezetét, tervrajzait. A templom építésének végrehajtásához Steindl Imre műegyetemi tanárnak, az új országház, s annyi más díszes középületünk kitűnő tervezőjének tervei szolgáltak alapul, s az építést Schömer Ferencz jeles építész vezeti. Az építés költsége közel 600 ezer forintra van számítva. Az új plébániatemplom egyik érdekes látnivalója lesz a fővárosnak. A szegényháztér közepén épülő új templom főhomlokzatával a dohány utca felé néz.

 

 

A R. K. ERZSÉBETVÁROSI ÚJ BUDAPESTI TEMPLOM

 

 

A gótikus egyház három hajós csarnoktemplom lesz, egy kereszthajóval és két toronnyal. A szentély két oldalán elhelyezett két sekrestyét a szentély körűi futó feljáró köti össze. A templom arányai oly nagyok, hogy teljesen megfelelnek a népes plébánia igényeinek. A karzatokat és oratóriumokat beleszámítva ugyanis 2560 ember fog elférni benne.

Nagyban fogja emelni az épület különben is kellemes hatását az a körülmény, hogy egész külső felületén színes téglával lesz burkolva; a párkányok, a támpillérek végei, a belső pillérek, ívek és bordák kőből készülnek. A főbejáró felett elhelyezendő hét szobor színes majolikából és piro gránitból lesz…Az új templom, mely két év múlva lesz teljesen készen, bele kerül a főváros szépségei, megtekinteni való épületei közé.

*

Az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom vagy Erzsébetvárosi plébániatemplom Budapest VII. kerületében, a Rákóczi út közelében, a Rózsák terén található.

 

 

1895. 47. 782. Angster József orgonaépítő

Annak alkalmából, hogy a kassai székesegyház nagy orgonájának felépítése befejeztetett, méltónak találjuk hazai orgonaiparunk ezen kiváló termékének megalkotóját, Angster Józsefet, s az ő eddigi kiváló munkásságát az alábbi vázlatos sorokban bemutatni.

Angster József Kács-faluban (Baranya megyében) 1834-ben született, szegény sorsú, földmíves szülőktől. Eleinte maga is atyja mellett foglalatoskodott, míg utóbb az asztalosságot kezdte tanulni. Így került Bécsbe, a Titz Péter orgona-és harmónium-gyáros műhelyébe, hol míg egyfelől a műhelyben valódi élethivatásának alapfeltételeit szerezte meg, másfelől Bécs város esti és vasárnapi iskoláiban nagy kitartással s buzgalommal pótolgatta elméleti ismereteinek fogyatékosságát. 1861 -ben Berlinbe ment, majd Kölnben dolgozott egy évig, onnan Lucernbe vette útját, hol szintén egy évet töltött. Luczern-ből Parisba ment, hol a nagyhírű A. Cavaile Coll cégnél nyert alkalmazást s hol háromévi munka, tapasztalat és tanulás után valódi mester lett a műiparnak abban az ágában, mellyel akkor nálunk még oly kevesen foglalkoztak. 1866-ban visszajött Magyarországba, letette vándorbotját s Pécsett telepedett le, megalapítván ott azóta nagy hírnévre jutott orgona-építő intézetét, melyet most már fiával együtt vezet. Irt egy szakkönyvet is Az orgona története, lényege és fenntartása címmel….

Kiváló helyet foglal el Angster orgonaépítőink között úgy is, mint feltaláló, s mint újabb technikai vívmányok meghonosítója. Az 1871. évben kapta az első szabadalmat egy légnyomású gépezetre, mely a játék megkönnyítésére szolgál. 1875-ben egy készüléket talált fel, mely egy sípsorra van alkalmazva. Újításokat s javításokat tett a szélládák, a gépezetek szerkezetében, új változatot alkalmazott s ő hozta be a redő-szerkezetet, mely a sípsorozatokat minden oldalról körülveszi, s fokozatosan kinyitva vagy becsukva, fokozódva erősülő vagy gyöngülő hangok megszólaltatására szolgál (crescendo-decrescendo.)

Legújabb készítménye, a kassai székesegyház orgonája (55 szóló s számos mellékváltozattal s három billentyűsorral), mely hatalmas arányainál fogva Angster legkiválóbb alkotását képezi. A250-ik mű, melyet e derék, magyar orgonaépítő készített.

 

1895. 42. 795.  Határőrök. Orosz életkép

A végtelen kiterjedésű kínai birodalmat uralkodói és kormány férfijai annak idején terméskőből épült óriási fallal zárták el a világtól, és az itt-ott levő kapukat teljesen megbízható mandarinok őrizték. Az országba tolakodó gyanús idegeneket egyszerűen karóba húzatván, a szerencsétlen emberek fejeit a falak fokára rakatták. Ily körülmények közt csakugyan alig akadt olyan ember, ki a fal kapuit látogatta volna. Ámde idővel a falak bedőltek, a kapukat őrző mandarinok katonáikkal együtt szemet hunytak, ha orosz, angol és amerikai kereskedők markukba illendő borravalót csúsztattak, és mai napság a világhírű kínai fal legfeljebb csak történelmi emlék.

A fehér cár birodalmát nem kőfalak, de sok ezer határőr zárja el a világtól. Itt csak az orosz birodalom európai határainak őreiről lehet szó. Oroszország határainak rendszeres körülzárását Miklós császár rendelte el, midőn az ellene létrejött angol francia olasz török szövetség fellépéséből azt látta, hogy Európa Péter cár végrendeletének érvényesítését sohasem fogja megengedni, sőt hogy Oroszország csak úgy tarthatja fönn nagyhatalmi állását, ha holmi kalandos terjeszkedési tervekről egyelőre lemond.

Szükségesnek bizonyult továbbá az európai művelődés és a szabadelvű eszmék terjedésének megakadályozása, mit leginkább a sajtó korlátozása és a határszélek szigorú elzárása által akartak elérni. A beszivárgott veszélyes elvek ellen a szibériai ólombányák, esetleg a Péter-Pál erődben felállított bitófák vétettek alkalmazásba. Miután a politikai légkör mindezek mellett is egyre fullasztóbbá vált, azon kellett lenni, hogy a külföldről minél kevesebb ember juthasson be az országba. Jelenleg a német-osztrák határszéleket 180 ezer orosz határőr tartja megszállva…Szabályszerűen láttamozott útlevéllel, de borravaló nélkül az utas az orosz határőri rendőrség végtelen zaklatásainak van kitéve, és még nem fordult elő eset, hogy az európai diplomácia képes lett volna az efféle visszaélésekből eredt panaszok megtorlását kieszközölni…

A világ valamennyi nemzetközi tolvaja és betörője Oroszországba menekül a rendőrség elől, hol prédájukat minden nehézség nélkül értékesíthetik….Az osztrák határszélek őrzését leginkább sorkatonaság teljesíti. Az oroszok nem tartanak ugyan attól, hogy a határszéleken álló osztrák-magyar sereg egy szép napon beronthatna, de viszont katonai természetű saját intézkedéseiket titokban kívánják tartani, miért is az utasok forgalmát kizárólag a vasúti vonalon engedik meg. Kocsin, lóháton, vagy épen gyalog senkit sem bocsátanak át a határon.

 

 

 

 

1896

 

 

1896. 2. 25. A TREUGA DEI.

A békeegyesület megalakulásával zárult be az 1895-diki esztendő, az ezredik év pedig az Isten-béke jelszavával köszöntött be reánk, olyan intézmény emlegetésével, mely a középkor kellő közepén nagy szolgálatokat tett az emberiségnek s mely, a mi az alapeszme magasztos voltát illeti, bátran mérkőzhetik a béke-egyesületnek kiválóan jelenkori, de eddig még természetesen foganatlan eszméjével. Az Isten-béke őshazáját nyugaton kell keresni, Francziaországban, ;iz új eszméknek e páratlan szülőföldjén….

Zsinatot hirdettek 1031-ben  Aquitania több helyén s e zsinatok fegyverszünetet rendeltek mindenfelé. Senki többé — így szólt a törvény — erőszakot el ne kövessen, senki vérbosszút ne álljon, senki fegyverben ne járjon ; mindenki megbocsássa a vétket, melyet ellene felebarátja elkövetett; a gonosztevőt senki szentelt helyeken ne bántsa, a paphoz meg hozzányúlni se merészkedjék; bűneiért ki-ki rendszeres pénteki és szombati böjtöléssel vezekeljen…A béke eszméje azonban nem szorítkozott Aquitaniára. Hamarosan átterjedt Burgundiába, meg az egész északi Franciaországba,

A módosított Treuga Dei-nek legfőbb rendelkezése az volt, hogy szerda estétől hétfő reggelig senki fegyverhez nyúlni ne merészeljen. Kimondatott, hogy aki a Treugát híven megtartja, fel fog oldatni minden bűne alól; a ki pedig megszegi, azt az egyházból kiközösítik. Aki tilos időben embert öl, az száműzetéssel lakoljon, s a szent földre legyen kénytelen zarándokolni; kisebb erőszakosságért a világi törvények szerint bűnhődjék és kétszeres egyházi fenyítékkel sújtassák…Arra, hogy az egész birodalom területére általános treugát hirdethessenek, arra a császárok ritkán voltak elég hatalmasak. Rendszerint beérték azzal, ha egyes tartományokban sikerült a fejedelmet, a nemességet és a városokat néhány évi időre a Treugára megesketni.

Magyarországba a Treuga Dei már nem hatolt el; ez idegen intézmény számára itt soha sem volt alkalmas a helyzet. A királyi tekintély hazánkban oly erős volt s oly hatalmas, hogy az egyház segedelme nélkül is fenntarthatta a rendet. Mikor pedig ereje hanyatlott s megfogyott eszközeivel már nem tudta megfékezni a rakoncátlan önbíráskodókat: akkor már az egyház sem vállalkozhatott e föladatra.

 L. S.

 

1896. 3. 35. Vajda János: MAGYARSÁG.

E napokban az utcán egy sportférfiú azzal a hízelgő kérdéssel fordult hozzám, hogy nekem tudnom kell, tehát mondjam meg neki, amit ő rég tudni óhajt, hogy mi a trenírozás magyar műszava? Örökre feledhetetlen előttem, mennyire elszégyelltem magamat, és fájdalmas volt, hogy a kérdésre magam által is óhajtott feleletet nem adhattam. E derék úri egyéniség külföldi származás, de annál kellemesebben meglepőnek találtam azt a hazafias önérzetet, büszkeséget, hogy a versenykörökben idegenek előtt ne szolgáltasson adalékot a mi magyar nyelvünk ellen, ne tüntesse azt föl szegényebbnek, mint aminő, azzal a tömérdek angol műszóval, melyet nem csupán e körök használnak, de sajnos, a napi sajtó vezérkedése nyomán már maga a nagy közönség is.

Közel félszázados tapasztalatok alapján kősziklává szilárdult meggyőződésem, hogy a nemzetek mintegy önmaguk sorozzák magukat rangosztályokba aszerint, amint más idegen nemzetek nyelvbeli fölénye előtt meghódolva, úgy szólván egész tömbökben — en bloc — veszik át azoknak a magasabb műveltséggel járó szakmáknak műszavait, és a finomabban különböztető fogalmak megnevezéseit.

Minden nép a saját alsóbb voltának bizonyítékát adja minden idegenből kölcsönzött szóval, melyet saját nyelvében használ. Ezt bizonyítja nemcsak az egész történelmi múlt, de a jelen idő példája is, mert valósággal a vezérnemzetek azok, melyek önérzete mélységesen iszonyodik az általuk tanítványnak nézett, elmaradtnak tartott népek nyelvéből vett szavak használatától. A szegénységet tagadni nem lehet; ha valamely népnek nincs még kiművelt nyelve, avagy ha nyelve nem alkalmas bizonyos szakmák teljes műszórajának megteremtésére: hát a meghódolás érthető. A német az összes katonai, művészeti kifejezéseket csapatostól vette át a franciától. Röstelli is ezt most váltig, de hiába, már nem segíthet rajta. Legyűrhetné még egy újabb hadjáratban a franciát, ez nem határoz az elsőség rangja fölött. Rómát legyőzték az északi barbárok, a latin nemzet rég kihalt, de Róma örök dicsősége, hogy az ő nyelve volt a dajka-emlő, melyen Európa többi népeinek műveltsége fölnevelődött.

Nemcsak nem szégyen, ha bármi egyéb vívmányát a mások műveltségének átvesszük, — például a gőzgép, távírda, a divat korszerű cikkeit, mert ezek terjedési vonala jelöli az újkori polgárosodás határszélét. A nyelvben, okvetlenül eredetinek kell maradni, mert hisz a nyelv a nemzetiség lényege, lelke, élete. Minden idegen szó egy holttetem, egy fekély, egy olyan féreg a nemzet testén, mely őt az előkelő körök termeiből kizárja, mert annak bizonyságául veszik, hogy az illető nem sokat ad fehérneműje tisztaságára.

Így levén meggyőződve, mérhetetlen örömömre válik azt hinnem, hogy nemzetem az összes mai korbeli műveit nemzetekkel kiállja a versenyt, nyelvének szépségét, fejlesztési képességét, szógazdagságát illetőleg, eredetiségre nézve pedig messze felülmúlja valamennyit.

Az idegen szónak a nemzeti érzésre aljasító hatása van. A magyar szakácsné, a pincér, a lovász, a csizmadia, nyerges, gombkötő, a kovács, e legmagyarabb szakmák emberei csak nemzeti öntudatuk aléltságáról tesznek tanulságot, midőn pirulás nélkül használják a német, angol, francia kifejezéseket szakmabeli foglalkozásuk gyakorlása közben. Annál mélyebben keserítő, bosszantó ez az öntudatos hazafira, ha tudja, hogy ezzel nem vagyunk kénytelenek, mert hiszen csak akarnunk kell, és nem vagyunk kénytelenek csuzpájz-t, kanális-t, sróf-ot», stb. mondani, —vannak erre becsületes jó magyar szavaink: főzelék, csatorna, csavar.

Azt hiszem, még a kissé erőszakolt magyarítás is jobb az idegennél. Határozottan kárhoztatom azonban még azokat az ősrégi magyar szavakat is, a melyek népünk szépérzékének, józan eszének, politikai érettségének hitelét kockáztathatják. Ezek hitele előttem oly fontos, hogy még néhány őseredeti (szaru, szarvas, szarka, tökkáposzta stb.) magyar szót is szeretnék végkép kitörültetni és helyette újakat fölvenni…

Vannak fogalmak, melyek kifejezésére még ma sem találtunk megfelelő magyar műszót, minő például a trenírozás, sport, politika, szalon, stb. — ez csak arra inthet bennünket, hogy igyekezzünk irtani e burjánt, és fejezzük ki magyar szóval, amire nyelvünkben könnyű szerrel vagy egy kis gondolkodás után megtalálhatjuk a kellő elnevezést. Századok óta németesíti népünket, rontja nyelvünket a közös hadsereg hivatalos nyelve, német testületi szelleme. A honvédség egyik nemes feladata volna a visszafejlesztés, a megszokott idegen szavak kiküszöbölése, magyarral való helyettesítése. Oly dolog volna-e ez, mely lehetetlen, mert a német szó úgy beleette magát vérünkbe, mint némely pesti ház falába a poloska, hogy azt onnan többé kiirtani nem lehet?

Annyi való, hogy még legtúlzóbb magyarnak tartott köreink, a sovinisztaság apostolai is látható kéjjel lubickolnak az idegen szavak posványában…Manőverezek! Manőverezhetek. Nem jobb, szebb volna: hadargok, hadarogtatok?

A mostani utazó világban igen gyakori a «kupé» szó, aminek magyar kifejezése annál kívánatosabb, mert éppen az utazás alatt, vonaton érintkezünk a külfölddel, és ugyan minek tegyük büszkévé az idegent, aki bennünket le szokott nézni, minek szolgáltassunk neki hamis bizonyítékot az ő fölényére és vele szemben műveltségünk alsóbb voltára, ha erre nem vagyunk kénytelenek? avagy nem tökéletesen alkalmas szó-e a rekesz a kupé fogalmára?...Érdemes-e két szó végett ekkora ágyúzás a verebek ellen? És még az esetben is, ha sikere lenne? Hiszen ha legalább az lenne! De nem lesz. Manőverezünk és kupéba ülünk ezután is. Ez már így lesz egy darabig, míg kihal a nemzedék, mely felhajtott nadrággal jár derült, száraz időben, és a szemére fésüli a haját és úgy teszi föl rá a kalapját, mint hajdan az útonálló zsiványok.

Talán jobb is, ha azonnal magam bocsánatot kérek a szerkesztő helyett, hogy ily unalmas kérdéssel foglalkoztattam, szellemes, időszerű, egészen a legutóbbi pillanatot tárgyaló csevegés helyett, amit különben, minden hencegés nélkül, egész komolyan bevallom, hogy mondhatatlanul fájón irigylek, minthogy mindenki azt a tulajdont irigyli, amire magában egyáltalán semmi képességet nem érez.

 

 

 

1896. 4. 51. A CISTERCI-REND EMLÉKKÖNYVE

…A ciszterci-rend a Szent Benedek-rend szerzetéből fejlődött ki a közép-korban, midőn a francia bencések közül néhány tag a régi szigorúság visszaállítását követelve, kiválik. Leignes folyó mellől Cisterciumba (Citeaux) érkeznek s ott letelepedvén, Szent Róbert alatt szervezkednek 1098-ban. A ciszterci-rend önállóvá s a többi szerzetektől függetlenné levén, csakhamar különböző rajokat ereszt, s küld Európa művelt országaiba. Királyaink közül már Vak Béla tervezi a Heiligen Kreuzon letelepült ciszteriek behívását, célját azonban nem éri el. Fia, II. Géza uralkodásának elején érkezik az első néhány cisztercita Cikádorra (a mai Bátaszékre, Tolna megyébe) 1142-ben… III. Béla telepített be cisztercitákat, még pedig egyenesen Cisterciumból. 1179-ben megalapította az egresi apátságot (Torontál megyében), később pedig a bakonyi vagyis a zirci (Veszprém megyei) apátságot. Ezt csakhamar követték a pilisi, pásztói, szentgotthárdi s még vagy húsz más apátság…

 

 

A ZIRCI APÁTSÁG ÉS TEMPLOM HOMLOKZATA. Háry Gyula raja

 

A ciszteriek rendesen zord vidékeken vagy mocsaras tájakon szállnak meg, s kolostoraikat völgyekben, a folyók bal partjára építik. A zircit a bakonyi rengetegben, a pilisit a Pilishegy tövében, a cikádorit a Sárvíz mocsarainál. Mintegy keresve-keresik az erős munkát, amellyel a természet nehézségeit legyőzhessék, a vad erdőségeket kiirtsák, a mocsarakat lecsapolják s a néha szinte megközelíthetetlen tájat valóságos paradicsommá alakítsák. A gyümölcsnek, szőlőnek legkiválóbb francia fajait meghonosítják, s például az ő fáradhatatlan tevékenységük létesíti az egri szőlőhegyek beültetését. Nagyobb területű gazdaságaikban valóságos majorok vannak, ahol a különféle mesterségeket is űzik. E mellett betegápolással is foglalkoznak, de különösen a kereszténység tanait hirdetik…Ők veszik kezükbe a székesfehérvári, egri, pécsi gimnáziumok vezetését, s később a bajai iskoláét is ….Idők folytán a zirci lett a magyarországi ciszterciták középpontjává, főképp akkor, midőn vele a pilisi és pásztói apátságok egyesültek. A jelen században mindig kiváló tehetségű férfiak foglalták el a zirci apáti széket,

*

Cîteaux Abbey (French: Abbaye de Cîteaux) is a Roman Catholic abbey located in Saint-Nicolas-lès-Cîteaux, south of Dijon, France. Today it belongs to the Trappists, or Cistercians of the Strict Observance (OCSO). The Cistercian order takes its name from this mother house of Cîteaux, earlier Cisteaux, near Nuits-Saint-Georges. The abbey has about 35 members.

 

 

1896. 12. 182. A MAGYAR KIR. HONVÉD FŐPARANCSNOKSÁGI PALOTA

A magyar királyi honvéd főparancsnokság eddigi várbeli szűk és ósdi otthonából ősszel új, fényes-palotájába költözik át. Az új palota főhomlokzata a Dísz-térre néz. Az új palota földalatti és földfeletti részekből áll. A földalatti részben két istálló és a konyhahelyiségek rendeztetnek be. A földfeletti rész maga a palota. A földszint közepén nyílik a főbejárat, mely a 13  méter hosszú, ugyanolyan széles és 9 méter magas előcsarnokba vezet. Ez az előcsarnok egyike Budapesten a legnagyobbaknak és legdíszesebbeknek.

 

 

 

A M. KIR. HONVÉD FŐPARANCSNOKSÁG ÚJ PALOTÁJA BUDAPESTEN, A DISZ TÉR FELŐL KALLINA MŰÉPÍTÉSZ TERVE

 

Az új palota olasz reneszánsz ízlésben, s ugyanazon Kallina Mór építész tervei szerint épült, aki a szomszéd honvédelmi miniszteri palotát is tervezte és építette. A homlokzat fölött hatalmas kupola emelkedik. E kupola mellett két oldalt szobrok lesznek, még pedig jobbra a béke, balra a háború jelképes alakjai, melyeket Szász Gyula tanár mintázott. Úgy ezek, mint a homlokzat két sarkára illesztendő hadi és diadalmi jelvények ércből lesznek öntve…Az épületek helyén állt hajdan a Szent Zsigmond kisebb (Boldogasszonyról is címzett) kápolnája, melyet még Zsigmond király emeltetett, s melynek sírboltjában Mátyás király első neje, Katalin volt eltemetve.

 

 

1896. 13. 196. MAGYAR EMBEREK OROSZ SZOLGÁLATBAN.

Gróf Zichy Jenő útitársai oroszországi utazásuk alatt Odesszában érdekes képekre akadtak. Az ottani múzeumban ugyanis bizonyos Horvát nevű magyar ember és tábornok arcképét fedezték fel, ki még a múlt században többedmagával vándorolt ki Oroszországba, s ott teljesen eloroszosodott. Az eset maga nem ritka, mert hisz Oroszország mindig ígéret földje volt a külföldi kalandoroknak…1727-ben vándoroltak magyarországi szerbek Ukrajnába, s ott Anna cárnő pártfogása mellett katonai gyarmatot létesítettek. Ezek közül vált ki aztán a szintén tábornokká lett Thököly Péter, a budai születésű Preradovics Rajkó és több más. Nem sokára az 1782-ben Magyarországon átutazó Petrovics Péter nagyherceg magával vitte Szentpétervárra, hogy orosz államszolgálatba fogadja a zágrábi kerület akkori tanulmányi felügyelőjét, Jankovics Tivadart is. Ekkor már a kassai születésű Gyöngyössy Pál, mint orvos tekintélyes állást tudott kivívni magának,

Terlaics-csel egyidejűleg működött a harkovi egyetemen még egy magyar: a szerémségi születésű Stojkovics Athanáz, a természettan tanára, majd meg 1830 óta Szentpéterváron orosz államtanácsos. I. Sándor cár pedig szintén Magyarországból, Nagyváradról hívta meg a pétervári egyetemi tanszékre, Ferenc császár előzetesen kinyert engedélye alapján, a kiváló magyar tudóst és professzort, Palugyánszky Mihályt, a statisztikai és politikai tudományok ünnepelt tanárát.

Nemcsak tudósokat és államférfiakat, jeles katonákat és hadvezéreket is adott Magyarország a nagy orosz birodalomnak. Az odesszai múzeumban feltalált arcképe után most emlegetett Horvát Ivánon, vagyis magyaros nevén, Jánoson kívül, kiről e cikk bevezetésében emlékeztünk, így csinált még karriert, mint orosz testőrkapitány a mácsai Csernovics Simon. Az esztergomi születésű Jaksics Gergely is tiszti rangot viselt az orosz hadseregben 1818 körül, valamint az 1771-ben Zomborban született Simics Miklós, kiből még, mikor hazájába visszatért, zombori városkapitány lett, s utódai a legutóbbi évekig is éltek még Zomborban.

Legkalandosabb életpálya volt a horvát születésű, de később orosz tábornoki rangot nyert Csoricsé, Katalin cárnő legszeretetreméltóbb kegyencéjé…Egyetlen azok között a honfitársaink között, kik elhagyva hazájukat, Oroszországban hírt, vagyont, tekintélyes állást szereztek. Senki sem vitte ezek között oly magasra, mint ő, de egy sem is bukott oly mélyen. Élete egy kalandoré, kinek szerencséjét nem támogatták magasabb erkölcsi és értelmi tulajdonságok, csak egy asszonyi szeszély emelte föl a trón közeléig, hogy aztán megunva eldobja magától. V. S.

 

 

1896. 14. 218. K. A.:A BUDAI ÚJ REF. TEMPLOM FÖLAVATÁSA

S székesfővárosi reformátusoknak nagy ünnepük volt virágvasárnapján. A Fazekas-téren épült új templomukat avatták föl, s egyúttal ez új templom számára választott papjukat is beiktatták hivatalába. A fölavatást egy nappal megelőzte a budai reformátusok búcsúzása a budai evangélikusoktól, kik 1884-ben testvérileg megnyitották előttük saját templomukat, s vendégjogot engedtek ott nekik mindaddig, míg ők is nem építkezhettek. E testvéri gyámolítás emlékére a budai ref. egyházközség küldöttsége egy úrasztali díszes kelyhet és tányért adott át az evangélikusoknak, külön is fölvésetve a kehelyre méltó köszönetüket….A templom a Duna partján, a Fazekas-téren, a Mátyás-templom alatt emelkedik, szemközt a túlsó parton büszkélkedő új országházzal. E helyet gr. Tisza Lajos szemelte ki, s az egyháztanács kérésére a székesfőváros bőkezűsége juttatta a reformátusok birtokába. Az épületet Petz Samu műegyetemi tanár terve szerint Majorossy Géza építette. Petz tanár a kálvinista templom legjellemzőbb alakját próbálta eltalálni ez alkotásával. Az építmény alapidoma a csillag, melynél a sugarak hegye kerekre van tompítva, úgy, hogy az egész épület szabályos elrendezésű öt karéjjá kerekedett…

 

 

A BUDAI ÚJ REF. TEMPLOM Weinwurm Antal fényképe.

 

A főbejáraton kívül három mellékbejárat is van. Az orgonakarzaton a templom belsejéből, s a tornyon át kívülről is tágas lépcső vezet. A templom főbejáratától északra külön, de a főépülettel egybe épült a torony, mely mint maga a templom is nyers, vörös téglából van rakva, egészen a hegyéig. Az ajtók, ablakok és a templombeli boltozatok csúcsíves szabásúak. Az egész épület alapterülete 766 négyzetméter. Az ülőhelyek száma hatszázon felül van.

A templom fölavatása után díszebéd volt a Császárfürdő éttermében, melyen a templomban megjelent nevezetességek közül sokan részt vettek. Az első pohárköszöntőt Szász Károly püspök mondta a királyra és a királyi családra…Ez volt a budaiak első virágvasárnapja, melyre saját harangjuk saját templomukba hívta meg őket.

 

 

1896. 16. 243. Körösi László dr. AZ EGYIPTOMI NŐKRŐL

Az egyiptomi nőket nemcsak a történeti emlékezés teszi érdekessé, hanem nagyon sok szép keleti rege is. A fáraók leányainak báját ismerjük a templomok és szikla sírok falairól, a honnan lótuszvirággal a kezükben a halhatatlanság mosolyával tekintenek reánk. Magas és karcsú termetük, előkelő és bájos mozdulatuk van. Mandula metszetű nagy szemük még a sírköveken is mosolyog. Finom, formás szájacskájuk még kőbe faragva is beszédes. Hosszúkás, gyöngéden hajlott orruk vidám kíváncsiságra vall. Összeérő, vastag szemöldökük

kacér fél ívbe foglalja ábrándosan nevető szemüket. Dús hajuk rendezése gondos művészetre, virágokkal ékítése költészetre s kápráztató ékszereik hatalomra és ízlésre vallanak.  Ezer és ezer ó-egyiptomi szépséget láttunk kőbe faragva, falra festve, papiruszokra rajzolva és  így páratlan faji jellegük vonásai örökre lelkünkbe vésődtek.

Megvannak-e még a négy-ötezer esztendős műemlékekről reánk tekintő fáraó leányok utódai a mai Egyiptomban? Erre a kérdésre sokkal illetékesebb kutatók is nehezen találnak választ…

Tisztábban mutatkozik az ó-egyiptomi jelleg a koptoknál, akik nem házasodtak össze az arabokkal. A koptoknak külön városnegyedük van a templomuk közelében, és a nők sohase fátyolozzák le az arcukat….A török háremhölgyek fekete selyemruhájukban, fehér fátyolukban, fehér telt arcukkal vidáman mosolyognak, valahányszor a délutáni órákban kikocsikáznak a korzóra…Az arab az egyiptomi lakosság zöme. Valamikor hatalmas államalkotó és kulturális erő lakozott bennük…Az európai erkölcsöktől nagyon messzire esnek. A nő teljesen alárendelt szerepű, inkább engedelmes cseléd, rejtett rabszolga, mint élettárs. Gyermekkorában alig tanul meg egyebet a Korán olvasásánál, mert kora ifjúságában már látatlanban férjhez, vagy a hárembe adják valakihez…Az arab nők kék vagy fekete hosszú ruhában járnak, keblüket, karjaikat, állukat és homlokukat tetoválják. Szeretik a csillogó-villogó ékszereket…A szerecsen nők többnyire rabszolgák ivadékai. Nagy ritkán akad közülük olyan kevésbé rút, akit a nemesebb származású egyiptomi mohamedán feleségül venne vagy háremébe fogadna. A csodálatos keverékű egyiptomi nők közül az európaiakat és amerikaiakat leginkább érdeklik a táncosnők, a gavazik. Az ó-egyiptomiaknál a táncosnők külön osztályt alkottak…

Az egyiptomi nők közül azonban épen a gavazik vannak legnagyobb hatással nemcsak a milliomos amerikaiakra, hanem a komoly angolokra is. A gavazik fajtájáért tapsol legtöbbet még a piros kabátú angol katona is, aki az egyiptomi egyensúly fölött uralkodó brit ágyúk etetése után az egyiptomi esti élet egyetlen oázisán, a gavazi kávéházakban keres mulatságot és talál üdülést.

 

 

 

1896. 17.  260. Bánki József: A BUDAPESTI FÖLDALATTI VILLAMOS VASÚT

…A két pisztolyhoz címzett társas kocsik még csak pár évvel ezelőtt is döcögve jártak a főváros utcáin. Ma már eltűntek. Kiszorította őket korunk legbámulatosabb hajtóereje, a villamosság.  Amióta az Andrássy-út kiépült, de főleg az 1885-ik évi kiállítás óta, állandóan napirenden van az Andrássy-útnak és a vele kapcsolatos városrészeknek jó, biztos és olcsó közlekedési eszközzel való ellátása. Élénken érzett szükség volt régtől fogva a főváros belsejének a Városligettel és környékével való rövid és egyenes összeköttetése…Az egyedül helyes megoldás csak az lehetett, melynek megvalósítására a városi villamos vasút-társaság a budapesti közúti vaspálya-társasággal együtt vállalkozott. A Gizella-tértől az Andrássy-úton végig, a Városligetig föld alatt nyitni utat a közlekedésnek…A földalatti vasút kezdő állomása a Kugler-féle cukrászbolt közelében a Gizella-téren van, a vágányok a Vigadó utca végéig nyúlnak. Ezen a részen van az induló és az érkező vágány egymással összekapcsolva. A Gizella térről a vasút a Harmincad utcán, .a Deák Ferenc téren és a Váci körúton át jut az Andrássy-útra, melynek egész hosszában a kiállítás főbejáratáig alagútban halad. Innét ismét a tóparton az artézi fürdőig nyílt pálya épült. A mindvégig kétvágányú vasút hossza 3.7 kilométer…

 

 

BUDAPESTI FÖLDALATTI VILLAMOS VASÚT ÁLLOMÁS AZ ANDRÁSSY-UT SARKÁN. Lord Albert fényképe

.

A vasút egyik vágánya a kifelé, a másik a befelé közlekedő kocsik számára szolgál. A földalatti építmény betonból (cement és dunai kavics keverékéből) készült. Két oldalt portlandcementtel rakott falai vannak, s a fenekén mindegyik vágány alatt egy-egy vályú fut. A mennyezeten van elszigetelőkkel megerősítve a sínekből készült vezeték, melyben a kocsikat hajtó villamos áram kering...Kisebb-nagyobb állomások épültek a Gizella téren, a Deák Ferenc téren, az Andrássy út elején, az Operaház előtt, az Oktogon-téren, a Vörösmarty utcánál, a köröndnél, a Bajza utcánál és az Aréna-úton…Kényelmes és könnyű lesz a kocsikba való beszállás; mert az állomási peron csak 15 centiméterrel alacsonyabb a kocsi-fenéknél. A kocsik szélesebbek és hosszabbak, mint azok, amelyek a városi villamos vasút vonalain közlekednek…

Az építés folyama alatt e maga nemében eddig páratlanul álló művet nemcsak Európa több államaiból, hanem Amerikából is sokan megtekintették. Ha most, vagy ezen túl jönnek az idegenek, már befejezett és a forgalomnak átadott állapotban fogják találni a nevezetes építményt, mely eggyel több bizonysága folytonos haladásunknak. és annak, hogy Magyarországot immár előkelő hely illeti meg a művelt államok sorában.

 

 

1896. 25. 409. AZ UTOLSÓ POZSONYI KORONÁZÁS

1830-ban, Ferenc császár és király még életében magyar királlyá koronáztatta fiát, Ferdinánd trónörököst, aki V. Ferdinánd név alatt lépett trónra. Az ország főurai, előkelő nemessége mind Pozsonyba gyűlt akkor és a régi koronázó városban már szeptember elsejétől kezdve alig lehetett szobát kapni…

Szeptember 28-án reggel még alig pitymallott, alig lehetett járni a város utcáin, úgy elállt minden talpalatnyi helyet az ezrekre menő sokaság. Az ablakok telve voltak szebbnél szebb női fejekkel, és még a házak fedeleit is emberek szállották meg. A rendet, amely különben példás volt, vasas németek és az akkor még fennállt gránátosok egy ezrede tartotta fenn…

A prímási palotából reggel hét órakor indult meg a ritka pompás díszmenet, melynek sorrendje a következő volt:

1. Császári királyi lovászok,

2. udvari furirok /szállásmester/ lóháton,

3. az ország rendéinek szolgái gyalog,

4. a királyi szolgák gyalog,

5. a szolgálatra rendelt nemes ifjak, gyalog,

6. karok és rendek, mágnások, kamarások lóháton,

7. belső titkos tanácsosok lóháton,

8. a különböző érdemrendek vitézei, lovagjai, kis és középkeresztesei, lóháton,

9. az érdemrendek nagy keresztesei, valamint az aranygyapjas rend lovagjai a rendek nagy szalagjaival,

10. a magyar királyi herold saját külön egyenruhájában: keblén az ország címere, fején tollas kalap, kezében fölemelt pálca, lóháton,

11. a királyi főudvarmester helyettese leeresztett pálcát tartva kezében, lóháton.

Aztán rövid közökben haladtak: az ország nádora, egyedül léptetve lován, jobbról az apostoli keresztet vivő püspök, balról a királyi főlovászmester födetlen fővel, kezében kivont kardot tartva; mind a ketten lóháton. A nádor után haladt Ferdinánd főherceg, trónörökös, magyar öltözetben, lóháton; kíséretében volt tizenkét magyar testőr, gyalog…

 A Szent Márton templom ajtajában a hercegprímás, az érsekek, püspökök, valamint a római szentszéki követ fogadták a menetet. A funkcionáriusok elfoglalván kijelölt helyeiket, mielőtt elérkezett az a pillanat, hogy Szent István koronája Ferdinánd fejére tétessék…

A koronát Budára szállítván, a pozsonyi ünnepélyek után harminchat évig nem volt aztán koronázás Magyarországon. I. Ferencz Józsefet már nem a régi koronázó városban, hanem Budán, a Mátyás templomban koronázta meg Simor János, Magyarország akkori hercegprímása és gr. Andrássy Gyula, az ország akkori miniszterelnöke, mint nádor-helyettes. Vajk

 

 

1896. 29. 479. KANITZ ÁGOST. 1843—1896

1869-ben Magyar Óvárra neveztetett ki Kanitz, a felsőbb gazdasági tanintézethez (később akadémiához) a természetrajz tanárául s ott először tanította magyar nyelven e tárgyat.

 

 

1896. 30. 497. A MUNKÁCSI ÜNNEP. EZREDÉVI EMLÉK

…Volt ott közeli és távoli ember, magyar, rutén és más fajhoz tartozó, de nem volt idegen sehol. Mintha úr és szegény, beregi és somogyi, nagy és kicsiny mind, mind jó ismerőse, sőt testvére lett volna egymásnak. Előbb a gyalogosok, majd 9 óra tájban a fogatok is megindultak sűrű sorokban a vár felé, hová a Zrínyi Ilona utca (előbb Vár utca) vezet ki.

A komor arcú, de már mai rendeltetése miatt is teljesen jó karban levő vár, külön álló, nem magas, de igen meredek hegyen áll a Latorca folyó bal partján. A hegy tövében két kis falu fészkel oly közel egymáshoz, hogy észre sem veszi az ember a külön község voltukat. A várhegy keleti töve előtt egy tágas gyepes tér szélesedik, széles hátú védő gáttal szegélyezve. Ez a tér volt' az ünneplés első részleteinek végrehajtására, úgyszintén a népünnep tartására berendezve

A munkácsi görög katolikus  püspök, Firczák Gyula, tartott csöndes misét, miközben az egyházi énekkar több éneket adott elő. Mise után zászlószentelés volt, melyet szintén Firczák püspök végezett szép magyar beszéddel…Erdély Sándor igazságügyi miniszter mondott  díszbeszédet…

A várba följutott közönség, a mennyire lehető volt, a keleti bástya szűk terére sietett, oda, a hol az ezredévi országos emléknek, amely Bercik Gyula műépítész tervei szerint készül. Hatalmas alapfalai már magasra emelkedtek, honnan aztán maga a nagyszabású emlékoszlop fog rövid időn belül kimagaslani, örök helyet adva csúcsán őseink mesés tündérmadarának, a hatalmas turulnak.

 

 

1896. 32. 530. K. P.: AZ ÜNNEPI VENDÉGEK KIRÁNDULÁSA1

MUNKÁCSBÓL.

…Éjfél utáni 2 órakor érkeztünk meg Máramaros Szigetre, s a pályaudvaron a vendégekre váró fogatokon vonultunk be a már villam fénnyel világított igazán csinos városba…Kocsikra ültünk s kihajttattunk a Szigetnek mintegy külvárosául szolgáló Szlatinára, hogy az ottani nagyszerű- sóaknázást, megtekintsük. Akna Szlatina csinos bányászfalu az itt sebes folyású Tisza jobb partján fekszik egy hátas fennsíkon, amelyről szép kilátás nyílik a környező hegyekre, s az azokon túl fokozatosan magasabbra tornyosuló zordon havasokra. A fennsík alját ismeretlen mélységekig és távolságokig eltöltő gazdag só telepekbe nyolc akna van vágva, de csak ötben dolgoznak. Ezek közül a legnagyobbat s legszebbet néztük meg, a Kunigunda nevű bányát…A bányatelep udvarán a süllyesztőhöz siettünk, melynek vaskötélre erősített kettős ládáját egy gőzgép mozgatja úgy, hogy míg az egyik láda lefelé ereszkedik: ugyanakkor a másik fölfelé emelkedik a bányából. Egy-egy ilyen ládának egymással szemközti két ülőpadján hat személy fér el egyszerre.

 

 

 

A SZLATINAI KUNIGUNDA SÓBÁNYA LEJÁRATA

 

 

Szép egyenletesen siklottunk lefelé a kútszerű sötét üregben, mely a «só test» (a szilárd só képződmény) eléréséig fagerendázattal van kibélelve. Só falak közt halad le, ebben a bányában 157 méter mélységre. Egyszer, amint az útnak már a fele táján lehettünk, valami csodálatos távoli orgonahang ütötte meg fülünket. A fölséges harmóniává tisztuló hangok mind erősebb zengésűekké lettek. Süllyesztőnk szűk ürege hirtelen nagyszerű teremmé tágult, melynek különböző magasságokban és távolságokban levő pontjain gyönyörűen elhelyezett fénycsoportok tündököltek. Az óriási terem a legfelségesebb s egyszersmind minden emberi építménynél nagyobb templomnak tűnt föl…A legkitűnőbb tiszta sót szolgáltató Kunigunda-, Miklós- és Ferenc bánya folytonos művelés alatt állnak…

*

Aknaszlatina (ukránul Szolotvino)város Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Lakóinak száma 9276 fő, ebből mintegy 4000 magyar nemzetiségű…Napjainkban két bánya működik, románok és magyarok dolgoznak bennük. A korábbi bányák kimerültek, többségük beomlott. Wiki /G. az első három elemit Szlatinán járta./

 

 

1896. 37. 609. AZ OTTOMÁN BANK MEGOSTROMLÁSA

26-án az ottomán bankot megostromolták. Egy kis csapat ember, összesen alig 80-an, Európa egyik fővárosában, melynek közel egy millió lakossága s több ezerre menő katonasága van, a város közepén fekvő igen nevezetes s egész Európa védnöksége alatt álló középületet elfoglalja, azt katonailag megszállva tartja, s midőn a rendőrség és katonaság kivonul ellene, órákig védelmezi magát és végül sem győzetik le, hanem valóságos alkut köt az ostromlókkal.

Az ottomán bank, Törökország legnagyobb pénzintézete. Galata városrészben van, a legelőkelőbb üzletek és a leglátogatottabb utcák között. 1892-ben épült modern épület, hatalmas nagy középteremmel. Öt ember elfoglalta az épület kapuit, s egyszerre rohantak be az épület belsejébe…A jól szervezett összeesküvők nem bántottak senkit a bankban. Kijelentették a szintén fogságba esett Auboyneau Gaston igazgató előtt, hogy készek a náluk levő bombákkal fölrobbantani a palotát, ha a török kormány az ő hazafias kívánságuknak eleget nem tesznek…A fővárosban kitört a forrongás, nem ugyan az örmények lázadása a kormány ellen, mint az összeesküvők remélték, hanem a török népességé az örmények ellen. A mohamedán köznép az örmények vakmerőségén elkeseredve, reárontott az örmény lakosságra, kirabolta üzletüket s több száz örményt meggyilkoltak. Magukat a bankban levőket nem merték bántani, féltvén a bank épületében levő milliókat. Az összeesküvők így teljes 12 óra hosszat maradtak a bank épületében sértetlenül…A forradalomnak körülbelül kétezer áldozata lett, mivel a mohamedán lakosság még két napig üldözte és gyilkolta Konstantinápolyban az ott lakó örményeket.

 

Galata was a neighbourhood opposite Constantinople (today's Istanbul), located at the northern shore of the Golden Horn. wiki.

 

 

1896. 39. 648.  Dr. Pröhle Vilmos: TÖRÖK ÁLLAPOTOK.

Megvénült a kelet, elavult az iszlámnak minden társadalmi és politikai intézménye. Ezt bizonyítja a legtöbb mohamedán állam s kiváltképpen Törökország mai helyzete. E nagy birodalom jelenlegi nyomorúságát, hátramaradottságát annak az értelmetlen maradiságnak köszönheti, mely az iszlámban sokkal nagyobb mértékben megvan, mint egyéb vallásokban. Nem elég az iszlámnak a hívő lélek: az emberi élet minden nyilvánulását irányozni, szabályozni akarja. Így lett a török birodalom is már bölcsőjében mohamedán állammá. A törökök azokat a szakadatlan háborúkat, melyeket Oszmán Gházi utódai a három vén világrésznek majdnem minden népe ellen vívtak, az igaz hitért való küzdelemnek tekintették. S mi lett e küzdelem vége? A meghódított végtelen területen az amúgy is csekély számú törökség szétoszlott, a százados küzdelmekben még jobban megfogyott….

Vannak, kiknek rendíthetetlen meggyőződése, hogy Törökország minden külső ellenséggel szemben meg tudná állani a döntő csatát, ha a birodalom védelméről az arra hivatottak lelkiismeretesen gondoskodnának. Nem lehet mondani, hogy erre a célra rengeteg pénzt nem áldoztak. De mit ér, ha megvannak a hadihajók s elrozsdásodnak, hasznavehetetlenekké válnak a kikötőben, mert senki nem törődik velük. A nagy úr még egy becsületes páncélossal sem képviseltethette tengeri erejét a kiéli csatorna megnyitásakor. Pedig oly bővében volna az a szegény Törökország a védelmi eszközöknek. Maga a természet építette számára a legerősebb várakat. A birodalom szíve, Isztambul, hozzáférhetetlen volna a tenger felől, ha jó karban tartanák a szorosok védelmére már századokkal ezelőtt épített parti erősségeket. A Dardanellák szorosát lehetetlen volna megközelíteni, ha csak egy kicsit is gondoskodnának róla. Már e század elején több mint 800 ágyú torka előtt kellett elvitorlázni minden hajónak, mely e szoroson végig haladt, s voltak azok közt olyanok, melyek mázsányi golyókat szórhattak a betolakodóra. Elképzelhető, mennyire lesújthat egy igaz hazafit annak tudata, hogy azok, kiknek kezében hazája sorsa van, úgy szólván készakarva bénítják, teszik tehetetlenné a birodalmat…A török állapotokat szemlélve, minden elfogulatlan embernek mély megilletődést kell éreznie, hogy ez a nép, melynek birodalma egykor oly hatalmas volt e földön, ilyen szomorú sorsra tudott hanyatlani.

 

 

1896. 30. 500. Új híd Budapesten. A vámpalota és Gellérthegy közt épülő dunai híd összekapcsolásával e hó 18-án készültek el. A hídnak a két ellenkező partról, épített részeivel annyira haladtak, hogy a középen összeértek, s most a híd egy darabból áll. Pár napig tart csak, míg a mellékrészeket összepántolják s ezzel a vasmunkálatokat befejezik. Már hozzá fogtak a villamos vasút sínéinek lerakásához, s a gyalogjárók aszfaltozásához. Ha mindezzel elkészülnek, a járó felületet faburkolattal látják el. A bejárókhoz tervezett terméskő házikók is gyorsan készülnek, s a mérnökök számítása szerint a híd már szeptember első felében teljesen elkészül. A felavatás a király jelenlétében október hó 4-én lesz.

 

 

 

1896. 40. 669. AZ ÚJ FERENC-JÓZSEF-HÍD

Készen áll, s kecses könnyedséggel hajlik át a hatalmas Duna fölött az a szép új híd, melyet Feketeházy János jeles hídépítő mérnökünk pályadíjnyertes tervei alapján a múlt évben kezdtek el építeni a Vámháztér és a Gellérthegy között…A fő-és székváros gazdagodott ezzel a nagyszerű építménnyel, újabb utat nyervén benne Budapestnek a Duna által elválasztott két nagy fele. Gazdagodott az országos közlekedés is, amennyiben különösen Pest- és Fejér megye közt olyan kapocsul fog szolgálni, amely megsokszorozza a Dunán innen és túl fekvő részeknek egymással való érintkezését.

 

 

AZ ÚJ FERENC-JÓZSEF HID A BUDAI PARTRÓL NÉZVE. Weinwurm Antal fényképe

 

Az új híd, melyet királyunk tiszteletére Ferencz József hídnak fogunk hívni, nemcsak rég érzett szükséget pótló hasznos építmény, hanem olyan szép mű is, mely igen kiváló dísze és egyik újabb nevezetessége fővárosunknak. A tisztán vasszerkezetű s két karcsú, de szilárd kőlábon álló híd háromívű. Az ívek érintkező pontjain, a kőlábakon két-két rácsszerkezetű torony áll. Ezekre támaszkodnak a szintén ív alakú lehajló tartó karzatok. Mindegyik torony hegyét egy-egy támadásra készülő,  a följárók felé néző turulmadár ékesíti. A hídon három útpálya fut végig: egy középső a tengelyen való közlekedésre és két oldalt egy-egy erkélyszerűen alkotott útvonal a gyalogjárók számára.

 

1896. 42. 701. AZ OROSZ CÁR PÁRISBAN.

 

II. Miklós* cár látogatóban járt Párisban, a feleségével és kisdedével, a politikai vonatkozásokat feltűnően kerülve. A cár és Faure elnök, valamint az orosz és francia államférfiak szavai és tettei Elzász visszahódítására nem is céloztak, mindamellett a franciák valóságos ünnepi mámorban fejezték ki örömüket és hódolatukat. Egész Franciaország megmozdult, minden vidékről seregestől tódultak a «cárt nézni». Talán két milliót is meghaladta az idegenek száma…Európa művelt népei, bár előre látták, hogy a cár fogadásának fénye minden képzeletet meghaladó lesz, csodálkozva szemlélték a franciák rajongását. Pártállás szerint bizánci hízelgésnek, fanatikus németgyűlöletnek, vagy őszinte rajongásnak tulajdonították ezt…

Angliából saját hajóján érkezett a cári pár, a Sarkcsillag nevű jachton, mely pompában versenyez bármely más fejedelmi hajóval. Legérdekesebb volt azonban a cár külön vonata, mely Cherbourgban várakozott reá. Az egész 202 méter hosszú és 450 tonna súlyú. A legnagyobb kocsi 19 méter hosszú, 8 étterem és szalon is egyúttal. Még 10 más kocsi tartozik hozzá. A cári páron kívül 27 szolgálattevő udvari személy volt a vonaton, köztük a cár komornyikja és négy mérnök. Paris városában kilenc francia udvari kocsi állott a cár szolgálatára; ezeken kívül a cár alig fogadott el valamit. Szállásán saját emberei szolgálták ki. Jártában-keltében folyvást katonaság és titkos rendőrök ezrei vették körül…

*1918-ban a bolsevikok kivégezték családjával együtt Jekatyerinburgban

 

 

1896. 42. 786. Markó Miklós: A KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK

Budapest székes főváros tanácsa 1892 nyarán nemzetközi tervpályázatot hirdetett egy, a régi sóház telkén emelendő központi vásárcsarnok épületére. A pályaművek közül a bírálóbizottság három egyenlő díjjal Pecz Samu műegyetemi tanár, Escante és Gourmez párisi építészek, valamint Auger és Preil lipcsei cég terveit tüntette ki. A részletes tervek és költségvetés elkészítésével Pecz Samu tanár bízatott meg…

A központi vásárcsarnok épülete kettős föladatra szolgál, amennyiben a nagyban való elárusítás mellett egyszersmind a főváros közel fekvő részeinek részleges vásárcsarnoka is. A csarnokba a Csepel-rakpartról vasút fogja az árukat szállítani, az alsó rakpartról pedig az alagúton át fogják a központi vásárcsarnok pincéjébe a parti kikötőbe érkező árukat kézi kocsik segélyével behordani. A vámházkörúti főbejárónál továbbá széles kocsiút megy belé…

 

 

A KÖZPONTI VASÁRCSARNOK BUDAPESTEN. Erdélyi fényképe után

 

A csarnokba érkezve, a főcsarnok könnyű vasszerkezete világosan áttekinthető. A 20 méter szélességű főhajóba két oldalt mellékhajók nyílnak. A csarnok két oldalról van világítva, s a nap bármely szakában egyenletes, kellő világítást nyer…hús-árusító helyek átlag 4-5 négyszög méter területűek, erős sodronyháló falakkal készített rekeszekből állnak és tolóajtóval elzárhatók. Felszerelésükhöz tartozik egy márványlappal födött tölgyfa asztal polcokkal és fiókkal, egy mérleg és egy vastartókeret a rekesz mennyezetén a hús felakasztására. Az innen a középső kocsiútig terjedő területen zöldség, gyümölcs, sajt, vaj, stb. élelmi szereknek vasból és tölgyfából készült nyílt rekeszei három-három polccal foglalnak helyet. A főcsarnok végén vannak a haláruló helyek, melyeknek medencéiben állandóan friss víz kereng….A fővárosi tanács az élelmiszerek beszerzését és eladását a «magyar gazdák vásárcsarnok ellátó szövetkezetére bízta s így a fogyasztók és termelők között közvetlen kapcsolatot teremtett, minélfogva a vásárcsarnok hasznaiban nemcsak a fővárosi fogyasztó, hanem a vidéki termelő közönség is részesülni fog.

 

 

1896. 47. 783. A SVÁBHEGY ÉS A KÁBELVASÚT

A Svábhegynek két oldala van: az egyik az északnyugati, a másik a délkeleti. Az északnyugatin vonul végig a fogaskerekű. Ezen a tájon van a pompásnál pompásabb nyaralók telepe, s túl rajta a gyönyörű őserdők, a János-hegy, a Farkas völgy, s a főváros által nagy áldozat árán megszerzett ezerkétszáz holdas tölgyfa-erdő, és az egyetlen élő vízforrás, a hidegvíz-gyógyintézet, a nagyvendéglő, az új vendégfogadó. Ezen vidéken korlátlan úr fog maradni mindenkor a fogaskerekű. A Svábhegy délkeleti oldala volt a hajdani budai bortermő vidék. Most már kopár sivatag az egész, az Orbán-hegytől kezdve egész a Sas hegyig. Egynehány gazda szőlőskertjén kívül nincs ott már szőlő: nem is lesz soha többet.

 

 

 

A KÁBELVASÚT LEERESZKEDÉSE A NAPHEGYRŐL

 

 

A kábelvasút, amely a tabáni Egyház-térről a Svábhegyre fog épülni, nagy változást tehet a budai hegyvidéken és nagy szolgálatot a fővárosi lakosságnak. Gyors és biztos összeköttetést teremt Pest és Buda között, főképp az eskütéri híd megépítése után. Gyors egymásutánban induló kocsikkal megszünteti az eddig fennállott távolságot, s Budának legszebb részeit egyszerre beolvasztja a főváros lakható területébe….Az Árok utca, Fehérsas-tér, Aranykakas-, Cipő utca, Hadnagy utca és az egész Naphegyen minden utca, amerre a vasút elvonul, tíz ölre szélesíttetik ki, úgy a Koronaőr utca is a déli vasútig. Az Isten-hegyi úttól fel a Svábhegyre maga a mostani úttest érintetlen marad, mert a vasút az út jobb oldalán mindenütt a vállalat területén fog végig haladni.

A kábelt egy központi erőtelepről hajtják olyan sebességgel, mint a villamos kocsiké. A rendkívül erős drótkötél egy óriás nagy keréken kezdi meg a pályáját, de már a gépteremben nagy kanyarulatokat tesz azokon az apróbb-nagyobb kerekeken, amelyek elvezetik rendeltetése helyére: a kábelcsatornába…Egy angol mérnök, Colám W. N., aki jelenleg az edinburghi összes lóvasutakat, körülbelül nyolcvan kilométer hosszúságban kábelrendszerre építi át, tervezője a budapesti kábel-vasútnak is, a melynek eszméjét az engedélyesek, Mössmer József és Weszely István minden erejükkel megvalósítani igyekeznek.

*

A Tabán Svábhegyi kábelvasút terve meghiúsult.

http://hbweb.hu/fogasuj/tortenet.htm

 

 

 

Költemények. 1894-1896.

 

 

AMADÉI ANNA GRÓFNÉ

Békássy Helén

Bodnár István

Czóbel Minka

Dús László

ERDÉLYI ZOLTÁN

FEHÉR JENŐ

Fejes István

Fenyves Furherr Béla

GYULAI PÁL

Hervay Frigyes

Hollósy István

Justh Béla

Kempelen Farkas

Komjáthy Jenő

KOZMA ANDOR

KRÜZSELYI ERZSIKE

Lampérth Géza

Lévay Mihály

Mares Ödön

Palágyi Lajos

Pekry Károly

Pintér Kálmán

Reviczky Gyula

SAJÓ SÁNDOR

Schöpflin Aladár

Szalay Fruzina

Szalay Károly

Szamolovszky Gyula

Szuhay Benedek

Telekes Béla

Vajda János

Varsányi Gyula.

Zalár József

Zichy Géza gróf

 

*

 

 

1896. 33. 543. AMADÉI ANNA GRÓFNÉ: Lehullott az égről

 

Lehullott az égről két ragyogó csillag,

Most a te nevető szemedbe ragyognak;

Piros rózsa nyílt ki langy tavaszi éjen,

Ajkad az a rózsa, én gyönyörűségem!

S mikor én tégedet szívből megcsókollak,

Illatoz a rózsa, tündöklik a csillag

 

 

1895. 2. 27. Békássy Helén: Erdőben

 

E régi tölgyek rejtett sűrűjében,

Hol árnyat ad a lomb és dalt-a fészek

Sok csendes órát — álmodozva ébren —

Elheverészek.

 

Nem rég, a nagyvilág zajgott köröttem,

Kísérőm volt sok édes, büszke álom,

De visszatértem ide szárnyszegetten,

Pihenni vágyom!

 

Itt gerle búg, madár szól lágyan, tisztán,

Fűt, fát megérint a tavasznak ujja

S a szív remélni kezd, hogy majd ő is tán

Szerethet újra.

 

Halkan szívem — közeleg az est, már csend ül

A lombokon, — nem kezd madár se dalba

Ne álmodj te tavaszról, szerelemről

Meg vagy te halva.

 

 

1895. 2. 28.  Békássy Helén: Az angyal kérdése

 

Egy angyal jött, és így szólt:

Kívánhatsz egy kegyelmet!

Oh, édes angyal, add hát

Szívembe a szerelmet!

 

S az angyal ismét eljött:

Kívánj még egyet lányom!

A szerelem nagyon fáj,

Inkább a sírba vágyom!

...

 

Békássy Helén újabb költemények. Budapest 1894. c. kötetből

 

 

 

1895. 52. 862. Bodnár István: Bosnyák századunkról

 

Jelenet a budapesti határban.

 

Gallyat szed egy fáradt anyóka

A lombos fák között,

Gyakorlaton a bosnyák század

Épp ott, megütközött.

 

A kapitány tüzet vezényel,

Száz cső roppan, kigyúl;

Ugye anyó pompásan lőttünk?

Enyeleg a hadnagy úr.

 

S tódítja még: az kár, a töltés

Vak volt, másképp: halál.

Egy sem hibáz! Reszket? Ne féljen,

Megyünk, hisz vége már.

 

S a bosnyák század sortüze

Távolban még ropog,

S az erdő a szegény asszonnyal

Oh, úgy kering, forog.

 

Egy sem hibáz! Sóhajtja halkan,

S a könnye úgy szakad:

Szegény fia jutott eszébe,

Ott, ott,  Magláj* alatt .

 

*Bosznia

 

 

1894. 8. 127. Czóbel Minka. Fehér dalok. Budapest. Singer és Wolfner kiadása. A tehetséges költőnőtől néhány év óta sűrű egymásutánban jelennek meg az új és új kötetek. E nagy termékenység is tanúskodik róla, hogy valódi szenvedéllyel áldoz a múzsáknak; de még inkább mutatják művei, hogy képzelete mily lázas izzásban van s hogy minden legkisebb tárgy, a mit maga körül lát, rezgésbe hozza kedélyét…A kötetből itt közlünk egy hangulatos kis dalt:

 

 Pán órája.

 

Halvány zöld rozs-vetések

Halvány kék ég alatt,

A forró déli szellő

Felette elhalad.

 

Homokosan fehérlő

Kiégett út felett

Hosszú, szálas kalászok

Hajlongnak, intenek.

 

lm látod, dél van, nyár van!

Tudod ez mit jelent?

Boldogság fenn, az égben,

A földön béke, csend!

 

 

 

 

 

 

Grassi J.  Lubomirska Teréz hercegnő, mint Hébe.

 

 

1896. 9. 138. Czóbel Minka. A virradat dalai. Budapest 1896. Czóbel Minka sok tehetséggel és hivatottsággal vette kezébe a lantot. Erős képzeletével érzékeny, mondhatni túlérzékeny kedély párosul. Szíve a változó hangulatok kiapadhatatlan forrása. De ezek a becses költői tulajdonságok, mint összetört tükördarabok csillognak műveiben. Szemei előtt, mint egy Walpurgis éji boszorkányjelenés, csodás gazdagságban rajzanak a képek, alakok fantasztikus csoportjai, de nincs nyoma a művész kezének, mely rendet hozna e zűrzavaros forgatagba, mely értené a belső alkotás titkát s a ködbe mosódó eszméket világosan, tisztán állítaná szemünk elé. Költeményei nagyrészt sivárak, örömtelenek, tele vannak a semmiség kietlen érzetével. Sok bennük a metafizika, kevés az emberi; némelyik költeményében annyira viszi a szimbolizmust, hogy az értelmet lehetetlen kihüvelyezni

 

 

 

1896. 41. 687. Árpád. Hősköltemény. Írta Dús László, 1896

A szerző, mintegy saját igazolásául előszavában megemlíti, hogy évek óta várja, hogy hazánk megalkotásának történetét egy nálánál hivatottabb egyén meg fogja írni….Költői ereje is van annyi, hogy kisebb feladatot szerencsésen meg tudna oldani. Azért, hogy nemes becsvágytól sarkalva erejénél többet mert, pálcát nem törhetünk fölötte…

 

Terhes az őserdő, bordáit feszíti,

A mi benne élő, leveleit hinti,

És bőg szakadatlan, — búgó nagy robajjá,

Megrendíti azt, ki mindezeket hallja.

Itt fa recseg, mintha ágakat törnének,

Amott bősz ütése zúgott a fejszének,

Bug a tülök, hangját a szél messze hordja,

Mintha menekülne százezernyi csorda.

 

Nem várt ott sokáig Árpád s hadi népe,

Kitárul a vésznek iszonyatos képe,

Itt gulya jő, szálas, ott bivaly fut bőszen,

Az ijedtség hajtja ezeket erősen.

Itt egyik a szarván egy faágat hurcol,

Ellenállt, letöré, azt hívé, hogy harcol.

Tölgyet hord a másik, menekülne ettől,

Mert útjában állott, kitépte tövestől….

 

 

 

1894. 45. 742. ERDÉLYI ZOLTÁN. SZÁLL AZ IDŐ.

 

Száll az idő észrevétlen

Percre perc jő, napra nap,

Ifjú voltam, férfi lettem,

Semmivel sem boldogabb.

 

Ifjú szívvel álmodoztam

Boldogságról egykoron,

Szép reményim mind megcsaltak,

Körülöttem csupa rom.

 

Fölfut egy-egy repkény-rózsa,

Betakarja a falat,

Szép színével, illatával

Ócska romról lekacag.

 

De alig nyílt, máris hervad,

Sárba hull a levele,

Korhadt szárát meg-megrázza

Az időnek zord szele.

 

Alig egy perez, a mely kéjt ad,

Jön a másik, mely lever,  

Rom falán a piros rózsa,

A virág is csak teher!  

 

 

1896. 35. 574. Erdélyi Zoltán: CSÖNDES-ÉDES.

 

Csöndes-édes hangulatba'

Ring a lelkem szüntelen,

Édes ábránd, tarka álom,

Lepkehímes tündérszárnyon

Szállnak át a lelkemen.

 

Sejtelem csak, amit érzek,

Szó nem lesz a gondolat,

Jönnek, egymást űzve-hajtva,

Mint a vizén szél, ha hajtja,  

Fölgyüremlik habra hab.

 

Vagy, midőn a távol égen

Bárányfelhők szállnak,

Vagy, sóhajtó, gyönge szélbe'

Hull a rózsa, s egy levélke

Táncot lejtve, szárnyra kap.

 

Édes érzés, tündérálom!

Oh! maradj még! el ne hagyj!

Tűnni készül ifjúságom,

S te e hulló, szép virágon

Tiszta harmat könnye vagy!

 

 

 

  1895. 28. 455. Fejes István: EZÉKIEL.

 

Ha forgószélben éjszakon

Kitör a nagy tűzfelhők harca,

A láng felett fényoszlopon

Megjelenik az Isten arca:

Kiálts akkor Ezékiel,

Kiáltsd a pártos nemzeteknek:

Ímhol az Úr Isten közel,

Kemény szívek, jaj, jaj tinektek !

 

Isten szavával mondom én,

Az ő ügyének fölkent papja,

Hogy Jeruzsálem szent hegyén

Vér száll fel az ítéletnapra.

Bálvány alakban önmagát

Imádja már a büszke ember,

Azért hoz rá vészt és halált

Az ínség itt, amott a fegyver.

 

Vad szenvedélyek láncain

Rabokként táncolnak a vének,

S a bűn sötét tornácain

Hajlongnak az ifjú térdek.

Fátylát a báj levetve jár

Város közepén, utcaszerte,

El sem pirulva mondja már:

Oltár vagyok, áldozni jer, te !...

 

Megaszott, száraz csontjaid

E puszta földön szórva széjjel,

Csüggedve néz reád a hit

S szó fennakad megtört reménnyel.

Isten szavával mondom ezt

Neked, hazám, te Júda háza,

Pártos szíved, ha sírba veszt,

Még sírod is meg lesz gyalázva!

 

Úristen ! én édes hazám!

E csontokat hagyd összeszednem;

Én  még imádlak igazán,

Hagyd lelkedet rajok lehelnem!

Mint parton a kagylócsigát

Zajgassa egy parányi élet,

A négy tájak nyílásin át

Fuvalljon rájuk még a lélek!

 

Isten szavával mondom én,

Az ő ügyének fölkent papja,

Csak úgy lehet még itt remény,

Csak úgy kel újra Júda napja,

Ha pártos lelke sírba tér

És a mit én reá lehellek,

Eggyé leend s új éltet él

Lelkéből az én Istenemnek.

 

 

1896. 37. 606-607. Fejes István: EZREDÉVÜNK ÜNNEPÉN.

(A közművelődési kongresszusra.)

 

Oh, mily tető! mily szédítő magasság!

Egy ezredév, a századok foka!

Sziklái ormán fennül Magyarország

S az égre villan büszke homloka.

Mint viharozott vén sas, napsugárban

Füröszti kissé fáradt szárnyait,

Mert szállni kell tovább új viharárban,

Szabad sasoknak ez a sorsa itt.

 

Szárnyad alatt búgó dalos madárka,

Édes hazám, én is veled vagyok;

Remegve nézek nagy utunkra hátra,

Hol elmerültek már a századok.

De mégis dalra nyílik itt fenn ajkam

S szívem dobogva, hálát zeng imám,

Hogy ezer év sírhalma reng alattam

S te élsz, te állsz még, édes szép hazám!...

 

Egy ezredév, mily szédítő magasság!

Ülj rajta büszkén vén sas, nemzetem!

Ezt a tetőt kivívta Magyarország,

Ezernyi vésszel küzdve szüntelen.

De a szabadság napja szállt előtte,

Az volt vezérlő fényes csillaga,

Vészben, viharban mindig szárnyra vette,

Az Isten napja, Isten önmaga!

 

Dicső napunk, ragyogj, ragyogj egünkön,

S te arra nézz örökké, óh magyar!

Es ez a föld egy újabb ezredünkön

Hazánk marad, mely ápol s eltakar.

Itt leng ma is velünk a béke tornyán,

A honszabadság régi zászlaja,

Esküt reá, küzdünk alatta, s rongyán

Azzal halunk meg: éljen a haza!

 

A teljes vers 232 sor. G.

*

Fejes István (Legenye, 1838. január 22.Sátoraljaújhely, 1913. december 1.) református lelkész, konventi tag a Sárospataki Főiskolai gondnoka, a Tiszán-inneni Református Egyházkerület püspöke.

*

1913. 49. 976. FEJES ISTVÁN AZ ELHUNYT REF. PÜSPÖK, LAPUNK RÉGI KIVÁLÓ KÖLTŐ MUNKATÁRSA.

 

 

 

1894. 43. 707. FEHÉR JENŐ: MEGHÍVÁS

 

A laphoz hívtok munkatársnak.

Oh, milyen nagy kitüntetés!

Hisz mit írtam, egynehány dal,

Egy pár csengő rím az egész.

Ifjú lanton szerelmi ének,

Mely csalfa szíven kesereg.

Hogy értené meg a közönség,

Mikor még ő sem érti meg?

 

Újságíró! hisz hangzatos név,

Tekintély is van, épp elég,

Ha szót emel, tán szerteharsog,

S rá visszazúg a messzeség.

Ha lelkesít, ha gyújt, ha korhol,

Ha ábrándokba ringat el:

Talán egy nemzet csügg az ajkán,

S megérti tán millió kebel.

 

Nemes céllal tollat ragadni,

Nagy eszmékért hevülni szép!

Ah, régi álom! a jelen kor

Mindent, mi szent volt, összetép.

Mert most a párttusák sarában

Nem egy felejt szent célt, hazát,

Csak hogy, bár durva eszközökkel,

Kivívja öndiadalát.

 

Zsoldos harcosként síkra szállva,

Nem egy küzd bérelt elvekért,

És ezt is könnyen sutba vágja,

Ha másutt tán dúsabb a bér.

Oh, hagyjatok tovább dalolnom

Magamban, ismeretlenül,

Szívem nem rabja büszke vágynak,

S hiú fényért sosem hevül.

 

Igaz, hogy olykor, csendes órán

Dicsőségről is álmodom,

Babérról, melyet az utókor

Egyszer talán síromra fon,

De elhamvasztják ezt a lángot

A gond, a küzdés, a jelen,

S a lángból megmarad üszőknek

Egy mélabús kis énekem.

 

S mint pillangót, szárnynak bocsátok

Egy-kettőt e dalok közül,

Ha útjában talál virágot,

Rajta megpihen, s tovább röpül.

Ha meg zord pusztaságra téved,

Akkor aléltan földre hull,

Egyet lebbent picinyke szárnya,

És összerándul és kimúl.

 

 

1895. 21. 343. Fenyves Furherr Béla: Oh, szép idők, arany napok

 

(Budapest, 1892. január 14.)

 

Oh szép idők, arany napok

Ti régen elmulatok

Oly jól esik mégis nekem,

Ha emlékszem reátok.

Boldogság, éden vett körül

Körödben, szép leányka,

Azért volt éltem oly vidám:

Te öntél fényt reája.

 

Oh szép idők, arany napok

Hol minden napsugaras,

Oly édesen emlékezem

Reád nagy Bácska-város;

Hiszen ott él a kis leány,

Kit bírni vágyva vágyom

S ki ha szeretne, boldogabb

Nincs nálam e világon.

 

Oh szép idők, arany napok

Ti régen elmulatok.

 De mégis visszagondolok

Szünetlenül reátok,

Hiszen ha elmerengek így,

A múltakért epedve:

Az elmúlt percek örömét

Ismét érzem szívembe.

 

Oh szép idők, arany napok

Elszálltatok ti régen,

Emléketek mégis élni fog,

Míg nap ragyog az égen,

Oh csak ragyogna újra fel

A múltnak tünde napja,

Boldogságát szívem csupán,

Angyal, körödbe kapja

 

Fenyves Furherr Béla. Szerelem. Budapest, 1895. c. kötetből.

 

 

 

1894. 32. 526. GYULAI PÁL: KÉSŐ BÁNAT

 

…Jaj Istenem, jaj mit tettem!

Megöltem, kit hűn szerettem;

Szívemben mily szent tűz égett,

Egy kis szeszély s mindnek vége.  

Nincsen ír sebére,

Lelkemen a vére;

Mardosva rám támad

A kései bánat.

 

 

 

1895. 23. 378. Hervay Frigyes: Szeress te mást

 

Legyen hát úgy, amint akartad,

Legyen közöttünk hát harag.

A szívem fájhat, megszakadhat

A rá rótt súlyos vád alatt:

Én nem panaszlok, nem kesergek,

Lehet, hogy már nem is szeretlek,

A hulló könnyemet ne lásd,

Szeress te mást.

 

Leélem egyformán, nyugodtan

E célja vesztett életet, —

Sorsomba én már megnyugodtam,

El is felejtelek, úgy lehet.

És mégis olykor egymagámba'

Ügy érzem, vér tolul agyamba

És könnyem hull, de meg ne lásd,

Szeress te mást.

 

Ha sorsunk néha összehoz tán,

Nem fog fogadni semmi vád;

Mintha közöd se volna hozzám

S majd én sem ismerek terád.

Tán hogyha mégis — látva téged —

Egy könny titkon szemembe téved:

Elfordulok, hogy meg ne lásd,

Szeress te mást.

 

Hervay Frigyes. Versek. Budapest, 1895. c. kötetből.

 

 

1896. 12. 178. Hollósy István. ERZSIKÉNEK.

 

Virág fakadt, madár dalolt az ágon,

Midőn együtt mulattam itt veled.

Ragyogva ringott harmat a virágon

S méh döngicsélt a tarka rét felett.

 

Csacsogva szökdösött a rét patakja.

Mi rózsaszirmot hullatánk belé.

Kergettük a habot vígan kacagva ;

Az elfutott, szemünk alig leié.

 

Aztán a part zöld bársonyára dőltünk

S kötünk virágból tarka koszorút.

A boldogság mosolyogva ült közöttünk.

 

Most homlokomra gyász, gond, bú borult;

Virág-füzér nem ékesíti már.

Tavasz, tavasz, szívem hiába vár!  

 

 

1895. 42. 686. Justh Béla: A költő búcsúja

 

Elhagylak már, de megbocsáss,

Hisz' másoké az életem.

Lelkületem is egyre más;

Még vigadok — s már könnyezem.

Mint lepke, mely folyton cserél

Virágot s egyről másra száll,

Szívembe' soknak képe él,

De egy igazra sem talál.

 

És életem úgy röppen el,

Mint a magányos csillagé:

Fénylik s lehull egy éjjelen

S a célt sehol föl nem leié.

Azért a nap tovább mosolyog

S az égbolt fényes lesz megint.

Hogy rajt' csillag nem annyi forog,

Nem látja meg, ki rá tekint.

 

 

1896. 5.  66. Justh Béla: HATTYÚDAL.

 

Bocsássatok meg, hogy ha vétkezem.

E percben én is mindent megbocsátok;

Átölelve az egész világot,

Hol boldogságomat föl nem lelem.

 

Már dal szívembe' nem terem.

Érzem, hogy nem sokára sírba szállok,

Mert elhagyott, kit annyira imádok:

Költészet, ifjúság és szerelem!

*

Halványodik a száraz lomb a fán,

A legkisebb szellőre, földre hullva;

A lég hideg; az ég be van borulva:

Oly elhagyott, virágtalan a táj

 

Kihűlt a napsugárnak is heve:

Az esőcseppeket már föl nem issza,

Leszáll: oly búsan néz a földre vissza,

Mintha örökre búcsút intene

 

Pedig derűje visszaszáll, igen.

Ha majd a lombozat kihajt tavaszra;

Midőn kitör szerelmi, lágy panaszba'

A fülemile az erdők mélyében.

 

Még nincs egy éve sem: elmondhatom,

Hidegebb volt az ősz s a zordon égre

Csillag se szállt, de mit se vettem észre:

Örömdalok fakadtak ajkamon.

 

Akkor szerettem; s Ó monda, szeret.

Én elhittem tejarca bíborának,

Mely ellepi, midőn találkoznak

Az olvadékony, lágy tekintetek.

 

Ha rám emelte szép, szelíd szemét

És halljam ritmusát csengő szavának;

Úgy véltem: érezem a napsugárnak

Virágfakasztó, lágy leheletét.

 

Pedig azóta minden, úgy maradt;

Csak Ő hagyott el egy könnyet sem ejtve;

Azóta színleg élek, elfeledve:

Virág szívembe' többé nem fakad.

 

Eső szitál, szobámba tűz lobog,

Beteg vagyok s elhagyva: szinte fázom,

Mintha nem élne senki e világon —

Egy szívre vágytam: az másért dobog.

*

Bocsássatok meg, hogyha vétkezem,

E percben én is mindent megbocsátok;

Általölelve az egész világot,

Hol boldogságomat föl nem lelem.

 

Már dal szívembe' többé nem terem,

Érzem, hogy nem sokára sírba szállok,

Mert elhagyott, kit annyira imádok:

Költészet, ifjúság és szerelem!

 

 

1896. 33. 551. Justh Béla. Költemények 1895—1896. Budapest. 1896.

HATTYÚDAL

 

 

1896. 27. 446. Költemények. Írta Kempelen Farkas. Budapest, 1895.

 

Kormány nélkül

 

Kormány nélkül, vitorla nélkül

Úszik hajóm az óceánon  

Messze sodort az ár a parttól,

Talán többé soha se látom.

 

Pedig egy lány áll a fövényen,

Egy édes, szelíd-arcú lányka,

Tűnő alakja beleolvad

A szürke, végtelen homályba.

 

A szívem, lelkem, üdvösségem,

Mindent, mindent oda adnék érted,

Nincs vágyam más, csak lent a porban

Térdelve, úgy imádni téged.

 

Csak érted élek, rajtad kívül

Nincs senkim, senkim a világon.

Kormány nélkül, vitorla nélkül

Úszik hajóm az óceánon.

 

 

1895. 5. 70. Komjáthy Jenő: Euthanázia

 

Dib-dáb öröm s ti tünde élvek

Ragyogó, gúnyos semmiségek,

Suhanjatok el nyomtalan!

Rajongó szívem egyet áhít:

Meghalni boldogan!

 

Rohanjatok, ti pásztorórák!

 Tiszavirág kéj, fürge nóták,

 Csak múljatok, csak múljatok!

S ti néma, hosszú, zordon árnyak,

Szívembe nyúljatok!

 

Dobjátok ki a léha kedvet!

Ti vérgyönyör, s ti vak szerelmek

A tűzre mind, a tűzre mind!

Lelkemnek itt már szűk a pálya,

Csak fölfelé tekint.

 

Feledve minden földiséget,

Egy gondolatnak lángja éget,

Hatalmas vágya megrohan:

Az üdvözítő kínok árán

Meghalni boldogan!

 

Oh, mondhatatlan lesz, mit érez,

Ha tiszta mély kútfejéhez

E szellem majdan visszatér!

Dicső halál! ha üt az óra,

Jövel majd fiadér!

 

Jövel, jövel, rajongva várlak,

Hogy titkaid honába szálljak,

El nem riaszt már semmi vész!

S merészen, gyorsan, szent erővel

Ragad egy égi kéz.

 

Ragadj, ragadj dicső egedbe.

Szépségeit hogy lelkesedve

Kutassam és daloljam én!

Lelkem csak lelked' szomjúhozza

Világok üdve, fény!

 

Repülve mindig magasabban,

Itt hagyom az omló salakban

A földi vágyat, földi kint;

A mindenség napja süt rám,

Szellője meglegyint.

 

S repülve mindig sebesebben,

Fürdöm a zajló fényelemben,

Oh, mérhetetlen gyönyörök!

Meglátom arcod, titkos Isten,

Fönséges és örök!

 

S mit hasztalan kutattam én lenn,

Egyszerre mind elém lebben,

Föltárod, óh dicső halál!

Igazság, látom szűzi arcod',

Ölellek, ideál!

 

Így akarok meghalni bátran!

Enyém lesz, mit e zabolátlan,

E nagyralátó szív kíván;

Nem lesz veszteség a nemlét,

Hanem boldog hiány.

 

Így akarok meghalni tisztán!

Áttörni sírom sűrű titkán

Láng lelkem már repül, rohan  

Eldobni létem tört alakját,

 Meghalni boldogan!

 

Így akarok meghalni büszkén

Lobogva töltött élet üszkén

Elégni gyorsan, könnyedén!

Nem siratom, mi összeomlott,

Örökké élek én!

 

Elégek én ragyogva fényben,

Szétáradok az összességben,

Magamat égbe ragadom,

Az ősi honba visszatérek

Tisztán és szabadon.

 

Nyugat 1910. 9. BABITS MIHÁLY: AZ IRODALOM HALOTTJAI

Olvasom Sikabonyi Antal könyvét Komjáthyról, (mely a Budapesti Hírlap újságvállalatánál jelent meg), mintha a saját diadalomat olvasnám…Ha valakit lehet világirodalomban Komjáthyhoz hasonlítani, az csak Shelley. Közös bennük az elvontság, a külső világgal való nem törődés, a csak magából táplálkozó lélek. Ideális költészet mind a kettőé. A hasonló okok, hasonló eredményeket hoznak létre. Első eredménye, természetesen, az önérzet túltengése; aki előtt a külső világ semmi, annak önmaga minden, az voltaképp önmagát imádja. Komjáthy valósággal himnuszokat zeng önmagához. Folyton magával foglalkozva önnön nagyságának, önnön jövendő dicsőségének gondolata mámorítja.

Hevem a csillagokba írom
s emberszívekbe égetem
és túl időkön, túl a síron
terjed hatalmas életem.

*

 

 

 

1896. 17. 259. KRÜZSELYI ERZSIKE: AZ A CSILLAG!

 

Csillagos, szép, világos este

Ülök sokáig elmerengve

S gyakran tekintek fel az égre:

Egy csillag mintha szebben égne.

 

Nézem, hogy csillog kékes színben,

És összefolyik körültem minden,

Sötétes, halvány ködgomolyba,

Éppen mintha a könnyem folyna.

 

Pedig szívembe' nincs most bánat,

Elűztem azt a régi vágyat,

Mitől nem volt napom, se éjem!

Kitéptem szívemből egészen.

 

Sokszor hittem, hogy megtanultam

A feledést a régi múltban,

S eltemettem örökre, végképp

Őt, szívem régi eszményképét.

 

De mégis most, a csillagfényben

Eszembe jut, hogy régen, régen

Láttam én már a kékes lángot,

Amint két szemből rám világolt.

 

Szívem egy érzés úgy szorítja,

S szemem a könny elborítja!

És nézek, nézek fel az égre:

Egy csillag mintha szebben égne.

 

 

 

 

1896. 1. 9. Lampérth Géza: AZ EZREDIK ÉV

.

— 1896. — ,

 

Egy ezredév leviharzott,

Megvívtunk sok ádáz harcot,

Megfenyíteni bűneinkért

Ránk az Isten hány csapást mért.

Hajh! Mennyiszer sújtott ránk!  

Győzvén annyi bún, veszélyen,

Ki gondolta, hogy megérjen

Ezer évet szép hazánk?

 

Ki gondolta, hitte volna,

Hogy az a nagy áldott róna,

Melyen a sors vad haragja

Nemzetünket learatta

S magyar írmagul maradt:

Magyar föld lesz, s rajta, mint rég,

Jó magyar nép rajzik ismét

S vígan szánt, vet és arat.

 

Hogy e kis nép, ez az árva,

Száz ellentől körülzárva

Sziklaként szilárdan álljon

Annyi átkos belviszályon,

Annyi véres vad tusán,

S ősei szent örökségén,

Uralkodjék bizton, békén

Hosszú ezer év után!

 

Ki gondolta, hitte volna,

Hogy hajolván nyugovóra,

Napja nehéz ezer évnek:

Zendül diadalmi ének,

Zengi egy nép ajaka,

Egy népé, mely árvaságban

Gyarapult erőben, számban

S erősebb, mint valaha.

 

S megértük! Ma méla bánat

Ne vessen ránk sötét árnyat,

Konduljanak a harangok,

Riadjanak örömhangok

A hazában szerteszét.

Félre búval, zord közönnyel,

Köszöntsük nagy víg örömmel

Új ezer év reggelét!

 

 

 

 

 

A MŰCSARNOK EZREDÉVI KIÁLLÍTÁSÁBÓL Loránfi Anlal: Az első lecke.

 

 

1896. 16. 243. Lampérth Géza.NEMZETEM EZREDÉVES ÜNNEPE.

 

Hangos örömtől róna, halom zengjen,

Tárja ki kelyhét ma minden virág,

Habozó serleg vígan összecsengjen,  

Örömünk hangját hallja a világ.

Völgyben s a bércen szent örömtűz égjen.

Fénye ragyogjon földön és az égen,

Szállja szívünk' meg Erő, Hit, Remény

Új ezredévünk kelő reggelén!

 

Hosszú ezer év szenvedését, búját

Födje felejtés rózsafátyla el

S Golgoták könnyét, tövis-koszorúját. .

Most csak örüljön a szív, a kebel!

Seb ne sajogjon, régi bú ne fájjon,

Hálaadó ének csak repesve szálljon:

Hogy annyi küzdés, annyi harc után

Áll Buda s él magyar e szent hazán.

 

Mert áll, mint büszke, viharverte szikla,

Mert él, mint ős cseren a lomb-dús ág!

Bátran kiállunk már a harci síkra,

Vívja bár kar vagy szellem a tusát!

Némuljon el már világ gúnykacaja,

Kiáltó szónkat szívelje meg, hallja:

Nem csúszva jő, száll büszkén, szabadon

Helyet nekünk is ott a magason!

 

A hír magasán helyet a magyarnak:

Ezeréves múlt áll e nép mögött!

Ostora vágta millió zivatarnak  

S bár megfogyott, hajh! de meg nem törött!

Helyet nekünk is! Ifjú tűzzel, szárnnyal

Magyar szellem már fenn, magasan szárnyal,

S messze ragyog bár fölötte a cél:

Előre törvén, bűvkörébe ér.

 

Jertek szabad, nagy népek milliói:

A kis magyar ím nagy ünnepet ül,

Büszkén lobognak ősi lobogói.

Fogadjátok őt testvéretekül;

Méltó e nép rá, helyét, szavát állja:

Tanúnk ezer év annyi tűzpróbája!

S ha kit felénk hű, igaz szív vezet:

Nyújtunk örömmel annak jobb kezet.

 

Jertek, lássátok e láng lobogását,

Mely keblünkből fel az égre száll,

Jertek, halljátok e szív dobogását,

Mely annyi drága vért kiontja már.

Lelkünk' — nézzétek — szent eszmék ragadják,

Jelszónk — halljátok — haladás, szabadság!

Nyugat amiért egy szívvel hevül,

Azért küzdünk mi árván, egyedül.

 

Jertek csudálni: miként törünk bátran,

Lankadatlan' szent, magas cél felé!

Pihenők ti a béke árnyékában,

Karunk a míg bilincseit tördeli ;

Míg mi küzdtünk a zivatarral, vésszel,

Mely ha tovább zúg, tűzhelyetek vész el,

Kihullt vérünkért nem kérünk mi bért,

Elég: ha szívünk szívetekhez ért.

 

Jer magyar népem, jer én drága vérem,

Szent áhítattal emelj kalapot;

S mint őseink, künn délibábos téren

Köszöntsd imával a kelő napot,

Új ezredéved hajnalhasadását

E föld színén, hogy mind a népek lássák

Nagy ünneped nagy, szent áhítatát

S hódolat járja szíveiket át.

 

Kalaplevéve nézz a múltba vissza:

S kik érted éltek, érted haltak,

 Kiknek vérét e szent honi föld issza:

Mondjon áldást nevükre ajakad.

Tépett zászlójuk' magasra emelve

Ihlessen meg szívük szent honszerelme

Mind ki magyar, öreget, fiatalt,

S a pokol sem vesz rajtunk diadalt!

 

És te nagy Isten, néped ne feledd el:

Nagy jókedveddel mosolyogj le ránk,

Bő tárházadból áldó két kezeddel,

Új ezredéven áldd meg szép hazánk

S béke mosolyog ránk, vagy zord idők jönnek:

Szemébe nézünk bátran a jövőnek,

S a magyar nevet s Árpád ős hónát

Fény ragyogja be századokon át.

 

 

1895. 36. 582. Lévay Mihály: Dal fogytán

 

Oh, rég nem élsz, rég elfeledtelek

Vigasztalóm, édes költészetem!

Szivárvány arcod régtől elborult

S az éj csak nem derült föl énnekem,

Nem érzek már virágon illatot,

Gyönyörben nem futom be a mezőt,

Tán agg vagyok, szívem tán megfagyott

S köd ül szemem előtt?

 

Bevonja lelkem tiszta fénysugár,

Elönti keblem túlvilági tűz,

És dal szakad a szívem mélyéből,

Oh, költészet, napod,ha rája tűz!

Pacsirtaszó, dalos madár szava

Amely egekből visszaszólt nekem,

Repültem én is föl az ég felé,

Keresve ott helyem.

 

A táj fakult most, puszta lenn a rét,

Aszott virág az úton, hol megyek;

Fakó port hint rám a csüggedés,

Nem integetnek már a kék hegyek;

Szívem, ez a kalitba zárt madár

Mind elfeledte már a régi dalt,

Csend, néma csend, mint téli táj felett,

Mely elborult, kihalt.

 

Jöjj vissza, jöjj te drága hű barát,

Költészetem, ölelj át engem is!

Nyomodban fölvirul a tar mező,

Virágot hajt aszú bokor, tövis:

Dermedt szívem talán csak tetszhalott?

Támaszd föl, hadd lobogjon boldogan,

A szárnyszegett repüljön újra föl,

Oh mert van szárnya, van!

 

 

1894. 9. 138. KOZMA ANDOR: CSINÁLT VILÁG.*

Szatíra.

 

Mily hatalmas, mily csodás

Ez a lázas haladás!

Tervezünk láng agyvelővel,

S villámfénnyel, gőzerővel

Készül a sok nagy találmány,

Száz furfangú új csinálmány.

Már-már versenyezni sem mer

A teremtés, s elpihen.

Dolgát átvette az ember

S üti-véti sebtében.

 

Nagyszerű idők ezek:

Mennyi gép, hány szerkezet!

Csupa sróf, cső, szelep, dugó,

Fogaskerék, acélrugó,

Fűtő, hűtő, kémény, katlan,

Meg nem érti avatatlan.

S e sok minden összevág ám,

Hogy mi mód, azt nem tudom.

S a teremtés — olcsón, drágán —

Folytatódik mű-úton.

 

A természet titkait

Sorra ellesik ma itt.

Már a rózsa ipartermék,

S mind a szirmát, mind a szervét,

Színeit, illat-zamatját

Mesterséggel összerakják.

S meg se' lepne, szinte várom

Már e cégfeliratot:

«Délibábot gyári áron

Bárki kaphat itt, vagy ott.»….

 

Ah, a sok mű-honfinak

Sorsa jól megy mai nap!

Aggodalmuk csöppnyi sincsen,

Nyelvük nem szorong bilincsen;

Nyűgét lelkiismeretnek

Nem is sejtve hont szeretnek!

Hont szeretnek tapsra lesve,

Mert haszon, ha taps riad;

S rendes álmuk minden este

Megjön ám a hon miatt.

 

Honfiságuk, annyi szent,

Ha csinált is, de patent.

Hű magyart, ki mélyen érez

S nem tud könnyelmű beszédhez

S nem hízeleg a közszeszélynek  

Olyat ütnek, ahol érnek.

S ennek ép', ki honfiságát

A piacra nem viszi

«Áruló!» — szemébe vágják

S van tömeg, mely elhiszi….

 

Bármit alkot is a gép,

Gépcsinálmány, nem egyéb.

Bár a gyöngék meg ne lássák

Gyűlöletes torzvonását:

Igaz ember, józan ésszel,

Mind felettük messzi néz el.

S egy vadrózsaszál, ha termés

Több neki, mint száz csinált

 S műbor helyett inkább kesernyés

Termett vinkóval kínáld…

 

Oh, teremtés, őserődből

Egy igaz jel kell csupán:

S a csinálmány összetörpül,

Én megyek e fény után!

 

* Fölolvastatott a Kisfaludy Társaság folyó évi ünnepélyes közülésén. E költeményt a szerző fölhatalmazása folytán lapunk a Budapesti Szemlével egyidejűleg közli. Szerk.

 

 

 

 

1894. 50. 843.  Mares Ödön: Pech.

 

Jaj, Isten adta poétája

Egy téli nap már nem volt fája,

De volt ön írta versfüzet,

Meggyújtja, majd ad az tüzet,

Hej meg nem gyúlt a tarka lom,

Vizenyős volt a tartalom.

 

 

 

1895. 15. 241.  Palágyi Lajos: Az erdő mozdulatlan

. ..

Az erdő mozdulatlan. Meg se lendül

Gonosz, szeszélyes kényura, a szél.

De nézd meg jobban! Titkos félelemtől,

Örökké reszket minden falevél.

 

Ah itt az erdőn sincsen soha béke,

Nyugalmat egy levélke sem talál,

Fölötte mindig múlt vihar emléke,

Avagy jövendő vész sejtelme száll.

 

Nemzeti dalok. Írta Palágyi Lajos, Budapest 1895.c. kötetből.

 

*

 

 

1894. 23. 388. Pekry Károly A párisi börze látásakor.

 

Nép óceánnak habja mos rég,

Körülnyal zúgó áradat,

Úgy álltok, mint valami emlék:

Oszlopsoros, antik falak.

 

Templom lesz, másra mire venném  

Lássuk csak, menjünk közelebb;

Templom lesz, töredéked,

Eszmény! Nyüzsgő, piszkos habok felett.

 

Közelebb mentem és mit láttam:

Lépcsőin kalmárhad tolong,

És durva összevisszaságban

Kapkod, kiáltozik, ujjong.

 

Feketék lettek tőle régen

Az ákánth*- lombú oszlopok,

A füst, a gőz undok szennyében

Kőkérgük mind lepattogott.

 

Előttem állsz oly szomorúan

Nyüzsgő, piszkos habok felett,

Fekete gyászban elborultan

Könyt kérve, antik épület.

 

De hol is volna, hol keresném

Manap a te világodat,

Álmok tündére, tiszta Eszmény.

Elöntött a fekete hab.

 

*?

 

1896. 39. 656. Múlt és jövő. Drámai kép. Ezredévi ünnepünk emlékéül a tanuló ifjúságnak. Írta Pintér Kálmán. Budapest 1896.

 

A kis drámai kép szereplő alakjai: a nemzeti géniusz, az erő, a a balsors és két ifjú. A párbeszédek nemzeti múltunk képeit idézik föl, a nemzetben élő, munkáló őserő és a költészet egymást kiegészítő szerepét. A balsors kárörömmel mutat az elmúlt nemzeti szerencsétlenségekre s jósol gonosz jövőre; de föllép a jövő biztos záloga gyanánt két ifjú, tele hittel, lelkesedéssel. A műből álljon itt mutatványul egy kis részecske, mely a hazai költészetet festi a múlt század végén s századunk elején:

 

Nyomott a lég, vér nem buzog az érben,

Magyar vitézség napja alkonyul;

Tompult az ősi erkölcs tán e népben,

Hogy heverő kedvének él s fajul?

Ki rázza föl veszélyes mámorából,

Ki kelti föl, ha élni még akar?  

Húrjába csap a költő s szól haraggal:

Romlásnak indult, hajdan erős magyar

 

 

1894. 1. 12. Szalay Fruzina. Versek. Budapest, 1894. Akik a tehetségek örökletességét vitatják, mint fényes bizonyítékra hivatkozhatnak e szép kötetre. Kisfaludy Atalát a legelső helyek egyike illeti meg a magyar költőnők között, és íme leányát, Szalay Fruzinát, már az első kötete után szintén a legjobbak közé számíthatjuk….A kötetből bemutatunk egy eredeti költeményt.

 

Vallomás.

 

Igen, ám hallja vallomásom,

Igen, én hűtlen vagyok.

Bűbájával a május átfon,

Csábítanak a csillagok

.

Oh, hallja-e, a csalogány szól,

Ujjong, zokog, csattog, kitör,

És ön nem félt a csalogánytól,

Ki féltett minden gimplitől?

 

Pedig a lelkemen hat által,

És ujjong és dobog szívem,

Ha felhangzik a csalogánydal

Az erdő árnyas mélyében.

 

Remegve, szívdobogva hallom

Az erdő mélységes neszét

És Önt nem is aggasztja vajon

Ez édes suttogó beszéd?

 

Emlékezzék a gerlicére,

Sok' évekig volt fogva már,

S mi aztán elfeledtük végre,

Hogy szárnya van és hogy madár.

 

Lehet, hogy ő is elfeledte

Az édes szárnyalást talán,

Míg jött egy langyos május este,

Szellő járt, szólt a csalogány.

 

S ő új életre kelve szinte

A régi vágyat fölleli,

Csapongó szárnya messze vitte

A távol rengeteg felé!

 

Mit, Ön nevet? Karlin vigyázzon,

Nem látja, ég, föld mint ragyog?

Bűbájával a május átfon,

Csábítanak a csillagok!

 

 

 

1894. 50. 846. Reviczky Gyula összes költeményei. Budapest 1895. Két kötet

Reviczky nem tartozott azok közé az apró poéták közé, kik csak a napi szükséglet számára dolgoznak, jól-rosszul, s akiknek művei nem élnek tovább az efemer hírlapi cikkeknél. Munkára őt valódi hivatás ösztönözte s a mostoha viszonyok daczára is, melyek nem engedték teljesen kifejlődni tehetségét, költői működését maradandó emlékek jelölik…A gyűjteményből mutatványul az alábbi –jól ismert -  költeményt közöljük.

 

Imakönyvem.

 

Aranykötésű imakönyvet

Hagyott rám örökül anyám,

Kis Jézus ingben, glóriában

Van a könyv első oldalán.

Sok év előtt egyik sarokba

Beírta jó anyám nevét,

Lehajtom a betűkre főmet,

Hogy fölidézzem szellemét…

 

Föl nem panaszlom a világnak,

Csak szellemednek, jó anyám,

Milyen kopár volt ifjúságom,

S hogy mennyi bánat szállt reám.

Tűrtem, reméltem, megalázva

Idegenek közt éltem én;

De azt a régi imakönyvet

S emléked szentül őrizém.

 

873. REVICZKY GYULA ÖSSZES KÖLTEMÉNYE /01000 ... - MEK

http://mek.oszk.hu/01000/01058/01058.htm

*

 

 

1894. 48. 802. SAJÓ SÁNDOR DAL A NŐI KÉZRŐL.

 

Mosoly a szemén, az ajkán,

Biztat, ígér elragad:

Ilyen minden fiatal lyány,

Ifjú! el ne bízd magad,

 

Van leányszem, mely kacsint rád,

Ajk, mely pajzán csókra kész;

Mi felfödi a szív titkát:

Egyedül a kéz, a kéz.

 

Szíved mélyén, ha megáradt

Az ábránd, vágy, szerelem:

Nyúlj kezéhez a leánynak

És szorítsd meg melegen.

 

S míg ott reszket a tiédben

A kis kéz, a lágy, meleg,

Nézz szemébe hosszan, mélyen,

Ügy olvasd ki üdvödet.

 

Oh, ne félj, hogy megtagadja,

Mért is volna félni még?

Ki kezét kezedbe' hagyja,

Annak szíve is tiéd.

 

 

 

Lotz Károly: Sz. L. arcképe

 

 A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL.

 

 

 

1894. 16. 262.  SCHÖPFLIN ALADÁR: ARANKA.

 

Húgom emléke.

 

I.

Ne sírj, ne sírj utána,

Anyám, ne búslakodj',

Hisz ő — bár eltemettük, —

Minket el nem hagyott.

 

El az, a kit szeretnek,

Bár föld alatt pihen,

S mi soha sem szűnünk meg

Szeretni őt híven.

 

S a híven szerető szív

A sírba' sem feled,

Anyám, ő minket ott is,

 A sírban is szeret.

 

II.

Ha a meghitt családi körben,

Homályos őszi estelen,

El-elbeszélgetünk sokáig

 Közöttünk ő meg megjelen.

 

S míg hányjuk-vetjük eltűnődve

Jövőnket és a múltakat,

 Egyszerre csak elhallgatunk mind:

A szó ajkunkon fennakad.

 

Úgy ülünk némán, mozdulatlan',

Lélegzetünk se hallatszik,

Egyik se szól, és tudja mégis

Mindegyikünk, hogy ő van itt.

 

Ő itt van, láthatatlan árnya

A szíveinken átlebeg.

Egymásra nézünk elfogódva,

És könnyünk halkan megered.

 

 

1896. 31. 510.  Szalay Károly: LILLA SÍJÁN.

 

Lenn, messze délen, rónaság ölén,

Hű gonddal ápolt kis halom tövén,

Porló szívével, sírja enyhiben,

A költő lantja hallgatag pihen.

A sírt benőtte illatos virág,

Reá borul, susogva, lombos ág,

Szellő sóhajt a néma hant felett

S madárka zeng bűbájos éneket;

Vándor, ha jő, búsan fohászkodik

Azért, ki lent, sírjában álmodik.

 

Villámival, magányos bércfokon,

Felhő borong, fenn messze északon:

A bérc alatt, kicsiny falucska áll,

A kék Dunának füzes partinál.

S hová lakója megpihenni jő:

Fölötte áll egy régi temető.

Horpadt sírok felett burján terem,

Mit sem törődve velük senki sem.

S bár rajok is mosolyog a föld s az ég:

Csöndes lakói elfeledve rég.

 

Kiről a dalnok szőtte álmait,

Avar benőtte sírban álmodik;

A «Lilla» szíve hamvadozva lenn,

Rezgő akácok árnyas enyhiben.

Sírkője áll még, hantja nincs sehol;

A lombos ágon kis madár dalol;

Talán a költő lelke szállt reá,

Hogy hű szerelmét újra dallaná,

Letűnt napoknak boldog édenét.

Le nincs, ki hallja, fájó énekét.

 

Lengő akácok árnya rám borúi,

Némán merengve, szívem elszorul;

Örök felejtés réme fojtogat.

Tengernyi bú maroknyi hant alatt!

A röpke percek üdve elröpült,

Almok világa semmiségbe dűlt.

Egy kósza felhő száll a sir felett,

Hullatva rája fájó könnyeket;

Szárnyán talán a dalnok lelke jár,

A kit Lillája szellem-csókra vár.

                  Duna-Almás 1896. július.

 

 

 

1895. 18. 282. Szamolovszky Gyula: Mutamur

 

Vadgalambos erdők,

Vadvirágos rétek,

Hogyha most látnátok,

Meg se ismernétek,

Meg se örülnétek.

 

Nincs sehol a gyermek,

Aki erdőn, réten

Úgy tudott kacagni

Futkosó kedvében;

Valamikor régen.

 

Elnémult azóta

Boldog kacagása,

Egykor piros arca

Hulló rózsa mása,

Rózsa hervadása.

 

Oh, ha most látnátok,

Meg is könnyeznének,

Vadgalambos erdők,

Vadvirágos rétek,

De megkönnyeznétek

 

Omnia mutantur, nos et mutamur in illis,

*

 

 

1896. 40. 662. Szuhay Benedek: TOMPA SZOBRA ELŐTT.

 

Szavalták Tompa Mihály szobra leleplezése alkalmával Sárospatakon

1896. október 4.

 

Való tehát, való az édes álom,

Itt áll az ércbe öntött hű alak!

Buzgó imánk föl, a magasba szálljon,

Hozsannát zengjenek e vén falak.

Az őszi nap ragyogjon tiszta fényben,

Pacsirta szóljon tar mezők felett,

Az őszi fátyolos szellő ne tépjen

Ma sárga lombot, hulló levelet!

 

Óh jöjjetek és hódolva szellemének

Mi lelkesedjünk a költő-papért.

Ki tündöklő csillagja lett az égnek,

De homlokán por lepte a babért.

Kinek minden dalát epedve várta,

Az eltiport nemzet bús éjszakán;

Ki lelke búját a dalokba zárta

S zokogva sírt az elnyomott hazán.

 

Évezredes hazánknak büszkeségét

Gömör szülte, Patak nevelte fel,

Lángszelleme itt nyerte ébredését,

Hol annyi hálatelt szív ünnepel!

Hatalma nincs a romboló időnek

Azon, mit e falak közt alkotott;

Bájos regék meséi itt szövődnek

Bevonva fénnyel minden bús romot….

 

És a mezők virágival estéken

Szőnek csodálatos virágregét,

 Megóvva így a hervadástól szépen

Nyíló virágok gyönge életét.

 

Hírét, nevét magasztaljuk mi bátran,

Túlzengve véle rónát, bérceket.

Itt a természet ősi templomában

Gyújtsunk nevének lángszövétneket.

Ki amíg élt, küzdött ezer viharral,

De átkarolva védő angyalát:

Hiába ostromolta bősz haraggal

A sors — hitének büszke templomát!

 

Állott a vészben, állott rendületlen,

S ha meg megnyílt egy drága sírgödör:

Beszélt fölötte biztatón, lángnyelven

Hirdetve, hogy hazánk mit örököl!

Nézzétek őt! Kezében olajággal

Mutat nekünk boldog szabad hazát,

Melynek világa lángoló sugárral

Ragyogja be a síri éjszakát!

 

Lesz még idő, midőn kéziratáról

Lehull a gondosan őrzött pecsét!

Midőn az ég is visszhangzik dalától

Hirdetve büszkén nem múló becsét;

Mert — bár az évek tűnjenek rohanva,

Repüljenek a múló századok;

Míg áll hazánk: szent lesz a költő hamva,

Dicső neve örökre felragyog!

 

 

1895. 5. 70. Telekes Béla: KOMJÁTHY JENŐ HALÁLÁRA

 

Egy idegen jött valahonnan

S betért egy bús ház kapuján.

Sok szenvedő enyhül meg ottan,

Még ő is meggyógyul talán.

 

S biztatva vonják őt is ágyba,

Min annyi más lelt már halált

S alig halt el panasza fájva,

Ím, az ő szíve is megállt.

 

S hogy tudják, kit fogad be sírja,

Még átkutatják holmiját,

Sárgult lapok. Rím rímre írva.

Csodás, összhangba szőtt világ

 

S ím bolt szívét míg megmotozzák,

Mi vajon a halálos ok?

Nevét suttogja már egy ország,

Hírt vívnak szokatlan dalok.

 

S hallszik, mit orvos sohse mondhat:

Nagy álmok láza ölte meg!

S mondják — temetve a halottat,  

Ím egy új költőnk született.

 

 

 

1895. 5. 66. Vajda János: Búcsú a naptól

 

O fényes ég, o tündöklő nap!

Itt hagyva életet, világot,

Van itt sok szép, sok jó, mitől majd

Megválni igazán sajnálok.

 

Szép a leány; a szűznek csókja

Édes lehet kimondhatatlan.

De savanyú fürt, ha a róka

Szegény és módja nincsen abban.

 

Mert nincs e földön semmi ingyen.

Az élet adva uzsorára.

A gazdagé a jóból minden.

Szegénynek nincsen ifjúsága.

 

S nem elveszíteni, ami megvolt,

 Hisz végre elmúl minden egykor,

 De el nem érni a legfőbb jót,

Ez itten a legszomorúbb sor.

 

És ez volt enyém is. Csalódtam,

 Mert a mi földi, jobbnak hittem,

És szebbnek láttam, mint valóban —

Aztán szerettem, önfeledten.

 

Úgy tettem, mint te. Szórtam lángom'

Mindenfelé, körös-körültem.

A kiadás volt boldogságom;

A bevétellel nem törődtem

 

De te, ha emberek megcsaltak,

Keserűségem' enyhítetted.

Felhőimet megaranyoztad.

Egedet én láttam legszebbnek.

 

Én benned éltem, és te bennem.

Te úgy néztél rám, bármi ére

Mint édes anya az ölében

Reá mosolygó kisdedére.

 

 S láthattad arcod' tisztábban, mint

Tengerszemében a Kárpátnak,

A melybe nyári északánkint

Szűz csillagok fürödni járnak.

 

Te nekem a tündérországot

 Mutattad erdőben, mezőben

Oh, hogy szememből e sugárod

Maholnap elfogy, tovaröppen!

 

 

Mi szép a föld! Van sok jó itten.

 Egy epréért a zöld vágásnak

Nagy istenek álöltözetben,

 Ismeretlenben le-leszállnak

 

És még sem a halál, nem a vég,

Hisz ebben még vigasztalás van  

A szűk sír éje szörnyű.

Lennék Halott, csak szabadban, fényárban.

 

Van fájdalom a gondolatban:

 Itt hagyni e virágos völgyet.

Oh mi nagyobb, hasonlíthatatlan :

Hogy tégedet nem látlak többet!

 

De hát eltűnni a nagy éjben,

Mindennél, a mi él, a vég ez.

Mennem kell, a hová megy minden;

A hol sötét csöndes, hideg lesz

 

Dicső nap a fölséges égen  

Takard el akkor fény-dús képed'!

Eltört a kis tükör, amelyben

Magadat oly kedvtelve nézted.

 

 

 

1895. 21. 334. Varsányi Gyula: MIÉRT?

 

Miért az arcodon ború?

Mért vagy örökké szomorú?

Az élet ott kinn egyre forr,

Miért hogy magával nem sodor!

 

Nem kell neked virágmező,

Bánt téged az örvendező.

A te világod az avar,

Magány, hol senki sem zavar!

 

Miért hogy társra nem találsz?

Milliók között egyedül állsz!

Mért éget a vágy szüntelen?

El nem csitítja szerelem.

 

Mi űz tova oly lázasan,

Mint hegyről rohanó folyam?

S bármerre jársz, bármerre kelsz,

Sebedre írt sehol se lelsz!

 

Feléd hajolna minden ág,

Mégsem nyújthatja e világ!

Hazádat itt nem lelheted;

Az hajszol, űz; az a sebed!

 

Keresed egyre szebb hazád;

De itt sehol se vár reád!

Utad a síron túl vezet,

Azt egykoron föllelheted!

 

 

 

1896. 35. 582. Zalár József, Heves megye alispánja: Bajza

 

Borongva néztél vészfelhős egére

S gyászán keseregve zengted a hazát;

De a szabadság rég várt csillagát

Szemed az éjben biztatón kísérte.

 

Az örök szépet s szent művészetét te

Hívatlanoktól úgy oltalmazád,

Mintha az isten bízta volna rád;

Az eszmény, ez volt szíved bölcsessége.

 

S jön a szabadság, majd a vész rivall,

Te őrül állsz ki egyik szirttetőre,

S állsz rendületlen, mint a sziklafal.

 

De a szabadság véres szemfedője

Szemedből minden lángot kitörölt,

S a haza romján szíved összetört.

 

 

Cornaro Katalin. Tizian festménye

 

1895. 17.  267. Zichy Géza gróf: Vanitatum vanitas*

 

Kapkodva gyermek-kézzel, ésszel,

Fognád a röpke madarat;

Dióra, színes mécsre vágyól

S ugrálsz karácsonyfád alatt;

Fölnyúlsz a magas holdvilághoz,

Gondolva: itt, közel van az  

  Oh, vanitatum vanitas!

 

Fellobban szíved rejtekén

Az első, titkos szerelem.

De porló márvány mindened,

S belátod, hogy az semmi sem.

Övez a hírnév glóriája

S hiszed: a dicsőség vigasz  

  Oh, vanitatum vanitas!

 

Hazádnak élve, hű maradsz

Oltár- s királyhoz egyaránt;

Bűnt és bűnöst torkon ragadsz,

Tiszta ekéd mocsárba szánt;

Hiszed, reméled, hogy javulva

Az ember jó lesz és igaz.

  Oh, vanitatum vanitas

 

És van családod, tiszta jó;

Ten véred az, azért tied.

Hü nőd házad nemtője, éke,

Megőrzi lelked' és hited'.

Szent tűznek lángjai lobognak

S hiszed, hogy el nem alszik az?

Oh, vanitatum vanitas!

Oh,! vanitatum vanitas

 

* Felolvastatott a Kisfaludy társaság április 24-íkén tartott ülésén.

 

Kölcsey: vanitatum vanitas*

 

Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok,
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épül hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!...

1823.

*hiúságok hiúsága

 

 

A POZSONYI ÚJ DUNA-HÍD. Fénykép után rajzolta Háry Gyula.

 

1895. 27. 438. Zichy Géza gróf A pozsonyi harangok

 

A pozsonyi nagy templomban

Csengnek, bongnak a harangok,

Húsz éve nem vettem észre

Hogy oly szomorú a hangjuk.

 

Akkor hittem, zenekar szól,

Ha szólottak hajnaltájba',

Pohárcsengés vegyült belé,

S szépasszonynak hahotája.

 

Délben újra csengve szólott,

Én bezártam zongorámat,

S el ebédhez, víg fiukhoz,

Kiknél puszta szó a bánat.

 

Még, ha temetéshez kongott,

Annak is csak víg volt hangja,

Mert az ifjúságnak nem szól

Az idő' lélekharangja.

 

S most, oh égi irgalmasság !

Hajnaltájban, délben, este

Hangzanak, mint nehéz rögök

Koporsóra hullva, esve.