Különös Kossuth-díjasok

2011. 02. 18. és 03. 15.

Tartalom

Bevezetés

A Kossuth-díj

Kossuth-díjas írók névsora

Méltatlanok

Ismertek

Ismeretlenek

Különösek

2002-es, „Munkás, paraszt…” antológiában szereplõk

Aczél Tamás

Benjámin László

Kónya Lajos

Kuczka Péter

Méray Tibor

Urbán Ernõ

Antológián kívüliek

Bölöni György

Darvas József

Dobozy Imre

Gergely Sándor

Háy Gyula

Sarkadi Imre

Függelék

2011-es díjazottak

Bevezetés

Honlapom h 10 – 1…3 jelû fejezeteiben azt mutattam be, hogy a diktatúra miképpen vonta uralma alá a szellemi életet. A következõkben a Kossuth-díj fonákságairól, a korai díjazottakról/-tól/ közlök szemelvényeket.

Az ötletet az Alexandra kiadó Kossuth-díjasok sorozata adta. A Munkás, paraszt, értelmiség…2002-es antológia a másik forrás. Betekinthetünk egy képtelen világba. 12 szerzõt mutatok be. Dobozy kivételével / õ 1959-es/ közös jellemzõjük, hogy 1948 - 56 között kapták a díjat.

Az Irányított irodalom megnevezést használtuk. Cs. Szabó László az államosításától a forradalomig született mûveket Hódoltsági irodalom –nak nevezi. (Mundus Kiadó, 2008)

A kiválasztott 12 szerzõ neve alatti szöveg tartalma többnyire:

életrajzi adatok

mûvei, linkek, antikváriumi könyvek

idézetek a mûvekbõl

interjú; Illyés, Németh László idézet

mûvei az Új Írásban, a repertórium alapján

A Kossuth-díj

Erdey-Grúz Tibor (1902–1976) fizikus, kémikus, politikus (1950, II. fokozat; 1956, m, II. fokozat)

Kossuth-díjas írók névsora

Az alábbi lista a Kossuth-díjjal kitüntetett írókat sorolja fel a díj 1948-as alapítása óta. A jelölt internetes forrás az összes díjazottakat tartalmazza, abból gyûjtöttem az írókat. A 12 kiválasztott szerzõ vastag /fett/ betûkkel. G.

Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth-díjasok_listája

Aczél Tamás (1921–1994) író, költõ, szerkesztõ (1949, m, II. fokozat)

Ágh István (1938) író, költõ, mûfordító (1992)

Balázs Béla (1884–1949) író, költõ, filmesztéta (1949, II. fokozat)

Barabás Tibor (1911–1984) író (1954, II. fokozat)

Baranyi Ferenc (1937) költõ, író, mûfordító (2008)

Barta Lajos (1878–1964) író (1956, II. fokozat)

Bella István (1940–2006) költõ, mûfordító (2001)

Benedek Marcell (1885–1969) író, irodalomtörténész, mûfordító (1963, II. fokozat)

Benjámin László (1915–1986) író, költõ, politikus (1950, 1952; mindkettõ II. fokozat)

Bertók László (1935) író, költõ (2004)

Bölöni György (1882–1959) író, publicista (1955, I. fokozat)

Buda Ferenc (1936) költõ, mûfordító (2005)

Csanádi Imre (1920–1991) író, költõ (1975, II. fokozat)

Csoóri Sándor (1930) író, költõ (1990)

Csorba Gyõzõ (1916–1995) költõ, mûfordító (1985)

Csukás István (1936) író, költõ (1999)

Darvas József (1912–1973) író, politikus (1956, I. fokozat; 1960, II. fokozat)

Déry Tibor (1894–1977) író, szerkesztõ (1948, m, I. fokozat)

Dobos László (1930) író (1994)

Dobozy Imre (1917–1982) író, újságíró (1959, II. fokozat)

Eörsi István (1931–2005) író, költõ, mûfordító (2005)

Esterházy Péter (1950) író, publicista (1996)

Faludy György (1910–2006) író, költõ, mûfordító (1994)

Fodor András (1929–1997) író, költõ, mûfordító (1992)

Fodor József (1898–1973) író, költõ, mûfordító, újságíró (1957, II. fokozat)

Füst Milán (1888–1967) író, költõ (1948, m, I. fokozat)

Gábor Andor (1884–1953) író, újságíró (1953, p, I. fokozat)

Galgóczi Erzsébet (1930–1989) író, politikus (1978)

Gáll István (1931–1982) író (1978)

Garai Gábor (1929–1987) költõ, mûfordító, kritikus (1965, II. fokozat)

Gáspár Margit (1905–1994) író, mûfordító, színigazgató (1951, II. fokozat)

Gellért Oszkár (1886–1967) költõ, író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Gergely Ágnes (1933) író, költõ, mûfordító (2000)

Gergely Sándor (1896–1966) író (1949, m, I. fokozat; 1956, II. fokozat)

Goda Gábor (1911–1996) író (1966, III. fokozat)

Görgey Gábor (1929) író, rendezõ (2006)

Görömbei András (1945) irodalomtörténész (2000)

Grendel Lajos (1948) író (1999)

Gyurkó László (1930–2007) író, publicista (1980)

Gyurkovics Tibor (1931–2008) író, költõ, publicista (1994)

Hámos György (1910–1976) író, forgatókönyvíró, lapszerkesztõ (1951, II. fokozat)

Hamvas Béla (1897–1968) filozófus, író, mûfordító (1990, p)

Határ Gyõzõ (1914–2006) író, költõ, mûfordító, építész, filozófus (1991)

Hatvany Lajos (1880–1961) irodalomtörténész, író, kritikus (1959, II. fokozat)

Háy Gyula (1900–1975) drámaíró, mûfordító (1951, II. fokozat)

Heltai Jenõ (1871–1957) író, költõ (1957, I. fokozat)

Hernádi Gyula (1926–2005) író (1999)

Hidas Antal (1899–1980) író, mûfordító (1962, II. fokozat)

Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész (1948, I. fokozat)

Hubay Miklós (1918) író, mûfordító (1994)

Illés Béla (1895–1974) író (1950, I. fokozat; 1955, II. fokozat)

Illés Endre (1902–1986) író, kritikus, mûfordító, könyvkiadó (1963, II. fokozat)

Illyés Gyula (1902˜–1983) író, költõ (1948, 1953, 1970; mindhárom I. fokozat)

Janikovszky Éva (1926–2003) író (2003)

Jankovich Ferenc (1907–1971) író, költõ (1956, II. fokozat)

Jékely Zoltán (1913–1982) költõ, mûfordító (1990, p)

Jókai Anna (1932) író (1994)

József Attila (1905–1937) költõ (1948, p)

Juhász Ferenc (1928) költõ, lapszerkesztõ (1951, II. fokozat; 1973, I. fokozat)

Kányádi Sándor (1929) író, költõ, mûfordító (1993)

Kardos László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus, mûfordító (1953, II. fokozat)

Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus (1956, III. fokozat)

Karinthy Ferenc (1921–1992) író (1955, III. fokozat)

Kárpáti Aurél (1884–1963) író, kritikus (1960, II. fokozat)

Kassák Lajos (1887–1967) író, költõ, festõ, lapszerkesztõ (1965, I. fokozat)

Kertész Ákos (1932) író, dramaturg (2008)

Kertész Imre (1929) író, mûfordító (1997)

Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész (1955, III. fokozat)

Kodolányi János (1899–1969) író (1990, p)

Konrád György (1933) író, szociológus, kiadói szerkesztõ (1990)

Kónya Lajos (1914–1972) költõ, író (1950, 1953; mindkettõ II. fokozat)

Kovács András Ferenc (1959) költõ, mûfordító (2010)

Kuczka Péter (1923–1999) költõ, mûfordító (1954, III. fokozat)

Lakatos István (1927–2002) író, költõ, mûfordító (1995)

Lászlóffy Aladár (1937–2009) költõ, író, mûfordító (1998)

Lator László (1927) költõ, mûfordító, esszéíró (1995)

Lázár Ervin (1936–2006) író (1996)

Lengyel József (1896–1975) író, költõ (1963, II. fokozat)

Lengyel Péter (1939) író (2010)

Mándy Iván (1918–1995) író (1988)

Márai Sándor (1900–1989) író, költõ (1990, p)

Marsall László (1933) költõ, mûfordító (2002)

Méhes György (1916–2007) író (2002)

Méray Tibor (1924) író, újságíró (1953, II. fokozat)

Mesterházi Lajos (1916–1979) író (1962, II. fokozat)

Mészöly Miklós (1921–2001) író (1990)

Moldova György (1934) író (1983)

Nádas Péter (1942)

Nagy Gáspár (1949–2007) költõ, író (1992)

Nagy Lajos (1883–1954) író (1948, I. fokozat)

Nagy László (1925–1978) költõ, mûfordító (1966, III. fokozat)

Nagy Sándor (1922–1990) író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) költõ, esszéíró, mûfordító (1983)

Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat)

Oravecz Imre (1943) költõ, mûfordító (2003)

Orbán Ottó (1936–2002) költõ, író, mûfordító (1992)

Ottlik Géza (1912–1990) író, mûfordító (1985)

Örkény István (1912–1979) író (1973, II. fokozat)

Parti Nagy Lajos (1953) író (2007)

Páskándi Géza (1933–1995) író, költõ (1993)

Petri György (1943–2000) költõ, mûfordító (1996)

Pilinszky János (1921–1981) költõ (1980)

Rába György (1924–2011) író, költõ, mûfordító (2008)

Rákos Sándor (1921–1999) költõ, mûfordító (1998)

Rakovszky Zsuzsa (1950) író, költõ, mûfordító (2010)

Révai József (1898–1959) publicista, irodalomtörténész, politikus (1949, I. fokozat)

Rideg Sándor (1903–1966) író (1954, II. fokozat)

Sándor Iván (1930) író, kritikus (2005)

Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró (1953, II. fokozat)

Sánta Ferenc (1927–2008) író (1973, II. fokozat)

Sarkadi Imre (1921–1961) író (1955, III. fokozat)

Schmidt Egon (1931) író (2009)

Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író (1949, I. fokozat)

Sík Sándor (1889–1963) költõ, író, pedagógus, piarista szerzetes (1948, II. fokozat)

Simon István (1926–1975) költõ (1955, III. fokozat)

Sinka István (1897–1969) költõ, író (1990, p)

Somlyó György (1920–2006) költõ, író, mûfordító (1997)

Somogyi Imre (1902–1947) író, kertész, népnevelõ (1948, p, m, II. fokozat)

Sõtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész (1954, II. fokozat)

Sütõ András (1927–2006) író (1992)

Szabó László, Cs. (1905–1984) író (1990, p)

Szabó Lõrinc (1900–1957) költõ, mûfordító (1957, II. fokozat)

Szabó Magda (1917–2007) író (1978)

Szabó Pál (1893–1970) író (1951, 1954; mindkettõ I. fokozat)

Száraz György (1930–1987) író (1985)

Székely Magda (1936–2007) költõ, mûfordító, kiadói szerkesztõ (2005)

Szentkuthy Miklós (1908–1988) író, mûfordító, pedagógus (1988)

Szilágyi István (1938) író (2001)

Takács Zsuzsa (1938) költõ (2007)

Takáts Gyula (1911–2008) író, költõ, mûfordító (1991)

Tamási Áron (1897–1966) író (1954, II. fokozat)

Tandori Dezsõ (1938) író, költõ, mûfordító (1998)

Tatay Sándor (1910–1991) író (1991)

Tersánszky Józsi Jenõ (1888–1969) író (1949, m, I. fokozat)

Tõzsér Árpád (1935) költõ, kritikus, mûfordító (2004)

Urbán Ernõ (1918–1974) író, újságíró (1952, II. fokozat)

Utassy József (1941–2010) költõ (2008)

Váci Mihály (1924–1970) költõ, politikus (1965, II. fokozat)

Várady Szabolcs (1943) író, költõ, mûfordító (2009)

Varga Domokos (1922–2002) író, újságíró (2002)

Vas István (1910–1991) író, költõ, mûfordító (1962, II. fokozat; 1985)

Veres Péter (1897–1970) író, politikus (1950, I. fokozat; 1952, II. fokozat)

Vészi Endre (1916–1987) író, költõ (1978)

Weöres Sándor (1913–1989) költõ, mûfordító (1970, II. fokozat)

Závada Pál (1954) író, szociográfus (2005)

Zelk Zoltán (1906–1981) költõ (1949, m; 1954; mindkettõ II. fokozat)

Akik háromszor kapták meg:

Fischer Annie zongoramûvésznõ,

Kodály Zoltán zeneszerzõ

Illyés Gyula író, költõ,

Keleti Márton filmrendezõ,

Nádasdy Kálmán rendezõ,

Bán Frigyes filmrendezõ,

Fábri Zoltán filmrendezõ.

Korai díjazottak

1948 – 1960 között, a válogatásomban olvasható 12 írón kívül, kaptak még:

Balázs Béla (1884–1949) író, költõ, filmesztéta (1949, II. fokozat)

Barabás Tibor (1911–1984) író (1954, II. fokozat)

Barta Lajos (1878–1964) író (1956, II. fokozat)

Déry Tibor (1894–1977) író, szerkesztõ (1948, m, I. fokozat)

Fodor József (1898–1973) író, költõ, mûfordító, újságíró (1957, II. fokozat)

Füst Milán (1888–1967) író, költõ (1948, m, I. fokozat)

Gábor Andor (1884–1953) író, újságíró (1953, p, I. fokozat)

Gáspár Margit (1905–1994) író, mûfordító, színigazgató (1951, II. fokozat)

Gellért Oszkár (1886–1967) költõ, író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Hámos György (1910–1976) író, forgatókönyvíró, lapszerkesztõ (1951, II. fokozat)

Hatvany Lajos (1880–1961) irodalomtörténész, író, kritikus (1959, II. fokozat)

Heltai Jenõ (1871–1957) író, költõ (1957, I. fokozat)

Hidas Antal (1899–1980) író, mûfordító (1962, II. fokozat)

Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész (1948, I. fokozat)

Illés Béla (1895–1974) író (1950, I. fokozat; 1955, II. fokozat)

Illyés Gyula (1902˜–1983) író, költõ (1948, 1953, 1970; mindhárom I. fokozat)

Jankovich Ferenc (1907–1971) író, költõ (1956, II. fokozat)

József Attila (1905–1937) költõ (1948, p)

Juhász Ferenc (1928) költõ, lapszerkesztõ (1951, II. fokozat; 1973, I. fokozat)

Kardos László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus, mûfordító (1953, II. fokozat)

Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus (1956, III. fokozat)

Karinthy Ferenc (1921–1992) író (1955, III. fokozat)

Kárpáti Aurél (1884–1963) író, kritikus (1960, II. fokozat)

Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész (1955, III. fokozat)

Nagy Lajos (1883–1954) író (1948, I. fokozat)

Nagy Sándor (1922–1990) író, újságíró (1949, m, II. fokozat)

Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat)

Rideg Sándor (1903–1966) író (1954, II. fokozat)

Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró (1953, II. fokozat)

Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író (1949, I. fokozat)

Sík Sándor (1889–1963) költõ, író, pedagógus, piarista szerzetes (1948, II. fokozat)

Simon István (1926–1975) költõ (1955, III. fokozat)

Somogyi Imre (1902–1947) író, kertész, népnevelõ (1948, p, m, II. fokozat)

Sõtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész (1954, II. fokozat)

Szabó Lõrinc (1900–1957) költõ, mûfordító (1957, II. fokozat)

Szabó Pál (1893–1970) író (1951, 1954; mindkettõ I. fokozat)

Tamási Áron (1897–1966) író (1954, II. fokozat)

Tersánszky Józsi Jenõ (1888–1969) író (1949, m, I. fokozat)

Veres Péter (1897–1970) író, politikus (1950, I. fokozat; 1952, II. fokozat)

Zelk Zoltán (1906–1981) költõ (1949, m; 1954; mindkettõ II. fokozat)

Németh László a díjról

Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat)

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/.

Illés Endrének, 1963. 03. 21…olvastam, hogy megkaptad végre a Kossuth-díjat…Nekem annak idején igazi fekete nap volt, amelyen el kellett fogadnom; azóta sem sok hasznom volt belõle; ami a plakátokon és borítókon megtiszteltetésnek van szánva, az én környezetemben csúfolódássá válik…

Sipka Sándornénak, 1957. 03. 16. Kedves Rózsa! Ezt a levelet a gimnázium igazgatójához kellett volna intéznem…magát kérem, hogy legyen heroldom és közvetítse üzenetemet.

Az újságokból bizonyára értesült, hogy mint új Kossuth-díjas, ötvenezer forinthoz jutottam…azt gondoltam, hogy a Kossuth-díjam egész összegét annak a városnak* juttatom vissza, amely üldöztetésem idején szeretett, teljes oltalmat nyújtott…A pénz felhasználását végsõ soron a tanári kar belátására bízom – csak egyet kötök ki, hogy legalább 30 – 40 %-át az ifjúsági könyvtár gyarapítására kell fordítani…

*Hódmezõvásárhely

* * *

Az ötletadó

Alexandra Kiadó

Kossuth-díjas írók sorozat

A Kossuth-díj a legmagasabb rangú állami elismerés Magyarországon. Az 1848-as szabadságharc századik évfordulóján, 1948-ban adták elõször, s odaítélése ma is jelentõs szellemi és kultúrpolitikai esemény.
A sorozat kiadása nem csupán hiányt pótló, egyedi szemléletû könyvszakmai nagyvállalkozás, hanem kortörténeti dokumentumok gyûjteménye is. A sorozat az egy író egy könyv alapelvét követi. Azok az alkotók, akiknek lezárt életmûve szakmailag nem igazolta a magas díj odaítélését, egy-egy kötetben összevontan kapnak helyet.
Az Alexandra Kiadó exkluzív sorozata 2002 könyvhetétõl folyamatosan jelenik meg.

Alexandra Kiadó hírdetésébõl:

Kossuth-díjas írók sorozat. Sarkadi Imre.

A sorozat további kötetei

Gyurkó László, Fejes Endre, Hernádi Gyula, Somlyó György, Szakonyi Károly, Sánta Ferenc

Rákos Sándor, Karinthy Ferenc, Sütõ András

Könyv is jelent meg a díjazottakról:

Kossuth -, Állami és Széchenyi - díjasok 1948 - 2008 - I-II. kötet - Könyv

Gyuricza Péter, Móritz Rita, Szalay Antal

Hatvan évvel ezelõtt, 1948. március 15-én (az 1848-as forradalom centenáriumán) vehette át Mekis József, a Salgótarjáni Acélgyár munkásigazgatója Tildy Zoltán köztársasági elnöktõl az elsõ Kossuth-díjat. Ezt követte több mint másfél ezer kitüntetés-átadás és ugyanennyi az 1963-tól 1990-ig létezõ Állami Díj és az azt felváltó Széchenyi-díj keretén belül. Korábban a negyven- és ötvenéves évforduló alkalmából jelent meg hasonló kiadvány. Ezúttal a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó szerkesztõi két kötetbe gyûjtötték az összesen 2536 (egyet 1952-ben megvontak) díjazott személy (a szocialista brigádtagokkal együtt majdnem háromezer a díjazottak száma) adatait. A kiadványt kimutatások, statisztikák, valamint az elismerésben részesültek díjak szerint csoportosított névmutatója zárja.

Méltatlanok

Ismertek

Losonczi Pál, 1956.

Az Elnöki Tanács elnöke 1967 – 1987 között

Gerõ Ernõ, 1949.

Magyar Rádió - 1956. október 8 óra: …huligánok Budapest utcáin…/hallottam a beszédet, akkor értünk vissza a tüntetésrõl a kollégiumba G./

Nemes Dezsõ, 1954,

1961 és 1965 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára

Révai József, 1954.

A „moszkoviták” egyikeként Rákosi Mátyás, Gerõ Ernõ és Farkas Mihály mellett az ún. „négyes fogat” tagja

Andics Erzsébet, 1949

Politikus, történész, aki meggyõzõdéses kommunistaként több, mint húsz évig élt Moszkvában.

Ismeretlenek

Ezeknek a szakmáknak a képviselõi 1948-50-ben Kossuth díjat kaptak

Egy szakterületen általában többen kapták meg a díjat.

vájár, fõvájár, aknász, fúrómester, robbantómester, frontmester, gépmunkás,

földmûves, állattenyésztõ, fejõ gulyás, traktoros, gépállomás igazgató,

fonónõ, selyemszövõ, textilmunkás,

esztergályos, vasesztergályos, lakatos, gyalus, csõhajlító, villamos-hegesztõ, kõmûves, habarcs-terítõ, asztalos, vasbeton-szerelõ, kovács

olvasztár, öntõ, acélöntõ, elõ-hengerész, magkészítõ, égetõ*,

csoportvezetõ, brigádvezetõ, mûvezetõ, fõmûvezetõ,

fõgépész, kazánfûtõ, mozdony-fûtõ, mozdony-vezetõ,

nyomdász, vonalmester**, kábelmester, vegyipari szakmunkás, mûszerész, optikai mûszertervezõ, kertész, szabó

*kemence-kezelõ- égetõ

**telefonhálózat felügyelõ

Különösek

2002-es antológiában szereplõk

Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956

Korona, 2002, 445 oldal

* * *

Az alábbi szöveg az Alföld címû folyóirat internetes archívumából származik

"Amit mi mondunk, az a te szavad"

Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956

"Sok új ház, mint kislányok sora: / piros kendõ, habfehér ruha: / s ha felgyúlnak esti villanyok / rajtuk arany-koszorú ragyog." Legelsõ nyilvános irodalomértelmezõi szereplésem és sikerélményem ezekhez a sorokhoz fûzõdik. Az óvodában versolvasás volt, és egyedül én tudtam elmagyarázni, hogyan is lehet a házakat a kislányokhoz hasonlítani, mit jelent ebben a képben a piros, a fehér meg az arany, a kendõ, a ruha meg a koszorú. Lapozgattam ezt a kötetet, és egyszer csak, ahogy megláttam ezt a Weöres Sándor-verset, eszembe jutott ez az eset. Nagyon izgultam akkor, emlékszem. A vers címét (Épül az ország) és a második versszakát ("Országszerte sok új gyár dörög, / mint száz legény-csizma dübörög, / tág világba, jövendõbe lép. / Buzgón épít jobb hazát a nép."), viszont teljesen elfelejtettem, s az is újdonságként ért, mennyire hagyományos nemi-társadalmi modellt közvetít: piros-fehér-arany, békés kislányok otthon, dörgõ-dübörgõ, csizmás legények a munkában. A kettõbõl összeáll a nép, a jövendõ meg az építés. L. Simon László a kötet utószavában elmondja, gyermekversekbõl is válogatott (forrása az 1954-es Óvodások verseskönyve volt), "jelezve azt, hogy már óvodás korban megkezdõdött az ideológiai nevelés"…

A Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! nyolcvan négy szerzõ 1945 és 1956 között írt politikai-udvari agitatív költeményeit tartalmazza, tizenkét fejezetbe rendezve. A szerzõk között vannak ismert költõk, prózaírók, mûfordítók

Benjámin László, Csoóri Sándor, Devecseri Gábor, Eörsi István, Fazekas Anna, Hajnal Anna, Juhász Ferenc, Kuczka Péter, Lányi Sarolta, Nagy László, Simon István, Somlyó György, Vészi Endre, Zelk Zoltán),

más mûfajból ismerõs szerzõk (Ancsel Éva, Bóka László, Gellért Oszkár, Komjáthy István), és

mára feledésbe merült, úgy tûnik, kifejezetten erre a mûfajra szakosodott versgyártók

Aczél Tamás, Hegedüs Zoltán, Kónya Lajos, Lukács Imre, Szüdi György…

az ötödik fejezetben találhatók a Sztálin-himnuszok, a hatodikban a Sztálint gyászoló mûvek, a hetedik fejezet a Rákosiról éneklõ költeményeket sorakoztatja fel ….

egy idõ után a szövegek már nem adnak új információt, sem tartalmi, sem poétikai tekintetben: a témák változnak, de az attitûd és a poétikai megoldások nem. nem sikerül kiküszöbölni az egyhangúságot… sokszor nevetségesek, ijesztõek a szövegek… olvashatunk primitív, frázisos, zavaros gondolatmeneteket…

Menyhért Anna

* * *

Agitatív antológiakötetünk az 1945-1956-ig terjedõ történelmi korszak "gyöngyszemeibõl" válogat. A nyolcvannégy szerzõ közt találjuk Aczél Tamást, Ancsel Évát, Benjámin Lászlót, Csanádi Imrét, Cseres Tibort, Csoóri Sándort, Devecseri Gábort, Eörsi Istvánt, Fodor Józsefet, Gellért Oszkárt, Hajnal Annát, Hegedûs Gézát, Illyés Gyulát, Juhász Ferencet, Károlyi Amyt, Nagy Lászlót, Somlyó Györgyöt, Szécsi Margitot, Vészi Endrét, Weöres Sándort, Zelk Zoltánt../Fülszöveg/

Alföldy Jenõ: A magyar líra messzirõl

Cs. Szabó László: Hódoltsági irodalom – Az irodalom államosításától a forradalomig (Mundus Kiadó, 2008)

….Nem ismert kíméletet a „hódoltsági irodalom” sikerembereinek bírálatában. Elszomorított, amikor kedves íróim nevét is a sötét erõk kiszolgálói között olvastam. Csé persze nem tudhatta, hogy az ötvenes évek elsõ felében általa sokszor kárhoztatott Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Méray Tibor, Benjámin László, Nagy László vagy éppenséggel Csoóri Sándor már az ötvenes évek közepére a magyar irodalom legjavához nõ fel, politikai tetteivel és emberi magatartásával épp úgy, mint mûveivel. Devecseri Gábor, Hubay Miklós vagy Somlyó György nevét sem a Rákosi-korszakban írt propagandamûvei és újságcikkei õrzik meg az utókornak…A forradalomban még a legtöbbször kárhoztatott Kónya Lajos és Kuczka Péter is leszámolt magában romlandó mûveivel…

www.kortarsonline.hu/1006/alfoldy

Aczél Tamás

Aczél Tamás - Wikipédia

Aczél Tamás (Budapest, 1921. december 16. – Boston, 1994. április 18.) Kossuth- és Sztálin díjas magyar író, újságíró, magyar–angol szakos tanár. ...

Élete - Mûvei - Hivatkozások - Külsõ hivatkozások

hu.wikipedia.org/wiki/Aczél_Tamás

Korai kötete: Aczél Tamás: Éberség, hûség. Versek Hungária Könyvkiadó 1948

Késõbbi munkája: Aczél Tamás: A vadászat. Európa, 1994

Versek

Aczél Tamás: A vulkán tetején

Kétszázan – nõk és férfiak,

vegyesen,

állunk a foszló fák alatt

a Széchenyi hegyen,

hátunk mögött négyemeletes

luxus szálloda – ide küldte heréit pihenni

a burzsoázia.

Az pihent itt, aki soha

nem dolgozott,

a tétlenségbe bele fáradt

dologtalanok,

sétáltak az erdõkben, figyelték

a sóhajtó eget –

lábuk alatt köhögve, kalapálva

fújtattak a tömegek…

…ma már a gyõztes

nép vert benne tanyát,

s hogy tudja dolgát, itt szervezték meg

a két éves pártiskolát.

Most már nem vulkán ez a hegy,

jó biztos alap,

hol kommunista káderek tanulják

végezni feladatukat –

…Elvtársak, munkára! Emeljük

ragyogó magasba hazánk –

adjon szívünknek erõt s karunknak

hatalmat az Októberi láng.

Csillag, 1950. 2.

A 2002-es antológiában:

Az elsõ szóról

Enyingi járás

Honvédeskû

A néppel és a Párttal

Magasból

Mérleg

Sem az ima, sem a fegyver

Sztálin

Aczél: Sztálin

...Vigyék a kommunisták

az egész földön széjjel,

hogy gyõznünk nem lehet, csak

Sztálin kemény nevével.

Csak Sztálinnal s a Párttal,

a Párttal és a néppel...

1955, 1956. május 1-jén elõtte vonultunk fel. 1957-re csak az emelvény maradt, Kádárral. G.

* * *

A könyv címe:	Felszabadítónk Sztálin
A könyvhöz kapcsolódó név/nevek:	Aczél Tamás  (Szerzõ) Asztalos Sándor  (Szerzõ) Benjámin László  (Szerzõ) Bihari Sándor  (Szerzõ) Darázs Endre  (Szerzõ)
	Szépirodalmi Könyvkiadó
	Budapest
	1953

Fülszöveg: Sztálin elvtársnak köszönhetjük a Magyar Nemzeti Függetlenséget, a Magyar Népszabadságot, Sztálin elvtárs segítsége, tanítása tette lehetõvé a magyar dolgozó nép számára, hogy megdöntse…Sztálin elvtárs neve, mûve, tanítása örök idõkre összeforrt népünk történelmével…

* * *

Aczél Tamás – Méray Tibor: Tisztító vihar, Noran, 2006

Könyvünket több mint harminc esztendeje írtuk - ekkora távlatból nyilván volna csiszolni való mondat. Az események szereplõirõl akkor megformált véleményünk egyik-másik esetben árnyaltabbá, kedvezõbbé vagy kedvezõtlenebbé válhatott Azoknak, akikrõl szólunk, többsége ma már nem is él.Nem kívánunk változtatni az eredeti szövegen: e kiadás jelentõsége a mi szemünkben - és talán nemcsak a miénkben - nem utolsó sorban abban van, hogy ez a Magyarországon három évtizeden át tiltott - betiltott, kitiltott - munka most változtatás nélkül megjelenhet. De ez nem menthet fel minket az alól, hogy ne kérjük az olvasók megértését harminc év elõtti önmagunk - hangunk, lázunk, gyengéink, elfogultságaink - irányában. Tekintsék munkánkat annak, aminek szántuk: frissiben papírra vetett írói naplónak, töredékes emlékiratnak, vagy - ahogyan a könyv alcímében már annakidején jeleztük - adaléknak egy korszak történetéhez. (A szerzõk)

Nincs címszó Aczélról az Új Írásban

Benjámin László

Benjámin László (1915–1986) író, költõ, politikus (1950, 1952; mindkettõ II. fokozat)

1949 után - azonosulva a kor politikájával – egy ideig pártos, elkötelezett mûveket írt. Írói munkásságának elismerését jelzi a Baumgartner-díj, a SZOT-, a Kossuth-, és a József Attila- díj.

Benjámin László összegyûjtött versek, Magvetõ, 1982.

A 2002-es antológia 1982-es kötetébõl – ami a Szabó Ervin Könyvtárból kivehetõ - két versét vette fel. Alább *-gal jelölve. A többit a költõ nem tartotta maradandónak. G.

A 2002-es antológiában:

Ha Rákosi szól

Három zászló

Lenin*

Márciusi ifjak*

Minden nap gyõzelem

A nép kiált velem

Vörös Hadsereg

BENJÁMIN LÁSZLÓ

HA RÁKOSI SZÓL

(Az én vezérem bensõmbõl vezérel
- József Attila)

Boldog a katona, akit
nagy eszme fût, igazi cél lelkesít
s szíve köti a hadhoz, nem a kényszer!
Szabad harcos - követem Rákosit -
-a végsõ gyõzelemre õ vezérel.
Engem a külváros nevelt.
Korán letört, korán szájamra vert
a kizsákmányolók ezer tilalma,
de szívemben jó termõföldre lelt
a munkásosztály szétszórt forradalma.
Nem sajnáltam volna a vért,
kész voltam én elesni népemért,
a zsarnokság ellen fölkelni bátran --
-hiába mind, szerencse nem kísért
és lettem én is, mint a nép, apátlan.
Hamis eszmék, hazug szavak
sûrûjében botlottam, mint a vak,
mozgattak kis kufárok, ál-vezérek,
amíg csalódás, szégyen és harag
el nem borított, mint a fát a kéreg.
Szívemig kemény kérgen át
jutott, aki jutott: néhány barát
és ott kapott helyet a drága lány is,
de puszta, fagyos éveimen át
mint éhes farkas, kísért a magány is.
A barátság, a szerelem,
a magány se feledtette velem,
hogy népem igazát kell megkeresnem --
mégis apátlan és testvértelen
csavarogtam a szétlõtt Budapesten.
lgy botladoztam… Mégse hidd,
hogy vakságom farkasverembe vitt --
-költõ vagyok, nem utolsó a sorban:
méltó, hogy az igazak tetteit
a világ színe elõtt felsoroljam.
Mert én is odatartozom,
közéjük, kik százféle utakon
indultak, mégis egy seregbe gyûltek
s a felszabadító forradalom
vörös zászlói alatt egyesültek.
Mint katonák arcvonalon,
úgy megy rohamra mindegyik dalom,
ha Rákosi szól, ha fegyverbe szólít!
Könnyû a dolgom, csak kihallgatom:
a szív hogyan dobogja indulóit.
Csalódás, gáncs többé nem ér,
igaz ember vezet, igaz vezér;
nem õ - bensõm parancsol, hogy kövessem
s legyek mögötte, amíg fût a vér,
a világok közt dúló ütközetben!

*

A békét védte Kis Kovács János,
Amikor ezer forintért Békekölcsönt jegyzett,
S hogy e kölcsönt mint kapta vissza,
Arról számol be e néhány jegyzet.
Ezer forintja százszor megfiadzott,
Hidak születtek, traktorok, gépek!
Kis Kovács János büszkén vallja:
Kölcsöne révén szebb lett az élet!

(Ismeretlen szerzõ; forrás: Élet és Tudomány 1951/39. szám)

Benjámin László


LENIN


Mohos szakállú, vén orosz parasztok arcán,
pufók kölykök ferde szemén feledte mosolyát;
a komoly nõkre a hõs férfiak harcát
bízta, hogy õk vigyék, folytassák tovább.
Szíve, elméje csak minket õrzött, az osztályt;
és szabadítóját õrzi a nép: Lenint.
A munkásság: Lenin. Lenin: a munkásosztály.
Egyek barátaink és ellenségeink.
Görög hegyek közt tankcsapda, sziklamellvéd,
az ukrán földeken hullámzó rozsvetés,
Madrid pincéiben elásott, drága jelkép,
a Ganzban öntudat, növekvõ termelés.
Rosztovban iskola, énekszó, gyermekotthon;
Nankingban agyúszó viszi az õ nevét,
ki gyõzni hívta a munkást és a parasztot
és karddal szegte meg a népek kenyerét.
Gyûrûzik az idõ; a most még bõven ömlõ
vért és könnyet lemossa arcáról a világ
és kibomlik jövõnk, mint duzzadt, édes emlõ;
és ringatja a föld kétmilliárd fiát.

*

piacutca.blogspot.com/p/kommunizmus-kolteszete.html

* * *

Tûzzel, késsel kötete. 1951.

Tartalom

Tûzzel, késsel
Mindennap gyõzelem
Vörös Hadsereg
Ózdi kohók
Ha Rákosi szól
A nép kiált velem
Nyolcszázmillió
Halhatatlan szabadság
Április
Ötéves terv
Idegen föld
Kitûzik a zászlót
Az eladott fiú
Öregek
Sértõdött ifjú
Országúti jegyzet Sztálinvárosról
A szovjet írókhoz
Röpcédulák
Szovjet föld, szovjet ember
Petõfi Grúziában
Számadás

moly.hu/konyvek/benjamin-laszlo-tuzzel-kessel

Benjamint a hálón

NEM ADHATSZ TÖBBET

Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyûr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
Bátran légy tenmagad, míg valahol tanyát lel
a hústól és velõtõl megszabadult halálfej,
s a jajszót, a parancsot, a színt, a dallamot
többé nem közvetítik a síró huzalok.
Elég szégyenre-kínra, hogy magadat kihordod,
mi történjék veled? – az már nem a te dolgod.
Ha itt az ideje, a sûrûbõl kibukkan
a végsõ látomás, a dörzsölt politikus kan,
Allah kinyújtott karja, a császár jó híve,
nem véti el soha, kit kell ledöfnie.
Megemlegesse minden, hogy hajdan Lilla volt –
kecsét és kellemét és báját buzgón dalold,
meg is sirat talán a szép Vajda Juliska,
hites ágyába bújván – s mehetsz a francba, Miska.
Félszeg, gyötrött alak, javító szenvedély
magát-pusztító lángja, szigor, komoly kedély –
„Nem volt közénk való!” – az optimista nemzet
leköpi tisztelettel Kölcsey Szent Ferencet.
Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt,
s aztán már senki gondja, ha „jobb részed kihalt”.
Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket.
És tûrd, hogy rád szegezzék dermesztõ önfegyelmed.
Kérõ gyermek-mosoly, osztódó képzetek
sövénye tartaná fel a masszív végzetet?
Megraktad a szerelvényt szétszabdalt életeddel,
s Pista-e, vagy Attila? - világ árvája ment el.
Leteszel ám te is balsorsot és szerencsét,
fölösleges batyud lesz erõ, szándék, tehetség,
s ha végképp szétzilált is közöny, kétség, ököl,
megold és összefoglal a türelmes gödör.
Akárhogy hízelegnek, akárhogy követelnek,
ne ítélkezz fölöttük, ne kérj tõlük kegyelmet.
Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran – de hogyha félsz, hát félve – légy tenmagad.
Végezzék el magukban: elvetnek? elfogadnak?
Amit majd a halálnak – többet nekik sem adhatsz

mila60.blogspot.com/2006/.../benjmin

Benjámin László : Ahogy eljátszik . .

Nevetséges, de nem nevettetõ,

ahogy eljátszik velünk az idõ:

ahogy odaad, ahogy visszavesz,

ahogy kicselez, ahogy kicserez,

ahogy elkever, ahogy felfedez,

ahogy élre tesz, ahogy félre tesz

ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,

ahogy életre kelt, ahogy megöl,

ahogy megtalál, ahogy elveszít,

ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,

ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,

ahogy kinevet, ahogy betemet

ahogy naponta újra hiteget.

aranyosfodorka.blogspot.com/.../benjamin-laszlo-vers

V. Dezsõ verstárából:

Benjámin László: Köznapi dolgok igézete

Még azt se mondtam el, milyen csodás
nagy éjszakán az ezüst zuhogás,
a hangtalan föld határaira
lezúduló csillag-Niagara.

Még sose mondtam el a színeket,
szürkébe foglalt hétszín íveket,
fehér havat a zöld fenyõgallyon,
piros kendõt a fekete hajon.

Még sohase soroltam el az ízek
mindegyikét; húzó fanyart az ínynek;
maró sósat; viasz-sejtekbe szûrt
viráglevet; hánytató keserût.

Nem mondtam el az évszakok futását,
hogy mily kápráztató a zúzmarás ág,
jázminvirág a tavaszt illatozza
és napernyõjét kinyitja a bodza.

Nem mondtam el megannyi búját-mézét
az életnek, mit kuporgat öt érzék
s a szív mélyében születõ zenét -
a köznapi dolgok igézetét.

Köznapok – csupa izgató magánügy:
Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty,
vihar bõgése – minden ámulásom
az életen csügg, nem az elmúláson.

Ki a világgal váltam vala eggyé,
kívánkozom – s nem engednek közüggyé
önvádak, fagypontig süllyedt viták,
szidalmak, s görcsös ars poeticák.

Hogy osztanám a földnek és egeknek
sok apró kincseit az embereknek...
Minden élet: szolgálat. Ez becses még -
törvényem, sorsommal kötött egyezség.

Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,
s nem boldogabb, csak lettem tõle gyávább,
s maszattá rondult ujjamon a hímpor.
Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.

Adj, élet, munkás férfikort, öregkort,
s erõt, annyit: Ha mennem illik egykor,
még síremlékem is magam faragjam!
S ne menjek úgy, hogy lelkemmel haragban.

Aki legdrágább, aki legszebb – Százhúsz vers a szerelemrõl, Benjámin: Két évtized (282-283. oldal) Kossuth Könyvkiadó, 1982

Benjámin László: Kis magyar antológia, Irodalmi karikatúrák Magvetõ, 1966

Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968

Benjáminnal Molnár Zoltán beszélgetett. A szövegben nem találtam vonalas részletet. G.

* * *

Bertha Bulcsú: Délutáni beszélgetések

Digitális Irodalmi Akadémia © Petõfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2011

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?.

…Megyek Benjáminhoz, és halkan mormolok egy régi verset…

Illene pontosan érkeznem, mert csak olvasója vagyok. Valamikor kívülrõl tudtam a Tavasz Magyarországon-t és a Számadás-t. A sarkon felvillan egy Wartburg lámpája. Csak egy pillanatra, mintha pislantana. Odamegyek, kinyílik az ajtaja.

– Ha magán kocsi is megfelel… – hallatszik bentrõl…

Egyszerre hitt a szocializmusban és a költészet világot jobbító hatásában. Nagy dolog ez, nehéz évtizedeken át hinni. Sokan abbahagyták, disszidáltak, kiábrándultak, vagy fáradtan hazudtak maguknak. Benjámin ma is hisz a szocializmusban... az ötvenes évek elején kétszer megkapta a Kossuth-díjat….. Benjámin munkásember volt, kötszövõ, nyomdász, vasas…

…találkoztunk két hete. Véletlenül a minisztériumban. Panaszkodott. Meghívták valamelyik testvéri országba, aztán nem fogadták. Ült az idegen szállodában, és kekszet evett. Várt, és csak nagyon lassan javult a helyzete…

…Nagy kérdés volt 55–56-ban, hogyan lehet megmaradni szocialistának. Ezen a téren évekig próbáltam, kerestem a választ. Versekben is gondolkodva… Azt hiszem, sikerült megtalálni a választ. Nézd, egy olyan embernek, aki gyermekkorában került a munkásmozgalomba, annak ez igen nagy kérdés…

…A politika átszínezi a munkáimat, sokszor meg is határozza, és ezt nagyon rendjén valónak tartom. És most már anélkül, hogy értékelni akarnám, amit csináltam, annak politikai

színezettsége nem kisebbítheti azt. Mesterségbeli dolgok kisebbíthetik, de a politika nem…

…biztosan vannak másutt is civilizációk. Azt nem tudom elképzelni, hogy csak ezen a bolygón van civilizáció. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy sikerül kapcsolatot teremteni velük, bár nem zárnám ki…

– A nõkrõl is kellene valamit mondanod. Mit jelentenek életedben?

– Igen. Csak az a helyzet, hogy én huszonegy éves koromban megnõsültem, ami azt jelenti, hogy jövõre negyvenéves házas leszek, s ebbõl eredõen ez a téma egy kicsit tabu…

– Öt gyerekünk volt, az elsõ meghalt. Négyet felneveltünk. Hallatlan erõs kötelék az élethez….

Öt órától fél tízig beszélgetünk. Benjámin néha felemeli a berregõ telefont, és belehallóz: – „Beteg a feleségem – mondja. – Az nem jó, mert délelõtt orvoshoz kísérem…” – Aztán beszél tovább hozzám. Bent van a szavakban, betûkben, írásjelekben, ahogy a Tavasz Magyarországon-ban is bent volt 1948-ban.

1975

Új Írásban:

Versek: Balatonboglár.= 1961. 5. sz. 387-388. p. Boldog öreg. = 1962. 2. sz. 137. p.

Csodák. = 1961. 1. sz. 43. p. Egy pillanat.= 1962. 1. sz. 24. p. Elérkezett. = 1961. 1. sz. 40-41.

Írom ráadásnak.= 1961. 3. sz. 217. p. Jacopone da Todi sírfelirata. = 1961. 5. sz. 389. p.

Kelj-fel-Jancsi.= 1961. 10. sz. 899. p. Két délutáni óráról, melyet az utcán csatangolva töltöttem. = 1962. 5. sz. 436. p.

Kezesség. = 1961. 1. sz. 40. p. Kísértetek.= 1962. 4. sz. 337. p. Mi van a hold túlsó felén.
= 1961. 1. sz. 41-43. p.

Palackposta. = 1961. 10. sz. 899. p. Politika.= 1961. 5. sz. 387. p. Régi kor.= 1961. 8. sz. 728.

Se cinikus, se prédikátor. = 1961. 10. sz. 898. p. Tánc reggelig.= 1962. 3. sz. 226. p.

Távolodó. = 1961. 10. sz. 898. p. Ûrhajós. = 1961. 3. sz. 216-217. p. A Vadaskerti úttól a Kálvin térig. = 1962. 5. sz. 435. p. Vérzõ Zászlók alatt.= 1962. 3. sz. 227-229. p.

ooo

Kovacic, Ivan Goran: Tömegsír. Versrészlet Ford.: Benjámin L. = 1965. 4. sz. 460-461. p.

Bucsu. Emlékezés Veres Péterre.= 1970. 6. sz. 10-11. p.

Felszabadulás. Egy történelmi hónap élményei. (B. L. válasza a szerkesztõség körkérdésére.)
= 1961. 2. sz. 57. p.

A proletárköltõ világa. (Kis Ferenc vál. verseihez készült elõszó.)
= 1964. 5. sz. 570-575. p.

Benjáminról írtak:

Abody Béla, Alföldy Jenõ, Juhász Béla, Kabdebó Lóránt, Koczkás Sándor, Lengyel József, Asperján György, Tóth Dezsõ, Váci Mihály

Mi van a hold túlsó felén

Szemelvények a hosszú versbõl:

...Suhan egy mûszer messze-messze,

hanggal és képpel, hogy jelezze:

Mi van a hold túlsó felén –

…Mi van a hegy túlsó felén –

…Mi van a föld túlsó felén –

…mi van az arc túlsó felén –

…mi a tettek túlsó felén –

…elindul két új-õsi szárnyán

- az anyagén s a szellemén –

a világok közötti pályán,

széjjelnéz csillagrendszerén –

1982-es gyûjteményes kötetbõl. G.

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/

Benjámin Németh Lászlónak, Bp. 1965. 05. 18.

Kedves Németh László, elnézést kérve a suta megszólításért, de hát nagyon kevéssé ismerjük egymást…Király említette, hogy neheztelsz rám…/B. szerint félre értésrõl van szó. B. L. mögött nem Benjámin, hanem Bóka László értendõ. G./…ha ugyanis valaha megtámadtam valakit, azt teljes névaláírással tettem. Se névvel, se név nélkül nem követtem retorziót egy író publikálása miatt…

Kónya Lajos

Kónya Lajos (1914–1972) költõ, író (1950, 1953; mindkettõ II. fokozat)

Kónya Lajos - Wikipédia

Kónya Lajos (Felsõgalla, 1914. november 2. – Budapest, 1972. július 13. ... http://www.bbkvtar.hu/konyvtar/szemelytar/k/konya.html ...
hu.wikipedia.org/wiki/Kónya_Lajos -

Hagyomány-ápolás

Kónya Lajos mûhelye

Elhangozott a "Kónya Lajos a faszobrász" címû kötet bemutatásán az

Kónya Lajos is mikor 2-3 év párthûség után egyre tisztábban kezdte látni mi történik itt.

…Nehéz sors volt apáink sorsa, nehéz sors volt a Kónya Lajos sorsa, de most már valahol a mennyei mûhelyben vidám együtt farigcsál Nagy Lászlóval, József Attila kis sámlin ott ücsörög közöttük és nézik, nézik a csillagokat Írószövetségben,

Tatabányainfo Fórum » Tatabánya » Tatabánya hírességei

Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költõnk, aki Felsõgallán született. Sajnos ma már nincs közöttünk. Az 1945 utáni irodalom kiemelkedõ alakja volt.

Munkáiból

Úti sóhaj (1936)

Te vagy-e az? (1937)

Hazug éjszaka (1939)

Honfoglalók (1949)

Fények a Dunán (1950)

Öröm és gyûlölet (1951)

Tavaszi utazás (1951)

Kínai október (1952)

Bányászlámpák (1952)

Szálló magvak (1969)

Néphadseregünk (1951)

56-ban:

A Magyarokhoz

Fõváros, meghajtom fejemet elõtted!
Most lettél e forró napokban honommá,
hogy hûségbõl vérre menõ vizsgát tettél.
Áldjon meg téged a magyarok istene!
Nem szántad magadat halomra követni,
magasra emelted háromszínû zászlónk.
S a megcsúfolt címért szívedre öltötted,
zengvén a szép Himnuszt, az évekig némát.
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

Fiatalok, vulkán felcsapó lángjai,
amit ti tettetek legendába illõ!
Láttam szép fejetek fegyverre hajolva
tankok rátok szegzett tûzokádó torkát.
Ültetek füstölgõ falakon, csapzottan,
farkasszemet nézve hõsen a halállal.
Március fiai, októberi ködben,
éjszaka útjain lobogó szép fáklyák!
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellen
megkínzott szívedet az utcára vitted,
ropogó gerinccel egyenesedtél fel,
az emberség délceg szavait kiáltva,
véreddel írtad le a szabadság nevét –
áldott legyen fényes forradalmad, nemzet!
Õseidhez méltó tetteid sugárzón
vetõdnek a világ elborult egére.
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

Halottak glóriás menete, ti küzdõk,
s ti ártatlan, békés, himnuszra nyílt ajkú
zászlólengetõk! Jajj, hogy mindig a zászlót
s zászlótartót lõtte a janicsár fegyver!
Testvéreink, hõsi halottak, zokogva
tépjük le szívünkrõl a vigasz kötését:
vétkes, ki feledni képes életetek
lengedezõ lángját, végsõ lobbanását!
    Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
    lobogó hitünket ki lábbal tiporta
    s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!

                                                 (1956. október 29.)

A hálóról:

Kónya Lajos: A tanító

Jól ismeri az életet.
Hány tágas ablakot nyitott!
Szemei most is fényesek,
Negyvennégy évig tanított.

Csodálatos nagy-nagy dolog.
Évente harminc... s lepereg
negyvennégy év, így -számolok-
ezerháromszázhúsz gyerek!

Gyerekesebb kissé, vígabb
másoknál. Szava nyugtató.
Kereste -mondja- a minap
egy vállalat-igazgató.

Köszönöm, hogy megtanított
rajzolni, körzõk és szögek
szavára nyílt meg a titok-
mindent önnek köszönhetek!

Kónya Lajos: Fáklyaként

Nemcsak olvasni - oly szûkös a szó,

nem írni csak - az írás elmosódik -,

tanítani a lét maradandó

örömeit, a dolog dáridóit,

a töltekezõ szellem bõ vigalmát,

a lélek beleélõ örömét,

megõrizni a gyermeki szabadság

önfeledtségét, az idõ sötét

borúban bátran bontakozó kedv

csörgõ fegyvereit, ki nem fogyó

kíváncsisággal merülni a fölvert

vizek alá - ilyen útravaló

volt tarsolyomban, míg elébük álltam.

Látom szemükben ma is azt a fényt.

S nem tudom, bennük - elúsztak az árban -

felvillanok-e olykor - fáklyaként!

jazsoli5.freeblog.hu/.../Konya_Lajos_Faklyakent/

Sernevál

Ki tudja, mi a Sernevál?*

Véletlenül tudom,

kenyér-keresni ide jár

Julika kis húgom.

Ne nézd e zúgó hús-özönt

soká – szédülsz bele,

tajtékja lábadról ledõnt,

megkönnyezet szele.

Szemedbe röffen, rád visit

a bongyor áradat,

kínálva sonkák bájait,

kunkor farok kacag.

Szalonnák, oldalas, karaj,

kolbászok, pörc, fülek –

szalonnák, lágyak, mint a vaj!

Mi kell még? Telt üveg!

Julika trágyát takarít,

etet, szalmát terít,

úgy óvja kis malacait,

hogy rád se hederít.

*Sertés-tenyésztõ Nemzeti Vállalat. G gépelte be.

Csillag, 1952. 1.

Kónya Lajos: Költészetünk mai helyzete, Csillag, 1952. 3.

Új szocialista költészetünk a felszabadulás utáni eszmei harcok tüzében született…a magyar költészet forradalmi hagyományaira támaszkodva követte a szovjet költészet útját…1947- 1950 között költészetünk diadalmasan elõre tõrt…Révai elvtárs pártkongresszusi beszéde…vetette felszínre a sematizmus, a típusvers problémáját…Aczél Tamás …új életünk új témáit szólaltatta meg, állást foglalt…pártunk politikája mellett…hasonlat- és képteremtõ fantáziája igen szegény. Öncélúan, keresetten hatnak olykor ezek az eszközök is, akár rímei…Tél c. verse így kezdõdik:

Vizes lesz a veréb szárnya;

mozdony fúj a híd aljában.

…Aczél felszínességének jellemzõ példája a Sáros lábbal c. vers. Nemcsak a cefre-taposás miatt. Nehézkes, csinált okoskodás az egész, nem költészet.

Kecskeméten sáros lábbal tapossák

a cefrét, míg törköly lesz belõle,

forrázzák, tépik és fagyasztják

a csirkét, míg áru lesz belõle…

kemény értelem nyúl a korhoz,

míg megformált terv lesz belõle.

…Benjámin László Tûzzel, késsel c. kötete*…mai líránk kiváló alkotása…költészete nagy mértékben intellektuális költészet…pártos szenvedélye megejtõ õszinteséggel párosul. Talán a Számadás c. verse a legmegrendítõbb vallomás…

*Tartalmát lásd Benjáminnál

A 2002-es antológiából, amiben 12 verse található:

Kónya Lajos: El a kezekkel Koreától

…S nem adjuk oda soha Koreát –

Vigyázunk, mint szemünk fényére!

Drága Kim Ír Szen elvtárs, béke rád!

S üdv néked nép, szabadság népe!

Támadj tank! Rohamozzatok dalok!

Sztálin nevével lángot gyújtsatok!

Ébredj világ! A béke érik!

Csapjon a láng a magas égig!

1950

Ma olvasva: orvosi eset. Azért nem olyan egyszerû a képlet. Megmaradt egy levél-fogalmazványom 1949-bõl. Apámnak írtam a Szovjetúnióba:

Halászi, 1949. XI. 21. Drága jó Apukám!

Sajnos még így kell veled beszélgetni. Most nem kaptunk tõled lapot. Legutoljára azt a híradást kaptuk, amit levélben írtál, arra már válaszoltam.

Bizony telik az idõ. Múlt vasárnap volt a búcsú…Készülünk a nagy Sztálin születésnapjának megünneplésére. Az orosz nyelvben is jól haladunk…A könyvünk olyan jó és világos…év végére már oroszul beszélgetünk…A legtöbb az orosz film, hisz azok a szép filmek…zárom levelem, csókol fiacskád Gabika

Kónya Lajos: Iljics emléke

…Lenin keze volt, aki feloldott.

Látom arcát, akaratos állát,

Õszi szélvész lengeti szakállát,

Tiszta eszmék lobogása lángol

Boltozatos, erõs homlokáról…

Árulóra gyilkos tüzet zúdits,

Engesztelhetetlen légy, mint Iljics!

Bár lehetnék oly rettenthetetlen

Kõszáli sas, bátor gyõzhetetlen!

Nézek rá, az elsõ bolsevikra,

Tekintete felgyújt, mint a szikra…

Nevében az öröklét világol!

1950

Konya Lajos
GYÕZELMES NAPOK (Részlet)

Élvezi már azóta a  jogot
Mit a szocializmustól kapott
Dolgozhat hajnaltól szakadásig
"Bõséges fizetés nagyobb kenyér"
Sztálin párt, Rákosi csak ígér
Savanyú a szõlõ, foga bizony vásik
Sajnálja,hogy késik az a másik
Világ, mely rosszabb mint régente
de legalább délután nyugodtan pihenne.

franka-egom.ofm.hu/.../urak_papok.htm

Jelentés a népi írókról

   Szigorúan titkos!

Belügyminisztérium II/5 ealosztály                                                                                               

Tárgy: A népi írók között lévõ helyzet a párt állásfoglalása után

Jelentés Budapest, 1958. december 11.

Kónya Lajos

Politikailag az elmúlt fél év alatt sem változtatott magatartásán, álláspontján, s szinte ugyanott áll, mint két évvel ezelõtt. Nagy vágya visszakerülni az irodalmi életbe „de elvi engedmények nélkül”. Szeretne valahogy kiemelkedni jelenlegi helyzetébõl, elsõsorban nyomasztó anyagi gondjai miatt, azonban nem akar elszakadni a népiesektõl. A párt állásfoglalásával kapcsolatban s a népiesek körül folyó vitában is, elsõsorban saját problémája foglalkoztatja. Egy ízben kijelentette:õ már mindenre hajlandó lenne, csak hagynák tisztességesen megélni, szorult helyzetben van, de õ sem megszégyenítést, sem árulást nem tudna elviselni. …

Kuczka Péter

1923–1999

Kuczka Péter - Wikipédia

Ugrás a(z) Élete részhez: Élete. A József nádor Tudományegyetem tanárképzõjét végezte el 1945-ben, miközben számos munkahelyen dolgozott ...
hu.wikipedia.org/wiki/Kuczka_Péter

1923. március 1-jén született Székesfehérváron, 1999. december 2-án hunyt el Budapesten. Költõ, mûfordító, szerkesztõ. 1941 és 1945 között közgazdasági egyetemet végzett, majd tisztviselõ, könyvelõ lett. 1945-tõl író, újságíró, szerkesztõ. 1947-ben az Emberség címû lap lírikusa. 1956-ig különbözõ szakszervezeti, MDP-tisztségeket viselt. 1948 és ’56 között dolgozott az MDP kultúrpolitikai osztályán, szervezõtitkára volt a Magyar Írószövetségnek, majd az Irodalmi Újság munkatársa lett.

1953-ban a Nagy Imre-kormány felkérésére, országjárásra küldték az írókat. Sarkadi Imrével Hajdú és Szabolcs–Szatmár megyébe utazott. Ekkor írta meg híressé vált Nyírségi Napló címû versciklusát. A szakirodalom többek között a versciklustól eredezteti az „írók lázadását”.

1953 és ’56 között politikai vitákon politizálva elõkészítõje volt Rákosi bukásának, az ’56 közepén bekövetkezett fordulatnak, majd a forradalomnak. A forradalom alatt Nagy Imre kormányát támogatta. Nevéhez fûzõdik a megjelenés elõtt betiltott Életképek címû folyóirat szerkesztése is, amely a háború utáni nemzedék lapja lett volna, de a forradalom bukása megjelenését megakadályozta. 1956 után a forradalom „szellemi elõkészítéséért” és a forradalomban való részvétele miatt 1964-ig eltiltották a publikálás lehetõségétõl.

A kényszerû hallgatás idején fordult érdeklõdése a film, a tudományos-fantasztikus irodalom, a jövõkutatás és a futurológia felé. Nevéhez fûzõdik a Kozmosz fantasztikus könyvsorozat, majd 1972-tõl a Galaktika címû folyóirat szerkesztése. Számos nemzetközi kitüntetést kapott a tudományos-fantasztikus irodalom kiadásáért, népszerûsítéséért.

 Díjak, elismerések:

 1949 – Baumgarten-díj

1950 – József Attila-díj

1954 – Kossuth-díj

1998 – a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje

Az életrajzot Szepes Erika írta. PIM.hu

Kuczka Péter: Haláltánc [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK-02701]

2005. máj. 2. ... Kuczka Péter · Haláltánc · Szépirodalom, népköltészet/Kortárs magyar irodalom (magyar irodalom), A hálózatos verzió megnyitása Open the ...
mek.oszk.hu/02700/02701

Majakovszkij - JaDoX - Keresés

[Kötetben meg nem jelent mûvek:] Ember a tûzcsóván · Kuczka Péter titkolt szerelmei · Majakovszkij · Mese a fekete varázslóról · Mindenkinek! Mindenkinek! ...
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId...

KUCZKA PÉTER: ÉVEKEN ÁT

Van tehát a regénynek életrajzi, lírai tartalma, de találunk benne aktuális ...... Ekkor jelent meg Kuczka Péter szerkesztésében a modern science fictiont ...
mek.niif.hu/02700/02700/02700.htm - Tárolt változat

A szerzõ Éveken át c. válogatása könyv alakban is megjelent*. A 320 oldal terjedelmû könyvet kivettem a könyvtárból. Bele olvastam A jövõ század regénye c. 14 oldal terjedelmû esszébe. Tán egyetlen írás Jókai könyvérõl, ami egy szót sem ejt zseniális jövõképérõl, az orosz veszedelemrõl. G.

*KUCZKA PÉTER: Éveken át. Kiadó: TRIKOLOR KÖNYVKIADÓ KFT. 1999

A Munkás, paraszt… antológiában: 8 verse olvasható. Ezekbõl egyet sem vett be 1999-es „örökségébe”. Sztálin-verse 3 oldal terjedelmû, nincs, mit idézni belõle. G.

Digitalizált mûvek. PIM

Részletek a tartalomból:

VERSEK 1950-1956 KÖZÖTT

Mindenkinek! Mindenkinek!
Nyírségi napló
A Holdhoz
Julika és Jutka
Akvárium

VERSEK 1956-1962 KÖZÖTT

Kinizsi tánca
Magyar tenger
Inkább meztelen
Hajnali négykor...
Nem tilos
Köszönet alamizsnáért
Különösség
1957. június 30.
Az utókor balladája
Följajdul Homérosz
Por
Énekelj...
A kivégzõosztaghoz
Bûnjelek…

RIPORTOK

Szigetközi napló
Németh László Mezõszilason
Az elõkerült város
Tûkristályok

ESSZÉK

Jegyzetek a rémületrõl
A szörnyeteg lelke
Pygmalion árnyéka
A Bagoly folyó
A jövõ század regénye…

Az ûrlap teteje

Az ûrlap alja

Az ûrlap teteje

Kuczka Péter

A Galaktikában megjelent írások

A magyar munkásmozgalom 30 éve

Amores atque Tristia

A Tollas Kígyó unokája

A torony

Az élet szép

Az utolsó kenet

Haláltánc

Határvidék

Hosszú sor közepén

Jó napot

[Kötetben meg nem jelent mûvek:] Ember a tûzcsóván

Kuczka Péter titkolt szerelmei

Majakovszkij

Mese a fekete varázslóról

Mindenkinek! Mindenkinek!

Seregek Ura

Testamentum

Út a folyóhoz

Mindenkinek! Mindenkinek!

Részlet

(5) Döcögve futott velük a vagon
     tajgákon át és sós síkságokon.

     Ködbe merült el a nyírfacsoport,
     dobogó lovak rúgták fel a port.

     A hullámvonalban elsuhanó
     drótokon futott mellettük a szó.

     Falvak, kupolás, tornyos városok,
     egy patakparton három nõ mosott,

     csípõre kötve bõ szoknyájukat.
     Futott, döcögött, futott a vonat…

     S este, mikor nehéz volt a beszéd,
     kivette csendet oltó hangszerét,

     mely sírni tudott, mint a rengeteg,
     s rajta paraszti nótát pengetett….

          Az idõ múlt. Vágya s aggodalma nõtt:
     "Lesz-e otthon föld, s eltart-e a föld?"

     Kívül szakáll és megkopott gúnya,
     a szívekben kérdések sorozata.

     Halottakért és szörnyû évekért
     kongatott a kérdés: "Miért? Miért?"

     Döcögött, futott velük a vagon,
     sztyeppéken át és szükséghidakon.

     Néha a mozdonyt holtvágányra tolták.
     "A felrobbantott síneket javítják."…

     S a Vörös Térrõl magyar falvakig,
     lebonthatatlan így épült a híd.

     Döcögött, futott velük a vagon,
     erdõkön által s át határokon.

     Vágyból, emlékbõl így épült a híd,
     mert mindegyikük hozott valamit.

     Volt olyan, aki csak kérdéseket,
     a másik tarisznyában könyveket,

     és, kiket küldtek ölni, dúlni, másra
     jöttek most haza, új honfoglalásra.

1953

Kuczka Péter: A torony Hét krajcár kiadó, 1999

 …A torony egésze természetesen látomás. A képzelet játéka, de milyen adekvát a korhoz, melyben élünk, melyben napra-nap, szemünk láttára mindenféle képtelenségek és hihetetlenségek megtörténnek.
   A költõ drámai hangon mondja félelmét, reménytelenségét. Fájdalmas vallomása az életrõl, múltról és jelenrõl  kiáltás az emberért, az emberiségért….

Kuczka Péter: Inkább meztelen /1956/

Inkább meztelen járok az utcán,

            nevessen ki, akinek kedve van.

            Inkább meztelen járok az utcán,

            vagy bolondházba csukatom magam,

            Inkább meztelen járok az utcán

            s meghalok, mint ki meglövi magát.

            Inkább meztelen járok az utcán

            és leszek hülye, nyers és ostoba.

            Inkább meztelen járok az utcán,

            de hazugságot nem öltök soha.

csicsada.freeblog.hu/..

.

Kuczka Péter: Engesztelés

Már lefeküdtem. Vártalak. Végre jöttél,
megálltál az ágy mellett meztelen
s táncolni kezdtél, mint keleti hárem
tanult táncosa. Ringott szép melled,
lengett nyújtott karod, csípõd mozgása
szeretkezéseink ütemét idézte, én meg
csak néztem áthevült, sima arcod, félig
lehunyt szemed, nedvesen csillanó
ajkad, néztem táncodat, a nekem szóló
hívó, bûvös testet, megtapsoltalak és
magam mellé húztalak az ágyra. Te sértve
hátat fordítottál, eltoltad a kezem,

aztán hirtelen, dühödten ledobtad magadról
a takarót. Itt vagyok, kiáltottad, észre
sem vetted, mert nem figyelsz rám, mit tettem
érted és öledre mutattál. Meztelenre
borotváltam magam, látod, mert sokszor,
fojtott vággyal beszéltél kisleányok
szõrtelen, szûzi testérõl, finom ölük
nyílásáról, csókkal, simogatásokkal
felkelthetõ veszett vágyukról, a te
veszett vágyadról. Hát itt van, tessék,
ajándéknak szántam. Értettelek, öledbe
borultam, nyaltalak õrült vággyal. Lassan
izzani kezdtél, múlott haragod, még, még,
kiáltottad s én beléd hatoltam olyan
érzéssel, hogy két gyönyörû testet ölelek,
egy eszement nõt s egy eszes szüzet.

MAJDNEM HAIKUK
Ezredvég, IX. évfolyam, 1. szám, 1999. január, 7-8. oldal

Válogatta a hálón levõ gyûjteménybõl: G

KÉRDÉS

Cigarettafüst...
Hány celsius fokon válik
gõzzé az ezüst?

TEMETÉS UTÁN

Gyászos az ebéd.
Esszük disznók, marhák, csirkék
meleg tetemét.

HALADÁS

Nyugodtan szalad
útján a Föld, nem érti a
börzét, bankokat.
---
Nyugodtan szalad
útján a Föld, leszarja a
tábornokokat.
---
Nyugodtan halad
a Föld, hátán költõket visz
és szúnyogokat.

SATURNUS

homokból a kõ,
kõbõl torony, toronyból rom,
romokból homok.

IDÕ

Minden percre megy,
dolgozni a sírásók is
hétkor kezdenek.

ODA-VISSZA

Elnyelte a víz a halászt,
gyerekei könnyes szemmel
halpaprikást vacsoráznak.

.

ARANYLAKODALOM

Lassan megy a nap,
nézik a sohasem használt
ezüst kanalat.

FURCSA

Miért, hogy a szivárványban
nincsen fekete
és nincsen fehér?
---
Miért csak a feketében
és a fehérben
rejlik a szivárvány?

1973. június 5.

Az Új Írás repertóriumban

Versek:

Agáve a sziklán. = 1964. 7. sz. 801. p. Horgonyok.= 1966. 2. sz. 66. p. Káin. = 1966. 2. sz. 66

Metaponto öblében. = 1964. 7. sz. 801. p. A tékozló fiú.= 1963. 1. sz. 31. p.

Fordítások: 1580. Bradbury, Ray: A gyalogos. Fantasztikus elb.= 1967. 2. sz. 44-46. p.

1581. Bradbury, Ray: A város. Novella. = 1967. 9. sz. 67-71. p. 1582. Hickey, H. B.: Hilda. Novella. = 1967. 9. sz. 90-92. p.

1583. Roschwald, Mordecai: A hetedik szint. Regényrészlet.= 1967. 9. sz. 54-60. p.

1584. Windham, John: A meteor. Novella. 1967. 9. sz. 80-89. p.

ooo

Kuczka Péter: Pokoltérkép vagy bûvös játék? Vitamontázs a tudományos fantasztikus irodalomról. Több szerzõ mûvébõl összeállította K. P. = 1967. 9. sz. 45-53. p.

Válogatás a tudományos fantasztikus irodalomból.= 1967. 9. sz. 21-97. p.

xxx

Darázs Endre: Riadó a naprendszerben. (Kuczka-Kulin: fantasztikusnovella-antológiájáról.)
= 1966. 2. sz. 124-125. p.

Darázs Endre: Sci-fi. (A mûfajról Bardbury: Marsbéli krónikák és Kuczka esszévázlata kapcsán.) = 1967. 1. sz. 124-128. p.

Farkas László: A kritika hangnemérõl. (Kuczkának Szentiványi Kálmán könyvérõl irt kritikájához. Élet és Irod. 1964. jan. 4.)= 1964. 3. sz. hátsó fülszöveg.

Méray Tibor

Méray Tibor 1924-ben született. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakán végzett. 1946-tól a Szabad Nép munkatársa, kulturális rovatvezetõje, koreai, majd berlini tudósítója. 1947–1948-ban a Csillag felelõs szerkesztõje. 1953–1954-ben az Írószövetség párttitkára. 1953-ban Kossuth-díjat kapott. 1954–1955-ben a Szabad Nép szerkesztõbizottságának tagja. Csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1954 októberében a Szabad Nép, majd 1955–1956-ban az Írószövetség párttaggyûlésein, illetve 1956. június 27-én a Petõfi Kör sajtóvitáján tett felszólalásaiban támogatta a Nagy Imre-politikát. 1955-ben állásából elbocsátották. 1956-ban a Béke és Szabadság munkatársa. 1956. október 26-án cikke jelent meg a Népszavában, amelyben kiállt Nagy Imre mellett. 1957-ben a megtorlás elõl Jugoszlávián keresztül Párizsba emigrált. 1959–1963 között a brüsszeli Szemle munkatársa, 1962-tõl a párizsi Irodalmi Újság szerkesztõje, 1971-tõl fõszerkesztõje. Kezdetben Asbóth Elemér álnéven publikált. Az emigrációban sokat tett a forradalom örökségének ápolásáért. A PEN Exil párizsi csoport alelnöke, a pontoise-i Pissaro Múzeum alapítója.

www.rev.hu/sulinet56/online/.../meray.htm

Méray Tibor - Wikipédia

Méray Tibor az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-tõl egyik szerkesztõje, majd 1971-1989-ben fõszerkesztõje lett a párizsi Irodalmi ...

Életpályája - Munkássága - Szervezeti tagság - Díjak

hu.wikipedia.org/wiki/Méray_Tibor -

Ünnepi beszélgetés Méray Tiborral - SZÉP SZÓ - NÉPSZAVA online

2011. febr. 16. ... Tisztító vihar - ez a címe Méray Tibornak (Aczél Tamással közösen) a ... A helyzet annál ellentmondásosabb volt, mivel Sztálin halála után a ...
www.nepszava.hu/articles/article.php?id=245079

Francia nyelven megjelent mûvei:

Témoignage de Corée. [Tanúságtétel.] Bp. 1952. Országos Béketanács, 109 p.

Imre Nagy pendant la révolution. [Nagy Imre a forradalomban.] Tanulmány. = Nagy Imre: Un communisme qui n’oublie pas l’homme. [Olyan kommunizmus, amelyik nem feledkezik meg az emberrõl.] Nagy Imre írásai és róla szóló tanulmányok. Elõszó: Fejtõ Ferenc. Fordító: Imre [Gara] László. Paris. 1957. Plon.

Le dernier rapport. [Búcsúlevél.] Paris. 1958. Calmann–Lévy, 205 p.

Imre Nagy, l’homme trahi. [Nagy Imre élete és halála.] Paris. 1960. Les Temps Modernes, 359 p.

La Revolte de l’Esprit. [Tisztító vihar.] Paris. 1962. Gallimard, 364 p.

Michel Chrestien – Tibor Méray: Le rire rouge. Anekdotagyûjtemény. Paris. 1961. Gallimard, 201 p.

L’homme qui n’avait pas de moustache. [Der Mann ohne Schnurrbart.] Préface par Jean Dutourd. Paris. 1962. Scorpion, 223 p.

L’Australie. Útirajz. Lausanne. 1962. Rencontre, 253 p.

Victor Alexandrov – Tibor Méray: L’affaire Toukhatchevsky. Életrajz. Paris. 1962. Robert Laffont, 245 p.

La Rupture Moscou–Pékin. [Politik ohne Gnade.] Paris. 1966. Robert Laffont, 380 [2] p.

En Hongrie. = Les gaités de l’ administration dans le monde. Paris. 1966. Hachette.

Le Conflit Sino-Soviétique. Revue Tiers-Monde. Paris. 1968.

Budapest. 23 octobre 1956. Paris. 1966. Robert Laffont, 349 p.

Les doits croisés. [Az angol róka.] Párizs. 1971. Stock, 190 p.

Koreai jelentés A Jalutól Phenjanig

A JALU FOLYÓ FÖLÖTT sûrû köd ül. A felkelõ nap sugarai sem tudnak áthatolni rajta, megelégednek azzal, hogy komor szürkeségét ezüstössé oldják.

Messzirõl olyan a folyó, mintha aludnék a vastag ködpaplan alatt és még a reggel sem tudná felébreszteni.

Dehogy kell azt ébreszteni! Nem alszik, nem aludt az éjszaka sem, s úgy fest: még jó néhány napig nem tér nyugovóra. Haragosan, megáradva, zúgva hömpölygeti rengeteg vizét a széles mederben, amely itt, Andun és Szinidzsu között majd kétszer akkora ágyat kínál neki pihenésül, mint Buda és Pest partjai a Dunának.

A motoros komp morogva birkózik az árral, konokul s kitartóan szeli a vizet, s mi összehúzott szemmel állunk a felugráló vízcseppek hûs permetezésében és figyeljük: vajjon sikerül-e átvágnunk a folyón.

Elõzõ este nem sikerült. Alkonytájban indultunk neki, a kínai partról egy csapat önkéntes pattogó dala kísért el az útra: „Hejlalalalla – hejlalala…” Simán, pöfögve szaladt a komp a vízen, nem is gondoltunk arra, hogy valami baj történhet. Már a túlsó part közelében voltunk, amikor a folyó váratlanul, mintha csak erejét fitogtatná, pördített egyet a mi könnyû kis faalkotmányunkon, a hajósok még észbe sem kaptak, és máris a folyó közepén jártunk. Jártunk? – dehogyis: sodródtunk – sodort, sodort a víz lefelé, mint valami törékeny faágacskát. Lihegõ, rövid vezényszavak röpködtek, a kínai legények megpróbáltak úrrá lenni a helyzeten, de a folyó sustorogva gúnyolt minden emberi próbálkozást. Rohant, zúdult velünk a víz, õrjöngve, gyõzelmes ragadozóként vitte zsákmányát a tenger felé.

Elõszó és utószó helyett

JELENTÉSEM VÉGÉRE értem. Igyekeztem – korábbi írásaimat felhasználva – összefüggõ képet adni arról, amit tizennégy hónap alatt: 1951 augusztusa és 1952 szeptembere között Korea földjén láttam, hallottam, tapasztaltam. Az volt a szándékom, s ahhoz is tartottam magam munka közben, hogy lehetõleg csak olyasmirõl írjak, aminek magam tanúja voltam, vagy amit szem- és fültanúk mondottak el nekem.

Koreáról s a koreai háborúval kapcsolatban sok értékes könyv, beszéd, dokumentum jelent meg az utóbbi esztendõkben. Politikai mûvek a háború kezdetérõl, különbözõ szakaszairól, tudósok beszámolói vizsgálataikról, nemzetközi bizottságok, kiemelkedõ közéleti férfiak és asszonyok jelentései. Fölösleges lett volna, ha történelmi vagy tudományos kérdések vizsgálatába bonyolódom. Amit én adhattam, s amit tõlem megkövetelhet az olvasó: a személyes tapasztalatok, az újságíró szemtanú beszámolója.

AKKOR ÉRKEZTEM KOREÁBA, amikor a fegyverszüneti tárgyalások megkezdõdtek, és akkor hagytam el az országot, amikor a tárgyalások közeli megszakadása már elõrelátható volt.

Önmagától adódott, hogy a szélesen hömpölygõ Jalu-folyó mellett a keszoni–panmundzsomi megbeszélések kezdete és megszakítása legyen az a két határkõ, amely jelentésem elejét és végét jelzi.

Az élet – szerencsére – azóta túllépett ezen a második határkõn.

Már könyvem utolsó fejezeteinél tartottam, amikor Koreából új, s biztató hírek érkeztek. Újrakezdõdtek a panmundzsomi tárgyalások. Kicserélték a beteg és a sebesült hadifoglyokat. Olyan egyezmény körvonalai bontakoztak ki, amely szerint nem lehet a foglyokat ellenõrzés nélkül, egyoldalú erõszakkal visszatartani. Felvillant a fegyverszünet reménye. Fel450tûnt a látóhatáron az, aminek szolgálatába egész könyvemet állítottam: a koreai béke.

A PANMUNDZSOMI TÁRGYALÁSOK megszakadása óta roppant birkózás folyt a világban. A béke erõi birkóztak, küzdöttek minden addiginál feszültebb helyzetben s feszültebb izmokkal a háború akaróival.

A gyújtogatók már készítették elõ a nagy tüzet: a támadást Kína ellen, a tavaszi offenzívát a koreai fronton.

A béke hívei megelõzték õket.

Pekingben és Bécsben, a hatalmas kongresszusokon felemelték szavukat a népek: békét Koreában!

New Yorkban, az Egyesült Nemzetek közgyûlésén felemelte szavát a Szovjetunió: haladéktalanul fegyverszünetet Koreában!

Az új esztendõ küszöbén felemelte szavát Sztálin: kész együttmûködni egy új diplomáciai akcióban, hogy a koreai háborúnak végetvessenek.

Ez volt a béke legnagyobb harcosának utolsó nyilatkozata, utolsó mondata a világ felé.

Akik átvették mûve folytatását – átvették ezt a hagyatékát is. A világ nagyobbik, s jobbik felét érezték, tudták maguk mögött.

Az Óceánon túlról sûrûsödtek a vésztjósló hangok. Azok, akik a koreai béke ígéretével jutottak hatalomra – vad és visszavonhatatlan háborús kalandokra készültek.

Aki csak a felszínt nézte, komor képet látott. Az uszítás, a kardcsörtetés, a fenyegetõzések köde-éjszakája még eltakarhatta elõle a béke óriás seregeit.

De ezek a seregek már ott vonultak tömör és megszámlálhatatlan sorokban, s a hajnal felkelõ napja az õ útjukat világította, a hajnali szél az õ zászlójukat lobogtatta.

A koreaiak-kínaiak békejavaslata visszakényszerítette az amerikai küldötteket a panmundzsomi tárgyalóasztal mellé. Nem volt hiábavaló tartós házat építeni a viharvert sátor helyére. 1953 tavaszán elmaradt a koreai offenzíva, elmaradt Kína megtámadása Tajvan felõl. Zuhantak a tõzsdék árfolyamai, rikoltoztak a tábornok urak és marakodni kezdtek a „szövetségesek”. De az egyszerû emberek százmillióinak ez a tavasz új reményeket melengetett.

A béke megint erõsebbnek bizonyult a háborúnál.

MIKOR EZEKET A SOROKAT írom, még nem hallgattak el a fegyverek. Még folyik a küzdelem: végetvetni az öldöklésnek.

Talán holnap, talán holnapután mégis le lehet írnunk, mély lélekzettel és felfakadó örömmel ki lehet mondanunk, amit annyira szerettem – vágytam volna azon a véráztatta földön megérni, megírni, kimondani: „Koreában elnémultak a fegyverek”.

A tárgyalások emberi eszméjének gyõznie kell az öldöklés és a pusztítás céltalansága fölött – és gyõzni is fog.

TUDOM ÉS TUDJUK VALAMENNYIEN: Koreában és Koreán túl még hosszú és szívós harc áll a tartós békére áhítozó emberiség elõtt. Küzdelmes és göröngyös az út, amíg a kettéosztott Koreából – egységes Korea, amíg a kettéhasadt világból – egy világ lesz.

Mégis, a hároméves koreai háború már megadta a maga nagy tanulságait.

Végetért a gyarmati sétaháborúk s a kis népek könnyû leigázásának idõszaka. Tömegek, egyszerû emberek tömegei magasodnak hõssé az igaz ügy védelmében. A technika nem segít az emberek ellen; a hazugság – az igazság ellen.

Az, aki a népek szabadságára támad, elbukik. Az, aki a békére támad, elszigetelõdik. Ingatag minden szövetség, amely rossz ügy, rossz cél talaján épül.

S ami mindennél nagyobb tanulság:

Azt, aki a szabadságért küzd, nem lehet legyõzni.

Az, aki a békéért küzd, többé nincs egyedül.

A DRÁGA VÉR, amely Korea földjére hullott, a béke és a szabadság fáit öntözte.

Ezeknek a fáknak a gyökerét soha többé nem lehet kitépni.

Gyermekeink ott fognak ülni lombjaik alatt. Élvezni fogják csodálatos gyümölcseiket.

És tisztelettel gondolnak majd a hõsökre s a mártírokra, akik nem érhették meg a békét. Akik életüket áldozták a jövõért.

Az õ emléküknek szentelem én is ezt a könyvet.

1953 májusában.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]

Nincs címszó róla az Új Írás repertóriumban

Az antológiában: Az Õ nevével /Sztálin/

Pak Cson Te, énekelj

Urbán Ernõ

URBÁN ERNÕ

(Sárvár, 1918. szept. 4.-Bp., 1974. szept. 19. <szept. 15.*KMIK]): költõ, író, újságíró.

Kossuth-díj 1952; SZOT-díj 1969; Munka Érdemrend arany fokozata 1970; Felszabadulási Emlékérem 1970; JA-díj 1971.

Urbán Ernõ - Wikipédia

Urbán Ernõ (Sárvár, 1918. szeptember 4. – Budapest, 1974. szeptember 19.) József Attila-díjas (1971) magyar író, újságíró. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Urbán_Ernõ –

A láthatatlan barikád

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968

Urbán Ernõ, a teológus

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Csupán mennyiségileg is érdemes áttekinteni Urbán Ernõ munkásságát. ... Urbán Ernõ személyében markánsan találkozott a tudatosan hívõ keresztyén ember és az ...
teol.lutheran.hu/tanszek/rendszeres/.../ra/1992_urban_erno_a_teologus.pdf

Uborkafa

Színes, magyar tévéfilm, 82 perc, 1971

Rendezõ: Marton Endre
Író: Urbán Ernõ
Operatõr: Lukács Lóránt

Szereplõ(k): Kállai Ferenc, Avar István, Páger Antal, Halász Judit, Piros Ildikó,Szersén Gyula

Hintón járó szerelem

Fekete-fehér, magyar játékfilm, 81 perc, 1955

Rendezõ: Ranódy László
Forgatókönyvíró: Urbán Ernõ

Szereplõ(k): Szirtes Ádám (Majsa Berci) Medgyesi Mária (Peczöli Vilma) Makláry Zoltán (Peczöli Sándor szõlõ- és gyümölcstermelõ) Fónay Márta (Peczöliné, mostoha, a hintó szerelmese)
Kiss Manyi (Terka keresztanyám, a párt titkárnõje)

Lukáts János: „Példából valóság legyen…" Általános iskolai tankönyveink világképe 1947 és 1955 között…

A prózaírók közül Urbán Ernõ két írása szerepel, itt jelenik meg a késõbbi években népszerû tankönyvszerzõ, Fodor Viktória, de Móricz Zsigmond írásait is tanulhatta a másodikos vidéki diák. Az orosz-szovjet írók közül Alekszej Tolsztoj, Solohov és Gorkij írása olvasható…A politikai élet szereplõit a Feldíszítjük a tantermünket (Lenin, Sztálin és Rákosi arcképével), A szovjet pionírok, a Tanul az apám (Rákosi Mátyás könyvét olvassa esténként) és a Rendõr a népi demokráciában c. olvasmány mutatja be, illetve népszerûsíti…

olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125...id.

[PDF]

Kommunista személyi kultusz Magyarországon

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat
Urbán Ernõ, Sõtér István, Nagy László, Gergely Sándor, Kónya Lajos, ... Történelmi lecke címû írása. Itt a szerzõ Rákosi és Lenin találkozását írja le, .

Magyar írók Rákosiról, 1952. Írt még a könyvbe: Aczél Tamás, Benjámin, Darvas /és jobbak is/

Az antológiában: Azé legyen a föld, aki megmûveli

…Sír is meg nevet is Tündérmajor népe,

százak éneklik: Rabságunknak vége!

S távoli harangok örömhírül hozzák:

Rákost köszönti egész Magyarország.

Új Írásban:

URBÁN ERNÕ

Botcsinálta parlament. Elbeszélés.
= 1964. 2. sz. 149-180. p.

ooo

2720. A felszabadulásról egy körkérdés ürügyén. (A szerkesztõség körkérdésére: Felszabadulás.)
= 1970. 4. sz. 3-11. p.

2721. A kõbaltás ember remekmûvei. (Útirajz a Tassili-n-Ajjeri leletek környékérõl, + a falfestmények reprodukciói Urbán Ernõ gyûjtésébõl.)
= 1968. 6. sz. 81-92. p., Képek: 1968. 6. sz. borítók, melléklet.

2722. Mentség és magyarázat, avagy amikor a hóhért akasztják. (Válasz Sylvester András bírálatára.)
= 1962. 6. sz. 634-640. p.

U. E. (írása az 1972. évi külön melléklet számára. Min dolgoznak a magyar írók?)
= 1972. 12. sz. 150-151. p.

U. E. (válasza az 1973. évi melléklet körkérdéseire. Ötszáz éves a magyar könyv.)
= 1973. 12. sz. 155-156. p.

Siratófal. Riport.
= 1973. 8. sz. 67-77. p.

xxx

Sylvester András: Urbán Ernõ: Árnyak és sugarak (c, filmnovellakötetérõl.)
= 1962. 4. sz. 407-409. p.

Sylvester András: Idõszerû-e a komédia? Válasz Urbán Ernõnek.
= 1962. 9. sz. 1002-1005. p.

+++

Urbán Ernõ portréja. Fotó.
= 1972. 12. sz. 150. p.

Antológián kívüliek

Bölöni György

1882. október 30. – Budapest, 1959. szeptember

Ady: Margita élni akar

….György volt az a típusú úr magyar,
Kit ha a sorsok kultúrába löknek,
Egyenesen és túlzón rokona
A francia Égalité Fülöpnek.
Mikor az ilyen szenten ittasul,
Még a forradalmas zsidónál is jobb.
Nem sok örömös történt e hazában
Akkor sem, de György hitt és izgult bátran…

Bölöni György - Wikipédia

2 Díjai; 3 Mûvei; 4 Források. 4.1 Jegyzetek ... A század eleji Párizs Bölöni György szemében új politikai és mûvészi elvek fõvárosa. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Bölöni_György

Ady-könyve maradt utána. Az „igazi”. Csak õ tudja, melyik Ady-kép az igazi. Magvetõ, 1955. Az elsõ és az utolsó mondatokból:

…Szükség volt erre akkor, mert a fasizálódó magyarság magának követelte Adyt és ha a baloldal szorosan magához is ölelte, az utána jövõ írók, ki érdekbõl, ki nyegleségbõl, ki irigységbõl, elejtették a nagy emberi, nemzeti és írói kincset, Adyt. Szükség volt könyvemre azért is, mert Ady valóságos arca és jelentõsége a rohamosan szaporodó Ady-irodalomban eltorzult…

Ady párizsi éveinek emlékeit senki jobban nem ismeri nálam…

…nem volt soha az uralkodó osztályok költõje. Az alul levõké volt, az elnyomottaké, a békétleneké, a be nem teljesülteké, a kisemmizetteké, a forrongóké, a lázadóké volt Ady. És azért ezt az írót soha nem fogadhatják le a maguk számára a mindenkori uralkodó osztályok, mert velük szemben örökké ellenség, lázadó marad.

Le Lavandou /Var/ - Kémer – Paris, 1931 – 1934. évben

Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám · / · FIGYELÕ · / · HALÁSZ GÁBOR: ÚJ VERSESKÖNYVEKRÕL

Ady Lajos: AZ IGAZI ADY
Bölöni György könyve - 1934. Edition Atelier de Paris

A könyv címén nem akadunk fenn. Elvégre, ha külön nem jelzi is a címben, azért minden írónak azt kell hinnie - akár a vak-rákok szerelmi életérõl számol be, akár egy szolíd világbéke megteremtésének módozatairól beszél - hogy az õ könyve: az igazi. A bokrosan, sõt burjánzóan szaporodó Ady-irodalom területén meg éppenséggel megszokhattuk, hogy minden könyv kihangsúlyozottan is azt hirdeti magáról, hogy õ az igazság egyetlen és kízárólagos forrása. Arról nem is szólván, hogy az Ady-élet bizonyos szakaszait egyesek zárt kutatmánynak szeretik tekinteni…

A testes kötetnek gazdag képanyaga is van. Egy részük érdekes, nagyobb részük Karinthy halhatatlan Urania-paródiáját juttatja az ember eszébe. Íme néhány képcím: «Akiket Ady olvasott» (Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Maeterlinck, Lorrain, Renard, Rictus stb. stb. portréi); «Párisba eljött egy legény...» (az õszi parkban két (!) székre ülve cigarettázik egy fiatal ember); «Ady Párisa» (Anatole France otthonában, mellette Itóka és I. Broussoni; «Érsekújvárt cigányzenekar és Rákóczi-induló fogadta Ady Endre gyorsvonatát is, mint minden halandóét» (a kép: az érsekújvári állomás, elõtérben a cigánybanda) és így tovább.

Mindez nem árt sokat a könyvnek; a baj másutt, másban van. Bölöni nem elégszik meg azzal - amire elsõrangúan és egyedül kvalifikált - hogy Ady párizsi életének hû és alapos krónikása legyen, hanem az a hite: õ reá várt a feladat (egy kis könyvtárnyi Ady-irodalom után!) megmutatni hogy eddig még mindenki hamis képet formált Adyról, az emberrõl, a költõrõl és politikusról. Ez akkor is veszedelmes hit, ha valaki idebent él Magyarországon, s viszonylag kiegyensúlyozott lélekkel nézi az utolsó három évtized magyar eseményeit….Az emigráns-psziché, érthetõ dolog ez, mindig indulatokkal dolgozik, s elfogulatlan nem tud lenni. Bölöni sem tudhat. A könyvben szereplõk közül 4-5-en kapják meg tõle ezt a szép jelzõt: tiszta szellemû. Véletlenség-e, hogy csupán olyanok, akik a proletárdiktatúrában szerepet vittek? Nem mondja ugyan ki expressis verbis, de érezteti, hogy jó véleménnyel csak arról van, aki emigrált Magyarországból, vagy akit orosz hadifogollyal cserélt ki a szovjet, - esetleg akit a bíróság felakasztatott. Viszont, aki magyar területen él, az legalább is gyanus az õ szemében. Természetesen: szigorú ítéletet mond a «Nyugat»-ról is, s külön-külön megkapja a rossz kalkulust Babits, Fenyõ, Schöpflin, Móricz, sõt Hatvany és Ignotus is.

Mindez nem ronthatja le a könyv azon részének kiváló értékét, amely Ady Endre párizsi életétõl pontos és részletes adatokat közöl...Hogy el ne felejtsem: Bölöni György, régi jó barátom, - akivel 1919 szeptemberében zavartalan barátságunk negyedszázados fordulóját ültük meg a román megszállás alatt levõ Debrecenben - könyvének összes szereplõi közül rólam van a legrosszabb véleménnyel….

(Debrecen)

ILLYÉS GYULA: Bölöni György: Az igazi Ady. Gondolat. 1935. 154.

Ady Lajos: AZ IGAZI ADY Bölöni György könyve - 1934. Edition ...

Magvetõ, 1955

Nagyar Helikon, 1974

Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 17. szám

Bölöni György: A dzsentri a mérlegen [+]

Prohászka püspök támadó beszédei, képviselõházi viták és ezekhez fûzõdõ antiszemita publicista okoskodások után azt kérdezem, hogy antiszemita frontcsinálás helyett nem inkább érdemben való munka lenne-e, ha azt az osztályt, mellyel szemben a zsidóság szellemi fölénybe való kerekedése leginkább tapasztalható, ha azt a történelmi középosztályt s fõként ennek a háború alatt anyagilag erõsen rekonstruálódott rétegét, a birtokos dzsentrit, a maga s mindnyájunk érdekében kulturális kötelességek fokozottabb teljesítésére szorítanók? Amint én látom a dolgokat, a helyzet úgy áll, hogy míg a politikai hatalom még mindig megmaradt ennek az osztálynak kezén, sõt onnan újabb reformok sem vették el, addig a szellemi vezetésnek ma már csak presztízse van meg a nagy múltú történelmi osztályon, mely a nemzeti ujjá ébredés tizedeiben a nemzeti mûvelõdés gerince volt. S akik ma a zsidóság szellemi és anyagi erõs térfoglalása miatt tiltakoznak, azok tulajdonképpen ennek a történelmi osztálynak vagy, ami lényegében egy és ugyanaz, a keresztény középosztálynak gyökereiben megingott szellemi vezérségét féltik és védelmezik…A magyar intelligencia kicserélõdése folyamán, amint az intelligenciában helyet kaptak a mind jobban elszaporodó új polgári foglalkozások képviselõi, a demokratizmus hiánya dacára alulról felhúzódó új polgári elemek, a rohamosan mûvelõdésnek indított szocialista munkásság és amint abban helyet foglalt - tudomásul vétetve vagy nem vétetve - a nemzetiségek kultúrájának java is, a megindult új folyamatban…A küzdelemben, mely hosszú évek óta mindenfajta reakció s e haladóbb politikai áramlatok között folyik, csodás erejû hatalomnak tevõdött meg a történelmi középosztály. Egyrészt, mint "nemzetfenntartó elemet" különösen dédelgetik, a másik oldalról pedig minden bajért a dzsentrit teszik felelõssé már csak a rendszer miatt is, melyet õ tart fenn s melynek minden komiszságáért õt okolják. Nem csoda, ha fõként a reakció ilyen mesterséges védõpolitikája miatt bizonyos lappangó dzsentri-ellenszenv, hogy ne mondjam gyûlölet jelentkezett, mellyel együtt jár lekicsinylése mindannak, amit ez az osztály termelt s megvetése társadalmi, jellembeli és kulturális értékeinek. A politikai reakció a történelmi dzsentrit játszotta ki a demokrácia ellen, a szellemi reakció, a klerikalizmus, a keresztény dzsentrit a zsidóság ellen, s ezzel mindketten csírájában el akarták nyomni annak a haladás iránti fordulását s a maguk számára igyekeztek lefoglalni. A reakció befeketített minden új szellemi, irodalmi, mûvészeti mozgalmat, csakúgy mint politikai áramlatot, forradalminak s zsidónak bélyegezve meg azokat, hogy a történelmi osztály érdeklõdését elõre elvegye és csatlakozását megakadályozza. Mesterséges okok is közrejátszottak tehát, hogy ez az osztály idegenkedjék minden újszerûbb mozgalomtól és lassanként csak régi kulturális táplálékának kérõdzõje legyen. De általánosítani egy osztály keretén belül is nehéz, mert az egykori történelmi nemesség leszármazottjai egyáltalán nem egységesek, hanem sokféle rétegbõl tevõdik össze az õket egybefoglaló középosztály, mely eszerint különbözõképpen viselkedik a politikai és szellemi áramlatokkal szemben, és értéke eszerint csendült ki vagy hanyatlott s veszett el. Érdemes az egész osztályt rétegeiben mérlegre tenni.

A háborúban, sajnos, az a csoport tört meg belõlük legjobban, amely a mûvelõdésnek a leghasznosabb tagokat adta: a szabad pályák intellektueljei, ügyvédek, tanárok, mérnökök, orvosok stb., kik kiszakadva a családi és megyei keretek közül, szellemi önállóságba érlelõdve és szabadulva a hivatali kitartottság érzésétõl, az egyéni kezdeményezés hiányától - ami a dzsentri legnagyobb hibája -, a történelmi osztály elitcsapata lettek. Õnáluk már általában enyhültek az úgynevezett dzsentri-tulajdonságok és igazi értékeik csillantak ki az úri szemfényvesztés és a jó modor alól, a magyar mûvelõdésnek õk voltak drága kovászai. Utánuk az állami hivatalnokok rendje a jó polgár s a jó úr volt, a magyar úri burzsoá, tán korlátoltsággal, a csak szükséges tudománnyal és egyetemi képzettséggel bürokratikus életre predesztinálva, de le nem tagadható jóindulattal és köznapi érdeklõdéssel.

Az õsi dzsentri-hibák legjobban ütköznek ki a megyei hivatalokban. A kevés munkával biztosított állás, a családi összeköttetésekre és jó pajtásosságokra alapított elõmenetel s a vármegyei kis kör tekintélyessége teszik vonzóvá ezeket az állásokat…A birtokos dzsentrit éri a legtöbb támadás az osztály hibáiért. Kétféle agrárius dzsentri van, az igaz - a heverõk, duhajok, urizálók és adósságcsinálók csoportját azonban mindenütt feltaláljuk - s ezzel szemben áll a dolgozó dzsentri nagy osztálya, mellyel a társadalmi kritika gyakran volt igazságtalan, de annál inkább jogos a kritika, ha mai szellemi állapotát tesszük mérlegre. A háború anyagilag megerõsítette ezt az osztályt, adósságaitól felszabadította, s ma a paraszt mellett a nemesi birtokosság az ország legjobban megerõsödött polgártömege. A kultúrkép azonban, melyet róla festhetünk, a huszadik századhoz mérten van olyan szomorú, mint amilyet a követek festettek az 1723-i országgyûlésen. Akkor az volt a panasz, hogy a "kitûnõ férfiak és családok ivadékai a közjó kárára csaknem a legalsó fokra jutottak... a nemesek fiai még valamelyes jogi gyakorlatra is alig mennek s a fõnemesi, nemesi ifjúság mezei munkára adja magát s a mezõn parlagosodik el." E kétszáz év elõtti nemesi osztály hibái mai legtipikusabb leszármazóiban, a gazdálkodó vidéki dzsentriben is fellelhetõk. A háború nagy választóvonal lesz itt a hazatérõ új nemzedékkel, de mostanáig s a mai megjavult anyagi helyzetben is a birtokos dzsentri kulturális állapota körülbelül a következõ: Az egyetemi képzettség, ha nem hivatalnoki pályára akart lépni a birtokos fiú, hanem gazdálkodásra készült, nagyrészt lukszus volt, pedig mai rendszerünk mellett az egyetemi kurzusok és vizsgák elvégzésének sincs kultúreredménye. A családban a földbirtok különben is rendesen annak kezén maradt, aki nem tanult, s képzettség híján szellemi pályákon nem tudott elhelyezkedni. A vidéki birtokos nem sokat törõdött a fiával: amint a paraszt munkára fogja a fiú csemetét, amikor felbírja a villát, a birtokos is beállította gazdasági termelési rendjébe a fiát, amint felserdült, s fõként ha nem nagy hajlandóságot mutatott a tudományok fejébe tölcsérezése iránt. Így aztán nem csoda, ha a magyar dzsentri - keresztény birtokos az általános mûveltség terén kezdetleges fokon állott. Természettudományi és filozófiai képzettsége semmi. Gazdasági ismereteit a gyakorlat hozta meg, s ritkán néhány gazdasági füzet vagy szaklap olvasása. Politikai és szépirodalmi érdeklõdését kielégítette egy napilap vagy igénytelenebb heti újság, mert irodalmi kíváncsisága ritkán ment túl a napilapok tárcáin, regényein és idegenbõl fordított "szépirodalmi" mûvein.

A birtokos keveset utazott és mozgott. Alig tudott szabadulni e földrõl - röghöz kötött - s utazásai nem vezettek tovább bevásárlás végett a közelebbi nagyobb vidéki városoknál, ritkán Budapestnél, kisebb fürdõhelyeknél. Az országot kevéssé ismerte, külföldön alig ha járt s innen eredt külpolitikai, politikai s nemzetiségi kérdésekben tájékozatlansága, egész világnézetének szellemi elmaradottsága. Mégsem lehet õket úgy tekinteni, mint a reakció lovagjait…Egyszerûségében, rusztikusságában és dolgos lényegében ez a réteg volt a jobbágy-felszabadító magyar nemesség utóda, s a pár száz holdas földes urak, mint a magyar dzsentri legszebb szellemi és lelki tulajdonságainak letéteményesei, képviselték a negyvennyolcas reformalkotások demokratikus továbbfejlesztését. Ez a kisbirtokos nem volt pazarló, szegényebb foszlányaiban egyenes kapcsolat volt a paraszt és az úr között. Nem négy lovas hintó futott velük be a vásárra, ha otthon a karámban ficánkoltak is a paripák, hanem két gyors lóval egy zörgõs bricska.

Ilyen erények mellett azonban annál szomorúbb, hogy sok vidékiesség, a kedélyes, elõbb hon-, késõbb gondmentõ társadalmi élet, az unalomûzõnek mûvelt vendégszeretet hejehujáiban, a sok jóravalóságban és becsületes érzésben a magasabb mûvelõdés vágya nem talált helyet. Különben emberi, férfias és nemes természetük az új században - ma már 1918-at írunk - még mindig nem tudott elhelyezkedni és megszokott környezetébõl, ennek eszmevilágából nem akar kimozdulni, mert abban a környezetben még õ és az õ világnézete az úr. Az irodalomban jelentkezõ típusok, például Móricz Zsigmond némely emberei vagy frissebben Török Gyula Roziká-jának Balambérja mind ilyenek.

Grünwald Béla mondja egy helyt, a hajdani 1758-beli közállapotokról írva, hogy a nemességnek sejtelme sem volt elmaradottságáról. Ma ugyanez a helyzet a nemesi utódokkal, a történelmi középosztály legtöbb rétegével szemben.

[+] Bölöni Györgynek e tárgyban élénk polémiája folyt a napilapokban, s most, a Nyugat felkérésére, itt adja annak összefoglalását. Szerk.

Anatole France; [ford. Bölöni György] ; [az illusztrációkat Hincz Gyula rajzolta]: A pingvinek szigete

Illyés: Naplófeljegyzések

2/405. Bölöni. Szegény. „Fajtám-beli testvéremmel” – Ady dedikált neki így egy verset. Ez volt a peronjegye a magyar irodalom síneihez, ez örök bérlete a magyar közélet összes vonalára. Egy magyar úr, sõt nagyúr-származék, aki forradalmár, nyugatos, mûvelt. Mint Rákóczy.

Esztendõk óta szinte csak a „népiek” ellen ír, a nacionalizmus ellen, a barbárság ellen. A mûveltség, a pallérozottság, az elfogulatlanság védelmében; s birtokában, hangjáról ítélve. Ez a mostani cikke az Élet és Irodalom karácsonyi számában a magyar provincializmust veszi célba, európaiságot, nagyobb szellemi igényt, szélesebb látóhatárt ajánl…

Hogy azt az egyetlen francia szót is, amit leír, hibásan írja le, nem szórakozottság. Aki hallotta õt franciául beszélni, elámult a csodán: negyven év Párizs önmagában milyen kevés nyelvlecke. Évekkel ezelõtt együtt utaztunk Párizsba…A francia határon a francia tiszt akadékoskodni kezdett Bölöni vízuma miatt. Bölöni izgatottan magyarázkodott. A francia összevont szemöldökkel hallgatta…nem értette Bölöni magyarázatát. Mert Bölöni a hímnemû és a nõnemû birtokos névmást elcserélve mon visa helyett újra mag újra azt mondta ma visa. Francia fül ezt csak m¢avisanak hallhatta.

…Nagy Lajos kéziratai közt meg kell lenni annak a másfél oldalnyi stílusficam-gyûjteménynek, amelyet a Nyugat Árkádia-rovata számára az akkor emigráns Bölöni Az igazi Ady könyvébõl Lajos összeírt…

A Nyugatban

A dzsentri a mérlegen
Berény Róbert rajza (FIGYELÕ) 
Három magyar festõ (FIGYELÕ) 
Községi üzemek
Rózsa Miklós könyve (DISPUTA) 
Szabad iskola (FIGYELÕ) 

Új Írásban

BÖLÖNI GYÖRGY

319. Emlékiratok. Részletek. = 1962. 5. sz. 421-429. p., 1963. 4. sz. 387-390. p.

…Károlyi Mihályt késõbb ismertem meg. 1918 november elején, a forradalom után néhány nappal, diplomáciai megbízással Svájcba küldtek ki…Fél évet töltöttem ott és a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után pár hónappal jöttem haza Magyarországra. Azt hiszem, én voltam az egyetlen a hivatalos megbízottak között, aki nem disszidált, hanem hazajött, hogy itthon dolgozzék a kommunista Tanácsköztársaságban…Bécsbe utaztam és itt részt vettem a Horthy-ellenes Bécsi Magyar Újság szerkesztésében és a lapnak felelõs szerkesztõje lettem…Bécsbõl 1923 õszén Párizsba kerültem ki…

Párizsban…találtak hazát nagyon sokan a politikai emigránsok közül. A Horthy-rendszer gazdasági zûrzavara és munkás ellenessége nagy rajokban ûzte ki az országból a dolgozókat, parasztokat is, de fõleg ipari munkásokat…a Horthy-gyûlölet, az ellenforradalom embertelenségei kapcsolták õket össze és ennek a hazájával és országuk politikájával elégedetlen tömegnek hamarosan Károlyi Mihály lett a vezetõje…

Tihanyi…egyik legérdekesebb alakja lett a Montparnasse-nak…Õ festette meg egyetlen hiteles arcképét Szamuelly Tibornak is. Ezt magyar barátaival Moszkvába küldötte ki ajándékképpen, hogy a magyar kommünnek ez a jeles harcosa valamelyik orosz múzeumba kerüljön…

Károlyi mind aktívabb részt vett a fasizmus elleni harcban…/I. rész, begépelte: G./

/II. rész/ …Amikor Budapesten Sallai és Fürst ellen indult meg a nagy per, az emigráció kommunista csoportjai gyûléseket és tüntetéseket rendeztek Párizsban…sajnos mindezekkel nem lehetett az elvtársakat megmenteni Horthy vészbíróságának ítéletétõl…

Amikor az elsõ világháború utolsó hónapjaiban, az októberi forradalommal Lenin eszméi terjedni kezdtek Magyarországon Alpári Gyula tartotta a kapcsolatot Rosa Luxemburggal, Karl Liebnecttel…többször kirándultunk együtt Alpári Gyulával…Illegalitásban élve, szigorúan betartotta a kommunista éberség kötelezettségeit. Fedõnevét sosem tudtam…

Amikor Hegyeshalomnál a határra értünk, mellettem ülõ útitársam pár szóval üdvözölt. Kopott, sivár volt az állomás, a táj, a vidék, de az állomáson egy vörös zászló lengett. Szemembõl kicsordult a könny. Hiszen 25 év után érkeztem újra hazám földjére…a nemzetgyûlés elnökének titkára várt.

+++

Tihanyi Lajos: B. Gy. portréja. Rajz. Fotó: Kovács Ferenc.= 1973. 3. sz. borító 2.

* * *

Bölöni György: Egy forradalmi nemzedék

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982

• 361 oldal

• Kötés: vászon kiadói védõborítóban

• Jó állapotú antikvár könyv

A képzõmûvészeti kritikus szólalt meg az Egy forradalmi nemzedék címû mûkritikai beszámolóban a századelõ nagy hatású mûvész-nemzedékének tárlata alkalmából (1958).

Képek között címmel 1967-ben gyûjtötték kötetbe képzõmûvészeti témájú írásait

Hajdú Virág cím: Városutópia. Vágó József és Bölöni György levelezése forrás: Lapis angularis 2. 1998. 97-227

Tasnádi Attila:Akit a sorsok kultúrába löktek - Bölöni György, a kritikus

Argumentum, 2007

108 oldal Kötés: papír / puha kötés

Az 1959-ben, 77 éves korában elhunyt Bölöni Györgyöt ma jobbára csak 1934-ben írt s azóta többször kiadott híres dokumentumkönyve, Az igazi Ady kapcsán emlegetjük, ami többrendbelileg is félrevezetõ mind életútja, mind munkásságának megítélése szempontjából. Mint az ország polgári demokratikus átalakítását célzó szellemi-politikai küzdelmek egykori résztvevõje, Ady barátját és harcostársát terészetesen joggal övezte korábban is, és övezi ma is megbecsülés, ám az ebbeli elfordultság sem feledtetheti, hogy voltak életének olyen szakaszai, amikor indítékaiban és céljaiban morális megalapozottságú és nemes szándékú, ám idõvel dogmává merült baloldali elkötelezettsége folytán nézetei és tettei tévesnek, sõt kártékonynak bizonyultak. Az egykönyvûség hiedelme más szálon is az életmû leszûkítéséhez vezetett, a híres Ady-könyv ugyanis elvonta a figyelmet írói munkásságának egyéb tartományairól, köztük korszakos jelentõségû irodalmi és mûvészetkritikai munkásságáról, amely fontos szerepet töltött be a modern magyar kultúra múlt századi megszületésében és térnyerésében. Az irodalomkritikusként és mûbírálóként is ismert szerzõ mindkét tekintetben revízió alá veszi a Bölöni egyéniségét és mûvét érintõ eddigi álláspontokat, s mind emberi, s mind pedig mûvész vonatkozásban egy hitelesebb, a pozitívumok mellett az életút és az életmû negatívumaira is kitérõ pályakép megfogalmazására tesz kísérletet.

Az Élet és Irodalom elsõ száma 1957. március 15-én jelent meg. Elõzménye az az Irodalmi Újság volt, mely a Magyar Írószövetség lapjaként tevékeny szerepet játszott az 1956-os forradalom elõkészítésében. 1957 tavaszán, az akkori politikai vezetés részérõl egy olyan konszolidációs szándék nyilvánult meg, mely az értelmiségi réteggel, s azon belül az irodalmi élettel való kiegyezésre irányult. A lap elindítása lényegében Kádár János nevéhez fûzõdik, aki Bölöni György közremûködésével az irodalom helyzetérõl szóló beszélgetésre hívott össze költõket, írókat, s ennek eredménye lett a Bölöni György vezette Élet és Irodalom címû hetilap. Felelõs szerkesztõnek Mesterházi Lajost választották. Így a korábban mellõzött írók, s költõk is lehetõséget kaptak a megszólalásra, de természetesen a hatalom ellenõrzése mellett.

Az elsõ szám 69 540 példányban jelent meg. Sikerét többek között Németh László, Heltai Jenõ, Fodor József és Szabó Lõrinc írásai garantálták. A kéthetente megjelenõ lap fõszerkesztõje ügyesen hangolta össze a pártérdeket az irodalmi érdekkel.

A kommunista beállítottságú Bölöni György révén, fõszerkesztõsége alatt a lap rendkívül baloldalinak számított, így többen megtagadták részvételüket a lap szerkesztésében, a nehéz megélhetési körülmények ellenére is

mmi.elte.hu/~hargitai/wiki/index.../Élet_és_Irodalom

Darvas József

/1912 – 1973/

Illyés: Naplójegyzetek

4/41.  Ma temetik Darvast. Beteg vagyok, nem mehetek ki. Csak Flóra lesz ott.

Van a tett és van a mû. Az utóbbi években ismét közelebb kerültünk egymáshoz.

Korszerû dráma, ez volt minden ambíciója. Kereste hozzá a megfelelõ hõst. Csak a tükör elé kellett volna állnia. Engedte, hogy fölhasználják, közvetlenül. Jóhiszemû volt. Vagyis épp az értékeit adta oda, ahol azok csak árucikkek lehettek, kitéve az idõ devalváló erejének.

Ritkán sírunk. De mikor kinyitottam az újságot, s bementem Flórához a hírrel, mindkettõnk szeme megkönnyesedett. Nem fejezte be a pályáját. Most kellett volna a tanulságot levonni, s õ meg is indult ezen az úton. A kettétört pálya fiatalon is szívszorító. Milyen szívszorító így, hatvanegy évesen.

Nyugat · 1939. 5.

VERES PÉTER: EGY PARASZTCSALÁD TÖRTÉNETE
Darvas József új könyve Athenaeum

Ritkán írok bírálatot. Ezelõtt, mint sok kezdõ író, aki írni még alig tud, de úgy érzi bírálni már tud, én is elkövettem néhány tévedést, leírtam néhány elsietett és nagyképû ítéletet. Többek között Darvas József elõ könyvét, a Fekete kenyér címût is… ritka dolog, nagyon ritka dolog, hogy egy tizenkilenc éves parasztfiú, egy falánk irodalomrajongó elsõ mûvében már a saját hangján és a saját nyelvén szólaljon meg. Igaz, a nyelve nyers volt, a hangja pedig "rekedtes" a lefojtott belsõ izgalomtól, de az övé volt elejétõl végig….

Ez a könyv - Egy parasztcsalád története - nem remekmû talán, de ezt most nem keresem. Fontos könyv, igaz könyv, rólunk szól, szegényparasztokról, tehát beszélnem kell róla. Beszélnem kell annál inkább is, mert az Illyés Puszták Népe óta az irodalmi szociográfiák annyira elszaporodtak, hogy úgy éreztük, ilyesmivel már nem is állhat ki senki…

Igaz, a nyelve még most sem olyan tiszta, mint a könyv megérdemelné. Még akadnak benne olyan hírlap ízû kifejezések mint: "...újra a politikai élet homlokterébe állították". De viszont a hangja olyan tiszta, olyan egyszerû és olyan bensõséges, mint azoké az embereké szokott lenni, akik biztosak a dolgukban.

S Darvas biztos a dolgában. Könyve szemléltetõen mutatja meg, hogyan épül egy nemzet, hogyan terjed térben és idõben a fajta, hogyan ver gyökeret egy paraszti törzs a földben…Igen, hiteles! Ez mindennél fontosabb. Elég volt a túlzásokból, akár politikai, akár erkölcsi célból csinálódnak. A mûvészi arányérzék az elsõ és legmagasabb követelés minden íróval szemben. Elsõ könyveiben Darvas is túlozott. Túlozta a paraszti nyomorúságot, a szektaõrületet s ezzel nemcsak a saját mûvészi hitelét, hanem a paraszti nyomorúság hitelét is rontotta. Nem mintha még szörnyûbb nyomor is nem volna annál, amit akár õ, akár a "nyomor-írók" leírtak, de aki az esetlegesben nem tudta megragadni és kifejezni az általánost, az hiábavaló munkát végzett. Mûvének nincs szociológiai érvénye s éppen abból a célból nem hat, ami neki olyan fontos t. i. a politikai cél szempontjából.

Mentsége Darvasnak, de mindnyájunknak, autodidaktáknak, szegényeknek és elnyomottaknak, hogy túlzásokkal nemcsak a politizáló író dolgozik…Darvas sohasem rugaszkodott el, de mégis ez a könyve az elsõ (Orosháza leírását nem számítva), amelyre nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy nem propagandisztikus külsõleg, mert egészen az belsõleg… Én ismerem az életet, amit Darvas leír és tudom, hogy sehol sem hazudik. Én ismerem a cséplõbanda vagy általában a földmunkás közösségek életét…

Sok fiatal íróval együtt Darvas is úgy járt az elsõ könyveivel, hogy mindjárt kialakult körülötte egy "kis siker". S aztán abba maradt. Az irodalmi közvélemény elkönyvelte, mint olyan írót, akitõl nem várhat "nagy" dolgokat. Most ezért nehezebb a dolga, mintha teljesen újonnan indulna. Darvas, persze, ebbe nem nyugszik bele. Van benne erõ, akarat és tehetség, hogy megfellebbezze ezt az elsietett ítéletet.

Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968

…Az én számomra – de többen is voltunk így – az irodalom és a politika elválaszthatatlan egységet jelentett, a „szolgálat” jegyében…írói elindulásomtól kezdve rendkívül erõs volt bennem a társadalmi, politikai elkötelezettség…sosem hittem a politika és az irodalom ellentétében…

Az elmúlt húsz esztendõben, ha olykor nehéz megrázkódtatások árán is, mégiscsak elõre ment a szocializmus ügye. Rengeteg megvalósult abból, amirõl fiatal korunkban álmodtunk. S ebben talán van valami az én munkámból is…

Az a történelmi arányú változás, amelyet a XX. kongresszus indított el – látjuk – nem megy harc és új konfliktusok, ellentmondások nélkül…/Csák Gyula/

/Begépelte: G./

Új Írásban

Színmûvek: Hunyadi. I-II. rész.= 1973. 8. sz. 3-23. p., 1973. 9. sz. 13-35. p.

Pitypang. I-II. rész. = 1971. 4. sz. 3-20. p., 1971. 5. sz. 37-60. p.

A térképen nem található. I-II. rész. = 1969. 1. sz. 3-29. p., 1969. 2. sz. 21-40. p.

ooo

450. Bucsuzó sorok, (Kis Ferenc nekrológja:)= 1964. 3. sz. 263-265. p.

D. J. (írása a szerkesztõség Huszonöt év történelem c. ankétjára.)= 1970. 2. sz. 99-101. p.

451. Két visszatérés . . . Emlékezés Budapest felszabadulására. = 1962. 4. sz. 377-379. p.

452. Orosházi változások. (Szociográfiai tanulmány. Orosháza, 1944-45-ben) = 1965. 2. sz. 131-143. p., 1965. 3. sz. 301-323. p.

D. J. (az 1973. évi melléklet számára. Ötszáz éves a magyar könyv.) = 1973. 12. sz. 130. p.

xxx

Féja Géza: Vallomás a hatvanéves Darvas Józsefrõl. = 1972. 3. sz. 90-96. p.

Fülöp János: Egy prófécia jegyében. Darvas Józsefrõl.= 1962. 5. sz. 482-484. p.

Garai Gábor: Alkalmi vers Darvas Józsefnek az irodalom állásáról. Vers. = 1964. 6. sz. 707. p

Király István: D. J.: Hajnali tüz (c. drámájáról.) = 1961. 3. sz. 271-276. p.

Kovács Sándor Iván: A legnagyobb magyar falu és változásai. Jegyzetek D. J. uj könyvérõl. (Orosházi változások.) = 1965. 11., sz. 118-120. p.

Nagy László: Igazolni sorsotokat . . . Darvas József: Részeg esõ c. regényérõl,
= 1963. 5. sz. 591-593. p.

B. Nagy László: Darvas József két regényéhez. (Elindult szeptemberben, Részeg esõ.)
= 1967. 2. sz. 105-113. p.

+++

Masznyik Iván: Darvas József. Rajz. = 1962. 5. sz. 482. p. és 1965. 3. sz. 301. p.

D. J. fiatalkori portréja, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Erdei Ferenc társaságában.
= 1969. 7. sz. mell. 1.

* * *

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/

Darvas Németh Lászlónak, Bp. 1957. 05. 24.

Az Országos Béketanács szükségesnek és helyesnek látná, ha a magyar írók egy csoportja megnyilatkozna a nemzetközi méretekben kibontakozó tiltakozás keretében, az atom- és hidrogén fegyverek használata és további kísérletek folytatása ellen. E célból kérjük…D. J. az O. B. elnöke

Darvas Németh Lászlónak, Bp. 1963. 05. 15.

Kedves Barátom! Megkaptam leveledet, amelyben azt kéred, hogy vegyük tudomásul lemondásod az Írószövetség választmányi tagságról…semmi nem indokolja a lemondást…mindezt személyesen szeretném majd elmondani…Barátsággal köszönt: D. J.

Németh László Darvasnak, Bp. 1970. 11. 27.

Kedves József!

Köszönöm, hogy a Szép Szó-beli cikkedet megküldted…nem tudom, Rényi mit félt, mi ellen érvel, de az bizonyos, hogy a kulturális forradalom problémái azok, amelyeket te említesz…bizonyos közönyösség észlelhetõ ezek iránt a problémák iránt, az ötvenes évek végének, a hatvanas évek elejének sok szép felbuzdulását érzem, így a távolból kiszáradónak…

Dobozy Imre

· Dobozy Imre - Wikipédia

Dobozy Imre (Vál, 1917. október 30. – Budapest, 1982. szeptember 23. ... Dobozy Imre emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István park 15. szám alatt ...

Élete - Mûvei - Díjai - Forrás

hu.wikipedia.org/wiki/Dobozy_Imre - Tárolt változat - Hasonló

· A tizedes meg a többiek - Wikipédia

A forgatókönyvet Dobozy Imre írta. A világháborút tragikusnak ábrázoló sok ...
hu.wikipedia.org/.../A_tizedes_meg_a_többiek

//www.antikva.hu/onan/osszetett-handle.jsp;jsessionid=85554FBEC04061EA4CD71B12DDE92E42?bongeszes=true&hol=szerzo&szerzoid=5510

Dobozy nyolc könyvét hirdetik

* * *

Dobozy Imre neve összefonódott a Tizedes meg a többiek c. nagy sikerû filmmel, melynek forgatókönyvét kisregényébõl maga írta 1965-ben. A József Attila-díjas, Kossuth-díjas Dobozy Imre Válon született 1917. október 30-án és Budapesten 1982. szeptember 23-án halt meg.

1936 és 1942 között tisztviselõ volt. Az ötvenes években publicistaként indult, a Válasz egyik versét már a háború elõtt közölte…1947-tõl 1959-ig újságíró volt a Szabad Föld, a Szabad Nép és a Népszabadság szerkesztõségében. 1961-1963 között az Élet és Irodalom fõszerkesztõje volt. 1959-tõl 1973-ig az Írószövetség titkáraként, majd fõtitkáraként, végül elnökeként dolgozott. Elbeszéléseket, regényeket, színmûveket írt. Drámáit: Szélvihar, 1958; Holnap folytatjuk, 1963, Eljött a tavasz, 1968 budapesti színházak játszották nagy közönségsikerrel. A tizedes meg a többiek c. kisregényébõl készült film, amelynek forgatókönyvét is õ írta 1965-ben. …Sírját hódolói a Kerepesi temetõben kereshetik fel.

polgarerno.com/blog/archives/660

Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968

…/Faragó Vilmos/ Társadalmunk problémái közül mi az, ami elsõ sorban érdekel? – A szocialista erkölcs. Természetesen nem a szerelemre, házasságra, magánéletre korlátozva, hiszen az efféle erkölcsfelfogás jellegzetesen polgári: hanem abban az értelemben, ahogy a VIII. pártkongresszuson megfogalmazódott, mint a jelen és a jövõ egyik legfontosabb feladata. El kell érnünk, hogy az emberek szocialista módon éljenek, dolgozzanak, gondolkozzanak…

Mint a Magyar Írók Szövetsége fõtitkárának, mi a véleménye irodalmunk helyzetérõl? -…irodalmunk szenvedélyesen keresi, és egyre több alkotásban meg is leli, realizálja a szocialista valóság összetettebb, árnyaltabb, magasabb szintû ábrázolásának módját…irodalmunk felelõsebb, szocialistább, színvonalasabb, mint az ellenforradalom elõtt volt…

* * *

Bertha Bulcsú: Délutáni beszélgetések

Digitális Irodalmi Akadémia © Petõfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2011

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?.

Dobozy Imre

…az írók bemennek a szövetségbe. Megkeresik Dobozy Imrét. Mást már nem is kereshetnek, mert Darvas meghalt. Az írók panaszkodnak, hencegnek, kérnek, reménykednek, mérgesek, szomorúak… Mit tehet egy fõtitkár? Biztatóan mosolyog. Egy íróra, kettõre, tízre. Hát a huszadikra? Aztán a választmányi ülések. Jó mûfaj. Állni az elnöki asztal mögött és magyarázni a gyanakvó íróknak, hogy mit, mért, mit igen, mit nem, mit késõbb… És tudni közben, hogy nem mindig hiszik el, amit mond. Dühítõ érzés, amikor nem hiszik el az embernek azt, ami igaz… Miért gyanakodnak az írók? – Csak… Ilyenek…

Négyezer kötet könyvem van….

A háború kiirtotta belõlem a verset.

– Nagyon sok politikai, társadalmi, hivatali munkát vállaltál. Érzésed szerint értekezleteken, tárgyalóasztalnál ültél többet vagy a saját íróasztalodnál?

– Nálunk kialakult egy olyan szokás, hogy mindenki életmûvet ír, és a könyveit számolgatja. Eközben a publikált magyar irodalom évente 380–400 kötet….

– A politika, melyet véleményem szerint se lebecsülni, se túlértékelni nem helyes, engem mindig annyiban érdekelt, amennyiben igazabb információkat adott az emberrõl, és igazabb, tisztességesebb eszközökkel segített, igyekezett változtatni az életén. A helyzet ma is változatlan. Nem KB-tagságom mondatja velem, hanem eddigi életutam, hogy az ember körülményei és jellemvonásai jobbíthatók…

Valamikor, amíg egészséges voltam, sokat vadásztam, nem is mindig élõ állatokra lõttem, hanem falevélre vagy virágra. Többször nyertem ifjúsági céllövõ bajnokságot. Karban akartam tartani ezt a készségemet, de ha kacsát, foglyot, fácánt vagy rõtvadat lõttem, mindig volt valami viszolygásom…. Szeretek kocsit vezetni. Harminc éve vezetek, de ritkán jutok hozzá a munka miatt. És szerettem lovagolni, gyerekkoromban az uradalomban a lovászok egy cigarettát adtak, ha kivittük a Dreher-méneslovakat jártatni…

1975

Új Írásban

D. I. (írása a szerkesztõség Huszonöt év történelem c. ankétjára.) = 1970. 2. sz. 84-87. p.

D. I. (írása az 1972. évi külön melléklet számára. Min dolgoznak a magyar írók?)
= 1972. 12. sz. 112-113. p.

xxx

Hermann István: Megjegyzés két magyar bemutatóról. (D. L.: Holnap folytatjuk c. drámájáról.) = 1963. 1. sz. 125-126. p.

Tóth János: D. L.: Hegyoldal (c. regényérõl) = 1962. 4. sz. 406-407. p.

+++

Dobozy Imre portréja. Fotó. = 1972. 12. sz. 112. p.

Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/

Dobozi Imre Németh Lászlónak, Bp. 1962. május

Kedves Laci bácsi,…el akartam olvasni a drámádat a Kortársban…látni is akartam…hála félét érzek az Utazás-ért…hallatlanul fontos emberi dolgok kimondása…/beszámol Dobozi, hogy õ min dolgozik G./…ennyit el kellett mondanom, mert / s íme, izgalmam egyéni fõ oka/ valahol rokon mezõkön botorkáltam…A választmányba egyhangúlag beválasztottak, s ez nagyon jó, mert úgyis ott vagy mindazzal, amit leírtál…

Dobozi Imre Németh Lászlónak, Bp. 1963. május 16.

Kedves Laci bácsi, most köszönöm meg nagyon érdekes és elgondolkoztató cikkedet, melyet – mint látod – teljes egészében közöltünk /Levél Marx Györgyhöz, ÉS 1963. május/…választmányi tagságodra…irodalmi közéletünknek szüksége van…ne változtass a status quon…

Gergely Sándor

Gergely Sándor - Wikipédia

Gergely Sándor (Sopronkeresztúr, 1896. február 2. – Budapest, 1966. június 14.) szociáldemokrata és kommunista író, újságíró és lapszerkesztõ. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Gergely_Sándor

Kossuth-díj 1949, 1956; Munka Érdemrend 1953; A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1956.

….Apja alkalmi munkás volt, anyja cseléd…1915-ben bevonult katonának és a francia fronton szerzett sebesülés következtében átmenetileg megvakult…1926-ban belépett a KMP-be…Szépirodalmi mûvei és a 100% c. folyóirat, valamint a Parasztok Lapja c. kommunista orgánum szerkesztésében való részvétele sorozatos pereket zúdított a nyakába… 1931-ben súlyos börtönbüntetés elõl emigrálni kényszerült az SZU-ba, ahonnan 1945-ben tért vissza…1945-tõl 1951-ig az Írószövetség elnöke volt.

Magyar Életrajzi Lexikon

Nyugat · 1925. 5-6. szám

Nagy Lajos: Gergely Sándor: Béke

Vak emberrõl szól ez a regény. A vak Tövis Péter életének egy darabját olvassuk…Az író, aki maga a háborúban sérült vak volt, de már gyógyult korában vetette papírra ezt a hatalmas "hallucinációját"…az avatott, az ízekre bontó részletezés, a lépésrõl-lépésre való lassú tovahaladás - mint ahogy a vak botorkál botjával tapogatózva - s a naturalisztikus felszín mögött megérzi az erõteljes zengõ koncepciót, azt a valamit, ami külön mondatokba nem foglalható, amit nem látunk, nem mérhetünk, nem érzékelhetünk, ami a logikánk számára megközelíthetetlen, de ami mégis benne foglaltatik a regényben, annak minden fejezetébõl belénk árad, ami a regény olvasása után kedélyi élményünkké válik, szóval a költõi mondanivalót.

Gorkij Maxim az Éjjeli menedékhely mûfaji meghatározásául ezt írta a cím alá: "Jelenetek az élet mélységeibõl". A Béke Tövis Pétere is az élet mélységeit járja. Vakok és nyomorékok, úgynevezett háborús rokkantak tömegei vonulnak föl elõttük, tudjuk, halljuk mindnek a hibáját, s velük vergõdünk a nyomor sarában. A Béke is: jelenetek az élet mélységeibõl. Csempészek, tolvajok, rikkancsok, utcai dohányárusok és prostituált nõk 221 oldalon keresztül a társaink, de mind-mind ember, ember a legmagasabb erkölcsi szemlélettel nézve, ember tehát legalábbis úgy, mint a jólszituált korrekt polgár. Ebben a szemléletben, jóllehet a világirodalomban ez nem újság, a mi magyar irodalmunk területén belül van valami forradalmiság. De ha valaki ellenvetést tenne s hivatkozna más írásokra, amelyek szegény emberekrõl, nyomorról s úgynevezett bûnrõl szólnak…Ez a regény a második kötete…ez az indulás számomra meglepõ, szenzációs…

Új Írásban:

G. S. (válasza a szerkesztõségi körkérdésre. Felszabadulás. Egy történelmi hónap élményei. 1945. április.) = 1961. 2. sz. 61-62. p.

xxx

Falus Róbert: G. S.: Tiltott utak (c. regényérõl.)= 1962. 3. sz. 272-274. p.

Háy Gyula

(1900-1975)

Háy Gyula - Wikipédia

Háy Gyula (Abony, 1900. május 5. – Ascona, Svájc, 1975. május 7. ... Kiadás: Háy Gyula: Királydrámák (Hat színdarab), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964. ...

Életpályája - Mûvei - Memoár - Jegyzetek

hu.wikipedia.org/wiki/Háy_Gyula

Az azóta lebontott Kossuth híd építését Az élet hídja címû sematikus (egyetlen rossz) drámájával köszöntött /1951/ melyet 1955-ben meg is filmesítettek.

MOST ÉRKEZETT

Háy Gyula: "Miért nem szeretem Kucserát?"

Háy Gyula cikke 56 október 6-án, Rajk temetésének napján jelent meg az Irodalmi Újságban. Korszakos cikk volt: hosszú idõ után elõször õ vette a bátorságot, hogy lerántsa a leplet a pártbürokratákról. Az alábbiakban a cikk rövidített változatát közöljük.

Kucsera elvtársat valóban nem szeretem. Megvan rá az okom. Aminthogy õ sem szeret engem. És neki is megvan erre az oka.

Elõször beszéljünk az apró-cseprõ kérdésekrõl, szinte inkább ízlésbeli dolgokról. Kucsera: parvenü. És a parvenük, az újgazdagságukban, most szerzett hatalmukban tetszelgõ újgazdagok mindig gusztustalanok. Nem tudom, volt-e már a világtörténelemben olyan fokú és annyira tömegjelenségként felburjánzó parvenüség, mint a Kucseráké.

Helyeslem Kucsera autóját, átlagnál nagyobb fizetését, csinos lakását; mindezek nélkül nem tudná jól ellátni a funkcióját. De utálom, hogy Kucseránál mindez a gyakorlati célok érdekében szükséges dolog egy ellenkezõ irányú gyakorlat eszközévé vált. Kucsera az autója, fizetése, lakása, külön bevásárló helye, külön üdülõje stb. segítségével eltávolodik az élettõl, a néptõl, a párttól. A nép és a párt fölé rendelt, a népen uralkodó eltartottá lesz, vérlázító pöffeszkedést szokik meg, a gyalogjárás egyszerû mûvészetét és azzal együtt a gyalog járók valóság- és emberismeretét elfelejti, ízléstelen áléletéhez elkezd olyan görcsösen ragaszkodni, hogy ma már - higgyék el - a demokratikus haladás legerõsebb akadálya Kucseráék részérõl talán nem is politikai tévedésük, tehetségtelenségük, személyi kötöttségük, hanem a Kucserák mindenre elszánt ragaszkodása parvenü életformájukhoz.

Azt is hallottam a napokban, hogy "az elvtársakat már nem kísérik az elvtársak". Kucsera személyére konkretizálva azt jelenti, hogy nem jár már nyomában, nem kíséri minden lépését az a néhány jobb munkára méltó, de mégis ilyen, a személyes önérzetüknek aligha hízelgõ beosztással sújtott fiatalember, akinek élethivatásául azt rótták ki, hogy csoportosan õrizzenek egy-egy kucserai életet.

A balatoni élet ismerõi lélegzetelállító dolgokat mesélnek a vízbenyúló szöges drótkerítések mögötti rezervátumok világáról. Azokra a rezervátumokra gondolok, amelyekben Kucsera is szokott üdülni és gyógyíttatni magát mindenféle betegségbõl, kivéve a rangkórságát. De errõl most nem akarok beszélni, mert félek, hogy úgyis az a vád érhet, hogy parvenü ízléstelenségnek minõsítek olyasmit is, ami sokkal több ennél: az emberi méltóság meggyalázása.

A másik dolog, ami miatt nem szeretem Kucsera elvtársat: a dilettantizmusa. Kucsera semmihez sem ért és éppen ezért mindennel foglalkozik, de mindennel csak vezetõi szinten. Ezt Kucsera természetesnek tartja. Mialatt e sorokat olvassa, nemcsak megsértõdik, de nem is igen érti, mit akarok tõle. Fogadni mernék, hogy azt hiszi, elment az eszem. Hiszen õ csak irányít. Elvileg. Akármit. Ami jön. Hát hogyan kívánhatom, hogy értsen is hozzá?

Mibõl él Kucsera? Kétségtelenül értéktöbblet kisajátításából. Abból, hogy társadalmunkban az értéktöbblet egy tekintélyes részét nem közhasznú dolgokra - iskolákra, kórházakra, termelést szolgáló beruházásokra, rendbiztonságra, szükséges vezetõ szervek fenntartására, tudományra, mûvészetre, üdülésre, szórakozásra, ideológiai munkára - költjük, hanem: Kucserára. Kucsera parvenüségére, Kucsera dilettantizmusára. És ha az értéktöbblet nem elég a kucserai igények kielégítésére, növelni kell, bármibe kerüljön is az a produktív dolgozóknak.

Mert Kucsera nemcsak eszik, iszik, ruházkodik, lakik stb., Kucsera arról is gondoskodik, hogy fejlõdésünk egyenes útja beláthatatlan labirintussá, vége-járhatatlan útvesztõvé váljék, mert ez az õ létezésének a feltétele. Kucsera városokat, üzemeket, palotákat, földalattikat épít a maga dicsõségére. Azaz gyakran csak elkezdi, de kifogy a szusza (vagy az országé) és a mû félbemarad, mint egy csonka piramis. Kucsera légbõl kapott számokat talál ki és azokhoz emberéletek árán is ragaszkodni akar, mert úgy érzi, hogy ezek a számok a saját nagyságát hirdetik. "Milliók egy miatt!" - mondják a nemrég még indexen tartott Az ember tragédiájában.

Kucsera számára a hazugság nem hazugság, a gyilkosság nem gyilkosság, a jog nem jog, az ember nem ember. Kucsera azt mondja: "szocializmus" és érti azt a valamit, ami a szocializmus építését gátolva õt élteti. Azt mondja: "egység", és érti önmagát, meg azt a maroknyi embert, aki vele egy követ fúj, szembehelyezkedve az egységes százezrekkel. Azt mondja: "demokrácia", és érti a saját uralmát. Azt mondja: "termelés", és érti azt a meddõ körforgást, amely az õ egzisztenciáját biztosítja. Hát lehet szeretni ezt a Kucsera elvtársat?

Mert amíg Kucsera Kucsera marad, addig a nép nem lesz boldog. Ezért nem szeretem Kucsera elvtársat.

hvg.hu/velemeny.pro/20061030kucsera

Háy Gyula: Kucsera. Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? München, é. n. Kiadó: Újváry "Griff" Verlag Sorozat: Jót 's jól

Háy Gyula Vallomás A pesti srácok

Ó, hányszor mondtuk kéz legyintve:

Ezek a mai gyerekek,

Ezek hol vannak tõlünk?

Üresek, léhák, jampecek.

Ezek? Hisz ezek janicsárok,

Nincs eszmény, nincsen hit, Haza,

Ezeket csak a szving érdekli,

Ezeknek nincs egy jó szava.

De aztán! Aztán csodák jöttek,

Soha nem látott hõs napok.

Amit megtenni sohse mertünk

A jampec fegyvert ragadott.

Kinek nem jutott, puszta kézzel

Rohamozott meg tankokat!

S friss erõvel az égre írta:

Zsarnokok! Ez a föld szabad!

Könnyes szemekkel vallom menten:

Hõsök vagytok, nem jampecek.

Õsz fejem lehajtva mélyen,

Bocsássatok meg: gyerekek.

gulyaslazar.freeblog.hu/archives/2008/.../Hay_Gyula/

Új Írásban nincs címszó Háyról

Sarkadi Imre

(Debrecen, 1921. augusztus 13. – Budapest, 1961. április 12.) Kossuth-díjas (1955) és József Attila-díjas (1951, 1952, 1954) magyar író, újságíró

Kortársai szerint inkább virtuskodó alkat volt, egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Halála is így következett be.

Fõbb munkái:

1948-1949 Elektra

1961 A gyáva

1961 Elveszett paradicsom

Pataki Júlia dolgozata Sarkadi Imre drámai életmûvével foglalkozik, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar 2006

Illyés: Sarkadi Imre   / 1921 – 1961 /

 3/99. Két éve halt meg. Ismerik a körülményeket. Egy vidáman eltöltött este, mélyen az éjszakába nyúló este után, ahogy jókedvû társaságával egy festõ barátja hatodik emeleti mûtermébõl távozóan voltak, már jól lent a lépcsõházban, õ egy gondolatra fölhökkenve hírtelen visszafordult az ismét elhagyott lakásba. Mire barátai az utcára értek, már ott volt õ is a kapu elõtt, megelõzve õket holtan széttárt tagokkal, szétloccsant koponyával…Két villanypólus szikráztatta egyéniségét, Okos volt. És megvetette az okoskodást…Dózsa György szelleme lakott benne társbérletben Krúdy homokfutón vágtató hõseivel. A részegeket angyal, a hívõbbeket Szûz Mária vezeti. Mintha ilyen célzattal ivott volna. Komolyan, szinte elvhûen ivott…tévedéseiben is mennyire makulátlan volt.

4/282. Ha Sarkadi Imre élne, s félórát elbeszélgethetnénk az Oszlopos Simonról, félnapi munkája után talán a korszak  legránkvalóbb darabját játszhatnák a színházaink. De én ötpercnyi vonalegyenesítést helyette is elvégeznék. Az utolsó jelenetben Zsuzsi nem öli meg Jánost, csak megszúrja. A kezébõl kicsavart tõrt – némi cinikus csönd után – sorsa összefoglalása után – János döfi magába. A további maradna változatlan.

Nem találta a helyét. Harmadik utat keresett. Hagyatékában fennmaradt egy Kedves Pista! kezdetû, dátum nélküli levél /Cikkek, tanulmányok, Szépirodalmi, 1974. 909. oldalon/ G.

…rá kell döbbentenünk az értelmiségen keresztül a népeket a hamis illúziókra, s be kell bizonyítani, hogy az emberiség kínálkozó életformája a harmadik út, a humanokrácia. Ehhez szükséges ennek a harmadik útnak, a humanokráciának ideológiai részletes megfogalmazása.

Ez az új ideológia teljesen hiányzik, s nem lehet megtalálni a marxizmus továbbfejlesztésében. Az új ideológia megszületése és továbbfejlesztése sokkal több nagy gondolkozó erõfeszítését igényli, mint a marxizmus…

A kapitalizmus…az emberre ártalmas. A dolgozó a gép rabszolgájává válik…a háborút eme társadalom hibái szülik, s a háború szülte barbárság a békében is tovább uralkodik. A kollektivizmus a második világháború alatt s utána bebizonyította, hogy nem lehet hosszabb életû periódus, csak egy rövid, termékenyítõ betegség.

Mindkét szemben álló tábor fanatizálja a tömegeit a maga ügye mellett. Bár a kollektivizmus magasabb rendû társadalmi forma, mint a kapitalizmus, a kollektivizálás mégis süllyedést jelentene az európai polgári társadalom számára…

A jövõ emberi életforma körvonalai: a társadalom kiverekszi magának a kis közösségek alakítását. Az emberiség megteremti a népek békehivatalát, a néppel erõszakoskodó állami szervek történelmi emlékké válnak, helyükbe a békehivatal kirendeltségei kerülnek – megvalósul a humanokrácia…

Hol az életmû?

Onagy Zoltán, p, 08/13/2010 - 06:19

Hiszen máskor is megtörtént, hogy alkoholtól bódult fejjel felmászott egy háztetõre, és kötéltáncoshoz méltó akrobatikával végigment a tetõzet gerincén, és máskor is megesett, hogy két kézzel kapaszkodva az ablakpárkányba, kifüggesztette magát többemeletnyi magasságban, majd visszahúzódzkodott, és nevetve kért még egy pohár pálinkát. Hát egy ízben így zuhant a halálos mélységbe egy nagyon sok emeletnyi ablakból.  Sarkadi Imre

Sarkadi Imre: A gyáva

A kisregény elsõ személyû elbeszélõje Éva, luxuskörnyezetben, szobrászfeleségként élõ fiatal nõ, aki szerelmes lesz Szabó Istvánba, a friss gépészmérnöki diplomás autószerelõbe. A fiú egyénisége, jelleme, az iránta érzett, hirtelen fellobbant szerelem és az általa kínált új, tiszta életforma vágyakozást ébreszt benne egy más, tartalmasabb élet iránt.

Ám amikor döntésre kerül a sor, Éva megretten és visszalép: nem tudja vállalni a józan, kiegyensúlyozott, de erõpróbáló vidéki életet, hisz szüksége van a fényûzésre, a semmittevésre, megvetett, de megszokott társasági életre.

….Az olvasó a reális létezés szuggesztióját érzékelte, s talán föl sem fedezte, hogy az ábrázolás merészségeibe hamis, disszonáns hangok vegyülnek. Sarkadi Imre kisregényében (A gyáva) a pozitív hõs Szabó Pista – minden vonzó tulajdonsága ellenére – csak a Kádár-korszak szürkeségét és látszólagos biztonságát tudja szerelmének ígérni…

Sarkadi Imre - A gyáva
Rádióra alkalmazta és rendezte: Cserés Miklós dr.
Szereplõk: Éva - Ruttkai Éva, Bence - Gáti József, Szabó István - Avar István, Annuska - Kállai Ilona, Tibor - Garas Dezsõ, Igazgató - Deák Sándor, Fõagronómus - Tyll Attila (1966.)

SARKADI IMRE: ELVESZETT PARADICSOM

Sarkadi Imre. Elveszett paradicsom. dráma két felvonásban. ELSÕ FELVONÁS MÁSODIK FELVONÁS AZ ELVESZETT PARADICSOM

VÁZLATA. SZEREPLÕK ...
mek.oszk.hu/01400/01479/01479.htm

Sarkadi Imre - Elveszett paradicsom

Szereplõk:

Sebõk Imre – nyugdíjas tanár, János – Sebõk Imre rokona, Mira apja,Mira – rokon kislány Erdélybõl, Zoltán – Sebõk orvos fia, Gábor – Sebõk fia, Éva – Sebõk menye
Klári – Sebõk leánya, Jóska – Sebõk veje,Zsófi – Sebõk szomszédasszonya

Történet:

Sebõk Imre, a nyugdíjas tanár dolgozik és Zsófival, a háztartását vezetõ szomszédasszonyával beszélget az ünnepi ebédrõl. Mira egy óriási virágcsokorral érkezik rokonlátogatóba, édesapja társaságában, Az újságban is szerepel, hogy Sebõk Imre nyugdíjas tudós, tanár ma ünnepli a hetvenötödik születésnapját. Zoltán is megérkezik, aki az Imre bácsi nevû orvos fia. Zoltán hírére átjön Zsófi is, aki szeretné, hogy lányát megvizsgálja a fiú. Zoltán azonban eltör egy poharat, amivel összevágja a kezét, hogy ne kelljen átmennie…/ A hálón olvasható. G./

Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból

Csontos Sándor, Filmvilág folyóirat 1984/06 41. old.

Sûrített pillanatok

Sarkadi Imre

Az alábbi töredékek Sarkadi Imre hagyatékából valók, egyikük sem jelent még meg nyomtatásban….

Csontos Sándor

(Filmmûvészetrõl)

Többször szó esett már arról, hogy a film, noha idestova félévszázados múltra tekinthet vissza, még aligha szülte meg a maga klasszikus mestermûveit. Nincs még a filmmûvészetnek Iliásza, Háború és békéje, Hamletje, Milói Vénusza, IX. szimfóniája, sõt még ezekhez hasonló sincs. Annyi az egész, hogy megnézhetõ filmek vannak a régiek közül is, amik bizonyos körülmények közt ma is gyönyörködtetnek, de az újakkal nem versenyképesek, abban az országban vagy környezetben sem lehetnének ma átütõ tömegsikerek, ahol még újként, tehát mint eddig ismeretlenek jelennének meg.

Nemrégiben a Filmvilágban Somlyó érdekes cikke [A film múlandósága, 1959. 16. szám. – A szerk.] foglalkozott evvel a kérdéssel, többek közt avval magyarázva a jó, vagy a maguk korában kiváló filmek elavulását, hogy a képszerûen megjelenõ s ilyen módon a fantázia által már meg nem változtatható divat lesz bizonyos idõ múltán elavult. A közelmúltban, mikor láttam egy keveset az Odisszeából, gondolatban ellentmondtam ennek az érvelésnek. Odisszeusz és kora a fantáziámban már néhány évtizede valamilyen formát nyert s egy csöppet sem hasonlított erre a filmre, ki is mentem a moziból; úgy látszik, két különbözõ dologra gondoltunk, én és a film alkotói. De ez gondolkoztatott el azon, hogy: vajon igaz-e, hogy ha a történelmet bizonyos korokban másként és másként látják az emberek (a történelem külsõségeire gondolok, kosztüm, hajviselet stb.) akkor ez a képszerû történelmi látásmód elavul önmagától?

Nem igaz. A mitológiát mondjuk például Botticelli annyira másként látta, mint mi manapság, hogy ennél nagyobb távolság látásmódban alig képzelhetõ el s mégis önmagában érvényes ereje van mondjuk a Mars és Venus képének, annak ellenére, hogy ez a Venus szerintünk még esak nem is hasonlíthat a mitológiai szépség- és szerelem istennõjéhez, de nem hasonlít a képzõmûvészetbõl megismert hellén szépségideálhoz éppen úgy, mint ahogy a mai szépségideálhoz se.

Egy jelentékeny mûvészi alkotásnak tehát nem kell a fantáziánkkal egy vágányon mozogni ahhoz, hogy maradandó lehessen.

Mindebbõl a magam számára csak azt a következtetést vontam le, hogy az irodalom, a zene, a képzõmûvészet a századok folyamán hozott létre örökérvényû, maradandó alkotásokat…a film viszont nem, s nem tudom megmondani az okát, miért nem. Azt a szubjektív véleményemet se tudnám indokolni, hogy szerintem soha nem is fog ilyen film születni….Fogadjuk el tényként, hogy egy-egy filmalkotás rövidéletû, s ne keressük, hogy miért van ez így – de tegyük hozzá mindjárt, hogy rövid életében minden más mûvészi alkotásnál sokkal nagyobb hatású, már csak azért is, mert összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegekhez jut el néhány hónap, vagy egy-két év alatt. Nagy hatásúak a rossz filmek is (a világ filmtermésének valószínûleg óriási többsége) sõt, lehet, hogy ezek még hatásosabbak, mint a jók, ami érthetõ, s más mûvészeti ágból is közismert: rövid idõt véve, Lehárnak nagyobb a tömeghatása, mint Bartóknak, de itt vigasztaló, hogy az egyik csak most hat s a másik évszázadok múlva is, amikor erre már senki se emlékszik.

De akárhogy is van a jó és rossz filmek aránya, annyi mégis kétségtelen tény, hogy a világ filmtermésében évrõl évre fellelhetõk a magas mûvészi színvonalú, nagyszerû filmek, s ezek kivétel nélkül általános érvényû témát dolgoznak fel.

(1959)

[Az országúton]

A szakmaiaknak Magyarországon kétszer levetítették Az országúton címû olasz filmet. Néhányszáz ember tehát látta. Akivel én eddig beszéltem, általában jót, sõt az elragadtatás hangján jót mondott róla. Igaz, kevesekkel beszéltem, s elképzelhetõ, hogy száz vagy kétszáz ember is rosszat mondott volna….

A filmstatisztikákból úgy tudom, hogy a legnagyobb közönségsikert eddig az emberemlékezet óta legrosszabb magyar film aratta…

Tehát realista mûalkotás a Strada (Az országúton) vagy nem?

Én azt hiszem, hogy ez belefér a realizmus kategóriájába – bár kétségtelen, hogy a kategóriát mindig az szabja meg, aki teheti. – A kategorizálás késõbbi dolog. Rég meghaltak mûvészek és kritikusok, mikor valamit a helyére lehet tenni.

Szóval szerintem a Strada realista remekmû….

[Változat az elõbbi töredékhez]

Az országúton címû olasz filmet nálunk még nem mutatták be, de a szakmabeliek már ismerik – néhányszáz ember látta. Én úgy tudom, hogy általában itthon nagyon tetszett, de mert világszerte igen különbözõ fogadtatásban részesült, feltételezhetõ, hogy nálunk se tetszett mindenkinek. Az olasz neorealisták legkitûnõbbjei közül olyanok ítélték el, mint például Zavattini.

Azért hozom példának mégis fel ezt a nálunk úgyszólván ismeretlen filmet, mert a benne lévõ erények alkalmassá teszik arra, hogy a mi dolgainkról is tanulságosan elmélkedhessünk. Az országúton címû film ugyanis éppen a határon mozog, lehet azt állítani róla, hogy nem realista, s azt is, hogy igen…

(1960

[Légy jó mindhalálig]

Móricz. Lehet-e – filmen sokadik kísérlet – a könyveit, amit esetenként tízezrek olvasnak, az egyszeribe, néhány hét alatt megszerezhetõ milliós közönség elé vinni? Lehet-e egyáltalában?

Hát persze, hogy lehet. Õ maga is állandóan akarta, felismerte a film nagy tömegmozgató erejét. Forgatókönyveket írt. Sõt, elbeszélés-köteteiben van olyan is, ami zárójelben utal rá („filmre íródott”) – szóval elmondja evvel, hogy nem is csak megjelenésre szánta.

A Móricz-feldolgozások eddig pedig bizony rosszak. S nemcsak a film – a színpad se jobb. Álmomba ne jöjjön elõ a Rokonok vagy a Betyár színpadi feldolgozása. Miért? Talán, mert a Móricz-mûvek nem hatnának színpadon? De hát akkor miért volt jó az Úri muri színpadon (nem jó, zseniális a felejthetetlen Gellért-rendezés) – tudnivaló, hogy ezt õ maga írta. S miért volt ugyanez rossz filmen? Van a mûvészi alkotómunkának valami kibogozhatatlan titka? A zseni keze nyoma annyira megformálja az anyagot, hogy minden más kéz avatatlan kéz? De akkor miért voltak rosszak a régi, nagyon régi Móricz-filmek, amiket még õ maga írt?

Ha van titok, akkor se itt kell keresni. S itt van a film, a két mûvészi vállalkozás, kiinduló alapnak a kész filmet fogadjuk el, ami van, ne azt, ami lett volna, ha…

S ezt a szempontot fogadjuk el akkor is, ha a film nézése közben (s csak közben, mert utólag nem) elégedetlenkedünk egyes jeleneteivel, mert „ezt nem így képzelte Móricz.” Gondoljunk arra, hogy a helyes kifejezési forma inkább ez: ezt nem így képzeltük, mikor a regényt olvastuk… errõl más képet õrzünk… – azaz, ugyanolyan szubjektívek vagyunk, a magunk képalkotó fantáziája dolgozta fel már Nyilas Misi történetét, ahogy a film alkotói is tették.

Egyébként Darvas József forgatókönyve lényegileg nemigen tér el az eredeti mûtõl. Esszenciája, kivonata annak, amellett a mû szelleméhez ragaszkodó, az író gondolatait nagyrabecsüléssel tiszteletben tartó, rokonszenves szép munka. Emellett a Nyilas Misit játszó gyerekszínész, Tóth Laci arcát, mozgását, hangját, bájosságát tekintve olyan, mintha az eleven Nyilas Misi, vagy hát a tizenkét éves Móricz Zsigmond volna elõttünk […      ]

(1960)

Kuczka Péter: A vitázó Sarkadi

….Összebarátkozásunk idején Sarkadi meglehetõsen nehéz helyzetben volt. 1951 karácsonyán kellemetlen ajándékot kapott, elutasító kritikát a Szabad Népben Rozi címû regényére. A kritikus "az öncélú irodalom csõdjének" nevezte a könyvet, hátralépésnek a tehetséges, éles szemû, haladó szándékú író életmûvében. Megállapította a bántóan erõs Móricz-hatást, és legfõbb kifogásként azt, hogy a mûbõl hiányzik a falu valódi mozgatóinak, a kommunistáknak a bemutatása…

Három hét múlva, az Irodalmi Újságban Sarkadi válaszolt a kritikára, "A sematizmus kérdései" címmel. Láttunk már akkor és késõbb is számos önkritikát, de Sarkadié szinte példátlan volt. Elfogadta, sõt elmélyítette a cikkíró véleményét…

….Az Írószövetségben csodálkozva, de elfogadták együttesünket, s hamarosan a Kuczka-Sarkadi-csoport elnevezést kaptuk, pedig a "csoport" még messze volt, a Gömbfejûek késõbb álltak össze. Észrevettük, hogy kollégáink óvakodnak bármelyikünk elõtt rosszat mondani a másikról, önérzetünk ettõl megnõtt. Nyugodtan dicsértük egymást a másik háta mögött, kicsikartuk az elismerést. Az Írószövetség elnökségében magabiztosan ajánlottam Sarkadit a József Attila-díjra, az Irodalmi Újság és a Csillag szerkesztõségébe, egyik ajánlója voltam, amikor felvételét kérte a pártba…

Ott voltunk mindenütt, felszólaltunk, vitára, érvelésre kényszerítettük ellenfeleinket. Sarkadi remek vitázó volt, és nagyszerû taktikus. Azonnal elismerte vitapartnereinek erényeit és értékeit, akár az irodalmi mûvekben, akár cikkekben vagy gondolkodásban jelentek meg. Nem tartott haragot, a meggyõzést és egyetértést fontosabbnak tartotta az érzelmeknél.

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId

Új Írásban:

Abody Béla: Három arc, hat vallomás. Kónya Judit: Sarkadi Imre (c. , az Arcok és vallomások sorozatban megjelent kötetérõl.) = 1972. 6. sz. 125-128. p.

Gábor Miklós: Társbérlet az oszlopon. Naplómból. (Sarkadi Imrérõl.)= 1971. 8. sz. 71-76. p.

Sarkadi Imre halálhíre. = 1961. 3. sz. 248. p. Nekrológ.= 1961. 4. sz. 345. p.

Takács Imre: Sarkadi Imre emlékére. Vers.= 1968. 6. sz. 40. p.

Térfi Tamás: Elveszett paradicsom. (S. drámájából készült filmrõl.) = 1962. 10. sz. 1146-1148. p

* * *

Kulcsár Szabó Ernõ A magyar irodalom története 1945–1991 (1993) c. munkájában jelen fejezetben szereplõ 12 szerzõ közül csak Sarkadit említi.

74. oldal…a sematizmusra következõ idõszak nagy olvasmányairól /Sarkadi: A gyáva, Fejes: Rozsdatemetõ, Hernádi: Sirokkó…/azonban már a hetvenes évek közepére kiderült, hogy ezek a kisregények távolról sem rendelkeztek olyan újító erõvel, hogy új poétikai feltételeket állítottak volna a hetvenes évek második felének irodalma elé. A szellemi izgalom, melyet kiváltottak…politikai természetû volt…88. oldal…Sarkadi legjelentõsebb mûve, A gyáva /1961/ nyitotta meg a kisregények sorát…G.

Függelék

2011-es Kossuth-díjasok

…A testület – mely a díjazásra javaslatot tesz - 10 tagja: Eperjes Károly színmûvész, Hámori József biológus, ifj. Sánta Ferenc hegedûmûvész, Szõcs Géza költõ, kulturális államtitkár; Bogsch Erik Széchenyi-díjas vegyészmérnök; Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus;; Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész; Granasztói György történész, az MTA doktora; Palkovits Miklós Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja; Vékás Lajos Széchenyi-díjas jogász, az MTA rendes tagja …

/megvannak-a-kossuth-es-szechenyi-dij-bizottsag-uj-tagja

 Kossuth-díjat vehetett át:

    BERECZ ANDRÁS népdalénekes;
    BLASKÓ PÉTER, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színmûvésze;
    CZAKÓ GÁBOR József Attila-díjas író, publicista, szerkesztõ;
    FÖLDES LÁSZLÓ "HOBO" elõadómûvész;
    KRISTÓF ÁGOTA író;

    KOVÁCS APOLLÓNIA elõadómûvész;
    KUBIK ANNA Jászai Mari-díjas színmûvész;
    MAKKAI ÁDÁM költõ, író, mûfordító, nyelvész;

    MEDVECZKY ÁDÁM, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas karmestere;

    OROSZ ISTVÁN Balázs Béla- és Munkácsy Mihály-díjas grafikusmûvész;
    REIGL JUDIT festõmûvész;
    RÓFUSZ FERENC Oscar-díjas és Balázs Béla-díjas animációs- és rajzfilmrendezõ;

    SÁNDOR GYÖRGY Jászai Mari-díjas elõadómûvész;
    SZABADOS GYÖRGY Liszt Ferenc-díjas zeneszerzõ,
    VIDNYÁNSZKY ATTILA Jászai Mari-díjas rendezõ

Megosztott Kossuth-díjban részesül SZARKA TAMÁS zeneszerzõ, költõ és SZARKA GYULA zeneszerzõ, a Ghymes együttes két alapító tagja.

Kossuth Nagydíjat kapott Nemeskürty István Széchenyi-díjas irodalomtörténész