h14–42. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. X. 1898 – 1900. 

 

2016. 01. 03. -  01. 29. 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Közösségek

    Hazaiak

    Külföldi közösségek

Oktatás

Egyház

Színház

Színészek

Zene

Sajtó

Függelék

     A BUDAI RÁCZVÁROS BONTÁSA

     AZ EZREDÉYI ÜNNEP HÉT EMLÉKMŰVE

     BETEGSZÁLLÍTÓ AUTOMOBIL-KOCSI

    A VÁRSZINHÁZ.

 

Idézettség

     Gyulai Pál 190 éve született 

 

 

Bevezetés

 

 

 

A „boldog békeidőben” egyik háború a másikat követte. Folytatódik Budapest  építése: városháza; a Gellért hegy Duna felöli oldalának kialakítása; új zsidó templom, pályázat alapján. 1900-ban a Szent Kapu megnyitása. Akkor XIII. Leó, most, 115 év múlva, Ferenc pápa végezte a szertartást. Érdekes a fejtegetés, ha repülni tudnánk, pl. a festő munkája miképp változna.1900-ban még nem tudnak szabadulni a madár-modelltől.

*

A VASÁRNAPI ÚJSÁG REGÉNYTÁRÁBÓL: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán,

Baksay Sándor, Rákosi Viktor Vértesi Arnold, Mark Twain; Verne Gyula.

Híres szerelmesek, Rejtelmes történetek. Musset és George Sand

 

 

 

Közösségek

 

 

    Hazaiak

 

 

 

A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET (1898. 6. 85. címlap) A király 1869. év június 18-án jóváhagyta a magyar földtani intézet szervezését. A kormány elhatározta, hogy az intézet számára külön épületet emel, a városligeti Stefánia-úton.

A magyar királyi földtani intézet célja és feladata a magyar korona országainak részletes földtani fölvétele, és a fölvételi eredményeknek a tudomány, a földművelés és az ipar szükségeinek megfelelő módon való ismertetése. Általános és részletes földtani térképek készítése és kiadása; az állam területének földtani alkatában előforduló ásványok, kőzetek, kövületek összegyűjtése és múzeumi fölállítása; a talajok, ásványok és kőzetek vegyi elemzése, és végül a földtani ismereteknek előadással való terjesztése. Az ország területének részletes geológiai fölvétele az 1:25 000 léptékű katonai térképlapra történik és pedig akként, hogy a geológus a neki kijelölt vidék minden talpalatnyi területét a helyszínén megvizsgálja, a kőzeteket s azok előfordulásának határait a térképre pontosan berajzolja, és különböző színnel kifesti. Az előfordulási, települési körülményeket, a talált őslénytani leleteket, a kőzetek minőségét és más hidrológiai és technikai értékű tapasztalatait jegyzőkönyvébe iktatja.

A szakszemélyzet a fölvételi és irodalmi munkálkodás mellett különös gondot fordít az intézet múzeumára. Az intézeti munkálkodás másik nevezetes és lényeges segédeszköze a szakkönyvtár és térképtár.

Lecliner Ödön, a földtani intézet tervező építésze, ez új alkotásánál is alkalmazni kívánja a magyar díszítményeket. Az iparművészeti palota után, mely a külföld részéről is elismerésben részesült, most a földtani intézet épületét fogja megépíteni, hasonló szellemben.

 

 

A MUNKÁSOSZTÁLY HAJDANI HELYZETE (1898. 8. 123.) Minden érző ember keblét mélyen megdöbbentő hírek érkeznek az ország több vidékéről. Az értelmességéről, józan gondolkozásáról ismert mezei munkás nép egyes rétegeit sok helyen sikerült az izgatóknak félre vezetni. Most a jobb sorsra érdemes szegény nép áldozatul esett a földosztás, vagyonközösség veszedelmes és kivihetetlen tanait hirdető bujtogatóknak. Hiszen hogy teljesen kielégítő volna a mezei munkás helyzete, azt senki sem mondja. Az tagadhatatlan, hogy lassanként mégis javulóban van az elmúlt időkhöz képest a haladás, nevezetesen a jogoknak a munkás népre való kiterjesztését illetőleg, kétségtelenül igen nagy.

Az 1836-i szabadelvű országgyűlés forduló pontot jelölt a szegény rétegek életében. A jobbágyság szabad költözködését a József-féle rendeletek értelmében törvény nem szabályozta, s a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés érdekében elmondott fényes és nagyszabású beszédek megteremtették, vagy legalább elvetették magvát az emberi jogok diadalra jutásának. Az örökváltság elve is az 1836-diki országgyűlésen diadalmaskodott először. Amikor így hazánkban a megindult szellemi mozgalmak, emberiesebb, szabadelvűbb reformirányzat felülkerekedésével kecsegtettek, az osztrák politika szűkkeblűsége tőszomszédunkban fölgyújtotta a forradalom üszkét. Az 1846-ban Galíciában kitört fölkelés paraszt szocialista jellegét a bécsi kamarilla kétszínű politikája teremtette meg. Kegyetlen mészárlás tört ki, s huszonnégy nap alatt több mint ezer földbirtokos esett áldozatul.

Mély megbotránkozást keltettek a galíciai mészárlások Magyarországon is. Kapóra jött ez a példa az ország szabadelvű közvéleményének, mely ettől fogva kettőzött erővel dolgozott a szükséges reformokon, és sietett minden alkalmat megragadni, hogy a földművelő nép helyzetének javításával és rendezésével elvonják a talajt a testvérgyűlölet fölszításától.

És mégis, épen a robot megszüntetése adta meg az alkalmat nálunk is arra, hogy mindjárt a márciusi napok dicsőséges vívmányai után elemi erővel törjön ki az elégületlenség az ország némely vidékein. Ezek a mozgalmak, melyek Szereden és Vág-újhelyen zsidó-üldözésekben nyilvánultak, Bajmócon, Privigyén már határozott kommunisztikus színezetet öltöttek. E vidékeken a földművelő nép ahelyett, hogy hálásnak mutatkozott volna az egyenjogúsításért, s a százados rabságból való fölszabadulásért, elégedetlen, dacos, fenyegető lett. Panaszkodtak, hogy a robot megszüntetésével nincs segítve rajtok; kevés a földjük, az uraságé pedig sok. Különösen az uradalmi erdőket rohanták meg; a legszebb szálfák áldozatul estek fejszéik csapásainak.

A csak imént felszabadult jobbágyság tüntetni akart a földesúr ellen. A bajmóci uradalom tisztviselői sietve menekültek, s a földesurak nem mertek a népnek ellene szegülni, melyet, mint kitűnt, szintén lelketlen bujtogatok izgattak fel. V.

 

 

 

A királyi palota építése. (1898. 9. 145.) A budai királyi várpalota építési munkálatai még az udvar itt időzése alatt sem szünetelnek. A régi fegyvertári épület java részét már lebontották, s az egész nagy telket fakerítéssel zárták körül. Ezen belül több száz munkás dolgozik a földmunkálatokon, s a még meglevő falak lerombolásán. A fegyvertári épületnek az a része, ahol az udvari konyha van, és a hol az udvari cselédség lakik, még egy darabig megmarad, de a nyáron az is csákány alá kerül. E régi épület telkére jön a királyi palotának legkiemelkedőbb, középső része, amelyben az új trónterem és több fényes helyiség lesz. A sarokra kerülő rész pedig idővel a magyar nemes testőrség otthonául fog szolgálni.

 

 

 

A TÖRVÉNY ELÉBE. (1898. 10. 157.) Sem Kis Péter, sem Nagy Pál, de még Zöld János sem hitték volna soha, hogy őket valaha fegyver közt kísérjék végig a falun. Pedig bizony úgy lett az; annak is eljött a napja; egyszer csak a csendőrök, a katonák közrekapták őket, s elvitték oda, ahova sohase kívánkoztak, be a városba, a törvénylátó urak elébe.

Hanem hát egyszer haza jött a Bacsó Pál fia Budapestről, ahol valami gyárban dolgozott s nagyon furcsa dolgokat kezdett beszélni. Azt mondta, hogy minek annak az uraságnak húszezer hold föld, mikor a szegény embernek egy sincs. Nem okosabb volna azt felosztani? Így aztán mindenkinek lenne. A napszám is kevés, minek dolgozik a szegény ember annyiért, mért nem beszélnek össze, s akkor aztán egy akarattal azt mondanák, hogy nem megyünk ennyiért.
 

 

 

ELFOGOTT SZOCIALISTA ZAVARGÓK

 

Egyszer vendége érkezett Bacsónak, olyan úrféle. Sokat súgtak-búgtak együtt.

Sok cifra szó volt a beszédében, de annyit ki lehetett belőle érteni, hogy a mostani világ sorsa nem jól van, változtatni kell rajta. Szervezkedni kell, szocialista egyletet kell alakítani, meg a mi fő: tagsági díjakat gyűjteni. Mind jobban zúgtak a faluban, egyre többen helyeselték, amit az újság irt. Megalakult a szocialista-kör is. Eljött aztán az aratás ideje, de Kis Péterek nem mentek el, kiállottak ugyan szokás szerint a piacra, de nem vállaltak munkát. Nem a világért sem. Kimondták, hogy ennyiért mennek, s ha a gazda kevesebbet ígért, még csak szóba sem állottak vele…

Kis Péterék lássák be, hogy hibáztak, hogy az Isten teremtett szegényt és gazdagot, kell annak mind a kettőnek lenni; úgy is volt, eddig is, ügy is marad mindig. Baj van, az igaz, sok; de hát nem így kell azt gyógyítani, így csak még mérgesebb lesz. Azt se irigyeljük, ha másnak többje van, mert bizony nem abban áll az igazi boldogság, s mindig több elégedettebb ember akad a kunyhókban, mint a palotákban, a népnek pedig az a legnagyobb ellensége, a ki annak nyugodalmát teljesíthetetlen vágyak költésével felzavarja.

 

 

 

A BUDAI JÓTÉKONY NŐEGYLET (1898. 16. 265,) Az egyesület 1817-ben alakult meg, József nádor neje, Hermina főhercegnő kezdeményezésére. Az egyesület alakulására egy sajnálatos körülmény szolgáltatott alkalmat. Ugyanis az 1816-ik évi rossz termés miatt oly nagy nyomorúság és ínség támadt Buda és Pest lakosságának alsóbb rétegeiben, hogy a társadalmi úton való segélynyújtás égető szükség lett. Budán is, Pesten is alakult egy-egy jótékony nőegyesület. Alapszabályait Ferenc király 1817. május 15-én erősítette meg. Mind a két egyesület Hermina főhercegasszonyt nyerte meg védnökéül, Eleitől kezdve külön-külön működött és működik ma is. Elnöknek Brunsvik József tárnokmester nejét, gróf Brunsvik Majtényi Marianna palotahölgyet sikerült megnyerni. a kiknek vezetése alatt az egyesület akadálytalanul folytathatta buzgó tevékenységét. Legelőbb is egy házat vett, melyet kereseti háznak rendezett be, hol szegény elhagyatott nőket (hetenként átlag 37) foglalkoztatott kötéssel, fonással, más, erejükhöz való munkákkal, méltányos jutalom mellett.

A kisdedóvás ügyének hazánkban meghonosítója, mint tudjuk, gróf Brunsvik Teréz volt. Első (1828 júniusában megnyitott) kisdedóvójának a budai jótékony nőegyesület adott helyet krisztinavárosi házában.

Dorottya főhercegnő halála után, 1856-ban Albrecht főhezeg, Magyarország kormányzójának neje, Hildegard bajor kir. hercegnő lett az egyesület védnöknője. Számtalan esetben segített a szegényeken és nyomorultakon, de az egyesületnek újabb lendületet nem adhatott. 1868 tavaszán a királyi udvar huzamosabb időn át Budán tartózkodván, bekövetkezett az egyesületre nézve oly örvendetes esemény, hogy Erzsébet királyné Ő Felsége az egyesület védnökségét elvállalta. Azt ma is viseli, többször tetemes adományokkal tanúsítván az egyesület iránti érdeklődését.

 

 

 

Az erdélyi unió megünneplése (1898. 22. 365.) A MOHÁCSI VÉSZ szomorú következményei elszakították a magyar koronától, s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, Hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a különállás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. Már első fejedelme, János Zsigmond, kereste a viszont egyesülés útját-módját. Keresték későbbi választott fejedelmei is: Báthori Zsigmond, Báthori Gábor, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczy György is. Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újraegyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az «egy nemzet két hazája» közti határfalak. A teljes eggyé olvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg,

az első magyar felelős minisztérium által. V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848. május 30-án mondotta ki. Egyhangúan, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé. E nagy nap ötvenedik évfordulója alkalmából nemzeti örömünnepre gyűlt össze most Kolozsvárra különösen az erdélyi hazafias magyarság. Jobban meg van győződve, mint valaha, hogy az újra egyesülés föltétlenül üdvére, boldogságára válik az egész hazának.

A nemzeti gyűlésen kitűnt, hogy az Unió mellett oly nagy a többség, mely előtt minden izgatásnak és fondorlatnak el kell némulnia. A nemzeti gyűlésen a szászok és oláhok részéről felhozott ellenvetések megcáfolására előbb a volt ellenzék vezére, az ekkor már vak báró Wesselényi Miklós, s utána Zeyk József és id. Szász Károly, az előbbi országgyűlések ellenzéki vezérszónokai emelték fel szavukat. Este volt már. A terem közepén elnyúló zöld asztalon néhány gyertya. Az asztal jobb oldalán végig a magyar, a balon a szász követek, mind fennállva. Körülöttük és a karzatokon töméntelen hallgatóság.

Szász Károly emelkedettebb hangon folytatta beszédét. A szónok egyszerre csak percnyi szünetet tartott. A hallgatóság szeme a szász követekre esik, akiknek részéről nem volt többé ellentmondás. Erre olyan jelenet következett, melyet leírni nem lehet. Kalap- és kendőlengetéssel kísért öröm támadt. Az egész terem ettől a kiáltástól hangzott: «Unió! Unió! ki van mondva az Unió /»

 

 

 

A RÁKÓCZIAK PÁRISBAN V. S. (1898. 25. 422.) A Rákóczi-kor történetírói nagy becsű anyagot nyertek történeti kutatásaikhoz a stuttgarti «Litterarischer Vérein» azon kiadványaiban, melyek Erzsébet Sarolta, később orleans-i hercegnő több kötetre menő levelezéseit tartalmazzák. Igen nagy kár, hogy azokat a leveleket, melyeket bujdosó Rákóczi maga intézett a hercegnőhöz, kivel neje révén atyafiságban is volt, a hercegnő, mint egyáltalában a hozzá intézett összes leveleket, megsemmisítette. Rákóczinak Grosbois-ban való tartózkodásáról részletesen megemlékezik Saint-Simon is emlékirataiban.

Rákóczi Ferencz 1713-ban jelent meg először Parisban és Versailles-ben az udvarnál, Sárosi gróf név alatt. Mulatott, szórakozott, vadászott, mint azon idők legkiválóbb gavallérjai szoktak. Öt év múlva a fejedelem újra megfordult Parisban. Ekkor már 44 éves volt s ez időből külsejére nézve így írja le az orleansi hercegnő: «Rákóczi magas, jól megtermett alak, jóságos vonásokkal; nem szép, habár csúnyának sem lehet mondani. Még mindig jókedvű volt, szívesen csevegett és nevetgélt. Az orleansi hercegnőnek feltűnt az, hogy annyi búja-gondja mellett hogyan lehet oly víg; s meg is volt győződve róla, hogy bensőleg nagyon szenved.

Rákociak vagyoni viszonyai az időben már nagyon romlásnak indultak. Párisi ügyvivőjük, bizonyos Brener abbé, a Rákóciaknak mintegy tízezer tallérnyi rábízott vagyonát hűtlenül elkezelvén, saját torkát elmetszette. Az esemény Rákóczinénak is Parisba menetelét tette szükségessé, hogy vagyonának roncsaiból, ha csak lehet, valamit még megmentsen. Megérkezésének híre különös visszatetszést keltett az orleans-i hercegnőben.

A fejedelemnő már napokkal előbb jól tudta, hogy halála közel van. A daganatfelhúzódott a nyakára s egyszerre megölte. Kolostorában temették el. Haláláról az orleansi hercegnő értesítette a távol levő Rákóczi fejedelmet s maga is tizenkét napi gyászt viselt érette. Az álom teljesült. Rákóczi felesége, az egykor oly szép hesseni hercegnő elhagyatva hunyta be szemeit, Idegen földön. Egyetlen nővére, Hadanat hercegnő sem volt jelen a temetésén. Fiai sorsa felett a történetírás és a legenda szőtte össze fátyolát. Mint a bujkáló ér, idegenben apadtak el. Életük, viszontagságaik körül homály borong, s szinte fáj belevilágítani ebbe a homályba.

 

 

 

A LÁSZLÓ-GYERMEKMENHELY CZIRKYENICZÁN (1898. 25. 426.) A Kapella-hegység szirtfalától védett Vinodol-völgye*, a Dubracsina patakkal rést nyit magának a tengerhez, 1395-ben klastromot alapított a tengerbe ereszkedő sziklafokon e vidék akkori ura, Frangepán Márton, s azt a magyar eredetű Pálos szerzetesekre bízta. Századokon át innen terjesztették a vallásosságot és művelődést az egész vidéken. József főherceg tulajdona lett a tisztes régi épület, melyet neje, Klotild főhercegnő beteg gyermekek üdülő helyévé rendezett be. A főherceg maga is nagy buzgalommal közreműködött, hogy a régi klastrom új rendeltetésének megfelelhessen. A régi barát-cellákból barátságos, tágas szobák, termek legyenek, a hajdani puszta udvarból pedig virágos kert.

Berendezését a szatmári irgalmas apácák felügyeletére bízta a főhercegnő. Orvosi felügyelője pedig dr. Coltelly Herman, a főhercegi család udvari orvosa. Az emeleten a leányok, a földszinten a fiúk, az egyik szárnyon az ingyenesek, a másikon a fizetők vannak elhelyezve. A földszinten van a tágas ebédlő.

A menhely megnyitása május hó 8-án ment végbe, mely alkalomra a fővárosból is érkeztek vendégek. Fiúméból reggel kilenc órakor indult a vendégeket szállító, Előre nevű gőzös.

 

*Falu Horvátországban, Tengermellék Hegyvidék megyében.

 

 

AZ ELSŐ MAGYAR NÉPKÉPVISELETI ORSZÁGGYÜLÉS MEGNYITÁSA. 1848. július 5. (1898. 27. 461. címlap) Az országgyűlés megnyitását eredetileg július hó 2-ikára tervezték. Remélték, hogy a király maga személyesen fog ez alkalommal megjelenni. Küldöttséget is menesztettek hozzá e célból, de Ferdinánd király ezt a kérést, betegségére hivatkozva, nem teljesítette. A nádort bízta meg az országgyűlés megnyitásával. Ekkor tűzték ki véglegesen az ünnepélyes megnyitás napját július 5-ére. A pesti redoute termei voltak kiszemelve a képviselőház tanácskozásai számára. A főrendiház üléseinek helyéül a Nemzeti Múzeum díszterme rendeltetett, az a hely, ahol a főrendek ma is üléseznek.

A megválasztott képviselők július első napjaiban gyülekeztek Pestre. Déli 12 óra előtt egy negyeddel ágyúk dördültek meg fenn a budai várban, meg a Mészáros nevű dunai hadihajón, jelezve, hogy a nádor elindult. A díszes menetben legelől Perczel Móricz rendőri osztályfőnök haladt. Utána a miniszterek hintókban, kettesével, ily sorrendben: az első kocsiban gróf Széchenyi István és Mészáros Lázár, a másodikban Kossuth Lajos és Szemere Bertalan, a harmadikban Deák Ferencz és Klauzál Gábor s a negyedikben — a gróf Batthyány fényes négyes fogatán — báró Eötvös József egymaga. A miniszterek után egy udvari tiszt s a lovas nemzetőrcsapat lovagolt, majd — a királyi helyettes nádor előtt — gróf Ráday Gedeon főlovászmester. A nádor gróf Batthyány Lajos miniszterelnök mellett, hatfogatú hintóban ült.

 

 

 

A PEST VÁROSI REDOUTE ÉS AZ AL-DUNASOR 1848-BAN A redoute, Az Angol királynő szálloda, A görög-keletiek temploma, A hajóhíd

 

A tanácskozás helyét, a pesti városi redoute termét, mely a vele kapcsolatos termekkel együtt rendszerint táncvigalmak színhelyeként szolgált, az azon időbeli hírlapok több-kevesebb pontossággal mind leírták. Egyebek közt az akkori «Pesti Hírlap» így ír róla:

Ugyanazon ajtóknál, hol dagasztott keblekkel szoktunk beszökellni, ma megrendülve éreztük valónkat. A vigalmak helyéből a nemzeti akarat szentegyháza lett. Minden bemenetelnél a nemzetőrség tartotta fenn a rendet. Belépve a terem ajtaján, legelőször is két alkotmány ötlik szembe a Duna-felőli oldalon, melyek mindenikéhez két oldalt lépcsők vezetnek. A magasbbik az elnöki hely, jobb- és baloldala felől három-három jegyzői székkel. Az alsóbb emelvény a szószék, az eszmék s politikai vélemények csatatere. A szószékkel szemben jobbra és balra, valamint jobb és baloldalával egyen-futólag vannak a képviselők helyei. E felosztásnak egykor tán politikai jelentése lehet, ha majd jobb és balközép, vagy szélsőbal és szélsőjobb oldalról szólhatunk. Most úgy hisszük, a nagyobb résznek csupán a történet (a véletlen) jelölte ki helyét. A nagyobb rész új emberekből áll, — nevekből, melyek vízcseppként voltak eltemetve a népóceán hullámaiban, de a népakarat, e legnagyobb erő, a legdíszesebb állásra emelte őket.»

 

 

 

AZ ÚJ-ÉPÜLET ROMJAI. (1898. 34. 581.) A szomorú hírű „Új-épület” kaszárnya már romjaiban sincs többé. Ezen a héten ért el a rombolók csákánya a roppant négyszögletű épület négy sarkán állt pavilonok utolsó köveihez. A Széchenyi-tér és a Széchenyi-utca találkozásánál emelkedett pavilon legtovább fönnmaradt, mert ebben tanyázott a lipótvárosi tűzőrség. Imitt-amott még a kerítés kőfalai állnak fenn; egyéb fal már nincs a sötét épületből, hanem van helyette egy pompás nagy térség. Éppen száz esztendős volt a kaszárnya, mikor elkövetkezett sorsa, hogy kő kövön nem maradt belőle.

Sok katonai célt szolgált a kaszárnya. Különösen szerették ide hozni az olasz katonákat, eléggé elzárt hely volt, s távoli fekvésénél fogva az érintkezést is elzárta a polgárságtól. Katonai kórháznak, tüzérségi tanyának is használták, majd katonai foglyok raboskodtak benne. De erődszerű tulajdonságainak igénybe vételére egyszer sem volt szükség.

A város terjedése végre nem tűrte fennmaradását. Egyik oldaláról is négy, másik oldaláról is négy utca közlekedését tartotta fenn, melyek mind itt vágytak tovább haladni. Végzete betelt, mikor az új országházat is közelébe építették., az újabb idők egyik legszebb monumentális palotáját. Pusztulnia kellett tehát. A főváros a katonaságnak emelt helyette másik kaszárnyát, helyén pedig most osztozkodnak. Legjobb, legszebb volna, ha az egészet szabad térnek hagynák, de Budapesten a tereknek nincs szerencséjük. A kétemeletes kaszárnya már csak emlék. Még látszik a kaszárnya egyik része, de a nagyobb résznek már csak az utolsó romjai.

A háttérben emelkedik a kupolás új országház, és a földművelési minisztérium palotája.

 

 

HONTERUS JÁNOS SZOBRA BRASSÓBAN. Kupcsay Felicián (1898. 36. 613.) Honterus János, a XVI. század egyik kitűnő tudósa, Erdély első reformátora, s az első erdélyi könyvnyomda alapítója. Brassóban, 1498-ban született. Atyja tímár volt, ő a brassói iskolában tanúit. 1515—1520 között elhagyta szülővárosát és külföldre ment. Bécsben, a szabad művészetek mestere lett. Ezen időben jelentek meg első irodalmi dolgozatai. Krakkóban egy latin nyelvtana és egy világleírása. Baselben jelent meg tőle Erdély térképe és egyetemes földrajzának második kiadása. Harmincöt éves korában visszatért szülővárosába. Az első tette egy könyvnyomda felállítása volt, 1535.ben. A nyomdát mely első volt Erdélyben, rajzok és fametszetek előállítására is berendezte. E nyomda 1535-ben létesült. Honterus maga 1545-ig mintegy 15 tudományos munkáját nyomatta ki benne.

1542-ben a hitújítási mozgalom élére állott. Sok elégedetlenségre adott okot az egyházi tanítás hiányos volta, a papok botrányos magaviselete, de még inkább némely oly visszásság, amelyek a szász papság különleges jogállásából eredtek. Nagy sérelmet látott Brassó városa abban, hogy az esztergomi érsek, Balázs Ferencz, szabadon akart rendelkezni a papok, templomok és hívek felett, a tized egy részét magának követelte. Nem akarta tűrni, hogy az espereseket a hívek maguk választhassák. 1542-ben adta ki hitújítási könyvecskéjét, amelyben Brassó és a Barczaság híveinek tanácsokat adott a hitújításra. Régi hitük elhagyására, s az új tanok követésére szólította fel őket. Munkássága, mely Luther figyelmét is nagymértékben felköltötte, Martinuzzi György bíborosnak, Erdély akkori vezetőjének is feltűnt. 1544-ben fejeződött be a régi hittől való elszakadás, a mikor Honterust megválasztották Brassóban városi papnak. Ráruházták az iskolákra való felügyeletet is. Új iskolát alapított, és egy nagy könyvtárnak vetette meg az alapját Brassóban.

 

 

A magyar törvényhozás zajos napjaiból (1899. 3. 39.) A régi megyegyűléseken az ajtónállók teljesítették azt a nem fölösleges tisztet, hogy a tanácskozást kiáltozásokkal és heves viselkedéssel zavarókat rendre intsék, és szükség esetén kivezessék. Az esküdt ülnökök közül egyre-egyre hárult mindig sorban a feladat, hogy a gyűlés méltóságát megóvja, a rendet fenntartsa, s a csőcseléknépet a teremtől elzárja. Ugyanő jogosítva volt a fegyveresen megjelenőktől elvenni fegyverüket, s azokat csak egy pengő forint lefizetése után, a gyűlés végével szolgáltatni vissza.

Hazug, becsmérlő szavak és kifejezések a nyelvváltság címen a Hármas-könyv illető törvényszakaszai szerint részesültek megtorlásban. Még szigorúbbak voltak a városi hatóságok a polgárok iránt, akikre Debrecen város például botránkoztató beszédekért 15 napi fogságot mért ki. 1710-ben történt Szabolcs megye tisztújító gyűlésen, hogy mielőtt még a tisztújítást megejtették volna. Lövei Sámuel, fölkelve helyéről, maga a főispán-helyettes, Sennyei István jelenlétében a volt alispánt, Zoltánt, gyalázó szavakkal illette. Ebből nagy veszekedés és szóváltás támadt, melynek vége az lett, hogy, a gyűlés Lövei Sámuelt kényszerítette a mondottaknak még az ülés folyama alatti visszavonására.

A szomorú emlékű ónodi országgyűlés*, legsötétebb emléke a magyar politikai pártok történetének. Örök intelem a jövőre nézve, hogy a szenvedélyektől föltüzelt pártszellem, s a mértéket nem ismerő visszavonás mily rettenetes gyümölcsöket teremhet. Zajos jelenetek, viharos ülések fordultak elő később is az ország tanácstermében. Az obstrukció mai módja ismeretlen és felesleges is volt, dacára annak, hogy régi tanácskozó rendünk nem korlátozta a szónokok bőbeszédűségét. Ez a korlátlan szabadság volt az, mely a nagyobb zajongásokat, az országgyűlési tanácskozások elfajulását meggátolta. Az 1843. országgyűlésen a horvát követek először tüntettek a magyar tanácskozási nyelv ellen, ismételten latinul akarva felszólalni, de újból és újból lehurrogatva.

A 48 előtti országgyűléseken a fő rendfelügyelői tisztet rendesen a főlovászmester (1843-ban gróf Zichy Ferencz) teljesítette. Ő jelölte ki az országgyűlési követek szállásait, ő rendelkezett a rend fenntartására kivezényelt katonaság felett. Az országgyűlés belső elrendezésére vonatkozó

ügyekben a bécsi kormánnyal szintén bensőbb viszonyban álló, Zsedényi Ede udvari tanácsos intézkedett.

 

*Az országgyűlés a rendek egy részének hagyományos sérelmi politikájával vette kezdetét. Június 6-án a háborús terhek és az elértéktelenedő rézpénz körül kirobbant vita hevében Bercsényi Miklós, Károlyi Sándor és Rákóczi testőrei lekaszabolták Turóc vármegye követeit. Rakovszky Menyhért táblabíró a helyszínen életét vesztette, megsebesített társát, Okolicsányi Kristóf alispánt 9-én kivégezték, a megye többi jelen lévő tagját pedig bebörtönözték. wiki

 

 

 

Az új városháza elhelyezése (térképpel) (1899. 17. 274.)  A székháznak rendeltetésénél fogva a város szívében, a forgalom gócpontján a helye. Eleinte legtöbben a Duna partjára kívánták a városházát építtetni. Mióta azonban a Károly-kaszárnya a város birtokába jutott, mind jobban előtérbe lépett az a felfogás, hogy az új székház a kaszárnya területére épüljön. A Duna parti elhelyezésnek tagadhatatlan előnyei vannak, főleg szépészeti szempontból. A Duna partján 6000—6500 négyszögöl területet szerezni erre a célra oly óriási áldozatba kerülne, amelyre még gondolni is alig lehet. Amellett a közlekedés szempontjából is sokkal alkalmasabb a Károly-kaszárnya telke.

Az új városház elhelyezésére, s a Károly-kaszárnya telkének és környékének szabályozására előbb a Mérnök- és Építész Egyesület, majd a főváros által hirdetett két rendbeli tervpályázat igen érdekes anyagot szolgáltatott. A figyelemreméltó tervezetek rendszerint egyoldalúan oldották meg a feladatot. Vagy nem gondoskodtak arról, hogy az új városház homlokzata kellőképp érvényesülhessen, vagy a közlekedési szempontokra nem voltak figyelemmel, vagy a pénzügyi szempontokat hagyták figyelmen kívül.

 

 

 

Budapest új városházának helye, a Károly-kaszárnya telkének és környékének szabályozási tervével

 

Ezúttal a legújabb tervezetet mutatjuk be. E szerint a városház a Károly-kaszárnya helyén két 87 öles főhomlokzattal 6600 négyszögöl kiterjedésű, majdnem szabályos négyszögű területen épülne. Mindkét főhomlokzat tágas térre nyílnék, még pedig az egyik a Váczi-körútnak a Deák-tér felé néző torkolatával szemben, a másik a Gránátos-utca és Zsibárus-utca kereszteződésétől, a Kígyó-térig nyitandó új utca irányában. A Kígyó-térről ugyanazon pontból lenne látható egyfelől az eskütéri híd, másfelől a Kerepesi-út. A másik főhomlokzat pedig a Váczi-körútról már a nyugati pályaudvartól tűnnék a néző szemébe.

A városház épülete nyugat felé az evangélikus iskola épületén keresztül a Sütő-utca és Deák tér sarkán levő házakig terjedne. Kelet felé azonban a Károly-körút és Rostély-utca sarkán a kaszárnya területéből 1360 négyszögölnyi igen szép telek maradna értékesítésre. Az evangélikus templom, paplak és iskola a terv szerint a kaszárnya telkéből a Gránátos-utca és Rostély-utca sarkán megmaradó telken lenne elhelyezendő.

Ennek a befektetésnek a törlesztését a városház oldalhomlokzatán és a belső átjáró udvarban elhelyezendő díszes üzlethelyiségek bérjövedelméből, valamint a most bérházakban szétszórt városi hivatalok megtakarítandó béreiből majdnem teljesen fedezni lehetne. Ez a tervezet, amely egyébként is az összes eddigi tervek között legszerencsésebben oldja meg a nehéz feladatot, lehetővé tenné pénzügyileg is, hogy a városháznak legalább egyik fele 4-5 év alatt elkészülhessen.

 

 

A GELLÉRTHEGYI CITADELLA LEBONTÁSA. Paur Géza (1899. 19. 308.) A Duna festői panorámája nem sokára el fogja veszteni egyik érdekes díszét, a gellérthegyi citadellát. A festői szépségű, hatalmas sziklahegy tetején emelkedő erődöt ugyanis lebontják. A hegytető valószínűleg helyet ad egy nagy nemzeti emlékműnek, melynek eszméje már évek óta foglalkoztatja az illetékes köröket. Az erőd végleges átadása alkalmával a katonai hatóságnak egyik fő kívánsága az volt, hogy a citadella falainak egyes helyeken lévő megbontása által, szüntessék meg annak erőd jellegét. E végett a székes-főváros tanácsa, illetve mérnöki hivatala, a katonai hatóságok által kijelölt helyeken a bontást 1899. február 26-án meg is kezdte.

 

 

AZ ESKÜTÉRI HÍDDAL SZEMBEN A GELLÉRTHEGY ALJÁRA TERVEZETT ÉPÍTMÉNY. Vágó László műépítész terve.

 

A pályázat aranyérmét Vágó László fiatal építészünk tervezete nyerte el a bíráló-bizottság egyhangú véleménye szerint. A műépítészeti szépségekben gazdag tervezet az eskütéri híd tengelyébe helyezi a főépítményt, amely két hatalmas toronyból állna. Két oldalán emelkedő lépcsőzet vezetne fel a hegy parkosított oldalán a felső oszlopsorokkal díszített teraszra. A két torony közötti részt egy ív kötné össze kagylószerű mélyedéssel, amelyben lenne majd elhelyezhető Szent Gellért püspök szobra. A torony belsejében folytonosan személyfelhúzó járna. Az emlékmű két oldalpárkányát lépcsőzetesen emelkedő vízesés képezi. Szent Gellért püspök szobrától széles lépcsőzet húzódna alá, két oldalra terelvén a közlekedőket. A terasz híd felé néző oldalán szobrászati domborműveket helyezne el a tervező. A nagyméretű mű a jelenlegi szerpentin-gyalogút mellett végződnék, s körülbelül a most lebontás alá kerülő hegyoldali házsorokig emelkednék.

 

 

A magyar hajózás múltja (1899. 46. 768.)  Hajózásunk története visszanyúlik Magyarország állami életének kezdetéig. A kezdetben csupán a révátkelésre szorítkozott is ez a hajózás, de a Dunán — melyen már a rómaiak élénk hadi és szállítási hajózást űztek — a hajózás már a legrégibb időben honos volt. Egy 1148-ból való okmány például, melyben a pesti révet a kerepesi révvel együtt említik, már tanúságot tesz arról az élénk kereskedésről, melyet akkortájt a Dunán át s azon le- és fölfelé borral, sóval és élelmiszerekkel folytattak. A keresztes hadjáratok alkalmával is a hadak egy része a Dunán evezett le a Fekete tengerre, s úgy ment a Szentföldre. A Dunán már a XII. században az átviteli hajózás is figyelemre méltó volt. Regensburg városának már ekkor hatalmas dunai hajóraja volt, mely Magyarországon át egész a Fekete-tengerre, a mostani török birodalomba és Kis-Ázsia partvidékére szállította Nyugat iparcikkeit. Később a Duna és Száva, egész Szolnokig a Tisza is a török hadi gályák és csajkák uralma alá került, melyek mintájára a magyarok is építettek hadigályákat. A Duna, Száva és Tisza menti várak gyakran voltak tanúi a hadihajók pusztító tusáinak.

1671-ben egy társaság alakult, mely német gyártmányokat és magyar terményeket szállított a Dunán, keletre. A Tiszán is megindul a hajózás egész Szegedig. A XVIII. század közepén, a Balaton taván is megkezdődik a rendszeres hajózás. A keszthelyi uradalmak tulajdonosa, Festetich gróf 1760-ban hollandi hajóépítőkkel nagy vitorlás hajót építtet, melyen 12 megrakott szekér elfért, s a melyet különösen só-szállításra használtak.

 

 

 

DUNAI TÖRÖK HADIGÁLYA A XV. SZÁZADBÓL; A «NÁDOR» GŐZHAJÓ

 

Nemcsak a Duna, de a Tisza, Maros és Száva folyók mind jobban benépesültek 5—6 ezer mázsa szállítóképességű fahajók egész rajával. Szeged, Sziszek, Károly város, Pest, Győr, Komárom fontos hajózási központokká váltak. 1794-ben megalakult a kir. magyar szabadalmazott hajózási társaság.

A nagy hajók vezetése még lefelé is igen nehézkes és kényelmetlen volt. Kellett hozzá elől-hátul két-két hosszú kormányrúd, az evezőknek is segíteniük kellett, ami sok hajóslegényt tett szükségessé. A felfelé vontatás szerfelett lassú és költséges volt. Egy pár közepes nagyságú kapcsolt hajó felvontatásához kellett kilenc hajós, két főfuvaros, 38 hajtó és 38 ló. A főfuvaros lóháton ment elől a parton, s hosszú rúddal vizsgálta az utat, így jelölve meg, merre hajtsák a vontató lovakat. A hajtók pedig gondoskodtak nemcsak a lovakról, de arról is, hogy a vontató kötél fel ne akadjon. Pesttől Bécsig az utazás eltartott 20, sőt néha 25 napig is. A «Franz I.» nevű első gőzhajó a Bécs—Pest közötti utat lefelé menetben 14 óra és 15 perc alatt, míg fölfelé menetben 48 óra 20 perc alatt tette meg. A rendes hajójáratok 1831. február 1-jén vették kezdetüket.

Az 1867. évi kiegyezéssel az önállóságát visszanyert nemzet új életre kelt. A gazdasági tevékenység minden ágában oly erőteljes fejlődés állott be, mely természetszerűleg a hajózási forgalomra is emelő hatással volt. Ez a nagy lendület egymás után hozta létre az újabb gőzhajózási vállalatokat

 

 

Női tengerészek (1900. 4. 56.)  Nem egy nőről van feljegyezve, hogy a tengeren csak úgy megállotta helyét, mint akármely férfi. Karthágó történetéből tudjuk, hogy ott a nők is gyakran hosszú és veszedelmes tengeri utazásokra vállalkoztak. 500 körűi Krisztus előtt hatvan hajót küldöttek Gibraltár szikláihoz, melyeken mintegy 30 000 férfi és nő volt vegyest. De hogy egyedül, vagy egyenként, különösebb szükség nélkül rámerészkedtek volna a nők a tengerész-életre, az mégis kivételes eset volt mindig. De azért volt példa erre is.

Beszélnek két angol nőről, Bonny Annáról és Bead Mariról, akik hajdan vakmerő társai voltak az Atlanti óceánon cirkáló kalózoknak, s nem egy kemény tusa, merész rablás fűződik a nevükhöz. A XTV. század közepén meg egy Jeanne de Belville nevű bretagne-i nő egy egész hajórajt szerelt föl. Bejárva a partokat, véres bosszút állott férje gyilkosain, falvaikat leégette, házuk népét felkoncoltatta,

E század elején a londoni lordmayor-hoz egy tengerésznek öltözött nőt vezettek. A lordmayor meghallgatta a történetét, amely így nyilvánosságra került. E nő családjában egész sora volt a tengerésznőknek. Az anyját tengerész-szolgálatra kényszerítette az ura, s nem is hagyta abba e pályát, míg szolgálat közben halálos szerencsétlenség nem érte. A kérdéses leányt magát is arra kényszerítette az apja, hogy tizenhárom éves korában fiúnak öltözve, álljon be egy hajóra inasnak s kötelezze magát hét évi szolgálatra. Négy évet becsülettel le is szolgált a hétből, a mikor kitűnt róla, hogy leány.

Még a legújabb időkben is akadt női tengerész. Egy Mary W. Coous nevű New-York-i leány 1886-ban kitűnő sikerrel tette le a hajó-kormányosi vizsgálatot. Állást is kapott az Elisabeth nevű gőz-yachton. Coous kisasszony különben nem volt az első nő, aki kormányosi oklevelet kapott. 1884-ben egy Miller Mari nevű, szintén amerikai, New-Orleans-i nő is letette az erre szükséges vizsgálatot, s csakhamar kapitánya lett a «Saline» nevű kereskedelmi hajónak.

 

 

 

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS GYORSIRODÁJÁRÓL. Dr. K. E. (1900. 10. 153.) Hazánkban először az 1840-i országgyűlés főrendiházában működtek gyorsírók. Ezek feljegyzései alapján készült a főrendiházi napló. A gyorsírók, vagy mint akkor nevezték: sebes-írók feje Hajnik Károly volt. Ő tekinthető az első magyar gyorsírónak. Ez a gyorsiroda, akkori nevén gyorsíró-kar azonban az országgyűléssel nem volt szerves kapcsolatban. A két Ház a gyorsíró-főnökkel szerződött, s ez alkalmazta a gyorsírókat. Így volt ez az 1861-i országgyűlésen is, a hol még szintén Hajnik Károly vezette a gyorsirodát. Alkalmazottai többnyire az angol Taylor rendszere szerint írtak.

Toll, s nem ceruza volt az írószerük, s a beszédek terjedelmét penna-bemártásokkal mérték. Egy, két, három, stb. mártásos beszédnek nevezvén azokat. Hajnik mellett 1861-ben tűnt fel az a férfiú, akire a gyorsiroda szervezésének feladata várt. Ez a fekete fiatalember Kónyi Manó volt, az országgyűlési gyorsirodának mai alakjában szervezője és megteremtője. Vele és hű társával, Fenyvessy Adolffal is szerződési viszonyban volt az 1865/8-i országgyűlés.

A gyorsiroda mai szervezete a két Ház együttes határozatán alapszik. Főnökeit és hivatalnokait a két Ház elnökei közös megegyezéssel nevezik ki, s ők az 1885. évi nyugdíjtörvény (XI. t.-cz.) értelmében az államhivatalnokok sorába tartoznak. A gyorsírói munka, a jegyzés, nem egyértelmű a puszta utána-írással. Gyors fogalmazói képesség is szükséges hozzá, mely a szónoklatból kiérzi a mondatok szerkezetét; megteszi a beszéden a szükséges simítgatást, hogy a szónokot oly mondatokban szólaltassa meg, amelyekben az beszélni szokott. Ne nyessen el semmit se a mondatokból, még ha felesleges sallangjaik vannak is.

Újabban a gyorsírói följegyzések átírása gyökeresen megváltozott. Ebből a szervező munkából kivette a maga részét Jankovich István. Ma a külseje is más a gyorsirodának. Azelőtt írnokok voltak e célra alkalmazva, kik írásba foglalták a gyorsírók diktálta beszédeket. Most gépírónők teljesítik e munkát. A diktálás ideje alatt az írógépek zakatolása. és a gyorsírók hangos szava tölti be az iroda helyiségeit, hol még az újságírók csapata is végzi tudósítói tisztét. Csak a főnöki fülke, hol többnyire a beszédüket átolvasó képviselők is letelepednek, meg a kis revizori szoba nyújtanak némi csendet.

 

 

 

BUDAPEST KÖRNYÉKE. (1900. 21. 339.) Harmincöt évvel ezelőtt egy német nyelven irt füzet jelent meg Budapesten, melynek szerzője, Gettinger Tivadar. Arról panaszkodik, hogy fővárosunk környékének csak igen csekély részét ismerik. Legszebb részei pedig — Szent-Endre, Szent-László, Szentkereszt, Pilis-Marót és Visegrád— teljesen ismeretlenek. Harmincöt év múlt el Gettinger munkájának megjelenése óta, de a viszonyok alig változtak. Harmadszázad alatt egyetlenegy munka sem jelent meg Budapest környékéről.

A Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztályáé az érdem, hogy a főváros közönségének kezébe egy, a főváros kies környékét tüzetesen tárgyaló útmutatót adott.

A hozzánk legközelebb eső Budai hegységet, közönségünk még mindig nem méltányol eléggé. Pedig a Pilis hegycsoportja, s a Dunai trachyt hegység a természeti szépségek iránt támasztott legmagasabb igényeket is képes kielégíteni. Felkeresése nem jár nehézséggel, mert kelet felől a Budapest—Szt.-Endrei helyiérdekű vasút, nyugat felől a Budapest— Esztergomi vasút, észak felől a Duna-gőzhajózási társulat hajói közvetítik a forgalmat. A Szent-Endrei vasúton 3/4 óra alatt kijuthatunk Pomázra.

Az Oszoly festői sziklái alatt szépen fekszik Margitliget, a hol dr. Martin Sándor budapesti orvos fürdőt és szanatóriumot létesített. A fürdővel szomszédos Csobánka fölött, melynek vidékét budapesti Svájcnak szokták nevezni, ugyancsak az Oszoly lejtőjén mered égnek egy, az emberi kéz ujjaihoz hasonló szikla.

Szent-Endre, ez az ősrégi város, melyet a Pilis-hegység kulcsának nevezhetnénk, számos érdekes kirándulás kiinduló pontja. Innen húzódik felfelé a Pilis-hegység legnagyobb völgye, az ú. n. Dömőr-kapu völgye. Festői részletekben gazdag völgy ez, melyben völgy-lapályok sűrű, sötét erdőkkel váltakoznak.

Visegrád, tájszépségeiből, történelmi és régészeti emlékeiből kitelnék egy egész album. Legyen elegendő csak magára a büszke fellegvárra, a nagyérdekű Salamon tornyára és a szép fekvésű kálváriára utalni. Érdekes a Duna szorosának hajlatában regényesen fekvő Dömös, melynek történelmi vonatkozásai közül jelentős I. Béla király kastélyának összedőlése (1063), mely magát a királyt is eltemette. Az Álmos herceg által 1107-ben alapított nagyhírű prépostság is említendő. Szószék alakú sziklacsoport a Prédikáló-szék.

A Pilis hegységen kívül még a Vértes és Gerecse hegységek kínálkoznak a természetkedvelő közönségnek kellemes kirándulások célpontjául. Mindkettőt a M. Á. V. Budapest brucki vonalán könnyen érjük el.

*  *  *

Korábbi lapszámokban találhatók: Visegrád 1856. 40; Dömös 1866. 597.; Dobogókő 1889.582; Pilis 1890. 340.

 

 

 

Ha repülni tudnánk (1900. 28. 463.) Nézzük először a szórakozásokat. A repülőgép úgy, mint a kerékpár, eleinte főképp sport-eszköz lesz.

A sport után fog következni a gyakorlati alkalmazás. A forgalom összetorlódása a nagyvárosok utcáin egyszerre megszűnik. A jövőmenő kocsik, omnibuszok, villamos-vasutak szerepét a repülő gépek veszik át. Az egy- és kétfogatú bérkocsik állomásai eltűnnek, helyükbe magas torony-épületek lépnek, ahonnan mindenki oda repülhet, ahova akar. Az utazók megkímélhetik magukat egyszer s mindenkorra a tengeri betegség borzalmaitól, s a tengerjárás minden egyéb bajaitól. Csak felülnek Budapesten a repülőgépre, amely elviszi őket a legnagyobb sebességgel, ha akarják, Kínába, vagy ha jobban tetszik, Amerikába. Útközben ott szállhatnak le, a hol akarnak.

Hogy a művészeknek lesz-e hasznuk az új találmányból, az kérdés. A repülőgépről csupa madár-távlati képeket lát az ember; ezeknek a művész nem sok hasznát látja. Sokkal könnyebb is lesz majd a városok, vidékek képét madártávlatból elkészíteni, mint most, amikor mérések és számítások alapján kell rajzolni. A jövő embere egyszerűen felszáll gyors gépére és tetszésszerinti magasságból rajzolhatja vagy fotografálhatja, amire szüksége van. Légi hajótörések nem lesznek ritkaságok, s még a tengeri hajótöréseknél is veszedelmesebbek lesznek.

 

 

Vasúti dolgok (1900.  34. 561.) Angol ország a maga aránylag csekély hosszúságú vasútjain, melyek az amerikaiaknak nyolcad részét teszik ki, kétszer akkora személyforgalmat tud lebonyolítani. Arányosan számítva, tizenhatszor nagyobb a forgalomképessége. Ezt a látszólagos ellenmondást magyarázza az, hogy Angol országban sűrűn egymás mellé sorakozó nagy városok vannak. Óriási közeli forgalmával, a nagyszámú munkásvonatokkal és a fürdőkbe és kiránduló - helyekre vivő külön-vonataival egy oly állammal van szembeállítva, mint az Egyesült Államok. A nyugati részeken óriási nagy távolságra vannak a városok egymástól. Ezek, egy-kettő kivételével, kisebb vidéki városok, melyeknek forgalma össze sem hasonlítható a nagy angol ipari városokéval. Hozzá még Amerika belsejében, s nyugati részeiben a lakosság legnagyobb része földművelő s így kevésbé használja a vasutakat, mint a kereskedő angolok.

Teherszállítmányok dolgában az Egyesült Államok ismét fölülhalad minden más országot. Amerikában az 1898-iki évben 943 millió tonna árut szállítottak vasúton, míg Angol országban feleannyit sem, a többi államokban: Németországban, Franciaországban, Oroszországban, Angol-Indiában - pedig még sokkal kevesebbet.

 

 

 

 

AZ ORSZÁGOS METEOROLÓGIAI ÉS FÖLDMÁGNESSÉGI INTÉZET Ó-GYALLÁN (1900. 40. 658.) Az új obszervatórium Ó-gyalla községben, a Konkoly család egyszerű kastélyával szemben tágas telken nyert elhelyezést, amelyet Konkoly ajándékozott az államnak. Egyik szárnyán egy, másik szárnyán kétemeletes nagy épület. Egyik sarkán 21 méter magas, négy emeletes torony áll, amelynek nyitott teraszán, fent a magasban szélvitorlákat és szélmérő műszerek (anemometer) kanalas kerekeit forgatja a szél. A torony tetejéről egyaránt látni a majdnem egyforma távolban (mintegy 15 kilométernyire) fekvő Érsekújvár és Komárom tornyait.

Az obszervatórium földszintjén a tisztviselők lakásai vannak, odább pedig a világító telep helyisége. Egy folyosó, amelynek mindkét oldalán elektromos telepek (akkumulátorok) sorakoznak. 60 elem, melyek az obszervatórium összes helyiségeit, s az új parkban lévő műszerházikókat s a régi parkban lévő csillagvizsgálót elektromos világítással látják el. A világító telep helyiségéből a gépházba jutunk, ahol három lóerejű benzinmotor hajt egy elektromos dinamót, a mely a reggeli órákban az akkumulátorok töltését végzi. A benzinmotor vízszivattyút is hajt, mely az obszervatórium vízvezetékét látja el vízzel. Ugyanerről a földszinti folyosóról nyílik a vendégszoba, továbbá a Thomson-Mascart-fele elektrométer szobája, mely műszer a légköri elektromosság mérésére való.

Az új obszervatóriuméval szomszédos régi parkban is akad elég látnivaló. Hatalmas fák szomszédságában, s viruló parkrészletek közepette több kisebb-nagyobb épület rejt itt még magában nagy értékű tudományos műszereket. A Konkoly-alapítványú, s ma már állami csillagvizsgálón kívül a meteorológiai intézetnek külön csillagvizsgálója van, amely elsősorban tanulmányozási célokra szolgál. Van e kis csillagvizsgálóban egy négyhüvelykes távcső, egy napfotografáló távcső, még néhány műszer. Egy másik házikó földmágnességi abszolút mérésekre szolgál. Hátúl sűrű bokrok és fák közt van a részben földbeásott új földmágnességi obszervatórium. Célja a földmágnességi erő változásait meghatározni, amelyre két sorozat Mascart-Carpentier féle műszer szolgál. Az egyik megfigyelésre távcső és tükör szolgál, míg a másik sorozat fotografikusan önjelző.

 

Ógyalla (Hurbanovo) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. 1856-ban itt született Feszty Árpád festőművész.

 

 

 

Dr. FARKAS LÁSZLÓ (1900. 51. 850.) Az utóbbi napokban és hetekben sokat emlegettek egy népszerű fővárosi orvost nem csak a szakkörökben (hol a haza határain túl is megbecsülik), nem csak a betegek közt (ahol igazi bravúr-műtéteket végez), hanem a politikai világban is. Farkas László, a Vöröskereszt egylet Erzsébet-kórháza és a Szent-Rókus kórház főorvosa, valamint a budapesti társaságoknak is egyik jól ismert és kiválóan kegyelt tagja. Az eset, melynek keretében emlegették, egy statútum, melyet évek hosszú sora előtt hozott a főváros. Ezek szerint a székes főváros valamely kórházában alkalmazott orvos állásával összeférhetetlen, hogy más kórháznál is alkalmazásban lehessen.

 

 

 

DR FARKAS LÁSZLÓ AZ ERZSÉBET-KÓRHÁZ. MŰTŐ-TERMÉBEN

 

A legtovább küzdött a «végzet» ellen Farkas László, ki a városi közgyűlés elé vitte a tanács dolgát, néhány évi haladékot kérve. Egyike volt ez hosszú idők óta a legmozgalmasabb, legszín-gazdagabb közgyűléseknek. Az alapjában csekély kérdés behozta a legrestebb bizottsági tagokat, még a betegek is mozgósítva lettek. Izgatottan folyt a szavazás és a népszerű orvos elvi harcában néhány szavazattal győztes maradt a tanács. Farkasnak le kell mondani. De legalább megmaradt az a kellemes emléke, hogy ő volt a legutolsó inkompatibilis doktora Budapestnek, s az a kuruc hírneve, hogy nem adta meg magát, és ütközetben esett el. Még nem tudni, melyik állásáról mond le, de bármelyik helyről távozik is, mindenütt nehezen betölthető űrt hagy maga után.

 

http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=042901

 

 

 

 

    Külföldi közösségek

 

 

 

Régi bálok történetéből. V. S. (1898. 4. 57.) Mekkora testi erő lehetett szükséges egy amúgy istenigazában való régi szabású báli mulatsághoz, egy-két adatból is kiviláglik. IX. Lajos hesseni őrgrófról följegyezték, hogy egy 1733-ban rendezett udvari álarcos bálon saját bevallása szerint este 6-tól reggeli 4 óráig nem kevesebb, mint 160 menüettet táncolt, ami még akkor is rendkívüli, ha tekintetbe vesszük is a menüett méltóságos, ünnepi lejtését.

Egy XIV. Lajos korabeli bálon 24 kristály csillár 12—12 gyertyával terjesztett nappali világosságot. A dámák és gavallérok ragyogtak a gyémántoktól és mindenféle ékszerektől, az urak hajporosan, frizírozva, ezüsttel hímzett arany brokát ruhában; mellettük pedig mindenféle álarcosokat lehetett látni. Vidámabb tréfák, mulatságosabb cselszövések is történtek olykor a báltermek homályosabb zugaiban. A nagy őrgrófnő, a hesseni Karolina nem épen vádolható léhább és világias hajlamokkal, de azért a sikerült tréfa elégedett hangján beszéli el, hogyan «ugratott be» egy ötven év körüli aggszüzet valamelyik darmstadti udvari bálon, hogy pásztornőnek öltözzék. Volt aztán elfojtott hahota, mikor a tiszteletreméltó hölgy megjelent a spanyol, tiroli és hesseni leány-jelmezek között bokorugró rövid szoknyában. Kissé vaskosan szerettek mulatni mások rovására a magas rangú dámák a világesemények ama nagy szélcsendjében, mely a francia forradalmat megelőzte.

 

 

HONGKONGI MULATSÁGOK. Reményi Ferenc (1898. 4. 57.) Hongkong önálló gyarmatot képez, mely oly szabadalmakkal van felruházva, hogy úgyszólván egészen független.

A birodalom, mely 400 millió lakosával az egész emberiség egyharmadát foglalja magában, nem tudta meggátolni, hogy egy távol földi ország sokkal kisebb népei, el ne vegyenek testéből egy-egy darabot s mind jobban ránehezedjenek éjszakról, délről mindenfelől. Ily gondolatok foglalkoztatják az utazót, aki Hongkongba érkezik. Körülötte kétszázezernyi kínai hemzseg, akik felett néhány száz angol uralkodik, pedig puskalövésnyire van ide Kína.

A jobb módú nők, elnyomorított lábaik fájdalmassá tevén a járást, csak ritkán mennek ki. A járművek között a leggyakoribb a riksa, egy kétkerekű egy ülésű, felüthető fedelű könnyed kocsi, melyet egy vagy két kuli húz. A kínai riksa-kulik gyorsasága és kitartása valóban bámulatra méltó. Öt-hat óráig bírnak gyorsan futni, félórai pihenéssel; és ez óriási tüdőmegfeszítésért óránkénti 10 cent (15 kr.) jár. Öltözetük futás közben természetesen lehetőleg könnyű; többnyire nem áll többől, mint egy rövidnadrágból vagy a csípők körül kötött kendőből; nappal tág kúpalakú szalmaföveg járul ahhoz, a napsugarak ellen.

Szívóssággal tűnnek ki azon kulik is, akik a hordszékeknél találnak foglalkozást. E jármű egy kényelmes, fedett vagy fedetlen, szalmafonatú szék, mely két hosszú rúdra van fektetve, Hongkongban szintén igen gyakori és különösen az európaiak villái által borított hegyeken kígyózó meredek utakon használatos, ahol a riksát még két kuli sem húzhatná fel. A hordszéket négy kuli hordja vállán, kettő elől, kettő hátul.

A vízszintes angol nyelvű címtáblák helyett, függélyes vörös vagy fekete táblák függnek a boltok előtt, melyeken aranyozott cifra jelek vannak egymás fölé festve. A boltok belseje igen egyszerű. Az egyikben, nagy bödönökben ki tudná megmondani miféle kotyvalékot árulnak orvosságokként, a mellette levőben görbe orrú cipők sorakoznak, ismét máshol mindenféle tűzijátékok kaphatók, amelyeknek ropogása elválaszthatatlan minden kínai ünneptől.

Hongkong kereskedelmének nagyobb része német kezekben van. Vendéglátónk kezet szorítva mindegyikünkkel, helyet foglalásra szólított fel, teát és dinnyemagokat rendelt. A tea majdnem színtelen volt. Kínában és Japánban használt tea még hosszabb állás után sem veszi fel azon sárga vagy barna színt, mint az Európában kedvelt tea. Kisded csészékben szolgálták föl, melyek be voltak födve, hogy a tea ne hűljön ki.

Alig félórai időzés után szelídebb élvezetekhez szokott európai szerveink felmondták a szolgálatot. Velőnk meg volt rázva, fejünk zúgott, fülünk sajgott, már-már a jerikói falak katasztrófáját véltük magunkon tapasztalni. Hogy az be ne következzék, búcsút vettünk vendégszerető házigazdánktól, biztosítva őt, hogy ilyen zenét még nem hallottunk, hogy az felülmúlhatatlan.

 

 

A NÉMETEK KÍNÁBAN. (1898. 6. 88.) Pár nap múlva megérkezik Henrik német herceg hajóraja Kínába, hogy végkép birtokába vegye Kiao-csau kikötőjét. Már előbb diplomáciai úton biztosított magának, s ezzel valószínűleg egy nagyobb világtörténeti esemény kezdődik meg. Valószínűleg nem fog szünetelni mindaddig, míg Kelet Ázsia legnagyobb országa, Kína, mely egyúttal a földgömb legnépesebb területe, az európaiak hatalmába nem kerül. Kiao-csau kikötőhely a petsili öböl déli részét tevő Santuang félszigeten van, mintegy 60 000 lakosú város.

Jelenlegi hírnevét annak köszönheti, hogy a német kormány ezt a kikötőt szemelte ki mintegy kárpótlás gyanánt a kínaiaktól azért, mivel két német misszionáriust a kínaiak meggyilkoltak.  Ez csak ürügy volt arra, hogy a németek is szilárd talajt nyerjenek maguknak Kínában. A gyilkosság nem volt feltűnő Santuang tartományban, ahol a kínaiak legnevezetesebb szent helyei vannak. Itt legfanatikusabb kínaiak laknak, kik az idegen, s reájuk nézve kedvezőtlen új vallást hirdető misszionáriusokat természetesen gyűlölik. A német kormány pár nappal a misszionáriusok legyilkolása után elküldte a kínai tengeren levő hajóit Kiao-csau kikötőváros elé. Kiao-csau, mely pedig tekintélyes város, rögtön e parányi hajóraj megjelenésére nov. 15-én megadta magát és a németek hatalmába került. A német diplomácia erre elérte a pekingi udvarnál, hogy Kiao-csau várost és környékét a németeknek 99 évre «bérbe adja», és pedig minden fenntartás nélkül.

 

 

KÉT NEVEZETES ÉPÜLET POZSONYBAN (1898. 15. 243.) A régi koronázó városnak számos olyan nevezetessége van, amelyek szoros kapcsolatban állnak hazánk történetének vagy egész korszakaival, vagy egyes kiválóbb mozzanataival. E nevezetességek között különösen emlékezetes egy részről a prímási palota, melyben V. Ferdinánd király az általa szentesített 1848-i törvényeket az egybegyűlt rendek jelenlétében István nádornak ünnepélyesen átadta életbeléptetés végett. A másik az országház, melyben az országgyűlések tartották üléseiket.

Az országház. tömör, nagy épületet. Mai alakjában Hillebrand cs. k. udvari mérnök tervei szerint, Römisch kamarai építőmester építette. Négysoros homlokzatán összesen 60 ablak nyílik. A kapubejárat fölött erkély van és e fölött fekete márványtáblán ez a felirat olvasható, latinról magyarra fordítva.

„Magyarország, Csehország királynéja, Ausztria főhercegnője uralkodása alatt, hogy benne a kegyelmességgel az igazságosság honoljon, alapjaitól kezdve bővebbé építette, ő felsége kir. építője, 1753-ban. Nem érti meg a jövőt, aki a jelent figyelembe nem veszi.”

 

 

 

AZ ORSZÁGHÁZA POZSONYBAN Háry Gyula rajza.

 

A régi épület több száz esztendős volt. 1531— 1784-ig itt hivatalnokoskodott a királyi udvari kamara. 1825 óta ott tartotta az országgyűlés üléseit. 1849-ben és a következő években laktanyának használták. 1859-ben a cs. kir. helytartóság foglalta el, melynek feloszlatása után a királyi váltótörvényszék és a cs. kir. pénzügy-igazgatóság költöztek bele. 1871-ben a királyi törvényszék és királyi ügyészség, térképtár, és a városi főreáliskola egy része volt benne elhelyezve. Midőn 1890-ben a királyi tábla decentralizációjakor Pozsonynak is jutott egy királyi tábla, az épületet ennek céljaira alakították át.

 

 

KUBA SZIGETÉRŐL (1898. 17. 284.) A Spanyolország és az Amerikai Egyesült Államok közt kitöréssel fenyegető háború oka az a szép és gazdag nagy sziget, mely Amerika közepe tája irányában, Mexikótól keletre delfin-alakban  nyúlik el, a Karib tengerben, a meleg és mérsékelt földöv határán. Ez a sziget, a már három év óta lángban álló Kuba, a legjobb amerikai kávé, cukornád és dohány hazája, közel akkora nagyságú, mint a magyar birodalom területének egyharmad része. Felszíne hegyes-völgyes. Legmagasabb rajta a Rico de Tarquinio (2560 méter) nevű hegy, és legnagyobb folyója a sziget keleti részén a Buena Esperanza (Jó reménység) nevű öbölbe szakadó Canto, mely 200 kilométer hosszú. Az éghajlat rendkívül kedvező. Mondhatni, örök tavasz van itt, oly mérsékelt időjárással, hogy januárban 22, júliusban 25 R°-nyi a közepes melegség. Csak az a baj, hogy az alacsony partok néhol mocsarasak, s e miatt nem ritkán pusztít az ilyen tájakon a mocsárláz és a sárgaláz. A sziget lakosságát ezelőtt 10 évvel 1 632 000-re becsülték (11,3 millió jelenleg), mely számból közel egy millió spanyol, a többi néger, európai és kreol, de a spanyol származású sem mind akar a spanyol nemzethez számíttatni.

A spanyol kormányzás zsarnoksága és telhetetlen kapzsisága a jelen század folyamán több fölkelésre adott okot. A mostani fölkelés három év óta pusztítja a szép szigetet. Spanyolország görcsösen ragaszkodik ez utolsó és legszebb amerikai gyarmatához; a sziget lakossága pedig viszont mindent elkövet, hogy a spanyol igát lerázza s Kubát független országgá tegye. Az Egyesült Államok törvényhozása ezt a törekvést régebben csak erkölcsileg támogatta, most pedig fegyveresen is kész közbe lépni, s Kuba függetlenségét kivívni.

 

 

 

AZ ÉSZAK-AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK HADSEREGE. K. B.

(1898. 19. 317.) Az Egyesült Államok szárazföldi haderejének magva az Unió költségén fenntartott s a szövetségi kormány állandó rendelkezése alatt álló rendes hadsereg (United States Army). Ehhez járulnak az egyes államok nemzetőrsége. A rendes hadsereget toborzás útján gyűjtött önkéntesekből szervezik. 5 évi szolgálatra kötelezik magukat, s tetszésük szerinti fegyvernemhez sorozzák őket. Ezek szolgálatuk ideje alatt teljes ellátást élveznek, s rendes fizetést húznak.

Az önkéntesek tisztek nem lehetnek. A tisztképzés céljaira a west-pointi katonai akadémia szolgál, ahol évenként 371 kadét részesül a hivatásának megfelelő oktatásban. A rendes hadsereg teljes száma 27 832 fő. 10 lovasezred (6602 ember, 430 tiszt), 25 gyalogezred (14 002 ember, 877 tiszt) s 5 tüzérezred (4305 ember, 280 tiszt) oszlik. Béke idején e rendes hadsereg a part-menti várakba, nagyrészt azonban a nyugati, indiánoktól lakott területeken levő erősségekbe, főként az indiánok féken tartása céljából van elosztva.

A tisztek a legénységgel való érintkezésük közben soha sem feledkeznek arról, hogy alantasaik nemcsak katonák, hanem egyúttal — hozzájuk hasonlóan — amerikai polgárok is. Azért a fegyelem, s a kötelességteljesítés kifogástalan, mert azt a legjobban ápolja az angol-szász faj egy kiváló erénye: a kötelességtudás.

Háború esetén a rendes hadseregnek alig több mint a fele. Mintegy 15—16 ezer ember mozgósítható tetszés szerint bárhova. A többi a várak védelmére s a mindenféle mellékszolgálatokra szükséges. Ez a kicsiny csapat azonban a jelenlegi háborúban, melyben valószínűleg a gerilla-csatározás fog vinni főszerepet, magasabb értelmiségénél, alapos gyakorlottságánál fogva, s főként, ha a kubai fölkelőkkel egyesülhet, bizonyára sokkal nagyobb számú spanyol sereggel is sikeresen szembe szállhat. S van az amerikai hadseregnek egy félelmes tulajdonsága, mi rettegetté fogja tenni az ellenség előtt. Ez pedig az, hogy az amerikai katonák egytől-egyig kitűnő céllövők.

A szövetségi rendes hadsereg legfőbb parancsnoka mindenkor az Egyesült Államok elnöke. Ő nevezi ki a tiszteket. A tábornokok kinevezéséhez a szenátus jóváhagyása is szükséges. Belső zavarok esetén, a rendes hadsereg a zavar elfojtására csak akkor használható, ha az illető állam kormányzója abba beleegyezik. Máskülönben ez az illető állam nemzetőrségének a feladata. Az állami nemzetőrök számát és szervezetét az egyes államok törvényhozása állapítja meg, s a csapatok kiképzése és fölszerelése is az egyes államok költségén történik.

A tengerparti s az északi nagy tavak partján fekvő államok haditengerész milíciát is tartanak, mely háború esetén a szövetséges haditengerészet tartalékául szolgál.

 

 

 

 

Spanyol háborúk. —r. (1898. 109. 318.)  Az a harc, mely Spanyolország és az Észak Amerikai Egyesült Államok közt Kuba miatt kitört ,s melynek kimenetelét feszült figyelemmel várja a világ, világtörténelmi fontosságra nézve sokban hasonlít a Kína és Japán közt lefolyt háborúhoz. A mint ott egy évezredes civilizáció mozdulatlanságát győzte le a haladó korszellem: úgy itt is a múlt századok sötét uralmi eszménye áll szemben a polgárosultság átalakult intézményeivel.

A történelem egyik legirtóbb háborúját szenvedte át Spanyolország ezelőtt háromszáz évvel, mikor a híres spanyol armadát tönkre tették sir Francis Drake angol hadihajói. Ezt a háborút is II. Fülöp gőgje indította Erzsébet angol királynő ellen. Maguk a spanyol hajóhad vezérei is nyomorultul vesztek oda.

Spanyolország világuralma fénykorában132 vitorlás hajó közül – 1588-ban - 94 volt száz tonnán felüli, összesen 8866 tengerésszel, s 21 552 katonával. Újabb történetírók tanúsága szerint a spanyol armada épen nem volt semmivel különb az angol hajóraj legénységénél. Több embere volt, mint az angol hajóknak, de a spanyolok rosszabb tengerészek voltak. Ágyújuk is több volt, de kisebb öblűek az angolokéinál. Ha képesek lettek volna összeütközni az angol hajórajjal, hajóik nagyobb magassága miatt sokban felülkerekedhettek volna; azonban a jól és könnyen vitorlázó angol hajók tetszés szerint ki tudták kerülni az összecsapást.

Büszke hajóhadának megsemmisülése után tizenkét évvel már az államkincstár oly zavarokba jutott, hogy III. Fülöp 1600 áprilisában elrendelte a Spanyolországban találtató összes arany- és ezüstneműek összeírását. Nagy áldozatokat kívánt az itáliai spanyol birtokok védelme is hadseregben és flottában. Mindezek mellett 1610-ben, midőn a Franciaországgal kitörni készülő háború fenyegetett, ismét kénytelenek voltak a három lovag-' rend nagymesteri méltóságából befolyó jövedelmeket évi 120,000 arany erejéig záloggal terhelni.

Végzetes hatást gyakorolt pénzügyeinek ziláltsága Spanyolország politikai befolyása fokozatos alá-hanyatlására, egykor oly fontos világtörténeti szerepének elvesztésére. Népe elszegényedésével együtt járt műveltségbeli hátramaradása is. Erőtlenül, hatalom nélkül már a XVII. század végén így lett odadobva Franciaország hatalmi felsőbbségének. Most egy nagy mérkőzés megint a szereplés küzdőterére szólítja a szerencsétlen országot, hogy talán ismét századokra visszavesse fejlődésében, emelkedésében, ha a háború sorsa az ő kárára dől el.

 

 

A kubai vezérek (1898. 23. 394.) Az elmúlt időben két jelentősebb esemény volt: a spanyol hajóhad tönkre tétele a Fülöp-szigetek előtt, újabban a spanyol fölmentő hajóhad bevonulása Kubába, melynek kikötőiből az amerikaiakat visszaűzték. Úgy látszik, mintha egyik részről sem tartanák elérkezettnek az időt a döntő ütközetre. Azelőtt oly mozgékony harmadik harcoló fél, a kubai fölkelők is meglehetősen elcsendesültek. Annál többet olvasunk azonban az ellenséges felek vezetőiről.

Az amerikai hajóhad vezetője, Sampson Vilmos Tamás, nem fiatalember. 1840-ben született New-York állam Palmyra városában. 1882 óta mint tengerészeti mérnök működött, s egyúttal a tengerészeti akadémia főfelügyelője volt. Sampson hadserege 2 nagy hadihajóból, 4 cirkáló hajóból, 1 monitorból és 2 torpedóból áll. Ezzel szemben a spanyol hajórajban jelenleg 4 cirkáló hajó és 3 torpedóhajó van, de újabb segítségre is számítanak. Az amerikaiak, kik nagyon türelmetlenek, elégedetlenek Sampson műveleteivel. Különösen mióta a spanyolok új hajói Kuba szigetére eljutottak. Sampson maga a hibát a Washingtonban székelő tengerészeti hatóságra hárítja, melynek hatáskörét sok tekintetben megszorították, hogy a felelősség Sampson tengernagyra háruljon.

A spanyol hajóhad vezére Don Pascual Cervera y Topete, 1839-ben született s már 45 év óta katona. Kubában, Afrikában és Spanyolországban, a karlista mozgalomban többször kitüntette magát bátorsága és ügyessége által, a melynek jeléül számos rendjelt kapott. Minden esetre jelentékeny ügyességet tanúsított most is, midőn a Kapverdi szigetekről nagy titokban el tudott jutni a cirkáló amerikai hadihajók között Kuba szigetére. Ide május 19-én érkezett meg. Ügyessége által jóformán kiköszörülte azt a csorbát, mely a spanyolokat a Fülöp-szigeteknél érte.

A harmadik vezér a kubai felkelők parancsnoka: Gomez, az utóbbi időkben már kevésbé emlegetett név. Valószínűleg azért, mivel a spanyolok meggátolták a távirati összeköttetést közöttük és az amerikaiak között. De a spanyol-amerikai hadjárat kitörése előtt ez a név igen híres volt. Gomez öregember, s nem hivatásos katona. Igen ügyes és tapintatos ember, bár működését nagyon megnehezíti, hogy Kubában óriási a forróság, s a gyakori felhőszakadások miatt különböző pusztító betegségek pusztítanak. Talán az esős időszak végét várják, hogy nagyobb műveleteket végezhessenek.

 

 

 

 

 

A spanyol-amerikai háború (1898. 28. 486.) A spanyol-amerikai háború egyik legnevezetesebb eseménye volt eddig a Merrimac amerikai gőzös elsüllyesztése a sant-jago-de-kubai öböl bejáratánál. A spanyolok első pillanatban diadalt ünnepeltek ez esemény hírére, míg ki nem sült, hogy az amerikaiak maguk robbantották fel ócska hajójukat. Azért, hogy így elzárják Cervera spanyol tengernagy elől az öbölből kivezető utat, s lehetetlenné próbálják neki tenni a nyílt tengerre való kijutást. Hobsön mérnök hajtotta végre a merész tettet, akit az amerikaiak most nemzeti hős gyanánt ünnepelnek. A fiatalember még. 1889-ben végezte tanulmányait a Naval Academy-ben, ahol összes társai közt a két legkitűnőbb tanuló egyike volt. Innen osztották be Sampson tengernagy hajóhadához. A Merrimac elsüllyesztése az ő eszméje volt s ő is hajtotta végre nagy vakmerőséggel.

A sant-jagói öböl bejáratánáé, jobboldalt a magas hegyoldalon fekvő Morro erőd, a melynek ágyúival tartják távol az amerikaiak ellenséges hajóit. A sziklás partok alatt hullámzó tenger habjai pedig a szűk öböl bejáratánál nyaldossák az elsüllyedt «Merrimac" hajót. Csak az árboca és a kéménye látszik ki a vízből. Az előre nyúló sziklás hegylábaknál ezt hitték az amerikaiak az egyetlen útnak, a melyen az öbölből a 8—10 méter mélységű hadihajók kimehetnek.

Shafter amerikai tábornok a Kuba szárazföldjén hadakozó amerikai csapatok parancsnoka. Óriási veszteséggel bár, de győztesen küzdött a spanyolokkal Sant-Jagónál, s most magát a várost készül ostromolni. Camara tengernagy annak a hajóhadnak a parancsnoka, mely csak a minap ment át a szuezi-csatornán, hogy a Filippini-szigeteken az amerikaiak és a bennszülött fölkelők által szorongatott spanyolok segítségére siessen. Most, Cervera tengernagy tökéletes megveretésének hírére ismét visszahívták Spanyolországba.

 

 

A nemzetközi lefegyverkezés (1898. 37. 628.) Miklós cár indítványa az egész világ figyelmét magára vonta ugyan, de az európai nagyhatalmasságok elhatározása valószínűleg nagy akadályokba fog ütközni. Egyelőre Németország és Oroszország szárazföldi seregeinek békelétszáma a nagy kérdés. A békés megoldását már csak azért is megnehezíti, mivel a francia köztársaság 18 év alatt oly haderőt állított fel, a minőt a többi hatalmasságok nem mutathatnak.

 

Az egyes hatalmasságok haderejének száma:

 

Franciaország és gyarmatai 3 100 000

Németország                        3 000000

Oroszország                         3 000 000

Angol birodalom                     900 000

Osztrák-Magyar Monarchia 1 500 000

 

Az angol katona fölszerelése, élelmezése és zsoldja, továbbá a csapatoknak Indiába és a gyarmatokba való szállítása sokba kerül. Dacára annak, hogy az orosz katona tartása a lehető legolcsóbb, a cár birodalmának hadi büdzséje óriásinak mondható. I. Miklós cár már a krími hadjárat alatt kijelentette, hogy a sereg költségeinek minden harmadik rubele a tolvajok zsebébe jut. Oroszország háború esetére roppant számú népfölkelést állíthat lábra, de ennek nagy hasznát már csak azért sem vehetné, mivel fegyverzete az újabb szerkezetű tüzérséggel és puskával szemben meg nem állhatna.

A tengereken Anglia hajóhadai uralkodnak, mégpedig számban úgy, mint fölszerelésben, melyet eddig a többi hatalmasságok meg sem közelítettek Mindezek dacára nagy aggodalmat kelt Angliában a szárazföldi hatalmasságok folytonos fegyverkezése, még pedig leginkább azon okból, mivel egy részt Amerika, más részről Oroszország lassanként India határai és Kína felé nyomulnak előre. A spanyol gyarmatok elfoglalása arra serkentette az angol államférfiakat, hogy a roppant kiterjedésű tengerentúli gyarmatok védelmi kérdését szóba hozzák. Arra az esetre, ha az orosz részről kezdeményezett általános lefegyverzés terve nem sikerülne, biztosra vehető, hogy Anglia szárazföldi haderejét nagymértékben szaporítani fogja. Indiában az angol kormány 167 000 bennszülött katonát tart zsoldban, de a legutolsó véres fölkelések azt mutatták, hogy a milliókba kerülő haderő nem épen megbízható. Anglia a közelmúlt évek lefolyása alatt mintegy 40 ezer katonát küldött Indiába és Kanadába, és ottani kereteit folyton létszámban tartja.

 

 

 

 

Francia hadifoglyok Magyarországon.(1899. 27. 453.) Chassin és Hennel által kiadott «Les volontaires nationaux pendant la revolution ( A nemzeti önkéntesek a forradalom alatt. Paris. 1899) nagy kötetének a francia hadilevéltárból merített anyaga után érdekesnek véljük összeállítani a hazánkban elhalt francia hadifoglyokra vonatkozó adatokat. Két vesztett ütközet, Condé ostroma, 1793. április 1'9-én; s Quesnoy kapitulációja ugyanazon év szeptemberében szolgáltatta legnagyobb részét e foglyoknak, kiket a győztes osztrákok Magyarországba internáltak. A régi pesti temetőben rég szétszórta a szél már porladó csontjaikat is azon vitéz harcosoknak, akik a szabadságért, testvériségért és egyenlőségért küzdöttek a szövetkezett Európa nagyhatalmasságai ellen. Pedig nagy számmal voltak ott eltemetve a Condénál, Quesnoynál elfogott franciák, tisztek, közemberek, tüzérek, gyalogosok, kiknek nevét megörökítetlenül hagyták.

A foglyok nagy része nem juthatott el Pestig sem, már Pozsonynál ledöntötte a kór, megtörte őket a bánat, a nélkülözés. így haltak el Pozsonyba:…

Feltűnő a foglyok közt a halálozások nagy száma. A Dunán lefelé tett út alatt. rakásra hulltak a harc fáradalmaitól elgyötrött szerencsétlen emberek, az idegen égalj, s a hosszú út viszontagságaitól megtizedelve. A szerencséjére még idején menekült Oriverger, miután hazájába visszatérve, nyugdíjaztatta magát, elbeszélte, hogy hogyan vonszolták a földön. Hogyan ütlegelték puska-aggyal az osztrákok, míg a szenvedett bántalmaktól örökre harcképtelenné nem vált. Sokan nem bírták ki a kínzásokat, s még a hajón, vagy az útba eső községekben elpusztultak. Csak így magyarázható, hogy Pozsony, Komárom, Vác, Apatin, Baja, nagy Dunamenti községek is megannyi temetőivé lettek a nagy francia hadseregnek.

Különösen irtó hatással volt a boldogtalan internáltakra az Alföld és a délvidék mocsaras, váltó-lázas földje és levegője. Akik Temesvárott voltak elhelyezve, azok közül tán egy sem maradt életben. Az ott elhaltak száma 1793-tól 1795-ig, tehát két rövid év alatt megüti a harmincat. A város temetőjében fekszenek…

Az osztrák hatalom kazamatáiról, a fogság szigorúságáról különben más adatunk is van. Ez a de Ligne-gyalogság azon dandárának jelentése, mely a forradalmi korszak alatt legtöbbet szenvedett a magyarországi börtönökben.

 

 

 

A Bastille titkai (1899. 30. 499.)  Július 14-én a francia nemzet minden évben hazafias mámorban ünnepli az 1789-i forradalom első, emlékezetes napját, a Bastille bevételét. Hány idegborzongató cikk és rémregény tárgya volt már a francia «ancien régime» (régi kormányzás) e baljóslatú intézménye száz kerek éven át. És most előáll egy komoly, alapos történetíró, Funck Brentano*, s nagy gonddal végzett kutatások után kideríti, hogy mindaz, vagy annak nagy része, ami rosszat eddig a Bastille-ról költöttek, valótlan. Az intézetben a királyság atyai gondoskodása a szó és gondolat vértanúit, a politika cselszövőit, társadalmi és szellemi polcukhoz mért tisztelettel fogadta, kitüntető vendégszeretettel látta el. Még zsebpénzt is adott nekik, hogy semmiben se lássanak hiányt. Funck Brentano könyve, melyhez Sardou írt előszót, egyúttal a legapróbb részletekig lerajzolja a hajdani állam-börtön egész külső-belső berendezését.

Valahányszor egy-egy új fogoly-szállítmány érkezett Bastille-ba, az őrségen álló katonák falnak fordították arcukat, vagy eltakarták szemeiket, hogy meg ne lássák, kit visznek be, vagy ki. Ép oly óvatosan történt a letartóztatás is. Mihelyt a pecsétes levél alá volt írva, egy katonai személy jelent meg, öt-hat társa kíséretében az áldozat lakásán. Az érintettet fogolynak nyilvánította. Egy kocsit mindig készen tartottak, melybe beszálltak, elrobogtak a Bastille-ba.

Jellemző a Bastille foglyaira nézve egy jegyzék, mely Richelieu idejéből csak nem rég került nyilvánosságra. Ötvenhárom nevet tartalmaz ez, többet közülük olyat, a melynek viselőjét a tábornok elleni gonosz szándék gyanúja terhelt. Mások a trón elleni törekvésekkel voltak vádolva, vagy kémek voltak. Említ a jegyzék egy papot, a kit féktelenkedése miatt csuktak be.

Voltak a Bastille-ban helyek, a melyek a barbárság legsötétebb időire emlékeztettek. Ilyenek voltak az úgynevezett «calotte»-ok, vagy első emeleti helyiségek, melyekben nyáron a hőség, télen a hideg tűrhetetlen volt. Ezeknek a nyolcszögletű helyiségeknek boltozata olyan volt, mint egy papi süveg, középen magas, de a falak felé oly alacsony, hogy csak a középen lehetett bennük egyenesen állni. Viszont voltak 15—20 láb magas jól szellőzött termek, melyekbe nagy ablakok bocsátották be a napvilágot. Három lépcsőfok vezetett az ablakokhoz, s az egész helyiség, melynek mennyezete fehérre volt meszelve, kockakövekkel volt kipadlózva, s tele voltak karcolva versekkel, rajzokkal, elmés mondatokkal. A szobákat jól fűtő kandallók melegítették.

A XVIII. század kezdetén a helyiségek bútorzata szerfölött nyomorúságos lehetett, legalább Staël asszony tanúsága szerint, ki részletesen leírja szobáját, melyben semmi sem volt egyéb, mint négy puszta fal bepiszkolva és szénnel bemázolva, jeléül elődei unatkozásának.

XVI. Lajos alatt az összes helyiségeket ellátták bútorral. Egy zöld mennyezetes ágy, egy-két asztal, néhány szék, egy hasábfatartó és vasfogó. A kihallgatás után aztán mindenkinek szabadságában állt, hogy kívülről vitessen magának bútorokat, s így a lakás nem egyszer a legelegánsabb berendezést kapta. Staël asszony kikárpitoztatta a maga szobáját; de Sade márki pompás függönyöket aggatott a falakra. Mások családi képekkel, almáriumokkal, állványokkal, támlás székekkel, utrechti bársony pamlagokkal díszítették szobájukat.

Július 14-dikének emberei mindössze 7 foglyot találtak már a Bastille-ban, ezek közül is négy okirat-hamisító volt, kettő tébolyult, a hetedik Solages gróf volt, aki utálatos bűntény miatt ült, s fogsága költségeit apja viselte. Az egész nem érte meg a vér és könny azon tengerét, a kegyetlenségek, rombolások azon féktelenkedéseit s a sok emberéletet, melybe a francia forradalomnak csak ez az egy napja is került.

 

*

Frantz Funck-Brentano (1862 –1947) was a French historian. His research focussed especially on the Ancien Régime, primarily because this library housed the archive of documents from the Bastille.

 

 

 

FRANCZIAORSZÁG KÖZÉPAFRIKAI BIRTOKAI (1899.36. 04.) Sajátságos esemény történt közelebb Afrika belsejében. Két francia csapat egész kis háborút folytatott egymással, sőt az egyik francia csapat vezetőit: Klobb ezredest és Meunier hadnagyot valóságos csatában meg is ölték. Egy és ugyanazon állam katonaságában hasonló eset bizonnyal igen ritkán fordulhatott elő. Ez már nemcsak fegyelemhiány, hanem valóságos lázadás. Méltó felháborodást és izgatottságot keltett ez a hír. A felháborodást növeli az, hogy a bűnösöket kézre keríteni s megbüntetni legalább egyelőre nem lehet. A bűntény Afrika belső, ma még csak nagyjában ismert vidékén történt, hová a francia állam hatalma még alig terjed ki.

Franciaország csak a legutolsó pár év alatt szerezte meg magának Közép-Afrikának ezen, a Niger folyó és Csád-tó között levő részét. Célja, hogy Algírt összeköttetésbe juttassa a nyugat-afrikai régi francia birtokokkal, melyeket az utóbbi pár évtized alatt jóformán évről-évre újabb foglalásokkal növeltek. Az új terület igen nagy; Közép-Európa területét jóval felülmúlja. A térképen csaknem úgy tűnik fel, mintha Afrika északi része a Nílustól balra egészen a franciáké volna, Marokkót, Libériát és egy pár angol gyarmatot kivéve. De a francia hatalom itt még csak névleges. A szaharai vad törzsek közül nagyon kevés hódolt meg. Timbuktu birtoka sem egészen szilárd még s a Niger- és Csád-tó között levő területek nagy részén legfeljebb csak védnöki jogot gyakorolnak. A bennszülöttek maguk sem tudják, hogy őket Európában francia alattvalóknak tekintik.

Visszatérve az összecsapásra: Klobb előnyomult, mire aztán a két lázadó tiszt sortüzet adatott, mely Klobbot is, Meuniert is megölte. A kísérők nagy része is elesett, vagy megsebesült, a többi elmenekült. Azt hiszik, hogy részegségükben követték el tettüket. Az esetről különben azok miatt az akadályok miatt, melyekbe e vidéken a közlekedés ütközik, bővebb s pontosabb részletek eddig nem ismeretesek. Az eddig közhírré jutott adatok a Klobb ezredes csapatából való, s az összeütközés után elmenekült bennszülöttektől erednek.

 

  

ELMERENGVE. Ettore Tito festménye (1900.1. 7.) Alig van más nemzet, amelynek művészei olyan nagy előszeretettel festenék a saját nemzetük életéből vett jeleneteket, mint az olasz. Más országok művészei, közöttük a mieink is, szeretik képtárgyaikon a változatosságot; rendesen az újdonság, a szokatlan és ismeretlen képtárgyak kötik le figyelmüket. Nem így az olaszok. Ha egy olasz festő Rómában született, ott élt és tanúit, akkor alig van rá eset, hogy csak egy várossal is tovább keresse akár első, akár későbbi képtárgyait. A szülőváros sajátságainak beható ismerete, a környezet, melyben a művész naponta mozog, olyan közvetlen erővel nyernek kifejezést művein, mint idegenén talán soha. Ettore Tito kiváló helyet foglal el a mai olasz festők közt. Velence szülötte, ott nőtt fel, s évek óta állandóan ott él; a velencei élet legkitűnőbb ismerője.

 

 

 

ELMERENGVE. Ettore Tito festménye

 

 Nincs kiállítás, melyen részt ne venne. Nálunk is állandó vendég. Kedvenc képtárgyai a velencei varróleányok, a veszekedő vagy nevető gyümölcsös kofák, a szűk utcákban tréfálkozó halárusok. Aki valaha csak egyszer látott is velencei varróleányt, azonnal ráismer mostani képén a kitűnően jellemzett sartorella-ra, ahogy e lányokat olaszul nevezik. Az érdekes alak gondolatokba elmélyedve tekint maga elé. Fejét a Velencei nőket nagyon is jellemző, fülre fésült dús fekete haj díszíti, szegényes ruházatát a mindenfele színekből összeállított kendők takarják el némileg. Kedvenc virágát, a szegfűt szájában rágcsálja szórakozottan, mintha semmi becse sem volna előtte a virágnak, Ez az igazi velencei varróleány, akit már számtalanszor megörökített a művész olyan kitűnő művészi jellemzéssel, mint ezen a mostani képén is.

*

Ettore Tito (1859 –1941) was an Italian artist particularly known for his paintings of contemporary life and landscapes in Venice.

 

 

A maffia (1900. 3. 38.) A maffiának rettenetes hatalma van Szicíliában. Mindenki retteg e titkos szövetkezettől, még beszélni sem szeretnek felőle. Ez a társaság polipszerűen tartja markában Szicília egész népességét. Falun a narancsfák és bokrok között, városon a falak árnyékában lesik meg az emberek titkait. Mindent tudnak, mindenüvé be tudnak furakodni, a kunyhóktól a palotákig, mindenütt vannak bűntársaik. S e mellett szigorúan titoktartók s rendkívüli áldozatokra képesek. A nedves földön, a hegyi barlangokban kész hálni az, kit otthon selyemfüggönyös ágy vár. Összetartásuk oly nagy, hogy embereiket minden egyletben, intézetben és hivatalban a legfőbb polcokon is el tudják helyezni. Ily módon az egész nép érzületét megmérgezik, s már régóta külön államot alkotnak az államban.

Titkos jeleik vannak, melyekről egymást megismerik, tény azonban, hogy beszédmodorukban is számos ismertető szó van, mint nálunk a tolvajok nyelvében. Évszázadokon át örökli ezt egyik nemzedék a másiktól, s ezek közé tartozik a tíz parancsolat mintájára készült tíz pont, melyek a maffia tagjainak működését és célzatait eléggé híven tárják fel. Ezek a pontok következők: Vért csak vérrel lehet lemosni. Aki férfi, saját kezével áll bosszút. Ki elveszi kenyeredet, attól vedd el az életet. Te sem vagy vidám, én sem vagyok megelégedett. Ki a társasági dolgokat kifecsegi, infámis ember. Ha a disznó megérett a levágásra, vágd le.

A maffiához tartozókat, maffiózónak nevezik. Mindegyik szövetkezetnek valóságos külön törvényszéke van, mely titkos helyeken gyűl össze. A legidősebb tag elnöklete alatt mondja ki ítéletét a vádlott kihallgatása után. Ha egyszer kimondták valakire, hogy «infamis»*, annak vagy öngyilkosnak kell lennie, vagy Amerikába kiszöknie, mert különben pár nap alatt megölik.

Bégi idők óta van maffia Szicíliában, sőt valószínű, hogy a sötét középkorból ered, midőn még az ököljog uralkodott általában. De a maffia szót nem alkalmazták 1860-ig erre a szövetkezetre, ellenkezőleg ez a szó azelőtt valami csínosat jelentett, akár ruhára, akár házra, akár leányra alkalmazták. A népélet van már Szicíliában megmérgezve, azon pedig nem szigorúsággal és fegyverrel, hanem csak a népműveltség emelésével, és a közigazgatás teljes átalakításával lehet segíteni.

 

*becstelen, gyalázatos

 

 

 

 

Páris szépsége (1900. 16. 250.) Egy amerikai írónő, Tárbeli Ida, Parisról írt cikkében azt mondja, hogy neki a francia fővárosban mindenekelőtt a színezés egyformasága tűnt föl. Az amerikai városokban nagyon különböző az épületek alakja, anyaga és színe. Ő Chicagóban lakása ablakából húsz egymástól élesen megkülönböztethető árnyalatot figyelt meg: szürke, barna, piros, zöld és sárga színvegyületeket. Parisban többé-kevésbé mindenütt a szürke szín uralkodik. A házak festése és meszelése lényegileg egyforma, amint a jó ízlés már évtizedek óta divatossá tette. Fantasztikus színezések csak kivételesen fordulnak elő. De azért ez a szürke szín nem egyhangú, nem unalmas; a napsugarak rendkívül sok árnyalatra bontják a színezést. A változatosságot még inkább előmozdítja az a 90 000 fa, mely ma Paris utcáin él. Az egyöntetű színezéshez járul az épületeknek egyenlő magassága is. A legtöbb ház 5—6 emeletes. A Nagy Napóleon s még inkább III. Napóleon hatalma erejével és óriási áldozatokkal megteremtette a tágas bulvárokat, a középületek előtt a nagy tereket és a parkokat. Nagy segítségükre volt a párizsiaknak a Szajna kanyargós folyása, mely igen alkalmas alapúi szolgált a körutak és sugárutak célszerű beosztására.

A Notre-Dame székesegyház, a Madeleine, a Panthéon, s más nagyszabású középületek, melyeket régebben apró házak és zug-utcák vettek körűi, ma egészen szabadon állnak.

Az összhangot Parisban nemcsak a szín, alak és építkezés adja meg, hanem jóval inkább az, hogy a városi hatóság nagyobb gondot fordít a város külsejének rendben tartására, mint más elöljáróságok. A franciák kifejlődött szépérzékén kívül sokat tesz Paris érdekességére az, hogy a városi hatóság kiváló figyelmet fordít a történelmi emlékek lehető megkímélésére. Paris, mely jóformán kezdettől fogva egész Franciaországgal volt egyértelmű, s igen hosszú időn át a művelt világ első városa, történelmi emlékekben rendkívül gazdag. A város társas életét jellemzi az örökös vidámság. Az utazó idegen a párisi bulvárokon folyvást talál mulató, vagy mulatni látszó embereket, bár ezek rendesen nem bennszülöttek, hanem Parisban tartózkodó idegenek.

Különösen alkalmasak a parkok és terek a párizsiak nyilvános életmódjának ápolására. Minden városrészben van legalább egy kis park, még a szegényebb lakosok vidékein is. A külföldiek rendesen csak a legelőkelőbb parkokat ismerik, pedig a nép életmódját sokkal jobban lehet tanulmányozni a szegényebb néposztályok parkjaiban.

Általános jellemvonásnak lehet tartani azt, hogy az utcai látványosságokat mindenki nagyon szereti. Katonai szemle, nagyobb temetés, híres külföldiek fogadása s más hasonló okok mindenkor képesek Parisban az üzleti életet is felfüggeszteni. A nép napokkal előre készül az ilyen látványosságokra, s nagy áldozatokra kész, hogy azokban zavartalanul részt vehessen, akárcsak a gyermekek. Ezért a nemzeti ünnepen, július 14-én, mindenkor igyekeznek a nép óhajtásainak eleget tenni. A kormány és városi hatóság évről-évre többet költ, hogy a nyilvános tűzijátékok, ingyenes színielőadások, s más mulatságok fényesebbek legyenek, mint a megelőző években. A nyilvános ünnepek igen nagy szerepet visznek a kormány politikájában is, és nem egyszer történt már, hogy valamely középület felavatása, új díszítések, kiállítások s más effélék képesek voltak a politikai forrongásoknak más irányt adni.

Paris szépségét ós kellemét legjobban a szépasszony kellemével lehet összehasonlítani. Egy szellemes franciának a mondása, hogy Paris az egyedüli város, melyet szeretni lehet úgy, amint a nőt szeretjük.

 

 

 

 

 

AZ OLIMPIAI VERSENYEK PÁRISBAN (1900. 28. 483.) A párisi világtárlat mozgalmas életéhez és látványosságához tartoztak az olimpiai versenyek is, a testedző sportnak mindenféle fajával. A torna, az atlétika, a sport új föllendülésének mostani idejében az ó-görögök híres olimpiai játékait is fölelevenítik. Nemzetközi bizottság alakúit erre, s az első olimpiai versenyt 1896-ban eredeti hazájában, Athénben rendezték, a másodikat pedig most, július közepén Parisban. Ezek nemzetközi versenyek, s a világ összes atlétikai és sport-egyesületei gondoskodnak, hogy legjobb erőik elmehessenek a versenyekre. A kormányok szintén támogatást nyújtanak hozzá. A versenyekre megjelenők kétszer állnak ki a síkra; először mikor valamennyien megmérkőznek a jelentkezők. Aki egy-egy sportfajban a legjobb, abból megy 5—6 aztán a döntő versenyre. Magyarországon a rendszeres sport csak néhány éves. A legnagyobb sportűző két nép az angol és amerikai, míg a német inkább a torna mellett marad. Magyarországon hirtelenében fölkaptak mindenféle sportot. Az athéni olimpiai versenyekből már egy magyar ifjú, Hajós Alfréd a 32 kitüntető éremből kettőt hozott haza, mint legjobb úszó. A mostani párisi olimpiai versenyeken a legklasszikusabb versenyt, a diszkosz-dobást pedig egy magyar ifjú, Bauer Rezső nyerte meg, a magyar-óvári gazdasági akadémia növendéke.

A tizenegy világbajnokság közöl nyolc vándorolt Amerikába, kettő Angliába, egy, ép a legklasszikusabb sporté, magyar emberé lett. Bauer Rezső különben a gerely-vetésben, ugrásban, futásban, birkózásban és úszásban is nyert már a versenyeken.

 

 

A MACZEDONIAI FORRONGÁS. (1900. 37. 610.) Államférfiak, politikusok, akik a keleti kérdést figyelemmel kisérték, rég megegyeztek abban, hogy a keleti bonyodalmak legközelebbi góca Macedóniában lesz. Hogy Bulgária jogot tart Macedóniára, s azt minden áron segítni akarja önállósága kiküzdésében, hogy aztán magához csatolja: az régóta nem titok. A bolgár-macedón bizottságok már öt kongresszuson hagyták helyben a Macedónia számára kidolgozott programot. Sikerűit tervük mellett felbujtogatni az albánokat is, kiknek két évvel ezelőtti zavargásai komoly bajokkal fenyegették Európát. De a bolgár bizottságok nem kevésbé erélyes ellenfélre találnak Romániában, amely — nem számítva a görögöket és szerbeket — a maga részére követeli Macedóniának vele rokon népek által lakott részét. Az e miatti súrlódások eredményezték a bolgár részről román alattvalókon elkövetett legutóbbi politikai gyilkosságokat is. Pedig I. Perdikkas* királytól fogva, vagyis a Kr. e. 700 évtől Kr. u. 1570-ig Macedónia se nem bolgár, se nem román, hanem görög kormányzat alatt állott, alig 300 évnyi megszakítással, mely a római uralomra esik. Azon 58 város között, a mennyit a mai Macedónia számlál, alig van négy római eredetű; egyet a szerbek telepítettek, török alapítás is csak egy van; a többi mind, századok óta görög.

A nagy-bolgár eszme legelső hirdetője, a Macedóniára való szláv-orosz áhítozások irodalmi egyengetője a szintén görög Poisios szerzetes volt, az Áthos-hegyi Kilendár kolostor tagja. E zárdában tanulta meg az orosz nyelvet, ahonnan a konstantinápolyi pátriárka Moszkvába küldte 1755-ben. Ez alkalommal vélte fölfedezni az orosz társadalmi körökkel való közelebbi megismerkedése után, hogy ő nem is görög, hanem bolgár. Könyvet is irt a Szent Bulgária cárjai és népei szláv-bolgár történetéről, melyben kifejtette a középkori nagy bolgár birodalom eszméjét. Ekkor a bolgár cárok Erdélytől Konstantinápolyig s az Adriai-tenger epirusi partjaiig parancsoltak. Ebben mindent a bolgár-macedónoknak tulajdonított. Bolgárok voltak szerinte, akik 867-ben Vasilios macedón császárral a bizánci trónnak a macedón dinasztiát adták, s Bulgária volt a szláv kereszténység bölcsője is. A szlávok két térítőjét, Cyrillus és Methodius szerzeteseket, természetesen szintén a bolgárokhoz sorozta Poisios.

A bolgár népiskolai oktatás, lehet képzelni, mily mohón karolta föl ezeket a történettudományi elméleteket, melyekkel egy nem létező nemzeti múlt dicsőséges hagyományait segített meggyökereztetni az ifjúság fogékony lelkében. A bolgár iskolák tanítása szerint Európa legelső szláv népe a bolgár, s ő a törzse a nagy szláv népcsaládoknak. A szerbek, a görögök később vándoroltak be. Az albán egy keverék népfaj, csak a bolgár őrizte meg eredetének tisztaságát. Bolgár uralkodók voltak Fülöp és Nagy Sándor macedóniai királyok is, kik aztán a Balkánnak görögök által lakott déli csúcsát is leigázták, s a bolgár világbirodalmat az Indusig terjesztették ki.

Egy 1880-ban román és albán nyelven megjelent, s az albán néphez intézett szózat, melynek szerzője Margaritis és a francia lazarista perjel, Faveyrial, az albánoknak egyenesen a legrégibb európai kultur-néptől, a pelasgoktól való leszármazását vitatja. E szerint természetesen maga Homérosz is albán lett volna, valamint albánok az «Ilias» minden hősei, továbbá Aristoteles és Nagy Sándor.

Nemcsak e történeti nimbusz ápolásában, s a hajdani dicsőség emlékei kölcsönös lefoglalásában versengenek Macedóniában bolgárok, szerbek, románok, görögök és albánok. A pénz és iskola, a nyelv és az egyház is azok közé az eszközök közé tartoznak, melyeknek mozgósítására számítanak minden részen, hogy Macedónia hovatartozását eldöntsék. A bolgár izgatások nagy kiterjedéséről fogalmat nyújthat az az összeg, melyet a bolgár fejedelemség fennállása óta a számára felállított macedóniai exarchának** fizetnek.

Az óriási áldozatok mellett is a macedóniai kérdés egy lépéssel sem jutott közelebb a megoldáshoz. Most már a pénz és izgatás mellett gyilokhoz is fordultak a bolgár túlzók, s az ellentétek a románok és bolgárok közt a végsőkig kiélesedtek.

 

*I.Perdikkas megalapítja a makedon-királyságot. 700–600. Google** A görög-keleti egyházmegye vezetője; püspök a bizánci birodalom valamely itáliai v. afrikai tartományának kormányzója.

 

 

Oktatás

 

 

 

 

Az új budapesti hadapród-iskola (1898. 48. 833.) A budapesti régi közös hadseregbeli hadapródiskola helyébe, — mely hosszú évek során a most már teljesen lerombolt Újépület egyik oldalszárnyában volt — a Lipótmező dülőben, szemben a «Szép Ilona» kirándulóhellyel, egy nagy és díszes épület emelkedett: a hadapródiskola, melyet 1897 január havában már rendeltetésének át is adtak. A főépületben laknak a hadapródok; ennek pincehelyiségeiben vannak a konyhák, éléskamrák és a gőzfürdők egy része. Ezek felett rendezték be a vívó- és téli tornacsarnokokat, melyeknek falai az újabb hadjáratokban az ellenségtől elvett fegyverekkel vannak fölékesítve. E helyiségek szomszédságában vannak a növendékek közös étkező-helyiségei. Az első és második emeleten a tantermek és a közös hálószobák vannak. A többi, különálló épületek egyikében van a kórház, mely berendezés és célszerűség tekintetében valóban párját ritkítja. Egy másik épület a felszolgáló legénység számára van berendezve; külön épületet foglal el a nagy gőzmosó, valamint a lóistálló is.

Az osztrák-magyar hadsereg jelenleg 12 gyalogsági (Budapest, Bécs, Prága, Lobzsov, Gyulafehérvár, Trieszt, Nagy-Szeben, Karthaus és Liebenau, Pozsony, Innsbruck és Temesvár városokban); egy lovassági (Morva-Fehértemplom), egy tüzérségi (Bécs) és egy utász hadapród-iskolában (Bécs) képezi ki leendő had-apródjait.

A hadapród-iskolák tanári karát e célra különösen minősített katonatisztekből állítják össze, az iskola parancsnoka pedig rendesen egy magasabb rangú törzstiszt. A hadapród-iskolák, valamint a katonai akadémiák a cs. kir. közös hadügyminisztérium 6-ik ügyosztályának vezetése alatt állnak.

 

 

 

A képzőművészetek és műipar pártolása. (1899. 26. 441). A magyar képzőművészet és műipar fejlesztése érdekében teendő lépéseket beszélt meg az országos kaszinóban Wekerle Sándor elnökletével egy értekezlet, melynek résztvevői: Molnár Viktor miniszteri tanácsos. Radits Jenő Iparművészeti Múzeumi igazgató, Fittler Kamill iparművészeti iskolaigazgató, Feszty Árpád festőművész. Képünk az Iparművészeti Iskolában folyó munkát szemlélteti.

 

 

 

FAMETSZŐ-TEREM AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLÁBAN. Fénykép után metszette Morelli Gusztáv

 

 

 

A KERESKEDELEMÜGYI MINISZTER IGLÓN (1899. 40. 669.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter Szepesség egyik ősrégi bányavárosában, Iglón két új intézetet szemlélt meg és avatott föl. Az egyik az új Állami Faipari Szakiskola, a másik a kassa-oderberg-i vasúttársaság által a társaság tisztviselőinek gyermekei számára alapított Nevelő- és Tápintézet.

Amely iparágnak az illető vidéken múltja van, amelyhez a nép hozzászokott s bizonyos tapasztalatra és ügyességre tett szert benne, azt kell tovább fejleszteni, támogatni, a régi hagyományokat az új viszonyokhoz alkalmazni. Szepességben a szövőipar, a vas- és a faipar mezeje az a három fő tér, a melyen a jövő érdekében siker reményével lehet működni. A régi szepesi fafaragók utódai szakszerű, a mai viszonyoknak, a fejlődött ipari technikának megfelelő oktatásban részesülnek ez intézetben.

A szakiskolából a miniszter Igló város és Szepes megye részéről megjelent előkelőségekkel együtt a kassa-oderberg-i vasúttársaság nevelő- és tápintézetének megtekintésére ment. Ezt az intézetet abból a célból állította föl a nevezett társaság, hogy tisztviselőinek gyermekeit neveltesse benne. Az intézet első sorban a társaság szegényebb sorsú hivatalnokaira lesz áldásos, akik anyagi terhek nélkül neveltethetik föl benne gyermekeiket azzal a megnyugvással, hogy testi és szellemi fejlődésük egyaránt biztosítva van-

 

 

 

MŰHELY AZ IGLÓl ÁLLAMI FAIPARI SZAKISKOLÁBAN

 

Lelkes szavakkal ismerte el a miniszter az új intézet nemes célját, s jövendő hatását kulturális és társadalmi tekintetben. Egy szempontot emelt ki különösen, azt, hogy mily nagy haszna van annak, ha az egyes foglalkozás-ágak tapasztalatai, hagyományai a családokban apáról fiúra átöröklődnek, ha a fiú nem kényszer útján, mint a régi időkben, hanem szabad elhatározással, apja pályáját folytatja. Kereskedelmünkben, iparunkban, forgalmunkban állandóságra, biztonságra csak úgy számíthatunk, ha nemzedékről-nemzedékre átöröklődik mindaz a tapasztalás, mindaz a hajlam, mindaz a készültség, mely egy hivatás, egy mesterség nagyszabású feladatának teljesítésére föltétlenül szükséges.

 

Igló város Szlovákiában, a Kassai kerület iglói járásának székhelye. A Szepesség második legnagyobb városa (30 ezer lakos).

 

  

 

Egyház

 

 

A SZERZETESRENDEKRŐL (1898. 5. 77.) Izgalmat okozott a derék, hazafias ferencrendi barátok soraiban annak a híre, hogy szabályzataikat rendkívül szigorúakká teszik. Ez a törekvés nem új a római kúriánál. E század elején hasonló kísérlet történt a magyarországi kegyes tanító-renddel szemben. A szerzeteseknek, mint a szabadelvű magvar közvélemény ellenállása elég erős volt, hogy meghiúsítsa a rend szabályainak nagyobb szigorítását.

A kolduló szerzetek ina már sehol sem maradtak meg hajdani szigorúságukban. A szabályzatok kíméletlen keménységén mindenütt szelídített a kor szelleme. Csak itt-ott akad meg egy-egy híve a régi fegyelemnek, valamelyik félreeső kolostorban. Többnyire kapucinusok vagy ferencrendiek ezek. kik egyaránt assisi szent Ferenczet vallják rendjük alapítójának. Amannak kávébarna, emennek fekete csuhája nehéz durva poszté, melyet egész nap nem vetnek le. A derekukat átfogó fehér zsinórt magok a barátok készítik, s ezen függ az olvasó is. Lábaikon nem cipőt, hanem csak bőrtalpat viselnek, mely egyetlen darab vastag bőrből áll s szíjjak csatolják a lábra. Csak a kapucinusoknak van engedélyük kör-szakállt viselni, de szájuk körül ezt is le kell nyírniuk, nehogy mise közben a szentelt borba beleérjen. Mindkét rendnek kiváltsága van gyóntatni, és pedig papi stóla nélkül. A többi papság használni köteles, s mely a nyakba vetett és a mellen lecsüngő, hímzett kereszttel ellátott, drága szövetű, két-három hüvelyk széles szalagból áll. 

Azonos szabályok alá tartoznak a minoriták is, habár ezeknek csuhájuk valamivel könnyebb s csak papi hivatásuk teljesítése közben és otthon viselik. Szintén fehér zsinór és olvasó tűzi derekukhoz, míg a «mezítlábas» augusztínuszoknál az olvasó már elmarad , s a zsinórt feketén fényezett szíj vagy félselyem öv pótolja.

Ritka alkalom visz egy kis zajt, egy kis változatot a kolostori élet néma csendjébe. Ilyen alkalom egy rendfőnök, vagy apát beiktatása. Olyankor a kolostorok asztala is kitesz magáért. Íme egy régi étlap egy beiktatási ünnepi lakomáról.

 

Leves á la Miksa mexikói császár. (Tokaji bor.) 2. Lazac olasz salátával. 3. Orosz pástétom. 4. Körített marhapecsenye. (Malaga.) 5. Spárga vajjal. Bárányborda. 6. Jérceszelet á la St. Cloud. (Egri vörös bor.) 7. Szarvas-derék nyárson sütve. 8. Libapecsenye. 9. Infulációs building (?). 10. Maraszkin zselé. (Pezsgő.) 11. Fagylalt. Csemege. Asztali borok.

 

Kiáltó ellentéte ennek egy más, hatszáz évvel ezelőtti étlap, midőn IX. Lajos francia király tett látogatást a sensi minoritáknál. Akkor cseresznyén kezdték, volt hozzá fehér kenyér, gyenge bab tejben főzve, halak és rákok, angolna-pástétom, rizs törött fahéjjal s mandula - tejjel, angolna finom mártással, lepény, gyümölcs s bőven bor. Mikor a lakoma után a király a kolostor templomában az oltár elé térdelt s a testvérek valami széket kerestek a királynak, ez megelőzte őket s leült a kövezetlen templom poros padozatára s a szerzeteseknek is intett, hogy köréje telepedjenek. Hogy a szerzetesi élet a régi időkben sem volt mindenütt túlságosan rideg és szigorú, bizonyítja egy vándorló barát, ki a fél világot bejárván, azt jegyezte föl a thorbergi karthauzi kolostorról, hogy az a világ «legvígabb kolostora. V.

 

Of the castle of the von Thorberg family, first documented in 1175.

 

 

 

A BUDAI FARKASRÉTI TEMETŐ HALOTTAS-HAZA (1899. 9. 141.)

Fővárosunkban a közegészség szempontból is fontos temetkezési eljárás eddig meglehetős szabályozatlan, kezdetleges volt. Csaknem olyan, mint a korábbi időkben, holott Budapest az utóbbi évtizedekben a világvárosok sorába emelkedett. Még halottas-háza is csupán egy volt eddig, a Kerepesi temető rozoga épülete. A főváros tanácsa, hogy a tarthatatlan állapoton segítsen, tavaly tanulmányoztatta a külföldi temetőket és rendszabályokat. Münchenben például egyetlen halott sem maradhat három óránál tovább a volt lakásán. Köteles a gyásszal sújtott család a halottat elszállíttatni, az illető temetőházba, s ott történik meg a ravatalozás.

Budapestnek nincs nagyobb szabású temetője, s a meglevőkben nevezetesebb műemléke. De hogy ez ne így legyen, arra nézve, végre megvan már az igyekezet. Ennek köszöni majd létesítését a farkasréti temető ravatalos-háza. A farkasréti temető a főváros határában a legszebb fekvésű. Félkörben a budai hegyvidék lankás hegyoldalai védik barátságtalan légáramlattól. A Duna felé pedig innen olyan kilátás nyílik a szemlélőnek, amilyenhez hasonló a viliig kevés városában lehet találni.

 

 

 

A BUDAPESTI FARKASRÉTI TEMETÖ HALOTTAS-HÁZÁNAK ÉS ÁRKÁDOS SIRBOLTJAINAK TERVE

 

A fővárosi tanács ebben az új, szép fekvésű temetőben akarja megkezdeni a temetői újításokat, nagyobb szabású építkezéssel. A temető fő kapujával szemközt levő dombtetőn tervezik az egyébkent kicsiny, de díszes kápolnát, amelyet a ravatalozásra rendelt helyiségek vennének körű. Továbbá a várócsarnokok, hullatermek és más mellékhelyiségek. A domb alját félkör alakban tizenkét díszes, árkádszerűen épült sírbolt fogja szegélyezni. Az árkádok fölött tágas teraszt alkotnak. A mérnöki hivatal tizenkét családi sírboltot tervezett, egyenként tizenkét, összesen 144 sírüreggel és külön 72 egyes sírfülkét. Nagyobb ravatalos-házra ma még nem gondolhat a város. Az itt vázolt tervezet szerint is a kápolna, a ravatalozó csarnokok, hullaterem, árkádszerű sírboltok és kolumbáriumok 85 418 forintba kerülnek. Az építkezés többi költségeit a ravatalos termek használatáért szedendő díjakból fedezheti. A tervet

a középítési igazgató utasítására Hegedűs Ármin mérnök készítette, Olaszországban szerzett tanulmányai alapján. A terv megvalósítását még a tavasszal megkezdik, hogy a díszes új halottas-házat mennél előbb átadhassák a közhasználatnak. -yf

 

 

 

AZ ÖTÖDIK KERÜLETI ÚJ ZSIDÓ-TEMPLOM PÁLYÁZATA P. G. (1899. 13. 201.) Pályázatot írtak ki az újonnan építendő templomra, amely az ötödik kerületben, az országház közelében, a Szalay-, Szemere-, Koháry- és Markó-utcák által képezett telken épülne.

A pályázati határidő lejártáig tizennégy pályamű érkezett be. A pályázat építőművészeti szempontból kiváló példákkal igazolta a hazai építészet mai fejlettségét. A pályaművek kiválóbbjait, mai számunkban képekben is bemutatjuk. Az első díjat Förk és Schőmer műépítészek tervének ítélte oda a bíráló bizottság, mely monumentális voltánál fogva művészi gazdagságával leginkább kivált a pályaművek között. Viszont aránytalanul túlhaladta a költségeket, s így aligha kerül kivitelre, mivel maga a díszes kupola költsége meghaladná a 6 millió forintot.

A második díjat Bálint és Jámbor műépítészek rendkívüli érdekes terve nyerte el. E fiatal építész-cég tervében leginkább nyilvánul az egyszerűség iránti törekvés az építészeti formákban. A templom fő tömege egy mérsékelten hajlott nagy kupolában emelkedik ki, melyet számtalan magyaros jellegű íveket tartó oszlop-sor tör meg. A fő kupola oldalai mellett kisebb méretű lapos kupolák alkotják kiemelkedő tornyok között az összeköttetést. A fő épülettömb szimmetrikus kinyúlásain magyaros jellegű ívhajlásokkal bíró homlokzata alatt nyílnak a kapuk, melyek közül a Markó-utcára néző oldalon lévő kocsi-felhajtással is el van látva, mint főkapuzat. A templom egész épületének külsején alig találni valamelyes túltömött díszítést; mindez a belső kupola és az oszlopok által tartott falazatok díszítésénél kerül csak alkalmazásra.

 

 

 

A BUDAPESTI ÚJ ZSIDÓ-TEMPLOM PÁLYATERVEI BÁLINT ÉS JÁMBOR PÁLYATERVE.

 

A harmadik díjat Leitersdorfer építész terve nyerte el, amelyben minden legcsekélyebb részlet is alkalmazkodik a keleties jellegű építészet szabályaihoz. A sima kupolájú főépület oldalain hat toronyszerű csonka gúla alkotja a kimagasló végződést, melyek között négy szintén lapos kupolájú építmény illeszkedik a fő építményhez. Mindez a templom belső területének bővítésére padsorokkal. A Markó-utca felé néző oldalon egy arabs ívű végződésekből álló csúcsos tetejű építmény nyúlik ki, melynek végén nagy nyitott ív képezi a főkaput. Ennek megfelelően a hátsó oldalon is kinyúlik egy második főbejárat. Ez elő-építmény arányos ablakain és párkányain mind az arabs és mór díszítések uralkodnak, de nem túltömötten alkalmazva. Az egész tervezet művészi egységénél fogva igen hatásos és szerkezetéből ki van zárva minden oszlopszerű támaszték.

A pályázat többi munkái közül különösen kiemelkedtek még Schikedanz és Herzog orientális stílben tartott terve, valamint Márkus Géza műépítész önállóságra valló terve, mely az íves motívumok közé nagy ízléssel illesztette be a magyar díszítő elemeket. Mind a két tervet művészi becse miatt a bírálóbizottság megdicsérte és megvásárolta.

 

 

A pozsonyi régi koronázó templom. (1899. 26. 441) A műemlékek országos bizottsága elhatározta, hogy restaurálja a pozsonyi koronázó dóm tornyát. A restaurálást, mely körülbelül kétszázezer forintba kerül, ősszel kezdik meg. Akkorra készek lesznek a Klarissza-torony kijavításával, mely, mint a gót építőművészetnek ötszögletű alkotása, nagy ritkaság. Ez a két műemlék méltóan fog csatlakozni a nemrégiben restaurált Árpád-kori Szent Ferenc rendi gót toronyhoz.

 

 

 

A SZENT KAPU MEGNYITÁSA (1900. 2. 21.) A római katolikus egyházban egyes egyházi írók szerint 1300, — mások szerint még előbbi idők óta szentnek tekintenek minden 25-iIk évet. Nagy ünnepélyekkel ülik meg, minden 100-ik év kezdetét. Ily években a középkorban is szokás volt tömegesen zarándokolni Rómába. A pápák pedig bűnbocsánatot hirdettek a Szent Péter templomában ájtatoskodó hívek számára. Egy ily szent év fordulóján, 1349 karácsonyán, VI. Kelemen pápa idejében, Nagy Lajos magyar király is meglátogatta Rómát, ezer vitézből álló fényes kísérettel. A magyar király négyezer arany forint ajándékot tett le Szent Péter oltárára, ahol több napig ájtatoskodott.

Szent év a mostani 1900-ik is, melyet nagy pompával és ünnepi szertartásokkal kezdtek meg. A múlt év karácsony estéjén a szent kapu, Szent Péter templomának egyik befalazott kapuja megnyitásával kezdődött a szent év.

1500-ban VI. Sándor pápa végezte először ezt a szertartást, a mely abból áll, hogy a pápa a bíbornokokkal s fényes kísérettel odajárul a befalazott kapu elé. Ezüst kalapáccsal háromszor megkopogtatja. Ezóta minden 100-ik évben megtartják ezt az ünnepélyt.

 

 

 

XIII. LEO PÁPA MEGNYITJA A SZENT KAPUT A RÓMAI SZENT-PÉTER TEMPLOMBAN.

 

A kapu mögött előre szétszedték a falat a kőművesek. Mikor a pápa kalapácsával háromszor ráütött a kapura e szavakkal: („Aperite mihi portás Iubitiae” (nyissátok ki nekem az igazságnak kapuit) a megmaradt falrészeket rögtön elhordhatták, s a szent kapu megnyílt. Ekkor a pápa e szavakkal: Iubilate deo omnis terra (zengjen Istennek hálaéneket az egész föld) —- egész környezetétől követve bevonult a templomba.

Ezzel a szertartással meg volt nyitva a szent 1900-ik év. Ugyanily szertartással nyitotta meg három bíbornok a többi három római főbazilika kapuját: Szent Pál, Szent János és lateráni szűz Mária templomáét.

 

León XIII. (Vincenzo Gioacchino Pecci; Carpineto, 1810 - Roma, 1903) Papa romano (1878-1903).

 

 

 

Spanyolország és a bikaviadalok. (1900.9. 140.) Az Uránia legutóbbi újdonságának ez a címe. Három felvonásos felolvasás, írója Pekár Gyula, ki oly sok tárcát írt már Spanyolországról. Két éve beutazta Pekár Spanyolországot, mely alkalommal különösen Andalúziát tanulmányozta. Az Urániában előadott dolgozatában a szerző átfutott Spanyolország történetén. A spanyol géniuszt, a spanyol nyelvet, művészetet, népjellemet ismertette. Ezután kezdődik spanyolországi utazásunk. Végig pillantunk Ó- és Új-Kasztilián. Megnézzük Burgost, Avilát, Salamankát, Escoriált, Madridot, Toledót. Megérkezünk Andalúzia földjére. Sevillában, Cordovában, Granadában sok a látnivaló, a spanyol lélek is itt nyilatkozik, amiről Pékárnak sok érdekes mondanivalója van.

 

 

 

SPANYOLORSZÁGBÓL. A burgosi székesegyház közép tornya.

 

Gibraltár, Tanger és Cadiz érintése után ismét Sevillába térünk vissza, hogy a bikaviadalokat végignézzük. Tíz percig tartó mozgófényképen látunk egy teljes bikaviadalt. Képeink, amelyek az Uránia előadásán a színpad nagyságában láthatók, Sevillából, Burgosból valók. Burgosi képünk a nagy székesegyháznak a kórus fölötti középtornyát mutatja. Az első, valamint a március elsejei előadáson Pékár maga olvasta fel művét, míg a rendezés munkáját Klupathy Jenő egyetemi tanár végezte. Az Urániában folyton telt ház előtt kerül színre Pékár műve, s valószínűleg még soká műsoron marad.

*

Burgos város Észak-Spanyolországban, az azonos nevű tartomány székhelye.  A 10-11. században Ó-Kasztília fővárosa volt, a spanyol polgárháború idején a nacionalisták főhadiszállása és kormányszékhelye. Fő látnivalója a 13. századi Szűz Mária-katedrális, amely a kulturális világörökség egyik helyszíne.

 

 

 

 

 

Zarándoklat Rómába. (1900. 17. 272.) Az örök városba április 25-ikén este három különvonaton mintegy 1500 magyar zarándok érkezett, hogy a pápa elé járuljanak. A jubiláris szent esztendőt, a kereszténység 1900-ik évét ünneplik a katolikus hívek, a magyarok a magyar katolicizmus kilencszáz éves jubileumát. A zarándokok legnagyobb része Budapestről, a déli vasút pályaudvaráról indult el április 24-én reggel. Képviselve volt minden osztály, nagy számmal a szegényebb földmívesek is. Több püspök vállalta el a zarándokok vezetését, végül is Császka György kalocsai érsek vezeti.

 

 

Zarándoklások Rómába (1900. 19. 310.) VIII. Bonifác pápa rendelte el először 1300-ban, hogy minden századik évet szentnek kell tartani. Ilyenkor a zarándokok a szokottnál is nagyobb számban keresik föl Rómát. Volt oly szent év, a melyben három millióra rúgott a világ minden tájáról összesereglett hívek száma. Régi időben nagyon egyszerű volt az előkészület a zarándoklatra. A hívő nyakába vette a tarisznyát, egy szürke posztó-galléros köpönyeget, fejére széles karimájú kalapot tett, derekára kötötte az olvasót, s kezében a hosszú, keresztben végződő bottal, elindult messze útjára. Egyéb poggyászra nem volt szüksége, a többit megadta az emberek jóakarata, a zárdák lakóinak könyörületessége. Minden időben s mindenütt vendégszeretet fogadta a zarándokot, kinek ruhája is tisztelet tárgya volt. Ha másutt nem, a sok kolostor kapuján bizton kopogtathatott a zarándok; éjjeli szállás és barátságos asztal várta mindig. A szegény zarándokok részére külön menedékhelyek voltak, a többieket pedig a város polgárai vették magukhoz. A szent év alatt egész Róma egy óriási vendégfogadó volt. Ha pedig még ez sem volt elég, a künn rekedt zarándokok a szabad ég alatt táboroztak.

A mai zarándok a gőz erejével utazik, vasúton vagy hajón, akár bárki más emberfia, a régi fáradságnak, veszedelemnek, nélkülözéseknek híre sincs már. Nem is az egyes ember önkéntes, magában való elhatározásának műve már a zarándoklat, hanem szervezett társulás, melynek élén néha az egyház emberei állnak, néha azonban magánvállalkozók. A zarándokok beülnek a vasúti kocsikba, s egész útra el vannak látva mindennel, amire szükségük van. Csak mikor Rómába érnek, találkoznak a régi szép szokások maradványaival: a szegényeket fölkarolják itt az örök városban lévő vallásos egyesületek. Már a pályaudvarokon várják őket, lakásról, élelemről gondoskodnak azok számára, akik rászorultak, vezetik őket a templomokba, a pápa színe elé.

A zarándoklással számos különböző vallási ténykedés van egybekötve, de a főrésze az, mikor a pápa megjelenik előttük Szent Péter templomában, s rájuk adja áldását. Ez a fényes ünnepély a zarándokok száma szerint különböző helyeken szokott lefolyni. A sziksztusi kápolnában, a boldoggá avatások termében, vagy ha igen sokan vannak, magában a Szent Péter bazilikájában. Itt adta áldását most is, az elmúlt napokban, a pápa a zarándokok ezreire, kik között ott volt a nagyszámú magyar zarándoksereg is.

 

 

 

VICENZA. Berzeviczy Albert (1900. 45. 736.) Ha Vicenzában elmélyedünk a Basilika szemléletébe és azután egyenként vesszük föl a hatásait azoknak a kisebb-nagyobb Palladio-féle palotáknak, amelyekkel, itt lépten-nyomon találkozunk, akkor valami kimondhatatlanul kellemes érzése a kielégítettségnek vesz erőt érzékeinken. Az összhatás teljességének oly érzése, amelyet a földnek valóban csak kevés helye nyújthat. Goethe, akire elhatározó befolyással volt az, hogy Vicenza a legelső olasz városok közé tartozott, amelyeket látott, s a ki itt nyert benyomásainak hatása alatt azután soká a Palladio szemeivel nézett minden olasz architektúrát, megpróbálta meghatározni ezt az érzést. Magyarázatát abban lelte, hogy a Palladio építési formái nemcsak a síkban való megjelenésük arányainak harmóniájával, de perspektivikus hatásával is kielégítik szellemünket. Az a mód, a hogy például a Bazilika loggiáinak egyes ívei tagolva vannak, ahogy a pilaster síkjáról kerekdeden emelkedik ki a vastagabb oszlop, ahogy a félkörív mélyebben fekvő síkját a felső fríz és alsó ballustrade között középen megszakítja, a plasztikai benyomások oly gazdagságát vegyíti a körvonalak hatásába, aminővel csak a legnagyobb tökélyű építészeti stílus dicsekedhetik.

 

 

 

A BASILIKA ÉS AZ ÓRATORONY VICENZÁBAN

 

A vicenzai Teatro Olimpico az egyetlen szilárdabb szerkezetű s ezért korunkig fenmaradt kísérlete a renaissancenak: az antik színházakat a használhatóságig teljesen és korhűen megújítani. Az eredeti ókori és azok mintájára irt renaissance-kori drámákat abban az időben mindenütt az antikokhoz hasonló színpadokon játszották, de ezek többnyire csak alkalomszerűen összetákolt alkotmányok voltak. A vicenzai görög színház sem mondható monumentális építménynek. Külsőleg egyáltalán nincs kiképezve, közönséges szín hatását teszi. Belső díszítésének anyaga is jobbára csak fából és stuccóból került ki. De a nézőtérnek valószínűleg Palladio tervei szerint alkotott oszlopos körfala, és a színpadnak Alessandro Vittoriától eredő gazdag díszítésű homlokzata, valamint a távolban rövidülő utcákat ábrázoló plasztikus díszletek a szemlélőre szinte kápráztató hatást tesznek, és a maga teljességében állítják elénk azt a sceneriát, amelyet a XVI. századnak a görög drámáért való rajongása a Sophokles Oedipusának előadására teremtett.

*

 

Andrea Palladio (Padova, 1508. –Veneto

, 1580.) észak-itáliai építész. Klasszikus szépségű, tiszta vonalvezetésű palotáival és villáival tűnik ki. Legtöbb műve Vicenzában és környékén áll (Bazilika, Palazzo Valmarana, Villa Rotonda). Velencében a S. Giorgio Maggiore- és a Redentore-templomot építette.

 

 

 

Színház

 

 

 

HAZAFIAS TÜNTETÉS A MADRIDI KIRÁLYI  SZÍNHÁZBAN (1898. 17. 282.) A múlt március hó 31-én lelkes tüntetés színhelye volt Madrid első színháza. Ez alkalommal nem színművet adtak elő, hanem hangverseny kíséretében négy hazafias élőképet mutattak be. Az előadás jövedelme a küszöbön levő háború céljaira volt fölajánlva. A jegy árait szokatlanul fölemelték s mégis elkelt minden jegy. Sokan a fölemelt árakat önként még feljebb emelték felülfizetésekkel. A színházat Madrid legelőkelőbb közönsége töltötte meg. A hölgyek kalapjaikat, az urak pedig gomblyukaikat piros-sárga nemzeti színű szalagokkal ékesítették föl ez alkalomra. A királyi udvarból jelen volt a régens-királyné, az asztúriai hercegnő és Izabella infánsnő. Az alkalmi szavalatokkal és zenével élénkített előadást a közönség rendkívüli lelkesedéssel fogadta. Minden képet, sőt minden ismertebb szereplő művészt falrengető tapssal és éljenzéssel fogadtak.

 

 

HAZAFIAS SZÍNI ELŐADÁS A MADRIDI KIRÁLYI SZÍNHÁZBAN. TÜNTETÉS AZ ELŐADÁS UTOLSÓ JELENETE ALKALMÁVAL

 

Leghatásosabb volt az utolsó kép. A színpad közepén egy hatalmas oszlop emelkedett lépcsőzettel környezett talapzaton. A talapzat párkányára egy nagy aranyozott oroszlán volt helyezve. Bal lábával Spanyolország címerpajzsát fogta védően, jobb lábával pedig a spanyol nemzeti zászlót ölelte magához. Szemeiből vakító villámfény lövellt ki. Az oroszlán mögött fölmagasló oszlop három oldalából egy-egy hajóorr állott ki. Ama Pinta, Nina és Santa Maria nevű három hajónak a kisebbített mintái, a melyekkel Kolumbusz nyugatra vitorlázott, hogy az Újvilágot Spanyolország számára fölfedezze. Az oszlop tetején egy hölgyalak Spanyolországot ábrázolta. Az oszlop lépcsőzetén a spanyol történelem legkiválóbb hősei állottak egy nagy csoportban. A katonabandákkal is megerősített zenekar a népszerű «Cádiz» indulót zendítette rá, miközben a színpad hátterén villanyfényben ez a fölírás villant elő: Viva Espaňa. Egy szereplő művész a színpad előterére ugrott egy nemzeti zászlóval, s azt többször mélyen meghajtotta a királyné előtt.

 

 

A Várszínház Budapest I. kerületében, a budai várnegyedben található épület. A Szent György téri épületcsoporthoz tartozik (Színház utca 1–3.) 1763-ban épült, mint karmelita templom és kolostor. 1787-ben alakították át színházzá. A Várszínház volt az első állandó színház Budán. Ez az egyetlen olyan 18. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely. Google

 

 

 

A MINISZTERELNÖKI PALOTA . VÁRSZINHÁZ  (1899. 15. 237.)

 

 

 

A VÁRSZINHÁZ.  Klösz fényképe után.

 

 

A királyné, ha a Várszínházban megjelent, előadás után nem a kijáraton távozott, hanem a színházat, a miniszterelnöki palotával összekötő zárt folyosón gróf Andrássynéhoz ment, s nála teázott a Szent György térre néző szögletteremben.

(A Várszínházzal kapcsolatban több szöveget nem találtam a VU jelzett számában. G.)

*

Felolvasás Homérból. A VÁRSZÍNHÁZBAN TARTOTT MŰKEDVELŐI ELŐADÁSBÓL. (1897. 14. 219.)

*

 

A Várszínház Budapest I. kerületében, a budai várnegyedben található épület. A Szent György téri épületcsoporthoz tartozik (Színház utca 1–3.) 1763-ban épült, mint karmelita templom és kolostor. 1787-ben alakították át színházzá. A Várszínház volt az első állandó színház Budán. Ez az egyetlen olyan 18. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely. Google

 

 

 

 

 

AZ AMERIKAI SZÍNPADOK. (1899. 14. 222.) New-York, 1899. március. Ifj. Hegedűs Sándor.

Gyerek-ország ez, mely még nem nőtte ki magát; társadalmának még csak váz-alakja van készen, mely azonban, ha kitöltődik, megtelik, óriássá nő, túlszárnyalja Európát. Most még a tengeren túlról táplálkozik, onnét látja el magát nagy részben, a mire szüksége van, — emberanyaggal, művészettel.

A legtöbb színház belseje tropikus bizarrsággal díszített terem, melyben csak néhány páholyszék van kiszakítva a körbefutó ülésekből. A leglényegesebb a színpad alá rejtett, s csak félig látható zenekar, mely, mint egy tücsök-vár van besüppesztve a deszka-dobogó alá. A zenekar együtt működése a színpaddal, különösen drámáknál lényegesebb, mint az a sok pazar költséggel kiállított díszlet.

A darab, mely tősgyökeres amerikai szerzemény: a Tavaszi csirke (The spring chicken») címet viseli. Az előadás kezdődik. A zene szól, s a függöny felgördül, a zene halkan kíséri a játékot; de ha drámai mozzanat megoldása közeledik, akkor az összes kürtök felélednek, s a sárga trombiták recsegve szólnak. A «Tavaszi csirke» kezdetén vagyunk. A hihetetlenül naiv meseszövés a sakktáblán használt lóugrásokban halad előre. Ketten szeretik egymást, levélben tudatják a találkozót, de a levél elvész a kertben, s a tavaszi csirke lenyeli. A darab legmélyebb pontja a «Spring chicken» gyomra, hová a megoldásra váró levél lecsúszott. A fogadó kétfogú pincére, ki légbukfencek kíséretében szolgálja ki vendégeit, s a potrohos farmer alatt összeomló tábori szék, excentrikus klímára vallanak. De kövessük a mesét. A tavaszi csirke felfordult, az élelmes nigger szakács megsütteti és feltálalja. A «találka-levél» pedig garnírung alakjában a lányos apa birtokába került. A fiatalok remegve elmenekültek az asztaltól és szegény Jack könnyezve vallja be irtózatos epedő szerelmét Jennynek. A háttérben mennydörgésszerűen hallatszik a haragvó após danája (a zenekarból). Zivatar készül, a szerelmesek remegnek, a közönség fázik, mikor a leány apja forgópisztolyokkal előkerül. Kérlelhetetlen hangja fagyosan kérdi a fiatal hőst, tudja-e igazolni, hogy méltó leánya kezéhez. Ez a leghidegebb rész a dráma legmagasabb pontja. Most egyszerre változik a hőmérséklet

 

 

 

A THEATRE FRANCAIS. (1900. 11. 169.) A Théatre Français története a francia dráma története is egyúttal. Eredete visszanyúlik a XVI. század komédiás társaságig, virágzása a francia drámairodalom virágkorával, XIV. Lajos uralmával kezdődik. Azt a felsőbbséget, mellyel Erzsébet királyné korában Shakespeare idejében az angol színház és dráma bírt, csakhamar átvette a francia. Meg is tartotta, az idők minden változása mellett, mind a mai napig.

A Théatre Français, vagy amint szinten nevezni szokták, a Comédie Française bárom különálló s egymással versenyző színtársulat egyesüléséből keletkezett. Ezek közt legjelentékenyebb a Moliére társulata volt. Ez kezdetben a Louvre kariatid termében tartotta előadásait. Megnyerte az általános rokonszenvet s az orleansi herceg pártfogását. E társulat játszotta Molière összes darabjait s itt lépett fel a Corneille mellett legnagyobb francia tragikai költő: Racine is.

A Comédie Française nevet 1680-ban adta XIV. Lajos a most már egyesített társulatoknak. Ez évtől kezdődik e színház története. A színészek eleinte a Palais-Royalban kaptak helyiséget, ugyanott, a hol Moliére is játszott. Jó ideig tartott, míg állandó helyre tudtak szert tenni.

 

 

 

VOLTAIRE MELLSZOBRÁNAK MEGKOSZORÚZÁSA A THEATRE FRANCAISBAN 1778-BAN. Egykorú metszet után

 

A színtársulat tagjainak számát királyi rendelet huszonhétben állapította meg, s évi segélyt, kezdetben 12 000 aranyat juttatott nekik. XIV. Lajos halála után is megmaradt a színház királyi pártfogás alatt. XV. Lajos alatt Richelieu herceg vezette ügyeit. A nyert kiváltságokat a társaság féltékenyen őrizte. A XIX. század folyamán a különböző kormányformák alatt állandóan élvezte az állam pártfogását, mint az egyedüli intézmény az Akadémián kívül, a melyet a régi királyságtól az új korszak is átvett. A színház mindig lelkesen ápolta a klasszikus hagyományokat, de azért nem zárkózott el az újabb irodalmi áramlatok elől sem. Hugó Viktor «Hernani»-ját, mellyel a romanticizmus diadalmasan vonult be a színpadra, szintén itt adták először. Itt kerültek színre a XIX. század hírneves drámaíróinak, Augier, Flaubert, Dumas, Sardou darabjai. Művészei közt mindig voltak elsőrendű, világhírű nagyságok: Adrienne Lecouvreur, Mars kisasszony, Talma, Bachel, Sarah Bernhardt. Ami e színházat minden időben naggyá tette, az nem csupán egyes művészeinek kitűnősége volt, hanem még inkább az a művészi lelkesedés, finom ízlés, lelkiismeretes műgond, amely minden előadásában nyilvánult. Nem egyes nagyságaival, hanem egész szellemével hatott.

 

 

 

A lugosi új színház (1900. 52. 876.) Az építkezés 1899. szeptember havában kezdtek meg s a díszes színház, íme most már teljesen készen áll. Az építéshez több társulat, valamint egyesek is szíves készséggel hozzájárultak, s a nemes cél érdekében részint anyag adományozásával. A Temes folyó felé néző főhomlokzat közepén erkélyrész ugrik elő, melyet a földszinten dór, az emeleten karcsú korinthusi oszlopok tartanak, fent pedig korinthusi párkányzat és oromzat zár le. Ezen erkély alatt három fő bejáró s ettől mindkét oldalt egy-egy karzati bejáró kapu nyílik. Az előcsarnokra és a büfé teremre kiterjedő risalith felett szép arányú manzard fedél emelkedik, melynek magas ívei a főhomlokzatnak könnyed és karcsú külsőt adnak. Az erkély alatt levő gránitlépcsők a tágas előcsarnokba vezetnek, melynek közepéből, hol postamenteken nyugvó csiszolt oszlopok emelkednek, indul ki a három méter szélességű fehérmárványból készült háromkarú főlépcső, balusztráddal.

Az előcsarnok oldalfalain három márványtábla van elhelyezve, melyek egyike a színház emléktáblája, a másik kettő azon adakozók neveit örökíti meg, kik a színházépítéshez nagyobb összegekkel járultak. Az előterekből tágas folyosók vezetnek a nézőtérre, melynek földszintjén 12 páholy, 173 ülő és 100 állóhely, első emeletén 18 páholy és a Il. emeleti karzaton 150 ülőhely van.

 

Lugos municípium Romániában, Temes megyében. 1440-ben lett Hunyadi Jánosé.

 

 

 

Színészek

 

 

TINA DI LORENZO (1898. 5. 78.) Olaszországban egyre-másra tűnnek föl az előadó művészet csillagai. Salvini, Zacconi, Duse után Tina di Lorenzo ejti lázba a színházak közönségét. Művészetük nagy hatást tett nemcsak hazájukban, hanem mindenütt a külföldön is. A legújabb csillag: Tima di Lorenzo, ellátogat hozzánk, s amiről lelkes színházlátogatók már hetek óta beszélnek, alkalmunk lesz őt látni a Vígszínházban, a hol az «Otthon», a „Vasgyáros”, «Denise» és «Lecouvreur Adrienné-ben fog föllépni.

Tina di Lorenzóról szólva, önkénytelenül is fölmerül a kérdés: mit szól Duse a nagy olasz művésznő az új csillaghoz? Mind a kettő eredeti, önálló művészi egyéniség, de hogy mégsem vetélytársak, legjobban bizonyítja Dúsénak az a hízelgő, áradozó kritikája, mely egy olasz folyóiratban nem rég jelent meg. Tina di Lorenzo is az egyszerűséggel hat, kerüli a színfalhasogatást, s a leghevesebb kitöréseiben sem hívja ki maga ellen a jó ízlést. Tökéletesen átérzi szerepét, a színpadon teljesen azzá lesz, a kit játszik, úgy, hogy a nagy jelenetek után, még öltözőjében is a színpad hatása alatt áll. Hanem egyben fölötte áll Dúsénak, s ezt Duse is elismeri. Tina di Lorenzo igen szép, s megjelenése már előre biztosítja a közönség tetszését.

*

 

Tina Di Lorenzo was born on December 4, 1872 in Turin, Italy as Concettina di Lorenzo di Castelluccio. She was an actress, known for La bella mamma (1915), La scintilla (1915) and La gorgona (1915). She was married to Armando Falconi. She died on March 25, 1930 in Milan.

 

 

 

 

 

MISS HALTON. Sz. D. (1898. 47. 821.) A Magyar Színházban a múlt héten a «Gésák* operetté Mimóza szerepében kétszer lépett föl egy amerikai énekesnő: Miss Halton, a ki ez idő szerint Bécsben vendégszerepel. Nálunk az első este úgy megnyerte a közönséget, hogy a másnapi előadásra ostrommal kapkodták el a pénztárnál a jegyeket. Amerika ritkán juttat nekünk az ő csillagaiból. Miss Halton a fénylőkből való. Egyénisége megnyerő. A mint a színpadra kilép: övé a rokonszenv; és pedig azon a nyomon, hogy mérséklet és ízlés jellemzi mozdulatait. Nagy, kék szemeiből incselkedő humor sugárzik; fényük beszédesen tolmácsolja azt, hogy érzi is, a mit dalol, s mindenek fölött vonzóvá teszi | tekintetét, hogy van abban itt-ott egy-egy melankholikus árnyalat is.

A mi az ő előadási modorát illeti, az német elemtől mentes franczia-angol keverék; a mi aztán kiadja az amerikait. Megvan benne a francziák szabad mozgásának könnyűsége, a mi az angolban hiányzik. Modor tekintetében az angol sok ósdi szokásnak a rabja, s az ő tenger által övezett területén egész féltékenyen őrködik a fölött, hogy a kontinens franczia szellőjétől megóvja az ő meggyökeresedett merev formaságait. Amerika az ő óriási távolságaival és az angolokéhoz mérten még fiatal, pezsgő társadalmi életével szabad szárnyalásra teremtett talaj. Innét a nagy különbség az egy nyelvet beszélő két nemzet vérmérséke között; Miss Halton könnyű mozgása nem franczia, hanem amerikai jellegű könnyűség.

Itt, megjelenése után, nyomban meghódította a közönséget s jelenetről-jelenetre fokozódott a tetszésnyilvánítás, a mire ő viszonzásul, készséggel megismételte gyújtó hatású dalait. A második estén a színpadon is teljesen otthon érezte magát, neki idegen nyelven beszélő környezetében, a melynek különösen két főszereplőjéről el lehet mondani, hogy egészen odaillettek az amerikai «csillag* mellé. Sziklait értem, a ki a japáni teaház gazdáját adja isten tudja hányadszor, és Borost, a ki egy kiaszott marquis szerepében, feleséget keres abból a teaházból. Ezekkel van a Missnek egy-egy hóbortos énekjelenete. Hát itt a második előadáson oda fejlődött a dolog, hogy nemcsak a közönséget vitték bele jóízű mókáikkal a kaczagásba, hanem kifogtak a Missen is; a ki az ő hóbortos-kodásaik hatása alatt egyszerre csak kénytelen volt a nevetéstől félbeszakítani az énekét.

 

 

 

 

EGY MAGYAR MŰVÉSZNŐ BÉCSBEN: NADAY ILONKA (1900. 25. 383.) Náday Ilonka nem rég a Népszínház deszkáin aratta babérait. Mint az «An der Wien» színház egyik első énekesnője, Bécs kényes ízlésű közönsége előtt növelte sikereit. Náday Ilonka a színházi szezon alatt száztízszer lépett föl Bécsben. Már maga ez a szám is mutatja, hogy az esték túlnyomó részét az ő szerepkörei töltötték be. Nem mindennapi siker ez; mert hisz a bécsi közönség kedvelt énekesnői küzdöttek vele az elsőségért; rég kipróbált erőkkel kellett ifjú szárnyait összemérnie. Még az ősszel, mikor Edmond Audran finom daljátéka, a «Baba» először került színre Bécsben, Náday Ilonka, mint a «Baba» szerepének megteremtője, valósággal magával ragadta a közönséget. Kauders-nek «Szalmaözvegyé»-ben is eredeti alkotást és felfogást mutatott be. A siker itt sem maradt el, sőt oly nagy volt, hogy a szerző egyenes kívánságára Náday Ilonkát hívták meg Berlinbe ez új darab bemutatására. A "Görög rabszolgai”, a «Bőregér», az "Operabál" mellett különösen kedves szerepe volt a "Nagymama leánya” című darabban. Örvendhetünk ugyan egy magyar művésznő ilyetén sikereinek, melyek nagyban hozzájárulnak a művészi becsvágy fejlesztéséhez is; másrészt azonban sajnálnunk kell, hogy e sikerek talán még távolabbra viszik tőlünk az ifjú művésznőt, ki legújabban Berlinből kapott kitüntető ajánlatokat. T—s.

 

 

Prielle Kornélia Nagy-Váradon. Naményi Lajos. (1900. 41. 674.) Mikor a váradi magyar színészet száz éves jubileumára megírtam e város színészetének történetét, megkerestem Prielle Kornéliát is, hogy jegyezzen föl egyet-mást nagyváradi vendégszerepléséről. A nagy művésznő készséggel teljesítette kérésemet s több érdekes tartalmú levéllel tisztelt meg.

Nagy-Váradra 1845-ben jött először Prielle Kornélia, mikor még egészen új tagja a Nemzeti Színháznak. Az ország első színpadának Szigligeti fedezte fel. Barthay igazgatása idejében beutaztam Erdélyt – írja a művésznő. A többi közt fölléptem Enyeden is. Prielle Kornélia lépésről-lépésre fejlődő tehetsége csakhamar igazolta Szigligetit, s Váradra is azért hívták meg, hogy bemutassák, mint a Nemzeti Színház legújabban feltűnt tagját.

1845 késő őszén, — írja Prielle Kornélia, — már novemberben vittek először Nagy - Váradra egyhavi vendégszereplésre, mint a Nemzeti Színház legújabban feltűnt ifjú tagját. (Mert ekkor voltam első ízben a Nemzeti Színháznak egy évig szerződött tagja). A nagyváradi társulat igazgatója Várady Pál volt. Ő maga személyesen jött fel értem, midőn Szathmárynét visszahozta. Úgy látszik, akkor a hortobágyi úttól féltek a vendégszereplő művésznők; vinni, hozni kellett őket.

Megannyi érdekes vendégszereplés, megannyi fényes siker. «Egy-egy városban 46 év lefolyása alatt (1845—1891) koromnak minden változásaiban, fejlődésemtől a megállapodásig mutathattam be magamat — írja a művésznő.  Nem szívesen használom ezt a szót: megállapodás már t. i. a művészetben, de hát mikor a késő kor batárt szab mindennek. Sikereinek nem szabott határt. Egy-egy fellépése ma is ép oly ünnep-számba megy, mint valamikor régen, mikor még mint Gauthier Margitot*, Tiszaháti libácskát. s mint Corát tapsolták.

 

*Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy

 

 

 

Zene

 

 

Recht Sándor hegedűművész. P. G.  (1898. 49. 856.) Recht idegen hangzású neve mellett is törzsgyökeres magyar ember. Nagy-Váradon 1867 november 2-án született. Édes atyja Nagy-Várad város nyugalmazott al-kapitánya.

Már mint az országos zene-akadémia növendéke feltűnt Recht, úgyannyira, hogy az akadémia művész-tanára, Hubay Jenő, tanítványává fogadta a törekvő fiatal művészt. Az akadémiai évek végeztével Berlinbe került, mint hangverseny-mester. Egy nyilvános szereplése alkalmával annyira tetszett, hogy azonnal meghívást kapott Svájcba, hangverseny-rendezésre. Itt Montreuxben és Interlakenben szerepelt. Majd Parisba vágyott, hol a kitűnő ajánlatok folytán  Lamoureux mester azonnal fölvette első magánhegedűsének. Ott maradt két évig. Ezek után már csak az a vágya volt, hogy Londonba jusson. A múlt évben ez az óhajtása is teljesült. Első londoni hangversenyéről a Daily telegraph, Times és különösen a Musical Courir, tekintélyes zenei szaklap kitüntető elismeréssel nyilatkoztak.

*

Brüll Berta név szerint is megemlített egy Schey Pál nevű huszár főhadnagyot. és egy Recht Sándor nevű hegedűművészt.

/www.varad.ro/node/544

 

 

Bem hadvezér tábori zenésze Markó Miklós (1899. 13. 206.) Szabadságharcunknak egyik érdekes alakját veszítette el Kolozsvár városa Salamon János 1848/49-iki tábori zenekarvezető halálával. 1836-ban bandát alakított a kolozsvári cigány negyedben egy sereg rajkóval, akinek leghálásabb hallgatóközönsége a kollégium diáksága volt…Salamon János és barna társai rézhangszereikkel, vörös szalaggal s fehér sipkákban Bem hadtestéhez vonultak be. Óriási lelkesedés közt játszották a Rákóczi-, Batthyány-, Klapka-indulókat. A harci riadó feledtetett fáradságot, veszélyt a honvédekkel, az induló hangjai mellett rohantak előre. Tűzben a piski-i hídnál voltak először a lelkes cigányok, akik már az ütközet reggelén ébresztővel járták be a tábort, s lelkesítették a honvédeket a harcra. A 22 zenészből az utóbbi években az öreg Salamonon kívül csak Nagy András klarinétos, Salamon András és Antal György 1848/49-iki vadászkürtösök éltek még.

Hegedülését kétszer hallgatta meg Bem. Első ízben Kolozsvárott játszott előtte, mikor a tábornok tisztelői, kolozsvári előkelő polgárok, a gróf Teleki-féle  házba, hol Bem szállása volt, vitték Salamont. Magyar népdalokat játszott a hős tábornoknak. Másodízben a táborban, Szelindeken volt alkalma játszani előtte. Egy délután századosának, Bogdánfy Antalnak engedélyével Bem tábornok sátra elé állott a zenekar és elkezdte azt a nótát, melyet akkor búsongva énekelt a magyar: «Búsul a lengyel, hona állapotán." Bem annyira elérzékenyült, hogy Salamontól egész meghatottsággal kérdi: mi a kívánsága. Bem azt hitte, hogy Salamon legalább hadnagyi rangot fog kérni. Neki csupán az a szerény kívánsága volt, hogy tétesse le velők a tábornok a piros nadrágot, mert az osztrák- orosz egyesült hadsereg generálisoknak nézi a zenekar tagjait, és ő rájuk lőnek leggyakrabban.

A fővárosban már el volt terjedve a jó hírük. Salamon Feleki Miklós támogatásával engedélyt kért gróf Festetich Leó akkori intendánstól, hogy a Nemzeti Színházban hangversenyt tarthasson. Hangversenyén zsúfolva volt a színház.

 

 

ZIMAY LASZLÓ. 1833—1900. (1900. 15. 235.) A fővárosi zenei és írói köröknek egy régi, népszerű alakja tűnt le ismét; akinek mély érzése annyi szép dal szülőforrása volt. Zimay László dalszerző hunyt el április 8-án. A Nemzeti Zenede tanára volt, lelkes művelője a magyar zenének, kinek népdalait országszerte éneklik. Gyöngyösön született 1833-ban. Kecskeméten és Tatán végezte iskoláit. Első zenei oktatását atyjától nyerte, ki jól képzett katonai karmester volt. 1855-ben jött Pestre, a hol Mosonyi Mihály volt a vezető tanára. Első magyar műdala a Nemzeti Színház ünnepelt ifjú művésznőjének halála után Hegedüsné emléke címen 1860-ban jelent meg.

A zongora- s a magyar férfi- és vegyeskar-irodalmat is értékes művekkel gazdagította. Ezek közt legismertebbek: Zuhog a szél, Honfi-dal, Dalra magyar, Mi riasztja föl a magyart. E két utóbbi, mint országos dalversenyi pálya- és versenydarab is szerepelt, és állandóan műsorán van a hazai egyesületeknek. A hatvanas években, mint a pest-budai dalárda, a hetvenes években pedig, mint a nemzeti dalkör igazgató karnagya fejtett ki tevékenységet.

 

 

 

Liszt Ferencről. Egy tanítványa emlékirataiból. Mason Vilmos amerikai zongoraművész.  (1900. 37.  642.) Mason 1853 április 14-ón ért Weimarba, ahol akkor Liszt tartózkodott. A mester az Alten-burgon, a nagyherceg egyik házában lakott. A nagyherceg pártfogása alatt Goethe világhírűvé tette Weimart. Liszt révén a zenei világban akarta Weimart azzá tenni a herceg, amivé az irodalomban Goethe által lett.

Az altenburgi ház, ahol Liszt lakott, kétemeletes, egyszerű épület, melynek hátsó részében egy alacsonyabb szárnyban volt a mester dolgozószobája. Az épület egyik sarkában volt az a két nagy terem, melyekben Liszt a vendégeket fogadta, s a melyekbe a tanítványoknak mindig szabad bejáratuk volt. Itt kereste föl Mason, mindjárt megérkezése napján, Lisztet.

Tanítványaitól fizetést nem fogadott el. Nem is kötelezte magát senkinek sem arra, hogy meghatározott időben rendes leckéket ad. A menynyire csak lehetett, kikerült minden lekötöttséget, hogy szabadon járhasson-kelhessen. Az volt a véleménye, hogy a ki hozzá jön tanulni, tudjon már annyit, hogy a gyakorlást egészen önállóan végezhesse. A weimari élet akkor nagyon alkalmas volt a törekvő ifjú emberek fölbuzdítására. Nevezetes emberek: zenészek, költők, írók, jártak oda Liszt látogatására. Liszt szerette a szórakozást s megkívánta, hogy tanítványai mellette legyenek, akár ha szórakozni akart, akár ha vendégeket fogadott. Liszt soha sem adott leckét a szó szokott értelmében, előre meghatározott időben s pedagógiai módszerrel. Néha odaüzent tanítványaihoz, hogy jöjjenek fel hozzá. Fölszólította egyiküket, hogy játsszék valamit. Az első alkalommal, hogy én rám került a sor — írja Mason, — Chopin egyik balladáját játszottam, majd utána Händel egy fúgáját. Mikor belemelegedtem a játékba, Liszt izgalomba jött. Hangos megjegyzéseket tett, buzdítva, hogy öntsek több lelkesedést játékomba. Olykor gyöngéden félretolt a székből, leült maga a zongorához és eljátszott egy vagy két tételt, rövidebb vagy hosszabb részletet szavai illusztrálásául. Fokonként annyira belehevített a lelkesedésbe, hogy egész tehetségemet beleöntöttem a játékba. Nagyon szerette az erős hangsúlyozásokat.

Reményi Ede mutatta be Liszt házánál Brahms-t, az akkor még pályája kezdetén álló német művészt. Ezzel azonban Liszt nem sokáig maradt jó viszonyban. Történt ugyanis egyszer, hogy Liszt eljátszotta egyik, akkor épen egész új szonátáját, melyet nagyon kedvelt maga is. A szonátának egy nagyon kifejező részéhez érve, melyet mindig rendkívüli szenvedéllyel játszott, körülnézett hallgatóin, hogy lássa arcukon az érdeklődést és hatást. Hátrapillantva Brahmsra, meglátja, hogy ez elszundikált székében. Liszt végig játszotta a darabot és aztán kiment a szobából. Ezóta nem szívelhette Brahms-t.

 

 

 

 

Sajtó

 

 

 

Nyomtatott hírlapok a kuruc világban. 1705—1708. ( Történeti értekezés Thaly Kálmántól). (1866. 11. 122. pótlás.) Már a XVII. században adattak ki egyes nyomtatott lapok, különösen a karlócai békekötést megelőzött diadal-teljes időszakban. Valahányszor valami fényes hadi tettet vittek végbe a törökön — s ez kivált a XVII. század utolsó negyedében nem volt ritka dolog — majdnem mindannyiszor külön nyomtatott tudósítások, önálló hírlap-alakban adattak ki s hirdették a keresztyén fegyverek diadalmát. Az ily tudósítások, bár magyar dolgokról szólók, minthogy a főhadvezérek idegenek voltak, legtöbbnyire Bécsben vagy még távolabb külföldön nyomattak. Amikor hazánkban kerültek is sajtó alá: nem magyar ember tolla fogalmazta azokat, s nem magyar szellem, idegen érdek lengi át soraikat. A nyelv is, melyet az ily röplapoknál használtak, vagy német, vagy latin, olykor olasz. A kezdeményezést e tekintetben II. Rákóczi Ferencz fejedelem és kurucai tették. Magyarok bocsátottak közre Magyarországban nyomatott, magyar szellem által sugallt, s a felkarolt magyar szabadság ügyének igazsága érdekében írott hírlapokat.

Szalay László a gróf Károlyi-nemzetség levéltárában 1861-ben bukkant reá a Mercurius Hungaricus egyik ívére. Ez ív az 1705. év tavaszán adatott ki, Egerben, s különböző tábori tudósításokból áll.

Bécsben I. Leopold engedélyezése mellett még a XVII. század végén keletkezett a „Wienerisches Diarium". Hetenként kétszer, később háromszor jelent meg.

 Ez a német újság, 1703 óta a Rákóczi híveiként fölkelt magyar rendek ügyeit, mint ellenség folyvást a elferdített modorban igyekezett föltüntetni. A „Wienerisches Diarium"-ot magyar gyűlölő, ellenséges szellem lengette át, nemzetünkről megvetően szólván, amint hogy rendes nevünk hasábjain: „Die Rebellen", a lázadók.

A „Mercurius Hungaricus" (Magyar Merkúr), 1705. május végén adatott ki. Tartalmát négy tábori tudósítás alkotja: Rákóczi, Bercsényi, Bottyán és Károlyi táborairól.

 

 

IZGATÓ POLITIKAI TORZKÉPEK AZ AMERIKAI HÍRLAPOKBAN.

(1898. 14. 229.) A hazafias közvéleménynek szenvedélyesebb kitöréseire mindenütt igen könnyen ráütik a sovinizmus bélyegét. Hamar megkapják e túlzó címet a franciák, kiktől maga a szó is (chauvin, chauvinisme) származik. Pedig bizony a nemzeti önérzet és hiúság szertelenkedése egyebütt is akárhányszor neki vadul, ha alkalom adódik rá. Ilyen szertelenkedést látunk most az Amerikai Egyesült Államokban. Polgárságát valóságos lázas ingerültségre, sőt háborúval fenyegető ellenségeskedésre tüzelt a «Maine» nevű páncélos hadihajó elsüllyedése, mely a folyó évi január 25-ike óta Kuba szigeténél Havanna kikötőjében állomásozott, hogy a forradalomtól már évek óta dúlt szigeten tartózkodó amerikaiakat szükség esetén megoltalmazza.

Az Egyesült Államok a spanyoloknak tulajdonítják a hatalmas hajó és legénysége elpusztítását, s ezért most bosszút liheg az amerikai közvélemény.

Az Egyesült Államok szeretné az utolsó amerikai becses birtokától megfosztani a spanyolokat. A szép szigetet új tagként az Egyesült Államokba beiktatni. Ezzel közelebb vinni a teljes megvalósuláshoz azt a Monroe-féle ismert tant, hogy „Amerika az amerikaiaké”. Az egyik kép, az amerikai lapban a yanke-ek jelképi alakját, Samu bácsit (Oncle Sam) ábrázolja, amint ereje tudatában fölgyürkőzve kiköszörült kardja élét pengeti, hogy ellenfelét megfélemlítse.

 

 

 

Az újságírók egyesületének díszlakomája (1899. 13. 207.) Az Újságírók Egyesülete március 23-án este ünnepelte meg díszlakomával a sajtó szabadságának évfordulóját, az Országos Kaszinó nagytermében. Jelen voltak többek között: Széll Kálmán miniszterelnök, Szilágyi Dezső, Hoitsy Pál, a VÚ szerkesztője, Kossuth Ferenc, külföldi vendég: Mark Twain.

„Ötvenegy évvel ezelőtt apáink a sajtószabadságnak törvényes erőt adtak csupán, de maga az eszme, a gondolat közlésének szabadsága: örök jog, mely velünk, s az emberiséggel együtt született.” – mondta Hoitsy. A miniszterelnök pohárköszöntőjéből: „A szabad sajtóra, amelynek forrása az igazság, amelynek célja és ideálja az igazság, és annak képviselőire, akik között örömmel jelentem meg, emelem poharamat.”

 

 

 

Függelék

 

 

 

 

A BUDAI RÁCZVÁROS BONTÁSA (1898. 6. 88.) Az a keskeny, de roppant hosszú utca-vonal, mely a Gellérthegy alól indult és a Duna mentét követve még Ó-Budán is keresztül kacskaringózott. Hajdanában a bécsi országút tőlünk kiinduló útja volt. A fuvarozás nyomán alakult, apró boltjaival, szállójával, korcsmájával. Olyan megrögzötten helyezkedett el, hogy nem bírt vele az idő.

Mikor már feltöltötték előtte az utcát, mögötte a Duna partot, még akkor is ott szorongott a mélységben. A feltöltött utakról már az emeletekbe látott az ember. De a budai polgár konzervatív. Meglakik ő is ott, ahol az apja és nagyapja lakott. Minek neki nagyobb ház. Kezdtek végre ezek is eltűnni, de csak lassan. A Duna part kiépült. Beljebb a kis emeletes házak mélyen benőttek az ősi talajba. Kigyomlálni nehéz volt őket. Legtovább ellenállott a Rácváros, Budának ez a tősgyökeres része, egész nemzetiségi telep a múlt században, s ennek a századnak első felében. A szerb templom körül keletkezett, leért a Dunáig. Ez az intelligens szerbek negyede volt. Fent a hegyoldalban a Tabán, a szegényebb szerbek helye, akik Buda ostroma alatt maradtak itt, s kaptak kis telkeket. Kereskedtek, üzleteket csináltak, korcsmákat nyitottak. Vagyonosodtak s megalkották jövedelmük forrásait. Lent a Duna felé, ahol a karlovici rác ürmöst ütötték csapra, zsíros csaját sütöttek és török dohánnyal szolgáltak. Még ezek a helyek a hatvanas években is megvoltak. A Rácvárosról a szerbek művelődéstörténete is jegyez föl egyet-mást. Itt képződött a szerb intelligencia, itt — a szentendrei püspökség oltalmában — kezdték művelni a szerb irodalmat. A szerb irodalmi mozgalom innen indult ki, ment Újvidékre, és csak onnan Belgrádba. Magyarországon a szétszórt szerb lakosság mindenütt gyorsan fogyott, összezsugorodott. A fővárosban a Tabánnak és Rácvárosnak hiába állt háta mögött a szentendrei szerb püspökség. A rácok beolvadtak s különös alakú, nyílt gangú sütő műhelyeik, ahova a városi lakosság kenyeret és pecsenyét vitt a tűzhöz, Pesten és Budán egymás után tűntek el.

A régi Rácvárost, hol még nem oly régen is széltében hangzott a tambura, bontogatják folytonosan. Ősszel pedig rámérték a döntő csapást, és egész utca tűnt el, még pedig az úribb részből, a Rudas fürdőtől a Döbrentei térig terjedő utca. Az új hídnak, — melynek építéséhez e tavasszal fognak — kell a hely. Csupa erős kőház emelkedett itt. A legtöbb egyemeletes volt, régi módi szerinti kettős fedéllel. A legismertebb, egykor népszerű épület volt köztük az «Arany lúd», még a múlt századból való fogadó. Az utcának a hegy alatti oldalát már lebontották. A szemközti sor még megvan, de több ház lakatlanul állt már a télen is; most pedig itt is ont-bont a csákány. Széles utca közvetíti majd itt a forgalmat az új hídhoz. Az eltűnt régi városrész helyén keletkező új városban a budai (vagy szentendrei) püspökség is díszes, modern palotát építtet a Duna parton. Itt emelkedik a közmunkatanács palotája is.

 

 

 

 

AZ EZREDÉVI ÜNNEP HÉT EMLÉKMŰVE. (1898. 31. 534.) A munkácsi emlék a város várhegyén, obeliszk tetején vörös rézből vert turul-madár; zoborhegyi emlék Nyitra város mellett, obeliszk; A dévényi emlék:korinthusi oszlopon Árpád korabeli közvitéz; A czenk-hegyi emlék az ország keleti részén, Brassó felett. A dévényinek mintájára készült; A zimonyi emlék az ország déli szélén. Hármas torony, Hungária kőszobra és turulmadár; A pusztaszeri emlék; A pannonhalmi emlék. (A hétből kettő maradt Magyarországban. G.)

 

 

 

BETEGSZÁLLÍTÓ AUTOMOBIL-KOCSI (1900. 24. 398.) Budapesten is látni már néhány automobil-kocsit, melyeket részint árucikkek szállítására, részint pedig magánosok, szórakozás vagy gyors közlekedés céljából használnak. Külföldön, különösen Parisban azonban ez a nálunk még ritka közlekedési eszköz már nagy elterjedést nyert, s míg a legelőkelőbb társaság férfi- és hölgy-tagjai sportból hajtatnak a bulvárokon végig csinos s rendkívül gyorsan járó automobiljaikon, a gyakorlati emberek már számos módját találták ki e hasznos találmány értékesítésének. A kerékpározás divatja is csökkent, a mióta az automobilt föltalálták, mert ez ugyan költségesebb, de kényelmesebb s gyorsabban is lehet vele járni. A párisi levélhordók és távirat-kézbesítők is kétkerekű automobil-kocsikon járják be az utcákat, nagyobb üzletek pedig nem is lehetnek el nélkülük, ha áruikat gyorsan és pontosan akarják a vásárlókhoz juttatni. Budapesten a postai csomagszállítás terén tettek néhány év előtt kísérleteket benzin-motoros önműködő kocsikkal, ezek azonban nem váltak be.

 

 

 

BETEGSZÁLLÍTÓ AUTOMOBIL-KOCSI.

 

Nagy hasznát lehet venni az automobilnak a mentőszolgálat terén. Alencon francia városban az ottani mentőtársulat már be is rendezett akkumulátoros kocsikat ily célra. Ha valamely nagyobb távolságban levő helyről jelentenek balesetet, ilyen gépkocsira ül az orvos s néhány perc alatt ott terem, a hol segítségére szükség van. Ha a beteget a kórházba kell vinni, e célra szerkesztett kétkerekű betegszállító kocsit csatolnak a géphez, s így baj nélkül s a lehető legnagyobb gyorsasággal szállíthatják a beteget oda, a hol aztán rendes gyógykezelésben részesülhet.

 

 

Idézettség

 

 Gyulai Pál 190 éve született. Magyar Idők, 2016. 01. 25.

 

Kultúra rovat, Nagy Koppány Zsolt „Gyulai Jókait kárhoztatta műveinek romantikus jegyeiért, akivel 1854-ben közösen írták a frissen megjelent Vasárnapi Újság első három számát…”