Különös Kossuth-díjasok

2011. 02. 18. és 03. 15.

 

Tartalom

Bevezetés

 

A Kossuth-díj

Kossuth-díjas írók névsora

 

Méltatlanok

          Ismertek

          Ismeretlenek

 

Különösek

 

          2002-es, „Munkás, paraszt…” antológiában szereplők

         

          Aczél Tamás

          Benjámin László

          Kónya Lajos

          Kuczka Péter

          Méray Tibor

          Urbán Ernő

 

          Antológián kívüliek

 

          Bölöni György

          Darvas József

Dobozy Imre

Gergely Sándor

Háy Gyula

Sarkadi Imre

 

Függelék

          2011-es díjazottak

 

 

Bevezetés

 

Honlapom  h 10 – 1…3 jelű fejezeteiben azt mutattam be, hogy a diktatúra miképpen vonta uralma alá a szellemi életet. A következőkben a Kossuth-díj fonákságairól, a korai díjazottakról/-tól/ közlök szemelvényeket.

Az ötletet az Alexandra kiadó Kossuth-díjasok sorozata adta. A Munkás, paraszt, értelmiség…2002-es antológia a másik forrás. Betekinthetünk egy képtelen világba. 12 szerzőt mutatok be. Dobozy kivételével / ő 1959-es/ közös jellemzőjük, hogy 1948 - 56 között kapták a díjat.

Az Irányított irodalom megnevezést használtuk. Cs. Szabó László az államosításától a forradalomig született műveket Hódoltsági irodalom –nak nevezi. (Mundus Kiadó, 2008)

A kiválasztott 12 szerző neve alatti szöveg tartalma többnyire:

          életrajzi adatok

          művei, linkek, antikváriumi könyvek

          idézetek a művekből

          interjú; Illyés, Németh László idézet

          művei az Új Írásban, a repertórium alapján

 

 

 

A Kossuth-díj

 

 

Erdey-Grúz Tibor (1902–1976) fizikus, kémikus, politikus (1950, II. fokozat; 1956, m, II. fokozat)

 

Kossuth-díjas írók névsora

 

Az alábbi lista a Kossuth-díjjal kitüntetett írókat sorolja fel a díj 1948-as alapítása óta. A jelölt internetes forrás az összes díjazottakat tartalmazza, abból gyűjtöttem az írókat. A 12 kiválasztott szerző vastag /fett/ betűkkel. G.

Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth-díjasok_listája

Aczél Tamás (1921–1994) író, költő, szerkesztő (1949, m, II. fokozat)

Ágh István (1938) író, költő, műfordító (1992)

Balázs Béla (1884–1949) író, költő, filmesztéta (1949, II. fokozat)

Barabás Tibor (1911–1984) író (1954, II. fokozat)

Baranyi Ferenc (1937) költő, író, műfordító (2008)

Barta Lajos (1878–1964) író (1956, II. fokozat)

Bella István (1940–2006) költő, műfordító (2001)

Benedek Marcell (1885–1969) író, irodalomtörténész, műfordító (1963, II. fokozat)

Benjámin László (1915–1986) író, költő, politikus (1950, 1952; mindkettő II. fokozat)

Bertók László (1935) író, költő (2004)

Bölöni György (1882–1959) író, publicista (1955, I. fokozat)

Buda Ferenc (1936) költő, műfordító (2005)

Csanádi Imre (1920–1991) író, költő (1975, II. fokozat)

Csoóri Sándor (1930) író, költő (1990)

Csorba Győző (1916–1995) költő, műfordító (1985)

Csukás István (1936) író, költő (1999)

Darvas József (1912–1973) író, politikus (1956, I. fokozat; 1960, II. fokozat)

Déry Tibor (1894–1977) író, szerkesztő (1948, m, I. fokozat)

Dobos László (1930) író (1994)

Dobozy Imre (1917–1982) író, újságíró (1959, II. fokozat)

Eörsi István (1931–2005) író, költő, műfordító (2005)

Esterházy Péter (1950) író, publicista (1996)

Faludy György (1910–2006) író, költő, műfordító (1994)

Fodor András (1929–1997) író, költő, műfordító (1992)

Fodor József (1898–1973) író, költő, műfordító, újságíró (1957, II. fokozat)

Füst Milán (1888–1967) író, költő (1948, m, I. fokozat)

Gábor Andor (1884–1953) író, újságíró (1953, p, I. fokozat)

Galgóczi Erzsébet (1930–1989) író, politikus (1978)

Gáll István (1931–1982) író (1978)

Garai Gábor (1929–1987) költő, műfordító, kritikus (1965, II. fokozat)

Gáspár Margit (1905–1994) író, műfordító, színigazgató (1951, II. fokozat)

Gellért Oszkár (1886–1967) költő, író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Gergely Ágnes (1933) író, költő, műfordító (2000)

Gergely Sándor (1896–1966) író (1949, m, I. fokozat; 1956, II. fokozat)

Goda Gábor (1911–1996) író (1966, III. fokozat)

Görgey Gábor (1929) író, rendező (2006)

Görömbei András (1945) irodalomtörténész (2000)

Grendel Lajos (1948) író (1999)

Gyurkó László (1930–2007) író, publicista (1980)

Gyurkovics Tibor (1931–2008) író, költő, publicista (1994)

 Hámos György (1910–1976) író, forgatókönyvíró, lapszerkesztő (1951, II. fokozat)

Hamvas Béla (1897–1968) filozófus, író, műfordító (1990, p)

Határ Győző (1914–2006) író, költő, műfordító, építész, filozófus (1991)

Hatvany Lajos (1880–1961) irodalomtörténész, író, kritikus (1959, II. fokozat)

Háy Gyula (1900–1975) drámaíró, műfordító (1951, II. fokozat)

Heltai Jenő (1871–1957) író, költő (1957, I. fokozat)

Hernádi Gyula (1926–2005) író (1999)

Hidas Antal (1899–1980) író, műfordító (1962, II. fokozat)

Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész (1948, I. fokozat)

Hubay Miklós (1918) író, műfordító (1994)

Illés Béla (1895–1974) író (1950, I. fokozat; 1955, II. fokozat)

Illés Endre (1902–1986) író, kritikus, műfordító, könyvkiadó (1963, II. fokozat)

Illyés Gyula (1902˜–1983) író, költő (1948, 1953, 1970; mindhárom I. fokozat)

Janikovszky Éva (1926–2003) író (2003)

Jankovich Ferenc (1907–1971) író, költő (1956, II. fokozat)

Jékely Zoltán (1913–1982) költő, műfordító (1990, p)

Jókai Anna (1932) író (1994)

József Attila (1905–1937) költő (1948, p)

Juhász Ferenc (1928) költő, lapszerkesztő (1951, II. fokozat; 1973, I. fokozat)

Kányádi Sándor (1929) író, költő, műfordító (1993)

Kardos László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus, műfordító (1953, II. fokozat)

Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus (1956, III. fokozat)

Karinthy Ferenc (1921–1992) író (1955, III. fokozat)

Kárpáti Aurél (1884–1963) író, kritikus (1960, II. fokozat)

Kassák Lajos (1887–1967) író, költő, festő, lapszerkesztő (1965, I. fokozat)

Kertész Ákos (1932) író, dramaturg (2008)

Kertész Imre (1929) író, műfordító (1997)

Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész (1955, III. fokozat)

Kodolányi János (1899–1969) író (1990, p)

Konrád György (1933) író, szociológus, kiadói szerkesztő (1990)

Kónya Lajos (1914–1972) költő, író (1950, 1953; mindkettő II. fokozat)

Kovács András Ferenc (1959) költő, műfordító (2010)

Kuczka Péter (1923–1999) költő, műfordító (1954, III. fokozat)

Lakatos István (1927–2002) író, költő, műfordító (1995)

Lászlóffy Aladár (1937–2009) költő, író, műfordító (1998)

Lator László (1927) költő, műfordító, esszéíró (1995)

Lázár Ervin (1936–2006) író (1996)

Lengyel József (1896–1975) író, költő (1963, II. fokozat)

Lengyel Péter (1939) író (2010)

Mándy Iván (1918–1995) író (1988)

Márai Sándor (1900–1989) író, költő (1990, p)

Marsall László (1933) költő, műfordító (2002)

Méhes György (1916–2007) író (2002)

Méray Tibor (1924) író, újságíró (1953, II. fokozat)

Mesterházi Lajos (1916–1979) író (1962, II. fokozat)

Mészöly Miklós (1921–2001) író (1990)

Moldova György (1934) író (1983)

Nádas Péter (1942)

Nagy Gáspár (1949–2007) költő, író (1992)

Nagy Lajos (1883–1954) író (1948, I. fokozat)

Nagy László (1925–1978) költő, műfordító (1966, III. fokozat)

Nagy Sándor (1922–1990) író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) költő, esszéíró, műfordító (1983)

Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat)

Oravecz Imre (1943) költő, műfordító (2003)

Orbán Ottó (1936–2002) költő, író, műfordító (1992)

Ottlik Géza (1912–1990) író, műfordító (1985)

Örkény István (1912–1979) író (1973, II. fokozat)

Parti Nagy Lajos (1953) író (2007)

Páskándi Géza (1933–1995) író, költő (1993)

Petri György (1943–2000) költő, műfordító (1996)

Pilinszky János (1921–1981) költő (1980)

Rába György (1924–2011) író, költő, műfordító (2008)

Rákos Sándor (1921–1999) költő, műfordító (1998)

Rakovszky Zsuzsa (1950) író, költő, műfordító (2010)

Révai József (1898–1959) publicista, irodalomtörténész, politikus (1949, I. fokozat)

Rideg Sándor (1903–1966) író (1954, II. fokozat)

Sándor Iván (1930) író, kritikus (2005)

Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró (1953, II. fokozat)

Sánta Ferenc (1927–2008) író (1973, II. fokozat)

Sarkadi Imre (1921–1961) író (1955, III. fokozat)

Schmidt Egon (1931) író (2009)

Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író (1949, I. fokozat)

Sík Sándor (1889–1963) költő, író, pedagógus, piarista szerzetes (1948, II. fokozat)

Simon István (1926–1975) költő (1955, III. fokozat)

Sinka István (1897–1969) költő, író (1990, p)

Somlyó György (1920–2006) költő, író, műfordító (1997)

Somogyi Imre (1902–1947) író, kertész, népnevelő (1948, p, m, II. fokozat)

Sőtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész (1954, II. fokozat)

Sütő András (1927–2006) író (1992)

Szabó László, Cs. (1905–1984) író (1990, p)

Szabó Lőrinc (1900–1957) költő, műfordító (1957, II. fokozat)

Szabó Magda (1917–2007) író (1978)

Szabó Pál (1893–1970) író (1951, 1954; mindkettő I. fokozat)

Száraz György (1930–1987) író (1985)

Székely Magda (1936–2007) költő, műfordító, kiadói szerkesztő (2005)

Szentkuthy Miklós (1908–1988) író, műfordító, pedagógus (1988)

Szilágyi István (1938) író (2001)

Takács Zsuzsa (1938) költő (2007)

Takáts Gyula (1911–2008) író, költő, műfordító (1991)

Tamási Áron (1897–1966) író (1954, II. fokozat)

Tandori Dezső (1938) író, költő, műfordító (1998)

Tatay Sándor (1910–1991) író (1991)

Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író (1949, m, I. fokozat)

Tőzsér Árpád (1935) költő, kritikus, műfordító (2004)

Urbán Ernő (1918–1974) író, újságíró (1952, II. fokozat)

Utassy József (1941–2010) költő (2008)

Váci Mihály (1924–1970) költő, politikus (1965, II. fokozat)

Várady Szabolcs (1943) író, költő, műfordító (2009)

Varga Domokos (1922–2002) író, újságíró (2002)

Vas István (1910–1991) író, költő, műfordító (1962, II. fokozat; 1985)

Veres Péter (1897–1970) író, politikus (1950, I. fokozat; 1952, II. fokozat)

Vészi Endre (1916–1987) író, költő (1978)

Weöres Sándor (1913–1989) költő, műfordító (1970, II. fokozat)

Závada Pál (1954) író, szociográfus (2005)

Zelk Zoltán (1906–1981) költő (1949, m; 1954; mindkettő II. fokozat)

 

 

 

 

Akik háromszor kapták meg:

Fischer Annie zongoraművésznő,

Kodály Zoltán zeneszerző

Illyés Gyula író, költő,

Keleti Márton filmrendező,

Nádasdy Kálmán rendező,

Bán Frigyes filmrendező,

Fábri Zoltán filmrendező.

 

 

Korai díjazottak

1948 – 1960 között, a válogatásomban olvasható 12 írón kívül, kaptak még:

Balázs Béla (1884–1949) író, költő, filmesztéta (1949, II. fokozat)

Barabás Tibor (1911–1984) író (1954, II. fokozat)

Barta Lajos (1878–1964) író (1956, II. fokozat)

Déry Tibor (1894–1977) író, szerkesztő (1948, m, I. fokozat)

Fodor József (1898–1973) író, költő, műfordító, újságíró (1957, II. fokozat)

Füst Milán (1888–1967) író, költő (1948, m, I. fokozat)

Gábor Andor (1884–1953) író, újságíró (1953, p, I. fokozat)

Gáspár Margit (1905–1994) író, műfordító, színigazgató (1951, II. fokozat)

Gellért Oszkár (1886–1967) költő, író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Hámos György (1910–1976) író, forgatókönyvíró, lapszerkesztő (1951, II. fokozat)

Hatvany Lajos (1880–1961) irodalomtörténész, író, kritikus (1959, II. fokozat)

 Heltai Jenő (1871–1957) író, költő (1957, I. fokozat)

Hidas Antal (1899–1980) író, műfordító (1962, II. fokozat)

Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész (1948, I. fokozat)

Illés Béla (1895–1974) író (1950, I. fokozat; 1955, II. fokozat)

Illyés Gyula (1902˜–1983) író, költő (1948, 1953, 1970; mindhárom I. fokozat)

Jankovich Ferenc (1907–1971) író, költő (1956, II. fokozat)

József Attila (1905–1937) költő (1948, p)

Juhász Ferenc (1928) költő, lapszerkesztő (1951, II. fokozat; 1973, I. fokozat)

Kardos László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus, műfordító (1953, II. fokozat)

Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus (1956, III. fokozat)

Karinthy Ferenc (1921–1992) író (1955, III. fokozat)

Kárpáti Aurél (1884–1963) író, kritikus (1960, II. fokozat)

Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész (1955, III. fokozat)

Nagy Lajos (1883–1954) író (1948, I. fokozat)

Nagy Sándor (1922–1990) író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat)

Rideg Sándor (1903–1966) író (1954, II. fokozat)

Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró (1953, II. fokozat)

Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író (1949, I. fokozat)

Sík Sándor (1889–1963) költő, író, pedagógus, piarista szerzetes (1948, II. fokozat)

Simon István (1926–1975) költő (1955, III. fokozat)

Somogyi Imre (1902–1947) író, kertész, népnevelő (1948, p, m, II. fokozat)

Sőtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész (1954, II. fokozat)

Szabó Lőrinc (1900–1957) költő, műfordító (1957, II. fokozat)

Szabó Pál (1893–1970) író (1951, 1954; mindkettő I. fokozat)

Tamási Áron (1897–1966) író (1954, II. fokozat)

Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író (1949, m, I. fokozat)

Veres Péter (1897–1970) író, politikus (1950, I. fokozat; 1952, II. fokozat)

Zelk Zoltán (1906–1981) költő (1949, m; 1954; mindkettő II. fokozat)

 

 

Németh László a díjról

 

 

Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat)

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/.

Illés Endrének, 1963. 03. 21…olvastam, hogy megkaptad végre a Kossuth-díjat…Nekem annak idején igazi fekete nap volt, amelyen el kellett fogadnom; azóta sem sok hasznom volt belőle; ami a plakátokon és borítókon megtiszteltetésnek van szánva, az én környezetemben csúfolódássá válik…

Sipka Sándornénak, 1957. 03. 16. Kedves Rózsa! Ezt a levelet a gimnázium igazgatójához kellett volna intéznem…magát kérem, hogy legyen heroldom és közvetítse üzenetemet.

Az újságokból bizonyára értesült, hogy mint új Kossuth-díjas, ötvenezer forinthoz jutottam…azt gondoltam, hogy a Kossuth-díjam egész összegét annak a városnak* juttatom vissza, amely üldöztetésem idején szeretett, teljes oltalmat nyújtott…A pénz felhasználását végső soron a tanári kar belátására bízom – csak egyet kötök ki, hogy legalább 30 – 40 %-át az ifjúsági könyvtár gyarapítására kell fordítani…

                                                                                           *Hódmezővásárhely

 

 

                                                 *  *  *

 

Az ötletadó

 

Alexandra Kiadó

Kossuth-díjas írók sorozat

A Kossuth-díj a legmagasabb rangú állami elismerés Magyarországon. Az 1848-as szabadságharc századik évfordulóján, 1948-ban adták először, s odaítélése ma is jelentős szellemi és kultúrpolitikai esemény.
A sorozat kiadása nem csupán hiányt pótló, egyedi szemléletű könyvszakmai nagyvállalkozás, hanem kortörténeti dokumentumok gyűjteménye is. A sorozat az egy író egy könyv alapelvét követi. Azok az alkotók, akiknek lezárt életműve szakmailag nem igazolta a magas díj odaítélését, egy-egy kötetben összevontan kapnak helyet.
Az Alexandra Kiadó exkluzív sorozata 2002 könyvhetétől folyamatosan jelenik meg.

Alexandra Kiadó hírdetéséből:

Kossuth-díjas írók sorozat. Sarkadi Imre.

A sorozat további kötetei

Gyurkó László, Fejes Endre, Hernádi Gyula, Somlyó György, Szakonyi Károly, Sánta Ferenc

Rákos Sándor, Karinthy Ferenc, Sütő András

 

Könyv is jelent meg a díjazottakról:

 

Kossuth -, Állami és Széchenyi - díjasok 1948 - 2008 - I-II. kötet - Könyv

Gyuricza Péter, Móritz Rita, Szalay Antal

Hatvan évvel ezelőtt, 1948. március 15-én (az 1848-as forradalom centenáriumán) vehette át Mekis József, a Salgótarjáni Acélgyár munkásigazgatója Tildy Zoltán köztársasági elnöktől az első Kossuth-díjat. Ezt követte több mint másfél ezer kitüntetés-átadás és ugyanennyi az 1963-tól 1990-ig létező Állami Díj és az azt felváltó Széchenyi-díj keretén belül. Korábban a negyven- és ötvenéves évforduló alkalmából jelent meg hasonló kiadvány. Ezúttal a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó szerkesztői két kötetbe gyűjtötték az összesen 2536 (egyet 1952-ben megvontak) díjazott személy (a szocialista brigádtagokkal együtt majdnem háromezer a díjazottak száma) adatait. A kiadványt kimutatások, statisztikák, valamint az elismerésben részesültek díjak szerint csoportosított névmutatója zárja.

 

 

 

Méltatlanok

 

 

       Ismertek

 

 

 

Losonczi Pál, 1956.

Az Elnöki Tanács elnöke 1967 – 1987 között

Gerő Ernő, 1949.

Magyar Rádió - 1956. október 8 óra: …huligánok Budapest utcáin…/hallottam a beszédet, akkor értünk vissza a tüntetésről a kollégiumba G./

Nemes Dezső, 1954,

1961 és 1965 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára

Révai József, 1954.

A „moszkoviták” egyikeként Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály mellett az ún. „négyes fogat” tagja

Andics Erzsébet, 1949  

Politikus, történész, aki meggyőződéses kommunistaként több, mint húsz évig élt Moszkvában.

 

 

Ismeretlenek

 

Ezeknek a szakmáknak a képviselői 1948-50-ben Kossuth díjat kaptak

Egy szakterületen általában többen kapták meg a díjat.

vájár, fővájár, aknász, fúrómester, robbantómester, frontmester, gépmunkás,

földműves, állattenyésztő, fejő gulyás, traktoros, gépállomás igazgató,

fonónő, selyemszövő, textilmunkás,

esztergályos, vasesztergályos,  lakatos, gyalus, csőhajlító, villamos-hegesztő, kőműves, habarcs-terítő, asztalos, vasbeton-szerelő, kovács

olvasztár, öntő, acélöntő, elő-hengerész, magkészítő,  égető*,

csoportvezető, brigádvezető, művezető, főművezető,

főgépész, kazánfűtő, mozdony-fűtő, mozdony-vezető,

nyomdász, vonalmester**, kábelmester, vegyipari szakmunkás, műszerész, optikai műszertervező, kertész, szabó

*kemence-kezelő- égető

**telefonhálózat felügyelő

 

 

 

Különösek

 

 

       2002-es antológiában szereplők

 

 

Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956

 

Korona, 2002, 445 oldal

            

                                      *  *  *

 

Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat internetes archívumából származik

"Amit mi mondunk, az a te szavad"

Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956

"Sok új ház, mint kislányok sora: / piros kendő, habfehér ruha: / s ha felgyúlnak esti villanyok / rajtuk arany-koszorú ragyog." Legelső nyilvános irodalomértelmezői szereplésem és sikerélményem ezekhez a sorokhoz fűződik. Az óvodában versolvasás volt, és egyedül én tudtam elmagyarázni, hogyan is lehet a házakat a kislányokhoz hasonlítani, mit jelent ebben a képben a piros, a fehér meg az arany, a kendő, a ruha meg a koszorú. Lapozgattam ezt a kötetet, és egyszer csak, ahogy megláttam ezt a Weöres Sándor-verset, eszembe jutott ez az eset. Nagyon izgultam akkor, emlékszem. A vers címét (Épül az ország) és a második versszakát ("Országszerte sok új gyár dörög, / mint száz legény-csizma dübörög, / tág világba, jövendőbe lép. / Buzgón épít jobb hazát a nép."), viszont teljesen elfelejtettem, s az is újdonságként ért, mennyire hagyományos nemi-társadalmi modellt közvetít: piros-fehér-arany, békés kislányok otthon, dörgő-dübörgő, csizmás legények a munkában. A kettőből összeáll a nép, a jövendő meg az építés. L. Simon László a kötet utószavában elmondja, gyermekversekből is válogatott (forrása az 1954-es Óvodások verseskönyve volt), "jelezve azt, hogy már óvodás korban megkezdődött az ideológiai nevelés"…

A Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! nyolcvan négy szerző 1945 és 1956 között írt politikai-udvari agitatív költeményeit tartalmazza, tizenkét fejezetbe rendezve. A szerzők között vannak ismert költők, prózaírók, műfordítók

Benjámin László, Csoóri Sándor, Devecseri Gábor, Eörsi István, Fazekas Anna, Hajnal Anna, Juhász Ferenc, Kuczka Péter, Lányi Sarolta, Nagy László, Simon István, Somlyó György, Vészi Endre, Zelk Zoltán),

más műfajból ismerős szerzők (Ancsel Éva, Bóka László, Gellért Oszkár, Komjáthy István), és

mára feledésbe merült, úgy tűnik, kifejezetten erre a műfajra szakosodott versgyártók

Aczél Tamás, Hegedüs Zoltán, Kónya Lajos, Lukács Imre, Szüdi György…

az ötödik fejezetben találhatók a Sztálin-himnuszok, a hatodikban a Sztálint gyászoló művek, a hetedik fejezet a Rákosiról éneklő költeményeket sorakoztatja fel ….

egy idő után a szövegek már nem adnak új információt, sem tartalmi, sem poétikai tekintetben: a témák változnak, de az attitűd és a poétikai megoldások nem. nem sikerül kiküszöbölni az egyhangúságot… sokszor nevetségesek, ijesztőek a szövegek… olvashatunk primitív, frázisos, zavaros gondolatmeneteket…

Menyhért Anna

                                    *  *  *

Agitatív antológiakötetünk az 1945-1956-ig terjedő történelmi korszak "gyöngyszemeiből" válogat. A nyolcvannégy szerző közt találjuk Aczél Tamást, Ancsel Évát, Benjámin Lászlót, Csanádi Imrét, Cseres Tibort, Csoóri Sándort, Devecseri Gábort, Eörsi Istvánt, Fodor Józsefet, Gellért Oszkárt, Hajnal Annát, Hegedűs Gézát, Illyés Gyulát, Juhász Ferencet, Károlyi Amyt, Nagy Lászlót, Somlyó Györgyöt, Szécsi Margitot, Vészi Endrét, Weöres Sándort, Zelk Zoltánt../Fülszöveg/

 

Alföldy Jenő: A magyar líra messziről

Cs. Szabó László: Hódoltsági irodalom – Az irodalom államosításától a forradalomig (Mundus Kiadó, 2008)

….Nem ismert kíméletet a „hódoltsági irodalom” sikerembereinek bírálatában. Elszomorított, amikor kedves íróim nevét is a sötét erők kiszolgálói között olvastam. Csé persze nem tudhatta, hogy az ötvenes évek első felében általa sokszor kárhoztatott Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Méray Tibor, Benjámin László, Nagy László vagy éppenséggel Csoóri Sándor már az ötvenes évek közepére a magyar irodalom legjavához nő fel, politikai tetteivel és emberi magatartásával épp úgy, mint műveivel. Devecseri Gábor, Hubay Miklós vagy Somlyó György nevét sem a Rákosi-korszakban írt propagandaművei és újságcikkei őrzik meg az utókornak…A forradalomban még a legtöbbször kárhoztatott Kónya Lajos és Kuczka Péter is leszámolt magában romlandó műveivel…

www.kortarsonline.hu/1006/alfoldy

 

 

 

Aczél Tamás

 

Aczél Tamás - Wikipédia

Aczél Tamás (Budapest, 1921. december 16. – Boston, 1994. április 18.) Kossuth- és Sztálin díjas magyar író, újságíró, magyar–angol szakos tanár. ...

Élete - Művei - Hivatkozások - Külső hivatkozások

hu.wikipedia.org/wiki/Aczél_Tamás

Korai kötete:  Aczél Tamás: Éberség, hűség. Versek Hungária Könyvkiadó 1948

Későbbi munkája: Aczél Tamás: A vadászat.  Európa, 1994

 

 

Versek

 

Aczél Tamás: A vulkán tetején

 

Kétszázan – nők és férfiak,

vegyesen,

állunk a foszló fák alatt

a Széchenyi hegyen,

hátunk mögött négyemeletes

luxus szálloda – ide küldte heréit pihenni

a burzsoázia.

 

Az pihent itt, aki soha

nem dolgozott,

a tétlenségbe bele fáradt

dologtalanok,

sétáltak az erdőkben, figyelték

a sóhajtó eget –

lábuk alatt köhögve, kalapálva

fújtattak a tömegek…

 

…ma már a győztes

nép vert benne tanyát,

s hogy tudja dolgát, itt szervezték meg

a két éves pártiskolát.

Most már nem vulkán ez a hegy,

jó biztos alap,

hol kommunista káderek tanulják

végezni feladatukat –

 

…Elvtársak, munkára! Emeljük

ragyogó magasba hazánk –

adjon szívünknek erőt s karunknak

hatalmat az Októberi láng.

                              Csillag, 1950. 2.

 

 

 

A 2002-es antológiában:

 

Az első szóról

Enyingi járás

Honvédeskű

A néppel és a Párttal

Magasból

Mérleg

Sem az ima, sem a fegyver

Sztálin

 

 

Aczél: Sztálin

 

...Vigyék a kommunisták

az egész földön széjjel,

hogy győznünk nem lehet, csak

Sztálin kemény nevével.

Csak Sztálinnal s a Párttal,

a Párttal és a néppel...

 

 

 

 

1955, 1956. május 1-jén előtte vonultunk fel. 1957-re csak az emelvény maradt, Kádárral. G.

 

                                                         *  *  *

A könyv címe:

Felszabadítónk Sztálin

A könyvhöz kapcsolódó név/nevek:

Aczél Tamás  (Szerző)

Asztalos Sándor  (Szerző)

Benjámin László  (Szerző)

Bihari Sándor  (Szerző)

Darázs Endre  (Szerző)

Szépirodalmi Könyvkiadó

Budapest

1953

Fülszöveg: Sztálin elvtársnak köszönhetjük a Magyar Nemzeti Függetlenséget, a Magyar Népszabadságot, Sztálin elvtárs segítsége, tanítása tette lehetővé a magyar dolgozó nép számára, hogy megdöntse…Sztálin elvtárs neve, műve, tanítása örök időkre összeforrt népünk történelmével…

                              *  *  *

Aczél Tamás – Méray Tibor: Tisztító vihar, Noran, 2006

 

Könyvünket több mint harminc esztendeje írtuk - ekkora távlatból nyilván volna csiszolni való mondat. Az események szereplőiről akkor megformált véleményünk egyik-másik esetben árnyaltabbá, kedvezőbbé vagy kedvezőtlenebbé válhatott Azoknak, akikről szólunk, többsége ma már nem is él.Nem kívánunk változtatni az eredeti szövegen: e kiadás jelentősége a mi szemünkben - és talán nemcsak a miénkben - nem utolsó sorban abban van, hogy ez a Magyarországon három évtizeden át tiltott - betiltott, kitiltott - munka most változtatás nélkül megjelenhet. De ez nem menthet fel minket az alól, hogy ne kérjük az olvasók megértését harminc év előtti önmagunk - hangunk, lázunk, gyengéink, elfogultságaink - irányában. Tekintsék munkánkat annak, aminek szántuk: frissiben papírra vetett írói naplónak, töredékes emlékiratnak, vagy - ahogyan a könyv alcímében már annakidején jeleztük - adaléknak egy korszak történetéhez. (A szerzők)

 

Nincs címszó Aczélról az Új Írásban

 

 

 

 

Benjámin László

 

 

Benjámin László (1915–1986) író, költő, politikus (1950, 1952; mindkettő II. fokozat)

 

1949 után - azonosulva a kor politikájával – egy ideig pártos, elkötelezett műveket írt. Írói munkásságának elismerését jelzi a Baumgartner-díj, a SZOT-, a Kossuth-, és a József Attila- díj.

 

 

 

 

Benjámin László összegyűjtött versek, Magvető, 1982.

 

 A 2002-es antológia 1982-es kötetéből – ami a Szabó Ervin Könyvtárból kivehető - két versét vette fel. Alább *-gal jelölve. A többit a költő nem tartotta maradandónak. G.

 

 

A 2002-es antológiában:

Ha Rákosi szól

Három zászló

Lenin*

Márciusi ifjak*

Minden nap győzelem

A nép kiált velem

Vörös Hadsereg

 

 

BENJÁMIN LÁSZLÓ

HA RÁKOSI SZÓL

(Az én vezérem bensőmből vezérel
- József Attila)

Boldog a katona, akit
nagy eszme fűt, igazi cél lelkesít
s szíve köti a hadhoz, nem a kényszer!
Szabad harcos - követem Rákosit -
-a végső győzelemre ő vezérel.
Engem a külváros nevelt.
Korán letört, korán szájamra vert
a kizsákmányolók ezer tilalma,
de szívemben jó termőföldre lelt
a munkásosztály szétszórt forradalma.
Nem sajnáltam volna a vért,
kész voltam én elesni népemért,
a zsarnokság ellen fölkelni bátran --
-hiába mind, szerencse nem kísért
és lettem én is, mint a nép, apátlan.
Hamis eszmék, hazug szavak
sűrűjében botlottam, mint a vak,
mozgattak kis kufárok, ál-vezérek,
amíg csalódás, szégyen és harag
el nem borított, mint a fát a kéreg.
Szívemig kemény kérgen át
jutott, aki jutott: néhány barát
és ott kapott helyet a drága lány is,
de puszta, fagyos éveimen át
mint éhes farkas, kísért a magány is.
A barátság, a szerelem,
a magány se feledtette velem,
hogy népem igazát kell megkeresnem --
mégis apátlan és testvértelen
csavarogtam a szétlőtt Budapesten.
lgy botladoztam… Mégse hidd,
hogy vakságom farkasverembe vitt --
-költő vagyok, nem utolsó a sorban:
méltó, hogy az igazak tetteit
a világ színe előtt felsoroljam.
Mert én is odatartozom,
közéjük, kik százféle utakon
indultak, mégis egy seregbe gyűltek
s a felszabadító forradalom
vörös zászlói alatt egyesültek.
Mint katonák arcvonalon,
úgy megy rohamra mindegyik dalom,
ha Rákosi szól, ha fegyverbe szólít!
Könnyű a dolgom, csak kihallgatom:
a szív hogyan dobogja indulóit.
Csalódás, gáncs többé nem ér,
igaz ember vezet, igaz vezér;
nem ő - bensőm parancsol, hogy kövessem
s legyek mögötte, amíg fűt a vér,
a világok közt dúló ütközetben!

*

A békét védte Kis Kovács János,
Amikor ezer forintért Békekölcsönt jegyzett,
S hogy e kölcsönt mint kapta vissza,
Arról számol be e néhány jegyzet.
Ezer forintja százszor megfiadzott,
Hidak születtek, traktorok, gépek!
Kis Kovács János büszkén vallja:
Kölcsöne révén szebb lett az élet!

(Ismeretlen szerző; forrás: Élet és Tudomány 1951/39. szám)

 

 

 

 

Benjámin László


LENIN


Mohos szakállú, vén orosz parasztok arcán,
pufók kölykök ferde szemén feledte mosolyát;
a komoly nőkre a hős férfiak harcát
bízta, hogy ők vigyék, folytassák tovább.
Szíve, elméje csak minket őrzött, az osztályt;
és szabadítóját őrzi a nép: Lenint.
A munkásság: Lenin. Lenin: a munkásosztály.
Egyek barátaink és ellenségeink.
Görög hegyek közt tankcsapda, sziklamellvéd,
az ukrán földeken hullámzó rozsvetés,
Madrid pincéiben elásott, drága jelkép,
a Ganzban öntudat, növekvő termelés.
Rosztovban iskola, énekszó, gyermekotthon;
Nankingban agyúszó viszi az ő nevét,
ki győzni hívta a munkást és a parasztot
és karddal szegte meg a népek kenyerét.
Gyűrűzik az idő; a most még bőven ömlő
vért és könnyet lemossa arcáról a világ
és kibomlik jövőnk, mint duzzadt, édes emlő;
és ringatja a föld kétmilliárd fiát.

*



piacutca.blogspot.com/p/kommunizmus-kolteszete.html

 

                                                          *  *  *

Tűzzel, késsel kötete. 1951.

 

          Tartalom


Tűzzel, késsel
Mindennap győzelem
Vörös Hadsereg
Ózdi kohók
Ha Rákosi szól
A nép kiált velem
Nyolcszázmillió
Halhatatlan szabadság
Április
Ötéves terv
Idegen föld
Kitűzik a zászlót
Az eladott fiú
Öregek
Sértődött ifjú
Országúti jegyzet Sztálinvárosról
A szovjet írókhoz
Röpcédulák
Szovjet föld, szovjet ember
Petőfi Grúziában
Számadás

                        moly.hu/konyvek/benjamin-laszlo-tuzzel-kessel

 

 

Benjamint a hálón

 

NEM ADHATSZ TÖBBET

Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
Bátran légy tenmagad, míg valahol tanyát lel
a hústól és velőtől megszabadult halálfej,
s a jajszót, a parancsot, a színt, a dallamot
többé nem közvetítik a síró huzalok.
Elég szégyenre-kínra, hogy magadat kihordod,
mi történjék veled? – az már nem a te dolgod.
Ha itt az ideje, a sűrűből kibukkan
a végső látomás, a dörzsölt politikus kan,
Allah kinyújtott karja, a császár jó híve,
nem véti el soha, kit kell ledöfnie.
Megemlegesse minden, hogy hajdan Lilla volt –
kecsét és kellemét és báját buzgón dalold,
meg is sirat talán a szép Vajda Juliska,
hites ágyába bújván – s mehetsz a francba, Miska.
Félszeg, gyötrött alak, javító szenvedély
magát-pusztító lángja, szigor, komoly kedély –
„Nem volt közénk való!” – az optimista nemzet
leköpi tisztelettel Kölcsey Szent Ferencet.
Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt,
s aztán már senki gondja, ha „jobb részed kihalt”.
Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket.
És tűrd, hogy rád szegezzék dermesztő önfegyelmed.
Kérő gyermek-mosoly, osztódó képzetek
sövénye tartaná fel a masszív végzetet?
Megraktad a szerelvényt szétszabdalt életeddel,
s Pista-e, vagy Attila? - világ árvája ment el.
Leteszel ám te is balsorsot és szerencsét,
fölösleges batyud lesz erő, szándék, tehetség,
s ha végképp szétzilált is közöny, kétség, ököl,
megold és összefoglal a türelmes gödör.
Akárhogy hízelegnek, akárhogy követelnek,
ne ítélkezz fölöttük, ne kérj tőlük kegyelmet.
Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran – de hogyha félsz, hát félve – légy tenmagad.
Végezzék el magukban: elvetnek? elfogadnak?
Amit majd a halálnak – többet nekik sem adhatsz

 

 

mila60.blogspot.com/2006/.../benjmin

 

 

Benjámin László : Ahogy eljátszik . .

 

Nevetséges, de nem nevettető,

ahogy eljátszik velünk az idő:

ahogy odaad, ahogy visszavesz,

ahogy kicselez, ahogy kicserez,

ahogy elkever, ahogy felfedez,

ahogy élre tesz, ahogy félre tesz

ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,

ahogy életre kelt, ahogy megöl,

ahogy megtalál, ahogy elveszít,

ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,

ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,

ahogy kinevet, ahogy betemet

ahogy naponta újra hiteget.

                                                           

aranyosfodorka.blogspot.com/.../benjamin-laszlo-vers

 

V. Dezső verstárából:

Benjámin László: Köznapi dolgok igézete

Még azt se mondtam el, milyen csodás
nagy éjszakán az ezüst zuhogás,
a hangtalan föld határaira
lezúduló csillag-Niagara.

Még sose mondtam el a színeket,
szürkébe foglalt hétszín íveket,
fehér havat a zöld fenyőgallyon,
piros kendőt a fekete hajon.

Még sohase soroltam el az ízek
mindegyikét; húzó fanyart az ínynek;
maró sósat; viasz-sejtekbe szűrt
viráglevet; hánytató keserűt.

Nem mondtam el az évszakok futását,
hogy mily kápráztató a zúzmarás ág,
jázminvirág a tavaszt illatozza
és napernyőjét kinyitja a bodza.

Nem mondtam el megannyi búját-mézét
az életnek, mit kuporgat öt érzék
s a szív mélyében születő zenét -
a köznapi dolgok igézetét.

Köznapok – csupa izgató magánügy:
Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty,
vihar bőgése – minden ámulásom
az életen csügg, nem az elmúláson.

Ki a világgal váltam vala eggyé,
kívánkozom – s nem engednek közüggyé
önvádak, fagypontig süllyedt viták,
szidalmak, s görcsös ars poeticák.

Hogy osztanám a földnek és egeknek
sok apró kincseit az embereknek...
Minden élet: szolgálat. Ez becses még -
törvényem, sorsommal kötött egyezség.

Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,
s nem boldogabb, csak lettem tőle gyávább,
s maszattá rondult ujjamon a hímpor.
Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.

Adj, élet, munkás férfikort, öregkort,
s erőt, annyit: Ha mennem illik egykor,
még síremlékem is magam faragjam!
S ne menjek úgy, hogy lelkemmel haragban.

 

Aki legdrágább, aki legszebb – Százhúsz vers a szerelemről, Benjámin: Két évtized (282-283. oldal) Kossuth Könyvkiadó, 1982

 

Benjámin László: Kis magyar antológia, Irodalmi karikatúrák Magvető, 1966

 

 

Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968

Benjáminnal Molnár Zoltán beszélgetett. A szövegben nem találtam vonalas részletet. G.

 

                                                      *  *  *

 

Bertha Bulcsú: Délutáni beszélgetések

Digitális Irodalmi Akadémia  © Petőfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2011

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?.

       

…Megyek Benjáminhoz, és halkan mormolok egy régi verset…

      Illene pontosan érkeznem, mert csak olvasója vagyok. Valamikor kívülről tudtam a Tavasz Magyarországon-t és a Számadás-t. A sarkon felvillan egy Wartburg lámpája. Csak egy pillanatra, mintha pislantana. Odamegyek, kinyílik az ajtaja.

   – Ha magán kocsi is megfelel… – hallatszik bentről…

Egyszerre hitt a szocializmusban és a költészet világot jobbító hatásában. Nagy dolog ez, nehéz évtizedeken át hinni. Sokan abbahagyták, disszidáltak, kiábrándultak, vagy fáradtan hazudtak maguknak. Benjámin ma is hisz a szocializmusban... az ötvenes évek elején kétszer megkapta a Kossuth-díjat….. Benjámin munkásember volt, kötszövő, nyomdász, vasas…

    …találkoztunk két hete. Véletlenül a minisztériumban. Panaszkodott. Meghívták valamelyik testvéri országba, aztán nem fogadták. Ült az idegen szállodában, és kekszet evett. Várt, és csak nagyon lassan javult a helyzete…

…Nagy kérdés volt 55–56-ban, hogyan lehet megmaradni szocialistának. Ezen a téren évekig próbáltam, kerestem a választ. Versekben is gondolkodva… Azt hiszem, sikerült megtalálni a választ. Nézd, egy olyan embernek, aki gyermekkorában került a munkásmozgalomba, annak ez igen nagy kérdés…

…A politika átszínezi a munkáimat, sokszor meg is határozza, és ezt nagyon rendjén valónak tartom. És most már anélkül, hogy értékelni akarnám, amit csináltam, annak politikai

színezettsége nem kisebbítheti azt. Mesterségbeli dolgok kisebbíthetik, de a politika nem…

…biztosan vannak másutt is civilizációk. Azt nem tudom elképzelni, hogy csak ezen a bolygón van civilizáció. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy sikerül kapcsolatot teremteni velük, bár nem zárnám ki…

        – A nőkről is kellene valamit mondanod. Mit jelentenek életedben?

 

– Igen. Csak az a helyzet, hogy én huszonegy éves koromban megnősültem, ami azt jelenti, hogy jövőre negyvenéves házas leszek, s ebből eredően ez a téma egy kicsit tabu…

 

– Öt gyerekünk volt, az első meghalt. Négyet felneveltünk. Hallatlan erős kötelék az élethez….

      Öt órától fél tízig beszélgetünk. Benjámin néha felemeli a berregő telefont, és belehallóz: – „Beteg a feleségem – mondja. – Az nem jó, mert délelőtt orvoshoz kísérem…” – Aztán beszél tovább hozzám. Bent van a szavakban, betűkben, írásjelekben, ahogy a Tavasz Magyarországon-ban is bent volt 1948-ban.

    

1975

 

 

 

 

Új Írásban:

 

Versek: Balatonboglár.= 1961. 5. sz. 387-388. p. Boldog öreg. = 1962. 2. sz. 137. p.

Csodák. = 1961. 1. sz. 43. p. Egy pillanat.= 1962. 1. sz. 24. p. Elérkezett. = 1961. 1. sz. 40-41.

Írom ráadásnak.= 1961. 3. sz. 217. p. Jacopone da Todi sírfelirata. = 1961. 5. sz. 389. p.

Kelj-fel-Jancsi.= 1961. 10. sz. 899. p. Két délutáni óráról, melyet az utcán csatangolva töltöttem. = 1962. 5. sz. 436. p.

Kezesség. = 1961. 1. sz. 40. p. Kísértetek.= 1962. 4. sz. 337. p. Mi van a hold túlsó felén.
= 1961. 1. sz. 41-43. p.

Palackposta. = 1961. 10. sz. 899. p. Politika.= 1961. 5. sz. 387. p. Régi kor.= 1961. 8. sz. 728.

Se cinikus, se prédikátor. = 1961. 10. sz. 898. p. Tánc reggelig.= 1962. 3. sz. 226. p.

Távolodó. = 1961. 10. sz. 898. p. Űrhajós. = 1961. 3. sz. 216-217. p. A Vadaskerti úttól a Kálvin térig. = 1962. 5. sz. 435. p. Vérző Zászlók alatt.= 1962. 3. sz. 227-229. p.

ooo

 Kovacic, Ivan Goran: Tömegsír. Versrészlet Ford.: Benjámin L. = 1965. 4. sz. 460-461. p.

 Bucsu. Emlékezés Veres Péterre.= 1970. 6. sz. 10-11. p.

Felszabadulás. Egy történelmi hónap élményei. (B. L. válasza a szerkesztőség körkérdésére.)
= 1961. 2. sz. 57. p.

 A proletárköltő világa. (Kis Ferenc vál. verseihez készült előszó.)
= 1964. 5. sz. 570-575. p.

Benjáminról írtak:

Abody Béla, Alföldy Jenő, Juhász Béla, Kabdebó Lóránt, Koczkás Sándor, Lengyel József, Asperján György, Tóth Dezső, Váci Mihály

 

Mi van a hold túlsó felén

 

Szemelvények a hosszú versből:

 

...Suhan egy műszer messze-messze,

hanggal és képpel, hogy jelezze:

Mi van a hold túlsó felén –

 

…Mi van a hegy túlsó felén –

 

…Mi van a föld túlsó felén –

 

…mi van az arc túlsó felén –

 

…mi a tettek túlsó felén –

 

…elindul két új-ősi szárnyán

-        az anyagén s a szellemén –

a világok közötti pályán,

     széjjelnéz csillagrendszerén –

                                                                                   1982-es gyűjteményes kötetből. G.

 

 

 

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/

Benjámin Németh Lászlónak, Bp. 1965. 05. 18.

Kedves Németh László, elnézést kérve a suta megszólításért, de hát nagyon kevéssé ismerjük egymást…Király említette, hogy neheztelsz rám…/B. szerint félre értésről van szó. B. L. mögött nem Benjámin, hanem Bóka László értendő. G./…ha ugyanis valaha megtámadtam valakit, azt teljes névaláírással tettem. Se névvel, se név nélkül nem követtem retorziót egy író publikálása miatt…

 



 

 

 

Kónya Lajos

 

 

 

Kónya Lajos (1914–1972) költő, író (1950, 1953; mindkettő II. fokozat)

 

Kónya Lajos - Wikipédia

Kónya Lajos (Felsőgalla, 1914. november 2. – Budapest, 1972. július 13. ... http://www.bbkvtar.hu/konyvtar/szemelytar/k/konya.html ...
hu.wikipedia.org/wiki/Kónya_Lajos -

 

Hagyomány-ápolás

 

Kónya Lajos műhelye

 

Elhangozott a "Kónya Lajos a faszobrász" című kötet bemutatásán az

Kónya Lajos is mikor 2-3 év párthűség után egyre tisztábban kezdte látni mi történik itt.

…Nehéz sors volt apáink sorsa, nehéz sors volt a Kónya Lajos sorsa, de most már valahol a mennyei műhelyben vidám együtt farigcsál Nagy Lászlóval, József Attila kis sámlin ott ücsörög közöttük és nézik, nézik a csillagokat  Írószövetségben,

Tatabányainfo Fórum » Tatabánya » Tatabánya hírességei

Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költőnk, aki Felsőgallán született. Sajnos ma már nincs közöttünk. Az 1945 utáni irodalom kiemelkedő alakja volt.

 

Munkáiból

Úti sóhaj (1936)

Te vagy-e az? (1937)

Hazug éjszaka (1939)

Honfoglalók (1949)

Fények a Dunán (1950)

Öröm és gyűlölet (1951)

Tavaszi utazás (1951)

Kínai október (1952)

Bányászlámpák (1952)

Szálló magvak (1969)

Néphadseregünk (1951)

 

56-ban:

A Magyarokhoz

Főváros, meghajtom fejemet előtted!
Most lettél e forró napokban honommá,
hogy hűségből vérre menő vizsgát tettél.
Áldjon meg téged a magyarok istene!
Nem szántad magadat halomra követni,
magasra emelted háromszínű zászlónk.
S a megcsúfolt címért szívedre öltötted,
zengvén a szép Himnuszt, az évekig némát.
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

Fiatalok, vulkán felcsapó lángjai,
amit ti tettetek legendába illő!
Láttam szép fejetek fegyverre hajolva
tankok rátok szegzett tűzokádó torkát.
Ültetek füstölgő falakon, csapzottan,
farkasszemet nézve hősen a halállal.
Március fiai, októberi ködben,
éjszaka útjain lobogó szép fáklyák!
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellen
megkínzott szívedet az utcára vitted,
ropogó gerinccel egyenesedtél fel,
az emberség délceg szavait kiáltva,
véreddel írtad le a szabadság nevét –
áldott legyen fényes forradalmad, nemzet!
Őseidhez méltó tetteid sugárzón
vetődnek a világ elborult egére.
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

Halottak glóriás menete, ti küzdők,
s ti ártatlan, békés, himnuszra nyílt ajkú
zászlólengetők! Jajj, hogy mindig a zászlót
s zászlótartót lőtte a janicsár fegyver!
Testvéreink, hősi halottak, zokogva
tépjük le szívünkről a vigasz kötését:
vétkes, ki feledni képes életetek
lengedező lángját, végső lobbanását!
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

                                                 (1956. október 29.)

 

A hálóról:

Kónya Lajos: A tanító

Jól ismeri az életet.
Hány tágas ablakot nyitott!
Szemei most is fényesek,
Negyvennégy évig tanított.

Csodálatos nagy-nagy dolog.
Évente harminc... s lepereg
negyvennégy év, így -számolok-
ezerháromszázhúsz gyerek!

Gyerekesebb kissé, vígabb
másoknál. Szava nyugtató.
Kereste -mondja- a minap
egy vállalat-igazgató.

Köszönöm, hogy megtanított
rajzolni, körzők és szögek
szavára nyílt meg a titok-
mindent önnek köszönhetek!

 

 

Kónya Lajos: Fáklyaként

 

Nemcsak olvasni - oly szűkös a szó,

nem írni csak - az írás elmosódik -,

tanítani a lét maradandó

örömeit, a dolog dáridóit,

a töltekező szellem bő vigalmát,

a lélek beleélő örömét,

megőrizni a gyermeki szabadság

önfeledtségét, az idő sötét

borúban bátran bontakozó kedv

csörgő fegyvereit, ki nem fogyó

kíváncsisággal merülni a fölvert

vizek alá - ilyen útravaló

volt tarsolyomban, míg elébük álltam.

 

Látom szemükben ma is azt a fényt.

 

S nem tudom, bennük - elúsztak az árban -

felvillanok-e olykor - fáklyaként!

 

jazsoli5.freeblog.hu/.../Konya_Lajos_Faklyakent/

 

 

 

 

 

Sernevál

Ki tudja, mi a Sernevál?*

Véletlenül tudom,

kenyér-keresni ide jár

Julika kis húgom.

 

Ne nézd e zúgó hús-özönt

soká – szédülsz bele,

tajtékja lábadról ledőnt,

megkönnyezet szele.

 

Szemedbe röffen, rád visit

a bongyor áradat,

kínálva sonkák bájait,

kunkor farok kacag.

 

Szalonnák, oldalas, karaj,

kolbászok, pörc, fülek –

szalonnák, lágyak, mint a vaj!

Mi kell még? Telt üveg!

 

Julika trágyát takarít,

etet, szalmát terít,

úgy óvja kis malacait,

hogy rád se hederít.

*Sertés-tenyésztő Nemzeti Vállalat. G gépelte be.

 

Csillag, 1952. 1.

 

 

 

 

Kónya Lajos: Költészetünk mai helyzete, Csillag, 1952. 3.

 

Új szocialista költészetünk a felszabadulás utáni eszmei harcok tüzében született…a magyar költészet forradalmi hagyományaira támaszkodva követte a szovjet költészet útját…1947- 1950 között költészetünk diadalmasan előre tőrt…Révai elvtárs pártkongresszusi beszéde…vetette felszínre a sematizmus, a típusvers problémáját…Aczél Tamás …új életünk új témáit szólaltatta meg, állást foglalt…pártunk politikája mellett…hasonlat- és képteremtő fantáziája igen szegény. Öncélúan, keresetten hatnak olykor ezek az eszközök is, akár rímei…Tél c. verse így kezdődik:

 

Vizes lesz a veréb szárnya;

mozdony fúj a híd aljában.

 

…Aczél felszínességének jellemző példája a Sáros lábbal c. vers. Nemcsak a cefre-taposás miatt. Nehézkes, csinált okoskodás az egész, nem költészet.

 

Kecskeméten sáros lábbal tapossák

a cefrét, míg törköly lesz belőle,

forrázzák, tépik és fagyasztják

a csirkét, míg áru lesz belőle…

kemény értelem nyúl a korhoz,

míg megformált terv lesz belőle.

 

…Benjámin László Tűzzel, késsel c. kötete*…mai líránk kiváló alkotása…költészete nagy mértékben intellektuális költészet…pártos szenvedélye megejtő őszinteséggel párosul. Talán a Számadás c. verse a legmegrendítőbb vallomás…

                                                                        *Tartalmát lásd Benjáminnál

 

 

A 2002-es antológiából, amiben 12 verse található:

 

Kónya Lajos: El a kezekkel Koreától

 

…S nem adjuk oda soha Koreát –

Vigyázunk, mint szemünk fényére!

Drága Kim Ír Szen elvtárs, béke rád!

S üdv néked nép, szabadság népe!

 

Támadj tank! Rohamozzatok dalok!

Sztálin nevével lángot gyújtsatok!

Ébredj világ! A béke érik!

Csapjon a láng a magas égig!

1950                                     

 

 

Ma olvasva: orvosi eset. Azért nem olyan egyszerű a képlet. Megmaradt egy levél-fogalmazványom 1949-ből. Apámnak írtam a Szovjetúnióba:

 

Halászi, 1949. XI. 21.  Drága jó Apukám!

Sajnos még így kell veled beszélgetni. Most nem kaptunk tőled lapot. Legutoljára azt a híradást kaptuk, amit levélben írtál, arra már válaszoltam.

Bizony telik az idő. Múlt vasárnap volt a búcsú…Készülünk a nagy Sztálin születésnapjának megünneplésére. Az orosz nyelvben is jól haladunk…A könyvünk olyan jó és világos…év végére már oroszul beszélgetünk…A legtöbb az orosz film, hisz azok a szép filmek…zárom levelem, csókol fiacskád Gabika

 

 

 

 

Kónya Lajos: Iljics emléke

 

…Lenin keze volt, aki feloldott.

 

Látom arcát, akaratos állát,

Őszi szélvész lengeti szakállát,

Tiszta eszmék lobogása lángol

Boltozatos, erős homlokáról…

 

Árulóra gyilkos tüzet zúdits,

Engesztelhetetlen légy, mint Iljics!

 

Bár lehetnék oly rettenthetetlen

Kőszáli sas, bátor győzhetetlen!

Nézek rá, az első bolsevikra,

Tekintete felgyújt, mint a szikra…

 

Nevében az öröklét világol!

1950

 

 

 

Konya Lajos
GYŐZELMES NAPOK (Részlet)

Élvezi már azóta a  jogot
Mit a szocializmustól kapott
Dolgozhat hajnaltól szakadásig
"Bőséges fizetés nagyobb kenyér"
Sztálin párt, Rákosi csak ígér
Savanyú a szőlő, foga bizony vásik
Sajnálja,hogy késik az a másik
Világ, mely rosszabb mint régente
de legalább délután nyugodtan pihenne.

 

franka-egom.ofm.hu/.../urak_papok.htm

 

 

Jelentés a népi írókról

                                                                                                              Szigorúan titkos!

Belügyminisztérium II/5 ealosztály                                                                                               

Tárgy: A népi írók között lévõ helyzet a párt állásfoglalása után

Jelentés  Budapest, 1958. december 11.

Kónya Lajos

Politikailag az elmúlt fél év alatt sem változtatott magatartásán, álláspontján, s szinte ugyanott áll, mint két évvel ezelőtt. Nagy vágya visszakerülni az irodalmi életbe „de elvi engedmények nélkül”. Szeretne valahogy kiemelkedni jelenlegi helyzetéből, elsősorban nyomasztó anyagi gondjai miatt, azonban nem akar elszakadni a népiesektől. A párt állásfoglalásával kapcsolatban s a népiesek körül folyó vitában is, elsősorban saját problémája foglalkoztatja. Egy ízben kijelentette:ő már mindenre hajlandó lenne, csak hagynák tisztességesen megélni, szorult helyzetben van, de ő sem megszégyenítést, sem árulást nem tudna elviselni. …

 

 

 

 

 

 

Kuczka Péter

 

1923–1999

Kuczka Péter - Wikipédia

Ugrás a(z) Élete részhez‎: Élete. A József nádor Tudományegyetem tanárképzőjét végezte el 1945-ben, miközben számos munkahelyen dolgozott ...
hu.wikipedia.org/wiki/Kuczka_Péter

 

1923. március 1-jén született Székesfehérváron, 1999. december 2-án hunyt el Budapesten. Költő, műfordító, szerkesztő. 1941 és 1945 között közgazdasági egyetemet végzett, majd tisztviselő, könyvelő lett. 1945-től író, újságíró, szerkesztő. 1947-ben az Emberség című lap lírikusa. 1956-ig különböző szakszervezeti, MDP-tisztségeket viselt. 1948 és ’56 között dolgozott az MDP kultúrpolitikai osztályán, szervezőtitkára volt a Magyar Írószövetségnek, majd az Irodalmi Újság munkatársa lett.

1953-ban a Nagy Imre-kormány felkérésére, országjárásra küldték az írókat. Sarkadi Imrével Hajdú és Szabolcs–Szatmár megyébe utazott. Ekkor írta meg híressé vált Nyírségi Napló című versciklusát. A szakirodalom többek között a versciklustól eredezteti az „írók lázadását”.

1953 és ’56 között politikai vitákon politizálva előkészítője volt Rákosi bukásának, az ’56 közepén bekövetkezett fordulatnak, majd a forradalomnak. A forradalom alatt Nagy Imre kormányát támogatta. Nevéhez fűződik a megjelenés előtt betiltott Életképek című folyóirat szerkesztése is, amely a háború utáni nemzedék lapja lett volna, de a forradalom bukása megjelenését megakadályozta. 1956 után a forradalom „szellemi előkészítéséért” és a forradalomban való részvétele miatt 1964-ig eltiltották a publikálás lehetőségétől.

A kényszerű hallgatás idején fordult érdeklődése a film, a tudományos-fantasztikus irodalom, a jövőkutatás és a futurológia felé. Nevéhez fűződik a Kozmosz fantasztikus könyvsorozat, majd 1972-től a Galaktika című folyóirat szerkesztése. Számos nemzetközi kitüntetést kapott a tudományos-fantasztikus irodalom kiadásáért, népszerűsítéséért.

 Díjak, elismerések:

 1949 – Baumgarten-díj

1950 – József Attila-díj

1954 – Kossuth-díj

1998 – a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje

 

 Az életrajzot Szepes Erika írta. PIM.hu

 

Kuczka Péter: Haláltánc [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK-02701]

2005. máj. 2. ... Kuczka Péter · Haláltánc · Szépirodalom, népköltészet/Kortárs magyar irodalom (magyar irodalom), A hálózatos verzió megnyitása Open the ...
mek.oszk.hu/02700/02701

 

 

Majakovszkij - JaDoX - Keresés

[Kötetben meg nem jelent művek:] Ember a tűzcsóván · Kuczka Péter titkolt szerelmei · Majakovszkij · Mese a fekete varázslóról · Mindenkinek! Mindenkinek! ...
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId...

 

  KUCZKA PÉTER: ÉVEKEN ÁT

Van tehát a regénynek életrajzi, lírai tartalma, de találunk benne aktuális ...... Ekkor jelent meg Kuczka Péter szerkesztésében a modern science fictiont ...
mek.niif.hu/02700/02700/02700.htm - Tárolt változat

A szerző Éveken át c. válogatása könyv alakban is megjelent*. A 320 oldal terjedelmű könyvet kivettem a könyvtárból. Bele olvastam A jövő század regénye c. 14 oldal terjedelmű esszébe. Tán egyetlen írás Jókai könyvéről, ami egy szót sem ejt zseniális jövőképéről, az orosz veszedelemről. G.

*KUCZKA PÉTER: Éveken át. Kiadó: TRIKOLOR KÖNYVKIADÓ KFT. 1999

A Munkás, paraszt… antológiában: 8 verse olvasható. Ezekből egyet sem vett be 1999-es „örökségébe”. Sztálin-verse 3 oldal terjedelmű, nincs, mit idézni belőle. G.

 

 

 

Digitalizált művek. PIM

Részletek a tartalomból:


VERSEK 1950-1956 KÖZÖTT

Mindenkinek! Mindenkinek!
Nyírségi napló
A Holdhoz
Julika és Jutka
Akvárium

VERSEK 1956-1962 KÖZÖTT

Kinizsi tánca
Magyar tenger
Inkább meztelen
Hajnali négykor...
Nem tilos
Köszönet alamizsnáért
Különösség
1957. június 30.
Az utókor balladája
Följajdul Homérosz
Por
Énekelj...
A kivégzőosztaghoz
Bűnjelek…

RIPORTOK

Szigetközi napló
Németh László Mezőszilason
Az előkerült város
Tűkristályok

ESSZÉK

Jegyzetek a rémületről
A szörnyeteg lelke
Pygmalion árnyéka
A Bagoly folyó
A jövő század regénye…

 

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

Az űrlap teteje

Kuczka Péter

 

A Galaktikában megjelent írások

 

A magyar munkásmozgalom 30 éve

Amores atque Tristia

A Tollas Kígyó unokája

A torony

Az élet szép

Az utolsó kenet

Haláltánc

Határvidék

Hosszú sor közepén

Jó napot

 

 [Kötetben meg nem jelent művek:] Ember a tűzcsóván

 

Kuczka Péter titkolt szerelmei

Majakovszkij

Mese a fekete varázslóról

Mindenkinek! Mindenkinek!

Seregek Ura

Testamentum

 Út a folyóhoz

 

 

 

Mindenkinek! Mindenkinek!

Részlet

(5) Döcögve futott velük a vagon
     tajgákon át és sós síkságokon.

     Ködbe merült el a nyírfacsoport,
     dobogó lovak rúgták fel a port.

     A hullámvonalban elsuhanó
     drótokon futott mellettük a szó.

     Falvak, kupolás, tornyos városok,
     egy patakparton három nő mosott,

     csípőre kötve bő szoknyájukat.
     Futott, döcögött, futott a vonat…

     S este, mikor nehéz volt a beszéd,
     kivette csendet oltó hangszerét,

     mely sírni tudott, mint a rengeteg,
     s rajta paraszti nótát pengetett….

          Az idő múlt. Vágya s aggodalma nőtt:
     "Lesz-e otthon föld, s eltart-e a föld?"

     Kívül szakáll és megkopott gúnya,
     a szívekben kérdések sorozata.

     Halottakért és szörnyű évekért
     kongatott a kérdés: "Miért? Miért?"

     Döcögött, futott velük a vagon,
     sztyeppéken át és szükséghidakon.

     Néha a mozdonyt holtvágányra tolták.
     "A felrobbantott síneket javítják."…

     S a Vörös Térről magyar falvakig,
     lebonthatatlan így épült a híd.

     Döcögött, futott velük a vagon,
     erdőkön által s át határokon.

     Vágyból, emlékből így épült a híd,
     mert mindegyikük hozott valamit.

     Volt olyan, aki csak kérdéseket,
     a másik tarisznyában könyveket,

     és, kiket küldtek ölni, dúlni, másra
     jöttek most haza, új honfoglalásra.

1953

 

Kuczka Péter: A torony Hét krajcár kiadó, 1999

 …A torony egésze természetesen látomás. A képzelet játéka, de milyen adekvát a korhoz, melyben élünk, melyben napra-nap, szemünk láttára mindenféle képtelenségek és hihetetlenségek megtörténnek.
   A költő drámai hangon mondja félelmét, reménytelenségét. Fájdalmas vallomása az életről, múltról és jelenről  kiáltás az emberért, az emberiségért….

 

 

Kuczka Péter: Inkább meztelen /1956/

            Inkább meztelen járok az utcán,

            nevessen ki, akinek kedve van.

 

            Inkább meztelen járok az utcán,

            vagy bolondházba csukatom magam,

 

            Inkább meztelen járok az utcán

            s meghalok, mint ki meglövi magát.

 

            Inkább meztelen járok az utcán

            és leszek hülye, nyers és ostoba.

 

            Inkább meztelen járok az utcán,

            de hazugságot nem öltök soha.

csicsada.freeblog.hu/..

 

.

Kuczka Péter: Engesztelés

Már lefeküdtem. Vártalak. Végre jöttél,
megálltál az ágy mellett meztelen
s táncolni kezdtél, mint keleti hárem
tanult táncosa. Ringott szép melled,
lengett nyújtott karod, csípőd mozgása
szeretkezéseink ütemét idézte, én meg
csak néztem áthevült, sima arcod, félig
lehunyt szemed, nedvesen csillanó
ajkad, néztem táncodat, a nekem szóló
hívó, bűvös testet, megtapsoltalak és
magam mellé húztalak az ágyra. Te sértve
hátat fordítottál, eltoltad a kezem,

aztán hirtelen, dühödten ledobtad magadról
a takarót. Itt vagyok, kiáltottad, észre
sem vetted, mert nem figyelsz rám, mit tettem
érted és öledre mutattál. Meztelenre
borotváltam magam, látod, mert sokszor,
fojtott vággyal beszéltél kisleányok
szőrtelen, szűzi testéről, finom ölük
nyílásáról, csókkal, simogatásokkal
felkelthető veszett vágyukról, a te
veszett vágyadról. Hát itt van, tessék,
ajándéknak szántam. Értettelek, öledbe
borultam, nyaltalak őrült vággyal. Lassan
izzani kezdtél, múlott haragod, még, még,
kiáltottad s én beléd hatoltam olyan
érzéssel, hogy két gyönyörű testet ölelek,
egy eszement nőt s egy eszes szüzet.

 

 

MAJDNEM HAIKUK
Ezredvég, IX. évfolyam, 1. szám, 1999. január, 7-8. oldal

Válogatta a hálón levő gyűjteményből: G


KÉRDÉS

Cigarettafüst...
Hány celsius fokon válik
gőzzé az ezüst?


TEMETÉS UTÁN

Gyászos az ebéd.
Esszük disznók, marhák, csirkék
meleg tetemét.

 

HALADÁS

Nyugodtan szalad
útján a Föld, nem érti a
börzét, bankokat.
---
Nyugodtan szalad
útján a Föld, leszarja a
tábornokokat.
---
Nyugodtan halad
a Föld, hátán költőket visz
és szúnyogokat.



SATURNUS

homokból a kő,
kőből torony, toronyból rom,
romokból homok.


IDŐ

Minden percre megy,
dolgozni a sírásók is
hétkor kezdenek.



ODA-VISSZA

Elnyelte a víz a halászt,
gyerekei könnyes szemmel
halpaprikást vacsoráznak.

.


ARANYLAKODALOM

Lassan megy a nap,
nézik a sohasem használt
ezüst kanalat.



FURCSA

Miért, hogy a szivárványban
nincsen fekete
és nincsen fehér?
---
Miért csak a feketében
és a fehérben
rejlik a szivárvány?


1973. június 5.

 

Az Új Írás repertóriumban

 

Versek:

Agáve a sziklán. = 1964. 7. sz. 801. p. Horgonyok.= 1966. 2. sz. 66. p. Káin. = 1966. 2. sz. 66

Metaponto öblében. = 1964. 7. sz. 801. p. A tékozló fiú.= 1963. 1. sz. 31. p.

Fordítások: 1580. Bradbury, Ray: A gyalogos. Fantasztikus elb.= 1967. 2. sz. 44-46. p.

1581. Bradbury, Ray: A város. Novella. = 1967. 9. sz. 67-71. p. 1582. Hickey, H. B.: Hilda. Novella. = 1967. 9. sz. 90-92. p.

1583. Roschwald, Mordecai: A hetedik szint. Regényrészlet.= 1967. 9. sz. 54-60. p.

1584. Windham, John: A meteor. Novella.  1967. 9. sz. 80-89. p.

ooo

Kuczka Péter: Pokoltérkép vagy bűvös játék? Vitamontázs a tudományos fantasztikus irodalomról. Több szerző művéből összeállította  K. P. = 1967. 9. sz. 45-53. p.

Válogatás a tudományos fantasztikus irodalomból.= 1967. 9. sz. 21-97. p.

xxx

Darázs Endre: Riadó a naprendszerben. (Kuczka-Kulin: fantasztikusnovella-antológiájáról.)
= 1966. 2. sz. 124-125. p.

Darázs Endre: Sci-fi. (A műfajról Bardbury: Marsbéli krónikák és Kuczka esszévázlata kapcsán.) = 1967. 1. sz. 124-128. p.

Farkas László: A kritika hangneméről. (Kuczkának Szentiványi Kálmán könyvéről irt kritikájához. Élet és Irod. 1964. jan. 4.)= 1964. 3. sz. hátsó fülszöveg.

 

 

 

 

 

 

 

Méray Tibor

 

 

Méray Tibor 1924-ben született. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakán végzett. 1946-tól a Szabad Nép munkatársa, kulturális rovatvezetője, koreai, majd berlini tudósítója. 1947–1948-ban a Csillag felelős szerkesztője. 1953–1954-ben az Írószövetség párttitkára. 1953-ban Kossuth-díjat kapott. 1954–1955-ben a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja. Csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1954 októberében a Szabad Nép, majd 1955–1956-ban az Írószövetség párttaggyűlésein, illetve 1956. június 27-én a Petőfi Kör sajtóvitáján tett felszólalásaiban támogatta a Nagy Imre-politikát. 1955-ben állásából elbocsátották. 1956-ban a Béke és Szabadság munkatársa. 1956. október 26-án cikke jelent meg a Népszavában, amelyben kiállt Nagy Imre mellett. 1957-ben a megtorlás elől Jugoszlávián keresztül Párizsba emigrált. 1959–1963 között a brüsszeli Szemle munkatársa, 1962-től a párizsi Irodalmi Újság szerkesztője, 1971-től főszerkesztője. Kezdetben Asbóth Elemér álnéven publikált. Az emigrációban sokat tett a forradalom örökségének ápolásáért. A PEN Exil párizsi csoport alelnöke, a pontoise-i Pissaro Múzeum alapítója.

 

www.rev.hu/sulinet56/online/.../meray.htm

 

Méray Tibor - Wikipédia

Méray Tibor az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-től egyik szerkesztője, majd 1971-1989-ben főszerkesztője lett a párizsi Irodalmi ...

Életpályája - Munkássága - Szervezeti tagság - Díjak

hu.wikipedia.org/wiki/Méray_Tibor -

Ünnepi beszélgetés Méray Tiborral - SZÉP SZÓ - NÉPSZAVA online

2011. febr. 16. ... Tisztító vihar - ez a címe Méray Tibornak (Aczél Tamással közösen) a ... A helyzet annál ellentmondásosabb volt, mivel Sztálin halála után a ...
www.nepszava.hu/articles/article.php?id=245079

 

Francia nyelven megjelent művei:

 

Témoignage de Corée. [Tanúságtétel.] Bp. 1952. Országos Béketanács, 109 p.

Imre Nagy pendant la révolution. [Nagy Imre a forradalomban.] Tanulmány. = Nagy Imre: Un communisme qui n’oublie pas l’homme. [Olyan kommunizmus, amelyik nem feledkezik meg az emberről.] Nagy Imre írásai és róla szóló tanulmányok. Előszó: Fejtő Ferenc. Fordító: Imre [Gara] László. Paris. 1957. Plon.

Le dernier rapport. [Búcsúlevél.] Paris. 1958. Calmann–Lévy, 205 p.

Imre Nagy, l’homme trahi. [Nagy Imre élete és halála.] Paris. 1960. Les Temps Modernes, 359 p.

La Revolte de l’Esprit. [Tisztító vihar.] Paris. 1962. Gallimard, 364 p.

Michel Chrestien – Tibor Méray: Le rire rouge. Anekdotagyűjtemény. Paris. 1961. Gallimard, 201 p.

L’homme qui n’avait pas de moustache. [Der Mann ohne Schnurrbart.] Préface par Jean Dutourd. Paris. 1962. Scorpion, 223 p.

L’Australie. Útirajz. Lausanne. 1962. Rencontre, 253 p.

Victor Alexandrov – Tibor Méray: L’affaire Toukhatchevsky. Életrajz. Paris. 1962. Robert Laffont, 245 p.

La Rupture Moscou–Pékin. [Politik ohne Gnade.] Paris. 1966. Robert Laffont, 380 [2] p.

En Hongrie. = Les gaités de l’ administration dans le monde. Paris. 1966. Hachette.

Le Conflit Sino-Soviétique. Revue Tiers-Monde. Paris. 1968.

Budapest. 23 octobre 1956. Paris. 1966. Robert Laffont, 349 p.

Les doits croisés. [Az angol róka.] Párizs. 1971. Stock, 190 p.

 

 

 

Koreai jelentés  A Jalutól Phenjanig

 

A JALU FOLYÓ FÖLÖTT sűrű köd ül. A felkelő nap sugarai sem tudnak áthatolni rajta, megelégednek azzal, hogy komor szürkeségét ezüstössé oldják.

 

Messziről olyan a folyó, mintha aludnék a vastag ködpaplan alatt és még a reggel sem tudná felébreszteni.

 

Dehogy kell azt ébreszteni! Nem alszik, nem aludt az éjszaka sem, s úgy fest: még jó néhány napig nem tér nyugovóra. Haragosan, megáradva, zúgva hömpölygeti rengeteg vizét a széles mederben, amely itt, Andun és Szinidzsu között majd kétszer akkora ágyat kínál neki pihenésül, mint Buda és Pest partjai a Dunának.

 

A motoros komp morogva birkózik az árral, konokul s kitartóan szeli a vizet, s mi összehúzott szemmel állunk a felugráló vízcseppek hűs permetezésében és figyeljük: vajjon sikerül-e átvágnunk a folyón.

 

Előző este nem sikerült. Alkonytájban indultunk neki, a kínai partról egy csapat önkéntes pattogó dala kísért el az útra: „Hejlalalalla – hejlalala…” Simán, pöfögve szaladt a komp a vízen, nem is gondoltunk arra, hogy valami baj történhet. Már a túlsó part közelében voltunk, amikor a folyó váratlanul, mintha csak erejét fitogtatná, pördített egyet a mi könnyű kis faalkotmányunkon, a hajósok még észbe sem kaptak, és máris a folyó közepén jártunk. Jártunk? – dehogyis: sodródtunk – sodort, sodort a víz lefelé, mint valami törékeny faágacskát. Lihegő, rövid vezényszavak röpködtek, a kínai legények megpróbáltak úrrá lenni a helyzeten, de a folyó sustorogva gúnyolt minden emberi próbálkozást. Rohant, zúdult velünk a víz, őrjöngve, győzelmes ragadozóként vitte zsákmányát a tenger felé.

 

 

 

Előszó és utószó helyett

 

JELENTÉSEM VÉGÉRE értem. Igyekeztem – korábbi írásaimat felhasználva – összefüggő képet adni arról, amit tizennégy hónap alatt: 1951 augusztusa és 1952 szeptembere között Korea földjén láttam, hallottam, tapasztaltam. Az volt a szándékom, s ahhoz is tartottam magam munka közben, hogy lehetőleg csak olyasmiről írjak, aminek magam tanúja voltam, vagy amit szem- és fültanúk mondottak el nekem.

 

Koreáról s a koreai háborúval kapcsolatban sok értékes könyv, beszéd, dokumentum jelent meg az utóbbi esztendőkben. Politikai művek a háború kezdetéről, különböző szakaszairól, tudósok beszámolói vizsgálataikról, nemzetközi bizottságok, kiemelkedő közéleti férfiak és asszonyok jelentései. Fölösleges lett volna, ha történelmi vagy tudományos kérdések vizsgálatába bonyolódom. Amit én adhattam, s amit tőlem megkövetelhet az olvasó: a személyes tapasztalatok, az újságíró szemtanú beszámolója.

 

 

AKKOR ÉRKEZTEM KOREÁBA, amikor a fegyverszüneti tárgyalások megkezdődtek, és akkor hagytam el az országot, amikor a tárgyalások közeli megszakadása már előrelátható volt.

 

Önmagától adódott, hogy a szélesen hömpölygő Jalu-folyó mellett a keszoni–panmundzsomi megbeszélések kezdete és megszakítása legyen az a két határkő, amely jelentésem elejét és végét jelzi.

 

Az élet – szerencsére – azóta túllépett ezen a második határkőn.

 

Már könyvem utolsó fejezeteinél tartottam, amikor Koreából új, s biztató hírek érkeztek. Újrakezdődtek a panmundzsomi tárgyalások. Kicserélték a beteg és a sebesült hadifoglyokat. Olyan egyezmény körvonalai bontakoztak ki, amely szerint nem lehet a foglyokat ellenőrzés nélkül, egyoldalú erőszakkal visszatartani. Felvillant a fegyverszünet reménye. Fel450tűnt a látóhatáron az, aminek szolgálatába egész könyvemet állítottam: a koreai béke.

 

 

A PANMUNDZSOMI TÁRGYALÁSOK megszakadása óta roppant birkózás folyt a világban. A béke erői birkóztak, küzdöttek minden addiginál feszültebb helyzetben s feszültebb izmokkal a háború akaróival.

 

A gyújtogatók már készítették elő a nagy tüzet: a támadást Kína ellen, a tavaszi offenzívát a koreai fronton.

 

A béke hívei megelőzték őket.

 

Pekingben és Bécsben, a hatalmas kongresszusokon felemelték szavukat a népek: békét Koreában!

 

New Yorkban, az Egyesült Nemzetek közgyűlésén felemelte szavát a Szovjetunió: haladéktalanul fegyverszünetet Koreában!

 

Az új esztendő küszöbén felemelte szavát Sztálin: kész együttműködni egy új diplomáciai akcióban, hogy a koreai háborúnak végetvessenek.

 

Ez volt a béke legnagyobb harcosának utolsó nyilatkozata, utolsó mondata a világ felé.

 

Akik átvették műve folytatását – átvették ezt a hagyatékát is. A világ nagyobbik, s jobbik felét érezték, tudták maguk mögött.

 

Az Óceánon túlról sűrűsödtek a vésztjósló hangok. Azok, akik a koreai béke ígéretével jutottak hatalomra – vad és visszavonhatatlan háborús kalandokra készültek.

 

Aki csak a felszínt nézte, komor képet látott. Az uszítás, a kardcsörtetés, a fenyegetőzések köde-éjszakája még eltakarhatta előle a béke óriás seregeit.

 

De ezek a seregek már ott vonultak tömör és megszámlálhatatlan sorokban, s a hajnal felkelő napja az ő útjukat világította, a hajnali szél az ő zászlójukat lobogtatta.

 

A koreaiak-kínaiak békejavaslata visszakényszerítette az amerikai küldötteket a panmundzsomi tárgyalóasztal mellé. Nem volt hiábavaló tartós házat építeni a viharvert sátor helyére. 1953 tavaszán elmaradt a koreai offenzíva, elmaradt Kína megtámadása Tajvan felől. Zuhantak a tőzsdék árfolyamai, rikoltoztak a tábornok urak és marakodni kezdtek a „szövetségesek”. De az egyszerű emberek százmillióinak ez a tavasz új reményeket melengetett.

 

A béke megint erősebbnek bizonyult a háborúnál.

 

 

MIKOR EZEKET A SOROKAT írom, még nem hallgattak el a fegyverek. Még folyik a küzdelem: végetvetni az öldöklésnek.

 

Talán holnap, talán holnapután mégis le lehet írnunk, mély lélekzettel és felfakadó örömmel ki lehet mondanunk, amit annyira szerettem – vágytam volna azon a véráztatta földön megérni, megírni, kimondani: „Koreában elnémultak a fegyverek”.

 

A tárgyalások emberi eszméjének győznie kell az öldöklés és a pusztítás céltalansága fölött – és győzni is fog.

 

TUDOM ÉS TUDJUK VALAMENNYIEN: Koreában és Koreán túl még hosszú és szívós harc áll a tartós békére áhítozó emberiség előtt. Küzdelmes és göröngyös az út, amíg a kettéosztott Koreából – egységes Korea, amíg a kettéhasadt világból – egy világ lesz.

 

Mégis, a hároméves koreai háború már megadta a maga nagy tanulságait.

 

Végetért a gyarmati sétaháborúk s a kis népek könnyű leigázásának időszaka. Tömegek, egyszerű emberek tömegei magasodnak hőssé az igaz ügy védelmében. A technika nem segít az emberek ellen; a hazugság – az igazság ellen.

 

Az, aki a népek szabadságára támad, elbukik. Az, aki a békére támad, elszigetelődik. Ingatag minden szövetség, amely rossz ügy, rossz cél talaján épül.

 

S ami mindennél nagyobb tanulság:

 

Azt, aki a szabadságért küzd, nem lehet legyőzni.

 

Az, aki a békéért küzd, többé nincs egyedül.

 

A DRÁGA VÉR, amely Korea földjére hullott, a béke és a szabadság fáit öntözte.

 

Ezeknek a fáknak a gyökerét soha többé nem lehet kitépni.

 

Gyermekeink ott fognak ülni lombjaik alatt. Élvezni fogják csodálatos gyümölcseiket.

 

És tisztelettel gondolnak majd a hősökre s a mártírokra, akik nem érhették meg a békét. Akik életüket áldozták a jövőért.

 

Az ő emléküknek szentelem én is ezt a könyvet.

 

1953 májusában.

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]

 

 

 

Nincs címszó róla az Új Írás repertóriumban

 

 

Az antológiában: Az Ő nevével /Sztálin/

                             Pak Cson Te, énekelj

 

 

 

 

 

 

Urbán Ernő

 

 

 

 

URBÁN ERNŐ

(Sárvár, 1918. szept. 4.-Bp., 1974. szept. 19. <szept. 15.*KMIK]): költő, író, újságíró.

Kossuth-díj 1952; SZOT-díj 1969; Munka Érdemrend arany fokozata 1970; Felszabadulási Emlékérem 1970; JA-díj 1971.

Urbán Ernő - Wikipédia

Urbán Ernő (Sárvár, 1918. szeptember 4. – Budapest, 1974. szeptember 19.) József Attila-díjas (1971) magyar író, újságíró. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Urbán_Ernő –

A láthatatlan barikád

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968

Urbán Ernő, a teológus

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Csupán mennyiségileg is érdemes áttekinteni Urbán Ernő munkásságát. ... Urbán Ernő személyében markánsan találkozott a tudatosan hívő keresztyén ember és az ...
teol.lutheran.hu/tanszek/rendszeres/.../ra/1992_urban_erno_a_teologus.pdf

 

 

Uborkafa

Színes, magyar tévéfilm, 82 perc, 1971

Rendező: Marton Endre
Író: Urbán Ernő
Operatőr: Lukács Lóránt

Szereplő(k): Kállai Ferenc, Avar István, Páger Antal, Halász Judit, Piros Ildikó,Szersén Gyula

 

 

Hintón járó szerelem

 

Fekete-fehér, magyar játékfilm, 81 perc, 1955

Rendező: Ranódy László
Forgatókönyvíró: Urbán Ernő

Szereplő(k): Szirtes Ádám (Majsa Berci) Medgyesi Mária (Peczöli Vilma) Makláry Zoltán (Peczöli Sándor szőlő- és gyümölcstermelő) Fónay Márta (Peczöliné, mostoha, a hintó szerelmese)
Kiss Manyi (Terka keresztanyám, a párt titkárnője)

 

 

Lukáts János: „Példából valóság legyen…" Általános iskolai tankönyveink világképe 1947 és 1955 között…

A prózaírók közül Urbán Ernő két írása szerepel, itt jelenik meg a későbbi években népszerű tankönyvszerző, Fodor Viktória, de Móricz Zsigmond írásait is tanulhatta a másodikos vidéki diák. Az orosz-szovjet írók közül Alekszej Tolsztoj, Solohov és Gorkij írása olvasható…A politikai élet szereplőit a Feldíszítjük a tantermünket (Lenin, Sztálin és Rákosi arcképével), A szovjet pionírok, a Tanul az apám (Rákosi Mátyás könyvét olvassa esténként) és a Rendőr a népi demokráciában c. olvasmány mutatja be, illetve népszerűsíti…

 

olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125...id.

 

 

[PDF]

Kommunista személyi kultusz Magyarországon

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat
Urbán Ernő, Sőtér István, Nagy László, Gergely Sándor, Kónya Lajos, ... Történelmi lecke című írása. Itt a szerző Rákosi és Lenin találkozását írja le, .

Magyar írók Rákosiról, 1952. Írt még a könyvbe: Aczél Tamás, Benjámin, Darvas /és jobbak is/

 

 

Az antológiában: Azé legyen a föld, aki megműveli

 

…Sír is meg nevet is Tündérmajor népe,

százak éneklik: Rabságunknak vége!

S távoli harangok örömhírül hozzák:

Rákost köszönti egész Magyarország.

 

 

Új Írásban:

URBÁN ERNŐ

Botcsinálta parlament. Elbeszélés.
= 1964. 2. sz. 149-180. p.

ooo

2720. A felszabadulásról egy körkérdés ürügyén. (A szerkesztőség körkérdésére: Felszabadulás.)
= 1970. 4. sz. 3-11. p.

2721. A kőbaltás ember remekművei. (Útirajz a Tassili-n-Ajjeri leletek környékéről, + a falfestmények reprodukciói Urbán Ernő gyűjtéséből.)
= 1968. 6. sz. 81-92. p., Képek: 1968. 6. sz. borítók, melléklet.

2722. Mentség és magyarázat, avagy amikor a hóhért akasztják. (Válasz Sylvester András bírálatára.)
= 1962. 6. sz. 634-640. p.

U. E. (írása az 1972. évi külön melléklet számára. Min dolgoznak a magyar írók?)
= 1972. 12. sz. 150-151. p.

U. E. (válasza az 1973. évi melléklet körkérdéseire. Ötszáz éves a magyar könyv.)
= 1973. 12. sz. 155-156. p.

Siratófal. Riport.
= 1973. 8. sz. 67-77. p.

xxx

Sylvester András: Urbán Ernő: Árnyak és sugarak (c, filmnovellakötetéről.)
= 1962. 4. sz. 407-409. p.

Sylvester András: Időszerű-e a komédia? Válasz Urbán Ernőnek.
= 1962. 9. sz. 1002-1005. p.

+++

Urbán Ernő portréja. Fotó.
= 1972. 12. sz. 150. p.

 

 

 

 

Antológián kívüliek

 

 

 

Bölöni György

 

 

1882. október 30. – Budapest, 1959. szeptember

 

 

 

 

Ady: Margita élni akar

….György volt az a típusú úr magyar,
Kit ha a sorsok kultúrába löknek,
Egyenesen és túlzón rokona
A francia Égalité Fülöpnek.
Mikor az ilyen szenten ittasul,
Még a forradalmas zsidónál is jobb.
Nem sok örömös történt e hazában
Akkor sem, de György hitt és izgult bátran…

 

 

 

 

Bölöni György - Wikipédia

2 Díjai; 3 Művei; 4 Források. 4.1 Jegyzetek ... A század eleji Párizs Bölöni György szemében új politikai és művészi elvek fővárosa. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Bölöni_György

 

 

 

Ady-könyve maradt utána. Az „igazi”. Csak ő tudja, melyik Ady-kép az igazi. Magvető, 1955. Az első és az utolsó mondatokból:

 

…Szükség volt erre akkor, mert a fasizálódó magyarság magának követelte Adyt és ha a baloldal szorosan magához is ölelte, az utána jövő írók, ki érdekből, ki nyegleségből, ki irigységből, elejtették a nagy emberi, nemzeti és írói kincset, Adyt. Szükség volt könyvemre azért is, mert Ady valóságos arca és jelentősége a rohamosan szaporodó Ady-irodalomban eltorzult…

Ady párizsi éveinek emlékeit senki jobban nem ismeri nálam…

…nem volt soha az uralkodó osztályok költője. Az alul levőké volt, az elnyomottaké, a békétleneké, a be nem teljesülteké, a kisemmizetteké, a forrongóké, a lázadóké volt Ady. És azért ezt az írót soha nem fogadhatják le a maguk számára a mindenkori uralkodó osztályok, mert velük szemben örökké ellenség, lázadó marad.

                                Le Lavandou /Var/ - Kémer – Paris, 1931 – 1934. évben

 

 

 

 

Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · HALÁSZ GÁBOR: ÚJ VERSESKÖNYVEKRŐL

Ady Lajos: AZ IGAZI ADY
Bölöni György könyve - 1934. Edition Atelier de Paris

A könyv címén nem akadunk fenn. Elvégre, ha külön nem jelzi is a címben, azért minden írónak azt kell hinnie - akár a vak-rákok szerelmi életéről számol be, akár egy szolíd világbéke megteremtésének módozatairól beszél - hogy az ő könyve: az igazi. A bokrosan, sőt burjánzóan szaporodó Ady-irodalom területén meg éppenséggel megszokhattuk, hogy minden könyv kihangsúlyozottan is azt hirdeti magáról, hogy ő az igazság egyetlen és kízárólagos forrása. Arról nem is szólván, hogy az Ady-élet bizonyos szakaszait egyesek zárt kutatmánynak szeretik tekinteni…

A testes kötetnek gazdag képanyaga is van. Egy részük érdekes, nagyobb részük Karinthy halhatatlan Urania-paródiáját juttatja az ember eszébe. Íme néhány képcím: «Akiket Ady olvasott» (Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Maeterlinck, Lorrain, Renard, Rictus stb. stb. portréi); «Párisba eljött egy legény...» (az őszi parkban két (!) székre ülve cigarettázik egy fiatal ember); «Ady Párisa» (Anatole France otthonában, mellette Itóka és I. Broussoni; «Érsekújvárt cigányzenekar és Rákóczi-induló fogadta Ady Endre gyorsvonatát is, mint minden halandóét» (a kép: az érsekújvári állomás, előtérben a cigánybanda) és így tovább.

Mindez nem árt sokat a könyvnek; a baj másutt, másban van. Bölöni nem elégszik meg azzal - amire elsőrangúan és egyedül kvalifikált - hogy Ady párizsi életének hű és alapos krónikása legyen, hanem az a hite: ő reá várt a feladat (egy kis könyvtárnyi Ady-irodalom után!) megmutatni hogy eddig még mindenki hamis képet formált Adyról, az emberről, a költőről és politikusról. Ez akkor is veszedelmes hit, ha valaki idebent él Magyarországon, s viszonylag kiegyensúlyozott lélekkel nézi az utolsó három évtized magyar eseményeit….Az emigráns-psziché, érthető dolog ez, mindig indulatokkal dolgozik, s elfogulatlan nem tud lenni. Bölöni sem tudhat. A könyvben szereplők közül 4-5-en kapják meg tőle ezt a szép jelzőt: tiszta szellemű. Véletlenség-e, hogy csupán olyanok, akik a proletárdiktatúrában szerepet vittek? Nem mondja ugyan ki expressis verbis, de érezteti, hogy jó véleménnyel csak arról van, aki emigrált Magyarországból, vagy akit orosz hadifogollyal cserélt ki a szovjet, - esetleg akit a bíróság felakasztatott. Viszont, aki magyar területen él, az legalább is gyanus az ő szemében. Természetesen: szigorú ítéletet mond a «Nyugat»-ról is, s külön-külön megkapja a rossz kalkulust Babits, Fenyő, Schöpflin, Móricz, sőt Hatvany és Ignotus is.

Mindez nem ronthatja le a könyv azon részének kiváló értékét, amely Ady Endre párizsi életétől pontos és részletes adatokat közöl...Hogy el ne felejtsem: Bölöni György, régi jó barátom, - akivel 1919 szeptemberében zavartalan barátságunk negyedszázados fordulóját ültük meg a román megszállás alatt levő Debrecenben - könyvének összes szereplői közül rólam van a legrosszabb véleménnyel….

(Debrecen)

 

 

 

 

ILLYÉS GYULA: Bölöni György: Az igazi Ady. Gondolat. 1935. 154.

 

Ady Lajos: AZ IGAZI ADY Bölöni György könyve - 1934. Edition ...

Magvető, 1955

Nagyar Helikon, 1974

 

 

 

Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 17. szám

Bölöni György: A dzsentri a mérlegen [+]

Prohászka püspök támadó beszédei, képviselőházi viták és ezekhez fűződő antiszemita publicista okoskodások után azt kérdezem, hogy antiszemita frontcsinálás helyett nem inkább érdemben való munka lenne-e, ha azt az osztályt, mellyel szemben a zsidóság szellemi fölénybe való kerekedése leginkább tapasztalható, ha azt a történelmi középosztályt s főként ennek a háború alatt anyagilag erősen rekonstruálódott rétegét, a birtokos dzsentrit, a maga s mindnyájunk érdekében kulturális kötelességek fokozottabb teljesítésére szorítanók? Amint én látom a dolgokat, a helyzet úgy áll, hogy míg a politikai hatalom még mindig megmaradt ennek az osztálynak kezén, sőt onnan újabb reformok sem vették el, addig a szellemi vezetésnek ma már csak presztízse van meg a nagy múltú történelmi osztályon, mely a nemzeti ujjá ébredés tizedeiben a nemzeti művelődés gerince volt. S akik ma a zsidóság szellemi és anyagi erős térfoglalása miatt tiltakoznak, azok tulajdonképpen ennek a történelmi osztálynak vagy, ami lényegében egy és ugyanaz, a keresztény középosztálynak gyökereiben megingott szellemi vezérségét féltik és védelmezik…A magyar intelligencia kicserélődése folyamán, amint az intelligenciában helyet kaptak a mind jobban elszaporodó új polgári foglalkozások képviselői, a demokratizmus hiánya dacára alulról felhúzódó új polgári elemek, a rohamosan művelődésnek indított szocialista munkásság és amint abban helyet foglalt - tudomásul vétetve vagy nem vétetve - a nemzetiségek kultúrájának java is, a megindult új folyamatban…A küzdelemben, mely hosszú évek óta mindenfajta reakció s e haladóbb politikai áramlatok között folyik, csodás erejű hatalomnak tevődött meg a történelmi középosztály. Egyrészt, mint "nemzetfenntartó elemet" különösen dédelgetik, a másik oldalról pedig minden bajért a dzsentrit teszik felelőssé már csak a rendszer miatt is, melyet ő tart fenn s melynek minden komiszságáért őt okolják. Nem csoda, ha főként a reakció ilyen mesterséges védőpolitikája miatt bizonyos lappangó dzsentri-ellenszenv, hogy ne mondjam gyűlölet jelentkezett, mellyel együtt jár lekicsinylése mindannak, amit ez az osztály termelt s megvetése társadalmi, jellembeli és kulturális értékeinek. A politikai reakció a történelmi dzsentrit játszotta ki a demokrácia ellen, a szellemi reakció, a klerikalizmus, a keresztény dzsentrit a zsidóság ellen, s ezzel mindketten csírájában el akarták nyomni annak a haladás iránti fordulását s a maguk számára igyekeztek lefoglalni. A reakció befeketített minden új szellemi, irodalmi, művészeti mozgalmat, csakúgy mint politikai áramlatot, forradalminak s zsidónak bélyegezve meg azokat, hogy a történelmi osztály érdeklődését előre elvegye és csatlakozását megakadályozza. Mesterséges okok is közrejátszottak tehát, hogy ez az osztály idegenkedjék minden újszerűbb mozgalomtól és lassanként csak régi kulturális táplálékának kérődzője legyen. De általánosítani egy osztály keretén belül is nehéz, mert az egykori történelmi nemesség leszármazottjai egyáltalán nem egységesek, hanem sokféle rétegből tevődik össze az őket egybefoglaló középosztály, mely eszerint különbözőképpen viselkedik a politikai és szellemi áramlatokkal szemben, és értéke eszerint csendült ki vagy hanyatlott s veszett el. Érdemes az egész osztályt rétegeiben mérlegre tenni.

A háborúban, sajnos, az a csoport tört meg belőlük legjobban, amely a művelődésnek a leghasznosabb tagokat adta: a szabad pályák intellektueljei, ügyvédek, tanárok, mérnökök, orvosok stb., kik kiszakadva a családi és megyei keretek közül, szellemi önállóságba érlelődve és szabadulva a hivatali kitartottság érzésétől, az egyéni kezdeményezés hiányától - ami a dzsentri legnagyobb hibája -, a történelmi osztály elitcsapata lettek. Őnáluk már általában enyhültek az úgynevezett dzsentri-tulajdonságok és igazi értékeik csillantak ki az úri szemfényvesztés és a jó modor alól, a magyar művelődésnek ők voltak drága kovászai. Utánuk az állami hivatalnokok rendje a jó polgár s a jó úr volt, a magyar úri burzsoá, tán korlátoltsággal, a csak szükséges tudománnyal és egyetemi képzettséggel bürokratikus életre predesztinálva, de le nem tagadható jóindulattal és köznapi érdeklődéssel.

Az ősi dzsentri-hibák legjobban ütköznek ki a megyei hivatalokban. A kevés munkával biztosított állás, a családi összeköttetésekre és jó pajtásosságokra alapított előmenetel s a vármegyei kis kör tekintélyessége teszik vonzóvá ezeket az állásokat…A birtokos dzsentrit éri a legtöbb támadás az osztály hibáiért. Kétféle agrárius dzsentri van, az igaz - a heverők, duhajok, urizálók és adósságcsinálók csoportját azonban mindenütt feltaláljuk - s ezzel szemben áll a dolgozó dzsentri nagy osztálya, mellyel a társadalmi kritika gyakran volt igazságtalan, de annál inkább jogos a kritika, ha mai szellemi állapotát tesszük mérlegre. A háború anyagilag megerősítette ezt az osztályt, adósságaitól felszabadította, s ma a paraszt mellett a nemesi birtokosság az ország legjobban megerősödött polgártömege. A kultúrkép azonban, melyet róla festhetünk, a huszadik századhoz mérten van olyan szomorú, mint amilyet a követek festettek az 1723-i országgyűlésen. Akkor az volt a panasz, hogy a "kitűnő férfiak és családok ivadékai a közjó kárára csaknem a legalsó fokra jutottak... a nemesek fiai még valamelyes jogi gyakorlatra is alig mennek s a főnemesi, nemesi ifjúság mezei munkára adja magát s a mezőn parlagosodik el." E kétszáz év előtti nemesi osztály hibái mai legtipikusabb leszármazóiban, a gazdálkodó vidéki dzsentriben is fellelhetők. A háború nagy választóvonal lesz itt a hazatérő új nemzedékkel, de mostanáig s a mai megjavult anyagi helyzetben is a birtokos dzsentri kulturális állapota körülbelül a következő: Az egyetemi képzettség, ha nem hivatalnoki pályára akart lépni a birtokos fiú, hanem gazdálkodásra készült, nagyrészt lukszus volt, pedig mai rendszerünk mellett az egyetemi kurzusok és vizsgák elvégzésének sincs kultúreredménye. A családban a földbirtok különben is rendesen annak kezén maradt, aki nem tanult, s képzettség híján szellemi pályákon nem tudott elhelyezkedni. A vidéki birtokos nem sokat törődött a fiával: amint a paraszt munkára fogja a fiú csemetét, amikor felbírja a villát, a birtokos is beállította gazdasági termelési rendjébe a fiát, amint felserdült, s főként ha nem nagy hajlandóságot mutatott a tudományok fejébe tölcsérezése iránt. Így aztán nem csoda, ha a magyar dzsentri - keresztény birtokos az általános műveltség terén kezdetleges fokon állott. Természettudományi és filozófiai képzettsége semmi. Gazdasági ismereteit a gyakorlat hozta meg, s ritkán néhány gazdasági füzet vagy szaklap olvasása. Politikai és szépirodalmi érdeklődését kielégítette egy napilap vagy igénytelenebb heti újság, mert irodalmi kíváncsisága ritkán ment túl a napilapok tárcáin, regényein és idegenből fordított "szépirodalmi" művein.

A birtokos keveset utazott és mozgott. Alig tudott szabadulni e földről - röghöz kötött - s utazásai nem vezettek tovább bevásárlás végett a közelebbi nagyobb vidéki városoknál, ritkán Budapestnél, kisebb fürdőhelyeknél. Az országot kevéssé ismerte, külföldön alig ha járt s innen eredt külpolitikai, politikai s nemzetiségi kérdésekben tájékozatlansága, egész világnézetének szellemi elmaradottsága. Mégsem lehet őket úgy tekinteni, mint a reakció lovagjait…Egyszerűségében, rusztikusságában és dolgos lényegében ez a réteg volt a jobbágy-felszabadító magyar nemesség utóda, s a pár száz holdas földes urak, mint a magyar dzsentri legszebb szellemi és lelki tulajdonságainak letéteményesei, képviselték a negyvennyolcas reformalkotások demokratikus továbbfejlesztését. Ez a kisbirtokos nem volt pazarló, szegényebb foszlányaiban egyenes kapcsolat volt a paraszt és az úr között. Nem négy lovas hintó futott velük be a vásárra, ha otthon a karámban ficánkoltak is a paripák, hanem két gyors lóval egy zörgős bricska.

Ilyen erények mellett azonban annál szomorúbb, hogy sok vidékiesség, a kedélyes, előbb hon-, később gondmentő társadalmi élet, az unaloműzőnek művelt vendégszeretet hejehujáiban, a sok jóravalóságban és becsületes érzésben a magasabb művelődés vágya nem talált helyet. Különben emberi, férfias és nemes természetük az új században - ma már 1918-at írunk - még mindig nem tudott elhelyezkedni és megszokott környezetéből, ennek eszmevilágából nem akar kimozdulni, mert abban a környezetben még ő és az ő világnézete az úr. Az irodalomban jelentkező típusok, például Móricz Zsigmond némely emberei vagy frissebben Török Gyula Roziká-jának Balambérja mind ilyenek.

Grünwald Béla mondja egy helyt, a hajdani 1758-beli közállapotokról írva, hogy a nemességnek sejtelme sem volt elmaradottságáról. Ma ugyanez a helyzet a nemesi utódokkal, a történelmi középosztály legtöbb rétegével szemben.

 

[+] Bölöni Györgynek e tárgyban élénk polémiája folyt a napilapokban, s most, a Nyugat felkérésére, itt adja annak összefoglalását. Szerk.

 

 

Anatole France; [ford. Bölöni György] ; [az illusztrációkat Hincz Gyula rajzolta]: A pingvinek szigete

 

Illyés: Naplófeljegyzések

2/405. Bölöni. Szegény. „Fajtám-beli testvéremmel” – Ady dedikált neki így egy verset. Ez volt a peronjegye a magyar irodalom síneihez, ez örök bérlete a magyar közélet összes vonalára. Egy magyar úr, sőt nagyúr-származék, aki forradalmár, nyugatos, művelt. Mint Rákóczy.

Esztendők óta szinte csak a „népiek” ellen ír, a nacionalizmus ellen, a barbárság ellen. A műveltség, a pallérozottság, az elfogulatlanság védelmében; s birtokában, hangjáról ítélve. Ez a mostani cikke az Élet és Irodalom karácsonyi számában a magyar provincializmust veszi célba, európaiságot, nagyobb szellemi igényt, szélesebb látóhatárt ajánl…

Hogy azt az egyetlen francia szót is, amit leír, hibásan írja le, nem szórakozottság. Aki hallotta őt franciául beszélni, elámult a csodán: negyven év Párizs önmagában milyen kevés nyelvlecke. Évekkel ezelőtt együtt utaztunk Párizsba…A francia határon a francia tiszt akadékoskodni kezdett Bölöni vízuma miatt. Bölöni izgatottan magyarázkodott. A francia összevont szemöldökkel hallgatta…nem értette Bölöni magyarázatát. Mert Bölöni a hímnemű és a nőnemű birtokos névmást elcserélve mon visa helyett újra mag újra azt mondta ma visa. Francia fül ezt csak m¢avisanak hallhatta.

…Nagy Lajos kéziratai közt meg kell lenni annak a másfél oldalnyi stílusficam-gyűjteménynek, amelyet a Nyugat Árkádia-rovata számára az akkor emigráns Bölöni Az igazi Ady könyvéből Lajos összeírt…

 

A Nyugatban

 A dzsentri a mérlegen
 Berény Róbert rajza (FIGYELŐ) 
 Három magyar festő (FIGYELŐ) 
 Községi üzemek
 Rózsa Miklós könyve (DISPUTA) 
 Szabad iskola (FIGYELŐ) 

 

Új Írásban

BÖLÖNI GYÖRGY

319. Emlékiratok. Részletek. = 1962. 5. sz. 421-429. p., 1963. 4. sz. 387-390. p.

…Károlyi Mihályt később ismertem meg. 1918 november elején, a forradalom után néhány nappal, diplomáciai megbízással Svájcba küldtek ki…Fél évet töltöttem ott és a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után pár hónappal jöttem haza Magyarországra. Azt hiszem, én voltam az egyetlen a hivatalos megbízottak között, aki nem disszidált, hanem hazajött, hogy itthon dolgozzék a kommunista Tanácsköztársaságban…Bécsbe utaztam és itt részt vettem a Horthy-ellenes Bécsi Magyar Újság szerkesztésében és a lapnak felelős szerkesztője lettem…Bécsből 1923 őszén Párizsba kerültem ki…

Párizsban…találtak hazát nagyon sokan a politikai emigránsok közül. A Horthy-rendszer gazdasági zűrzavara és munkás ellenessége nagy rajokban űzte ki az országból a dolgozókat, parasztokat is, de főleg ipari munkásokat…a Horthy-gyűlölet, az ellenforradalom embertelenségei kapcsolták őket össze és ennek a hazájával és országuk politikájával elégedetlen tömegnek hamarosan Károlyi Mihály lett a vezetője…

Tihanyi…egyik legérdekesebb alakja lett a Montparnasse-nak…Ő festette meg egyetlen hiteles arcképét Szamuelly Tibornak is. Ezt magyar barátaival Moszkvába küldötte ki ajándékképpen, hogy a magyar kommünnek ez a jeles harcosa valamelyik orosz múzeumba kerüljön…

Károlyi mind aktívabb részt vett a fasizmus elleni harcban…/I. rész, begépelte: G./

/II. rész/ …Amikor Budapesten Sallai és Fürst ellen indult meg a nagy per, az emigráció kommunista csoportjai gyűléseket és tüntetéseket rendeztek Párizsban…sajnos mindezekkel nem lehetett az elvtársakat megmenteni Horthy vészbíróságának ítéletétől…

Amikor az első világháború utolsó hónapjaiban, az októberi forradalommal Lenin eszméi terjedni kezdtek Magyarországon Alpári Gyula tartotta a kapcsolatot Rosa Luxemburggal, Karl Liebnecttel…többször kirándultunk együtt Alpári Gyulával…Illegalitásban élve, szigorúan betartotta a kommunista éberség kötelezettségeit. Fedőnevét sosem tudtam…

Amikor Hegyeshalomnál a határra értünk, mellettem ülő útitársam pár szóval üdvözölt. Kopott, sivár volt az állomás, a táj, a vidék, de az állomáson egy vörös zászló lengett. Szememből kicsordult a könny. Hiszen 25 év után érkeztem újra hazám földjére…a nemzetgyűlés elnökének titkára várt.

+++

Tihanyi Lajos: B. Gy. portréja. Rajz. Fotó: Kovács Ferenc.= 1973. 3. sz. borító 2.

 

                                                     *  *  *

Bölöni György: Egy forradalmi nemzedék

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982

A képzőművészeti kritikus szólalt meg az Egy forradalmi nemzedék című műkritikai beszámolóban a századelő nagy hatású művész-nemzedékének tárlata alkalmából (1958).

 

Képek között címmel 1967-ben gyűjtötték kötetbe képzőművészeti témájú írásait

 

 

 

Hajdú Virág cím: Városutópia. Vágó József és Bölöni György levelezése forrás: Lapis angularis 2. 1998. 97-227

Tasnádi Attila:Akit a sorsok kultúrába löktek - Bölöni György, a kritikus

Argumentum, 2007

108 oldal Kötés: papír / puha kötés

Az 1959-ben, 77 éves korában elhunyt Bölöni Györgyöt ma jobbára csak 1934-ben írt s azóta többször kiadott híres dokumentumkönyve, Az igazi Ady kapcsán emlegetjük, ami többrendbelileg is félrevezető mind életútja, mind munkásságának megítélése szempontjából. Mint az ország polgári demokratikus átalakítását célzó szellemi-politikai küzdelmek egykori résztvevője, Ady barátját és harcostársát terészetesen joggal övezte korábban is, és övezi ma is megbecsülés, ám az ebbeli elfordultság sem feledtetheti, hogy voltak életének olyen szakaszai, amikor indítékaiban és céljaiban morális megalapozottságú és nemes szándékú, ám idővel dogmává merült baloldali elkötelezettsége folytán nézetei és tettei tévesnek, sőt kártékonynak bizonyultak. Az egykönyvűség hiedelme más szálon is az életmű leszűkítéséhez vezetett, a híres Ady-könyv ugyanis elvonta a figyelmet írói munkásságának egyéb tartományairól, köztük korszakos jelentőségű irodalmi és művészetkritikai munkásságáról, amely fontos szerepet töltött be a modern magyar kultúra múlt századi megszületésében és térnyerésében. Az irodalomkritikusként és műbírálóként is ismert szerző mindkét tekintetben revízió alá veszi a Bölöni egyéniségét és művét érintő eddigi álláspontokat, s mind emberi, s mind pedig művész vonatkozásban egy hitelesebb, a pozitívumok mellett az életút és az életmű negatívumaira is kitérő pályakép megfogalmazására tesz kísérletet.

 

 Az Élet és Irodalom első száma 1957. március 15-én jelent meg. Előzménye az az Irodalmi Újság volt, mely a Magyar Írószövetség lapjaként tevékeny szerepet játszott az 1956-os forradalom előkészítésében. 1957 tavaszán, az akkori politikai vezetés részéről egy olyan konszolidációs szándék nyilvánult meg, mely az értelmiségi réteggel, s azon belül az irodalmi élettel való kiegyezésre irányult. A lap elindítása lényegében Kádár János nevéhez fűződik, aki Bölöni György közreműködésével az irodalom helyzetéről szóló beszélgetésre hívott össze költőket, írókat, s ennek eredménye lett a Bölöni György vezette Élet és Irodalom című hetilap. Felelős szerkesztőnek Mesterházi Lajost választották. Így a korábban mellőzött írók, s költők is lehetőséget kaptak a megszólalásra, de természetesen a hatalom ellenőrzése mellett.

Az első szám 69 540 példányban jelent meg. Sikerét többek között Németh László, Heltai Jenő, Fodor József és Szabó Lőrinc írásai garantálták. A kéthetente megjelenő lap főszerkesztője ügyesen hangolta össze a pártérdeket az irodalmi érdekkel.

A kommunista beállítottságú Bölöni György révén, főszerkesztősége alatt a lap rendkívül baloldalinak számított, így többen megtagadták részvételüket a lap szerkesztésében, a nehéz megélhetési körülmények ellenére is

mmi.elte.hu/~hargitai/wiki/index.../Élet_és_Irodalom

 

 

 

Darvas József

/1912 – 1973/

Illyés: Naplójegyzetek

4/41.  Ma temetik Darvast. Beteg vagyok, nem mehetek ki. Csak Flóra lesz ott.

Van a tett és van a mű. Az utóbbi években ismét közelebb kerültünk egymáshoz.

Korszerű dráma, ez volt minden ambíciója. Kereste hozzá a megfelelő hőst. Csak a tükör elé kellett volna állnia. Engedte, hogy fölhasználják, közvetlenül. Jóhiszemű volt. Vagyis épp az értékeit adta oda, ahol azok csak árucikkek lehettek, kitéve az idő devalváló erejének.

Ritkán sírunk. De mikor kinyitottam az újságot, s bementem Flórához a hírrel, mindkettőnk szeme megkönnyesedett. Nem fejezte be a pályáját. Most kellett volna a tanulságot levonni, s ő meg is indult ezen az úton. A kettétört pálya fiatalon is szívszorító. Milyen szívszorító így, hatvanegy évesen.

 

Nyugat · 1939. 5.

VERES PÉTER: EGY PARASZTCSALÁD TÖRTÉNETE
Darvas József új könyve  Athenaeum

Ritkán írok bírálatot. Ezelőtt, mint sok kezdő író, aki írni még alig tud, de úgy érzi bírálni már tud, én is elkövettem néhány tévedést, leírtam néhány elsietett és nagyképű ítéletet. Többek között Darvas József elő könyvét, a Fekete kenyér címűt is… ritka dolog, nagyon ritka dolog, hogy egy tizenkilenc éves parasztfiú, egy falánk irodalomrajongó első művében már a saját hangján és a saját nyelvén szólaljon meg. Igaz, a nyelve nyers volt, a hangja pedig "rekedtes" a lefojtott belső izgalomtól, de az övé volt elejétől végig….

Ez a könyv - Egy parasztcsalád története - nem remekmű talán, de ezt most nem keresem. Fontos könyv, igaz könyv, rólunk szól, szegényparasztokról, tehát beszélnem kell róla. Beszélnem kell annál inkább is, mert az Illyés Puszták Népe óta az irodalmi szociográfiák annyira elszaporodtak, hogy úgy éreztük, ilyesmivel már nem is állhat ki senki…

Igaz, a nyelve még most sem olyan tiszta, mint a könyv megérdemelné. Még akadnak benne olyan hírlap ízű kifejezések mint: "...újra a politikai élet homlokterébe állították". De viszont a hangja olyan tiszta, olyan egyszerű és olyan bensőséges, mint azoké az embereké szokott lenni, akik biztosak a dolgukban.

S Darvas biztos a dolgában. Könyve szemléltetően mutatja meg, hogyan épül egy nemzet, hogyan terjed térben és időben a fajta, hogyan ver gyökeret egy paraszti törzs a földben…Igen, hiteles! Ez mindennél fontosabb. Elég volt a túlzásokból, akár politikai, akár erkölcsi célból csinálódnak. A művészi arányérzék az első és legmagasabb követelés minden íróval szemben. Első könyveiben Darvas is túlozott. Túlozta a paraszti nyomorúságot, a szektaőrületet s ezzel nemcsak a saját művészi hitelét, hanem a paraszti nyomorúság hitelét is rontotta. Nem mintha még szörnyűbb nyomor is nem volna annál, amit akár ő, akár a "nyomor-írók" leírtak, de aki az esetlegesben nem tudta megragadni és kifejezni az általánost, az hiábavaló munkát végzett. Művének nincs szociológiai érvénye s éppen abból a célból nem hat, ami neki olyan fontos t. i. a politikai cél szempontjából.

Mentsége Darvasnak, de mindnyájunknak, autodidaktáknak, szegényeknek és elnyomottaknak, hogy túlzásokkal nemcsak a politizáló író dolgozik…Darvas sohasem rugaszkodott el, de mégis ez a könyve az első (Orosháza leírását nem számítva), amelyre nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy nem propagandisztikus külsőleg, mert egészen az belsőleg… Én ismerem az életet, amit Darvas leír és tudom, hogy sehol sem hazudik. Én ismerem a cséplőbanda vagy általában a földmunkás közösségek életét…

Sok fiatal íróval együtt Darvas is úgy járt az első könyveivel, hogy mindjárt kialakult körülötte egy "kis siker". S aztán abba maradt. Az irodalmi közvélemény elkönyvelte, mint olyan írót, akitől nem várhat "nagy" dolgokat. Most ezért nehezebb a dolga, mintha teljesen újonnan indulna. Darvas, persze, ebbe nem nyugszik bele. Van benne erő, akarat és tehetség, hogy megfellebbezze ezt az elsietett ítéletet.

 

 

Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968

…Az én számomra – de többen is voltunk így – az irodalom és a politika elválaszthatatlan egységet jelentett, a „szolgálat” jegyében…írói elindulásomtól kezdve rendkívül erős volt bennem a társadalmi, politikai elkötelezettség…sosem hittem a politika és az irodalom ellentétében…

Az elmúlt húsz esztendőben, ha olykor nehéz megrázkódtatások árán is, mégiscsak előre ment a szocializmus ügye. Rengeteg megvalósult abból, amiről fiatal korunkban álmodtunk. S ebben talán van valami az én munkámból is…

Az a történelmi arányú változás, amelyet a XX. kongresszus indított el – látjuk – nem megy harc és új konfliktusok, ellentmondások nélkül…/Csák Gyula/

/Begépelte: G./

 

Új Írásban

Színművek: Hunyadi. I-II. rész.= 1973. 8. sz. 3-23. p., 1973. 9. sz. 13-35. p.

Pitypang. I-II. rész. = 1971. 4. sz. 3-20. p., 1971. 5. sz. 37-60. p.

A térképen nem található. I-II. rész. = 1969. 1. sz. 3-29. p., 1969. 2. sz. 21-40. p.

ooo

450. Bucsuzó sorok, (Kis Ferenc nekrológja:)= 1964. 3. sz. 263-265. p.

D. J. (írása a szerkesztőség Huszonöt év történelem c. ankétjára.)= 1970. 2. sz. 99-101. p.

451. Két visszatérés . . . Emlékezés Budapest felszabadulására. = 1962. 4. sz. 377-379. p.

452. Orosházi változások. (Szociográfiai tanulmány. Orosháza, 1944-45-ben) = 1965. 2. sz. 131-143. p., 1965. 3. sz. 301-323. p.

D. J. (az 1973. évi melléklet számára. Ötszáz éves a magyar könyv.) = 1973. 12. sz. 130. p.

xxx

Féja Géza: Vallomás a hatvanéves Darvas Józsefről. = 1972. 3. sz. 90-96. p.

Fülöp János: Egy prófécia jegyében. Darvas Józsefről.= 1962. 5. sz. 482-484. p.

Garai Gábor: Alkalmi vers Darvas Józsefnek az irodalom állásáról. Vers. = 1964. 6. sz. 707. p

Király István: D. J.: Hajnali tüz (c. drámájáról.) = 1961. 3. sz. 271-276. p.

Kovács Sándor Iván: A legnagyobb magyar falu és változásai. Jegyzetek D. J. uj könyvéről. (Orosházi változások.) = 1965. 11., sz. 118-120. p.

Nagy László: Igazolni sorsotokat . . . Darvas József: Részeg eső c. regényéről,
= 1963. 5. sz. 591-593. p.

B. Nagy László: Darvas József két regényéhez. (Elindult szeptemberben, Részeg eső.)
= 1967. 2. sz. 105-113. p.

+++

Masznyik Iván: Darvas József. Rajz. = 1962. 5. sz. 482. p. és 1965. 3. sz. 301. p.

D. J. fiatalkori portréja, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Erdei Ferenc társaságában.
= 1969. 7. sz. mell. 1.

                                                            *  *  *

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/

Darvas Németh Lászlónak, Bp. 1957. 05. 24.

Az Országos Béketanács szükségesnek és helyesnek látná, ha a magyar írók egy csoportja megnyilatkozna a nemzetközi méretekben kibontakozó tiltakozás keretében, az atom- és hidrogén fegyverek használata és további kísérletek folytatása ellen. E célból kérjük…D. J. az O. B. elnöke

 

Darvas Németh Lászlónak, Bp. 1963. 05. 15.

Kedves Barátom! Megkaptam leveledet, amelyben azt kéred, hogy vegyük tudomásul lemondásod az Írószövetség választmányi tagságról…semmi nem indokolja a lemondást…mindezt személyesen szeretném majd elmondani…Barátsággal köszönt: D. J.

 

Németh László Darvasnak, Bp. 1970. 11. 27.

Kedves József!

Köszönöm, hogy a Szép Szó-beli cikkedet megküldted…nem tudom, Rényi mit félt, mi ellen érvel, de az bizonyos, hogy a kulturális forradalom problémái azok, amelyeket te említesz…bizonyos közönyösség észlelhető ezek iránt a problémák iránt, az ötvenes évek végének, a hatvanas évek elejének sok szép felbuzdulását érzem, így a távolból kiszáradónak…

 

 

 

Dobozy Imre

 

·  Dobozy Imre - Wikipédia

Dobozy Imre (Vál, 1917. október 30. – Budapest, 1982. szeptember 23. ... Dobozy Imre emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István park 15. szám alatt ...

Élete - Művei - Díjai - Forrás

hu.wikipedia.org/wiki/Dobozy_Imre - Tárolt változat - Hasonló

·  A tizedes meg a többiek - Wikipédia

A forgatókönyvet Dobozy Imre írta. A világháborút tragikusnak ábrázoló sok ...
hu.wikipedia.org/.../A_tizedes_meg_a_többiek

//www.antikva.hu/onan/osszetett-handle.jsp;jsessionid=85554FBEC04061EA4CD71B12DDE92E42?bongeszes=true&hol=szerzo&szerzoid=5510

Dobozy nyolc könyvét hirdetik

                                                                  *  *  *

Dobozy Imre neve összefonódott a Tizedes meg a többiek c. nagy sikerű filmmel, melynek forgatókönyvét kisregényéből maga írta 1965-ben. A József Attila-díjas, Kossuth-díjas Dobozy Imre Válon született 1917. október 30-án és Budapesten 1982. szeptember 23-án halt meg.

1936 és 1942 között tisztviselő volt. Az ötvenes években publicistaként indult,  a Válasz egyik versét már a háború előtt közölte…1947-től 1959-ig újságíró volt a Szabad Föld, a Szabad Nép és a Népszabadság szerkesztőségében. 1961-1963 között az Élet és Irodalom főszerkesztője volt. 1959-től 1973-ig az Írószövetség titkáraként, majd főtitkáraként, végül elnökeként dolgozott. Elbeszéléseket, regényeket, színműveket írt. Drámáit: Szélvihar, 1958; Holnap folytatjuk, 1963, Eljött a tavasz, 1968 budapesti színházak játszották nagy közönségsikerrel. A tizedes meg a többiek c. kisregényéből készült film, amelynek forgatókönyvét is ő írta 1965-ben. …Sírját hódolói a Kerepesi temetőben kereshetik fel.

polgarerno.com/blog/archives/660

 

 

Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968

…/Faragó Vilmos/ Társadalmunk problémái közül mi az, ami első sorban érdekel? – A szocialista erkölcs. Természetesen nem a szerelemre, házasságra, magánéletre korlátozva, hiszen az efféle erkölcsfelfogás jellegzetesen polgári: hanem abban az értelemben, ahogy a VIII. pártkongresszuson megfogalmazódott, mint a jelen és a jövő egyik legfontosabb feladata. El kell érnünk, hogy az emberek szocialista módon éljenek, dolgozzanak, gondolkozzanak…

Mint a Magyar Írók Szövetsége főtitkárának, mi a véleménye irodalmunk helyzetéről? -…irodalmunk szenvedélyesen keresi, és egyre több alkotásban meg is leli, realizálja a szocialista valóság összetettebb, árnyaltabb, magasabb szintű ábrázolásának módját…irodalmunk felelősebb, szocialistább, színvonalasabb, mint az ellenforradalom előtt volt…

 

                                                     *  *  *

 

Bertha Bulcsú: Délutáni beszélgetések

Digitális Irodalmi Akadémia  © Petőfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2011

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?.

 

Dobozy Imre

 

…az írók bemennek a szövetségbe. Megkeresik Dobozy Imrét. Mást már nem is kereshetnek, mert Darvas meghalt. Az írók panaszkodnak, hencegnek, kérnek, reménykednek, mérgesek, szomorúak… Mit tehet egy főtitkár? Biztatóan mosolyog. Egy íróra, kettőre, tízre. Hát a huszadikra? Aztán a választmányi ülések. Jó műfaj. Állni az elnöki asztal mögött és magyarázni a gyanakvó íróknak, hogy mit, mért, mit igen, mit nem, mit később… És tudni közben, hogy nem mindig hiszik el, amit mond. Dühítő érzés, amikor nem hiszik el az embernek azt, ami igaz… Miért gyanakodnak az írók? – Csak… Ilyenek…     

     Négyezer kötet könyvem van….

 A háború kiirtotta belőlem a verset.

            – Nagyon sok politikai, társadalmi, hivatali munkát vállaltál. Érzésed szerint értekezleteken, tárgyalóasztalnál ültél többet vagy a saját íróasztalodnál?

 

– Nálunk kialakult egy olyan szokás, hogy mindenki életművet ír, és a könyveit számolgatja. Eközben a publikált magyar irodalom évente 380–400 kötet….

   

–       A politika, melyet véleményem szerint se lebecsülni, se túlértékelni nem helyes, engem mindig annyiban érdekelt, amennyiben igazabb információkat adott az emberről, és igazabb, tisztességesebb eszközökkel segített, igyekezett változtatni az életén. A helyzet ma is változatlan. Nem KB-tagságom mondatja velem, hanem eddigi életutam, hogy az ember körülményei és jellemvonásai jobbíthatók…

Valamikor, amíg egészséges voltam, sokat vadásztam, nem is mindig élő állatokra lőttem, hanem falevélre vagy virágra. Többször nyertem ifjúsági céllövő bajnokságot. Karban akartam tartani ezt a készségemet, de ha kacsát, foglyot, fácánt vagy rőtvadat lőttem, mindig volt valami viszolygásom…. Szeretek kocsit vezetni. Harminc éve vezetek, de ritkán jutok hozzá a munka miatt. És szerettem lovagolni, gyerekkoromban az uradalomban a lovászok egy cigarettát adtak, ha kivittük a Dreher-méneslovakat jártatni…

 

   

1975

Új Írásban

D. I. (írása a szerkesztőség Huszonöt év történelem c. ankétjára.) = 1970. 2. sz. 84-87. p.

D. I. (írása az 1972. évi külön melléklet számára. Min dolgoznak a magyar írók?)
= 1972. 12. sz. 112-113. p.

xxx

Hermann István: Megjegyzés két magyar bemutatóról. (D. L.: Holnap folytatjuk c. drámájáról.) = 1963. 1. sz. 125-126. p.

Tóth János: D. L.: Hegyoldal (c. regényéről) = 1962. 4. sz. 406-407. p.

+++

Dobozy Imre portréja. Fotó. = 1972. 12. sz. 112. p.

 

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/

Dobozi Imre Németh Lászlónak, Bp. 1962. május

Kedves Laci bácsi,…el akartam olvasni a drámádat a Kortársban…látni is akartam…hála félét érzek az Utazás-ért…hallatlanul fontos emberi dolgok kimondása…/beszámol Dobozi, hogy ő min dolgozik G./…ennyit el kellett mondanom, mert  / s íme, izgalmam egyéni fő oka/ valahol rokon mezőkön botorkáltam…A választmányba egyhangúlag beválasztottak, s ez nagyon jó, mert úgyis ott vagy mindazzal, amit leírtál…

 

Dobozi Imre Németh Lászlónak, Bp. 1963. május 16.

Kedves Laci bácsi, most köszönöm meg nagyon érdekes és elgondolkoztató cikkedet, melyet – mint látod – teljes egészében közöltünk /Levél Marx Györgyhöz, ÉS 1963. május/…választmányi tagságodra…irodalmi közéletünknek szüksége van…ne változtass a status quon…

 

 

 

 

 

Gergely Sándor

 

Gergely Sándor - Wikipédia

Gergely Sándor (Sopronkeresztúr, 1896. február 2. – Budapest, 1966. június 14.) szociáldemokrata és kommunista író, újságíró és lapszerkesztő. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Gergely_Sándor

 

Kossuth-díj 1949, 1956; Munka Érdemrend 1953; A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1956.

 

….Apja alkalmi munkás volt, anyja cseléd…1915-ben bevonult katonának és a francia fronton szerzett sebesülés következtében átmenetileg megvakult…1926-ban belépett a KMP-be…Szépirodalmi művei és a 100% c. folyóirat, valamint a Parasztok Lapja c. kommunista orgánum szerkesztésében való részvétele sorozatos pereket zúdított a nyakába… 1931-ben súlyos börtönbüntetés elől emigrálni kényszerült az SZU-ba, ahonnan 1945-ben tért vissza…1945-től 1951-ig az Írószövetség elnöke volt.

Magyar Életrajzi Lexikon

 

Nyugat · 1925. 5-6. szám

Nagy Lajos: Gergely Sándor: Béke

Vak emberről szól ez a regény. A vak Tövis Péter életének egy darabját olvassuk…Az író, aki maga a háborúban sérült vak volt, de már gyógyult korában vetette papírra ezt a hatalmas "hallucinációját"…az avatott, az ízekre bontó részletezés, a lépésről-lépésre való lassú tovahaladás  - mint ahogy a vak botorkál botjával tapogatózva - s a naturalisztikus felszín mögött megérzi az erőteljes zengő koncepciót, azt a valamit, ami külön mondatokba nem foglalható, amit nem látunk, nem mérhetünk, nem érzékelhetünk, ami a logikánk számára megközelíthetetlen, de ami mégis benne foglaltatik a regényben, annak minden fejezetéből belénk árad, ami a regény olvasása után kedélyi élményünkké válik, szóval a költői mondanivalót.

Gorkij Maxim az Éjjeli menedékhely műfaji meghatározásául ezt írta a cím alá: "Jelenetek az élet mélységeiből". A Béke Tövis Pétere is az élet mélységeit járja. Vakok és nyomorékok, úgynevezett háborús rokkantak tömegei vonulnak föl előttük, tudjuk, halljuk mindnek a hibáját, s velük vergődünk a nyomor sarában. A Béke is: jelenetek az élet mélységeiből. Csempészek, tolvajok, rikkancsok, utcai dohányárusok és prostituált nők 221 oldalon keresztül a társaink, de mind-mind ember, ember a legmagasabb erkölcsi szemlélettel nézve, ember tehát legalábbis úgy, mint a jólszituált korrekt polgár. Ebben a szemléletben, jóllehet a világirodalomban ez nem újság, a mi magyar irodalmunk területén belül van valami forradalmiság. De ha valaki ellenvetést tenne s hivatkozna más írásokra, amelyek szegény emberekről, nyomorról s úgynevezett bűnről szólnak…Ez a regény a második kötete…ez az indulás számomra meglepő, szenzációs…

 

Új Írásban:

G. S. (válasza a szerkesztőségi körkérdésre. Felszabadulás. Egy történelmi hónap élményei. 1945. április.) = 1961. 2. sz. 61-62. p.

xxx

Falus Róbert: G. S.: Tiltott utak (c. regényéről.)= 1962. 3. sz. 272-274. p.

 

 

Háy Gyula

(1900-1975)

 

Háy Gyula - Wikipédia

Háy Gyula (Abony, 1900. május 5. – Ascona, Svájc, 1975. május 7. ... Kiadás: Háy Gyula: Királydrámák (Hat színdarab), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964. ...

Életpályája - Művei - Memoár - Jegyzetek

hu.wikipedia.org/wiki/Háy_Gyula

 

 

Az azóta lebontott Kossuth híd építését Az élet hídja című sematikus (egyetlen rossz) drámájával köszöntött /1951/ melyet 1955-ben meg is filmesítettek.

MOST ÉRKEZETT

 

Háy Gyula: "Miért nem szeretem Kucserát?"

Háy Gyula cikke 56 október 6-án, Rajk temetésének napján jelent meg az Irodalmi Újságban. Korszakos cikk volt: hosszú idő után először ő vette a bátorságot, hogy lerántsa a leplet a pártbürokratákról. Az alábbiakban a cikk rövidített változatát közöljük.

Kucsera elvtársat valóban nem szeretem. Megvan rá az okom. Aminthogy ő sem szeret engem. És neki is megvan erre az oka.

Először beszéljünk az apró-cseprő kérdésekről, szinte inkább ízlésbeli dolgokról. Kucsera: parvenü. És a parvenük, az újgazdagságukban, most szerzett hatalmukban tetszelgő újgazdagok mindig gusztustalanok. Nem tudom, volt-e már a világtörténelemben olyan fokú és annyira tömegjelenségként felburjánzó parvenüség, mint a Kucseráké.

Helyeslem Kucsera autóját, átlagnál nagyobb fizetését, csinos lakását; mindezek nélkül nem tudná jól ellátni a funkcióját. De utálom, hogy Kucseránál mindez a gyakorlati célok érdekében szükséges dolog egy ellenkező irányú gyakorlat eszközévé vált. Kucsera az autója, fizetése, lakása, külön bevásárló helye, külön üdülője stb. segítségével eltávolodik az élettől, a néptől, a párttól. A nép és a párt fölé rendelt, a népen uralkodó eltartottá lesz, vérlázító pöffeszkedést szokik meg, a gyalogjárás egyszerű művészetét és azzal együtt a gyalog járók valóság- és emberismeretét elfelejti, ízléstelen áléletéhez elkezd olyan görcsösen ragaszkodni, hogy ma már - higgyék el - a demokratikus haladás legerősebb akadálya Kucseráék részéről talán nem is politikai tévedésük, tehetségtelenségük, személyi kötöttségük, hanem a Kucserák mindenre elszánt ragaszkodása parvenü életformájukhoz.

Azt is hallottam a napokban, hogy "az elvtársakat már nem kísérik az elvtársak". Kucsera személyére konkretizálva azt jelenti, hogy nem jár már nyomában, nem kíséri minden lépését az a néhány jobb munkára méltó, de mégis ilyen, a személyes önérzetüknek aligha hízelgő beosztással sújtott fiatalember, akinek élethivatásául azt rótták ki, hogy csoportosan őrizzenek egy-egy kucserai életet.

A balatoni élet ismerői lélegzetelállító dolgokat mesélnek a vízbenyúló szöges drótkerítések mögötti rezervátumok világáról. Azokra a rezervátumokra gondolok, amelyekben Kucsera is szokott üdülni és gyógyíttatni magát mindenféle betegségből, kivéve a rangkórságát. De erről most nem akarok beszélni, mert félek, hogy úgyis az a vád érhet, hogy parvenü ízléstelenségnek minősítek olyasmit is, ami sokkal több ennél: az emberi méltóság meggyalázása.

A másik dolog, ami miatt nem szeretem Kucsera elvtársat: a dilettantizmusa. Kucsera semmihez sem ért és éppen ezért mindennel foglalkozik, de mindennel csak vezetői szinten. Ezt Kucsera természetesnek tartja. Mialatt e sorokat olvassa, nemcsak megsértődik, de nem is igen érti, mit akarok tőle. Fogadni mernék, hogy azt hiszi, elment az eszem. Hiszen ő csak irányít. Elvileg. Akármit. Ami jön. Hát hogyan kívánhatom, hogy értsen is hozzá?

Miből él Kucsera? Kétségtelenül értéktöbblet kisajátításából. Abból, hogy társadalmunkban az értéktöbblet egy tekintélyes részét nem közhasznú dolgokra - iskolákra, kórházakra, termelést szolgáló beruházásokra, rendbiztonságra, szükséges vezető szervek fenntartására, tudományra, művészetre, üdülésre, szórakozásra, ideológiai munkára - költjük, hanem: Kucserára. Kucsera parvenüségére, Kucsera dilettantizmusára. És ha az értéktöbblet nem elég a kucserai igények kielégítésére, növelni kell, bármibe kerüljön is az a produktív dolgozóknak.

Mert Kucsera nemcsak eszik, iszik, ruházkodik, lakik stb., Kucsera arról is gondoskodik, hogy fejlődésünk egyenes útja beláthatatlan labirintussá, vége-járhatatlan útvesztővé váljék, mert ez az ő létezésének a feltétele. Kucsera városokat, üzemeket, palotákat, földalattikat épít a maga dicsőségére. Azaz gyakran csak elkezdi, de kifogy a szusza (vagy az országé) és a mű félbemarad, mint egy csonka piramis. Kucsera légből kapott számokat talál ki és azokhoz emberéletek árán is ragaszkodni akar, mert úgy érzi, hogy ezek a számok a saját nagyságát hirdetik. "Milliók egy miatt!" - mondják a nemrég még indexen tartott Az ember tragédiájában.

Kucsera számára a hazugság nem hazugság, a gyilkosság nem gyilkosság, a jog nem jog, az ember nem ember. Kucsera azt mondja: "szocializmus" és érti azt a valamit, ami a szocializmus építését gátolva őt élteti. Azt mondja: "egység", és érti önmagát, meg azt a maroknyi embert, aki vele egy követ fúj, szembehelyezkedve az egységes százezrekkel. Azt mondja: "demokrácia", és érti a saját uralmát. Azt mondja: "termelés", és érti azt a meddő körforgást, amely az ő egzisztenciáját biztosítja. Hát lehet szeretni ezt a Kucsera elvtársat?

Mert amíg Kucsera Kucsera marad, addig a nép nem lesz boldog. Ezért nem szeretem Kucsera elvtársat.

hvg.hu/velemeny.pro/20061030kucsera

 

Háy Gyula: Kucsera. Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?  München, é. n. Kiadó: Újváry "Griff" Verlag Sorozat: Jót 's jól

 

Háy Gyula Vallomás  A pesti srácok

 

Ó, hányszor mondtuk kéz legyintve:

Ezek a mai gyerekek,

Ezek hol vannak tőlünk?

Üresek, léhák, jampecek.

Ezek? Hisz ezek janicsárok,

Nincs eszmény, nincsen hit, Haza,

Ezeket csak a szving érdekli,

Ezeknek nincs egy jó szava.

 

De aztán! Aztán csodák jöttek,

Soha nem látott hős napok.

Amit megtenni sohse mertünk

A jampec fegyvert ragadott.

Kinek nem jutott, puszta kézzel

Rohamozott meg tankokat!

S friss erővel az égre írta:

Zsarnokok! Ez a föld szabad!

 

Könnyes szemekkel vallom menten:

Hősök vagytok, nem jampecek.

Ősz fejem lehajtva mélyen,

Bocsássatok meg: gyerekek.

 

 

gulyaslazar.freeblog.hu/archives/2008/.../Hay_Gyula/

 

 

 

Új Írásban nincs címszó Háyról

 

 

  

 

Sarkadi Imre

 

(Debrecen, 1921. augusztus 13. – Budapest, 1961. április 12.) Kossuth-díjas (1955) és József Attila-díjas (1951, 1952, 1954) magyar író, újságíró

Kortársai szerint inkább virtuskodó alkat volt, egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Halála is így következett be.

Főbb munkái:

1948-1949 Elektra

1961 A gyáva

1961 Elveszett paradicsom

 

Pataki Júlia dolgozata Sarkadi Imre drámai életművével foglalkozik, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar 2006

 

 

Illyés: Sarkadi Imre   / 1921 – 1961 /

 3/99. Két éve halt meg. Ismerik a körülményeket. Egy vidáman eltöltött este, mélyen az éjszakába nyúló este után, ahogy jókedvű társaságával egy festő barátja hatodik emeleti műterméből távozóan voltak, már jól lent a lépcsőházban, ő egy gondolatra fölhökkenve hírtelen visszafordult az ismét elhagyott lakásba. Mire barátai az utcára értek, már ott volt ő is a kapu előtt, megelőzve őket holtan széttárt tagokkal, szétloccsant koponyával…Két villanypólus szikráztatta egyéniségét, Okos volt. És megvetette az okoskodást…Dózsa György szelleme lakott benne társbérletben Krúdy homokfutón vágtató hőseivel. A részegeket angyal, a hívőbbeket Szűz Mária vezeti. Mintha ilyen célzattal ivott volna. Komolyan, szinte elvhűen ivott…tévedéseiben is mennyire makulátlan volt.

 

4/282. Ha Sarkadi Imre élne, s félórát elbeszélgethetnénk az Oszlopos Simonról, félnapi munkája után talán a korszak  legránkvalóbb darabját játszhatnák a színházaink. De én ötpercnyi vonalegyenesítést helyette is elvégeznék. Az utolsó jelenetben Zsuzsi nem öli meg Jánost, csak megszúrja. A kezéből kicsavart tőrt – némi cinikus csönd után – sorsa összefoglalása után – János döfi magába. A további maradna változatlan.

 

 

 

 

Nem találta a helyét. Harmadik utat keresett. Hagyatékában fennmaradt egy Kedves Pista! kezdetű, dátum nélküli levél /Cikkek, tanulmányok, Szépirodalmi, 1974. 909. oldalon/ G.

 

…rá kell döbbentenünk az értelmiségen keresztül a népeket a hamis illúziókra, s be kell bizonyítani, hogy az emberiség kínálkozó életformája a harmadik út, a humanokrácia. Ehhez szükséges ennek a harmadik útnak, a humanokráciának ideológiai részletes megfogalmazása.

Ez az új ideológia teljesen hiányzik, s nem lehet megtalálni a marxizmus továbbfejlesztésében. Az új ideológia megszületése és továbbfejlesztése sokkal több nagy gondolkozó erőfeszítését igényli, mint a marxizmus…

A kapitalizmus…az emberre ártalmas. A dolgozó a gép rabszolgájává válik…a háborút eme társadalom hibái szülik, s a háború szülte barbárság a békében is tovább uralkodik. A kollektivizmus a második világháború alatt s utána bebizonyította, hogy nem lehet hosszabb életű periódus, csak egy rövid, termékenyítő betegség.

Mindkét szemben álló tábor fanatizálja a tömegeit a maga ügye mellett. Bár a kollektivizmus magasabb rendű társadalmi forma, mint a kapitalizmus, a kollektivizálás mégis süllyedést jelentene az európai polgári társadalom számára…

A jövő emberi életforma körvonalai: a társadalom kiverekszi magának a kis közösségek alakítását. Az emberiség megteremti a népek békehivatalát, a néppel erőszakoskodó állami szervek történelmi emlékké válnak, helyükbe a békehivatal kirendeltségei kerülnek – megvalósul a humanokrácia…

Hol az életmű?

Onagy Zoltán, p, 08/13/2010 - 06:19

 

Hiszen máskor is megtörtént, hogy alkoholtól bódult fejjel felmászott egy háztetőre, és kötéltáncoshoz méltó akrobatikával végigment a tetőzet gerincén, és máskor is megesett, hogy két kézzel kapaszkodva az ablakpárkányba, kifüggesztette magát többemeletnyi magasságban, majd visszahúzódzkodott, és nevetve kért még egy pohár pálinkát. Hát egy ízben így zuhant a halálos mélységbe egy nagyon sok emeletnyi ablakból.                             Sarkadi Imre

 

 

Sarkadi Imre: A gyáva

A kisregény első személyű elbeszélője Éva, luxuskörnyezetben, szobrászfeleségként élő fiatal nő, aki szerelmes lesz Szabó Istvánba, a friss gépészmérnöki diplomás autószerelőbe. A fiú egyénisége, jelleme, az iránta érzett, hirtelen fellobbant szerelem és az általa kínált új, tiszta életforma vágyakozást ébreszt benne egy más, tartalmasabb élet iránt.

Ám amikor döntésre kerül a sor, Éva megretten és visszalép: nem tudja vállalni a józan, kiegyensúlyozott, de erőpróbáló vidéki életet, hisz szüksége van a fényűzésre, a semmittevésre, megvetett, de megszokott társasági életre.

….Az olvasó a reális létezés szuggesztióját érzékelte, s talán föl sem fedezte, hogy az ábrázolás merészségeibe hamis, disszonáns hangok vegyülnek. Sarkadi Imre kisregényében (A gyáva) a pozitív hős Szabó Pista – minden vonzó tulajdonsága ellenére – csak a Kádár-korszak szürkeségét és látszólagos biztonságát tudja szerelmének ígérni…

 

 


Sarkadi Imre - A gyáva
Rádióra alkalmazta és rendezte: Cserés Miklós dr.
Szereplők: Éva - Ruttkai Éva, Bence - Gáti József, Szabó István - Avar István, Annuska - Kállai Ilona, Tibor - Garas Dezső, Igazgató - Deák Sándor, Főagronómus - Tyll Attila (1966.)

 

 

SARKADI IMRE: ELVESZETT PARADICSOM

Sarkadi Imre. Elveszett paradicsom. dráma két felvonásban. ELSŐ FELVONÁS MÁSODIK FELVONÁS AZ ELVESZETT PARADICSOM

VÁZLATA. SZEREPLŐK ...
mek.oszk.hu/01400/01479/01479.htm

 

 

Sarkadi Imre - Elveszett paradicsom

 

Szereplők:

Sebők Imre – nyugdíjas tanár, János – Sebők Imre rokona, Mira apja,Mira – rokon kislány Erdélyből, Zoltán – Sebők orvos fia, Gábor – Sebők fia, Éva – Sebők menye
Klári – Sebők leánya, Jóska – Sebők veje,Zsófi – Sebők szomszédasszonya


Történet:

Sebők Imre, a nyugdíjas tanár dolgozik és Zsófival, a háztartását vezető szomszédasszonyával beszélget az ünnepi ebédről. Mira egy óriási virágcsokorral érkezik rokonlátogatóba, édesapja társaságában, Az újságban is szerepel, hogy Sebők Imre nyugdíjas tudós, tanár ma ünnepli a hetvenötödik születésnapját. Zoltán is megérkezik, aki az Imre bácsi nevű orvos fia. Zoltán hírére átjön Zsófi is, aki szeretné, hogy lányát megvizsgálja a fiú. Zoltán azonban eltör egy poharat, amivel összevágja a kezét, hogy ne kelljen átmennie…/ A hálón olvasható. G./

 

Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból

Csontos Sándor, Filmvilág folyóirat 1984/06 41. old.

 

Sűrített pillanatok

Sarkadi Imre

 

Az alábbi töredékek Sarkadi Imre hagyatékából valók, egyikük sem jelent még meg nyomtatásban….

Csontos Sándor

 

 

(Filmművészetről)

 

Többször szó esett már arról, hogy a film, noha idestova félévszázados múltra tekinthet vissza, még aligha szülte meg a maga klasszikus mesterműveit. Nincs még a filmművészetnek Iliásza, Háború és békéje, Hamletje, Milói Vénusza, IX. szimfóniája, sőt még ezekhez hasonló sincs. Annyi az egész, hogy megnézhető filmek vannak a régiek közül is, amik bizonyos körülmények közt ma is gyönyörködtetnek, de az újakkal nem versenyképesek, abban az országban vagy környezetben sem lehetnének ma átütő tömegsikerek, ahol még újként, tehát mint eddig ismeretlenek jelennének meg.

Nemrégiben a Filmvilágban Somlyó érdekes cikke [A film múlandósága, 1959. 16. szám. – A szerk.] foglalkozott evvel a kérdéssel, többek közt avval magyarázva a jó, vagy a maguk korában kiváló filmek elavulását, hogy a képszerűen megjelenő s ilyen módon a fantázia által már meg nem változtatható divat lesz bizonyos idő múltán elavult. A közelmúltban, mikor láttam egy keveset az Odisszeából, gondolatban ellentmondtam ennek az érvelésnek. Odisszeusz és kora a fantáziámban már néhány évtizede valamilyen formát nyert s egy csöppet sem hasonlított erre a filmre, ki is mentem a moziból; úgy látszik, két különböző dologra gondoltunk, én és a film alkotói. De ez gondolkoztatott el azon, hogy: vajon igaz-e, hogy ha a történelmet bizonyos korokban másként és másként látják az emberek (a történelem külsőségeire gondolok, kosztüm, hajviselet stb.) akkor ez a képszerű történelmi látásmód elavul önmagától?

Nem igaz. A mitológiát mondjuk például Botticelli annyira másként látta, mint mi manapság, hogy ennél nagyobb távolság látásmódban alig képzelhető el s mégis önmagában érvényes ereje van mondjuk a Mars és Venus képének, annak ellenére, hogy ez a Venus szerintünk még esak nem is hasonlíthat a mitológiai szépség- és szerelem istennőjéhez, de nem hasonlít a képzőművészetből megismert hellén szépségideálhoz éppen úgy, mint ahogy a mai szépségideálhoz se.

Egy jelentékeny művészi alkotásnak tehát nem kell a fantáziánkkal egy vágányon mozogni ahhoz, hogy maradandó lehessen.

Mindebből a magam számára csak azt a következtetést vontam le, hogy az irodalom, a zene, a képzőművészet a századok folyamán hozott létre örökérvényű, maradandó alkotásokat…a film viszont nem, s nem tudom megmondani az okát, miért nem. Azt a szubjektív véleményemet se tudnám indokolni, hogy szerintem soha nem is fog ilyen film születni….Fogadjuk el tényként, hogy egy-egy filmalkotás rövidéletű, s ne keressük, hogy miért van ez így – de tegyük hozzá mindjárt, hogy rövid életében minden más művészi alkotásnál sokkal nagyobb hatású, már csak azért is, mert összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegekhez jut el néhány hónap, vagy egy-két év alatt. Nagy hatásúak a rossz filmek is (a világ filmtermésének valószínűleg óriási többsége) sőt, lehet, hogy ezek még hatásosabbak, mint a jók, ami érthető, s más művészeti ágból is közismert: rövid időt véve, Lehárnak nagyobb a tömeghatása, mint Bartóknak, de itt vigasztaló, hogy az egyik csak most hat s a másik évszázadok múlva is, amikor erre már senki se emlékszik.

De akárhogy is van a jó és rossz filmek aránya, annyi mégis kétségtelen tény, hogy a világ filmtermésében évről évre fellelhetők a magas művészi színvonalú, nagyszerű filmek, s ezek kivétel nélkül általános érvényű témát dolgoznak fel.

 

(1959)

 

 

[Az országúton]

 

 

 

A szakmaiaknak Magyarországon kétszer levetítették Az országúton című olasz filmet. Néhányszáz ember tehát látta. Akivel én eddig beszéltem, általában jót, sőt az elragadtatás hangján jót mondott róla. Igaz, kevesekkel beszéltem, s elképzelhető, hogy száz vagy kétszáz ember is rosszat mondott volna….

A filmstatisztikákból úgy tudom, hogy a legnagyobb közönségsikert eddig az emberemlékezet óta legrosszabb magyar film aratta…

 

Tehát realista műalkotás a Strada (Az országúton) vagy nem?

Én azt hiszem, hogy ez belefér a realizmus kategóriájába – bár kétségtelen, hogy a kategóriát mindig az szabja meg, aki teheti. – A kategorizálás későbbi dolog. Rég meghaltak művészek és kritikusok, mikor valamit a helyére lehet tenni.

Szóval szerintem a Strada realista remekmű….

 

 

[Változat az előbbi töredékhez]

 

Az országúton című olasz filmet nálunk még nem mutatták be, de a szakmabeliek már ismerik – néhányszáz ember látta. Én úgy tudom, hogy általában itthon nagyon tetszett, de mert világszerte igen különböző fogadtatásban részesült, feltételezhető, hogy nálunk se tetszett mindenkinek. Az olasz neorealisták legkitűnőbbjei közül olyanok ítélték el, mint például Zavattini.

Azért hozom példának mégis fel ezt a nálunk úgyszólván ismeretlen filmet, mert a benne lévő erények alkalmassá teszik arra, hogy a mi dolgainkról is tanulságosan elmélkedhessünk. Az országúton című film ugyanis éppen a határon mozog, lehet azt állítani róla, hogy nem realista, s azt is, hogy igen…

 

 

(1960

 

 

[Légy jó mindhalálig]

 

Móricz. Lehet-e – filmen sokadik kísérlet – a könyveit, amit esetenként tízezrek olvasnak, az egyszeribe, néhány hét alatt megszerezhető milliós közönség elé vinni? Lehet-e egyáltalában?

Hát persze, hogy lehet. Ő maga is állandóan akarta, felismerte a film nagy tömegmozgató erejét. Forgatókönyveket írt. Sőt, elbeszélés-köteteiben van olyan is, ami zárójelben utal rá („filmre íródott”) – szóval elmondja evvel, hogy nem is csak megjelenésre szánta.

A Móricz-feldolgozások eddig pedig bizony rosszak. S nemcsak a film – a színpad se jobb. Álmomba ne jöjjön elő a Rokonok vagy a Betyár színpadi feldolgozása. Miért? Talán, mert a Móricz-művek nem hatnának színpadon? De hát akkor miért volt jó az Úri muri színpadon (nem jó, zseniális a felejthetetlen Gellért-rendezés) – tudnivaló, hogy ezt ő maga írta. S miért volt ugyanez rossz filmen? Van a művészi alkotómunkának valami kibogozhatatlan titka? A zseni keze nyoma annyira megformálja az anyagot, hogy minden más kéz avatatlan kéz? De akkor miért voltak rosszak a régi, nagyon régi Móricz-filmek, amiket még ő maga írt?

Ha van titok, akkor se itt kell keresni. S itt van a film, a két művészi vállalkozás, kiinduló alapnak a kész filmet fogadjuk el, ami van, ne azt, ami lett volna, ha…

S ezt a szempontot fogadjuk el akkor is, ha a film nézése közben (s csak közben, mert utólag nem) elégedetlenkedünk egyes jeleneteivel, mert „ezt nem így képzelte Móricz.” Gondoljunk arra, hogy a helyes kifejezési forma inkább ez: ezt nem így képzeltük, mikor a regényt olvastuk… erről más képet őrzünk… – azaz, ugyanolyan szubjektívek vagyunk, a magunk képalkotó fantáziája dolgozta fel már Nyilas Misi történetét, ahogy a film alkotói is tették.

Egyébként Darvas József forgatókönyve lényegileg nemigen tér el az eredeti műtől. Esszenciája, kivonata annak, amellett a mű szelleméhez ragaszkodó, az író gondolatait nagyrabecsüléssel tiszteletben tartó, rokonszenves szép munka. Emellett a Nyilas Misit játszó gyerekszínész, Tóth Laci arcát, mozgását, hangját, bájosságát tekintve olyan, mintha az eleven Nyilas Misi, vagy hát a tizenkét éves Móricz Zsigmond volna előttünk […      ]

 

(1960)

 

 

Kuczka Péter: A vitázó Sarkadi

….Összebarátkozásunk idején Sarkadi meglehetősen nehéz helyzetben volt. 1951 karácsonyán kellemetlen ajándékot kapott, elutasító kritikát a Szabad Népben Rozi című regényére. A kritikus "az öncélú irodalom csődjének" nevezte a könyvet, hátralépésnek a tehetséges, éles szemű, haladó szándékú író életművében. Megállapította a bántóan erős Móricz-hatást, és legfőbb kifogásként azt, hogy a műből hiányzik a falu valódi mozgatóinak, a kommunistáknak a bemutatása…

Három hét múlva, az Irodalmi Újságban Sarkadi válaszolt a kritikára, "A sematizmus kérdései" címmel. Láttunk már akkor és később is számos önkritikát, de Sarkadié szinte példátlan volt. Elfogadta, sőt elmélyítette a cikkíró véleményét…

….Az Írószövetségben csodálkozva, de elfogadták együttesünket, s hamarosan a Kuczka-Sarkadi-csoport elnevezést kaptuk, pedig a "csoport" még messze volt, a Gömbfejűek később álltak össze. Észrevettük, hogy kollégáink óvakodnak bármelyikünk előtt rosszat mondani a másikról, önérzetünk ettől megnőtt. Nyugodtan dicsértük egymást a másik háta mögött, kicsikartuk az elismerést. Az Írószövetség elnökségében magabiztosan ajánlottam Sarkadit a József Attila-díjra, az Irodalmi Újság és a Csillag szerkesztőségébe, egyik ajánlója voltam, amikor felvételét kérte a pártba…

Ott voltunk mindenütt, felszólaltunk, vitára, érvelésre kényszerítettük ellenfeleinket. Sarkadi remek vitázó volt, és nagyszerű taktikus. Azonnal elismerte vitapartnereinek erényeit és értékeit, akár az irodalmi művekben, akár cikkekben vagy gondolkodásban jelentek meg. Nem tartott haragot, a meggyőzést és egyetértést fontosabbnak tartotta az érzelmeknél.

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId

 

 

Új Írásban:

Abody Béla: Három arc, hat vallomás. Kónya Judit: Sarkadi Imre (c. , az Arcok és vallomások sorozatban megjelent kötetéről.) = 1972. 6. sz. 125-128. p.

Gábor Miklós: Társbérlet az oszlopon. Naplómból. (Sarkadi Imréről.)= 1971. 8. sz. 71-76. p.

Sarkadi Imre halálhíre. = 1961. 3. sz. 248. p. Nekrológ.= 1961. 4. sz. 345. p.

Takács Imre: Sarkadi Imre emlékére. Vers.= 1968. 6. sz. 40. p.

Térfi Tamás: Elveszett paradicsom. (S. drámájából készült filmről.) = 1962. 10. sz. 1146-1148. p

                                                                  *  *  *

Kulcsár Szabó Ernő A magyar irodalom története 1945–1991 (1993) c. munkájában jelen fejezetben szereplő 12 szerző közül csak Sarkadit említi.

 

74. oldal…a sematizmusra következő időszak nagy olvasmányairól /Sarkadi: A gyáva, Fejes: Rozsdatemető, Hernádi: Sirokkó…/azonban már a hetvenes évek közepére kiderült, hogy ezek a kisregények távolról sem rendelkeztek olyan újító erővel, hogy új poétikai feltételeket állítottak volna a hetvenes évek második felének irodalma elé. A szellemi izgalom, melyet kiváltottak…politikai természetű volt…88. oldal…Sarkadi legjelentősebb műve, A gyáva /1961/ nyitotta meg a kisregények sorát…G.

 

Függelék

 

          2011-es Kossuth-díjasok

…A testület – mely a díjazásra javaslatot tesz - 10 tagja: Eperjes Károly színművész, Hámori József biológus, ifj. Sánta Ferenc hegedűművész, Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár; Bogsch Erik Széchenyi-díjas vegyészmérnök; Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus;; Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész; Granasztói György történész, az MTA doktora; Palkovits Miklós Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja; Vékás Lajos Széchenyi-díjas jogász, az MTA rendes tagja …

/megvannak-a-kossuth-es-szechenyi-dij-bizottsag-uj-tagja

 

 

 Kossuth-díjat vehetett át:

    BERECZ ANDRÁS népdalénekes;
    BLASKÓ PÉTER, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze;
    CZAKÓ GÁBOR József Attila-díjas író, publicista, szerkesztő;
    FÖLDES LÁSZLÓ "HOBO" előadóművész;
    KRISTÓF ÁGOTA író;

    KOVÁCS APOLLÓNIA előadóművész;
    KUBIK ANNA Jászai Mari-díjas színművész;
    MAKKAI ÁDÁM költő, író, műfordító, nyelvész;

    MEDVECZKY ÁDÁM, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas karmestere;

    OROSZ ISTVÁN Balázs Béla- és Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész;
    REIGL JUDIT festőművész;
    RÓFUSZ FERENC Oscar-díjas és Balázs Béla-díjas animációs- és rajzfilmrendező;

    SÁNDOR GYÖRGY Jászai Mari-díjas előadóművész;
    SZABADOS GYÖRGY Liszt Ferenc-díjas zeneszerző,
    VIDNYÁNSZKY ATTILA Jászai Mari-díjas rendező

Megosztott Kossuth-díjban részesül SZARKA TAMÁS zeneszerző, költő és SZARKA GYULA zeneszerző, a Ghymes együttes két alapító tagja.

 

Kossuth Nagydíjat kapott Nemeskürty István Széchenyi-díjas irodalomtörténész