Versek a 24 levelezés-kötetben

                                                                                                                                 

                                                                2009. 10. 30. és 11. 03.

 

Bevezető

 

Ebben a fejezetben olvasható verseket a Kazinczy-levelezés 24 kötetéből válogattam. Mind a levelek, mind a versek szövegét rövidítettem. Az elhagyott sort „…”pontokkal jelöltem. Ahol eredeileg is volt pontozás, odaírtam: „nem az enyém B.” Olyan szöveget igyekeztem meghagyni, amely a versre vontkozóan érdemi információt közöl.

                         A válogatott versek száma kb 150. Egy kötet kitelne belőle.

A versek kitervelt csoportosításáról* le kellett mondanom. A versek irdatlan száma miatt. Egyszerűbb a leveleket egymás után letölteni. A költők névmutatóját – a vonatkozó levélszám feltüntetésével – elkészítettem.

 A levelek Váczy-számát kiírtam, amelyekben versek vannak, utána kezdtem az összeállítást. Tán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a 24 kötet 8045 leveléből 300 levélben van vers. De nem egy vers levelenként! Van levél, melyben egy tucat. Ha átlagosan 3-mal szorzom a levelek számát, akkor

                                               900 – 1000 db verset kapok.

 A versek jelentős része /Kaz és a klasszikusok/ kötetben megjelent, ezeket mellőzöm. A sok gyenge versből /Pálóczy Horváth Ádám, Dessewffy/ többet kirostálok. Nem veszem fel a névtelen gyengéket. Néhány vers – mellőzöm az amúgy neves szerzőt – rendkívül hosszú és döcögő. Vajon Kazinczy ezeket elolvasta?

A Versek a KazLev I.-ben /l. előző fejezet/ c, gyűjteménnyel az átfedés mindössze hat vers: 1566, 1655, 1775, 1807, 1885 és 3535 sorszámú levelekben találhatóak.

 

                          A versek sorrendje a Váczy-levélszámok növekvő rendje.

 

                        *A versek tervezett csoportosítása: Kazinczy

                                                            Kortársak /Irod. lexikonba felvettek/

                                                            Fordítás

                                                                                 Amatőrök

 

Tartalom

 

 

Anacreon  291; 358; 374; 379; 629

 

Angol himnusz  4837

 

Ányos Pál  4312

 

Aranka György  1775

 

Bajza József  4552 /Széphalom/

 

Baróti Szabó Dávid, 10.

 

Bártfay László  4046

 

Beöthy Fanni /német/  2164

 

Berzsenyi  1389; 2683

 

Bölöni Farkas Sándor  3044; 3172

 

Catullus  333 /Lesbia/, 2349

 

Cserey Farkas   1046

 

Csokonai  5081 /hölgy a vízben/

 

Czinke F.  4329

 

Dayka  351; 352;

 

Deshouilières  1236

 

Dessewffy  1234 /fr/; 1773; 1876; 2298; 2895 /Nap/; 2899; 2905; 3245; 3542 /Hor/; 3556 /fr/;             3558; 3670 /Kaz/; 3741; 3787 /Ő/; 4104; 4339 /Horác/; 4439; 5739 /bajuszos/

 

Döbrentei  870; 980; 1319; 1624; 1663

 

Döme Károly  4357

 

Dukai Takáts J. 3663

 

Édes Gergely  2349 /Catul/; 2505 /Anacr/; 3249; 3779 /Anacr/; 4309; 4381

 

Fabchich  1680; 5718

 

Fejér Gy.  2011

 

Földi J.  333 /Catul/; 343; 358. 374, 379 /Anacr/

 

Französicher Gedicht  1584

 

Goethe  823

 

Guzmics  4263; 5076

 

Gyöngyösi János  3311 /gy/

 

Helmeczy Mihály  3222

 

Holéczy Mihály  4528

 

Horatius  1776; 3542; 4339; 4284

 

Horváth Ádám 151; 2678; 2708; 2713 /?/; 2920 /közm. is/

 

Kazinczy  5657 /Vallástalan/; 1807 /szabadság-szolgaság/; 78; 361; 629 /Anacr/; 823 /Goethe/; 1000; 1190; 1219; 1152; 1456 /sonett/; 1566; 1568 /fr/; 1655; 1698 /Napoleon/; 1776 /Horác/; 1885; 2059; 2397 /Lotti/; 2543 /ford/; 2622; 2826; 2849 /ford/; 3301 /Martinuzzi/; 3535 /hexameter/; 3675 /ford/; 3686; 3783; 3947 /ford/; 3980; 4000 /ford/; 4010 és 11; 4163; 4284 /Horác/; 4831; 5274 /ritorn/; 5300

 

Kazinczy Klári  2697; 3624; 3879;

 

Kelemen Lajos /12 éves/ 3177; 3244

 

Kézy Mózes  1195

 

Kis János  749 /Kaz/; 751; 1431; 2715; 2912.  Lajos fia 3117

 

Kovacsóczy  4118 /és kieg/; 4574 /és tervei/

 

Kováts József káplán  2712

 

Kölcsey  1318

 

Péczy Sándorné  3412  /vala vala/

 

Pogány László  4468

 

Pyrker egri érsek  5086; 5109; 5141
 

Ráday Gedeon  291 /Anacr/; 308

 

Sipos Pál  2545

 

Szemere Albert  5749

               Pál  2415 /ford/; 3058; 3880

 

Szenvey József  4987; 5001 /ford/

 

Strókay Antal  2011

 

Toldy Ferenc /Schédel/ Aspasia 1824  150. old. idő

 

Varjas János  1525 /ööö/

 

Virág Benedek  349; 1806

 

Vitkovics  2011; 5045

 

Vörösmarty  4331

 

Zádor György  4226; 4259; 4377

 

Zsigán János  744

 

 

                                                                 Versek

 

 

10.

 

Baróti Szabó Dávid – Kazinczynak.                          Kassán 1778-dikban. Bőjt más Havának 8-dik napján.

 

Nemes, Nemzetes Kazinczi Ferentz Úrfihoz.

Könyvedet, és leveled vettem. Leveledre levéllel

Szolgálok; könyvért könyvet örömmel adok.

Drága nagy Úrfi! nagyobb szép dítsőséged erőmnél:

Méltó Dítsírést nem tudok adni Reád.

Illy fiatal korban illy dolgokat űzni? Te Tőlled

Majd ezután mit nem várhat az édes Haza?

Tartson az Ég Nyelvünknek elé vitelére sokáig;

És, mellyet kíván e teher, adjon erőt!

Egy kévánságom még van: bétöltöd-e? ’s hogy nem?

Mit fogadál, mikoron szembe, beszédbe jövénk?

Hogy követőm lészesz; ’s illyen mértékre szedendesz

Verseket, ígíréd: már kötelezve le vagy.

Ámde mit emlegetek? Téged minek intelek erre?

Lám leveled tsínos verssel ajánlja magát,

Megvallom. De talán gerebet más vetni fog ebben;

’S másra vagyon kedved tolladat adni talán?

Félbe ne hagyd, kérlek. Többet gyaropíthatod illyképp’

Nyelvünket: Nevedet sokkal előbbre vihedd.

Tisztelvén Sáros Patakot, magam’ ezzel ajánlom;

Másszor is írni fogok, másszor is írni ha fogsz.

 

 

 

78.

 

Kazinczy – Baróti Szabó Dávidhoz.                                                     Kassán októb. 16d. 1786.

 

Szabó Dávidhoz

midőn egy idegen munkát közle velem.

                       Catullusnak hasonlatosságára.

Mint bánthattalak én meg úgy, Barátom!

Hogy te engemet ezzel a’ tsömörlést

Indító tsevegéssel öldököljél?

Testét lepje-meg a’ gonosz pokol-vár;

A tsorgó fakadékok; a’ büdös rüh;

És a’ tsontokat hasgató podágra,

Mint a’ gombolyagot, huzza öszve újját,

Ezzel tégedet a’ ki gazdagított,

Illy istentelen átkozott darabbal!

Áh nem láttad é, hogy szegény Kazinczyd

El-vész mérgibe’, majd ha olvasandja?

Várj, várj, nem viszed ezt el. Öszve gyűjtöm

A’ sok Kónyit, a’ nem magyar Zechentert,

’S nyomtat Landerer a’ mit hónaponként

’S majd ha öszve szedem, Barátom! őket:

Érdemlett jutalom fog érni érte.

Várd bízvást: az-alatt oszolj előllem,

Akár merre vezet szemed’ világa,

Otsmány Vers, pökedelme Nemzetemnek.

 

 

151.

 

Horváth Ádám – Kazinczynak.                                                          Szántód 14. Octobr. 1788.

 

Földi Uram nékem a’ minap eggy kedves Levelet kűlde. Bátorkodom kérni Nagyságodat, hogy méltóztasson megmondani, hogy Verseit  /sok. G/ én valóba jóknak találom…

 

A’ meg-tsaltt Öreg.

                     Catullusnak hasonlatosságára.

Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes

Erzsim, hadd haragudjon, hadd eméssze

Dünnyögésivel hecticás tüdőjét.

Ne gondolj vele, mit lotsog felöllünk,

Ha Vendégeivel guzsalynak űlvén

Minket ’s másokat ízre porra nyelvel.

Tsússz hozzám tsak-azért is; ő moroghat!

’S nyomd bátran ajakomra gyenge szátskád.

Adj eggy tsókot, hamar! – meg’ eggyet; – újra

(Nem lát most – hamar) eggyet – ah ne rettegj,

Nyomd jobban, szaporázd; ’s ne kapd-el ajkad’!

Adj százat, hamar; – ezret; – újra százat,

Ismét más ezeret; meg újra százat;

Adjál harmadik ezret; újra százat;

Add számláltalan; – hogy se mi ne tudjuk

Számban tartani, mennyi tsókot adtál,

Se sutjára szorúltt Napád ne győzze

Édes vétkeidet rovásra rónni.

…..

 

 

291.

 

B. Id. Ráday Gedeon — Kazinczynak.                                                   Pest die 1-a Febr. 1790.

 

…Anacreon 45-dik Odája.

 

Vénus Aszszony sánta férje,

A Lemnusi hámorjába

Füstös kézzel kalapála

Tegzet s nyilat Cupidonak;

E’ horgokat maga Vénus

Édes mézzel hintegette,

De Cupido mind epével.

 

Egykor Mársis ütközetrül

Viszsza térvén, tsak betoppan

A Műhelybe; ’s mint szokása,

Mord dárdáját villogtattya;

Kezdi osztán egyre másra

A’ nyilakat forgatgatni.

 

A’ szerelem mongya néki,

Ugy é bizony jó sullyoskák!

Ha kételkedsz, meg próbálhadd:

E’ szavára Márs közülök

Hirtelen tsak felkap edgyet

’S azt emelni próbálgattya.

 

Mosolyga Vénus Aszszony:

Erre Mars nagyot sohajtva:

Jaj! Be sulyos! Vidd el! Vidd el!

Mond Cupido: Már tsak tartsd meg.

 

 

308.

 

B. Id. Ráday Gedeon — Kazinczynak.                                                 Péczel die 9-a Apr. 1790.

 

….Az Orpheus első Negyedének 43-dik levelén elő jövő Éneketskének folytatása. De mivel Metastasio akkor kezem között nem vólt, azon két utolsó Stropha tsak magam gondolattya.

 

Kis bujdosó szeletske!

Keresd Laurámat fel,

’S mondgyad: vóltál sohajtás;

De halgasd el, kié?

 

Gyors tsergeteg, ha benned

Mosná talám kezét:

Vald meg: hogy Könnytül nőttél:

De meg ne mond, ki sírt.

 

Nemis szükség: Ez úgyis

Előtte nem titok;

’S hogy mind ketten ti tőlem

Eredtek, tudgya ő.

 

Ah! tudgya jól; ’s im! Még is

Irgalmatlankodik:

Mert nála a’ Sóhajtás,

Tsak pára, ’s viz a’ Könny.

 

 

 

333.

 

Földi János — Kazinczynak.                            Szathmár 1790. Mérték hava [szept.]17. napján.

 

….Ugyantsak valamint a’ versekből is. Neobulet már betetted! jó, ha így vagyon eggy sorja: Lyparei Hebrus — ama’ nyalka legény elveszi gondod.A’ vivámus megmaradhat utóbbi igazításom szerént, mely, minthogy ottan igazítással küldetett, leirom ide:

                               Catullus V. Éneke Lesbiához.

 

Eljünk Lesbia Lelkem, és szeressünk,

És a’ mord öregek’ komor beszédit

Eggy fél pénzre betsüljük öszveséggel.

Lám a’ nap lemegyen ’s meg ujra feljő;

Nékünk egyszer enyész rövid világunk

’S hosszú éjjet örökre kell aludnunk.

Adj tsókot nekem ezret, újra százat,

Osztán még ezeret, meg ujra százat,

Osztán más ezeret, meg újra százat,

Osztán majd ha sok ezreket vejendünk,

Tévesszük mi is eggybe, hogy ne tudjuk,

Vagy hogy meg ne sokallya más irigy szem,

Számát tudva mi ennyi tsókjainknak.             /Ford: Földi J./

….

 

Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást:

hadd zsörtölődjenek a mogorva vének:

nem ér a szavuk egy lyukas fityinget!

A Nap megteheti, hogy nyugszik és kel:

bennünket, ha kihunytunk, semmi többé

föl nem ver soha örök éjszakánkból.

Csókot ezret előbb, utána százat,

s ezret másikat adj, és újra százat,

ezret újra utána, s újra százat,

s ezrek ezre ha csattant már a szánkon,

belezavarodunk a számolásba,

s jobb ha nem sejti az irigy gonosz, hogy

ennyi csók is létezik a világon.

                          /Ford.: Szabó Lőrinc/

 

 

343.

 

Földi János — Kazinczynak.                        Szathmár 1790. Nyilas hav. [november] 21. napja.

 

……Küldöm ígéretem szerént a’ minap elmaradt darabokat, ítéletedre bízván most is azokat.

 

Cat. Car. XXIII.

 

Idegen szépség.

 

Vigyed, vigyed, te szemtelen, lagérozott pofádat,

Vakold magad, ’s kenőtseid képedre patsmagoljad,

Veres hajad porozd be jól, ’s borítsd be nagy szitáddal,

Ne hogy ha tám tüzet vetend, szomszédodat kigyújtsa.

Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon,

Kimángorolva homlokod, selyembe talpig öltözz.

Te tűrhetetlen illatod fedezd szagos vizekkel,

Melyed feszítsd ’s sovány farod nevelje nagy farabronts!

Miért erőteted magad, hogy a’ mi nints, mutassad?

Mi haszna sok kenőtseid’ ’s vakolgatásaidnak?

Mi haszna sok letsorgatott szagoskodó vizednek?

Se tettetett szemöldököd, se karminod, se gyöngyöd,

Sem értéked felűl haladt, ruházatod nem illik.

Ruházd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben,

Aranyba, gyöngybe fűzd magad. Szép az, de nem te vagy szép.

….

 

349.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.

 

KAZINCZYHOZ EURIDICEJENEK KÉPEBEN 1790.

 

Kegyetlen Orpheus! hát Euridicédet

Igy elfelejtheted a’ te más feledet?

Kedvesednek sorsa kemény kő-szívedet

nem indíthatja-e irásra kezedet?

 

Oh vajha hallanád szíve’ fájdalmában,

Mint nyög, sír, kesereg szüntelen kínjában:

Elhervad élete legszebb virágában,

ha nem vigasztalod szomorúságában.

 

Kényedre mulatsz te .   .   .   .   .   .   .   .   .

.   .   .   .   .   .   .   .   .   .   .   .   .   .   .   .   .  . 

Még én itt küszködvén ezernyi bajokkal,

Fejemre ujjat vont szörnyű halálokkal.

 

A’ mi pedig még több, eggy Másnak karjain

Függvén, örömeket szedegetsz ajkain: —

Ah! én eggy kis víznek sóhajtok partjain,

Szomorú éltemnek viszontagságain!

 

Hol e’ viz? ne kérdezt: talán még idővel

Öszveegyveledik csermelyed’ vizével;

Úgy e’ táj is a’ szép Kassa’ vidékével

Határos lesz egyszer áldott mezejével.

 

Akkor, akkor te is elhűlt tetemére

Reá akadsz talán temető helyére,

’S reá fogsz ismerni Édesed’ nevére,

Mihelyest tekintesz koporsó-kövére. —

 

Jaj! már tűnik a’ nap, ’s engem lementével

Mennyi búra hágy el, bucsúzó fényével!

Morpheus jőjön bár mák-hintő kezével,

Nem szerezhet álmot isteni szerével. —

 

Érzem nehezedni már minden tagomat;

Leteszem hát itten kezemből tollamat,

De elmémben tartom én Orpheusomat,

S vele vigasztalom, mint lehet sorsomat.

— — —

(Virág)

 

 

351.

 

Kazinczy — Aranka Györgynek                                               . Regmetz, 7. Jan. 1791

 

….Ez a’ köszöntő, reménylem, tetszésedre lesz. Írta Ujhelyi DAYKA GÁBOR, Egri kis pap.

 

Erzsébet, ha neved nyárban esett volna:

Sugárival a’ Nap néked meg hódolna.

Örömre derűlne Egernek tájéka,

Új fénybe borúlna Erzsébet hajléka.

Most, midőn el hagyta előbbi járását,

’S Nyilas jegye felé vette útazását,

Mást nem tehet, hanem a’ telet enyhíti,

’S a’ mennyire lehet napodat szépíti.

O, ha én Nap vólnék! téli karikámat

El-mellőzvén, futnám tavaszi pályámat.

Városunkra vídám világot hintenék,

Tsendes lakhellyedre öröm fényt öntenék.

Ablakodon által sugárom bé-hatna,

Játszadozva majd itt, majd amott múlatna.

Majd szemeid tüzét, majd rózsa színedet

Tsókolná, ’s azonban meg-lopná kebledet.

’S enyelgene, míglen a’ Napest el jőne,

’S utolsó sugárom a’ szívedre lőne!

 

 

352.

 

Kazinczy — Döme Károlynak.                                    Nagy-Várad. Biharban 22. Jan. 1791.

 

Dayka igen jó darabkákat küldött nékem. Kértem, fordítsa azt Secundusból, a’ mire téged is kértelek: Languidus e dulci certamine etc.* Megküldé fordítását; de nem elégszem meg véle. Magam is hozzá fogtam, de ezzel sem lehet megelégedni. Hárman addig fogunk rajta dolgozni Édesem, míg valahogy elsütjük. Ímé itt van, a’ meddig kész!

 

Éjjeli hartzom után, Kedves, tikkadva feküdtem

Karjaid ált’ölelő szent szövevényi között,

Elfogya tápláló lélekzete számnak egészen

És el-aszott melyjem már tsak alig pihegett.

Már láttam Plutót, ’s a’ Styx vize kénköves habján

És az öreg Révészt tsúnya ladikja farán.

Intett, indultam, de te hirtelen értem eredvén,

Éltet adó tsókod hűlt ajakamra nyomád.

Basiolum quod me Stygia de valle reduxit,

Et jussit vacua currere nave senem.

Ah hazudok, nem igaz! nem ment el Charon üressen:

Lelkemet a’ poklok mély fenekére vivé.

E’ testben egy része lakik Lelkednek egészen

Et dilapsuros sustinet articulos.

                   ….

         *Ben Jonson and the 'Traditio Basiorum': Catullan imitation in 'The Forrest' 5 and 6.

 

 

 

358.

 

Földi János — Kazinczynak.                       Szatmár 1791. 5-ik napj. Halak Havának [február].

 

….Az anakreon mostan fordított Énekei ezek:

 

ANAKREON I. ÉNEKE.

A’ Lantjáról.

 

Akarám az Atridákat,

Akarám beszélni Kádmust;

De lantomon a’ húrok

Zengnek tsupán szerelmet.

Uj húrt rakék minap fel,

Es lantot is tserélék,

 

Hogy Hercules tsatáit

Énekleném; De Lantom

Zeng ellenem szerelmet.

Vitézek, Isten immár

Hozzátok! imhol e’ Lant

Dalol tsupán Szerelmet.

 

ANAKREON II. ÉNEKE.

 

Az asszonyokról.

 

Szarvakkal áld Bikákat

Az Ég, Lovat körömmel,

Nyúlat sebes futással,

Fogakkal áld Oroszlánt.

uszást adott Halaknak,

Madaraknak a’ repülést,

A’ Férjfiaknak Elmét,

 

Nem adott az Asszonyoknak?

Adott; de az mi? Szépség.

Minden Pais helyett van,

Mind dárda nyíl helyett ez!

Meggyőz vasat ’s akármelly

Tüzet, ha szép az Asszony.

      ….

 

 

361.

 

Gr. Id. Ráday Gedeon — Kazinczynak.                              Pest die 14-a. Febr. 1791.

 

Egy másik mellékleten Kazinczy következő versének három strófája következik a mellé ragasztott jegyzetekkel.

Ez Kazinczy Rádaynak írott, 1789. december 27-i levelére válaszol, mert K. akkor küldte el ezt a szövegváltozatot, kérve Ráday verstani véleményét.

 

1.   Fogy az élet ’s nem sokára

Szép korom már majd el-múl;

Érzem, nints meszsze határa

’S hajam barna szála hull:

De borral sebess szárnyának

Lép veszszőket vethetek!

Bort hamar, bort! — Mulásának

Ha iszom, nevethetek.

2.   Még most — háló Istenimnek,

     Kelyhemet forgathatom,

Még most, háló Istenimnek,

Czenczim tsókolgathatom:

Még nints aki el fogassa

Gyanuba vett levelem,

Nints a’ ki tudakoztassa

Ki  sziszeg titkon velem.

3.   Czenczi, jer-jer, mártsd rósádat

     Tajtékzó poharamba,

’S fonjad azt ’s melj-pánlikádat

Fürtös barna hajamba.

Oltogasd szám szomuságát

’S pajkoskodj addig velem,

Mig az élet boldogságát

Nyilt karod között lelem.

 

 

374.

 

Földi János — Kazinczynak.                                Szathmár 1791. Kettős [május] 20-ikán.

 

 

                                         … Hogy kell Anacreont fordítani? …

11. Dal. Az Asszonyokról.

 

Ökörnek két szarvat,

Lónak körmös lábat

Adott a természet,

Nyúlat sebességgel,

Oroszlánt,

A’ Halat evezni,

A’ madárt repűlni

Maga tanította.

Férjfit böltseséggel,

De az Asszonyt mivel?

Szépséggel áldotta. tzifrázta.

Ez erős paisnál,

Halálos dárdánál

Jobban megsegíthet segéti.

Minden fegyvereket,

Hadi eszközöket

A’ Szép Nem meggyőzhet

 

 

379.

 

Földi János — Kazinczynak.                               Szatmár 1791. Rák hava [junius] 18-ikán.

      ….

XI. Magáról.

 

Igy szóllnak a’ Leányok:

Anakreon te vén vagy,

Végy tükröt és tekíntsed.

Minden hajad lehullott.

’S a’ homokod kopasz már.

Van é hajam vagy elhullt,

Azt én ugyan magam sem

Tudom, de azt tudom jól.

Hogy vígadozni, annál

Illőbb az agg öregnek,

Mennél közelb halála.

 

Ezt ne vedd rossz neven, hogy utánnad fordítottam. Mert ha már én akarom fordítni, mind magam fordításaival kell élnek. Azonkívül nem szeretem a’ Te versedben, hogy majd minden versnek értelme által mégyen a’ másikba…

 

 

629.

 

Kazinczy – Édes Gergelynek.                                                    Ér-Semlyén 1803. Okt. 29.

 

…A’ Debreczeni vásárból hazajövén, ’s a’ szekeren Csokonai Anacreoni dalait olvasgatván, Anacreon juta eszembe, ’s annak magyar fordítója, az Úr, Földi és mások. – A’ legbájolóbb, legpajkosabb kis poétát nem kellene szóról szóra fordítanunk. Fel kellene kapnunk, a’ mit mondani akar és a’ mit ő görögűl és a’ görögöknek oly könnyűséggel mond is. Tudván könyv nélkül az egész görög első dalocskát, a’ magam módom szerint még a’ szekérben lefordítottam azt. Imhol van. Méltóztassék az Úr ezt nem úgy venni, mint anon-t (görög szó, kanon), hanem mint új próbáját Anakreon fordításának.

 

Az én lantom.

 

Fegyvert akartam én is

’S csatákat énekelni,

De lantom énekemhez

Zengett csupán szerelmet.

Új hurokat vonék fel,

’S elkezdtem a’ Herakles

Nagy tettit énekelni,

De lantom énekemhez

Zengett megint szerelmet.

Bucsú tehát örökre

Tinéktek, óh vitézek!

Mert lantom énekemhez

Mindig szerelmeket zeng.

 

 

744.

 

Kazinczy – Szentgyörgyi Józsefnek.                                    Ér-Semlyén, 31. Mart. 1805

 

…Zigán János és Szüts István predikátor társaim… Mind a’ ketten próbálgatnak, kivált ide jövetelemtől fogva verseket is írni. Mind a’ kettőtől megtiszteltettem több rendben is hozzám intézett versekkel. Itt van egy példa Zigántól, minden változtatás nélkűl.

 

A’ szép Kemenes-allya kiesebb

’S szívemet egy időtől fogva

Még szorosabban tartja fogva.

Egész Kemenes kellemetesebb!

* *

Minden tárgy szemem előtt kedvesebb,

A’ szép térséget mosolyogva,

Az erdőt szeliden suhogva

Látom és hallom, minden izesebb:

* *

Miolta Kemenes-allyában

A’ szelid Musák sátort vertenek

’S eddig nem esmért hangon zengenek;

Kiknek mindig zőld sátorában

Zeng szivolvasztó nemzeti ének,

Miolta kedves Kissek itt van.

 

 

749.

 

Kazinczy – Szentgyörgyi Józsefnek.                                                              29. Apr. 1805.

 

….Kistől nekem negyed nappal ezelőtt érkezett eggy mennyei szépségű, 28 strophából álló énekem, mellyben házasságomhoz gratulál…. ’s felküldöttem Bécsbe, hogy nyomtassák pompásan. Itélj érdeméről az utolsó strophából:

 

Két Isten nyit pállyát – a’ Hír ’s a’ Szerelem –

Eredj! ’s a’ nemes szív ’s isteni értelem,

Mutassd-meg, mit érnek,

Hogy a’ mint bámúlni fogja dicsőséged’,

A’ boldogságra is hív Unokánk téged

Válasszon vezérnek

 

 

751.

 

Kazinczy – Nagy Gábornak.                                                                         30. Apr. 1805.

 

…Még nincs eggy hete, hogy a’ Musarion fordítója, Kis, az én házasságomra eggy 28. strófából álló pompás poémát külde hozzám. Annál szebb éneket Magyar fül még soha nem hallott. Nem azért mondom ezt, hogy magasztal. …

 

                       27. Strofa.

Melly változás! lantod bájolóbb zengést ád

Már is, hogy a’ boldog öröm mosolyog rád

     ’S az szedi hangjait.

Hattyúszárnyon repül éneked ’s életed,

’S bátorságos parton csendesen neveted

     A’ tenger habjait.

                         28.

Két Isten nyit pállyát – a’ Hír ’s a’ Szerelem….lásd 749.

 

 

823.

 

Kazinczy – Kis Jánosnak.                                               Kázmér Octob. elsőjén 1805.

 

…Tegnap estve arra emlékeztem, hogy 1794ben Lőcsén mulatván, eggy délutánt Daykával Göthének apró dalainak olvasgatásában töltöttem-el. Dayka provocált, hogy fordítsuk mind ketten ezt a’ dalát:

 

»Ach wer bringt die schönen Tage

Jene Tage der ersten Liebe,….

 

Másnap reggel felolvasánk éjjeli munkánkat. A’ Dayka’ fordítása nincs-meg. Az enyém meg van. Annak helyébe az enyémet tettem Daykámnak versei közzé, elbeszélvén, hogy az nem övé, hanem enyém. Imhol van az:

 

Ah, ki adja vissza nékem

Eggy szép óráját első tüzemnek!

Ah ki adja-vissza életemnek

Elrepült szép napjait!

     Oda minden békeségem;

’S itt kesergem veszteségem’

’S éltem’ édes álmait.

     Ah ki adja vissza nékem

Éltem’ boldog napjait!

 

                                                Szabad e kérni, hogy nekem ítéletedet mondd meg? –…

 

 

870.

 

Döbrentei Gábor — Kazinczynak.                                                      Január 29dikén, 1806.

 

…..A’ Poezisnak nagy barátja vagyok, ’s lennék, tsak erőm lenne hozzá. Néhány darabjaimat, mellyeket, közöttök különössen a’ Tekintetes Urhoz irtam, ide irom, ’s kérem, ne sajnálja egyenes itéletjét felőlök megírni. — Im’ ezek:

 

A’ Balatonhoz.

Füreden.

 

Tsendesűl a’ Balaton, lassú zuhogása tsak ollykor

Hallatik a’ mostann egyenesre nyuló dagadott nagy

Hullámnak, melly a’ parthoz siet, és elenyészik. —

Tsendesül, a’ Napnak lefelé mentével elalszik

A’ dühödő szél-is, melly őt ma, ide ’s tova hajtá…..

 

Tsalattatás.

 

Tápjó-Bitskén. Pest Várm.

 

Nem láthatám Kazinczyt!

Talán tsak ezt akarta,

Minap az ég jelenteni.

Engedj-meg, oh kegyes Ég

Hiszek, akármikor már. —

Hanem ti fellegek, ti!

….

 

980.

 

Döbrenti Gábor — Kazinczynak.                                    Vittenberga, Augusztus 27kén 1806.

 

….Ide függesztem azt a’ darabot, mellyet Guitárrám hangja mellett szoktam némely estvéken énekleni. Az Ária ezt a’ mértéket kívánta

 

Mindenekre nyugodalmat

Húz az este, néma lett

Minden, és tsak a’ Zefirnek

Lengedése hallatik.

 

Oh vidék! hol életemnek

Vize kezde tsörögni

Lelkem egy nehéz sóhajtás

Által indul el feléd.

 

Felsóhajtok én tehozzád,

Arra, arra, így rebeg

Ajkam, arra vagy, szememben

Tündökölve könny remeg.

…..

 

1000.

 

Kazinczy — Cserey Farkasnak.                                              Széphalom, Septbr. 25d. 1806.

 

….Szepesi utam alatt magam ültem a’ szekérben ’s ezeket forgattam. Akkor támada ezen Epigrammám.

                                        IPHIGENIA.

K. F.nek és Gr. T. S. A.nak gyönyörűségek, eggyetlen örömök.

                 Szül. N. Kázmértt, 1805. Aug. 8. d. megholt ugyan ott, 1806. Aug. 18d.

 

Téged nyájas Anyád’ karjáról Ámor ölelt-el,

’S égő csókjai köztt, szép Phigie, Psyche levél.

Most az Olympus’ örömtájékai fognak-el immár

Isteni szép Jegyesed’ isteni szép Jegyesét.

Jaj, de Szüléidnek szívek mély gyászba merűle,

Ah, pillants szerelemmel alá, ’s mondd: Él Phigie, ’s téged

Kedves Atyám, ’s téged nyájas anyácska, szeret.

                           …..

….Hadd végezzem el levelemet a’ lyányom sírköve inscriptiójával…1004-ben ismétli.

 

 

1046.

 

Cserey Farkas — Kazinczynak.                                               Krasznán 12dik. Decemb. 1806.

                                 ……

Élete Kazincz˙ Iphigeniának

Rövid mosolygása volt egy szent Músának.

Kelleme szülőit Édenbe bájolta

’S mérges hegyes tőrrel meg sebhette holtta.

Baráttyok, Csere˙, nem lelvén nékik írt,

Hűséginek oltárt emelt itt — ’s velek sírt. —

 

 

1132.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                                                    Széphalom, Jul. 2d. 1807.

 

…Felkerestem Fabchichban az általad kijegyzett dalt, Anacreon görögűl igen könnyű folyamatú Poeta. Oda az ő Spiritusa, ha forditásán erőlködés tetszik. Próbáld ezt izleni:

 

Ha életet szerezne

A pénz az embereknek,

Pénzt szerzenék, hogy a’ mord

Halál ha majd nyakon kap,

Vegye a’ pénzt ’s oszoljon.

De minthogy ő nem áll-el

Pénzért e nyaktöréstől,

Mi haszna azt, barátim,

Rakásra gyüjtögetni.

Hadd gyüjtse más rakásra,

Én közttetek barátim,

Halálig iddogálok,

’S hűlt véremet leánykák

Ölelgetési által

Gyúlasztom éledésre.

                            Fr. K. 1793.

 

 

1152.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                                                    Aug. 15én 1807.

 

…Minapi leveledben irt Anakreont már nem egyszer olvastam, ’s a’ sorok igen tetszenek. Te sokat fordítottál Anakreonból, vagy talán minden verseit. Szedd öszve kérlek, és add ajándékúl nemzetednek. — Én Csokonaiét nem szeretem. — Ha ide küldenéd, ’s reám bíznád, fogadom, a’ Censura hamar elolvasná …

 

Élni kevés öröm, hogy ha tsak’ él’tem az emberi közjót

Fel nem emelte, rá nem vete fénye sugárt.

Mit használ számosb esztendők napjait élni,

Hogy ha mi holtunkor senki nem áldja nevünk?

Vagy-melly nyúgodalom, ’s tsendesség férhet az ollyhoz,

A’ kinek a’ maradék tettire sírva tekint?

Ah! kinek élete kín, ’s elmúlta öröm vala soknak,

Ez nyomorult élet! — Zárta be gyászos Halál.              K. F. ?

                          ….

 

1190.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                         Széphalom, Novbr. 4d. 1807.

 

…Verseid csomóját Novembernek 24dik napja táján viszi Pestre Institórishoz az a’ Zemplén vármegyei Követ, a’ ki Gróf Desőffi Jósef barátunkat váltja fel. — Nékem az a’ gondolatom jött, hogy a’ Herder Paramythjeit versekbe kellene dolgoznom, noha Herder is csak prózában írta. Tagadhatatlan az, hogy Poétai darabnak poétai lepelben illik megjelenni. Kétnapi munkám imhol van:

 

A’ HAJNAL.

Tánczolva ’s víg dalokkal ment elébe

Éósznak eggy inneplő lyánysereg.

Te szép, te boldog Istenné, e’ rózsa-

Lepelben, e’ meg nem hervadható

Kor’ tündöklésiben! Te minden reggel

Újúlva kelsz elő a’ nem-hiú

Kény’ és örök virágzat’ ferdejéből!

Ez volt dalok. ’S a’ nyájas Istenasszony

Keggyel tekinté a’ magasztalókat,

’S midőn előjött a’ Nap, méneit…

 

AZ ALVÁS.

Azon Tündérek’ végig-láthatatlan

Legiója köztt, a’ mellyet Júpiter,

Hogy a’ halandók’ terhes él’teket

Szelíd kezekkel édesítenék,

Kedvezve, mint mindenkor, alkotott volt,

Setét alakkal feltűnt Hypnusz is,

A’ gondfeloldó, bánatoszlató!

Mint illek én e’ gyászos arczulattal

Testvéreimnek színes sergek közzé?

Mint lépjek így az Ámor’ társai’,

A’ Vígaságok’, Tréfák, ’s Húnyorok’

Ezer kecsekkel ékes Gyűléseikbe?

Talán hogy a’ kiről aggása’ sullyát

Elhengerítem, a’ kit a’ feledség’

Szelíd kelyhéből ittatok, reám

Viszont hűséggel fog tekinteni:

Talán hogy a’ megfáradott etc. etc.

 

 

1195.

 

Kézy Mózes — Kazinczynak.                                             S. Patak 1807. d. 30. Nov.

 

…Bátorkodom némely vers darabokat ide zárni, melyeket tsak most nem régen készítettem — A Deák versek tsak fragmentumok…

 

                                 Ad amicum

ad Academiam Jenensem proficiscentem.

Ergone Teutonicas ibis visurus Athenas,

Linquens Pannonici pingvia rura soli?

                             ….

 

                                   A Barátság.

Istenségnek mennyből származott Leánya,

Baráttság, az Égnek legszebb adománya!

Jer titkos bájoddal lelkesítsd mellyemet,

Mig ditséretedre zengem énekemet —

Szent erőd a roppant világot meghattya,

Kerekit eggyező mozgásba forgattya,

Sőt hogy alkotmánnya áljon illy rendébe,

Eggyességet fujtál a Chaos méhébe.

Te vagy a Mindenség foglaló lántz szeme,

Melly által szebb fényben tündöklik kelleme.

               ….

 

1219.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                         Széphalom, 22. Jan. 1808.

 

…Próbát tevék, ha a’ szerelem’ legboldogabb örömét tudnám e festeni igazán és kényes kézzel, hogy azt a’ nemes lelkű is olvashassa; ’s lásd ezt a’ Ritornellát, ha talán még nem közlöttem. Az eggy boldog férj’ örömeit festi, kinek hölgye elfáradva megyen ágyba, és a’ ki kész lemondani, elhalasztani örömét, hogy a’ szeretett hölgy alhassék.

———

«Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!»

Mond félig alva már az édes lyányka,

’S reám borul, ’s elszunnyad karjaimban.

 

Én engedek, ’s a kedves terhet össze

Fűzött karokkal tartom átszorítva,

’S számlálom szíve minden dobbanását.

 

De végre virrad. Hah, egy mély fohász, és

Utána csók, egy néma — kínjaimnak

Felhozza végét és a’ várt jutalmat.

 

 

1234.

 

Kazinczy — Id. B. Wesselényi Miklósnak.                                      Széphalom, Febr. 7d. 1808.

 

Gróf Desőffy József a’ Királyné tiszteletére verseket írt….

 

                        M. Teresia   1741.

Bajuszos Magyarok! Szép ’s jó Királynéhoz

Kik a’ múlt időből már hozzá szoktatok,

E’ gyönyörű kegyes Uralkodónéhoz                                   

Érzékeny szívekkel mind folyamodjatok.                   

Esvén lábaihoz bízvást imádjátok;

Ennyi kegyelmesség imádást érdemel.

Bizonyosan nem fog tapodni reátok.

Az a’ szép láb nem nyom, az a’ szép kéz emel.

A’ szabad emberek’ szíves tisztelete —

Száz hízelkedésnél, érzi hogy többet ér.

Férjének a’ Magyar legkedvesb Nemzete.

Az is ki ezt írta, sem nem vár, sem nem kér.

                                                      G. D[essewffy] J[ózsef]…

 

 

1236.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                         Széphalom, Febr. 8d. 1808.

.

…A’ minap reá nem akadtam a’ Bécsi Annalisokban azon Recensióra, mellyben a’ vers enjambé felől vala a’ szó…Ezen Recensióban fordúl-elő Mad. Deshoulières-nek eggy kis szép darabja is a’ Német fordítással. Kiírom azt.    

 (D. Antoniette du Ligier de La Garde /Paris 1637-id 1694/ auteur                                              de poésies pastorales Larousse )

 

                        CHANSON.

Ah! que je sens d’inquiétude!

Que j’ai de mouvemens qui m’étoient inconnus!

Mes tranquilles plaisirs, qu’ ętes vous devenus?

Te cherche en vain ma solitude.

D’où viennent ces chagrins, ces mortelles langueurs?

Qu’est ce qui fait couler mes pleurs

Avec tant d’amertume et tant de violence?

De tout ce que je fais mon coeur n’est point content.

helas! cruel Amour que je méprise tant

Ces maux ne sont-ils point l’effet de ta vengeance?

 

 

1303.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                              Széphalom, 2d. Jun. 1808.

 

…végre megkapám Daykámnak verseit a’ Censúráról, mellyeket azok a’ leskelődők esztendőnél tovább tartóztattak…

Daykának ezen Heroldjában van eggy hely, a’ hol eggy verse hibázik. Már kifáradtam kipótlásában. Nem sűl. Kérlek, pótold-ki azt. Imhol az az egész passage.

 

Legfőbb örömimet én Ámornál találom.

Szeress! ez a’ törvény, a többi puszta álom.

Nincs semmi boldogabb, mint egy szerelmes pár,

Kiben vágyás, ízlés, indulat együtt jár,

Együtt enyelg, mosolyg, magát együtt múlatja,

Nyelvén egy szó forog, megegyez gondolatja,

’S boldog csenddel nyugván a’ béke karjain,

Képzése mézet szív éden’ virágjain, vagy…

… Nem dúlja nyugalmát a’ múlt képzeleti.

Terjedhet e tovább a’ boldogság határa?

A’ szenvedéseknek van e még édesbb ára?

Az ember’ fő java ’s egy kincse Szerelem —

Ily boldog voltam én, míg Aulus élt velem! . . .

 

Én megvallom, hogy Daykának versei köztt, két-három darabot kivévén, ezt a’ Clélia-Helóizt tartom a’ legkevésbbé elvégzettnek. Dalai mennyeiek. A’ hazának három első Poetája ő, Virág és Kis. —

 

 

1318.

 

Kölcsey Ferencz — Kazinczynak.                                    Debreczenből Junius 25-d. 1808.

 

…Minekelőtte elvégezném levelemet, méltóztasson a’ Tekintetes Ur meg engedni, hogy merészelhessek egy darabot verseim közül a’ Tekintetes Urnak bemutatni ’s egyszersmind meg kérdhessem, hogy méltó vólt é eddig, méltó lesz é ezutánn ezen tárgy körűl fáradoznom. Bátorkodom tehát a’ Páva Tollhoz való énekem bemutatni.

 

Pompás talla a’ szép Pávának!

Mellynek olly sok féle színe

Van, mint az ég fényes napjának,

Millyen vagy te?

zöld vagy é? vagy miként Dafnének

Arany szinű hajszálai?

Vagy mint az esthajnal tüzének

Súgárai?

Képe vagy a’ színes világnak

Sok szinű ragyogásoddal,

Képe az álhatatlanságnak

Oh pompás Tall!....                      A verset kötetben nem találtam: régi, új kötet és Horváth ant.

 

 

1319.

 

Cserey Farkas — Kazinczynak.                                                Kraszna 28-dik Jun. 1808.

 

Kedves Barátom!  Ígéretem szerint küldöm a Döbröntei szép /és nagyon hosszú G/ epistoláját; meg vallom, szeretném, hogy ez, és Kis-é világot lásson…

 

Onnan egy falutska, hol tsendességében

Fekszik egy parton négy kopár hegy völgyében

A Napnak nyugtával, mellynek egygyikére

Felmenvén belátok Székelyek földjére

S nézem szép bikjeit a völgy egy szögének

Egész erejével érzésim tüzének.

Onnan, hol lakozik Béke Istennéje

(Stajer mellől a jobb sors hozott melléje)

Kerengésein a nyárfák utainak

Vagy mellette sok ujj hárs indulásinak.

Egy jó Barátomnak emlékezetével

Társalkodom, s a Szent Muzsák szerelmével:

Mondjam e azt is? hol Lajosom lelkében

A Szép, Jó s Nagy látszik szendergő tüzében,

Felfel kapván lelkem? honnyi érzései

Téged! látni égtem Hazafi! Cserei.

Láttalak. — És látván erántam érzeni;

Örültem. Szent Érdem a Jóknak tetszeni….

 

 

1389.

 

Kazinczy  - Berzsenyi Dánielnek                                                       Széphalom, 23. Xbr. 1808.

 

Kedves barátom! Imhol vannak verseid a’ szerént letisztázva, a’ mint tehetségemtől várhatod. Bátor kézzel bántam leírásokban, de nem kívánom, hogy változtatásimat vaktában ’s meggyőződés nélkül kövessd. Olvassd-meg nagy gonddal verseidet; észreveszed az idegen foltokat, ’s a’ mit jónak látsz megtartani, tartsd meg: a’ mi nincs ízlésed szerént, töröld-ki. Nékem ez a’ kis fáradság nagy gyönyörűségemre vált,…

 

….Kaz sok észrevételt tesz, pl. „Ezen változtatást tettem, hogy az óda nevetséggé ne váljon”. És 10 verset egyszerűen elhagy: „Ezeket fel nem vettem gyűjteményedbe, mert ártanának az egésznek:

           1. Magyarország…..”                                                 Íme az ártalmas vers kezdete:

 

Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,
Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!
Ceresnek koszorús homloka illatoz,
S a bőség ragyogó kürtje mosolyg reád.
Termékeny mezeid mennyei harmatok
Mossák…

 

 

1431.

 

Kis János – Kazinczynak.                                                        Soprony, Martz. Első napj. 1809.

              

             Egy kis versetskét Horátz után, mellyet a’ Journálba akarék iktatni, ide rekesztek.

 

        Örömre serkentés.

A Musáktól szerettetem,

Karjaik között nevetem

Az élet’ aggságait;

A’ bú a’ kábát epessze;

Tőlem, sebes szél, vidd messze

A gyáva szív’ gondjait.

Mit tart Thersites felőlem,

Ha üz-e tsufot belőlem,

Azt tudni nem kívánom:

Ha mindég tsatsog-is szája,

Ha, mint szent irásra, rája

Stiksz úgy halgat sem bánom.

Te ki, mint kedves vendéggel,

Enyelegsz a’ böltseséggel,

’s koszorút fűzsz fejére,

Thália, intézzd lantomat,

’S taníts, mint zengjem dalomat

Kazintzim’ tetszésére.

Ha Tetszem Pyladesemnek,

’S Dorisnak is, szép hölgyemnek

Dalom kedvét találja:

Nevem nem óhajt Pantheont,

’S nem irigylem Napoleont,

Bár fél világ tsudálja.

 

1456.

Kazinczy – Kis Jánosnak.                                          Széphalom, April. 11dikén 1809.

Sonettet magyarúl soha nem írt még senki…. Gőthe eggyetlen eggyet írt költeményeinek eggy egész vastag kötetében (Tübing. 1807.), ’s abban is kimondja, hogy ő nem ír Sonetteket, mert örömest eggy darabból faragja képeit, itt pedig enyvezésre vagyon szükség. Én még jobb német Sonnetteket nem ismerek, mint a’ Bürgeréi. – Nem csuda hát, barátom, ha én az itt következőt esztendők múlva közlöm véled is, ki azt elsőben veszi tőlem. Halld azt. Talán nem lesz érdemetlen e’ sorodra: Hattyuszárnyan repűl éneked ’s életed. –

XI. NOVEMB. MDCCCIV.

 

Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,

Vak Áte így vett volna korbácslásba,

Ha megdühödve kapkod néha másba,

Azt megkönnyítni felkél Istene.

 

Ah, engemet nem véd őellene

Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’

Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;

’S írt nem találok, melly enyhítene.

 

Ámor megszánta éltem’ kínjait,

’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.

’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.

 

És ím, miolta nékem áldást nyújta,

’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,

Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.

                        ….

 

 

1525.

 

Szentgyörgyi József – Kazinczynak.                                                                     Júl.27. 1809.

 

…Midőn t. i. T. Varjas Uram ezen énekének nyomtatványával néhai Fő T. Superintendens, akkor ide való Ifjú Predikátor Hunyadi Ferentz Uramat meg ajándékozta, ez a’ több magokba hangzókon is verseket készítvén, megköszönte. Az ővel készűlt jut eszembe:

 

Lövőldözök, szököm, nőtön nő örömöm!

Ölöm ökröm, tőltöm szőlő-tő özönöm,

Örömömből ötször, sőt többször köszönöm,

Bővön öntött gyöngyöd örökös ösztönöm.

Varjas János 1721 – 1786, író, verselő. Azonos magánhangzókkal írt munkáival vált  híressé. Irod.lex. 1994.

 

 

 

1566.

 

Kazinczy – Cserey Farkasnak.                                                   Széphalom, Oct. 17d. 1809.

 

…Engemet a’ verselés lelke olly hosszas hézag után, megszálla. Már bánom, hogy a’ háború kilobbanásakor jó csomó verseimet megégetém. Nem mind maradt-meg emlékezetemben. A’ mi megmaradt, újra dolgozom, kifoldozom. Ez nehéz munka…

…Most épen a’ Barcsay’ nevén akadtam-el. – Imhol eggyik paragraphja.

 

A’ verselés’ legrégibb neme

Az volt minálunk, a’ mellyen Tinódi,

Szikszai borától fűlve, dúdola.

Rest és siket vers, mely hat párja közűl,

A’ sort középben kétfelé szakasztván,

Csak egyikének adja gondjait.

És még is oly, hogy tapsolást remélhet,

Ha ihletéssel énekeltetik,

És a’ vezérrend’ két utóbb hangzatját

Selypűl nem adja vissza a’ többiben

’S házát ’s hazát, és vállát és valát,

’S hagyjont ’s vagyont nem toldoz együvé.

Hervadhatatlan fényt ezen nyere

Az, a’ ki majd ősének szép elestét,

Majd a’ kemény lyány’ csüggesztéseit dallá:

’S egünkön Zrínyi csillagként ragyog.

Kevésbbé könnyű, mint volt Gyöngyösi:

Jóval tanúltabb, ’s fenntebb-szárnyalású.

’S e’ versnem hordja Zrínyinek nevét.

 

Következik a’ Sylvester, és osztán a’ Ráday nemű vers, – és végre a’ Tordai Gyöngyösi átkozott leoninusai…

 

 

1568.

 

Kazinczy – Gr. Dessewffy Józsefnek.

 

….Én eggy holnap olta inkábbára a’ Jenai Lit. Zeitungok olvasásával töltöm időmet. Klopstocknak Grammatische Gesprechjeit Voss recenseálta benne (Jan. 1804). Ezt szóról szóra kiírtam. Tudtam, hogy Kl. azt írta, de a’ könyvet sem Pesten, sem Bécsben meg nem kaphattam. Most újra sürgetem megküldését

 

N. 1.

Quel phénomène heureux se leva de cett isle

Ou le Sage de Rome fut jadis en exil!

Est ce l’ame de Seneque qu’ inspira le tuteur,

Pour venger des Romains avilir la grandeur?

(Pour) Conquérir l’Egypte, et l’offrir au Sultan,

S’il vouloit la régir en loyal Musulman;

Revoler en Europe au secours de la France,

Où personne ne savoit plus saisir la balance;

Mettre á leur niveau sceptres et la tiare,

Rabaisser d’Albion l’ambition avare;

Moderer le vourroux des altiers Germains,

NB). Apprendre á leurs princes á devenir humains.

Reculer de la Gaule les limites jusqu’ au Rhin –

Voilá d’un mortel le plus brillant destin.

                               …..

N. 2.

Két kies mezeje van (a’) magyar Múzsának,

Melly könnyű tért mutat Pégazus’ szárnyának,

Eggyiken megkötött mértékes lépéssel

Haladhat, a’ máson rhythmusos zengéssel.

Megválik majd végén pályafutásának,

Melly részire hajol magyar fül hangjának.

 

N. 3.

Az embernek adott a’ kegyes természet

Kettős ajándékot, mellyekkel érezhet:

Elméjével eget ’s jövendőt vizsgálhat,

Testivel termesztvén maradhat ’s fenn állhat.

Azzal égig mehet, mert Isten magában

Ezzel tenyészhetik csekély hámorában.  /30/

De míg ezek között hanyatlik élete,

Bizonytalan földi ’s szomorú remete.

Oldoztassd-fel véle végre nagy teremtő,

A’ titkot, melly hozzád közelebb vezető.

                        ….

[30] A neoplatonizmus ilyen továbbélésére Bessenyeinél és Barcsaynál is bõven találunk példát. L. Sándor István: Barcsay Ábrahám elfelejtett versei It. XXXVII (1947). 91. Egyed Emese 1995

 

1584.

 

Kazinczy – Rumy Károly Györgynek.                           Széphalom, den 12. November 1809.

 

…Das andere Blatt enthält auch ein französisches Gedicht. Für mich ist es ganz unverständlich, weil ich kein Kartenspiel kenne.

 

Arrivé vers sa décadence

Tranquillement vouloit la France

Jouer l’hombre de la Liberté.

Elle fit d’abord une remise,

Mais y sa plus grande surprise

La bęte fut pour la cruauté.

Le jeu devint affreux et sombre

Et jamais, jamais parti d’hombre

Ne fut au monde si terrible.

Car des au monde si terrible.

Des Matadors surcoupés (eine Glied fehlt)

l’Angletterre seule infletible,

Voulant gagner tout on rien,

Crioit toujours: c’est fort bien!

Si les autres perdent Codille

J’aurais Malthe et la Bastille.

 

Peuples, voilá une grande leçon

Pour vous et les races futures.

Si vos chaines déviennent dures

N’imites pas cette façon.

Mais pour être y jamais sures

Ne soyes plus qu’une seule famille.

                                  ….

 

1624.

 

Szemere Pál – Kazinczynak.                                                                  Pest Decemb. 25. 1809.

 

…..Ide ragasztom még a’ Döbrentei levelét is Vitkovicshoz, és ennek válaszát ’s gáncsait a’ Döbrentei levelére és verseire….

Döbrentei’ és Vitkovics levele.O. Andrásfalván Nov. 3dikán 1809.

….néhány darabotskákat tészek elődbe, azzal a’ kéréssel, hogy rólok való gondolataidat mondjad meg. Alkalmatosságod tudom mindenkor vagyon, mutassad meg őket Prof. Fejér Úrnak is.

 

A’ Napok

 

      XVI esztendős tanítványném, Gróf Gyulai Karolina kis aszszonyhoz, a’ neve napján.

 

Hijába könyörögsz a’ Napoknak

Hogy örök törvényét folyásoknak

     Változtassák-meg éretted

     ’S maradjanak még melletted.

 

Nem, – miolta egy örök szó hangjára

A’ vak Khaoszból megindúltanak.

Feneketlen örvények’ szívására

Viszszahozhatatlanúl béhullanak.

 

Hoznak és ismét visznek magokkal,

A’ hozzád hasonló virágokkal,

     Mit örömödre adtanak.

     Mit tettek? ah elhúnytanak.

 

A’ nyárfa, melly elébb büszkén vetette

A’ kis tsemetékre az árnyékot,

Remegő leveleit elvesztette

’S amazokkal megfosztva áll ott.

 

Tsak a’ Tselekedetek állanak –

Meg a’ partnál; hol egybehúllanak

     ’S elválván a’ szép szíveké

     (Mert ők a’ mennyeieké),

 

Halhatatlan ditsőség’ elérésére

Ama sugárokhoz felsietnek

Míg a’ roszszaké, a’ föld szinére

Tsúfos lármával viszszavettetnek.

 

Intézd azért úgy szép lelkedet,

Hogy tsak az ékesítse létedet

     ’S vígadván ollyan rózsákat

     Törj, a’ legrontóbb órákat,

 

Mellyek vídám ártatlanságjokkal

Bátran tekintve, kinevessenek

’S hervadhatlan kedves illatjokkal

Nevedre szép diszt vessenek.

– – –

Epigrammák.

– – –

A’ rosz Magyar szók Kovátsaihoz.

– – –

Halja az Úr, B…ből magyar Író vála!

Jéh! hiszen még egy új rosz szót se tsinála!

……

Anakreoni Dal.

 

Gyerek koromba laptát,

Diót, vevék mulatni,

Most a’ leány szemébe,

Midőn kacsintva nézek,

Akként esem, miként a’

Helyembe nyőlt gyerek húll

Laptájáért ’s dióért.

 

– – –

Írj kérlek, Te is néhányat Munkáid, kivált Meséid közzűl….

 

 

1655.

 

Kazinczy – Rumy Károly Györgynek.                                Széphalom, den 28. Jan. 1810.

                   …..

Báróczy.

szül. 1736. (den zweyten Tag von Ostern; er glaubte, dieser Tag sey das Jahr der 11. April gewesen; welches leicht auszunehmen ist.) megholt 24. Xber. 1809.

 

Birtokomon eggy gyenge leány és eggy magas asszony

     Versengtek; – mellyem lángola mindenikért.

Annak zöld amarant és Szejnei rózsa virított

     Messzére-illatozó szép haja’ fürtjei köztt;

Ennek arany fonadék nyult-el tunicája’ redőjén,

     ’S ákácczal-koszorús mitra fedezte fejét.

A’ kis selyp Csapodár eltűnt hamar: a’ deli szép nő*

     Sírom’ széléig birta szerelmeimet.

A csapodárt kiki tudja, ki volt. A’ szentűl-kedvelt

     Titkos hívei köztt hirdeti sirva nevem’.                      

                                                                 /kötetben – 1903-  egy szó változás * magas asszony/

 

 

     

1663.

 

Döbrentei Gábor – Kazinczynak.                                        O. Andrásfalván, Febr. 7kén 1810.

 

….Nekem Rákóczy születése’ helye körűl egy gondolatotska jött-eszembe. Széphalomról eljövén, leirtam. Ide teszem. Úgy is akkori utam tzélját illeti.

 

A’ kitsi szélhez.

Borsi mellett Zemplén Várm. Aug. 24. 1809.

 

Melly vidékről jösz kitsi szél, hajam köztt

Lengni? mit suttogsz körülöttem? – Álnok,

Széphalom táján lakol, ezt nekem tsak

     Titkolod úgy e?

Menj, siess vissza, gyönyörű virágok

Várnak ott, játszál velek, és sugalld-meg

Énekesseknek, – de siess, – barátja

     Mégyen ölelni.

 

Mit mond a’ Tekintetes Ur e’ meséimhez?...

 

 

1680.

 

Kazinczy – Horvát Istvánnak.                                                        Széphalom, Mart. 12d. 1810.

 

Fábchichnak halála eránt ma írok a’ Győri Kalv. Papnak, hogy holmiről tudósítson. Néki becses levelei vannak kezeim között ’s az Euripidesből lefordított két Iphigenia, mellyet ő szegény a’ leányomnak ajánlott, minthogy az is Iphigenia nevet kapott a’ keresztségben, ez Epigrammával:

 

Aeschylus és Sophocles valamennyi Bakénekeikben

     Mind szomorúk; szomorú harmadik, Euripides.

Harmincznégybül ezen bokor el ki csap édes örömre.

     Bölcs remekedbül eszünk nyílik Aristoteles.

Vedd, Csecsemős, ötször negyedik munkámat; ajánlá

     Néked öreg Calchás és Piladessel Oreszt.

Hogyha picziny nyelved kötelét ABCre megoldja,

     Fogd kezeidbe fejér AEI tábla gyanánt.

Félre, komor verse! nemzett örömére Kazinczy,

     Szűlt Török édes anyád. Élted örömbe’ legyen.

 

Ezt a’ megbecsűlhetetlen embert sokan nevetik. A’ ki illy Epigrammát írta, arról el lehet mondani: quum flueret lutulentus, erat quod tollere velles…/Horatius/

 

 

1698.

 

Kazinczy – Berzsenyi Dánielnek.                                      Széphalom, Martiusban 1810.

 

A’ nagyság’ és szépség’ diadalma.

 

Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta

     A’ nagy Mennykövező hitvese ’s húga dühét.

Homloka-szűltje nem így. Fájt még, hogy az ídai bíró

     Vénusz előtt őtet megfutamodni hagyá.

Párizs bántott meg, Párizs bosszúlja meg estem’;

     Így szól és harczra hívja ki Napoleont.

Jő ez! ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas

     Karral az ellenség nyúlt seregeire rohan:

Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,

     ’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik el a’ nagy eget.

Cypria megdöbben. »Nem küszde igy a’ nagy Achillesz,

     Nem Dioméd, úgymond; így nem az álnok Ulyssz.

Több ez mint Sándor, ’s Caesár, ’s a’ Károlyok, és Az,

     Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV. Gall. Rex.)

Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva

     ’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!«

Ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!

     ’S ah szalad a’ remegő, Spreai szép Amazon!

’S a’ diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,

     Mint a’ vén Gotthard reng vala lábai alatt!

»Paean! ió Paean, nagy férfi!« kiálta Cythere;

     Jer, ’s légy már ezután kedvesem énnekem is.

Pallász néked erőt és bölcsességet adott: én

Példátlan fényed drága jutalmit adom.

Íme Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,

     Páphószom legfőbb dísze, kebledbe repűl.

Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszeit

     E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.

Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;

     Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.

Nincs seregemben dísz, mellyel nem bírna Luíze,

     Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.

Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Tritónia győzött

     Általatok: győzött Cyprisz is általatok!« –

Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld,

     De angyal távoztán Ausztria búnak ered.

 

Ezt a’ hosszú Epigrammát, édes barátom, 14 nap olta betegen fekvén írtam. Nem szeretem a’ Gelegenheitsgedichteket. De ez a’ nagy történet, ’s Pataki Prof. Sípos és Kézy Uraknak deák verseik ezen menyegzőre, engem is elszédítettek. Által küldém tegnapelőtt Patakra nyomtatni…

                                                          Váczy 1903-as kötetében 48. oldalon.

 

1727.

 

Cserey Farkas – Kazinczynak.                                                    Krasznán, 30dik April 810.

 

Nagy becsű Kedves Barátom! A Napoleon egybe kelésére írt Epigrammád egésszen el tölte gyönyörűséggel, valami oljan szent, oljan tiszteletes van abba, a melj Nagynak tünteti a szem és szív előtt Napoleont. A théma magába is magasztalt szépségű, annak kifeitése a leg szebb, leg nemessebb izléssel esett, a kötött beszéd mesterséginek pedig remekével készült munka az: ezen Nagyság és Szépség Diadalma úgy characterisálja Napoleont is, hogy tiszteletre kell iránta gerjedni….

 

 

1773.

 

Gr. Dessewffy József – Kazinczynak.                                     A. Olysón, 8-d. Jun˙. 1810.

 

…Pessimista vagyok.

 

Ce monde, ce theatre et d’orgueil et d’erreur,

Est plein d’infortunés, qui parlent du bonheur.

Tout s’y pleint, tout gémit en cherchant le Bien-ętre,

Nul ne voudrait mourir, nul ne voudrait renaître.

 

Az emberi nemnek főképpen minden Élő Állatok közt a szerentsétlenség és a gyávaság juta az osztályban, mivel a leg finomabb érzékenység jutott.

 

 

1775.

 

Aranka György – Kazinczynak.                                      Maros Vásárhely 9dik Jun. 1810.

 

…A’ Napoleon ’s Ludovica Császári Felséges Pár mennyegzőjöknek öröm esztendeje.

 

Nézd lassú lépését az aggott időnek        

Nagy ablaka nyílik fel a szebb jövőnek    

Új hajnal hasad az új százok sorában       

Bársony színek festik fényesebb ruhában

1810.                                                                                                       

 

 

1776.

 

Kazinczy Ferenc – Kazinczy Miklósnak.                                              Széphalom Jún. 9. 1810.

 

…Én e’ holnapban Horátznak eggy odáját nem fordítottam, hanem új ódát csináltam annak hasonlatosságára. Ide írom, mert a’ másokkal való harczolás nemességét védelmezi.

 

Miért könyörgjek én teneked, dicső

Magzatja Zeusznak! Most, mikor illatot

     Gyújtván, először lépek, új Pap,

               Zsámolyaidra, ’s arany szelenczém

 

Oltárodon bort ’s búzakalászokat

Ürít? Azért e, oh nem azért! hogy én

     Nyerjem-meg a’ mit nagy titokban

               A pulya kér esedezve tőled?

 

Nem kell nekem kincs! Nékem Elég juta;

Nem gőz! pirúlnék hogyha belőlem is

     Játékot űzne a’ Sors. Rohanjon

                Bár mi reám, fedez a’ Középszer.

 

Csak lantom’ illessd! csak nyilat adj nekem

A’ szent tegezből,  Szörnye-ölője, † te!

     Szorítsa örűlve jobbom’ híved:

               Fussa komoly szemem’ a’ kaján nép!

 

 

1806.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                                       Budán 1810. Juli 26dikán

 

…Az emberi nem nyughatatlan, erőtelen, nem elégszik meg sorsával, boldogságával sem bír. Igazán irta Horatiusunk:

 

Meczénás! honnan vagyon az, hogy senki közöttünk

Sorsával, legyen ész, avagy történet adója,

Meg nem elégszik? azért a’ másét szokta dicsérni.

Boldog kalmárok! mond a’ vén ’s öszvetörődött

Fegyveres; ellenben mikoron szél hánnya hajóját,

A’ kalmár, jobb, mond, a’ Zsoldosok élte. Miért-nem?

Ütköznek, ’s hamar elhalnak, vagy győnek örömmel.

Igy a’ Prókátor, mikoron tyúkszókor az ajtón

Nála tanátskérdője kopogván álmait űzi,

A’ majoros gazdát boldognak mondgya, viszontag

Ez, ha kezes, ’s meg kell várasba jelennie néki…..

 

 

1807.

 

Kazinczy – Cserey Farkasnak.                                                     Széphalom, Júl. 27d. 1810.

 

   ……….

Ah, a’ Szabadság nem nekünk való!

’S nem a’ Szabadságnak mi! Róma ’s Hellász

Kinőtt a’ más igazgatása alól,

’S nagy lelke bírta fékezni önmagát.

Mi kiskorúk vagyunk, ’s bennünket az

Atyai fenyíték kapcsol együvé;

És a’ mit ott a’ köznek szent szerelme

Hatalmasan tanított a’ nagyoknak:

A’ jót szeretni, ’s gyűlölni a’ gonoszt!

A’ törpe népnél nem tanítja szív,

De bér, de büntetés ’s parancsolat!

És még is így, félvén a’ jó Királyt,

Mint ők magokban, boldogok vagyunk.

 

…... Ez igen hosszú Epistola fog lenni, mert először a’ nagy Theréziának gyönyörű képét fogom festeni…

 

 

1876.

 

Gr. Dessewffy József – Kazinczynak.                                         Alsó-Olysón, 1810. 1-ső Decz.

….

Óráid follyanak gyönyörűségekben,

     A’ nap tsókjaidat irígyelve lássa,

Élj mindég leg édesbb érzékenységekben,

     És éjtzakáidnak ah! ne legyen mássa!

Szent-írásunk után, mídőn szaporítasz,

     Feleséged benned Herculest talállyon,

’S minden fiú, a’ kit világba indítasz,

     A’ derék Apjához hasonlóvá vállyon.

 

Küld viszsza a’ szelessen ’s hibássan leírt haszontalant, minekutánna által futottad, vagy le írattad. Meg írtam neked okát. Szinte azért remek munka ez az írás; mert haszontalan nálunk….

…Ime próba gyanánt p. o. egy kiss friss Epigrammátska, melly tavaly Ferentz napjakor egy pompás ki világosítás alkalmatosságával készűlt, Eperjest:

 

Drága, kegyes Ferentz, kiért

     Annyi gyertya világ fogy,

Mond meg, kérlek, ó vallyon miért?

     Nem engeded nékünk, hogy

Nem tsak tsupán setét éjjel

     Fényes napot indítsunk;

Ha díszedre szerte széjjel

     Nappal is világosítsunk?

 

Ez ez Epigramma Lessing Theoriája szerínt van,..

 

 

 

1885.

 

Kazinczy – Rumy Károly Györgynek.                                Széphalom den 9 Xber 1810.

 

…Hier die Epigramme.

 

Elvesztem! ’s ah lyányka, te benned vesztem-el! E’ csók,

Melly ajakidra nyomúl, engem is elragadott.

Félre te Mennyrázó! fordulj, szép lyányka, ’s ölelj-meg;

Szedje az emberi lyány’ csókjait emberi száj.

                 

 

2011.

 

Szemere Pál — Kazinczynak.                                                Pest, Május 24dikén, 1811.

 

Vitkovics barátunk ma estve adá-által nékem a’ három Sonettet…. én az öt Sonettet így rangíroznám:

 

1.   AZ Ő KÉPE.

2.   AZ ÉN BOLDOGÍTÓM.

3.   MARGIT-SZIGET.

4.   A’ SONETT’ MUZSÁJA.

5.   CSEREY MIKLÓSHOZ.

….

Végtére kezemben van a’ Zemplényi pakét. Ma küldötte Zsiday Úr hozzám. Délig az Epigrammákat írom le, dél után pedig Jabureket keresem fel a’ könyvekért. Hiszen Jaburek még hétfőtől fogva itten van ’s én élhetetlen! — Estvére által fogom adni az igen becses ajándékot Horvátnak. Képzelem, mint fog örvendeni a’ bakszakálú Grammaticus. De lássuk a’ tegnap ígérteket.

 

EPIGRAMMÁK

Aurora’ I. Fűzetéből.

1. Az Olvasóhoz.

Ez vagy amaz sorban megakadsz,mert ellened is szóll?

Hallgasd-el! Más azt nemmeri fogni reád.

 

2. CZENCZIHEZ.

Égek, rám ha veted szemeid’, fagyok ímha behúnyod.

Czenczi, te fogsz jéggé tenni avagy hamuvá.

 

3. DÍSZ.

Szép vagy lyányka, ne tudd! Jót tettél, férfi, felejtsd-el:

Nektek ezen két mód nyújt (ád) igaz emberi díszt.

VITKOVICS.

 

4. KUPÍDO.

VIRÁG.

 

5. LIDYHEZ.

Verset akarsz tőlem, Lidy? Én csak húr vagyok: Ámor

A’ lantos. Tőlem verset akarsz e? szeress!

 

6. AZ UJSÁGÍRÓKHOZ.

Títeket a’ maradék egyedűl fog tartani becsben,

Majd ha hazugságtok régi igaznak avúl.

 

7. SZERELMES.

Aetnát nem láttam, de tüzét nagyon érezi szívem,

A’ tengert se’, de nagy habjait ontja szemem. —

VITKOVICS.

….

26. LURKÓRA.

Szegény volt Homér, de nem írt szegény verseket:

Te gazdag vagy lám Lurko, ’s csinálsz szegényeket. —

SZTROKAY.

                                         Sztrókay Antal /1780-1850/ műfordító, költő, Festetics Gy. írnoka.

 

27. A’ HAZUG.

VIRÁG.

 

28. EMBERISMERŐK.

Belső tettekből megjegyzeni, míllyen az ember,

Hajdaniak szokták: O be nehéz tudomány!

Képünkből Lavater, koponyánkból szokta itélni

Gall ezt mostanság: O be hamar tudomány!

VITKOVICS.

 

29. SZŰZESSÉG.

Szűzesség az lyányban

Mint illat rózsában:

De mint tulipánnak

Nincs szaga sok lyánynak.

SZTROKAY.

….

33. EGGY VÉN HÁZASHOZ.

Kis Cupído, e csoda és lator szer,

Meglepé Nínád ’s lakod’ ím egészen,

Hogy kezet fogván vele,  jegybe léptél;

Nem de örűlhetsz?

 

Nézzd-el és vígyázzd! Kitekint szeméböl;

Homlokán vídúl, mosolyog kegyesded

Vérbe mártott két ajakán; leveg szép

Szög haja fürtin.

 

Néha orczáján pirosúlva búvik

Annak eggy pár kis szigetébe; ollykor

A’ fogának gyöngysorain kereshet’d,

Vagy picziny állán.

 

Hol pedig repdes nyaka két mezítlen

Ormain; büszkén kidagadt bokor ho-

mellye dombjáról hunyorít ’s parancsol

A’ Kebeléből.

 

Néha mellyéből kifelé sohajtoz;

Néha ujján csügg, tekereg gyürűként:

Szárnyat ád ollykor neki láb helyett a’

Gyors röpülésre

 

Szóval, eltölté az egész menyecskét

A’ kis Ámor. Hajh tele véle minden!

Háza is szint’ hol lakozik: csupán csak

Szíve üres még.

PROF. FEJÉR GYÖRGY.

———

Olvasóink meg fognak ütközi abban,hogy ezen Sapphicumot is az Epigrammák között vettem fel. Mit tanácsol Édes Uram Bátyám? nem jó volna e itt kimutatni a’ külömbséget az Óda és Epigramma között? Én a’ Vén házas Nínáját epigrammának nézem….

 

2059.

 

Kazinczy — Rumy Károly Györgynek.                                         den 23. August 1811….

 

….Heute in der Nacht habe ich Bions 3te Idylle übersetzt. Hier blieb so viel leerer Platz, dass ich sie Ihnen mittheilen kann, und ich schreibe sie also ab.

 

Szunnyadozám, ’s a’ szent Cytheréa megálla fejemnél,

’S a’ kis Erószt, rózsás ujjakkal fogva, vezérlé

(A’ ki — oh a’ mámbort! — csak földre tekingete), ’s így mond:

Fogd fiamat, kedves Pásztor, ’s dalaidra tanítgassd.

Ezt mondá, ’s eltűnt. Én, ostoba, dallani kezdém

Énekimet, hogy Pán mint lelte-fel a’ furulyát, és

Pallász a’ sípot, lantját Mercúriusz, a’ szép-

Zengésű Cytherát Admétnak pásztora, Phoebusz.

Nem tetszék leczkém, ’s ő kezdte dalolni szerelmeit,

Égiekét és földiekét, ’s lator anyja’ csudájit.

’S a’ mikre én akarám Érószt oktatni, kiestek

Elmémből, de az ő leczkéji elmémbe tapadtak.

 

 

2164.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                           Széphalom, Mart. 3d. 1812.

 

Sipos Pál rajta kapta a’ feleségét, Beöthy Fannyt, hogy valamit írogat, ’s előtte titkolgatja. …’s nem magyarúl ír, hanem németűl. Fanny elárúlva látta magát, …azt kérte ki, hogy addig ne, míg ő eggy levelet tészen mellé, melly őtet mentse-ki azon vakmerőségéért, hogy asszony lévén, poetisál. A’ levél ér annyit, mint a’ vers, ’s nem tudom mellyik talentumát becsűljem inkább — mind a’ kettőt becsűlöm. Élj a’ lefordított verssel tetszésed szerént, de a’ Fanny nevét csak barátid előtt engedd tudni…

 

Fannyhoz. (Marti. 4dikén 1812.)

midőn az Imperiosa necessitas német fordításában lelé férje, ’s azt tőle (de nem az itt elbeszéllt fortéllyal) elvette, ’s férji büszkeséggel ’s hogy a’ Poetriát szerelmesen piríthassa, mindennel olvastatta.

 

Mondják, eggy Úr nagy gondba jött,

Látván, hogy kedves Asszonykája

Gyakran elzárkozik a’ négy falak között;

És még inkább megütközött,

Midőn a’ szép Asszonyt felugratván lármája,

Ez néki elébe lép, s mind ujja mind orczája

Elárúlják hogy írt — «Mit ír? — Az ő hibája

Nem volt eddig titkolgatás.

Jót nem jelent a’ hallgatás.

Azt a’ ki engem csal, nekem sem vétek csalni.

Hogy rajtam is kaczagjon más . . .?

Nem, nem! készebb vagyok meghalni! —

Az álnoktól nem vártam ezt.

Ah! a’ kaczér asszony a’ legnagyobb kereszt!»

 

Nem szóll ’s megyen. — A’ Szép leül asztalkájához

— Örvend hogy egyedűl maradt —

’S hozzá fog ismét a’ munkához.

De ah! ki bízhatik magához!

Ajtója a’ sietés miatt

Tátva áll, ’s a’ Sullogó belép — Megrezzenéssel

— Pislongunk — (ha meglátta-e? —

’S eggy mesterséges billentéssel

Millyen lenni szokott a’ Kartenmischeré,

Az írás fedve van) — kényetlen öleléssel

Repűlünk a’ nem-várt Herr Eh’gemahl felé.

Ez érti a’ Gonoszt, ’s szintén kékűl belé,

De phlegmában marad; ’s Szépjének példájára

Tüzet hazud, ’s felel fortéllyal fortélyára.

’S míg a’ csak színlett csókokat

Bosszúsan szórja orczájára

’S mindég igaznak lelt de most hazug ajkára,

Lesegeti ujjain a’ tinafoltokat,

’S lelkének nagy vídúlására

Ottan leli —

«Csak a’ levelkét

Lehetne megkapnbom!» — ’s asztalkájára

Tolvajszemmel tekint ’s megsejti. — «A’ levelkét!

Csak azt! hogy végre ismerjem lelkét!»

 

Ámor kaczag. Oh Esztelen!

Mond: űzzd az elkezdett játékot,

’S csald a’ ki csalni akar. — A’ leczke hirtelen

Munkába vétetik, ’s a’ szép Hűségtelen

Visítva fut ’s nem is gyanítván a’ szándékot,

Férjének hagyja az ajándékot.

Ki mostan azt, mint martalékot,

Felkapja, ’s örvendez a’ jól elsűlt cselen.

 

’S mi volt ez a’ mit lelt? —

Egy még nem kész kis ének,

Mellyen a’ szép Elzárkozott,

Tartván fúlánkjaitól férjének,

’S szerény érzésivel nemének

Gyakorlatlan kezekkel dolgozott,

’S — meséjévé lett a’ Megyének! —

 

Fanny, ki vesztett itt dalán?

Nagysád pirúl? sohajt? — Talán . . .? talán . . .?

Ah, értem a’ pirúlót, a’ sohajtót!

Jó; — másszor zárja-bé az ajtót,

’S ne hagyja írásit asztalán.

 

 

2298.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                Sz. Mihály, 16dik Aug. 1812.

 

Későnn és lassan valamint környéke Tihanynak,

Visszonzom gyönyörű versed’, szívellte Barátom.

Nem szökik úgy szárnyas paripám, mint ennek előtte

Tudnilik; ha kemény vas arkantyúra szorúlt már.

Őszülök, alkonyodom, Fébus szellője’s az íhlet

Ritkábban fúvall ’s tsak szűkön súgnak a’ Múzsák…

                                                                /még sok hosszú szakasz és hosszú a próza is/

 

 

2349.

 

Édes Gergely — Kazinczynak.                                                               25. 9br. 1812.

 

….Fordított Epigrammáimból.

 

I. Katullból.

Nem lehet aszszonyom és kívűlem senki’ Kegyesse,

Ugy szól, bár Jupiter kérje-ki gyenge kezét.

Mondja! de bár mit mond hív Férjfinek a’ ravasz aszszony,

Azt gyors habra vagyis szélre jegyezni lehet.

 

II.

Lezbia mindég szid ’s nem hallgathat soha rólam

Ő; de, hanemha szeret Lezbia, veszszek-el én.

Honnét tudhatom ezt? Hát nemdenem őt szidom én is

Mindég ’s veszszek-el én újra ha nem szeretem….

 

 

2390.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                            Széphalom, d. 10d. Febr. 1813.

 

…Sokat vártam a’ Rajnis Virgiliusi Georgicájitól, mert 1786 olta dolgozgatott rajtok, ’s rosszabb, mint a’ Szabó Aeneisze. Tatayt kértem, írná-ki nekem a’ IV. könyvből azon ismeretes helyet: Ipse cava solans aegrum testudine amorem, hogy kivált az ismeretes Qualis populea moerens philomela etc. Sorait láthassam, mint fordította. Itélj érdeme felől:

 

Így nyög az árnyékos fák köztt a’ fülmile, mellynek

Fészkéből a’ durva paraszt keze földre lecsapta

Pelhöskés fiait! Keserűl a’ bús anya ágon

Űlve egész éjjel szomorún foltatja nyögésit

És panaszos szava’ hangjával bétölti az erdőt. — Rajnis.

 

Én ezt, elkeseredve, hogy még Rajnis is igen rosszúl fordította, így próbáltam:

 

Mint mikor a’ liget’ árnya között a’ fülmile gyászol

Fészkéért, mellyből még pelyhes kisdedit a’ vad

Földmíves kiszedé, végig csattogja magányos

Éjjeleit gallyán, epedezve újítja siralmát

Szüntelenűl, ’s a’ tájt messzére eltölti keserve.

 

 

2397.

 

Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának.                                Széphalom Febr. 28d. 1813.

 

Angyali szívü kedves gyermek!

…….

MEZEI KOSZORU. (Feldblumen.)

GRÓF GYULAY CAROLINÁNAK.

 

Kerti virágoknak remegünk tartatni magunkat,

Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.

Minket az aljas rét, ’s eggy szűk völgy’ keble, ’s az árnyas

Erdők, ’s e’ kisded csermelye’ habja nevelt.

Lolly ide jár, szedi kincseinket, ’s koszorúba kötözvén

Hordja a’ szép mellynél ’s üstöke’ fürtjeiben.

Flórai nép, mosolyogva fogadd vendégedet; ím jön! —

Boldog az, a’ kit az ő jobbja szeretve fog-el!

 

2.

Szép vagy, rózsa; de tündöklesz ’s tündökleni kívánsz.

Büszke, te nem kellesz; mert maga Lolly szerény.

 

3.

Tiszta vagy és szép vagy, liliom; de homályba borítsz mást.

Nem kellesz te, kevély; mert maga Lolly nem az.

 

4.

Atyjának sírjére Lolott szent könnyeket önte,

’S a’ könnyből te levél, lengenye, gyenge virág.

 

5.

Lotti, Lolott és Lolly nekem neve az édes lyánynak.

Változtatja hevem a’ nevet; ő kecseit.

 

Ezek a virágok, édes Lolott, görög illatúak. Nur ein fein fühlender Geruch empfindet ihren Duft. És épen ez teszi a’ mívet poetai mívvé. Nézzük mind ezt német nyelven….

 

 

 

2415.

 

Szemere Pál — Kazinczynak.                                                April. 15d. 1813.

 

                                                          A levélből a Mozaikban is /a bimbó a számban vala/

…Ez alatt Susienak kedves dalát, Vergiess mein nicht o Jüngling den ich meine, — régen sürgetett, hogy magyarra általtegyem – ’s megvolt a’ béke. Imhol a’ darab.

 

El ne felejts o ifju, kedves lélek,

Te a’ kihez sohajt e szív,

Kiért az égre felsírok, ’s remélek,

El ne felejts te Hív!

 

El ne felejts ha más mosolyg szemedbe

’S epedve hódolásra hív,

Védangyalim sugják akkor füledbe:

El ne felejts te Hív!

 

’S ha hogy talán másért gyúlsz szerelemre,

’S másért dobog benned a’ szív,

O, akkor kénszerítlek hívségemre:

El ne felejts te Hív!

 

Ha útaink a’ Végzet elválasztja,

’S egymástól minket messze hív,

Ha távol tőled éltem bú hervasztja,…

 

 

2420.

 

Kazinczy – Dessewffynek                                                                           1813. ápr. 21.

 

…Eggy éjjel az indigestio miatt nem lehetett aludnom. A’ festés és faragás míveit hozta előmbe phantásiám, ’s három görög ízlésű Epigrammát csináltam, mellyeket azért írok le itt, mert úgy hiszem, hogy Néked, legalább az eggyik, örömedre lesz. — Ismered Laokoonnak státuáját, ’s könyv nélkül tudod a’ sorokat róla az Aeneisz’ II. könyvéből: Laokoon ardens summa decurrit ab arce etc. Nincs tehát magyarázatokra szükséged. Csak arra kérlek, hogy olvassd Epigrammámat szent tűzzel. —

 

Tűrd nagy kínjaidat, szent Polgár, s halj-meg. Hazádért

Tűrsz és halsz — győzött a’ fene, ’s Trója nem áll.

 

Ímhol deákúl: Perfer cruciatus tuos, sanctissime Civis, et moriare. Ob charitatem patriae tuae excruciaris et peris. Quid juvat te vivere, cum immanis dea (Minerva) triumphat et ruit Ilium?

Érzed, hogy lelkem lángolt. Kevély vagyok ezen Epigrammámra. Csak akkor szomorodom-el, mikor elgondolom, hogy valamelly lelketlen ember azt gondolhatá, hogy én is azt értem itt, a’ mit holmi német értene. — De ímhol a’ másik Epigramma:

 

VENUS KALLIPYGOS.

A’ festők Legendája azt beszélli, hogy két leány Görög Országban azon versengett, eggyütt menvén az úton, hogy mellyikének van szebb formájú fara. Ídai Bíró kelle a’ két versengőnek is, ’s eggy Ifjú, kit meglátának, Páris leve nálok. — A’ győző Templomot állíta a’ szép farú Vénusznak; a’ szépet-szerető Görög nép pedig a’ leányt márványba hagyá faragtatni. A’ Státua általjött a’ mi időnkre. Eggy gipszöntvényét Bécsben most is láttam. A’ leány félre rántja hátúl az igent, ’s mosolyogva, szép farának örűlve tekint hátra. —

 

Mind! mind lyányka! nem ezt egyedűl! ’s nagy Júpiter, engedd,

Váljon hármassá nékem is eggyszer az éj!

 

Weise sie her alle, alle deine Reize, schönes Mädchen, und nicht bloss diesa da! Und du, grosser Jupiter, mache, dass auch mir einmal, wie dir bey der Alkmene, die Nacht [sich] verdreyfache. — Itt a’ harmadik Epigramma:

 

Tartsa-meg Európát, Lédát, Semeléjit, Iójit

A’ nagy Zeüsz: az enyém, Heliodóra, te vagy. —

 

Az újabb mesterség a’ Madonnákat olly czéllal dolgozgatja, mint a’ régi a’ Vénuszokat. Protestáns Poéta is írhat ezekre tisztelő Epigrammát.

 

Melly báj! melly fenség! melly csendes bánat ez arczon!

És melly szent megadás ’s gyermeki bízodalom!

Isteni ’s emberi Szűz, e’ kép látatja mi voltál;

Vidúlj-fel, ’s e’ kép fogja mutatni mi vagy.

 

Welche Zauberreize! welche Hoheit! welch’ stilles Leiden ergoss sich an diesem Antlitz! und welch’ eine heilige Hingebung und kindliches Vertrauen!...

 

 

        80.                             Kaz-Dess bizodalmas levelezése /Kaz. G. szerk./

 

Kazinczy – Dessewffynek                                                                           1813. ápr. 21.

 

 

… Egy éjjel az indigestio miatt nem lehetett aludnom. A festés és faragás műveit hozta élőmbe phantásiám, s három görög ízlésű epigrammát csináltam, melyeket azért írok le itt, mert úgy hiszem, hogy Neked, legalább az egyik, örömödre lesz. — Ismered Laokoonnak státuáját,s könyv nélkül tudod a sorokat róla az Aeneis II. könyvéből : Laokoon ardens summa decurritab arcé etc. Nincs tehát magyarázatokra szükséged. Csak arra kérlek, hogy olvasd epigrammámat szent tűzzel.


Tűrd nagy kínjaidat, szent polgár, s halj meg. Hazádért
Tűrsz és halsz — győzött a fene, s Trója nem áll.


Imhol deákul :

 Perfer cruciatus tuos, sanctissime cívis, ét moriare.

Ob charitatem pátriáé tuae excruciaris ét peris.
Quid juvat te vivere, cum immanis dea (Minerva) triumphat, ét ruit Ilium?
Dessewffy és Kazinczy. I. 18

Érzed hogy lelkem lángolt. Kevély vagyok ezen epigrammámra. Csak akkor szomorodom el, mikor elgondolom, hogy valamely lelketlen ember azt gondolhatná, hogy én is azt értem itt, a mit holmi német értene. — De imhol a másik epigramma :

 .
VENUS KALLIPYGOS.
A festők legendája azt beszéli, hogy két leány Görögországban
azon versengett, együtt menvén az úton, hogy
melyikének van szebb formájú fara. Idái bíró kellé a két versengőnek
is, s egy ifjú, kit meglátának, Paris leve nálok. —
A győző templomot állíta a, szép f árú Vénusznak; a szépet
szerető görög nép pedig a leányt márványba hagyá farag-
tatni. A statua általjött a mi időnkre. Egy gipszöntvényét
Bécsben most is láttam. A leány félre rántja hátúi az ingét,
s mosolyogva, szép farának örülve tekint hátra.


Mind ! mind lyányka ! nem ezt egyedül! S nagy Jupiter, engedd,
Váljon hármassá nékem is egyszer az éj !


Weise sie lier allé, allé deinc Reize, schönes Madchen,
und nicht bloss dicse da! Und du, grosser Jupiter, machedass
auch mir einmahl, wie dir bey dér Alkmene, die Nacht sich
verdreyfache. — Itt a harmadik epigramma :
Tartsa meg Európát, Lédát, Semeléit, lóit
A nagy Zeusz : az enyém, Heliodóra, te vagy.
Az újabb mesterség a madonnákat oly czéllal dolgozgatja,
mint a régi a Vénuszokat. Protestáns poéta is írhat
ezekre tisztelő epigrammát.


Melly báj! mely fenség! mely csendes bánat ez arczon!
És mely s/ent megadás s gyermeki bízodalom!
Isteni s emberi-szűz, e kép láttatja mi voltál :
Vídúlj fel, s e kép fogja mutatni mi vagy. Welche Zauberreize! welche Hoheit! welch' stilles Leiden ergoss sich an diesem Antlitz! und welch'eine heilige

 

Hingebung und kindliches Vertrauen ! Gottmenechliche Jung-
frau, dieses Bild zeigt mis, was du Leidende warst. Lege
deinen Schmerz ab, und dieses Bild wird uns zeigen, was du
Verkldrte bist

. — Ez az epigramma Carlo Dolcénak képére van írva, melynek originálja a bécsi Belvedérben, copiája nálam áll. Péchy Imre dirigálta osztályunkat. Mart. 16-kán esküvek fel vicepalatinusnak. Vitéz János gratulált neki levélben, s szeresd érte a jó embert, azt vetette a gratulátió mellé, hogy kéri ötét, nevelje hazafinak a fiát, ha maga vicepalatinus lett is. —…

 

 

2505.

 

Édes Gergely — Kazinczynak.                                                              21-a Aug. 1813.

 

….Most én futólag ujdonat új Anakreonimból küldök vagy kettőt. Éppenn tegnap előtt facsarta ki belőlem eggy közelvaló szép.

 

A’ magát festő.

 

Fesd ki magad’ szép alak.

Millyen lészsz, hadd lássalak,

Fesd-ki magad! lédj szebb te,

Mint eggy kis tarka lepke,

Ebben megnem gátollak,

De osztánn nem csókollak,

Osztánn akármi szép lédj,

’S csapongj mint a’ nyári légy,

Én mézest másutt falok,

’S rólad mérget nem nyalok…..

 

…Többet is írnék ide, de nekem az írás nagyobb terhemre van, mint maga a’ gondolkodás. Ez az oka eggyik, hogy számos gondolataim a’ mint születnek, úgy elhalnak. Az én Anakreoniim, a’ mint minap Kulcsár írá, Helmeczinél vagynak…

 

 

2543.

 

Kazinczy — Sipos Pálnak.                                                          Széphalom Nov. 2d. 1813.

 

….E’ napokba tisztáztam-le Titusz kegyelmességét. Olaszból fordítva Budán 1795, abban ezt azt éneket dolgoztam most:

 

Honnunk nem ismer szolgaságot,

A’ kény lánczait nem viseli;

Nincs úr itt; a’ nép fejdelme

Atyja a’ népnek és szerelme,

Mert ő a’ törvényt tiszteli;

Bűntet, de nem bűntet haraggal,

Bosszút nem szórt alá, szelid,

Erőszak felemelt lelkéhez,

Vadság ’s gőg nyájas erkölcséhez

Még távolról sem közelít.

                          Szeretném látni productioját a’ magyar theatrumon, és ha a’ nép tapsolva nem kivánná hogy még egyszer a’ két strófa elénekltessék, úgy öszvetépném a’ mit írtam…

 

 

2545.

 

Sipos Pál — Kazinczynak.                                            Tordos 5a Nov. 1813.

 

Leveledre megújultam — ugy esett, mint a’ szomjúságra egy teljes pohár — egy huzonba kiittam, tsak hogy leveled kezdete megihletett; de én is a’ te hiteden vagyok.

 

Óh, még nem adjuk által

Az égnek: Tartsd meg Aesculáp!

Óh! tartsd meg Angyalunkat.

Szép lelke térjen viszsza még

Az élet vég lehelletén.

Sofie.

 

Sofie éljen Kazinczyért,

Éljen Kazinczy Sofiért,

Mindketten éljenek

Az ártatlan kis lelkekért.

                   ….

 

2622.

 

Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának.                                  Széphalom, Martz. 16d. 1814.

 

….Ámor’ gipsz figurájával ékes szép kemenczének vetvén magamat, úgy néztem a’ megvénült nagy embert, elszomorodott szívvel, ’s ekkor csináltam ezt az Epigrammát, a’ legelső talán két esztendő olta:

 

Vénűl, ’s vénűljön, testem! De te lelkemet ittassd

Hébe, a’ szent kelyhből, és soha elaggni ne hagyd….                      /Többeknek elküldte/

 

2678.

 

Horváth Ádám — Kazinczynak.                              Petri-Keresztúr. Junius 13dikán 1814.

 

….most gyüjtögetem a’ Poetriakkal való correspondentiajimat. A’ már készen volt, de meg semmisitett Universalis Satyramat is Hercules’ oroszlányja neve alatt mégegyszer ha élek, fel elevenitem.

 

Itt hagylak édes Nyúgalom lakó hele!

Erato nekem mást rendele;

Nem vala czélom menni, meg nem untalak,

Nyájas örömnek szenteltt falak!

A’ tsalattatás vala, ‘s egy, az Eris’ Angyala,

Kik miatt nyugalmamat ma el tserélni kelle:

Itt hagylak édes ‚s at.

Músikával ült, kis Templomomba költözött

Phoebus, enyelgő énekek között;

‘S most magas tetőd felett A’ vig énekek helett

A’ halál madár’ Siralma nyögve énekel le. Itt hagylak, ‘s at.

Vatsorálva mig az éltető Nap el haladt,

Vártuk a’ Hóldat az Akátz alatt,

Melly ma im! halál’ jele; ugy konyul le levele,

Mintha siromon akarna már lobogni véle. I

…..

Ti Asszonyok! feleljetek, Kit tett ‘s tesz annyit értetek?

Sok, a’ ki bántja szívemet, Sem óltja el hűségemet;

De Ti, mivel fizettetek? — Kevés, ha el feledtetek:

Az ég’ korbáttsi lettetek; Halálra is kerestetek,

A’ jó helyett gonoszt fizet: Kegyetlen egy felekezet!!

No! hát soha se féltsetek, Kik igy gyanúba vettetek,

Vasat kezemre nem vetek Se senkiért, sem érttetek;

Próbáltam, és nem egy hetet, De nyárt ‚s telet huszonhetet,

´S mig ennyit éltem érttetek, Ki vénülök belűletek:

´S im! mit nyere sok érdemem? — Asszony ne fogja bé szemem.

Kaszándra vólt elő kelő, De olly gyanút jövendölő,

Ki titkokat jelente ki, De senki sem hivé neki:

Ez Asszony egy, kit én velem Nem a’ Hímen, se szerelem

Köt öszve, hanem ez jelem, Hogy sem betsem, se hitelem:

Ti többiek a’ magatok’ Egeibe maradjatok.

          *   *

Nemzet! A’ mit eddig gyors kezemre biztatok,

Ám vegyétek tőlem vissza magatok:

Nem magam vadásztam a’ parantsoló nevet!

Ti emeltetek fel erre engemet;

Istené a’ nép szava: — Isten és a’ nép’ java

Vólt ösztön hogy koszorúmra koronát raknátok:

Nemzet! a’ mit eddig gyors kezemre bíztatok,

Ám vegyétek tőlem vissza magatok.

Consul is körül írt néha nagy Királyokat,

Tettem én is Consul fejjel sokat;

De Ti öszve mértetek Más fejekkel ‘s kedvetek

Jött, ne hogy Curulison, hanem Thronuson üljek.

Nemzet! a’ mit eddig gyors kezemre biztatok, Hát vegyétek, ‘s at.

Én örökösitve kaptam ez hatalmamat,

Mint örök érdemmel nyertt jutalmamat:

Ezt szerentse változás, Veszteség ‚s akarmi más

Semmivé nem is tehette, mint Haza-árulás:…

 

 

2683.

 

Berzsenyi Dániel — Kazinczynak.                                                   Mikla, Jún. 18dik. 1814.

 

………

A’ Bonyhai Grotta.

1814.

Lebegjenek, oh Grotta, Feletted

Ölelkezve pálmák’ ’s myrtusok’ lombjai,

Hintsenek enyhítő árnyékot körűlted,

Hintsenek illatot Ilyssus bokrai.

 

’S ha majd csendes mohaidra ledűl

A’ Hérók Leánya magános órájin,

’S a’ szebb lelkek gondjaiba merűl,

Oh, fedezd könnyeit ‘s szárítsd el orczájin!

 

‘S midőn karján Melancholiámnak

Az ének nektáros érzésére hevűl:

Légy temploma a’ szelíd Músáknak

‘S a’ Sphaerák’ zengése ömledezzen körűl.

 

Ezt már elküldtem a’ Grófnénak, ‘s eddig, tudom, vagy Wesselényi vagy Döbrentey kezéből meg kapta. Érzem, hogy igen csekély, de azt is érzem, hogy szívből jött. Itéld meg Timoni szemekkel; én baráti fülekkel foglak ki hallgatni.

 

 

2697.

 

Horváth Ádám — Kazinczynak.                                                      N. Bajom 12-a Julii 1814.

 

…..Kazinczy Klári Tuboly Lászlónak László napjára írt egy versezetet; de a' mellyet már némelly helyett, a' hol úgy lehetett, hogy az élibűl ki ne vegyem, meg igazgattam: a' mint ő itt azt el tudta mondani, (mert az Asszony népnek nagyobb a' Memoriájok, mint a' mienk) mulatságodra ide teszem. Isten veled. Irom N. Bajomban, mint fellyebb — h. h. és b. H. Ádám mpr.

 

P. Keresztur 27-a Junii 1814.

Ma korán egy édes hajnali álomban

Két Nimfákkal jártam egy fényes Templomban:

Az ajtaja mellett két meg aranyozott

Oszlop állott, régi módra pallérozott;

Az egyikre: Érdem, ez vólt írva rája,

Másikra jutalom, 's ennek koronája

Vólt, amazon fellyűl pedig magyar czimer,

A' mellett egy Bagoly 's a' szájában fegyver:

Ez vala a' felső küszöbnek felette

Irva: Groff Nádasd˙ Ferencz épitette.

A’ Templomban belül magas álló képek

Vóltak, régi magyar forma szerént szépek,

Ezek közűl kettő külömböző vala;

Fejek ugy sugárzott mint a’ Nap’ hajnala.

Az egyik környül vólt véve sok Papokkal…                

…Lászlót köszönthetünk: kinek ma sok Nemes

Úri rendek jönnek látogatására,

’S engem’ is oda vár két Barátném mára:

De mihelyt én élő Lászlót emlitettem,

A’ Nimfák el tüntek, ’s én is fel ébredtem:

Jele, hogy ők e’ szép álmot mint Isteni

Posták jövének tsak hozzám ezközleni….

 

 

2715.

 

Kis János — Kazinczynak.                                                         Sopr. Jul. 29dikén 1814.

 

…….M. G. Tolnai Festetits Vintze  Urnak és

M. B. Wenkheim Francisca kisasszonynak öszvekelésekre

Pesten Febr. 20d. 1814.

——

Mi ez? melly vig ecchot adnak

Gellért' mohos bértzei,

Öszvegyülve min vigadnak

Hazánk' sok Fő-Rendjei?

Pestnek egy szép Palotája

Olympussá változik,

Hol Istenek' boldog nyája

Gond nélkűl mulatozik.

 

A fényes Vendégek között

Egy Istenasszony látszik,

Grátzia módra öltözött

S képén nyájasság játszik:…

 

Fényes Ősök' virtusai

Bennetek is éljenek,

'S szerelmetek' zálogai

Félistenek legyenek,

'S századokig utánnatok

Híres maradékokkal

Úgy bővelkedjék Házatok,

Mint az ég tsillagokkal.

 

 

2708.

 

Horváth Ádám — Kazinczynak.                                                              1814. aug. 3.

 

Kedves Barátom! 3-a Julii költ leveledet 2-a Aug. vettem, és ezt 3-a már írom….

…Gyanakszom, hogy Sárközy nem küldötte meg neked akkori versemet, midőn Ifigeniád született, én hát postliminio meg küldöm.

 

Lásd! Te tudod: mit akarsz a’ szép Ifigenia névvel?

Nemzj hamar egy fiat is, ’s annak neve legyen Ifiklus.

———

A’ boldog-mezei nemes Lelkek között:

Kettő, egymás mellett koszorút kötözött:

Borostyán gazdagon terem a’ tájékon,

Hol ők egy domb tetőn ültek az árnyékon:

A’ honnan be látszott a’ holttak tanyája

A’ Stiksz’ tulsó partján, — Káron, ’s a’ sajkája.

’S a’ mint ott egy árnyék kezet nyujt Káronnak:

Igy szóll Lotichius Metastasiónak:

Somsits jön, — valaha hát már meg találtam

Páromat; kinek ma koszorút tsináltam:

Egyszer már Czinderit el kaptad előlem.

Vitézt más számára perletted el tőlem:

Sőt Németimet is, ha maga nem szóllna

Érttem; birtokombúl el ragadtad vólna:

De Somsits már enyim, valóságos másom,

E’ boldog mezőkön ő lessz a’ Pajtásom:

Eleibe sijetek, hogy meg ölelhessem, —

Hogy meg koszorúzzam — hogy ide vezessem: — —

Én pedig, így felel a’ másik; fogadom,

Hogy neked pör nélkül Somsitsot sem adom….

 

 

2712.

 

Sárközy István — Kazinczynak.                                                         [1814. aug. 10. körűl.]

 

……

Nagy Méltóságu Gróff Széchenyi Ferentz Eő Excellentiájához, a’

Nemzeti Könyv Tár Felállittójához.

1. Ez az arany kereszt előtt rogyik el

Idétlen Lélekkel, — a’ meg

Szemét az értz csillagok fénnyeikkel

Kápráztatván vakittya meg. —

Ugyan mondjátok meg Ti félénk Lelkek, e’

Művbe hogy értzet vagy ötvöst tiszteltek é?

 

2. Hát — Nagy az, a’ kit czégérez a’ Here-

-Honnyiság — a’ Hiu Dáma

Csalfa Malasztyának ásvány czimere,

A’ porba Mászás napszáma?

Vitelliusnak, a’ torkos Urnak soha

Sem önt érdemet a’ hires Miron koha.

 

3. Félre dus-semmik! czifra martaléki

Az Időnek, félre! én nem

Éneklek még a’ méltatlanrol, nem, — néki

Nem zeng az én Melpomenem.

Ah! nemzeti érdem — Te ditsö Széchenyi

Te néked ropognak oltárom tömjényi…

 

10. Áll már Mencs-Várunk. Már a’ szép elmék és

Szabad Lelkek közűl kiki

Bátor érzéseit Könyv Tárunk békés

Oltáránál beszélli ki.

Harsognak a’ Rózsa-Hivek nagy Pénteki

Tárogatóin a’ Nemzet bus éneki.

 

11. Hallom gyászos Korontzó vidéket,

Nyőgését — hajj! a’ Lehel két-

Kézre fogott kürttye, O Nagy Gróf Néked

Ajánlja Hazámnak Lelkét.

Hajjh! hogy zsinatol nagy Nevedről a’ Sc˙tha

Elisium! Oh de mit látok én? csitt — — hah.

 

12. A’ Teremtés tág Műhelyében, ni sok

Ezer meg ezer Istenek

A’ forralt Chaosbol, Nap-Golyóbisok’

Garmadáját készittenek

’S Napokbol rakják az erős Lelkek Czenki

Jol tévőnk Nevét az Égi Teleken ki.

 

Irta Kováts Jósef

Város Hidvégi Káplán Somogyban.

BB. Reformatus.

 

 

2713.

 

Horváth Ádám — Kazinczynak. .                                                                  13a Aug. 1814

 

…Egy pacquetot is küldök Pestre, S[árközy] I[stván] Barátunkra bíztam.

 

A’ Böltseség’ Tempomának le-írása Énekben, a’ Tanu-

lóknak és Társaknak kedvekért.

Serkenj fel szivem! álj elől; Maga hív a’ Böltsesség:

Lásd, hogy Sz. templomán belől a’ meg gyúlytott Sz. tűz ég:

Hármas világosságátul, Csillagának sugarátul

Oszlik a’ sürü sötétség, Kék szinnel vidul az ég.

Oh! melly kies hegyen épültt A’ Böltsesség’ Temploma!!

Három oszlopokon készült Annak Fundamentoma;

Erő, okosság és szépség, — Köröskörül mély tsendesség —

Uralkodik egyenlőség, Az egyenes szivüség!

Két oszlopa pitvarának Finom rézbül öntetett,

Boldog a’ ki munkájának Itt jutalmat szedhetett,

Mert kik itt el készittetnek, Mért lépéssel vezettetnek…

….Szabadok, buzgók, munkában Állandóak legyetek,

Hetfütül Szombat estvéig, Nugvaúl [!] nap fel költtéig.

Ha utaztok, oda értek, Hol jutalmat igértek.

Állj meg itten, már el értél A’ két első küszöbre,

Nézzed belül ha jól mértél, Mi ötlik a’ szemedre?

Mint a’ tisztán fel kelő nap, Ollyan ékes ott a’ Fő Pap,

Kik benn vagynak, mind jelesek; Igen tiszteletesek.

A’ Fő Pap ül nap keleten, ’s a’ munkát el kezdeti,

Két őr álló enyészeten vigyáz, ’S a’ bért fizeti.

Kik a’ déli részen ülnek, Erősségi a’ Sz. helynek,

A’ Társaság szerte széllyel Dolgozik nappal ’s éjjel.

Északrul a’ Tanitványok Nézik a’ mivelőket,

Mint folynak az alkotmányok? Miképen rakják őket,

Ezek, ámbár különbözők; De egymással egyenlők ők:

A’ barátság lelkesíti Őket, és egyesíti.

Oh melly boldog az a’ lélek, A’ ki ide érkezett,

Társaságba léphet velek, És öszve ölelkezett;

Az olly ember valósággal Mindenütt jár bátorsággal,

Mindenütt lél barátokra, Igaz jó akarokra;

Áldjad Lelkem a’ Fő Mestert, A’ ki mindent alkotott,

Hogy téged mint tsupa embert Közikbe be juttatott,

Kérjed Szivem! az egeket, Szánják meg az embereket;

Közöljék Sz. világjokat ’S gyógyittsák a’ vakokat.

 

Irta még V. Ispány korában D. F. v. Epaminondás, a’ Pesti Nagy Lelküség Templomábúl Atyafi.

 

 

2721.

 

Horváth Ádám — Kazinczynak.                                                                             é.n.

 

….Van egy nem régi Scénám, — mert ez a’ név illik neki, mellyben egy Magyar

lemondván reménységérűl, Stajer tánczot készül járni ’s nógat rá másokat is: Hát Isten neki! kapjunk rá, szokjunk rá a’ Német tánczra. Sat. erre az a’ felelet adódott a’ Maiaknál kedves ugráló tánczon:

 

Nem Minétre lépek én, Szökni szoktam Ekuszén,

Sok tsatám’, vitéz nevem’ Ez nyerette meg velem:

Sőt ez adta Thrónusom’, Bétsi Herczeg Asszonyom’:

Szerszem [!] elme, friss kezek Által épűl a’ Remek.

Nem Minét hozá tehát A’ Stajer litaniát;

De mind Te jó Magyarom! Mind Ipam, mind Sógorom;

Hogy velem ki szálltatok, Ekuszét ugrottatok:

’S ki fitzamla lábatok, Bankóra [!] szorúltatok:

Tudsz e Sánta! érzeni? — Sorsod’ az elébbeni

Sok erőltetés, kozák, ’S kontra táncz határozák.

Meg tsomósodott a’ vér, Meg rekedt az arany ér:

A’ Podagra meg lepett, Bétsi-bankó-lábra tett.

Már neked tsak Stájer jó; Mellyben nints mutatio:

Szokj hozzá szegény Nemes! Másra nem vagy érdemes;

Egy ’s közös a’ Musikás, Egy a’ szála, táncz se más.

Ha tsak egy régi lejtő Nem lesz a’ bú felejtő.

 

Hát ez nem Trochaeus e?...   / nagyon hosszú a vers is és a levél is/

 

 

2826.

 

Kazinczy — Berzsenyi Dánielnek.                                       Széphalom, Januar. 10d. 1815.

 

…. Olvassd ezt az Epigrammát:

 

Embert mondva nem ejt két szótagot (syllabát) a’ ki büdös gőg’

Hangján rád ordít, hogy nézz-fel ’s térj-ki lovának;

Ő ragyogó szekeren siet a’ Pont-neufre, te talpalsz.

Kettőt mond Bossuet, a’ nép feddője, ha szent hely

Hallja szavát, kettőt a’ Ferney’ kisded Homérje,

És a’ szín fő dísze Le-Kain, ’s a’ lyányka, ha dalt zeng.

S íme Le Kain, ’s a’ nép’ tisztelt feddője, ’s az édes

Éneklő, ’s a’ kisded Homér, úgy szóllanak a’ Quain

’S a’ Vendôme piaczán mint minden Párizsi polgár.

 

Eggy a’ nyelv; de az hely’ ’s a’ szólló’ nyelve nem eggy nyelv….

 

 

2849.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                    Széphalom, Febr. 4d. 1815.

 

…De én nem egy gondolkozásban vagyok Kerekessel az iránt is, hogy a’ Georgicont úgy kell fordítani, hogy minden érthesse. Mit mondana Virgíl, ha látná hogy e’ sorokat:

 

Quid faciat laetas segetes, quo sidere terram

Vertere, Maecenas, ulmisque adiungere vites,

Conveniat . . .

 

Rájnis így fordítá:

 

Víg aratás minemű munkát kívánjon előre,

Méczénás! mint kellessék a’ parlagi földet

Csilagos ég forgása szerént forgatva mivelni,

És fiatal szőlőt szilfához kötve nevelnünk,

Mint kell a’ csordát, ménest, és nyájat haszonnal

Tartani, melly gondot takarékos méhre viselni?

Rendre elénekelem.

 

Vagy Kerekes:

Bő aratást mi okoz, mellyik csillagzat alatt kell

Szántani, Maecénás, és szőlőt kötni, mi módon

Kelletik a’ juhval, marhával, ’s a’ takarékos

Méhekkel bánnunk — erről éneklek ez úttal….

                          …Én nem magasztalom magamat, ’s Virgílt fordítani nem fogom. De ha ebbe kaptam volna valaha, ezt így fordítanám:

 

Víg (az az szemet gyönyörködtető) gabonát mi csinál, és melly

csillagzat alatt kell

Földet túrni (vagy törni) Meczén, ’s szőlőinat ölteni szílhez,

Mely gondot kíván gulya’s nyáj, etc.

                            …..

 

2895.

 

Gr. Dessewffy Jószsef — Kazinczynak                         Sz.Mihályt 28dik. Martius. 1815.

…..

Egy Filantroposznak (ember-szeretőnek) Éneke a’ Naphoz.

Solem quis dicere falsum

Audeat? Virg.

 

Tsillagok ’s Egek Királja,

Szem, láng, és világosság,

Isten képe, és ortzája,

Rád nézni ájtatosság. —

Szemem ugyan ki nem álja

Fényeidnek dárdáit,

De szívem azért hálálja

Súgáridnak fáklyáit.

Bár forogsz, bár mindég állasz

Melletted világokkal

Elsuhanván, úgy táplállasz

Örömmel és bájokkal,

Hogy nagy forgó sebességgel

Repűlvén körűlletted,

Érzem én mély édességgel

Hogy szívem ébresztetted!

E Föld vad, mord, setét lenne,

Ha te ki nem festenéd,

Rajta zavar, zavar benne,

Ha szép rendbe nem vennéd.

Bennem él a’ Minden-képe,

’S azt tőlled költsönözöm,

Bennem lakik minden Szépe,

Azzal Feléd költözöm.

Az emberi szív és lélek

Mindent tsak tőlled vészen,

Belőlled és beléd élek,

’S neked leh’lek egészen.

Bár a’ friss hajnal képében

Reglenként meg jelenjél,

Vagy szürkület öltöztében

Estve töllem el menjél!

Bár forró lövéseiddel

Délkor le súgározzál,

És szúró döféseiddel

Bágyadásnak áldozzál.

Bár a’ hosszú éjtszakájú

Lappokhoz közelgessél,

Akár a’ korom ortzájú

Göndör Rabhoz siessél,

Akár a’ fris Kikeletkor

Tér’-, Hegy’-, völgyet hímezzél,

Akár a’ lutskos szüretkor

……

A’ szerető Nap’ alatta

Ad szívedet szíveknek;

Súgárival ő mutatta

Hogy tarthatsz az Egeknek.

Kegyes Nap! ki roszra ’s jókra

Egyaránt sütsz! nékünk ints, —

És a’ hozzád hasonlókra,

Több, szebb sugárokat hints.           D. J.

 

 

2897.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                   Széphalom, Mart. 30d. 1815.

 

….A’ Naphoz írt Hymnuszt csudálva olvastam. Bár megküldenéd Döbrenteinek, hogy Muzéumába felvehesse. Melly kár hogy te azt nem hexamterben dolgoztad, mint a’ Görögök’ Hymnuszaik!...

 

 

2899.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                          Sz. Mihályt, 3dik Aprilisben 1815.

…..

                  Takács Dudinak verseire.

                  Gróf Dessőffy József.

———

Mikor más friss hölgyek bús szerelmeseknek

Most Péter- és most Pál-, most pedig Eleknek

Fohászival telnek,

Annyi térdepelve mászó imádókra

Kecsegtető hanggal puha csaló szókra

Hajolva fülelnek,

 

Akkor te, a’ Magyar Helikon’ bérczein,

Közel a’ mennyéghez, az egek’ kékjein

Ballagsz nagy lelkeddel,

Hallgatod halk csend köztt, millyen ott az ének,

’S beszívod a’ Költők’ ’s a’ nap’ Istenének

Sugásit füleddel.

 

Onnan hinted földünk’ tövisit rózsával,

Az egek feltisztúlt érzetek’ árjával

Tégedet halmoznak,

Ottan napestellő lelked vesz értelmet,

’S géniusok honnyi szikrán gyúlt szerelmet

Kebeledre hoznak.

 

Ne félj hát, idővel hogy orczád hervadjon,

Vagy becsed’ virága, dicső Hőlgy! elfagyjon

Feledékenységben;

Nem vénűl, soha sincs éve az angyalnak,

És a’ vele társas lelkek el nem halnak,

Sem itt, sem az égben.

                                                        G. D. J.

 

 

2905.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                        Alsó Olysó, 24dik Aprilisben 1815.

 

                                        ….Itt gyönyörűen kezdi magát mutatni a’ Tavasz.

 

Jer Ró’sa tollakon zöld füves Kikelet,

Hajtsd-el az előtted uralkodó Telet,

Ki havas Köntösben a’ tsirát fojtotta,

Az Élők seregét mind meg zsibbaztotta,

Jelenj meg lengetve súgó szelek árján,

És pillants rám a’ Nap leg frissebb súgárján. —

 

Az Föld pelyhesedik, höld szálai közte szemérmes

Kis violák, rájok leh’lő szellőkre szepegnek,

Essők lanyháznak, most a’ Természet el issz’ az

Áldást, és minden leg kissebb tseppet az Égről,

Most fakadást, bimbót, most várja reménye virágit,

Itt a’ Tavasz, látom, hallom, sőt szívom is olykor.

Az Házom’ Fészket gyúró vendége, Lakossa,

Az kiss tarka madár férget föld színte keresgett

’S El terepűlt tollal, mint egy nyíl tzélra lebegvén,

Széltiben az levegőt, egyenessen szálva, hasítja.

Az hamuszínü veréb seregessen társival együtt

Szerte repűlve tseveg, ’s én szürkés hajjal előtte

Szívemet, úgy mint ő, már hűlt véremben is érzem! . . .

 

Nem lehet tovább folytatnom…..                                /Sajnos folytatja, B.G./

 

A. O. 10. Apr. 1815.             G. D. J.

                                           Azolta itt ’s ott jobban ki nyalogattam e’ versezetet.

 

 

 

2912.

 

Kis János — Kazinczynak.                                                                    Máj. 11dikén, 1815

 …….

                               Soprony’ tájékához. Aprilisben, 1815.

Szép vagy Sopronynak zordon hegye völgye, hol ormos

Rengeteged feketűl ’s bértzeid árja zuhog;

Szebb vagy, apró halmok ’s térek’ vegyülése, kalászszal

’S szőlővel nevető Hesperi kertje te még.

És te, mikép emeled, mint tágítod-ki szorongó

Lelkemet, oh Pannon’ tengere, Pízo vize!

Édesen elmerülök szép álmadozásba, ditső táj,

’S artzomon aggságim’ rántza reményre derűl.

A’ falak eltemető tömlötz’ módjára rekesztnek,

’S ott valamerre szemem néz, rabi lántzra talál.

Itt szabadon levetem vasigámat ’s étheri szárnyon

Repdesek a’ magas Ég’ végtelen öble körül,

’S szent öröm árjai köztt érzem, hogy földi sorompó

Mennyei lelkemnek nem vet örökre határt.

Ott az alak’ nyájos simasága gyakorta hazug máz,

’S angyali formában sokszor az ördög ölel:

Itt ha mi rám mosolyog, ha mi biztat boldog örömmel,

Kétszeresen ’s tüstént adja-meg a’ mit igér.

Ott az örök kínok’ gyász-honnya nevelte Tirannus,

A’ fene Praktika, dúl ’s dúlva világot emészt.

Majd nyereség’, majd hír, ’s öröm’ árnyékával igézvén

Fő ’s al rendet örök tigrisi hartzra tüzel;

Nintsen az a’ szent lántz, mellyet nem szaggat izekre,

Nintsen az a’ szép frigy, mellybe nem ártja dühét.

….

Tsak ti setét erdők, mellyekben az Isteni nagyság

Titkos erőt ihlő szent lehelése suhog.

Tsak ti kies völgyek, hol ezüst forrásnak enyelgő

Tsergedez és ez köztt gondokat altat ere;

Tsak ti, ditső szépség ki meríte mezők, hol igézni

Nem szünik új áldás, gyenge fü, tarka virág.

Tsak ti felejtetitek sorsunk’ sok ’s durva tsapásit,

Tsak ti tehettek szert hív menedékre velünk.

 

 

2920.

 

Horváth Ádám — Kazinczynak.                                                       P. Xúr. 13-a Juni 1815.

 

….Énekim pedig, ha meg menekedhetnek az örök haláltúl; egy nehányat ki kellene pótolnom…

……..

Csak az nekem keserves, Hogy szeretőm beteges.

Csak nem el ájultam, hogy meg hallottam, Hogy Németet szeretsz.

Csere bogár! tsere bogár! Mond meg nekem, mikor lessz nyár?

Csipd meg Bogár! a’ seggit.

Csipke bokor, pók háló.

De die in Diem vinum est bibendum.

De meg mondám, hogy ki ugrik édes Lyányom!

Duna vize le mentében sat.

Egybe jöttek a’ Miskolczi Lyányok.

Egyszer a’ czigányok gyűlést hirdetének.

Egyszer a’ nemes Kunság egy ártányt vetete.

Egy vén Asszony borjút őriz, mind el szalajtgatja.

Ehol jön már a’ nagy nyár, A’ Kis Asszony mi

                                      …..

Ha meg untad életedet, feleséged’, gyermekedet.

Ha meg unod magad’.

Ha nekem szóltál vólna, Most szeretőd szép vólna.

Ha nem láttam vólna galamb képed.

Hányat termett a’ mogyoró? haj Liliom!

Három óra már, Majd meg virrad már.

….

———

Köz Mondások és Hungarismusok; mellyek vagy egésszen meg vagynek Énekeimben, vagy alkalmatosság szerént emlékezetbe hozódnak.

 

Csapja a’ levet.

Nem mind arany, a’ mi fénylik.

A’ béka virág nem rósa, a’ vad egres nem malosa.

Nem sirat egy rigót egy nyár.

Nints fél pénzben száz arany kár.

Más kalanával eszik.

A’ sok szakáts közt sótalan marad az étel.

A’ sok Bába közt elvész a’ gyerek.

Szoknyáért zálogba vetette szabadságát.

vagy: Pendely zászló alá szegődött.

Hű bele Balás, Lovat ád az Isten.

Nem azé a’ madár, A’ ki utánna jár, hanem a’ ki meg fogja.

Egyik a’ másiknak adja a’ kezére.

Ne fend ellenem agyaradat.

Ugyan nagy világ rossza……

…Nem fenekig téjfel.

Az Asszonynak hosszú a’ haja, rövid az esze.

A’ kinek egyszer a’ kása meg égeti száját, máskor a’ tarhóját

is meg fujja.

A’ melly eb egyszer által ússza a’ Dunát, másszor is neki megy.

Bagoly is bíró barlangjában.

Bagoly is azt gondolja, hogy sólyom a’ fija.

Kitűl félted a’ konczot?

Egy hajóban evezünk.

 

 

3044.

 

Bölöni Farkas Sándor — Kazinczynak.                              Kolozsvárt. Novembr. 17-kén 1815.

 

…Ezt a Stiftbe létemkor írtam. Mikor az ifju iskolai messzenéző plánokkal eltelve, kilép a világra s látja, hogy taszítódik-le exaltatiójából s hogy hulnak lábaihoz egének darabjai:

 

Mit akarsz könny?

E jaj között ferdő szemből ki-

Csordúlni, hogy te véled lelkem is,

E búsúlás méllyébe burkolódott,

Kigördűljön? — Nem —

Az eltört szívbe visszatörlelek [!],

Melynek jajjai közűl facsart-ki

A Sors s keserv előérzése.

Nem sírok, nem; mert hogyha értetek

Könnyeim kisírnám, elrepűlt arany

Ifjuságomnak égi évei

Éltem keresztül kéne sírnom,

Halálom sírdogálnám csak elé,

S e veszteség érzés könnyeibe

Kénék beléölnöm minden örömim.

Ah, kedves volt feltűnésed nekem,

Mint a pirúló hajnal csillaga,

Melly a nehéz setét alatt borongó

Világnak az élet napját hozza-fel.

S ah eltűnés[e]d, hítlen, mely nehéz,

Nehéz mint a Kedveltjétől örökre

Válló igen kedves Barát utólsó:

Soha sem többéje!!!

 

Tompúlva áll előtted, Mennyei,

Lelkem, vérrel forró szemmel tekintek

Egedre, s nem csudálkozom, hogy

Az első ember sírni nem tuda,

Midőn fejéhez sujtád a halált,

S kilökted Édenedből felboszankodva.

Adál enyhűlést a kis bút kisírni,

De midőn a halált küldöd reánk,

S midőn szivünköt eltöröd — lerogyunk.

Nézd, öszve van roccsatva a kevély

Gigász, ki hozzádig halmozta plánjait

S büszkén járt fényes csillagid között

Megvetve a szerencse tarkaságát,

Földet s eget, mint egy világ Ura

A boldogság Zenitjén ülve

Merészen forralt ideáljai

Szerént teremtett uj világokot!

Nézd a ki a Honnak nevére

Dühödve markolt fegyvert a Haza

Ellenjeit keresztül döfni,

Ki Brútusznak lelkét a csillagok megül

Magába ölelte s a Virtus s a Honn

Tirannjait lökdöste fegyverével,

Nézd, e most a közemberek között

Tooong, s híg nincsenekkel küzdik.

  …….

S mint egy tűz meteórnak elragyoglása,

Ellobban a tündöklő Menny előlem.

A hideg kezű sors megragad s vezet

Az élet tarka Lottójába,

Ezer tolongó baj tódul reám,

Elrándul a varázslepel szemem

Elől, s a Bájszerzőt látom magát,

Látom lepletlen a hideg Valót

Lezűzva a Csalódás fátyolát.

Ah morrogó dörgések forranak

A tündöklő egen, hol csillagot

Szedett a részeg álmodó kevélyen,

A rózsák közt ezer s ezer tövis

Vágyik vérére a Szedőnek.

 

Édes Barátom, nem ugy közlöm ezt, mintha mutogatni akarnám produktom, érzem én, hogy messze állok még a tőlem imádottak lelkek s tökéletjek elérésétől, messze attol, a hová lelkem forrva akarná emelni a magáét. Én a Vers mechanikájába járatlan vagyok, mindeddig nem kaphattam egy kézi könyvet, mely directiót adhatott volna, soká csak magamtol s hibáson tapogattam. Barátom, ha engem figyelmedre méltónak tartasz, írd-ki botlásaim, hogy azokot másokba kikerüljem…

 

 

3058.

 

Szemere Pál — Kazinczynak.                                                   Lasztócz, deczember 10. 1815.

 

…Nékem az élet korairól külön-külön s egyetemben némely gondolataim, észrevéteim támadtak, minthogy festő fest a poéta után s nem viszont, tehát stb.

 

A gyermek semmikért repes;

Az ífjú ideált vadász;

A férfiú valót nyomoz;

Az agg idvességért könyörg:

Ők, a mi nincs, éldellik azt,

Nem éldellvén azt, a mi van!

 

 

3117.

 

Kis János — Kazinczynak.                                                                   Sopr. Febr. 2dikán 1816

 

…Verseket, mellyek figyelmedre méltók volnának, nem adhatok; tsak elvétve irkálok néha a’ mást tenni nem engedő gyertya Világnál néha holmi fordításokat. Helyettem Lajosomat szóllítottam meg, hogy irjon le néhányat Versei közül…Fijamnak maga viseletével ’s szorgalmával tökélletesen meg vagyok elégedve…

…..

                 Vágyás.

Elrepűlt immár életemnek szépe,

Eltűnt belőle már a’ bibor fény,

Az idő minden rózsákat letépe

Pályámról, melly most durva és kemény.

Mélly ködbe borúl ifjuságom képe

’S fut, mint eggy bájló csalfa tünemény.

Oh, édes órák, elszéllyedt barátok

Könnyező szemmel nézek-vissza rátok!

Elvitte már az idő gyors szárnyával

Szivemnek legédesebb örömét,

De még sok bút és gondot hoz magával

Rám, jól érzem, a’ jövendő setét:

A’ melancholia gyász fátyolával

Bé-vonja már-már éltem reggelét,

Előre látom már a’ bús órákat

’S a’ holdvilágnál áltsirt éjtszakákat.

Ha néha hátra nézek vagy előre,

Magányos hold, bádgyadt sugárodnál:

Eggy gyenge fény terjed a’ mult időre,

Rám bús kedv, édes szomorúság száll;

Gyászt látok vonva de a’ jövendőre

Látom csak búval ’s könnyekkel kinál,

’S szivem ohajtva néz föl hazájába,

A’ dicső lelkek’ csendes országába.

 

 

 

 

3172.

 

Bölöni Farkas Sándor — Kazinczynak.                               Martz. 28kán 1816. Kolozsv.

 

…. Elé vevém a Lipsziai Converszations Lexicont s elolvastam belőle a Göthe életét. Mindég te lebegtél előttem olvasásom alatt…. Nehány Apróságot írtam mostanság. Ó mert jól esik a teli szívnek, ha magát Papirosára kiöntögetheti! Igy keltek ezek is:

 

                        Baloghoz.

Hadd-el Kedves, hogy sírjak, hogy reád

Borulva öntsem-el fájdalmim.

Hagy halgatnom, ne kérd okot mi ád,

Ahn, nékem is Titkok Keservim!!

Csak a ki a hév Vágyást ismeri,

Werthert s Wilhelm Meistert olvassa,

Csak a ki őket tudja érzeni,

Mért sirok én, csak a tudhatja!

 

            Az Ifju sohajtása.

Ne kérd, miért könnyez szemem

Éltem legszebb korába!

Ne kérd, miért dobog szivem

Az örvendők sorába.

Ah, messze vannak czéljaim

S tett nélkül tünnek napjaim!! —

                    ……

April 11kén a holdvilágnál.

 

O, a kit el hagyál Te Istenem,

Ah, azt elhagyja osztán a Világ is.

Elhagytál engem s elvéd mindenem,

Elhagytak mindenek — s reményem is.

 

Hijába van hozzád imátkozásom,

Hijába — elvasult [!] eged nekem.

Átokká vált immár fohászkodásom,

Ne hagyj-el — o híjj vissza Istenem!!!

                                         Nem lehet ugy e hogy Te el hülj azért Tőlem, hogy panaszkodom? Ezt nem tenném, ha határtalanul nem biznám benned s nem szeretnélek. Nekem csak Te vagy s Döbrentei az egész világon a kiért élni kivánok.

 

 

3177.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                             Kassán, Ápr. 4-dikén 816.

 

                                           …igaz az, a’ mit Lafontaine mond:

. . . . on nous mange, on nous gruge,

On nous mine par des longueurs:

On fait tant, y la fin, que l’huître est pour le juge,

Les écailles pour les plaideurs.

….

…leírom ide a’ mély lelkű éneket, mellyet a’ minap hozzám egy 14 esztendős gyermek hoza.

 

A’ Szabadság.

A’ Szűz Szabadság

Szent Isteneknek

Kedvencze, lyánya,

A’ Ditső ’s Nagy!

 

Hősök nevelték

Fegyver között őt;

Lágy pihe párnán

Nem szunnyadott.

 

A’ fegyveres nép

Lármázó zajja

’S kürt harsogása

Kecs-dall neki.

…..

A’ bújaság lágy

Ölébe csalta

Romának hajdan

Erős falait.

 

’S a’ szűz Szabadság

Távól repűle,

’S ledűle Róma

Igája alatt.

 

Így hunynak el majd

Hajdan vitézink

’S nagy nemzetünknek

Ditső feje.

 

’S ah! nem jő víszsza

Többé keblünkbe,

Fajúlt keblünkbe

A’ hősi lyány. —

 

Melly erő! melly fantazia ’s csínos érzés. Pope nem írta így 12. eszendős korában Ode on Solitude-jét. A’ gyermek neve Kelemen, fija egy Guberniális Cancellistának. Ebédre invitáltattam Tanítványommal…

 

 

3222.

 

Helmeczy Mihály — Kazinczynak.                                            Pest Május 31dikén 1816.

….

Itt veszed tőlem Matthissonnak egy dalát:

 

                Dal a’ Távolból. (Lied aus der Ferne.)

1) Midőn az est’ vég alkonyodtán

Eggy néked mosolygó alak

Gyepágyon ültöd’ szompolyodtán

Köszöngve rád el elballag,

Az barátodnak hiv lelke:

Melly rád vig nyugtot ihlelge.

4) Hallod midőn a’ Csillagboltról

Éj int ’s csendelg kis rejteked

Eol’ hárfájaként távolról

E’ frigyszót: örökké tied!

Ah, szunnyadj akkor édesdet,

Lelkem körülted repdesget.

 

Berzsenyi nyomtattatik, Virág Századjai, ’s Carnot Memoirja magyarúl /Inkább ezzel foglalkozzon, mint a verssel. G./

 

 

3244.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                            Dédács, August. 10d. 1816.

 

…Döbrenteink itt küldi neked a’ 14 esztendős Kelemen Lajos most Júliusban dolgozott versét:

 

HAZÁM.

Lebegjetek, lebegjetek, szent képzetek,

Lelkem-repesve öntöm könnyemet:

Hazám szabad leszen!

Szabad leszen nagy nemzetem!

Vad gyilkolóji köztt megáll a’ Nagy,

’S rajtok felűlemelkedik.

 

Annak kell lenni a’ Magyarnak,

Mit homokára metszett a’ Teremtő.

Csak várd a’ testi lánczokat szakadni,

Csak várd; e hév könnyek hijába,

Tán csak hijába nem peregnek.

Tán lángoló sohajtozásim,

Talán e’ képzetek’ csoportja,

’S e’ szent hevűlte hív keblemnek

Talán hijába nem repesnek.

 

Annak kell lenni a’ Magyarnak,

Mit homokára metszett a’ Természet.

 

 

3245.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                       A. Olsó, 11-a Aug. 1816.

 

… Elfelejthetetlen Újházy Samum halálára. 1816.Sz. Mihályon.

1.

Téged’ is hát, Samum! időnek előtte,

Te szép áldott Lélek, Te szívem’ Embere!

Ki mindég a’ szívét az enyimhez szőtte,

Béfedett a’ titkos Örökség tengere.

 

2.

Oh, élet angyala, m’ért el nem óltottad

Egygyütt az enyimmel, napjai fáklyáját?

A’ setét halálnak még most hogy adhattad

A’ Jók örömére teremtet Páráját?

….

5.

Nem értem és nem ért engem a’ Természet,

Minden él körűltem, de Te halva fekszel!

R’ád úgy, mint szívemre, feküdt az enyészet,

Hanyatló hangimra többé nem melegszel.

 

6.

Halálod emésztő sebe nyílt szívemnek,

Nem fog ez sem fogyni, sem pediglen múlni.

Feszegett köribe minden érzésemnek,

’S tsak veled a’ sírban fogok ki gyógyúlni.

 

7.

Veled halhatatlan, veled porrá legyek,

Kétséges Lelkemnek ez a’ kívánsága,

Nem tudom, hogy mivé? vállok, hová megyek?

De a’ hol vagy, ott lesz Jóskád Menyországa.

 

 

 

3249.

 

Édes Gergely — Kazinczynak.                                   Szala Vármegyébenn 18. Aug. 1816.

 

…Ugy látszik a’ Múzsák hozzám esküdtek. Szeretlek!..... Ha rá érsz, írd-meg mibenn hibáztam, hogy helyre hozzam. Az új forma ez:

 

Nagy vagy ’s rettenetes Te Világ’ Ura, fellegeresztő

’S fellegekenn járó, hol beborítod Eged’.

Mint te vagy, ollyan erős a’ föld’ fejedelmei közt nincs,

Bár tova, mint a’ nap’ fénye, kihatna szavok.

„Nagy vagy ’s rettenetes”, nekem ezt recsegé füleimbe

A’ dörgés, mellynek hangja velőmre hatott.

A’ míg dörgésed ropogott, némulva fülelt ’s most

Zengeni, rettenetes! lantom utánna meri.

A’ nap igen hév volt, mikor, intvén Délnek az újjad,

Délről a’ kékes gőz tolakodva jöve.

’S imhol ezer vőlgyek ’s pezsgő tavak’ öblei szülték

A’ felleghegyeket ’s ím, nyomakodtak elő.

….

…Jaj be sok változást kellett tennem a’ már kiadott verseimenn-is! sokat elhánynom, sokat javítanom! Már letisztálva várakoznak, ím e’ munkáim: I. A’ Keserveim 3—8dik Könyvei…

 

 

3301.

 

Kazinczy — B. Jósika Jánosnak.                                             Széphalom, Október 21d. 1816.

 

…az valaha Martinuzzinak bírtoka volt. Igy leve az itt menő Epigramm. Én a’ gondolatnak és versezetnek e’ formáját annyira megkedvellettem a’ Görög Anthologia után hogy az nekem szint olly kedves, mint az Olasznak a’ maga Sonettója, melly egészen Epigramm, de csak rímezett sorú és tizennégy sorú, midőn a’ Görög nem kiván egyebet csak hogy igen hosszú ne legyen…

                      Branyicska.

                      B. Jósika Jánoshoz.

Martínuzzinak itt áll kápolnája, ’s az utas

Ált-néz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja nevét.

A’ kápolna ledől: de az utas nézi hol állott

’S a’ bíbort viselő nagy Papot emlegeti.

Tűnnek az esztendők szeretett nagy Férjfi! ’s te is tűnsz

A’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.

Óh, mikor elmegyen itt, bár azt is mondja: Kazinczy

Itt lele férjfit az hely jó Ura’ karjai köztt.

 

Ime, amott áll Martinusiusnak már-már öszve omlandó kápolnája, ’s a’ ki a’ túlparton elmegyen, által pillant a’ Maroson, ’s áldást mond a’ szerencsétlenűl elveszett nagy ember’ nevére, kinek halálát még most is szánja…

 

 

3311.

 

Gyöngyösi János — Kazinczynak.

 

…1771-ben kezdettem papi hivatalomat, és mind itt Uj Tordában már 45 esztendeje, hogy szolgálok. A’ ki-adott két darabban lévő Verseimen kívül, több ki-adott nyomtatott munkáim nintsenek. Hanem még épen most ismét hátra lévő versetskéimet, mellyeket közelebbi esztendőkben szabad óráimban néha irogattam magam mulatságára, ismét rendbe szedtem, és mintegy 22 arkusokban ki-fogom rövid időn egy harmadik darabban ki botsátani…

           Méltóságos Groff Kemény Miklós Ur ő Nga Menyegzőjére 1813.sept.                                                             

Vén tehettségem ’s fogyatékra szállott

Vers-erem! Fél holt megerőltetéssel

Groff Kemény Miklóst telepedni kisérd

Hymen ölében.

 

A’ kit egy Ország anyaméhe szült-ki,

Nagy Karok ’s Rendek’ kebelek fogadta,

Hymen a’ nyájas Cytheréssel eggyütt

Most szülik ujjra….                           /Ezen a kevesen is tünődtem. Vajon mit gondolt Kaz?/

 

 

3412.

 

Kazinczy Dénes — Kazinczy Ferencznek.      Várad Húsévt 2dik napján [ápr. 7.] 1817.

 

A’ Felséges Császár születése napján a’ Püspök ’s Nagy Prépost Gróf Csáky László Úr fényes Bált adott. ….Péczy Sándorné is jelen volt, ’s mint a’ kinek ereiben a’ Molnár Borbála forma Poetai vér buzog, ezen alkalmatosságra Verseket írt. Imé közlöm…

 

Gróf Csáky a’ Püspök adott eggy Bált,

Elég fényes volt, ezért pedig kivált,

Hogy itt a’ Férjfiak mind magyarosan

Voltak öltözve szépen, ’s csínosan

 

A’ Házi Gazda a’ Vendégeihez

Nyájas, ’s szíves volt mindenhez,

Itt kiki kedvére múlathatott,

De eggy nem várt dolgom is bámúlhatott.

 

Mert, hogy Gróf Rhédei későbben érkezett,

Mint máskor, most senki sem örvendezett.

Sőt azt lehetett itt észrevenni,

Hogy őtet kezdik már fel sem venni.

 

Eggy Ember Zemplén Vármegyéből,

Ki indúlt mostan lakó hellyéből. —

Ott sokakat leütött, most itt jár,

Nem kell tréfálni, — nagyon közel van már.

 

 

3535.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                            Széphalom, Januar. 6d. 1818.

 

….Sokszor belé belé pillantok a’ Virág fordításába is. — Nem vonhatom vissza szavamat; a’ Horátz Levelei Magyarban két excellens fordítót kaptak. De est mihi crebro qui personat aurem, hogy próbálnám csak én is hexamterekben. Eggy éjjel ezt csináltam:

 

Első tárgya, Meczén, Múzámnak, ’s eggykor utolsó!

Engem akarsz e megint, kit eléggé láttatok, a’ ki

Megnyertem botomat, berekeszteni régi körömbe?

Sem kedvem sem időm nem, mint volt. Herculeszének

Hagyta falán kardját Véján, ’s szuglyába vonúlt meg,

Hogy ne könyörgje kegyét a’ népnek színje’ . . .

Vájt füleimben cseng eggy szózat: «Csapd-el öregsző

Tátosodat, ne hogy orra essék, ’s szégyenbe borítson.»

Most hát elhányom versem ’s játékimat. . . ,

Azt keresem mi szabad — (was recht ist —…

 

 

 

3542.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                         Kassárul, Január 15ikén 1818.

 

….Imé itt Horátz egyik ódája Magyarúl, és a’ Magyar ember könyűlállásaira alkalmaztatva. Otium divos etc.

 

Nyugtot ásítoz magos ég Uránál,

Kit a’ Bált’ síkján a’ veszek ragadnak,

Fellegek’ hátán mikor az setét hold,

’S búvik a’ csillag.

 

Nyugtot az hartzban szaladó Kozákok,

Nyugtot az fénylő sima kardos Ángoly,

Vert ezüstön nem veszed azt, se gyöngyön,

Sem suhogókon.

 

Mert a’ kintstárok ’s a’ lovas legények

El nem űznek szív zajokat te tőled,

S tépelő búkat, porozó kotsiknál

Felrepülőket.

Jól lakik szintúgy, ki kis asztalánál

Ősinek vagy szarv poharára nézhet,

Alszik ő, nem rém, ’s szerelemnek undok

Szenynyei szívják.

 

Kurta évnek tűnt buta, m’ért arányzol

Annyikat? mit tart’sz melegebb világnak?

Vagy talán az szép Haza-hagyta gyors, nem

Futja magát is?

 

Mászsza a’ hajónak rezes oldalát gond,

Hajtja osztályát a’ futó seregnek,

Frisseb’ az nyúlnál, sebesebb a’ forgó

Szél zuhogásnál.

 

Az jelenléttel teli szedte lélek

Bús jövendőnek nem ügyel, keservét

Hordja vígság köztt, a’ szerents’ egészen

Ép soha sem volt.

 

Az ditső Hektort hamar elragadta

Az halál, T˙thont az idő megölte,

És a’ mit frissen veve lopva tőled,

Tán nekem adja.

 

Anynyi száz jerkék ’s tehenek T˙rolbúl

Bőgve körűlted, ’s paripák nyerítve

Szöknek, az férgek’ pirosúlt levében

Ázot’ a’ mentéd.

 

Nékem egy vagy két telek az hazában,

’S tiszta ész és szív a’ kilentz szüzektűl

Nyújtatot’, az vak hiuság’ seregjét

Hogy kikatzagjam.

 

Jó-régi fordításom ez nekem, de mi az az eredetihez képest?...

 

Otium divos rogat in patenti
prensus Aegaeo, simul atra nubes
condidit lunam neque certa fulgent
sidera nautis;

 

otium bello furiosa Thrace,
otium Medi pharetra decori,
Grosphe, non gemmis neque purpura ve-
nale neque auro.

 

non enim gazae neque consularis
summovet lictor miseros tumultus
mentis et curas laqueata circum
tecta volantes….                                       /netről/  Óda 2. 16. 

 

 

3556.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                              Kassárul, Febr. 8ikán. 1818.

 

…Ezen versetskékben: hozzád nem küldtem én ok nélkűl, Aszszonyom; így lehetni talán valamivel több Franczia könynyűséget oltani:

 

Az ördögöm ha felkőtet,

Gondold, hogy ég, hogy éget,

Kísértni fog ugyan téged,

De te jobban még őtet.

 

Les petits bijoux sont sujets á se perdre: ha így fordítjuk: gyöngy, gyémánt hamar elvesznek, nem való a’ gondolat. Sőtt ritkán vesz el a’ gyöngy, a’ gyémánt, mert őrzik betse miatt; a’ petits tehát itt ki nem hagyható.

Kár vólt a’ szép nemhez intézett versetskét le nem fordítani:

 

A’ szabad Svájtzernek feszes durvasága,

Hideg a’ szép nemmel, nem lángol eránta,

Be bús az embernek minden szabadsága,

Ha tsak rabnak az Ég a’ szépet elszánta.

 

A’ másik se’ rossz, a’ melylyet kihagyál, Évához:

Szívzálogot érdemlettem,

Szívesen vagyok én Éva diadalma,

Ádámod, ha nem lehettem,

Adj Paraditsomot, ’s leszek tíltott alma.

 

A’ mit Bonard versel Bufflernek, az igen eleven.

Miért van hátra a’ IX-ik Levél?

Elvégzém az unalmas mustrálást.

 

Excusez mes erreurs, et ne soyez pas triste,

Que souvent ma censure était sans sel attique.

Si Boufflers fut battu par son panegyriste, Vous n’etes pas, mon cher, mangé par me critique.

Parce et vale. Musis per Charites tradite Kazincz˙.

Pipsz mpr.

 

 

3558.

 

Dulházy Mihály — Kazinczynak.                                               Kassa, Febr. 14ikén 1818.

 

                    ….A’ Magyar, melylyet a’ Grófom / Dess/ készített 1816.

A’ Szép Nem életkorai.

A’ szép Hölgynek kora is megy gráditsonként fel és le,

Öröm’, bún’ keresztűl húzza őt’ is a’ sír kötele —

Imádjuk, bár tipor minket tavaszában,

Szeret és szeretjük nyári hevűltében,

Tiszteljük, ha meddő nem volt, ősz korában,

Banyának tsúfoljuk reszkető telében.

’S a’ kit nagy Atyáink mondtak Istennének,

Mi unokák hívjuk a’ vének vénének.

Te még a’ szépnek is szörnyű ellensége,

Mindég forgó idő! kinek nintsen vége!

Ki mindent rontsz és szülsz, légy lelkünk áldása,

’S egy boldog örökség tartós folytatása.

 ……

 

3624.

 

Horváth Ádám – Kazinczynak.                                                            Júl. 7d. 1818.

 

…Idylliumjában Kazinczi Klari: a’ vége felé a’ Madár Berkenye felel Jola kertész Leánynak és az orvos füveknek:

 

Ne tűnölődj Jola! se ti orvos füvek! A’ bölts természetben titkosak a’ müvek:

Méltók ditséretre az éltető gondok; De én most tinektek egy jövendőt mondok:

Engem a’ Helikon első Innepébe’ Bele plántálának Apolló kertébe:

Gyöngyösibül akkor Berkenye fa lettem; ’S bár másod életem röviden élhettem;

De állati valóm, mellyben most is élek, Nálatok(nál) tudóssabb jövendölő lélek:

Nem ád a’ természet ’s nem is rendelhetett A’ Nagy Georgusnak olly rövid életet,

A’ mint a’ Helikon felett ’s felettetek Minap a’ nyavalyák fenyegetődzöttek:…

De ha majd későbben még is meg-kell lenni, A’ mi minden élőn meg szokott történni,

Hogy ő mi előlünk szemre el-távozik; Akkor sem hal ő meg, nem, tsak el változik.

Mi Madár berkenyék, egy örök világot, Philosophiai halhatatlanságot

Fogunk e’ föld-mivel Urnak eszközleni, És az el mulástúl életét őrzeni:

És azt, nem tsak e kis Helikon’ tövében, Nem, hanem a’ Tudós világ’ nagy kertjében:

Illik is: hogy azok, kiknek az ültetett Fákban ő alkotott jó emlékezetet,

Néki is ditső hirt nevet alkossanak, ’S olly örök éltető oszlopot rakjanak,

A’ melly a’ nagy világ halavány fényénél, Sok álorczás hiúk hízelkedésénél,

Az időnként kapott, ’s mint a’ gyermekeknél Időnként változó tiszteltetéseknél,

A’ világi nagyság fényes jeleinél, Magasra gráditsolt fennség jeleinél[!],

Többet ér: ’s lehet, hogy egy erős búsúlva Fog ezekre nézni száz esztendő múlva.

Hogy a’ midőn itt egy Tudós Meczénásnak, Köz jóra dolgozó sikeres munkásnak,

Ditső hirét nevét a’ fák is éltetik; Nevét a’ Homerok ’s Horátzok éltetik;

Kérdés: ha kap e tsak egy százig hallató Rekedt Trombitát is, ama’ hódoltató ’s a’ t.

 

errül hát ha bizonyossabbat tanúlhatok, meg-irom; ’s talán addig Leveledet is közölhetem a’ Keszthelyiekkel. A’ recensióra alig várom Antikritikákat…

 

 

3663.

 

Horváth Ádám – Kazinczynak.

.

– – –

Franczia Országbúl meg érkező Császári seregnek köszöntése a’ Haza határán. –

Takáts Judith.

 

Közel lebegnek már sasunknak szárnyai:

     Halljuk a’ harsogó trombiták’ szavait.

Im! jőnek Hazánknak őrző Angyalai,

     Koszorúk fedik a’ győzők’ homlokait.

Nyisd-meg édes Hazánk Anya karjaidat

Márs kedvelttjeinek el-fogadására,

Esmerd hív öledbe séttő[!] fiaidat,

     Kik harczoltak léted’ boldogúlására.

Kénnyek’ le-tapodva mentek, mint mehettek,

     Schitai kard tölté a’ vitézek markát,

Ágyuk villamási mennyi vért önthettek,

     Mig végre le-győzték a’ kevély Galliát.

Nyertek, ’s győzedelmes lett vitéz Királyunk,

     Fel-emeltt Tronussát szent sugár borítá,

Im a’ béke arany virága nyilt nálunk;

     ’S nem hiú fény vala, melly szemünk vakítá.

Jertek! örömmel zár Hazátok keblébe,

     Őseitek lelke mosolygva néz rátok,

Nemzeti áldás megy seregtek elébe,

     ’S ezt le nem ronthatja az idegen átok,

Festhetetlen érdem, fizethetetlen bér.

     Kitsiny ehez a’ föld leg szebb ragyogványa.

Itt ideig tartó gyáva nagyság mit ér?

     Méltó jutalom tsak az ég adománnya:

A’ bölts lélek nemes keblében találja

     Fényes érdemibűl nyertt örök jutalmát;

’S meg-aggott korában édesen számlálja,

     Szolgáltam a’ Királyt! ’S védlettem a’ Hazát.

Sok harczokat ki áltt diadalmas Tábor

     Idvez légy a’ Magyar szép szabad honnyában.

Téged fellegekig emel a’ később kor,

’S halhatatlan maradsz ditsősség karjában.

– – –

 

3670.

 

Gr. Dessewffy József – Kazinczynak.                             Sz. Mihály, Nov. 20ikán 1818.

 

Édes szíves Ferentzem! Megrázott utolsó leveled. Mitsoda? hat tizedet éltél le már? Be sok! ha sorsodat tekintem, be kevés, ha kivánságomat. – Hijába készűlsz a’ halálra.

 

Hatszor tíz őszt, érdem ’s üldöztetés között

     Bús gondal fáradtan á’t élte barátom,

Minden idő pertzed nékünk gyümöltsözött,

Minden óra téged uj díszbe öltözött,

     Halhatatlan! könynyen sírnak indúlsz, látom.

 

Az epés kajánság fogát eltördelte

     Gyémánt tartósságú ’s fényű érdemeden,

Rágott! rágott! de tsak önn’ rozsdáját nyelte,

Minden harapással reptedet emelte,

     Nem ejthetvén tsorbát, ő tsorbúlt, lelkeden.

 

Míg e’ nyögő haza termend friss virágot,

     Ragyogó napfény fog rajtunk tündökleni

’S hevével érlelni édes szőlő ágot,

Hogy r’ánk is tseppentsen egy kis boldogságot:

     Kedves lesz’ a’ neved, híred fog fényleni!

 

Azért hurtzoltatál fogságrul fogságra,

     Hogy a’ külföldön is lántz’inkat nézhessék,

Sőt itthon is szántak sok méltatlanságra,

Vagy hidegen néztek a’ szép fáradságra

     A’ pulyák, a’ nagyot hogy eltemethessék.

Ápolva gerjesztő jutalom’ híjával,

     Mely másutt a’ lelkes főket koronázza,

Hányszor jelenél meg az irígy motskával?

Hányszor vágott ő meg vastag ostorával?

     Ő, a’ ki a’ homályt a’ fény köz’tt hajházza?

 

Tövis idvezítőnk’ gyászos koronája,

     Anitosz Szokrátot bürökkel kínálta:

De fenn áll megváltónk’ kegyes oskolája,

Élj még a’ bölts Szokrát, a’ böltsek’ példája,

Mind a’ kettőt a’ nép megölte ’s tsudálta.

 

Néked is a’ tisztább maradék hágtatni

     Fog könynyel áztatott oltárt meg oszlopot,

Mikor a’ Magyar szív reményt fog forgatni,

Minden Magyar ajak Magyar szót hullatni,

     És az nem lesz’ durva, ki Magyar tejt szopott.

 

Ekkor magzatidban meg fogjuk esmerni,

     Velek egygyütt minket hogy szebbre neveltél,

Nem lehet mindenkor az óban heverni,

Javítál, nem rontál, midőn kezd’tél merni,

     ’S a’ jövendőnek is böltsen megfeleltél.

 

Ragaszd e’ verseket Apológiádhoz, ha gondolod, hogy megérdemlik. Ha szívbül pattannak a’ jó versek, – ezek felségesek….

 

 

3675.

 

Kazinczy – Gr. Dessewffy Józsefnek.                             Széphalom, Decemb. 7d. 1818.

 

… Boileaunak* Epigrammáját senkire nem czélozva fordítottam. Megszerettem a’ pajkosságot, ’s általöntöttem. Vályi Nagy kegyetlenűl nevette a’ bohóságot. Nevette ezt is: de ez nem fog sajtó alá jutni:

Nyargala ’s arczra bukott ’s orrát bevarazta. De hogy lássd

                 Hogy Lovag ő is volt – íme keféli fakód’.

 

– – –

ORPHEUS ÉS EURYDICE.

Virg. Georg. IV. 464–527.

     Ipsae cava solans miserum testudine amorem,

     Te dulcis coniux, te solo in litore secum,

     Te veniente die, te decedente canebat.

     Taenarias etiam fauces, alta ostia Ditis,

5. Et caligantem nigra formidine lucum

     Ingressus, Manesque adiit, Regemque tremendum

     Nesciaque humanis precibus mansuescere corda.

       – –

Orpheus a’ tekenős lanton szelidítve gyötrelmeit,

     Tégedet, édes nő, csak téged zenge magányos

     Partjain, a’ mikoron költ a’ nap, ’s a’ mikor elszállt.

     Plútónak szomorú küszöbén, a’ ténaruszi aknán,

5. És a’ bús ligeten, hol az éj’ borzalma sötétlik,

     Béhata az árnyékok’ lakjokba, a’ durva Királyhoz,

     Kit soha semmi keserv nem tud lágyítni segédre.

                         ……

               Szívét meg nem hatá Hymen, nem Vénusz ezentúl.

     Béjárá, ’s maga, az éjszaki sark’ vihar-űzte vidékit.

     ’S a’ zordon Tanaiszt, hol az új jég régi jeget lel,

 

55. ’S Eurydicét zokogá, ’s Plutónak szidta tanácsát.

     Cíconi nők, kiket ő kikerűle, az Istenek’ éjén

     Bacchusznak szilaj innepiben, ízekre szakaszták,

     ’S szép tetemit magokon hegy ’s völgy elszórva tekinték.

 

               Márvány vállaiból kiszakadt feje az Oeagri Hebrusz’

60. Habjai köztt hömbergett már, ’s a’ meghidegűlt nyelv

     A’ leglármásabb örvényben is Eurydicéjét,

     ’S Eurydicét zajgotta, midőn bús lelke futamlott.

     Eurydicét és Eurydicét sóhajtozik a’ völgy.

 

*Boileau francia költő és kritikus, szül. Párisban 1636 nov. 1. megh. u. o. 1711 márc. 13.

 

 

3686.

 

Kazinczy – Kis Jánosnak.                                                        Széphalom Jan. 3d. 1819.

 

…Ő Exc.-nak ezen versezetet küldém-meg, azon kéréssel, hogy a’ Februariusi innepben engedje felolvastatni, ’s azon jelentéssel, hogy ha attól el nem tilt, az Ujságokban kinyomtattatom.

                                         Gróf Festetics Györgyhöz.

Nagy ember! kit nekünk kedvező Istenek

Gyámolúl ’s ragyogó fényűl engedtenek

            ….

’S áldást eresztenek arra ’s új társokra.

Menj nagy férjfi! ’s példád tanítson bennünket,

Hogy inkább szeressük magunknál ügyünket.

                                      A kötetben /1903/ a vers vége:

     S áldást kiáltanak arra s új társokra.

     Menj nagy férjfi, ’s példád tanítson bennünket,

     Magunknál még inkább szeretni ügyünket.         /Szinte minden szakasz módosul/

 

 

3741.

 

Gr. Dessewffy József – Kazinczynak.                                  A. Olysó Május’ 18ikán 1819.

…………..

              Gróf Festetits György’ halálakor Gróf László fiához.

                            Alsó-Olysón, Május 13ikán 1819.

 

Dülnek az oszlopok, roskad az épület.

     Festetits elhuntál hazád’ omladékin,

Pislogtass még reményt, oh, tarka (puszta) terület!

     Tapostatott díszünk’ terjedő árnyékin!

 

Naprul napra jobban vérző honn kebelek,

     Mert nagygyainkban most már paizst nem leltek!

Ne tsudálkozzatok, ha jajt énekelek,

     Melylyet szúrt’ sebeink szívemben érleltek.

 

Mint mikor a’ tulkok’ legellőjévé szánt’

     Pusztulásra jutó tág törpe tserében,

Egy végső magános ag-tölgyet sujt, ’s leránt

     Jupiter’ haragja büntető mérgében:

 

Úgy zuhant le Györgyünk. Sűrű zokogások

     Duna Tisza körül felemelkedének,

Mint anynyi meg anynyi felhő borúlások,

     Zsámolyához ködös egünk’ Istenének.

 

Szerteszét a’ könynyes Magyar nép’ felette,

     A’ függő fellegben lengő szél’ szózatja

Le, kiki fülébe, hogy minden érthette,

     E’ fontos beszédet fen’ten hangoztatja:

 

»Vagynak kik feletted, György, számos’bb keresztel,

Tzifrább (Tarkább) pántlikákkal büszkén melylyeskedtek;

De ők sugárt vettek, te sugárt eresztel,

     Melylyet – melylyel – fényítsz; ’s így fénlesz felettek.

 

Szüntelen nemzeti díszt ’s honn boldogságot

     Buzogtál, ’s eredvén a’ mély jövendőnek,

Ha neveltél olykor szomszéd tőt vagy ágot,

     Meghagytad nyirokját a’ Magyar szőllőnek.

 

A’ honni áldások’ nemes kifejtője,

     Bölts lelke, köztetek lebegjen örökre.«

Ekkor egy kis angyal, nemzetünk őrzője,

Ki hajdan nagyon volt, ’s nem szorúlt ködökre –

 

Menyei virány köz’tt halvány alakjával

     Magát a’ felhőkbül gyermekként mutatta,

’S ott felűl repesvén kis kurta szárnyával,

     A’ sír mellé a’ sok kalászt rázogatta.

 

Teli kalászt azért hányt égbül angyalunk,

     Hogy emlékeztessen atyád nagy lelkére;

Vetett, hogy arassunk, György, – leve hát dalunk;

     Te lészsz, – ha törsz a’ mag megérlelésére.

 

Gyomlálgasd nemzetünk’, de Magyar maradjon,

     Hágjon boldogsága, hágjon ditsőssége;

Atyád’ dísz pálylyáján érdemed haladjon,

     És a’ szép kezdetnek ne érkezzék vége.

 

Oh ti, kiknek ég, föld adott tehetséget,

     ’S mégis angyalunkat pulyává tettétek,

Ha fentebb érzéstek hamuvá nem égett,

     E mindennap’ rogyóbb hazát tekintsétek.

 

Ha hanyatlásunknak okát nem látjátok,

     Következéseit búsongva érzitek!

El-hányván nyelvetek’, szenny, görts, fagy ült rátok,

     Bár ragyogtak lángot vitéz eleitek.

 

Kis Gyeniószonkat mutattam; ortzája

     Kis kurta szárnyával változhatik mássá, –

Tsupán nagygyainktul függ annak formája;

     ’S György’ hamvai felett nyőhet óriássá.

 

 

3779.

 

Édes Gergely – Kazinczynak.                                           Kup-onn Pápa mellett 23. Aug. 1819.

 

…Az Uj Anakreon czímű munkámról; pedig ez lesz első, …nem állhatom-meg, hogy vagy egy Danát barátommal ne közöljek – íme az Örömfiből a’ XIII. Dana.

 

Új haj! mert vígnak kell lennem!

     Az öröm nem fér-meg bennem!

     Új haj! mert mit is mondhatok?

     Bőrömben nem maradhatok.

Hipp hopp! félre gáncs előlem!

     Az öröm tör-ki belőlem!

     A’ mint meg vagyok bőszűlve

     A’ tánczba ugrok repűlve.

Ide kincsem, Szép Rózsikám!

     Mert remeg minden porczikám,

     Úgy kívánlak át-ölelni

     ’S áh veled a’ tánczra kelni.

Ez az élet a’ gyöngy élet,

     Innen minden bú elszéledt:

     Most élem a’ világomat,

     Kedvemre járvánn tánczomat.

Ugyan ezen Könyvbenn az első D[ana] így kezdődik:

 

Örömim’ Danáji jertek,

Mivel így mit-is hevertek

Ti tovább papirosim köztt? –

Vegyetek hatalmas eszközt

Magatoknak elrepűlni

Oda, hol szokás örűlni.

De hogy el ne bukjatok ti,

Csak alant suhanjatok-ki

Az öröm’ barátihoz, kik

Mi az édes élet, érzik. ’S a’ t.

 

 

3783.

 

Kazinczy – Gr. Dessewffy Józsefnek.                                          Széphalom Sept. 13d. 1819.

 

…Prof. Rumi e’ napokban küldé meg nekem rézbe metszet igen szép és igen hív képét. Nevén ’s titulusán, ’s születése’ helyén ’s napján kivűl ez a’ két sor áll Schillerből:

Ans Vaterland, ans theure, schliesse dich,

Dies halte fest, mit deinem ganzen Herzen.

 

             Frappírozott e’ két sor. – Én e’ három sort csináltam, hogy képem alá írassék valaha:

Szentűl szeretni azt a’ mi Szent, ’s felétől,

Bár veszni kelljen, el nem tántorodni,

’S a’ Szentnek ezt mondhatni: Hív valék!

                                            Mit mondasz rá? – Erdélyi Leveleim még is Censurán vannak. –

 

3787.

 

Gr. Dessewffy József – Kazinczynak.                            Sz. Mihályrul, Október 11ikén. 1819

 

…Igaz, a’ mit kívánsz képed alá íratni, az enyím alá ezt tétetném:

 

Élni hazámért, bár mi háládatlan,

Gántsait látni, ’s még is azt imádni

Volt szerentsétlen sorsom életemben,

Nem lebegett hát boldogság felettem,

Ha súlyos kínok fedezték napjaim’,

’S hölgyem, ’s magzat’im’ szerelmes hűsége

Nem vált lelkemnek víg enyhűlésére,

Így búk köz’t élvén, elholtam tsendesen.

                           Sem nem oly szép, sem nem oly rövid, mint a’ tiéd, de szint’ oly igaz. Vale.

 

 

3879.

 

Horváth Ádámné — Kazinczynak.                                                                 12dik. Aug. 820.

 

….Unalmas óráimat olvasással enyhitvén, a Tudományos Gyüjteményből Kis Faludi Sándornak egy Versére találván, szomoru gondolatimot rendbe szedvén, utána irtam, mert küldöm: méltóztasson a Tekintetes Urnak meg itélni!

 

Itt hol Flora fél mulatni,

Hol tsak fenyő hant moha,

Ember nyomot nem láthatni,

Hol ki kelet nints soha.

                         Kis Faludi Sándor m. k.

 

Itt ülök én mélj gyászba merűlve,

Hervasztó búm karjaira dűlve,

Meg fosztatva Attul, kiért éltem,

Kit lelki kellemiért szerettem.

 

Nem a vak Szerelem hiu fénnye,

Nem Amor s Cupido leleménye

Voltak ösztöni hív szerelmemnek,

Oh, nem, nem, ők csak gyermek istenek.

 

Oh melj kies vala nekem ez helj,

Mig egy valék ez nemes lélekkel;

Imé, most minden ki holtnak láttzik,

A zefir gyászfátyolommal játtzik.

 

Velem gyászol még az Esztendő is,

Nem hoz vidulást a jövendő is,

Sött Pándora pikszisébe sintsen

Olj Remény, melj rám örömött hintsen.

 

A fátum tettét maga sokalja,

Ha kesergő panaszimat halja;

Az Halál is könynyeket hullata,

Midőn karjaimbul ki ragadta.

 

Sors, keménységed mért mutogatod,

Halandó szívemet mért fárasztod?

Sok tsapásid alatt ugy is kővé

Vált és tesz mindent visza verővé.

 

Érzem ezzel hogy én is tartozom,

Természet Urának igy adózom;

De szívemet meg vigasztalnia

Még most kevés a filozofia.

 

 

3880.

 

Gr. Majláth János — Kazinczynak.                                              Nagy Ugrócz am 15/8. XX.

 

….Noch eins: ich sende jedem lebenden Dichter vor dem Druck die ihm betreffenden Gedichte zur Einsicht und correctur. Welche der Ihren haben sie noch nicht? Sie sehen die Magyarischen Gedichte sind bei mir zur fixen Idée geworden. Ihr Mailáth….

Szemere: A’ Remény — (A’ Poeta; Amor; Dorisod’ születése Napján, wenn sie von ihm sind)…

 

A’ POETA.

Szent borzadással törte ki lelkemet

A’ halhatatlan Múzsa’ ditső szava,

Melly ezt kiáltá: légy Poeta! —

’S Lelkem azonnal öröm lepé meg.

 

Szivembe mélyen béhata mennyei

Fúlánkja — lelkem könnyeit — érezem —

Szent ihlelésének varászló [!]

Képeiben zokogá ki vélem. —

Ifiú vagyok még, ’s lantra nem érdemes,

Mondám; de ő így bíztata: húrodon,

A’ kellem, édes dalt, enyelgést,

’S boldog elandalodást pihegjen.

Szemere Pál.

 

AMOR.

Meddig fogsz Lugosim alatt Lant

Függöni?

Jer Amort, az álhatatlant,

Jer zengeni!

Őt ki szemeinkbe besírta

Könnyeit,

A’ miólta Psikhe birta

Szerelmeit;

Ki engem’ — mert szivem ő rá’ vall! —

Lágy buza

Kalászszal ’s bibor rózsával

Koszoruza:

Őt zengd! — de mit látok — ni ama’

Letiport

Ambroziás gyep’ bálzsama

Köztt? . . . Tzipriport [!]?

Óh! — pendülj el kisded hárfám itt

Én velem

’S zengd: minden bút elámít

A’ — szerelem.

Sz . . . .

 

DORISOD’ SZÜLETÉSE NAPJÁN.

Sirt: könny zivatar önté le

A’ szép liliom keblet —

’S mond hát, ah mi történt véle?

Esztendővel idősebb lett.

Sz . . . .

 

DER DICHTER.

Es füllt mit heil’gen Schauer die Sele mir

Der ew’gen Muse Stimme, die göttliche,

Die zu mir rufte: sey ein Dichter. —

Wonne durchzuckte sogleich das….

 

 

3947.

 

Gr. Majláth János — Kazinczynak.                                           Ofen, am 25/1. XXI

 

DAS SCHLAFENDE KIND.

An des Altares Stufen lag ein Kind

In tiefem Schlaf. Der Priester kam gegangen…

 

Kazinczy F. kezeírásában a levél hátulsó lapján a következő fordítás olvasható:

 

Mély álom lepte-meg a’ gyermeket

Az oltár’ zsámolyán. Hív anyja fut

A’ kisded alvót onnan félre kapni.

Mert ím közelget fényes lépdeléssel

A’ Pap, hogy a’ Mise’ véretlen áldozatját

Az irgalom’ fejének bémutassa.

 

Hagyd őt aludni, mond a Pap szelíden,

Az ártatlanság’ álma is könyörgés.

Hevűlt lelkében képek kelnek itt,

A’ millyeket nem lát a’ külvilág.

Álmán keresztül nyájas angyalok

Szállonganak, ’s elhintik a’ kegyesbb

Jövendő’ magvát szunnyadó keblébe,

Melly majd az égnek nyitja szép virágit.

 

De ím a’ Nap ragyogva lő alá

A’ templom’ ablakin az oltár’ oszlopára.

A’ gyermek ébred. Arcza’ lángolása

Igy szóll anyjához: «A’mondás igaz volt.»

 

 

3980.

 

Kazinczy — Szemere Pálnak.                                                                   1821. Május 29.

 

FULLAJTÁROS VERS.

———

Míg mások, nem nézvén szépre és illőre,

A’ koboz négy húrját leszegik kettőre,

’S könnyű talyigácskán futnak a’ mezőre:

Én, akármit mondjon a’ bölcs és a’ dőre,

Két lovat fogatok négyemhez előre,

’S fullajtáros hintón hajtok a’ tetőre.

 

A’ kiben nincs erő a’ nehéz munkára,

Tekintsen Phaeton’ gyászos bukására,

’S ne vágyjon a’ szárnyas paripa’ hátára.

De a’ kit meghata Pócsnak fénysúgára,

’S Apolló maga hítt szent szolgálatjára,

Megyen, ’s leuruságat szegdes homokára.

 

Hattyúvá változva úgy száll az egeken,

Túlemelkedvén a’ vad rengetegeken,

Mint a’ sebes gólya fut a’ tengereken.

Bámúl az elhagyott föld e’ zengéseken,

Mint Pythágorás a’ csengő kerekeken,

’S ha torka nem birja tovább már — megnyekken.

                          Szemerének. 1821. Május 29.      1903. kötet 106. old.

…….

 

4000.

 

Gr. Maláth János — Kazinczynak.                                                  Wien, am 23ten Julius 821.

…..

DER HERBST.

Verschwunden sind der Erde Jugendträume,

Die Blumen; Lerche zog in wärmer Land,

Wie hofnungslos stehn ohne Laub die Bäume,

Aus zog das Feld sein nährendes Gewand,

Das dürre Blatt rauscht durch die öden Räume

Verächtlich ausgestreut von Windes Hand

Und Stille harrt die müdgewordne Erde

Dass Winters Leichentuch sie deken werde…

 

A levél mellé tett czédulán a költeménynek magyar fordítása olvasható Kazinczy F. kezeírásában:

 

Eltüntek a’ föld ifju álmai,

A’ kis virágok. Hőbb tájakra költ

A’ szós pacsirta. Búsan állanak

’S lomb nélkül a’ vastag tölgy’ ágai.

Fakó levél zúg végig a’ mezőken,

Elkapva, majd letéve, a’ szél’ kezéből;

’S a’ fáradott föld nyugton várja, míg

A’ tél’ halálpalástja béfedi.

 

Vándorlott légyen már el a’ pacsirta,

Bár álljon dísze nélkül rét ’s mező:

Ősz, nékem kedvelt évszakom te vagy.

Nyár és Tavasz kérkedjék dúzs kecsében;

Te ránk mennybéliek’ kegyét hozod.

 

Szelíd vágy a’ Tavasz; a’ Nyár’ hevéből

A’ szenvedelmek’ lángjai gyúladoznak;

’S mi könnyen vészi-el itt a’ szív magát!

Az Ősz hontérő hattyúkhoz hasonlít,

’S a’ hegyszemek’ varázs zajgásihoz.

Zöld, mint a’ pálmák ’s az olaj’ sudarja.

Eggy Angyal lépeget fel a’ mezőben;

Lehellte lélek, érzelmei szelídek.

 

A’ csillagok tisztábban tündökölnek,

Komoly tüzökben lépve a’ szent kapukból.

És a’ mi fojtott szívvel méne-ki,

Most vágyva tér nyugodt honjába vissza.

Gyűl a’ biztos kerek, ’s helyet fog a’

Tűzpad körül, ’s kezdődnek a’ regék.

A’ láng’ borzasztó perczegési mellett.

 

Ti kedvesim! ha engemet közétek

Az ősz vissza vezér le? nem tudom.

Oh, bár a’ vándorpálczát eltörhessem!

De éljetek ti boldog nyugtotokban,

’S nevem hagyjátok ollykor zengeni.

E’ szív, mint a’ szent Lyánypap’ lombjai,

Valót hirdetnek, bár szél szórta-el.

 

 

4010.

 

Kazinczy — Sárközy Istvánnak.                                          Eperjes, Septbr. 24d. 1821.

 

Báró Palocsay Ferdinánddal ismerkedtem-meg,…elmondám neki egy Epigrammomat, melly tegnap még kész sem vala egészen, de az éjjel kicsináltam.

 

A’ szem látni tanult, a’ szív csak hinni; nemesbb ez,

’S emberhez méltóbb, ’s ah! vakon ülni nehéz.

Úgyde magam vagyok ott: itt léptemet Istenek őrzik,

’S a’ baj hozzájok még közelebbre csatol.

Láss bátran, sőt nézz; szemed arra van adva: de higyj is,

És ha int a’ szív’ szép Religyiója, hevülj.

  ….

 

4011.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                              Széphalom Septbr. 29d. 1821.

 

… s imhol eggy épen munkában álló epigrammom, mellyet neki ezen állításom bizonyítására el is mondék. Az utolsó sor akkor nem vala készen még.

 

A’ szem látni tanult, a’ szív csak hinni. Nemesbb az,

S emberhez méltóbb, ’s ah! vakon űlni nehéz….

 

 

4046.

 

Szemere Pál — Kazinczynak.                                                             28-va Jan. 822.

 

Bártfaynak /László/ 2 Sonettjét mutatom-be…

———

EMLÉKEZET ÉS EMLÉKEZTETÉS.

Ha majd az est’ szelíd homályain

Elöntve rád mosolyg a’ hold sugára,

’S a’ csendes, lágy sohajtozás szavára

Egy hang felel szívednek húrjain,

 

Gyanítsd, hogy az barátod’ csókjain

Lelkedbe szállt, midőn mellyére zára,

’S bár elborít a’ messzelét határa,

Híven kisér az élet habjain.

 

’S míg Phoebusz rakja lauruszát fejedre,

Kebledbe gyúlasztván a’ szent világot,

Repkényt kötök számodra ’s kék virágot

 

Ő halhatatlan fényt hoz életedre;

Én, én örömregve hirdetem:

Hogy értted lángol tiszta érzetem.

———

BARÁTOMHOZ.

Mi szép az élet! ’S oh melly isteni,

Midőn arany reményit osztogatja,

’S ha nem derül is titkos arczulatja,

Nem szűnhetem csudálva sejteni.

 

Örülj: Neked van mit remélleni.

’S hogy napjaidra fény jövend, mutatja

A’ serkenő tavasznak áldozatja,

Melly díszeit rád készül hinteni.

 

’S mint nyujtsak én e’ napnak ünnepével?

Itt minden a’ mit néked adhatok

Két rózsaszál, ’s e’ gyönge hangzatok.

 

Nem. Fogd erőtlen lantom énekével,

Örömkönyűm ’s baráti szívemet,

A’ melly tiéd, míg hangom eltemet.

 

                                                                ….

4104.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                            A. Olysó, Auguszt. 27ikén 1822.

 

…A’ másik versezetet, ha ezen nem csömörködöl, legközelebbi alkalommal fogom néked megküldeni. — Addig is: Vale. hív Jóskád mpr.

———

AZ ŐSZ.

Oszla miképp a’ rózsa-kor idv-álomja,

Úgy a virág; zúztól a pacsirta tart,

Szállnak e tört ágon a bogoknak romja

’S a’ kivedlett telkek gyűjtvén (nyújtván) avart?

Puszta terűleten a’ Tér’ csorda baromja

Szélben bőgve, gyomot torlott, kavart,

’S csendek alatt lankadt ugarunk sejtendi,

Gyász lepelébe havunk hogy majd rejtendi.

 

Ámbár meszszi hazát a madárfi keressen,

Éktelenebb sínljen most a’ határ,

Bár a kebel dobog is nem oly ütve heves…/ de bizony csömörködöm G/

 

 

4118.

 

Kovacsóczy Mihály — Kazinczynak.                                               Pesten 8ber 23án 1822.

 

…. Bátorkodom ismét némelly munkácskáim’ levelemhez csatolni ’s itéletet felöllök hallatni kérek.

     Endrei Zalán 1903-as antológiájába Az én világom c. 4 szakaszos versét vette fel.

     Danielik életrajz-gyűjteményének 2. kötetében csaknem 2 oldalon méltatja.

     Az Aspasiát feltette a netre a Google

 

AGGÓDÁS.

Kit karjaim láng közt körűlvevének,

Mikor rám gyűlni láttam búködöt,

Kit lelkem ismért mennyhozó felének,

Midőn e’ sziv áldozva küszködött,

El! messze tűnt bálványa más tüzének,

Frigyláncza más körűl erősödött.

Keblem forró vágyában olvadozgat

Életreményt gyötretve, dúlva mozgat.

 

Tündér itallal Istenség gyulasztott,

S most élek álmom szét nem dult képein,

Virágzatom nem költ fel olly malasztot,

Melly harmatozna búmnak éjjein.

Az Édentől vad sorsom el szakasztott,

Tövis termett a’ Myrtusz fürtjein.

De bár sebző láng a’ Hűnek keserve,

Ah még is édes kénnyel van keverve!

 

AZ ÉPŰLŐ.

(Die Genesende)

Szemléltem arczod rózsáit leszedve,

S tüzét szemednek ködbe mint borúl,

Virányod félhalál tiprá orúl

S elalkonylék létem korányi kedve.

Aludt enyhítő bús könyűm meredve,

Érzém a’ kín belém miként szorúl,

A csüggedést felhőzni komorúl

És lelkem más vidékbe ált’ sülyedve.

Csend lőn, — szent borzanat kezdett lebegni,

Lassúdan egy szellem közelgete,

Reményt szállita báj tekintete,

Intett! és visszalobbant édelegni

Az édes élet vidor Angyala

’S szívembe kedv, gyönyör, kéj szárnyala.

 

AZ ÉLET.

Elfoly éltünk

Játszi habja,

Nem nyil ég, nem

Hajnalong idv.

Elhuny a’ nap,

Pírja oszlik,

 

Nő az árnyék,

S gyászba süllyeszt,

Zord vidékre

Száll szerelmünk,

Pártosúl a’

Hű Barátsziv.

 

Bús viharra

Ébredünk fel,

Csónakunk vesz

’S a’ vezérfény

 

Báj Honunkból

Messze űzve,

Éktelen part

’S éj körűlünk.

———

AZ ELSŐ CSÓK.

Lassú sohaj lágyan repült felém,

Gyönyört lövelt villámszemek’ sugára,

Tied! sug a’ kegyes leány, ’s szavára

Nyilt karjaimban arcztüzben lelém.

Zord éjre szebb nap tündöklött elém,

Diszelg a’ mit vágyam sejte, vára:

Melly idvezítő szenvedésim’ ára!

Titokzáró gyászom szét tépdelém!

Érzésünk szent könyükben áradott,

Varázsolt lelkünk egybe olvadott

’S éber) halál között ujjá születtem.

Vállára folytak a’ selyem hajak,

Megnyílt félénken a’ forró ajak, —

A csók kilobbant és az ég felettem.

                                                     

 

A Hazához!
Minden elmeszülemények czélja az oktatás vagy mulattatás. E jelen gyűjteménynek e két szép czél tétetett fő arányul; s ha ezen szent igyekezet valósul, úgy az itteni munkát a legvirítóbb pályafűzér koronázza.
Czimjét egy hajdani derék Görögné nevétől nyeré, ki a Hellénvilág fenn-tündöklő míveltségének arany koraiban élt...
Aspasia mint szerény szűz lép a Haza elébe, nem bízik önmagában, de fénylőbb sajátjai nyilvánzásától sem pirul, úgy jelen meg, mint aki a méltatlan sértést könyörületesen megmosolyogja, a józan javítást s utasítást hálával fogadja. Pest, május 10. 1824.                     Kovacsóczy   /Aspasia, 1824. I. és egyetlen szám beköszöntője/

 

Az alábbi névtelent az egyetlen megjelent Aspasiában /1824/ feltehetően a szerkesztő írta. A Mester nem vette észre, hogy gyámolítottja epésen gúnyolja?    G


Kazinczy Ferenczre

Válogatott munkáid teljesek isteni hájjal.
Mint fátyol nékül Pszyche az Ámor ölén
S Juno, Kyprisz, Pallasz, három fő díszek Olympon,
S a szép kor lángjánál Hébe mosolyga feléd.                Google, 2009.

Deske!
Olvasgatom 1824-es lapjának egyszem megjelent példányát. A már küldött beköszöntőn kívül, szépprózát /"rege"/ és verset - egy szonettet - is írt bele:

                       Ének
Az ajk rózsájin hangok ringadoznak,
És szellembájjal könnyen lejtenek,
S mint sugár s illat légben körzenek;
Öröm, gyanú s kín akként áradoznak

Hol e Tavaszzengések olvadoznak,
Mosolygva bíborulnak Édenek;
Új élet, új napok díszelgenek,
A holt erő s lét fényben virradoznak.

Feltűn a hitláng tündérző világa,
Gyönyör hajnallik a bánat sebére,
Melyet vad sorsom harczal égbe vága.

Varázslat ömlik hangja tengerére;
Szép arcza fényözönben elmerül
S a zengőt bódultak fogják körül.
                                   Kovacsóczy

Tele volt verssorokkal, amiket nem tudott megformálni. Már a cím sem jó. Lehetne inkább Látomás kedvesemről. Van egy jó sora: "Gyönyör hajnallik a bánat sebére," még az utolsó versszak is elmegy. Tán az is jellemző, hogy a lapban Vörösmarty Zalán futása részlet elé saját regéjét, utána pedig ezt a versett tette. G   09. 11. 05.

4163.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                                                           é.n.

 

…Aurélhoz is készűl eggy Epistolám. De csak eleje kész még….. Még nem tudom mi lesz az Epistolában; de imhol a’ nagy képekben gazdag kezdet.

 

Serdűlsz atyádnak gondjai köztt, miként

A’ csermely’ szélén kél a’ büszke nyár (populus),

Reménye még, majd dísze a’ szent ligetnek (szent, von Göttern

Ha testes ágait fellegeknek öltvén, [bewohnt(

Királyi kesselyőknek ád tanyát,

’S a’ puszta’ vándorát nagy-messze földről

Kétségei köztt Phárusz gyanánt vezérli.

De nem fa még a’ szép sudar, ’s mi azt

Akkor csudáljuk majd, ha kesselyők

Tanyázgatnak — — — — — —

(nem jut eszembe a’ többi)

 

 

4226.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                               Duka, 1823. aug. 14.

 

Ide zártt öt Sonettjeim három elsőbbjét Tekintetes Tudós Kisfaludy Károly Urnak, az 1824d. Évi Aurora számára, Fenyéry Gyula álnév alatt a’ mult Januariuszban beküldöttem…

 

I.

BARÁTSÁG ÉS SZERELEM.

(Dukában, Aug. 3d. 1821.

Gondatlanul eredtem kis sajkámmal

A’ szenvedelmek’ zajló tengerére;

Vak éj borult a’ vészes viz szinére,

Küzdöttem széllel, örvénnyel ’s hullámmal.

 

Erőlködtem feszített vitorlámmal:

De nem volt utamnak biztos vezére;

’S szép vágyaimnak békés enyhelyére

Nem kötheték ki zúzott vasmacskámmal.

 

’S ím szétoszlott az Éj, simúl a’ tenger, —

Tyndar’ fiai ragyognak fényt pályámra, —

Erosz áll a’ kormány mellé sajkámra, —

 

’S egy szél Küthéra’ révpartjai felé ver.

Lilám! te vagy reményim árboczfája!

Gábor! te légy sajkámnak vasmacskája!

                             

 

4259.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                                         Duka, 1823. nov. 25.

 

…Tekintetes Ur’ szíves tanácsa után a’ Terzettókban újra dolgozott Sonettemet ’s két fiatalabbkori ódámat itten bátorkodom bemutatni,

 

             1) AZ ÉNEKLŐ MIMILIHEZ.

Hogy bíbor szád’ égő rubinjain

Hő érzeményid hangra olvadának;

’S Klavírod lágyan-édes hangzatának

A’ menny felé lebegtek árjain:

 

Szivolvasztó dalodnak lángjain,

Érzelmeim most tüzre lobbanának,

Majd tiszta, mély, szent hangok áradának,

Szivemnek csenddel rezgő hurjain.

 

A’ lángba-gyuladtt orcza’ fénysugára,

A’ hullámzó kebel, a’ bájos ének’

Kecses zengzetje, ’s a’ setét szemek,

 

Mellyekben egy ezüst könyü remeg —

Elűsiont nyitottak ’s felvivének

A’ kény’, gyönyör’ ’s idv’ legmagasbb fokára.

 

                  2) PANASZ.

Itten reményfám hűvesin a’ setét

’S csillagtalan zord éj’ sürü fátyola

Alatt nyögöm bús szívem édes

Kínjait és panaszos siralmát.

Nem rég’ derűlő életem’ hajnalán

Lantom, csak a’ szent ’s hű szerelem’ szelid

Érzésit ömlé és örömre

Buzdula hangja után ez a’ táj.

……

 

4263.

 

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                                                1823. Decemb. 11.

 

…Én neked addig szoros visgálatod alá bocsátok itt Theokritből egy darabot, azt, a’ mit épen most tisztázok. III. Idüll 6. v.

 

Ah Amarülli kegyes, barlangból mért kitekintve

Nem szóllítsz engem kedvesnek? vagy te gyülölsz e ?

Vagy lapos orrom bánt, nümphám, vagy hosszu szakállom,

Hogy ha közel szemlélsz? Magamat felakasztani késztesz.

Ime tiz alma neked; mind ezt szedegettem azon helytt,

Hol te hagyád szednem. Vedd-el, hozok holnap is ennyit.

Visgáld, o kérlek, kinzó gyötrelmemet; ah ha

Döngő méh volnék, mély barlangodba röpülnék,

Téli borostyánid’ ’s perjéiden által evezvén.

Most ismérem Eroszt: ő vajmi vad Isten; oroszlán

Emlők szoptatták, ’s nevelé erdőkben az annya.

Gyujtva emészt engem, ’s tüze mélyen, csontomig éget.

Bájszemü, sziklakeménységű, oh barna szemöldű

Nümpha! Karold ált a’ kecskést, ’s nyujtsd csókra az arczád.

Mert mi hiú legyen is bár a’ csók, édes az érzés.

Megteszed, a’ koszorút hogy részecskékre tiporjam,

Melly, Amarülli, borostyánból értted fejemen függ,

’S bimbós rózsákból, ’s jó illatu petreselemböl.

Hah! mi levék, s mi fog érni szegényt! te, te nem könyörülsz e?

Bőrös köntösömet levetem, ’s ez özönbe szökendem;

Hol thünn-halra veté hálóját gondosan Olpisz.

’S bár meg nem halok is, néked gyönyörödre lesz e’ kép.

 

 

4284.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                          Széphalom, Január. 14d. 1824.

 

Kedves barátom, Közlöm itt Horátznak eggyik Epistoláját azon órában, mellyben azt elvégzém. Az én Phaedruszi szabadságu Jámbuszaim semmi fáradságba nem kerűlnek; de illenek a’ Horátz’ Leveleinek kedves negligentiájokhoz, ’s ha fülemnek hinnem szabad, inkább, mint a’ hexameterek, ha azokat olly gondatlansággal fonnám is, mint ő maga…

—————

Négy-öt napot, mondottam, hogy fogok

Csendes mezőm’ keblében megpihenni,

’S higyj a’ hazugnak többet! ím lefolyt

Egész Sextílisz, ’s még is várod azt.

De hogyha kedved épen látni vágy,

A’ mit nekem betegnek adni fognál,

Add a’ beteggé lenni rettegőnek,

Míg a’ nagy hév ’s a’ félig-ért figék

A’ Designátort, fátyolos hadával,

Munkában tartják; míg a’ hív anyácska

Sápadva retteg szíve’ gyermekéért;

’S a’ buzgó pártfogás, ’s a’ pör’ csatajja,

Hagymázt von, és nyit testamentomot.

Ha majd a’ tél Albának holdjait

Fejérre festi, Költőd langyosabb

Tájakra költözik, ’s ott kényesen

Bánik magával, ’s össze sugorodván

Olvasva tölti a’ hosszu éjeket.

Az új Zephyr” lengtével, a’ legelső

Fecskék’ szavára majd, kegyes barátom,

Hahogy parancsolod, hozzád kerűlök.

 

Jótétidet nem ráztad úgy te rám

Mint a’ Kalábri gazda készteti

Vendégét fojtós körtvélyével. — Éj

Komám, nyuljon ked hozzá! — Már evém. —

Ne szégyenelje! bátran! — Köszönöm. —

Hát rakja zsebre; jó lesz a’ fiúknak. —

Ollyanba vészem, mintha tömve mennék. —

Mint tetszik; ezt csak a’ malacznak hagyja. —

Az oktalan szivesség így pazarlja

Becsülnie a’ mit nem tud, ’s nem szeret;

’S efféle vetemény hálátlant terme mindég,

’S hálátalant fog mindég termeni.

Eszes ’s jó ember kész segélni mást….                          Hosszú

 

 

4309.

 

Édes Gergely — Kazinczynak. .                                                                   25 Febr. 1824

 

…. nem akarom barátom’ füleit halotti versekkel boszszontani, inkább eme’ Danákat teszem ide:

 

Mit neked a’ sok kincs, ha barátság és szeretet nincs?

Mit használ hanem ezt hogy soká gonddal epeszt?

*             *

*

A’ barátság és szeretet Édesítik az életet.

Ezek nélkűl mit mívelünk? Fölfordúl a’ világ velünk.

Hol szeretet ’s barátság nincs, Ott akármi felé tekints,

Mit látsz egyebet inségnél, Mellyben te tűz nélkűl égnél?

Szeretet ’s barátság nélkűl A’ világ semmi jót nem szűl,

Helyekbe áll a’ gyűlölség, Melly pusztító tűzzel öl ’s ég.

Szeretet ’s barátság nélkűl Bár minden Jó halomra gyűl,

Mit tesz? a’ vad nép rá támad ’s megemészti a’ dühös had.

Hol szeretet ’s barátság nincs, Ott nincs semmi állandó kincs,

Ott a’ közjó semmivé lett, Ott még az élet sem élet.

Az élet ellen a’ halál Ott mindég tágasbb rést talál,

Ott a’ félelem erőt vesz ’S a’ szép világ pokollá lesz.

Ellenbenn a’ szeretettel És barátságos élettel…                           Hosszú

 

 

 

4312.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek.                                                                       Febr. 27. 1824.

 

Imhol Ányósnak azon sorai, mellyeket Batsányi megváltoztata, vagy legalább úgy nyomtattata újra, hogy el nem mondá, az újra nyomtatott sorok övéi e, vagy Ányósnak valamelly más exemplárjából vétettek.

                         Ányós Versei. Bécsben, 1798.         lap. 220. Nro XX.

 Eggy ifju szomorúat mutat etc.

Nézzd ama’ nevendék almafát etc.

ez a’ kivagdalt leveleken így állott előbb:

 

XX.

Egy Grátzia ferdik; egy bokor mellől alattomban nézi eggy Ifju.

O! szerentsés habok, miként örülhettek,

Hogy annyi szép titkot bátran szemlélhettek!

Vajha szabad volna Szalmáczist követnem!

’S magamat szerelem tengerébe vetnem! a)

     Ovid Metam. Lib. IV. v. 288. et seqq.lap. 221.

XXI.

V. 3.       Ida vetekednék két tellyes almáján —

A’ többit meglátod Nézó’ Korinnáján.ugyancsak lap. 221.

XXIII.

Két galamb két szívenn áll és tsókolódik.

Halok, Galateám midőn tsókolhatlak!

Halok ha mellyemhez gyengén szoríthatlak! —

Tsuda, illy kínok köztt még sem útálhatlak,

Sőt imádás nélkül soha nem láthatlak.    lap. 225.

 

XXXIV.

V. 4.       Enyimet Etnának lángja rajzolhattya

példázhattya.

 

lap. 226.                                       XXXVII.

V. 3. 4. Oh! ha ti majd éjszak’ tengerénn eveztek,

 Mennyi gyönyörűség okaivá lesztek!

ugyanott                                      XXXVIII.

Kapczáját egy rózsa-színű pántlikával köti Klóris, előtte áll imádója.

 

Jaj, takard-el, kérlek! . . . Olvasztod szívemet,

Midőn olly titkokkal táplálod szememet!

Hidd-el, ezzel oda vezeted szívemet,

Hol thrónussán látom érzékenységemet.

————

Úgy tetszik, a’ mocskosságot akará elfedni B. — Nem vádlom, sőt jól tette ezt. — De még jobb volt volna, ezeket egészen kihagyni, mint a’ magáéból pótlani.

 

 

4329.

 

Toldy Ferencz — Kazinczynak.                                                            Pest, Márczius 23. 1824

                                                      ………

 

Tréfás Levélke

Egy ifjú módi Magyarhoz

nem neologushoz

hanem neologoszhoz

Az Árpád ditső árnyéka

vagy is

mert ez így nyomtatási botlás

a’ szérőn vagy szürün

Árpádnak

dütsü ’s még jobb dücsü

Árnya.

————

Nemes és Tudós hív hallgatójinak a’ III esztendőbeli Filozofusoknak diktálta emlékezetűl ajánlotta CZINKE FERENTZ

A’ magyar nyelvnek és Literaturának renddel való Profeszszora, a’ Királyi Pesti Universzitásban.Április 17. 1822….

 

 

4331.

 

Vörösmarty Mihály — Kazinczynak.                                                      Pest 25 Mart. 1824.

 

…bátorkodom egy darabot kiírni: Zsigmond nevű játékomból…. Gara jő Zsigmond Királylyal, Horvátot kiveri várából, holott a’ leány is megszabadúl, ’s a’ setétben egyedűl a’ várfal alatt bolyong. Beszéde így következik:

 

Hová most e’ borzasztó éjjelen,

hová nyugodjék csüggedő fejem?

Elhagytalak, kemény mohos falak,

távozni még sem mernék tőletek;

mert nincs vezérem: ég föld megvetett.

Midőn ledőltem ájultan, verőfény

csillámla még a’ kardok’ lapjain,

A’ hős’ sisakja pajzsa’ szép rezén,

és mintha nap, hold zugva törne ránk,

zaj, csattogás, vad zúgás vett körűl;

Most, hogy fölérzek, csend uralkodik,

mint a’ halál’ határain belől:

rém, és setétség terjed mindenütt.

Nem fénylik egy irgalmas csillag is, …..

 

 

4339.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                     Kassa, Aprílis 6ikán 1824.

 

…..

ÚJESZTENDEI ÓHAJTÁSOM,               HORÁCZ UTÁN,

EPISZTOLÁI I-ső KÖNYVÉNEK XVIIIik LEVELÉBŐL

A’ VÉGE FELÉ.          INTER CUNCTA LEGES, ET PERCUNCTABERE DOCTOS etc.

                                                                        </