Versek a 24 levelezés-kötetben
2009.
10. 30. és 11. 03.
Bevezető
Ebben a fejezetben olvasható verseket a
Kazinczy-levelezés 24 kötetéből válogattam. Mind a levelek, mind a versek
szövegét rövidítettem. Az elhagyott sort „…”pontokkal
jelöltem. Ahol eredeileg is volt pontozás, odaírtam: „nem az enyém
B.” Olyan szöveget igyekeztem meghagyni, amely a versre vontkozóan érdemi
információt közöl.
A válogatott versek száma kb 150. Egy kötet kitelne belőle.
A versek kitervelt csoportosításáról* le kellett
mondanom. A versek irdatlan száma miatt. Egyszerűbb a leveleket egymás után
letölteni. A költők névmutatóját – a vonatkozó levélszám feltüntetésével
– elkészítettem.
A levelek Váczy-számát
kiírtam, amelyekben versek vannak, utána kezdtem az összeállítást. Tán nem
tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a 24 kötet 8045 leveléből 300 levélben van
vers. De nem egy vers levelenként! Van levél, melyben egy tucat. Ha átlagosan
3-mal szorzom a levelek számát, akkor
900 – 1000 db verset kapok.
A versek jelentős
része /Kaz és a klasszikusok/ kötetben megjelent, ezeket mellőzöm. A sok gyenge
versből /Pálóczy Horváth Ádám, Dessewffy/ többet kirostálok. Nem veszem fel a
névtelen gyengéket. Néhány vers – mellőzöm az amúgy neves szerzőt –
rendkívül hosszú és döcögő. Vajon Kazinczy ezeket elolvasta?
A Versek a
KazLev I.-ben /l. előző fejezet/ c, gyűjteménnyel az átfedés mindössze hat
vers: 1566, 1655, 1775, 1807, 1885 és 3535 sorszámú levelekben találhatóak.
A versek sorrendje a Váczy-levélszámok
növekvő rendje.
*A versek tervezett
csoportosítása: Kazinczy
Kortársak /Irod. lexikonba felvettek/
Fordítás
Amatőrök
Tartalom
Anacreon 291; 358;
374; 379; 629
Angol himnusz
4837
Ányos Pál 4312
Aranka György
1775
Bajza József
4552 /Széphalom/
Baróti Szabó Dávid, 10.
Bártfay László
4046
Beöthy Fanni /német/
2164
Berzsenyi 1389;
2683
Bölöni Farkas Sándor
3044; 3172
Catullus 333
/Lesbia/, 2349
Cserey Farkas
1046
Csokonai 5081
/hölgy a vízben/
Czinke F. 4329
Dayka 351; 352;
Deshouilières
1236
Dessewffy 1234
/fr/; 1773; 1876; 2298; 2895 /Nap/; 2899; 2905; 3245; 3542 /Hor/; 3556
/fr/; 3558; 3670 /Kaz/; 3741;
3787 /Ő/; 4104; 4339 /Horác/; 4439; 5739 /bajuszos/
Döbrentei 870;
980; 1319; 1624; 1663
Döme Károly
4357
Dukai Takáts J. 3663
Édes Gergely
2349 /Catul/; 2505 /Anacr/; 3249; 3779 /Anacr/; 4309; 4381
Fabchich 1680;
5718
Fejér Gy. 2011
Földi J. 333
/Catul/; 343; 358. 374, 379 /Anacr/
Französicher Gedicht
1584
Goethe 823
Guzmics 4263;
5076
Gyöngyösi János
3311 /gy/
Helmeczy Mihály
3222
Holéczy Mihály
4528
Horatius 1776;
3542; 4339; 4284
Horváth Ádám 151; 2678; 2708; 2713 /?/; 2920 /közm.
is/
Kazinczy 5657
/Vallástalan/; 1807 /szabadság-szolgaság/; 78; 361; 629 /Anacr/; 823 /Goethe/;
1000; 1190; 1219; 1152; 1456 /sonett/; 1566; 1568 /fr/; 1655; 1698 /Napoleon/;
1776 /Horác/; 1885; 2059; 2397 /Lotti/; 2543 /ford/; 2622; 2826; 2849 /ford/;
3301 /Martinuzzi/; 3535 /hexameter/; 3675 /ford/; 3686; 3783; 3947 /ford/;
3980; 4000 /ford/; 4010 és 11; 4163; 4284 /Horác/; 4831; 5274 /ritorn/; 5300
Kazinczy Klári
2697; 3624; 3879;
Kelemen Lajos /12 éves/ 3177; 3244
Kézy Mózes 1195
Kis János 749
/Kaz/; 751; 1431; 2715; 2912. Lajos fia
3117
Kovacsóczy 4118
/és kieg/; 4574 /és tervei/
Kováts József káplán
2712
Kölcsey 1318
Péczy Sándorné
3412 /vala vala/
Pogány László
4468
Pyrker egri érsek 5086; 5109; 5141
Ráday Gedeon
291 /Anacr/; 308
Sipos Pál 2545
Szemere Albert
5749
Pál 2415 /ford/; 3058; 3880
Szenvey József
4987; 5001 /ford/
Strókay Antal
2011
Toldy Ferenc /Schédel/ Aspasia 1824 150. old. idő
Varjas János
1525 /ööö/
Virág Benedek
349; 1806
Vitkovics 2011;
5045
Vörösmarty 4331
Zádor György
4226; 4259; 4377
Zsigán János
744
Versek
10.
Baróti Szabó Dávid – Kazinczynak. Kassán 1778-dikban.
Bőjt más Havának 8-dik napján.
Nemes, Nemzetes Kazinczi Ferentz Úrfihoz.
Könyvedet, és leveled vettem. Leveledre levéllel
Szolgálok; könyvért könyvet örömmel adok.
Drága nagy Úrfi! nagyobb szép dítsőséged erőmnél:
Méltó Dítsírést nem tudok adni Reád.
Illy fiatal korban illy dolgokat űzni? Te Tőlled
Majd ezután mit nem várhat az édes Haza?
Tartson az Ég Nyelvünknek elé vitelére sokáig;
És, mellyet kíván e teher, adjon erőt!
Egy kévánságom még van: bétöltöd-e? ’s hogy nem?
Mit fogadál, mikoron szembe, beszédbe jövénk?
Hogy követőm lészesz; ’s illyen mértékre
szedendesz
Verseket, ígíréd: már kötelezve le vagy.
Ámde mit emlegetek? Téged minek intelek erre?
Lám leveled tsínos verssel ajánlja magát,
Megvallom. De talán gerebet más vetni fog ebben;
’S másra vagyon kedved tolladat adni talán?
Félbe ne hagyd, kérlek. Többet gyaropíthatod
illyképp’
Nyelvünket: Nevedet sokkal előbbre vihedd.
Tisztelvén Sáros Patakot, magam’ ezzel ajánlom;
Másszor is írni fogok, másszor is írni ha fogsz.
78.
Kazinczy – Baróti Szabó Dávidhoz. Kassán októb. 16d. 1786.
Szabó Dávidhoz
midőn egy idegen munkát közle velem.
Catullusnak hasonlatosságára.
Mint bánthattalak én meg úgy, Barátom!
Hogy te engemet ezzel a’ tsömörlést
Indító tsevegéssel öldököljél?
Testét lepje-meg a’ gonosz pokol-vár;
A tsorgó fakadékok; a’ büdös rüh;
És a’ tsontokat hasgató podágra,
Mint a’ gombolyagot, huzza öszve újját,
Ezzel tégedet a’ ki gazdagított,
Illy istentelen átkozott darabbal!
Áh nem láttad é, hogy szegény Kazinczyd
El-vész mérgibe’, majd ha olvasandja?
Várj, várj, nem viszed ezt el. Öszve gyűjtöm
A’ sok Kónyit, a’ nem magyar Zechentert,
’S nyomtat Landerer a’ mit hónaponként
’S majd ha öszve szedem, Barátom! őket:
Érdemlett jutalom fog érni érte.
Várd bízvást: az-alatt oszolj előllem,
Akár merre vezet szemed’ világa,
Otsmány Vers, pökedelme Nemzetemnek.
151.
Horváth Ádám – Kazinczynak.
Szántód 14. Octobr. 1788.
…Földi
Uram nékem a’ minap eggy kedves Levelet kűlde. Bátorkodom kérni
Nagyságodat, hogy méltóztasson megmondani, hogy Verseit /sok. G/ én valóba jóknak találom…
A’ meg-tsaltt Öreg.
Catullusnak hasonlatosságára.
Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes
Erzsim, hadd haragudjon, hadd eméssze
Dünnyögésivel hecticás tüdőjét.
Ne gondolj vele, mit lotsog felöllünk,
Ha Vendégeivel guzsalynak űlvén
Minket ’s másokat ízre porra nyelvel.
Tsússz hozzám tsak-azért is; ő moroghat!
’S nyomd bátran ajakomra gyenge szátskád.
Adj eggy tsókot, hamar! – meg’ eggyet;
– újra
(Nem lát most – hamar) eggyet – ah ne
rettegj,
Nyomd jobban, szaporázd; ’s ne kapd-el
ajkad’!
Adj százat, hamar; – ezret; – újra százat,
Ismét más ezeret; meg újra százat;
Adjál harmadik ezret; újra százat;
Add számláltalan; – hogy se mi ne tudjuk
Számban tartani, mennyi tsókot adtál,
Se sutjára szorúltt Napád ne győzze
Édes vétkeidet rovásra rónni.
…..
291.
B. Id. Ráday Gedeon — Kazinczynak. Pest die 1-a Febr. 1790.
…Anacreon 45-dik Odája.
Vénus Aszszony sánta férje,
A Lemnusi hámorjába
Füstös kézzel kalapála
Tegzet s nyilat Cupidonak;
E’ horgokat maga Vénus
Édes mézzel hintegette,
De Cupido mind epével.
Egykor Mársis ütközetrül
Viszsza térvén, tsak betoppan
A Műhelybe; ’s mint szokása,
Mord dárdáját villogtattya;
Kezdi osztán egyre másra
A’ nyilakat forgatgatni.
A’ szerelem mongya néki,
Ugy é bizony jó sullyoskák!
Ha kételkedsz, meg próbálhadd:
E’ szavára Márs közülök
Hirtelen tsak felkap edgyet
’S azt emelni próbálgattya.
Mosolyga Vénus Aszszony:
Erre Mars nagyot sohajtva:
Jaj! Be sulyos! Vidd el! Vidd el!
Mond Cupido: Már tsak tartsd meg.
308.
B. Id. Ráday Gedeon — Kazinczynak. Péczel die 9-a Apr. 1790.
….Az Orpheus első Negyedének 43-dik levelén elő
jövő Éneketskének folytatása. De mivel Metastasio
akkor kezem között nem vólt, azon két utolsó Stropha tsak magam gondolattya.
Kis bujdosó szeletske!
Keresd Laurámat fel,
’S mondgyad: vóltál sohajtás;
De halgasd el, kié?
Gyors tsergeteg, ha benned
Mosná talám kezét:
Vald meg: hogy Könnytül nőttél:
De meg ne mond, ki sírt.
Nemis szükség: Ez úgyis
Előtte nem titok;
’S hogy mind ketten ti tőlem
Eredtek, tudgya ő.
Ah! tudgya jól; ’s im! Még is
Irgalmatlankodik:
Mert nála a’ Sóhajtás,
Tsak pára, ’s viz a’ Könny.
333.
Földi János — Kazinczynak. Szathmár 1790. Mérték hava [szept.]17. napján.
….Ugyantsak valamint a’ versekből is.
Neobulet már betetted! jó, ha így vagyon eggy sorja: Lyparei Hebrus —
ama’ nyalka legény elveszi gondod.A’ vivámus megmaradhat utóbbi
igazításom szerént, mely, minthogy ottan igazítással küldetett, leirom ide:
Catullus V.
Éneke Lesbiához.
Eljünk Lesbia Lelkem, és szeressünk,
És a’ mord öregek’ komor beszédit
Eggy fél pénzre betsüljük öszveséggel.
Lám a’ nap lemegyen ’s meg ujra feljő;
Nékünk egyszer enyész rövid világunk
’S hosszú éjjet örökre kell aludnunk.
Adj tsókot nekem ezret, újra százat,
Osztán még ezeret, meg ujra százat,
Osztán más ezeret, meg újra százat,
Osztán majd ha sok ezreket vejendünk,
Tévesszük mi is eggybe, hogy ne tudjuk,
Vagy hogy meg ne sokallya más irigy szem,
Számát tudva mi ennyi tsókjainknak. /Ford: Földi J./
….
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást:
hadd zsörtölődjenek a mogorva vének:
nem ér a szavuk egy lyukas fityinget!
A Nap megteheti, hogy nyugszik és kel:
bennünket, ha kihunytunk, semmi többé
föl nem ver soha örök éjszakánkból.
Csókot ezret előbb, utána százat,
s ezret másikat adj, és újra százat,
ezret újra utána, s újra százat,
s ezrek ezre ha csattant már a szánkon,
belezavarodunk a számolásba,
s jobb ha nem sejti az irigy gonosz, hogy
ennyi csók is létezik a világon.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
343.
Földi János — Kazinczynak. Szathmár 1790. Nyilas hav. [november] 21.
napja.
……Küldöm ígéretem szerént a’ minap
elmaradt darabokat, ítéletedre bízván most is azokat.
Cat. Car. XXIII.
Idegen szépség.
Vigyed, vigyed, te szemtelen, lagérozott pofádat,
Vakold magad, ’s kenőtseid képedre patsmagoljad,
Veres hajad porozd be jól, ’s borítsd be nagy
szitáddal,
Ne hogy ha tám tüzet vetend, szomszédodat kigyújtsa.
Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon,
Kimángorolva homlokod, selyembe talpig öltözz.
Te tűrhetetlen illatod fedezd szagos vizekkel,
Melyed feszítsd ’s sovány farod nevelje nagy
farabronts!
Miért erőteted magad, hogy a’ mi nints,
mutassad?
Mi haszna sok kenőtseid’ ’s
vakolgatásaidnak?
Mi haszna sok letsorgatott szagoskodó vizednek?
Se tettetett szemöldököd, se karminod, se gyöngyöd,
Sem értéked felűl haladt, ruházatod nem illik.
Ruházd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben,
Aranyba, gyöngybe fűzd magad. Szép az, de nem te vagy
szép.
….
349.
Virág Benedek — Kazinczynak.
KAZINCZYHOZ EURIDICEJENEK KÉPEBEN 1790.
Kegyetlen Orpheus! hát Euridicédet
Igy elfelejtheted a’ te más feledet?
Kedvesednek sorsa kemény kő-szívedet
nem indíthatja-e irásra kezedet?
Oh vajha hallanád szíve’ fájdalmában,
Mint nyög, sír, kesereg szüntelen kínjában:
Elhervad élete legszebb virágában,
ha nem vigasztalod szomorúságában.
Kényedre mulatsz te .
. . .
. . .
. .
. . .
. . . . .
. . .
. . .
. . .
.
Még én itt küszködvén ezernyi bajokkal,
Fejemre ujjat vont szörnyű halálokkal.
A’ mi pedig még több, eggy Másnak karjain
Függvén, örömeket szedegetsz ajkain: —
Ah! én eggy kis víznek sóhajtok partjain,
Szomorú éltemnek viszontagságain!
Hol e’ viz? ne kérdezt: talán még idővel
Öszveegyveledik csermelyed’ vizével;
Úgy e’ táj is a’ szép Kassa’
vidékével
Határos lesz egyszer áldott mezejével.
Akkor, akkor te is elhűlt tetemére
Reá akadsz talán temető helyére,
’S reá fogsz ismerni Édesed’ nevére,
Mihelyest tekintesz koporsó-kövére. —
Jaj! már tűnik a’ nap, ’s engem lementével
Mennyi búra hágy el, bucsúzó fényével!
Morpheus jőjön bár mák-hintő kezével,
Nem szerezhet álmot isteni szerével. —
Érzem nehezedni már minden tagomat;
Leteszem hát itten kezemből tollamat,
De elmémben tartom én Orpheusomat,
S vele vigasztalom, mint lehet sorsomat.
— — —
(Virág)
351.
Kazinczy — Aranka Györgynek
. Regmetz, 7. Jan. 1791
….Ez a’ köszöntő, reménylem, tetszésedre
lesz. Írta Ujhelyi DAYKA GÁBOR, Egri kis pap.
Erzsébet, ha neved nyárban esett volna:
Sugárival a’ Nap néked meg hódolna.
Örömre derűlne Egernek tájéka,
Új fénybe borúlna Erzsébet hajléka.
Most, midőn el hagyta előbbi járását,
’S Nyilas jegye felé vette útazását,
Mást nem tehet, hanem a’ telet enyhíti,
’S a’ mennyire lehet napodat szépíti.
O, ha én Nap vólnék! téli karikámat
El-mellőzvén, futnám tavaszi pályámat.
Városunkra vídám világot hintenék,
Tsendes lakhellyedre öröm fényt öntenék.
Ablakodon által sugárom bé-hatna,
Játszadozva majd itt, majd amott múlatna.
Majd szemeid tüzét, majd rózsa színedet
Tsókolná, ’s azonban meg-lopná kebledet.
’S enyelgene, míglen a’ Napest el jőne,
’S utolsó sugárom a’ szívedre lőne!
352.
Kazinczy — Döme Károlynak. Nagy-Várad.
Biharban 22. Jan. 1791.
…Dayka
igen jó darabkákat küldött nékem. Kértem, fordítsa azt Secundusból, a’
mire téged is kértelek: Languidus e dulci certamine etc.* Megküldé fordítását;
de nem elégszem meg véle. Magam is hozzá fogtam, de ezzel sem lehet
megelégedni. Hárman addig fogunk rajta dolgozni Édesem, míg valahogy elsütjük.
Ímé itt van, a’ meddig kész!
Éjjeli hartzom után, Kedves, tikkadva feküdtem
Karjaid ált’ölelő szent szövevényi között,
Elfogya tápláló lélekzete számnak egészen
És el-aszott melyjem már tsak alig pihegett.
Már láttam Plutót, ’s a’ Styx vize
kénköves habján
És az öreg Révészt tsúnya ladikja farán.
Intett, indultam, de te hirtelen értem eredvén,
Éltet adó tsókod hűlt ajakamra nyomád.
Basiolum quod me Stygia de valle reduxit,
Et jussit vacua currere nave senem.
Ah hazudok, nem igaz! nem ment el Charon üressen:
Lelkemet a’ poklok mély fenekére vivé.
E’ testben egy része lakik Lelkednek egészen
Et dilapsuros sustinet articulos.
….
*Ben
Jonson and the 'Traditio Basiorum': Catullan imitation in 'The Forrest'
5 and 6.
358.
Földi János — Kazinczynak. Szatmár 1791. 5-ik napj.
Halak Havának [február].
….Az anakreon mostan fordított Énekei ezek:
ANAKREON I. ÉNEKE.
A’ Lantjáról.
Akarám az Atridákat,
Akarám beszélni Kádmust;
De lantomon a’ húrok
Zengnek tsupán szerelmet.
Uj húrt rakék minap fel,
Es lantot is tserélék,
Hogy Hercules tsatáit
Énekleném; De Lantom
Zeng ellenem szerelmet.
Vitézek, Isten immár
Hozzátok! imhol e’ Lant
Dalol tsupán Szerelmet.
ANAKREON II. ÉNEKE.
Az asszonyokról.
Szarvakkal áld Bikákat
Az Ég, Lovat körömmel,
Nyúlat sebes futással,
Fogakkal áld Oroszlánt.
uszást adott Halaknak,
Madaraknak a’ repülést,
A’ Férjfiaknak Elmét,
Nem adott az Asszonyoknak?
Adott; de az mi? Szépség.
Minden Pais helyett van,
Mind dárda nyíl helyett ez!
Meggyőz vasat ’s akármelly
Tüzet, ha szép az Asszony.
….
361.
Gr. Id. Ráday Gedeon — Kazinczynak. Pest die 14-a.
Febr. 1791.
Egy másik mellékleten Kazinczy következő versének három strófája következik a mellé
ragasztott jegyzetekkel.
Ez Kazinczy Rádaynak írott, 1789. december 27-i
levelére válaszol, mert K. akkor küldte el ezt a szövegváltozatot, kérve Ráday
verstani véleményét.
1. Fogy az élet
’s nem sokára
Szép korom már majd el-múl;
Érzem, nints meszsze határa
’S hajam barna szála hull:
De borral sebess szárnyának
Lép veszszőket vethetek!
Bort hamar, bort! — Mulásának
Ha iszom, nevethetek.
2. Még most
— háló Istenimnek,
Kelyhemet
forgathatom,
Még most, háló Istenimnek,
Czenczim tsókolgathatom:
Még nints aki el fogassa
Gyanuba vett levelem,
Nints a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg
titkon velem.
3. Czenczi,
jer-jer, mártsd rósádat
Tajtékzó
poharamba,
’S fonjad azt ’s melj-pánlikádat
Fürtös barna hajamba.
Oltogasd szám szomuságát
’S pajkoskodj addig velem,
Mig az élet boldogságát
Nyilt karod között lelem.
374.
Földi János — Kazinczynak. Szathmár 1791.
Kettős [május] 20-ikán.
… Hogy kell Anacreont fordítani? …
11. Dal. Az Asszonyokról.
Ökörnek két szarvat,
Lónak körmös lábat
Adott a természet,
Nyúlat sebességgel,
Oroszlánt,
A’ Halat evezni,
A’ madárt repűlni
Maga tanította.
Férjfit böltseséggel,
De az Asszonyt mivel?
Szépséggel áldotta. tzifrázta.
Ez erős paisnál,
Halálos dárdánál
Jobban megsegíthet segéti.
Minden fegyvereket,
Hadi eszközöket
A’ Szép Nem meggyőzhet
379.
Földi János — Kazinczynak. Szatmár 1791.
Rák hava [junius] 18-ikán.
….
XI. Magáról.
Igy szóllnak a’ Leányok:
Anakreon te vén vagy,
Végy tükröt és tekíntsed.
Minden hajad lehullott.
’S a’ homokod kopasz már.
Van é hajam vagy elhullt,
Azt én ugyan magam sem
Tudom, de azt tudom jól.
Hogy vígadozni, annál
Illőbb az agg öregnek,
Mennél közelb halála.
Ezt ne vedd rossz neven, hogy utánnad fordítottam.
Mert ha már én akarom fordítni, mind magam fordításaival kell élnek. Azonkívül
nem szeretem a’ Te versedben, hogy majd minden versnek értelme által
mégyen a’ másikba…
629.
Kazinczy – Édes Gergelynek.
Ér-Semlyén 1803. Okt. 29.
…A’ Debreczeni vásárból hazajövén,
’s a’ szekeren Csokonai
Anacreoni dalait olvasgatván, Anacreon juta eszembe, ’s annak magyar
fordítója, az Úr, Földi és mások.
– A’ legbájolóbb, legpajkosabb kis poétát nem kellene szóról szóra fordítanunk. Fel kellene kapnunk, a’
mit mondani akar és a’ mit ő görögűl és a’ görögöknek oly
könnyűséggel mond is. Tudván könyv nélkül az egész görög első dalocskát,
a’ magam módom szerint még a’ szekérben lefordítottam azt. Imhol van. Méltóztassék az Úr ezt nem úgy venni,
mint anon-t (görög szó, kanon), hanem mint új próbáját Anakreon fordításának.
Az én lantom.
Fegyvert akartam én is
’S csatákat énekelni,
De lantom énekemhez
Zengett csupán szerelmet.
Új hurokat vonék fel,
’S elkezdtem a’ Herakles
Nagy tettit énekelni,
De lantom énekemhez
Zengett
megint szerelmet.
Bucsú
tehát örökre
Tinéktek,
óh vitézek!
Mert
lantom énekemhez
Mindig
szerelmeket zeng.
744.
Kazinczy
– Szentgyörgyi Józsefnek. Ér-Semlyén,
31. Mart. 1805
…Zigán János és Szüts István predikátor társaim…
Mind a’ ketten próbálgatnak, kivált ide jövetelemtől fogva verseket is
írni. Mind a’ kettőtől megtiszteltettem több rendben is hozzám intézett
versekkel. Itt van egy példa Zigántól,
minden változtatás nélkűl.
A’ szép Kemenes-allya kiesebb
’S szívemet egy időtől fogva
Még szorosabban tartja fogva.
Egész Kemenes kellemetesebb!
* *
Minden tárgy szemem előtt kedvesebb,
A’ szép térséget mosolyogva,
Az erdőt szeliden suhogva
Látom és hallom, minden izesebb:
* *
Miolta Kemenes-allyában
A’ szelid Musák sátort vertenek
’S eddig nem esmért hangon
zengenek;
Kiknek mindig zőld sátorában
Zeng szivolvasztó nemzeti ének,
Miolta kedves Kissek itt van.
749.
Kazinczy – Szentgyörgyi Józsefnek.
29. Apr. 1805.
….Kistől nekem negyed nappal ezelőtt érkezett eggy mennyei szépségű, 28 strophából álló
énekem, mellyben házasságomhoz gratulál…. ’s felküldöttem Bécsbe,
hogy nyomtassák pompásan. Itélj érdeméről az utolsó strophából:
Két Isten nyit pállyát – a’ Hír ’s
a’ Szerelem –
Eredj! ’s a’ nemes szív ’s isteni
értelem,
Mutassd-meg, mit érnek,
Hogy a’ mint bámúlni fogja dicsőséged’,
A’ boldogságra is hív Unokánk téged
Válasszon vezérnek
751.
Kazinczy – Nagy Gábornak.
30. Apr.
1805.
…Még nincs eggy hete, hogy a’ Musarion
fordítója, Kis, az én házasságomra
eggy 28. strófából álló pompás poémát külde hozzám. Annál szebb éneket Magyar fül még soha nem hallott. Nem azért
mondom ezt, hogy magasztal. …
27. Strofa.
Melly változás! lantod bájolóbb zengést ád
Már is, hogy a’ boldog öröm mosolyog rád
’S az
szedi hangjait.
Hattyúszárnyon repül éneked ’s életed,
’S bátorságos parton csendesen neveted
A’
tenger habjait.
28.
Két Isten nyit pállyát – a’ Hír ’s
a’ Szerelem….lásd 749.
823.
Kazinczy – Kis Jánosnak.
Kázmér Octob. elsőjén 1805.
…Tegnap estve arra emlékeztem, hogy 1794ben
Lőcsén mulatván, eggy délutánt Daykával Göthének
apró dalainak olvasgatásában töltöttem-el. Dayka provocált, hogy fordítsuk mind
ketten ezt a’ dalát:
»Ach wer bringt die schönen Tage
Jene Tage der ersten Liebe,….
Másnap reggel felolvasánk éjjeli munkánkat. A’
Dayka’ fordítása nincs-meg. Az
enyém meg van. Annak helyébe az enyémet tettem Daykámnak versei közzé,
elbeszélvén, hogy az nem övé, hanem enyém. Imhol van az:
Ah, ki adja vissza nékem
Eggy szép óráját első tüzemnek!
Ah ki adja-vissza életemnek
Elrepült szép napjait!
Oda minden
békeségem;
’S itt kesergem veszteségem’
’S éltem’ édes álmait.
Ah ki adja
vissza nékem
Éltem’ boldog napjait!
Szabad e kérni, hogy nekem ítéletedet mondd meg? –…
870.
Döbrentei Gábor — Kazinczynak.
Január 29dikén, 1806.
…..A’ Poezisnak nagy barátja vagyok,
’s lennék, tsak erőm lenne hozzá. Néhány darabjaimat, mellyeket, közöttök
különössen a’ Tekintetes Urhoz irtam, ide irom, ’s kérem, ne
sajnálja egyenes itéletjét felőlök megírni. — Im’ ezek:
A’ Balatonhoz.
Füreden.
Tsendesűl a’ Balaton, lassú zuhogása tsak
ollykor
Hallatik a’ mostann egyenesre nyuló dagadott
nagy
Hullámnak, melly a’ parthoz siet, és elenyészik.
—
Tsendesül, a’ Napnak lefelé mentével elalszik
A’ dühödő szél-is, melly őt ma, ide ’s
tova hajtá…..
…
Tsalattatás.
Tápjó-Bitskén. Pest Várm.
Nem láthatám Kazinczyt!
Talán tsak ezt akarta,
Minap az ég jelenteni.
Engedj-meg, oh kegyes Ég
Hiszek, akármikor már. —
Hanem ti fellegek, ti!
….
980.
Döbrenti Gábor — Kazinczynak.
Vittenberga, Augusztus 27kén 1806.
….Ide függesztem azt a’ darabot, mellyet
Guitárrám hangja mellett szoktam némely estvéken énekleni. Az Ária ezt a’
mértéket kívánta
Mindenekre nyugodalmat
Húz az este, néma lett
Minden, és tsak a’ Zefirnek
Lengedése hallatik.
Oh vidék! hol életemnek
Vize kezde tsörögni
Lelkem egy nehéz sóhajtás
Által indul el feléd.
Felsóhajtok én tehozzád,
Arra, arra, így rebeg
Ajkam, arra vagy, szememben
Tündökölve könny remeg.
…..
1000.
Kazinczy — Cserey Farkasnak.
Széphalom, Septbr. 25d. 1806.
….Szepesi utam alatt magam ültem a’
szekérben ’s ezeket forgattam. Akkor támada ezen Epigrammám.
IPHIGENIA.
K. F.nek és Gr. T. S. A.nak gyönyörűségek, eggyetlen
örömök.
Szül. N. Kázmértt, 1805. Aug. 8. d. megholt ugyan ott, 1806. Aug. 18d.
Téged nyájas Anyád’ karjáról Ámor ölelt-el,
’S égő csókjai köztt, szép Phigie, Psyche levél.
Most az Olympus’ örömtájékai fognak-el immár
Isteni szép Jegyesed’ isteni szép Jegyesét.
Jaj, de Szüléidnek szívek mély gyászba merűle,
Ah, pillants szerelemmel alá, ’s mondd: Él
Phigie, ’s téged
Kedves Atyám, ’s téged nyájas anyácska, szeret.
…..
….Hadd végezzem el levelemet a’ lyányom
sírköve inscriptiójával…1004-ben ismétli.
1046.
Cserey Farkas — Kazinczynak.
Krasznán 12dik. Decemb. 1806.
……
Élete Kazincz˙ Iphigeniának
Rövid mosolygása volt egy szent Músának.
Kelleme szülőit Édenbe bájolta
’S mérges hegyes tőrrel meg sebhette holtta.
Baráttyok, Csere˙, nem lelvén nékik írt,
Hűséginek oltárt emelt itt — ’s velek
sírt. —
1132.
Kazinczy — Virág Benedeknek. Széphalom,
Jul. 2d. 1807.
…Felkerestem Fabchichban az általad kijegyzett
dalt, Anacreon görögűl igen könnyű folyamatú Poeta. Oda az ő Spiritusa, ha
forditásán erőlködés tetszik. Próbáld ezt izleni:
Ha életet szerezne
A pénz az embereknek,
Pénzt szerzenék, hogy a’ mord
Halál ha majd nyakon kap,
Vegye a’ pénzt ’s oszoljon.
De minthogy ő nem áll-el
Pénzért e nyaktöréstől,
Mi haszna azt, barátim,
Rakásra gyüjtögetni.
Hadd gyüjtse más rakásra,
Én közttetek barátim,
Halálig iddogálok,
’S hűlt véremet leánykák
Ölelgetési által
Gyúlasztom éledésre.
Fr. K. 1793.
1152.
Virág Benedek — Kazinczynak.
Aug. 15én 1807.
…Minapi leveledben irt Anakreont már nem egyszer olvastam, ’s a’ sorok igen
tetszenek. Te sokat fordítottál Anakreonból, vagy talán minden verseit. Szedd
öszve kérlek, és add ajándékúl nemzetednek. — Én Csokonaiét nem szeretem.
— Ha ide küldenéd, ’s reám bíznád, fogadom, a’ Censura hamar
elolvasná …
Élni kevés öröm, hogy ha tsak’ él’tem az
emberi közjót
Fel nem emelte, rá nem vete fénye sugárt.
Mit használ számosb esztendők napjait élni,
Hogy ha mi holtunkor senki nem áldja nevünk?
Vagy-melly nyúgodalom, ’s tsendesség férhet az
ollyhoz,
A’ kinek a’ maradék tettire sírva tekint?
Ah! kinek élete kín, ’s elmúlta öröm vala
soknak,
Ez nyomorult élet! — Zárta be gyászos Halál. K. F. ?
….
1190.
Kazinczy — Kis Jánosnak.
Széphalom, Novbr. 4d. 1807.
…Verseid csomóját Novembernek 24dik napja táján
viszi Pestre Institórishoz az a’ Zemplén vármegyei Követ, a’ ki
Gróf Desőffi Jósef barátunkat váltja fel. — Nékem az a’ gondolatom
jött, hogy a’ Herder Paramythjeit versekbe kellene dolgoznom, noha Herder
is csak prózában írta. Tagadhatatlan az, hogy Poétai darabnak poétai lepelben
illik megjelenni. Kétnapi munkám imhol
van:
A’ HAJNAL.
Tánczolva ’s víg dalokkal ment elébe
Éósznak eggy inneplő lyánysereg.
Te szép, te boldog Istenné, e’ rózsa-
Lepelben, e’ meg nem hervadható
Kor’ tündöklésiben! Te minden reggel
Újúlva kelsz elő a’ nem-hiú
Kény’ és örök virágzat’ ferdejéből!
Ez volt dalok. ’S a’ nyájas Istenasszony
Keggyel tekinté a’ magasztalókat,
’S midőn előjött a’ Nap, méneit…
AZ ALVÁS.
Azon Tündérek’ végig-láthatatlan
Legiója köztt, a’ mellyet Júpiter,
Hogy a’ halandók’ terhes él’teket
Szelíd kezekkel édesítenék,
Kedvezve, mint mindenkor, alkotott volt,
Setét alakkal feltűnt Hypnusz is,
A’ gondfeloldó, bánatoszlató!
Mint illek én e’ gyászos arczulattal
Testvéreimnek színes sergek közzé?
Mint lépjek így az Ámor’ társai’,
A’ Vígaságok’, Tréfák, ’s
Húnyorok’
Ezer kecsekkel ékes Gyűléseikbe?
Talán hogy a’ kiről aggása’ sullyát
Elhengerítem, a’ kit a’ feledség’
Szelíd kelyhéből ittatok, reám
Viszont hűséggel fog tekinteni:
Talán hogy a’ megfáradott etc. etc.
1195.
Kézy Mózes — Kazinczynak. S.
Patak 1807. d. 30. Nov.
…Bátorkodom némely
vers darabokat ide zárni, melyeket tsak most nem régen készítettem — A Deák versek tsak fragmentumok…
Ad amicum
ad Academiam Jenensem proficiscentem.
Ergone Teutonicas ibis visurus Athenas,
Linquens Pannonici pingvia rura soli?
….
A Barátság.
Istenségnek mennyből származott Leánya,
Baráttság, az Égnek legszebb adománya!
Jer titkos bájoddal lelkesítsd mellyemet,
Mig ditséretedre zengem énekemet —
Szent erőd a roppant világot meghattya,
Kerekit eggyező mozgásba forgattya,
Sőt hogy alkotmánnya áljon illy rendébe,
Eggyességet fujtál a Chaos méhébe.
Te vagy a Mindenség foglaló lántz szeme,
Melly által szebb fényben tündöklik kelleme.
….
1219.
Kazinczy — Kis Jánosnak.
Széphalom, 22. Jan. 1808.
…Próbát tevék, ha a’ szerelem’ legboldogabb örömét tudnám e festeni igazán és
kényes kézzel, hogy azt a’ nemes lelkű is olvashassa; ’s lásd ezt
a’ Ritornellát, ha talán még nem közlöttem. Az eggy boldog férj’
örömeit festi, kinek hölgye elfáradva megyen ágyba, és a’ ki kész
lemondani, elhalasztani örömét, hogy a’ szeretett hölgy alhassék.
———
«Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!»
Mond félig alva már az édes lyányka,
’S reám borul, ’s elszunnyad karjaimban.
Én engedek, ’s a kedves terhet össze
Fűzött karokkal tartom átszorítva,
’S számlálom szíve minden dobbanását.
De végre virrad. Hah, egy mély fohász, és
Utána csók, egy néma — kínjaimnak
Felhozza végét és a’ várt jutalmat.
—
1234.
Kazinczy — Id. B. Wesselényi Miklósnak.
Széphalom, Febr. 7d. 1808.
…Gróf
Desőffy József a’ Királyné tiszteletére verseket írt….
M. Teresia 1741.
Bajuszos Magyarok! Szép ’s jó Királynéhoz
Kik a’ múlt időből már hozzá szoktatok,
E’ gyönyörű kegyes Uralkodónéhoz
Érzékeny szívekkel mind folyamodjatok.
Esvén lábaihoz bízvást imádjátok;
Ennyi kegyelmesség imádást érdemel.
Bizonyosan nem fog tapodni reátok.
Az a’ szép láb nem nyom, az a’ szép kéz
emel.
A’ szabad emberek’ szíves tisztelete
—
Száz hízelkedésnél, érzi hogy többet ér.
Férjének a’ Magyar legkedvesb Nemzete.
Az is ki ezt írta, sem nem vár, sem nem kér.
G. D[essewffy] J[ózsef]…
1236.
Kazinczy — Kis Jánosnak.
Széphalom, Febr. 8d. 1808.
.
…A’ minap reá nem akadtam a’ Bécsi Annalisokban azon Recensióra,
mellyben a’ vers enjambé felől vala a’ szó…Ezen Recensióban
fordúl-elő Mad. Deshoulières-nek
eggy kis szép darabja is a’ Német fordítással. Kiírom azt.
(D. Antoniette du Ligier de
CHANSON.
Ah! que je sens d’inquiétude!
Que j’ai de mouvemens qui m’étoient
inconnus!
Mes tranquilles plaisirs, qu’ ętes vous devenus?
Te cherche en vain ma solitude.
D’où viennent ces chagrins, ces mortelles
langueurs?
Qu’est ce qui fait couler mes pleurs
Avec tant d’amertume et tant de violence?
De tout ce que je fais mon coeur n’est point
content.
helas! cruel Amour que je méprise tant
Ces maux ne sont-ils point l’effet de ta
vengeance?
1303.
Kazinczy — Kis Jánosnak.
Széphalom, 2d. Jun. 1808.
…végre megkapám Daykámnak verseit a’ Censúráról, mellyeket azok a’
leskelődők esztendőnél tovább tartóztattak…
Daykának ezen Heroldjában van eggy hely, a’ hol
eggy verse hibázik. Már kifáradtam kipótlásában. Nem sűl. Kérlek, pótold-ki
azt. Imhol az az egész passage.
Legfőbb örömimet én Ámornál találom.
Szeress! ez a’ törvény, a többi puszta álom.
Nincs semmi boldogabb, mint egy szerelmes pár,
Kiben vágyás, ízlés, indulat együtt jár,
Együtt enyelg, mosolyg, magát együtt múlatja,
Nyelvén egy szó forog, megegyez gondolatja,
’S boldog csenddel nyugván a’ béke
karjain,
Képzése mézet szív éden’ virágjain, vagy…
… Nem dúlja nyugalmát a’ múlt képzeleti.
Terjedhet e tovább a’ boldogság határa?
A’ szenvedéseknek van e még édesbb ára?
Az ember’ fő java ’s egy kincse Szerelem
—
Ily boldog voltam én, míg Aulus élt velem! . . .
Én megvallom, hogy Daykának versei köztt, két-három
darabot kivévén, ezt a’ Clélia-Helóizt tartom a’ legkevésbbé
elvégzettnek. Dalai mennyeiek. A’ hazának három első Poetája ő, Virág és
Kis. —
1318.
Kölcsey Ferencz — Kazinczynak.
Debreczenből Junius 25-d. 1808.
…Minekelőtte elvégezném levelemet, méltóztasson
a’ Tekintetes Ur meg engedni, hogy merészelhessek egy darabot verseim közül
a’ Tekintetes Urnak bemutatni ’s egyszersmind meg kérdhessem, hogy
méltó vólt é eddig, méltó lesz é ezutánn ezen tárgy körűl fáradoznom.
Bátorkodom tehát a’ Páva Tollhoz
való énekem bemutatni.
Pompás talla a’ szép Pávának!
Mellynek olly sok féle színe
Van, mint az ég fényes napjának,
Millyen vagy te?
zöld vagy é? vagy miként Dafnének
Arany szinű hajszálai?
Vagy mint az esthajnal tüzének
Súgárai?
Képe vagy a’ színes világnak
Sok szinű ragyogásoddal,
Képe az álhatatlanságnak
Oh pompás Tall!.... A verset kötetben nem találtam:
régi, új kötet és Horváth ant.
1319.
Cserey Farkas — Kazinczynak.
Kraszna 28-dik Jun. 1808.
Kedves Barátom!
Ígéretem szerint küldöm a Döbröntei
szép /és nagyon hosszú G/ epistoláját;
meg vallom, szeretném, hogy ez, és Kis-é világot lásson…
Onnan egy falutska, hol tsendességében
Fekszik egy parton négy kopár hegy völgyében
A Napnak nyugtával, mellynek egygyikére
Felmenvén belátok Székelyek földjére
S nézem szép bikjeit a völgy egy szögének
Egész erejével érzésim tüzének.
Onnan, hol lakozik Béke Istennéje
(Stajer mellől a jobb sors hozott melléje)
Kerengésein a nyárfák utainak
Vagy mellette sok ujj hárs indulásinak.
Egy jó Barátomnak emlékezetével
Társalkodom, s a Szent Muzsák szerelmével:
Mondjam e azt is? hol Lajosom lelkében
A Szép, Jó s Nagy látszik szendergő tüzében,
Felfel kapván lelkem? honnyi érzései
Téged! látni égtem Hazafi! Cserei.
Láttalak. — És látván erántam érzeni;
Örültem. Szent Érdem a Jóknak tetszeni….
1389.
Kazinczy -
Berzsenyi Dánielnek Széphalom, 23. Xbr. 1808.
Kedves barátom! Imhol vannak verseid a’ szerént letisztázva, a’ mint tehetségemtől
várhatod. Bátor kézzel bántam leírásokban, de nem kívánom, hogy változtatásimat
vaktában ’s meggyőződés nélkül kövessd. Olvassd-meg nagy gonddal
verseidet; észreveszed az idegen foltokat, ’s a’ mit jónak látsz
megtartani, tartsd meg: a’ mi nincs ízlésed szerént, töröld-ki. Nékem ez
a’ kis fáradság nagy gyönyörűségemre vált,…
….Kaz sok észrevételt tesz, pl. „Ezen
változtatást tettem, hogy az óda nevetséggé ne váljon”. És 10 verset
egyszerűen elhagy: „Ezeket fel nem vettem gyűjteményedbe, mert ártanának
az egésznek:
1.
Magyarország…..” Íme az ártalmas vers kezdete:
Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,
Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!
Ceresnek koszorús homloka illatoz,
S a bőség ragyogó kürtje mosolyg reád.
Termékeny mezeid mennyei harmatok
Mossák…
1431.
Kis János – Kazinczynak. Soprony, Martz. Első napj. 1809.
Egy
kis versetskét Horátz után, mellyet a’ Journálba akarék iktatni, ide
rekesztek.
Örömre serkentés.
A Musáktól szerettetem,
Karjaik között nevetem
Az élet’ aggságait;
A’ bú a’ kábát epessze;
Tőlem, sebes szél, vidd messze
A gyáva szív’ gondjait.
Mit tart Thersites felőlem,
Ha üz-e tsufot belőlem,
Azt tudni nem kívánom:
Ha mindég tsatsog-is szája,
Ha, mint szent irásra, rája
Stiksz úgy halgat sem bánom.
Te ki, mint kedves vendéggel,
Enyelegsz a’ böltseséggel,
’s koszorút fűzsz fejére,
Thália, intézzd lantomat,
’S taníts, mint zengjem dalomat
Kazintzim’ tetszésére.
Ha Tetszem Pyladesemnek,
’S Dorisnak is, szép hölgyemnek
Dalom kedvét találja:
Nevem nem óhajt Pantheont,
’S nem irigylem Napoleont,
Bár fél világ tsudálja.
1456.
Kazinczy – Kis
Jánosnak. Széphalom,
April. 11dikén 1809.
Sonettet magyarúl soha nem írt még senki…. Gőthe eggyetlen eggyet írt költeményeinek
eggy egész vastag kötetében (Tübing. 1807.), ’s abban is kimondja, hogy ő
nem ír Sonetteket, mert örömest eggy darabból faragja képeit, itt pedig
enyvezésre vagyon szükség. Én még jobb német Sonnetteket nem ismerek, mint
a’ Bürgeréi. – Nem csuda hát, barátom, ha én az itt következőt
esztendők múlva közlöm véled is, ki azt elsőben veszi tőlem. Halld azt. Talán
nem lesz érdemetlen e’ sorodra: Hattyuszárnyan repűl éneked ’s
életed. –
XI.
NOVEMB. MDCCCIV.
Nincs
milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak
Áte így vett volna korbácslásba,
Ha
megdühödve kapkod néha másba,
Azt
megkönnyítni felkél Istene.
Ah,
engemet nem véd őellene
Sem
ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva
dűlök újabb ájúlásba;
’S
írt nem találok, melly enyhítene.
Ámor
megszánta éltem’ kínjait,
’S
mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S
bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És
ím, miolta nékem áldást nyújta,
’S
bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem
érzem a’ Sors’ csapkodásait.
….
1525.
Szentgyörgyi József – Kazinczynak. Júl.27. 1809.
…Midőn t. i. T. Varjas Uram ezen énekének nyomtatványával néhai Fő T.
Superintendens, akkor ide való Ifjú Predikátor Hunyadi Ferentz Uramat meg
ajándékozta, ez a’ több magokba hangzókon is verseket készítvén,
megköszönte. Az ővel készűlt jut eszembe:
Lövőldözök, szököm, nőtön nő örömöm!
Ölöm ökröm, tőltöm szőlő-tő özönöm,
Örömömből ötször, sőt többször köszönöm,
Bővön öntött gyöngyöd örökös ösztönöm.
Varjas János 1721 – 1786, író, verselő. Azonos
magánhangzókkal írt munkáival vált
híressé. Irod.lex. 1994.
1566.
Kazinczy – Cserey Farkasnak.
Széphalom, Oct. 17d. 1809.
…Engemet a’ verselés lelke olly hosszas hézag után, megszálla. Már bánom, hogy a’ háború kilobbanásakor jó csomó
verseimet megégetém. Nem mind maradt-meg emlékezetemben. A’ mi megmaradt,
újra dolgozom, kifoldozom. Ez nehéz munka…
…Most épen a’ Barcsay’ nevén
akadtam-el. – Imhol eggyik paragraphja.
A’ verselés’ legrégibb neme
Az volt minálunk, a’ mellyen Tinódi,
Szikszai borától fűlve, dúdola.
Rest és siket vers, mely hat párja közűl,
A’ sort középben kétfelé szakasztván,
Csak egyikének adja gondjait.
És még is oly, hogy tapsolást remélhet,
Ha ihletéssel énekeltetik,
És a’ vezérrend’ két utóbb hangzatját
Selypűl nem adja vissza a’ többiben
’S házát ’s hazát, és vállát és valát,
’S hagyjont ’s vagyont nem toldoz együvé.
Hervadhatatlan fényt ezen nyere
Az, a’ ki majd ősének szép elestét,
Majd a’ kemény lyány’ csüggesztéseit
dallá:
’S egünkön Zrínyi csillagként ragyog.
Kevésbbé könnyű, mint volt Gyöngyösi:
Jóval tanúltabb, ’s fenntebb-szárnyalású.
’S e’ versnem hordja Zrínyinek nevét.
Következik a’ Sylvester, és osztán a’
Ráday nemű vers, – és végre a’ Tordai Gyöngyösi átkozott
leoninusai…
1568.
Kazinczy – Gr. Dessewffy Józsefnek.
….Én eggy holnap olta inkábbára a’ Jenai
Lit. Zeitungok olvasásával töltöm időmet. Klopstocknak Grammatische Gesprechjeit Voss recenseálta benne (Jan. 1804). Ezt
szóról szóra kiírtam. Tudtam, hogy Kl. azt írta, de a’ könyvet sem
Pesten, sem Bécsben meg nem kaphattam. Most újra sürgetem megküldését
N. 1.
Quel phénomène heureux se leva de cett isle
Ou le Sage de Rome fut jadis en exil!
Est ce l’ame de Seneque qu’ inspira le
tuteur,
Pour venger des Romains avilir la grandeur?
(Pour) Conquérir l’Egypte, et l’offrir au
Sultan,
S’il vouloit la régir en loyal Musulman;
Revoler en Europe au secours de la France,
Où personne ne savoit plus saisir la balance;
Mettre á leur niveau sceptres et la tiare,
Rabaisser d’Albion l’ambition avare;
Moderer le vourroux des altiers Germains,
NB). Apprendre á leurs princes á devenir humains.
Reculer de la Gaule les limites jusqu’ au Rhin
–
Voilá d’un mortel le plus brillant destin.
…..
N. 2.
Két kies mezeje van (a’) magyar Múzsának,
Melly könnyű tért mutat Pégazus’ szárnyának,
Eggyiken megkötött mértékes lépéssel
Haladhat, a’ máson rhythmusos zengéssel.
Megválik majd végén pályafutásának,
Melly részire hajol magyar fül hangjának.
N. 3.
Az embernek adott a’ kegyes természet
Kettős ajándékot, mellyekkel érezhet:
Elméjével eget ’s jövendőt vizsgálhat,
Testivel termesztvén maradhat ’s fenn állhat.
Azzal égig mehet, mert Isten magában
Ezzel tenyészhetik csekély hámorában. /30/
De míg ezek között hanyatlik élete,
Bizonytalan földi ’s szomorú remete.
Oldoztassd-fel véle végre nagy teremtő,
A’ titkot, melly hozzád közelebb vezető.
….
[30] A neoplatonizmus ilyen továbbélésére
Bessenyeinél és Barcsaynál is bõven találunk példát. L. Sándor István: Barcsay
Ábrahám elfelejtett versei It. XXXVII (1947). 91. Egyed Emese 1995
1584.
Kazinczy – Rumy Károly Györgynek. Széphalom, den 12.
November 1809.
…Das andere Blatt enthält auch ein französisches Gedicht. Für mich ist
es ganz unverständlich, weil ich kein Kartenspiel kenne.
Arrivé vers sa décadence
Tranquillement vouloit la France
Jouer l’hombre de la Liberté.
Elle fit d’abord une remise,
Mais y sa plus grande surprise
La bęte fut pour la cruauté.
Le jeu devint affreux et sombre
Et jamais, jamais parti d’hombre
Ne fut au monde si terrible.
Car des au monde si terrible.
Des Matadors surcoupés (eine Glied fehlt)
l’Angletterre seule infletible,
Voulant gagner tout on rien,
Crioit toujours: c’est fort bien!
Si les autres perdent Codille
J’aurais Malthe et la Bastille.
Peuples, voilá une grande leçon
Pour vous et les races futures.
Si vos chaines déviennent dures
N’imites pas cette façon.
Mais pour être y jamais sures
Ne soyes plus qu’une seule famille.
….
1624.
Szemere Pál – Kazinczynak.
Pest Decemb. 25. 1809.
…..Ide ragasztom még a’ Döbrentei levelét
is Vitkovicshoz, és ennek válaszát ’s gáncsait a’ Döbrentei
levelére és verseire….
Döbrentei’ és Vitkovics levele.O. Andrásfalván Nov.
3dikán 1809.
….néhány darabotskákat tészek elődbe, azzal
a’ kéréssel, hogy rólok való gondolataidat mondjad meg. Alkalmatosságod
tudom mindenkor vagyon, mutassad meg őket Prof. Fejér Úrnak is.
A’
Napok
XVI
esztendős tanítványném, Gróf Gyulai Karolina kis aszszonyhoz, a’ neve
napján.
Hijába könyörögsz a’ Napoknak
Hogy örök törvényét folyásoknak
Változtassák-meg
éretted
’S
maradjanak még melletted.
Nem, – miolta egy örök szó hangjára
A’ vak Khaoszból megindúltanak.
Feneketlen örvények’ szívására
Viszszahozhatatlanúl béhullanak.
Hoznak és ismét visznek magokkal,
A’ hozzád hasonló virágokkal,
Mit örömödre
adtanak.
Mit tettek?
ah elhúnytanak.
A’ nyárfa, melly elébb büszkén vetette
A’ kis tsemetékre az árnyékot,
Remegő leveleit elvesztette
’S amazokkal megfosztva áll ott.
Tsak a’ Tselekedetek állanak –
Meg a’ partnál; hol egybehúllanak
’S
elválván a’ szép szíveké
(Mert ők
a’ mennyeieké),
Halhatatlan ditsőség’ elérésére
Ama sugárokhoz felsietnek
Míg a’ roszszaké, a’ föld szinére
Tsúfos lármával viszszavettetnek.
Intézd azért úgy szép lelkedet,
Hogy tsak az ékesítse létedet
’S
vígadván ollyan rózsákat
Törj,
a’ legrontóbb órákat,
Mellyek vídám ártatlanságjokkal
Bátran tekintve, kinevessenek
’S hervadhatlan kedves illatjokkal
Nevedre szép diszt vessenek.
– – –
Epigrammák.
– – –
A’ rosz Magyar szók Kovátsaihoz.
– – –
Halja az Úr, B…ből magyar Író vála!
Jéh! hiszen még egy új rosz szót se tsinála!
……
Anakreoni Dal.
Gyerek koromba laptát,
Diót, vevék mulatni,
Most a’ leány szemébe,
Midőn kacsintva nézek,
Akként esem, miként a’
Helyembe nyőlt gyerek húll
Laptájáért ’s dióért.
– – –
Írj kérlek, Te is néhányat Munkáid, kivált Meséid
közzűl….
1655.
Kazinczy – Rumy Károly Györgynek. Széphalom, den
28. Jan. 1810.
…..
Báróczy.
szül. 1736. (den zweyten Tag von Ostern; er glaubte,
dieser Tag sey das Jahr der 11. April gewesen; welches leicht auszunehmen ist.)
megholt 24. Xber. 1809.
Birtokomon eggy gyenge leány és eggy magas asszony
Versengtek;
– mellyem lángola mindenikért.
Annak zöld amarant és Szejnei rózsa virított
Messzére-illatozó
szép haja’ fürtjei köztt;
Ennek arany fonadék nyult-el tunicája’ redőjén,
’S
ákácczal-koszorús mitra fedezte fejét.
A’ kis selyp Csapodár eltűnt hamar: a’
deli szép nő*
Sírom’
széléig birta szerelmeimet.
A csapodárt kiki tudja, ki volt. A’
szentűl-kedvelt
Titkos hívei
köztt hirdeti sirva nevem’.
/kötetben – 1903- egy szó
változás * magas asszony/
1663.
Döbrentei Gábor – Kazinczynak. O.
Andrásfalván, Febr. 7kén 1810.
….Nekem Rákóczy születése’ helye körűl egy gondolatotska jött-eszembe.
Széphalomról eljövén, leirtam. Ide teszem. Úgy is akkori utam tzélját illeti.
A’ kitsi szélhez.
Borsi mellett Zemplén Várm. Aug. 24. 1809.
Melly vidékről jösz kitsi szél, hajam köztt
Lengni? mit suttogsz körülöttem? – Álnok,
Széphalom táján lakol, ezt nekem tsak
Titkolod úgy
e?
Menj, siess vissza, gyönyörű virágok
Várnak ott, játszál velek, és sugalld-meg
Énekesseknek, – de siess, – barátja
Mégyen
ölelni.
Mit mond a’ Tekintetes Ur e’ meséimhez?...
1680.
Kazinczy – Horvát Istvánnak.
Széphalom, Mart. 12d. 1810.
…Fábchichnak
halála eránt ma írok a’ Győri Kalv. Papnak, hogy holmiről tudósítson.
Néki becses levelei vannak kezeim között ’s az Euripidesből lefordított
két Iphigenia, mellyet ő szegény a’ leányomnak ajánlott, minthogy az is
Iphigenia nevet kapott a’ keresztségben, ez Epigrammával:
Aeschylus és Sophocles valamennyi Bakénekeikben
Mind
szomorúk; szomorú harmadik, Euripides.
Harmincznégybül ezen bokor el ki csap édes örömre.
Bölcs
remekedbül eszünk nyílik Aristoteles.
Vedd, Csecsemős, ötször negyedik munkámat; ajánlá
Néked öreg
Calchás és Piladessel Oreszt.
Hogyha picziny nyelved kötelét ABCre megoldja,
Fogd
kezeidbe fejér AEI tábla gyanánt.
Félre, komor verse! nemzett örömére Kazinczy,
Szűlt Török
édes anyád. Élted örömbe’ legyen.
Ezt a’ megbecsűlhetetlen embert sokan nevetik.
A’ ki illy Epigrammát írta,
arról el lehet mondani: quum flueret
lutulentus, erat quod tollere velles…/Horatius/
1698.
Kazinczy – Berzsenyi Dánielnek.
Széphalom, Martiusban 1810.
A’ nagyság’ és szépség’ diadalma.
Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre
megúnta
A’
nagy Mennykövező hitvese ’s húga dühét.
Homloka-szűltje nem így. Fájt még, hogy az ídai bíró
Vénusz előtt
őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott meg, Párizs bosszúlja meg estem’;
Így szól és
harczra hívja ki Napoleont.
Jő ez! ’s mint mikoron Márs lép szekerébe,
’s hatalmas
Karral az
ellenség nyúlt seregeire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
’S
láng, füst, jaj ’s riadás töltik el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. »Nem küszde igy a’ nagy
Achillesz,
Nem Dioméd,
úgymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több
ez mint Sándor, ’s Caesár, ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám.
(Henr. IV. Gall. Rex.)
Új
fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’
Spréai szép Amazont!«
Ah,
a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah szalad a’ remegő, Spreai
szép Amazon!
’S
a’ diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthard reng vala lábai
alatt!
»Paean!
ió Paean, nagy férfi!« kiálta Cythere;
Jer, ’s légy már ezután kedvesem
énnekem is.
Pallász
néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed drága jutalmit adom.
Íme Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom
legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszeit
E’
gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes
mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyel nem bírna Luíze,
Nincs dísz,
mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Tritónia
győzött
Általatok:
győzött Cyprisz is általatok!« –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég
’s föld,
De angyal
távoztán Ausztria búnak ered.
Ezt a’ hosszú Epigrammát, édes barátom, 14 nap
olta betegen fekvén írtam. Nem szeretem a’ Gelegenheitsgedichteket. De ez
a’ nagy történet, ’s Pataki Prof. Sípos és Kézy Uraknak deák
verseik ezen menyegzőre, engem is elszédítettek. Által küldém tegnapelőtt Patakra
nyomtatni…
Váczy
1903-as kötetében 48. oldalon.
1727.
Cserey Farkas – Kazinczynak.
Krasznán, 30dik April 810.
Nagy becsű Kedves Barátom! A Napoleon egybe kelésére
írt Epigrammád egésszen el tölte gyönyörűséggel, valami oljan szent, oljan
tiszteletes van abba, a melj Nagynak tünteti a szem és szív előtt Napoleont. A
théma magába is magasztalt szépségű, annak kifeitése a leg szebb, leg nemessebb
izléssel esett, a kötött beszéd mesterséginek pedig remekével készült munka az:
ezen Nagyság és Szépség Diadalma úgy
characterisálja Napoleont is, hogy tiszteletre kell iránta gerjedni….
1773.
Gr. Dessewffy József – Kazinczynak. A. Olysón,
8-d. Jun˙. 1810.
…Pessimista vagyok.
Ce monde, ce theatre et d’orgueil
et d’erreur,
Est plein d’infortunés, qui
parlent du bonheur.
Tout s’y pleint, tout gémit en
cherchant le Bien-ętre,
Nul ne voudrait mourir, nul ne voudrait
renaître.
Az emberi nemnek főképpen minden Élő Állatok közt a
szerentsétlenség és a gyávaság juta az osztályban, mivel a leg finomabb
érzékenység jutott.
1775.
Aranka György – Kazinczynak. Maros
Vásárhely 9dik Jun. 1810.
…A’ Napoleon ’s Ludovica Császári
Felséges Pár mennyegzőjöknek öröm esztendeje.
Nézd lassú lépését az aggott időnek
Nagy ablaka nyílik fel a szebb jövőnek
Új hajnal hasad az új százok sorában
Bársony színek festik fényesebb ruhában
1810.
…
1776.
Kazinczy Ferenc – Kazinczy Miklósnak.
Széphalom Jún. 9. 1810.
…Én e’ holnapban Horátznak eggy odáját nem fordítottam, hanem új ódát csináltam
annak hasonlatosságára. Ide írom, mert a’ másokkal való harczolás
nemességét védelmezi.
Miért könyörgjek én teneked, dicső
Magzatja Zeusznak! Most, mikor illatot
Gyújtván,
először lépek, új Pap,
Zsámolyaidra,
’s arany szelenczém
Oltárodon bort ’s búzakalászokat
Ürít? Azért e, oh nem azért! hogy én
Nyerjem-meg
a’ mit nagy titokban
A
pulya kér esedezve tőled?
Nem kell nekem kincs! Nékem Elég juta;
Nem gőz! pirúlnék hogyha belőlem is
Játékot űzne
a’ Sors. Rohanjon
Bár mi reám, fedez a’ Középszer.
Csak lantom’ illessd! csak nyilat adj nekem
A’ szent tegezből, Szörnye-ölője, † te!
Szorítsa örűlve
jobbom’ híved:
Fussa
komoly szemem’ a’ kaján nép!
1806.
Virág Benedek – Kazinczynak.
Budán 1810. Juli 26dikán
…Az emberi nem nyughatatlan, erőtelen, nem
elégszik meg sorsával, boldogságával sem bír. Igazán irta Horatiusunk:
Meczénás! honnan vagyon az, hogy senki közöttünk
Sorsával, legyen ész, avagy történet adója,
Meg nem elégszik? azért a’ másét szokta
dicsérni.
Boldog kalmárok! mond a’ vén ’s
öszvetörődött
Fegyveres; ellenben mikoron szél hánnya hajóját,
A’ kalmár, jobb, mond, a’ Zsoldosok élte.
Miért-nem?
Ütköznek, ’s hamar elhalnak, vagy győnek
örömmel.
Igy a’ Prókátor, mikoron tyúkszókor az ajtón
Nála tanátskérdője kopogván álmait űzi,
A’ majoros gazdát boldognak mondgya, viszontag
Ez, ha kezes, ’s meg kell várasba jelennie
néki…..
1807.
Kazinczy – Cserey Farkasnak.
Széphalom, Júl. 27d. 1810.
……….
Ah, a’ Szabadság nem nekünk való!
’S nem a’ Szabadságnak mi! Róma ’s
Hellász
Kinőtt a’ más igazgatása alól,
’S nagy lelke bírta fékezni önmagát.
Mi kiskorúk vagyunk, ’s bennünket az
Atyai fenyíték kapcsol együvé;
És a’ mit ott a’ köznek szent szerelme
Hatalmasan tanított a’ nagyoknak:
A’ jót szeretni, ’s gyűlölni a’
gonoszt!
A’ törpe népnél nem tanítja szív,
De bér, de büntetés ’s parancsolat!
És még is így, félvén a’ jó Királyt,
Mint ők magokban, boldogok vagyunk.
…... Ez igen hosszú Epistola fog lenni, mert
először a’ nagy Theréziának
gyönyörű képét fogom festeni…
1876.
Gr. Dessewffy József – Kazinczynak.
Alsó-Olysón, 1810. 1-ső Decz.
….
Óráid follyanak gyönyörűségekben,
A’ nap
tsókjaidat irígyelve lássa,
Élj mindég leg édesbb érzékenységekben,
És
éjtzakáidnak ah! ne legyen mássa!
Szent-írásunk után, mídőn szaporítasz,
Feleséged
benned Herculest talállyon,
’S minden fiú, a’ kit világba indítasz,
A’
derék Apjához hasonlóvá vállyon.
Küld viszsza a’ szelessen ’s hibássan
leírt haszontalant, minekutánna által futottad, vagy le írattad. Meg írtam
neked okát. Szinte azért remek munka ez az írás; mert haszontalan
nálunk….
…Ime próba gyanánt p. o. egy kiss friss
Epigrammátska, melly tavaly Ferentz napjakor egy pompás ki világosítás
alkalmatosságával készűlt, Eperjest:
Drága, kegyes Ferentz, kiért
Annyi
gyertya világ fogy,
Mond meg, kérlek, ó vallyon miért?
Nem engeded
nékünk, hogy
Nem tsak tsupán setét éjjel
Fényes napot
indítsunk;
Ha díszedre szerte széjjel
Nappal is
világosítsunk?
Ez ez Epigramma Lessing Theoriája szerínt van,..
1885.
Kazinczy – Rumy Károly Györgynek. Széphalom den 9
Xber 1810.
…Hier die Epigramme.
Elvesztem! ’s ah lyányka, te benned vesztem-el!
E’ csók,
Melly ajakidra nyomúl, engem is elragadott.
Félre te Mennyrázó! fordulj, szép lyányka, ’s
ölelj-meg;
Szedje az emberi lyány’ csókjait emberi száj.
…
2011.
Szemere Pál — Kazinczynak.
Pest, Május 24dikén, 1811.
Vitkovics barátunk ma estve adá-által nékem a’
három Sonettet…. én az öt Sonettet így rangíroznám:
1. AZ Ő KÉPE.
2. AZ ÉN
BOLDOGÍTÓM.
3. MARGIT-SZIGET.
4. A’
SONETT’ MUZSÁJA.
5. CSEREY
MIKLÓSHOZ.
….
Végtére kezemben van a’ Zemplényi pakét. Ma küldötte Zsiday Úr hozzám. Délig az
Epigrammákat írom le, dél után pedig Jabureket keresem fel a’ könyvekért.
Hiszen Jaburek még hétfőtől fogva itten van ’s én élhetetlen! —
Estvére által fogom adni az igen becses ajándékot Horvátnak. Képzelem, mint fog
örvendeni a’ bakszakálú Grammaticus. De lássuk a’ tegnap ígérteket.
EPIGRAMMÁK
Aurora’ I. Fűzetéből.
1. Az Olvasóhoz.
Ez vagy amaz sorban megakadsz,mert ellened is szóll?
Hallgasd-el! Más azt nemmeri fogni reád.
2. CZENCZIHEZ.
Égek, rám ha veted szemeid’, fagyok ímha
behúnyod.
Czenczi, te fogsz jéggé tenni avagy hamuvá.
3. DÍSZ.
Szép vagy lyányka, ne tudd! Jót tettél, férfi,
felejtsd-el:
Nektek ezen két mód nyújt (ád) igaz emberi díszt.
VITKOVICS.
4. KUPÍDO.
VIRÁG.
5. LIDYHEZ.
Verset akarsz tőlem, Lidy? Én csak húr vagyok: Ámor
A’ lantos. Tőlem verset akarsz e? szeress!
6. AZ UJSÁGÍRÓKHOZ.
Títeket a’ maradék egyedűl fog tartani becsben,
Majd ha hazugságtok régi igaznak avúl.
7. SZERELMES.
Aetnát nem láttam, de tüzét nagyon érezi szívem,
A’ tengert se’, de nagy habjait ontja
szemem. —
VITKOVICS.
….
26. LURKÓRA.
Szegény volt Homér, de nem írt szegény verseket:
Te gazdag vagy lám Lurko, ’s csinálsz
szegényeket. —
SZTROKAY.
Sztrókay Antal
/1780-1850/ műfordító, költő, Festetics Gy. írnoka.
27. A’ HAZUG.
VIRÁG.
28. EMBERISMERŐK.
Belső tettekből megjegyzeni, míllyen az ember,
Hajdaniak szokták: O be nehéz tudomány!
Képünkből Lavater, koponyánkból szokta itélni
Gall ezt mostanság: O be hamar tudomány!
VITKOVICS.
29. SZŰZESSÉG.
Szűzesség az lyányban
Mint illat rózsában:
De mint tulipánnak
Nincs szaga sok lyánynak.
SZTROKAY.
….
33. EGGY VÉN HÁZASHOZ.
Kis Cupído, e csoda és lator szer,
Meglepé Nínád ’s lakod’ ím egészen,
Hogy kezet fogván vele, jegybe léptél;
Nem de örűlhetsz?
Nézzd-el és vígyázzd! Kitekint szeméböl;
Homlokán vídúl, mosolyog kegyesded
Vérbe mártott két ajakán; leveg szép
Szög haja fürtin.
Néha orczáján pirosúlva búvik
Annak eggy pár kis szigetébe; ollykor
A’ fogának gyöngysorain kereshet’d,
Vagy picziny állán.
Hol pedig repdes nyaka két mezítlen
Ormain; büszkén kidagadt bokor ho-
mellye dombjáról hunyorít ’s parancsol
A’ Kebeléből.
Néha mellyéből kifelé sohajtoz;
Néha ujján csügg, tekereg gyürűként:
Szárnyat ád ollykor neki láb helyett a’
Gyors röpülésre
Szóval, eltölté az egész menyecskét
A’ kis Ámor. Hajh tele véle minden!
Háza is szint’ hol lakozik: csupán csak
Szíve üres még.
PROF. FEJÉR GYÖRGY.
———
Olvasóink meg fognak ütközi abban,hogy ezen
Sapphicumot is az Epigrammák között vettem fel. Mit tanácsol Édes Uram Bátyám?
nem jó volna e itt kimutatni a’ külömbséget az Óda és Epigramma között?
Én a’ Vén házas Nínáját epigrammának nézem….
2059.
Kazinczy — Rumy Károly Györgynek. den
23. August 1811….
….Heute in der Nacht habe ich Bions 3te Idylle übersetzt. Hier blieb so viel
leerer Platz, dass ich sie Ihnen mittheilen kann, und ich schreibe sie also ab.
Szunnyadozám, ’s a’ szent Cytheréa megálla
fejemnél,
’S a’ kis Erószt, rózsás ujjakkal fogva,
vezérlé
(A’ ki — oh a’ mámbort! — csak
földre tekingete), ’s így mond:
Fogd fiamat, kedves Pásztor, ’s dalaidra
tanítgassd.
Ezt mondá, ’s eltűnt. Én, ostoba, dallani kezdém
Énekimet, hogy Pán mint lelte-fel a’ furulyát,
és
Pallász a’ sípot, lantját Mercúriusz, a’
szép-
Zengésű Cytherát Admétnak pásztora, Phoebusz.
Nem tetszék leczkém, ’s ő kezdte dalolni
szerelmeit,
Égiekét és földiekét, ’s lator anyja’
csudájit.
’S a’ mikre én akarám Érószt oktatni,
kiestek
Elmémből, de az ő leczkéji elmémbe tapadtak.
2164.
Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek. Széphalom,
Mart. 3d. 1812.
Sipos Pál rajta kapta a’ feleségét, Beöthy Fannyt, hogy valamit írogat, ’s előtte titkolgatja. …’s nem
magyarúl ír, hanem németűl. Fanny
elárúlva látta magát, …azt kérte ki, hogy addig ne, míg ő eggy levelet
tészen mellé, melly őtet mentse-ki azon vakmerőségéért, hogy asszony lévén,
poetisál. A’ levél ér annyit, mint a’ vers, ’s nem tudom
mellyik talentumát becsűljem inkább — mind a’ kettőt becsűlöm. Élj
a’ lefordított verssel tetszésed szerént, de a’ Fanny nevét csak
barátid előtt engedd tudni…
Fannyhoz. (Marti. 4dikén 1812.)
midőn az Imperiosa necessitas német fordításában lelé
férje, ’s azt tőle (de nem az itt elbeszéllt fortéllyal) elvette,
’s férji büszkeséggel ’s hogy a’ Poetriát szerelmesen
piríthassa, mindennel olvastatta.
Mondják, eggy Úr nagy gondba jött,
Látván, hogy kedves Asszonykája
Gyakran elzárkozik a’ négy falak között;
És még inkább megütközött,
Midőn a’ szép Asszonyt felugratván lármája,
Ez néki elébe lép, s mind ujja mind orczája
Elárúlják hogy írt — «Mit ír? — Az ő
hibája
Nem volt eddig titkolgatás.
Jót nem jelent a’ hallgatás.
Azt a’ ki engem csal, nekem sem vétek csalni.
Hogy rajtam is kaczagjon más . . .?
Nem, nem! készebb vagyok meghalni! —
Az álnoktól nem vártam ezt.
Ah! a’ kaczér asszony a’ legnagyobb
kereszt!»
Nem szóll ’s megyen. — A’ Szép leül
asztalkájához
— Örvend hogy egyedűl maradt —
’S hozzá fog ismét a’ munkához.
De ah! ki bízhatik magához!
Ajtója a’ sietés miatt
Tátva áll, ’s a’ Sullogó belép —
Megrezzenéssel
— Pislongunk — (ha meglátta-e? —
’S eggy mesterséges billentéssel
Millyen lenni szokott a’ Kartenmischeré,
Az írás fedve van) — kényetlen öleléssel
Repűlünk a’ nem-várt Herr Eh’gemahl felé.
Ez érti a’ Gonoszt, ’s szintén kékűl belé,
De phlegmában marad; ’s Szépjének példájára
Tüzet hazud, ’s felel fortéllyal fortélyára.
’S míg a’ csak színlett csókokat
Bosszúsan szórja orczájára
’S mindég igaznak lelt de most hazug ajkára,
Lesegeti ujjain a’ tinafoltokat,
’S lelkének nagy vídúlására
Ottan leli —
«Csak a’ levelkét
Lehetne megkapnbom!» — ’s
asztalkájára
Tolvajszemmel tekint ’s megsejti. —
«A’ levelkét!
Csak azt! hogy végre ismerjem lelkét!»
Ámor kaczag. Oh Esztelen!
Mond: űzzd az elkezdett játékot,
’S csald a’ ki csalni akar. —
A’ leczke hirtelen
Munkába vétetik, ’s a’ szép Hűségtelen
Visítva fut ’s nem is gyanítván a’
szándékot,
Férjének hagyja az ajándékot.
Ki mostan azt, mint martalékot,
Felkapja, ’s örvendez a’ jól elsűlt
cselen.
’S mi volt ez a’ mit lelt? —
Egy még nem kész kis ének,
Mellyen a’ szép Elzárkozott,
Tartván fúlánkjaitól férjének,
’S szerény érzésivel nemének
Gyakorlatlan kezekkel dolgozott,
’S — meséjévé lett a’ Megyének!
—
Fanny, ki vesztett itt dalán?
Nagysád pirúl? sohajt? — Talán . . .? talán . .
.?
Ah, értem a’ pirúlót, a’ sohajtót!
Jó; — másszor zárja-bé az ajtót,
’S ne hagyja írásit asztalán.
2298.
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak. Sz. Mihály,
16dik Aug. 1812.
Későnn és lassan valamint környéke Tihanynak,
Visszonzom gyönyörű versed’, szívellte Barátom.
Nem szökik úgy szárnyas paripám, mint ennek előtte
Tudnilik; ha kemény vas arkantyúra szorúlt már.
Őszülök, alkonyodom, Fébus szellője’s az íhlet
Ritkábban fúvall ’s tsak szűkön súgnak a’
Múzsák…
/még sok hosszú szakasz és hosszú a próza is/
2349.
Édes Gergely — Kazinczynak. 25. 9br. 1812.
….Fordított Epigrammáimból.
I. Katullból.
Nem lehet aszszonyom és kívűlem senki’ Kegyesse,
Ugy szól, bár Jupiter kérje-ki gyenge kezét.
Mondja! de bár mit mond hív Férjfinek a’ ravasz
aszszony,
Azt gyors habra vagyis szélre jegyezni lehet.
II.
Lezbia mindég szid ’s nem hallgathat soha rólam
Ő; de, hanemha szeret Lezbia, veszszek-el én.
Honnét tudhatom ezt? Hát nemdenem őt szidom én is
Mindég ’s veszszek-el én újra ha nem
szeretem….
2390.
Kazinczy — Kis Jánosnak. Széphalom, d. 10d. Febr. 1813.
…Sokat vártam a’ Rajnis Virgiliusi Georgicájitól, mert
1786 olta dolgozgatott rajtok, ’s rosszabb, mint a’ Szabó Aeneisze.
Tatayt kértem, írná-ki nekem a’ IV. könyvből azon ismeretes helyet: Ipse
cava solans aegrum testudine amorem, hogy kivált az ismeretes Qualis populea
moerens philomela etc. Sorait láthassam, mint fordította. Itélj érdeme felől:
Így nyög az árnyékos fák köztt a’
fülmile, mellynek
Fészkéből a’ durva paraszt keze
földre lecsapta
Pelhöskés fiait! Keserűl a’ bús
anya ágon
Űlve egész éjjel szomorún foltatja
nyögésit
És panaszos szava’ hangjával
bétölti az erdőt. — Rajnis.
Én ezt, elkeseredve, hogy még Rajnis is
igen rosszúl fordította, így próbáltam:
Mint mikor a’ liget’ árnya
között a’ fülmile gyászol
Fészkéért, mellyből még pelyhes kisdedit
a’ vad
Földmíves kiszedé, végig csattogja
magányos
Éjjeleit gallyán, epedezve újítja
siralmát
Szüntelenűl, ’s a’ tájt
messzére eltölti keserve.
2397.
Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának. Széphalom Febr. 28d. 1813.
Angyali szívü kedves gyermek!
…….
MEZEI KOSZORU. (Feldblumen.)
GRÓF GYULAY CAROLINÁNAK.
Kerti virágoknak remegünk tartatni
magunkat,
Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.
Minket az aljas rét, ’s eggy szűk
völgy’ keble, ’s az árnyas
Erdők, ’s e’ kisded
csermelye’ habja nevelt.
Lolly ide jár, szedi kincseinket,
’s koszorúba kötözvén
Hordja a’ szép mellynél ’s
üstöke’ fürtjeiben.
Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet;
ím jön! —
Boldog az, a’ kit az ő jobbja
szeretve fog-el!
2.
Szép vagy, rózsa; de tündöklesz ’s
tündökleni kívánsz.
Büszke, te nem kellesz; mert maga Lolly
szerény.
3.
Tiszta vagy és szép vagy, liliom; de
homályba borítsz mást.
Nem kellesz te, kevély; mert maga Lolly
nem az.
4.
Atyjának sírjére Lolott szent könnyeket
önte,
’S a’ könnyből te levél,
lengenye, gyenge virág.
5.
Lotti, Lolott és Lolly nekem neve az édes
lyánynak.
Változtatja hevem a’ nevet; ő
kecseit.
Ezek a virágok, édes Lolott, görög
illatúak. Nur ein fein fühlender Geruch empfindet ihren Duft. És épen ez teszi
a’ mívet poetai mívvé. Nézzük mind ezt német nyelven….
2415.
Szemere Pál — Kazinczynak.
April. 15d. 1813.
A levélből a Mozaikban is /a bimbó a számban vala/
…Ez alatt Susienak kedves dalát, Vergiess mein
nicht o Jüngling den ich meine, — régen sürgetett, hogy magyarra
általtegyem – ’s megvolt a’ béke. Imhol a’ darab.
El ne felejts o ifju, kedves lélek,
Te a’ kihez sohajt e szív,
Kiért az égre felsírok, ’s remélek,
El ne felejts te Hív!
El ne felejts ha más mosolyg szemedbe
’S epedve hódolásra hív,
Védangyalim sugják akkor füledbe:
El ne felejts te Hív!
’S ha hogy talán másért gyúlsz szerelemre,
’S másért dobog benned a’ szív,
O, akkor kénszerítlek hívségemre:
El ne felejts te Hív!
Ha útaink a’ Végzet elválasztja,
’S egymástól minket messze hív,
Ha távol tőled éltem bú hervasztja,…
2420.
Kazinczy – Dessewffynek
1813. ápr. 21.
…Eggy éjjel az indigestio miatt nem lehetett
aludnom. A’ festés és faragás míveit hozta előmbe phantásiám, ’s
három görög ízlésű Epigrammát csináltam, mellyeket azért írok le itt, mert úgy
hiszem, hogy Néked, legalább az eggyik, örömedre lesz. — Ismered
Laokoonnak státuáját, ’s könyv nélkül tudod a’ sorokat róla az
Aeneisz’ II. könyvéből: Laokoon ardens summa decurrit ab arce etc. Nincs
tehát magyarázatokra szükséged. Csak arra kérlek, hogy olvassd Epigrammámat
szent tűzzel. —
Tűrd nagy kínjaidat, szent Polgár, s halj-meg.
Hazádért
Tűrsz és halsz — győzött a’ fene, ’s
Trója nem áll.
Ímhol deákúl: Perfer cruciatus tuos, sanctissime
Civis, et moriare. Ob charitatem patriae tuae excruciaris et peris. Quid juvat
te vivere, cum immanis dea (Minerva) triumphat et ruit Ilium?
Érzed, hogy lelkem lángolt. Kevély vagyok ezen
Epigrammámra. Csak akkor szomorodom-el, mikor elgondolom, hogy valamelly
lelketlen ember azt gondolhatá, hogy én is azt értem itt, a’ mit holmi
német értene. — De ímhol a’ másik Epigramma:
VENUS KALLIPYGOS.
A’ festők Legendája azt beszélli, hogy két leány
Görög Országban azon versengett, eggyütt menvén az úton, hogy mellyikének van
szebb formájú fara. Ídai Bíró kelle a’ két versengőnek is, ’s eggy
Ifjú, kit meglátának, Páris leve nálok. — A’ győző Templomot állíta
a’ szép farú Vénusznak; a’ szépet-szerető Görög nép pedig a’
leányt márványba hagyá faragtatni. A’ Státua általjött a’ mi
időnkre. Eggy gipszöntvényét Bécsben most is láttam. A’ leány félre
rántja hátúl az igent, ’s mosolyogva, szép farának örűlve tekint hátra.
—
Mind! mind lyányka! nem ezt egyedűl! ’s nagy
Júpiter, engedd,
Váljon hármassá nékem is eggyszer az éj!
Weise sie her alle, alle deine Reize, schönes Mädchen,
und nicht bloss diesa da! Und du, grosser Jupiter, mache, dass auch mir einmal,
wie dir bey der Alkmene, die Nacht [sich] verdreyfache. — Itt a’
harmadik Epigramma:
Tartsa-meg Európát, Lédát, Semeléjit, Iójit
A’ nagy Zeüsz: az enyém, Heliodóra, te vagy.
—
Az újabb mesterség a’ Madonnákat olly czéllal
dolgozgatja, mint a’ régi a’ Vénuszokat. Protestáns Poéta is írhat
ezekre tisztelő Epigrammát.
Melly báj! melly fenség! melly csendes bánat ez
arczon!
És melly szent megadás ’s gyermeki bízodalom!
Isteni ’s emberi Szűz, e’ kép látatja mi
voltál;
Vidúlj-fel, ’s e’ kép fogja mutatni mi vagy.
Welche Zauberreize! welche Hoheit! welch’
stilles Leiden ergoss sich an diesem Antlitz! und welch’ eine heilige
Hingebung und kindliches Vertrauen!...
80. Kaz-Dess
bizodalmas levelezése /Kaz. G. szerk./
Kazinczy – Dessewffynek
1813. ápr. 21.
…
Egy éjjel az indigestio miatt nem lehetett aludnom. A festés és faragás műveit
hozta élőmbe phantásiám, s három görög ízlésű epigrammát csináltam, melyeket
azért írok le itt, mert úgy hiszem, hogy Neked, legalább az egyik, örömödre
lesz. — Ismered Laokoonnak státuáját,s könyv nélkül tudod a sorokat róla
az Aeneis II. könyvéből : Laokoon ardens summa decurritab arcé etc. Nincs tehát
magyarázatokra szükséged. Csak arra kérlek, hogy olvasd epigrammámat szent
tűzzel.
Tűrd nagy kínjaidat, szent polgár, s halj meg. Hazádért
Tűrsz és halsz — győzött a fene, s Trója nem áll.
Imhol deákul :
Perfer cruciatus tuos, sanctissime cívis, ét
moriare.
Ob
charitatem pátriáé tuae excruciaris ét peris.
Quid juvat te vivere, cum immanis dea (Minerva) triumphat, ét ruit Ilium?
Dessewffy és Kazinczy. I. 18
Érzed
hogy lelkem lángolt. Kevély vagyok ezen epigrammámra. Csak akkor szomorodom el,
mikor elgondolom, hogy valamely lelketlen ember azt gondolhatná, hogy én is azt
értem itt, a mit holmi német értene. — De imhol a másik epigramma :
.
VENUS KALLIPYGOS.
A festők legendája azt beszéli, hogy két leány Görögországban
azon versengett, együtt menvén az úton, hogy
melyikének van szebb formájú fara. Idái bíró kellé a két versengőnek
is, s egy ifjú, kit meglátának, Paris leve nálok. —
A győző templomot állíta a, szép f árú Vénusznak; a szépet
szerető görög nép pedig a leányt márványba hagyá farag-
tatni. A statua általjött a mi időnkre. Egy gipszöntvényét
Bécsben most is láttam. A leány félre rántja hátúi az ingét,
s mosolyogva, szép farának örülve tekint hátra.
Mind ! mind lyányka ! nem ezt egyedül! S nagy Jupiter, engedd,
Váljon hármassá nékem is egyszer az éj !
Weise sie lier allé, allé deinc Reize, schönes Madchen,
und nicht bloss dicse da! Und du, grosser Jupiter, machedass
auch mir einmahl, wie dir bey dér Alkmene, die Nacht sich
verdreyfache. — Itt a harmadik epigramma :
Tartsa meg Európát, Lédát, Semeléit, lóit
A nagy Zeusz : az enyém, Heliodóra, te vagy.
Az újabb mesterség a madonnákat oly czéllal dolgozgatja,
mint a régi a Vénuszokat. Protestáns poéta is írhat
ezekre tisztelő epigrammát.
Melly báj! mely fenség! mely csendes bánat ez arczon!
És mely s/ent megadás s gyermeki bízodalom!
Isteni s emberi-szűz, e kép láttatja mi voltál :
Vídúlj fel, s e kép fogja mutatni mi vagy. Welche Zauberreize! welche Hoheit!
welch' stilles Leiden ergoss sich an diesem Antlitz! und welch'eine heilige
Hingebung
und kindliches Vertrauen ! Gottmenechliche Jung-
frau, dieses Bild zeigt mis, was du Leidende warst. Lege
deinen Schmerz ab, und dieses Bild wird uns zeigen, was du
Verkldrte bist
. — Ez az epigramma Carlo Dolcénak képére van
írva, melynek originálja a bécsi Belvedérben, copiája nálam áll. Péchy Imre
dirigálta osztályunkat. Mart. 16-kán esküvek fel vicepalatinusnak. Vitéz János
gratulált neki levélben, s szeresd érte a jó embert, azt vetette a gratulátió
mellé, hogy kéri ötét, nevelje hazafinak a fiát, ha maga vicepalatinus lett is.
—…
2505.
Édes Gergely — Kazinczynak. 21-a Aug. 1813.
….Most én futólag ujdonat új Anakreonimból küldök vagy kettőt. Éppenn tegnap előtt facsarta ki
belőlem eggy közelvaló szép.
A’ magát festő.
Fesd ki magad’ szép alak.
Millyen lészsz, hadd lássalak,
Fesd-ki magad! lédj szebb te,
Mint eggy kis tarka lepke,
Ebben megnem gátollak,
De osztánn nem csókollak,
Osztánn akármi szép lédj,
’S csapongj mint a’ nyári légy,
Én mézest másutt falok,
’S rólad mérget nem nyalok…..
…Többet is írnék ide, de nekem az írás nagyobb
terhemre van, mint maga a’ gondolkodás. Ez az oka eggyik, hogy számos
gondolataim a’ mint születnek, úgy elhalnak. Az én Anakreoniim, a’
mint minap Kulcsár írá, Helmeczinél vagynak…
2543.
Kazinczy — Sipos Pálnak. Széphalom Nov. 2d.
1813.
….E’ napokba tisztáztam-le Titusz
kegyelmességét. Olaszból fordítva Budán 1795, abban ezt azt éneket dolgoztam
most:
Honnunk nem ismer szolgaságot,
A’ kény lánczait nem viseli;
Nincs úr itt; a’ nép fejdelme
Atyja a’ népnek és szerelme,
Mert ő a’ törvényt tiszteli;
Bűntet, de nem bűntet haraggal,
Bosszút nem szórt alá, szelid,
Erőszak felemelt lelkéhez,
Vadság ’s gőg nyájas erkölcséhez
Még távolról sem közelít.
Szeretném látni
productioját a’ magyar theatrumon, és ha a’ nép tapsolva nem
kivánná hogy még egyszer a’ két strófa elénekltessék, úgy öszvetépném
a’ mit írtam…
2545.
Sipos Pál — Kazinczynak.
Tordos 5a Nov. 1813.
Leveledre megújultam — ugy esett, mint a’
szomjúságra egy teljes pohár — egy huzonba kiittam, tsak hogy leveled kezdete megihletett; de én is
a’ te hiteden vagyok.
Óh, még nem adjuk által
Az égnek: Tartsd meg Aesculáp!
Óh! tartsd meg Angyalunkat.
Szép lelke térjen viszsza még
Az élet vég lehelletén.
Sofie.
Sofie éljen Kazinczyért,
Éljen Kazinczy Sofiért,
Mindketten éljenek
Az ártatlan kis lelkekért.
….
2622.
Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának. Széphalom, Martz. 16d.
1814.
….Ámor’ gipsz figurájával ékes szép
kemenczének vetvén magamat, úgy néztem a’ megvénült nagy embert,
elszomorodott szívvel, ’s ekkor csináltam
ezt az Epigrammát, a’ legelső talán két esztendő olta:
Vénűl, ’s vénűljön, testem! De te lelkemet
ittassd
Hébe, a’ szent kelyhből, és soha elaggni ne
hagyd….
/Többeknek elküldte/
2678.
Horváth Ádám — Kazinczynak. Petri-Keresztúr. Junius 13dikán 1814.
….most gyüjtögetem a’ Poetriakkal való
correspondentiajimat. A’ már készen volt, de meg semmisitett Universalis
Satyramat is Hercules’ oroszlányja neve alatt mégegyszer ha élek, fel
elevenitem.
Itt hagylak édes Nyúgalom lakó hele!
Erato nekem mást rendele;
Nem vala czélom menni, meg nem untalak,
Nyájas örömnek szenteltt falak!
A’ tsalattatás vala, ‘s egy, az
Eris’ Angyala,
Kik miatt nyugalmamat ma el tserélni kelle:
Itt hagylak édes ‚s at.
Músikával ült, kis Templomomba költözött
Phoebus, enyelgő énekek között;
‘S most magas tetőd felett A’ vig énekek
helett
A’ halál madár’ Siralma nyögve énekel le.
Itt hagylak, ‘s at.
Vatsorálva mig az éltető Nap el haladt,
Vártuk a’ Hóldat az Akátz alatt,
Melly ma im! halál’ jele; ugy konyul le levele,
Mintha siromon akarna már lobogni véle. I
…..
Ti Asszonyok! feleljetek, Kit tett ‘s tesz
annyit értetek?
Sok, a’ ki bántja szívemet, Sem óltja el
hűségemet;
De Ti, mivel fizettetek? — Kevés, ha el
feledtetek:
Az ég’ korbáttsi lettetek; Halálra is
kerestetek,
A’ jó helyett gonoszt fizet: Kegyetlen egy
felekezet!!
No! hát soha se féltsetek, Kik igy gyanúba vettetek,
Vasat kezemre nem vetek Se senkiért, sem érttetek;
Próbáltam, és nem egy hetet, De nyárt ‚s telet
huszonhetet,
´S mig ennyit éltem érttetek, Ki vénülök belűletek:
´S im! mit nyere sok érdemem? — Asszony ne fogja
bé szemem.
Kaszándra vólt elő kelő, De olly gyanút jövendölő,
Ki titkokat jelente ki, De senki sem hivé neki:
Ez Asszony egy, kit én velem Nem a’ Hímen, se
szerelem
Köt öszve, hanem ez jelem, Hogy sem betsem, se
hitelem:
Ti többiek a’ magatok’ Egeibe maradjatok.
* *
Nemzet! A’ mit eddig gyors kezemre biztatok,
Ám vegyétek tőlem vissza magatok:
Nem magam vadásztam a’ parantsoló nevet!
Ti emeltetek fel erre engemet;
Istené a’ nép szava: — Isten és a’
nép’ java
Vólt ösztön hogy koszorúmra koronát raknátok:
Nemzet! a’ mit eddig gyors kezemre bíztatok,
Ám vegyétek tőlem vissza magatok.
Consul is körül írt néha nagy Királyokat,
Tettem én is Consul fejjel sokat;
De Ti öszve mértetek Más fejekkel ‘s kedvetek
Jött, ne hogy Curulison, hanem Thronuson üljek.
Nemzet! a’ mit eddig gyors kezemre biztatok, Hát
vegyétek, ‘s at.
Én örökösitve kaptam ez hatalmamat,
Mint örök érdemmel nyertt jutalmamat:
Ezt szerentse változás, Veszteség ‚s akarmi más
Semmivé nem is tehette, mint Haza-árulás:…
2683.
Berzsenyi Dániel — Kazinczynak.
Mikla, Jún. 18dik. 1814.
………
A’ Bonyhai Grotta.
1814.
Lebegjenek, oh Grotta, Feletted
Ölelkezve pálmák’ ’s myrtusok’
lombjai,
Hintsenek enyhítő árnyékot körűlted,
Hintsenek illatot Ilyssus bokrai.
’S ha majd csendes mohaidra ledűl
A’ Hérók Leánya magános órájin,
’S a’ szebb lelkek gondjaiba merűl,
Oh, fedezd könnyeit ‘s szárítsd el orczájin!
‘S midőn karján Melancholiámnak
Az ének nektáros érzésére hevűl:
Légy temploma a’ szelíd Músáknak
‘S a’ Sphaerák’ zengése ömledezzen
körűl.
Ezt már elküldtem a’ Grófnénak, ‘s eddig,
tudom, vagy Wesselényi vagy Döbrentey kezéből meg kapta. Érzem, hogy igen csekély,
de azt is érzem, hogy szívből jött.
Itéld meg Timoni szemekkel; én baráti fülekkel foglak ki hallgatni.
2697.
Horváth Ádám — Kazinczynak.
N. Bajom 12-a Julii 1814.
…..Kazinczy Klári Tuboly Lászlónak László
napjára írt egy versezetet; de a' mellyet már némelly helyett, a' hol úgy
lehetett, hogy az élibűl ki ne vegyem, meg igazgattam: a' mint ő itt azt el
tudta mondani, (mert az Asszony népnek nagyobb a' Memoriájok, mint a' mienk)
mulatságodra ide teszem. Isten veled. Irom N. Bajomban, mint fellyebb —
h. h. és b. H. Ádám mpr.
P. Keresztur 27-a Junii 1814.
Ma korán egy édes hajnali álomban
Két Nimfákkal jártam egy fényes Templomban:
Az ajtaja mellett két meg aranyozott
Oszlop állott, régi módra pallérozott;
Az egyikre: Érdem, ez vólt írva rája,
Másikra jutalom, 's ennek koronája
Vólt, amazon fellyűl pedig magyar czimer,
A' mellett egy Bagoly 's a' szájában fegyver:
Ez vala a' felső küszöbnek felette
Irva: Groff Nádasd˙ Ferencz épitette.
A’ Templomban belül magas álló képek
Vóltak, régi magyar forma szerént szépek,
Ezek közűl kettő külömböző vala;
Fejek ugy sugárzott mint a’ Nap’ hajnala.
Az egyik környül vólt véve sok Papokkal…
…Lászlót köszönthetünk: kinek ma sok Nemes
Úri rendek jönnek látogatására,
’S engem’ is oda vár két Barátném mára:
De mihelyt én élő Lászlót emlitettem,
A’ Nimfák el tüntek, ’s én is fel
ébredtem:
Jele, hogy ők e’ szép álmot mint Isteni
Posták jövének tsak hozzám ezközleni….
2715.
Kis János — Kazinczynak. Sopr.
Jul. 29dikén 1814.
…….M. G. Tolnai Festetits Vintze Urnak és
M. B. Wenkheim Francisca kisasszonynak öszvekelésekre
Pesten Febr. 20d. 1814.
——
Mi ez? melly vig ecchot adnak
Gellért' mohos bértzei,
Öszvegyülve min vigadnak
Hazánk' sok Fő-Rendjei?
Pestnek egy szép Palotája
Olympussá változik,
Hol Istenek' boldog nyája
Gond nélkűl mulatozik.
A fényes Vendégek között
Egy Istenasszony látszik,
Grátzia módra öltözött
S képén nyájasság játszik:…
Fényes Ősök' virtusai
Bennetek is éljenek,
'S szerelmetek' zálogai
Félistenek legyenek,
'S századokig utánnatok
Híres maradékokkal
Úgy bővelkedjék Házatok,
Mint az ég tsillagokkal.
2708.
Horváth Ádám — Kazinczynak.
1814. aug. 3.
Kedves Barátom! 3-a Julii költ leveledet 2-a Aug. vettem,
és ezt 3-a már írom….
…Gyanakszom, hogy Sárközy nem küldötte meg neked
akkori versemet, midőn Ifigeniád
született, én hát postliminio meg
küldöm.
Lásd! Te tudod: mit akarsz a’ szép Ifigenia
névvel?
Nemzj hamar egy fiat is, ’s annak neve legyen
Ifiklus.
———
A’ boldog-mezei nemes Lelkek között:
Kettő, egymás mellett koszorút kötözött:
Borostyán gazdagon terem a’ tájékon,
Hol ők egy domb tetőn ültek az árnyékon:
A’ honnan be látszott a’ holttak tanyája
A’ Stiksz’ tulsó partján, — Káron,
’s a’ sajkája.
’S a’ mint ott egy árnyék kezet nyujt
Káronnak:
Igy szóll Lotichius Metastasiónak:
Somsits jön, — valaha hát már meg találtam
Páromat; kinek ma koszorút tsináltam:
Egyszer már Czinderit el kaptad előlem.
Vitézt más számára perletted el tőlem:
Sőt Németimet is, ha maga nem szóllna
Érttem; birtokombúl el ragadtad vólna:
De Somsits már enyim, valóságos másom,
E’ boldog mezőkön ő lessz a’ Pajtásom:
Eleibe sijetek, hogy meg ölelhessem, —
Hogy meg koszorúzzam — hogy ide vezessem:
— —
Én pedig, így felel a’ másik; fogadom,
Hogy neked pör nélkül Somsitsot sem adom….
2712.
Sárközy István — Kazinczynak.
[1814. aug. 10. körűl.]
……
Nagy Méltóságu Gróff Széchenyi Ferentz Eő
Excellentiájához, a’
Nemzeti Könyv Tár Felállittójához.
1. Ez az arany kereszt előtt rogyik el
Idétlen Lélekkel, — a’ meg
Szemét az értz csillagok fénnyeikkel
Kápráztatván vakittya meg. —
Ugyan mondjátok meg Ti félénk Lelkek, e’
Művbe hogy értzet vagy ötvöst tiszteltek é?
2. Hát — Nagy az, a’ kit czégérez a’
Here-
-Honnyiság — a’ Hiu Dáma
Csalfa Malasztyának ásvány czimere,
A’ porba Mászás napszáma?
Vitelliusnak, a’ torkos Urnak soha
Sem önt érdemet a’ hires Miron koha.
3. Félre dus-semmik! czifra martaléki
Az Időnek, félre! én nem
Éneklek még a’ méltatlanrol, nem, — néki
Nem zeng az én Melpomenem.
Ah! nemzeti érdem — Te ditsö Széchenyi
Te néked ropognak oltárom tömjényi…
10. Áll már Mencs-Várunk. Már a’ szép elmék és
Szabad Lelkek közűl kiki
Bátor érzéseit Könyv Tárunk békés
Oltáránál beszélli ki.
Harsognak a’ Rózsa-Hivek nagy Pénteki
Tárogatóin a’ Nemzet bus éneki.
11. Hallom gyászos Korontzó vidéket,
Nyőgését — hajj! a’ Lehel két-
Kézre fogott kürttye, O Nagy Gróf Néked
Ajánlja Hazámnak Lelkét.
Hajjh! hogy zsinatol nagy Nevedről a’ Sc˙tha
Elisium! Oh de mit látok én? csitt — —
hah.
12. A’ Teremtés tág Műhelyében, ni sok
Ezer meg ezer Istenek
A’ forralt Chaosbol, Nap-Golyóbisok’
Garmadáját készittenek
’S Napokbol rakják az erős Lelkek Czenki
Jol tévőnk Nevét az Égi Teleken ki.
Irta Kováts Jósef
Város Hidvégi Káplán Somogyban.
BB. Reformatus.
2713.
Horváth Ádám — Kazinczynak. .
13a Aug. 1814
…Egy pacquetot is küldök Pestre, S[árközy]
I[stván] Barátunkra bíztam.
A’ Böltseség’ Tempomának le-írása Énekben,
a’ Tanu-
lóknak és Társaknak kedvekért.
Serkenj fel szivem! álj elől; Maga hív a’
Böltsesség:
Lásd, hogy Sz. templomán belől a’ meg gyúlytott
Sz. tűz ég:
Hármas világosságátul, Csillagának sugarátul
Oszlik a’ sürü sötétség, Kék szinnel vidul az
ég.
Oh! melly kies hegyen épültt A’
Böltsesség’ Temploma!!
Három oszlopokon készült Annak Fundamentoma;
Erő, okosság és szépség, — Köröskörül mély
tsendesség —
Uralkodik egyenlőség, Az egyenes szivüség!
Két oszlopa pitvarának Finom rézbül öntetett,
Boldog a’ ki munkájának Itt jutalmat szedhetett,
Mert kik itt el készittetnek, Mért lépéssel
vezettetnek…
….Szabadok, buzgók, munkában Állandóak legyetek,
Hetfütül Szombat estvéig, Nugvaúl [!] nap fel
költtéig.
Ha utaztok, oda értek, Hol jutalmat igértek.
Állj meg itten, már el értél A’ két első
küszöbre,
Nézzed belül ha jól mértél, Mi ötlik a’
szemedre?
Mint a’ tisztán fel kelő nap, Ollyan ékes ott
a’ Fő Pap,
Kik benn vagynak, mind jelesek; Igen tiszteletesek.
A’ Fő Pap ül nap keleten, ’s a’
munkát el kezdeti,
Két őr álló enyészeten vigyáz, ’S a’ bért
fizeti.
Kik a’ déli részen ülnek, Erősségi a’ Sz.
helynek,
A’ Társaság szerte széllyel Dolgozik nappal
’s éjjel.
Északrul a’ Tanitványok Nézik a’
mivelőket,
Mint folynak az alkotmányok? Miképen rakják őket,
Ezek, ámbár különbözők; De egymással egyenlők ők:
A’ barátság lelkesíti Őket, és egyesíti.
Oh melly boldog az a’ lélek, A’ ki ide
érkezett,
Társaságba léphet velek, És öszve ölelkezett;
Az olly ember valósággal Mindenütt jár bátorsággal,
Mindenütt lél barátokra, Igaz jó akarokra;
Áldjad Lelkem a’ Fő Mestert, A’ ki mindent
alkotott,
Hogy téged mint tsupa embert Közikbe be juttatott,
Kérjed Szivem! az egeket, Szánják meg az embereket;
Közöljék Sz. világjokat ’S gyógyittsák a’
vakokat.
Irta még V. Ispány korában D. F. v. Epaminondás,
a’ Pesti Nagy Lelküség Templomábúl Atyafi.
2721.
Horváth Ádám — Kazinczynak.
é.n.
….Van egy nem régi Scénám, — mert ez
a’ név illik neki, mellyben egy Magyar
lemondván reménységérűl, Stajer tánczot készül járni
’s nógat rá másokat is: Hát Isten neki! kapjunk rá, szokjunk rá a’
Német tánczra. Sat. erre az a’ felelet adódott a’ Maiaknál kedves
ugráló tánczon:
Nem Minétre lépek én, Szökni szoktam Ekuszén,
Sok tsatám’, vitéz nevem’ Ez nyerette meg
velem:
Sőt ez adta Thrónusom’, Bétsi Herczeg
Asszonyom’:
Szerszem [!] elme, friss kezek Által épűl a’
Remek.
Nem Minét hozá tehát A’ Stajer litaniát;
De mind Te jó Magyarom! Mind Ipam, mind Sógorom;
Hogy velem ki szálltatok, Ekuszét ugrottatok:
’S ki fitzamla lábatok, Bankóra [!] szorúltatok:
Tudsz e Sánta! érzeni? — Sorsod’ az
elébbeni
Sok erőltetés, kozák, ’S kontra táncz határozák.
Meg tsomósodott a’ vér, Meg rekedt az arany ér:
A’ Podagra meg lepett, Bétsi-bankó-lábra tett.
Már neked tsak Stájer jó; Mellyben nints mutatio:
Szokj hozzá szegény Nemes! Másra nem vagy érdemes;
Egy ’s közös a’ Musikás, Egy a’
szála, táncz se más.
Ha tsak egy régi lejtő Nem lesz a’ bú felejtő.
Hát ez nem Trochaeus e?... / nagyon hosszú a vers is és a levél is/
2826.
Kazinczy — Berzsenyi Dánielnek.
Széphalom, Januar. 10d. 1815.
…. Olvassd ezt az Epigrammát:
Embert mondva nem ejt két szótagot (syllabát) a’
ki büdös gőg’
Hangján rád ordít, hogy nézz-fel ’s térj-ki
lovának;
Ő ragyogó szekeren siet a’ Pont-neufre, te
talpalsz.
Kettőt mond Bossuet, a’ nép feddője, ha szent
hely
Hallja szavát, kettőt a’ Ferney’ kisded
Homérje,
És a’ szín fő dísze Le-Kain, ’s a’
lyányka, ha dalt zeng.
S íme Le Kain, ’s a’ nép’ tisztelt
feddője, ’s az édes
Éneklő, ’s a’ kisded Homér, úgy szóllanak
a’ Quain
’S a’ Vendôme piaczán mint minden Párizsi
polgár.
Eggy a’ nyelv; de az hely’ ’s
a’ szólló’ nyelve nem eggy nyelv….
2849.
Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek. Széphalom, Febr. 4d.
1815.
…De én nem egy gondolkozásban vagyok Kerekessel
az iránt is, hogy a’ Georgicont úgy kell fordítani, hogy minden érthesse.
Mit mondana Virgíl, ha látná hogy
e’ sorokat:
Quid faciat laetas segetes, quo sidere terram
Vertere, Maecenas, ulmisque adiungere vites,
Conveniat . . .
Rájnis így fordítá:
Víg aratás minemű munkát kívánjon előre,
Méczénás! mint kellessék a’ parlagi földet
Csilagos ég forgása szerént forgatva mivelni,
És fiatal szőlőt szilfához kötve nevelnünk,
Mint kell a’ csordát, ménest, és nyájat
haszonnal
Tartani, melly gondot takarékos méhre viselni?
Rendre elénekelem.
Vagy Kerekes:
Bő aratást mi okoz, mellyik csillagzat alatt kell
Szántani, Maecénás, és szőlőt kötni, mi módon
Kelletik a’ juhval, marhával, ’s a’
takarékos
Méhekkel bánnunk — erről éneklek ez
úttal….
…Én nem magasztalom
magamat, ’s Virgílt fordítani nem fogom. De ha ebbe kaptam volna valaha,
ezt így fordítanám:
Víg (az az szemet gyönyörködtető) gabonát mi csinál,
és melly
csillagzat alatt kell
Földet túrni (vagy törni) Meczén, ’s szőlőinat
ölteni szílhez,
Mely gondot kíván gulya’s nyáj, etc.
…..
2895.
Gr. Dessewffy Jószsef — Kazinczynak Sz.Mihályt 28dik. Martius.
1815.
…..
Egy Filantroposznak (ember-szeretőnek) Éneke a’ Naphoz.
Solem quis dicere falsum
Audeat? Virg.
Tsillagok ’s Egek Királja,
Szem, láng, és világosság,
Isten képe, és ortzája,
Rád nézni ájtatosság. —
Szemem ugyan ki nem álja
Fényeidnek dárdáit,
De szívem azért hálálja
Súgáridnak fáklyáit.
Bár forogsz, bár mindég állasz
Melletted világokkal
Elsuhanván, úgy táplállasz
Örömmel és bájokkal,
Hogy nagy forgó sebességgel
Repűlvén körűlletted,
Érzem én mély édességgel
Hogy szívem ébresztetted!
E Föld vad, mord, setét lenne,
Ha te ki nem festenéd,
Rajta zavar, zavar benne,
Ha szép rendbe nem vennéd.
Bennem él a’ Minden-képe,
’S azt tőlled költsönözöm,
Bennem lakik minden Szépe,
Azzal Feléd költözöm.
Az emberi szív és lélek
Mindent tsak tőlled vészen,
Belőlled és beléd élek,
’S neked leh’lek egészen.
Bár a’ friss hajnal képében
Reglenként meg jelenjél,
Vagy szürkület öltöztében
Estve töllem el menjél!
Bár forró lövéseiddel
Délkor le súgározzál,
És szúró döféseiddel
Bágyadásnak áldozzál.
Bár a’ hosszú éjtszakájú
Lappokhoz közelgessél,
Akár a’ korom ortzájú
Göndör Rabhoz siessél,
Akár a’ fris Kikeletkor
Tér’-, Hegy’-, völgyet hímezzél,
Akár a’ lutskos szüretkor
……
A’ szerető Nap’ alatta
Ad szívedet szíveknek;
Súgárival ő mutatta
Hogy tarthatsz az Egeknek.
Kegyes Nap! ki roszra ’s jókra
Egyaránt sütsz! nékünk ints, —
És a’ hozzád hasonlókra,
Több, szebb sugárokat hints. D. J.
2897.
Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek. Széphalom,
Mart. 30d. 1815.
….A’ Naphoz írt Hymnuszt csudálva
olvastam. Bár megküldenéd Döbrenteinek, hogy Muzéumába felvehesse. Melly kár
hogy te azt nem hexamterben dolgoztad, mint a’ Görögök’
Hymnuszaik!...
2899.
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak. Sz. Mihályt, 3dik
Aprilisben 1815.
…..
Takács Dudinak verseire.
Gróf Dessőffy József.
———
Mikor más friss hölgyek bús szerelmeseknek
Most Péter- és most Pál-, most pedig Eleknek
Fohászival telnek,
Annyi térdepelve mászó imádókra
Kecsegtető hanggal puha csaló szókra
Hajolva fülelnek,
Akkor te, a’ Magyar Helikon’ bérczein,
Közel a’ mennyéghez, az egek’ kékjein
Ballagsz nagy lelkeddel,
Hallgatod halk csend köztt, millyen ott az ének,
’S beszívod a’ Költők’ ’s
a’ nap’ Istenének
Sugásit füleddel.
Onnan hinted földünk’ tövisit rózsával,
Az egek feltisztúlt érzetek’ árjával
Tégedet halmoznak,
Ottan napestellő lelked vesz értelmet,
’S géniusok honnyi szikrán gyúlt szerelmet
Kebeledre hoznak.
Ne félj hát, idővel hogy orczád hervadjon,
Vagy becsed’ virága, dicső Hőlgy! elfagyjon
Feledékenységben;
Nem vénűl, soha sincs éve az angyalnak,
És a’ vele társas lelkek el nem halnak,
Sem itt, sem az égben.
G. D. J.
2905.
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak. Alsó Olysó, 24dik
Aprilisben 1815.
….Itt
gyönyörűen kezdi magát mutatni a’ Tavasz.
Jer Ró’sa tollakon zöld füves Kikelet,
Hajtsd-el az előtted uralkodó Telet,
Ki havas Köntösben a’ tsirát fojtotta,
Az Élők seregét mind meg zsibbaztotta,
Jelenj meg lengetve súgó szelek árján,
És pillants rám a’ Nap leg frissebb súgárján.
—
Az Föld pelyhesedik, höld szálai közte szemérmes
Kis violák, rájok leh’lő szellőkre szepegnek,
Essők lanyháznak, most a’ Természet el
issz’ az
Áldást, és minden leg kissebb tseppet az Égről,
Most fakadást, bimbót, most várja reménye virágit,
Itt a’ Tavasz, látom, hallom, sőt szívom is
olykor.
Az Házom’ Fészket gyúró vendége, Lakossa,
Az kiss tarka madár férget föld színte keresgett
’S El terepűlt tollal, mint egy nyíl tzélra
lebegvén,
Széltiben az levegőt, egyenessen szálva, hasítja.
Az hamuszínü veréb seregessen társival együtt
Szerte repűlve tseveg, ’s én szürkés hajjal
előtte
Szívemet, úgy mint ő, már hűlt véremben is érzem! . .
.
Nem lehet tovább folytatnom….. /Sajnos
folytatja, B.G./
A. O. 10. Apr. 1815. G. D. J.
Azolta itt ’s ott jobban ki
nyalogattam e’ versezetet.
2912.
Kis János — Kazinczynak. Máj. 11dikén, 1815
…….
Soprony’
tájékához. Aprilisben, 1815.
Szép vagy Sopronynak zordon hegye völgye, hol ormos
Rengeteged feketűl ’s bértzeid árja zuhog;
Szebb vagy, apró halmok ’s térek’
vegyülése, kalászszal
’S szőlővel nevető Hesperi kertje te még.
És te, mikép emeled, mint tágítod-ki szorongó
Lelkemet, oh Pannon’ tengere, Pízo vize!
Édesen elmerülök szép álmadozásba, ditső táj,
’S artzomon aggságim’ rántza reményre
derűl.
A’ falak eltemető tömlötz’ módjára
rekesztnek,
’S ott valamerre szemem néz, rabi lántzra talál.
Itt szabadon levetem vasigámat ’s étheri
szárnyon
Repdesek a’ magas Ég’ végtelen öble körül,
’S szent öröm árjai köztt érzem, hogy földi
sorompó
Mennyei lelkemnek nem vet örökre határt.
Ott az alak’ nyájos simasága gyakorta hazug máz,
’S angyali formában sokszor az ördög ölel:
Itt ha mi rám mosolyog, ha mi biztat boldog örömmel,
Kétszeresen ’s tüstént adja-meg a’ mit
igér.
Ott az örök kínok’ gyász-honnya nevelte
Tirannus,
A’ fene Praktika, dúl ’s dúlva világot
emészt.
Majd nyereség’, majd hír, ’s öröm’
árnyékával igézvén
Fő ’s al rendet örök tigrisi hartzra tüzel;
Nintsen az a’ szent lántz, mellyet nem szaggat
izekre,
Nintsen az a’ szép frigy, mellybe nem ártja
dühét.
….
Tsak ti setét erdők, mellyekben az Isteni nagyság
Titkos erőt ihlő szent lehelése suhog.
Tsak ti kies völgyek, hol ezüst forrásnak enyelgő
Tsergedez és ez köztt gondokat altat ere;
Tsak ti, ditső szépség ki meríte mezők, hol igézni
Nem szünik új áldás, gyenge fü, tarka virág.
Tsak ti felejtetitek sorsunk’ sok ’s durva
tsapásit,
Tsak ti tehettek szert hív menedékre velünk.
2920.
Horváth Ádám — Kazinczynak. P. Xúr. 13-a Juni 1815.
….Énekim
pedig, ha meg menekedhetnek az örök haláltúl; egy nehányat ki kellene
pótolnom…
……..
Csak az nekem keserves, Hogy szeretőm beteges.
Csak nem el ájultam, hogy meg hallottam, Hogy Németet
szeretsz.
Csere bogár! tsere bogár! Mond meg nekem, mikor lessz
nyár?
Csipd meg Bogár! a’ seggit.
Csipke bokor, pók háló.
De die in Diem vinum est bibendum.
De meg mondám, hogy ki ugrik édes Lyányom!
Duna vize le mentében sat.
Egybe jöttek a’ Miskolczi Lyányok.
Egyszer a’ czigányok gyűlést hirdetének.
Egyszer a’ nemes Kunság egy ártányt vetete.
Egy vén Asszony borjút őriz, mind el szalajtgatja.
Ehol jön már a’ nagy nyár, A’ Kis Asszony
mi
…..
Ha meg untad életedet, feleséged’, gyermekedet.
Ha meg unod magad’.
Ha nekem szóltál vólna, Most szeretőd szép vólna.
Ha nem láttam vólna galamb képed.
Hányat termett a’ mogyoró? haj Liliom!
Három óra már, Majd meg virrad már.
….
———
Köz Mondások és Hungarismusok; mellyek vagy egésszen
meg vagynek Énekeimben, vagy alkalmatosság szerént emlékezetbe hozódnak.
Csapja a’ levet.
Nem mind arany, a’ mi fénylik.
A’ béka virág nem rósa, a’ vad egres nem
malosa.
Nem sirat egy rigót egy nyár.
Nints fél pénzben száz arany kár.
Más kalanával eszik.
A’ sok szakáts közt sótalan marad az étel.
A’ sok Bába közt elvész a’ gyerek.
Szoknyáért zálogba vetette szabadságát.
vagy: Pendely zászló alá szegődött.
Hű bele Balás, Lovat ád az Isten.
Nem azé a’ madár, A’ ki utánna jár, hanem
a’ ki meg fogja.
Egyik a’ másiknak adja a’ kezére.
Ne fend ellenem agyaradat.
Ugyan nagy világ rossza……
…Nem fenekig téjfel.
Az Asszonynak hosszú a’ haja, rövid az esze.
A’ kinek egyszer a’ kása meg égeti száját,
máskor a’ tarhóját
is meg fujja.
A’ melly eb egyszer által ússza a’ Dunát,
másszor is neki megy.
Bagoly is bíró barlangjában.
Bagoly is azt gondolja, hogy sólyom a’ fija.
Kitűl félted a’ konczot?
Egy hajóban evezünk.
3044.
Bölöni Farkas Sándor — Kazinczynak. Kolozsvárt. Novembr. 17-kén 1815.
…Ezt a Stiftbe létemkor írtam. Mikor az ifju iskolai messzenéző plánokkal eltelve, kilép a
világra s látja, hogy taszítódik-le exaltatiójából s hogy hulnak lábaihoz
egének darabjai:
Mit akarsz könny?
E jaj között ferdő szemből ki-
Csordúlni, hogy te véled lelkem is,
E búsúlás méllyébe burkolódott,
Kigördűljön? — Nem —
Az eltört szívbe visszatörlelek [!],
Melynek jajjai közűl facsart-ki
A Sors s keserv előérzése.
Nem sírok, nem; mert hogyha értetek
Könnyeim kisírnám, elrepűlt arany
Ifjuságomnak égi évei
Éltem keresztül kéne sírnom,
Halálom sírdogálnám csak elé,
S e veszteség érzés könnyeibe
Kénék beléölnöm minden örömim.
Ah, kedves volt feltűnésed nekem,
Mint a pirúló hajnal csillaga,
Melly a nehéz setét alatt borongó
Világnak az élet napját hozza-fel.
S ah eltűnés[e]d, hítlen, mely nehéz,
Nehéz mint a Kedveltjétől örökre
Válló igen kedves Barát utólsó:
Soha sem többéje!!!
Tompúlva áll előtted, Mennyei,
Lelkem, vérrel forró szemmel tekintek
Egedre, s nem csudálkozom, hogy
Az első ember sírni nem tuda,
Midőn fejéhez sujtád a halált,
S kilökted Édenedből felboszankodva.
Adál enyhűlést a kis bút kisírni,
De midőn a halált küldöd reánk,
S midőn szivünköt eltöröd — lerogyunk.
Nézd, öszve van roccsatva a kevély
Gigász, ki hozzádig halmozta plánjait
S büszkén járt fényes csillagid között
Megvetve a szerencse tarkaságát,
Földet s eget, mint egy világ Ura
A boldogság Zenitjén ülve
Merészen forralt ideáljai
Szerént teremtett uj világokot!
Nézd a ki a Honnak nevére
Dühödve markolt fegyvert a Haza
Ellenjeit keresztül döfni,
Ki Brútusznak lelkét a csillagok megül
Magába ölelte s a Virtus s a Honn
Tirannjait lökdöste fegyverével,
Nézd, e most a közemberek között
Tooong, s híg nincsenekkel küzdik.
…….
S mint egy tűz meteórnak elragyoglása,
Ellobban a tündöklő Menny előlem.
A hideg kezű sors megragad s vezet
Az élet tarka Lottójába,
Ezer tolongó baj tódul reám,
Elrándul a varázslepel szemem
Elől, s a Bájszerzőt látom magát,
Látom lepletlen a hideg Valót
Lezűzva a Csalódás fátyolát.
Ah morrogó dörgések forranak
A tündöklő egen, hol csillagot
Szedett a részeg álmodó kevélyen,
A rózsák közt ezer s ezer tövis
Vágyik vérére a Szedőnek.
Édes Barátom, nem ugy közlöm ezt, mintha mutogatni
akarnám produktom, érzem én, hogy messze állok még a tőlem imádottak lelkek s
tökéletjek elérésétől, messze attol, a hová lelkem forrva akarná emelni a
magáét. Én a Vers mechanikájába járatlan vagyok, mindeddig nem kaphattam egy
kézi könyvet, mely directiót adhatott volna, soká csak magamtol s hibáson
tapogattam. Barátom, ha engem figyelmedre méltónak tartasz, írd-ki botlásaim,
hogy azokot másokba kikerüljem…
3058.
Szemere Pál — Kazinczynak.
Lasztócz, deczember 10. 1815.
…Nékem az élet korairól külön-külön s egyetemben
némely gondolataim, észrevéteim támadtak, minthogy festő fest a poéta után s
nem viszont, tehát stb.
A gyermek semmikért repes;
Az ífjú ideált vadász;
A férfiú valót nyomoz;
Az agg idvességért könyörg:
Ők, a mi nincs, éldellik azt,
Nem éldellvén azt, a mi van!
3117.
Kis János — Kazinczynak. Sopr.
Febr. 2dikán 1816
…Verseket, mellyek figyelmedre méltók volnának,
nem adhatok; tsak elvétve irkálok néha a’ mást tenni nem engedő gyertya
Világnál néha holmi fordításokat. Helyettem Lajosomat szóllítottam meg, hogy irjon le néhányat Versei
közül…Fijamnak maga viseletével ’s szorgalmával tökélletesen meg
vagyok elégedve…
…..
Vágyás.
Elrepűlt immár életemnek szépe,
Eltűnt belőle már a’ bibor fény,
Az idő minden rózsákat letépe
Pályámról, melly most durva és kemény.
Mélly ködbe borúl ifjuságom képe
’S fut, mint eggy bájló csalfa tünemény.
Oh, édes órák, elszéllyedt barátok
Könnyező szemmel nézek-vissza rátok!
Elvitte már az idő gyors szárnyával
Szivemnek legédesebb örömét,
De még sok bút és gondot hoz magával
Rám, jól érzem, a’ jövendő setét:
A’ melancholia gyász fátyolával
Bé-vonja már-már éltem reggelét,
Előre látom már a’ bús órákat
’S a’ holdvilágnál áltsirt éjtszakákat.
Ha néha hátra nézek vagy előre,
Magányos hold, bádgyadt sugárodnál:
Eggy gyenge fény terjed a’ mult időre,
Rám bús kedv, édes szomorúság száll;
Gyászt látok vonva de a’ jövendőre
Látom csak búval ’s könnyekkel kinál,
’S szivem ohajtva néz föl hazájába,
A’ dicső lelkek’ csendes országába.
3172.
Bölöni Farkas Sándor — Kazinczynak. Martz. 28kán
1816. Kolozsv.
…. Elé vevém a Lipsziai Converszations Lexicont
s elolvastam belőle a Göthe életét. Mindég te lebegtél előttem olvasásom
alatt…. Nehány Apróságot írtam mostanság. Ó mert jól esik a teli szívnek,
ha magát Papirosára kiöntögetheti! Igy keltek ezek is:
Baloghoz.
Hadd-el Kedves, hogy sírjak, hogy reád
Borulva öntsem-el fájdalmim.
Hagy halgatnom, ne kérd okot mi ád,
Ahn, nékem is Titkok Keservim!!
Csak a ki a hév Vágyást ismeri,
Werthert s Wilhelm Meistert olvassa,
Csak a ki őket tudja érzeni,
Mért sirok én, csak a tudhatja!
Az
Ifju sohajtása.
Ne kérd, miért könnyez szemem
Éltem legszebb korába!
Ne kérd, miért dobog szivem
Az örvendők sorába.
Ah, messze vannak czéljaim
S tett nélkül tünnek napjaim!! —
……
April 11kén a holdvilágnál.
O, a kit el hagyál Te Istenem,
Ah, azt elhagyja osztán a Világ is.
Elhagytál engem s elvéd mindenem,
Elhagytak mindenek — s reményem is.
Hijába van hozzád imátkozásom,
Hijába — elvasult [!] eged nekem.
Átokká vált immár fohászkodásom,
Ne hagyj-el — o híjj vissza Istenem!!!
Nem lehet ugy e hogy Te el hülj azért
Tőlem, hogy panaszkodom? Ezt nem tenném, ha határtalanul nem biznám benned s
nem szeretnélek. Nekem csak Te vagy s Döbrentei az egész világon a kiért élni
kivánok.
3177.
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak. Kassán,
Ápr. 4-dikén 816.
…igaz az, a’ mit Lafontaine mond:
. . . . on nous mange, on nous gruge,
On nous mine par des longueurs:
On fait tant, y la fin, que l’huître est pour le
juge,
Les écailles pour les plaideurs.
….
…leírom ide a’ mély lelkű éneket, mellyet
a’ minap hozzám egy 14 esztendős gyermek hoza.
A’ Szabadság.
A’ Szűz Szabadság
Szent Isteneknek
Kedvencze, lyánya,
A’ Ditső ’s Nagy!
Hősök nevelték
Fegyver között őt;
Lágy pihe párnán
Nem szunnyadott.
A’ fegyveres nép
Lármázó zajja
’S kürt harsogása
Kecs-dall neki.
…..
A’ bújaság lágy
Ölébe csalta
Romának hajdan
Erős falait.
’S a’ szűz Szabadság
Távól repűle,
’S ledűle Róma
Igája alatt.
Így hunynak el majd
Hajdan vitézink
’S nagy nemzetünknek
Ditső feje.
’S ah! nem jő víszsza
Többé keblünkbe,
Fajúlt keblünkbe
A’ hősi lyány. —
Melly erő! melly fantazia ’s csínos érzés. Pope
nem írta így 12. eszendős korában Ode on Solitude-jét. A’ gyermek neve Kelemen, fija egy Guberniális
Cancellistának. Ebédre invitáltattam Tanítványommal…
3222.
Helmeczy Mihály — Kazinczynak.
Pest Május 31dikén 1816.
….
Itt veszed tőlem Matthissonnak egy dalát:
Dal a’ Távolból. (Lied aus der Ferne.)
1) Midőn az est’ vég alkonyodtán
Eggy néked mosolygó alak
Gyepágyon ültöd’ szompolyodtán
Köszöngve rád el elballag,
Az barátodnak hiv lelke:
Melly rád vig nyugtot ihlelge.
…
4) Hallod midőn a’ Csillagboltról
Éj int ’s csendelg kis rejteked
Eol’ hárfájaként távolról
E’ frigyszót: örökké tied!
Ah, szunnyadj akkor édesdet,
Lelkem körülted repdesget.
Berzsenyi nyomtattatik, Virág Századjai, ’s
Carnot Memoirja magyarúl /Inkább ezzel foglalkozzon, mint a verssel. G./
3244.
Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek. Dédács, August. 10d. 1816.
…Döbrenteink itt küldi neked a’ 14
esztendős Kelemen Lajos most
Júliusban dolgozott versét:
HAZÁM.
Lebegjetek, lebegjetek, szent képzetek,
Lelkem-repesve öntöm könnyemet:
Hazám szabad leszen!
Szabad leszen nagy nemzetem!
Vad gyilkolóji köztt megáll a’ Nagy,
’S rajtok felűlemelkedik.
Annak kell lenni a’ Magyarnak,
Mit homokára metszett a’ Teremtő.
Csak várd a’ testi lánczokat szakadni,
Csak várd; e hév könnyek hijába,
Tán csak hijába nem peregnek.
Tán lángoló sohajtozásim,
Talán e’ képzetek’ csoportja,
’S e’ szent hevűlte hív keblemnek
Talán hijába nem repesnek.
Annak kell lenni a’ Magyarnak,
Mit homokára metszett a’ Természet.
3245.
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak. A. Olsó,
11-a Aug. 1816.
… Elfelejthetetlen Újházy Samum halálára.
1816.Sz. Mihályon.
1.
Téged’ is hát, Samum! időnek előtte,
Te szép áldott Lélek, Te szívem’ Embere!
Ki mindég a’ szívét az enyimhez szőtte,
Béfedett a’ titkos Örökség tengere.
2.
Oh, élet angyala, m’ért el nem óltottad
Egygyütt az enyimmel, napjai fáklyáját?
A’ setét halálnak még most hogy adhattad
A’ Jók örömére teremtet Páráját?
….
5.
Nem értem és nem ért engem a’ Természet,
Minden él körűltem, de Te halva fekszel!
R’ád úgy, mint szívemre, feküdt az enyészet,
Hanyatló hangimra többé nem melegszel.
6.
Halálod emésztő sebe nyílt szívemnek,
Nem fog ez sem fogyni, sem pediglen múlni.
Feszegett köribe minden érzésemnek,
’S tsak veled a’ sírban fogok ki
gyógyúlni.
7.
Veled halhatatlan, veled porrá legyek,
Kétséges Lelkemnek ez a’ kívánsága,
Nem tudom, hogy mivé? vállok, hová megyek?
De a’ hol vagy, ott lesz Jóskád Menyországa.
3249.
Édes Gergely — Kazinczynak. Szala Vármegyébenn 18. Aug. 1816.
…Ugy látszik a’ Múzsák hozzám esküdtek.
Szeretlek!..... Ha rá érsz, írd-meg mibenn hibáztam, hogy helyre hozzam. Az új
forma ez:
Nagy vagy ’s rettenetes Te Világ’ Ura,
fellegeresztő
’S fellegekenn járó, hol beborítod Eged’.
Mint te vagy, ollyan erős a’ föld’
fejedelmei közt nincs,
Bár tova, mint a’ nap’ fénye, kihatna
szavok.
„Nagy vagy ’s rettenetes”, nekem ezt
recsegé füleimbe
A’ dörgés, mellynek hangja velőmre hatott.
A’ míg dörgésed ropogott, némulva fülelt
’s most
Zengeni, rettenetes! lantom utánna meri.
A’ nap igen hév volt, mikor, intvén Délnek az
újjad,
Délről a’ kékes gőz tolakodva jöve.
’S imhol ezer vőlgyek ’s pezsgő
tavak’ öblei szülték
A’ felleghegyeket ’s ím, nyomakodtak elő.
….
…Jaj be sok változást kellett tennem a’ már kiadott verseimenn-is! sokat
elhánynom, sokat javítanom! Már letisztálva várakoznak, ím e’ munkáim: I.
A’ Keserveim 3—8dik Könyvei…
3301.
Kazinczy — B. Jósika Jánosnak. Széphalom, Október 21d. 1816.
…az valaha Martinuzzinak
bírtoka volt. Igy leve az itt menő Epigramm. Én a’ gondolatnak és
versezetnek e’ formáját annyira megkedvellettem a’ Görög Anthologia
után hogy az nekem szint olly kedves, mint az Olasznak a’ maga Sonettója,
melly egészen Epigramm, de csak rímezett sorú és tizennégy sorú, midőn a’
Görög nem kiván egyebet csak hogy igen hosszú ne legyen…
Branyicska.
B. Jósika Jánoshoz.
Martínuzzinak itt áll kápolnája, ’s az utas
Ált-néz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja
nevét.
A’ kápolna ledől: de az utas nézi hol állott
’S a’ bíbort viselő nagy Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők szeretett nagy Férjfi! ’s te
is tűnsz
A’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Óh, mikor elmegyen itt, bár azt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely jó Ura’ karjai köztt.
Ime, amott áll Martinusiusnak már-már öszve omlandó
kápolnája, ’s a’ ki a’ túlparton elmegyen, által pillant
a’ Maroson, ’s áldást mond a’ szerencsétlenűl elveszett nagy ember’ nevére, kinek halálát
még most is szánja…
3311.
Gyöngyösi János — Kazinczynak.
…1771-ben kezdettem papi hivatalomat, és mind
itt Uj Tordában már 45 esztendeje, hogy szolgálok. A’ ki-adott két
darabban lévő Verseimen kívül, több ki-adott nyomtatott munkáim nintsenek.
Hanem még épen most ismét hátra lévő
versetskéimet, mellyeket közelebbi esztendőkben szabad óráimban néha
irogattam magam mulatságára, ismét rendbe szedtem, és mintegy 22 arkusokban
ki-fogom rövid időn egy harmadik darabban ki botsátani…
Méltóságos Groff Kemény Miklós Ur ő
Nga Menyegzőjére 1813.sept.
Vén tehettségem ’s fogyatékra szállott
Vers-erem! Fél holt megerőltetéssel
Groff Kemény Miklóst telepedni kisérd
Hymen ölében.
A’ kit egy Ország anyaméhe szült-ki,
Nagy Karok ’s Rendek’ kebelek fogadta,
Hymen a’ nyájas Cytheréssel eggyütt
Most szülik ujjra…. /Ezen a kevesen is
tünődtem. Vajon mit gondolt Kaz?/
3412.
Kazinczy Dénes — Kazinczy Ferencznek. Várad Húsévt 2dik napján [ápr. 7.] 1817.
A’ Felséges Császár születése napján a’
Püspök ’s Nagy Prépost Gróf Csáky László Úr fényes Bált adott. ….Péczy Sándorné is jelen volt, ’s
mint a’ kinek ereiben a’ Molnár Borbála forma Poetai vér buzog,
ezen alkalmatosságra Verseket írt.
Imé közlöm…
Gróf Csáky a’ Püspök adott eggy Bált,
Elég fényes volt, ezért pedig kivált,
Hogy itt a’ Férjfiak mind magyarosan
Voltak öltözve szépen, ’s csínosan
A’ Házi Gazda a’ Vendégeihez
Nyájas, ’s szíves volt mindenhez,
Itt kiki kedvére múlathatott,
De eggy nem várt dolgom is bámúlhatott.
Mert, hogy Gróf Rhédei későbben érkezett,
Mint máskor, most senki sem örvendezett.
Sőt azt lehetett itt észrevenni,
Hogy őtet kezdik már fel sem venni.
Eggy Ember Zemplén Vármegyéből,
Ki indúlt mostan lakó hellyéből. —
Ott sokakat leütött, most itt jár,
Nem kell tréfálni, — nagyon közel van már.
3535.
Kazinczy — Kis Jánosnak.
Széphalom, Januar. 6d. 1818.
….Sokszor belé belé pillantok a’ Virág
fordításába is. — Nem vonhatom vissza szavamat; a’ Horátz Levelei Magyarban két excellens
fordítót kaptak. De est mihi crebro qui personat aurem, hogy próbálnám csak én
is hexamterekben. Eggy éjjel ezt
csináltam:
Első tárgya, Meczén, Múzámnak, ’s eggykor
utolsó!
Engem akarsz e megint, kit eléggé láttatok, a’
ki
Megnyertem botomat, berekeszteni régi körömbe?
Sem kedvem sem időm nem, mint volt. Herculeszének
Hagyta falán kardját Véján, ’s szuglyába vonúlt
meg,
Hogy ne könyörgje kegyét a’ népnek színje’
. . .
Vájt füleimben cseng eggy szózat: «Csapd-el
öregsző
Tátosodat, ne hogy orra essék, ’s szégyenbe
borítson.»
Most hát elhányom versem ’s játékimat. . . ,
Azt keresem mi szabad — (was recht ist
—…
3542.
Gr. Dessewffy József —
Kazinczynak.
Kassárul, Január 15ikén 1818.
….Imé itt Horátz egyik ódája Magyarúl,
és a’ Magyar ember könyűlállásaira alkalmaztatva. Otium divos etc.
Nyugtot ásítoz magos ég Uránál,
Kit a’ Bált’ síkján a’
veszek ragadnak,
Fellegek’ hátán mikor az setét hold,
’S búvik a’ csillag.
Nyugtot az hartzban szaladó Kozákok,
Nyugtot az fénylő sima kardos Ángoly,
Vert ezüstön nem veszed azt, se gyöngyön,
Sem suhogókon.
Mert a’ kintstárok ’s a’
lovas legények
El nem űznek szív zajokat te tőled,
S tépelő búkat, porozó kotsiknál
Felrepülőket.
Jól lakik szintúgy, ki kis asztalánál
Ősinek vagy szarv poharára nézhet,
Alszik ő, nem rém, ’s szerelemnek
undok
Szenynyei szívják.
Kurta évnek tűnt buta, m’ért
arányzol
Annyikat? mit tart’sz melegebb
világnak?
Vagy talán az szép Haza-hagyta gyors, nem
Futja magát is?
Mászsza a’ hajónak rezes oldalát gond,
Hajtja osztályát a’ futó seregnek,
Frisseb’ az nyúlnál, sebesebb
a’ forgó
Szél zuhogásnál.
Az jelenléttel teli szedte lélek
Bús jövendőnek nem ügyel, keservét
Hordja vígság köztt, a’
szerents’ egészen
Ép soha sem volt.
Az ditső Hektort hamar elragadta
Az halál, T˙thont az idő megölte,
És a’ mit frissen veve lopva tőled,
Tán nekem adja.
Anynyi száz jerkék ’s tehenek
T˙rolbúl
Bőgve körűlted, ’s paripák nyerítve
Szöknek, az férgek’ pirosúlt levében
Ázot’ a’ mentéd.
Nékem egy vagy két telek az hazában,
’S tiszta ész és szív a’
kilentz szüzektűl
Nyújtatot’, az vak hiuság’
seregjét
Hogy kikatzagjam.
Jó-régi fordításom ez nekem, de mi az az
eredetihez képest?...
Otium divos rogat in patenti
prensus Aegaeo, simul atra nubes
condidit lunam neque certa fulgent
sidera nautis;
otium bello furiosa Thrace,
otium Medi pharetra decori,
Grosphe, non gemmis neque purpura ve-
nale neque auro.
non enim gazae neque consularis
summovet lictor miseros tumultus
mentis et curas laqueata circum
tecta volantes…. /netről/ Óda 2. 16.
3556.
Gr. Dessewffy József —
Kazinczynak.
Kassárul, Febr. 8ikán. 1818.
…Ezen versetskékben: hozzád nem
küldtem én ok nélkűl, Aszszonyom; így lehetni talán valamivel több Franczia
könynyűséget oltani:
Az ördögöm ha felkőtet,
Gondold, hogy ég, hogy éget,
Kísértni fog ugyan téged,
De te jobban még őtet.
Les petits bijoux sont sujets á se perdre:
ha így fordítjuk: gyöngy, gyémánt hamar elvesznek, nem való a’ gondolat.
Sőtt ritkán vesz el a’ gyöngy, a’ gyémánt, mert őrzik betse miatt;
a’ petits tehát itt ki nem hagyható.
Kár vólt a’ szép nemhez intézett
versetskét le nem fordítani:
A’ szabad Svájtzernek feszes
durvasága,
Hideg a’ szép nemmel, nem lángol
eránta,
Be bús az embernek minden szabadsága,
Ha tsak rabnak az Ég a’ szépet
elszánta.
A’ másik se’ rossz, a’
melylyet kihagyál, Évához:
Szívzálogot érdemlettem,
Szívesen vagyok én Éva diadalma,
Ádámod, ha nem lehettem,
Adj Paraditsomot, ’s leszek tíltott
alma.
A’ mit Bonard versel Bufflernek, az
igen eleven.
Miért van hátra a’ IX-ik Levél?
Elvégzém az unalmas mustrálást.
Excusez mes erreurs, et ne soyez pas
triste,
Que souvent ma censure était sans sel
attique.
Si Boufflers fut battu par son
panegyriste, Vous n’etes pas, mon cher, mangé par me critique.
Parce et vale. Musis per Charites tradite
Kazincz˙.
Pipsz mpr.
3558.
Dulházy Mihály — Kazinczynak.
Kassa, Febr. 14ikén 1818.
….A’ Magyar,
melylyet a’ Grófom / Dess/ készített 1816.
A’ Szép Nem életkorai.
A’ szép Hölgynek kora is megy
gráditsonként fel és le,
Öröm’, bún’ keresztűl húzza
őt’ is a’ sír kötele —
Imádjuk, bár tipor minket tavaszában,
Szeret és szeretjük nyári hevűltében,
Tiszteljük, ha meddő nem volt, ősz
korában,
Banyának tsúfoljuk reszkető telében.
’S a’ kit nagy Atyáink mondtak
Istennének,
Mi unokák hívjuk a’ vének vénének.
Te még a’ szépnek is szörnyű
ellensége,
Mindég forgó idő! kinek nintsen vége!
Ki mindent rontsz és szülsz, légy lelkünk
áldása,
’S egy boldog örökség tartós
folytatása.
……
3624.
Horváth Ádám – Kazinczynak.
Júl. 7d. 1818.
…Idylliumjában Kazinczi Klari: a’ vége felé a’ Madár Berkenye felel
Jola kertész Leánynak és az orvos füveknek:
Ne tűnölődj Jola! se ti orvos füvek! A’ bölts
természetben titkosak a’ müvek:
Méltók ditséretre az éltető gondok; De én most
tinektek egy jövendőt mondok:
Engem a’ Helikon első Innepébe’ Bele
plántálának Apolló kertébe:
Gyöngyösibül akkor Berkenye fa lettem; ’S bár
másod életem röviden élhettem;
De állati valóm, mellyben most is élek, Nálatok(nál)
tudóssabb jövendölő lélek:
Nem ád a’ természet ’s nem is rendelhetett
A’ Nagy Georgusnak olly rövid életet,
A’ mint a’ Helikon felett ’s
felettetek Minap a’ nyavalyák fenyegetődzöttek:…
De ha majd későbben még is meg-kell lenni, A’ mi
minden élőn meg szokott történni,
Hogy ő mi előlünk szemre el-távozik; Akkor sem hal ő
meg, nem, tsak el változik.
Mi Madár berkenyék, egy örök világot, Philosophiai halhatatlanságot
Fogunk e’ föld-mivel Urnak eszközleni, És az el
mulástúl életét őrzeni:
És azt, nem tsak e kis Helikon’ tövében, Nem,
hanem a’ Tudós világ’ nagy kertjében:
Illik is: hogy azok, kiknek az ültetett Fákban ő
alkotott jó emlékezetet,
Néki is ditső hirt nevet alkossanak, ’S olly
örök éltető oszlopot rakjanak,
A’ melly a’ nagy világ halavány fényénél,
Sok álorczás hiúk hízelkedésénél,
Az időnként kapott, ’s mint a’
gyermekeknél Időnként változó tiszteltetéseknél,
A’ világi nagyság fényes jeleinél, Magasra
gráditsolt fennség jeleinél[!],
Többet ér: ’s lehet, hogy egy erős búsúlva Fog
ezekre nézni száz esztendő múlva.
Hogy a’ midőn itt egy Tudós Meczénásnak, Köz
jóra dolgozó sikeres munkásnak,
Ditső hirét nevét a’ fák is éltetik; Nevét
a’ Homerok ’s Horátzok éltetik;
Kérdés: ha kap e tsak egy százig hallató Rekedt
Trombitát is, ama’ hódoltató ’s a’ t.
errül hát ha bizonyossabbat tanúlhatok, meg-irom;
’s talán addig Leveledet is közölhetem a’ Keszthelyiekkel. A’
recensióra alig várom Antikritikákat…
3663.
Horváth Ádám – Kazinczynak.
.
– – –
Franczia Országbúl meg érkező Császári seregnek
köszöntése a’ Haza határán. –
Takáts
Judith.
Közel lebegnek már sasunknak szárnyai:
Halljuk
a’ harsogó trombiták’ szavait.
Im! jőnek Hazánknak őrző Angyalai,
Koszorúk
fedik a’ győzők’ homlokait.
Nyisd-meg édes Hazánk Anya karjaidat
Márs kedvelttjeinek el-fogadására,
Esmerd hív öledbe séttő[!] fiaidat,
Kik
harczoltak léted’ boldogúlására.
Kénnyek’ le-tapodva mentek, mint mehettek,
Schitai kard
tölté a’ vitézek markát,
Ágyuk villamási mennyi vért önthettek,
Mig végre
le-győzték a’ kevély Galliát.
Nyertek, ’s győzedelmes lett vitéz Királyunk,
Fel-emeltt
Tronussát szent sugár borítá,
Im a’ béke arany virága nyilt nálunk;
’S nem
hiú fény vala, melly szemünk vakítá.
Jertek! örömmel zár Hazátok keblébe,
Őseitek
lelke mosolygva néz rátok,
Nemzeti áldás megy seregtek elébe,
’S ezt
le nem ronthatja az idegen átok,
Festhetetlen érdem, fizethetetlen bér.
Kitsiny ehez
a’ föld leg szebb ragyogványa.
Itt ideig tartó gyáva nagyság mit ér?
Méltó
jutalom tsak az ég adománnya:
A’ bölts lélek nemes keblében találja
Fényes
érdemibűl nyertt örök jutalmát;
’S meg-aggott korában édesen számlálja,
Szolgáltam
a’ Királyt! ’S védlettem a’ Hazát.
Sok harczokat ki áltt diadalmas Tábor
Idvez légy
a’ Magyar szép szabad honnyában.
Téged fellegekig emel a’ később kor,
’S halhatatlan maradsz ditsősség karjában.
– – –
3670.
Gr. Dessewffy József – Kazinczynak. Sz. Mihály, Nov.
20ikán 1818.
Édes szíves Ferentzem! Megrázott utolsó leveled.
Mitsoda? hat tizedet éltél le már? Be sok! ha sorsodat tekintem, be kevés, ha
kivánságomat. – Hijába készűlsz a’ halálra.
Hatszor tíz őszt, érdem ’s üldöztetés között
Bús gondal
fáradtan á’t élte barátom,
Minden idő pertzed nékünk gyümöltsözött,
Minden óra téged uj díszbe öltözött,
Halhatatlan!
könynyen sírnak indúlsz, látom.
Az epés kajánság fogát eltördelte
Gyémánt
tartósságú ’s fényű érdemeden,
Rágott! rágott! de tsak önn’ rozsdáját nyelte,
Minden harapással reptedet emelte,
Nem
ejthetvén tsorbát, ő tsorbúlt, lelkeden.
Míg e’ nyögő haza termend friss virágot,
Ragyogó
napfény fog rajtunk tündökleni
’S hevével érlelni édes szőlő ágot,
Hogy r’ánk is tseppentsen egy kis boldogságot:
Kedves
lesz’ a’ neved, híred fog fényleni!
Azért hurtzoltatál fogságrul fogságra,
Hogy
a’ külföldön is lántz’inkat nézhessék,
Sőt itthon is szántak sok méltatlanságra,
Vagy hidegen néztek a’ szép fáradságra
A’
pulyák, a’ nagyot hogy eltemethessék.
Ápolva gerjesztő jutalom’ híjával,
Mely másutt
a’ lelkes főket koronázza,
Hányszor jelenél meg az irígy motskával?
Hányszor vágott ő meg vastag ostorával?
Ő, a’
ki a’ homályt a’ fény köz’tt hajházza?
Tövis idvezítőnk’ gyászos koronája,
Anitosz
Szokrátot bürökkel kínálta:
De fenn áll megváltónk’ kegyes oskolája,
Élj még a’ bölts Szokrát, a’
böltsek’ példája,
Mind a’ kettőt a’ nép megölte ’s
tsudálta.
Néked is a’ tisztább maradék hágtatni
Fog könynyel
áztatott oltárt meg oszlopot,
Mikor a’ Magyar szív reményt fog forgatni,
Minden Magyar ajak Magyar szót hullatni,
És az nem
lesz’ durva, ki Magyar tejt szopott.
Ekkor magzatidban meg fogjuk esmerni,
Velek
egygyütt minket hogy szebbre neveltél,
Nem lehet mindenkor az óban heverni,
Javítál, nem rontál, midőn kezd’tél merni,
’S
a’ jövendőnek is böltsen megfeleltél.
Ragaszd
e’ verseket Apológiádhoz, ha
gondolod, hogy megérdemlik. Ha szívbül pattannak a’ jó versek, –
ezek felségesek….
3675.
Kazinczy – Gr. Dessewffy Józsefnek. Széphalom, Decemb.
7d. 1818.
…
Boileaunak* Epigrammáját senkire nem
czélozva fordítottam. Megszerettem
a’ pajkosságot, ’s általöntöttem. Vályi Nagy kegyetlenűl nevette
a’ bohóságot. Nevette ezt is: de ez nem fog sajtó alá jutni:
Nyargala ’s arczra bukott ’s
orrát bevarazta. De hogy lássd
Hogy Lovag ő is volt – íme keféli
fakód’.
– – –
ORPHEUS ÉS EURYDICE.
Virg. Georg. IV. 464–527.
Ipsae cava
solans miserum testudine amorem,
Te dulcis
coniux, te solo in litore secum,
Te veniente
die, te decedente canebat.
Taenarias
etiam fauces, alta ostia Ditis,
5. Et caligantem nigra formidine lucum
Ingressus,
Manesque adiit, Regemque tremendum
Nesciaque
humanis precibus mansuescere corda.
–
– –
Orpheus a’ tekenős lanton szelidítve
gyötrelmeit,
Tégedet,
édes nő, csak téged zenge magányos
Partjain,
a’ mikoron költ a’ nap, ’s a’ mikor elszállt.
Plútónak
szomorú küszöbén, a’ ténaruszi aknán,
5. És a’ bús ligeten, hol az éj’ borzalma
sötétlik,
Béhata az
árnyékok’ lakjokba, a’ durva Királyhoz,
Kit soha
semmi keserv nem tud lágyítni segédre.
……
Szívét
meg nem hatá Hymen, nem Vénusz ezentúl.
Béjárá,
’s maga, az éjszaki sark’ vihar-űzte vidékit.
’S
a’ zordon Tanaiszt, hol az új jég régi jeget lel,
55. ’S Eurydicét zokogá, ’s Plutónak
szidta tanácsát.
Cíconi nők,
kiket ő kikerűle, az Istenek’ éjén
Bacchusznak
szilaj innepiben, ízekre szakaszták,
’S
szép tetemit magokon hegy ’s völgy elszórva tekinték.
Márvány
vállaiból kiszakadt feje az Oeagri Hebrusz’
60. Habjai köztt hömbergett már, ’s a’
meghidegűlt nyelv
A’
leglármásabb örvényben is Eurydicéjét,
’S
Eurydicét zajgotta, midőn bús lelke futamlott.
Eurydicét és
Eurydicét sóhajtozik a’ völgy.
*Boileau
francia költő és kritikus, szül. Párisban 1636 nov. 1. megh. u. o. 1711 márc.
13.
3686.
Kazinczy – Kis Jánosnak. Széphalom
Jan. 3d. 1819.
…Ő Exc.-nak ezen versezetet küldém-meg, azon
kéréssel, hogy a’ Februariusi innepben engedje felolvastatni, ’s
azon jelentéssel, hogy ha attól el nem tilt, az Ujságokban kinyomtattatom.
Gróf
Festetics Györgyhöz.
Nagy ember! kit nekünk kedvező Istenek
Gyámolúl ’s ragyogó fényűl engedtenek
….
’S áldást eresztenek arra ’s új társokra.
Menj nagy férjfi! ’s példád tanítson bennünket,
Hogy inkább szeressük magunknál ügyünket.
A
kötetben /1903/ a vers vége:
S áldást
kiáltanak arra s új társokra.
Menj nagy
férjfi, ’s példád tanítson bennünket,
Magunknál
még inkább szeretni ügyünket.
/Szinte minden szakasz módosul/
3741.
Gr. Dessewffy József – Kazinczynak. A. Olysó
Május’ 18ikán 1819.
…………..
Gróf Festetits György’ halálakor Gróf László fiához.
Alsó-Olysón, Május
13ikán 1819.
Dülnek az oszlopok, roskad az épület.
Festetits
elhuntál hazád’ omladékin,
Pislogtass még reményt, oh, tarka (puszta) terület!
Tapostatott
díszünk’ terjedő árnyékin!
Naprul napra jobban vérző honn kebelek,
Mert
nagygyainkban most már paizst nem leltek!
Ne tsudálkozzatok, ha jajt énekelek,
Melylyet
szúrt’ sebeink szívemben érleltek.
Mint mikor a’ tulkok’ legellőjévé
szánt’
Pusztulásra
jutó tág törpe tserében,
Egy végső magános ag-tölgyet sujt, ’s leránt
Jupiter’
haragja büntető mérgében:
Úgy zuhant le Györgyünk. Sűrű zokogások
Duna Tisza
körül felemelkedének,
Mint anynyi meg anynyi felhő borúlások,
Zsámolyához
ködös egünk’ Istenének.
Szerteszét a’ könynyes Magyar nép’
felette,
A’
függő fellegben lengő szél’ szózatja
Le, kiki fülébe, hogy minden érthette,
E’
fontos beszédet fen’ten hangoztatja:
»Vagynak kik feletted, György, számos’bb
keresztel,
Tzifrább (Tarkább) pántlikákkal büszkén
melylyeskedtek;
De ők sugárt vettek, te sugárt eresztel,
Melylyet
– melylyel – fényítsz; ’s így fénlesz felettek.
Szüntelen nemzeti díszt ’s honn boldogságot
Buzogtál,
’s eredvén a’ mély jövendőnek,
Ha neveltél olykor szomszéd tőt vagy ágot,
Meghagytad
nyirokját a’ Magyar szőllőnek.
A’ honni áldások’ nemes kifejtője,
Bölts lelke,
köztetek lebegjen örökre.«
Ekkor egy kis angyal, nemzetünk őrzője,
Ki hajdan nagyon volt, ’s nem szorúlt ködökre
–
Menyei virány köz’tt halvány alakjával
Magát
a’ felhőkbül gyermekként mutatta,
’S ott felűl repesvén kis kurta szárnyával,
A’ sír
mellé a’ sok kalászt rázogatta.
Teli kalászt azért hányt égbül angyalunk,
Hogy
emlékeztessen atyád nagy lelkére;
Vetett, hogy arassunk, György, – leve hát
dalunk;
Te lészsz,
– ha törsz a’ mag megérlelésére.
Gyomlálgasd nemzetünk’, de Magyar maradjon,
Hágjon
boldogsága, hágjon ditsőssége;
Atyád’ dísz pálylyáján érdemed haladjon,
És a’
szép kezdetnek ne érkezzék vége.
Oh ti, kiknek ég, föld adott tehetséget,
’S
mégis angyalunkat pulyává tettétek,
Ha fentebb érzéstek hamuvá nem égett,
E
mindennap’ rogyóbb hazát tekintsétek.
Ha hanyatlásunknak okát nem látjátok,
Következéseit
búsongva érzitek!
El-hányván nyelvetek’, szenny, görts, fagy ült
rátok,
Bár
ragyogtak lángot vitéz eleitek.
Kis Gyeniószonkat mutattam; ortzája
Kis kurta
szárnyával változhatik mássá, –
Tsupán nagygyainktul függ annak formája;
’S
György’ hamvai felett nyőhet óriássá.
3779.
Édes Gergely – Kazinczynak. Kup-onn Pápa mellett 23. Aug. 1819.
…Az Uj
Anakreon czímű munkámról; pedig ez lesz első, …nem állhatom-meg, hogy
vagy egy Danát barátommal ne közöljek – íme az Örömfiből a’ XIII.
Dana.
Új haj! mert vígnak kell lennem!
Az öröm nem
fér-meg bennem!
Új haj! mert
mit is mondhatok?
Bőrömben nem
maradhatok.
Hipp hopp! félre gáncs előlem!
Az öröm
tör-ki belőlem!
A’
mint meg vagyok bőszűlve
A’
tánczba ugrok repűlve.
Ide kincsem, Szép Rózsikám!
Mert remeg
minden porczikám,
Úgy kívánlak
át-ölelni
’S áh
veled a’ tánczra kelni.
Ez az élet a’ gyöngy élet,
Innen minden
bú elszéledt:
Most élem
a’ világomat,
Kedvemre járvánn
tánczomat.
Ugyan ezen Könyvbenn az első D[ana] így kezdődik:
Örömim’ Danáji jertek,
Mivel így mit-is hevertek
Ti tovább papirosim köztt? –
Vegyetek hatalmas eszközt
Magatoknak elrepűlni
Oda, hol szokás örűlni.
De hogy el ne bukjatok ti,
Csak alant suhanjatok-ki
Az öröm’ barátihoz, kik
Mi az édes élet, érzik. ’S a’ t.
3783.
Kazinczy – Gr. Dessewffy Józsefnek.
Széphalom Sept. 13d. 1819.
…Prof. Rumi e’ napokban küldé meg nekem
rézbe metszet igen szép és igen hív képét. Nevén ’s titulusán, ’s
születése’ helyén ’s napján kivűl ez a’ két sor áll
Schillerből:
Ans Vaterland, ans theure, schliesse
dich,
Dies halte fest, mit deinem ganzen
Herzen.
Frappírozott e’ két sor. – Én e’ három sort csináltam, hogy képem alá írassék valaha:
Szentűl szeretni azt a’ mi Szent, ’s
felétől,
Bár veszni kelljen, el nem tántorodni,
’S a’ Szentnek ezt mondhatni: Hív valék!
Mit
mondasz rá? – Erdélyi Leveleim még is Censurán vannak. –
3787.
Gr. Dessewffy József – Kazinczynak. Sz. Mihályrul,
Október 11ikén. 1819
…Igaz, a’ mit kívánsz képed alá íratni, az
enyím alá ezt tétetném:
Élni hazámért, bár mi háládatlan,
Gántsait látni, ’s még is azt imádni
Volt szerentsétlen sorsom életemben,
Nem lebegett hát boldogság felettem,
Ha súlyos kínok fedezték napjaim’,
’S hölgyem, ’s magzat’im’
szerelmes hűsége
Nem vált lelkemnek víg enyhűlésére,
Így búk köz’t élvén, elholtam tsendesen.
Sem nem oly szép,
sem nem oly rövid, mint a’ tiéd, de szint’ oly igaz. Vale.
3879.
Horváth Ádámné — Kazinczynak.
12dik. Aug. 820.
….Unalmas óráimat olvasással enyhitvén, a
Tudományos Gyüjteményből Kis Faludi
Sándornak egy Versére találván, szomoru gondolatimot rendbe szedvén, utána irtam, mert küldöm: méltóztasson
a Tekintetes Urnak meg itélni!
Itt hol Flora fél mulatni,
Hol tsak fenyő hant moha,
Ember nyomot nem láthatni,
Hol ki kelet nints soha.
Kis Faludi Sándor m.
k.
Itt ülök én mélj gyászba merűlve,
Hervasztó búm karjaira dűlve,
Meg fosztatva Attul, kiért éltem,
Kit lelki kellemiért szerettem.
Nem a vak Szerelem hiu fénnye,
Nem Amor s Cupido leleménye
Voltak ösztöni hív szerelmemnek,
Oh, nem, nem, ők csak gyermek istenek.
Oh melj kies vala nekem ez helj,
Mig egy valék ez nemes lélekkel;
Imé, most minden ki holtnak láttzik,
A zefir gyászfátyolommal játtzik.
Velem gyászol még az Esztendő is,
Nem hoz vidulást a jövendő is,
Sött Pándora pikszisébe sintsen
Olj Remény, melj rám örömött hintsen.
A fátum tettét maga sokalja,
Ha kesergő panaszimat halja;
Az Halál is könynyeket hullata,
Midőn karjaimbul ki ragadta.
Sors, keménységed mért mutogatod,
Halandó szívemet mért fárasztod?
Sok tsapásid alatt ugy is kővé
Vált és tesz mindent visza verővé.
Érzem ezzel hogy én is tartozom,
Természet Urának igy adózom;
De szívemet meg vigasztalnia
Még most kevés a filozofia.
3880.
Gr. Majláth János — Kazinczynak. Nagy Ugrócz am
15/8. XX.
….Noch eins: ich sende jedem lebenden Dichter
vor dem Druck die ihm betreffenden Gedichte zur Einsicht und correctur. Welche
der Ihren haben sie noch nicht? Sie sehen die Magyarischen Gedichte sind bei mir zur fixen Idée geworden. Ihr
Mailáth….
Szemere: A’ Remény — (A’ Poeta; Amor;
Dorisod’ születése Napján, wenn sie von ihm sind)…
A’ POETA.
Szent borzadással törte ki lelkemet
A’ halhatatlan Múzsa’ ditső szava,
Melly ezt kiáltá: légy Poeta! —
’S Lelkem azonnal öröm lepé meg.
Szivembe mélyen béhata mennyei
Fúlánkja — lelkem könnyeit — érezem
—
Szent ihlelésének varászló [!]
Képeiben zokogá ki vélem. —
Ifiú vagyok még, ’s lantra nem érdemes,
Mondám; de ő így bíztata: húrodon,
A’ kellem, édes dalt, enyelgést,
’S boldog elandalodást pihegjen.
Szemere Pál.
AMOR.
Meddig fogsz Lugosim alatt Lant
Függöni?
Jer Amort, az álhatatlant,
Jer zengeni!
Őt ki szemeinkbe besírta
Könnyeit,
A’ miólta Psikhe birta
Szerelmeit;
Ki engem’ — mert szivem ő rá’ vall!
—
Lágy buza
Kalászszal ’s bibor rózsával
Koszoruza:
Őt zengd! — de mit látok — ni ama’
Letiport
Ambroziás gyep’ bálzsama
Köztt? . . . Tzipriport [!]?
Óh! — pendülj el kisded hárfám itt
Én velem
’S zengd: minden bút elámít
A’ — szerelem.
Sz . . . .
DORISOD’ SZÜLETÉSE NAPJÁN.
Sirt: könny zivatar önté le
A’ szép liliom keblet —
’S mond hát, ah mi történt véle?
Esztendővel idősebb lett.
Sz . . . .
DER DICHTER.
Es füllt mit heil’gen Schauer die Sele mir
Der ew’gen Muse Stimme, die göttliche,
Die zu mir rufte: sey ein Dichter. —
Wonne durchzuckte sogleich das….
3947.
Gr. Majláth János — Kazinczynak.
Ofen, am 25/1. XXI
DAS SCHLAFENDE KIND.
An des Altares Stufen lag ein Kind
In tiefem Schlaf. Der Priester kam gegangen…
Kazinczy F.
kezeírásában a levél hátulsó lapján a
következő fordítás olvasható:
Mély álom lepte-meg a’ gyermeket
Az oltár’ zsámolyán. Hív anyja fut
A’ kisded alvót onnan félre kapni.
Mert ím közelget fényes lépdeléssel
A’ Pap, hogy a’ Mise’ véretlen
áldozatját
Az irgalom’ fejének bémutassa.
Hagyd őt aludni, mond a Pap szelíden,
Az ártatlanság’ álma is könyörgés.
Hevűlt lelkében képek kelnek itt,
A’ millyeket nem lát a’ külvilág.
Álmán keresztül nyájas angyalok
Szállonganak, ’s elhintik a’ kegyesbb
Jövendő’ magvát szunnyadó keblébe,
Melly majd az égnek nyitja szép virágit.
De ím a’ Nap ragyogva lő alá
A’ templom’ ablakin az oltár’
oszlopára.
A’ gyermek ébred. Arcza’ lángolása
Igy szóll anyjához: «A’mondás igaz
volt.»
3980.
Kazinczy — Szemere Pálnak. 1821.
Május 29.
FULLAJTÁROS VERS.
———
Míg mások, nem nézvén szépre és illőre,
A’ koboz négy húrját leszegik kettőre,
’S könnyű talyigácskán futnak a’ mezőre:
Én, akármit mondjon a’ bölcs és a’ dőre,
Két lovat fogatok négyemhez előre,
’S fullajtáros hintón hajtok a’ tetőre.
A’ kiben nincs erő a’ nehéz munkára,
Tekintsen Phaeton’ gyászos bukására,
’S ne vágyjon a’ szárnyas paripa’
hátára.
De a’ kit meghata Pócsnak fénysúgára,
’S Apolló maga hítt szent szolgálatjára,
Megyen, ’s leuruságat szegdes homokára.
Hattyúvá változva úgy száll az egeken,
Túlemelkedvén a’ vad rengetegeken,
Mint a’ sebes gólya fut a’ tengereken.
Bámúl az elhagyott föld e’ zengéseken,
Mint Pythágorás a’ csengő kerekeken,
’S ha torka nem birja tovább már —
megnyekken.
Szemerének. 1821.
Május 29. 1903. kötet 106. old.
…….
4000.
Gr. Maláth János — Kazinczynak.
Wien, am 23ten Julius 821.
…..
DER HERBST.
Verschwunden sind der Erde Jugendträume,
Die Blumen; Lerche zog in wärmer Land,
Wie hofnungslos stehn ohne Laub die Bäume,
Aus zog das Feld sein nährendes Gewand,
Das dürre Blatt rauscht durch die öden Räume
Verächtlich ausgestreut von Windes Hand
Und Stille harrt die müdgewordne Erde
Dass Winters Leichentuch sie deken werde…
A levél mellé tett czédulán a költeménynek magyar fordítása olvasható Kazinczy F.
kezeírásában:
Eltüntek a’ föld ifju álmai,
A’ kis virágok. Hőbb tájakra költ
A’ szós pacsirta. Búsan állanak
’S lomb nélkül a’ vastag tölgy’
ágai.
Fakó levél zúg végig a’ mezőken,
Elkapva, majd letéve, a’ szél’ kezéből;
’S a’ fáradott föld nyugton várja, míg
A’ tél’ halálpalástja béfedi.
Vándorlott légyen már el a’ pacsirta,
Bár álljon dísze nélkül rét ’s mező:
Ősz, nékem kedvelt évszakom te vagy.
Nyár és Tavasz kérkedjék dúzs kecsében;
Te ránk mennybéliek’ kegyét hozod.
Szelíd vágy a’ Tavasz; a’ Nyár’
hevéből
A’ szenvedelmek’ lángjai gyúladoznak;
’S mi könnyen vészi-el itt a’ szív magát!
Az Ősz hontérő hattyúkhoz hasonlít,
’S a’ hegyszemek’ varázs zajgásihoz.
Zöld, mint a’ pálmák ’s az olaj’
sudarja.
Eggy Angyal lépeget fel a’ mezőben;
Lehellte lélek, érzelmei szelídek.
A’ csillagok tisztábban tündökölnek,
Komoly tüzökben lépve a’ szent kapukból.
És a’ mi fojtott szívvel méne-ki,
Most vágyva tér nyugodt honjába vissza.
Gyűl a’ biztos kerek, ’s helyet fog
a’
Tűzpad körül, ’s kezdődnek a’ regék.
A’ láng’ borzasztó perczegési mellett.
Ti kedvesim! ha engemet közétek
Az ősz vissza vezér le? nem tudom.
Oh, bár a’ vándorpálczát eltörhessem!
De éljetek ti boldog nyugtotokban,
’S nevem hagyjátok ollykor zengeni.
E’ szív, mint a’ szent Lyánypap’
lombjai,
Valót hirdetnek, bár szél szórta-el.
4010.
Kazinczy — Sárközy Istvánnak. Eperjes, Septbr. 24d. 1821.
Báró Palocsay Ferdinánddal
ismerkedtem-meg,…elmondám neki egy
Epigrammomat, melly tegnap még kész sem vala egészen, de az éjjel
kicsináltam.
A’ szem látni tanult, a’ szív csak hinni;
nemesbb ez,
’S emberhez méltóbb, ’s ah! vakon ülni
nehéz.
Úgyde magam vagyok ott: itt léptemet Istenek őrzik,
’S a’ baj hozzájok még közelebbre csatol.
Láss bátran, sőt nézz; szemed arra van adva: de higyj
is,
És ha int a’ szív’ szép Religyiója,
hevülj.
….
4011.
Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek. Széphalom Septbr.
29d. 1821.
… s imhol eggy épen munkában álló epigrammom,
mellyet neki ezen állításom bizonyítására el is mondék. Az utolsó sor akkor nem
vala készen még.
A’ szem látni tanult, a’ szív csak hinni.
Nemesbb az,
S emberhez méltóbb, ’s ah! vakon űlni
nehéz….
4046.
Szemere Pál — Kazinczynak.
28-va Jan. 822.
… Bártfaynak
/László/ 2 Sonettjét mutatom-be…
———
EMLÉKEZET ÉS EMLÉKEZTETÉS.
Ha majd az est’ szelíd homályain
Elöntve rád mosolyg a’ hold sugára,
’S a’ csendes, lágy sohajtozás szavára
Egy hang felel szívednek húrjain,
Gyanítsd, hogy az barátod’ csókjain
Lelkedbe szállt, midőn mellyére zára,
’S bár elborít a’ messzelét határa,
Híven kisér az élet habjain.
’S míg Phoebusz rakja lauruszát fejedre,
Kebledbe gyúlasztván a’ szent világot,
Repkényt kötök számodra ’s kék virágot
Ő halhatatlan fényt hoz életedre;
Én, én örömregve hirdetem:
Hogy értted lángol tiszta érzetem.
———
BARÁTOMHOZ.
Mi szép az élet! ’S oh melly isteni,
Midőn arany reményit osztogatja,
’S ha nem derül is titkos arczulatja,
Nem szűnhetem csudálva sejteni.
Örülj: Neked van mit remélleni.
’S hogy napjaidra fény jövend, mutatja
A’ serkenő tavasznak áldozatja,
Melly díszeit rád készül hinteni.
’S mint nyujtsak én e’ napnak ünnepével?
Itt minden a’ mit néked adhatok
Két rózsaszál, ’s e’ gyönge hangzatok.
Nem. Fogd erőtlen lantom énekével,
Örömkönyűm ’s baráti szívemet,
A’ melly tiéd, míg hangom eltemet.
….
4104.
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak. A. Olysó, Auguszt.
27ikén 1822.
…A’ másik versezetet, ha ezen nem
csömörködöl, legközelebbi alkalommal fogom néked megküldeni. — Addig is:
Vale. hív Jóskád mpr.
———
AZ ŐSZ.
Oszla miképp a’ rózsa-kor idv-álomja,
Úgy a virág; zúztól a pacsirta tart,
Szállnak e tört ágon a bogoknak romja
’S a’ kivedlett telkek gyűjtvén (nyújtván)
avart?
Puszta terűleten a’ Tér’ csorda baromja
Szélben bőgve, gyomot torlott, kavart,
’S csendek alatt lankadt ugarunk sejtendi,
Gyász lepelébe havunk hogy majd rejtendi.
Ámbár meszszi hazát a madárfi keressen,
Éktelenebb sínljen most a’ határ,
Bár a kebel dobog is nem oly ütve heves…/ de
bizony csömörködöm G/
4118.
Kovacsóczy Mihály — Kazinczynak.
Pesten 8ber 23án 1822.
…. Bátorkodom ismét némelly munkácskáim’ levelemhez csatolni ’s itéletet felöllök
hallatni kérek.
Endrei Zalán
1903-as antológiájába Az én világom
c. 4 szakaszos versét vette fel.
Danielik
életrajz-gyűjteményének 2. kötetében csaknem 2 oldalon méltatja.
Az Aspasiát feltette a netre a Google
AGGÓDÁS.
Kit karjaim láng közt körűlvevének,
Mikor rám gyűlni láttam búködöt,
Kit lelkem ismért mennyhozó felének,
Midőn e’ sziv áldozva küszködött,
El! messze tűnt bálványa más tüzének,
Frigyláncza más körűl erősödött.
Keblem forró vágyában olvadozgat
Életreményt gyötretve, dúlva mozgat.
Tündér itallal Istenség gyulasztott,
S most élek álmom szét nem dult képein,
Virágzatom nem költ fel olly malasztot,
Melly harmatozna búmnak éjjein.
Az Édentől vad sorsom el szakasztott,
Tövis termett a’ Myrtusz fürtjein.
De bár sebző láng a’ Hűnek keserve,
Ah még is édes kénnyel van keverve!
AZ ÉPŰLŐ.
(Die Genesende)
Szemléltem arczod rózsáit leszedve,
S tüzét szemednek ködbe mint borúl,
Virányod félhalál tiprá orúl
S elalkonylék létem korányi kedve.
Aludt enyhítő bús könyűm meredve,
Érzém a’ kín belém miként szorúl,
A csüggedést felhőzni komorúl
És lelkem más vidékbe ált’ sülyedve.
Csend lőn, — szent borzanat kezdett lebegni,
Lassúdan egy szellem közelgete,
Reményt szállita báj tekintete,
Intett! és visszalobbant édelegni
Az édes élet vidor Angyala
’S szívembe kedv, gyönyör, kéj szárnyala.
AZ ÉLET.
Elfoly éltünk
Játszi habja,
Nem nyil ég, nem
Hajnalong idv.
Elhuny a’ nap,
Pírja oszlik,
Nő az árnyék,
S gyászba süllyeszt,
Zord vidékre
Száll szerelmünk,
Pártosúl a’
Hű Barátsziv.
Bús viharra
Ébredünk fel,
Csónakunk vesz
’S a’ vezérfény
Báj Honunkból
Messze űzve,
Éktelen part
’S éj körűlünk.
———
AZ ELSŐ CSÓK.
Lassú sohaj lágyan repült felém,
Gyönyört lövelt villámszemek’ sugára,
Tied! sug a’ kegyes leány, ’s szavára
Nyilt karjaimban arcztüzben lelém.
Zord éjre szebb nap tündöklött elém,
Diszelg a’ mit vágyam sejte, vára:
Melly idvezítő szenvedésim’ ára!
Titokzáró gyászom szét tépdelém!
Érzésünk szent könyükben áradott,
Varázsolt lelkünk egybe olvadott
’S éber) halál között ujjá születtem.
Vállára folytak a’ selyem hajak,
Megnyílt félénken a’ forró ajak, —
A csók kilobbant és az ég felettem.
…
A
Hazához!
Minden elmeszülemények czélja az oktatás vagy mulattatás. E jelen gyűjteménynek
e két szép czél tétetett fő arányul; s ha ezen szent igyekezet valósul, úgy az
itteni munkát a legvirítóbb pályafűzér koronázza.
Czimjét egy hajdani derék Görögné nevétől nyeré, ki a Hellénvilág fenn-tündöklő
míveltségének arany koraiban élt...
Aspasia mint szerény szűz lép a Haza elébe, nem bízik önmagában, de fénylőbb
sajátjai nyilvánzásától sem pirul, úgy jelen meg, mint aki a méltatlan sértést
könyörületesen megmosolyogja, a józan javítást s utasítást hálával fogadja.
Pest, május 10.
1824.
Kovacsóczy /Aspasia,
1824. I. és egyetlen szám beköszöntője/
Az
alábbi névtelent az egyetlen megjelent Aspasiában
/1824/ feltehetően a szerkesztő írta. A Mester nem vette észre, hogy
gyámolítottja epésen gúnyolja? G
Kazinczy Ferenczre
Válogatott munkáid teljesek isteni hájjal.
Mint fátyol nékül Pszyche az Ámor ölén
S Juno, Kyprisz, Pallasz, három fő díszek Olympon,
S a szép kor lángjánál Hébe mosolyga feléd. Google, 2009.
Deske!
Olvasgatom 1824-es lapjának egyszem megjelent példányát. A már küldött
beköszöntőn kívül, szépprózát /"rege"/ és verset - egy szonettet - is
írt bele:
Ének
Az ajk rózsájin hangok ringadoznak,
És szellembájjal könnyen lejtenek,
S mint sugár s illat légben körzenek;
Öröm, gyanú s kín akként áradoznak
Hol e Tavaszzengések olvadoznak,
Mosolygva bíborulnak Édenek;
Új élet, új napok díszelgenek,
A holt erő s lét fényben virradoznak.
Feltűn a hitláng tündérző világa,
Gyönyör hajnallik a bánat sebére,
Melyet vad sorsom harczal égbe vága.
Varázslat ömlik hangja tengerére;
Szép arcza fényözönben elmerül
S a zengőt bódultak fogják körül.
Kovacsóczy
Tele volt verssorokkal, amiket nem tudott megformálni. Már a cím sem jó.
Lehetne inkább Látomás kedvesemről. Van egy jó sora: "Gyönyör hajnallik a
bánat sebére," még az utolsó versszak is elmegy. Tán az is jellemző, hogy
a lapban Vörösmarty Zalán futása részlet elé saját regéjét, utána pedig ezt a
versett tette. G 09. 11. 05.
4163.
Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.
é.n.
…Aurélhoz is készűl eggy Epistolám. De csak
eleje kész még….. Még nem tudom mi lesz az Epistolában; de imhol a’
nagy képekben gazdag kezdet.
Serdűlsz atyádnak gondjai köztt, miként
A’ csermely’ szélén kél a’ büszke
nyár (populus),
Reménye még, majd dísze a’ szent ligetnek
(szent, von Göttern
Ha testes ágait fellegeknek öltvén, [bewohnt(
Királyi kesselyőknek ád tanyát,
’S a’ puszta’ vándorát nagy-messze
földről
Kétségei köztt Phárusz gyanánt vezérli.
De nem fa még a’ szép sudar, ’s mi azt
Akkor csudáljuk majd, ha kesselyők
Tanyázgatnak — — — — —
—
(nem jut eszembe a’ többi)
…
4226.
Zádor György — Kazinczynak.
Duka, 1823. aug. 14.
Ide zártt öt
Sonettjeim három elsőbbjét Tekintetes Tudós Kisfaludy Károly Urnak, az
1824d. Évi Aurora számára, Fenyéry Gyula álnév alatt a’ mult
Januariuszban beküldöttem…
I.
BARÁTSÁG ÉS SZERELEM.
(Dukában, Aug. 3d. 1821.
Gondatlanul eredtem kis sajkámmal
A’ szenvedelmek’ zajló tengerére;
Vak éj borult a’ vészes viz szinére,
Küzdöttem széllel, örvénnyel ’s hullámmal.
Erőlködtem feszített vitorlámmal:
De nem volt utamnak biztos vezére;
’S szép vágyaimnak békés enyhelyére
Nem kötheték ki zúzott vasmacskámmal.
’S ím szétoszlott az Éj, simúl a’ tenger,
—
Tyndar’ fiai ragyognak fényt pályámra, —
Erosz áll a’ kormány mellé sajkámra, —
’S egy szél Küthéra’ révpartjai felé ver.
Lilám! te vagy reményim árboczfája!
Gábor! te légy sajkámnak vasmacskája!
…
4259.
Zádor György — Kazinczynak. Duka, 1823. nov. 25.
…Tekintetes Ur’ szíves tanácsa után
a’ Terzettókban újra dolgozott
Sonettemet ’s két fiatalabbkori ódámat itten bátorkodom bemutatni,
1)
AZ ÉNEKLŐ MIMILIHEZ.
Hogy bíbor szád’ égő rubinjain
Hő érzeményid hangra olvadának;
’S Klavírod lágyan-édes hangzatának
A’ menny felé lebegtek árjain:
Szivolvasztó dalodnak lángjain,
Érzelmeim most tüzre lobbanának,
Majd tiszta, mély, szent hangok áradának,
Szivemnek csenddel rezgő hurjain.
A’ lángba-gyuladtt orcza’ fénysugára,
A’ hullámzó kebel, a’ bájos ének’
Kecses zengzetje, ’s a’ setét szemek,
Mellyekben egy ezüst könyü remeg —
Elűsiont nyitottak ’s felvivének
A’ kény’, gyönyör’ ’s
idv’ legmagasbb fokára.
2) PANASZ.
Itten reményfám hűvesin a’ setét
’S csillagtalan zord éj’ sürü fátyola
Alatt nyögöm bús szívem édes
Kínjait és panaszos siralmát.
Nem rég’ derűlő életem’ hajnalán
Lantom, csak a’ szent ’s hű
szerelem’ szelid
Érzésit ömlé és örömre
Buzdula hangja után ez a’ táj.
……
4263.
Guzmics Izidor — Kazinczynak.
1823. Decemb. 11.
…Én neked addig szoros visgálatod alá bocsátok
itt Theokritből egy darabot, azt,
a’ mit épen most tisztázok. III. Idüll 6. v.
Ah Amarülli kegyes, barlangból mért kitekintve
Nem szóllítsz engem kedvesnek? vagy te gyülölsz e ?
Vagy lapos orrom bánt, nümphám, vagy hosszu szakállom,
Hogy ha közel szemlélsz? Magamat felakasztani
késztesz.
Ime tiz alma neked; mind ezt szedegettem azon helytt,
Hol te hagyád szednem. Vedd-el, hozok holnap is
ennyit.
Visgáld, o kérlek, kinzó gyötrelmemet; ah ha
Döngő méh volnék, mély barlangodba röpülnék,
Téli borostyánid’ ’s perjéiden által
evezvén.
Most ismérem Eroszt: ő vajmi vad Isten; oroszlán
Emlők szoptatták, ’s nevelé erdőkben az annya.
Gyujtva emészt engem, ’s tüze mélyen, csontomig
éget.
Bájszemü, sziklakeménységű, oh barna szemöldű
Nümpha! Karold ált a’ kecskést, ’s nyujtsd
csókra az arczád.
Mert mi hiú legyen is bár a’ csók, édes az
érzés.
Megteszed, a’ koszorút hogy részecskékre
tiporjam,
Melly, Amarülli, borostyánból értted fejemen függ,
’S bimbós rózsákból, ’s jó illatu
petreselemböl.
Hah! mi levék, s mi fog érni szegényt! te, te nem
könyörülsz e?
Bőrös köntösömet levetem, ’s ez özönbe
szökendem;
Hol thünn-halra veté hálóját gondosan Olpisz.
’S bár meg nem halok is, néked gyönyörödre lesz
e’ kép.
4284.
Kazinczy — Kis Jánosnak.
Széphalom, Január. 14d. 1824.
Kedves barátom, Közlöm itt Horátznak eggyik Epistoláját azon órában, mellyben azt elvégzém. Az
én Phaedruszi szabadságu Jámbuszaim semmi fáradságba nem kerűlnek; de illenek
a’ Horátz’ Leveleinek kedves negligentiájokhoz, ’s ha
fülemnek hinnem szabad, inkább, mint a’ hexameterek, ha azokat olly
gondatlansággal fonnám is, mint ő maga…
—————
Négy-öt napot, mondottam, hogy fogok
Csendes mezőm’ keblében megpihenni,
’S higyj a’ hazugnak többet! ím lefolyt
Egész Sextílisz, ’s még is várod azt.
De hogyha kedved épen látni vágy,
A’ mit nekem betegnek adni fognál,
Add a’ beteggé lenni rettegőnek,
Míg a’ nagy hév ’s a’ félig-ért
figék
A’ Designátort, fátyolos hadával,
Munkában tartják; míg a’ hív anyácska
Sápadva retteg szíve’ gyermekéért;
’S a’ buzgó pártfogás, ’s a’
pör’ csatajja,
Hagymázt von, és nyit testamentomot.
Ha majd a’ tél Albának holdjait
Fejérre festi, Költőd langyosabb
Tájakra költözik, ’s ott kényesen
Bánik magával, ’s össze sugorodván
Olvasva tölti a’ hosszu éjeket.
Az új Zephyr” lengtével, a’ legelső
Fecskék’ szavára majd, kegyes barátom,
Hahogy parancsolod, hozzád kerűlök.
Jótétidet nem ráztad úgy te rám
Mint a’ Kalábri gazda készteti
Vendégét fojtós körtvélyével. — Éj
Komám, nyuljon ked hozzá! — Már evém. —
Ne szégyenelje! bátran! — Köszönöm. —
Hát rakja zsebre; jó lesz a’ fiúknak. —
Ollyanba vészem, mintha tömve mennék. —
Mint tetszik; ezt csak a’ malacznak hagyja.
—
Az oktalan szivesség így pazarlja
Becsülnie a’ mit nem tud, ’s nem szeret;
’S efféle vetemény hálátlant terme mindég,
’S hálátalant fog mindég termeni.
Eszes ’s jó ember kész segélni mást…. Hosszú
4309.
Édes Gergely — Kazinczynak. .
25 Febr. 1824
…. nem akarom barátom’ füleit halotti
versekkel boszszontani, inkább eme’ Danákat
teszem ide:
Mit neked a’ sok kincs, ha barátság és szeretet
nincs?
Mit használ hanem ezt hogy soká gonddal epeszt?
* *
*
A’ barátság és szeretet Édesítik az életet.
Ezek nélkűl mit mívelünk? Fölfordúl a’ világ
velünk.
Hol szeretet ’s barátság nincs, Ott akármi felé
tekints,
Mit látsz egyebet inségnél, Mellyben te tűz nélkűl
égnél?
Szeretet ’s barátság nélkűl A’ világ semmi
jót nem szűl,
Helyekbe áll a’ gyűlölség, Melly pusztító tűzzel
öl ’s ég.
Szeretet ’s barátság nélkűl Bár minden Jó
halomra gyűl,
Mit tesz? a’ vad nép rá támad ’s
megemészti a’ dühös had.
Hol szeretet ’s barátság nincs, Ott nincs semmi
állandó kincs,
Ott a’ közjó semmivé lett, Ott még az élet sem
élet.
Az élet ellen a’ halál Ott mindég tágasbb rést
talál,
Ott a’ félelem erőt vesz ’S a’ szép
világ pokollá lesz.
Ellenbenn a’ szeretettel És barátságos
élettel…
Hosszú
4312.
Kazinczy — Toldy Ferencznek.
Febr. 27. 1824.
Imhol Ányósnak azon sorai, mellyeket Batsányi megváltoztata,
vagy legalább úgy nyomtattata újra, hogy el nem mondá, az újra nyomtatott sorok
övéi e, vagy Ányósnak valamelly más exemplárjából vétettek.
Ányós Versei. Bécsben, 1798.
lap. 220. Nro XX.
Eggy ifju
szomorúat mutat etc.
Nézzd ama’ nevendék almafát etc.
ez a’ kivagdalt leveleken így állott előbb:
XX.
Egy Grátzia ferdik; egy bokor mellől alattomban nézi
eggy Ifju.
O! szerentsés habok, miként örülhettek,
Hogy annyi szép titkot bátran szemlélhettek!
Vajha szabad volna Szalmáczist követnem!
’S magamat szerelem tengerébe vetnem! a)
Ovid Metam.
Lib. IV. v. 288. et seqq.lap. 221.
XXI.
V. 3. Ida
vetekednék két tellyes almáján —
A’ többit meglátod Nézó’
Korinnáján.ugyancsak lap. 221.
XXIII.
Két galamb két szívenn áll és tsókolódik.
Halok, Galateám midőn tsókolhatlak!
Halok ha mellyemhez gyengén szoríthatlak! —
Tsuda, illy kínok köztt még sem útálhatlak,
Sőt imádás nélkül soha nem láthatlak. lap. 225.
XXXIV.
V. 4. Enyimet
Etnának lángja rajzolhattya
példázhattya.
lap. 226. XXXVII.
V. 3. 4. Oh! ha ti majd éjszak’ tengerénn
eveztek,
Mennyi
gyönyörűség okaivá lesztek!
ugyanott XXXVIII.
Kapczáját egy rózsa-színű pántlikával köti Klóris,
előtte áll imádója.
Jaj, takard-el, kérlek! . . . Olvasztod szívemet,
Midőn olly titkokkal táplálod szememet!
Hidd-el, ezzel oda vezeted szívemet,
Hol thrónussán látom érzékenységemet.
————
Úgy tetszik, a’ mocskosságot akará elfedni B.
— Nem vádlom, sőt jól tette ezt. — De még jobb volt volna, ezeket
egészen kihagyni, mint a’ magáéból pótlani.
4329.
Toldy Ferencz — Kazinczynak.
Pest, Márczius 23. 1824
………
Tréfás Levélke
Egy ifjú módi Magyarhoz
nem neologushoz
hanem neologoszhoz
Az Árpád ditső árnyéka
vagy is
mert ez így nyomtatási botlás
a’ szérőn vagy szürün
Árpádnak
dütsü ’s még jobb dücsü
Árnya.
————
Nemes és Tudós hív hallgatójinak a’ III
esztendőbeli Filozofusoknak diktálta emlékezetűl ajánlotta CZINKE FERENTZ
A’ magyar nyelvnek és Literaturának renddel való
Profeszszora, a’ Királyi Pesti Universzitásban.Április 17. 1822….
4331.
Vörösmarty Mihály — Kazinczynak.
Pest 25 Mart. 1824.
…bátorkodom egy darabot kiírni: Zsigmond nevű játékomból…. Gara jő Zsigmond Királylyal, Horvátot
kiveri várából, holott a’ leány is megszabadúl, ’s a’
setétben egyedűl a’ várfal alatt bolyong. Beszéde így következik:
Hová most e’ borzasztó éjjelen,
hová nyugodjék csüggedő fejem?
Elhagytalak, kemény mohos falak,
távozni még sem mernék tőletek;
mert nincs vezérem: ég föld megvetett.
Midőn ledőltem ájultan, verőfény
csillámla még a’ kardok’ lapjain,
A’ hős’ sisakja pajzsa’ szép rezén,
és mintha nap, hold zugva törne ránk,
zaj, csattogás, vad zúgás vett körűl;
Most, hogy fölérzek, csend uralkodik,
mint a’ halál’ határain belől:
rém, és setétség terjed mindenütt.
Nem fénylik egy irgalmas csillag is, …..
4339.
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak. Kassa, Aprílis 6ikán 1824.
…..
ÚJESZTENDEI ÓHAJTÁSOM, HORÁCZ UTÁN,
EPISZTOLÁI I-ső KÖNYVÉNEK XVIIIik LEVELÉBŐL
A’ VÉGE FELÉ. INTER CUNCTA LEGES, ET PERCUNCTABERE
DOCTOS etc.
A. Olysón, Január.
1ső napján 1824.
Azt kell olvasnod, bölcsektől azt tudakoznod,
Könyededen koridat mint kell ált’ síklani tűnve
Hogy ne szünet nélkül bizgasson ’s tépjen
a’ vágyás,
A’ nyomorúlt! ’s félés vagy a’
kisded tárgyi Reménység.
A’ tudomány közöl e virtust, vagy az indulat
inkább?
Vaj mi lohaszt gondot? hogy lészsz’ tenn’
szívi barátod?
Nyugtat e oly tisztán a’ dísz ’s a’
drága javacskák,
Mint a’ kerengő ösvény, melly r