h14–46. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. XIV. 1910. -1912.

 

2016. 04. 08. – 05. 01.

 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Közösségek

    Hazaiak

    Külföldi közösségek

Oktatás

Egyház

Színház

Mozi (villamos színház)

Színészek

Zene

Sajtó

Függelék

Idézettség

 

 

 

Bevezetés

 

A fejezet szerkezete lényegesen nem tér el az előzőektől. Nagy terjedelmet köt le a sok színházi kép, a színikritika szövege. Hasonlóan a képzőművészeti kiállítások és a folytatásos regények. Több nyugatos itt közli regényét. Szaporodnak a háborús témák, a monarchiában hadgyakorlatok. Némelyiken a király is részt vesz.

A tartalomból: HORVAY JÁNOS KOSSUTH-SZOBRA (1911. 657.), melyet nemrég újra faragva állítottak fel; Kisoroszi udvar; Irinyi és a gyufa; a Kálvin tér újjáépítése; szegény Finnország; Norvégia; Mexikó; tudományos filmfelvételek; Liszt, Wagner, Hubay; a reklám, hirdetés szerepe; a határon kívülre került várak, műemlékek; Lipták tanulmánya a VÚ-ról (1997). 1910-ben a műkritikusnál Picasso „kiverte a biztosítékot”. Több írás szól az orosz terjeszkedésről.

 

 

 

 

 

Közösségek

 

 

 

 

    Hazaiak

 

 

 

 

A DEBRECZENI MUNKÁSKERTEK. Verner László (1910. 9. 177.)  A munkáskert intézményének eszméjét Németországban már a múlt század elején megpendítették. De a követelés okos megvalósítása két lipcsei orvos: Schreiber Dávid és Gottlieb Móricz nevéhez fűződik. Lipcsében 1862-ben négy hektár területen volt ilyen munkáskert kolónia. Ezeknek rohamos szaporodását az okozta, hogy a németség amúgy is kertész-nép. Ám ma a munkáskerti intézmény hatalmasan virul német földön. Nürnberget, Magdeburgot, Münchent, Wiesbaden-t, Düsseldorfot, Braunschweigent, Hallét, Charlottenburgot, mint a munkáskertek úttörőit emlegetik Németországban. A kerttelepeket rendeltetésük szerint megkülönbözteti a németek ismert osztályozó rendszere. A kertek mellett vannak erdei iskolák, üdülőtelepek, kolóniák az egészségeseknek s kolóniák a tuberkulózis első stádiumainak. Magában Kiel városban 3300 ipari munkásnak van kertje, valamennyi 420 négyszögméter terjedelmű. Van olyan kert, mely már negyven éve egy család kezében van, anélkül, hogy többet fizetne az unoka, mint 40 év előtt az öregszülő. A legdrágább munkáskert évi bére sem több, mint 19 márka. A városnak a munkáskert ma már nemcsak népjóléti, hanem egyúttal haszonhajtó vállalkozása. A város körüli kopár, szinte értéktelen területeket tette kis paradicsommá a munka és szorgalom. Az angolok 1836-ban rájöttek arra, hogy ha a város végén apró földterületeket adnak bérbe az ipari munkásoknak, nagymértékben javítják azok életviszonyait. Az angolok az apró parcellákat sorsolás útján adják munkásaiknak s az egész rendszert allotmentnek nevezik. Svájc, Amerika, Belgium igen szépen fejleszti ezeket. Nálunk az állami üzemek munkásainak vannak Diósgyőrben, Petrozsényben kertjei.

Megalakult a Debreczeni Közhasznú Munkáskertek Egyesülete s az érdekelt munkások nagy kedvvel lépnek be. Egy-egy munkáskert nagysága 350 – 700 négyszög méter közt váltakozik. Minden munkáskertet élő sövénykerítés választja el szomszédjától, a kertekhez széles bokrokkal szegélyzett háromméteres út vezet. Van már Debrecenben hat ilyen kertmunkás telep s mindeniknek van közös gyermekjátszótere.

Minél inkább lábra kap nálunk az ipar, annál jobban kell törődnünk a munkáskertek intézményével. Nagy gyönyörűséggel szemlélem az Üllői-út végén épült fővárosi munkáslakásokat. Hány ágyra járó, hány pincelakó, hány az ajtó küszöbén meggörnyedt munkás lép ki a tetszetős, mutatós magyar stílusú ház kis kapuján emelt fővel és boldog arccal! Egy világváros, avagy világvárossá fejlődő főváros nem gondolhat józanul arra, hogy a házakkal beépített városrészben a munkáskertek ideája megvalósítható. Azonban az emberi találékonyság már ennek is kieszelte a módját. Budapest sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint London. Maga a város nagy földtulajdonos és a határ extenzív földműveléssel olcsó és eddig értéktelen szántókból, homokterületekből áll.  A Howard eszméje ma még könnyedén megvalósítható lenne, nemcsak Debrecenben. A városkiterjesztés és kirajzás gondolatával is foglalkoznunk kell, mikor ma még meg tudnánk oldani a munkáskert városokat.

*

 

 

Az Eggenberger-féle műkereskedés  (1910. 8. 167.)

 

 

Az Eggenberger-féle műkereskedés kiállításából. Innocent Ferencz: Női fej.

 

Innocent Ferenc (Pest, 1859. jan. 28. – Pátka, 1934. okt. 16.): festő. Tanulmányait Bécsben, majd Bp.-en az Országos Mintarajz Tanodában Székely Bertalannál, Münchenben Wagner Sándornál és Antwerpenben végezte. Rajztanítás mellett főleg női arcképek festésével foglalkozott, de a müncheni akadémizmus jellegzetes stílusában készített oltárképeket (egri cisztercita templom mennyezetképe, 1887, a budai Erzsébet-zárda oltár- és mennyezetképei) és zsánerképeket is.

 

 

FARAGÓ GÉZA KIÁLLÍTÁSA (1910. 10. 205.) A Nemzeti Szalon Erzsébet téri helyiségeiben Faragó Gézának száznál több stilizált táj és figurális festménye, plakát-tervezete, mese és karikatúrája, néhány tucat színpadi jelmez-rajztervezete, sőt néhány, a valóságba átvitt fantasztikus jelmeze, színpadi vagy álarcos bálra alkalmas kosztümök vannak kiállítva.

Meglepőek üdeséget és poézist árasztó napsugaras tájképei, virágcserepes, muskátlis, oleanderes falusi udvarrészletei. Szinte elfelejtjük, hogy e tájképei is erősen stilizáltak, hogy nélkülözik a reális illúziókeltéshez szükséges fél tónusokat. Ilyen sikerült napfényes tájképe pl. a 18. számú: Virágos udvar Kisoroszin, az 5. sz. Makrayék portája Kisoroszin, a 8. sz. özv. Katáné udvara (Budapest székesfőváros tulajdona), a 24. számú: Hunyor István udvara Szolnokon. Nagyobb szerű mesehangulatú tájképe a 47. sz. Virágzó fák, hattyú-tavas háttérrel. Mindé festményei tempera festékkel készült képek.
 

 

FARAGÓ: VIRÁGOS UDVAR KISOROSZIBAN.

 

Meseszerű festményeiben nem annyira a fantázia mélységeivel éri el a hatást, miként ezt pl. a németek nagy mesefestőjénél, Moritz von Schwindnél láthatjuk. Bizonyos formai, ornamentális ötletességgel és színsíkjainak érdekes egymás mellé kombinálásaival. E külső eszközökkel, melyekhez eléggé fejlett vonalritmus érzéke is hozzájárul, végeredményben szép hatást tud elérni.

A Vasárnap délután, amely falusi ház előtt tereferélő parasztasszonyokat ábrázol, mint zsánerkép, friss színeivel köti le figyelmünket. Általában e tárlat mint különlegesség is figyelmet érdemel. l („el” betű, szignó)

*

Moritz Ludwig von Schwind (Bécs, 1804. január 21. – München, 1871. február 8.) osztrák festő.

 

 

 

MUNKÁSOK ALKOHOLMENTES ÉTTERME. Gróf Csáky Albinné. (1910. 17. 356.)  A múlt év november elsején végre létrejött a Külső Váczi-út 49. szám alatti alkoholmentes munkásvendéglő, miután évek során át lebegett volt az Általános Közjótékonysági Egylet előtt, mint egyike legfontosabb megvalósítandó céljának. A jó eledel által gyarapítja a munkás-ember fizikai erejét, míg másrészt rászoktatja, hogy megtakarított filléreit alkoholmentes étkezdénkben, erősítő, jó eledelre költse, esetleg még haza is vigyen valamit családjának munkája béréből, a helyett, hogy elköltené mind valamely korcsma test- és lélekölő alkohol-mérgére! Helyiségünk három termében jóízűen és jókedvűen étkezve lehet találni minden hétköznap deltáján 40 — 50 munkást a közeli gyárakból. Első nap kilencen voltak csak; most körülbelül állandó ez a szám hét közben, Vasárnap felemelkedik százra, százhúszra is, szombaton este 80 körülire. Hatvan fillérért nyújtunk nekik egy levest, egy tányér főzeléket hússal, egy jókora tányérnyi tésztát, kenyeret és törött cukrot tetszés szerint. Este 40 fillérért nyújtunk főzeléket hússal, kenyeret, cukrot. Vannak 20 filléres pótjegyeink is, melyekkel tetszés szerint megvacsorálhat ki-ki: két tojást, vagy kávét, teát, sajtot, kenyérrel együtt. A honmaradó családtagok részesülnek azon kedvezményben, hogy saját edényeikben vihetnek haza akár egész ebédeket, akár egyes ételeket, pl. levest, tésztát 30 fillérért; levest, főzeléket hússal 40 fillérért. Nagy hálával vennénk, ha nemes emberbarátok és intézmények, követve a példákat, adományaikkal keresnének fel, termények alakjában. Kaptunk máris a Viktória-malomtól három zsák lisztet, a Hungária-malomtól 50 kiló rizst, 50 kiló borsót, 25 kiló árpagyöngyöt, hálára kötelezve ezáltal zsenge vállalatunkat. Bárhogy álljon és alakuljon a dolog, intézményünket mindenáron fenn akarjuk tartani, mert rövid fennállása óta máris üdvösnek, hézagpótlónak, a humanizmus követelményeinek mindenképpen megfelelőnek bizonyult.

 

 

 

IRINYITŐL A GYÚJTÓ-MONOPÓLIUMIG. Balla Mihály (1910. 18. 372.)

Arról a hetven évről, mely épen most záródik le, igen tanulságos dolgokat lehetne írni, fiatal magyar feltalálók olvasókönyvébe. Az 1840. év tavaszán nyitotta meg gyújtó-gyárat Pesten, a mostani Reviczky-téren Irinyi József, a gyújtó feltalálója. Ez a gyáralapítás a feltalálónak egy kis katasztrófája után történt, s nyolc év múlva anyagi összeomlással is végződött. Az első katasztrófa nyomon követte azt az eseményt, hogy Irinyi József, egy jogot végzett magyar nemes ifjú, kit a kémiához érzett kedve és tudásvágya a bécsi politechnikumba vonzott, a császárváros egyik szerény hónapos-szobájának falán meggyújtotta az első szál kénes és foszforos gyújtót. A dörzsgyufát, melyet ő maga talált fel. A dörzsgyufa! A jelző, mely e szónak első részét alkotja, az volt a fő! Addig a gyújtót külön üvegben tartott vitriol-olajba kellett mártani, hogy meggyulladjon. Ez eléggé veszedelmes és még sem eléggé biztos módja volt annak, hogy az emberek rövid úton tüzet gyújthassanak. Irinyi meggyújtotta Bécsben az első dörzsgyufát, melyet maga készített. Megismertette találmányát professzorával, Meissnerrel, beszélt róla egy másik barátjának is, adott két szál maga készítette gyújtót egy másik, Preschel nevű barátjának is; ezzel aztán megelégedett, a többivel pedig nem törődött.

1863-ban egy tudós ember, Zarzetzky József pesti nagy gyufagyáráról írva, azt találta mondani, hogy a gyújtó feltalálója egy Rómer István nevű magyar ember volt. Ekkor szólaltatta meg Pákh Albert a «Vasárnapi Újság»-ban magát Irinyit, az igazi feltalálót. És e cikkében Irinyi elmond magáról egy jellemző történetet. Nem sok idő után, hogy eladta találmányát Rómer Istvánnak, együtt sétált Bécs utcáin gróf Teleki Sándorral. Ekkor már árulták a gyerekek a gyufát. Társa arra az észrevételre fakadt, hogy ezek az ő kliensei. «Arra kértem, — beszéli Irinyi, -  hagyjon már békét ezzel a gyufával; mert ha én a kémia teóriájának nem tudnám egyéb hasznát venni ezen haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat. Ez, meglehet, nagy szó volt, de annyi bizonyos, hogy mindig untam, ha említette valaki a gyufát.»

Megnyugtat engem az öntudat – mondta később - hogy célszerűt, közhasznút előállítni képes voltam, s azért még halálom után is elismerőleg emlékeznek meg rólam. És most, hogy magában Magyarországon negyvenhat milliárd szál gyújtót gyártanak és nem sokkal kevesebbet fogyasztanak el évente, midőn a gyáraknak milliárdokra menő jövedelmet hajt a gyújtó világszerte s a magyar állam is épen a gyújtó-monopólium behozatalával fogja fokozni jövedelmeit, eszünkbe jut ismét Irinyi János, ki épen hetven évvel ezelőtt alapította meg gyárát a régi Pesten, kevés hittel és csekély szerencsével. És eszünkbe jut, hogy a magyar zseni mily nagyra képes, s hogy mily sok hasznot szalaszt el Magyarországon az üzleti szellem hiánya. Irinyi János találta fel a gyújtót s nem Kammerer, kit a németek a gyújtó feltalálójának mondanak s nem egy más találmány van, melyről nem is tudjuk, hogy egy hazánkfia leleményességének köszönheti életét. Az üzleti szellem legfeljebb ha a külföldön ihleti meg a magyar talentumokat; ennek köszönhetjük, hogy a gyújtónak nemcsak feltalálója, hanem első népszerűsítője és nagyban való terjesztője is magyar ember volt: a Bécsbe szakadt és a külföld üzleti szellemétől áthatott Kisenyecskei Rómer István.

 

 

 

A RÉGI BUDA ÉS PEST CZÉHEI. Schindelmann Ferenc (1910. 25. 532.)

A céhek kezdettől fogva számottevő tényezői voltak nemcsak a városok, hanem az egész ország kormányzatának. Jelentőségteljes közéleti szereplésük a legutóbbi időkig is tagadhatatlan befolyással volt a városok fejlődésére. Az intézményükre, szervezetükre, belső életükre vonatkozó okirataik, emléktárgyaik rendkívül becses forrásai a letűnt kor közállapotainak ismeretére törekedő művelődéstörténetnek. Mint a történeti múzeumok általában, a fővárosi múzeum is már elejétől kezdve nagy gondot fordított a régi pesti és budai céh-emlékek összegyűjtésére. Egyik termét a rájuk vonatkozó emléktárgyakkal már régebben be is rendezte. A múzeum újonnan berendezett terme, majdnem kizárólag a céhekre vonatkozó újabb gyűjteményt öleli fel.

A teremben vagy 235 tárgy van elhelyezve.

Oldalfalairól gazdag arany-hímzésű feliratos selyem céh-zászlók csüngnek le. Nagyrészük a XVIII. századból való. Mindkét oldalukon olajfestésű kép van: rendszerint a céh védőszentje és majdnem kivétel nélkül az illető mesterségre vonatkozó, bibliai tárggyal kapcsolatban levő szimbolikus jelenet.

Érdekes emlékei a céhek életének a céh-ládák. A céh-okmányok és értékek megőrzésére szolgáltak, emellett azonban mint valóságos jelképeit a céhnek, nagy tiszteletben tartották. Szimbolikus jelentőségük magyarázza meg azt a kiváló gondot, amelyet díszes kiállításukra fordítottak, nemcsak stílszerűség, hanem rendkívül gondos kivitelű munka dolgában is. Egyik-másikon igen szép fa-faragványokat látunk.

Látjuk azt a múlt század elejéről való érdekes inga-órát is nagy, feketére mázolt faköpönyegével, mely évtizedeken át a régi városháza tanácstermében állott. Állítólag valamelyik régi pesti polgár adóhátraléka fejében került a város tulajdonába. Egykorú vele az a S. A. Vogel pesti bútorgyáros által készített régi zongora is. A terem három vitrinje közül kettő telve a céhek kiváltságleveleivel és mesterkönyveivel. Impozáns külsejük is elárulja fontos okirati jellegüket. Címlapjaik az iparszerűen űzött kalligráfia remek-számba menő példányai. Oly bámulatosán finom, puha kézi rajzokat látunk rajtuk, hogy gyakorlott szem legyen az, mely a litográfiától meg tudja különböztetni. A harmadik vitrinben nagyobbrészt XVIII. századi gombkötő és csizmadia-remekek vannak kiállítva. A gombkötő munkákon még rajta csüng a céh pecsétje. Mente-kötők, hurkok, mente-, atilla- és somgombok, függönytartó golyók és csészék ezek. Mindmegannyi nyergen készült kézimunka. Mellettük színes anyagból a minták, melyekről a zsinórzat és gombok különböző kötéseit lemásolták.

Kedves látványt nyújt a terem közepén elhelyezett miniatűr hajómalom. Az óbudai molnárok céh-jelvénye volt. Idősebb fővárosi emberek még egészen jól fognak emlékezni ezekre a dunai vízimalmokra, vidéken itt-ott még ma is akad belőlük. A Duna parton mozgalmas élet színhelyei voltak. Ugyanitt látjuk a kőműves és kőfaragó vándorló legények szálláscégérét is. Ízlésesen ki dolgozott görög stílusú kis kerek oszlopcsarnokot ábrázol, teleaggatva a kőműves és kőfaragó mesterség jelvényeivel.

Ezek az újabb céh-emléktárgyak a régebbiekkel együtt a fővárosi múzeumnak ma már olyan jelentékeny gyűjtemény-csoportjává fejlődtek, hogy hozzá hasonló ilynemű kollekciót gyűjteményes közintézeteinkben alig találunk. Az új terem nemcsak a nagyközönségnek nyújt élvezetes és tanulságos látnivalót, hanem igen becses és nélkülözhetetlen anyagát szolgáltatja főképpen Budapest kultúrtörténetének.

 

 

Tabán pusztulása. (1910. 37. 772.) Hálaadó istentisztelettel, emlékbeszéddel és társasvacsorával ünnepelte az I. kerület közönsége múlt vasárnap Tabán pusztulásának századik évfordulóját. Az istentiszteletet nemcsak a római katolikus, hanem a szerb templomban is megtartották, mert az 1810. szeptember 5-iki tűzvész mind a két templomot egyformán elpusztította. Az ötvenes évekig minden évben rendesen megünnepelték a budaiak ezt az évfordulót, innen kezdve azonban az újabb nemzedék lassanként elhagyta a szokást. Csak ilyen százba forduló dátumok alkalmával elevenednek fel a régi kapcsolatok a múlt eseményeivel. Ez a gyér érdeklődés mutatja leginkább, hogy Buda és Pest törzsökös lakossága száz esztendő alatt majdnem egészen kiveszett. Így azok a tradíciók is, melyek egy országos központ múltjára nézve a lakosságban élhetnének, inkább a naptári évfordulók jellegével bírnak, mert az új lakosság ez eseményekkel szemben tudatlanul és tradíciók nélkül áll.

Az óriási tűzvész 1810. szeptember 5-ikén déli egy órakor kezdődött. Egy Schuller nevű bodnármester legénye okozta vigyázatlanságból a tüzet, mely a perzselő melegben, és a rákövetkező nagy szélben olyan rohamosan terjedt, hogy az oltásra az akkori kezdetleges viszonyok között gondolni sem lehetett. Déltől késő éjszakáig tartott a tűz, s az oszlop-magasságnyira felcsapó lángnyelvek a Vízivárosba és a Krisztinaváros egy részébe is elhúzódtak.  A „Hazai Tudósítások” közlése szerint a három városrészben összesen hatszáz ház pusztult el. A tűz pusztításáról és lefolyásáról az egyetlen fővárosi magyar hírlap, a Kulcsár István „Hazai és Külföldi Tudósítások” című lapja a következő jelentést adta:

«Szeptember 5-ik napja szomorú emlékezetű Buda városának históriájában. Délután, midőn épen nagyobb része a Városnak ebédelne, a Rácvárosban tűz támadott és részint a nagy szárazság, részint a nagy szél miatt oly hirtelen és oly messzire elterjedt, hogy az említett Rácvárosnak nagy része; a Duna parton a Vár alatt való Sörház; a Halászváros; a Királyi Magazin és a Vízivárosnak egész a Kapucinusokig terjedő része a tűznek prédájává lett.

A Katolikus templom tornyával együtt, a Rácz templomnak pedig tornya megmaradván, mind a kettő belső készületeivel együtt földig égtek. A Királyi Magazinban (raktárban) pedig a sok liszt, gabona, széna, zab és sok ölfa oly iszonyú erővel és lánggal égett, hogy a Vár is nagy veszedelemben forgott. Ott a tűz oly sokáig tartott, hogy 6-ikán este is még lánggal lobogott. A meggyulladáskor oly hirtelen elterjedt a tűz, hogy a Duna jobbpartján levő hajókat sem lehetett megszabadítani. Hanem némelyek a hídon felül, némelyek pedig a hídon alul szénával, szalmával és egyébbel megrakva lévén, a Dunán égve veszedelmesen leereszkedtek. Ugyanezen okból a Budai félen a hídnak álló része is leégett.

Százra teszik azoknak az áldozatoknak a számát, a kik odaégtek. Szerencsétlenül járt a katasztrófa alkalmával az ideális jellemű magyar költő, Virág Benedek is, kinek könyvtára, iratai, többek között "Magyar Századok" című munkájának fogalmazványai odavesztek, minden holmijával egyetemben. Virág kénytelen volt az 1810-iki esztendőre Budáról eltávozni s Pesten, a Kultsár István baráti szívességét vette igénybe, a ki lakást és ellátást biztosított számára. Később az elégett ház felépült s Virág visszaköltözött és ott is halt meg. Az Apród-utca 10. szám alatt ez a nevezetesség ma is megvan, s a Szarvas-téri 9. számú házon kívül a régi Tabánnak jóformán a második történelmi nevezetességű emléke.

 

 

 

 

 

SZŐLÖ-PÁSZTOR. Pataky László rajza

Kép szöveg nélkül.

Pataky László (1857-1912) magyar festő, grafikus. Egyike volt a müncheni életkép festészeti iskola magyar követőinek.

 

 

A SOKÁCZOK. Bellosics Bálint (1911. 7. 127.) A sokácot, mint Bács-Bodrogmegye tarka lakosságának annyi más népcsoportját a török okkupáció költöztette mai helyére. A tatárjárás idején magyarságától megfosztott Bácska a XIV. és XV. században ismét benépesült, hasonlóképen magyar nemzetségekkel. A következő két században a pórlázadás és a török áradat elsöpri ezt az új magyarságot is a bácskai búza szülőföldjéről. A megyék lakossága azután szlávvá lett. Szerb, bunyevác, tót, rutén mellett a szláv sokác nép is helyet foglal. Történetüknek és életüknek egyik igen jó ismerője szerint már a török hódoltság első évtizedeiben laktak itt, ha nem is olyan tömegesen, mint 1686 után. A velük rokon, egyfajú bunyevác néppel Bosznia-Hercegovinából jöttek: egy részük talán a dalmáciai Sinj, más részük a Dolnja-Tuzla mellett levő gradovhi ferencrendi zárda vidékéről. Ezt bizonyítják határneveik, a családok származási statisztikája, ruházatuk, tárgyi etnográfiájuk.

Mind a baranyaiak, mind a bácskaiak a Duna folyam-mellékét szállták meg Bajától s Mohácstól délre, s e tájak természete máig visszatükröződik egész életükön. Zárkózottságuk, konzervatív felfogásuk gondolkodásukban, szokásaikban, viseletükben, családi életükben sok ősi vonást őrzött meg.

Fenntartották szerb nemzetiségük egyik legsajátosabb régi intézményét, a házközösséget (zadruga), amely csak legújabban van feloszlóban. Együtt élnek sokszor negyvenen a család öregjével a fiak családjai egy fedél alatt. A közösség kezeli az osztatlan vagyont, s az egyes tagok munkája és szerzeménye a közösség javát mozdítja elő s annak vagyonát öregbíti. Ez a ma már hanyatlóban levő intézmény akkor volt virágjában, amikor a sokác régi kezdetleges gazdasági életét élte a dunai ligetek, mezők, rétek szűzi világában. Ez a föld a múlt század közepéig nagyobbrészt a kincstárral közösen bírt nagy kiterjedésű erdőkből, nádas rétségekből állott. Földet csak annyit művelt belőle a sokác, amennyit ruházkodása, kenyere, abrakja megkívánt. Egyébként a zadruga örege (starcsina) szétosztotta a családtagok közt szerepüket. Az egyik, amíg a föld fagya megengedte, a mangalica-konda nyomán járta a nagy tölgyeseket; a másik a lovat őrizte, az apró, folyton poroszkáló sokác lovat, amely a legnagyobb kátyúból is kievickél, ha a szügyével szántja is a sarat; a harmadik bundás ebeivel a racka-nyájat terelgette. Ez a pásztornépség csak sátoros nagy családi ünnepeken, disznótoron, temetéskor került be a faluba a határból. Az öregebbje a virágos réten méneket nevelt. A nagykiterjedésű erdők, nádasok, vizek a legnagyobb részét rákapatta a vadászatra, halászatra. Ha ez a két ős szenvedélye elragadja, még ma sincs tilalom, mellyel ne dacolna. A nagy szarvas nevelő uradalmi erdők határa mentén egész láncolata lappang kukoricaérés idején, a nádba tört rejtekén a sokác orvvadásznak. De beállít elszántan a tilosba is s ilyenkor félelmes az erdő őreire. Mint halász elsőrangú. Bizton, nagy ügyességgel járja a vizeket kis csónakján szigonnyal, varsával, hálóval fogja a halat.

A leányok lószőr-függőt, a fültájon gyékénynádra kötözött ezüstszínű gyöngyökből és szalagokból álló csokrokat viseltek; a kapica nevű főkötő és a fül köré dugott skornyak 7—10 gácsér-tollból áll, melyet vászonnal varrnak, vagy viasszal ragasztanak össze. A kapica formáját a vadszőlővesszőből hajlított kongya (kontykarika) adja meg; az álhaj kócból, gyapjúból készül; a fiatal vagy gyermektelen asszonyok a kapica gerincére tűzött virágkoszorú közepén kócsag-tollból való forgót hordanak. Lószőr, gyékény, gácsér- és kócsagtoll, vadméh viasza, vadszőlő indája, kóc, gyapjú mind olyan anyagok, amelyek ilyen primitív életkörülmények kínálnak a hiú, díszt kedvelő szláv asszonyoknak. A női felsőing, az alsóing, vagy pendely, a sokác nő viseletre.

Ma már, megfogyván és megdrágulván az idő, egyre több bolti vagy vándor csipkeverőtől eredő dísz nyer alkalmazást és vászonféléjüket is jórészt úgy veszik a kereskedésben.

 

 

AZ ÁLLAM GYERMEKEI (1911. 14. 261.) Az ÁLLAMI gyermekvédelem, ha csupán a védettek nagy számát tekintjük, aránylag Magyarországon fejlődött legnagyobbra. Más országokban is vannak nagyszabású gyermekvédelmi intézmények, az állam és a társadalom másutt is sokat tesz a szegény, elhagyott vagy erkölcsi romlás veszélyének kitett gyermekekért, de sehol sem oly nagy arányokban és olyan céltudatosan, mint nálunk. Erre büszkék lehetünk ma még. Más kérdés, hogy ilyen kedvező-e ránk nézve az összehasonlítás akkor is, ha a gyermekek eltartását és életmódját vesszük szemügyre s azoknak az embereknek a honorálását, akik a gyermekvédelmet a gyakorlatban végzik. Kiknek buzgóságától és lelkiismeretességétől függ az egész intézmény eredményessége, hatása, haszna. Minden gyermeknek joga van az állam védelmére, ez sarkalatos elve állami gyermekvédelmünknek. Az elhagyott gyermek, a szegény ember gyermeke, az erkölcsileg veszedelmes környezetben élő gyermek, a házasságon kívül született gyermek: mind az állam védelme alá kerülhet, a mely esetleg megszületésétől fogva tizenkét esztendős korának betöltéséig gondoskodik róla. A gyermeket a menedékhely veszi föl. Ha egészséges, nyomban kihelyezi az úgynevezett tápszülőkhöz, ha beteg, előbb a menedékhelyen meggyógyítja, szükség esetén kórházi kezelésbe adja s csak akkor helyezi ki, amikor meggyógyult.

Körülbelül ötvenötezer gyermek él ez idő szerint az állam védelme alatt tizenhét menedékhely területén. A menedékhelyek székhelye Budapesten kívül Arad, Debrecen, Gyula, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Marosvásárhely, Munkács, Nagyvárad, Pécs, Rimaszombat, Szabadka, Szeged, Szombathely, Temesvár és Veszprém. A gyermekek eltartása a természetesen nagy adminisztrációs költségekkel együtt tizenegy millió korona.

A gyermek tehát kikerül falura. Soknak szerencséje van és jóravaló, emberséges emberek házába kerül, ahol eleitől fogva jól tartják, azután megszeretik és annyira hozzászoknak, hogy esetleg adoptálják is, nehogy elvehessek tőlük, vagy azért, mert úgysem akarják elbocsátani, ha tizenkét esztendős korukban az állam leveszi róluk a kezét. Az ilyen emberek nem azért a nyolc vagy tíz koronáért vállalják el, a mit az államtól kapnak (az összeg a gyermek korától függ), hanem szeretetből. Csakis ilyen emberekhez kellene gyermeket tartásba adni, mert csak ezeknek a házánál lehet viszonylag jó dolguk. Árva vagy törvénytelen gyermeket mindig olyan családhoz kellene adni, a melytől remélni lehet, hogy adoptálja. Az állami gyermekvédelemnek ilyen irányba való terelése, mint a véletlenül bekövetkezett szerencsés esetek mutatják, igen szép eredménnyel járna, és nem kellene hozzá egyéb, csak a tápszülőknek valamivel gondosabb, lelkiismeretesebb megválogatása

Minden hibája és hiányossága ellenére is meg kell becsülnünk az állami gyermekvédelmet mai állapotában is. Látjuk, hogy keretei elég szélesek az intézmény fiatal korához képest, s ha a belügyminisztérium a jövőben inkább arra fog törekedni, hogy a kereteket minél értékesebb tartalommal töltse meg, minthogy a mutatósság kedvéért szélesítse őket, akkor rendbe jön minden. A gyermekvédelem költségvetésének legközelebbi fölemelését arra kell majd fölhasználni, hogy a tartásdíjat s az orvos és a telepfelügyelő nő díjazását megjavítsák, mert az egész intézmény hasznosságát veszélyezteti a mai állapot. Ha a gyermeket nem gondozzák kellőképen s az ellenőrzésre hivatott orvos és felügyelőnő kedvetlenül látja el méltatlanul szegényesen fizetett dolgát, akkor lejtőre jut az egész állami gyermekvédelem, s a rája fordított milliókért nem kapjuk meg az ellenértéket.

 

 

MŰVÉSZEINK MUTERMÜKBEN. Lesskó János  (1911. 33. 653. címlap)

HORVAY JÁNOS, A KOSSUTH-SZOBOR KÉSZÍTŐJE Hogy ebbe a szoborba belegyúrhassa mindazt a fönséges, varázslatos eszmét, amit ki kell fejeznie, pompás műtermet építtetett magának. Budának a legkiesebb fekvésű pontján, a Városmajor fölött, a Rózsadomb nyugati lejtőjén, egészen szabadon áll a műterme, nagy kiterjedésű, virágos, gyümölcsfás kertben.

1873-ban, Pécsett született és innen 16 éves korában a bécsi akadémiára került Hellmerhez, majd Zumbuschhoz. Bécsből hazajött és országos pályázaton elnyerte a ceglédi Kossuth-szobrot. Kossuth-szobrot csinált még Békéscsabának, Pécsnek és ugyanő csinálta Pécs Zsolnay-szobrát is. Szamovolszky Ödönnel, a Szabadságharc Emlék egyik alkotójával mintázták együtt gróf Andrássy Dénesné rozsnyói szobrát és a kassai honvédszobrot. A genfi Kálvin-szoborra hirdetett nemzetközi pályázaton 72 művész közül harmadik díjat nyert és szűkebb pályázatra szólították föl. A budapesti Kossuth-szoborra hirdetett pályázaton ő nyerte meg az első díjat, és megbízták a szobor elkészítésével. A műteremben, gipszbe öntve már készen áll a szobor két csoportja és a márványba faragásra várnak.

 

 

A KÉSZÜLŐ KOSSUTH-SZOBOR MELLÉK ALAKJAI: AZ 1848-IKI MINISZTÉRIUM. — Balogh Rudolf fölvételei

 

felső: HERCZEG ESTERHÁZY, KLAUZÁL, EÖTVÖS, SZÉCHENYI.

alsó: BATTHYÁNY, SZEMERE, DEÁK, MÉSZÁROS

 

Kossuthot, magyar nép megváltóját; misztikus látomásként állítja elénk, hisz már nincs közöttünk, de él és élni fog időtlen időkig minden magyar lelkében, szívében. Állig drapériába burkolja alakját és csak a fejét, kifejezéssel teli arcát mintázza meg. A parlament palotájának a kapuja előtt tizennégy méter magasságból fogja ez az arc figyelmeztetni a magyart a haza iránti tiszteletre és szeretetre. Magának Kossuth alakjának a posztamense mellé kerül jobbról és balról a két csoport, a melyekben ott állnak Kossuthnak nagy kortársai. Az első felelős magyar minisztérium tagjai ők. Korhű ruhát viselnek és mindeniknek az arcán ott tükröződik a lángoló hazaszeretet és a kétségbeesés sötét borúja a haza sorsa iránt. A jobboldali csoportban Esterházy, Klauzál, Eötvös és Széchenyi, a baloldaliban pedig Batthyány, Szemere, Deák és Mészáros állnak. Kossuth szobrát Horvay semmivel sem dekorálhatta volna jobban, mint azoknak a nagyoknak az alakjaival, akik Kossuthnak munkatársai voltak. A szobor apoteózisa lesz Magyarország újjászületése korának, maga lesz a márványba faragott hazaszeretet. Kossuth alakja után a szobor hátsó oldalát díszítő reliefeket mintázza meg a művész, amelyek a szabadságharcból vett jeleneteket fognák megörökíteni. Három-négy esztendő múlva teljesen készen lesz nagy föladatával.

*

A Kossuth téren először 1927-ben állítottak fel Kossuth-szoborcsoportot, Horvay János alkotását. 2015-ben a másolatát.

 

 

A NŐK KAZINCZY ISKOLÁJÁBAN. Dr. Romics Géza. (1911. 33. 660.) Volt egy nagy ébredő büszkeségű, hatalmas lendületű Magyarország: ez volt a XIX. század Magyarországa. És volt egy másik, lemondó bágyadtságú: a XVIII. századé. De az elernyedt század vége felé hirtelen friss pezsgés zuhog elé a század mélyéből (Bessenyey), majd egy irodalmi csínnyel megújul az ízlés, nyelv, költészet: Kazinczy kora ez. Valóságos társadalmi újjáalakulás volt ez, amely a nyugatról jött áramlatokból táplálkozott. Egyik gyökere a természetnek az emberibb, megértőbb szeretete, amelyet Rousseau sugároztatott ki műveiből. A természet evangéliuma — a mint Goethe R. Emile-jét nevezte — már nagyon éreztette hatását a világ szellemi életében, mikor hozzánk eljutott. Nálunk azonban sajátságos módon összekeveredik a rokokó beteges, finomkodó természet érzékével. És a mikor Angliában már ezerszer kigúnyolt jelszóvá lett a „kékharisnya”, Franciaországban a «précieuses»*, akkor nálunk kiújul Kazinczy szentimentális érzéseiben.

Az emberek, akik előttünk tarkán elvonulnak, a legkülönbözőbb testi és lelki alkattal, gyakran erős, rusztikus testiséggel, mind-mind csupa túlfinomodott érzékenység. Egészen elvont dolgok, minők társalgás, nyelv, művészet valami konkrétebb értékhez jutnak. Esztéta lelkek voltak ezek, akik nekünk érthetetlen rajongással beszélnek. A költészet légies szépségeit valóságos hisztérikus elragadtatással szürcsölik. Kazinczy Bécset jártában a «fegyverházat» nem meri megnézni; borzad lelkem — úgy mond — a gyilkos szerek látásától. Mikor kedvenc költőit olvassa, felsikolt gyönyörűségében. És menynyit sírnak Werther századában az emberek! Ez a szellemi légkör jobban megfelel a nőiség örök pszichéjének. Valóban az asszony lelki élete, amely eddig alig jutott szóhoz az irodalomban, most mind hatalmasabban nyilatkozik meg. És jellemző, hogy utána mindjárt jelentkezik a szerelemre vágyó nő jogának propagandája is.

A nők, a Sophiek, Eugéniák, Iphigeniák, Ninonok és Polyxenák közt nem egy akad, akinek tudományszomja valóban/meglepő. Gróf Gyulayné (Kazinczy egyik szerelme. G.) pl. görögül tanul. Olvasgatva finom leveleiket, lapozgatva ártatlan verseik közt, akármily cinikus felsőbbséggel ítéljük is meg őket, megszállja a lelkünket csipke poézisük fehér illata. Csupa harmonikus életet élő nők, akiknek három vágyuk van: «das Leben hat keinen Wert ohne Tugend, ohne Lieben und ohne einen Busen-freund» erény, szeretet és főleg barátság. Csak a klasszikus kor messzi homályából leng felénk a baráti viszony ilyen nagy melegsége. A biedermeier emberek barátkozása sokszor volt önfeláldozás, mindig lelki egyesülés és igen gyakran több, mint szerelem. Ezért oly sűrűk a költőházasságok, amelyekben mindig több a lelki vonzalom, mint a testi. Ilyen volt Bacsányi János házassága Baumberg Gabriellával, a bécsi közönség kedveltjével. A temperamentumos Pálóczi Horváth Ádám harmadik neje, Kazinczy Klára szintén költőnő; Szemere Pál felesége is verselt Képlaky Vilma álnéven. Kazinczy Ferencz és Radvánszky Teréz barátsága.

Csak a Kazinczy barátsága tudja belevinni érzéseit a legapróbb dologba is. Annyira megy, hogy mikor imádottjának leánya lebetegszik, bizalmasan megkéri gróf Gyulaynét, irja meg neki őszintén: «nem szenved-e úgy, mint az anyja szenvedett? Van több ily intim barátnője pl. báró Prónay Simonné, akinek igazibb, emberibb képét egészen elmosódottá teszi a rápazarolt hallatlan dicséretek tömjénfüstje. De mindez csak barátság! A költő a mellett szereti Sophie-ját és boldog sokgyermekű családapa.

Kazinczy írja egy ízben a nővel való viszonyainak bensőségére célozva, hogy azok a gazok, akik el nem hihetik, hogy asszony és férfi közt lehessen más neme a forró barátságnak, mint amit a világ gyermekei szerelemnek neveznek (holott az sokszor, sőt többnyire csak pulya testiség), meg nem foghatják, hogy az valami egyéb lehessen, mint csak a tisztelet barátsága. Teréz — irja — nem mulatozásra való asszony. Ennél sokkal több: egészen légies múzsája a költőnek. Csoda-e, ha a múzsák maguk is belekontárkodnak mesterségükbe? Egészen elfelejtik, vagy meg akarják cáfolni a Rousseau mondását: «Les femmes, en generál, n'aiment aucun art, ne connaissent aucun, et n'ont aucun genie.» ( »A nők általában nem kedvelik a művészetet, nem ismerik, zseni nincs közöttük.« G.)

 

*The French literary style called préciosité arose in the 17th century from the lively conversations and playful word games of les précieuses the witty

 

 

 

TERVEK A BUDAPESTI KALVIN-TÉR ÚJJÁÉPÍTÉSÉRE. (1911. 34. 681.)

 

 

 

TERVEK A BUDAPESTI KALVIN-TÉR ÚJJÁÉPÍTÉSÉRE.

bal: MEDGYASZAY ISTVÁN ELSŐ DÍJAT NYERT TERVE.

jobb: SCHÜLEK JÁNOS MÁSODIK DÍJAT NYERT TERVE.

 

1874-ben a mai Kálvin Center üveg irodaház helyén Ybl Miklós tervei alapján készült el az Első Pesti Hazai Takarékpénztár négyemeletes épülete. A téren 1869-1870-ben Bergh Károly tervei alapján építik meg az Üllői út 2-4. szám alatt a háromemeletes lakóházat, a későbbi (1911 és 1946) között Magyar Holland Biztosító Rt. székházát.  Az épület udvarát beépítik, s ott születik meg az 1930-as évek végén Budapest Vörösmarty mozija, amely ma is működik. A tér, az Üllői út és a Ráday utca közötti saroktelken 1913-ban Hüttl Dezső tervei szerint épült fel a Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza (ma Egon biztosító). A ház elődjét, egy kétemeletes lakóházat, 1862-ben Ybl Miklós tervezte, amelyet 1912-ben bontottak le. A Kecskeméti utca Múzeum körút sarkán 1863-ban épült fel Ybl tervezésében a Geist-ház (a mai Korona Szálló Nemzeti Múzeumhoz közeli fele.) Földszintjén működött az 1870-es évektől a híres Báthory-féle kávéház. 1911-ben pályázatot írnak ki a tér rendezésére. wiki

 

 

 

A BŰN ÉS NYOMOR TANYÁI. Képek a földalatti Budapestről. Tábori Kornél.  (1911. 35. 697.) A budapesti szegénység és gazság fészkeit közönségünk jóformán csak azokból az újságcikkekből ismeri, amelyeket egy-egy „dísz-razzia” nyomán kezdő riporterek írnak érzelgős jelzőkkel tarkítottan. De itt nem is könnyű tiszta képet adni. A magyar főváros nyomora aránylag nagyobb, mint a párisi, vagy londoni. Markánsan épp egy idegen jellemezte, ne tessék rajt' mosolyogni: egy öreg kínai. Pár éve szinte ellepték Pestet a ferde szemű, csöndes, finom mosolyú sárgák, akik mindenféle kőszobrot, stilizált Buddha-bálványt és majmokat ábrázoló groteszk hamutartót kínálgattak. A mindentudó Krecsányi detektívfőnök igazolhatja, hogy tisztességgel keresték a kenyerüket — azaz rizsüket — és különös, de némely tekintetben irigylésre méltó kommunizmusban éltek a Vörösmarty utca egyik födele alatt. A vén kínai nem fordult meg ötven-hatvan razzián, mint csekélységem tíz év alatt, de azért keservesen találó véleményt adott Budapestről. A Szajna táján, vagy a Themse partján találhatunk szánalmas nyomort, — az angyalföldi Zarzetzky telepen vagy a budai Villányi-úton súlyos gazságokra is akadnak, döbbenetes visszaélések sorozatára, hihetetlen fajtájú uzsorára, a humanizmus legborzasztóbb megcsúfolására.

Az ember azt hinné, hogy parlagon hever nagy terület, pedig az élelmes úr pénze könnyebben és többet kamatozik. Nem kell építtetnie, tőkét befektetnie s mégis átlag ötezer korona a tiszta haszna havonként. Mert egy kicsit kipucolták a kemencéket és kiadták — munkáslakásoknak. Az öt épületben háromszázhetven kemencéből csináltak lakást, s ez évenként legalább ötvenkétezer koronát hajt. Micsoda lakások! Kapu nincs, a tetőt lehordta a szél itt is, ott is. Konyha, ebédlő, hálószoba: együtt van, négy méter hosszú, három széles. A bűzös helyiségekben férfiak, nők, gyerekek, összevissza, rakáson, hogy télen az egymás testével melengessék didergő tagjaikat.

Harminc-negyven évig titokzatosan, elfeledetten maradtak a katakombák, és csak a betörő-népség tudta, mire jó a földalatti útvesztő. Biztonságos tanyákat rendeztek ott be s vizük is akadt bőven: jobbról-balról mély kút van lent, a fenekén tisztavizű forrással. A gonosztevők lopott csillárokat akasztottak föl a legtágasabb üreg mennyezetére, perzsaszőnyegekkel borították a földjét.

Újabban már becsületes lakói is vannak a földalatti Budapestnek, a magasabb szintű barlangoknak. A fővárosi lakásínség kényszerítő ereje hajszolta oda őket s a ki tamáskodva csóválná a fejét; nézze meg a hiteles fotográfiákat. Lassankint ötvennél több ilyen képet csináltunk, s az Urániában fogjuk valamennyit bemutatni. Dr. Boda Dezső főkapitányt, aki segítségünkre volt a nehéz munkában, igazán megilleti a hálás köszönet. Nem szimpla látványosság kerekedik ebből, hanem tán szociális jelentőségű kezdeményezés is, amely fölrázhatja egy kicsit a társadalom lelkiismeretét.

 

 

LAJTA BÉLA. Gerő Ödön.  (1911. 42. 842.) Lajta Béla az utóbbi esztendőben egész sor nevezetes építészi sikert aratott. Érdekes házakat épített, sajátosan tudatos művészetével föltűnést keltett, s most abban a tervező-versengésben, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége a Nemzeti Színház helyének rendezése dolgában rendezett, az első díjat nyerte. Ez a pályázat csak eszményi pályázat volt, művészi gondolatot kerestek benne, s Lajta Béla szolgált is vele. Úgy lehet, hogy a színházat építtető hivatalos körök nem vesznek tudomást róla. Művészek fejlődését az ő gondolataik figyelmen kívül hagyása csak ritkán akasztja meg. Ifjúkori ötletei meg nem valósulásának, nyomtalan eltűnésének nem csak az érett, hanem a még egyre forrongó művész is örül. Hiszen kevesebb a feledhetni valója. Lajta Béla nem az éretlen forrongók közül való. Neki az új már nem csak az akarása és vágyakozása, s neki már nem a csak azért is más az új. Ez még nem egyéniség, hanem csak unottság vagy csömör. Az új művészetet nem az unottság, hanem az öröm teremti meg.

 

 

 

NEMZETI SZÍNHÁZ ELHELYEZÉSI TERVE MELYLYEL A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE PÁLYÁZATÁN ELSŐ DÍJAT NYERT

 

Lajta Béla is elől jár azoknak a sorában, a kik mai építészetünk számára a korszerűség érvényesítésének jogát és kötelességét reklamálják. A népiesben gyökerező új építészet a legkorszerűbb energiának, a demokráciának művészi érvényre juttatása. A néperőnek, néptehetségnek megszólaltatása. Az építészeti modernség a technika új lehetőségeit alkalmazván s az új élet szükségességeit kielégítvén, új formákat keres.

Lajta Béla a sajátságos pátosznak a legbeszédesebb megszólaltatója. Nem a derűs ornamentika művelésének, hanem az egyszerűségében monumentális formaképzés az ő művészetének igazi mivolta. Pedig alig van másik olyan művészünk, a ki a magyar népies ornamentikát úgy kikutatta és megértette, mint ő. De a hímzés, varrás, faragás, fazekasság, építés, asztalosság egész dekorációs anyaga, bármennyire is dekorációs célzattal alkalmazza, az ő keze ügyében ritmussá lesz, s ez a ritmus irányítja tér- és felületformáit. Érvényre akarja juttatni a modernségnek világszerte elért eredményeit az új magyar építésben, azt vallván, hogy a modernség táborai és csoportjai a maguk eredményeit kicserélhetik, de a vállalt idegen eredmények az ő épületein sajátosan magyarrá lesznek.

 

Lajta Béla (1907-ig Leitersdorfer) (Budapest, 1873. január 23. – Bécs, 1920. október 12.) magyar építész.

 

 

 

NEM EGYENLŐ RANGGAL –a -ly (1911. 45. 905.) Közép-Európának uralkodó családjai szigorúan védekeznek a demokratizálódás ellen. Súlyt vetnek reá, hogy a hozzájuk tartozó berezegek és hercegnők egyenlő rangú, ebenbürtig házasságot kössenek, s ki vét a családi törvény ellen, mely tiltja, más házasságot kötniük, viseli tettének következményeit. Az uralkodó családból minden esetre kilép, ha ugyan nem törlik egyszerűen a család tagjainak névsorából. Ferdinánd Károly főherceg, királyunk unokaöccse, trónörökösünk testvéröccse, tábornok, dandárparancsnok, ezredtulajdonos, azon az úton van, hogy feleségül véve Czuber Bertát, egy előkelő műveltségű, de polgári családból származó leányt, alávesse magát a családi törvény szigorának. Az ily tragédiák elég sűrűn fordulnak elő az európai uralkodó családokban. Jó szerencse, hogy vannak még országok és uralkodóházak, hol kevésbé szigorúan kezelik a házasfelek egyenlő rangját. Ha nem volna úgy, szép kis zavar támadhatna Svédországban a Bernadotteok, Oroszországban a Leuchtenberg hercegek s Angliában és a darmstadti udvarnál a Battenbergek miatt. Nem is szólva a mostani angol király házasságáról, a magyar vérségből eredő szép Teck Mary hercegnővel.

Nem minden messzaliansz végződik boldogan. A szép Welser Filippine esete, ki sok éven át volt titkos felesége férjének, a német császár fiának, míg nemes egyéniségével és kiváló erényeivel győzelmet aratott, a ritka kivételek közé tartozik. Vagy a svéd János nevű dragonyos feleségéé, ki I. Péter orosz cárnak előbb titkos, majd bevallott felesége I. Katalin néven egyik ősanyja sok európai uralkodó családnak, köztük a Hohenzollerneknek is. A fejedelmi vérből származó férjek nem mindig tartanak ki a nem egyenlő rangún hitveseik mellett. S ha kitartanak is, a magukhoz fölemelt nő sorsa ritkán felel meg a hozzá fűzött álmoknak. A Habsburgok szerelmi házasságai közül kétségtelenül boldog volt a nemes lelkű Henrik főhercegé, ki egy tiroli postás leányát vette feleségül. A Koburg hercegi család tagjai közül letette a nevét egy fejedelmi herceg negyvenkilenc évvel ezelőtt, hogy feleségül vehesse szerelmesét, Geiger Konstancia énekesnőt. Felvett névvel, mint Buttenstein báró és báróné, boldogan éltek egymással. De midőn a férj meghalt, a hercegi család hallani sem akart a szegénységre jutott özvegy igényeiről; kijelentette, hogy nem érez magában semminő kötelezettséget a bárónővel szembeni.

A fejedelmi férfiak rangon alul kötött házasságainál boldogabb szokott lenni az a házasság, melyet fejedelmi nők kötnek nem rangjuk-beli férfiakkal. Azért, mert leszámolva rangjuk előítéleteivel, a nők elég erősek arra, hogy levonják elhatározásuk minden következményeit. Lemondjanak az udvari élet minden fényéről és egyedül családi boldogságuknak éljenek. Így ment feleségül Erzsébet bajor hercegnő, királyunk unokája, Seefried Ottó báróhoz, kit a király utóbb grófi rangra emelt. Így lett Lónyay grófné Stefánia özvegy trónörökös-néből, Windischgrátz hercegné Erzsébet főhercegnőből, Rudolf trónörökös árvájából, Radzivill berezegné Mária Renáta főhercegnőből, Károly István főherceg leányából. Felvette Esmarch kiéli orvostanár polgári nevét Henriette schleswig-holsteini hercegnő, a mostani német császárné nagynénje.

 

 

RAZZIA KÉPEK A NYOMORLÓL ( 1911. 46. 926.) Tábori Kornél és egy buzgó rendőrtisztviselő, Székely Vladimír az Uránia Színházban, egy új darabban, a fényképező gép objektivitásával szemlélteti Budapest legrútabb és legsiralmasabb nyomorát. Bemutatják a toloncházat, ahol a nagyvárosi lakosságnak a rendőrséggel összeütközésbe került salakja került együvé. A hajléktalanokat és munkanélkülieket is, akiket razziák alkalmával összefogdos a rendőrség, nagyobbára a pálinkamérésekből, ide szállítják. Nagyobb részük nem bűnös, csak szerencsétlen, a nyomor és alkohol áldozata. Vannak már tipikus toloncházi alakok is, akik minduntalan megfordulnak itt, s nem lehet sem segíteni rajtuk, sem megszabadítani a várost tőlük. A zöld kocsi, melyen a toloncokat szállítják, ismeretes mindenki előtt a fővárosban, különösen a külvárosokban.

A legszomorúbb része ennek a tömegnyomornak a legszegényebb néposztályok gyermekeinek sorsa. Ezeknek a nyomorral, betegséggel küzdő embereknek gyermekei született áldozatai a bűnnek és betegségnek.

 

 

PIHENŐ (padlón fekvő)  GYERMEKEK A NAPKÖZI OTTHONBAN

 

Nagyobbrészt már születésükkor a homlokukon van a degeneráltság átka. Úgy nevelkednek, mint a gyom a természetben, gondozás nélkül, rontó erkölcsi levegőben. Az állam és a társadalom alig tud hathatós eszközöket találni, hogy a nagyvárosi életnek ezt a szörnyű betegségét meggyógyítsa. Néha, ha egy-egy gyermek-bűnös valami feltűnőbb dolgot csinál, a megdöbbenés hatása alatt megszólal a köz-lelkiismeret, de aztán hamar el is hallgat. Az állam legalább elkezdte már a gyermekek gondozását a gyermekmenhelyeken. A gyermekbűnök megítélésére külön gyermekbíróságot szervezett a rendőrség. Ez elé a gyermekbíróság elé kerülnek a fiatal csavargók, akiket a razziákon szednek össze. Ezeket állami felügyelet alá helyezik, s javító nevelésre utalják őket, többnyire a gyermekliga intézeteiben, vagy pedig a patronáló egyesületek házaiban. A fővárosnak már régóta van egy áldásos intézménye a legszegényebb néposztályok gyermekei számára: a napközi otthon, amelyben azokat az iskolás gyermekeket gondozzák, akikre odahaza nem vár meleg ebéd és meleg szoba, mert a szüleik munkában vannak egész nap. A napközi otthonban nemcsak felügyeletet kap a gyermeksereg, hanem ebédet is és pihenő helyet, hogy ne legyen kénytelen az iskolai szünórákat az utcán csavarogva eltölteni. Ezer meg ezer gyermek sorsát enyhítik ezek a napközi otthonok.

 

 

 

A BUDAPESTI NÉPSZÁLLÓ. Dr. Sidó Zoltán (1912. 2. 23.) Az élet ama sok nyomorúsága között, amelyet a lakosságnak a nagyvárosokban való tömörülése okoz, első helyen áll a lakások zsúfoltsága. Fővárosunk is szenved e bajban és ezért már a múlt század negyvenes éveiben mozgalom indult meg a megszüntetésére, sajnos eredménytelenül. A nyolcvanas és kilencvenes évek fővárosi közgyűléseinek gyakran vissza-visszatérő tárgya volt a zsúfoltság. Egészségügyi, erkölcsi és közbiztonsági veszedelmeit sehogy sem csökkentette az ellene hozott sok szabályrendelet. Az élet szemébe nevetett a szabályzatok alkotóinak. A zsúfoltan lakókat lehetetlenség volt rendőri erővel is kilakoltatni, hiszen új lakást nem tudtak nekik nyújtani a hatóságok. Az utcára kerülni pedig eltoloncoltatást jelent a hibáján kívül hajléktalanná vált szegény embernek.

Megállapították, hogy a lakások zsúfoltságát az ágyrajáró legénymunkások okozzák, akik Budapesten gyakran 12—-14-en is beszorulnak egy-egy szobába a már ott lakó család mellé. Nem maradt tehát más mód hátra, a baj orvoslására, mint a nőtlen munkások számára való külön, egészséges lakóhelyiségek létesítése.

Kérdés: a népszállók miképpen birkóznak meg azzal a feladattal, hogy a bár zsúfolt lakásokban, de mégis megszokott környezetükben és a főbérlő család körében élő legénymunkásokat a lakásokból kivonják. Egy nekik oly idegen lakásmóddal megbarátkoztassák. annak az a föltétele, hogy a népszállókban való lakás bére lehetőleg ne legyen magasabb a környékbeli ágyrajárók részéről fizetni szokott bérnél. Amellett pedig kellő szórakozásról gondoskodjék a bérlők részére és olcsó étkezésre nyújtson alkalmat. Sokkal nehezebb a nők részére való népszállókat meggyökereztetni.

A most elkészült és legközelebb megnyitandó budapesti népszálló a főváros VI. kerületében, az Aréna-út 150 /52. szám alatt van, a Váci-út és a Lehel-utca között. Elhelyezéséből folyik, hogy elsősorban a Váczi-út mentén fekvő gyár¬ vidék munkásságának kivan lakó alkalmasságot nyújtani. Van benne 396 hálófülke és 42 külön hálószoba. A hálófülkék az emeleti folyosókról nyílnak. Az ajtók felett 65 centiméter magas drótháló pótolja a falat, hogy a folyosóról a villanyfényt beengedje. Érdekes kísérlet, hogy a népszálló vendéglőjét a főváros házilag fogja kezelni. A levesből, húsból, főzelékből és tésztából álló ebédet vagy vacsorát 60 fillérért adják, ezenkívül kantinja is van a népszállónak.

A mi fővárosunkban kétszeres jelentősége van annak, hogy ez az intézmény meggyökeresedjék; Budapest ugyanis az ágyrajárók városa, ebben a tekintetben kivívta a világ nagyvárosai között a szomorú elsőséget. Az ágyrajárók túlnyomó része természetesen legényember leven, népszállók létesítése az egyetlen mód, amely ennek a társadalmi betegségnek az eredményes leküzdésére kínálkozik.

 

 

 

BONTJÁK A ZRÍNYIT. Zuboly.  (1912. 31. 624.) A jurátusi világ egyik leghíresebb emlékét, a Zrínyi-t, mely csodás véletlenül száz éven át helyt állott az idő és a divat minden kísértéseinek, a napokban le fogják bontani. A fundusa nagyszabású bérpalota számára kiváló alkalmasságul szolgál, helyébe a Múzeum-kőrút és Kossuth Lajos utca sarkán díszes épületet emelnek. Egyszerre meg fogja szakítani azt a folytonosságot, mely a mostani épület révén a juratusok híres Zrínyi-jét a legérdekesebb pesti nevezetességek sorába emelte. Mert, hogy a Zrínyi létező institutum volt. Horváth István naplójában a Hét választó és a Zrínyi jurátusi zenebonái felől már a múlt század elején megtaláljuk a tudósítást.

A Zrínyi az a társaságos intézmény a fővárosban, ahol 1848-ig a jurátus a kizárólagos úr. A bérlők és a tulajdonosok az ő tiszteletökre rendezkedtek be, s hogy a kávéház a Zrínyi nevet kapta és firmáján a szigetvári hős díszruhás alakját ábrázolta, az is csak azért volt, mert a juratus szerette, ha a történelem alakjait a német vendéglősök és kávésok intézményeik elnevezésével is megtisztelik. Ez egészen eredeti és pesti specialitás volt.

Az első Zrínyi, mely a XIX. század elején lépett üzembe, még egyemeletes épületnek a földszinti részét alkotta. Erről a Zrínyiről szól Gaál József Peleskei nótáriusának és Szigligeti Szökött katona című népszínművének ismert kávéházi jelenete. A múlt század harmincas évei végén, az 1838-iki árvíz után építették át a régi házat, de az első kávéház és korcsma, amelyik megnyílt benne, a Zrínyi volt.

 

 

A LEBONTÁSRA KERÜLŐ ZRÍNYI-ÉPÜLET A MUZEUM-KÖRÚT ÉS A KOSSUTH LAJOS-UTCZA SARKÁN

 

Az abszolutizmus alatt visszaesett a régi rossz hírébe, s csak akkor kezdett némileg tűrhető reputációhoz Jutni, mikor a szomszédságában Kunst, az Óra című sörcsarnok egykori bérlője, Zrínyi-sörcsarnok címen 1857-ben új üzletét megnyitotta. A Hölgyfutár közlése kiemeli, hogy a magyar írók és művészek arcképeit sehol nem lehet oly nagy mennyiségben látni, mint itt. Ez évben alakította át a kávéházat Kovács Ignácz, s ismét alapfeljegyzésekből tudjuk, hogy a kávéház két végfalát két nagy történelmi kép díszítette. Az egyik Zrínyi kirohanását, a másik Zrínyi leányát ábrázolta. 1859-ben, mikor a magyar ruha felvétele divatba jött, a diákság több ízben botrányokat rendezett a kávéházban, s kidobálta mindazokat, akik német ruhában jelentek meg. Lisznyai Kálmán írta «A pesti kávéházak nagyapja» című versét, melyet a rebellisek között nagy hatással felolvastak.

Az épület Zrínyi voltát a Kossuth Lajos utcai oldal második emeletén levő és alig észrevehető, elmosódott festésű díszruhás Zrínyi-alak és a villamos szakaszjegyek határát jelző Zrínyi elnevezései tartották fenn. A főváros históriájába azért belevéste a nevét, s évtizedek nagyszabású kalandjai, melyek az ő falai között mentek végbe, bizonyítják, hogy ereznél maradandóbb emléket állított magának egykori szerepléseivel.

 

 

 

 

Képek szöveg nélkül  (1912. 41. 824.)

 

 

 

KATONÁK. Herman Lipót rajzai

 

Herman Lipót (Nagyszentmiklós, 1884. április 24. – Budapest, 1972. július 1.) Festő, grafikus. Munkácsy Mihály-díjas (1952), és érdemes művész (1964).

 

 

 

 

    Külföldi közösségek

 

 

 

SZEGÉNY FINNORSZÁG (1910. 3. 67.) Az egész világ részvéttel nézi a finn nemzet küzdelmét az orosz önkényuralom ellen. Egy maroknyi nép védi jogát, alkotmányát és szabadságát egy százharminc millió lélek nevében uralkodó hatalom ellen, mely elérkezettnek látja az időt, hogy megrabolja jogos önkormányzatától, s a törvényhozás, a közigazgatás és a gazdasági élet terén eloroszosítsa ezt a szinte egységesen finn nemzetet. A művelt népek részvéte ép oly egyértelműen nyilatkozik meg a finnek iránt, ha nem is oly hatalmas kitörésekben, mint hat évtizeddel ezelőtt, midőn a magyar nemzet vívta élet-halál harcát az önkényuralom ellen. Erőssége lesz mindig Finnországnak, mint volt Magyarországnak is, hogy jogát, ha megfosztották is tőle, soha fel nem adta és változatlan kitartással védte az autokrácia újabb meg újabb támadásaival szemben. Nekünk, magyaroknak kétszeresen szívünkhöz van nőve a finnek sorsa. Nemcsak azért, mert küzdelmük sok tekintetben hasonlít a mi múltunk küzdelmeihez, hanem azért is, mert nyelvünk és vérünk rokonsága fűz ez északföldi nemzethez. A magyar nemzet ősei a történelem előtti időkben együtt kóboroltak és vadászgattak. Magyarország, a nyugati kereszténység felvételével Közép-Európának egyik leghatalmasabb birodalmává fejlődik, Finnország, pogány hitének megszűntével, már nyolcadfélszáz évvel ezelőtt elveszti állami függetlenségét. De önállóságát, szabadságát, faji és nemzeti öntudatát megőrizte hetedfél századéven át a svéd királyok kormánya alatt, s védi hagyományainak, ősi alkotmányának és műveltségének erejével az ép most lezárult száz év alatt, mióta az orosz cár egyszersmind Finnország nagyfejedelme is.

Mert ép most múlt száz éve, hogy Finnország az oroszok kezébe esett, a tilsiti béke után, melyben nagy Napóleon császár odaajándékozta L Sándor cárnak. Ez időtől fogva az orosz autokraták hitlevéllel erősítik meg alkotmányában és szabadságában a finn nemzetet. De közülük egyedül I. Sándor cár tartotta meg hűségesen a finn rendek előtt szóval is megerősített ígéretét. Utóda, I. Miklós cár, már egyszer sem hívta egybe a finn országgyűlést, s az egy II. Sándor cár kivételével, a ki önálló vámterületet is engedélyezett Finnországnak, minden következő cár idegenkedve és ellenséges szemmel nézte a finn alkotmányos életet, mely sehogy sem illett bele önkényuralmi rendszerükbe.

Le kellett törni tehát a finn nemzetet. Erre alkalmas eszköznek hitték az erőszakos oroszosítást. Oroszosítást ott, hol a bár maroknyi nemzet öthatod része tiszta finn és a lakosságnak elenyésző töredéke orosz. III. Sándor cár tette erre nézve az első kísérleteket s a finnek is ekkor próbálták ki először a passzív ellenállás fegyverét. Az igazi megpróbáltatás ideje mégis csak a most uralkodó cár trónra léptével érkezett el a finn nemzet számára. Uralkodásának elején, elődeinek példája szerint II. Miklós cár is megerősítette Finnország alkotmányát, vallását, kiváltságait és jogait. A túlzó orosz sajtó kezdett nagy veszedelmet látni a cári uralomra nézve abban, hogy a finn szabadság rossz példával szolgál Szent-Pétervár kapuja előtt. Heyden grófot, Finnország kormányzóját mihamarább vissza is hívták. Bobrikov, az utódja hű szolgája volt urának. Alig hogy megérkezett Helsingforsba, máris kijelentette, hogy Oroszország csak annyiban fogja tiszteletben tartani Finnország önkormányzatát és külön jogait, amennyiben nem ellenkeznek a birodalom tekintélyével és érdekeivel. A finn országgyűlés csak tanácsadó testület legyen, mely csak az orosz kormány felszólítására adhasson véleményt és csakis oly kérdésekben, melyeket eléje terjesztenek. Finnország egy képviselőt küldjön az orosz, birodalmi tanácsba és ötöt a birodalmi dumába. Az orosz birodalmi törvények terjeszkedjenek ki Finnország területére is, egyben pedig töröltessék el minden finn törvény, mely ellenkezik az orosz törvényekkel. S hogy Finnország ennyi jogtiprás ellen fel ne lázadhasson, az orosz kormány máris két hadtestet küldött az országba, egy új diktátor támogatására.

Százharminc milliónyi orosz, három millió finn ellenében.

 

 

 

A BUDAPESTI FRANCZIA OTTHON. (1910.5. 104.) Már negyedik éve van nyitva s teljesíti jótékony feladatát Budapesten, a Baross-utcában a Home Français (francia otthon), jótékony intézmény, amelynek célja, hogy pártját fogja a Magyarországba nagy számmal jövő francia leányoknak, akik alkalmazottnak szerződnek ide. Amint az ilyen leány hazájából Budapestre jön, a Home Françaisban szállást és ellátást kap igen olcsón, napi két koronáért, amíg valahol alkalmazást talál. Három hétig maradhat ott, s ha addig sem talál állást, lehetővé teszik neki a hazamenetelt.

A kétemeletes épület erre a célra egyszerűen, de csinosan és főleg az egészség kívánalmainak mindenben megfelelően van berendezve. A hálóteremben fehér függönyös fülkékben vannak az ágyak, elegendő fürdő, minden leánynak külön mosdó áll rendelkezésre, az ebédlő derűs és kellemes. Harminc leány talál itt elhelyezést s idővel, ha az intézmény megerősödik, még jobban ki akarják terjeszteni. Elaggott francia nők menhelyét is akarnak benne létesíteni. A derék intézményt vicomte de Fontenay francia főkonzul és neje kezdeményezte. Legtöbbet Francois Lajos, az ismert budafoki pezsgő gyáros buzgólkodott az érdekében, ö gyűjtötte össze a mintegy másfél százezer koronára rúgó alaptökét.

 

 

 

LATINOK ÉS GERMÁNOK Tonellli Sándor (1910. 13. 262.) A latin fajok élete bizonyos mértékig a stagnálás periódusába jutott, velük szemben pedig óriási mértékben mennek előre az észak szőke germánjai. Ha csak a külső jelenségeket nézzük, csodálatos ez az előrehaladás, amelyet az utolsó száz év folyamán a latinokkal szemben Anglia, Amerika és Németország tettek. És ha szembeállítjuk azt a felbomlási processzust, amely a latin államokban mindenütt mutatkozni kezd, azzal a szilárdsággal, belső renddel, társadalmi erők összehatásával, amely a germán világban jelentkezik, akkor rokonszenvünk kezd ezek felé fordulni. Hogy Amerikát, a földnek ezt a hatalmas erővel berendezkedő új társadalmi területét csodáljuk, az egészen természetes. Természetes az is, hogy a gondolkozó ember előtt rokonszenves az angolok példája is, akik hagyományos konzervativizmusukat össze tudják egyeztetni a haladás és a liberalizmus szellemével. Németország, annyira elismeréssel tölt el most bennünket. Annak a bámulatos fellendülésnek a menete, amely Németországban az utolsó harminc év alatt lejátszódott. A germán fajok haladnak előre számban és súlyban egyaránt. A germánok ma megint a hódító faj, amely elözönli az egész világot. Hódító faj lévén, erősebbnek mutatkoznak azoknál, a melyekkel szembekerülnek. A mérleg kezd ellenkező oldalra billenni. Egészen a XIX. század elejéig Franciaország abszolút vezető szerepet játszott mindabban, ami az emberiségnek intellektuális életére vonatkozott. Túlsúlya megingathatatlannak látszott és ezt a túlsúlyt biztosította a számbeli arány is. Franciaország lakossága a század elején egységes tömegben harminc milliót tett ki. Angliának alig volt húsz millió lakosa, a németség szét volt töredezve, Amerika pedig még számba sem jött. A francia nyelv dominált mindenfelé az egész világon. Egy század alatt ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Csaknem százmillió angollal és hetven millió némettel szemben ma van negyven millió francia és úgy látszik, hogy a belső erő, amely a tömegeket mozgatja, a germánoknál erősebb, mint a franciáknál és a többi latinoknál.

Egy titka van a germán fajok rohamos előrehaladásának. Ez a türelmetlenségük minden idegennel szemben, ami nagyon kevéssé tette ugyan őket rokonszenvessé a történelem folyamán, de végeredményben mégis nekik adott igazat. Sehol azt a lenézést idegenekkel szemben nem lehet tapasztalni, mint Angliában, Amerikában és Németországban. Az amerikai nem ismeri el egyenrangú embernek a négert és kínait, megveti a déli államokba beköltözött olaszt, aki hajlandó a négerekkel való keveredésre, a német pedig minden eszközzel irtja ki azokat, akik hatalmi törekvésének, terjeszkedésének útjában állnak. Soha a germánok az egyenlőségi eszmét sem faji, sem társadalmi szempontból olyan mértékben és úgy nem tudták felfogni, mint a latinok.

Más-más jellegű az angol és germán világban a társadalmi és állami élet berendezése is. A latin világ népei mindig végletek között mozognak, átmeneteket alig tudnak teremteni. Nagy nekilendülések, nagy visszahanyatlások, ingadozások a legnagyobb szélsőségek között, ezek jellemzik Európa három latin államának, Francia-, Spanyol- és Olaszországnak egész múltját. Spanyolország hihetetlenül rövid idő alatt lett vezérlő állama egész Európának, de épen olyan gyors volt a leromlása is. Franciaországban az emberi jogokért vívott forradalmat minden átmenet nélkül követte a cézárnak az uralkodása. És így megy ez az egész vonalon időben és térben egyaránt.

A latinoknál a szocializmusnak számtalan olyan árnyalata van, amely a germánoknál nem ismeretes, és a latinok szocializmusa nagyon hajlandó átcsapni az anarchizmus szélsőségébe. A germánoknál ellenben, különösen Németországban még a szocializmus is azon fogalmak szerint alakul ki, amelyeket megdönteni akarnak. A fegyelem, szervezet, és tekintély, szóval a régi rendnek a szentháromsága a német szocializmusban épen olyan erős, mint bármelyik más társadalmi osztályban, vagy bármelyik politikai pártnál.

Mi az oka a fejlődésben és a fajok életében megnyilatkozó különbségnek? Egy szellemes francia író erre azzal válaszolt, hogy vannak női és férfi jellegű fajok, a latinok az előbbi, a germánok az utóbbiba tartoznak. Az előbbiek ideálokkal vezetetik magukat, és ha nincsenek olyan ideálok előttük, amelyek után nagy hévvel törekszenek, akkor a belső romlás éri utol őket. Az utóbbiak a pozitívumokra építik egész berendezésüket, és ez adja meg azt a szilárdságot, amely alkotásaikban megnyilatkozik. A latin fajok összes szereplése erősebben hat a képzeletre, erősebben kap meg bennünket, mint a germánoké.

 

 

 

NEMZETKÖZI IMPRESSZIONISTA KIÁLLÍTÁS A MŰVÉSZHÁZBAN.

Farkas Zoltán. (1910. 18. 376.)  Parisban 1873-ban a fiatal festők képkiállításán egy tájkép az "Impressziók” címet viselte. Egy élclap munkatársa erről a képről az akadémikusoktól eltérő fiatalság gárdáját impresszionistáknak nevezte el. A név, melyen találó volta miatt épen a kigúnyoltak kaptak leginkább, megmaradt, s egyik legjobban gúnyolt, másrészt leglelkesebben védett jelszavává lett a képzőművészeti törekvéseknek. A jövő műtörténet írója nyilván ezzel a névvel fogja a művészetnek egy még napjainkban sem lezárult korszakát jelölni.

Az impresszionizmusnak van belső egysége, s vannak messzire, évszázadokra visszanyúló, vele rokon előzményei. Az, amit irányuk jellemzésére követői hirdettek, hogy nem akadémikus szabályok alapján, hanem szubjektív egyéni meglátásuk után, a természetes látáshoz visszatérve akartak festeni, ha közelebb hoz is e kérdéshez, csak annyit mond, amit minden nagy művészet addig is megtett, hogy a korszerűségen belül egyéni is törekedett lenni.

Az új, a karakterisztikus, a mit az impresszionizmus megteremtett, az, hogy az emberi látásnak oly oldalára helyezte törekvései súlyát, melyet az addigi festészet vagy egyáltalában nem, vagy csak elvétve törekedett visszaadni, de iránnyá nem emelt. Vonalak, körvonalak, színfoltok, mozgás, levegős, a színek összeolvadása, a fény mindent feloldó s összefoglaló hatásai, együtt adják látási képzeteinket.

Ha a szín, fény, levegő összefonódó fátyola a modernek ideálja, akkor könnyű megértenünk aztv hogy a múlt század második fele mért Velasquez-t, Rembrandtot, Turnert, s napjaink legutóbb miért Grecót ünneplik, mint a múlt festészetének legnagyobbjait, mert bennük látják törekvéseiknek első hordozóit.

A «Művészház» igazgatóságának, különösen dr. Rózsa Miklósnak buzgóságából fővárosunk közönsége most ritka s ki tudja, mikor megújuló tanulságban gyönyörködhet: egy kiállításban, mely a francia impresszionizmus majdnem minden fázisából s majdnem minden nagy mesterétől hoz egy-két képet. Megismerteti, s összehasonlításként hozza a magyar impresszionisták egynéhány képét. Manet és köre: Monet, Renoir, Degas, Raffaelli, Boudin, Sisley, Pizarro jól vannak képviselve. Carriére, Toulouse-Lautrec, Forain, Steinlen, Puvis de Chavanne, Cézanne, Van Gogh, Denis, Gaugin kiállított képei mind egy-egy fázisát, nagy egyéniségét jelentik a francia impresszionizmus történetének.

A kiállítás a legújabb törekvésekről sem feledkezett meg. Egy mellékteremben Klosovszkynak két dekoratív jellegű igen jó képe látható. Mit szóljunk azonban Picasso és Kernstock itt függő képeihez? Vajon ez volna a jövő művészete? Ha az volna, akkor ez az irány a művészet visszatérését jelentené oda, ahonnét kiindult, ősrégi mozaikok, középkori kódexfestők modorának művészi eszményeihez. Az a mozgalom, mely épen a naturalizmust tűzte ki jelszavának, bennük annak ellentétévé, stilizálássá vált.

 

 

A LONDONI SZUFFRAZSETTEK. London, július hó. Sáron Bella, (1910. 33. 689.)  A londoni szüfrazsettek, illetve a szavazójogért küzdő nők nagy előszeretettel az utcára viszik ki minden mozgalmukat. Oda mennek, ha örülnek, vagy ha valamely sértés fáj nekik. A távolállók szemében ez nőietlennek tűnik, Londonban már megszokott dolog. Az újságot áruló, előkelő szüfrazsett szinte hozzá tartozik az utca képéhez és egy tüntető tömegfelvonulásuk osztatlan érdeklődéssel találkozik. Két hónapon belül két tüntetést láttam itt és mindegyik a maga nemében nagyszerű volt. Az elsőt július közepén rendeztek, mikor az alsóház elfogadta azt a javaslatot, hogy a nők bizonyos esetekben szavazójogot nyerjenek. A felvonulás célja az volt, hogy az irányadó köröket a jog igazáról meggyőzze. A második tüntető felvonulást ezelőtt néhány nappal rendezték, összekötve egy a Hyde Parkban megtartott nagygyűléssel.

Az első diadalmenet a városon végig vonult, a közönség nagy érdeklődésének közepette. Egész London talpon volt, beleértve a legmagasabb köröket is. Az előkelőségek a Picadily erkélyeit foglalták el, vagy pedig pompás fogataikon rótták a menet útvonalát, a míg teljesen meg nem akadt a közlekedés. Nagy szó ez, mert London utcáin minden időben százával érik egymást a fogatok, automobilok, autó- és omnibuszok. Hirtelen elakadt mindez és zenekarok harsogása töltötte be a levegőt. E forgalmi akadályt az a 10 000 nő képezte, aki este hat órától kilencig egy mérföldet gyalogolt a maga igazáért.

A menetet katonai egyenruhába öltözött, fúvó hangszerekkel és dobokkal felszerelt női zenekar nyitotta meg. Azután lóháton ülő nők következtek, utánuk pedig az ezüstlándzsás szüfrazsettek tömege. A menet két mértföld hosszú volt, pedig a nők ötös sorokban haladtak. Két oldalt ezer rendőr kísérte a menetet, de reájuk nem volt szükség. A tüntetők nyugodtan, méltósággal lépegettek, ügyet sem vetve a sűrű sorfalat képező közönség olykor ízetlen megjegyzéseire. A zászlók felirata nem volt túlzott, többnyire a csoport illetőségi helyét jelezte vagy szavazatot kért a nők számára. E zászlókról olvastam le, hogy a tüntető menetben Ausztrália, Kanada, Amerika, Svéd-, Norvég-, Német-, Francia- és Olaszország is képviselve voltak. Sőt az egyenlítő alatt élő nők sem hiányoztak.

Azután jöttek a különböző foglalkozású, az úgynevezett dolgozó nők. Az ügyvédek, orvosok, tanítónők, zenészek, színésznők stb. Az írónők csoportjában néhány ismert nevet láttam, mert a legtöbben egy nevüket viselő lobogót vittek a kezükben. Az üde füvön százötvenezren sürgött-forgott a sokaság, közöttük pedig a kíváncsiak és érdeklődők százezrei hallgatták a nők szónoklatát. A legtöbben természetesen Pankhorstné emelvénye köré csoportosultak, aki éltetője és vezetője a mozgalomnak. Érdeklődtem az iránt, hogyan teremtik elő az egészhez föltétlen szükséges pénzt? Azt a választ kaptam, hogy mindezt a nők adják, mert körükben ott vannak az előkelőek, gazdagok. Nemrégen egy ülésen szóba került, hogy pénzre volna szükség és egy órán belül 55 000 korona gyűlt össze a helyszínén. A jelenlevő nők órát, karperecet és gyémánt függőt oda tettek az ügy oltárára. Akinél nem volt elég pénz, az kötelezvényt adott, legkevésbé sem csekély összegekről.

*

Emmeline Pankhurst ( 15 July 1858 – 14 June 1928.) was a British political activist and leader of the British suffragette movement who helped women win the right to vote.

 

 

 

A szibériai végekről.  Dr. Mészáros Gyula.  (1910. 40. 830.)  Szibériának még az említése is borzongós érzéseket támaszt bennünk. Ennek a névnek a hallatára véghetetlen hó- és jégmezők tűnnek elénk és fülünkbe zúg a fagyos Észak muzsikája: a kavargó burán sikongatása, a farkasüvöltés. És ilyenkor mintha lánccsörgést hallanánk Pedig csendes, langyos nyári alkonyat volt, amikor legelőször ráléptem a szibériai puszták homokos földjére. Történelme van itt minden fűszálnak. Világverő török népek járták ezt a vég nélküli országutat Keletről Nyugatra, Nyugatról Keletre. Látták e puszták összes lófarkas táboraikat, és szemlélői voltak egy hosszú évezredbe nyúló nomád romantikának. Nem is olyan régen volt, hogy dongott még a hadi lópatkó e televény földön. Akármelyik sátorba térünk is be a szibériai végeken, az agg emberek ajka sok mesét tud még erről az egykor virágzott, de már rég eltűnt lovagvilágról. Ami minekünk valamikor a magyar végvár volt a török hódoltság idejében, tanuló iskolája a vitézségnek és mulató tanyája a féktelen vérű katonaembernek, ugyanannyit jelentettek a szibériai végek az idevaló baskír, kirgiz nomád népnek. Csak a viszony volt más e két rokontörzs között.

Az uráli hegyekből kanyarogva folyik Dél felé az Ural folyó, és belefolyik a Kaspi-tengerbe. E mellett a folyóvíz mellett voltak a szibériai végek. Az európai oldalon legeltetett a baskír, az ázsiai térségeken a kirgiz. Édes testvére volt egyik a másiknak, alig különbözött a szavuk, ha beszédbe eredtek. Rabolni és lopni nem szokás Keleten. Ló-lopás ott nincsen, inkább csak módjával elkötik a csikót. A holmit meg egyszerűen szerzik vagy «elemelik». Ha egy kicsit véres lesz miatta a fű valahol a pusztán, nem igen haragszik érte a holló meg a kánya.

Vitézi cselekedet az egész, s olyan szépen tudnak zengeni róla a keleti kobzok.

Egyszerre csak a XVI. század derekán új hír, meg új ellenség támadt Nyugat felől. Mind jobban törtetett előre a fehér cár népe, az orosz. Elesett Kazán, és elfutott a tatár kán. Nemsokára meghódolt a baskír, mert sok volt az orosz. Nem sokat követelt tőlük Iván a Rettenetes, csak egy-egy kis hódprémet, nyestprém-adót, hát békességben voltak egy darabig. De a mikor már harmadszor-negyedszer is kérte az orosz az adót, akkorra már megunták a jobbágyságot. Egy jó századéve, hogy besorozták a baskírt is oroszországi polgárnak, azóta vége a kiváltságaiknak és vége a háborús időknek. Örökké csak ez a rozsdás béke meg béke, évről-évre nehezebb meg nehezebb az adó. A pusztai ember szerint való legény-élet elmúlott, már csak egy-egy dal kesereg róla a mindjobban gyérülő pásztortüzek mellet.

 

 

 

 

CURIE ASSZONY  -n. (1911. 5. 87.)  A tudományos kérdések iránt érdeklődő közönséget utolsó időben élénken foglalkoztatta Curie asszony párisi akadémiai tagsága. Minthogy ő lett volna legelső nőtagja e tudományos testületnek, a választás iránti érdeklődés nagyrészt nem is annyira a tudósnak és az ő tudományának, mint inkább a feminizmus újabb térfoglalásának szól. Ma már a döntés ismeretes: Curie asszony nem lett tagja a párisi akadémiának, bár a jelölő bizottság (a szakemberek) egyedül őt jelölték első helyen s a győztes Branly a jelölésnél másik négy társával együtt a második helyre szorult.

Megállapítandó, hogy a radioaktivitás jelenségét, az anyag csodálatos, új sajátságát, mely szemmel nem látható fotografikus és elektromos hatású sugarak kibocsátásában nyilvánul, Becquerel francia fizikus fedezte fel 1896-ban. Ő tapasztalta ugyanis legelőször, hogy a fekete papírba burkolt uránium sók teljes sötétségben nyomot hagynak a fényérző lemezen. Ez volt Curie asszony vizsgálatainak kiinduló pontja. A továbbiakra nézve idézzük magának Curie asszonynak szavait doktori értekezéséből, melyben a radioaktív anyagokra vonatkozó kutatásairól beszámol.

«E dolgozat célja ama vizsgálatok ismertetése, a melyeket több mint négy esztendő (1899) óta a radioaktív anyagokon végzek. E vizsgálatokat a Becquerel által felfedezett urániumsugárzás tanulmányozásával kezdtem. Az elért eredmények oly érdekes irányba látszottak terelődni, hogy Curie úr, félbeszakítva folyamatban lévő munkálatait, hozzám csatlakozott s egyesült erővel törekedtünk az új radioaktív anyagok kiválasztására és tanulmányozásuk folytatására.»

Négy esztendő alatt sok mindenféle történt: Curie asszony végigvizsgálta az uránium vegyületeit és igazolta Becquerel-nek ama fölfogását, hogy az uránium sók radioaktivitásukat a bennük levő fémurániumnak köszönhetik, s hogy minden só annál erősebben radioaktív, minél több urániumot tartalmaz; Becquerelék ez a meggyőződése Curie-ék felfedezésének tudományos alapja. Amint ugyanis Curie asszony egyéb ásványok radioaktivitásának megvizsgálásához fogott, azt találta, hogy vannak az urániumnál erősebben radioaktív anyagok; ámde akkor nem ismertek más radioaktív elemet, mint az urániumot és a vele körülbelül egyenlően radioaktív tóriumot. Ha tehát a radioaktivitás az elemeknek változatlan atomi sajátsága, akkor az erősen radioaktív ásványokban (a szurokércben) egy új, eddig ismeretlen elemnek kell előfordulnia. A rádium felfedezésében ez az igazán tudományos gondolat, ez a csira, melyből a következő vizsgálat fakadt; mikor már Curie-éknek megvolt ez a meggyőződésük, akkor a tudomány által nyújtott változatos segédeszközök megadták a módját annak, hogy a sejtett új elemet valóban elő is állítsák, a fölfedezés gyökere azonban az a kísérleti tapasztalatokon alapuló állítás, hogy a fokozott aktivitást egy új elem okozza.

A férj, Pierre Curie 1895-ben, házassága idejében már teljesen kifejlődött, mély pillantású tudományos egyéniség volt, kinek nevéhez belső értékű tudományos eredmények fűződnek. Neje legelső tudományos vizsgálatai pedig csak Becquerel felfedezése után, tehát minden esetre egy esztendővel házasságuk után, kezdődnek. Nem lehet tehát elvitatni a jelentékeny szellemi hatást, melyet a férj a tudományos kutatásban még kezdő nejére gyakorolhatott. P. Curie-t 1905-ben a párisi akadémia tagjává választotta. Ebből látható, hogy az akadémia Curie asszonyban akkor is a munkatársat látta és a férfit tekintette igazi felfedezőnek. 1906-ban — 47 éves korában — P. Curie-t a Szajna partján egy társzekér elütötte. Többet jelent gyengéd kegyeletnél az, hogy Curie asszony «Traite de radioactivité» című hatalmas munkájának címlapját Pierre Curie arcképe díszíti.

 

 

MACAO. Dr. Bozóky Dezső. cs. és kir. sorhajó-orvos. (1911. 29. 576.) A hongkongiak kedvenc kirándulóhelye a hajón négy óra alatt elérhető kis portugál gyarmat, Macao. Egy sziklás félszigeten, két egymást szög alatt metsző hegygerinc lábainál terül el. A két halmon fekvő város világos színű emeletes házaival, templomaival s gyönyörű árnyas tengerparti sétánnyal rendkívül kellemes, kedves benyomást tesz a szemlélőre. A világnak ez a csöndes szép zuga kedvenc tartózkodási helye a nyugalmat és üdülést keresőknek. Temérdek rikító piros színű riksa várakozott már a kikötőben hajónkra.

Macao századok óta portugál gyarmat, melynek falai közt hajdanában megfordult a híres hittérítő Xavéri Szent Ferencz. A 80 000 lakosú tiszta, kedves város kilenc-tized része ma is kínai.

A játékbarlangokban folyik a kínaiak kedvenc szerencsejátéka, a «Fan-Tan». Macaban lenni és nem játszani, az olyan dolog, mint pl. Monte Carlóban lenni és nem játszani. Persze, mi is beléptünk a tágas terembe, melynek közepét egy finom gyékénnyel behúzott hosszúkás magas asztal foglalja el. A végén ül egy öblös karosszékben a játékvezető, karjain könyökig feltűrt ruhaujjakkal. Előtte egy nagy halom lapos porcellán, vagy csontból készült játékbárca hever. A kínai rendkívül nyugodt játékos, olyan csönd van, akár a templomban. Veszekedést, de még egyetlen hangos szót sem lehet hallani. Ha egy riksa-kuli elveszti összes pénzét s ráadásul egyetlen ezüst zsebóráját, olyan közömbös, nyugodt arccal áll tovább, mintha mi sem törtónt volna. Hogy minél többen vehessenek részt a játékban, az asztal fölött a szoba mennyezetén egy akkora nyilas van, mint maga a játékasztal. A nyílás farácsozattal van körülvéve, mely mögött köröskörül.

Valahányszor Macaoban jártam, illetve Hongkongból vagy Kantonból oda átrándultam, mindig kinyertem a kirándulás költségeit.

A macaoi hajó este tíz óra tájban érkezik vissza Hongkongba. Ez az éjjeli megérkezés az utazás fénypontja. A hajó végig halad a város hét kilométer hosszú frontja előtt. Pazar fényben úszik a parton véges végig a sokemeletes palota, a másik oldalon Kaulun lámpáit látjuk ragyogni. Ellőttünk, s körülöttünk pedig a hajók, dzsunkák imbolygó lámpásai ragyognak a tengeren.

 

 

A DARDANELLAK. (1911. 51. 1028.) A nagy veszély, egyelőre, elhárult. Az európai hatalmasságok egyező akarata elparancsolta Olaszország hajóhadát a Dardanellák kapujától. Ez akaratnyilvánítás mögött sok minden történt, minek titkát egyelőre az állami levéltárak hétszeres pecsétje őrzi. Érdekellentétek közeledtek egymáshoz kölcsönös megértéssel, barátságok álltak azon a ponton, hogy megszakadjanak. S a Dardanellák kapuja, mely hatodfélszáz év óta védi Törökország sérthetetlenségét, ismét zárva maradt. De alig, hogy a népek fellélegzettek, gondolva, hogy íme: van még erő a nemzetek régi megállapodásaiban, melyek szent kötéssel biztosítják, hogy a török tenger-szorosok minden idegen hatalom hadiflottái számára érinthetetlenül és zárva maradjanak — előállt Oroszország és perújítást kért egy hetven év óta folyó perében. Elérkezettnek vélte az időt, hogy felvesse ismét, még pedig a siker kilátásával vesse fel a Dardanellák kérdését.

A cárok birodalma ezt a nagy pert már ismételve megújította az elmúlt hetven esztendőben, s mindannyiszor elvesztette. Jogát az 1833-ik évből származtatja, amikor a török szultán, hálából a Konstantinápoly védelmében nyújtott segítségért, a hunkiariszkeleszi szerződésben megengedte Oroszországnak, hogy hadihajói a Fekete-tengerből akadálytalanul átkelhessenek a török tenger-szorosokon: a Boszporuszon és a Dardanellákon át s ha úgy tetszik, csapatokat szállíthassanak a Közép-tengerre is. Kötelezte magát, hogy minden más hatalom hadihajói elől elzárja a Dardanellákat. Törökország ezzel megadta jóváhagyását az orosz politikának ehhez a soha semmi más hatalom által el nem ismert tételéhez: «Az orosz hadihajóknak az a joga, hogy a Fekete-tengerből kimehessenek a Közép-tengerre, egyértelmű azzal a joggal, hogy elhagyhassuk

saját belső udvarunkat és kiléphessünk a világba. Más nagyhatalmak hadihajóinak az a joga, hogy bemehessenek a Fekete-tengerbe, azt a jogot jelentené, hogy behatoljanak a mi udvarunkba és házunkba, avégből, hogy kifoszthassák. Oroszország csak nyolc évig élhetett ezzel a kedvezéssel, mert az 1841-iki londoni egyezmény Anglia kezdésére megfosztotta tőle, kimondva, hogy a Fekete-tenger zárt tenger, maré clausum marad. A török tengerszorosok minden időre elzárandók bármely európai hatalom hadihajói elől, kivéve a török szultán hajóhadát. Ezt a londoni szerződést megújították az 1856-iki párisi szerződéssel, mely hosszú időre attól is eltiltotta Oroszországot, hogy egyáltalán hajóhadat tarthasson a Fekete tengeren, így bántak a cár birodalmával mostani francia és angol szövetségesei.

De Oroszország nem nyugodott meg sorsában. A francia-német háború után, midőn gyengének látta Franciaországot, kijelentette, hogy nem érzi tovább kötve magát a párisi szerződés által. Ezt a per-orvosló szándékát aztán nyomon követte harmadik pervesztése az 1871. március 13-iki londoni szerződés által.

Utoljára két év előtt tett kísérletet Oroszország, Izvolszkij külügyminiszterségének idején, hogy szétszakítsa a Dardanellák elzárását kimondó «örökös» szerződést. Mondják, hogy a Bosznia és Hercegovina annexióját megelőző buchlovici híres találkozás alkalmával Aehrenthal báró külügyminiszter erre nézve támogatást, vagy jóakaratú semlegességet helyezett kilátásba Izvolszkíj külügyminiszternek. De bármint történt, egy dolog bizonyos: Oroszországot ezúttal jórészt megint Nagy Britannia befolyása teszi pervesztessé. Azt tarthatják némelyek, hogy Angliának, mely az ellenséges Oroszországtól főképp hadiflottáinak a Középtengeren át Indiába vivő útját féltette, a baráti Oroszországtól nincs miért tartania. Ám ne feledjük, hogy a nemzetek baráti és szövetségi szerződései nem örök életűek s a Perzsiában — Anglia részéről súlyos kényszer hatása alatt — létrejött angol-orosz szerződés különösen nem az. Oroszország mostani követelésével az 1833-dik évi hunkiar-iszkelesszii török-orosz szerződés alapjára helyezkedett, mely a Fekete-tengert Oroszország belső tengerének minősíti, honnan az orosz hajóhadnak szabad útja van kifele, hogy megbonthassa az erők egyensúlyát a Középtengeren. Ellenben a többi hatalmasság elől továbbra is elzárja a Dardanellák kapuját s a Feketetengert. Egy okkal több, hogy a szoros szövetség által lekötött Franciaország kivételével egyetlenegy hatalom se adjon helyet Oroszország legújabb perújító kísérletének.

Világrészünk békéjének és kultúrájának legnagyobb érdeke függ attól, hogy ne lelje meg útját a pánszláv hódítás a Dardanellákon át. Hogy a Hellészpontosz kék vize, melyen át Xerxes perzsái Európába, Nagy Sándor katonái Ázsiába törtek egykoron, ne legyen hódító útja az Észak tájairól Európa nyugatára özönlő barbárságnak.

 

 

 

Az új Kína –a. (1912. 10. 192.)  - Juan sikkáj és Szun jat szen. — A sárga faj legnagyobb nemzete behódolt a fehér fajnak. Úgy határozott, hogy lerázza magáról azt a rendszert és kormányzatot, melynek formáját és tartalmát ötödfélezer év hagyománya és kultúrája állapította meg, s át¬ veszi az európai haladás bevált formáit. Oly birodalomról van szó, mely tizenegymillió és ötszázezer négyzetkilométernyi terjedelmével nagyobb, mint egész Európa, mely Izland szigetét is hozzászámítva, alig néhány ezerrel több tízmillió négyzetkilométernél. Népességének száma is versenyez Európáéval. Kínának az 1910. év elején kerek számban 433 és félmillió, Európának ugyanakkor 434 millió lakója volt. Kína kultúrája harmadfél-ezer esztendővel régibb a keresztény műveltségnél. Kétségtelen, hogy ez ázsiai ország már háromezer év előtt rendezett állami berendezkedések közt élt, voltak gondosan körülírt közigazgatási szabályai, szertartásai, vallásos kultusza. Ismert eget, földet, egy legfőbb lényt, a Sangti-t, kinek a császár volt az egyetlen főpapja. Tisztelte őseit s volt fejlett büntető eljárása, enyhébb büntetésekkel, mint a melyeket a bibliából ismerünk. Az ipart és a művészetet már négyezer év előtt gyakorolta, s az ősi följegyzések megemlítik, hogy a selyem és a selyemből szőtt kelme a Krisztus születése előtt való 2204. esztendőben ismeretes volt Kínában.

Ez az ősi birodalom a maga roppant nagyságával és népességével, ősrégi kultúrájával, melyet különbnek tart a miénknél, két dologban mégis hátrább állónak ismeri el magát. Hatalmának szervezettségében s a haladottság modern eszközeinek birtokában. Pekingnek van már vasúti összeköttetése a világkereskedelem kínai gócpontjaival, de a közlekedés a négyzet mértföldek millióin még a kétezer év előtti eszközökkel folyik. Néhány évvel ezelőtt, a tibeti zavarok idején, megkérdezték az angol alsóházban a külügyi államtitkártól, tudja-e, minő intézkedések történtek Pekingben e zavarok féken tartására. S az államtitkár, roppant derültséget keltve, azt felelte, hogy igenis, kapott értesítést, hogy a kínai külügyminisztérium útnak indította már követét a dalai lámához, s reméli hogy a követ négy hónap alatt meg fog érkezni Lhasszába. De nem kell ily messze keresni a példát. A császári dekrétumok február 13-ikán ismerték el a köztársaságot, e napon a császárság megszűnt. De egy héttel ezután, Urumcsiban, az északnyugati Tiensan tartományban, még javában arattak fényes győzelmet a császári fegyverek a republikánusokon, öldösték és százszámra ejtették rabságba őket: még nem tudták, hogy respublikában élnek.

Huszonöt éve folyt már a harc az alkotmányosságért és a szabadságért, mikor ez a nagy változás bekövetkezett. Az alkotmányos mozgalom mind hatalmasabban tört előre s a császárné, azzal a gondolattal, hogy a békétlen nép dühét saját terveinek kedvező irányba tereli, a nála nem kevésbé idegengyűlölő Tuan herceggel egy követ fújva, felszította Santung tartományban a híres boxer mozgalmat, mely egyenesen az idegenek kiirtására tört. A lázadás nagyon rossz vért szült s a császárné elég hamar kényszerítve látta magát, hogy az idegen követségek unszolására tegyen valamit, hacsak látszat szerint is, elfojtására. S minthogy a követek bizalma Juan sikkáj személyében találkozott, Juan sikkáj lett a lázadók ellen küldött császári hadak fővezére. Cu-hszi császárné azt várta tőle, hogy az ő kedve szerint, kíméletesen fog bánni a mozgalommal. De ismét megcsalatkozott benne, mert Juan sikkáj véres kegyetlenséggel fojtotta el a boxer forradalmat.

A kegyetlen asszony félt az erőskezű mandarintól, gyűlölte is, de nem szabadulhatott tőle. Már azért sem, mert az idegen követek nem bíztak az udvarnál másban, mint a törzsökös kínai volta mellett idegenbarátnak ismert Juan sikkájban. Az 1908. év őszén váratlan halállal elpusztult a császár s alig néhány héttel utóbb Cu-hszi császárné is. Juansikkáj közel érezte magát vágyainak célpontjához: hogy a hatalom egészen a kezébe kerül.

A dinasztia most már kész volt alkotmányt adni, de halogatta a döntő lépést, s előbb 1916-ra, majd, a forradalomtól megijedve, 1913-ra akarta összehívni a parlamentet. Szun jat szen doktor, a köz¬társaság eszményi hőse, félreállt, hogy biztosítsa az új államforma fennmaradását, élén Juan sikkájjal, ki megőrölte a császárságot s kiben bíznak azok, kiktől az államok fennmaradása függ: az ázsiai birodalmak sorsát kezükben tartó hatalmasságok.

Juan sikkájból, Cu-hszi császárné egykori meghitt emberéből, így lett a kínai köztársaság ideiglenes elnöke. S életküzdelmének e mértföld mutatójához érve, a hatalmas ember most szembe kerül egy újabb küzdelemmel: az ellenforradalom támadásával. Elég erős lesz-e, hogy megvívja új harcát? Vagy Szun-jatszenre vár még a feladat, hogy megmentse művét, az alighogy megalakult, máris veszélyben forgó köztársaságot?

 

 

 

NORVÉGIA.  Fialla-Dőri Oltó. (1912.  25. 502.) Évenként százezernyi turista is gyönyörködik Norvégia páratlan természeti szépségeiben. A szabad utazást ajánlom Norvégiába. A hajóutazás igaz igen kényelmes, mert hisz a nagy pompával és kényelemmel ellátott hajón kitűnő kabinok és elsőrendű étkezés állnak az utasok rendelkezésére. Pompás dolog naphosszat heverni a fedélzeten valami székalkotmányban és élvezni a friss tengeri szellőt. De különben egyhangú az ilyen utazás, mert ha néhány fjordot végigjártunk, azt találjuk, hogy sok a hasonlatosság bennük. Ritkán nyílik alkalom egy-egy rövid sétakirándulásra az ország belsejébe. A hajóutazás aránylag drága is, különösen a jó kabinok árai igen magasak. Az utazási irodák által rendezett körutazási túrákat még kevésbé ajánlom, mert ezeknél a turista eleve lemond minden önállóságáról.

A szabad utazást ajánlom, mert ennek temérdek előnye van. Mindenekelőtt a teljes függetlenség. Ha jól érezzük magunkat valahol, akár egy-két napot is tölthetünk ott. Ha egyik fárasztóbb napon elfáradunk, másnap akár teljesen pihenhetünk. Nem hajszol senki és semmi, nyugodtan élvezhetjük a norvég természet szépségeit. A szabad utazás azonban kétségtelenül sok gonddal és fáradsággal jár. A legsúlyosabb feladat bizonyára a helyes túrabeosztásban áll. Norvégiában ugyanis kevés a vasút és így csak ritkán utazunk vasúton, inkább csak hajón vagy kocsin. A vegyes vasúti-hajó- és kocsiutazás helyes kombinálása kissé nehéz.

A legélvezetesebb a kocsi-utazás az apró norvég kocsikon, (stolkjare, skyds). Van egy- és kétüléses kocsi. Mindegyik kétkerekű alkotmány, melyet egy kicsiny, de erőteljes ló húz tova. A kocsis egy szál deszkán ül. Hátul az ülés mögött kap helyet poggyászunk, amely azonban egy kézi táskánál nem lehet nagyobb. E kicsiny kocsik közvetítik Norvégiában a vasutak híján majd az egész ország forgalmát, azért állami intézmény jellegével is bírnak e kocsi járatok. Minden 10—20 kilométernyi távolságban van egy ilyen postajárat-állomás (skyd-station), amely éjjel-nappal köteles az utazót minden időben kocsin tovaszállítani. Az állomások között telefon összeköttetés áll fenn, tehát előre is rendelhetünk kocsit. Az apró járműveket rendszerint fiuk hajtják, a kik télen szorgalmasan járják az iskolát, sokan a gimnáziumot, de nyáron így, vagy a szállodákban keresik meg a téli iskolapénzt. Majd minden fiú tud angolul és szívesen magyarázgatják a vidék szépségeit. A fuvardíj miatt soha sincs veszekedés, nézeteltérés.

A szállodai viszonyok Norvégiában mintaszerűek. Aránylag kevés a hotelóriás svájci mintára, de azért legyen a szálloda nagyobb vagy kisebb, egyformán kitűnő mindegyik. A nagyrészt fából épült szállodák külsőleg is csinosak. A szobák berendezése egyszerű. Ellenben minden szállodában találhatók pompás közös termek; ebédlő, olvasó, szalon, dohányzó.

A norvégek rendkívül előzékenyek az idegenekkel szemben. A paraszt is művelt, jó modorú és az idegennel szívesen foglalkozik. Angolul mindenütt, németül sok helyütt beszélnek. De inkább ajánlom az angol szót, mert az angol turistákat sokkal jobban megbecsülik, mint a németeket. Érdekes a nép alapos megfigyelése. Szokásaik megfigyelésére a kocsi túrák alatt bő alkalom nyílik. Különösen érdekesek a vasárnapok, amikor a déli órákban az istentiszteletre mérföldekről jönnek össze az emberek és prédikáció után a templom előtti térségen az «Amtmann» (polgármester) végzi hivatalos teendőit. Adót szed, hatósági végzéseket kézbesít, árverez. Azután a postás átadja a heti postát, mert az emberek annyira szétszórva laknak hegytetőkön és tanyákon, hogy posta nem jár hozzájuk. Csak vasárnap érintkeznek egymással. Korcsmai élet úgyszólván nincs, mert sok falu nem is engedélyez korcsmát, avagy azokat szombat és vasárnapra zárva tartja. Alkohollal alig él a nép, de nincs is rendőr sehol sem.

Norvégiában nyáron ismeretlen valami az est és az éjjel. Mert estnek nevezhető-e, ha valamikor 10 óra táján lenyugszik a nap és a nyugati égboltozatot aranyos kékes-lilás bíborba varázsolja? Avagy éjjelnek mondható-e az, ha éjfélkor is nappali világosság van és sehol egy lámpa fénye nem látható? Csak éjfél után áll be 1—2 órára olyan szürkület- forma homály, amely Norvégiában nyáron éjnek számít. Ilyenkor este és éjjel utazni kocsin a legnagyobb élvezet, mert a tájkép varázshatása leírhatatlan. Halvány árnyak, ezüstszürke fényvonalak, szende rózsaszínű bárányfelhők környékezik a tájat.

*

Előző fejezetben: TÉL NORVÉGIÁBAN.  Dr. Rajcsányi Gyula (1907. 7. 134.

 

 

 

 

 

Oktatás

 

 

 

A PANKOTAI CZIGÁNYISKOLA (1910. 6. 124.)  A pankotai (Arad megye) cigányiskola az első kísérlet nálunk arra, hogy az oly változékony élethez szokott cigányok gyermekeit egy helyhez szoktassa. Ismertesse velük az ábécét, az egyszeregyet s a többi ismereteket. És - ez a csodálatos a dologban, — ez az intézmény kitűnően bevált. E vándor nép megtelepítése és használhatóvá tételére annyi kísérlet meddőnek bizonyult. Hajótörést szenvedett az átöröklött tulajdonságok makacsságán, és íme, mily mohón szívják magukba a kis rajkók a tanító ajkáról áradó tudományt. Mily gyönyörűséggel iparkodnak a leányok utánozni a kézimunka tanítónő által készített hímzéseket.

A gyerekek reggelit és ebédet is az iskolában kapnak, s ha megkérdi őket az ember, miért szeretik az iskolát, azt a feleletet adják, „mert jó ebédet adnak” vagy azt, hogy: „mert jó meleg csizmát kapok karácsonyra."

Ruházatuk bizony fogyatékos. Egy-egy családnak csak egy kabátja van s ha valaki ki akar menni a házból s a kabát nem lóg a fogason, meg kell várnia, míg visszatér az illető. Cipője, csizmája is csak egy van sokaknak, s akiknek sikerült egy kis ruha és lábbeli félét összekoldulnia, gyorsan visszaszalad a másik pár cipővel, úgy, hogy egy pár cipő 2—3 családot is elszállít az iskolába. A leányok ruhája még nyomorúságosabb: egyiken selyem blúz van ugyan, de térdig ér, a másikon rongyos ing és felette fűző, a harmadikon fiúkabát.

Az iskola kultúra terjesztő feladata kiterjed a felnőttekre is, mert a tanító számukra felolvasásokat tart, tanítja őket zenére (ebben különben fogékonyabb tanítványokra nem igen találhat) meg írni-olvasni. Szép példája ez az iskola a tanügyi kormány buzgóságának, mely a pankotai cigányiskolával oly talajra lépett, ahol még minden hátra van, de szép példája egyszersmind egy félig vad faj fogékonyságának is.

 

 

EGY ÚJ LEÁNYNEVELŐ-INTÉZET A FŐVÁROSBAN (1910. 27. 561. címlap)

 

 

A tanárok mozgalma (1910. 46. 955.) A tanárok mozgalma alkalmából elágazók a vélemények arra nézve, hogy megilleti-e a tanárt az a fizetés, mely a bírónak kijár. Mert ennél a kérdésnél nem az a fő, a mit sokan annak tartanak, hogy a bíró sokszor milliókra rúgó összegekben ítél, a jognak büntető hatalmát kezeli, így tehát anyagi gondoktól mentnek kell lennie, hogy ki ne legyen téve a megvesztegetés csábításainak, Ennek az érvnek helytállóságát nem ismerhetjük el. Mert hiszen becsületesnek lenni minden viszonyok között egyforma kötelesség. Amellett pedig a tanárok kezére nem kisebb nemzeti kincs van bízva: a jövő nemzedék lelki világa, s tudományos fejlődésünknek jövendője. A tanárok heti óraszámát felemelni nem csak igazságtalan, de egyenesen bűn a társadalom ellen.

Nem szabad a külsőségek szerint megítélni ezt a kérdést. A magánhivatalnok naponta kétszer annyi ideig dolgozik, mint a tanár, az állami tisztviselő is jóval több időt tölt a hivatalában, s amellett szabadságideje sincs annyi, de ezeknek a munkája nem hasonlítható a tanáréhoz. A középiskolai tanítás annyira fárasztó, intenzív, az ember teljes erejét igénybe vevő foglalkozás, hogy arról helyes ítélete csak annak lehet, aki megpróbálta. Kivált a gimnázium és reáliskola középső osztályai teszik próbára a tanárt; mert a fiatalabb korú tanuló könnyebben vezethető, az idősebben pedig jelentkezik a komolyság. De egy oly osztályban tanítani, a hol negyven, sőt hatvan eleven, rakoncátlan fiú van együtt, akiknek közös igyekezetük, hogy a tanáron kifogjanak, hogy annak minden fogyatkozását kilessék: oly feladat, amelynél szükség van a léleknek teljes éberségére. Maga a fegyelem fenntartása megfeszített erőt kíván.

A tanárnak elő is kell a tanításra készülnie, s írásbeli dolgozatokat is kell javítania. Ez csendes munka, és nem fárasztó. De jó lelkiismerettel állítjuk, akik magunk is tanítottunk valamikor, hogy naponként háromórai tanítás* teljesen kimeríti az ember egész erejét. Aki többet követel a tanártól, ez nem csak őt csigázza el, hanem az ifjúság érdeke ellen cselekszik, mert a tanítás eredményét bénítja meg.

 

*Nagyon kevés! G.

 

 

 

 

BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÚJ ISKOLÁI (Képek szöveg nélkül)

1, A Lehel-utcában. 2. A Szentendrei-úton. 3. A Külső Váci-úton. 4 A Hernád-utcában. 5. A Gömb-utcában. 6. A Mester-utcában.

 

 

 

 

 

 

Egyház

 

 

 

 

BRÜSSZELI KÉPEK. (1910. 3. 62. 63.) Csak képaláírások olvashatók. G.

A SAlNT-GUDULE TEMPLOM.  Szent Gudula (7. század közepe – 712? Hamme) női szent. Brüsszel, Belgium és az egyedülálló nők védőszentje.

 

 

A SAINT-GUDULE TEMPLOM BRÜSSZELBEN

 

 

 

 

A VESZPRÉMI RESTAURÁLT SZÉKESEGYHÁZ FÖLSZENTELÉSE

BÁRÓ HORNIG PÜSPÖK A TEMPLOM BESZENTELÉSÉRE INDUL A PÜSPÖKI PALOTÁBÓL

Képek szöveg nélkül.

 

 

Csensztochova (1910. 44 . 907.) Verseghy Ferencz, Virág Benedek és Ányos Pál rendje, az egyetlen magyar eredetű szerzet, szomorú végéhez közeledik. Özséb, a tizenharmadik századbeli esztergomi kanonok, ki egy égi látomás ujjmutatására figyelve, odahagyta egyházi méltóságát és a pilisi hegyekbe vonult a remeték közé. Utóbb, aquinoi szent Tamás személyes pártolásával, II. Endre királyunk uralkodásának éveiben, megalapította Remete szent Pál magyarországi rendjét. A jámbor Özséb atya nem hinne szemének, ha az égiek látni engednék, minő szégyenteljes botrány készül elpusztítani hétszáz éves

szerzetének egyik utolsó várát, a híres csensztochovai pálos rendi kolostort.

A fehér barátoknak, ahogy régi írásaink emlegetik ezt a magyar szerzetesrendet, fényes történelmi múltjuk van nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, sőt a Szentföldön is. Igaz, hogy oly nagy befolyásuk, mint itthon, nem volt sehol. Az ország kormányzatában sokszor döntő szavuk volt. Királyainknak, II. Lajos gyászos végzetéig, pálosok voltak a gyóntatóik, és pálos rendi szerzetes volt Fráter György, Martinuzzi bíbornok is. A tizennegyedik században már hat provinciájuk volt, s Magyarországon kívül Dalmáciában, az osztrák tengerparton, Horvát-, Cseh-, Morva-, Stájer- és Lengyelországban, Sziléziában, Ausztriában, Svájcban, Rómában, de még Jeruzsálemben is voltak rendházaik. Utóbb megtelepedtek Franciaországban s másutt.

A közelmúlt napjaink forradalma számos pálos rendi kolostort törölt el Portugáliában. A lisszaboni katasztrófát nyomon követi a csensztochovai gyalázat és semmi kétség, hogy a bűnös szerzetesek üzelmei végképen megpecsételték ez orosz-lengyelországi kegyhely sorsát. Csensztochova utolsó rendháza az orosz-lengyelországi pálosoknak. Az orosz cárok Lengyelországnak felosztásától fogva rossz szemmel nézték a szerzetet. Kolostorai közül már 1818-ban eltöröltek 9-et, 1864-ben a többit, meghagyva utolsónak az ó-csensztochovait. Ott élt 1878-ban még huszonhat paulinus, 1896-ban tizenhat atya és nyolc újonc növendék, 1897-ben huszonhárom atya és tizenkét noviczius.

Minket magyarokat a csensztochovai kegyhely sorsa különösebben érdekel, mert az a tisztán magyar szerzet, mely csodatevő madonnájának oltárát és kincseit őrizte, nem csak eredeténél, hanem hagyományainál fogva is magyar volt. Tagjai még a közelmúlt évtizedekben is jó magyar papoknak vallották magukat. A Fekete Madonnát a hagyomány szerint szent Lukács evangélista festett Szűz Mária ciprusfa asztalának egy darabjára. A magyar pálosokra várt a hivatás, hogy őrizői legyenek e sokat hányattatott ereklyének, mely a Szentföldön előbb Konstantinápolyba, onnan, megmenekülve a képrombolók kezétől, Belzbe, majd Csensztochovába került. A csensztochovai Jaszna Gorára, vagyis Fényes Halomra, mely nevét és díszes jelzőjét a szent madonna¬ kép gyakori csodatételei folytán kapta.

S a csensztochovai kegyhely és kolostor, mely stratégiai fekvésével és bástyafalaival egyik fontos vára is volt Lengyelországnak, szentképével és csodáival nemzeti búcsújáró helye lett a lengyelségnek a hatalom és a szolgaság napjaiban. A nemzeti keserűség e klastrom falai közt kereste vigaszát s a lengyel költők énekében sűrűn csendül meg a vágy Csensztochova madonnájának csodatételei után. Számkivetésében Miczkievicz is hozzá fohászkodik eposzában, a Pan Tadeuszban. Csensztochova város polgárai most félnek, hogy az orosz kormány feloszlatja a kolostort s a pápa elviteti templomából a csodatevő Szűz Mária képet, mely e várost az oroszországi lengyelségnek mintegy lelki központjává tette. Oly idegenforgalmat biztosított számára, mely vetekszik más országok leghíresebb kegyhelyeinek látogatottságával. Feljegyezték, hogy az 1862-ik év Nagyboldogasszony napján hétszáz áldozópap és száznegyvenezer búcsús imádta ott szent Szüzet.

A lengyeleket nemzeti csapásként éri a csensztochovai kegyhely végzete. De közelről érinti az különösen a magyar nemzetet is. Mert a fényeshegyi kolostor gazdag műkincseivel, könyvtárával és levéltárával egyik legbecsesebb lelőhelye a magyar történelmi emlékeknek. Csarnokait gazdagon borítják a magyar pálosok őseinek arcképei. Az előcsarnokot Martinuzzi bíboros életéből vett freskók díszítik, nyilván nem csak azért, mert a rend büszke volt e kiváló tagjára, hanem hálából is, mert, úgy látszik, maga Martinuzzi építtette ezt a csarnokot. Az a nem nagyszámú magyar tudós, ki a közelmúlt évtizedek során megfordult a kolostorban, különös dicsérettel említi azt a hatalmas méretű képet, mely szent Pál tetemeinek Buda Szent-Lörincre való ünnepélyes átszállítását ábrázolja, azt a másikat, melyen Tamás atya jövendőt. A magyar tudományosság és műtörténet szempontjából aggódó figyelemmel kísérjük, mi sors vár Csensztochova kolostorára és gyűjteményeire, melyek a magyar nemzet történetét érdeklik a legközelebbről.

*

A lengyelországi Csensztohova a világ egyik legnagyobb Mária-kegyhelye.wiki

 

 

 

A New-yorki új magyar református templom és parókia  (1910. 48. 996.)

A Cleveland-i, Pittsburgh-i, South Norwalk-i és Trenton-i magyar református egyházak után ötödikként New York-ban is megalakul a már hivatalosan szervezett egyház, a fiatal, Sárospatakról érkezett Nt. Demeter Bertalan lelkipásztorsága alatt. Első Istentiszteletüket 1895. Szeptember 22-én tartották a 4.utcai Hope Chapel-ben. Az ott egybegyűlt 150 ember kimondja a New York-i Evangéliumi Reformált Egyház megalakulását. Az október 6-án megtartott közgyűlésükön Presbitériumot választanak. wiki

 

 

 

 

RUTÉN KÉPEINK. Dr. Sztripszky Hiador. (1911. 19. 381.) Amiként nyelvük és embertani sajátságaik arra vallanak, hogy másfajta rutének a déliek és mások az éjszakiak, erre mutat építkezésük is. Az északiak háza a határ mentén levő magas hegyek vidékén tisztán mutatja a hajdani pásztorkodó népet, amely egy födél alatt él barmával, vagy pedig ugyanolyan házat épít a marhájának, mint saját magának. A déli részek lakója, a Nagy Alföld felé, földmíves és jobb földön, szebb házban is lakik. Ezt az utóbbit már a XIII. századtól ugyanazon építkezési hatások érték templomaiban, mint a melyek a magyarságot, t. i. a betelepített németek útján terjedő gót ízlés. Ezért magas, karcsú és egytornyú a déli rutén temploma. Az északi rutének sokkal később és pedig valamennyien az egykori Lengyelországból vándoroltak ide be: meg is látszik templomaik bizánci ízlésén. Az ilyen templomok középponti szerkezetét a hármas tornyú beosztás jellemzi, azaz egy-egy torony van a szentély, hajó és bejáró fölött. Kelet és Nyugat tehát a hazai rutének vidékén találkozik. Vallásban kizárólag a Kelet uralkodik, a mely őket jámborokká, békesség-tűrővé teszi, de egyúttal nem gondolkozókká is. Igaz ugyan, hogy 1649-ben egyesültek a rutének Rómával és így most görög katolikusok,

Régi hitüknek vannak művészettörténeti maradványai is. Ilyenek a pokolképek, amelyekből az északi rutének fatemplomaiban még elég van. Két-három méter hosszú, egymás mellé csapozott deszkára festett képek ezek, amelyek a betű-tudatlan ruténnak a bibliát és az erkölcstant szemléltetően magyarázták. Comenius nélkül is rájött a rutén, hogy képekben tanítsa a bűnök bűnhődését és egyéb parancsolatokat. Főalakja a szemléltető erkölcstannak a tátott szájú sárkány, amelybe az ördögök a név szerint is megnevezett bűnök elkövetőit betalicskázzák. Az elköltözött lelkek megmérlegelődnek, de az igaz lélek egymagában is lebillenti a serpenyőt, noha a másik tányérba malomkövekkel súlyosbított ördögök is kapaszkodnak.

 

 

RUTÉN KÉPEK 3. Hajasdi (Ung m.) rutén fatemplom

 

Igen régi világnak maradványait mutatja a pásztorélet is. Ennek egyik jelensége világosan magyarázza, hogy a rutén konzervativizmus máig is megőrizte a tűzimádás emlékét a pásztorok szent tüzében. Májustól októberig egy és ugyanazon tűznek kell egyfolytában égnie a juhok akla mellett a havasban; elaludnia sohasem szabad, mert különben baj éri őket és a nyájat. Ebből a tűzből visz minden pásztor a maga tűzhelyéhez esténként parazsat. Ilyen parázs fölött hajtják be az első éjszakára az akolba a juhokat. E tűznek nem szabad gyufával, vagy csiholó acéllal gerjesztődnie, hanem dörzsöléssel. A fűrészelés módján mozgásba hozott fahasáb végén levő taplódarabok sokszor csak 6—8 órai váltott munkával gyulladnak meg, de azért ők ma is csak így gyújtják az első tüzet a havasokban. Ha szélroham, vagy gondatlanság miatt mégis ki talál aludni ez a szent tűz, ki kell a haragvó tűzszellemet engesztelni. Ez úgy történik, hogy meztelenre vetkőzve a juhász egy báránykát torkon szúr és vérét a kihamvadt tűzhelyre csorgatja.  A józanságot kereső logika ugyan farkas-medve ellen való védekezésben keresi a szent tűz okát, de hát a meztelenségben és véráldozatban jelentkező szokásban a néprajznak mégis csak régi vallási cselekmény emlékét kell látnia. Az északi rutének háza ácsolatlan fenyőszálakból készül, vakolat és meszelés helyett a hézagokat mohával töltik ki. Az ágy itt ismeretlen dolog: a lóca és kemencepadka közé fektetett deszkákon alusznak a nagyok, az óriási agyag kemence lapos felületén pedig a kicsinyek. Papjai modern teológusok, de a pálinkától és uzsorától táplált nagy szegénységen minden jó igyekezetük megtörik. A rutének általában erősen magyarosodnak, s így remélhetőleg most hiányzó saját kultúrájuk helyett a magyarral majd többre mennek.

 

*A huculok Ukrajna nyugati részén, a mai Kárpátaljai, Ivano-frankivszk és Csernyivci területen, az Ukrán-Kárpátokban elhelyezkedő Hucul vidéken élnek.

 

 

 

A MEXIKÓI FORRADALOM SZÍNHELYÉRŐL Gróf Vay Péter. (1912. 9. 168.) Mexikó ismét polgárháború színhelye. A nép újólag fegyvert fogott és szembe szállott a seregekkel. Nap-nap után heves ütközetek folynak. Az ország különböző részei egymásután lázadnak fel. Nincsen többé se közbiztonság, se nyugalom Mexikó területén.

A hosszadalmas Diaz kormányzata alatt, a közbiztonság kifogástalannak volt nevezhető. Diaz elnök több mint harminc évig kormányozta korlátlan hatalommal az óriási országot, mely nagyobb, mint egész Közép-Európa. Diaz mint teljhatalmú diktátor töltötte be állását. Ezen állapot ellen tört ki a másfél év előtti Madero forradalom. A nemzet egy része az elnök kormányzási idejének megszabását és egyéb változásokat követelt. A forradalom győzött. Diaz lemondott, sőt végképen elhagyta az országot és ez idő szerint Franciaországban tartózkodik. Remélhető, hogy a béke helyre fog állani és az ország fel fog virágozni.

Az új éra azonban nem látszik elég erősnek e remények teljesítésére. Madero, kit a forradalom segített az elnöki székre, ma nem tud maga sem boldogulni egykori bajtársaival. Egyfelől Reyes generális szervezkedett és az északi tartományokat rettegésben tartotta, sőt az Egyesült Államoktól remélt segélyt és támogatást, délen pedig Zapala állott az elégedetlenek élére. Hogy mit akarnak a forradalmárok, meghatározni nehéz. De mint látszik, kitűnő ürügy fegyvert ragadni, gyújtogatni, ölni és rabolni, így a lakosság egy része ideje nagy részét mint útonálló tölti. Zsiványvilág ilyen mértékben nem burjánzott sehol sem.

 

 

 

MEXIKÓI KÉPEK. A La Santisima templom

 

Minden foglalás kegyetlen. Ilyen volt a spanyol is, de viszont a béke helyreállva, országszerte a legvirágzóbb városok emelkedtek, templomok, kórházak és egyéb intézetek épültek, midőn Európában a harmincéves háború és a törökök egyaránt pusztítottak. A meglepetéseket épen Mexikó nagyszámú, jelentékeny városai okozzák. A legtöbb még a XVI. század alatt épült.

Hogy a spanyol kultúra a nemzet fénykorában milyen magas fokon állott, Mexikóban látjuk legjobban. Nincs ország, mely gyarmataiban hasonló nagyszabású tevékenységet fejtett volna ki. Ami pedig magát a népet illeti, annak sorsa is határozottan javult. A régi indus királyságok a lehető legkegyetlenebb törvénykezéssel bírtak, és az emberáldozatok száma évenként ezrekre emelkedett.

Volt e világrésznek egy korábbi ősnépessége, mely a bámulatos piramisokat, mint Choluldban avagy a Mitlában mai napság látható palotát és a Yukatanban elszórt emlékeket építtette, mely nép kétségkívül nagyon magas kulturfokon állott és összeköttetésben lehetett ázsiai fajrokonaival. A hajdani, prehistorikus maradványok nyújtják a régésznek a legteljesebb kárpótlást a sok megpróbáltatásért és viszontagságért, mellyel az utazás jár.

 

 

Színház

 

 

 

SZÍNHÁZAK. (1910. 12. 266.) Amihez minden asszony ért. J. M. Barrie vígjátéka a Nemzeti Színházban. Az obsitos, Várkonyi Károly és Kálmán Imre színjátéka a Vígszínházban. — Rozmarin néni. Vajda Ernő vígjátéka a Magyar Színházban. — A nagyapó. Szigligeti Ede felújított vígjátéka a Nemzeti Színházban.

 

 

Molnár Ferencz, a Testőr szerzője. Vígjáték a Vígszínházban.  Alexander Bernát (1910.  48. 994.)  Molnár Ferencz vígjátékának sikeréről nem kell beszámolnom, az egész város visszhangzik tőle. A testőr szerzője korlátlanul uralkodik a budapesti közönségen, a mely őt egészen kivételes módon szereti, mint a színpadon eddig senkit. Ez nem nyilvánul csupán csak tapsban és telt házban; ez az a szeretet, a mellyel a közönség maga magát szereti. Ebben a szeretetben van maga megértés, művészi élvezet és tehetségimádás. Csudák történnek. A Vígszínház közönsége teljesen elfelejti, hogy mit keres ő és szokott kapni a Vígszínházban, és maga magának örül. Világosan érzi, hogy gazdagabban hagyja el a színházat. és hogy nem csapták be.

A darab végtelenül egyszerű; nem igaz, hogy bizarr, csak eredeti, de oly módon, hogy az ember azonnal elfogadja, és úgy érzi, hogy a dolog nem is lehet másképp. A cselekmény száraz vázlatából ez nem tűnik ki, ebben csak ennyi foglalhat helyet. A színész (a szereplőknek nincs is nevük a színpadon) szereti feleségét, a színésznőt, de hidegülést vesz benne észre, ami, tekintve a nő házasság előtti múltját, eléggé aggasztó. Ez az aggodalom azt a gondolatot kelti benne, hogy egy gyönyörűen felöltözött gárdista képében ostromolni fogja a feleségét és így győződik majd meg, hű-e hozzá vagy sem. Bízik magában, hogy a nő nem fog ráismerni, nem hiába nagy művész. A nő nem is ismer rá és az ostromot csak addig állja, amíg szükséges és illendő. Midőn idáig jutottak, a színész a neje előtt felöltözik gárdistának. A színésznő hamar feltalálja magát, elhiteti a férjével, hogy az ostrom első pillanatában ráismert a gárdistában férjére. Ezt a férjnek el kell hinni, vagy…Nincs vagy. Függöny.

Mit jelent ez a kis mese? Meri a dráma jelent valamit, nem épen valamely elvont igazságot, de jelenti valamely életmozzanat művészi látását és megformálását. Molnár drámája jelenti a színész lélektanát, nem akárkiét, hanem A színészét, ki egészen egyéni és egészen tipikus, a minek egyeztetése a művészet titka. Ez az egész dráma, a színészi élet művészi formálása, Ez a darab nem szatíra, nem apoteózis, nem kopott frázisok gyűjteménye, nem elmélkedés, nem nyers megfigyelések elhelyezése, nem akarja a filisztert ámulatba ejteni, vagy megbotránkoztatni. Ilyenek vannak és nem is érdektelenek vagy érdemetlenek. A Molnáréhoz hasonlót azonban nem ismerek. Ez a darab tisztán emberi és művészi, minden él el van távolítva, minden művészivé van gömbölyítve. Tele van megfigyelésekkel, de egyik sincs magáért. Az egész darab magában van, átlátszó a fenékig, de mély, mint az élet. Egy darab művészi élet. Élő emberek. A legelőbb: A színész. Egészen méltó Liliomhoz és kis cselédjéhez. Ez a nagy dokumentum Molnár Ferencz kivételes drámaírói tehetsége mellett: tud élő embereket alkotni. Liliomának szemére hányják, hogy a mennyországi jelenettel elrontotta a darabját. Meglehet. De Molnárnak kellett, hogy Liliomot élőbbé tegye. És Liliom úgy él, hogy nem lehet élőbb. Érdekes volna egyszer Csortossal eljátszatni Liliomot. Csortos kedvéért és a darab kedvéért. Hegedűs bizonyára az érettebb, hatalmasabb művész, de Csortos szerelmesebb tud lenni; a Testőr sikere is a szerelmes színészen fordul meg.

 

 

 

SZÍNHÁZ.  Szomory Dezső: A rajongó Bolzay-leány a Nemzeti Színházban. — Bródy Sándor: A medikus a Vígszínházban (1911. 6. 105.)

 

 

 

 

 

A SHAKESPEAKE-CZIKLUS. Alexander Bernát.(1911. 21. 418.) A Nemzeti Színház erős munkája és a közönségnek hihetetlen mértékben nyilvánult érdeklődése művészi eseménnyé avatta a Shakespeare-ciklust, mely április 24-ikén kezdődött Antonius és Cleopatra, és május 17-ikén végződött a Vízkereszt előadásával. E huszonöt nap alatt előadott a Nemzeti Színház tizenhárom Shakespeare-drámát, a történeti drámákból János királyt és III. Richárdot, a vígjátékokból a Tévedések vígjátékát, Szentivánéji álmot és Vízkeresztet, a nagystílű drámákból Július Caesart, Antonius és Cleopatrát, Rómeó és Júliát, Hamletet-, Othellót, Lear királyt, Macbethtet és Velencei kalmárt. Mindez a Nemzeti Színháznak mintegy készletéből telt ki, csak János királyt kellett — részben — újra betanítani és Hamletet új berendezéssel adták, Shakespeare koráéhoz hasonlóan stilizált színpadon.

Midőn Tóth Imre, a színház direktora az eszmét közölte jó embereivel, nagy kételkedés és álmélkodás fogadta. Hevesi Sándor, aki a nagy szorgalmat egyesíteni tudja a művészi érzéssel és tapintattal, azaz úgy dolgozik, mint a napszámos és úgy érez, mint igazi művész. Valamennyi darabban segítője volt az igazgatónak, bizonyos, hogy Hamletet az ő instrukciói és berendezése szerint játszották.

 

 

 

SHAKESPEARE-CZIKLUS A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

 

DESDEMONA (Márkus Emília). LEAR KIRÁLY (Sracsvay) CORDÉLIA (Váradi Aranka). JAGO (Gyenes), OTHELLO (Bakó). KENT (Gál).

 

A Nemzeti Színház művészei nem idegenek Shakespeare művészetének világában. Ami a modern drámában néha bizony ártalmukra van, a méltóság kifejezése beszédben és tartásban, itt nagyon segíti őket. Hiába minden, Shakespeare alakjai nem a környező világból vannak véve, van bennük egyetemesség, nagyság, mélység, a mely felszínre tör: ezeket nem lehet mindennapi akcentusokkal játszani. Megpróbálták, nem sikerült. Igaz, hogy a koturnus meg azzal a bajjal jár, hogy mereven lépünk és majdnem mindig egyformán, de még így is jobb a koturnus, mint a közönséges lépés. Azért nagyon ráfér egyes darabokra gondos revíziója az előadásnak, főleg pedig oly berendezése, mely az előadás tempóját gyorsítja. Úgyis egyike a legmegrögzöttebb hibáknak a Nemzeti Színház előadásaiban, hogy a játék tempója oly lassú. Szeretnek dőzsölni a pauzákban, a szók húzásában, ami bizony érezhetően meghosszabbítja az előadást. Ha ehhez hozzájárul a dekorációi szünetek hosszúsága, legtürelmesebb közönség is belefárad. Más tekintetben is egyik másik előadást gyökeresen kell átdolgozni.

A Vízkereszt előadása néhány nappal a ciklus előtt került először színre a Nemzeti Színházban új berendezéssel és betanulással. A berendezés nagyon bevált, sokkal megfelelőbb volt, mint Reinhardtéknál, ki hatással volt miránk is, mint jelenleg minden színházra. A darab vígjátéki tónusa nagy erővel hangzott. Sokan kissé megütköztek a lármás jeleneteken, nekünk nagy mulatságunkra szolgáltak és mi hisszük, hogy ez a tónus volt a hű. Shakespeare tudott és szeretett mulatni, a színpadon is. Mennél súlyosabban érezte a lét nyomorúságait, tragikumát és gonoszságát, annál önfeledtebben engedte át magát az isteni jókedvnek, amely az egész emberi lét semmiségének, játékszerűségének gondolatával legyőzi a kétségbeesést. A fiatal gárda nagyon bevált, Rózsahegyi a legjobb szerepét találta meg benne.

 

 

 

EGY ELPUSZTULT SZÍNHÁZ MARADVÁNYAI.  A pesti német színház. (1911. 31. 619.) Künn, a városon kívül, egy parkszerű kertben, árkádos kis épület alatt évtizedek óta különös kegyelet őrködött Budapest múltja egyik legérdekesebb emlékének maradványai fölött. Eldugva a nyilvánosság kíváncsisága elől, a Földes-féle villa kertjében álltak az egykor oly híres pesti német színház hatalmas szobrai s egy sereg kő ornamentje. Most, hogy a telek épületeit lebontják, s a szobrokat a főváros megvette, a nyilvánosság elé kerülnek Budapestnek, ha nem is legrégibb, de érdekes és művészi értékben is jelentős szobrai. Az idő pusztító ereje, amely annyi sok régi emlékünket megrongálta, elkorhasztotta, csodálatos módon teljesen sértetlenül hagyta ezeket az emlékeket. A gyönyörű kőanyag, amelyekből művészi kéz faragta ezeket a szobrokat, dacolt az idővel. A fővárosnak színháztörténetben oly érdekes múltjából, szokásaiból alig maradt fenn valami. A rettenetes tűzvész, amely rommá porlasztotta ezt a híres színházat, megkímélte Budapest történetének ezeket az érdekes dokumentumait, meg azt az olajvázlatot, a mely után az elpusztult színház színpadi függönye készült, s a mely jelenleg már a Fővárosi Múzeum tulajdonában van.

 

 

Móricz Zsigmond: Aranyos öregek előadása a NYUGAT Vígszínházi matinéján.( 1911. 49. 989.) Móricz darabját nem méltatja, az író fotóját közli.

(A vígjátékot idei karácsonyi albumában a Vasárnapi Újság, fogja közölni.)

 

 

 

Szibéria. Giordano darabja a Népoperában K. I. (1912. 6. 108.) Szentpéterváron történik, hogy egy herceg kedvesét, ártatlan varróleánykának nézve, boldogan viszontszereti Vaszilij hadnagy, s mikor a felindult herceg meglepi őket: nincs más út, párbajban Vaszilij megöli a herceget. A fényes szalontól messze: a Szibériába száműzöttek szenvedéssel teli útján találkoznak aztán a szerelmesek. A szép Sztefana a hercegtől kapott palotáját a szegényeknek ajándékozta s önként indult a rémes országba, hogy Vaszilij sorsát megossza. Boldogságukat megzavarja egy új száműzött: a gaz Gléby, aki egykor Sztefanát elcsábította, őt a bűnös életmódra kényszerítette is. A megtért szép nő most visszautasítja tolakodását, Gléby pedig bosszúból pellengérre állítja őt a száműzöttek telepe előtt. Sztefana felháborodva leleplezi a gonosztevőt és közeléből menekülni akar; Vaszilijjal szökni indult, de Gléby elárulja. Az őrség a szerelmesek után küldi biztos golyóit. Szibériai végzet.  

Umberto Giordano a rövid három felvonást nagyon dallamos és mindig érdeklő zenével tette mélyen meghatóvá. Olaszos, melegvérű zene, két vagy három, mindig karban énekelt orosz népdallal tarkítva. Kezdő művészek játszottak és énekeltek, de művészek. Bazilidesz Mária (Sztefána), Pogány György (Vaszilij), Gábor Arnold (Gléby), Gleviczky Irén (Nikona), Bihar Sándor (Valicin) szép hangjuknak és tudásuknak a javát nyújtották. A sikerben Grosskopf karmesternek, valamint az imponáló ének- és zenekar finom előadásának tetemes része volt. Harsányi Zsolt, a szövegfordító, az ének szempontjából is vajmi sokszor nem felelt meg feladatának, de még a helyes magyarság ellen is vétett. Például ezzel a képtelen szóval: «beképzelt" * amelyet még a német anyanyelvűek külvárosaiból is száműzni kellene Szibériába.

 

*A Nagyszótár *-gal közli. G.

 

 

 

Mozi

 

 

 

Tudományos mozi-fényképek Sztrokay Kálmán  (1912. 30. 608.) Az első tudományos mozgóképek a Comandon-féle mikrokinematográf felvételek voltak, amelyek a mikroorganizmusok, baktériumok életét mutatták be, s ezen a téren még a tudós előtt is szenzáziós képeket produkált Comandon vezetése alatt a Pathé-gyár. Perey Smith, a kiváló természettudós az, a ki a kineto-filmek képeit készíteni kezdte. A legkülönösebb és a legmeglepőbb az a kép, amely a légy csodálatos fizikai képességeit mutatta be. Akik látták a képet, elképedtek azon, hogy hogyan lehetett egy közönséges legyet úgy kitanítani s olyan akrobata mutatványokra kiképezni, a milyeneket ezen a képen lehetett látni.

Érdekesek voltak Smithnek azok a képei, melyek a növények növekedését, virágok nyílását mutatták be, a mik közül egy pár képet nemrégiben mutattak be minálunk is. Ezeken a képeken a növények szemünk előtt bújtak ki a földből, másodpercek alatt nőttek magasra s a virágok bimbói egy pillanat alatt pattantak szét. A valóságban hetek alatt lefolyó történet másodpercekre volt összeszorítva s a természetben megfigyelhetetlenül lassan lefolyó fejlődés szemünk előtt folyt le egy perc alatt. A képek elkészítése rendkívüli gondot és külön e célra szolgáló berendezést igényelt. A természetben lassan történő fejlődést nem lehetett gyorsítani, tehát a mozgókép egyes felvételeit kellett nagy időközökben megcsinálni, amik aztán a vászonra való vetítésnél ezerszeresen meggyorsítva mutatták be a valóságot. A felvevő gépet egy különös motor hajtotta, amelyet lassanként cseppenő víz hozott mozgásba.

A népszerű tudományos érdekű mozgófény képfelvételek rengeteg gondot, türelmet és szorgalmat igényelnek. Sokszor hónapokig tart, amíg egy kép elkészül, amíg rájönnek arra, hogy milyen fogásokkal lehet elérni azt, amit akarnak. Az ilyen munka magától értetődően nem való a rendes filmgyárak számára, melyeknél az üzleti érdek az első. Perczy Smithen kívül eddig még nem is akadt más tudós, aki olyan rajongással fogott volna a munkához, mint ő s annyira rászánta volna teljes energiáját, hogy értékes dolgokat produkáljon ezen a téren, amelynek olyan szép jövője van. A Kineto három-négy havonként készít el egy-egy tudományos filmet, a mozik pedig szívesen vennének akár minden héten egy-egy új képet s a mint a mozi mindjobban tért foglal és mindig több és több közönséget talál a műveltebb osztályokból is, bizonyos, hogy az érdekes, tudományos képek mihamarabb sokkal keresettebbek lesznek a sablonos drámáknál és bohózatoknál.

 

Frank Percy Smith (1880–March 24, 1945) was a British naturalist and early nature documentary pioneer working for Charles Urban, where he pioneered the use of time lapse and micro cinematography.

 

 

 

Színészek

 

 

 

UJHAZY. Szini Gyula.  (1911. 1. 9.) Az újabb magyar kritikának talán az a fő-érdeme, hogy európai szemmel nézi, ami szellemi életünk jelenségeit. Feszültebb és állandóbb figyelemmel kíséri a külföld irodalmának és művészetének óramutatóját. Ebből sok keserű csalódása, szárnyaszegettsége származik. Szkepszise minden «magyar» törekvéssel szemben. Szemmel látható, hogy ez csak átmeneti állapot és egyedül arra jó, hogy fölismerjük azokat az értékeinket, amelyek európai érték alatt is megállják a helyüket.

Ujházy Ede ama magyar dicsőségeink közül való, akiket a múlttól vettünk át, de a kik előtt az újabb generációnak is hódolattal meg kell hajtania a zászlaját. Sőt ép ez a nemzedék volt az, amely fölismerte, hogy a magyar „Comédie Francaise” klasszikus hagyományai közt is megfért egy olyan modern egyéniség, mint Ujházy. Természetes beszéde, naturalisztikusan színes játéka, mozdulatainak keresetlensége, őszintesége, mindig a helyzethez illő hangja, viselkedése méltán feltűnést kelthettek abban a színházban, ahol a hanglejtésnek, a mozdulatoknak, a játéknak legrégibb tradícióit őrizték. Az állami intézetek színjátszó stílje sem olyan merev, a hogy azt harcos modern szemmel néznők, hanem folytonosan engedményeket kénytelen tenni az újabb korok újabb szellemének. Ezt láthattuk a múltban, ezt látjuk ma is. A múltban csak ilyen módon állhatták meg a helyüket Ujházy és mások, akik voltaképp nem illettek oda és mégis a színház létjogosultságát adták meg.

 

 

ÚJHÁZI EDE ÜNNEPLÉSE A NEMZETI SZÍNHÁZ SZÍNPADÁN. — Jelfy Gyula felvétele

Balról jobbra haladva az első sorban állnak: Lenkei Hedvig, Márkus Emma, dr. Csathó Kálmán rendező, Aczél Ilona, Beregi Oszkár, Csillag Teréz, Újházi Ede és Blaha Lujza.

 

A modern színjátszás, amely az életet ügyeli és nem a klasszikusokat, észrevette, hogy az ember másként beszél, mint a hogy ír. A pontnál nem mindig ereszti le a hangját és a mondat elején nem mindig emeli föl. Sőt az ember többnyire nem is mond nyelvtanilag korrekt mondatokat, hanem elharap, sejtet, megszakít. Csonka ós tökéletlen mondatokból áll a természetes emberi beszéd. Sok modern író már ebben a szaggatott stílben írja a darabjait. Csakhogy amíg a gömbölyű mozdulatokat, a ritmikus hanglejtést, az éneklő szavalást meg lehet tanulni, el lehet sajátítani, addig a természetes beszéd csak annak illik igazán, aki született színész, aki színjátszó zseni, aki maga tudja ellesni az életből, hogy mit hogyan kell mondani. Amannak szabályai vannak, ennek csak az intuíció az egyetlen segítő társa. Láttam Ujházyt francia és német színműben, borsos francia vígjátékban, klasszikus és shakespeare-i tragédiában — sohasem a műfaj határozta meg az ő hangját, modorát, mozdulatait, hanem a saját, nagy egyénisége.

Az olimposzi istenek — jóval a földi hatalmak előtt -— talán azért tüntették ki vele, mert tudták, hogy mi vár még rá. Negyvenévi színészi munka! És mindig a csüggedetlen ambíció és továbbfejlődés jegyében!

 

 

Zene

 

 

 

CHOPIN. Születésének századik évfordulójára. Kereszty István. (1910. 9. 180.)

1810. február 22-én született Chopin. Zenei csodagyermek volt. Nyolc éves korában zongorázott először nyilvánosan. Korán lett kész emberré, tökéletes előadó-, majd alkotóművésszé, akiért nemcsak máig rajongunk, hanem akinek bizton megjósolhatni a halhatatlanságot. Egy évszázad alatt a zenei tudás fejlődésének és a zenei ízlésnek sok állomását hagytuk el — szinte azt mondhatni, hogy csak az egy Chopin nagyságát nem érintette mindez a sok irány. A közönség és a kritika egyaránt meghajol előtte ma is úgy, mint valamikor, igazat adva egy nagyon szigorú kritikusnak, Schumannak, aki Chopint lángelmének nyilatkoztatta. Az orosz igába kényszerített lengyel tartományban született Chopin, lengyel anyától, Zelazowa Wola faluban. Atyja nagyműveltségű| előkelő származású francia volt, aki a kis Frigyes gyermekkorában Varsóba költözött. Magas színvonalú nevelőintézetet nyitott, fiát is itt látta el nem közönséges műveltséggel. Példás szeretet tartotta össze az egész családot (Chopinnek nővérei is voltak). A művészi véralkat pedig még vonzóbbá tette a fiút: nemcsak a csupa-szív lengyel s a röpke képzeletű szellemes francia nemzet jó tulajdonai egyesültek benne, hanem szépen rajzolt, 14 éves korában verses vígjátékot írt (otthon adták elő), élcei híresek voltak. Tréfáló kedve csak később hagyta el, évekig tartó szerelmében szenvedett csalódásakor. Szellemessége az irónia és csúfolódó keserű gúny felé hajlott.

Hatodfél évet töltött már Chopin Parisban mikor megismerkedett a végzetes nővel. 1831-ben jött az akkori világ fővárosába, Becsen, Drezdán keresztül. Bécsben már két évvel azelőtt is hangversenyzett, óriási lelkesedés közepette: játékát és zeneköltői erejét egyaránt csodálták. Alig bírták elhinni, hogy a nagy művész már 12 éves korában befejezte tanulmányait, s csak a nagy példák és főleg saját sugallata, ihlete fejlesztették még tökéletesebbé. Parisban is azonnal meghódoltak újszerű, tüneményes játéka előtt. Az ostoba véletlen műve hogy az első években mégis éhen halt volna, ha szülei nem küldtek volna szamara gyakran nagyobb összegeket, hogy megtarthassa a felsőbb körökben elfoglalt helyet. Itt nemcsak a finom életformákért akart Chopin otthonos lenni, hanem az ide vonzódó szellemi kiválóságokért. Nagy emberek valóban egész sorozatával volt állandó összeköttetésben, minők Gautier, Sainte-Beuve, Dumas, Musset, Heine, Balzac az irodalom; Delacroix a festőművészet, Liszt, Mendelssohn, Berlioz, Cherubini, a Viardot család, Hiller, Bellini, Rossini a zene világából.

Ez utóbbiak közül Berlioznak és Lisztnek műveit nem kedvelte, de van nem egy művében találkozás Berlioz új csapásával, anélkül, hogy meg lehetne állapítani: vájjon kettejük közül kölcsönzött-e valamelyik a másiktól. Lisztnek pedig előadó művészetét rendkívül nagyra tartotta. Zeneszerzői működését nem is mérhette magas mértékkel, mert Liszt még akkor egészen a virtuozitást szolgálta. Igazi, mély kedélyű költővé csak Chopin halála után lett.

Dallamai bűbájosán szépek; a legegyszerűbbet is valami fordulattal újjá, megkapóvá tudja tenni. Mindig érezzük, hogy csak átszellemülten, csak a legmélyebb érzéstől hajtva írhatta e szívünkbe lopózó, megejtő szép dolgokat. Még ahol mintákat követett is: mint a lengyel nemzeti tánczenéből a mazurkát és polonézt, az angol Fieldnél talált «nocturne» (éji ábránd) műfaját, ott is elhomályosítja, magasan túlszárnyalja elődeit. Páratlanul szépet nyújt ott is, ahol új úton jár. A zenei balládát Chopin teremtette meg, lengyel költők: Ujejski, Mickiewic balladáinak hatása alatt; csak négyet irt, de egyik gyönyörűbb a másiknál. S nemcsak a nagy dallamalkotó Chopin ritmusai ellenállhatatlanok, sokszor újak; az egy percig tartó híres keringőnek egy üteme, például, négy negyedre oszlik. Egy szonátájában ötnegyedes ütemekre tagolja a dallamot. Összhangjai pedig még többször ilyen merészen újítók, amellett végtelenül változatosak. Chopin zenéje csupa eredetiség, csupa költészet, csupa finomság. Chopin lángoló hazafi volt, művei tele is vannak lengyel ritmusokkal; meghagyta, hogy az édes haza földjét sírjára borítsák, a serlegben pedig szívét vigyék el haza, Varsó egyik templomába. Meg is történt.

 

 

.

 

Pauliné Markovits Ilka (1910. 45.)

 

Pauliné Markovits Ilka. (Pest, 1839. dec. 24.–Cirák, 1915. nov. 18.): énekesnő (szoprán). Aradon tanult, ahol anyja, Schmied Lujza neves műkedvelő énekesnő.

 

 

 

 

GRAFIKUSOK, AQUARELL- ÉS PASZTELLFESTŐK KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI SZALONBAN. Farkas Zoltán  (1911. 13. 252.) Az aquarellfestés mai nap nem oly kedvelt műfaj, mint régente, tehetségesebb fiatal festőink között alig-alig akad hivatásos aquarellista. Legnagyobbrészt csak mellékesen művelik a vízfestést, talán azért, mert meglehetősen szűk korlátokat von tárgy és festői kifejezésmód szempontjából a művész elé. Az aquarellezés technikájának vannak olyan leküzdhetetlen követelményei, amelyeknek megszegése egy pillanat alatt teljesen elrontja az alkotást. Szerfelett biztos kezet és szemet kivan, mert az elrontott részletet javítgatni nem lehet. A biztossághoz meg nagy gyakorlat kell, innét van az, hogy azok, kik csak mellékesen foglalkoznak vele, sokszor küzdeni kénytelenek a kifejezésért. Ez meg is látszik képeiken. Góth Móricz aquarelljei is inkább az olajjal festő művészt juttatják eszünkbe. Sokkal inkább művészember azonban, hogy le ne tudja győzni a nehézségeket, egy-egy vízfestménye is igen jól sikerül.

 

 

Góth Móricz: Zongorázó hölgy. (Tempera) GRAFIKUSOK, AQUARELL- ÉS PASZTELLFESTŐK KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI SZALONBAN

 

Sokkal gazdagabban és jobban vannak képviselve a grafikusok. Határozott rézkarcoló tehetség Prihoda István. Kisujjában van a technika és erősen kifejezett egyéni művész temperamentum. Derülten, könnyeden, erőteljesen ragadja meg tárgyait.

A grafikusoknak ez a gazdag kiállítása érdekes tünete művészeti életünknek. Érdekes pedig azért, mert a grafika kedvelése, melyet szerfelett tévesen a művészet olcsó népszerűsítésének szoktak tekinteni, erősen fejlett műpártoló érdeklődést mutat. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy metszeteket azok vásárolnak, kiknek képekre pénzük nincs. A metszeteket azok szerzik be, kiknek képeik is bőségesen vannak, kik mappákban őrzik azután féltett karcaikat, rajzaikat, mert igazi gyűjtő falra nem akasztja gyűjteményét. Hogy pedig ilyen műbarátok is vannak már a magyar társadalomban, amit az ily bő termelés is elárul, örvendetes jelensége művészeti viszonyainknak.

 

 

 

A RÓZSALOVAG K. I. (1911. 22. 442.) Zenés játék 3 felvonásban. Irta Hofmannsthal Hugó, zenéjét Strauss Richárd. A Magyar Kir. Operaház újdonsága május ál-én. Strauss Richárd már minálunk is arról híres, hogy a zene szépségének, a harmóniának s az édes dallamnak épen ellenkezőjével: a váratlan rúttal, az énekelhetetlen hang-egymásutánnal s a megdöbbentő diszharmóniával akar hatni. Akar! azaz: előre eltökélten, kiszámítva, a hidegen mérlegelő értelem munkájával rója össze a szépséges hangszíneket.

«A rózsalovag» zenéje a maga nemében merész és hatásos, de nem remekmű, noha a szecesszióba tévelyedett jeles zeneszerző a dallammal való megalkuvást színlelni törekszik.Operaházunk izgatóan érdekes műsordarabot, de nem halhatatlan értékű művészi alkotást nyert az újdonsággal. Közönségünk mohón várta, — hiszen a mű már szerzője miatt is szenzációs, — de talán fölösleges volt ennyire sietni színre hozásával. Az egész nagy személyzet, élén az új karmesterrel: ifj. Ábrányi Emillel, derekasan megfelelt rendkívül nehéz és nem arányosan hálás feladatának. A Magyar Királyi Operának s elsősorban igazgatójának, sokkal fontosabb és sürgősebb feladatai és pótolnivalói is vannak.

 

 

HEINE TUDÓSÍTÁSAI LISZT HANGVERSENYÉRŐL 1911. 47. 943.)

Egyik legfigyelemreméltóbb képviselője a zenei életnek Liszt Ferenc, a zseniális zongorás, kinek játékát gyakran a jelenségek melodikus agóniájának tartom. Igen, ez a zseniális ember itt van ismét és koncertet ad, melyeknek mesébe illő varázserejük van. Eltörpülnek mellette az összes zongorajátékosok, az egyetlennek, Chopin-nek, a zongora Raffael-jének kivételével. Igazán az összes többi zongorajátszók, kiket ez évben a számtalan hangversenyen hallottunk, csak zongorajátékosok, kik kitűnnek azzal az ügyességükkel, mellyel ezt a felhúrozott fadarabot kezelik. Lisztnél nem jutnak eszünkbe leküzdött nehézségek, a zongora eltűnik, maga a zene nyilatkozik meg nekünk. Ebben Liszt, mióta legutóbb hallottuk őt, a legbámulatosabb haladást érte el.

A mi drága Lisztünk e pillanatban ismét lázba ejti Paris szépért hevülő lakóit.

Itt van ő, a modern Homér, kinek honpolgárságáért a három legnagyobb ország, Francia-, Német- és Magyarország vetekszik, míg az Ilias dalosát csak hét vidéki város követelte magának. Itt van ő, Attila, az Isten zongoráinak ostora, melyek már jöttének hírére is reszketni kezdtek.

Mindenképen éber párizsiak voltak, kik a jelenkor legkiemelkedőbb jelenségeit ismerik. Több-kevesebb ideig átélték a kor nagy színjátékát, közöttük oly sok művészeti élvezetekben megrokkant, fáradt fórfiai a tettnek, nők, kik szintén fáradtak. Átpolkázták az egész telet, egy nagy tömeg mindég foglalkoztatott és elfásult kedély, — ez nem volt németesen érzelgő, berliniesen szenvelgő közönség, melynek Liszt itt játszott, egymaga, azaz lángesze kíséretében. Íme, mily hatalmas, mily megrázó volt már puszta megjelenése is! Mily zabolátlan volt a tetszés, mely eléje tolult. Virágcsokrok hullottak lábaihoz. Magasztos látvány volt, hogy mily lelki nyugalommal hagyta magára hullani a triumfátor a virágesőt, és végre mint húzott ki mosolyogva egy csokorból egy vörös kaméliát, hogy mellére tűzze. S ez sok fiatal katona jelenlétében esett meg, kik ép hogy megjöttek Afrikából, hol nem virág, hanem golyózápor hullott reájuk, s keblüket saját hős vérük piros kaméliái díszítették.

Mi lehet e jelenség oka? E kérdés megoldása talán inkább a patológia, mint az esztétika feladata. Sem egy démonikus egyéniség felvillanyozó hatása egy zsúfolt tömegre, sem az extasis magával ragadó ereje, sem talán a zene delejes hatása, korunk e szellemi betegsége, mely majdnem mindnyájunkban lappang, — e jelenségek még sohasem tűntek fel oly tisztán s oly aggodalmasan előttem, mint Liszt hangversenyén.

 

 

A NÉPOPERA MEGNYITÁSA. K. I. (1911. 51, 1030.) A régi intézetnek egy karmestere, Márkus Dezső, kicsinynek érezte munkakörét: gondolt merészet és nagyot: a Királyi Opera kötelékéből kivált és megalapította a «Népoperát». Nemcsak új művészi tervekkel és új személyzettel, hanem új, saját épülettel is.

December 7-én avatták fel a művészet új palotáját a Tisza Kálmán-téren. A Népopera homlokzata imponáló, tiszteletet parancsoló: egyiptomi hatású ó-görög építőművészet képe, oldalt is. A megnyitó előadás bevezetéséül a zenekarból a magyar opera megteremtőjének, Erkel Ferencznek dicsőséges „Hunyadi László” megnyitója zendül fel; a Népopera igazgatója maga dirigálja. Az óriási és előkelő közönséget elragadja vele. De a lelkes tapsok után új karmester jön, új idegen mű zenéjét vezetni. Igaz, hogy a Népopera olyan gyorsan létesült, hogy az alatt magyar zeneköltővel íratni magyar zenéjű dalművet — aligha lehetett volna; és nincs is olyan, mindeneknél népszerűbb zeneszerzőnk, akitől egy új színház sorsát eldöntő, remeknek ígérkező munkát várhattunk volna. A megnyitásra kiválasztott külföldi mű vájjon kiállotta-e a tűzpróbát? Ki, de csak a siker tűzpróbáját; a belső érték aranypróbáját már nem..

«Quo vadis?», a Népoperát megnyitott dalmű, a lengyel Sienkiewicz Henrik világhírű regényéből készült, amely még magyarban is, többféle fordításban is, több kiadást ért meg. Meséjét nem is részletezzük, hiszen az egész művelt közönség ismeri. Egy ismert francia opera szövegíró dolgozta fel: Henri Cain*.

A zenét francia szerző írta: Jean Nougués. Nem lángész, de igazi tehetség; és alapos tanultságú, nagy sikerét megérdemlő mester. Nem első operája ez, s az meg is látszik bámulatos biztosságán és mértéktartásán. Dallamai sem különösen szépek, de a szöveg idilli ellágyulását vagy bájos pajzánságát, rajongó vallásos pátoszát vagy zsarnoki, nyers indulatkitöréseit egyforma nagy jellemzőképességgel önti a kellő ritmusba és hangszínekbe.

És milyen nagy gyönyörűség, egész este csupa szép és üde énekhangot hallani! Ilyen műben, amelyet a közönség még nem hallott megállapodott nagy művészektől, nem bánt az összehasonlító emlékezet; a hallgatóság elfogadja és örömmel nyugtázza a még nem is kész előadó művészetet, a csengő szép hanganyag kedvéért. — A «Quo vadis» háromszoros szereposztása nagy haszon és bölcsesség a Királyi Operaház monopólium-rendszerével szemben. Sajnos, csak az első szereposztást hallottuk.

Ilyen művészsereg, az ígért becses műsor s ügyes igazgatás: a Népoperának szép jövőt ígérnek.

 

*Eugène Henri Cain  (Párizs, 1857. október 11. – Párizs, 1937. november 21.) francia dráma- és regényíró, festőművész.

 

Népopera= Erkel Ferenc színház.

 

 

Rodosto. Gróf Zichy Géza történelmi dalműve.  K. I. (1912. 224.) II. Rákóczi Ferenc, Nemo és a múlt hét szerdáján végre Rodosto, egy-egy egész estét betöltő opera, együtt azt a trilógiát teszik, amelyet maga a nagynevű szerző bizonyára élete főművének tekint. Valóban nagy gondolat is volt, egyetlen hősnek kialakulásáról, küzdelmeiről és a fölébe kerekedő Végzetről három színdarabban adni megkapó, felindító, minden rokonszenvünket végig megtartó képet. Rodosto, a trilógiát lezáró újdonság, nem kevésbé érdekes, mint elődei. csak hogy búsabb ; hiszen nemzetünk történelmének egy szomorú esztendejével kezdődik: 1711-gyel, Rákóczi függetlenségi harcának leveretése idejével. A szabadsághősnek nem kell a «koldusbéke», holtig küzdene. Üres kézzel jön a vidék szegény népe: a parasztemberek kaszával, a nők gyermekükkel; harcolni akarnak, Rákóczit akárhová is követnék. Csak adjon nekik kenyeret! Nincs kenyerem! - kiált fel a hős fájdalmasan. A nép vérző szívvel elvonul; megjelenik a fejedelem jótékony tündére, Szjenyávszka lengyel hercegnő, vigasztalja. Lövés dördül, az áldott nő halálos sebbel roskad le. Gyilkosa az áruló francia, Longueval, a visszautasított szerelmes, aki gonosztettét a trilógia elején megjósolta, s hosszú börtönéből most megszökött. Hiába üldözik; ezalatt a hercegnő meghal eszményképének, Rákóczinak karja közt, aki végtelen fájdalommal felkiált: «Nincs már semmim !»

Az utolsó jelenet is szívfacsaró: 1735. április 8-án az elaggott fejedelem elbúcsúzik hű embereitől és cselédségétől; utolsó lázálma diadalmas magyar sereget mutat, élén magyar királlyal. Ezt a jelenetet az előbbitől leeresztett függöny mellett, gyászzene választja el: a Rákóczi-indulónak új feldolgozása, lassú menetben játszva. Berlioz és Liszt feldolgozásai olyan nagyszerűek még ma is. Rákóczi súlyos szerepét Rózsa méltósággal és szép hangjának egész árnyaló-képességével adta; mint Longueval: Balta csillogtatta régi erényeit. Kívülük még Vencell tűnt fel: mint öreg paraszt, szívhez szólva, s mint gonosz idegen, ügyességével. A nők nem nagy szerepükben is kitettek magukért : V. Krammer Teréz (Rákóczi neje).

 

 

 

Az Opera és a színpad Haraszti Emil (1912.  14. 270.)  A zenedráma a művészeteknek együttes megnyilvánulási formája. Ezért oly szintetikus a hatása s ezért ragadja meg jobban a hallgató lelkét, mint bármely más zenés, vagy drámai műfaj. Hosszas fejlődés és kísérletezés után érte el mai fénykorát. De amilyen gazdag és érdekes az opera jelene, ép oly változatos és szövevényes a múltja. Az opera fejlődésének szálai a görög tragédia mitikus ködében vesznek el. De a görög tragédia kórusaival és zenei elemeivel még vajmi távol áll a mai operától. Ezt a XII. században találjuk meg. Egy sánta arrasi trouvére-nek, Ádám de la Halle-nak a műve. A Jen de Robin ét Marian, az első opéra-comique, mely egész teljességében mutatja a gall szellem zenei sajátságait.

Az opera tragikus formájának legrégibb alakját olasz földön találjuk: Florencben. Itt egész sereg muzsikus ír operát. A XVIII. század az opera comique virágzásának az ideje. Rousseau, Grélry, Monsiny, Méhul ekkor írják darabjaikat, melyek közül egyik-másik még ma is él. Ugyanekkor teremti meg egy elfranciásodott német, Gluck, a francia zenés tragédiát Racine szellemében. Majd a legújabb irányok: az olasz verismo, a francia szimbolista zenedráma, Strauss Richárd tragédiái és az orosz nemzeti dalmű.

Basilides Mária, a Népopera primadonnája a hírnök jelenését énekelte Monteverde Orfeojából. Mennyire a modern drámaiság erejével hatott ez a muzsika a művésznő nemes, egyszerű deklamálásában, gyönyörű, meleg hangjában! Végül Kern Aurél előadásában a dalmű története mellett vázolta az opera színpadi technikájának fejlődését, felhasználva külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalatait. A francia forradalom nagyon kedvez az opera műfajának. Ebben az időben hatvan színház volt Parisban, közülük tizennyolc operaszínpad. Gluck tragédiáinak szép, de nyugodt jelenetei után a lázban égő tömeg mindenütt fokozott elevenséget, színgazdaságot kíván.

Kialakul a szavaló-ének, a recitatív. A reformot Wagner Richárd indította meg elméleti műveiben, zenedrámáiban pedig megalkotta az egységes német deklamálást. A szavaló-ének a modern zenedráma frazeológiája. Ezt azután mindenütt természetessé, emberivé és közvetlenné iparkodnak hajlítani. Az olasz veristák épp úgy, mint Debussy és Duka vagy Strauss Richárd vagy Mussorgskíj. A színpad és a rendezés új korszaka is Wagner nevéhez fűződik. De a mai tökéletes opera-szcenário megteremtői: Carré Albert az Opera Comique, Greyor Hans a bécsi udvari Opera igazgatója és Possart Ernő a müncheni Prinzregenten Theater intendánsa. A modern opera elsősorban dráma, akció s csak azután muzsika. Possart Ernő a wagneri szcenerio és gesztika megteremtője. Az ő díszlet-tervei és rendezései után igazodik most Bayreuth is. Mozart előadásai utolérhetetlenek tökéletes stílusukkal és könnyedségükkel. Így változik és fejlődik a modern opera a többi művészet átalakulásával. A dekoratív festőművészet, a költészet és a piktúra szenzációs megújhodásával együtt jár a színpadi zene renaissance-a is. Épen ezért a XX. század zenedrámája még sok meglepetést hozhat számunkra.

*

Possart Ernő, német színész, szül. Berlinben 1841-ben. 1864 óta Münchenben működik. 1895. májusban a müncheni udvari színházak intendánsának nevezték ki.

 

 

 

NÉMET WAGNER-ELŐADÁSOK BUDAPESTEN K. I.(1912. 21. 416.)

Népopera mostani Wagner-sorozata, az érdemes Wagner-apostolnak, Neumann Angelónak vállalata. Ez a művészlelkű, mindamellett rendkívül élelmes és bátor magyar születésű színigazgató száz vándorelőadásra kötött szerződést a mai zenésdráma megteremtőjével, Wagner Richárddal. Diadallal vitte át egész Európán «A Nibelung gyűrűje»-t szép, méltó előadásokban. Budapesten a mai Báthory-utcában (akkor Gyapjú-utcának nevezték) volt az a nagy német színház, ahol ez a hatalmas zenei trilógia először fölzendült.

A Magyar Királyi Operaház bármelyik Wagner-estéjén zsúfoltig megtelik, sőt a nézőtér szűknek is bizonyul, A fél éve fennálló Népopera joggal számíthatott a legnagyobb érdeklődésre és legszebb sikerre, mikor Wagner darabjainak egész sorozatát műsorára tűzte.

A «Parsifal» kivételével az összes mesterművek színre kerülnek és pedig az eredeti szöveggel: németül.

 

 

 

HEMPEL FRIDA, KI A MESTERDALNOKOK ÉVA SZEREPÉBEN LÉPETT FEL

 

Ritka élvezetet várunk e válogatott művészseregtől, noha nem a bayreuthi tökéletességet, mert a bármilyen jeles, de más-más városban működő művészeknek alig volt némi idejük együttes próbákra. Kiváló alakítás, magas énekművészet, megkapó hatás, külön-külön kétségkívül mindegyiküktől osztályrészül jut; de a műveknek az egységes, egyöntetű, mindent épen a nagy szerző gondolata szerint érvényesítő kisugárzása, amit Bayreuth neve jelent: csak véletlenül, egyes mozzanatoknál történhetik.

Aki rajong a zenéért, Wagner zenéjéért: az, esetleg, elfogultságában nem veszi észre, hogy a Népopera Wagnernek épen főelvét nem képes megvalósítani: a «Gesammtkunstwerk»-et. S művészetek együttességét; a szcenikai hatás, a színpad kellő területe és mélysége, távlata, a kép imponáló volta Wagnernél oly lényeges. A megszokott követelmények sajnos, hiányoznak ebben az új színházépületben, mely pedig nézőterét Bayreuthról mintázta. Tartunk tőle, hogy az elsőrangú énekesek és a feladatuk magaslatán álló karnagyok és zenekar nem jutnak megérdemelt babérjukhoz a szép, a hatásos színpadi kép híján.

*

Frieda Hempel (26 June 1885 – 7 October 1955) was a German soprano singer in operatic and concert work who had an international career in Europe.

*

Az összművészet vagy Gesamtkunstwerk olyan, a 19. század elején indult és a 21. században is tartó kísérlet. Az összes művészeti ágakat mint egyenrangú elemeket – mint például a költészet, zene, tánc, színművészet, építészet, vagy a festészet, később a film egyetlen mű mondanivalójának szolgálatába állít. wiki

 

 

 

Hubay Jenő  NEGYVENÉVI JUBILEUMA ALKALMÁBÓL. K. I. (1912.  45. 903.) Hubay első sorban művész; és nem kevésbé nagy, mint nevelő, mint zenepedagógus. Kitörő temperamentuma a művészetnek két egészen különböző tevékenységét ejtette hatalmába. Hubay zeneszerzőnek is jeles, hegedűjátszónak pedig (azaz előadóművésznek) a legkiválóbbak egyike volt és maradt máig.

Sokan emlékszünk Hubaynak Parisban kapott magasztaló kritikáira és belga, hollandi, angol országi hangverseny körútjainak. Nemcsak egyéni, hanem nemzeti kitüntetésnek éreztük, mikor 1881-ben, Vieuxtemps ajánlatára, az ő utódául Hubayt meghívták a brüsszeli zeneakadémia tanárául. Itt ő vonósnégyest alapított, megírta néhány kisebb-nagyobb szerzeményét, s kezdettől fogva fényes szerepet játszott a belga főváros zenei életében.

Öt év múlva új korszak kezdődött életében. Atyja, Országos Zeneakadémiánk hegedűtanára, meghalt — természetes dolog volt, hogy tanszékét a méltó fiú nyerje el. Így került Hubay Jenő haza. A zeneakadémiának ma ő a legrégibb tanára.

Mikor gordonkatanszéket szerveztek, európai hírű Popper Dávidot nyerte meg művésztanárul. Csak ők ketten dicsekedhetnek azzal, hogy nevük még a tengeren túlról is vonzott ide növendékeket. Két évtizeden át működött vonósnégyesük is dicsőséget hozott az országra. Oly nagyságok, mint Brahms, nem egy művük első előadását bízták a Hubay-Popper négyesre. Maga Hubay emellett a lipcsei Gewandhaus koncertektől kezdve egész Németországban, de orosz, olasz, román földön is, számtalan hangversenyen szerzett diadalt kiváló előadó- és zeneszerző művészetének. Brahms «Ungarische Tanze» című, zongorára, négykezesre szóló magyar nóta-átirataival tette nevét világhírűvé.

Berlin és Bécs előadták a Falu rossza népszínműből irt operáját. Európa mintegy 70 színpada, juttatta diadalra A cremónai hegedűs című kisebb dalművét, 1894 óta. A jeles művész ma mar jóval több, mint száz művet bocsátott közre, köztük dalokat, férfikarokat.

Hubay tanári kiválóságát dicsérik az olyan eredmények, mint Geyer Stefi, Szigeti József, vagy Vecsey Ferencz világraszóló művészete. Az ilyen rendkívüli tehetségek természetesen nem mindig vetődnek fel, de hogy ezek is ilyen könnyen ki tudtak fejlődni, abban Hubaynak nagy érdeme van. A ma élő magyar zenei kiválóságok között egy sincs, a ki sokoldalúságban mérkőzhetnék Hubayval. Mint zeneszerző, tanító és mint előadó művész szóval egyaránt európai hírű, és maradandó nyomokat hagyott a magyar zene fejlődésében.

Hubay a magánember szintén boldog ember. 1894 óta neje, Cebrián Róza grófnő. Van két szép fiuk, van nagy kiterjedésű földbirtokuk. Az egykori német törzsből származott nagy magyar művész — egyéb felsőbb kitüntetések mellé -- 1907-ben a magyar nemességet nyerte, egyik birtoka révén Szalatnyai előnévvel.

*

Riccardo Chailly vezényletével a Művészetek Palotájában lép fel pénteken a több mint 230 éve alapított Lipcsei Gewandhaus Zenekar; a szólista Leonidasz Kavakosz világhírű hegedűművész lesz. Az együttes 1781-ban kezdődött hosszú története alatt olyan személyek álltak az élén zeneigazgatóként, mint Felix Mendelssohn-Bartholdy, Nikisch Artúr, Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter.

 

 

 

Sajtó

 

 

Sajtó-botrányok. (1910. 16. 342.) Egy időben két nagy magyar város: Debrecen és Kaposvár társadalma érezte magát rákényszerítve, hogy együttes akcióval toroljon meg sajtótermékek formájában űzött becsületrablást és fosztogatásokat. Debrecenben is, Kaposvárott is bojkottáltak egy-egy helyi lapot, amelyek állítólag polgárok tisztességét prédálták, rágalmaztak, terrorizáltak, zsaroltak. Nincs olyan kemény megtorlás, amelyet mi a magunk részéről túlságosan szigorúnak tartanánk olyan üzelmek megbüntetésére, amelyek amellett, hogy a törvény és az erkölcs védelme alatt álló emberi jogokat és érdekeket dúlnak, még a közszabadságok egyik kiválóan nagy értékű biztosítékát is beárnyékolják. A zsaroló és garázdálkodó álhírlapírónak nincs nagyobb ellensége és félelmesebb bírája a tisztességes, igazi újságírónál, akinek a hivatása tisztességét és becsülete hitelét falja. De épen ezért a megtorlásnak azt a kivételes formáját, amelyet Debrecenben és Kaposvárott választottak, nem tartjuk hasonló esetekben a legalkalmasabbnak. Végre is, ahol egészen közönséges deliktumokról van szó, ott ezeknek a megtorlására a büntető szankcióval nem bíró társadalmi megrovásnál a büntető bíróság sokkal erősebb és hathatósabb eszközökkel rendelkezik. A tolvajt, a rablót, a zsarolót nem megvetéssel és bojkottal büntetik, ami csak csökkenti vagy új terület keresésére kényszeríti kártékony és gonosz képességét, de mozgási és próbálkozó szabadságát tőle el nem veszi. Legfeljebb más vizekbe kergeti, más kutat kerestet vele, a mit megmérgezhet. Ez tehát nem a kellő elintézés akkor se, ha a tolvaj tisztességet lop, a rabló becsületet rabol, a zsaroló a nyilvánosság erejével zsarol. A zsaroló újságíró nem újságíró, hanem zsaroló. Az eszköz tehát, amit az üzelmeiben használ, nem szerezhet számára semmiféle kivételességet a megtorlás és a büntetés módjában sem. Nem ki kell zárni a svihákot, hanem be kell zárni, és végképen ártalmatlanná tenni. Ártalmatlanná tenni úgy a közönséggel szemben, mint a sajtószabadsággal szemben.

*

 

 

 

Előzmény: MAGYARORSZÁGI HÍRLAPÍRÓK NYUGDÍJINTÉZETE (1902. 29. 463.)

 

 

A MAGYARORSZÁGI HIRLAPÍRÓK NYUGDÍJINTÉZETÉNEK JUBILEUMA. A LAKOMA A HUNGÁRIÁBAN.

 

(Az asztal bal oldalán ülve Székely Ferencz igazságügyi miniszter, Rákosi Jenő, Berzeviczy Albert, Heltai Ferencz, Hazai Samu honvédelmi miniszter, dr. Steinbach Gusztáv a bécsi Coneordia elnöke, Bolgár Ferencz láthatók.)

Jelfy Gyula fölvétele.

 

 

 

Újságírók almanachja. (1911. 33. 669.) Igen tetszetős külső köntösben jelent meg az idén az Újságírók almanachja. Szabados Sándor és Eötvös Leó szerkesztették s Zuboly (Bányai Elemér) volt a főmunkatársa. Tartalma teljesen aktuális: a közélet, az irodalom és az újságírás egész tömeg munkásának nyilatkozatai különböző aktuális kérdésekről: a szabadgondolkodásról, az irodalmi vezérségről s más tárgyakról. Egy nagyon érdekes és értékes fejezet különböző nevezetes magyar írók irodalmi hagyatékáról szól, egy másikban pedig egy sereg magyar író és újságíró mondja el önéletrajzát. Sok arckép is tarkítja a könyvet, melynek művészi címlapját Kozma Lajos rajzolta.

 

 

 

A LLOYD (1911. 38. 759.) A londoni Lloyd évente átlag kilencvenezer táviratot kap ügynökeitől, és több mint százezer levélbeli értesítés özönlik éjjel-nappal a hírszolgáltató irodáiba. Ott jegyzik be, másolják, fordítják le, függesztik ki, s onnan közlik a távirati ügynökségekkel, melyek szétküldik az egész világ hírlapjainak a Lloyd táviratait, mert előfizetnek a Lloydnak e jelentéseire. A Lloyd rajta tartja kezét a világ tengeri forgalmának érverésén. De minő célt szolgál ez a világraszóló és sokat emlegetett intézmény? A hírszolgáltatás, mely életműködésének leginkább látható jele, számára nem cél, hanem hivatásának egyik, mindenesetre fontos, eszköze.

A Lloyd eléggé régi intézmény, kezdetei a tizenhetedik század végéig nyúlnak vissza. Akkor alapította meg egy Lloyd Edward nevű kávéház tulajdonos Londonban, a Tower Streeten. A Lloyd több volt közönséges kávésnál. Messzire látó üzletember, nagy szervezőtehetség volt, egyike volt az első angol hírlapíróknak. Lapja, a Lloyds News, az első határozott lépést jelentette annak a nagy kereskedelmi szövetkezetnek a megalkotásához, mely ma is — több mint kétszáz év elmúltával — az ő nevét viseli.

*

A Lloyd-palota tervei 1826-ban készültek. Bár az első bontási szándékokat átvészelte, a felépítése után azonnal a pesti látványosságok közt szerepelt Lloyd-ot végül utolérte végzete. Értelmetlenül bontották le az Európa szállóval együtt 1948-ban, hiszen falai sértetlenek maradtak, csak tetőzete pusztult el a világégésben. Egyetlen megmaradt oszlopfője árulkodik a szép időkről, amely ma a Kiscelli Múzeum udvarán látható. wiki.

 

 

Ötven éve nyomdász: Schweiger Mór (1912. 12. 232.) A szedőszekrények ólmos világában, napról-napra, reggeltől estig, folyton dolgozva eltölteni ötven évet, bizonyára nem kis dolog. Szegény szedőinasból az ország legnagyobb hírű nyomdájának műszaki vezetői közé emelkedni, bizonyára jelentékeny eredménye egy munkásember pályájának. Ez a kettős nevezetesség emeli ki a magyar szedők nagy hadseregéből Schweiger Mórt, a Franklin Társulat nyomdájának művezetőjét, kinek most ünneplik ötven éves nyomdász jubileumát pályatársai.

1874-ben lépett Schweiger a Franklin Társulat nyomdájába, s szakértelmével, buzgóságával mind szélesebb hatáskörbe jutott. 1897-ben az egész szedő-személyzet művezetője lett. Ezóta működik ebben az állásában. A nevezetes, művészi díszükkel és kulturális becsükkel egyaránt kiváló kiadványok egész sorának előállításában vett fontos részt, a rábízott feladatokat mindig sikerrel végezte el.

Nekünk is, a Vasárnapi Újságának kiváló szolgálatokat tett abban az igyekezetünkben, hogy lapunkat nemcsak tartalom, hanem kiállítás dolgában is mind magasabb színvonalra emeljük. Jubileumán, melyet március 23-án tartanak, mi is üdvözöljük benne egyik érdemes munkatársunkat.

 

 

 

MILLIÓK - HIRDETÉSEKBEN. Zsoldos Benő. (1912. 33. 669.) A magazinok világából. Az amerikánusok, magazinoknak nevezik az ő nagyszámú népszerű és fölötte kapós irodalmi havi folyóirataikat. A milliók alatt pedig súlyos dollárok értendők. Minden hónapban hajszál-pontossággal megkapja az új-világbeli nyájas olvasó a maga kiválasztott magazinját, mely valósággal egy-egy testes kötet. A tartalomnak legalább is a fele hirdetés. Pompás szakavatottsággal osztályozva és akárhányszor művészies kivitelű illusztrációkkal vonva magára a figyelmet. Ez a fontos rovat az, melynek révén és a reklámkedvelő amerikaiak jóvoltából a dollárok milliói évenként az élelmes kiadók feneketlen zsebeibe vándorolnak.

A szóban forgó kiaknázhatatlan kincsesbánya pedig, melynek igazi értékét még mindig az amerikaiak tudják a legelőnyösebben kihasználni, még mindössze is csekély negyvennégy éves múltra pillanthat vissza. 1868 óta beszélhetünk a mai értelemben vett hírlapi hirdetésről. S korántsem üzletember, legkevésbé pedig lapkiadó volt az a szerencsés halandó, aki elsőként életet adott ennek a ma már oly nagyarányú üzleti vállalkozásnak. Egy gondolkodni szerető fiatal ügyvéd, ki nagyon szerette volna irodáját valamiképpen kisegíteni az ismeretlenség kátyújából, feltette magában, hogy az időszaki sajtót veszi igénybe a tervei kivitelére. Az akkori egyik legelterjedtebb havi folyóiratban, a «Petersons Magazinban elkezdett rövid, pár soros hirdetéseket közzétenni, tudatva illő tisztelettel a jogkereső közönséggel, hogy jól felszerelt irodája itt és itt található. A kiadó mosolyogva adott helyet ezeknek az apró, és meggyőződése szerint semmi célt el nem érő közléseknek. A fiatal ügyvéd is mosolygott, mikor az irodája forgalmán jelentékeny gyarapodást kezdett észrevenni. Nekibátorodott tehát, s szerény honorárium ellenében, egyes kereskedők megbízásából is tett közzé hirdetéseket, az illető cégeket ajánlva a lap olvasóinak. A kiadó, Peterson most meg már bosszankodott, hogy a lap irodalmi tartalmától vonják el a helyet az ügyvéd hirdetései.

Az egyik amerikai író, ki annak idején a hírlapi hirdetés negyven éves történetét megírta, feljegyzi, hogy az amerikai magazinok egy esztendő alatt több mint harmincszor annyi helyet szentelnek a hirdetések közzétételére, mint a bibliának és a Shakespeare-drámáinak terjedelme együttvéve. Ezt pedig nem lenne okos dolog kicsinyelnünk. A hírlapi hirdetésnek arányait meggyőzően elénk tárja az a körülmény is, hogy ma már minden valamirevaló irodalmi folyóirat rendes havi példányszáma nemcsak eléri, hanem túl is haladja a félmilliót. Amerikában nagyon fontos nemzeti és kulturális jelentősége van. Eltekintve a kérdés anyagi oldalától: az utóbbi egy-két évtized alatt sokat tett a nagyközönség művészi ízlésének kifejlesztésére. Ez a hatás szinte észrevétlen és maradandó. Mert az újvilág legelőkelőbb rajzoló-művészei egyáltalán nem idegenkednek attól, hogy szebbnél-szebb reklám-rajzokkal lássák el a hirdetőket. Sok olyan nyilatkozatot olvastam már, melyekben az amerikai hirdető cégek egyértelműen ismerik el azt, hogy a legjobban fizető és hűséges vásárlóiknak túlnyomó része épen a magazinok olvasóiból kerül ki.

 

 

 

 

 

Függelék

 

 

 

MAGYARORSZÁGI VÁRROMOK (1910.  29. címlap)

FÜLEK város Szlovákiában; Árva vára (szlovákul: Oravský hrad) Szlovákiában; Hollókő község Nógrád megyében; Appony Nyitravölgyi község, a Vlcsja skala nevű hegy lábánál fekszik; Gimes község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben,; Szklabinye község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben;

Saskő Garamszentkereszt városrésze Szlovákiában; Vágvár Szlovákia; Óvár község Szlovákia déli részén; Zay-Ugrócz; Léva; Sztrecsnó; Lietava. mind a négy Szlovákia. A 13-ból egy maradt meg. G.

 

 

 

ERDÉLYI VÁRAK ÉS TEMPLOM-KASTÉLYOK.. (1911. 16. 308.)  Petiik Albert fölvételei.

1. A Katalin-bástya torony Brassóban. — 2. Régi várostorony Nagyszebenben. — 3. A medgyesi templom erőd északkeleti tornya. várból a bárcasági síkságra. — 5. A rozsnyói várkapu- tornya.

(1911. 16. 309.) 1. A segesvári óratorony és környéke.  2. A szászhermányi templom-kastély*. — 3. A segesvári óratorony előudvara. — 4. Kilátás a dévai várból a Maros völgyére. — 5. A prázsmári templom-kastély árkádos előcsarnoka és várkapuja.     311. oldal: LÉVA VARA.

*Szászhermány (románul Hărman): falu Romániában Brassó megyében

Magyar lakosság

101

Község népessége

5402 fő

 

*

 

 

II. RÁKÓCZI FERENCZ SÍREMLÉKÉNEK NAGY MINTÁJA A KASSAI DÓMBAN ; HOLLÓ BARNABÁS SZOBRÁSZ ÉS GYÖRGYI GÉZA MŰÉPÍTÉSZ MŰVE.

 

Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak 1906. október 29-én hazahozott hamvait a dóm altemplomában helyezték el. Az altemplom lejárata a templom északi oldalán található, szűk lépcső vezet le. A lépcsővel szemben három szarkofág: a középső II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Rákóczi József bronzkoporsóját rejti. A szarkofágokat Andreotti Anzelm, és Franz Graf Mikula (1861-1926), a bécsi Udvar korábbi szobrásza tervezte és faragta. wiki

 

 

 

JÖVŐBELÁTÁS. (1912. 37. 751,) Az 1839-iki országgyűlésen, midőn a Rendek az első komolyabb vasúti tervet tárgyalták, felszólalt Deák Ferencz, Zala vármegye követe, s a többi közt így szólt: «Én azt hiszem, hogy a Debrecen és Pest közti vonalra nézve alig van valaki a rendek között, ki velem együtt álomnak ne tartaná azt, hogy itt valaha vasút létezhessen." Nem tudott hinni abban sem, hogy meg lehessen teremtem a vasúti összeköttetést Bécs és Pest között.

Nagy Napóleon nem értette meg Fultont, de még mint Bonaparte tábornok, Egyiptomban járva, az ő agyában villant meg a hosszú évszázadokon át eltemetett gondolat, hogy újra meg kell alkotni II. Nekhó, a nagy fáraó régi vízi útját a Vörös-tenger és a Földközi-tenger közt: a szuezi csatornát. A múlt századév elején illette meg egy másik lángelme: Goethe prófétai érzését ugyanez a kérdés. Nyolcvanöt évvel azelőtt, hogy a Panama-csatorna közel áll végleges megvalósulásához, 1827. február 21-ikén, így szólt Goethe hű bizalmasához, Eckermannhoz: «De annyi mégis bizonyos, hogy ha úgy sikerülne egy átvágás (a Panama földszoros átvágása), hogy át lehetne kelni rajta a mexikói öbölből a Csendes Óceánra bármily nagy és bármennyire megterhelt hajón, kiszámíthatatlan eredmények származnának ebből az emberiség számára. A Panama-csatorna, midőn Lesseps terve által megvalósulásának első stádiumába jutott, a jövőnek fölöttébb nevezetes megérzését váltotta ki egy másik prófétából, Kossuth Lajosból. Az emberiség e nagy vívmányának jelentőségét mérlegelve, meglátta a fény mellett egy sötét árnyékoldalát is, és szólt, a miről kevesen gondolkoztak még akkor. Amiről a német császár másfél évtizeddel utóbb rémképeket festett: a sárga veszedelemről. A párisi Lanterne egyik szerkesztője 1888 novemberében meglátogatta Kossuthot. A nagy ember hosszasan fejtegette látogatója előtt Európának akkori szociális helyzetét, melyben kevés megnyugtatót talált. Ez alkalommal a legérdekesebb filozófiai és etnográfiai fejtegetésekbe is bocsátkozott, melyekből kiemelkedik az a véleménye, melyet a Panama-csatorna megalkotásáról formált. Bámulója, így szólt, minden nagy alkotásnak; de ez esetben nem zárkózhat el bizonyos aggodalmak elől, midőn azokra a következésekre gondol, melyeket az új világforgalmi út megnyitása maga után vonhat. A messze távolban már látja, hogy a kínaiak miként özönlik el Európát,

A megérzésnek utolérhetetlen fokán áll a lángelmék lángelméje: Dante, midőn a Pokol tizenhetedik énekében átéli a repülőgépen való szállás izgalmait. Ez a repülőgép a repülő sárkányhoz hasonlatos, Geryon nevű csodaszörny, melyet Virgil idéz fel a nyolcadik körből, hogy Dantéval a hetedik körből a nyolcadikba szállhassanak alá. Virgil elsőnek lép a sárkány nyakára, Dante követi, de félve megáll.

(Jókai: A jövő század regénye. 1872-1874. Pótlás G-től)

*

Lapunk mai számát a május 23-iki általános sztrájk miatt a rendesnél valamivel később kapják az olvasók, amiért szíves elnézésüket kérjük. (1912. 21. 421.)

 

 

 

 

Idézettség

mediakutato/cikk/2014_04_tel/04_sajto_es_foto_1880.pdf

A Vasárnapi Ujság, az Ország-Világ és a Magyar Salon egyaránt a középosztályt ...... Alapszakos és mesterszakos diplomamunkáját is fotótörténeti témában írta.

*

A szerző Tasnádi Kata, Elte Btk. A tanulmány több képet vett át a VÚ-ból. Vizsgált időszak 1880-as évek.

 

***

 

Lipták Dorotta: A Vasárnapi Újság, a „törzsökös magyar olvasó” újságja

In: epa Budapesti Negyed 1997/2-3.
 A családi lapok sorában legnagyobb tradícióval a Vasárnapi Újság rendelkezik. Fénykorát az 1867-es kiegyezést követő évtizedben éli, amikor „a sajtó és a közönség kölcsönösen nevelte egymást minálunk. Az újságok azt hitték: a házakba kell férkőzniük, és ez csak úgy lehetséges, ha az egész családnak adnak olvasmányt a nagymamától a hatesztendős Mariskáig. És megszületett az a hírlapfaj, amelyet egy szakember nemrég kíméletes szép szóval enciklopédikusnak nevezett. Vagyis „mindent ad, és fölöslegessé tesz minden egyéb nyomtatott papirost: könyvet, revüt, nótát, képes, divat, vicc-, sakk-, és gyermekújságot.”
A Vasárnapi Újság címlapja is eligazítást ad, kikhez kíván szólni. Az 1854-es lapalapítás óta a címlap csak egyszer alakult át 1876-ban, de a régi motívumokat továbbra is őrizte. Konstans elemként mindvégig középen trónol Hungária alakja, jobbjában az ország címerével, bal karját védelmezően kinyújtva lepillant a lába alatt elterülő egyesült magyar fővárosra. A baloldali mezőben szalmafedeles kunyhó felett gólyapár kelepel, és odabenn egy borozó gazda a lap olvasásába merül. Jobb oldalt, a galambdúcos házban, bodor pipafüst eregetése közben egy magyar nemes olvassa a lapot. Az oldalképek annyiban módosulnak, hogy az eddig magányosan olvasó alakok társat kapnak. A nő megjelenése egyértelműen a családi életre, a lap és a család közötti szoros kapcsolatra utal. A figurák azonban húsz év elteltével is alig változnak. A borozó gazdát lengő gatyába bújtatott magyar paraszt váltja fel, a magyar nemes megelégedett táblabíró képében olvassa fel az újságot asszonyának. Mindkét képet belengi a boldog Magyarország idillikus hangulata, melyről ironikusan jegyzi meg A Hét cikkírója, hogy talán már csak az itt szereplő táblabíró az egyetlen az országban, aki ilyen jól érzi magát. Míg azonban az első változat a népies romantika kellékeit vonultatja fel, addig mindez a századvég felé már az idejétmúlt népszínmű megelevenedő jelenetére emlékeztet.
A lap az enciklopédikus jelleget komolyan veszi, és ezt a műfajon belül megbízható színvonalon műveli. „Az újságnak országos tekintélye volt, e hasábokról választották a Petőfi Társaság tagjait, ide írták verseiket az akadémikusok.” Bepillantván az ezekben az évtizedekben megjelent évfolyamok tartalomjegyzékeibe, megállapíthatjuk, hogy minden számában közread természettudományos, történelmi, régészeti és néprajzi ismeretterjesztő írásokat, közéleti portrékat élet- és jellemrajz címen, útleírásokat, nemzetgazdasági tárgyú elmélkedéseket. Megismerteti olvasóit a kór jelentős eszmei áramlataival, egy időben előszeretettel közli a pozitivista filozófusok elméleteit, foglalkozik a darwinizmussal. Állandó szerzői közé tartozik a történész Thaly Kálmán, Fraknói Vilmos, Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor, Marczali Henrik és Márki Sándor. Irinyi Dániel 1867-ben párizsi leveleket küld az olvasóknak, Ugron Gábor az 1870-71. évi porosz-francia háborúról tudósít. Írásaival rendszeresen szerepel a nagy utazó Vámbéry Ármin, Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója, olyan irodalomkritikus, mint Beöthy Zsolt, vagy a természettudós Herman Ottó.
 A lap szépirodalmi része költeményt, elbeszélést, regényt és zsánerképet ad közre. 1877-ben, hosszú évekig tartó hallgatás után itt jelenteti meg új költeményeit Arany János, Vajda János verseinek jelentős részét a Vasárnapi Újság adja ki először. A regényírók fejedelme, Jókai házi szerzőnek számít, ugyancsak Mikszáth és Eötvös. Rajtuk kívül Csiky Gergely, Szász Károly, Bartók Lajos, Szabolcska Mihály, no meg sokan mások, a „középszerűek”, ami természetes is, hiszen a lapot hétről hétre meg kellett tölteni olvasnivalóval. A külföldi szerzők közül a legkedveltebbek Verne folytatásban megjelenő regényei. Állandó rovatainak témája az egyház és iskola, közintézetek és egyletek, irodalom és művészet, balesetek és elemi csapások, rejtvény, sakk és szerkesztőségi közölnivaló. (Csaknem valamennyi nyugatos, több művel, már a Nyugat megindulása előtt is publikált a hetilapban. Részletesebben a Nyugattal kapcsolatos sorozatunkban. G.)
A szerkezeti felépítés az idő múlásával nem nagyon változik, legfeljebb némi aránybeli, hangsúlybeli eltolódást érzékelhetünk. Az 1880-as és 1890-es évekre megszaporodnak a történeti jellegű cikkek, a nemzeti dicsőség jegyében fogant írások. Hasábjait egyre inkább eluralják az egykori szabadságharcosok és emigránsok. Olvashatunk Pusztaszerről, a magyar őshazáról, a Pálffy-huszárok két évszázados emlékünnepéről, a Zrínyiekről magyar díszben. A külföldről érkező témák is magyar vonatkozásúak, bemutat egy francia folyóiratot, amely március 15-ről emlékezik meg, és felidézi Napóleon alakját a nemzetekhez intézett kiáltványai kapcsán.
Mindez a természettudományos-ismeretterjesztő írások, aktuális társadalmi problémák elemzésének rovására megy. Általában jellemző, hogy kevesebb az elmélkedés, eszmefuttatás, több a karcolat, a tárca. Eltűnőben vannak a magyar ipar és kereskedelem helyzetét feltáró írások, e téma rövid hír formájában a vegyes rovatba szorul. A lapon belül egyre nő a szépirodalom súlya, átmenetileg gyarapszik a fordítások száma. Ez egészen 1884-ig tart, amikor is Magyarország csatlakozik a nemzetközi szerzői jogvédő egyezményhez, ami jelentősen csökkenti a külföldi lapokból való ollózást.
 Az állandóság legfőbb záloga a főszerkesztő személye. Nagy Miklós 38 és fél éven át szerkeszti a Vasárnapi Újság-ot. Volt valami szimbolikus abban, hogy a Reáltanoda utcai szerkesztői iroda leginkább egy vidéki paplakhoz hasonlított. Délutánonként Nagy Miklós a ferences barátok bazárjának hűvös vendéglőjében, a Holzwarth-féle kocsmában (a mai Kárpátia vendéglő helyén) szerkeszt, nem pedig egy tükrös kávéházban.   A 25. évfordulón, 1878-ban Nagy Miklós így fogalmazott: a lap feladata „a fölvilágosodás és józan haladás terjesztése úgy az ismeretekben és az ízlésben, mint a politikában és a közéletben, szelleme szabadelvű, független és nemzeties.” Szépirodalmi tartalom mellett erkölcsi kritériumokra is hangsúlyt helyez, mindezt az egyszerűség, a valósághűség és a megbízhatóság jegyében. Ez teszi a lapot „házibaráttá a magyar család tűzhelyénél.”
Egy biztos, a Vasárnapi Újság a század végére nem az ideges pesti családok lapja. Előfizetői leginkább a vidéki úri házak és a kálvinista paplakok lakói, a polgárosodó köznemesség és a városi értelmiség. A Vasárnapi Újság nyugodtan teszi a dolgát, állítja össze cikkeit és képeit, mondja el a hét eseményeit, nem szemelget, hanem objektív, egyszerű és értelmes. Töretlenül közvetíti a konzervatív és liberális, nemesi-népies értékeket egyaránt. Irodalmi ízlésvilágát tekintve ragaszkodik a Gyulai Pál vezette nép-nemzeti irányhoz. Mindehhez mérsékelt ellenzéki hang és magatartás párosul, mely sohasem éles, sohasem bántó.      Mikszáth így látja a századfordulón a Vasárnapi Újság sorsának alakulását: „Sáska módra támadtak mellette más szépirodalmi és képes lapok, de egy se bírt vele versenyezni, jönnek-mennek, az öreg „vasárnapi” úgy nézi ezt egykedvűen, mint egy vár a nagyfüstű gyárkéményeket. A füst eloszlik, a kémény ledől egy nap, de ő marad az ormon bántatlanul.” (VU.1905. 506-507.)
Csak a füst helyett az idő száll el felette.