h14–41. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. IX. 1894 – 1897. 

 

 

2015. 12. 01. – 2016. 01. 02.

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Közösségek

    Hazaiak

    Külföldi közösségek

Oktatás

Egyház

Színház

Színészek

Zene

Sajtó

Függelék

    A KORMÁNYELNÖKI PALOTA

    Metternich Richárd herceg

    A géprajzok előállítása

    Villamos kocsik (akkumulátoros)

Idézettség 

 

Bevezetés

 

 

A tartalomból: OLÁH “IRREDENTA” (1894. 23.383.) ma is változatlanul érvényes; több írás is foglalkozik az oroszok általános terjeszkedő politikájával; a kubai-spanyol háborúval; b. Eötvös akadémiai beszéde (1896. 346.); Kossuth káros szerepe a kiegyezés előkészítése idejében (1895. 317.); a később elpusztított POZSONYI KORONÁZÁSI EMLEKSZOBOR (1897. 313.);

Hogy utaztak ezelőtt száz évvel? (1897).

1896-ban a felvonó (lift) „felhúzó gép”, a felhőkarcoló „felhő-horzsoló”, az akkumulátor „erőgyűjtő”. „A villamos kocsik (akkumulátoros) jövője biztosított”- írják 1896-ban. 200 év még szükséges volt.896. évfolyam írásainak és képeinek túlnyomó része az ezredévi eseményekről szól. Az 1894 és 1896 évek tartalomjegyzékét nem csatolták a bekötött évfolyamhoz.

 

 

Közösségek

 

 

    Hazaiak 

 

 

A SZABADELVŰ NAGYGYŰLÉS (1894. 10. 158.) A fellobogózott utcákon sűrű emberáradat hömpölygött a gyülekező helyek felé. A helybeli és a vidéki küldöttségek négy helyen is gyülekeztek; a Kálvin téren, Ferenc 0József-téren, Gizella-téren és a nyugati-pályaudvar előtt. Mind a négy helyen tízezrekre menő közönség gyűlt össze, szaporítván a tüntetők számát. Végre megérkeztek a csapatvezetők: Rohonczy Gedeon, Nopcsa Elek báró, Csáky László, Zichy Béla, Károlyi Imre és Gyula grófok. Mindannyian tüzes paripákon és a két első festői magyar ruhában. A gyülekező helyekről két órakor indult meg a menet az Andrássy-út felé, a hol egyetlen óriási tömegbe verődött össze. Az Andrássy-út gyalogútjain mozogni nem lehetett. Minden ablak tömve volt nézőkkel. Az erkélyeken előkelő közönség várakozott, köztük miniszterek, politikai kitűnőségek s a nemzetnek két népszerű alakja: Munkácsy Mihály és Jókai Mór.

A széles úttesten végig százezer főnyi tüntető sereg vonult katonás rendben. Elől haladtak a lovas rendezők, nyomukban zászlók alatt a helybeli és vidéki küldöttségek. A menetben képviselve volt úgyszólván az egész ország

Egy-egy népszerű államférfiú, vagy Jókai és Munkácsy előtt hódolva, leeresztett zászlókkal és éljenzéssel halad el a menet. A nagy tömegű felvonulás másfél óránál tovább tartott. Jóval három óra után ért ki a menet a városligetbe. A gyűlést ott tartották meg az egykori Rákos homokján. A sokaság lassan helyezkedett el a zászlóerdő alatt. Az elnöki emelvényen megjelenik a gyűlés elnöke, az agg Orczy Béla báró, magyar királyi főkamarás mester, s beszélni kezd. A mint kiejti a szót: «Éljen a király!», a tömeg megelevenedik, meghajtják a zászlókat, a kalapok a levegőbe emelkednek s százezer ember kiáltja utána Éljen a király! S megkezdődik a nagygyűlés. Éles kürtszó jelzi mindenik szónok fellépését a szónoki erkélyre, ahol egymásután jelennek meg a főváros, Debrecen, Kolozsvár, Eger, Nagybecskerek, Szolnok, Hódmezővásárhely és Szentes városok küldöttségeinek szónokai, akik mindannyian a szabadelvű egyházpolitika mellett törnek lándzsát. Percekig éljenzik Kossuth Lajost, a szabadelvű reformok apostolát. Dr. K. D.

 

A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI ZENDÜLÉS (1894. 18. 301.) Legközelebb járunk az igazsághoz, ha legfőbb ok gyanánt a magyar nép természetében gyökerező birtokszerzési vágyat mondjuk, amit azonban a birtokviszonyoknál fogva semmiképp ki nem elégíthetvén, felébred benne az elégületlenség s a gyűlölet mindazok iránt, akik a földbirtokok tulajdonosai. Ezen elégületlenséget, békétlenséget aztán nagyon jól felhasználják a fővárosi szocialista apostolok, s tanításaik nagyon is termékeny talajra találnak. A szocializmus fő fészke az Alföldön Csongrád- és Csanád megye, hol a folyton izgatott nép itt-ott már kisebb-nagyobb zavargásokban ki is tört. Harmadéve Csorváson, legutóbb pedig Hódmezővásárhelyen, hol, fájdalom, vér is folyt.

Április 21-én megtudván a rendőrség, hogy a vásárhelyi szocialisták vezetőjéhez nagyobb mennyiségű lázító irat érkezett, elrendelte azok elkobzását. Ez lett aztán a kitört zendülés közvetlen oka. A szocialisták felbőszült tömege megrohanta a városházát, összerombolt mindent, amihez hozzá férhetett, s ki tudja, hova fejlődött volna a dolog, ha három csendőr hősies bátorsággal közé nem veti magát a fékevesztett tömegnek. A bátor csendőrök a városháza főbejárata előtt foglaltak állást, s midőn csillapító felszólításaiknak nemcsak hogy sikere nem lett, hanem a zajongók támadólag léptek fel, kénytelenek voltak a megtámadottak fegyvereikhez nyúlni, s revolvereikkel közé tüzelni a felbőszült tömegnek.

 

 

OLÁH «IRREDENTA.»  (Ehhez egy oláh iskolai térkép.) HERMAN OTTÓ.

 (1894. 23. 383.) Az «el-oláhosodás» romboló menete évtizedeken át tartott Erdélyben. Bizonyítva, hogy a magyarság vezető eleme, a birtokos osztály, az értelmiség meggyengült, meghanyatlott és elalélt. Ez egyértelmű a népelemnek süllyedésével, sőt elfajulásával. Elfajulás az, ha egy népelem, melynek egy ezredévet felölelő története fönséges és magasztos, a világrész alakulására is döntő volt, lesüllyed oly népelembe, melynek történelmi fejlődése vitás, homályos, s melynek összes népies tradíciója a múlt századig sem ér föl. Valójában csak Janku és Axentje föllépésével, Nagyenyed pusztulásával, és a magyarság 1848/9-ki irtásával veszi kezdetét.

A magyarság, mint államalkotó elem, az egyik oldalon áll ezredéves történelme világos tanúságaival, melyek a szabadság és felvilágosodás érdekében teljesített missziót jelentenek, még pedig az emberiség szolgálatában is. A másik oldalon áll az oláhság „római” követeléseivel, melyekre itt sem az etnológia, sem az antropológia mértékeit alkalmazni nem akarhatom, mert messze vezetne. De egyet el kell ismerni, hogy t. i. az oláh irredentista propaganda, mely Magyarország egységének megbontására tör, tervszerűen, szívósan és nagy körültekintéssel működik. Súlyát arra fekteti, hogy új nemzedéket neveljen, mely telítve legyen irredenta tartalommal. Neveli pedig itt és a Havasalföld ifjú államában is, amint az utóbbit a mellékelt térkép-másolat bizonyítja.

 

 

 

TERILE ROMANE (ROMÁN FÖLD) A ROMÁN KÖZÉPISKOLÁKBAN HASZNÁLT TÉRKÉP

 

A térképnek súlyt kölcsönöz, hogy a király és királyné arcképét is mutatja. Egyébként kötelező taneszköze a romániai városi, és falusi népiskoláknak. Ábrázolja a „román földet” — (Terile romane). E földnek nyugati és északnyugati határát azután a Tisza, és folytatólag a Latorca alkotná s így a magyar Szegednek egyik része már oláh földre esnék. Debrecen teljesen benne van. Makó, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, a Nagykunság, a Hajdúság, Szabolcs, Bereg, Máramaros, az egész Erdély. Délnek Temes, Torontál, Krasso Szörény mind csupa merő oláh föld! Így oktatják az ifjú oláh nemzedéket több mint egy évtizede! Evvel együtt jár az, hogy az ifjú nemzedéket a magasabb fokon francia és olasz főiskolákban neveltetik. Mint állítólag latin fajt a nyugat hatalmas latin népcsaládjaival szerves kapcsolatba hozzák.

És ha kérdjük, vajon e körültekintő, tervszerű eljárással szemben és akkor, amikor a propagandának már sikerült az erdélyi Mezőség legutolsó földalatti viskójába is bevinni az elszakadás eszméjét, mondom, ha kérdem, hogy elégséges-e az, amit a magyar állam és a magyar társadalom evvel szemben múltja és jövője érdekében tett? Az én feleletem a leghatározottabb: nem!

.

 

Alagút a Duna alatt Budapesten. (1894. 25. 420.) Braunecker Lamoral báró építész és Visnovsky Sándor építész kérvényt nyújtottak be pár hónap előtt a miniszterelnökhöz, melyben engedélyt kérnek, hogy a két Duna-part között négy alagutat építhessenek. A kérvényre a miniszterelnök most hozott határozatot, mely szerint nem ad engedélyt arra, hogy akár az Eskü térnél, akár a vámháznál alagutat építsenek. Most ott a magyar kormány építtet hidakat. A miniszter nézete szerint a Boráros térnél sem hidra, sem alagútra nincs szükség. A miniszternek nincs kifogása az ellen, ha az új országháznál alagúttal kötik össze a két városrészt. A vállalkozók most a terv részleteit dolgoztatják ki, hogy minél hamarabb megkezdhessék az alagút építését.

 

 

 

A KERESKEDELMI MINISZTER A MÁRMAROSSZIGET-HATÁRSZÉLI VASÚT ÉPÍTKEZÉSEINÉL (1894. 29. 476.) A Máramarosszigettől Nagybocskóig terjedő rövid vonalrész már kész vasút, amennyiben egy magántársaság már korábban létesítette. Most csak átalakítási munkálatok szükségesek rajta, mielőtt az államvasutak átvennék, mint kezdőszakaszát az egész vasútnak. Máramarosszigettől a határig a vonal 87,8 km, míg ugyanezen a két végpont közt a légvonal hossza csak 59 km. Ez tanúsítja, mily kanyargós, kerülő utakon kell a vasútnak haladnia. Az osztrákok Sztaniszló felől építik a csatlakozást, hosszabb vonallal ugyan, de kisebb nehézségekkel. Kilenc nagyobb vashíd épül a vonalon, még pedig egy a Vissó folyó és nyolc a Tisza fölött. A leghosszabb tiszai híd 115 méter. Nagyobb völgyhíd lesz négy, kisebb műtárgy pedig több száz. Alagút van öt, s leghosszabb a határszéli. Az épülő vonal mentén mindenütt ideiglenes, keskeny kis vágányokon apró gőzösöktől vontatott kocsikon szállítják az építési anyagokat. Viszik odább a kiásott földet és törmeléket, A hegyoldalakon gőzsiklók húzzák fel az anyagszállító kocsikat. Hajtóerőnek a gőzgépek helyett a zuhogó hegyi patakokat is felhasználják. De az országutakon is élénk az élet; lépten-nyomon találkozni a síneket, köveket szállító szekerek sorával.

Az osztrákokkal egyetértésben megállapított határidők betarthatása végett a folyó évben kellett rendkívül megfeszített munkásságot kifejteni, mely már is szép eredményeket mutat a miniszter erélyes buzdításának hatása alatt. A végleges megerősítési és berendezési munkálatoknak csak a jövő év közepéig kell elkészülniük, hogy a vasút 1895. július 1-jén átadható legyen a közforgalomnak. —s.

 

 

Az Eskü téri híd Budapesten, (1894. 29. 486.) városrendezési és szabályozási tanulmány Devecis Ferencz fővárosi osztálymérnöktől, ki több év előtt a régi magyar fővárosnak a török uralom alatti tanulságos térképet állította össze. E füzetben amellett foglal állást, hogy a tervezett eskütéri híd a Kossuth-utca meghosszabbított irányában egyenesen építendő. A kormány javaslata szerint a Kossuth-utca meghosszabbítása a Duna felé elhajlana, hogy kikerülje a belvárosi templomot, mely épen ez irány tengelyébe esik. Devecis szintén meghagyni kívánja a templomot.

 

 

A MÁTYÁS-TEMPLOM KÖRNYÉKE. (1894. 43. 714.) A budavári Mátyás-templom építése befejezéséhez közeleg. Schuleck Frigyes tanár, a Mátyás-templom újjáépítője, tervet dolgozott ki a Mátyás-templom környékének rendezésére. A Mátyás templom környékének rendezése, három részből állana:

1. Kétágú, nagy, szabad lépcső, mely a templom hátuljától, a Halászbástyáról a Várhegy oldalán, az Albrecht-út felső kanyarodására vezetne le.

2. Erről a lépcsőről két oldalra futó fedett folyosók, melyek a Halász-bástyát szegélyező falain emelkednének, nyitott oszlopsorokon nyugvó boltozattal, e fölött pedig sétálásra alkalmas terasszal.

3. Harmadik főrésze a tervezetnek Szent István király emléke, mely a Halász-bástya déli terének a közepére, a templom hátsó részétől csekély távolságban volna állítva. Magas süveggel boltozott, alsó részében nyitott csarnok volna, alatta pedig egy lépcsőzetes emelvényen a szent király ülne trónuson, áldóan nyújtva ki jobbját az előtte terülő főváros felé.

 

 

 

  A MILLENIUMI MŰEMLÉKEK BUDAPESTEN. (1894. 45. 752.) Részlet:

Mindegyik pillér alatt s minden oszlopközben egy-egy fejedelem, összesen 14 király szobra foglalna helyet. A négy pillér alatt: Szent István, Nagy Lajos, Hollós Mátyás és Ferencz József szobrai, az egyik öt oszlopközben, Szent-István és Nagy Lajos alakjai közt, Szent László, Kálmán, IV. Béla, III. Endre és Róbert Károly szobrai, a másik öt oszlopközben pedig Mátyás és Ferencz József alakjai közt II. Lajos, I. Ferdinánd, II. Mátyás III. Károly és Mária Terézia szobrai fognak állani.

 

 

Élőképek a Vigadóban (1895. 17. 273.)  Főúri és előkelő körökből alakult meg az előadó társaság, melyhez hasonló csak ritka színpadon szerepelt. Történeti nevű mágnás családok tagjai vetélkedve csatlakoztak a vállalkozáshoz. Megvalósításához közreműködésével hozzájárult gróf Széchenyi Imre, a volt berlini nagykövet is, aki aggkora daczára részt vett az előadásban, s méltóságteljesen személyesítette Szent Istvánt. A vigadó nagy termének északi sarkában volt felállítva a kis színpad, hol megelevenedni láttuk a világhistória és hazánk történetének kimagasló nagy alakjait.

A történeti jelenetek sorát Attila, a nagy hun király udvara nyitotta meg. Keleti fénnyel berendezett táborában trónol Attila, az isten ostora s mellette pihen szépséges felesége, Ildikó. Körülötte állnak fiai Ellák, Dengezics és Irnák. Attila: báró Radvánszky Géza, Ildikó: gróf Széchenyi Alexandra, Ellák: gróf Széchenyi László, Dengezics: gr. Apponyi Antal, Irnák: gróf Szapáry Pál. A nézőtér közönsége, melynek soraiban ott láttuk a politika, a művészet és irodalom kitűnőségeit, lelkesedéssel fogadta az élőképeket, és sokat tapsolt a némajátéknak is. A művész-est hatása oly rendkívüli volt, hogy a harmadnapon meg kellett ismételni. A két este jövedelméből kétezer forint tiszta jövedelem maradt a felvidéki közművelődési egyesületnek.

 

 

Jótékony-ünnep a budavári bástyán (1895. 20. 318.) A budai Mária-Erzsébet egylet, melynek élén gróf Zichy Nándorné, őrgróf Pallavicini Edéné-és gróf Hunyady Lászlóné állnak. Az egyesület immár negyedszázad óta működik a legnagyobb csöndben, de annál áldásosabban. Hivatása a szegényeket segíteni. Tagjai személyesen meglátogatják a szegényeket, vigasztalják, oktatják és segítik őket élelmi szerekkel, ruhával és pénzzel. A betegeket ápolásban részesítik. Évek hosszú során át ezer meg ezer családot mentett meg az egyesület a végínségtől. Ennek az intézménynek a javára rendezték az ünnepet.

A rendezésre Pallavicini őrgrófné és Hunyady grófné vállalkozott. Az ő palotája nyújtott vendégszerető hajlékot a rendező bizottságnak, melynek lelke őrgróf Pallavicini Edéné, Majláth György országbíró leánya volt. Az ő elnöklete alatt alakult rendező bizottság ritka művészi ízléssel díszítette föl az ódon várbástyát. A régi házakat tele aggatta képpel, zászlóval, virágfüzérrel. Pompás sátor volt a csárda, hol kackiás magyar ruhás úri lányok és menyecskék szolgálták ki a vendégeket, miközben a csárdabeli cigány-zenekar húzta a régi andalgót.

Késő este még tánc fejezte be a fényes ünnepet, melynek sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy közel négyezer forintot jövedelmezett. Nemcsak a jótékony egyesületek, hanem az egész főváros elismerését és háláját vívták ki azok, a kik ezt a feledhetetlen, szép ünnepet rendezték. Dr. K. D

 

 

Park-klub a Városligetben. Dr. Kovács Dénes (1895. 20. 321.) Új épület emelkedik a városligetben, a Stefánia-útnak az István-út és a Csömöri-út közti részén. A budapesti park-klub épülete, melyet pár nappal ezelőtt adtak át a közhasználatnak. Ez a főúri és általában az előkelő társaság nyári kaszinója, amilyen csak egy pár angol klubnak van. Harmadéve Aczél Béla báró pendítette meg a nemzeti kaszinóban azt az eszmét, hogy jó volna a «társaság» számára egy ilyen nyári üdülőhelyről gondoskodni, mivel a fővárosnak a Margitszigeten kívül nincs olyan kiránduló-helye, a melyet a főúri rend látogathatna.

Az épület a legnemesebb korai bárok stílusban épült. Magas, egyemeletes széles erkélyekkel, tágas lépcsőkkel, olyan, mint Versailles vagy Potsdam híres királyi nyaralói. Arányaiban, művészies kivitelében tükröződik egész jellege. Első tekintetre meglátni rajta, hogy nagyúri kényelemre és üdülésre van szánva.

A nagy terem, valamint a többi terem és helyiség mennyezetét és falait is stukko márvány födi, fényes aranyozással s a díszítések a XVI. Lajos korabeli ízlésben készültek. Az angol klubok mintájára a fő épülethez díszes melléképület csatlakozik, melyben a kapus és a szolgaszemélyzet lakása, a konyha, a boros pince és mellékhelyiségek vannak. Minden helyiséget gőzzel fűtenek és villámmal világítanak. Különösen nagy gonddal rendezték be a konyhát, a hol valóságos tudományos rendszerrel állítottak össze mindazt, a mi az asztal örömeit nyers táplálkozási ml igazi esztétikai élvezetté varázsolhatja. A palotaszerű klub-épület hutását nagyban emeli a körülötte elterülő s művészi berendezésű park, mely kicsiben hasonlít a párisi híres Monçeau-parkhoz*. Északi részén mesterségesen készült cseppkőbarlang van, melyből vízesés ömlik alá. Ez a mesterséges zuhatag látja el vízzel az ötszáz négyszögméternyi területű tavat, melynek közepén egy sziget is van. A kicsi tó nyáron csónakázó- és télen korcsolyázó-helyül fog szolgálni. A fasorok és gyepágyak közt három labdázó (tenisz) tér van berendezve. Lesz ezen kívül tekepálya és lövő-ház is. A park-klubban így a szabadban való szórakozásnak minden nemét föl lehet majd találni. A tagok kényelmére szolgálnak a parkban levő árnyas lugasok s az apró sátrak.

 

* Parc Monceau is a public park situated in the 8th arrondissement of Paris

 

 

VIVÓ LEÁNYOK A MAGYAR ATHLETIKAI KLUB VIVÓ-VERSENYÉN (1895. 22. 360.) A vívóversenyek alkalmával külföldön már ismételve alkalma volt a vívás iránt érdeklődő közönségnek hölgyek nyilvános föllépését is látni. Nálunk csak közelmúlt napokban volt látható egy ilyen érdekes vállalkozás. A magyar hölgyek között is vannak ugyan már hívei és gyakorlói a vívásnak, de csak kevesen, és még sokkal kevesebben olyanok, a kik a nyilvánosság elé is készek volnának kilépni. Pedig hogy mily nagy, osztatlan tetszésben részesülnek a nagy közönség részéről, mutatja a Magyar Atlétikai klub május 13-iki nyilvános mérkőzésében szerepelt két bécsi leány példája.

 

 

 

HÖLGYEK VITŐR-MÉRKŐZÉSE A MAGYAR ATLETHIKAI KLUB VÍVÓVERSENYÉN

 

Messerknecht Olga és Lujza kisasszonyok voltak ezek a hölgyvívók. Egymással és két fiatal atlétával való vívásukkal oly nagy tetszést, tapsvihart és éljenzést arattak, aminőt e nagy vívóversenyek legkitűnőbb férfi hősei sem voltak képesek elérni. A valóban szép sikerű vívás hősnői méltó elismerést szereztek ügyes és bátor föllépésükkel nemcsak maguknak, hanem tanítójuknak, Werdnik Márton bécsi vívómesternek is.

 

 

AZ ELSŐ POLGÁRI HÁZASSÁG BUDAPESTEN (1895. 40. 660.) Az első polgári házasság alkalmából érdekes társaság gyűlt egybe. Képviselők, városatyák, írók és hírlapírók, akik ott szoktak lenni minden örvendetes vagy szomorú eseménynél. Hangosan folyt a beszélgetés, ami annál természetesebb, mert hölgyek is voltak jelen, a kiket közelről érdekelt az új társadalmi rend. Kellemes meglepetés volt, amikor belépett a menyasszony, fehér selyemruhában, fején mirtuszvirággal, és fehér fátyollal, a kezében imakönyvvel és hatalmas bokrétával. Vőlegényi díszben volt a másik házasuló fél is. Nyomukban jöttek az örömszülők, a tanuk s a násznép tagjai. Figyelmeztette az anyakönyvvezető a házasulókat, hogy még ezzel vallási kötelességüknek nem tettek eleget. Végül szerencsét kívánt az új párnak, mely a házassági jegyzőkönyv aláírása után a templomba ment és egyházilag megáldatta frigyét. Az egész házasságkötés rövid tíz percig tartott. Már az első napon sokszorosan igénybe volt véve az új intézmény. Házasság még aránylag kevés történt, mert a törvény szigorún megszabja a kihirdetési időt, ami tizennégy nap. A hirdetmény kifüggesztésének és bevételének is egy-egy nap lévén szánva, összesen tizenhat nap. Tehát csak a hónap második felében jut rendes folyására az új törvény.

 

 

 

ALAKOK A JÉGRŐL Markó Miklós (1896. 3. 37.) A budapesti korcsolyázó-egyesület városligeti jégpályáján hetek óta csak úgy hemzseg a sok sürgő-forgó korcsolyázó. Férfiak, nők egyaránt vidáman mulatoznak a jégen, az élvezettől kipirulva. A városligeti tó Budapest szemefénye lett, annyi ott a szépség, ízlés, báj, vidámság és fényűzés! Valóságos virágkiállítás ez a jég hátán, hol a nők kellemben, a férfiak fürgeségben és ügyességben vetekednek egymással. A jégpálya, fekvése, valamint a korcsolya-palota fényes berendezése is páratlan. A hatalmas palota, mely alig két éve hogy felépült, máris kicsi kezd lenni, oly rohamosan szaporodik a tagok száma, mely közel 7200-ra emelkedett az utóbbi napokban.

 

 

 

MŰKORCSOLYÁZÓK MUTATVÁNYAI

 

A nagy jégen dívó játékokat nagyobbára Porzsolt Gyula, ismert sportsman honosította meg. Külföldi utazásaiban a párisi „Les patineursi” szabad ég alatti jégpályákat tanulmányozta, valamint a «Pole de Nord» nevű mesterséges jégpályákat is. Képeinken ott láthatók a jégpálya rendes látogatói közül Szőke Jolán és Margit, Besch Adrienne, Püzeséry Margit és Klára, továbbá mások.

A nagy jégpályán most vasárnap este Zsigmondy Jenő korcsolya-egyesületi igazgató indítványára fényes tűzijátékot rendeznek, mikor is a pompás vajda-hunyadi vár teljes pompában fog ragyogni. Különösen meglepő lesz egy óriási zöld koszorú égése.

 

 

FŐVÁROSI BÁLJAINK ÉS A TÁNCRENDEK. Markó Miklós. (1896. 6. 89.) Az elit-bálok fénykora az alkotmányos élettel, 1866-ban kezdődött meg: a január 15-iki jogász-bállal a Vigadó összes termeiben. A bálanya báró Sennyei Pálné volt, míg a bálbizottság tagjait az ország arany ifjúsága képezte. 5 frt-os belépti díjak mellett 7 frt-os női táncrendet adtak a hölgyeknek. Ebben az évben lett felkapottá a technikus-bál, melyen pompás mérnöki műszerekből álló női táncrend volt. A farsangot ez évben február 10-én a magyar gazdasszonyok fényes álarcos bálja fejezte be. Híresek voltak 1808- 1869-ben a színészek báljai, melyeken Jókai Mór is ott volt, az akkori divatos Kakas Márton-féle sarkantyús csizmában.

Ezeken a bálokon kezdett a magyar ruha viselése után ismét lábra kapni a frakk, melyet a főrangúak az 1866. februári udvari bálon vettek föl újra. A fiatalság kétfelé oszlott: egy rész magyar ruhában jelent meg, a többi frakkban. Fényes volt az 1869. február 14-iki jogász-bál is, a melyen gr. Andrássy Gyula miniszterelnök neje volt a bál-anya.

Az igazi elit-bálok fénykora az 1873. nagy krach alkalmával egyszerre letűnt. Csak a jogász-, technikus- és orvos-bálok mentek már eseményszámba a krach után. Majd a 80-as évek elején a pestmegyei, protestáns és atléta-bálok lettek a leglátogatottabbakká, a mely bálok ez idei farsangon is kitűnően sikerültek. A 90-es évek elején jött a letűnt jogász-bál helyett a jurista-bál. A technikusok nagy bálja helyébe pedig a népszerű mérnök-bál.

A táncrendek legnagyobb része 1870-ig kizárólag Bécsben készült, míg 1871-ben dr. Lechner Károly, az angyalföldi tébolyda mostani igazgatója, ki igen jó rajzoló és tervező volt, az akkori orvos-bálokra valamennyi táncrend tervét elkészítette. Az első 1871-iki orvos-bálon egy igen elmés táncrend lepte meg a bálozó hölgyeket, mely egy elefántcsontból és egy tetoszkóp orvosi kalapács-utánzatból állott. A következő évben egy hőmérő, majd az összes orvosi műszerek minden alkalmazható tárgyai következtek. A díszítéshez papír és ceruza is tartozott.

A fővárosban többen foglalkoznak táncrendek gyűjtésével. Egyesek már egész kis múzeumot szedtek össze e nemű tárgyakból. Különösen sokat gyűjtött össze dr. Lisznyai Tihamér, akinek gyűjteménye egy nagy szekrényt foglal el. Szvoboda Lajos hírlapíró gyűjteménye, a mely évenként 80—90 darabbal szaporodik s már eddig mintegy 600 táncrendet foglal magában.

 

 

Pozsony millenniumi ünnepe. (1896.4. 61.)  Pozsonyban szept. 11-én leplezik le Mária Terézia szobrát, mely Fadrusz János műve. Ugyanis szept. 11-ét tartják a szoborban megörökített «Vitám et sanguinem» jelenet napját. Az alkalmi óda megírására Endrődi Sándort kérik fel.

 

 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA DÍSZGYÜLÉSE (1896. 21. 346.)…B. Eötvös Loránd elnök a következő beszéddel nyitotta meg az ülést. Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Örömtől dobog szívünk ebben a percben, melyben felséged közöttünk, a magyar irodalom és tudomány munkásai között megjelenvén, magas kegyének ez újabb nyilvánításával szentesíti azt a magasztos feladatot, melynek teljesítését a nemzet reánk bízta. Fejleszteni az atyáinktól örökölt nyelvet és irodalmat, hogy az ne csak csengő szavakban, hanem gondolatokban is gazdagodjék. Művelni a tudományt, nem szolgai utánzással, hanem a szabad szellem önálló gondolkozásával, ez a mi feladatunk. Nemzeti becsvágyunk pihenést nem enged, egy sorban akarunk haladni a legelsőkkel azon nemzetek között, kiknek szomszédságában őseink immár ezer éves államunkat megalkották. «Magyarország nem volt, hanem lesz» — ezt a jelszót véste be gróf Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia alapkövébe. Nem feledkeztünk meg erről ma sem, amikor államunk ezeréves fennállásának ünneplése közben a múltakról emlékezünk. Érezzük, hogy az ezer év dacára is fiatal nemzet vagyunk, mely nem elégedhetik meg múltjának dicsőítésével, hanem kell, hogy még nagyobb dicsőségét a jövőben keresse. Mi bízunk ebben a jövőben, bízunk annak dicsőségében a tudomány és irodalom versenyterén is. Látjuk egész történetünk folyamán, hogy nemzetünk itt a nyugaton nemcsak földet foglalt, hanem minden korban megértette és magáévá tette, s megérti bizonyára ma is azokat az irányadó eszményeket, melyeknek nyomán az európai nemzetcsalád ezer éven át műveltségében előre haladt. És bízunk ebben a jövőben, mert amint most újra felbuzdulunk, mikor felségedet itt magunk előtt látjuk, úgy az utolsó évtizedek haladása közben felségednek tudományunkat, művészetünket előmozdító intézkedéseiből is azt a bátorító tudatot merítettük, hogy királyának kedves dolgot cselekszik az, aki nemzetének műveltségét gyarapítja. A magyar ember mindig önfeláldozó készséggel követte királyának intését. Követni fogjuk mi is, arra törekedvén, hogy királyunknak, nemzetünknek, hatalmunk gazdagságával, tudományunk alaposságával dicsőséget szerezzünk. Fogadja Felséged megjelenéséért e helyen hódolatteljes köszönetünket, s engedje meg, hogy ezt az ünnepélyes ülést megnyithassam…

Az akadémia előtti téren egybegyűlt sokaság a távozó uralkodót szintén lelkes éljenzésekkel fogadta.

 

 

 

KIRÁNDULÁS MUNKÁCSRÓL K. P. (1896. 32. 530.)…Aknaszlatina csinos bányászfalu az itt sebes folyású Tisza jobb partján fekszik, egy hátas fennsíkon. Szép kilátás nyílik a környező hegyekre, s az azokon túl a magasabbra tornyosuló zordon havasokra. A fennsík alját ismeretlen mélységekig és távolságokig eltöltő gazdag só-telepekbe nyolc akna van vágva. A legnagyobb a Kunigunda nevű bánya. A süllyesztő vaskötélre erősített kettős ládáját (kabin) egy gőzgép mozgatja úgy, hogy míg az egyik láda lefelé ereszkedik: ugyanakkor a másik fölfelé emelkedik a bányából. Egy-egy ilyen ládának egymással szemközti két ülőpadján hat személy fér el egyszerre.

Süllyesztőnk szűk ürege hirtelen nagyszerű teremmé tágult, melynek különböző magasságokban és távolságokban levő pontjain gyönyörűen elhelyezett fénycsoportok tündököltek. Az óriási terem (a felelőtlen só-bányászás következtében a terem beomlott. G.) a legfelségesebb s egyszersmind minden emberi építménynél nagyobb templomnak tűnt föl. A 74 méter magasságú só-piramis fokozatosan rövidülő emeleti párkányain tíz sorban sűrű lámpasorok égnek. A legkitűnőbb tiszta sót szolgáltató Kunigunda-, Miklós- és Ferenc bánya folytonos művelés alatt állnak. Részint a múlt század vége (1789), részint a jelen század eleje (1808) óta, s együtt 370—420 ezer métermázsa tiszta sót szolgáltattak. A Kunigunda-bányának már 157 méter mélységre ereszkedett a feneke, anélkül, hogy akár a só-anyag gyérülése, akár vízfölfakadás fenyegetné.

*

Aknaszlatinán 292 lakóház, 1200 ember otthona van veszélyben a település alatti só-rétegek karsztosodása miatt. A helyszíni vizsgálatok után kialakított tervek értelmében felszámolják a bányavállalatot, és végleg befejezik az immár ezer éve folyó só-kitermelést a nagyközségben.

http://www.karpataljalap.net 2011.

 

 

 

A POZSONYI KORONÁZÁSI EMLEKSZOBOR (1897. 20. 313. címlap)

RÉGI KORONÁZÓ VÁROSBAN, Pozsonyban, a koronázási domb helyén, ahol a megkoronázott királyok a kardvágást tették meg, áll Mária Terézia királynő fehér márvány szobra, emlékéül a királykoronázásoknak, emlékéül egy nagy múltú uralkodónak. A szobrot Pozsony városa az ezredéves ünnepre rendelte. Fadrusz Jánosnak ez első nyilvános emlékműve. A művész maga is pozsonyi fi, s a város támogatta, hogy művészi pályáján haladhasson. 1858-ban született. Szegény szülők gyermeke lévén, nem taníttathatták s az elemi iskolák után a gyermek lakatos műhelybe jutott inasnak. Rajzolgatni, faragni igen szeretett. A szintén pozsonyi születésű Tilgner szobrásznál tanúit, az akadémián pedig Hellmer tanárnál.

 

 

 

A POZSONYI KORONÁZÁSI EMLEKSZOBOR Fadrusz János szoborműve

 

Büszke ménen ül Mária Terézia, fején Szent István király koronája. Az ifjú fejedelmi hölgy női szépsége alakján, magatartásán, arcán, egyik fő célja volt a művésznek. Nyugodt szép alak, baljában a ló kantárját, jobbjában pedig a jogart tartja. A mén leszegi fejét, s lábai alatt győzelmes csaták jelei: törött ágyú és roncsolt sánckosár, mintha azokon lépett volna keresztül. Jobbról a királyasszony oldalánál harcban edzett magyar vitéz áll, s magasba emelt kardjával a határ felé mutat. Balról magyar főúr lép a paripa mellett, a királynő felé fordítva arcát, s nyugodt elégültséggel mutat baljával oldalt, az ország felé.

 

*

1921. október 26-27-én az éjszaka leple alatt elvakult csehszlovák légiósok egy csoportja ledöntötte és vasdorongokkal a felismerhetetlenségig darabokra zúzta a szobrot.

 

 

 

Hogy utaztak ezelőtt száz évvel? Vayk.(1897. 29. 470.) Egy száz évesnél régibb levél nyomán ismerhetjük meg, miképpen utaztak a régi világban? Bónis úr írta ezt Ferencz fiának, akit elküldött egy kissé világot látni.

1,Köbölkúttól Debrecenig elvisz a magunk parádés kocsisa.

2. Pesten lehet szállani a szerviták piacán a «Hajó»-nál, és a Bernáth sógoromat föl kell keresni. Azután el kell menni doktor Szombati uramhoz, ő fog holmikat megmutogatni, és abban is segítségedre lesz, hogy Bécsig alkalmatosságot keress.

3. Budán az ágens urat könnyű megtalálni, mert amint a nagyút felvisz a hídról a várba, mindjárt balkéz felől van a háza. Ettől a passzust el kell venni és aztán egyenesen Pozsonyba indulni.

4. Itt meg kell szállni Welfelnél a Hoch-straaton. Nr. 103. Schlosshofot, dicső Mária Terézia néhai anyánk kedves helyét és a városi nevezetességeket is megtekintsed.

5. Sokáig nem kell késedelmeskedni, nehogy a pénz hiábavalóságokra fogyjon. Óvakodni kell a kozákoktól és a Zuckermandel-tól. Akár Landkutscherral, akár diligence-n lehet menni. Aztán Landkutschert kell fogadni egészen Prágáig, ami 29—30 forintba kerül.  Bécsben kell egy jó koffert venni, amibe a ruhádat és egy, vagy két butélia jó tokajit kell belerakni. Rozsolisos üvegbe kell tölteni, így jobban megmarad. A Landkutscher egy hét alatt elvisz Prágába.

6. Itt a külső városban lehet mindjárt a kapu mellett megszállni. A városban lehet a piacokon, traktéroknál enni. A híd, királyi vár, régi zsidó temető és a zsidó város mind megszemlélésre méltó nevezetességek.

7. Drezdáig postával kell menni és ott a postaháznál megszállani. Ott lehet ebédelni és vacsorálni szintén traktérnál. Itt meg kell nézni a Bibliotékát, a Porcelán-kabinétot.

8. Drezdától Lipsiáig a Postwagen visz el. Itt lehet szállni a posta mellett, amint ezt megmagyarázza a Postwagenen levő Schaffner. Itt meg kell nézni a Plattner Auditóriumával együtt a Raths-bibliothecát és a sok bibliophiliumot. Itt vagyon egy Oeser nevezetű magyar származású professor is, aki nagyon szívesen látja a földit. Traktérban kell enni és rövid tartózkodás után Postwagenen menni Hálá-ba.

9. Itt nem tudom a járást, de bizonyára lesz magyar. Meg kell kérdezni a Briefträgert, az majd ráigazít.

10. Göttingában ugyancsak a Briefträger elvezet a Beöthy uram-barátom fiának a kvártélyára. Neked Hence compactort ajánlom, akinél ott jártomban én is laktam. A szállásban tekints arra, hogy mindig utcára legyen, mert a másforma nem nobel úrfinak való. Kést, kanalat a magadét használd. Ebédre jobb helyekre menj. Fölöstökömöt ehetsz otthon, kávét és nádmézet tarts a kofferodban. A szolgáknak útközben adj borravalót, de se ne nagyon szűken, se ne nagyon bőven.

Generaliter: Az úton bátornak kell lenni; nyájasnak, de senkivel sem kell mélyen beleereszkedni, kivált famíliái és matérialis viszonyokról, nehogy valami csalárd hozzá ragadjon. Azt nem kell semmi módon mutatni, hogy pénzed van. Az arany pénzt az oldaladon vigyed; tallért Bécsben szerezhetsz,de ezt a kofferba pakold, és a kofferra különös gondod legyen.

Gálára fekete selyem nadrág kelletik, és mindenféle változatos lajbik. Selymek, matériából valók és stickoltak.

 

 

Bányászok kongresszusa (1897. 43. 713.)  Az országos bányász- és kohász-kongresszus az idén Gömör megye székvárosában, Rimaszombatban folyt le.

Gömör megye vén, klastromszerű székházának nagytermében volt a gyűlés. A karzatos terem minden falát a régi főispánok életnagyságú képei díszítik. Andrássy Manó, Andrássy Gyula; továbbá Deák Ferencz és más kitűnőségek. A terem főhelyén a király életnagyságú képe függ.

Szept. 12-ikén egész délelőtt tartott a gyűlés, amelynek az egyesület belső életének rendes ügyein kívül több országos fontosságú szakelőadás volt a tárgya. A titkári jelentós után, mely az országos bányászati és kohászati egyesület szellemi és anyagi működéséről számolt be, Farbaky István bánya-főtanácsos, országgyűlési képviselő tett jelentést az egyesületi székhelynek Selmecbányáról Budapestre leendő áthelyezése tárgyában. Kellő jövedelem hiányában az áthelyezésről egyelőre szó sem lehet. P. Tetmayer László salgótarjáni bányaigazgató a selmecbányai akadémia újjászervezése ügyében adott be indítványt. Ennek kapcsán dr. Wekerle Sándor ismertette az akadémia ügyében történt lépéseket. Arra kérte az egyesület tagjait, hogy az akadémiának Budapestre tervezett áthelyezését tőlük telhetőleg igyekezzenek meggátolni.

A második napon az egész nagy társaság Likérre* rándult, hogy az ottani nagy bánya- és kohótelepet megtekintse.

Tizenöt évvel ezelőtt a völgy közepe a Rima kiöntéseitől mocsaras, egészségtelen terület volt. Ma ez szabályozott, befásított kis paradicsom, amelynek homlokzatát hatalmas kohótelepek alkotják. A vasútról nézve, mely a telepre is bemegy, eget verő vaskemencék láthatók. A füsttől, ködtől sötétített levegőben olykor-olykor megvillan az izzó vasláva, amint a kemencéből kitör. s végig szalad a számára készített zegzugos formák csatornáiban. Esteledett, mire a tanulságos kirándulásból visszatértek Rimaszombatba a búcsúlakomára, mely a kongresszus munkálkodását befejezte. Másnap szétoszlott a nagy társaság.

 

*Likér (szlovákul Likier) 1960 óta Nyustya város része, korábban önálló község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

 

 

Magyarországról való írás 1682-ből. Czakó Elemér (1897. 754.) A jászóvári premontrei könyvtárban van egy sárga fóliáns, amelyben bennünket, magyarokat csúnyául letárgyal egy német író. Mindössze 200 esztendős e könyv, de olyan mesés dolgokat tud rólunk mondani, hogy magunk is elbámulunk. Pedig még rosszakarattal sem vádolhatjuk Happel Everhard urat, sőt ellenkezőleg jó indulattal van a magyarok iránt, s a jó indulatnak köszönhetjük, hogy minden áron érdekes népnek akar bennünket feltüntetni. Elmondja, hogy nálunk az erdőkben vadlovak tanyáznak, az arany meg úgy terem, akár csak a krumpli; gyökere és hajtása vagyon.

Az ország gazdagságáról. Volt idő, midőn a magyar hatalma kiterjedt egyrészt Lengyelországtól kezdve a Fekete-tengerig, másrészt a velencei tengerig, tehát jókora földet bírt, és még hozzá milyen földet! Most összezsugorodtak határai alig egy negyedrésznyire. Kitűnő termőföld a magyar föld. A vetés akkorára nő, hogy ki nem látszik belőle a kocsi, ha belehajt. Gabona sok terem. A rabló törökök elől földalatti vermekbe rejtik, nem valami félreeső helyre, hanem gyakran az út mellé, hogy annál kevésbé essenek gyanúba. Vannak ez országnak dús legelői és hízott ökrei. Legnevezetesebb azonban a halászat, mely szintén nagyon jövedelmező. Azt mondják, a Tisza nevű folyónak nagy része hal s csak ki kell meríteni belőle, alágyújtani és kész a halétel. A folyók mentén mindenféle madarak élnek; de már a Dunán nem igen lehet hattyút látni. Legnevezetesebb folyója ez országnak a Dunán kívül a Tisza, igazi magyar folyó, a Kárpátokban ered s Belgrádnál (?) ömlik a Dunába, tehát az ország határán túl nem lép. Mindjárt forrásától kezdve (?) hajózható.

Magyarország lakóiról. Már csak azért is nagyra kell becsülnünk a magyarokat, mert mostan ők szolgálnak a legerősebb és csaknem egyedüli védőfalként a kereszténységnek a törökök ellen. Örökös harcban találjuk őket; derekasan is értik a fegyverforgatást s bátrak a halálmegvetésig. E népnél több becsülete van a fegyvernek, mint a tudományoknak és könyveknek. Mindamellett sok derék, finom, tanúlt ember van köztük, kik a német és németalföldi akadémiákon is számot tesznek. Vilmos-János brandenburgi fejedelem 1628-ban azon kiváltságban részesítette úgy az erdélyi, mint a magyarországi magyarokat, hogy a frankfurti egyetemen, mint odavalók tekintessenek, élvezhessék a Bacchus-szarv kiváltságait, ugyancsak így Heydelbergában is.

Ezen nemzetnél törvény, hogy ha fiú örökös nincs, minden vagyon a királyra száll. A barátságot úgy ápolják és gyakorolják, hogy már a bölcsőben elmátkásítják gyermekeiket. Nyelvük egy európai nyelvvel sem rokon; de igen jól értik és beszélik a deák nyelvet, nemcsak az urak, hanem a katonák, kocsisok és halászok is. Erdélyben a magyarokon kívül laknak még szászok és székelyek, s a hegyek között kevés, oláh nyelvet beszélő pásztor. Legtanultabbak a szászok, kiknek 7 szép váruk van, egy, a főváros, Szeben, akkora, mint Bécs. Ő utánuk ügyesség dolgában is mindjárt a székelyek következnek.

Hadba a magyarok inkább lovon járnak, mint gyalog. Fegyverük a lándzsa, melyet ők kopjának hívnak. A kard, pallos, fejsze, vagyis bárd és az ostor, mely hosszú és apró szögekben végződik. Lovasaikat huszároknak nevezik, kik sisakot, mell-, kéz- és lábvértet viselnek, mely fölött valami vérengző vadállat bőrét is hordják. Baloldalukon van a kard, s a jobboldali nyeregkápába rejtve egy mérgezett tőr. Jobb kézben tartják állandóan a kopját; kis zászlócska lobog a végin két szeletben.

A nem hadi ruházatuk a magyaroknak igen kényelmes. Egy kabátból áll, mely se nem hosszú, se nem rövid, és a lengyelekhez hasonlatosan bélelik és prémezik. A nemes emberek és nagy tisztségen lévők vagyont érő ruhát hordanak. Többnyire a vörös színt kedvelik, vagy általában az élénket, mint kék, sárga, fehér, zöld, ritkán látni valakit feketén ruházkodva; még a papok is lilában s bíborban járnak. Az asszonyok és lányasszonyok rövid ködment viselnek a legdrágább prémbőrrel bélelve. A parasztok alsó kabátja kék, piros, vagy zöld, a felső pedig durva posztó-szövet. Ezen leírt ruházat oly kényelmes lovon, mint gyalog, hogy a szomszéd szlávok, horvátok, sőt a törökök is olyat kezdenek hordani.

 

 

 

    Külföldi közösségek 

 

 

 

OLASZORSZÁGI ZAVARGÁSOK (1894. 5. 73.) A legutóbbi zavargások alkalmával napfényre jött adatok bizonyítják, hogy nem volt szükség külföldi izgatókra, mint kezdetben hitték, mert a nyomor kényszerítette a népet a lázongásra. De éppen ezért a fegyverrel elnyomott felkelésnek csak egy időre van vége. Előre látható, hogy az újból és újból ki fog törni, míg a nemzetgazdasági viszonyok gyökeresen meg nem javulnak. A lázongások főhelye a tekintélyes Palermo város környéke volt.

Szintén a nyomor okozta főképp, hogy a lázongás nem maradt Szicíliában elszigetelve, hanem kitört Felső-Olaszországban is, hol pedig már rendezett közigazgatás van. Carrara világhírű márványbányái munkásainak aránylag jó dolguk volt, de újabban több külföldi állam a feldolgozott márványra igen magas vámot vetvén, Carrara népének, mely főképp a bányákból él, nyomasztó helyzete lett. Hozzájárult ehhez, hogy a bányamunkások nagy része anarchista érzelmű. A lázongás körülbelül ezer bányamunkás sztrájkjával kezdődött; csakhamar azonban kiterjedt más munkásokra és földművesekre, és fegyveres felkeléssé alakult át. A zsandárság nem bizonyult eléggé erősnek a lázongás elnyomására; ezért kimondták az ostromállapotot és fegyveres erőt küldtek a vidékre. A felkelők a maguk részéről szintén torlaszokat emeltek; gerilla harcot folytattak. Számos összeütközés történt, legkomolyabb Ternaro mellett, hol a felkelők 600 főből álló csapatából 8 ember elesett; többen megsebesültek. Jelenleg már nincs fegyveres harc Olaszországban, azonban a nyugalom még nem állott helyre teljesen. A forrongás az ország különböző részében állandóan tart, újabb lázadásoktól lehet tartani.

 

 

 

FORRADALOM BRAZÍLIÁBAN (1894. 5. 73.) A főváros, Rio do Janeiro, nem oly népes hely, mint Budapest. Jelentősége sokkal nagyobb, nemcsak azért, mert oly országnak fővárosa, melynek területe egész Európával versenyez, hanem mivel a világ egyik legnevezetesebb és legkedvezőbb kikötő városa.

Csaknem minden oldalról festői szépségű gránithegyek veszik körül. A hegyeket mindenfelé buja növényzet és hatalmas erdőségek borítják. Szétszórva a hegyalján és apró szigeteken láthatók a különféle lakóházak és egyes kis erődök. A kikötőbe a legnagyobb tengeri hajók is kényelmesen bemehetnek.

Brazília, hasonlóan Amerika legtöbb országához, nem katonaállam. Béke-időben az óriási kiterjedésű birodalomban csak 30 000 katona van. Ezek nagyobb része az Atlanti-óceán partján levő nagy városokban tartózkodik. A rendes hadsereg 36 gyalog zászlóaljból s 12 lovas ezredből áll. A 15 000 főből álló zsandárság a fentebbi számban nem foglaltatik. A hajóhad valamivel jelentékenyebb. Három nagy hadihajója híres, a Riachuelo, Aguidaban és Javari. A fővárosban és más hat nagyobb tengerparti városban külön hadi arzenálok vannak. A partokon egész sereg torpedó s más kisebb hadihajó cirkál, úgy hogy Brazília tengeri erejét nagyobbnak lehet mondani, mint a szárazföldit. Ez utóbbi körülmény magyarázza meg, hogy a forradalom, melynek élén a népszerű Mello admirális áll, oly nagy hódításokat tett. Gyakran olvashattunk a főváros s más nagy kikötő városok bombáztatásáról. Úgy látszik, hogy csakugyan a felkelők fognak győzni az elnökkel szemben, ki a fővárosban csak erőszakkal tudja Mello párthíveit féken tartani.

 

 

NIZZAI KARNEVÁL Nizza, 1894. febr. 10. VILLÁNYI KÁROLY  (1894. 8. 125.) A Karnevál-ünnepségeket egy, a Nizza város képviselőiből alakult bizottság rendezi. A Karnevál - ünnepélyek hét napra osztatnak be. Az első nap január 25. XXII. Karnevál herceg ő fenségének és udvarának bevonulása Nizza városába, az ünnepi program első pontja. Este 8 órakor hatalmas ágyúdörgések jelzik a herceg érkezését. A pályaudvar közeléből indult meg a díszes menet, végig haladva a város legfőbb utcáin és terein. Néhány száz fő fáklyás nyitja meg a menetet, követve egy kettős zenekar által, melyet ismét néhány száz fáklyás követ. Következik a lovas gárda, a herceg udvara, csatlósai lovon, a legfényesebb öltözékekben. Utána a herceg kocsija, melyen egy óriási dobon ülve, a herceg alakja látható.
 

 

 

A FARSANG NIZZÁBAN. — KARNEVÁL HERCZEG MEGÉRKEZÉSE NIZZÁBA. Pillanatnyi fénykép után

 

Végtelen nagy a szabadság ilyenkor. Mindenki bárkit, tetszése szerint, megdobálhat, anélkül, hogy ez ellen bárkinek is kifogása lenne. Az úri közönség fogatokban hajtat végig, s a kis konfettiknek egész zápora hull reájuk, melyeket azok vidáman viszonoznak.

Az álarcos bálok mindennaposak. Különös említést érdemel a «Rose et blanc» bál, mikor csakis fehér és rózsaszín álarc-öltözékben szabad megjelenni. Ily ünnep március 1-je is, amidőn pedig csakis tiszta fehér öltözékben engedik meg a részvételt az ünnepélyen.

 

 

 

DAHOMEJBŐL. POLLÁK M. LEO. (1894. 17. 283.) Dahomej szerecsen országgal Franciaországnak rövid, de eléggé véres háborúja volt. A hadjárat alkalmával magam is tagja levén a Dahomej ellen küldött francia hadseregnek, alkalmam nyílt Dahomej népét nemcsak a csatatéren, hanem otthonában is megismernem. A bennszülött béke idején igen nyúl-szívű. Annyira respektálja a fehér bőrűeket, hogy sokszor egyetlen európai egész csapat bennszülöttet megfutamíthat. De szinte hihetetlen, mennyire megváltoznak ez emberek, ha háborúra kerül a sor. Oly vakmerő, oly bátor harcosok, hogy sokért nem adtuk volna, ha sorainkban láttuk volna őket. E mellett szép vonás bennük, hogy hűtlenségre nem igen bírhatók, nem vesztegethetők meg.

Mielőtt a dahomeji háború megkezdődött, a bennszülöttek valami csekély összegért a laptokra (fekete tengerészek) bízták feleségeiket, s így ezek voltak az asszonyokért felelősek. A szalmaözvegyek saját keresményükből tartották fenn magukat. Fő keresetforrásuk katonáink ruhaneműinek tisztítása volt. Egy dahomeji mosónő könnyen megkeresett naponta 12—16 frankot. De mikor a csapatok távolabbra vonultak, a szegény asszonynépnek nem volt keresete, s így sokan megtették azt, ami egyebütt sem épen szokatlan, hogy a katonák után szöktek s nem is tértek vissza többé. Mikor aztán a bennszülöttek haza tértek, hűlt helye volt az asszonyoknak. A cserben maradt férjek nem a mi katonáinkon bosszulták meg magukat, hanem a laptokon, akik felelősek voltak az asszonyokért.

A dahomejiek 13-14 éves korukban a marabonnal körülmetéltetik fiú-gyermekeiket. Ez ünnep Dahomejben. A gyermekeket a műtét után elrejtik, s ha felgyógyultak, ünneplő ruhában házról-házra járnak velük, s úgy mulatnak.

*

ÉNy-i Afrikának azon része, amely az Atlanti-óceán, illetőleg Benin-öböl, a Volta és Niger folyók közt fekszik. 1861.megtelepedtek az angolok (Dahomej), 1863. a franciák (Asanti) és 1884. végre a németek (Togo). Pallas

 

 

 

AZ ANARCHISTÁK TITKOS SZERVEZETE. Dr. BALOGH ARTHÚR (1894. 24. 401.) Az anarchistáknak nincs semmi szervezetük. Gyűlölnek minden tekintélyt, felsőbbséget és megkötő szabályt. Ezért semmiféle szervezetet sem fogadtak el a maguk részére sem, mert ebben már a szabadság korlátozását látták. Egyik alaptételük: «Azt tedd, a mit akarsz!» Nincs valami központi bizottságuk, s valami vezér-tanácsuk, mint más társadalmi tanokért rajongóknak. Az anarchista hitvallás azt mondja: Nincs többé kormány! A csoport tagjai közt is a legteljesebb függetlenség uralkodik annyira, hogy nem is közlik egymással szándékaikat, terveiket. Vaillant a francia képviselőház karzatáról ledobta bombáját, anélkül, hogy a csoport, melyhez tartozott, erről valamint előzetesen tudott volna. A munkásnép soraiból szedi a csoport embereit. Az anarchista tanok megszilárdítására fontos az, melyet lapjaik a régebbi és ujabb idők anarchista vezéreinek kép-kultuszával kifejtettek. Ünnepelték Proudhont és Bakunyint, az anarchizmus két nagy apostolát. Megörökítették Ravacholt, amint Montbrisonban fegyveres őrei között sétál, majd feje fölött a hóhér késével.

Az 1881-ben Londonban tartott kongresszus, miután már az erőszakos, forradalmi tények egész sorozatával állott szemben, határozatilag is kimondta, hogy az anarchikus tanoknak sajtó útján való terjesztése mellett okvetlen szükség van a forradalmi merényletek által való terjesztésre is,

Az anarchikus mozgalmak egyik eredménye az a mártír kultusz, melyet különösen az utóbbi idők merénylő hőseinek kivégzései fejlesztettek ki. Az anarchizmus a tettek általi propaganda e hőseiben a „nagy eszme” vértanúit tiszteli, és határtalan csodálattal, kegyelettel emlegeti. Megvolt az már korábban is, a chicagói mártírok felakasztását (1887) ábrázoló számtalan kép forgott közkézen. Mikor Ravachol feje lehullott a guillotin kése alatt, valóságos dicsőítő cikkeket írtak az anarchista lapok. Összeszedték minden kis megjegyzését, gondolatát. Egy anarchista költő Ravachol-Jézusnak nevezte el, és himnuszt komponáltak a nevére. Képe, a guillotin késével feje fölött, óriás mennyiségben terjedt el a társak között.

 

 

A KOREAI ZAVAROK (1894. 29. 482.) A mongolok két leghatalmasabb nemzete: a japánok és kínaiak készülnek összecsapni amiatt, hogy melyiknek védnöksége alá jusson Korea félsziget. Nem lehetetlen, hogy a mostani zavarokból esetleg európai bonyodalmak is keletkezhetnek, mivel az oroszok is szomszédjai Koreának. Az angolok erőben állnak Kelet-Ázsiában, s az oroszok esetleges terjeszkedését nem néznék közönyösen. Korea, vagy amint a bennszülöttek nevezik Csao-Siang, kiterjedése körülbelül akkora, mint Magyarország kétharmad része. Lakosainak száma meghaladja a 10 milliót. Ez az ország, melybe először 1882-ben engedték meg az európaiaknak a bemenetelt, a lehetőleg legszerencsétlenebb állapotban van. A nép szegény és kizsarolt. Papjai és uralkodója egyaránt zsarnokoskodnak. A kínaiak is parancsolnak nekik, mint hivatalosan elismert védnökük. A szomszéd nagyon kihasználta a nép tudatlanságát és szegénységét. Kereskedelmük jó régen csaknem teljesen az ő kezükben van. Néhány évvel ezelőtt Koreában lázadás tört ki, a nemzeti párt fegyverrel igyekezett reformokat létesíteni. Ekkor a japánok azzal az ürüggyel, hogy Koreában letelepedett honfitársaikat akarják megvédelmezni, csapatokat küldtek a félszigetre. A koreai királynak felajánlották segítségüket a lázadók ellen.

Ha háborúra kerülne a sor, alighanem Japán volna előnyben az óriási Kínával szemben. A kínaiak hadseregüket sem igyekeznek reformálni. Japánban ellenben a hadseregre nagyon sokat költenek, s egészen német minta szerint rendezték be. Különösen jelentékeny Japán hajóhada, míg Kínának jóformán semmije sincs. Az sem jelentéktelen dolog, hogy Koreában jelenleg 10 000-nél több japán lakik, legalább ötször annyi, mint amennyi kínai. A koreai király a fővárosban, Szöul-ban a japánok rabja, s a zavargások egyes részleteit az ő megkérdezése nélkül intézik el.

Az esetleg kitörő háborúba valószínűleg az oroszok is beavatkoznak. Már most is erősen mozognak. Nagy érdekük van reá, mivel Ázsiában, melynek partjából egy harmadrésznél több az övék, egyetlen jelentékeny kikötőjük van, Vlagyivosztok. Ez a kikötő is minden télen befagy. Nagyon érdekükben állana, ha Korea partjain kaphatnának alkalmas kikötőt. De ezt természetesen az angolok a végletekig fogják gátolni. Hamilton kikötőről is csak oly feltétellel mondtak le, hogy az oroszoknak a Csendes Óceán japáni részében ne lehessen kikötőjük.

 

 

 

A CHICAGÓI VASUTI ZAVARGÁSOK (1894. 31. 512.) A sztrájkot a dúsgazdag Pullmann vasúti kocsi-gyáros idézte elő azáltal, hogy munkásainak bérét egyszerre felényire szállította le. Minden méltányosan gondolkozó ember elítélte a sokszoros milliomosnak ezt az eljárását, s egész Amerika helyeselte, hogy munkásai a munkát abba hagyták. Az elkeseredett munkások nem elégedtek meg azzal, hogy Pullmannál nem dolgoztak, hanem a vasút-társaságokat is kényszeríteni akarták, hogy ne használjanak Pullmann gyárában készült kocsikat. Szétrombolták a Pullmann- kocsikat, dinamitot tettek a vonatok elé, fölgyújtották a gyárakat. Több millióra rúg a munkások kihágásai által okozott kár; némelyek 30 millióra becsülik; e mellett igen sok ember veszett el az összeütközésekben. Az utcai csatában is 20 munkást öltek meg.

Valóságos háború volt ez, egy véres előcsatározás abból a fenyegető munkásháborúból, mikor majd a szocialista eszmék által hatalmának tudatára ébresztett köznép fog felkelni buszúból a tőke birtokosai ellen. Nem is csoda, hogy ez az első nagyobb véres mozgalom Amerika földjén keletkezett. Chicago, ez egy milliónál jóval több lakosságú város, a legelső ipartelepek egyike, hol a gyári munkások száma százezrekre megy. Hogy a chicagói sztrájk oly annyira elhatalmasodhatott, azt főkép az amerikai munkások erős szervezkedése okozhatta.

A csend és külső rend ismét helyreállott már Amerikában is, de senki sem áltatja magát azzal a hiú reménnyel, hogy most már béke lesz a munkások és munkaadók közt. Egész Európában és Amerikában forrong a nagy tömeg. Az óriási sztrájkok csak az elégedetlenség kitörései, de csak jelenségek. Időleges leverésük nem egy a győzelemmel.

 

 

A KÍNAI-JAPÁN HÁBORÚ (1894. 32. 524.) A háború oka az, melyiknek legyen a két állam közül nagyobb hatalma a mindkettőhöz közel fekvő Korea felett. A helyzetet megnehezíti, hogy a két kelet ázsiai hatalmon kívül szomszédja ez az érett gyümölcs a nagy Oroszországnak is. Kész lenne ezt a tartományt rengeteg birtokába beolvasztani; mert bár Korea neki csak kicsiny falat (csak fele akkora, mint Magyarország), de fekvése igen kedvező, mivel a muszkák ez által a Csendes-óceánon is úrrá lehetnének. Most hosszú csendes-óceáni partvidékükön egyetlen alkalmas kikötőjük sincs. Oroszország ragadós körmeire nagy figyelmet fordít Anglia, ez a Kelet-Ázsiában is hatalmas és erejére féltékeny állam. Nem lehetetlen azért, hogy ha a kínai-japáni háború hosszabb ideig fog tartani, ez a két leselkedő állam is hajba kap, a mostani hadjáratból világtörténeti fontosságú nagy háború lesz.

A kínaiak jelenlegi császára Kuang-szű (a fény folytatása), ki jelenleg még csak 22 éves. Nem fog tevékeny részt venni a háborúban, aminthogy a kínai császároknak általában nem illik tevékenyeknek lenni. A mozgalom lelke a híres kínai államférfiú, Li-Hung-Csang alkirály ki jelenleg a középállamnak, Pecsüinek parancsnoka, egyúttal a hadsereg fővezére.

A japán hadsereg annyira európaias, hogy csaknem a mienkkel egyenlő. Japánban is megvan az általános hadkötelezettség. A 20-ik életévtől fogva 3 évig szolgál mindenki az állandó hadseregben, mások a tengerészeinél 4 évig; esetleg 5 évig a helyi csapatoknál. A hadsereg fegyverzete igen kitűnő, s a gyalogság Maratta-féle hátultöltőkkel van fölfegyverezve, fél méteres szuronnyal. A hadsereg békében 40 398 katonából áll 80 zászlóaljban, a kiegészítő csapatokkal és a zsandársággal együtt pedig 71 177 emberből. A hadilétszám mintegy 200 000 fő. Ágyúik Krupp-félék.

A kínaiak hadserege, bár számuk hasonlíthatatlanul nagyobb, mintegy 800 000 fő. Európai katonai nevelése csak a Pecsili tartományban levő 99 000 főnyi katonaságnak van. Mivel ezekre a katonákra rendfenntartás végett otthon is szükség van, most rögtön legfeljebb 30 000 ember indulhat el Korea felé, hova azonban ők szárazföldön is eljuthatnak, míg a japániaknak hajón kell menniük.

 

 

A francia büntető gyarmatok. —h (1895. 5. 71.) Két büntető gyarmatuk van a franciáknak. Az egyik Új-Kaledónia (Ausztráliában), a másik Guyana (Amerikában). Ez utóbbi helyre többnyire az anarchistákat szokta a francia kormány száműzetni. Az 1885. törvény nagyon is tág teret nyitott a magyarázatokra és lehetővé tette, hogy könnyű szerrel megszabaduljon a társadalom a veszélyes elemektől. Ez a törvény ugyanis azt mondja, hogy mindazok, akik veszedelmes visszaesők, deportálhatók A száműzetés (relégation) valamely gyarmatra való elszállításból áll, a folytonos munkára való kényszerítéssel van egybekötve. A száműzetés mindenkorra szól, hacsak, az illető különös jó magaviseletévé] ki nem érdemli a megkegyelmezést.

Kietlenség és az éghajlat veszélyessége jellemző a gyarmatokra. Különösen a guyanai gyarmat az, melyen az elítéltek nagy része elhal, mielőtt még szigorú büntetését kitöltötte volna. A forró földövi iszonyú hőség, ehhez még a naponta nyolc órai munka valóságos pokollá teszi azt. Ha az elítéltek valamelyike meghal, nem sírba temetik el, hanem zsákba varrják és a «Király-sziget» mellett egy szikláról bedobják a tengerbe. Prédát szolgálhatván a cápáknak, melyek már seregesen tódulnak arra a helyre, ha meghallják a szigetbeli templom harangját, mely a «temetést» jelzi. Elszökni igen nehéz a szigetekről, mégis előfordul ily eset. 1884-ben nem kevesebb, mint hat fegyenc szökött el egy csónakon a közeli angol területre. Mihelyest partra értek, elfogattak és visszaszállíttattak.

A megátalkodott anarchisták a guyanai gyarmatot népesítik be. Hogy az ide való deportálás milyen gyakorivá lett idők folytán, eléggé mutatják a hivatalos adatok. 1867-ben még csak 600 fogoly volt e helyen; de egy év múlva már 1554-re szaporodtak.

 

 

A NÉMET BIRODALMI GYŰLÉS PALOTÁJA (1895. 16. 252.) A múlt évben nyitották meg a jelenlegi új helyiséget, mely Berlin fő büszkesége. A palotasorokból álló, «Unter den Linden» nevű utca és a Brandenburgi-kapu szomszédságában, a «Königsplatz»-on épült. Az új palota, melyet Wallot Pál hírneves építész készített, a német főváros legnagyobb és legszebb épületei közé tartozik. Különösen homlokzata hatalmas kupolájával megkapó hatású. Az ülésterem a kupola alatt, az épület közepén van. Nem rendkívül nagy, 21 méter hosszú, s 29 méter széles. Nem is akarták nagyobbra venni, mert különben a rendes beszédet nem lehetett volna benne megérteni, míg így kitűnő akusztikája van. Az ülések tölgyfából készültek, s világossárga bőrrel vannak borítva. Az épület díszítésénél nem kímélték a költségeket. A könyvtár helyiségében vasszerkezetű bútorzat van, mindenik terem tetőzetének gazdag faragott fadíszítése van, a szobrok és képek száma légió. A fő helyiségek mindegyikében van egy-egy remekmű. Az olvasó-teremben levő szőnyeget, az Óriás-hegységben, Schmiedebergben ügyes nők készítették. A szőnyeg 10 méter szeles, 23 méter hosszú, súlya 15 mázsa.


 

 

A NÉMET BIRODALMI GYŰLÉS ÚJ PALOTÁJÁNAK ÜLÉSTERME

 

A szobrokat és képeket a leghíresebb német művészek készítették. Gondot fordítottak arra, hogy mindenik kapjon itt valami munkát, valamint hogy Németország minden részében, még Elszászt is ide értve, készítsenek valamit e közös épület számára.

A németek nagyobb része (elégedetlen kritikusok mindenütt akadnak) nagy magasztalással nyilatkozik Wallot Pál pompás alkotásáról. Sokan sajnálják, hogy az építési bizottság a kiváló művésznek pályadíjat nyert dolgozatát sok helyen megváltoztatta. Így pl. a nagy üléstermet nem tették közvetlen a középső kupola alá, hogy az öreg, kényelmes képviselőknek ne kellessék oly magasra menni. Wallot e művével, mely szépsége mellett első sorban kényelmes és gyakorlati, egészen új stílust teremtett meg. A részletek közül különösen dicsérik a főhomlokzat felett levő Germánia csoportot, melyet Begas szobrász alkotott. Lovon ülő és kezében diadalmi zászlót tartó női alak, mellette két mellékalakkal, melyeknek egyike kardot és pálmaágat tart, a másik trombitát fúj. Nevezetes díszítés Maison Rudolf szobra: egy herold a birodalmi zászlóval.

 

 

 

OROSZ ARANYKERESKEDŐK. (1895. 17. 271.)  Az orosz birodalom ázsiai tartományaiban levő, s dúsan fizető aranybányák állami kezelés alatt vannak. A szigorú tilalom dacára sokan birtokaikon is folytatják az aranytermelés jövedelmező üzletét. Az orosz kincstárnak leginkább az aranymosók okoznak nagy bajt, amennyiben a folyók homokjából kimosott tiszta színaranyat kéz alatt sokkal drágábban adják el, mint a mennyiért azt a kormány hivatalai beváltják. Akit az orosz vámőrök az efféle üzletnél tetten érnek, az rendesen a szibériai ólombányákba jut. Mivel a cár birodalmában okkal-móddal, nevezetesen pedig kellő időben alkalmazott borravalóval, mindent keresztül lehet vinni, csak oly aranymosók kerülnek lépre, kik a haszonnak még legcsekélyebb részéről sem akarnak lemondani. Vannak aranymosók, kik öt-hat év alatt 8—10 pud tiszta aranyat szitáltak ki a vizek homokjából. Családjaikkal úri módon élnek; de még olyanok is, kiknek a szerencse nem kedvezett, mindig keresnek annyit, hogy más nehezebb munkára nem szorulnak.

Az aranycsempészetet kizárólag szegény zsidók űzik, kik a nemes fémet többnyire a német határszélen lakó ügynökök számára összevásárolván, biztonság okáért kisebb-nagyobb részletekben ismét más hitsorsosaik által küldik tovább. A III. Sándor cár uralkodása alatt megindult zsidó-hajszának fő okát leginkább az aranycsempészetnek tulajdonítják. Ez az orosz kincstárnak évenként átlagosan 6—8 millió rubel kárt okoz. A pénzügyminiszter annak idején oda nyilatkozott, hogy az aranycsempészet a zsidók eltávolítása után sem szűnt meg. A szegény zsidók szerepét szem-füles oroszok vették át. I. Miklós császármonda: «Ezeknek az eszén a régi Róma és Athéné bölcsei sem lettek volna képesek túljárni.» A kincstár tehát valószínűleg kénytelen lesz a beváltási árakat tetemesen fölemelni. Amíg az arany értéke s a beváltási ár közt csak némi különbség is lesz, addig a csempészet megszűnésére gondolni sem lehet.

Amerikai és angol tőkepénzesek és szakavatott bányamérnökök az orosz kormánynak már több ízben fényes ajánlatokat tettek a szibériai aranytermelés emelésére nézve. Eddig semmi sem történt. Azon érdekközösségnél fogva, mely az illető irányadó magas hivatalnokok s a helyszínén működő apró emberek közt fennáll, változásról szó sem lehet. Kinek nem jutna ilyenkor eszébe az a nevezetes fogás, a mellyel a Rothschildok a batumi petróleum-termelést magukhoz ragadták? Mai napság Európa, Ázsia és Afrika petróleum szükségletének árát Rothschildék állapítják meg. Miután sem az amerikai, sem pedig az európai petróleum-termelés velük a versenyt nem bírja, ezen évenként sok százmillió forintra rúgó veszteség megszűnését csak a villamos világítás elterjedése idézheti elő. Ami azonban egyhamar alig várható. Ez idő szerint tehát a világkereskedelem két nevezetes és fontos cikkének: az aranynak és a kőolajnak a termelése Oroszország kezében lehetne. Az óriási birodalom visszás közlekedési és bérviszonyai az egykor oly virágzó orosz rozs- és faggyúkereskedést nagy részben már tönkretették, egyebekben sem fognak ott igen előre haladni.

 

 

A koreai királyné (1895. 18. 287.) A Korea miatt folyt nagy keleti háború mozzanatai sok olyan fátyolt föllebbentettek, a melyek alá kivált európai szemnek csak véletlenül nyílt eddig alkalma bepillantani. Sűrű homály borította előttünk különösen Koreát. Egy dúsgazdag amerikai nő szánta el magát, hogy minden áron beférkőzik a koreai társadalomba és színről-színre tanulmányozza ott főleg a nőnem életét és helyzetét. Tanulmányozását a királyi udvarban kívánta megkezdeni. Pénzzel és tapintattal elérte, hogy a király első számú neje elfogadta a megkeresést. A királynénak a nevét csupán a királynak van joga és szabadsága kimondani, valamint ő az egyetlen férfi lény, aki ezt a nőt láthatja. Külföldiek közül legfeljebb egy-egy magas rangbéli nő részesül nagy ritkán abban a kivételes szerencsében, hogy e királyné elé járulhat.

A királyi család rendes székhelye az európaiaktól Szöulnak nevezett Hanyang fővárosban van. Ez a székhely nem egyes palota, hanem sok külön épületből álló bekerített nagy telep, melynek minden szabad terét gyönyörű bokros, fás és virágos kertek lepik el. A királyné palotája ázsiai fényűzéssel van berendezve. Ruhái a legfinomabb selyemből és virágos hímzésű szövetekből valók. Harminc szoba szekrényeit töltik meg a ruházatok, melyeknek sokfélesége és gazdagsága még a japán és kínai császárnék ruhatárait is elhomályosítja. Ismeri és alkalmazza az európai műveltség vívmányait. Palotáiban mindenütt villanyvilágítás és telefon van; a termekben remek órák, dísztárgyak, sőt hímző- és varrógépek is láthatók.

A királyáé avatott és szerepel is a politikában. Ő a férjének első tanácsadója. A lefolyt háború előtt és alatt folyvást Kína pártján, és Japán ellen volt. Jól beszéli a kínai nyelvet, de udvarában a koreai nyelv az uralkodó. Szereti és gyakorolja, is a kínai udvari szokásokat. Kedveli a zenét és a táncot. Asztaltartása kínai, de az asztalnál való fölszolgálás japáni modorú.

A király soknejű, egész sereg fiatal leány él az udvarnál, kiket rabszolganőkként visznek oda. E leányok legtöbbnyire igen előkelő származásúak, s részint magából Koreából, részint Mandzsuriából, Japánból, Kínából valók. Gyermekkorukban válogatják össze őket, húsz éves korukig tartózkodnak az udvarnál, mikor a legszebbeket s legelőkelőbb származásúakat főurakhoz, nemesekhez adják férjhez. A többit pedig nyilvános vásárra bocsátják. Évenként átlag kétszáz kerül eladásra.

A japánok győzedelme, s a kínaiak leverése igen elbúsította a királynét. Csak az nyugtatja meg, hogy uralkodó-háza nem veszti el a trónt.

 

 

A kiegyezés titkos történetéhez (1895. 20. 317.) Cliala. az olasz szenátus tagja most megjelent művében*, Kossuth iratainak nyomán adja elő azokat az eseményeket, melyek Olaszország fölszabadulását megelőzték, s a villafrancai békétől az osztrák-porosz háború idejéig terjedő titkos tárgyalásokat érintik Kossuth, Cavour és III. Napóleon közt. „Elvesztvén nagy államférfiakat, Cavourt, önök, olaszok, sokat vesztettek, de mi magyarok mindent elvesztettünk” – írta Kossuth.

Csalóka volt a remény, mely Kossuthot eltöltötte, Magyarországon forradalom szervezésére. A fontos okmányokat, melyek végképp megingatták a reményt, hogy akciójuk sikerre vezethessen, csak a tavaly küldte el Cavalletto Chialának felhasználás és közzététel végett, ki azokat most egész terjedelmükben közre adja. Giacomelli azon kezdi jelentését, hogy Olaszországban rosszul ítélik meg a helyzetet, kik azt hiszik, hogy az Ausztria elleni gyűlölet jobban lángol, mint valaha, hogy Magyarország teljes függetlenségre vágyik. Ennél mi sem hamisabb. A 48-i forradalom már csak történeti emlék. Kossuth egy tisztelt név, kiről szívesen emlékeznek, de mégis jobban szeretik, ha távol van a hazától, mert merész és kivihetetlen terveket kovácsol. „Kossuth Magyarországhoz akarja csatolni Erdély, Horvátország, Dalmácia népeit. Dunai birodalmat akar, Budapesten állandó székhellyel, mely fejedelmét az ország legfényesebb családjaiból választja, s örökre elszakad Ausztriától.”

Giacomelli így folytatja: «Az a kitűnő ember, ki ez elveket képviseli – miszerint a magyarok Bécsből választják királyaikat -  Deák, aki hazájában oly hírnek örvend. Oly tekintélyt gyakorol, mely Cavouréval hasonlítható össze. Őt követi az arisztokrácia, mely Magyarországon számos jogaira büszke, vitéz és felvilágosult. A polgárság, mely egy oly arisztokratikus és majdnem feudális országban, mint Magyarország, még csak keletkezőben van, s végül a dúsgazdag, befolyásos klérus.»

„Kossuth és az emigráció hibázott abban, hogy másképp gondolkoztak, és beszédeikkel tévútra vezették Európa közvéleményét. Ő — Deák — magyar ember, és semmi más, mint magyar ember, aki ragaszkodik az osztrák császár, mint magyar király személyéhez, s ameddig lehet, hű alattvalója marad.”

Az egész beszélgetést a legszigorúbb diszkréció mellett közölték illetékes helyen. Deáknak magának nem volt ez ellen ellenvetése, csupán azt fájlalná, ha a lapok zsákmányául dobnák oda, és ezzel talán nehézségeket és kellemetlenségeket okoznának neki a kényszerhelyzetben, melyben volt. V.

*

Chiala, Luigi: Politica segreta di Napoléone III. e di Cavour in Italia e in Ungheria (1859–1861). Torino–Roma 1895. 

 

 

 

Formoza-sziget lakói.(1895. 28. 459.) A Kína és Japán közt folyt nagy háborúnak egyik eredménye volt, hogy a békekötésben Kína átengedte Japánnak Formoza szigetet, mely a Csendes-óceánban Japántól délre fekszik. A sziget igen fontos szerzemény. Lakosainak száma körülbelül 3 millió. Útjába esik a sziget mindazoknak a hajóknak, melyek a Csendes-óceán legtöbb szigetcsoportja felől a kínai kikötőkbe igyekeznek. Formoza még meglehetősen vad tartomány, a kínaiak több század óta sem voltak képesek civilizálni. Csak a tengerpart egy része volt az övék, a belföld és a déli vidék a bennszülött maláji eredetű népé, mely a kínaiaktól teljesen függetlenül élt, sőt azokkal ellenséges viszonyban volt. De maguk a letelepedett s részben a bennszülöttekkel elegyült kínaiak sem nagyon szeretik az anyaállamot. Érdekeikre semminemű tekintettel nem volt; ezért gyakran volt itt forradalom, amint hogy most a japánokat is fegyveres ellenállással fogadták. Formoza teljes meghódítása és civilizálása tehát még függőben levő nagy feladat.

Legalább 100 apró törzs lakik a szigeten, egymással csaknem folytonos háborúban. Nyelvük szerint három főcsoportot lehet köztük megkülönböztetni: az északit, középsőt és délit. Csaknem mind kizárólag vadászatból és rablásból élnek; csak rizst, batatát* és dohányt tenyésztenek. Ananász, citrom és banán az áldott földön csaknem vadon terem. Némely helyen az őserdők sűrűjében bambusz kunyhókból álló apró falvak találhatók.

Népi jellemük eléggé barátságos, vendégszeretők és szótartók. Ha az európai valamely bennszülött asztalánál evett, ez elkíséri őt s oltalma alatt teljesen védve van. A házasságot könnyen kötik, és könnyen oldják fel. A nőt általában tisztelik; a háborús felek közt ők a közvetítők. Nőt nem is ölnek meg, kivévén, ha kínai. Még ma is évenként több száz kínait ölnek meg, a kínaiak csak 4—5 csehuant, bár a kormány minden csehuan fejért 30 forintot fizet.

A bennszülött csehuanoknál csak egy kissé műveltebbek a félvérű pepohuanok, kik nagyobbrészt a kínaiakkal együtt élnek, de maguk között maláji nyelven beszélnek. Öltözetük ugyanaz, mint a kínaiaké, kivévén a fejdíszül szolgáló turbánt. A nők lábainak összeszorítását is megtanulták tőlük. Igen sok van közöttük keresztény, s a legtöbb földműves.

A sziget lakóinak harmadik csoportja a hakkák, azaz a Kínából, főkép Kwangtung tartományból már régóta bevándorlott emberek. A vérvegyülés főkép a mongolszem átalakulásán látszik meg, de különben ugyanoly életmódot folytatnak, mint a kínaiak. Városaik, teaültetvényeik, rizsföldjeik ugyanolyanok, mint amilyenek Kínában láthatók.

*

The Republic of Formosa (literally Democratic State of Taiwan, also know ninformally in English as the Republic of Taiwan. 2 980 000 lakos.

 

*Batáta vagy ahogyan nálunk ismerik: édesburgonya. Trópusi eredetű.

 

 

 

Népélet Koreában. (1895. 44. 727.) A koreai ember oly nagyra becsüli fővárosát. Ha megérkezik oda, a kapunál levő zálogházakban mindenekelőtt városi öltözetet vásárol, hogy a kapun belül már illően jelenhessen meg. De az utca Szöulban egészen más, mint Parisban. Nincsenek raktárak, nagy boltok, kávéházak, színházak és korcsmák, sőt maguk az utcák is oly szűkek, hogy alig járhat bennük sok ember. Az apró dísztelen vályogházak előtt ugyan mindenkor vannak piszkos gyermekek és kényelmesen pipázó, vagy dominózó és kártyázó emberek. Boltok csak az utca-sarkon vannak s ezekben is rendesen csak élelmiszereket árulnak: főzeléket, nyers halat, kutyahúst s más koreai nyalánkságokat. Az utcáknak állandó alakjai a teherhordók, kik fát, főzeléket és halat árulnak. Csak nagy ritkán jár az utcákon előkelő ember.

Csak két utcában van nagyobb mozgalom az egész fővárosban; ezekbe kell az idegennek elmennie, ha a koreai társadalmat meg akarja ismerni. Északról délre és keletről nyugatra átszeli e két utca az egész várost, a kapuktól a kapukig. Kereszteződésük helye Szöulnak valódi középpontja. Ennek a tágas térnek a közepén van egy pavilon hatalmas haranggal, melyet reggel és este meghúznak, hogy a kapukat kinyissák, illetőleg bezárják. Itt a harang körűi csoportosul az üzleti világ s nemcsak a fővárosé, hanem egész Koreáé. Itt vannak a céhek házai, a melyek arról is nevezetesek, hogy az egyedüli emeletes házak a városban. Van itt néhány bolt is. Koreában nincsenek újságok, sőt az egész országban nincs egyetlen egy nyomda sem. Az egyedüli újság a király és a miniszter rendeleteit tartalmazza, s ezt több példányban adják ki. A harang-téren kora reggeltől késő estig élénk világ van, s aligha találnánk Koreában más helyet, mely annyira érdemes a megtekintésre. Csoportosan állnak itt a koreaiak sajátságos fehér köpenyben és nagy fekete kalapban, vagy szalmaszőnyegeken hevernek alkudozva és fecsegve, de mindenkor pipázva. A leggazdagabbak és a legszegényebbek teljesen egyenlő ruhában járnak.

A nők valóságos rabszolgák, kiknek csak az esküvő alatt s legfeljebb az után néhány hétig van emberhez méltó életük. Az előkelő nők csaknem soha sem láthatók az utcákon; szomorú életüket a ház négy fala között töltik el. Az utcákon található nők kizárólag a köznép tagjai, vagy énekesnők és táncosnők. Koreában nincs színház, vagy nyilvános mulatóhely. Az énekesnőket és táncosnőket, kik szigorú szabályok szerint és meghatározott árjegyzék alapján működnek, a vagyonosabb koreaiak házukba vitetik. Maga a király is így tesz, s az udvari ebédeken, melyekre a külföldi diplomatákat meghívják, rendesen bajadérok is szórakoztatják a vendégeket, amidőn zenekar is működik gitárral, hárfával és fúvós hangszerekkel. A zenekarok a királyt s más előkelőket az útra is elkísérik. A koreai zene nagyon különbözik a japáni és kínai zenétől; vannak népdalaik, melyek a németekéihez hasonlítanak. Az énekesnőkön és táncosnőkön kívül, kiket óriási hajfonataikról s festett arcukról könnyen meg lehet ismerni. Vannak még a főbb utcákban mesemondók és bűvészek is, kik rögtönzött színek alatt mutogatják magukat.

 

 

VENEZUELA. (1896. 1. 9.) Az angolnak és az észak-amerikai yankeek-nek mostanában történt összezörrenése gyakori emlegetés tárgyává tette Venezuela nevét. Az angol és amerikai viszálykodás oka az volt, hogy az angolok guyanai gyarmatuk határát Venezuela felé tetemesen ki akarták terjeszteni.

Venezuela Dél-Amerika északi részében fekszik. Területe legalább háromszor oly nagy, mint aminő a magyar korona országainak területe. Az ország kisebb része hegyes, leginkább a partvidéken van egy nagyobb hegylánca a Sierra Nevada de Merida, melynek egyes csúcsai 4000 méternél magasabbra emelkednek. Az ország, az amerikai államoknál elterjedt szokás szerint, államok szövetségéből áll s köztársasági szervezetű. Venezuela jóval később, csak a jelen század elején, szabadult fel a spanyolok igája alól, s lakossága igen gyér, a fejlődésnek minden tekintetben alacsonyabb fokán áll. A fővárosban, Caracas-ban, sincs több 70 ezer embernél. Vasútja az országnak csak a tengerpart közelében van. A nagy síkságon tömérdek szarvasmarhát és lovat tenyésztenek. Legfontosabb az északi részeken a kávétermesztés. Évenként mintegy 60 millió korona értékűt szállítanak külföldre. A gyér lakottságának fő oka az, hogy az európai letelepedőkre nézve kedvezőtlen az éghajlata.

 

 

AZ EGYESÜLT-ÁLLAMOK ÉS ANGLIA BIRTOKAI ÉSZAK-AMERIKÁBAN

 

Hasonló állapotok vannak a Venezuelától északkeletre fekvő Brit- Guyana a gyarmatban is. Guyana egyik része, melyet a franciák Cayenne név alatt egykor Szibériához hasonlóan gonosztevők száműzetési helyének használtak, az egész művelt világban hírhedtté lett, mint emberölő éghajlatú vidék. Csekély különbséggel ilyen Guyanának az angolok kezén levő része is. A különbség köztük és Venezuela között mégis nagy, mivel Venezuelában a rendszeres munkát kerülő s vállalkozásokra gyenge spanyol nép lakik, kik más vidékeken is elmaradottabbak, mint az angol szomszédok. Az angol gyarmat fővárosa, Georgetown, bár nem oly népes, mint Caracas, már sok tekintetben mai szabású város. Van benne gázvilágítás, lóvasút, artézi kutak, múzeumok, lóversenypályák, s különböző iskolák. Az angolok erre a vidékre, hol az európai nem képes meggyökeresedni, négereket, kínai munkásokat, úgynevezett kulikat, telepítettek le.

Monroe Jakab (1758—1831) azt hirdette, hogy Amerika az amerikaiaké s Európa államainak nincs joguk beleavatkozni Amerika ügyeibe. Monroe 1816-ban s azután 1821-ben volt az Egyesült Államok elnöke. Az angolok gúnyolódva szoktak beszélni e tanról, valósággal azonban félnek tőle, mert esetleg Kanada elszakítását okozhatja. Ezért Kanadának sokkal jobban kedveznek, mint bármely más gyarmatuknak.

 

 

DÉL-AMERIKÁBÓL (Chile) Iszkray László (1896. 3. 38.) Chile államnak köztársasági kormányformája van. A köztársaság Chilében nem a szabadságot, jogegyenlőséget és testvériséget jelenti, hanem annak az ellenkezőjét. Zsarnokságot, jogárusítást és bitorlást, sőt a hatalmon levők kegyetlenkedését. Chilében a törvényes alkotmány szerint a köztársasági elnököt minden öt évben kellene választani; csakhogy ez nagyon ritkán történik így. Az elnököket rendesen a forradalmak szülik. Mihelyt egyik párt a hatalomra felvergődik, a pártjához nem tartozott elemeket minden hivatalból tűzzel-vassal kipusztítja. Őket azonban nem lehet sajnálni, mert ők is ily módon foglalták el állásaikat. Az új hatalom berendezkedése után kezdődik az igazi hajsza. Nem elég, hogy az új emberek a hivatalokat mind a maguk számára foglalják le, hanem sietnek azokat kizsákmányolni is. A rendőrséget rendesen saját had-fiaikból alakítják, amely nem áll egyébből összeszedett, összefogdosott csőcselékből, vagy a börtönökből kiszabadult fegyencekből. E rendőrségnél minden eladó.

A lakosok száma 3 millió, fele részben bennszülött indián. Több törzsre oszlanak, és kiknek csak a déli részekben lakó egy törzse, az úgynevezett arokani törzs foglalkozik földműveléssel. A többiek a vadonokban nomád életet élnek. A lakosok másik fele a spanyol-indián keverékből, úgynevezett kreolokból és újabbi időben oda vándorolt angolokból, németekből, kínaiakból, japánokból áll; kevés francia és olasz is van. A kreolok a világ legpiszkosabb népe. Legfőbb tulajdonságuk a restség, tisztátalanság és az alattomos ravaszság.

A közlekedés, kivéve pár vasutat, a melyek nagyon drágák, úgyszólván őskori. Aki utazni akar, az vehet magának lovat és bejárhatja az országot, föltéve, hogy valahol a vadonokban le nem veszik a «skalp»-ját az indiánok. A föld termékeny. Megterem ott minden; csakhogy az országnak még kis része van művelés alá fogva, nagyobb része kietlen vadonokból áll. Az éghajlat északon forró, délen enyhe. Az európaiakra nézve nem a legegészségesebb.

*

A 15. század közepén a mai Chile északi és középső része az Inka Birodalom fennhatósága alá tartozott. Magellán volt az első európai, aki 1520-ban Chile területére lépett. A 16. század elején a spanyol konkvisztádorok, miután meghódították Perut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók 1536 és 1541 között az ország nagy részét elfoglalták. Elszigeteltsége miatt Chile csak 1778-ra szerveződött önálló gyarmattá, addig a perui alkirály alárendelt területe volt. Letelepülőket csak a Központi-völgy vonzott, itt alapították meg a mai fővárost, Santiagót 1541-ben. Spanyolországtól gyakorlatilag 1810-ben lett független. wiki

 

 

MAGYAR EXPEDICIÓ CEYLONBAN. Dr. Jankó János. (1896. 5. 70.)

Ez évi január 3-án ismét elindult egy magyar társaság Ceylonba, Kelet-India szigetére. Szalay Imre országgyűlési képviselő az idén Ceylont választotta vadászatra. A Magyar Nemzeti Múzeum is készségesen magáévá tette a tervét. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, dr. Wlassics Gyula, hajlandónak nyilatkozott az utazásban résztvevő múzeumi tisztviselő költségeit fedezni, és e célra 4000 frt-ot utalványozott is. Cél, hogy a vadászzsákmány jól kikészítve kerüljön a múzeumba. Tekintve a nagy tengeri utat, ez múzeumi szempontból elsőrendű követelmény. Ezért az igazgatóság az állattári preparátort, Bárányos Józsefet, adta Madarász, állattári őr mellé.

A társaság január hó 3-án indult el Triesztből az «Imperator» nevű hajón, s január 25-én érkezett meg Ceylonba, Colombo városba. Onnan vasúton mentek a sziget belsejébe a vasúti végpontig, Kandyig. Ez lesz a főszállás, hol a preparáló munkákat is végezni fogják. Az utazók február és március hónapokban gyűjtenek; s aztán visszaindulnak s április második felében hazatérnek.

 

 

 

RÉGI FRANCIA LAKODALMI SZOKÁSOK. (1896. 28. 462.) A múlt században az előkelők családjainak esküvői főképp éjjel történtek. A lakodalmi vendégek este 7 órakor gyűltek össze a menyasszony szülőinek falusi kastélyában vagy párisi palotájában. Aláírták, mint tanúk, a házassági szerződést, s azonnal étkezéshez ültek, mely addig tartott, míg éjfélkor az esküvés megtörtént. A következő nap reggelén díszebéd volt az új házasok és rokonok tiszteletére. A fiatalasszony a szalonba ment, s ott egy díszágyon végig nyúlva fogadta a vendégeket, s esetleg egészen idegeneket is, kik kíváncsiságból jöttek gratulálni. Büszkesége volt a családnak, ha minél többen jelentek meg. Erre az új pár Versailles-ba kocsizott, hol a király Maintenon asszonynál fogadta. Ha a menyasszony hercegnő volt, udvari ebédre is meghívta őket. A fogadás napján az új asszony a versailles-i várban is végigfeküdt egy díszágyon, s az egész udvari személyzet körmenetben vonult el előtte. A menyasszonyok öltözete hófehér mirtuszkoszorúval és narancs koronával van ékesítve, a múlt század végén egészen, tarka volt, s azelőtt piros. Bretagne-ban a középmódú nők ma is régi örökségként maradt piros, arannyal díszített brokátruhába öltöznek. Az első királynő, ki a piros menyasszonyi ruhát nem vette fel s e helyett kék perzsa selyemruhát viselt fehér hímzésekkel és drágakövekkel, Stuart Mária volt.

Újabb divat a menyasszonyi ajándékok kiállítása. Parisban nagy fényűzés dívik, s előkelő házaknál valóságos kis múzeumot állítanak ki. A házakat, lovakat, zongorákat, s más könnyen be nem mutatható tárgyakat, valamint a nyaralóhelyül szánt villát képekben, avagy kisebb mintákban mutatják be.

 

 

 

AZ OTTOMÁN BANK MEGOSTROMLÁSA. (1896. 37. 609.) Különös világot vetnek a török állapotokra az aug. 26-án történt események, amely napon az ottomán bankot megostromolták. Egy kis csapat, alig 80-an Európa egyik fővárosában, melynek közel egy millió lakossága s több ezerre menő katonasága van, a város közepén fekvő középületet elfoglalja. Katonailag megszállva tartja, s midőn a rendőrség és katonaság kivonul ellene, órákig védelmezi magát. Végül sem győzetik le, hanem alkut köt az ostromlókkal. Ezt a vakmerő csínyt az örmények forradalmi bizottsága nem rablási célból, hanem tüntetéskép rendezte. Részint azért, hogy az európai hatalmak érdeklődését még jobban fölkeltse törekvései iránt, részint remélte, hogy forradalomnak lesz kezdete a török kormány ellen.

Az ottomán bank, Törökország legnagyobb pénzintézete, Galata városrészben van, a legelőkelőbb üzletek és a leglátogatottabb utcák között. 1892-ben épült s egészen modern jellegű épület, hatalmas nagy középteremmel. Öt ember elfoglalta az épület kapuit, s adott jelre egyszerre rohantak be az összeesküvők a belsejébe, fölfegyverkezve. Csak az angol igazgató, Sir Edgár Vincent s még egy néhány alsóbb rangú tisztviselő tudott megszökni, a többit pedig, még mielőtt ellenállást fejthetett volna ki, foglyul ejtették

Ez alatt a fővárosban kitört a forrongás. Nem az örmények lázadása a kormány ellen, mint az összeesküvők remélték, hanem a török népességé az örmények ellen. A mohamedán köznép az örmények vakmerőségén elkeseredve, reárontott az örmény lakosságra, kirabolta üzletüket s több száz örményt meggyilkoltak. Magukat a bankban levőket nem merték bántani. A forradalomnak körülbelül kétezer áldozata lett, mivel a mohamedán lakosság még két napig üldözte és gyilkolta Konstantinápolyban az ott lakó örményeket

 

 

PÁRIS A SZEGÉNYEKNEK. (1896. 32. 531.) London után Paris városa gondoskodik legjobban a szegényekről. Az «Assistance publique» (Általános segítség) című egyesület Parisban a szegények számára kenyeret süttet, húst vágat, gyógyszereket készíttet, és élelmi cikkeket gyűjt, mely készletek olcsó áron, esetleg részletfizetésre is adatnak. A részletfizetési módot leginkább az úgynevezett szégyenlős szegények használják föl, kiknek száma Parisban ép úgy, mint Londonban vagy Berlinben folyton szaporodik. Munka- és keresetképtelen szegények kenyeret és húst ingyen kapnak. Az egyesület óriás alapítványok kamatjaiból. és naponként befolyó adakozásokból tartja fenn magát. Az állampénztárhoz soha sem folyamodik. Az intézet sütőháza különféle kórházaknak és jótékony egyesületeknek évenként 400 ezer frank értékű kenyeret szolgáltat. A sütőház 1675-ben a Jardin des Plantes városnegyedben lévő Hotel Scipion-ban lett berendezve. A sütőház raktáraiban 3000 mázsa lisztkészlet van felhalmozva. A múlt év lefolyása alatt 4 millió 843 ezer kilogramm kenyeret sütöttek, melynek kétharmadát a szegények közt ingyen osztottak ki, A többit piaci áron alul szégyenlős szegények vették meg. Hasonlóképen vannak az egyesület mészárszékei is berendezve, melyekben többnyire Ausztráliából és Amerikából szállított jó minőségű ürü- és disznóhúst mérnek.

 

 

 

OROSZ VENDÉGEK A BÉCSI BURGBAN (1896. 35. 574.) II. Miklós cár bécsi útjának alig van köze a politikához, s jelentősége mégis nagy, mert személyes kapcsokat fog fűzni a monarchia és a nagy orosz birodalom uralkodói között. Ez volt a história minden fejedelmi összejövetelei közt a legfényesebb, a legnagyobb következményekkel járó. Az orosz cárral együtt ez időben nem kevesebb, mint két császár, két császárné, négy király, egy királyné, két örökös herceg, egy császári s egy királyi herceg, két nagy hercegnő és három herceg lakta a bécsi Burgot. Ferenc császár családja Schönbrunn-ba volt kénytelen vonulni. Az udvar napi költsége csak a császári asztal ellátására 50 ezer forint volt. Mindennek a plebsz fizette meg természetesen az árát kérges tenyerével, arca verejtékével.

Sándor cár és Frigyes Vilmos porosz király együtt tartották ünnepélyes bevonulásukat a székvárosba. Az utcák-hosszat felállított díszőrség közt Ferenc császár, az összes főhercegek és udvari előkelőségek a Tábor-hídig mentek, elébük. Mindenfelé óriási embertömeg várta és éljenezte az uralkodókat, kik a tüzérség ágyúlövései közt lóháton vonultak be Bécsbe. Másnap érkezett a cárné.

A magyar arisztokrácia is vagyoni súlya és tekintélye arányában vett részt az ünnepélyeken. Sándor cár vitte az első szerepet. Minden szombaton Zichy grófnő adott fogadó estélyeket, melyeken az idegen államok kitűnőségein kívül a magyar mágnásnők is teljes számmal részt vettek.

Sándor cár rendesen Ferencz császár neje mellett foglalt helyet, ami néha érdekes félreértésekre adott alkalmat. A császárné egyik, Sándor cár pedig másik fülére hallott kissé nagyot. Ami azonban nem gátolta Ferencz császár nejét, hogy ő nyújtsa át a cárnak azt a saját kezével hímezett lobogót…

 

 

 

VIKINGEK (1896. 40. 670.) A magyarok beköltözésével csaknem egyidejűleg észak felől Skandináviából egy hatalmas kalóznép özönlötte el Európát. A normann vikingarok, kik vezéreiknek, a tenger-királyoknak vezetése alatt idegen földön, leginkább a tengeren igyekeztek megszerezni a megélhetés eszközeit, amiket terméketlen szárazföldjeik nem adtak meg nekik. Vad nép volt ez. Kalózkirály csak az lehetett, aki „soha sem aludt füstös kalyiba födele alatt és soha sem ürítette ki billikomát házi tűzhely mellett”. Apró keskeny hajóikkal, a „Tajtéknyakú habparipákkal" azonban messze elhatottak. Angliában, Franciaországban (Normandia), Irlandban, Szicíliában országokat alapítottak. Eljutottak Konstantinápolyig, s legelőször fedezték fel Amerika szárazföldjét, fél évezreddel Kolumbusz előtt.

 

 

 

ÓRIÁSI ÉPÜLETEK NEW-YORKBAN. (1896. 49. 821.) Az amerikai óriási épületeket jellemzően «felhő-horzsolók»-nak szoktak nevezni. Ezeket az épületeket nem az amerikaiak szeszélye és nagy versengési hajlama hozza létre, hanem szükségből keletkeznek. Az Egyesült Államok nagy városaiban a házhelyek értéke sokkal nagyobb, mint nálunk. A Manhattan sziget, melyen az óriási New-York város nagyobb része fekszik, összesen csak 22 kilométer hosszú. Ezen az aránylag kis területen nagy helyet foglalnak el a kikötő területei, meg az óriási parkok, melyeket az amerikaiak nélkülözhetetleneknek tartanak. Ezért, hogy a telek árának kamatjai megtérüljenekr már több emeletre kell építeni. New-Yorkban a felhőhorzsoló épületek száma óriási mértékben szaporodik. Régebben a legmagasabb épület volt a szentháromság templomának 86,4 méter magas karcsú tornya, mely egyenlő magas volt a Capitoliummal, s ezért sok ideig messze kitűnt New-York ház-tengeréből. Ma már sok magasabb épület van. A magyarországi eredetű Politzer, a «World» című napilap szerkesztője 1,8 méterrel magasabbra építtette fel szerkesztőségi palotáját. A Szent Pál épület 25 emeletével 92,1 méter magas, s az életbiztosító társaság 21. emeletes palotája 93,6  m magas. A leghatalmasabb azonban mindannyi közt a most épülő nagy ház a Row parkban, mely 27 emeletes s 115,8 méter magas, közel olyan, mint a Gellérthegy magassága. Ezek az óriási lakóházak csaknem általában vasszerkezetűek, s nemcsak egy felhúzó gép (lift) van bennük. Vasszerkezetük okozza, hogy aránylag hamar felépülnek, s hogy egyeseket könnyen lehet egy helyről a másikra szállítani. Az óriási házak tetején újabban mesterséges kerteket készítenek játszóhelyekkel a házban lakó gyermekek számára.

 

 

 

KORZIKAI KÉPEK. Láng Menyhért. (1896. 51, 854.) Bár a szigetnek majd mindenik helysége történelmi nevezetességű és festői szép fekvésű: a fő figyelmet mégis csak Ajaccio érdemli meg. A húszezer lakosságú városnak egyik elhagyott szűk terén, a Place de Letitián van egy kis szürke emeletes ház, melynek homlokzatán ezt a márványtáblába vésett feliratot olvashatja az arra járó szemlélő: „Napoleon est né dans cette maison le 15 aoűt 1769.” (Napóleon ebben a házban született 1769 aug. 15-én).

Keskeny lépcső vezet fel a komor folyosón a bejárathoz, mellyel szemben az első szobában egy nagy kerek asztalnál szoktak volt üldögélni Buonaparte Carlónak, Ajaccio egykori ügyészének gyermekei, leckéjüket tanulva. Rendesen a másodszülött Napóleon tett rendet testvérei között.

Ajaccio fekvése és környéke bájoló. A város előtt a tengeröböl, melyet a festői környezetű «Sanguinaire» szigetek világító tornya határol. Túlsó partján már Szardínia hegyei kéklenek elő, belsejében a narancs, citrom, rózsaerdők s a meleg földövi növényzet egész bűbájos flórája. Ajaccio páratlan éghajlata bírta rá a bécsi udvar orvosi köreit, s elsősorban a király házi orvosát, Wiederhofer bárót, ki Korzikának, illetőleg Ajacciónak egyik leglelkesebb szószólója, hogy Ferencz Ferdinánd főhercegnek téli tartózkodásra Korzika fővárosát ajánlják.

 

 

Kuba szigete (1896. 20. 324.) félszázaddal ezelőtt csaknem Franciaország tulajdona lett. Krisztina spanyol királynő ugyanis adósságai megfizetése végett áruba bocsátotta a spanyol gyarmatok egy részét. A párisi spanyol követ, Campazano, alkudozásokat folytatott e célból Aguado bankárral, Talleyrand herceggel és Lajos Fülöp királlyal. Az alku első pontját, hogy Franciaország Kuba szigetéért 30 millió frankot fizessen, nehézség nélkül elfogadták. Porto Rico és a Fülöp szigetek eladásánál Lajos Fülöp sokallta a kért 10 milliót. Csak 7-et ajánlott oly ürügy alatt, hogy emiatt valószínűleg háború lesz Angliával. Campazano, ki Spanyolország megalázásának tekintette az egész alkudozást, ezt az ajánlatot elegendő oknak tartotta a szakításra; hirtelen fölugrott a székéről, s az összes papírokat a kemencébe dobta.

*

Weyler tábornok, Kuba mostani katonai parancsnoka teljes spanyol nevén Valeriano Weyler y Nicolau, német eredetű, de, már régóta spanyollá lett családból származik. A Spanyolország keleti oldala mellett levő Mallorca szigetének Palma nevű városkájában született 1839 szept. 17-én. Nyers, de jó katona. A spanyol hadsereg tábornokai közt a legjelesebbek. Egyszersmind a legkíméletlenebb modorú is. Kubában éveken át tartózkodott; de a kubaiakkal sem rokonsági, sem társadalmi összeköttetésbe nem lépett, s ezt most egyik érdemének tekintik. A legutóbbi kubai lázadás alkalmával az ő hadcsapata több fölkelőt halomra lőtt, mint a többi csapatok együtt véve. A kubaiak mészárosnak nevezték el. Kíneveztetésének híre dühvel vegyes rettegéssel töltötte el a fölkelőket. Egyszersmind fokozta abbeli reménykedésüket is, hogy az Egyesült Államok kormánya, annál hathatósabb lépéseket fog tenni érdekükben.

 

 

MACEO, A KUBAI HŐS. (1896. 52. 875.) A jelen december hó 9-én örömmel töltötte el Madrid lakosságát egy Kuba szigetéről érkezett távirat, mely azt tudatta, hogy a kubai fölkelés lelke és vezére, Maceo Antal, Punta-la-Brava mellett december 7-én egy ütközetben elesett. Spanyolország majdnem két év óta viaskodik a kubaiakkal, tömérdek pénz- és véráldozatot hozván, hogy gyarmatbirtokainak gyöngyét, a már annyiszor föllázadt Kubát, hatalma alatt megtarthassa. E nagy küzdelemnek a fő okozója a mulatt származású Maceo volt. Húsz éves kora óta folyvást arra törekedett, hogy szép sziget hazáját fölszabadítsa a spanyol uralom zsarnoksága alól. Most 28 évi kitartó fáradozása után örökre csöndes emberré lett.

Tizenhat évig élt Maceo Jamaikában, várva az alkalmat, hogy Kubába ismét visszatérhessen. Megunván a várakozást, New-Yorkba ment, hogy az Egyesült Államok west-pointi katonai iskolájába vétesse föl magát. Azonban sem kora, sem nemzetisége (mulatt néger), sem vagyontalansága nem kedvezett ennek a szándékának. Végső elkeseredésében, mivel egyéb szakbeli képzettsége nem volt, a végsőre határozta el magát: szolgálatba lépett. Később 25—30 000 főnyi gyülevész hadával Spanyolországnak több mint 100 000 emberből álló rendes seregét annyira tudta ellensúlyozni azon napig, mikor a kubaiak nagy szerencsétlenségére elesett. A hírlapok emlegetnek olyan föltevést is, hogy

Maceo orgyilkosság áldozata lett volna. De ezt semmi sem bizonyítja. A véletlen úgy akarta, hogy a csatamezőn végezze életét a még csak 48 éves, testben és lélekben egyaránt kiváló kubai hős.

 

 

Elfogott kubai fölkelők (1897.  4. 59.) Maceo halála óta is keményen tartják magukat a kubai szabadságharcosok. Mintha kevesebb szerencséjük volna a spanyol rendes katonasággal való összeütközéseiknél. Különösen a legutóbbi csatározásokban sokan foglyul estek közülük. Egyik mai képünk (amit nem vettünk át) épen olyan esetet ábrázol, midőn a spanyol gyalog és lovas katonák egy csapat elfogott fölkelőt kísérnek a csatatérről a legközelebbi faluba.
 

 

 

SPANYOL KATONÁK ELFOGOTT KUBAI FÖLKELŐKET KISERNEK.

 

Egész tarka egyvelege látható itt a különböző törzsű fölkelőknek: fehérek, feketék, mulattok sorakoznak egymás mellé. A spanyol lapok fennen hangoztatják, hogy a mily kegyetlenek a felkelők, a kezeikbe kerülő spanyol katonák iránt: ők épen oly emberségesen bánnak foglyaikkal. De elég csak az «irgalmatlan» Weyler spanyol vezérre gondolnunk, hogy ez állítás megbízhatóságában kételkedjünk. Sokkal nagyobb itt a gyűlölet az ellenségek között, hogysem egymás iránt kíméletre és igazán emberséges bánásmódra hajlandóknak tarthassuk őket.

 

 

A kubai háborúról (1897. 6. 89.) Két esztendeje, hogy Spanyolország legnagyobb és legértékesebb gyarmatbirtoka, Kuba, véres és makacs harcot folytat az anyaország ellen, melynek rossz kormányzásától s kizsákmányoló rendszerétől minden áron függetleníteni akarja magát. Mint szabad s önálló köztársaság kér magának helyet a független államok sorában. A háború vége, úgy látszik, még nem egyhamar fog bekövetkezni. A spanyolok azt vélték, hogy a kubai fölkelők egyik vitéz vezérének, Maceónak, 1896. december 4-én történt eleste végső csapás volt híveire nézve; de ebben csalatkoztak. Hiszen Maceo elhunytával sem szűkölködnek a fölkelők derék vezetőkben. Ott van a fővezérük, Gomez Maximo, ki már az 1868-—78-iki nagy fölkelés küzdelmeiben is nagy szolgálatokat tett hazájának.

Ezelőtt két évvel a fölkelés első mozgalma csak mintegy 900 fegyverzett emberrel indult meg, s hogy e kis csapattal szemben 15 000 spanyol katonaság állt a szigeten. Az erők e roppant aránytalansága magukat a fölkelőket is komolyan aggasztotta, mert, mint megvallottak, a fölkelés még félig sem volt előkészítve, mikor az első puskalövés eldördült. Annyira nem volt előkészítve, hogy például a hazatérő Gomez 4-ed magával és Maceo is csak 24 emberrel kötött ki Kuba partjain. Spanyolország aztán egyre gyarapította a hadi erejét, mely Maceo halálakor már 230 000 főnyi rendes és 120 000 főnyi önkéntes hadi népből állott. A bennszülöttek az egész szigeten csak 50—60 ezer embert küldhetnek táborba, s ezeknek kétharmada fehér, egy harmada színes bennszülött. Ki tudnának a kubaiak százezer, vagy még több katonát is állítani; de nincsen elég fegyverük. A most használt fegyvereiket, legnagyobb részt a spanyoloktól szedték el. A kubaiak részint ügyességgel, részint vakmerő vitézséggel már igen sok zsákmányt ejtettek fegyverben és készletekben, két ízben pedig egy-egy jól megtöltött hadipénztárt is elfogtak a spanyoloktól. Vasúti vonatait vagy fölszerelési raktárait is több helyütt sikerült kifosztaniuk. Ezeken felül különösen Gomez Maximo több spanyol erődöt és várost is elfoglalt a sziget keleti részein. A kubai fölkelő sereg gyalogságból, lovasságból és tüzérségből áll; de van a fölkelőknek néhány parti járatú gőzhajójuk is, melyek részint a sziget egyes révei közt, részint amerikai kikötőkkel közlekednek. Ezekre a hajókra különös gondot fordít a kubai kormány, mert zaklathatja velők a spanyolokat is, kiknek igen rozzant szerkezetű, hitvány, avult gépű s többnyire oly nagy hajóik vannak a kubai vizeken, hogy a partmelléki apró szigetcsoportok közt nem mozoghatnak, sem pedig a kisebb révekbe be nem úszhatnak. A fölkelés minden ügyének szervezését, vezetését és intézését a «kormány» tartja a kezeiben. Mert kormánynak nevezi magát az a kiváló férfiakból álló testület.

A spanyol sereg a sziget legnyugatibb részein, főleg Havanna fővárosban és környékén működik. Fővezére Weyler*, ki, mivel Madridba küldözött dicsekedő telegramjait az események sehogy sem akarják igazolni, kegyetlenséggel akarja a felkelést elfojtani. Az elfogott tiszteket irgalom nélkül agyonlöveti, de a fölkelők közlegényeivel, sőt magával a föld népével is igen embertelenül bánik. Ezekért természetesen nem marad el a megtorlás, ha alkalom nyílik rá. A felkelők is rombolnak, pusztítanak ott, a hol erre hadászati okból szükség van; de különben a hatalmukba eső spanyol foglyokat nem lekaszabolni, hanem megnyerni igyekeznek; és mondják, hogy kivált a kényszerült önkéntesek közül számosan örömest szegődnek a fölkelőkhöz. De nem vonakodnak az átpártolástól a rendes katonák sem, mert ellátásuk nagyon hitvány, zsoldot pedig néha egész hónapon át sem kapnak. Ezért a seregben általában nagy az elégedetlenség és kevés a harci kedv.

Ha a spanyolok maradnának győztesek ebben a háborúban, hogy a szigeten a rendet és nyugalmat fenntarthassák, legalább 200 000 főnyi hadsereget kell ott tartaniuk őrségül. Ezt Spanyolország csak pár évig sem bírhatna meg, mivel átlag minden egyes katonája most is mintegy 5 forintjába kerül naponként. S a roppant költséget hazulról kellene ide küldeni, mert a nagyrészt pusztasággá tett sziget, adózásra képtelen volna. Ha azonban magára hagynák Kubát; az a maga erején föl tudna lendülni annyival inkább, mert természeti kincsekben gazdag földje, amelyen most csak 1 750 000 lakos él, 8—9 millió ember eltartására is képes. (Jelenleg 11 millió a lakosság. wiki) Különösen a belső részeiben nagy települések létesülhetnének, mert ott még ma is bőven van vadon heverő, gazdátlan föld. Ezeket szabadelvű törvények és intézmények oltalma alatt jóravaló munkások és vállalkozó tőkepénzesek is szívesen megszállnának.

*

Valeriano Weyler y Nicolau (katalanisch

: Valerià Weyler i Nicolau) (* 17. September 1838 in Palma de Mallorca; † 20. Oktober 1930 in Madrid) war ein spanischer General und Gouverneur.

 

 

 

A KRÉTAI ZAVARGÁSOK.(1897. 11. 170.) Teljes egy hónapja már, hogy az európai nagyhatalmak szükségesnek látták a beavatkozást a görögök és törökök között Kréta szigetén fölmerült zavarok lecsendesítése végett. A nagyhatalmak ismételt fölhívásai dacára nincs lényeges eredménye a föllépésnek. A kis görög nemzet, mely csekély katonaságán kívül a hadviseléshez oly annyira szükséges pénzben is nagy hiányt szenved, nem mer nyíltan fellépni a nagyhatalmak ellen; de mindamellett egy percig sem szüntették meg hadi készülődéseiket. Igaztalansággal vádolják a nagyhatalmakat, kiknek látszólagos engedékenységük mellett birtokukba vették csaknem az egész szigetet, s mintha állandóan ott akarnának maradni. A nagyhatalmak a diplomáciai lépéseken kívül alig tettek egyebet, mint hogy néhány hadihajójuk legénységével megszállották Kréta szigetének egy pár kikötő városát s ott kitűzték lobogóikat. A legelső ily megszállott hely a lázadók főfészke s egyúttal a török kormányzó székhelye, Kanea város volt, mely a sziget északi részének legnevezetesebb megerősített helye. Kaneában február 15-én 100—100 angol, orosz, francia és olasz s 50 osztrák-magyar matróz kötött ki és a város felett levő föld-sáncon, a törökökével együtt kitűzték saját lobogóikat. A városban szállásokat rendeztek be. Ugyanezt tették később két más városban is. A görögök nyugodtan nézték e megszállást, de azért a sziget többi részein zavartalanul folytatták a csatározást és hódítást.

Krétában a jelen században ott letelepedett néhány ezer (88 000) arab és török kivételével alig van más, mint görög (205 000). Arabok csak Kanea mellett laknak egy külön gyarmatban. A mohamedánok is általában görög eredetűek, bár részben már századokkal ezelőtt tértek át az iszlámra őseik.

A zord hegységekkel borított szigeten nagyon kevés tágasabb völgy van; ellenben különösen az északi részeken sok a kisebb hajókkal megközelíthető kikötő. Ezért a lakosok inkább járnak hajóval, mint a szárazföldön, hol rablók veszélyeztetik a közlekedést. A régi időkben több ízben élvezett Kréta szigete önállóságot, de soha sem volt egységes ország, hanem csak apró törzsek szétdarabolt hazája. Volt idő, mikor 30-nál több független városi köztársaság volt e szigeten. Ma is jóformán független az egyik rész a másiktól, s nem ritka eset volt, hogy a szomszédos területek a gyenge török kormány alatt valóságos háborúkat folytattak egymás ellen. Ez a pártoskodás azonban nem gátolja őket, hogy most, midőn az utált török hódítóiktól reményük van megszabadulni, egyesült erővel lépjenek föl.

 

 

VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ UDVARA. (1897. 30. 485.) Az 1819 május 24-én született Viktória 1837 június 20-án lépett a trónra. Egy évvel később, 1838 június 28-án koronáztatott meg hagyományos szertartású nagy pompával.

 Az angol királynő legnagyobb rangú udvari hölgye a Mixlreas of the robes (főudvarmesternő), s azután következik nyolc ladies of the bedchamber (kamarásnők), nyolc dísz-leány és nyolc udvarhölgy. Ezeknek átlagos fizetése 3—4000 forint. Szolgálattételük igen könnyű, mert legfeljebb háromszor kell egy évben 14—14 napra az udvarnál megjelenniük. Továbbá az udvari ünnepeken összesen 200 000 frt tiszteletdíj mellett szolgálatára áll még a királynőnek nyolc kamarás és nyolc apród, továbbá több szertartásmester és több ajtónálló. Minden udvari méltóság mellé szolgák vannak beosztva. Az udvari orvosok tiszteletdíját a szerint állapítják meg, amint szolgálatukat teljesítik. Állandóan is kell lennie a királyi palotában egy orvosnak. Ezek mintegy 30 000 forintba kerülnek évenként. Az udvari zenekar, mely Albert királyi herceg életében minden este játszott az ebéd alatt, most pihen, de azért 20 000 forint évi fizetését rendesen megkapja. Egykor volt még az udvarnál egy negyven tagból álló, úriasan fizetett dísztestőrség is (beefeaters), melynek tagjai a Tudor-korszak festői öltözetében jártak. A testőrség kapitánya mindenkor angol peer volt. 12 000 forint fizetést húzott. Még ma is sok angol nemes húzza ily címen a fizetést, de kötelességük jóformán semmi. Éveken át nem működnek, a testőrség szerepét a rendőrség vette át.

 

 

 

 

 

Oktatás

 

 

AZ ORSZÁGOS TANSZERKIÁLLÍTÁS DEBRECENBEN. (1894. 34. 556.)…Az igazgatóság nagy munkával végezte a rendezést, melyről egy 40 ívre terjedő nyomtatott tárgyjegyzékkel számolt be az aug. 18-an történt megnyitó ünnepély alkalmával. A negyven termet és zárt folyosót betöltő szakkiállítás több mint 600 kiállítójának sok ezer kiállított tárgyát foglalja magában. Napokba kerül, míg az ember e ritka gazdagságú kiállítást figyelmesebben végig nézegetheti. A megnyitásra megjelent vendégek két óra hosszat járták a termeket, de ennyi idő alatt csak futólag pillanthattak be minden kiállítási csoportba.

A debreceni kereskedők valóban szolgálatot tettek a tudománynak, mikor a fényes palotát, s benne a pazar művészi díszítésű nagytermet építtették. Itt rendezték a kiállítás főcsoportját, azzal a célzattal, hogy a tantárgyaknak különböző tanszereit szakszerűen, egybefüggésük szerint csoportosítsák. Ezzel a különböző fokú és jellegű iskolák tanításának egymáshoz való viszonyát tisztázzák és fejlesszék.

Az elemi iskoláktól a közép- és szakiskolákig minden taneszköz együtt található: 1. a földrajz, történet, nyelvtan. 2. a természetrajz, természettan, vegytan, mértan, számtan. 3. a bölcsészet s egyéb tárgyak köréből. A kiállítás alatt lefolyó tanácskozások egyik leg-fontosabbja, az iskolai ének- és zeneoktatás ügyét tárgyalja. A Jankó Pál és Schneller Lajos zongorái új korszakát teremtik meg e művészeti oktatásának, főleg leánynevelő intézeteinkben. A Jankó-féle zongora már ismeretes, a külföldön már elterjedt hangszer ismertetésére Lipcséből kellett egy magyarázó, bemutató zeneakadémiai tanárt megbízni. A Schneller Lajos zongoráját  pedig maga a feltaláló budapesti zenetanár ismerteti.

 Az előcsarnok az országos tanszermúzeum gyűjteményeiből főleg a kézügyesítő munkák sorozatait mutatja. Az udvaron az iparoktatás tananyaga van csoportosítva. Az udvar hátterében van a tornacsarnok és az iskolai fűtő, szellőztető, fürdő készülékek csoportja. A református főiskolák, a középiskolák és képezdék kiállítása látható 12 teremben. Kiegészítő része ezeknek a fiúiskola sokféle és gazdag gyűjteménye, a «kézügyesítő póttanfolyam» tanítóinak érdekes kiállítása.

 

 

 

H0GYAN NEVELIK AZ OROSZ CZÁROKAT (1894. 45. 746.) A trónörökösök nevelésének is megvannak a maga hagyományos elvei, melyek még nagyrészt ll. Katalintól erednek. Ő volt az első, aki unokái neveléséhez tervet dolgozott ki, Locke és Rousseau neveléstani elvei nyomán. Legjellemzőbb volt ez a kitétel: se költészetet, se zenét ne tanítsanak a fiatal nagyhercegeknek, mert igen sok időt kellene szentelniük rá, hogy ezekben valami tökélyre jussanak. Tudjuk, hogy a fiatal nagyhercegek művészi nevelése máig is sok tekintetben hiányos. Maga Katalin cárnő a svájci La Harpe-ot bízta meg unokái nevelésével, dacára annak, hogy a francia forradalommal rokonszenvező nézetei nem voltak előtte titokban. La Harpe teljesen megelégelte a Soltykov és Protoszov-féle nevelők metódusát, kik inkább voltak növendékeik patikárusai, akik a legpedánsabban ügyeltek a nagyhercegek gyomrára, emésztésére, s erről mindennap részletes jelentésben számoltak be.

Hogy Pál cár gyermekeinek nevelése épen nem lehetett valami kényelmes feladat, azt sejteni engedi a fiatal berezegek nyugtalan vére. A későbbi Konstantin nagyherceg nem csak rúgott, harapott, de meg is botozta nevelőit. Egyiknek, Sackennek, azt felelte, hogy nem akar olvasni, mert látja, hogy Sacken is, dacára, hogy mindennap olvas, mindig ostobább lesz. Ily fellépések után nem csoda, hogy kötéllel kellett fogni a nevelőket a nagy orosz bojárok zabolátlan csemetéihez.

Katalin cárnő nevelési reformja volt az első lépés a bárdolatlan orosz erkölcsöknek a finomabb nyugati modorhoz való hozzá-simulására. Az orosz cároknak ez adta meg először az európai műveltség zománcát. Nagy Péter még szükségesnek tartotta nyugati nyelvekből fordíttatni oroszra illemtani könyveket és művelt társalgókat, hogy ezzel hozzászoktassa oroszait, hogy pl. a lerágott csontokat ne tegyék vissza a tálba.

Szokás szerint valami mesterséget is kellett az orosz trónörökösnek tanulnia. Alexej az esztergályosságot választotta, s egy francia esztergályos így referál Nagy Péter cárnak fia előhaladásáról: „Ő Fensége a czárevies gyakran volt házamban s már igen jól esztergályoz; úgy látszik, nagy kedve van hozzá”.

Idővel aztán megszaporodtak a tanulmány tárgyai is, melyekkel az orosz trónörökösöknek foglalkozniuk kellett. Nézzük milyen elvek szerint vezette Miklós cár legidősebb fiának, az oly szerencsétlenül kimúlt II. Sándornak nevelését, 12 éven át nevelője, Sukovszky. A trónörökösnek mindennap 6-kor kellett fölkelnie. Miután elvégezte ájtatoskodását s megreggelizett, lecke óráira kellett készülnie.

Légió volt a lecke-tárgyak száma. Nyolc éves korától 12-dik évéig az első osztályban írás és olvasáson kívül gyakorlati logikával, a geometria elemeivel, számtannal, filozófiával, elméleti logikával (ideértve a hittant és bibliai történeteket) foglalkoztattak a trónörököst, míg a második osztályban fizikai földrajz, fizika, növény-, állat- és embertan kerültek sorra. Továbbá bevezetés a politikába, történelem és politikai földrajzba, statisztika, erkölcstan és metafizikába. A most elhalt cár nevelése egyoldalúan katonai volt. Sándor cár különös buzgalommal fordult a történeti és földrajzi tanulmányok felé is. Különösen fontos helyet foglalt el nevelésében a sport és torna minden neme.

Vas egészségével, atléta termetével, melyet folytonos gimnasztikai gyakorlatokkal is edzett, III. Sándor igazi típusa volt a férfias szépségű Romanovoknak.

 

 

 

A RÉGI MAGYAR DIÁK-ÉLETBŐL V. S. (1895. 6. 90.) Magyarország főpapjai díszes sorának egész nemzedékei nyerték tudományos és szellemi kiképzésűket abban a nevezetes tanintézetben, mely a Collegium Germanicum neve alatt emelkedett világhírre. Pázmány Péter által buzgón támogatva, a magyar katolikus teológusok Mekkája volt századokon át. Alig látunk valakit díszes egyházi polcon, aki emelkedésének alapjait ne ott vetette volna meg. Az intézet egész múltja karöltve halad politikai és művelődési életünk fejlődésével.

Magyar, osztrák, elszászi, bajor, francia, Rajna vidéki, sziléziai, svéd, westfáliai, tiroli, vegyesen látogatta azt a fényes intézetet. Magyar legalább 12 fordult meg évente az intézetben, mióta Gergely pápa ezt a számot megállapította. Valamivel több hely jutott a németeknek.

Ha a fölvétel bevégzett ténnyé vált, s a rektor erről hivatalosan értesítette is a folyamodót, ennek a szerencsés sorskegyeltjének nem akadt más dolga, mint fölkapni egy megrakott társzekérre, melyen vásárra menő kalmárok vitték portékáikat az örökös tartományokba. Onnan a legelső gályán duzzadó erszénnyel megkezdi viszontagsággal teljes utazását Velencén át Rómába. Ügyelni kell arra, hogy ha csak egy éjét töltött is a jövevény diák a kollégium falain kívül, eljátszotta minden jogát a fölvételre. Minden újonnan belépőnek három napot kellett teljes zárkózottságban töltenie. Azután megáldozni a Szent Péter templomban, mire kikérdeztetvén a páterek által lelki állapotuk felől, végre fölvehettek a talárt, s beléphettek a novíciusok sorába. De csak hat hó múlva esküdtek fel, rendesen pünkösd napján, nagy ünnepélyességek között.

Az egész kollégium legfőbb felügyeletét hat bíbornok vezette. Ennek élén a rektor állott a segédjével, ki a külső rend fenntartására ügyelt fel.

Nyolc kamra, mindenik egy-egy szentről elnevezve, fogadta magába az összes növendékeket. Mindenik kamrában superlátos ágy, szék, asztalka és szekrény volt. A kamra feje egy-egy prefektus, rendesen idősebb pap volt. Ezeknek szigorúan kötelességévé volt téve az alájuk rendelteket szemmel tartani. Csak hét órán át volt szabad aludniuk, s azután kezdetét vette a tanulás. Ez úgy folyt, hogy a leckét régi módszer szerint, diktálás után írták, azután bizonyos órákon egybegyűlve, a hallottakat ismételték s azok felett vitatkoztak. Kétszer egy évben, májusban és szeptemberben tartottak vizsgálatot, melyet a hanyagabbaknak néha meg is kellett ismételniük. A kiválóbbak közül minden osztályban egy-egy bidellust  (pedellus) választottak ki, aki nem közönséges kiváltságokkal bírt, és vezette a többség tanulmányait is. Minden nap egy félórán át a gregoriánus énekek gyakorlata volt kiszabva, melyből évente szintén vizsgálatot tartottak.

Nincs az a kaszárnyáé vér és vas mai uralma alatt, mely a zsarnoki idomítás szorosabb fegyelmével nevelné a katonaságot, mint századokon át a vallásos hit apostolait ez az intézet.

Egy múlt századi latin forrás, Július Cordara jezsuita monográfiája után.

*

The historiographer Julius Cordara, who lived near Ricci and seems to have known him intimately, deplored this choice: "Eundem tot, inter iactationes ac fluctus .

http://www.newadvent.org

 

*

A „germanikumot”, hivatalos nevén a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum de Urbe intézményét az 1552-ben alapított német, illetve 1578-ban alapított magyar kollégium egyesítésével III. Gyula pápa hozta létre 1580-ban.

http://gyor.egyhazmegye

 

 

A NŐOKTATÁS AZ ÉSZAK-AMERIKAI EGYESÜLT-ÁLLAMOKBAN Krécsy Béla. (1896. 11. 161.) Az európai műveltségnek elmaradottsága az, hogy a női tehetséget még mindig a férfiénál alsóbb rendűnek véli, szűk térre korlátozza. Amerikának a nők szellemi fölszabadítása terén tett óriási haladását oly lassú léptekkel követi, hogy ki tudja, mennyi idő fog még eltelni, míg Európa művelt népei a szellemi téren oly egyenlőséget biztosítanak a nőknek, amilyet azok az Egyesült Államokban már évtizedek óta élveznek?

Az amerikai nőoktatás rendszere leginkább abban tér el a miénktől, hogy ott úgy az elemi, és középiskolákon, mint az egyetemeken is, a vegyes oktatás dívik. A fiú- és lánytanulókat ott az iskolákban mindvégig együtt tanítják. A fiú- és leánytanulók nincsenek egymástól csoportok szerint különválasztva, hanem vegyesen ülnek. A középiskolák felsőbb osztályaiban szokásos, hogy a lányok az első padokban ülnek, a fiúk pedig a hátsó padokban foglalnak helyet. Nincs zsúfoltság, mert a tantermek tágasak és rendesen csak kevés számú tanuló van bennük elhelyezve. Ezt az amerikaiak igen fontos dolognak tartják. Az Egyesült Államok elemi és középiskoláiban a nőtanítók száma átlag 68 %.
 

 

 

TESTGYAKORLÁS: GYAKORLATOK VASGOLYÓKKAL

 

Nagyon óvakodnak az amerikai tanítók, hogy hosszú leckékkel ne untassák, s ne terheljék túlságosan a tanulókat se testileg, se szellemileg. Az egy-egy tárggyal foglalkozó leckék rendesen rövidek, 20—30 percig tartók, azután más tárggyal frissítik fel az elmét. Ugyanazt a tantárgyat napjában többször veszik elő. Továbbá az is szokás, hogy napjában bizonyos időközökben 2—3-szor is megszakítják a leckéket, s olyankor a tanulók helyeikről felállva, magában a tanteremben 3—5 percig tartó különféle mozgási, testtartási és lélegzési gyakorlatokat végeznek. Ilyen u. n. szabad-gyakorlatok a vasbotokkal és vasgolyókkal végzett gyakorlatok különösen kedveltek. Azok, úgy a helyes testtartásra, mint a test edzésére, erősítésére igen jó hatással vannak.

Ma már nincs Amerikában egyetlen tudományos pálya sem, melyre a nők nem találhatnának alkalmat tetszésük szerint való kiképeztetésükre. Alig is van ma már oly tudományos pálya, melyen Amerikában nők meg nem kísérlettek volna erejüket. A tapasztalás ez irányban azt bizonyítja, hogy a női tehetség a férfi tehetséggel bármely tudományos pályán megbírja a versenyt. A női tehetséget a szellemi pályák bármelyikéről eltiltani nemcsak fölösleges és korunk szabadelvű irányával meg nem egyező alaptalan elfogultság. A férfiak részéről valóságos önzés, mi az erősebb nemhez a gyöngébb nemmel szemben egyáltalában nem méltó

 

 

A budapesti piarista kollégium története (1895. 29. 475.) Ilyen cím alatt jelent meg a napokban egy nagy negyedrétű, ötödfélszáz lapra terjedő, illusztrált könyv. A munkát Takáts Sándor tanár írta és Hornyánszky Viktor nyomtatta.

A budapesti piarista kollégium Pest városának legrégibb iskolája. 1717-ben alapította a főváros, s szakadatlanul működik. Fennállása óta százezer tanuló nyert benne oktatást, a hozzá csatolt«nemzeti fő elemi oskola »-ban pedig több mint negyvenezer.

Ez intézet falai közt élt közel negyedszázadig Dugonics András (1740-1818), Révai Miklós (1750-1807). Itt tanultak egykor: Vörösmarty Mihály, Lenau, Petőfi Sándor, báró Jósika Miklós, Katona József, Bajza, Verseghy, Bacsányi János, Széchenyi István gróf és titkára Tasner, Dessewffy József, Toldy Ferencz, Fejér György, Ráday Gedeon gróf, Martinovics Ignácz, Madách Imre, Pauler Gyula, Mészáros Lázár, az első magyar hadügyminiszter, Perczel Mór, Szentkirályi Mór, Klauzál Gábor, egy sereg egyetemi tanár, író, miniszter, képviselő, művész, fővárosi polgármester.

 

 

 

A FELNŐTTEK OKTATÁSA (1897. 5. 67.) Az országgyűlésünk a népoktatási törvényt 1868-ban alkotta. A külföldről haza tért nagy hazánkfia, Tiirr István, vetette fel a felnőttek oktatásának eszméjét, minthogy erről a törvény külön nem gondoskodott. A fővárosi népoktatási kör alakításának eszméjéért föllelkesült Irányi Dániel tette meg az indítványt a központi körnek bizottsági ülésén. Az első évi jelentés, mely 1871. július 19-én adatott ki, már arról tanúskodik, hogy 25 rendes tanfolyamban, és a városi kényszer-dologházban 1880 egyén részesült oktatásban. A lefolyt 25 év alatt pedig összesen 14 819 férfi és 11 235 nő, vagyis együttvéve 26 054 felnőtt egyén részesült a kör útján ingyen rendes oktatásban és láttak el részben ingyen tanszerekkel. A Budapesti Népoktatási Kör példa adóan hatott a társadalomra. Megmutatta, mit kell és lehet tenni társadalmi úton is a közművelődés érdekében.

A kör népszerű előadásaival nemcsak a legszükségesebb ismeretekkel látta el, hanem a magyar nyelv megtanulására is serkentette az önként jelentkezett hallgatókat, kik örömmel ragadták meg az alkalmat műveltségbeli fogyatkozásaik pótlására, s a magyar nyelv elsajátítására. Legújabban azt határozta el a Népoktatási Kör, hogy tanfolyamai mellé könyvtárakat is állit, s hogy a szegény leányok számára ingyenes háztartási tanfolyamokat fog szerezni.

 

 

Arany János tanárrá való meghívása Benkő Imre (1897. 773.)  A szabadságharc viharos idején bezárultak az iskolák. A nagykőrösi régi református kollégiumban is «elhallgattak a Múzsák». Házőrzőül csak két öregebb tanára maradt otthon: Varga János és Fitos Pál, míg a fiatalabb Galgóczy Károly tanár az ifjúság serdültebb részével kardot kötött, s a csatatérre ment.

Az iskola az 1849. év őszén kezdte meg újra működését 140 növendékkel, a régi lineáris rendszer szerint úgy, hogy az alsó osztályokat végzett deákok tanították. A felső osztályokban pedig az előbb említett két öregebb tanár mellett előbb Fazekas Lajos, majd Ozsváth József ideiglenes tanárok vezették az ifjúságot. Az iskolát kormányzó egyháztanács megválasztotta 1850. április 7-én a költészet és szónoklat tanszékére Mentovich Ferenczet, a természetrajz, chemia és az elméleti gazdaságtan tanszékére pedig Jánosi Ferenczet, kik mindketten tevékeny részt vettek a nemzeti küzdelemben, lőpor- és gyutacs-készítéssel mozdítván elő a haza védelmét. A két bujdosó a nagykőrösi iskolánál menedéket és alkalmazást, az iskola pedig bennük kitűnő tanárokat talált.

Az 1850. év azonban nehéz helyzetbe juttatta a hazai protestáns iskolákat. Az abszolút kormány kiadta az «Organisations-Entwurf»*-ot, s elrendelte, hogy minden középiskola ennek követelményei szerint szervezkedjék, különben elveszti nyilvánossági jogát. Súlyos anyagi áldozatot kívánt e szervezés a fönntartó testületektől, midőn a 8 osztályú főgimnázium ellátására 12 rendes tanár alkalmazását követelte. Az «Entwurf» szerint szaktanári rendszert kellett alkalmazni, az egyháztanács fölszólította régibb tanárait, hogy mely szakok ellátására vállalkoznak. Szász Károly, a mostani nagyérdemű püspök, ki már akkor is, mint alig 22 éves ifjú, több sikerült költeményével figyelmet keltett, ajánlkozott, hogy ő átveszi a matézis tanítását, a magyar irodalomra pedig hívják meg Arany Jánost. Az intéző férfiak kapva kaptak az ajánlaton, s az 1851. év október 8-án tartott egyháztanácsgyűlés nagy lelkesedéssel választotta meg Aranyt, a magyar irodalom tanárául.

 

 

*Az Entwurf fontos dokumentuma a magyar iskoláztatás történetének. Jelentős mértékben előmozdította a középiskolák fejlődését, noha ez a fejlődés nem ment végbe megrázkódtatások nélkül. A szaktanári rendszer bevezetésére, a laboratóriumok, szertárak előírás szerinti fejlesztésére sok helyütt nem nyílt lehetőség (a nyolcosztályos gimnáziumnak 12, a négyosztályosnak 6 rendes tanár alkalmazását írták elő). Éppen ezért több - korábban híres - iskolának be kellett zárnia kapuit.

 

/magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet 

  

 

Egyház

 

 

 

Utazás Niponon át (1894. 10. 150.) FERENCZ FERDINÁND FŐHERCZEG FÖLDKÖRÜLI ÚTJA. Írta a Vasárnapi Újság számára egy tengerésztiszt az Erzsébet hajó födélzetén. A niponiak szeretik templomaikat hatalmas fák közé, árnyékos ligetekbe építeni. Narának legérdekesebb temploma a Kaszuga templom, melynél láthatni a mikók vallásos tánca, az ősrégi kagura. A mikók templom-szűzek, a sinto vallás Vesta-szűzei; többnyire papok leányait választják e célra. A kaszagu-templomon kívül legnagyobb nevezetessége Narának Buddha óriási ülőszobra, a Daibutsu (dai nagy, Butsu-Buddha), mely a legnagyobb Niponban. A bölcs egy kinyílt lótuszvirágon ülve ábrázoltatik. Magassága 56 láb.

 

 

FERENCZ FERDINÁND FŐHERCZEG FÖLDKÖRÜLI ÚTJÁBÓL. Buddha óriási ülőszobra Nipponban

 

A Müderai sinto templom elő-fokon épülve szép kilátást nyújt a Bisoa-tóra. Nagoja legnagyobb nevezetessége, a várkastély, mely egyike Nipon legnagyobb és legpompásabban berendezett középkori épületeinek. Az újabb korban katonai intézetek elhelyezésére használják. Nipon büszkeségét, a szent hegy, a 13 000 láb magas Fudsijama. Érthető, hogy miért zarándokolnak a niponi nép ezrei vallásos kegyelettel e hegyre. A hatás, melyet a Fudsijama mindenkire, aki először látja, tesz, a természetfölöttiség. A hatalmas tűzhányó magában állva mered föl az égnek óriási magasságig. Alját többnyire felhőréteg takarja el, mely fölött, mint egy csodatünemény, úszik hófödte csúcsa.

 

 

 

A MŰVÉSZET KÖRÉBŐL (1895. 22. 351.) A művészetek története egyre tágabb tért hódít. A külföldön,, melyre oly sokat szeretünk hivatkozni, a laikus körök is mind behatóbban foglalkoznak ezzel a tudománnyal. Egy vállalat indult meg Berlinben a Grote könyvkiadó cégnél Műtörténet címmel, melyet Schultz Alvin tanár írt. Igen szépek a képei is, melyek a szöveget kísérik. Ezekből a képekből mutat be lapunk néhányat.

 

 

A COLLEONI-KÁPOLNA BERGAMOBAN

 

 

Az egyik kép tárgyát, az olasz kora-renaissance ízlésben készült bergamói Colleoni-kápolnát, Amadeo Giovanni Antonio (1447—1470) építette. Mint szobrász ő készítette a Colleoni-kápolnában Colleoni tábornoknak és leányának, Colleoni Medeának síremlékét. A bergamói gazdag homlokzatú kis kápolna, mely a Santa Maria Maggiore-templom szomszédságában áll, nagy gonddal épült, hét évig (1470— 1477) tartott. A homlokzat készítésénél fehér, vörös és fekete márványt használtak. A homlokzata az architektúrai részletek finomsága, s a díszítésül használt domborművek szépsége által válik ki.

*

AMADEO, Giovanni Antonio in the Web Gallery of Art , a searchable image collection and database of European paintings…

/amadeo/certosa.htm

 

 

A CISZTERCI-REND EMLÉKKÖNYVE (1896. 4. 51.) A ciszterci-rend a Szent Benedek-rend szerzetéből fejlődött ki a közép-korban. A francia bencések közül néhány tag a régi szigorúság visszaállítását követelve, kiválik és a Leignes folyó mellől Cisterciumba (Citeaux) érkezik s ott letelepedvén, Szent Róbert alatt szervezkedik 1098-ban. A ciszterci-rend önállóvá, s a többi szerzetektől függetlenné levén, csakhamar különböző rajokat ereszt, s küld Európa művelt országaiba. II. Géza uralkodásának elején érkezik az első néhány cisztercita Cikádorra (a mai Bátaszékre, Tolna megyébe) 1142-ben. III. Béla telepítette be állandóan a cisztercitákat, egyenesen Cisterciumból, 1179-ben. Megalapítván az egresi apátságot (Torontál megyében), később pedig a bakonyi, a zirci (Veszprém megyei) apátságot. Ezt csakhamar követték a pilisi, pásztói, szentgotthárdi s még vagy húsz más apátság.

Fáradhatatlan tevékenységük létesíti az egri szőlőhegyek beültetését. Nagyobb területű gazdaságaikban valóságos majorok vannak, ahol a különféle mesterségeket is űzik. E mellett betegápolással is foglalkoznak, de különösen a kereszténység tanait hirdetik. Néhány évtizedi itt lakásuk után az eredmény megmutatta, hogy III. Béla királyunk nagyon okosan cselekedett, midőn őket hazánkba telepítette. A magyar műveltség történetében szép szerepet vittek, kivált az Árpádok alatt. A fejlettebb Franciaországgal folytonos összeköttetésben maradtak, oda küldtek ki néhány tehetségesebb rend-tagot tanulni. Ők veszik kezükbe a székesfehérvári, egri, pécsi gimnáziumok vezetését, s később a bajai iskoláét is. A ciszterci apátságok közt a zirci lett a magyarországi ciszterciták középpontjává, főkép akkor, midőn vele a pilisi és pásztói apátságok egyesültek. A jelen században mindig kiváló tehetségű férfiak foglalták el a zirci apáti széket. A jelenlegi apát, Vajda Ödön, méltó nagy elődjeihez.

*

Vajda Ödön O.Cist, születési nevén Vajda Pál (Kaposvár, 1834. . - Zirc, 1911) ciszterci szerzetes, zirci apát. Irányítása alatt restaurálták az apátsági templomot.

 

 

 

Az első magyarországi görög szert, római katolikus lelkész Amerikában

(1896. 9. 137.) Dzubay Sándor, volt Munkács-egyházmegyei görög katolikus áldozár. Született Kálnokon, Bereg megyében 1857-ben. Iskoláit Ungvárt és Szepes-Iglón elvégezvén, 1876-ban az ungvári papnöveldébe vétetett föl, hol bevégezte tanulmányait. A «Fulda» nevű hajón indult Brémából, s 1889. március 3-án ért partot New-Yorkban. 1891-ben április hónapban értesülvén a leisering-i hívek elhagyatottságáról, sietett segítségükre.

Hozzá fogott egy kéttornyú, gót stílusú, két oltárral és freskó - falfestéssel díszített templom építéséhez. A hívek, saját filléreiken emelt Isten hajlékában, menten minden más nemzetiségű papok mostoha gondozásától, saját nyelvükön, magyar nyelven, saját lelkészük vezetése alatt imádhatják a Mindenhatót. A templom Amerika fölfedezésének négyszázados évfordulója napján teljesen elkészült, s jelenleg már készen áll a hívek befogadására.
 

 

A LEISERINGI MAGYAR GÖRÖG KATOLIKUS TEMPLOM ÉSZAK-AMERIKÁBAN

 

A templom, melynek fölépítését Thalmann Wyss mérnök 18 000 dollárért vállalta el, 80 láb hosszú, 32 láb széles, oldalfalainak magassága — az alapot nem számítva — 15,5 láb; belső szélessége 23 láb, tornyainak magassága 85 láb. E gót stílusban épült templom, melyet képben is bemutatunk, egyike a legcsinosabbaknak. A templomhoz 85 helység hívei tartoznak. Van 3 egyesülete, melyeknek célja a szűkölködők segélyezése, s a meghalt egyleti tagok gyermekeinek és özvegyeinek fenntartása. Ily rövid idő alatt, senkitől nem támogatva, senkitől elismerést nem várva, csupán hívei ragaszkodása, buzgósága és törhetetlen akarata segítségével alkotott ily sokat.

 

 

 

A KASSAI SZÉKESEGYHÁZ.  Dr. Nyári Sándor (1896. 36. 591.) A Felvidék történetileg híres városa, Kassa, szeptember 6-án ünnepet tart. E napon szenteli fel Bubics Zsigmond, a kassai egyházmegye püspöke, a megújított ősi székesegyházat. A múlt századok történeti eseményeit átélte, de az idő viharai megviselték, s most új alakban fog ismét egyházi rendeltetésének átadatni.

A kassai székesegyház első alaprajza, mely alapfalaiban napjainkig fennmaradt, a XIII. század elejéről, talán a XII. végéről való. Akkor csak egyszerű, egyhajós templom volt, miként ezt az újabban fölfedezett alapfalak tanúsítják. Ez a legrégibb épület azonban csakhamar elpusztult, mert már 1283-ban említés tétetik az újabb templomról, mely a régi helyén épült magyar szent Erzsébet tiszteletére. Habár Zsigmond király aránylag sokat áldozott is a templom céljaira, az építkezés az ő uralkodása alatt csak némi megszakításokkal haladt előre.

 

 

A KASSAI SZÉKESEGYHÁZ DÉLI HOMLOKZATA

 

Az 1875-iki nagy vihar okozta rongálások kijavítására Trefort Ágoston miniszter Schmidt Frigyes bécsi tanár javaslatára Steindl Imre budapesti műegyetemi tanárt, az új országház mesteri építőjét bízta meg.

A templomnak legnagyobb műkincse az a ritka szép főoltár, melynek középső tornya az ablak felső részéig ér fel és ezt, valamint az oldaltornyait is gazdag faragványú apró tornyok díszítik. A főoltár szárnyain elhelyezett képek három csoportba vannak beosztva. 12 képen magyar szent Erzsébet életét, 24-en a Passió jeleneteit és 12-őn szűz Mária életét tárja elénk.

 

 

Defoe. (1897. 5. 67.) Defoe vagy de Foë Dániel Londonban született 166l-ben. Atyja jómódú mészáros-mester volt, aki fiának tehetségéhez mérten a legjobb nevelést adta, főleg mikor észrevette, hogy a fiút az Isten szép elmebeli tehetséggel áldotta meg. És mégis, a fiatal Defoe sem a papi, sem a politikai pályára nem lépett, hanem mihelyt embernyi emberré cseperedett, üzletet nyitott és kereskedő lett belőle. Abban az időben Angol ország vallási torzsalkodások színhelye volt. Az anglikánusok és puritánok között állandó összekapások voltak napirenden. A szószéken, a magánéletben civakodtak, sőt még a politikában is kétfelé oszlott a nemzet. Defoe testtel-lélekkel a puritánok közé tartozott, s amilyen egyenes gondolkodású ember volt, nem is titkolta, hanem tollat ragadott kezébe és felcsapott írónak. Kíméletlenül ostorozta a hatalomra vergődött pártot, mely a puritánokat mindenáron el akarta nyomni, s a keresztényi szeretet helyett a gőgöt és hatalomra törekvést tűzte ki feladatául. Mikor aztán a lappangó tűz lángokban csapott fel, s Angol országban kitört a harc, Defoe kardot kötött az oldalára és harcolt ritka bátorsággal és nemes lelkesedéssel.

 

 

DEFOE A PELLENGÉREN

 

Orániai Vilmos váratlanul meghalt, s utána Anna királyné került a trónra. Az a párt, melynek egyik oszlopos tagja volt Defoe, megbukott, fölülkerekedtek újra ellenségei, akik ugyancsak siettek, hogy ártalmatlanná tegyék a híres, nevezetes Defoe Dánielt. Alkalom is csakhamar kínálkozott erre. Ugyanis Defoe írt egy költeményt, melyben a hatalomra jutott pártot kigúnyolta, emiatt elítélték pénzbírságra, 7 évi házra s háromszor pellengérre állították. Defoe nem panaszkodott, nemes büszkeséggel tűrte a büntetést, a megaláztatást. Mikor kalodába tették a fejét és kezét az utcán, ezer meg ezer ember dicsőítette őt, ünnepelték, virágokkal halmozták el, diadalmenet volt, mikor a börtönből hozták, s mikor a börtönbe visszakísérték.

Ötvennyolc éves korában adta ki «Robinson»-ját. S ezért a világhírű könyvért mindössze 100 forintot kapott a kiadójától. Ha manapság adta volna el, dúsgazdag emberré tette volna ez az egy könyv, ő pedig közel kétszáz kötetet hagyott hátra, kiváló tudományos munkákat, érdekes elbeszéléseket, regényeket és mégis szegény maradt. Robinson Crusoe azóta bejárta az egész világot. Először lefordították franciára, aztán németre, a többi európai nyelvekre, sőt még az arabok is gyönyörködnek benne.

 

Daniel Defoe (1661 – 1731.) angol író, újságíró. Az angol felvilágosodás egyik nagy alakja.

 

 

 

A kolostorok világából (1897. 6. 90.) 200 lapra terjedő könyv hagyta el a sajtót a Franklin Társulat kiadásában Dedek Crescens Lajostól. Címe Kolostorból-kolostorba. Orosz-Lengyelország, Galícia, Morva- és Csehország, Bosznia legnevezetesebb kolostorain vándorol végig Dedek. A rendek közül magyar földben csak egyetlen egy szerzet, a pálosok szerzete vette eredetét. Özséb esztergomi kanonok buzgólkodása nyomán, 1246 körül szervezkedve s benépesítve később az orosz Csensztohova* világhírű kolostorát is.

Elterjedt a téves hit, hogy a karthauzi szerzet tagjai a «Memento mori»-val köszöntik egymást. Dedek könyvéből megtudjuk, hogy e köszöntési módozat a franciaországi pálosok jellemzője, akiket «halál-testvérek»-nek is szokás nevezni.

A szent ferencrendiek és domonkosok szerzeteit Olmücben keresi föl a szerző. Amannak neve már csak a történeti múlté, mert Olmücben ma már a ferenciek nincsenek. De a régi templom és kolostor, mely most a domonkosoké, eredetileg a ferenceseknek köszönhette létrejöttét. Ők voltak azok, akik 1480 nyarán, mikor Morvaország fölött félelmes vihar száguldott végig, a föld megingott a az égbolt, mindenki a végítélet elközeledését várta, imáikkal megmentették a várost. Mikor a XIV. században a fekete halál dühöngött egész Európában, s csupán a rend tagjai közül 124 000-et ragadott el, akkor hazánkban a ferencesek oly önfeláldozóan ápolták a betegeket, hogy a nép hálából «barátainak» kezdte őket nevezni.

Hosszasabban időzik Dedek a hetvenhét tornyú város, Prága premontrei rendjénél, az osseggi** cisztercitáknál. A boszniai trappistáknál, leírva szigorú életmódjukat, durva és fekete kenyerüket, zsiradéknélküli, sóval és meleg vízzel készült ételeiket, kemény munkájukat. Csodálatos világa ez a világtól való teljes elvonulásnak, a mely a sokat emlegetett, de csak kevesek által ismert szerzet tagjait környezi, a kik mindig felöltözötten alusznak.

A trappisták élete folytonos kemény munka és imádkozás közt telik el. Hajnali két órakor már felkelnek, hogy közös imáikat elvégezzék, ami fél öt óráig tart. Ezután hatig elmélkedéssel töltik az időt, azután megint a templomba mennek ájtatoskodni. Hét órakor munkaruháikat öltik fel s dologba állnak, így telik el idejük a legnagyobb nélkülözések közt. Az ételeket zsiradék nélkül, sóval és meleg vízzel készítik. Olajat, vagy vajat sem használnak. Ruhájuk durva fehér vászonból áll, s a mezei munkára való tekintetből térden felüli bőrtalpú szövetharisnyát hordanak, lábukat pedig nehéz fapapucsok fedik.  Loyola Ignácz azon rendelkezését követik a jezsuiták, hogy öltözetükben azon tartományok szokásaihoz alkalmazkodjanak, ahol működnek. Innen van, hogy a két jezsuita külseje oly annyira elüt attól, amit európai kartársaiknál megszoktunk. Mandarinos ruhában láthattuk hazánkfiát is pár éve, midőn Kínából látogatóra hazajött Magyarországra. A jezsuiták alkalmazkodási képességének tulajdonítható, hogy olyan országokban is tartózkodhattak s működhettek, hová előttük keresztény pap be sem tehette a lábát.

 

*Częstochowa, Csensztohova (Lengyelország) város a Warta folyó partján.

 

**Osek (deutsch Ossegg) ist eine Stadt in Tschechien.

 

 

 

A ceglédi ref. templom (1897. 16. 252.) A templom bazilika-szerű épület, a protestáns egyházban szokatlan nagyságú. Benne mintegy 6000 ember fér el. Most nem alapjától kezdve épült; csak befejezték. Építeni még e század harmadik tizedében kezdték. Cegléden 1834-ben tűzvész dühöngött, s a városnak egy jó részét elpusztító vész alkalmával a reformátusok temploma is leégett. Akkor határozta el az egyházközség mostani monumentális temploma építését. Tervet az akkori híres templomtervező, Hild József építész által készíttetett, s már 1835-ben hozzáfogott az építtetéshez.

A Hild által készített tervrajz az építkezés megkezdése óta elmúlt 50 év alatt nyomtalanul elveszett. Az egyházközség újabb pályázatot hirdetett a csonka templom befejezési tervére. A pályaműveket az akkor még élő Ybl Miklós műépítész elnöklete alatt budapesti építészekből alakult bizottság megbírálta. Balázs Ernő budapesti építész-mérnök terve ítéltetett a kivitelre alkalmasnak, és a Hild által tervezett monumentális kezdethez méltó befejezésnek. Ez újabb építkezés öt évig tartott. Végre hazánk ezeréves fennállásának ünnepére teljesen elkészült a nagyszabású egyházi épület.

 

 

 

 

 

 

Színház

 

 

 

Sibai, vagyis japáni színház. Reményi Ferenc. (1895. 10. 148.) Aszaksza közelében levő színház, egyike a legjobbaknak. A múzsák e temploma feltűnően hasonlított a mi falusi szérű-színházainkhoz, japáni jellegét kivéve. Egy jó nagy deszkabódé, melynek csak óriási kínai betűkkel befestett hirdetmények és merész ecsettel festett tarka képek, a programon lévő darab főbb jeleneteit ábrázolva, továbbá néhány papiros lámpa adott némi színházias külsőt. Előtte egy egész sereg riksa állott, jeléül, hogy az előadás még tartott. A színház szomszédságában színes lampionokkal szépen felpiperézett teaházak vannak, a melyek az alapos — 12 óráig tartó — műélvezet közben az anyagi élvezetekről meg nem feledkező látogatókat mindenféle «frissítőkkel» látják el. Ugyanott szokta a vagyonosabb japán gavallér déli étkezését, két felvonás közben, vagyis «két függöny között» tartani, valamint az estét, az elmúlt nap színházi élvei után.

A nézőtér tömve volt emberekkel, a kik közt minden kor, és mind a két nem képviselve volt. A földszint magas lécekkel négyzetes, szalmagyékényekkel kibélelt rekeszekre volt osztva, melyekben átlag 6—6 ember ült, nem széken, hanem tulajdon sarkain. Egyesek a hosszú előadás folyamán mégis megsokallván a keményes ülést, a színházi szolgától egy lapos vánkost kérettek ki.

 

 

 

SZÍNI ELŐADÁS JAPÁNBAN.

 

A négyzetes nézőtér két oldalán két-két «páholysor» futott a földszint felett. Egy nyaktörő lajtorján felmászván az első emeletre, helyet foglaltam egy véletlenül üres páholyban. Szerencsére akadt még egy ülő-vánkos is. A szolgák kötéltáncos szerű ügyességgel járkáltak a rekeszeket elválasztó léceken ide-oda, hozva a közeli teaházakból az elmaradhatatlan teát, édességeket és kalácsot.

A jelenetek majdnem minden szünet nélkül követték egymást. A színpad t. i. egy forgatható korongból áll, melynek mindig csak egyik felén játszanak; a másik fél korongon a következő jelenet dekorációját készítik elő. Jelenet-változásnál tehát csak a korongon kell egyet fordítani. Nem kevésbé hasznosnak látszik a japán színháznak egy másik sajátsága, t. i. a „virágösvény”. Kettő van belőlük, hosszúkás folytatásai a színpadnak, és keresztül nyúlnak a nézőtéren is. Sokszor e virágösvényeken jönnek vagy távoznak a szereplők. A nézőknek ily módon alkalmuk nyílik a színészek öltözékeit, játékát közelebbről is látni.

Egy, a színpad és a nézőtér közé ékelt ketrecben rejlik a zenekar. Csaknem szüntelenül „megfelelő” zenével kíséri a cselekvényt. Érzelmes, szelíd helyeken cincogó hangokkal igyekszik az érzelemnek mélyebb kifejezést adni. Öldöklő jeleneteknél azonban valóságos pokoli gongrecsegéssel és tányérkongással illusztrálja a fékezhetetlen szenvedélyeket.

 

 

A pécsi új színház (1895. 40. 661.) A pályatervek közül a bíráló bizottság Steinhardt és Láng építészek tervét jutalmazta első díjjal, s a kivitellel is őket bízták meg. 1893 tavaszán fogtak hozzá a pályanyertes tervezet megvalósításához a tervező építészek művezetése alatt. Az épület készen áll; október 5-én adták át ünnepélyesen rendeltetésének.

A középső főbejárat tágas előcsarnokban folytatódik, melynek két oldalán pénztárak és karzati lépcsők vannak. Utóbbiakhoz külön kapuk vezetnek kívülről. A főkapu irányában négy méter széles szabad feljáró lépcsők emelkednek a földszintig. Kocsin érkezők magában az épület belsejében találnak megállóhelyre, amennyiben a mélyebb talajszínen kocsi-átjárót készítettek. Ez alsó megállóhelyről lépcsők szolgálnak az előcsarnokba ugyancsak a földszintre vezető tágas lépcsők elé. A földszinten 244 ülő- és 90 állóhely van. A földszintre vezető lépcső után rövid és kényelmes lépcsőkarokon jutunk az erkélyekhez és emeleti páholyokhoz. Negyven páholy fogad be 5—5 személyt. Erkélyszék van 37. Gondoskodtak továbbá két rendkívül nagy színészpáholyról is. A karzaton 268 az ülő- és 200 az állóhely. Összesen tehát ezer látogatónál több fér el a színház nézőterén.

A patkó-alakú nézőtérről kilenc méter széles és közel nyolc méter magas nyíláson keresztül láthatunk a színpadra, amely tizennyolc méternél szélesebb és nyolc méter mély, és a melyhez újabb nyolc méter mélységű keskenyebb hátsó színpad csatlakozik.

A pécsi Zsolnay-gyár szállította a homlokzat összes szobrászmunkáját e kemény anyagból, mely acéllal szikrát ad. Ebből valók az oszlopok és a figurák, valamint az ablakok fölötti mellszobrok is, a melyek Vörösmartyt, Kisfaludy Károlyt, Szigligeti Edét, Kölcseyt és Erkel Ferenczet ábrázolják. A díszes épület csaknem egészben magyar iparosok keze munkája. A vállalkozók legnagyobbrészt pécsi lakosok. Az előfüggönyt Molnár Árpád festette. Fejezzük ki örömünket a magyar építő művészet itt elért nagy sikere fölött és reméljük, hogy színházépítéseknél itt a hazában fogják keresni azt, amit itt a hazában meg is találhatnak külföldi segítség nélkül. K. M.

 

 

BALASSA BÁLINT. Láng Menyhért (1896. 4. 58.) Eredeti opera 3 felvonásban Szövegét Tóth Kálmán Dobó Katica című színműve után írta: Hamvvas József. Zenéjét szerzetté Farkas Ödön. Először adták a Magyar Királyi Operaházban 1896. január 16-án.

 

 

HONTHY HÁZA. Láng Menyhért.  (1896. 8. 121.) Színmű 3 felvonásban. Írta Herczeg Ferencz. Előadatott először a Nemzeti Színházban február hó 14-én.

Farkas Ödönt régi pesti nemes család sarjadéka. Az operaírás terén első műve az egyfelvonásos Bajadér, mely Budán 1874. évben több ízben tetszés mellett adatott elő. Első nagy operája, «A vezeklők», a budapesti operaházban 1894. év tavaszán adatott elő először. Végre a tiszta magyar stílusban írt Balassa Bálint három felvonásos operája e hó 16-án került először színre. Van egy nagy hibája az operának, s ez a rémséges rossz szöveg. Valóságos művészet kellett a Tóth Kálmán szépséges Dobó Katicáját így tönkre csúfítani.

Balassa Bálintnak elvitázhatatlan nagy érdeme a nemzeti színezet, de még inkább a magyaros zamat. A szerzőnek sikerült béklyóiból kiszabadulnia, olyan igazán nagyon szép valamit tudott alkotni, mint pl. az első felvonás hatalmas kar-fináléja, a második felvonásbeli hatalmas ötös, főleg pedig a megrázó ima-jelenet. Különösen szép a Balassa belépője, és kettese Katicával. Első sorban Szilágyiné Bárdossy Ilona* érdemel teljes elismerést. Az ő kackiás Katicájának méltó párja volt Arányi daliás, szép Balassija, ki nemcsak gyönyörű tenorját ragyogtatta, hanem ezúttal nagyon jól is játszott. Balassa balladáját annyi bensőséggel, hévvel dalolta.

Kétségtelen, hogy Balassa Bálint, melynek mindhárom előadása alkalmával ritka, zajos volt a sikere, a műsoron marad, ahogy nemsokára igazi nemzeti géniusz sugallta utódok fogják követni. Nem a forró déli földöv. hanem a mi délibábos rónánk Halassá Bálint hazája. Ha megérzik is rajta a nyers termőföld (mint egy néniét kritikusunk megjegyezte), előttünk már csak azért is kétszeresen kedve, mert ha nyers is az a föld, a mi édes szülőföldünk az.

 

*Bárdossy Ilona (1870–1933) szoprán.

 

 

A vígszínház (1896. 17. 267.) május elsején nyílik meg Jókai, «Barangók» című színművével és Kozma Andor prológjával. A király nem lehet jelen a megnyitó előadáson. Erről a miniszterelnök értesítette az igazgatóságot, valamint arról is, hogy ő felsége a május hónap első napjaiban tartandó díszelőadásra, amelyet 6-án tartanak meg, el fog menni. Tudatta még a miniszterelnök, hogy ő felsége magánpénztára az udvari páholyok bérlete fejében évi 4000 ezer forintot fog fizetni. A bérlet egyelőre három esztendőre szól.

 

 

Színházi adó Budapesten. (1896. 49. 824.) A főváros pénzügyi bizottsága ajánlja a színházak és mulató helyek megadóztatását oly módon, hogy minden belépti jegy után négy százalékos adó fizetendő. A színházak, cirkuszok, mulatóhelyek, ahol naponként tartanak előadásokat, hetenként fizetnék be a városi adót a központi pénztárba, a bevételek hiteles kimutatása alapján. A város százezer forintnál nagyobb jövedelmet vár ebből.

 

 

MŰKEDVELŐ ELŐADÁS A BUDAI VÁRSZÍNHÁZBAN ( 1897. 14. 212.) Egy darabja a régi Magyarországnak, annak a szellemnek, mely a magyar ruhát, a táncot is fegyverül tudta használni nemzeti érzülete demonstrálására. Egy darabja annak a régi Magyarországnak, amely szépanyáink idejében, II. József halála után ősi mezben, családi ékszerektől csillogva jelent meg II. Lipót 1790-i koronázási ünnepélyén. Ötven év óta nem látott az ország király-koronázást. Utoljára Mária Terézia, a nagy asszony-király homlokát érintette Szent István koronája. Az örömmámor, a lelkesedés Kárpátoktól Adriáig nem ismert határt.
 

 

 

A PALOTÁS TÁNC A VÁRSZÍNHÁZBAN TARTOTT MŰKEDVELŐ ELŐADÁSON

 

Mágnás ifjaink és az arisztokrácia legszebb hölgyei itt mutatták be a régi Magyarország egy nemes táncát, a palotást, mely tele van daliás, festői fordulatokkal. Nyolc délceg pár járta, párduckacagányos ifjak, azután nemes hölgyek, nehéz brokát szövetű, virágos selyemszoknyában, ezüsttel hímzett, fodros köténykével, zsinórozott bársony pruszlikban. Talán soha sem hallott még olyan tomboló tapsvihart a várszínház, mint aminő fölhangzott, mikor gr. Zichy Aladárné, gr. Zichy Jánosné, gr. Széchenyi Hanna, báró Eötvös Eolanda, gr. Károlyi Erzsébet, Beniczky Agatha és Fáy Vilma, táncosaikkal befejezték a palotást…

 

 

Színészek

 

 

HUNYADI LÁSZLÓ ELŐADÁSA PRÁGÁBAN (1894. 46. 767.)

Szilágyi Arabella, ki Szilágyi Erzsébet nagy drámai erőt és énekbeli művészetet kívánó szerepét játszotta. A vendégművészek egyformán osztoztak az est dicsőségében, melyet csaknem az egész prágai sajtó nagynak mondott. A tetszésnyilatkozatok ez estén helyenként tüntetésekké fokozódtak, s a prágaiak évek óta nem emlékeznek tapsban, kihívásokban, koszorú- és bokréta-dobálásokban oly gazdag estére, mint aminő Hunyadi Lászlón első prágai előadásán volt. A nagy sikerből bőven kijutott a része Szilágyi Arabellának. Drámai alakításával és énekművészetével legszebb diadalainak egyikét aratta Prágában. A La Grange-ária után tízszer kellett a lámpák előtt megjelennie.

*

Szilágyi Arabella; Spiegel Arabelle, Aranka (Sárvár, 1861.–Bp., 1918.): énekesnő (szoprán). Tanulmányait a Színi Akadémián végezte. 1880–81-ben már fellépett a Nemzeti Színházban. Bécsben Csillag Rózánál tanult. 1886-ban lett az Operaház tagja.

 

 

 

KÉT MAGYAR ÉNEKESNŐ KÜLFÖLDÖN. (1896. 37. 615.) Két fiatal magyar művésznőt mutatunk be, kik külföldön aratják babérjaikat. Egyikük Piváry Mariska. Pár évvel ezelőtt a budapesti Népszínházban apróbb szerepekben lépett fel. Kicsinynek találva itteni szerepkörét, búcsút mondott a Népszínháznak. Énekleckéket vett, azután Bécsbe ment, hol a konzervatórium legszorgalmasabb növendéke lett. Tanulása befejeztével a Carl-színházhoz szerződött, hol első felléptével már teljesen meghódította a bécsieket. Azóta a színház minden új darabjában főszerepe van.  A bájos magyar énekesnő rohamos fejlődését úgy a bécsi sajtó, mint a Carl-színház jegyeit elkapkodó közönség egyértelműen elismeri. Egy jól előadott dala után, a Bécsi Színház német közönsége ajkairól, «hogy volt!» - kiáltás harsant föl. A magyar primadonna hálás, a németek által eltanult két magyar szóért. A másik külföldön működő magyar művésznő, Karczagné Kopácsi Juliska. Ő is a Népszínháztól ment Bécsbe, s 1894. március havában szintén a Carl-színházhoz szerződött. A bécsieket meghódította a magyar énekesnő. A Carl-színháztól búcsút véve, Ausztria és Németország különböző színpadain vendégszerepel. Legújabban Carment játssza.

*

Kopácsy Juliska, Karcag Vilmosné (1871. –1957.): operett-színésznő. A Népszínházban, mint Szép Heléna (Offenbach) aratta legnagyobb sikerét. (Színházi lexikon)

 

 

WOLTER SAROLTA, (1897. 25. 408.) a bécsi Burg-színház tragikai művésznője elhunyt június 14-ikén Bécs mellett, Hietzingben. A német színészet ama nagyjai közé tartozott, kik még a klasszikus stílust képviselték, s kiknek előkelő gárdája az újabb színpadi irányok előtt mind jobban megritkul. Wolter Sarolta (O'Sullivan gróf özvegye) még a szenvedélyek hatalmas indulatait játszotta, s a német színészetben a legelső helyek egyikét foglalta el. Küzdelmes volt ifjúsága, mely végre a színpadhoz vezette, hol megtalálta élete útját és fényét. Már régebben betegeskedett, a színpadon az utóbbi években betölteni próbálták helyét. Végre megtört és elfogadta a vallás vigasztalását. Ettől fogva ereje végképp elhagyta s június 14-ikén este kiszenvedett. Wolter Sarolta 1834. március 1-jén született Kölnben. Színészeti tanulmányait Bécsben végezte Gottdank asszony iskolájában, aki később az akkori német színházhoz szerződtette. Innen egy vándor színésztársasággal Székesfehérvárra, majd Bécsbe került. Azután Brünnbe ment, ahonnan 1859-ben meghívták a berlini Viktória-színházhoz, 1861-ben a hamburgi Thália színházban működött, s végül 1862-ben a bécsi Burg-színházhoz került. Legkiválóbb alakításai voltak: Sappho, Medea, Stuart Mária és Lady Macbeth. Budapesten többször játszott a német színházban, mikor még Jókainé uralkodott a magyar tragédiában.

 

 

Zene

  

 

KÁLDY GYULA ZENEELŐADÁSA AZ AKADÉMIÁBAN.  J. TAMÁS

(1894. 21. 354.) Káldy Gyula, a régi magyar zenének e buzgó kutatója és ismertetője, ismét egy nagyon élvezetes délelőttöt szerzett a magyar zene és a művészetek minden barátjának. A magyarországi néprajzi társasági felolvasó ülésén ismertette, s egyszersmind mutatta be zenei előadásban a XVIII. századnak néhány becses és érdekes zenei termékét, kivétel nélkül a hadi élet köréből. A magyar harci élet e termékeit részint a török-magyar (1716—1789), részint a porosz elleni hétéves, részint az osztrák-francia háborúk szülték.

A három szakaszból álló műsor első részét régi harci dalok, riadók, katona-énekek s toborzók képezték. Ebben van Biharinak két szerzeménye (Hadik óbester nótája, Huszár-toborzó). s Belgrád bevételét ünneplő győzelmi dal (1788). Ez utolsót énekelte Komáromy Mariska férfi-kar kísérettel, mondván:

 

Már Belgrád a mi várunk,

Víg táncot benne járunk.

 

A második szakasz kilenc száma mind a magyar insurrectio (nemesi felkelés)

korából való. Itt van a sárga csizmás Miska nótája, a Boka András „száz emberes” és a Bihari «húsz talléros» verbunkosa s a hatalmas, erőteljes, költőileg is szép «Hertelendi induló Ulmnál».

A harmadik szakaszt tréfás, gúnyos dalok képezték, szintén az insurrectio idejéből, melyek közül legismertebbeket a máig is dalolják. A nagyszámú közönség soraiban láttunk néhány országgyűlési képviselőt is, köztük Thaly Kálmánt, a kuruc dalok érdemes gyűjtőjét.

*

Káldy Gyula (Pest, 1838 – Budapest, 1901.) karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író.

 

 

 

Az operaszínház jubileuma (1894. 39. 648.) Szept. 27-ikén jubiláris előadás volt az operaszínházban, mely tíz évvel ezelőtt nyílt meg. Folytonos viszontagságok sora e tíz év; az intendánsok, igazgatók, karnagyok egyre változtak, a művészi erő ingadozott, primadonnák, énekesek jöttek és ismét mentek. A hiányzó erőket vendégszereplésekkel igyekeztek pótolni, s így az előadások nyelve magyarrá válni nem tudott.

A tíz esztendő alatt 114 opera és balett fordult meg a színpadon. Vendégszerepelt 54 énekesnő, 28 énekes és több táncosnő. Legtöbb előadást három balett ért. A Bécsi keringőt száztizenegyszer, a Babatündért épen százszor, Excelsiort* kilencven-kilencszer adták elő. Az operák közül legtöbbször a Parasztbecsületet (88) adták elő. Utána legtöbb előadást a következő operák értek meg: Faust 64, Hugenották 60, Aida 52, Trubadur 51, Lohengrin 49, Zsidónő 44, Otello 39, Hunyadi László 38, Sevillai borbély 38, Bajazzók 38, Álarcos báb 38, Mignon 37, Carmen 35, Tell Vilmos 35, Tévedt (Kaméliás) nő 34, Tanhäuser 34.

A szept. 27-iki előadásra a tíz év előtti megnyitás programja volt kitűzve: Bánk-bán és Lohengrin első felvonása, valamint Hunyadi László nyitánya. Az előadásra meghívták az első intendánst, b. Podmaniczky Frigyest.

 

 

ANGSTER JÓZSEF ORGONAÉPÍTŐ (1895. 47. 782.) 1834-ben született, földmíves szülőktől. Az asztalosságot kezdte tanulni. Bécsbe került, a Titz Péter orgona-és harmónium-gyáros műhelyébe. Bécs város esti és vasárnapi iskoláiban nagy kitartással s buzgalommal pótolgatta elméleti ismereteinek fogyatékosságát. 186-ben Berlinbe ment, majd Kölnben dolgozott egy évig, onnan Luczernbe vette útját. Parisban a Cavaile Coll cégnél nyert alkalmazást. Három évi munka, tapasztalat és tanulás után valódi mester lett a műiparnak abban az ágában, mellyel akkor nálunk még oly kevesen foglalkoztak. 1866-ban visszajött Magyarországba, letette vándorbotját s Pécsett telepedett le. Megalapította azóta nagy hírnévre jutott orgona-építő intézetét.

Orgonái: pécsi izraelita templom; kalocsai székesegyház; budapesti Kalvin-téri ev. ref. és terézvárosi róm. kath. templom; a győri székesegyház, a pécsi belvárosi, a szabadkai belvárosi, a debreczeni Kossuth-utcai templom. Részint egészen újonnan épült, részint újraépített orgonák.

 

 

KASSAI SZÉKESEGYHÁZ ÚJ ORGONÁJA ANGSTERTŐL.

 

Az 1871. évben kapta az első szabadalmat egy légnyomású gépezetre, mely a játék megkönnyítésére szolgál. Újításokat s javításokat tett a szélládák, a gépezetek szerkezetében. Ő hozta be a redő-szerkezetet, mely a sípsorozatokat minden oldalról körűiveszi, s fokozatosan kinyitva vagy becsukva, fokozódva erősülő vagy gyöngülő hangok megszólaltatására szolgál (crescendo-decrescendo.) Legújabb készítménye, a kassai székesegyház orgonája (55 szóló s számos mellékváltozattal s három billentyűsorral), mely hatalmas arányainál fogva Angster legkiválóbb alkotását képezi. A 250. mű, melyet e derék, magyar orgonaépítő készített.

 

 

 

A MI MAGYAR CIGÁNYAINK. Markó Miklós. (1896. 5. 74.) A fővárosi élet néhány legismertebb alakját mutatjuk be olvasóinknak, kik annyi víg órát és szórakozást szereznek. A mi világlátott cigányaink, különösen a zenekar-vezetők (a prímások) nemcsak itthon tudják még jobb kedvre hangolni a mulatót, s fölvidítani vagy legalább elszórakoztatni a búsulót, hanem volt alkalmuk a külföldi zeneértő közönség, sőt fejedelmi személyek előtt is játszani. A mi cigányprímásainkkal foglalkozunk, akik csaknem valamennyien hírneves zenészektől származnak. Czinka Panna, Bihari János, Boka Károly, Patikárius meg Bunkó utódai vagy utódaiknak házastársai. Mióta külföldön annyira megszerették a magyar zenét, cigányaink gyakrabban látogatnak el, különösen az angol királyi és német császári udvarokhoz. Kitüntetve, dicsőségben meggyarapodva térnek haza. (Nyolc prímás közül hármat mutatunk be. G.)

Banda Marci prímás, a hallgató magyar nóták mestere, 1847-ben született Vácon. Atyja, Mihály, Bihari Jánosnak volt társa. Herczeg Grassalkovics udvarába volt szerződtetve Gödöllőn. Banda Marci kora gyermekségében árvaságra jutott, s mint 13 éves muzsikust, az öreg Rácz Pali vette gondjai alá. Az ő bandájában sajátította el a remek magyar hallgató nóták játszását úgy, hogy most is, ha Banda Marczinak jó kedve van és csak barátságból játszik, s rákezdi a Cserebogár, meg Csak egy kis lány és Nincs cserepes tanyám kezdetű nótákat, játékával mindenkit elragad. 1867-ben bandát alakított Vácon, hol nagy kedveltségnek örvendett. 1870-ben történt, hogy nagy honvédségi gyakorlatok voltak Vác és Bakos között s a főhadiszálláson Banda Marci is gyakran muzsikált, s József főherceg ez alkalommal sokszor gyönyörködött a Marci hallgató nótáiban. Egy sötét őszi este, midőn a katona-banda elhallgatása után Marci kezdett a főhercegnek játszani, a régi Rácz Pali-féle nótákat vette elő:Jegenyefa tetejében, Ég a kunyhó, ropog a nád - kezdetű nótákat. Annyira megtetszett a főhercegnek, hogy Marcival muzsikáltatott a nagy gyakorlatok egész ideje alatt. A 80-as évek elején a fővárosba került Banda Marci, hol letelepedett, és mai napig kedvence a budapesti közönségnek..

Rácz Pali zenekar-vezető, a legkedveltebb magyar cigányprímások egyike, 1852-ben született Milanóban. Ferraris Gindita nevű olasz gazdag főnemes családból származó édesanyja fényes palotájában nevelkedett hat éves koráig, amidőn édes atyja nejével együtt Magyarországra költözött át. Itthon a kis Pali már 12 éves korában egész művésszé képezte magát. 20 éves korában már másodprímás lett az atyja híres zenekarában. Rácz Paliék sokszor játszottak a királyi udvarnál, többször Gödöllőn is. Mária Valéria főhercegnő budai bálján is a Rácz Paliék zenekara muzsikált. 1873-ban a fiatal Rácz Pali vette rá apját, hogy külföldi körútra induljanak, s jelesül Angliába is. Ők voltak az elsők, kik az angol udvarnál megkedveltették a magyar zenét. A walesi herceg nyaralójába hívta meg őket. Rácz Paliék zenekara arról is nevezetes, hogy ez idő szerint a legrégibb; 38 éve muzsikálnak a fővárosban. Rácz Pali örökölte atyjának zeneszerző tehetségét is. Majdnem olyan népszerűségre tett szert, mint az édes atyjáéi, kinek Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele kezdetű dalát ma is országszerte dalolják és játsszák.

Rácz Laci zenekar-vezető 1867-ben született, a 36-ik s így legifjabb fia az elhunyt öreg Rácz Pali prímásnak. A harmadik féleségétől, Balázs Jánosnak, a híres váci cigányprímásnak Borbála nevű leányától származott. Az öreg Rácz-nak Pali fián kívül legjobban kedveltje volt a Laci fia, ki már 10 éves korában oly biztos technikával kezelte a hegedűt, hogy nem sokára melléje került segéd-prímásnak. Majd részt vett atyja oldalán annak szentpétervári útjában, hol II. Sándor cár előtt játszottak. 1879-ben Bécsben a király ezüstmenyegzőjén játszott a Burg-ban. 1881-ben Londonba ment ki atyja társulatával, hol Viktória királyné és a walesi herceg az öreg Ráczot és két fiát kitüntetésekkel halmozták el. Midőn édes atyja halála 1885-ben bekövetkezett, még öt évig játszott a bátyjával Palival együtt. 1890-ben széjjelváltak és Laci új zenekart alapított. Azzal körutat tett Magyarország valamennyi nagyobb városában. Később a fővárosban telepedett le.

 

 

Sajtó

 

 

A szabadságharc története (1894. 31. 516.) című vállalatból a 17-ik füzet is megjelent. A vállalat szerkesztője, Gracza György e füzetben Jellasics innsbrucki fogadtatását mondja el. A füzet illusztrációi: gr. Károlyi György, Beniczky Lajos honvédezredes, Lázár Vilmos honvédezredes, Nagy Sándor honvédtábornok, Boczkó Dániel, Hajnau Gyula, Maderspach Sándor honvédőrnagy egykorú arcképei. A füzet ára 30 kr.

 

Az 1848/49. szabadságharc története. MEK

*

 

A „VASÁRNAPI ÚJSÁG" REGÉNYTÁRA (1895.)

 

A regénytár szövegei a VU szokásos szövegei közé vannak iktatva, külön belső számozással. A 23. – 24. szám közé 1 – 92. oldal-terjedelemben. Hasonló közbe iktatás található az évfolyam végén, valamint a következő (1896) évfolyamban. A Tartalom az évfolyam elején fel van tüntetve. Ebből néhány tétel:

 

Antifer mester csodálatos kalandjai. Regény. Írta: Verne Gyula. Franciából fordította Huszár Imre. (74 képpel) 3—131

 

A zöld légy és a sárga mókus. Életkép. Írta: Mikszáth Kálmán (képekkel) 98—105.

 

*

 

 

Hírlapírók lakomája. (1896. 50. 842.) A budapesti újságírók egyesülete, mely az év elején alakult, a napokban nyitotta meg helyiségeit. Ennek ünnepét ülte meg e hó 8-án a Royal fogadó egyik termében tartott lakomával. A budapesti hírlapírók tekintélyes testületté emelkedtek. Miniszterek, főpapok, a közélet jelesei voltak együtt. Mikszáth Kálmán, mint elnök kezdte meg a felköszöntők sorát, éltetvén a királyi párt. Jókai Mór felköszöntőjének szikrázó humora gyönyörködtette azután a társaságot. Azt fejtegette, hogy a magyar költőnek nem lehet elválni az ő házastársától, a politikától.

 

 

HIRLAPIRÓ-ÜNNEP GYŐRÖTT. (1897. 16. 253.) A hírlapirodalom fejlődése a lapoknak nemcsak nagy számában és elterjedtségében nyilatkozik, hanem abban is, hogy a sajtó fontos tényezője a nyilvános életnek. A vidéki hírlapírók országos szövetséggé szervezkedtek. A nagyobb városokban mind sűrűbben rendeznek a tagok hírlapírói ünnepeket, melyek gyarapítják a hírlapírói karnak úgy erkölcsi tőkéjét, mint nyugdíjalapját. Ilyen ünnep folyt le az elmúlt napokban, Győrött is. Gróf Laszberg Rudolfné, a főispán neje, dr. Fischer Sándor országgyűlési képviselő és Szávay Gyula győri lapszerkesztő álltak a hölgyekből és urakból alkotott rendező-bizottság élén. Mint vendég többek között Rákosi Jenő is részt vett a műsorban. Tárgyai azok az alkalmi művek voltak, melyeket a helyi társadalom válogatott tagjai, a műkedvelő hölgyek és urak adtak elő.

A Hírlapíró volt az est megnyitó darabja. Díszes színtér balján fejedelmi emelvényen ül az eszményesített Közvélemény, mellette jobbról és balról a Géniusz és a Morál. A felett vitáznak, hogy kié legyen a végéhez közeledő évszázad diadalmi koszorúja. A Géniusz méltatja a költőt, a művészt, a hadvezért. A Morál ezek ellenében inkább az emberbarátot, a tudós feltalálót, magasztalja. A vitába beavatkozik a Közvélemény is. Mindez versben.

  

 

Függelék 

 

 

A KORMÁNYELNÖKI PALOTA (1894. 24. 393.) Ez idő szerint 88 éves épület. 1806-ban építtette az a Sándor gróf, kit, mint kora egyik legügyesebb s legvakmerőbb lovasát, máig sem felejtett el az emlékezet. A palota a már csak névleges várnak egyik bástyafokára támaszkodva áll a Várhegynek azon a pontján, mely épen a lánchíd budai torkolata irányában az alagút fölött emelkedik. Az alagút kapuja mellől a sikló meredek kis vasútja kúszik föl. Dél felé áll a királyi palotának épülettömege, melyre a fő homlokzatával néz. Nyugat felé a honvéd-főparancsnoksági és a honvédminiszteri paloták, észak felé pedig a várszínház rokkant, vén épülete. Keletre, a Dunára s a Dunán át Pestre, és az Alföldnek ide szögellő részére határtalan tágas kilátás nyílik belőle.

 

 

A MINISZTERELNÖKI PALOTA DUNÁRA NÉZŐ OLDALA, A SIKLÓ FÖLÖTT. Cserna Károly rajza

MINISZTERELNÖKI PALOTA FŐHOMLOKZATA

 

Az eddig kormányon volt nyolc miniszterelnök közül csak kettő volt, ki ezt a tágas palotát szállásul el nem foglalta, ú. m. Szlávy József (1872—1874) és b. Wenckheim Béla (1875. március 2. — 1875. október 20.), s ezek is csak azért, mert magános, családtalan agglegények voltak. A fogadó-termek számát és nagyságát elgondolhatni abból, hogy olykor 1000 vendég is hivatalos a miniszterelnöki estélyekre. Ennyi nép elég kényelmesen mozoghat az egymásba nyíló termekben.

 

 

 

A miniszterelnöki palota újjáépítése. (1896. 40. 673.) Budavár egyik valódi úri palotája az, mely a miniszterelnök lakása és hivatalos helyisége. Még a múlt századból való, s gr. Sándor építtette. Mostani céljaira már nagyon szűk az egyemeletes palota. Hiába alakították át a nagyúri kényelem számára emelt épület egy részét hivatalos helyiségekké, a magyar miniszterelnök, kinek fényes elfogadó ünnepélyeket is kell adni, nem fér el benne. Nem sokára fölépül vele szemközt a királyi palota egyik szárnya is, azon a helyen, ahol az egykori szertár épülete áll. A palotára tehát még egy emeletet építenek. A jövő évi költségvetésbe már fölvették a szükséges kiadásokat.

*

 

 

Metternich Richárd herceg. (1829—1895.)  Marczibányi György (1895. 10. 147.) Évtizedeken át egyik főtényezője volt a monarchia külpolitikájának. Az elhunyt a magyar mágnási karnak is tagja volt, amennyiben nemzetsége már 1827-ben Metternich-Winneburg Kelemen Venczel Lothár herceg, államminiszter és kancellár személyében magyar honosítást nyert és a magyar hercegi családok közé soroztatott. Richárd herceg 1852-ben követségi attasé lett Parisban, 1854-ben követségi tanácsos, 1856-ban már követnek küldték Drezdába. A zürichi béke után a tehetetlennek bizonyult Hübner báró helyett őt küldték Parisba nagykövetnek. E minőségében 1859. december 14-étől 1871 végéig monarchiánkat képviselte. Az 1859-iki háború után a francia és a bécsi udvar között létrejött barátságos viszony megteremtésében nagy része volt.

Mikor a forradalom Parisban kitört, a föllázadt nép a Tuilleriák palotáját körülözönlötte, Metternich herceg rögtön ott termett a veszélyben forgó császárné védelmére. Később angol földre szállítása baj nélkül megtörtént. Metternich herceg soha sem dicsekedett e lovagias tettével, sőt nem is szeretett róla beszélni, bár számtalan téves változatban terjedt el a nép közt a császárné szökésének története.

Metternich herceg pályafutásának fénykora az az időszak, melyet mint Ausztria, később mint Ausztria-Magyarország nagykövete a francia császári udvarnál töltött. Paris neki második hazája lett. Alig volt még német anyanyelvű ember a világon, ki a francia nyelvet úgy bírta volna, mint ő. Pályafutásának fénypontját 1867-ben a salzburgi császártalálkozó idejében érte el. E találkozást ő hozta létre, ő is közvetítette a találkozást Ferencz József és III. Napóleon közt, ki Eugénia császárnéval jelent meg.

Az elhunyt őszinte barátja volt a magyar nemzetnek, melynek lovagiasságát és katonai erényeit mindenkor kiemelte.

 

*

Herceg és gróf Klemens Wenzel Nepomuk Lothar von Metternich-Winneburg zu Beilstein (Koblenz, 1773. - 1859 .) osztrák államférfi. Kancellársága idején a Habsburg Birodalom gyakorlati irányítója, egyben a monarchia rendjének legelszántabb és egyben leghatékonyabb védelmezője. A 19. század egyik legbefolyásosabb diplomatája. 14 gyermeke közül az egyik: Richard Clemens Josef Lothar Hermann (1829–1895).

*

 

 

A géprajzok előállítása (1896. 6. 92.), utasítás gépgyárak számára készítendő műszaki rajzoknak előállítására, sokszorosítására és kezelésére. Írta Weyde Ferencz gépészmérnök, a kassai gépészeti közép-ipariskola tanára. Gyakorlati kézi könyv ez a gépgyári rajzolók és műszaki iskolák részére. Tájékoztat a gépek ábrázolásáról, tervezéséről, szerkesztéséről. Szabálygyűjteményt tartalmaz arról, hogy a rajz miképp ábrázolja a gép egyes részeit. Feltünteti az egyes alkatrészeket, elemeket, anyagot, hogy felismerhető legyen már a rajzban minden. Nemzetközi nyelven megérthesse mindenki: ez kis szög, ez csavar, ez öntött vas, kovácsoltvas, réz, bronz, kaucsuk, fa, kő, beton, régi fal, új fal. A rajzolási eljáráshoz, az anyagjelzéshez az utasításokat és szabályokat kimerítő munkát az iparoktatási tanács a műszaki iskolák számára tankönyvül ajánlja, s kiadását a Kereskedelmi Minisztérium is támogatta. A Franklin-társulatnál jelent meg, szöveg közé nyomott ábrákkal és mintalapokkal. Ára 1 frt 50 kr.

 

 

 

VILLAMOS BÉRKOCSIK. (1896. 50. 838.) A villám erejét bérkocsik hajtására már fél századdal ezelőtt igyekeztek felhasználni. Az elektrotechnika bámulatos gyors haladást tett, különösen mióta az úgynevezett accumalatorokat (erőgyűjtőket) készíteni tudják és az elektromos hajtó-készüléken sokat javítottak. Jeantaud gyáros olyan két-üléses kocsikat készített, melyeket könnyen meg lehet állítani, és gyorsaságát tetszés szerint lehet gyarapítani, vagy  csökkenteni. Nagy hátránya, hogy az erőgyűjtők villany tölteléke aránylag nagyon rövid ideig, alig egy óráig tart s új megtöltésükre 3—4 óra szükséges.

Egy óra alatt 20 kilométernél hosszabb utat tennie nem szabad,; de így is gyorsabban jár a lovas-kocsinál. Lord Winchilsea és Lawson reményüket fejezték ki, hogy a villamos kocsik jövője biztosított, bár még sok javításra van szükség.

  

Idézettség

 

 

Szécsi Noémi nőtörténeti blogja, a Halcsontos fűző kinőtte kereteit: a bejegyzések témái kibővítve és rendszerezve, szakmai szerzőtárs bevonásával most kötetben is olvashatóak. A szerzőtárs Géra Eleonóra történész.

A budapesti úrinő magánélete (1860-1914), EURÓPA, 2015

-        x -

Hevesi Lajos újságíró az 1860-es, 70-es évek Pest-Budájáról (majd Budapestjéről) rajzolta humoros tárcáit, karcképeit. Gondozta Saly Noémi.

Karcképek az ország városából, KORTÁRS, 2015.

 

*

Mindkét könyv több Vasárnapi Újság-hivatkozást és átvett képet tartalmaz.

*

 

A KIRÁLYNÉ MAJORJA* Hevesi Lajos (1898. 39. 674-677.) Még a bécsiek közül sem sokan tudják, hogy Erzsébet császárné és királynénak Bécsben majorja van. Annál kevésbé lehet erről tudomásuk a magyaroknak, habár e csendes zúg úgyszólván egy darabka Magyarország a Nagy-Bécsben, még pedig ennek XIII. kerületében, melynek előbb Hietzing volt a neve. Ha a hietzingi temető falánál kissé lejtősen elvonuló úton haladunk el, — hol annyi nevezetes halottat vittek már az utolsó nyughelyre, — napos dombhátra érünk s szemeink előtt mindenfelé kies, zöldellő völgyek, magaslatok tünedeznek fel. Úgy egy jó puskalövésnyi távolságban házak fehérlenek: Hetzendorf házai. Itt már köröskörül császári és királyi birtokok terülnek el, s gyönyörű, fejedelmi kilátás nyílik mindenfelé. Különösen, ha az útról balra egy szűk kocsiútra letérünk, mely egy réten keresztül az erdő széléhez visz. A déli nap sugarainak fényében úszó sötétzöld lombok díszlenek. Hol vagyunk? Az irány megfigyelése után azonnal tájékozódunk. Hiszen ez az egykori császári fácános! A «Tivoli» mögött, mely a Schönbrunn mögötti dombot koronázó gloriette mögött van. Ugyan az a domb, melynek széles hátán éppen a napfényben gyönyörködünk. Ez volt a fácános, amellyel azonban felhagytak. Hanem a fácánosból valami jobb lett: a királyné majorja, melyről még a hietzingiek sem sokat tudnak. Egy, a világtól távol fekvő idill…

 

* Boldogult királynénk emez egyik kedvelt helyét ismertető közleményünk még a múlt ősz és tavasz folytán készült, midőn két rajzoló művészünk, Cserna Károly és Túry Gyula, a Vasárnapi Ujság szerkesztősége részére nyert engedély alapján, számos felvételt készített az érdekes majorról. Az ismertető cikket pedig fölkérésünkre Hevesi Lajos, Bécsben lakó s a bécsi dolgokat oly jól ismerő jeles tárcaírónk írta meg. (VU) Szerk.

 

*

 

KARCKÉPEK az ország városából. Írta: HEVESI LAJOS. Ára fűzve 2 frt

(Hirdetés. 1876. 4. 63.)

Tartalom:

Váci-utca. — Budavári szénrajzolatok. — Egy nyomtalanul eltűnt ház. — Pesti gyarmatok. — A városház tornyáról. — Délszaki képek. — A király utcája. — Budai séták. — T. T. (tűzoltó) — Farsangi képek: I. A mi csárdásunk. II. A farsang Kliója. — Képek a pesti pusztaságból. — A várhegy oldalában. — A lovak hete. — Sugárúti vázlatok. — Fővárosi gyaloglóknak. — A legmagasabb körökből. — Egy régi házról — Egy bukott nagyság. — Képek a pesti börzéről. — Klasszikus földön. — Koldus-világ. — A piac. — Oázis a sivatagban.— A ,.Két pisztoly". — Egy sziget, a melyre senki sem jár. — Három grácia. — Zugligeti verandámról. — Az éj köpenyében. — Hogyan muzsikál a holt idény. — A svábok közt. — Kelet népe. — Nyugat népe. — Az ajándék szigetről.