A KAZINCZY - LEVELEZÉS  KIADÁSA

 

Tartalom

 

Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak /levelezés/ kiadástörténete, 1959.

Kiegészítés Busa tanulmányához

Levelek a Kazinczy-levelezésről

Irodalomtört. Közlemények 1911. két Kazlev

PORKOLÁB TIBOR: Kazinczy és Virág B. levelezése

 

 

 

Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete

1831-től

 

SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA  ALKALMÁBÓL

 

Szerkesztette és rövidítette: B.G. 09. 11. 15.

Kiegészítve a levelezésre vonatkozó dokumentumokkal

 

 

A közelmúltban lezajlott irodalmi ünnep, K.  Ferenc születésének kétszázados évfordulója adott alkalmat arra, hogy kísérletet tegyünk Kaz művei kiadástörténetének megírására. Külön tanulmány keretében kívánunk foglalkozni azokkal a Kaz -művekkel, amelyek még szerzőjük életében és gondozásában kerültek ki sajtó alól, s külön dolgozatot szentelünk a Kaz halála (1831) után könyvalakban önállóan megjelent művek kiadás­ történetének. Jelen tanulmányunkban a feladat második felét kívánjuk elvégezni.

*

Ismeretes, hogy Kaz igen nagyterjedelmű kéziratos örökséget hagyott maga után. E hagyatékot az özvegy átadta a Magyar Tudós Társaság­nak, az Akadémiának — remélve, hogy a férje által egy életen át készített rengeteg iromány legalább részben sajtó alá kerülhet. Az Akadémia még 1831 őszén megkapta a kéziratokat; nyomban megbízta három jeles tagját, Bajza Józsefet, Schedel (Toldy) Ferencet és Szemére Pált. A feladatot — Szemére Pál betegsége miatt — Bajza és Schedel végezte el. Jelentésükben — az Akadémia 1832. ápr. 9-i ülésén — a hátrahagyott kéziratok kiadása mellett foglaltak állást s átfogó kiadási tervet mutattak be, amely a folyóiratokban megjelent kisebb Kaz-műveket is felölelte volna. A következő évben (1833) az Akadémia határozattá emelte a Bajza— Schedel kiadási programot s a következőket mondta ki:

a) Kazinczy Ferencz eredeti munkái teljesen jőjjenek ki a' tud. társaság' költségén, 1834-től kezdve évenként egy kötet.

b) A' nyomtatás az első kötettel induljon meg, melly a' poetai munkákat foglalja magában.

c) A' fordítások közül, a' már megjelentek' elmellőzésével, 1834-ben Sallustius 's a' Ciceróból fordított beszédek adassanak ki; a' többiekre nézve fentartván magának a' társaság a' megbízott tagok' véleményei bővebb kihallgatását.

                                 A Kaz Ferenc Eredeti Munkái címen

 Közzé teendő kiadványsorozatot az Akadémia két „osztály"-ban kívánta rendezni:

                               I. Eredeti müvek és kiadatlan fordítások,

                                             II. Irodalmi levelezés.

Az első kötetet csak 1835 végén lehetett nyomdába adni. Nem sikerült az előirányzatot megtartani a megjelentetés üteme tekintetében sem: a sorozat kötetei három évenként (1836, 1839, 1842, 1845) jelentek meg, nem úgy, mint tervezték A sorozatban utoljára megjelent kötet (II. oszt. 3. köt.) már nem akadémiai égisz alatt látott napvilágot, hanem egy magánkiadó, Kilián György vállalatában.

         A megjelent művek ezek:

I. osztály

1. kötet, Kaz Ferencz Eredeti Poetai Munkái. Megjelent 1836-ban. 305 1. Magyar Királyi Egye­tem betűivel.

2. kötet, Kaz Ferencz Utazásai. Megjelent 1839-ben, 414 1. Magyar Királyi Egyetem betűivel.

II. osztály 1—2. kötet, Kaz Ferencz Levelei Kis Jánoshoz. Megjelent 1842-ben. 384 és 383 1. Magyar Királyi Egyetem betüivel.

3. kötet, Kaz Ferencz Levelei Szentgyörgyi Józsefhez, ifj. Szilágyi Sámuelbez Csokonaihoz és Erecseihez. Megjelent 1845-ben. 406 1. Kilián György „tulajdona". Kecskeméten, Szilády Károly nyomdájában .

 

A tervnek a kiadatlan fordításokra vonatkozó része teljesen elmaradt. Az Akadémia visszavonulása után a kiadás feladata kiváltképpen magán kiadó cégekre várt. Az irodalmi ízlés változása egyre inkább a népiesség irányába fordult, nem sok közönségsikert ígért. A teljes irodalmi hagyaték megjelentetése lekerült a napirendről s csak egyes, olvasmányos jellegű művek kinyomtatása jöhetett szóba. Munkái nem váltak kiadói monopóliummá, megmaradtak a szabad verseny tárgyainak: a kiadók kedvük szerint válogathattak bennük.

 

A művek vegyes jellegű szépirodalmi sorozatok­ban jelentek meg, mint a Magyar Remekírók, Magyar Remekírók Gyémánt Kiadása, Olcsó Könyvtár, Irodalmi Kincstár, Olcsó Könyvtár Új Olcsóbb kiadása, Nemzeti Könyvtár, Magyar Klasszikusok, Magyar Könyvtár, Jutányos Családi Könyvtár, Magyar Nemzet Családi Könyvtára, Új Könyvtár, Élő Könyvek Magyar Klasszikusok, Erdélyi Ritkaságok sorozata.

Irodalmi szempontok érvényesítése is meg­állapítható az Abaji (Aigner) Lajos és a Franklin Társulat kiadványaiban.

.

Tanulmányunk első felében Kazinczynak szorosabb éretelemben vett irodalmi alkotásait (nagyobb önálló műveinek teljes kiadását és gyűjteményes köteteit) vesszük tárgyalás alá, első kiadásuk idejét véve a tárgyalási sorrend alapjául, így: a Poetai munkákat, az Utazások-at — ide értve az Erdélyi Levelek-et is —, a Pályám emlékezeté-t és a Fogságom naplójá-t. Kazinczy-levelezését az Akadémia újra felvette kiadási programjába s hatalmas sorozat formájában meg is jelentetett.

 

                           K A Z I N C Z Y  F E R E N C   P O É T A I   M U N K Á I

 

Verseinek kiadására már Kazinczy maga is kísérletet tett. Életének utolsó éveiben megbízta Schedel Ferencet, hogy rendezze sajtó alá költeményeit. Az elrendezés módjára nézve azonban nem tudtak megegyezni. /Kazinczy 1831. ápr. 6-án Sebedlnek /

 

Halála után verseinek első kiadója a Magyar Tudományos Akadémia volt. Az 1832-ben megszavazott kiadói tervnek megfelelően költeményeit Bajza József és Schedel Ferenc rendezte sajtó alá. A kötet tar­talmi beosztásában a szerkesztők nem követték Kazinczy kívánságait, e helyett a következő elrendezést adták:

1.  Dalok és ódák. 2.  Vegyesek. 3. Epigrammák, görög értelemben. 4. Tövisek és Virágok  5. Új tövisek és virágok. 6. Epistolák. 7. Költemények prózában.

a) A két levél. Elbeszélés. b) Az atlaczpapucs. Vígjáték két felvonásban. Magyarázatok.

 

A szerkesztők a kéziratos versek variánsaiból kiválogatták a „legelfogadhatóbbat" de ugyanakkor a szövegek összevetését elhanyagol­ták: jegyzeteikben nem tüntették fel hogy egy-egy versnek hány fogalmazványa került a kezükbe, s mi a különbség a szövegváltozatok között.

Költői műveinek második kiadására 1859-ben, születésének századik évfordulóján került sor. Ez a kiadás Kaz Ferencz versei címen Pesten, Heckenast Gusztáv vállalatában jelent meg a Magyar Remekírók Gyémánt Kiadásának IV. köteteként. A sajtó alá rendezést Kaz Gábor vállalta, részben annak a kéziratos hagyatéknak alapján, amelyet az özvegy 1831-ben nem juttatott el az Aka­démiához.

Ha a Bajza—Scbedel-kiadást összevetjük a Kaz Gábor-félékkel, megállapíthatjuk, hogy az előbbi teljesebb. Abban mindenesetre megegyeznek, hogy az anyagot egyaránt műfaj szerint csoportosítják. ….

*

Kazinczy verseinek következő kiadását

                              Összes költeményei-t 1878—1879-ben Abafi (Aigner)

 Lajos rendezte sajtó alá és adta ki a Nemzeti Könyvtár­ban, két kötetben. A Nemzeti Könyvtár kötetei különböző sorozatszámmal ellátott füze­tekben kerültek ki a sajtó alól, s csak utólag foglalták őket össze kötetekké. Abafi egyszerre több író munkájából adott ki egy-egy füzetnyi részletet. A kiadványsorozat a nagyközönség számára készült …

 

                                     Kazinczy összes műveire egyszer sem került sor.

 

 Aigner most ezzel kezdi. Megjelent első füzetben Kazinczy versei 2 kötretben (dalok, ódák, vegyesek) kezdődnek." …

Havonkénti időközökben jelentek meg a 3. számban Dajka Gábor versei, majd a 4. számban a Pályám emlékezete....A kiadó való­színűleg megtalálta a számítását, mert a hónapokon át töredékekben közölt munka egy-egy füzete könnyen elkallódott, a sorozat előfizetői esetleg újra megvették a teljes kötetet. A két kötet így alakul:

 

I. kötet:

Dalok, Ódák, Vegyesek.                                                                

Sonettek.                                                                                    

Epigrammák

Tövisek és Virágok.

Virágok és Gyomok.

Alkalmi költemények.

 

II. kötet:

Költői levelek.

Poetai Berek.

Töredékek.

Pótlék

 

Abafi kiadási tervezetét az első kötet előszavában így mondja el: „..a megjelent művek összes kiadásait, amennyire lehetséges, az eredeti kéziratokkal összevetjük, és a lényegesebb eltéréseket jegyzetek alakjában közöljük; a felvilágosítást igénylő helyeket pedig magyará­zatokkal kísérjük:

 

1. Mikor készült az illető költemény.

2. Mely alkalommal készült; a hol erre nézve Kazinczynak léteztek jegyzetei, azokat

vettük át idéző jellel; a hol azonban hiányoztak, lehetőleg az ő műveiből és levelezéseiből

írtuk ki az illető felvilágosításokat.

3. Tárgybeli magyarázatokat adunk a mythologia, történet stb. köréből említett nevekre

stb. nézve

4. Feljegyeztük az illető darabról: hol jelent meg először és hol egyébként Kazinczy

munkáiban és folyóiratokban vagy eddigelé napvilágra került levelezéseiben.

5. A felsorolt szövegekből, valamint az eredeti kéziratokból — a mennyiben azok ránk

nézve hozzáférhetők voltak — összejegyeztük az eltéréseket…."

 

Az első kötet 235, a második 119 verset tartalmaz. Abafi tehát jóval többet tett egy szöveghű, kritikai kiadás érdekében, mint az előző kiadások.

 

*

Kazy költeményei ezentúl még háromszor kerültek kiadásra, minden alkalommal a Franklin-Társulatnál.

       1903-ban a Magyar Remekírók 7. kötete­ként, Váczy János szöveggondozásában.

             Ennek a kiadásnak van egy után­nyomása, sorozaton kívül, évszám nélkül

jelent meg— az előszó keltezése szerint — ugyancsak 1903-ban. Kazinczy verseinek válogatott kiadását a Kisfaludy-Társaság megbízásából

                                             1928-ban Dési Lajos rendezte sajtó alá.

 Ez az „Élő Könyvek Magyar Klasszikusok" sorozatának I. kötete. — VáczyJános és Dési Lajos bevezető tanulmányai nem tartalmaznak a kiadások történetére vonatkozó adatokat. A Franklin-Társulat szóbanforgó három kiadása a költeményeken kívül magában foglalja a

                                               Pályám emlékezetét is.

1960-ban, e tanulmány írása után jelent meg a Szauder-féle kétkötetes válogatás. 1928 és 1960 között nem jelent meg Kazinczy verseskötet. 1932-ben és 42-ben Vajtho adott ki válogatást, ezekben néhány vers is szerepelt.

 

*

A Tövisek és Virágok című epigramma-gyűjtemény első kiadását még maga Kaz rendezte sajtó alá 1811-ben. „Kevés számú nyomtatványokban" jelent meg — mint a címlapon olvassuk — a 43 epigramma.

Másodszor az Akadémia adta ki 1836-ban Kaz Poetai munkái között, külön fejezetcímmel. Kazinczy Gábor is felvette mind a négy kiadásában….. Aigner a Nemzeti Könyvtár I. kötetében a Tövisek és Virágok tekintetében Kazj sajtó alá rendezését követte.

Ugyanígy járt el Váczy János 1903-ban és Dézsi Lajos 1928-ban.Balassa József 1902-ben a Franklin-Táisulat kiadásában külön kötetben rendezte sajtó alá a Tövisek és Virágokat. Kiegészítette a kötetet az epigrammákra vonatkozó egykorú megjegyzésekkel, Kis János, Rumy Károly György és Szemére Pál bírálataival. A Tövisek és Virágoknak további, Váczy- és Dézsi-íélc kiadásai is a Franklin-Társulatnál jelentek meg.

 

Kaz Ferenc Utazásai, Erdélyi levelek

 

…Útirajzainak gyűjteménye kötet formájában először az emlékezetes akadémiai vállalkozásban, a Bajza—Schedel- sorozatban jelent meg 1839-ben, Kazinczy Ferencz Utazásai címen, mint a sorozat I. osztályának 2. kötete… Az akadémiai kiadás után közel harmincöt esztendeig nem jelentek meg újra.

                                     Csak 1873-ban vette elő e művet Ráth Mór

                                       Ráth utánnyomásként újra megjelentette

                                 1878-ban a Franklin-Társulat is megjelentette,

még­pedig kétszer. Először az Olcsó Könyvtár 53. számát, másodszor, mint az Olcsó Könyvtár Űj Olcsó Kiadásá-nak 114—115. számát…

*

Erdélyi levelek

 

Életében csupán néhány fejezet jelent meg belőle… halála után az Erdélyi levelek három alkalommal kerültek ki­adásra. Először Bajza és Schedel rendezte sajtó alá 1838-ban a Kazinczy Ferencz Utazásai című kötetben.

Ezután 1880-ban Abafi adta ki a Nemzeti Könyvtár-ban, mint a sorozat 12. kötetét, mely füzetenként 1879. okt. 12.—1880. máj. 23-ig jelent meg.

 Harmadszor Kristóf György 1944-ben, Kolozsvárt rendezte sajtó alá az Erdélyi Ritkaságok sorozatának 16. és 17. darabjaiként.

Az Erdélyi leveleket Kazinczy sokszor átdolgozta; Abafi megállapítása szerint tizenkétszer. Már Bajza és Schedel több kéziratra támasz­kodva készítette elő az első kiadást…

 Az öt köziratváltozat összevetésére azonban napjainkig sem került sor.

 

Pályám emlékezete

 

…Toldy Ferenc megállapítása szerint, a „negyedik dolgozat" az, amely Pályám emlékezete címen 1828-ban a Tudományos Gyűjteményben megjelent. A munka első része az 1828. évi I. számban jelent meg, majd folytatódott a IL, a XI. s befejeződött a XII. számban.

*

A Pályám emlékezetének második kiadója és sajtó alá rendezője Abafi Lajos volt….. A közlést 1878 júliusában kezdte el és ugyanez év decemberében fejezte be. A füzetekből összetevődött Pályám emlékezete kötetének címlapjára a befejeződés kelte, az 1879. év került. …„Három szöveg állt rendelkezésünkre, u. m. a Tudományos Gyűjteményé, és Kazinczy Gábor hagyatékában két teljes másolat (és némi töredékek); az utóbbiak egyikét azon okból nem véltük a Nemzeti Könyvtár szövegéül elfogadhatni, mert noha a másiknál sok helyt bővebb, de egyes szakaszai ismét olyannyira összevontak, hogy helylyel-közzel a tények chronologiai felsorolásává lesznek. A kidolgozás aránytalansága arra birt, hogy szövegül a másik, valamivel rövidebb, de egyúttal kerekebb kidolgozást fogadjuk el; annyival is inkább, mivel e másolatot Kazinczy Ferencnek minden tekintetben rokona: Kazinczy Gábor maga vetette össze az eredetivel, és sajtókész állapotban hagyta maga után. Szán­dékunk és óhajtásunk oda terjed, hogy e nevezetes müvet, mely első megjelenésekor oly rendkívül nagy feltűnést okozott, minden változataiban megismertessük olvasóinkkal, olyformán, hogy a többi kidolgozásokban előforduló bővítéseket és lényeges eltéréseket függelékül hozzá csatoljuk."

Hogy Abafi szándéka teljes mértékben nem valósulhatott meg, nem az ő hibája. A Pályám emlékezetének, autográf kéziratváltozatai csak a közel­múltban kerültek elő. …

*

A harmadik kiadás Váczy János gondozásában ugyancsak a versekkel közös kötetben jelent meg, a Franklin-Társulatnál, mint a Magyar Remek­írók 7. kötete. Ugyanebben az évben e kiadásnak egy sorozaton kívüli utánnyomása is megjelent. Váczy jegyzetei a Pályám emlékezete kiadásairól: „először teljesen s híven a MT Akadémiában őrzött azon példányhoz, amelyet Kazinczy utolsó éveiben sajtó alá készített, ellátva azt a nyomtatónak adott aprólékos utasításokkal."

A Pályám emlékezete negyedik kiadását a Kisfaludi-Társaság megbízásából Dézsi Lajos rendezte sajtó alá Kazinczy Ferenc Poetai munkáival közö­sen az Élő Könyvek Magyar Klasszikusok sorozata első köteteként. Ezt a kötetet a Franklin-Társulat adta ki 1928-ban.

Az ötödik kiadás Benedek Marcell közreműködésével Singer és Wolfner kiadásában jelent meg 1943-ban. Nem derül ki, hogy Benedek melyik kéziratot használta, csak azt jegyezte meg, hogy a „lehető legteljesebb" szöveget közli….

 A Pályám emlékezetének hatodik kiadása 1956-ban a Magvető kiadásában jelent meg, a Magyar Könyvtár egyik köteteként. A sajtó alá rendezést és a jegyzetelést Orosz László végezte. A szövegösszehasonlításból kitűnik, hogy Orosz Váczy János 1903-ban megjelent kötetének szövegét követte…

 

Fogságom naplója

 

Kazinczy először a Pályám emlékezete „Harmadik szak"-ában írta le fogsága idejét 1794. dec. 14—1801. jún. 28-ig. Amikor a Tudományos Gyűj­teményben 1828-ban sajtó alá rendezte önéletrajzát, barátainak elpanaszolta, hogy a cenzúra miatt sok mindent nem írhatott meg őszintén, részletesen. A Fogságom naplója életében nem jelenhetett meg, sőt jódarabig halála után sem.

 Először a szabadságharc idején kínálkozott alkalom a kiadásra. A lehetőséget 1848-ban Pásztor Dániel ragadta meg s a Vahot Imre által szerkesztett Országgyűlési emlék-ben (63 —87. 1.) közzé­tette az idáig alig ismert művet Kaz Ferenc fogsága naplója (Egy hiteles adat a Martinovicsi pör részleteiben.) címmel…

 Húsz év múlva, 1869-ben a Fogságom naplójának ez a szövegrésze a budai fogságig, név nélkül, folytatásos cikkekben újra megjelent a Vasárnapi Üjságban a 6—12. számban. Az újság szerkesztője, Nagy Miklós lapalján, csillag alatt a következőket írja: „Kazinczy Ferencznek 1794—5. évi budai fogságában vezetett naplóját Milesz Béla tiszafüredi ref. lelkész úr szíves közlése szerint adjuk, ki azt Kazinczy Gábor bánfalvi könyvtárából, az ott lévő eredeti kéziratból hiven másolta le…

A napló teljes kéziratát könyvalakban először Alszeghy Zsolt rendezte sajtó alá, Kazinczy halálának százados évfordulójára, 1931-ben. Ez a szöveg Toldy Ferenc az Akadémia könyvtárában őrzött másolatának kiadása. A kéziratos kötetben Toldytól a következő feljegyzés található: „Leirám Pesten, September 17-kén 1831 délben végezve az utolsó sorokat, Kazinczy saját kéziratából, mellyet még 1828 d észt. tett le nálam, azt nyilatkoztatván, hogy tartsam meg, s ha az ő halála után úgy találom, hogy gyermekei ezen iro­mányt meg tudják becsülni, adjam azoknak által." A napló idegen nyelvű részeinek magyar fordítását Alszeghy a szövegközlés után, a jegyzetek­ben adja.

A Fogságom naplójának következő kiadása, Geréb László munkája. Ez 1948-ban, az Új Könyvtár 15. köteteként látott napvilágot. A szövegköz­lés előtt Geréb „A könyv szövege és anyaga" címmel a használt kéziratról is tudósít..

A teljes napló

                                  harmadik kiadását Tolnai Gábor rendezte sajtó alá 1951-ben.

 

 Ez a szöveg a Toldy-féle másolat újra-kiadása, melyet Alszeghy is hasz­nált. A szövegközlést Tolnai Gábor bevezető tanulmánya előzi meg. A kötet végén a sajtó alá rendező a kiadásra vonatkozó tudnivalókat jegyezte fel. Az idegen nyelvű szövegeket zárójelben követi a magyar fordítás.

A Fogságom naplójának autográf kéziratát ma nem ismerjük. Tudjuk, hogy 1869-ben még megvolt. Ekkor a Vasárnapi Újság a 7. számban, A Martinovics-pöt 1795-ben című cikk -á-r- betűjelek alá rejtőzött írója feljegyezte, hogy Milesz Béla tiszafüredi ref. tanító kezében volt, aki „az egész kéziratot az eredetiből másolta le, a benne foglaltató rajzokkal együtt".

A nyomtatásban megjelent szövegek összevetése hozzávetőlegesen eldöntené, hogy hány szövegváltozatot kell nyilvántartanunk.

 

 

 

Kazinczy levelezése

 

 

…Bajza és Schedel úgy kezdték meg a levele­zés közzétételét, hogy Kazinczynak egy-egy személyhez írt leveleit választották egy-egy kötet anyagául. …A sajtó alá került első leveleskötet amely a Kis Jánoshoz intézett Kaz -leveleket tartalmazza, Kis Lajosnak, Kis János fiának anyagi támogatásával látott napvilágot. Bajza és Schedel a kötet „Elő­beszédjében köszönetet is mondtak nagylelkűségéért. A kötet ajánlása is Kis Lajosnak szól „a' nemzeti nyelv és irodalom zaj nélkül, de buzgó pár­tolójának." …Az Akadémia átengedte a következő leveleskötet kiadásának jogát Kilián György­nek. Szándéka volt a levelek kiadásának folytatása:„Ha az irodalom' baráti kedvezőleg fogadandják Kazinczy Ferencz' leve­leit, nem fogunk késni a' harmadik kötetet is mellybe a' D. Szentgyörgyi

Józsefhez írottak vannak szánva, sajtó alá bocsátani." A Kilián-féle, 1845-ben megjelent kötet előszavában a kiadvány megjele­nésének sikerétől tették függővé a többi mű kiadását..

A Kilián-íéle 1845. évi leveleskötetben, amely Szentgyörgyi Józsefhez, ifj. Szilágyi Sámuelhez, Csokonai Mihályhoz és Ercsei Dánielhez írt Kazinczy -leveleket tartalmaz, az ajánlás „Péczely Józsefnek, József fiának, .. .a hazai tudományosság szerencsés emelőjének" szól. Feltételezhető, hogy ez alkalommal csakúgy, mint előbb Kis Lajos, Péczely fia járult hozzá a kiadás költségeihez….

 A leveleskötetek

                                              csak a Kazinczy által írott leveleket tartal­mazzák,

 

 a címzettek válaszait nem. A kiadók, talán a terjedelem miatt nem adták a teljes levelezést, hiszen abban sem voltak biztosak, hogy leveleket, mint különleges írásformát szívesen olvas-e a nagyközönség. Nem tudták, hogy vajon a Kazinczy-levelek magánjellegű közlései megnyerik-e az olvasók tetszését. Ezért írták az első kötet előszavába: „Lesznek, kik sok apró­lékosság, különösen a' levélíró és Családja egészségi 's házi állapotjait illetők mellőzését fogják óhajtani."

 

   Bájtza és Schhedel nem készítettek szövegmagyarázó jegyzeteket a leveles-kötethez,

 

de a sajtó alá rendezés és szövegközlés módjáról beszámoltak….: „El kell mondanunk, hogy a' levelek nem jöhettek ki egészen úgy, mint óhajtottuk; de magunk részéről is történtek törlések, vagy nevek' elburkolása, érdeklettek iránti tekintet azt múlhatatlanul parancsolni látszott."

A Kilián-féle kiadás előszavából megtudjuk, hogy a szerkesztők megvál­toztatták a sajtó alá rendezés szempontjait: ,,a' mit adunk, kicsinyes hűség­gel van adva egész a' helyesírási ingatagságig, melly Kazinczyt gyakran meglepte.. .a' közönség' igényéhez idomított levél nélkülözi azon őszinte­ség' zamatját 's naivságot, melly, mihelyt a' két barát tanú előtt kénytelen folytatni kölcsönös gondolatközlést, csakhamar elröppen." Bajza és Schedel tehát a levélszövegek kétféle közlési módját is megpróbálták, de egyik sem szerezte meg a kívánt közönségsikert.

Az ekképpen

                                                         félbehagyott Kazinczy levelezésre

 

 csak az 1859-es Kazinczy-év hívta fel ismét az Akadémia és a magyar társadalom figyelmét. Ennek a Kazinczy-ünnepségnek országos jelentőségéről az 1869. évi Vasárnapi Újság ismeretlen cikkírója így emlékezett meg: „a magyar nemzet, mint nemzet ülte meg Kazinczy születésének százados évfordulóját, mely 1849. után az első önérzetes, férfias lépés volt nyomasztó viszonyaink megváltoztatá­sára. Áldozott ebben a nemzet a múlt nemes küzdelmeinek, egy reformátor érdemeinek, s tüntetett a jelen ellen a jövő érdekében."Ebben a lelkes hangulatban Gyulai Pál a kolozsvári 1859. évi ünnepségen mondott beszédében keserűen állapította meg, hogy Kazinczy összes művei és levelezése nincsen összegyűjtve hozzá méltó kiadásban. A Gyulai szavain, és Dessenffy Emil Pesten elhangzott indítványán fel­lelkesült írók a költségekre közel ötvenezer forintos gyűjtéssel

 

                                                létrehozták a „Kazinczy-alap"-ot.

 

A Kazinczy-kiadások folyta­tására azonban még most sem kerülhetett sor. A Kazinczy-alap jelentős részét Kazinczy nehéz anyagi körülmények között élő családtagjainak segélyezésére kellett fordítani. Ebből a tőkéből vásárolták vissza Kazinczy széphalmi házát és kertjét. A segélyezések és a széphalmi birtok rendbentartásának terhétől csak az 1870-es években szabadult fel a Kazinczy-alap. Az Akadémia igazgatótanácsa csak 1877-ben gondolhatott újból a megszakadt Kazinczy-kiadás folytatására, illetve, a kiadást előkészítő munkák megindítására.

1884-ben végre anyagilag is lehetővé vált, hogy Kazinczy munkáit és levelezését az Akadémia az első kiadásnál teljesebben közrebocsássa. Kazinczy összes mun­káinak kiadását a levelezéssel kezdték el, mert úgy gondolták, hogy a nagy író munkái legpontosabban a saját levelezéséből előkerült forrásanyaggal lesznek dokumentálhatók. Mielőtt Kazinczy teljes levelezésének akadémiai kiadása megindult, még

 

            az 1859. évi jubileum lelkes hangulatában megjelent néhány részlet­kiadvány.

 

Kazinczy Gábor Kazinczy unokaöccse, kiadványsorozatot akart indítani

                                  Széphalom. Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez

 címmel. A sorozatból azonban csak egy kötet jelent meg 1860-ban:

                                      Kazinczy Ferenc levelezése Berzsenyi Dániellel.

 A sorozaton kívül, de ugyancsak Kazinczy Gábor kiadásában jelent meg két leveles kötet: Kazinczy Ferencz

                                        levelezéseKisfaludy Károllyal

 és ennek körével. (Pest, 1860.) és

                                   Gróf Dessenffy József bizalmas leve­lezése

 Kazinczy Ferenczczel 1793—1831. (Pest, 1860—1864. I—III kötet.) Ugyancsak 1860-ban jelent meg Gulyás Elek sajtó alá rendezésében

                                      Guzmics Izidor és Kazinczy Ferenc közötti

 levelezés 1822-tol 1831-ig. Gulyás Elek bencéstanár természetesen elhalt rendfőnökének nevét emelte ki és írta első­nek a címben. Mikor azonban Abafi Lajos ezt a kiadványt 1873-ban újra megjelentette, megfordította a címet: Kazinczy Ferencz és Guz/nics Izidor közti levelezés 1822-tol 1831-ig.

 Ez a második kiadás a címszöveg kivételével pontos mása az elsőnek. Jegyzetek egyik kiadáshoz sem készültek. Zádor Gyula atyjának, Zádor Györgynek összes műveit akarta sajtó alá rendezni Zádor György emlékezete sorozatcím alatt. A több kötetre tervezett sorozat első és egyetlen, kötete a Révai Testvérek kiadásában 1886-ban jelent meg:

                                       Zádor György levelezése Kazinczy Ferenccel

 1823—1831. címen. Semmit sem tudunk a

                                 Kazinczy Ferencz levelei Sípos Pálnak 1806—1816.

 című, 1846-ban, Lipcsében F. W. Grunov kiadónál megjelent munka kia­dásának körülményeiről.

A Kazinczy -levelezés teljes kiadása ennyi kisebb részlet megjelenése ellenére sem került le a napirendről. Az egész magyar társadalom nevé­ben írta 1869-ben a Vasárnapi Űjság: „Itt az idő, hogy a nemzet, s legelsősorban az Akadémia megemlékezzék róla s határozza el műveinek egy önálló, teljes kiadását. Ezt Kazinczy szelleme, irodalmunk jövője és saját becsületérzetünk követeli." A cikk elsősorban a levelezés kiadását sürgette. Erre úgy vélte „Toldy Ferenc volna a legilletékesebb, ha ő meg nem volna annyira elfoglalva, hogy Kazinczy életét sem bírta kiadni 10 év alatt, daczára annak, hogy az Akadémia firmája alatt s előfizetési utón lőn megkezdve kiadása."

Az anyagi nehézségek elhárítása után az Akadémia végre

 

             1884-ben hozzálátott a teljes levelezés kiadásának előmunkálataihoz.

 

 A „Kazinczy-alap" gondnoka, Gyulai Pál felügyelete mellett

                                                         megbízták Nagy Sándort

 a Nemzeti Múzeumi Könyvtár könyvtárosát, Kazinczy Ferenc levelezésének összegyűjtésével, feldolgozásával és sajtó alá rendezésével. Három évig tartó gyűjtőmunka után azonban Nagy Sándor 1886. jún. 20-án váratlanul el­hunyt. A nagy megbízatást még ez év szeptemberében Váczy János vette át. Ugyanekkor — mivel Gyulai Pál számos más szerkesztői és kiadói elfog­laltsága miatt lemondott a kiadás felügyeletéről — a kéziratok feldolgozásá­nak irányítására a „Kazinczy-alap" -bó\ „Kazinczy-Bizottság" alakult. Ennek elnöke Zichy Antal volt, tagjai Heinrich Gusztáv, Beöthy Zsolt majd helyette 1889-től Ballagi Aladár. Váczy János a bizottság jegyzőjének tisztét töl­tötte be.

A Kazinczy-Bizottság az író kéziratait a Bajza—Schedel-féle két „osztály"-os tagolástól eltérően, három csoportba rendezte:

 

                     1. Eredeti művek.

                                    2. Fordítások.

                                    3. Levelezés

 

Az eredeti művek gondozását Beöthy Zsoltra, a fordításokét Heinrich Gusztávra, a levelezését Váczy Jánosra bízták. Heinrich Gusztáv, Beöthy Zsolt és Ballagi Aladár azonban nem jutott hozzá Kazinczy műveinek sajtó alá rendezéséhez. Az Akadémia kiadói tervét

 

 

                                             Váczy János valósította meg.

 

 

 Váczy közel harminc évig dolgozott Kazinczy levelezésének huszon­ egy vaskos kötetben közzétett tudományos, kritikai kiadásán. Már kora ifjúságától fogva élvezte a Magyar Tudományos Akadémia bizalmát 1886-ban, amikor az Akadémia a Kazinczy levelezés összegyűjtésével, tudományos feldolgozásával és sajtó alá rendezésével megbízta, 27 éves volt. Az ő érdeme, hogy kidolgozta és megvalósította a levelezéskiadványoknak azóta is egyet­len helyes módszerét, a leveleknek szoros időrendbe rendezését.

 Váczy munkája előtt csak egyetlen nagyobb terjedelmű írói levelezéskiadvány jelent meg, Arany János levelezése író barátaival Arany László sajtó alá rendezésében. Ezt 1889-ben adták ki. Ez a munka azonban intő példa lehetett Váczy Jánosnak arra, hogy Arany László eljárását a levelek levelező-társak szerinti csoportosítását ne kövesse.

 

A huszonegy kötetes levelezéskiadvány Kazinczy által írt és hozzá intézett,  összesen  5393 db levelet közöl időrendben,

 

1763. febr. 16—1831. aug. 30-áig a félbenmaradt utolsó levélig. Váczy csak a Kazinczy inspektorsága alatt írt hivatalos aktaszerű levelezést nem osztotta a baráti levelezés közé. — Ennek összegyűjtése és kiadása ma is előttünk álló feladat. Kazinczy levele­zéséből 1890-től 1911-ig az 1897. év kivételével minden évben megjelent egy kötet. A kötetek egyenként legalább hatszáz lapra terjednek. A levelek szövegét minden kötetben hosszú bevezető tanulmány előzi meg: a feltárt levelezésanyag irodalomtörténeti értékelése. A levelek szövege után a jegy­zetanyag következik, majd névmutató, végül a levelek mutatója, előbb idő­rendben, azután levélírók betűrendjében. Sajnos, nem tudjuk, hol lappang, vagy egyáltalában megvan-e még valahol Váczy óriási jegyzet-apparátusa, amelyet a kiadványsorozat feldolgozásához készített. Csak egy kis töredék található meg az Akadémiai Könyvtár kézirattárában. Váczy, ha csak lehe­tett, az autográf leveleket publikálta, s csak ezek hiányában közölt levélmá­solatot vagy nyomtatásban megjelent szöveget. Minden levélszöveg után feltüntette, hol, melyik könyvtárban található a kézirat, vagy kinek a magán­tulajdonában van, s esetleg hol került már kiadásra.

Az óriási levelezés összegyűjtése mellett a szövegközlés módja is sok gondot okozott Váczynak. Kitűnik ez 1890. febr. 6-án Svylády Áronhoz írt leveléből: „A Kazinczy levelezésének 1. kiszedett ivét van szerencsém idemellékelve megküldeni s alázatosan kérni a Nagytiszteletű Urat: kegyeskedjék ezt főleg a kiállítás szempontjából bírálat alá venni s észrevételeit reá megtenni. Az orthographia az eredeti ugyan egészen: de ez alól a rövidí­tések kivételt képeznek. Hogy főleg a rövidítésekre nézve tájékozhassa 0magát a Nagytiszteletü Ur: idecsatolok az első szedésből 2 levelet, amelyek­nek a 11. és 16. lapját méltóztassék az idecsatolt egész iv megfelelő lapjai­val összevetni. A különbség azonnal szembetűnik. Az egész levelezésben igy óhajtanék eljárni, mert Szilágyi S., Fraknói, Fejérpataki és Nagy Gyula uraknak is ez a véleménye. Apró rövidítést zárójellel megjelölni: szerintük egészen nevetséges eljárás. Kegyeskedjék a Nagytiszteletü Ur becses nézetét erre vonatkozólag is pár sorban velem közölni és ez ivet lehetőleg mennél előbb hozzám visszajuttatni."

Váczy óriási erőfeszítést tett az országban szerteszét található Kazinczy levelek összegyűjtésére. Kiadványsorozata utolsó (21.) kötetének a beveze­téséből tudjuk meg, hol mindenütt, mely könyvtárakban, tudományos intézetekben és magánszemélyek gyűjteményében kutatott s tárt fel Kazinczy-leveleket. Ámde bármily körültekintéssel végezte is kutatását feltáró mun­kája nem lehetett teljes. Ezzel ő maga is tisztában volt. Első kötetének előszavában így utal e munkának beláthatatlanságára: „A Kazinczy-Bizottság ...minden lehető eszközt felhasznált hogy a kiadandó levelezést mennél teljesebbé tegye. Alig dicsekedhetünk vele, hogy gyűjteményünk így is igazán teljes volna. Kazinczy levelezését teljesen összegyűjteni, majdnem olyan lehetetlen, mint bármely nyelvnek teljes szótárát megírni."

 

Igaza volt! Halála után kilenc év alatt 255 ismeretlen, illetve folyóiratok­ban, napilapokban szétszórtan publikált Kazinczy-levél került elő. Ezeket 1927-ben az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának felügyelete alatt egy kiegészítő, 22. kötetbe foglalva Harsányi István tanár, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának könyvtárosa rendezte sajtó alá. Ebben a kötetben foglalt anyaggal a levelek száma 5648-ra emelkedett. A levelek sora 1764. dec. 3—1831. aug. 15-ig terjed. A feldolgozó munka közben előkerült újabb 10 levelet Harsányi a szövegközlés végéhez csa­tolta, folytatólagos sorszámozással. A 22. kötet megjelenése óta elmúlt 32 év alatt újabb 281 ismeretlen, illetve periodikákban megjelent Kaz-levél került napvilágra. Ennek az anyagnak kiadása az Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének irányítása mellett napjainkban történt meg. A levelek száma e kötettel 5933-ra növe­kedett. A legkorábbi levél 1782. jan. 3-i, a legkésőbbi 1831. jún. 19-i kel­tezésű. Mint Harsányi munkája, ez a kötet is követi Váczy János tudományos feldolgozási módját és rendszerezését. Az évek hosszú folyamán megjelent levelezéskötetekre az egykorú szakfolyóiratok alig figyeltek fel; az Irodalomtörténeti Közlemények egyszersem ismertette a nagy munkát, az Egyetemes Philologiai Közlöny pedig csak négy alkalommal. Kötetenként csak az Akadémiai Értesítőben jelentek meg róla szóló recenziók — többször magának Váczy Jánosnak tollából. Milyen különös, lehangoló tény: Váczy János évek, évtizedek munkájával minta­szerű levelezéskiadványt készített, s a Magyar Tudományos Akadémia tudósai között nem akadt senki, aki ezt a hatalmas opust méltatni kívánta volna a szerkesztőség időről időre magát a sajtó alá rendezőt volt kénytelen meg­szólaltatni.

 

Nézzük meg, hogy mint vélekedett leveleinek kiadásáról annakidején maga Kazinczy. Ha idevágó megnyilatkozásait számba­vesszük, azt látjuk, hogy sokféle aggály, ellenkezés élt benne a levelezés­ kiadás felmerült tervével szemben. A kiadásra biztatók egyike, Döbrentei Gábor 1822. júniusában ezekkel a szavakkal próbált hatni Kazinczyra: „Minden egyéb még nyomtatlan munkád kijöhet, barátom, halálod után is, mert fenn maradó barátid közül valamellyik el fog járni azok kiadásában, megtenném azt péld. ok. én is készséggel, de levelezéseidet újra szükségképen végig kelletvén még tekintened, most azokat még magadnak kell új rendbe hoznod... Neked valóban a' levél Írásod könnyűsége, kelleme, ingere, uj érdemeket fogja mutatni az Olvasó közönség előtt, 's örök vesztesége lesz Literaturánknak, ha ezen szíves kérésemet teljesíteni nem fogod." Kazinczy azonban igyekezett kitérni a feladat elől, 1822. jún. 18-án így felelt Döbrenteinek:

„Barátom, én öregszem, 's sok el nem végzett dolog várja kevés időmet. Levelezőim csomójukat végig olvasni, arra nem marad időm; feleleteim pedig nálam nincsenek-meg."

Utóbb mégis engedni akart a rá­beszélésnek. Kis Jánosnak pár hónap múlva, október 25-én így írt: „Leveleink újra dolgozásához hozzá fogtam. Nehéz munka... melly sokat nem lehet elmondani nyomtatásban." De évek múlva egyre határozottabbá vált a meggyőződése, hogy nem lehet levelezését kiadni. 1826. dec. 2-án Döbrenteinek így nyilatkozik:

„Én nem szeretem a' levelek kiadását, hanemha azok, a' kik irták végig tekintik. Melly sok van, amit barát barátnak mondhat; de nem minden Olvasónak. Kell e' azt tudni Trattnernek, hogy nekem ellene panaszom volt? kell e' azt a' Tud. Gyűjt. Dolgozóinak tudni, hogy én némelly felvett darabot szemétnek nézek."

 Néhány hét múlva 1827. február­jában Toldyhoz írt levelében már határozottabban tiltakozott a levelek kiadása ellen:

„Arra intesz, hogy leveleimet adjam ki. Én pedig szeretném, ha írni nem tanultam volna meg, mint hogy azt lássam, mint trombitáltatik ki a' publikumnak, a' mit barátimnak irok, 's bizalommal."

 A kiadáshoz legfeljebb kihagyásokkal, törlésekkel járult volna hozzá: „Én elhiszem, hogy [leveleim] kiadása a' publikumnak örömére lehet — írta ugyanakkor Toldynak — de akarnád-e Te, hogy leveleid úgy amint írtad, kiadassanak — hired nélkül — törlések nélkül?" Ilyen kétségek között, az élete végefelé járó Kazinczytól természetesen nem lehetett várni egy levelezés-kiad­vány megvalósítását. A feladat túlságosan nagy volt és túlságosan bonyo­lult ahhoz, hogy az akkori viszonyok között megoldható legyen. Mégis a Kazinczy-hagyatéknak ez a legterjedelmesebb, legtöbb prob­lémát magában rejtő része lett az egyetlen, amelynek tudományos értékű, kritikai jellegű kiadása megvalósult.

*

Szemlénknek végére értünk. A Kazinczy-kiadástörténetről adott kör­képünk — jól tudjuk — még hagy maga után kívánnivalókat. A kiadás­történet egészéhez hozzátartozott volna egy-egy kiadás társadalmi hátterének vagy üzleti szempontjainak feltárása is, továbbá annak a hatásnak bemutatása, amelyet az egyes kiadványok az olvasóközönségre tettek, vagy­is a művek társadalmi visszhangjának vizsgálata is. Minderre azonban egyelőre nem térhettünk ki. Először az alapvetést akartuk elvégezni: a kiadás­történet külső tényeinek megismertetését. A belső történet feltárása további kutatásokat kíván s második lépcsője lehet a kiadástörténet programjának.

                            Kazinczy egyike a legelső s legnagyobb magyar bibliofileknek.

 Őmaga rendkívüli gondot fordított kiadványainak külső csinosságára, ízléses ki­állítására. Művészi metszeteket is előszeretettel alkalmazott. Súlyos anyagi áldozatokat hozott azért, hogy a sajtó alá kerülő művei az esztétikai mértéket is megüssék. Annyi kiadót látott művei között még sincs egyetlenegy bibliofil kiadás sem. Az eddig megjelent könyvek kiállítása, külseje, belseje, feltűnően egyszerű, igénytelen. Az akadémiai kiadás papirosa foszlós, az Abafi kiadásé törik. Kazinczy arcképét csak egy-két kiadásban találjuk meg az előzéklapon. Egykorú metszetek, arcképek, Kazinczy háza, az író sajtóalá rendezésében megjelent munkák díszítményei stb. — hiányoznak Kaz-kiadványainkból, pedig képanyagunk bőven van. Talán a Rexa Dezső sajtó alá rendezésében megjelent Arnyékrajzolatok és Utazások Pestre című munkák közelítik meg valamennyire a bibliofil kiadást. Az előbbit Kazinczy rajzai az utóbbit egykorú metszetek díszítik. Mikor ezen Évkönyv sajtó alá rendezése már befejeződött, akkor jelent meg Szauder József Kazinczy Ferencz válogatott művei című munkájában, a fellelhető legteljesebb szöveg közlésével a Tövisek és Virágok, a Pályám emlékezete, a. Fogságom naplója, a Magyarországi utak és az Erdélyi levelek.

 

Jegyetek

1. A beszámoló teljes szövege: Kazinczy Ferencz Eredeti poetai munkái (Buda, 1836) előszavá­ban V-IX . 1.

2. U. a. I X - X . 1.

3. Lev. XXI. k. 521-522. 1.

4. Minden „könyv"-höz külön-külön írt jegyzetek

5. írod. töri. Közl. 1943. 160-161. 1.

6. Erről a kiadásról írt recenziót ld. írod. tört. Közi. 1956. 4. sz. 507 — 509. 1.

7. Szyrmay Antal: Magyar jakubinusok története históriájához-

8. Kazinczy Ferencz 110-dik születésnapjára.

9. Lev. I. k. VIII. 1.

10. Emlékezzünk meg itt most arról is, hogy 1959-ben volt Váczy János (1859 — 1918) születésének századik évfordulója. Helyezzük sírjára a megbecsülés koszorúját Sebestyén Gyula, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának szavaival, aki e lelkes Kazinczy-kutató munkájának irodalomtörténeti jelentőségét ezekkel a szavakkal összegezte: „Bármikor is következzenek el azok az idők, a melyben Kazinczy korának irodalomtörténeti épülete elkészül, azt már most pontosan megállapíthatjuk, hogy a tudománynak hozzá felhasz­nált hatalmas faragott kövein mindig rajta találhatók lesznek Váczy János mesterjegyei." (Sebestyén Gyula l. tag beszéde Váczy János l. tag ravatalánál, 1918. aug. 3-án. — Akad. Ért. 1918. XXIX. k. 423-424. 1.)

11. Szilády Áron levelezése. MT Akadémia kézirattára. MTAK 685/1952.

12. Kazinczy levelezéséből kiragadott idézeteket ld. Váczy kiadványában.

 

 

 

 

 

Kiegészítés Busa rövidített tanulmányához:

 

                                                           Összefoglalás

 

Bajza-Schedel                 1839.    Kaz > Kiss J. 1.- 2.

                                        1845            Szentgyörgyihez és…

Kazinczy Gábor             1860           Berzsenyihez

                                                            Kisfaludy Károlyhoz

                                                            Dessewffyhez  1.- 3. > és <

Gulyás Elek                     1873           Guzmics  > és <

Nagy Sándor                    1884           Összes    előkészület

Váczy                               1886           Összes   21 + 2

 

     Kazinczyhoz írott levelek

                                         1887           Kölcsey  /Angyal Dávid/        47 levél

                                         1893           Kisfaludy K  /Bánóczi J/          5

                                                                             S   /Angyal D./         4

                                         1900           Bajza             /Badics F/          12

                                          1942          Berzsenyi      /Merényi O/       38

                                           1999         Csokonai       /Debreczeni A/   10    > és <

          2008. 12. 25.

 

 

 

Abafi Figyelő, 1879. Jakab Elek: Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor. Kazinczy százados ünnepe körüli kín-keservek. Lesz-e díszkiadás vagy csak beszédek hangzanak el? 1858. 08. 09. levelében írja Toldy: „ a betegségből még nem gyógyultam ki, hogy K. F. ünnepe meg fog tartatni munkái fénykiadása nélkül. De aztán mivel tartjuk meg? Beszéddel? Jó, de nekem a te ellenkezésed szárnyamat szegte s még bezédkészítésre is képtelen lettem”…Húsz nappal később: „ A magyar irodalom soha nem fogja K. F. munkáit hozzá méltó kiadásban bírni…” 150 év nem cáfolta meg Toldy rémképét  /B.G. 09. 01. 02./

 

 

 

2007.

Debreceni Attila

Kazinczy Ferenc művei (Kritikai kiadás)

 

Az iskolában tanítják, hogy Kazinczy Ferenc milyen jelentős szerepet töltött be a 18-19. század fordulójának magyar kulturális életében, milyen hatalmas terjedelmű életművet hagyott maga után, csak levelezése huszonhárom vastag kötetnyi, és hogy Pályám emlékezete című önéletírásában nélkülözhetetlen forrásértékű korképet adott. Kutatásunk eredményeként kiderült, hogy ez az önéletírás inkább irodalmi teljesítménye, mint forrásértéke miatt tarthat számot az utókor érdeklődésére, hiszen a mű változataiban folyton folyvást mások a „tényként” szereplő adatok is, olyannyira, hogy jogosabb lenne „Pályám emlékezetei”-ről beszélni. Kiderült, hogy újabb két kötetnyi levél vár kiadásra, s kiderült továbbá, hogy az életműnek még eddig egyébként is csak csekély része jelent meg nyomtatásban, több tízezer lapnyi kézirat lapul a kézirattárak mélyén. Hogyan ítélhetünk így megalapozottan az életmű egészéről, amely ötven esztendőn át meghatározó szerepet játszott a magyar művelődéstörténetben? A pályázati forrás segítségével e helyzet földerítésére vállalkoztunk, megalapozva Kazinczy munkásságának teljességre törekvő kiadását.

 

Át kellett nézni a kéziratos hagyaték nyilvános gyűjteményekben található részét, hogy gondos vizsgálattal megállapíthassuk, mit sorolhatunk a saját kezűleg írottak közé, s melyek a különböző kezektől származó másolatok. Megállapítottuk, hogy Kazinczy életének fogság után időszakában többször is hozzáfogott önéletrajzának a megírásához, s a fennmaradt szövegek gyakran arról tanúskodnak, hogy a visszaemlékező alkalmanként nem csupán különböző eseményeket emelt ki forgatagos életéből, többek között irodalom- vagy művelődéstörténetileg fontos találkozásaiból, de többnyire másként is idézi föl ugyanazt. A Pályám emlékezetének eddigi kiadásai egyik kéziratos változatnak sem felelnek teljesen meg. Az első folyóiratközlést szerkesztő Vörösmarty más szöveget használt (és közölt részletekben a Tudományos Gyűjteményben), mint a művet később könyv alakban kiadó Toldy Ferenc. Az ezt követő kiadások szerkesztői észrevették, hogy a hagyatékban további érdekes önéletrajzi följegyzések találhatók, s amit a legérdekesebbnek találtak, azzal kiegészítették az általuk választott alapszöveget, ami viszont ma már nem található meg. A különböző szövegváltozatokat a kutatócsoport összevetette, a szöveg értelmezése pedig soronként két-három - eddig ismeretlen adatokat, utalásokat tartalmazó - jegyzetet kívánt.

 

A Kazinczy Ferenc életművére irányuló eddigi kutatások különböző irányokban végzett „mélyfúrások” révén a magyar irodalomtudomány megkerülhetetlen eredményei közé tartoznak, de az egész életműnek szervezett és extenzív jellegű feltárására az elmúlt nyolcvan esztendő során valójában nem történt kísérlet. Ez a helyzet nyilvánvalóan az életmű és a hagyaték rendkívüli kiterjedtségéből és heterogenitásából is fakad. Kazinczy Ferenc művei, műveinek sokszoros átdolgozásai, hatalmas levelezése, életrajzi feljegyzései, hivatali és gazdasági jellegű iratai szinte felmérhetetlen mennyiségű kéziratot, nyomtatványt jelentenek, ráadásul igen széles körben szétszórva találhatók meg, nemcsak az ország könyvtáraiban, levéltáraiban, hanem külföldi gyűjteményekben is. A teljességre törekvő feldolgozás tulajdonképpen aszimptotikus célként merülhet igazából fel, de így fel kellett immár merülnie. Kazinczy az 1780-as évek elejétől 1831-es haláláig aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek, ebből 25-30 éven át központi szerepet játszott a folyamatok alakításában. Az ez idő alatt létrejött hagyaték mérhetetlen gazdagságú, eddig lényegében sok tekintetben kiaknázatlan forrását jelenti a korszak művelődés- és irodalomtörténetének.

 

A pályázat a Debreceni Egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetében működő Textológiai Kutatócsoportra épült. E tudományos műhely több évtizede működik, akadémiai kutatóhelyként is, fő feladata az eddigiekben a Csokonai kritikai kiadás készítése volt, de az utóbbi évtizedben kiterjesztette tevékenységét a korszak egészére, s önálló forráskiadvány-sorozatot indított (Csokonai Könyvtár. Források). Noha e munkában a szakma nagy tapasztalatú kutatói is részt vettek, a munka zömét fiatal kutatók vállalták, akik ezzel saját tudományos pályájukon is jelentős előrehaladást tettek. Egy akkora program, mint a Kazinczy-kiadás, természetesen csak szélesebb szakmai összefogással valósítható meg, ezért a munkálatok megszervezésénél a már régóta létező szakmai együttműködésekre is építettünk. Bevontuk a szegedi és budapesti társtanszékek, valamint az akadémiai intézet kutatóit is. Az így kialakult csapat köré mindenütt graduális és posztgraduális hallgatói csoportok szerveződtek. Rendszeressé váltak a szakmai megbeszélések és a hallgatók számára szervezett közös szemináriumok. A Csokonai-kiadás könyv formájának lezárultával részben annak elektronikus változata, részben pedig a Kazinczy életműkiadás jelentette a kutatócsoport fő feladatát, értelemszerűen újabb - OTK eredményeikkel, szakdolgozatukkal, PHD értekezésük előkészítésével tehetségüket bizonyító - pályakezdők bevonásával.

 

Az egységes szempontrendszer kereteit meghaladó nagyságrendű „irodalmi hagyaték” teljességre törekvő feltárása és feldolgozása nem képzelhető el egy hagyományos kritikai kiadás koncepciója szerint, ezt sem az anyag jellege, sem mennyisége nem teszi lehetővé. Szükségszerű, hogy a hagyományos kritikai szöveggondozás mellett szerepet kapjon a genetikus közelítésmód, illetve az elektronikus feldolgozás. A hagyományos könyv és az elektronikus adathordozók a maguk sajátos lehetőségeivel kiegészítik egymást, lehetővé teszik, hogy meghatározott funkciók teljesítésére az éppen optimális formát és módszert alkalmazhassuk. A kutatás során tehát ezek kombinációjával számolunk, az anyag jellegéből adódóan mintegy alapként elgondolva az elektronikus feldolgozást, amelyből adott szövegek, szöveg-együttesek esetében kinöveszthető a hagyományos értelemben vett, könyv formájú kritikai kiadás (megfordítva ezzel az általában követett logikát). OTKA pályázatunk döntő mértékben az alapozó munkálatok elvégzését szolgálta: a kézirat-katalógus, bibliográfia, archiválás, szövegbevitel mellett azonban meg kellett történnie az elektronikus platform kialakításának és az XML kompatibilitás megteremtésének. Az alapozás másik lényegi mozzanata a kiadási koncepció és terv kialakítása, valamint a munka megszervezése volt. Mindeközben azonban már megkezdődött az egyes kötetek sajtó alá rendezése, s az elért eredmények publikálása is.

 

- Elkészült az MTA Könyvtárának Kézirattárában őrzött kézirathagyaték (ott bekötött formában őrzött) egységeinek digitális archiválása (105 kötet, mintegy 15.000 felvétel), több más (pl. sátoraljaújhelyi) kézirat és első kiadás fotózása mellett.

- Elkészült a Kazinczy-levelezés 23 kötetének digitalizálása (25-30.000.000 karakter), adatbázissá alakítása (jelenleg ez már használható a legnagyobb kutatóhelyeken. (A kritikai feldolgozás egy újabb pályázati program feladatai közé tartozik). Megtörtént továbbá a Kazinczy által életében kiadott kötetek számítógépes rögzítése is.

- Elkészült az elektronikus kiadás mutatványverziója FolioViews platformon, s befejeződött a Folio adatbázis-formátum XML konverterének fejlesztése, a klagenfurti Musil Intézettel és az Avignonet Kft.-vel való együttműködés keretében.

- Elkészült az életműkiadás koncepciója és terve, amelyet az MTA Textológiai Munkabizottsága elfogadott, akkreditálván ezzel a sorozatot.

- Megjelent a Kazinczyhoz kötődő két folyóirat (Magyar Museum, Orpheus) kritikai kiadása, több mint ezerháromszáz oldal terjedelemben, három kötetben, valamint számos tanulmány szakfolyóiratokban.

- Munkában van hét kötet, közülük több befejezéséhez közeledik, a sorozat nyitókötete, a Pályám emlékezete egészen új (genetikus) koncepciójú kötete rövidesen lektorálásra kerül.

 

Irodalomtörténet-írásunk nem egységes Kazinczy Ferenc szerepének a megítélésében. Kezdeményező és meghatározó jelentőségét viszont nem szokás kétségbe vonni. Az elkészült - és jelenleg is készülő - munkák nem csupán a további kutatások előtt nyitnak új távlatokat, de a kevésbé tájékozott olvasónak is új műveket adnak a kezébe. Mindenekelőtt a Pályám emlékezete kritikai kiadásával, ami így a korábbinál is teljesebb képet nyújt - természetesen Kazinczy nézőpontjából - a reformkort megelőző nagy szellemi átalakulásról, benne hagyomány és modernség sajátos értelmezéséről.

 

 

 

Levelek a levelezésről

 

B.G. gyüjtése

 

 

1588.

 

Kazinczy – Cserey Farkasnak.                                                Széphalom, Nov. 13d. 1809.

 

…Leveleid két kötetben állanak könyveim köztt bekötve. Tegnap kaptam Barcsaynak tulajdon kezével írt két franczia (szép, de hibás scansióju) versét és eggy magyart. – Barcsay tiszta gondolkozású ember volt, ’s azt mutatja a’ vers; de franczia verset írni rosszúl tudott…

 

 

K > Kis Jánosnak,  1810.01.19…Az én leveleimnek minden érdemek abban áll, hogy őket lángoló szívvel írom; s ki nem érzi, hogy inkább szívből, mint fejből jőnek gondolataim? Stilusom szökdellő, csapkodó, rendetlen…

De higgyük…lesz oly idő, amidőn azt a papirost, amelyre karunkon által ömlött fejünk gondolatja s szívünk érzése…a maradék tisztelettel fogja illetni…

 

K > ifj. Wesselényinek,   1810.04.26…Én minden levelet, amit hozzám becses ember ír, el szoktam tenni és ez nagy kincs lesz a maradékra nézve…

Szemere Pál > K,  1811.05.24…hadd kérdezzek némelyeket előre. Nem szándékoznék-e édes urambátyám praefatióit, leveleit s egyéb apró írásait még egyszer megtekinteni? Kár lenne azokat fel nem venni a Kazinczy kiadójának, s kiváltképpen a leveleket. Én régóta szándékozom azokat összve szedni. Ezt mondám Kis Jánosnak is…azt hiszem, hogy nem minden levelet kellene felvenni s a felvetteken is kellene változásokat tenniu…szívesen ajánlom szolgálatomat

 

 

2267.

 

Kazinczy — Helmeczy Mihálynak.                                           Széphalom April. 2d. 1812.

 

…A’ mit Leveleim’ öszveszedéséről írsz, pirít is, el is rettent, de megvallom, olly kedves is nekem, hogy kedvesebb alig érhet. — Az én leveleimnek eggy érdemek vagyon: az, hogy forró lélekkel írom, ’s látszik rajtok, hogy minden tartalék nélkűl írom; hogy azt a’ kihez írom, a’ barátságnak minden érzéseivel szeretem. Betűim mutatják, hogy gond nélkül ’s minteggy reptében vagynak írva. Remekek tehát nem lehetnek. Kinevettetném én, kinevettetnék Kiadójok, ha illy végből adnánk-ki. De van eggy tekintet, a’ melly miatt a’ feltételnek örűlök: az nem egyéb mint az, hogy így nem kellenék attól rettegnem, hogy halálom után olly valaki csinál belőlök könyvet, a’ ki hozzá nem tud, és hogy időm volna holmi botlást megigazítanom, holmi hijánost kipótlanom, holmit, a’ mi külömben feledékenységbe menne, feljegyeznem. Magam akartam megtenni e’ munkát, de ha ismét élhetnék is 52 esztendőt, erre még sem érnék. Szeretném, kedves barátom, ha Te ezt a’ munkát együtt tehetnéd meg Szemerével, kit én rég olta Biographusomnak óhajtok, és a’ ki által magamnak ezt félig már meg is ígértettem. Ő nékem vér szerént rokonom, ’s Patakon tanúlván, a’ hol én, sokat megértene, a’ mit Ti, kik ott nem tanúltatok, ’s a’ személyeket, a’ szokást nem tudjátok, meg nem értenétek. Ezen munkának, (Leveleim’ gyűjteményének) nem lehetne más czélja mint az, hogy Literaturánk progressióját fessék. A’ munkát tehát a’ Ráday, a’ Horváth Ádám’ és a’ Földi’ leveleinek végig olvasásain kellene kezdenetek. A’ Rádayéi eggy egész Kötetet tesznek, ugyan annyit a’ Horváthéii [!] is, a’ Földiéi kevesebbet. Ámbár ezen kincseket kezemből kiadni rettegek, mert elveszhetnek, ellopattathatnak, eléghetnek: még is kész volnék őket, valamint az én Triaszoméit is, néktek által adni, hogy olvassátok-meg, jegyezzétek-ki Elenchus formán, hol áll valami a’ mit meg kellene tekintenem, újra dolgoznom, felvilágsítanom etc. etc. ’s én ezen kijegyzéseket munkába venném. Így közleném véletek mind azokat a’ miket Virágtól, Kistől, Berzsenyitől, Báróczytól ’s Literaturánknak jó ’s rossz munkásaitól vettem minden kifogás nélkül; mert a’ czél érdemli, hogy minden más tekinteteket elnémítsak. Melly kár hogy a’ Dayka’ leveleit 1794-ben elégettem, rettegvén, hogy, ha azok rossz kézbe akadnak, ’s az ő lánczokból kikölt gondolkozását nyilvánná teszik, ő szerencséjét eljátssza, ’s kivettetik hivataljából. Leginkább szeretném, ha Szemere két holnapra hozzám jönne ’s ezt a’ munkát itt tenné…

 

 

K > Jankovich Miklósnak,  1812.04.19

…Az én életem szorosan össze van fonva a Magyar Literatúra történeteivel az újabb időkben. Az öreg gr. Rádaytól és Horváth Ádámtól egy egész kötetre gyűlt leveleket bírok. Rájnis, Szabó, Révai, Kanonok Molnár, Péczeli, Ráth, Báróczy, Földi, Batsányi, Szombathy, s az élők velem levelezésben állottak. Ha az ő velem folytatott levelezéseikhez megkaphatnám az én őhozzájuk írt leveleimet s azokból magam csinálnék egy egészet vagy más csinálná s velem megtekintetné, nem kétlhetni, hogy literatúránk történetei és sok feledékenységbe ment kicsinység megtartatnék a maradéknak. Barátjaim ezt kívánják tőlem; de ez ifjúi erőt kíván…ha ezt másra  bízom, sok tévedéseket ejt. Ez volna, amire vállalkoznám, ha erőm engedné…

 

2510.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                       Széphalom, Sept. 4dikén 1813.

 

….Báróczy után az én munkáim fognak megjelenni   mintegy 15 kötetben. Augustusban Wielandnak Salamandrín nevű Románját ’s Yoricknak Érzékeny útazásait fordítottam le. — (Megbocsáss, vigyázatlanságból mocskos papirost találtam venni.) Ezen gyűjteményembe minden prózai dolgozásaimat felveszem, fel még Gesszneremet is; és ezt azért, hogy valami tollamból folyt, eggyütt találtassék. Verseim valaha külön kötetben jelennek-meg.

Szemere arra akara bírni, hogy Biographiámat írjam-meg. Azt sem szerénységem, sem kevélységem, sem ízlésem nem engedi. Melly génie tudna ebből eggy művész munkát dolgozni! — A’ helyett valamit készítek a’ mi ehhez jól hasonlíthat, és erre Te adtad nekem a’ gondolatot. Két-három esztendeje lesz, hogy Pesti barátimnak azt tanácslád, hogy szedjék öszve leveleimet, ’s a’ mi nyomtatható vagyon bennek, adják-ki. Most tehát Levelezőimtől kölcsön fogom venni leveleimet, s övéikkel eggyütt végig olvasom, a’ mi a’ Publicumot interesszálhatja, kiszedem, ’s új stilusba öntöm, ’s haladék nélkűl kiadom. Meg fogom valani, hogy új formába vannak öntve, és hogy sok leveleimet emlékezetemből írom. Szüléimen, életem első esztendein, oskolai ’s patvaristai koromon kezdem, ’s elbeszélltem mint fejlődtek-ki tehetségeim, mint lettem Íróvá, mint jöttem szövetkezésbe Rádayval, Orczyval, Báróczyval ’stbb ’s ezeknek képeiket festem, elbeszéllem hol voltam velek, mik felől beszélltüónk; elbeszélem életemnek szebb scénájit, ’s Leveleim hasonlítani fognak Mathissonnak leveleihez. A’ tőlem kitelhető elegantiát adom-meg nekiek, hogy némelly olvasót a’ dolog, némelly mást a’ stylus interesszáljon. — Még e’ holnapban hozzá fogok e’ munkához, ’s fél esztendő alatt kész leszek két vagy három kötettel. Megtörténhetik, hogy Leveleim nyolcz kötetre is fognak nevekedni.

E’ czélra az szükség, hogy Te is küldd hozzám leveleimnek csomóját, mert Pesti barátim bizonyossá tesznek, hogy az nálad meg vagyon….  

                  

                      /Csak 1839-ben jelentek meg először levelei Bajza és Schedel kiadásában/

 

 

2511.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                      Széphalom Septbr. 8d. 1813.

 

….el vagyok határozva barátimhoz írt leveleimet végig olvasni, ’s úgy újra dolgozni, hogy kinyomtathassanak. Életemnek nevezetesebb történeteit papirosra teszem, ’s ezen levelek köztt kiadom. — Kérni fogom tehát barátimat, hogy leveleimet szedjék-öszve ’s nékem adják kölcsön, hogy a’ munkával elkészűlhessek. —

 

 

2518.

 

Kazinczy — Helmeczy Mihálynak.                                          Széphalom Sept. 19d. 1813.

 

…Szemerével (ki épen ma eggy hete leve vőlegény) sokat tanácskozám munkájimnak kieresztések eránt, ’s már meg van határozva mit cselekszem. Halld addig is, míg bővebben értesítlek, ’s barátságos gondjaidat kikérendem.

 

A’ kötetek így állanak:

 

1.) Szívképző Regék, könyvekre nem osztva’ ’s eggy vagy két újjal megtoldva; ’s bár Tódorral ’s Flórával is! —

2.) Göthe és Yorick levelei. —

3.) Emília és Minna. —

4.) Pramythek, Szalamandrin, Mesék. —

5.) Bácsmegyei és a’ mik mellette állanak. Ez leend az első Lieferung.

 

A’ második ez:

6.) Yoricknak érzékeny útazásai.

7.) La-Rochefoucauld.

8.) Osszián és Klopstock. 9. 10.) Gesszner.

 

A’ harmadik Lieferung állana:

11.) Pályaírásomból a’ Tübingi kérdésre. 12., 13., 14., 15.) Egyéb darabjaimból, Recensióimból

 

A’ negyedik Lieferung

                                           16—20.)  Leveleimből,

 

 mellyeket újra dolgoznék ’s méltónak tennék, hogy közre eresztessenek. Ezen Gyűjtemény mind azt foglalná magában a’ mit prózában írtam ’s ezután fognék.

                                                           Verseim külön jelennének meg…

 

 

 

3384.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                          Széphalom, Febr. 22d. 1817.

 

… És ha való az, a’ mit ti mondatok, barátim, hogy hozzátok írt leveleim is méltók a’ kinyomtattatásra, holott én azokat mindég reptében írom: azzal hízelkedem magamnak, hogy ezekkel ami Freron is meg fog elégedni, noha én az ő magasztalásán úgy nem kapok, mint gyalázását nem rettegem. Levele csak arra tanított-meg, hogy még gondosabban írjak…

 

 

3730.

 

Kazinczy – Dúlházy Mihálynak.                                               Széphalom April. 29d. 1819

 

…a’ Mélt. Gróf Leveleit csak más alkalmatossággal küldhessem-által a’ leírás végett. A’ csomó azokig, a’ mellyeket a’ Gróf hozzám 1816ig írt, eggyüvé vannak  kötve, ’s most általküldhettem volna: de elébb körűl akarnám tekinteni, hogy egyszersmind elmondhassam, mint óhajtanám látni a’ leírást. Publicum előtt gondosabban kell még a’ Leveleknek is hangzani, int a’ mit sietve írogatunk egymásnak. ’S holmi nem idegen szemnek való. A’ könnyűségnek nem szabad elveszni, ’s éreztetnünk kell az Olvasóval hogy azok nem neki készűltek.  De haszontalansággal a’ Publicumot elúntatnunk nem szabad….

 

 

4630.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek.                                           Széphalom Május 23d. 1826.

 

…az én csomóim mindég nyitva állanak; Néked azért is nyitva állanának, hogy szedd rendbe, mert a’ hozzám írt levelek inkábbára mind össze vannak szórva. De azokat sem kezeim közzül ki nem adhatom; megbántanám az által azokat, a’ kik írták…. A’ mi nyomtatásban megjelent, felleled a’ Kassai Muzeumban, Orpheusban, Heliconi Virágokban…..

 

4738.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek.                                                                                 1827.

 

Édes Barátom, Sietve, mondanám; ha minden leveleim sietve nem volnának írva….

 

 

 

 

*  *  *

 

 

Irodalomtört. Közlemények 1911. / Az évfolyamban még két Kazlev közlés, de az nem volt elérhető, csak a Tartalomból derült ki.

 

 

 

 

 

 

 

PORKOLÁB TIBOR

Kazinczy Ferenc és Virág Benedek levelezése

 

 

Porkoláb Tibor, PhD.

Születési hely, idõ: Sátoraljaújhely, 1965-03-29

Alapvégzettség: magyar nyelv és irodalom - történelem szakos középiskolai tanár (1989)

Nyelvismeret: angol , orosz , latin

 

 

 

Kazinczy és Virág mély és bensőséges irodalmi barátságának tézise az irodalomtörténet-

írás közhelyei közé tartozik. E magasztosnak látott barátság történetét jórészt éppen

levelezésükre hivatkozva beszélik el az irodalomtörténeti narratívák. Közismert, hogy e levelezésben Virág költeménnyel köszönti a – horatiusi mintára – Lámiának nevezett Kazinczyt, Kazinczy pedig „kevélykedve” nevezi barátjának Virágot (akinek arcképe egyébkéntaz ágya felett függ).35 A hosszú és töretlen barátság képzetét támasztják alá a levelezésben fellelhető és a literátori önreprezentáció szokványos kellékeinek tekinthető magasztaló formulák is. Virág Kazinczyt a „Halhatatlanság fia!”-ként; „Hazánk literatora”-ként magasztalja – Kazinczy Virágot: „nagyérdemű Férjfi”-nek; „széplelkű Férjfiú!”-nak titulálja.36 Az irodalomtörténet-írás azonban nem csupán az irodalmi barátság egyik szép példájaként tekint Kazinczy és Virág kapcsolatára, hanem Virágot Kazinczy literátori törekvéseinek támogatójaként pozícionálja. E támogató-szerep megalapozását persze Kazinczy –sokszor idézett – demonstratív nyilatkozatai végzik el, amelyek Virágot a „kazinczyánus”irodalmi kánon reprezentatív poétájaként mutatják fel.

 Néhány jellegzetes szöveghely a Virághoz írott levelekből: „Virág első Poetánk”;37 „Nekem mind azok között, a’ kiket a’ Muzsák’ szentségében ismérnem adatott, Te vagy és Te maradsz, ’s Kis és Dayka, az első ;38 „Te vagy és Dayka ’s Kis és Berzsenyi, kiket valamint barátimnak, úgy Magyar Poetáinknak is számokban, rendekben, legfelől ültetlek”.39 Kazinczy ráadásul irodalmi és nyelvi neológiájának képviselőjeként is fel kívánja léptetni Virágot. Cserey Farkasnak írja Kazinczy 1805. márc. 31-én: „Én tehát Neologus vagyok, és azt tartom, hogy úgy kell. Az én felem Báróczit, Bessenyeit, Virág Benedeket, Kis Jánost, Himfyt mutat a’ maga Iróji köztt:

 

35 KazLev, II/464–465.; II/134.;V/65.

36 KazLev, III/103. (lásd még: IX/132.); VIII/419.; V/67.; IX/426.

37 KazLev, II/500.

38 KazLev, V/65.

39 KazLev, VIII/138. Kazinczy egy Berzsenyihez írott levelében (1808. okt. 31.) is hasonlóan fogalmaz:„Tovább, édes barátom, tovább a’ szerencsésen futni kezdett úton; Virág, Kis és Dayka, kiket els)knek tart nemzetünkben minden a’ kinek ízlése van, örömmel fogadnak-el szent koszorújokban.” (KazLev, VI/108.)

 

azok a’ Tordai Leoninust ’s Mátyási Józsefet mutatják.”40 Nem meglepő tehát, hogy a hagyományosan „kazinczyánus” elkötelezettségű irodalomtörténeti konstrukciók lényegében

problémátlan egységben látják összeforrni Kazinczyt (a szellemi vezért) és Virágot (a hű

követőt és harcostársat). Ez a szemléletmód uralja például Szalay Gyula alapvető Virág kismonográfiáját: „Kazinczy minden sorából a szerető lélek vonzódása s Virágéból a félénk

tisztelet sugárzik felénk.” „S ez a szép viszony a két nemes férfiú között 40 évig tartott,

melynek Virág irodalmi munkássága nagyon sokat köszönhet.”41 Hasonlóan fogalmaz

Kisbán Emil is: „Közösek voltak irodalmi célkitűzéseik […] Kazinczy nagyarányú lelkesítő

munkáját a zárkózottabb kedélyű, szűkebb körben mozgó Virág irodalmi tevékenysége

egészítette ki.”42 Ez a homogenizáló szemlélet persze szükségszerűen homályosítja el a

szellemi autonómiájához rigorózusan ragaszkodó Virág literátori törekvéseinek sajátszerű-

ségét, látásmódjának megkülönböztető jegyeit. Innen nézve a hagyományos, Kazinczy-

centrikus irodalomtörténeti konstrukcióknak a Kazinczy–Virág-kapcsolatra vonatkozó

(olykor sommás) megállapításai kiegészítésre szorulnak.43 A Kazinczy–Virág-levelezés

újraolvasásával, újraértelmezésével egyfelől kérdésessé tehető a „félénk tisztelet” tézise,

másfelől módosíthatóvá, de legalábbis árnyalhatóvá válik a „közösek voltak irodalmi cél-

kitűzéseik” tézis is.

Virág persze valóban „nagyon sokat köszönhet” Kazinczynak. ő serkenti például Horatius

fordítására;44 ) biztatja poétai munkáinak újabb – természetesen korrigált – gyűjteményes

kiadására;45 és ) buzdítja – hasonlóan Vitkovics Mihályhoz és Horvát Istvánhoz46 – a

poétai munkálkodás folytatására. Az egyre inkább a Magyar Századok írásába merül)

Virág azonban históriai munkájának elsődleges fontosságát hangsúlyozza: „Te csak versificatióra késztetsz engem. Miért nem inkább a’ Századokra? Én úgy vélem, hogy ezek a’

nemzetnek nagyobb hasznára vannak, mint akármelly poéma.”47 Virág szívesen bocsátja

kéziratos munkáit Kazinczy ítélete alá. Honfoglalási eposztöredékét, a Magyar Hexametereket

például az alábbi instrukcióval küldi meg barátjának: „Te először a’ Hexametereket

olvasni, azután ítélni fogod”.48 Készülő Horatius-fordításait is rendszeresen elküldi Kazinczynak.49 Kazinczy persze nem csupán a kéziratos munkákat véleményezi, de Virág megjelenő köteteiről is ítéletet mond. A Horátz Poétikája (1801) cím4 kötetet például így dícséri: „A’ Haza neked új koszorúval tartozik; nem olly ragyogóval, mint a’ mellyet Verseid’…

 

40 KazLev, III/304.

41 SZALAY 1888, 112 és 114.

42 KISBÁN 1937, 17–18.

43 Ilyen célzatú korrekciót Csetri Lajos kezdeményezett (lásd: CSETRI 1990. 216–217.).

44 KazLev, II/467.

45 KazLev, VI/346. (Lásd Virág ez irányú szándékát: KazLev, VII/460.; VIII/112.; VIII/303.)

 

Kazinczy még a kiadás technikai részletei iránt is élénken érdeklődik: „Nagyon éleszt engem az a’ reménység, hogy Verseid újra kijőnek. […] Verseid kinyomtatása eránt ne tégy semmi lépést hírem nélkül. Díszesen kell kijönniek, ’s képedet a’ Publicumnak bírni kell, még pedig a’ Kaergling rajzolása után; mert ez a’ Kiningeré sem jó, hát még a’ Stunderé!”

 

 (KazLev, VIII/138–139.)

46 Err)l lásd: VITKOVICS 1879. II/90.; HORVÁT 1967. 74–75, 129, 405.

47 KazLev VIII/304. Lásd még: KazLev, VIII/27.

48 KazLev II/537. Lásd még: KazLev VII/460.

49 Lásd: KazLev III/9–10.; VII/371–374.; VII/524–526. 200

 

gyűjteményéért nyújtott: de ragyogóval csak ugyan.”50 A Poemák című kötetbe foglalt Virág-költeményeket is védelmébe veszi: „A’ tavalyi Annalisokban valaki azt írta, hogy Te

negligálni kezded magadat. Gyönyörű ítélet egy Recensenstől! Én a’ Poemák Recensiójában

megmondtam, hogy a’ mezei virágok nem kerti virágok, és még is igen szépek a’

magok nemében.”51 Bár Virág literátori rangját, tekintélyét és státusát egyértelműen az

ódaköltészettel hozza összefüggésbe,52 azért a Magyar Századok jelentőségét is hajlandó

elismeri: „Századjaidat senki nem olvashatja áhítatosabban, mint én. Együtt érzettem veled

mind azt, a’ mit mondasz benne, ’s értelek ott is a’ hol nem mondod mind a’ mit értetni

akarsz, ’s keseregtem azt a’ felséges Nemzetet, mellyet a’ gonoszság soha nem engedett

arra a’ tetőre fellépni, mellyre teremtve van.”53

A levelezés vizsgálata alapján tehát könnyen igazolható: Kazinczy valóban számottevő

befolyást gyakorolt Virágra. Ugyanakkor rendkívül egyoldalú lenne a Kazinczy–Virág-viszonyról kialakított kép a Kazinczyra gyakorolt Virág-hatás kiemelése nélkül. Virág buzdítja például Kazinczyt az Osszián-fordításokra (majd üdvözli lelkesen a „Karrik-Thúra” megérkezését:

„Mennyei Költemény nyelvünkre nézve is! Nekem énekelted!”).54 Egy évtized

elteltével ismét szóba hozza a „magyar Osszián” ügyét: „Kérlek, és barátságosan intelek

is, hogy fordítgasd le Oszsziánt. Hadd olvassa a’ magyar is ezt az érzékeny poétát!”55 Virág

sürgeti barátja Anakreon-fordításainak kiadását is: „Te sokat fordítottál Anakreonból,

vagy talán minden verseit. Szedd öszve kérlek, és add ajándékúl nemzetednek.”56 Virág

inspirációit követve kezd el foglalkozni Kazinczy a nyelvi hagyománnyal, ) kéri Kazinczyt

„a’ Magyar szokások” „öszveírásában” és a „paraszt dalok” gy4jtésében való közrem4ködésre.

57 Ahogy Waldapfel József megállapítja: „A nyelvrégiség vizsgálatának sürgetésével

is el)bb hatott rá Révainál. Ennek nagy munkáit ) küldte meg Kazinczynak, s ez azok

lényegét is elsősorban Virág tolmácsolásából tette magáévá. Virág hatása alatt történt,

hogy fogságból való hazatérése után első kiadványa a Magyar régiségek és ritkaságok

volt. Sylvester nyelvtanát maga Virág akarta előbb kiadni, mikor azonban Kazinczyban fölébredt az érdekl)dés, örömmel engedte át neki.”58 Virág lankadatlan lelkesedéssel buzdítja

és serkenti az ifjúságot, és próbálja a tehetségek támogatásának ügyét el)mozdítani. E

törekvésében – úgy t4nik fel – Kazinczyt tekinti legfontosabb segítő társának. A pesti Universitás ifjairól például így ír barátjának: „tsak ugyan vannak jó esz4 ifjaink, és ollyanok, a’ kikben még meg nem kortsosodott a’ vér. Ha ezek magyar nyelven hallhatnák a’ tudományokat, a’ szép mesterségeket, boldog Isten! Melly sokra mennének tsak egy esztendő

alatt is. Segítssük )ket, a’ mint lehet!”59 A következő levelében újabb ötlettel áll elő:

 

50 KazLev II/466.

51 KazLev, IX/344–345.

52 Tübingai pályam4vében (1808) is hangsúlyozottan az ódaköltő Virágot magasztalja: „A nemzet egyet sem ismer költ)i köztt, kit azon nemben, hol ) nagy, hozzá hasonlíthatna”. (KAZINCZY 1916. 159.)

53 KazLev, VI/344–345. Lásd még: KazLev, IX/344.; XI/166.

54 KazLev, II/506 és 535–536.

55 KazLev, IX/131.

56 KazLev, V/114.

57 KazLev, III/208.; II/560.; III/5.; III/112.

58 WALDAPFEL 1957. 230.

59 KazLev, III/6. 201

 

„Ér-Semlyénben van-e oskola? Jó volna kikémlelni, mellyik gyerekben – de tsak magyar nevű

gyerekben, van jele a’ nagy észnek, vagy a’ Rajzolatra, muzsikára kész indúlat: Festőre,

Muzsikus Compositorra nagy szükségünk vagyon. Az illyetén nagy reménységű magyar

ifjúnak gondgyát kellene viselni”.60 Örömmel fogadja, hogy Kazinczy rendszeres kapcsolatba kerül a ref. kollégiumi növendékekkel,61 hiszen a literátorok „szent” kötelességénektekinti a poézisre és a tudományokra fogékony ifjak buzdítását és nevelését.62 Külön kéri Kazinczyt arra, hogy egy Csehy József nevű ifjút, aki „a’ Literaturának igen nagy baráttya” serkentő levéllel tiszteljen meg: „Minden sorod új életet fog néki adni. Ha lehetséges, ha terhedre nem esik ez, tedd meg kérlek.”63 Amikor pedig arról értesül, hogy Szalárdi Jakkó László főhadnagy „a’ Magyar Huszároknak oktatásokra egynehány könnyű, szép tüzes tábori dalokat szed öszve, és nemsokára ki fogja adni”, azonnal a magasztos ügy mellé állva Kazinczyt is mozgósítja: „Ez szent, igen szent gondolat. A’ mellyet több ifjainknak már megmondtam, és örömmel ígértek segédet. Kérlek, édes barátom, tedd meg, a’ mit megtehetsz. Sekentsd a’ Patakiakat, mennél előbb serkentsd. […] Ha csak magunk nem hozzuk viszsza a’ régi bátor lelket, ki fujja azt belénk?”64 Virág nem csupán életvezetési elveit osztja meg barátjával (gyakran zárja leveleit senecai jelmondatával, az „Élni siess!”-imperatívusszal; 65 máskor a „légy – és élly – Tacitusi lélekkel!” tanácsot adja 66), de grammatikai és ortográfiai kérdésekben is útmutatást kíván adni: „Egy észrevételemet írom le: Te írtad: ’üressen’. […] Miért kellene tehát az s-et megkettőztetni?”;67 „a’ régi magyarok vagy igen ritkán, vagy nem is éltenek légyen imezekkel: íródott, mondódott, mondódhatván,

folytatódnak, ’s a’ t. az efféléktől kell őrizkednünk. […] Kérlek, vígyázva figyelmezz

reájok.”;68 „Egy szót barátságosan – külömböztesd meg a’ passivumokat a’ reciproc. Verbumoktól! – Nyújtódjanak, tanítódnak, iródnak, mondódnak, etc. etc. Ne legyenek soha a’

te írásaidban.”69 A levelezés alapján talán nem túlzás azt állítani: Kazinczy nem csupán

elfogadja Virág álláspontját, 70 de bizonyos grammatikai-ortográfiai kérdésekben egyenesen

normaképz)nek ismeri el barátja nézeteit. Így számos szóalak használatóságának

kérdésében a rendkívüli literátori presztízzsel bíró Virág írói gyakorlatát ismeri el irányadónak:

„Te az vagy, a’ ki némelly szóknak, szóllásoknak sanctiót is adhatsz példáddal.

Én e’ nélk4l nem éltem volna soha a’ Hős névvel Heros értelemben […], ’s a’ Te példád

bátorított hogy az év szóval a’ szenvedhetetlen esztendő helyett éljek.”71

 

60 KazLev, III/10.

61 KazLev, III/49.

62 „Ha valamely szép lelk4 ifjúval vagy isméretes, ösztönözd, hogy írjon elméjéhez, ’s ehhez a’ nagy nemzethez illend) dolgokról.” (KazLev, III/112.) „a’ köz jónak tanullyanak élni. Erre világosban kellene tanítni az ifjúságot.” (KazLev, III/306.)

63 KazLev, II/465.

64 KazLev, IX/370.

65 Lásd: KazLev, V/292.; IX/303.; IX/523.; XI/206.

66 KazLev, III/113.

67 KazLev, II/504.

68 KazLev, III/10.

69 KazLev, III/50.

70 „Az öszv’esküdni, kétségb’esni magam előtt is hiba már. Igen jól tetted, hogymegjegyzéd.”

(KazLev, II/468.)

71 KazLev, VIII/138.

 

Kazinczy a dicsőítő ódák mesterének tartja Virágot, és oly mértékben respektálja a horatiusi

„Musa vetat mori”-elv jegyében fogant, a bárdköltészeti tradíciót átörökítő (és egyben

megújító) poétai szerepfelfogását, hogy nem csupán a Wesselényi-emlékvers elkészítésére

próbálja rávenni,72 de a h)si halált halt Csehy megdics)ítését is t)le várja.73 Virág

természetesen teljesíti kötelességét, és a „vitéz ifjú” emlékezetét megörökít) ódát a

szokványos bárdköltészeti frázissal zárja: „Zengj dücs)séget neki énekedben, / Músa!

mert a’ kit te szeretsz, csak annak / Kedvez az Ég is.” (Gyka Emmanuel Constantinnak

Csehi Jósef haláláról)74 Kazinczy tehát Virágtól várja a költ)i halhatatlanítás feladatának

teljesítését, és egyáltalán nem meglep), hogy saját emlékezetének hatékony áthagyományozására is alkalmasnak tartja barátja poézisét: „Óhajtanám hogy […] felmelegedve boromtól,nekem írj valamit versben, de ne magasztaló, hanem meleg baráti hangban, melly

semmit ne mondjon egyebet […], mint hogy szerettél. Mondtad azt már: de arra nem ismér

minden: én pedig a’ te szeretetedet ki szeretném az egész Mardéknak trombitálni.”75

 

E felkérés 1812. ápr. 29-én kelt. Feltűnő, hogy az a Virág, aki Poétai munkájinak 1799-

ben megjelent gy4jteményében (sőt még az új század első éveiben is ő oly gyakran emeli

magasztos költ)i tárggyá a Kazinczyhoz fűződő barátság érzését, most mégis elhárító

választ ad: „A bor igen jó. Még egyszer köszönöm. De mikor énekelek neked? Mikor

énekelem azt, hogy azon egy üd)ben, a’ hazának, erőnkhöz képest éltünk? Elj) majd

csendessége lelkemnek, és felébredek e’ nemes tárgyra: Mert most egész philosophiám

rendetlen, a melly nélk4l versus inopes rerum nugaeque canorae: Élni siess!”76

A levelezés el)sorolt szöveghelyei arra engednek következtetni, hogy Kazinczy és Virág

egyenrangú szellemi társakként buzdítják és segítik egymást a literátori pályán. Talán

éppen a szellemi autonómia meg)rzésén alapuló egyenrangúság, a nézetek közelítésében,

de nem feladásában való érdekeltség teszi érthet)vé, hogy számos kérdésben eltér)

álláspontot foglalnak el. A Kazinczy szabadulása utáni években ugyan még teljesnek látszik

véleményközösségük mondjuk a Debreceni Grammatika elutasítását illet)en: „Szenvedhetlen

ama [Debreczeni] hires Grammaticában a’ sok ódott, fódott, tódott, meghallódunk,

szeret%dünk, ’s a’ t. Egek! Mire jut még nyelvünk! Elijed az idegen ezekt)l a’ rideg,

vad hangoktól.” – írja Virág.77 Sőt, Virág sajátos „orthografiai” paktumot is ajánl Kazinczynak:

„Egy gondolatom jött. Jó volna nekünk – egy nagy tanúja lenne barátságunk a’ maradéknál

is – meg egyeznünk az orthografiában. Szép neved vagyon, és híred már. Ebben

sokaknak hasznot tehetnénk. A’ szebb lelkek, úgy vélem, velünk tartanának. […] Nagy jele

annak valaha, hogy Kazinczy, Virág egyet értettek abban, a’ miben mások között leg

nagyobb meg hasonlás volt.”78 Később azonban egyre er)södnek Virág ellenérzései a

„kazinczyánus” neológiával kapcsolatban. A nézetkülönbségek explicitté válásának első

 

72 KazLev, VII/370.

73 KazLev, X/482.

74 VIRÁG 1822. 127.

75 KazLev, IX/427.

76 KazLev, IX/523.

77 KazLev, II/465. Lásd még: „Én ugyan, akár mit kiabállyon baróti Szabó Dávid, és a Debreczeni Grammatika a’ passivumokról süket akarok lenni.” (KazLev, III/10.) További szöveghelyek: KazLev, II/469.; II/504.

78 KazLev, III/144.

 

látványos jele Virág 1806. szept. 22-én kelt levele, amelyben Kazinczy – neki ajánlott és

egy polemikus bevezet)vel kib)vített – Sylvester-kiadásától79 próbál elhatárolódni: „Hallom

azért vitetted volna vissza Szilvesztert, hogy grammatikus vitához valóval megtoldhasd.

Mint el)bb a’ poéták, úgy most a’ gramatikus pápista papok […] kotzódnak. Ha

ezekhez társúl akarsz állani, kérlek szépen, hogy a’ mit Szilveszterben Virágról írtál,

hagyd ki azt. Ne legyen ott nevem, se emlékezetem, hol a’ békesség fiának nem lehet

helye.”80 Virág tehát nem kíván Kazinczy oldalán a Révai–Verseghy vita részese lenni, és

joggal állapítja meg Csetri Lajos: „Kazinczy neológiája hívének sem tudta megnyerni

Virágot”.81 Mint ahogy Virág népi hagyományok gy4jtésére irányuló elképzelései, didaktikusan moralizáló, latinos patriotizmusa sem találhat túlzottan lelkes fogadtatásra Kazinczynál.

Waldapfel József egyenesen azt állítja: „eleinte éppen Kazinczyt is igyekezett a

nemzeti múlt és az )si magyar élet hagyományaira figyelmeztetni. Mikor aztán barátja törekvéseinek németes jellegére ráeszmélt, kezdett tőle is elfordulni.”82 Jelent)sen eltér a

véleményük „a’ Római lábakra nem vett Magyar Versek” megítélésében is. Kazinczy arra

kényszerül, hogy barátjával szemben védelmébe vegye a „csak kadentziákra vett” verseket:

„Nem említem többé, ha írtam é már valamit a’ Római lábakra nem vett Magyar Versek

mentségére, mellyeket a’ 119d lapon ismét bántassz?” Itt Kazinczy – Váczy János

jegyzete szerint – a Kovács Sámuelnek cím4 Virág-episztola alábbi két sorára utal: „A

sokaságra ne nézz, s a régi legényre, szegényre, / Állyon, mászkállyon, nyugodjék verve,

heverve.” Kazinczy el)ször Faludi, Ányos, Orczy, Barcsay, és Kis János példájára hivatkozik

(hangsúlyozva, hogy „halhatatlanságot nyertek, ha a’ tetrachordon mellett zengették

is verseiket”), majd azt az óhaját fejezi ki, hogy „Virág ne vetné meg borostyánja mellett a’

rétvirág koszorúját”, végül pedig részletesen kifejti a „három nem4 versificatiót” elismer)

rendszerét: „a’ Szabó Dávid és Virág módja szerint mért lábakra” vett verset; „a’ Gyöngyösi

’s Zrinyi módja szerint, csak kadentziákra vett verset; valamint ”a’ Ráday módja” szerintit,

„mid)n a’ vers cadentziára is vev%dik, de egyszersmind skandáltatik is.” (1802. márc.

31.)83 Virág válaszlevelében (1802. ápr. 10.) megindokolja a nem római mértékre vett

versekkel szembeni ellenérzéseit: „Hogy többször bántom [értsd: a nem római mértékre

vett verseket], ez az oka: Mind a’ pápisták, mind a’ Kalvinisták között ’s a’ t. annyi a’ Versfaragó, hogy! – szüntelen tsak ezt vonnyák: ’czina czina Péter bátsi, neked heged3lök’,

alig van egy-kett), a’ kinek jó gustussa légyen. A’ régi durvaságból nem akarnak é, vagy

mi – kitisztúlni.” Majd – baráti gesztusként – mégiscsak hajlandó elfogadni Kazinczy javaslatát „a’ háromném4 Versificatióról”, ám a levél végén nem mulasztja el figyelmeztetni

barátját: „Kérlek, a’ nem római mérték4 verseket a’ jó ízlést nem ismér)k el)tt vigyázva

ditsérd: ne hogy a’ mértéket megvetvén, ellenségeivé légyenek az igaz poézisnak.”84

A többnyire lappangó nézetkülönbségek a Dayka Gábor Verseinek Kazinczy által sajtó

alá rendezett gy4jteménye (1813) körül kibontakozó polémiában már meglehet)sen éles

formában mutatkoznak meg. Talán nem véletlen, hogy levelezésük – akár hosszabb időszakra is ki-kimaradozó – folyama (legalábbis a Váczy János által sajtó alá rendezett Kazinczy

Ferencz levelezése tanúsága szerint) éppen ekkor szakad meg véglegesen. Arról,

hogy Virág súlyos kritikával illeti Kazinczy mintaadó igénnyel készült Dayka-kiadását, Szemere Pál Kazinczynak küldött, 1813. ápr. 15-én kelt leveléb)l értesülhetünk: „beszéltem

Virággal és Kultsárral is. A’ két utolsó nincs megelégedve Daykával. Virág azt mondja

hogy azt egészen megváltoztatta a’ Kiadó.”85 Virág elmarasztaló véleményér)l maga Kazinczy is beszámol egy Kölcseynek írott, 1813. szept. 28-án kelt levelében: „Virág azt

mondja, hogy egészen más az én Daykám mint az a Dayka a’ kit nekem ) adott. Én kész

vagyok el)mutatni a’ Mss., mellyek bizonyságaim hogy a’ Variansokat híven felraktam.”86

Virág tíz évvel korábban (1803. május 16-án) még a legteljesebb bizalommal küldi meg

Kazinczynak Dayka kéziratos hagyatékát: „íme […] a’ tisztellt Dayka’Kézírásai béköttetve

általam a’ Szépség’ Baráttyának számára!”87 A Dayka-kiadás ügye felől nézve legalábbis

elgondolkodtató Döbrentei Gábor – az irodalomtörténet-írás által kétes hitel4nek tekintett

– visszaemlékezése, mely szerint Virág így óvta volna Vitkovics Jánost testvére, Mihály

kéziratos hagyatékának sorsát illet)en: „Öcsém, Kazinczynak ne add, mert elrontja, németesíti

Miska tiszta magyarságát”.88 Úgy t4nik fel, az 1810-es évek közepére Kazinczy

és Virág irodalmi barátságának – Csetri Lajos szavaival – „egyre kevesebb összetartó eleme

maradt”.89 Az egykori barátok immár külön utakra tértek.

 

Rövidítésjegyzék

CSETRI 1990: CSETRI Lajos, Egység vagy különböz%ség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában. Bp., 1990. (Irodalomtudomány és Kritika.)

HORVÁT 1967: Mindennapi. Horvát István pest-budai naplója. Szerk. TEMESI Alfréd, SZAUDER Józsefné.

Bp., 1967.

KAZINCZY 1808: Magyar régiségek és ritkaságok I. Kiad. KAZINCZY Ferencz. Pesten, 1808.

KAZINCZY 1916: KAZINCZY Ferencz Tübingai pályaműve a magyar nyelvr%l 1808. Kiad. HEINRICH Gusztáv. Bp., 1916. (Régi Magyar Könyvtár 37.)

KazLev: Kazinczy Ferencz levelezése I–XXI. Kiad. VÁCZY János. Bp., 1890–1911; XXII. Kiad. HARSÁNYI István. Bp., 1927. (Kazinczy Ferenc Összes M4vei.)

KISBÁN 1937: KISBÁN Emil: Virág Benedek (1754–1830). Bp., 1937.

SZALAY 1888: SZALAY Gyula: Virág Benedek élete és m4vei. = Figyel%, 1888/1889.

VIRÁG 1822: VIRÁG Benedek: Poetai Munkák. Pest, 1822.

VITKOVICS 1879: VITKOVICS Mihály Munkái I–II. Kiad. SZVORÉNYI József. Bp., 1879.

WALDAPFEL 1957: WALDAPFEL József: Virág Benedek és a fiatalok [1930] = W. J.: Irodalmi tanulmányok.Bp., 1957.

85 KazLev, X/305.

86 KazLev, XI/70.

87 KazLev, III/58.

88 Döbrentei visszaemlékezését, amelyet Berzsenyi-kiadásához (1842) c