Kazinczy Ferenc és Virág Benedek levelezése

 

                                              2010. július. 30. 

 

                                            

                                      

                                        

                                             Virág Benedek

                                             (1752–1830.)

 

 

            Tartalom

 

Bevezetés

Virág Benedek az irodalomtudományban

Levelek / benne: Híd a Dunán, 639. levélhez/

Válogatás Virág verseiből

Részletek a Magyar Századokból

Függelék

 

 

 

Bevezetés

 

A Kazinczy-Virág levelezés mindezidáig csak a Váczy-féle kiadásban / 1890 – 1911/ olvasható. Kazinczy halála után sorra jelentek meg jeles személyiségekkel folytatott levelezésének kötetei. Virág ebbe a sorba* nem került be. Mostohán bántak a levelezés-válogatások is Virággal. A Váczyéba /Szent István kiadó 1907./ be sem került. Szauder /1979/ 249 levelet tartalmazó válogatásában két levél /1802.10.31 és 1813. 07. 11/ található Virághoz. Az utóbbi időben Porkoláb foglalkozott a témával és honlapja szerint a Virág-kritikai kiadás elkészítése is rá vár.

 

2010. 07. 06. Lukács uszoda zuhanyozója. – Miért nem jelent meg a Kazinczy-Virág levelezés önálló kötetben?  Fried prof: - Mert nem jelentős. Virágot túlértékeli az irodalomtörténet. Legjobb munkája a Magyar századok. Különben az 1980-as válogatásban van egy vers, amit nem Virág, hanem Kazinczy írt /Lámyám éneke/.

 

Mezei Kazinczy leveleiről írt monográfiájának / 1994/ Fried volt a lektora. Mezei azt állítja  / 155. old./, hogy Kazinczy Virággal „kevésbé intenzív, kevésbé gyakori” levelezést folytatott.

 

Ez a levelezés semmivel sem érdektelenebb, mint a többi. Virág leveleiben olvasunk magányosságáról, arról, hogy nem kel át a befagyott Dunán /nyílván voltak, akik megtették/, a tűzvész okozta kárairól, az ifjúság neveléséről, a magyar nyelvű könyvek kiadásának szorgalmazásáról, verseiről és a Magyar Századokról. Kazinczy a 2178. levélben Mátyás királyról és Beatrixról mond eléggé egyedi véleményt.

1814-ben a levelezés megszakad. Virág verseiből, fordításaiból - egybevetve a mai változatokkal - adunk válogatást. Ízelítőt közlünk a Magyar Századok-ból. A Függelék igazolja, mennyire élő ma Virág Benedek.

 

*1836 Kiss Jánoshoz

  1846 Sipos Pálhoz

  1857 Szentgyörgyi Józsefhez, Csokonaihoz és másokhoz

  1860 Berzsenyihez, Kisfaludy Sándorhoz, Dessewffyhez, Guzmicshoz

  1879 Vitkovics levelei

 

 

Virág Benedek az irodalomtudományban

 

 

Toldy Ferenc írói arcképe Virágról 1858-ban jelent meg, méltatása megtalálható irodalomtörténetében. A Figyelő-ben két tanulmány is olvasható: Bélay Jenő: Virág Benedek irodalmi mnkássága, Figyelő 1881. 2. és Szalay Gyula: Virág Benedek élete és művei. Figyelő 1888/1889.

 

 

Virág Benedek: válogatott művei   Szépirodalmi Könyvkiadó (1980)   Oldalszám: 393   Ár: 1550 Ft /Leveleket nem tartalmaz/ a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Lőkös István.

 

Átfogó monográfia – mint pl. a Guzmicsról írott -  nem jelent meg róla.

 

„Virág Benedek nevét a mostani irodalmi köztudatban jószerivel csak Kosztolányi költeménye, az Ének Virág Benedek-ről tartja fenn.” /mek niif hu/

 

 

[PDF]

Új Hegyvidék 2007. 3-4. sz. • ősz – tél

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Írta: D ATTILA
Kazinczy Ferenc és Virág Benedek levelezése. PORKOLÁB TIBOR. Kazinczy és Virág mély és bensőséges irodalmi barátságának tézise az irodalomtörté- ...
epa.oszk.hu/01400/01469/00003/pdf/11magyarirodalomtortenet.pdf

 

 

Porkoláb tanulmánya teljes terjedelemben olvasható a h 08 – 29. fejezetben is.

 

Részletek a tanulmányból: 

 

Kazinczy és Virág mély és bensőséges irodalmi barátságának tézise az irodalomtörténet-írás közhelyei közé tartozik. E magasztosnak látott barátság történetét jórészt éppen levelezésükre hivatkozva beszélik el az irodalomtörténeti narratívák. Közismert, hogy e levelezésben Virág költeménnyel köszönti a – horatiusi mintára – Lámiának nevezett Kazinczyt, Kazinczy pedig „kevélykedve” nevezi barátjának Virágot (akinek arcképe egyébkéntaz ágya felett függ) A hosszú és töretlen barátság képzetét támasztják alá a levelezésben fellelhető és a literátori önreprezentáció szokványos kellékeinek tekinthető magasztaló formulák is….

 

 

…A levelezés vizsgálata alapján tehát könnyen igazolható: Kazinczy valóban számottevő befolyást gyakorolt Virágra. Ugyanakkor rendkívül egyoldalú lenne a Kazinczy–Virág-viszonyról kialakított kép a Kazinczyra gyakorolt Virág-hatás kiemelése nélkül. Virág buzdítja például Kazinczyt az Osszián-fordításokra…

 

 

…1810-es évek közepére Kazinczy és Virág irodalmi barátságának – Csetri Lajos szavaival – „egyre kevesebb összetartó eleme maradt”. Az egykori barátok immár külön utakra tértek.

 

 

 

Porkoláb Tibor szül: 1965

Miskolci Egyetem BTK3515 Miskolc-Egyetemváros

Kutatási terület: Az emlékezés szónoki mûfajai a 19. századi magyar irodalombanIrodalmi kultusz, panteonizáció, közösségi emlékezetVirág Benedek kritikai kiadás

 

 

                                                      LEVELEK

 

 

A következőkben Virágtól 41, Kazinczytól 15 levél olvasható. A 1177. levelet Kazinczy írta Kis Jánosnak. Az 5805. levélben választ kapunk kapcsolatuk megszakadásának okára. 1802 – 1804-ből 15 Virág-levél található, amiközben nincs válasz-levél. A levelek a „szokásos” módon szerkesztve, rövidítve olvashatók.

Elsőként Kazinczy Guzmicshoz írt „nekrológ-levelét” közöljük:

 

 

5102.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                      Febr. 5d. 1830.

 

….Vitkovics után ime oda a’ tiszteletes Virág is, utolsó leveled pedig azzal ijeszt, hogy Endrédet is elveszthetjük; én legalább szavaidnak más értelmet nem adhatok. — Virág nagy veszteség; de ki csudálkozhatik azon, hogy egy 78 esztendős ember végre elhal? Örökké csak nem élhetünk. De bár az az angyali ártatlanságú ember, kinek nem kelle ragyogás, hanem csak nyugalom és szabadság, életéhez hasonló véget érhetett volna! Holt volna meg oly csendesen, ahogyan élt. Bártfayné barátném nekem ezt irja: — Január 22d. víg volt, nem volt semmi baja, kinn járt; úgy fekvék le, mint mindég. Jan. 23-dban gazdasszonya, sokáig zárva látván reggel ajtaját, kopogtat, szól, de feleletet nem veszen. Hallgat az ajtón, ’s hörgést hall. Felrepesztik az ajtót, ’s Virág a’ szoba’ közepén fekszik haldokolva. — Horvát Istvánnak azonnal hírt adnak. Az jött, de ki segíthet gutaütött öregen? Éjjel Jan. 23d. 10 és 11 óra közt szünt meg élni. — Szemere Pálné írja, hogy Január. 25d. temettetett.

Virág elõttem nem kevésbé tiszteletes, ha csak embernek nézem, mint midõn Írónak. Barátom, tántoríthatatlan lelket visele azon két bolondság ellen melynek az egész világ hódol, a’ fény és a’ pénz szerelmének; ’s elõtte szent vala mindég a’ szent. ’S írásain kitetszik, hogy ismerte ’s szerette a’ Római Írókat, kiket némely zeherje emberünk, ki magát valaminek nézi, meg sem ért. Való, amit egy nagy ember jegyze meg írásairól: Tiszta beszéd, de minden tûz nélkül; nagy részben való. De ha soha semmit nem adott volna is, mint a’ Horátzból fordított Satirákat és Epistolákat, halhatatlan dísze volna a’ Nemzetnek. Én neki minden munkáji közt azt a’ fordítását irígylem leginkább…..

 

 

349.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                               

 

 

KAZINCZYHOZ EURIDICEJENEK KÉPEBEN

1790.

 

Kegyetlen Orpheus! hát Euridicédet

Igy elfelejtheted a’ te más feledet?

Kedvesednek sorsa kemény kő-szívedet

nem indíthatja-e írásra kezedet?

Oh vajha hallanád szíve’ fájdalmában,

Mint nyög, sír, kesereg szüntelen kínjában:

Elhervad élete legszebb virágában,

ha nem vigasztalod szomorúságában.

Kényedre mulatsz te . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . .

Még én itt küszködvén ezernyi bajokkal,

Fejemre ujjat vont szörnyű halálokkal.

A’ mi pedig még több, egy Másnak karjain

Függvén, örömeket szedegetsz ajkain: —

Ah! én egy kis víznek sóhajtok partjain,

Szomorú éltemnek viszontagságain!

Hol e’ viz? ne kérdezd: talán még idővel

Öszve egyveledik csermelyed’ vizével;

Úgy e’ táj is a’ szép Kassa’ vidékével

Határos lesz egyszer áldott mezejével.

Akkor, akkor te is elhűlt tetemére

Reá akadsz talán temető helyére,

’S reá fogsz ismerni Édesed’ nevére,

Mihelyest tekintesz koporsó-kövére. —

Jaj! már tűnik a’ nap, ’s engem lementével

Mennyi búra hágy el, bucsúzó fényével!

Morpheus jöjjön bár mák-hintő kezével,

Nem szerezhet álmot isteni szerével. —

Érzem nehezedni már minden tagomat;

Leteszem hát itten kezemből tollamat,

De elmémben tartom én Orpheusomat,

S vele vigasztalom, mint lehet sorsomat.

— — —

(Virág)  /A kihagyás Váczynál/

 

491.

 

Virág Benedek — Kazinczynak 1801. Esztendő Aug. 26-dikán.

 

A’ te magyar ajakidon is zengjen

Teofila, Éneke.

Óh melly örömmel nyújtanék

Te Néked én bokrétát;

De, jaj! az Északnak szele

Dühödve fújt kertemre:

Elölte gyenge kellemit,

El! a’ kegyetlen pára!

Ah! benne most minden felől

Tsak puszta tüskék állnak!

A’ fergeteg rózsáimat

Megtsapta, hervasztotta.

De mit kesergek? A’ Remény’

Virágja fenmaradt még.

Szebb, mint az ékes rózsaszál,

Tovább is él az ennél.

 

Örültem, s örülök is, hogy munkáimat megkaphattad! — Oh! mikor láthat ’s ölelhet tégedet, kedves Lámia? Virág mk. azaz Virág maga kezével.

Kivűl:

à Monsieur François de Kazinczy.

 

 

515.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                    Mártiusban, 1802.

 

Petrarka tavaszi éneke.

«Jelenny meg óh áldott Tavasz!

És váltsd fel ezt a’ mord Telet.»

Igy kértelek sok ízben,

’S Te kedvemért jelen vagy.

«Hozd el magaddal, szép Tavasz!

A’ víg Mosolygást, ’s kis Zefirt.»

Ezt is sóhajtva kértem,

’S Te kedvemet be töltéd.

A’ kis Zefir, ’s Mosolygás,

Sőt Ámor is veled van.

Ez már sok, oh Tavaszkám!

Ez már sok, oh Tavaszkám!

 

Octóberi leveled Mártius 9-dikén kerűlt kezemhez. Értem belőle, hogy írhattam volna hozzád. Ez vala tehát oka diuturni silentii, quo his temporibus usus eram. Hogy gyakran megemlékeztél rólam, barátságos hálával köszönöm.

A többi kívánságaim közt vala az is, hogy láthatnád Munkáimat. Áldom azt az Angyalt, ki Jászberénybe vezetett Mátyás’ vára’ árnyékában lakozásomkor. Julius utolsó napján az Universitás Szálájában ifjú Gr. Festetis disputálásán értettem meg, onnan kimenvén Rákos felé fordultam, ’s utánad sóhajtottam. Az 1801-dikben, minekutánna a’ búsító aggódások ’s félelmek eltüntek, imígy zenge Lantom:

Édes Hazádnak szép ölében

Lészen, reménylem, nyúgodalmad:

Légyen, Lámia, légyen. —

Te hív Zefir! tsendes Szeletske,

Röpülly szerettem Lámiámhoz,

’S mondd: «Él a’ te Virágod;

Mind szíve, mind két karja készen

Áll: óh! siess, siess; barátod

Régen vár, hogy ölellyen.»

 

Örömünkre mondom, hogy igen sok ifjaink az igaz poézist szeretik és gyakorollyák. A’ pápistákon kívűl, nem egy két Kálvinista Predikátor is, aki velem tart. De ezek nem a’ Tisza felé valók. Mi lehet annak az oka, hogy a’ jó izlést kevesen szeretik, ’s tudják bötsűlni azokon a’ részeken? Hogy hogy lehet gyönyörűségek im e’ régi kákom-bákom-okban? Szenvedhetetlen ama Debreczeni hires Grammaticában a’ sok ódott, fódott, tódott, meghallódunk, szeretődünk, ’ a’ t. Egek! mire jut még nyelvünk! Elijed az idegen ezektől a’ rideg, vad hangoktól. Ezekről ’s effélékről lészen emlékezet könyvetskémben, amelyet már írogatok.

Van-e hire nálatok az Allgemeine Lit. Zeitungnak? ha megkaphatod, olvasd…

A deák Horátziusnak, amennyire tőlem kitelhetik, imitator-ja — de nem  serõum pecus-a — akarok lenni.

 Ha Magyar Horátzius is vagyon, az az Allgemeine Lit. Zeitungban lakik tsak.

Az az ifju Katona [Csehy], akitől ódát látsz könyvemben, a’ Literaturának igen nagy baráttya, mellyet, még Pesten tanult, példásan gyarapított. Mindennapi vala nálam. Téged, lelkem, igen sokszor emlegetett….Szabóhoz szóló rendeidet maholnap elkűldöm. Nem jött ide Vásárra Pyber. Élj boldogúl!

Pesten, 20-dik Mart. 1802. Tuus V. mk.

Igaz! nem tudod-e, mely esztendőben halt meg Dayka? Ungvárott-e? tsak Kéz-irásaiból ismérem, ’s akarok mostani könyvemben emlékezni felőle. A’

Manuscriptumjait tenéked adom.

 

                                              Kazinczy e levélre a következőket jegyezte:

«Áldom azt az Angyalt, ki Jászberénybe vezetett.» — Midőn én 1800-ban Júniusnak 30-dikán Kufsteinból Munkácsra vitettem, Laczkovics László rabtársam kedvéért, kinek testvér nénje, Kapitány Stégnerné, Jászberényben lakott, az a derék Bender Regementjebeli Tiszt, akire bízva valánk, Fő-Hadnagy Bastendorf Ferencz Úr, kitére velünk az útból, ’s Jászberénybe vitt. Ennek lyányánál, Stégner Lízi kisasszonynál,

láttam meg én Virág Benedeknek poétai Munkájit, mellyeket a’ Magyar Minerva Kiadója közre bocsátott.

Elkértem Stégner Lízitől a’ munkát, ’ s magammal vittem Munkácsra.

«Július utolsó napján az Universitás Szálájában  értettem meg» — azt tudniillik, hogy mi, Status-Rabjai, Júliusnak 30-dikán Buda alá érkeztünk, ’s Kerepes felé elvitettünk. »

 

                                 

516.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                       Ér-Semjén, Mart. 31d. 1802.

 

Virág Benedekhez. Barátom, Egy egész hólnapja, hogy nagybecsű ajándékod (a’ Horátz Poetikája, Pest 1801.) kezemben vagyon. Köszönöm barátságos emlékeztedet. Kondédat becsülöm, szeretem. A’ Haza neked új koszorúval tartozik; nem olly ragyogóval, mint a’ melyet Verseid’ gyűjteményéért nyújtott: de ragyogóval csakugyan. Fordításod igen szép, s el van tötve azokkal a’ kellemekkel, mellyek neked tulajdonaid. Ezt fogná Versegi is vallani, ha

munkádat olvashatná: mert ő Literaturánk’ előmenetét nem szivelli kevésbé a’ maga dicsőségénél. — Jer, barátom, hadd öleljelek meg; ’s ez az ölelésünk légyen engesztelő könyörgés Azelőtt, aki az Egeket lakja, a’ legmélyebb ínségben nyomorgókért. Tudtam én azt egykori leveleidből, hogy lefordítottad a’ Horátz Jam satis etc. de magát a’ fordítást nem láttam. Képzeld, minő volt örömöm, midőn most munkádnak 19d. lapjára értem az olvasásban. Az a fordításod méltó a’ Virág nevére. Nem győzte azt nálam csudálni egy nem-poéta Vendégem is. De hát a’ Delicta Majorum etc.miért nem ment sem a’ Minerva darabjába, sem ide? Hát az Angustam Amice pauperiem pati ’s más illyen ódák nem fordítatnak-e? A te lelked rokonlélek a’ Horátzéval. Te polgártársaink részeg szédelgését úgy keserged, mint ő kesergette a’ Rómaiakét, — érzed, hogy rajtad kívül nincs senki, aki azokat fordíthassa; kérlek, lehelld lantodba haragodat. Nem említem többé, ha írtam-é már valamit a’ Római lábakra nem vett Magyar versek mentségére, mellyeket a’ 119d. lapon ismét bántassz? — Igazságod van; szebb zengzet nincs, mint a’ Görög és Római versificatió….

Faludi, Ányos, Orczy, Barcsay ’s az én Kisem halhatatlanságot nyertek, ha a’ tetrachordon mellett zengették is verseiket; ’s óhajtanám, hogy Virág ne vetné meg borostyánja mellett a’ rétvirág koszorúját. Mi a’ magyarban három nemű versificatiót ismerhetnénk jónak….

 

 

517.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                          Pesten, 10-dik Apr. 1802.

 

Martziusi levelemet, ha még nem vetted, Öcsédtől várd. Nálom volt. «Szerettelek volna akkor nap látni.» Légy boldog, tiszteltt Kazinczy, kedves barátom, hogy én is boldog lehessek! Te, tsak Te lelkesíthetsz engemet. Ez okból sokkal tartozom barátságodnak. Légyen örömödre, ha más jutalmat nem adhat az a’ Szent, akinek élsz! A’ Poétika Januariusban indúlt el hozzád. Oly környűlállások között jöve ki, hogy nem vigyázhattam elegendőképpen arra,  amire kell vala vígyáznom. Azolta sok jutott eszembe is. Idővel talán tökéletesebben kiadhatom az egész munkát. Most egy kis Magyar Prosodiának

írására fordítottam gondolatimat. Látom, hogy az Orthográfiáról is kell szóllanom; mivel ez amazzal igen szorosan vagyok öszvekaptsolva, a mi nyelvünkben.  

Te még, úgy vélem, nem tudod, minémű ítélettel légyenek ketten hármon Iróink közűl az eddig ismeretes ABC-ről közönségesen véve. El akarják rontani. Új, soha nem látott, nem ismértt formájú bötűket koholtak. — Vályi barbarus bötűit nem említem. Tóth Farkas, Sopronyi Director, rotunditást koholt: Révai unimitást. Megküldöm a’ formákat, mihelyt megkaphatom. Ezek ellen tehát kell valamit írnom; úgy a Szabó ponctirozásai, a’ debreczeni Grammatica’ ódott,fódott, tódott, ódunk, módunk, hallódunk, tsillintsápolok, tsillintsápolsz, szurkapiszkálom,szurkapiszkálod, sasolom, sasolod, ’s a’ t. ellen.

……A’ régi durvaságból nem akarnak-é, vagy mi — kitisztúlni. — Értsd kedvesem a’ többit. —Elfogadom tanátsodat a háromnémű Versificatióról. Jó, hogy kihagytad a’ 15 tagú-akat. Éneást ilyen magyar szűrkankóban, kétség kívül láttad már. — Ez — a’ legszerentsésebb Ég alatt nyúgovó Ország, hajh! tellyes örömöt nem vehet tanúló fijaiból, akiknek nagyobb része azért látszatik tanúlni, olvasni, írni, hogy a régi gyávaságot mind magában, mind másokban

nevellye. A’ józan világosodásnak ellensége, a’ buta tévelygésnek rabja. Oh, annak az esztendőnek, amelynek kegyetlen dere Minervánk’ nyíló rózsájit elsütötte; de már megesett.

 Daykáról is írtam Martziusi soraimban. Kézírásai nálam vannak számodra.

Készíts egy kis inscriptiót néki, ’s küld el. Én őtet tsak verseiből ismérem. — Szabótól várom a’ feleletet. Megírom néki új akaratodat. Nem egyszer jutott nékem is eszembe az a’ literátori illetlen versengés. Vajha meg ne történt volna! — Igaz! Klopstock Messiássából sokat fordítottál-e le? Szeretem Gesznert, de engem elgyengít, lehúz. Klopstock erősít, emel. — Oszsziánt Batsányi már talán 15 esztendeje, hogy parturiállya. — Hollétedről tudósíts. —Engem az idevaló Levélhordozó Sobak jól ismér, nem szükség tehát írnod: a’ Jung ’s a’ t.

….Horátziusról másszor. — Kérlek, a’ nem római mértékű verseket a jó ízlést nem ismérők előtt vigyázva ditsérd: nehogy a’ mértéket megvetvén, ellenségeivé légyenek az igaz poézisnak. — Látod, mi nagy különbség vagyon a’ ritmusi Fillis és mértékes között. Ird meg itéletedet az Öcsédnél való levélben. NB. Vale. Ezt sietve irom.

Tuus V. mk.

 

 

539.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                      Kóly, Október 21d. 1802.

 

Ma Domokos Lajos úrral ebédeltem, a fiánál, Domokos Jakabnál, aki ezelőtt kevéssel Biharnak Fő Adószedője volt. Ez a’ 75 esztendős Öreg sok tekintetben érdemel tiszteletet. Nagy tudományú ember, gyermeksége ólta mindég közterhet hord, sok ízben forgott a’ thrónus előtt, és a’ Deaetákon magának nagy nevet csinált. Ismered Verseghinek «Két Vay és Domokos» sorát. Ott ebédelt Benedek Mihály Debreczeni Predikator is. Mind ez, mind Domokos Úr tagjai voltanak annak a’ Társaságnak, melly a’ Földi Grammaticájából egy új rosszat dolgozott. A munkában legtöbb része volt Benedeknek; aki, ismervén a’ Domokos Ur különösségeit és makacsságát, noha a’ Domokos segéde által igyekszik Superintendens lenni, ’s mindég a’ Domokos pallástja alá bú, hogy eltitkolt czéljait annál bizonyosabban elérhesse, a’ Grammaticát Domokos Úr híre nélkül adta sajtó alá.

Azok a’ predikatiók és Versek, mellyekkel a’ Gróf Teleky László első feleségének Teleky Máriának halála tiszteltetett, az ablakban voltak, ’s alkalmatosságot nyújtottak a’ Magyar Literatura felől szóllani. Benedek azt mondta nekem, hogy a magyar Versek — mint mind azok, amellyek ma írattatnak magyarúl, irgalmatlanúl rosszak, a német Vers pedig (a’ Prof. Schediusé) nem is vers; ő nem tudja, miképpen lehetne azokat verseknek ismerni. —Tudakoztam, ha a’ belső érdemet nem leli-é bennek, vagy a’ külsőt? — A’ külsőt; ez az ember, úgymond, talán csak czérnával mérte a’ sorok hosszát. — Én tekintem, hát a’ legtökéletesebb distichon; a’ német hexameterek és pentameterek törvénye szerint, s scandálom előtte, úgy, hogy hat distichonban prima vista egyszernél többet el nem tévesztették ajakim a’ spondaeust vagy trochaeust a’ dactylussal…... Néki vetemedtem próbát tenni, ha lelkeikbe vethetek é egy szikrát a’ Magyar Literatura productumai dolgában. Domokos Úrnak mondám, hogy a te Léliusodat kapám ajándékban, és hogy melly nagy becsű munka ez. — «Virág? — ki az?» — Értettem. Ez az Úr, mint a’ Debreczeniek mind, kevélyek azt affectálni, hogy Iróinkat nem ismerik. Azt mondottam, hogy Virág első Poetánk. etc. «Nem ismerem» — Ányos hozódott elő. — Ányos Debreczennek nem Poeta nem volt, de nem csak magyar is. — Tudom, mondám azzal a modestiával, amelyet tőlem egy 75 esztendős Öreg jelenléte kivánt, és azzal a’ csendes vérrel, amellyel a’ jó ügyet kell védeni. Tudom, hogy a’ DEA DEBRECZEN (vel imitationem DEA ROMA, fictum) — senkit nem ismér Magyarnak, csak azt, aki Debreczenben neveltetett, és ollyan maradt, mint ott volt; de ha hát az Úr Urambátyám Ányost nem ismeri Poetának és Magyarnak, kit ismer annak az élő Irók köztt. — Senkit!

Úgy? Tehát nem szóllok. Én pedig úgy vélem, hogy nemcsak az én Virágom, és Ányos, de még Orczy is nagy Magyarok és nagy Poeták voltak. Orczyt! — azt éppen nem ismerte sem poetának sem magyarnak. Én azt mondottam, hogy inkább is volt poéta, mint Magyar, de csalhatatlanúl poétább és Magyarabb volt, mint Csokonain kívűl sok fia Debreczennek. —Csokonainak? Ezért majd levágott. És méltán; mert a’ Renegátot inkább gyűlöljük, mint a’ született pogányt. — Hát az Erdélyi Gyöngyösi nem poeta? — Az! néha! felele. Megörültem. ’S még nagyobb lett örömöm, midőn MÁTYÁSI-t láttam iktattatni az Istenek közé. — Qui carmina Viragii non amat, amet carmina Mátyásii!

Benedek az asztalnál Domokos Úrnak egy szavát bátorkodott soloecismusnak mondani; azt állította, hogy Latinismus a’ most ez; majd amaz. Hát hogy kell? kérdém. — Hol ez, hol amaz. Risum teneatis amici? — —

Messze menénk a’ beszédben, ’s én azt tudakoztam: hogy nyelvünk már abban az állapotjában van- e, a’ melyben maradnia kell? Elégséges-e kinyomni minden ideákat, minden nüanszokat? hogy van az, hogy a’ Deák nyelv tele van hellenizmussal, nemcsak poetáiban, hanem prosaistáiban is: és Róma azokat az Iróit tartotta legérdemesebbeknek a’ maga tiszteletére, akik a’ görög szépségeket legszámosabban hozták által a’ Latium földére? — hogy van az, hogy a’ német nyelv, noha szintúgy anyanyelv és idegen a’ franczhoz, mint a’ magyar az a’ némethez, sok Gallicismust ajándékozott meg a’ maga honosságával (civitate donavit). Ezáltal azt nyerte, hogy a’ mostani német nyelv — a’ Klopstock, Wieland, Göthe és Schiller nyelve ezerszerte szebb, bővebb, nemesebb a’ Canitz, Opitz nyelvénél: — s mi mindemellett, etc. Képzeld, Domokos, aki a Gellért és Gottsched ideje között járt Lipsiába, Klopstockot, Wielandot, etc. etc. kacagja. Mit csináljon az ember az ilyenekkel? Te néki és az övéinek megfelelnél a’ Pyberhez írt levélben. — Megengedj, hogy ezeknek hallgatásával elgyötörtelek.

….Barátim nekem számosan vannak, Kis János és Németh László azok, akikkel szorosan levelezek. Pesten nem senkivel. Horváth Ádám kiéneklette magát ’s hallgat. Schediusnak még nem írtam, miólta haza jöttem külföldről. Ha Kist vagy Némethet láthatod, nézzd bennek az én leghűbb barátimat. — Leírom, amit olvasni óhajtasz. Cátód elibe én egy Gemmát metszettetnék; és minden kötetem elibe egy oly embernek szeretném tenni képét, aki megérdemelje, hogy ez mondassék reá: Dignum laude Virum Musa vetat mori. Miklós Öcsémtől, a’ ki nekem nem csak testvérem, de szívesen szeretett s igen becsűlt barátom is, tudakozzál holmit felőlem, a’ mit neked megírni elfelejtettem. — Ő még Novemberben le akar ide jönni, hogy egy temérdek nagyságú szőlejében dolgoztasson. A’ Stunder, Kininger és Czetter rajzolásait néki adhatnád, hogy hozza le ’s ő vissza is fogná vihetni, még Deczemberben visszamenvén. — Stundernél nekem két elkezdett képem van. Nem szeretem sem egyikét, sem másikát. És nem gondolok vele, ha el nem végzi is: minthogy jelenlétem nélkül el sem is végezheti.

 

 

540.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                              Vien, den 9t. May 1802.

 

Hymnus An Pallas-Athene VonCarl Anton von Gruber.

Presburg Bey Georg Aloys Belnay 1802.

….. Egy jó barátomtól kaptam, de tsak költsön, a’ munkát, amit belőle számodra kiírtam, vedd jó néven: és örvendgy Virágnak, a’ te barátodnak, Kedves Kazinczym! szerentséjén. Óh, ha ő is a’ Pindus tetején állhatna ama’ nagy lirikus lelkű mellett! és Gruber mellett! Bezzeg, akkor örűlhetnénk mind a’ ketten! de már ott magának Horátziusnak sintsen helye.

….A’ magyarországi literaturában két-három ember diktátoroskodik. A Literatur Zeitunggal mindent elhitettek még eddig. Én egyiknek sem irígylek semmit is: de azt mégsem szeretem, hogy annyiszor koptattyák nevemet, elhallgatván sok jeles embereket. Mert már hányszor vala: Batsányi, Szabó ... mintha tsak ezek volnának — Olvasd de 6. Julii is az Allg. L. Z. — Bártsak egynehány gondolatok jönnének eszembe! De maradgyanak még oda. Ne vesztegesd Te is a’ tömjént; írj valakinek Bétsbe (ha gondolod) és tudd meg, hol vannak azok az unsterbl. Gedichtek, én igen szeretném olvasni. A’ Gruber kétség nélkül olvasta azokat. — Most már 20. 8-beri leveledre: Ne hidgy azoknak a’ kassai heréknek….Megmondtam Kisnek, amit írtál. Ismerem őtet régtől fogva; de egy  794-diki Férjfiú még jobban megismértette velem két holnap előtt! Ritkábban vagyok boltyában. — A szentek hegedűjén nevettem…./nyelvészeti sazöveg B./

A nagyváradi Takátsot, ha látandod, tiszteld nevemben, és kérd meg, hogy poétai munkáimat ismértesse meg a’ tanuló ifjakkal; ha pedig ott nem kelendők, valami módon küldgye vissza: de tsak az én poétai munkáimat, mert a’ többihez nékem semmi közöm. A’ levelekről imezt: M. Minerva Harmadik Kötet le kell szaggatni, nem e’ tzím alatt akarom én azokat jártatni. A’ borítékok sem azokhoz valók. Igaz? a’ Fekete szemeu szepp Heölgiechke! igazán régiség-e, vagy te írtad stilo veteri? —Énekellyünk egyet tiszteletére.

 

A’ BARÁTSÁGNAK.

I.

Tőlem, barátom, meszsze vagy,

Egy más Világnak végiben.

Megfárad a’ Szél, míg elér

Azon vidéknek rétire. —

Egek! hová vittétek el!

II.

Miért sohajtok? Menny Te Szív!

Keresd fel Azt, a’ kit szeretsz.

Túl a’ nagy Ég határjain

Fáradhatatlan tsak Te jársz.

NB. Jősz, ’s mégy, ha tetszik, útadon.

 

Hogy annál inkább érezhessed ennek édességét, kedves barátnéddal együtt, énekeld el egymás után háromszor; gondolly barátodra is, aki örűl örömeiden, és azt óhajtván óhajtya, hogy boldog légy mindenha!

Oszsziánra buzdítottalak (az Octob. 26. és 28d. leveledre jövök), és már régen akartalak buzdíttatni; mert minden megvan benned, ami arra kívántatik. Bétsben létemkor B.-nál láttam egy árkuson Inisthona, egy másikon Szelma, a’ harmadikon Darthula, a’ negyediken Komála és így tovább, minden éneknek a’ neve: — ezek és többek nála az asztalon, széken hevertek; hogy látnám tudniillik. Az Inisztónai Háborút, a’ mellyet elvégezett, neked küldöm….

…..Imhol a’ Képek! vizsgáld meg. Stunderét most nem küldhetem el: mert akarom magamat festetni, mentében, úgy a’ mint már egyszer említettem volt. Nem akarom t. i. kaputban festetni magamat. Nem! Nem!

Révai a’ M. Nyelvnek Profeszszora 8-án, májusban állott bé hívatallyába, elmondván sok Hallgatók előtt szép deák beszédgyét. Igen szeretem, hogy itt vagyon: igen jól el van készűlve. —Szívesen köszöntet Tégedet általam. Kérlek, írd fel azokat, kik Debrecenben, Patakon, vagy akárhol, — és akár pápisták, akár

kálomisták, akár lutristák, szóval akárkik legyenek, — akik metrumra dolgoznak; — keresd ki őket, (értetődik magyarul). — Ki írta: «Festi magát Dorílis.» Ki az a’ A. J., és él-e; mert tsak az élőket akarom most tudni. Vale.

Nov. 12. 1802.

V. mk.

 

Vídám hajnal! ezen bársonyos öltözet,

E’ gyönggyel kirakott, ’s gazdag arany kotsi,

E’ rózsákra ki-nyíltt ortza, minek jele? —….

……Pór’ szűk áldozatit kész-örömest veszik. —

Szép Hajnal! Szomorú ködbe ne menny soha:

Szűllyed, zöld Kikelet, tarka virágidat:

Nimfák, a’ koszorút váltsa-fel új, ’s meg új:

Zengjen minden határ: Józsefek, éllyetek!

                                                           Tuus Virág.

 

 

559.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                            23-dik xberben 1802.

 

Tegnap ért ide Karrik-Thúra*. Olvastam már nagyobb részét. Mennyei Költemény nyelvünkre nézve is! Nekem énekelted! Elfogadom a’ legforróbb indúlattal, édes Barátom! ezt a’ nagy, jeles ajándékot!

……Én neked November közepén egy nagy Nyalábot küldöttem; de aligha Nálod van még. — az Ének utolsó versét imígy tettem az ólta: «oh, légy szerencsés! útadon.» …..A’ Nyaláb és a’ képek jutottak eszembe. Vigyázz a’ képekre. Mást is fogok majd küldeni. Előre azt mondom, hogy az Oroszházi engemet nem fog metszeni. Látni fogod gorombaságát, mellyel engem illetett,

pedig már jól fizettem neki előre. Mint tetszik Neked im e’ szó: Sunád? igaz-e, hogy annyit teszen, mint Nótárius? Béla nevetlen íróját így nevezi a’ fordító.

E’ napokban olvasván Bél Mátyás Könyvét: Adparatus ad Historiam Hungariae etc. tsak nem kedvem jöve Magyarrá tenni Priskus Rétort, — olvasgasd meg deákúl, a’ jegyzésekkel együtt, és írd meg ítéletedet… Úgy tetszik 1796-ban azt találám írni Batsányinak Bétsbe, hogy jó volna a’ Magyarok kijöveteléről egy Epikumot készíttetni. «Ez volt, felele, az én egész poétai életemnek tzéllya, ’s azt Kufsteinban nagyobb részént el is végeztem, de tsak fejemben: többé elő se hozd (én őneki) soha.» Bámúltam, ’s elhallgattam; de azonban ki nem vethettem fejemből az Epikumot; most is óhajtom, hogy legyen valaki, a’ ki Nemzetünk ditsőségéért írjon. —

Én minap egy estve imígy kezdettem. Te először a’ Hexametereket olvasni, azután itélni fogod:

 

Magyar Hexameterek.

 

Rettenetes hadakat, ’s egy lelkes Scitha Vitéznek

Tetteit énekelem, ki vadon Honnyának öléből,

Intetvén az Egek titkos végzéseik áltak,

E’ nemes országnak boldog mezejére verődött.

Tudta, hogy Őseinek szép birtoka volna, hogy őtet

Illetné birodalma ezen nagy földnek egészen.

Ám de sok és szörnyű akadályok tűntek elejbe,

A’ mellyek bátorkodtak rettenteni szívét,

És, ha lehetne, tüzének eloltani bajnoki lángját:

Bújdosván valamerre magát terjeszti Világunk.

Győzött, ’s Isteneit, Népét elvégre letette

Attila pusztáin vertt sátoriban, hol üdővel

Egy Istent több Templomban tisztelne, ’s imádna

A’ később Maradék; és, bátor fegyvere mellett

Őrt állván szemesen, hív jámborsága gyümöltsét

Vídámúl szedné, ’s élné még hamva után is.

Oh, Te ditső Honnyunk jó Angyala! mostan is, a’ ki

Édes Atyáinkhoz, noha szent paisodnak alatta

Nem tudták magokat még akkor lenni, ’s hatalmas

Karjaid által ezer meg ezer veszedelmeik ellen

Védettetni, kegyes voltál! jer, Hunnia boldog

Angyala! légy Múzsám Kalaúzza, ’s ha kedves előtted

E’ Nemzet, ha vitézségén mind eddig örűltél:

Kérlek, légy ezután is az Ő védője, baráttya!

 

…….. Isten veled. V. mk.

 

 

* Karrik-thúra Szelmai dalok Lathmon Ojthóna Az iniszthónai háború Oskár Károsszal Kathlín, a klúthai Szulvalla A lórai csata Ojna-Morul Konlach és Kuthóna Golnadóna Temora nyolcz énekben   Kazinczy munkái Szép literatura VII. kötet, 1815.

 

 

566.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                 Pest, Januar 29d. 1803.

 

Januariusi harmadik leveledet ma vettem; de sem erre, sem a’ más kettőre illendő, ’s elegendőképpen nem válaszolhatok hamarjában. Rész szerént írásaidból vett örömöm nyugtalanít, részt szerént egy más tárgy húzza magára figyelmetességemet. Légy boldog, Te, Ég’ fija! aki olly igen édes soraidban adod előmbe barátságos érzéseidet.

Octóber vége felé nyújtottam bé könyörgő levelemet a’ F. K. Helyt. Tanátsnak pro augmento pensionis. Tegnap egy jóakaró Úr Budáról tudtomra adta, hogy tsak ugyan 50 ftot resolváltak nekem is, mint más némellyeknek, akik eddig vagy hallgatásban éltenek; vagy annak füleltek szavaira, aki javasollya: rem facias, rem. ….Ha Ötséd bé nem jöhet (mert már sokáig várakozom; tudod pedig, hogy a’ Vén leánynak is nehezen esik sokáig várakozni), írd meg nékie, hogy jó alkalmatossággal küldgye bé Kis Könyvároshoz, aki kezembe fogja adni. –Vale iterum. Néked, és még – Kedvesednek is, – kedvet kíván V. m. k.

          

 

567.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                   Pest, 1803. Febr. 9d.

 

Eddig már kezedben vagyon levelem (úgy tetszik 30. jan.) és az én itéletem szerént a’szép demon; vigyázva vigyázz reá. Nem jut eszembe, ha vallyon megírtam-e Döme hollétét: Ő Plébános R. Komárom, és Virt között, a’ helység neve Izsa, általmentem rajta magam is vagy kétszer…Könyvedet, és leveled’ vettem….. Baróti, nem hinnéd, melly igen lófejű ….Egy bétsi levélből értettük nem régen, hogy Sándorfi – nem tudom minémű újságíró – magát, és Budai Esaiást tartya legjobb Magyar Írónak. Jól van. Hát igaz-e, hogy Debreczenben egy tudós társaság légyen, ’s a’ görög és deák Classicusokat magyar nyelven kiadni akarja; mi ezt is hallottuk, és pedig örömmel. Hát még? Budán Hartleben, Pesten Eggenberger, Leyer Könyvárasok magyarúl fordíttatnak: nem említtém Kiliánt, aki már előbb kiadatta a’ Leoninust. Ez, a’ magyar literaturának nem árt: de bezzeg ellenére van az, a’ mit Schedius mondott G. Széchenyi Ő Exc.-jánál: »hogy a’magyar Nyelv incapax culturae:« a’ Gróf sokat disputált ellene, – a’ religiója is – hogy ezt kellessék előhoznom – alkalmatlanná teszi őtet a’ magyar hazafiúságra…. Annál többel tartozunk Dugonicsnak! ha ezt nem adta volna a’ Gondviselés Universitásunknak, oda lett volna a’ magyar ifjúság; pedig tsak ugyan vannak jó eszű ifjaink, és ollyanok, akikben még meg nem kortsosodott a’ vér. Ha ezek magyar nyelven hallhatnák a’ tudományokat, a’ szép mesterségeket, boldog Isten! melly sokra mennének tsak egy esztendő alatt is! Segíttsük őket, amint lehet!

….. Bessenyei György, úgy tetszik 1770. vagy – adta ki Lukánus első könyvét: – Olvasd Bartsaihoz intézett első sorait; és találd ki gondolatomat. – Ő már akkor Bétsben lévén! – sokat láthatott, hallhatott, – osztán írhatott, – írt is! – A’ nyelv, ’s literatura’ állapottyát illető dolgokat öszve szedni, méltó volna.

Erről már sokszor gondolkodtam, visszamenvén az 1000-dikre, és meg’ le az 1803-ra. Most jut eszembe: a téatromról vagyon ugyan már egy-két szó a’ Museumban is, p. o. hogy az a’ nyelvnek, erköltsnek oskolája; de ez nem elég arra, hogy a’ régi fanyarságban, ’s balitéletben megrögzötteket szelíd érzésre, ’s jobb vélekedésre hozhassa, és végre arra, hogy kiki megismérje annak hasznát, ’s méltóságát. Most sokan azt mondogattyák, hogy a’ Magyar nem komédiázni való. Igaz, ha úgy értik, amint láttatnak érteni, hogy nem bolondnak való: meg

kellene tehát magyarázni, mi a’ komédia in sano sensu, és minek kell annak lenni. Ezt a tárgyat tsendes, felemelkedett elmével, tiszta, ’s könnyen folyó magyarsággal, és szívre ható kifejezésekkel, – hellyel-közzel – szükség volna írni. A’ nyavalyás szem irtózik a’világosságtól: lassan lassan reá szokik. Igen sokan nem tudgyák, mire való a’ teátrom. Némellyek akarják tsak risu diducere rectum; mások látni, ’s tán pityeregni a’ lacrimosa poemákra. A’ magyar teátromi darabokat a’ magyar természethez kell alkalmaztatni. A’ dévaj

darabok is mutassanak nagyságot, ’s nemességet.

….A’ Kéntelen Házasságban én semmi scurrilitást nem látok: óhajtom, hogy mennél előbb napvilágot lásson: úgy a’ Rigó is; mind a’ kettő megérdemli azt a’: Plaudite! Ez tsak az én itéletem; mert talán más gustusa van valakinek, aki akár Bétsben, akár Pesten, akár Kassán etc. lakik a’ gatya szalasztó úttszában! – Alcibiades, ’s a’ Négy palaczk azt súgja nekem: »Virág! öleld meg Kazinczyt! öleld meg! öleld meg!« – Yóricknak – (vagy a’ mit én jobban szeretnék, mint magyarosbat – Jóriknak) Levelei, nem Bácsmegyei-é ugyan, de még is

kedvemre valók; – ne kezdgyünk mi ypsilonnal semmi szót. – Lá! nem írod: Frencz (Kazinczy) mint Szilágyi Henriássában, és pirongatni. – Megint, és !! – E’ között: – a’ Világ és, e’ Világ különbséget kell tennünk. – Más, pirítgatni megént közt is: amaz admonet; ez iterum. – Emilia, úgy tetszik, nem nekünk való. Minnát sem olvastam örömest. – E’ két darabot még egyszer előveendem. – Clavigót nem ismérem. – Kilentz az óra! Egyet dohányzom lenyugtom előtt!

…. Vale, kedves Barátom, sietve. 12. Febr. délután 1803.

                                                                                                     V. mk.

 

 

568.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                       Pest 17d. Febr. 1803.

 

Kedves barátom! Ne sürgesd Miklóst; tsak arra emlékeztesd, hogy nála van a’ nyaláb, hogy az a’ jövő sokadalomra hozza, vagy küldgye el. Én úgy gondolom, hogy őneki is nehezen esik. Az utazás sem bátorságos. Én eleget múlatom magamat Alcibiáddal, a’ Négy palaczkkal, a’ többivel. Nem tudom, mitsoda Jegyzéseket tehetnék azokra. …Most nagy Grammatikus Világ kezd lenni; – vigyázva kell írnunk.

Révainak talán megemlíthetem a’ Magyar Könyvekről szólló Recensiókat: de aligha elfogadandgya. Emlékezem egy levelére, mellyet hozzám küldött volt 7-8 esztendő előtt. Igen kényesen bánok vele, mert genus irritabile ő is. Az ifjú Gr. Festetitsnél a’ Guberizált halhatatlan Költeményeket előhozván egy valaki, im ezt mondá: »Jól van! egy Úr megkért, hogy szerezzem meg neki: hol kaphatni?« nevettek a’ Vendégek…

 Olvasd addig is:

 

A’ Gyermek, ki beszélleni tud már, ’s lépni erősen,

Kisded társai közt szökik, ugrál, játszik; azonban

Könnyen felfortyan, ’s meg meg lelohasztya haragját.

Változik óránként. A’ serdűltt és Nevelője kezéből

Elszabadúltt Ifjú paripákra, kutyákra, mezőre

Vágy; mint gyenge viasz hajló a’ roszszra; ha inted……

 

Olvasd, mondom, és, ha lehet, örűlly: mert úgy tetszik ki leveledből, mintha nem jó volna kedved: – pedig Te írtad: Husi, husi, daleho vidzitze! – Küldgy ezután is efféléket, sokat, sokat! Nem adnám Gyöngyösi leoninus verseiért, nem biz’ én! – Meg’ akarám írni, mikre veendem ezeket elő, de – nem – nem mondom ki előre. Vale, édes Kazinczym. Képeimet ebben a’ kétes útban, üdőben el ne botsásd magadtól. Szeretném, ha látnád, amit négy vagy

öt esztendő előtt festett Stunder. Ez az ember talán már kitanúl.

Még is valamit. Én most egy 1580, és 1647. Esztendőben kiadott magyar Könyvet olvasgatok: ’s azt veszem észre, hogy a’ régi magyarok vagy igen ritkán, vagy nem is éltenek légyen imezekkel: íródott, mondódott, mondódhatván, folytatódnak, ’s a’ t. az efféléktől kell őrizkednünk…..

Ér-Semlyénben van-e oskola? Jó volna kikémlelni, mellyik gyerekben – de tsak magyar nevű gyerekben, van jele a’ nagy észnek, vagy a’ Rajzolatra, muzsikára kész indúlat: Festőre, Muzsikus Compositorra nagy szükségünk vagyon.

Az illyetén nagy reménységű magyar ifjúnak gondgyát kellene viselni: ’s őtet reá taníttani, hogy Göttingából, Lipsziából, ’s a’ t, nem tsak azokat a’ sok lucifer arabs, türkisch, persisch figurákot, ringyrongyokot hozná ki, hanem mást valamit, a’ mi a’ Nemzetnek ditsőségesb. etc…..

 

 

589.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                    Pest, 6d. April, 1803.

 

A’ legédesebb örömök között olvasgatom leveledet, de dato 27. Mart.  mert Te is a’legédesebb érzésekben írtad. A’ Collegiumba való járásod nekem igen tetszik; járj, járj oda gyakran, édes barátom, és azokat a’ Nevendékeket buzdítgasd arra a’ szent kötelességre, mellytől minden igaz magyarnak fennléte függ. Melly sokra mehetnek Azok! Melly szerentsések lehetnek, ha a’ dologhoz szoknak! Tartsák szemeik előtt a’ példákot, és igyekezzenek rajtok nemesen győzödelmeskedni is! Itt az ideje, hogy ez a’ vitéz nemzet felemellye fejét. – Bozókit láttad eddig. – Én már kettőt-hármot elszoktattam attól a’ banya,

banyább, legbanyább publice sopánkodásoktól. – A’ theologusoknak, az isten igéje hirdetőjinek irtóztató buzgóságaik is leijesztgették eddig a’ sziveket. – vale! – A’ deák classicusok megbetsűlhetetlenek. A’ Corn. Nepost némellyek a’ gyermekekre hagyták, és tsak a’ szavakra, phrasisekre figyelmeztették. bohók! Miért nem a’ nagylelkűségre, a’hazafiúságra, vagy… etc. – Szeretném, ha Debreczenben kijőnének M. T. C. Philippicae mind a XIV.

 

Cover of: M.T.C. Orationes. Orationes M.T.C. accusationum in C. Verrem. ..... Cover of: Orationes in M. Antonium Philippicae XIV ...
openlibrary.org/works/OL67553W/Speeches     Google

 

Ezekről a’ régi iskolákban nem tevének szót. Sylvesterért már előre sok hálát ád Neked Virág és a’ Kiningeri, Flóri Rajzolatokat, ’s a’Réztáblát örökre Neked, Kazinczynak adgya; kér, hogy fogadd el ezt a’ kis ajándékot; még többre is kész ő. – az Oroszházit alkalmasint látni fogod a’ Sz. györgyi vásárkor

Debreczenben: – Geszneredet, Clavigódat én még nem láthattam: tehát . – Ismered, úgy vélem, Somsits Lázárt; én voltam nála Bétsben is. – itt az óda. – Grammatikádat (Kövesdi Pál az auctora) Kis István által küldöm vissza. – Versegi nints még annyánál, aki él Budán. Vale. Tuus Virág mk.

Egy szót barátságosan – különböztesd meg a’ passivumokat a’ reciproc. verbumoktól! –Nyujtódjanak, tanítódnak, iródnak, mondódnak. etc. etc. ne legyenek soha a’ te írásaidban!

 

 

593.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                    Pesten, 1803. April.

 

Viszszaküldöm a’ Grammatikát, una cum titulo. Ezt már ismértem volt, Ráth Híradását megtartom. A’ minapi Versezetben imez első gondolat helyett: »Változik óránként« – a’ mi a’ poétai sornál hoszszabbatska – olvasd: »Mindég változik. A’ serdűlt etc.«….

A’ Leoninus Gyöngyösi Munkájit nem Bétsben, hanem itt nyomják; Szent Györgyig elvégzik. Vale, tisztelt Kazinczy

Tuus V. m. k.

Én soha nem voltam G. Festetitsnél akármi szolgálatban: Anno 1797. lemondván betegségem miatt a’ Professorságról, Martiusban jöttem ide. Rajtam semmi sem történt; egyéb az, amit egy ódámban olvashat; de nem érthet más, sine notis. – Nekem használtak…... Elküldöm Szabónak hozzám írtt Odáját. –

Tartsd fenn, kérlek, bibliothecádban az illyen MM. SS. – Érezd osztán Te is Gyerkényi lángjait. – »Ha valahogy eltalált volna poétai tüzed aludni (Nekem mondgya Dávid), jere Virtre; fogadom, az új Nősök egészen lángba fognak hozni.« – – Kedves invitatio, főképp’ ha szép a’ Nő. Ugyan, Kaz, lepd meg Szabót és Gyerkényit Virten.

 

 

596.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                               Pesten, 1803-dikban./máj. 16/

 

Ma, az az 16. Majusban, reggel vettem leveledet, és ime reá a’ válasz, és a’ tisztelt Dayka’ kézírásai béköttetve általam a’ Szépség’ Baráttyának számára! Elfelejthetetlen kár az Ő kora halála! Én tavaly Budán lefestettem magamat: távollétemben a’ Festő írótollat teve kezembe: nem szeretem. Az a’ gondolatom, hogy ahelyett egy kinyílt könyv legyen… E’ napokban elmegyek a’ Festőhöz, és számodra is, Kedves Kazinczym! – NB. Petrinus collare, és ruha látszik a’ képen, és felöltve magyar mente. Most az üdő rövidsége miatt még tsak ezt írhatom:

 

1. A’ Zeitschrift kiadója Pesten, engem simogat is, pofoz is. És, jóllehet láthatott, sőt bizonyosan látott is jó ízlésű Magyar poésist legalább tíz tizenöt esztendőtől fogva, még is ezt meri írni pag…/német/  Ezek az idegen vérűek igen reánk, ’s ellenünk szoktak már.

 

2. Egynehány deák darabjaimat is öszve irogatom; – hiszem – ezek is az enyémek. – Olvasd e’ kis ódát addig is.

 

3. Még Professzorságomban lefordítgattam Léliust de Amititia; tavaly Pybernek említettem; és most írja, hogy »ha felkötötted a’ kolompot, harangozz.« Hallom, hogy Szabó újra kiadgya Verseit….

 

4. Csehy, miolta katonáskodik, a’ Lovász Mesterségről írtt egy Könyvet; még tsak kézírás. …..Nem tehetnél-e szert Sylvester’ Grammatikájára? Ott Debreczenben: amint mondgyák tsak 6 árkusból áll. Igen szeretném látni. Itt könnyen ki lehetne nyomatni. Szerezd meg, kérlek, vagy írasd le bötűről, bötűre.

Úgy legyen veled éjjel nappal a’ Kis Teofila’ szép árnyéka!

 

…Quae Martem sociare suum cum Pallade docta

Omen Fortunae prosperioris habet…..

Sic tibi se facilem praestet Apollo. Vale.

 

 

609.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                   Augustus elején, Pesten. 1803.

 

Már valahára kinyomta Tratner Telegdit! Sok, igen sok dolga vagyon most

ennek az embernek. Patzkó, ’s Landerer többnyire alusznak. Ha felébrednek is,

tsak Kalendáriumot, Lelki kintset, Szentek dudáját, ’s dinom-dánom verseket

látnak magok előtt. Kár, hogy Pesten valódi Magyar ember nem nyomtattat! A’

könyvkötők is szinte úgy el vannak foglalva. De nem ez okból küldöm Telegdit

kötetlen, ígéretem ellen; hanem hogy siettem Kisnek általadni a’ ti

Sokadalmatokra....

A’ N. Váradi hévvizeket jó volna valakinek leírni, és egy rézremetszett képpel

kiadni. Fáj a’ lelkem, valahányszor azokat a’ sehonnai képeket látom árúltatni.

Int az üdő, hogy felnyissuk már szemeinket. Ez arra is szolgálna, hogy a’ Haza

jobban ismértessék, szerettessék a’ mieinktől. Gondolkodgyál, ’s beszélgess

más Urakkal. Ne vedd roszsz néven, hogy tsak tégedet terhellek effélékkel. –

A’ debretzeni Collegiumban taníttatik-e a’ rajzolás mestersége, erre nagy

szükségünk vagyon. A’ Várasban, és egyebütt, mindenütt tsak magyar Inscriptiókat kellene tenni. De nem kellene ám azokat Erdélyből hozatni.

A’ XVIII-dik Századot leírni historice! Most száz esztendeje!

Most olvasgatom Szenci Molnár Albert imádságos könyvét….

 

 

617.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                     Sept. 10-dikén, 1803.

 

Tegnap délelőtt érkezék meg leveled a’ képpel együtt. Valójában Kininger

után Neidl szerencsésen dolgozott. – A’ Bellerofon paripájának feje, úgy tetszik

nékem, nem jól látszik. A’ te jegyzéseiddel kell néki élni. A’ jobb pofa, a’

szem, amint írád, megjobbíttandók. Igazgasd őtet tetszésed szerént. Vajha

boldogabb környűlállások között eshetett volna ez meg! Sajnálom, hogy még

sem menekedhettél ki egészen bajaidból. Kis kezembe adta az Idilliumokat, a’ mit tudnod kell. Versegi ma holnap megjelenik Budán minden bizonnyal. A’ jövő Debreczeni sokadalomra néked megküldöm Révai munkáját (Kis által), Antiquitates Literaturae Hungaricae. Volumen I. nemrég’ jött ki.

Nem ismerted e Mihalóczit? (úgy tetszik e’ vala neve egy N. Váradi

Professornak, ki egy vagy két esztendő előtt hala meg.) Bizonyos embertől

hallottam, hogy özvegyénél igen derék monumentumok vannak, mellyek

hazánkat illetik; de a’ mellyeket az Aszszony kints gyanánt tart; – Te az

aszszonyokkal, főképp’ a’ szebbekkel örömest társalkodol. a’ haza kedvéért

tégy Próbát. Erre szépen kérlek, édes Földim! Ird meg nékem, mikor, melly esztendőben circiter kezdett b. e. Ráday római mértékre írni verseket; t. i. mert valami kis munkámban meg akarom nevezni. És: Szilvester János melly esztendőben adta ki a’ mondott mértékű verseit. NB. küldgy azokból egynehányat. Nem 1540-ikben-e? Ez volt-e a’ legelső effélékben?

Az 1540–1592. Szilveszter lenne tehát Vilmáni Libetz Mihály és Ciszó, isméred e’ könyvet, a’ régi kiadásban d. Anno 1592, vannak initiumok ’s a’ t.

1616–1653. Hatot találtam: ha többet tudsz, írd meg. 1760–1780-ig sokan vannak; ím ezeket akarom tsak említeni:

Kalmár György.

Birsi Ferencz.

Molnár János.

Rájnis Jósef,

Baróti Szabó Dávid.

Révai János Miklós.

Tóth Farkas.

Gyöngyösi János (Erdélyi).

Ráth Mátyás. És, a’ mint imént említém, G. Rádayt.

Mit gondolsz erre? – Amiben segíthetsz e’ tárgyban, segíts, kérlek. – Ez idén

ki ne jöhet ez; mert másban dolgozom. Lészen üdőd. Némelly Grammatikusokat is előhozok benne…. Vale kedves Kazinczym! V. mk

…..Ismered-e Édes Gergelyt? A’ minap nálam vala. Szép tehetségű ember.

Kátót (de Senectute) most purizálom. Én igen szeretem Cicerot. Nem tudom

hol, »Omnium Romanorum sanguis conjunctus est« kiáltya. Élly,

Halhatatlanság fia! édes Kazinczym!

A’ magyar Pap

 

 

625.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                             September végén 1803.

 

E’ napokban előmbekerültek Horátziusból fordított verseim: A Gyermek, ki

beszélni tud, ’s a’ t. mellyeket, úgy tetszik, a’ múlt télen küldöttem hozzád.

Szaggasd-el azokat, kérlek, édes földim, barátom! Hibát, rút hibát látok bennek,

– »a’ mit ölelve fogadt el, – viszsza vet, utál« viszsza veti, utállya, t. i. azt; kell

vala tennem. Szaggasd el.

Az Aradi levélben azt a’ livor-t nem tulajdonítod véteknek. – A’ Poétikából

értett magára valamit. – A’ levelet egy igen nagyot mutató ifjú ember hozta.

Fogadta, hogy ir. Az Egri papok igen felébredtek. Ezt örömünkre. Versegi otthon mondatik már lenni minden bizonnyal. Nem régen valék annyánál. – Hát a’ kezed? Ha valamelly széplelkű ifjúval vagy isméretes, ösztönözd, hogy írjon

elméjéhez, ’s ehhez a’ nagy nemzethez illendő dolgokról. A’ sok szomorú

fájdalmas fantáziái a’ gondolom-szerelemnek mire valók? Vagy, nem lehet-e

vígan énekelni a’ szerelemről? Látod, némellyek készakarva abba a’

szerelmesen bolondoskodó Melánkholiának tengerébe vetik magokat; ’s azt

kivánnyák másoktól is, hogy mint ők, bolondok legyenek. Ezerszer többet

használ akár a’ Nyú históriája, akár a’ Markalfé. A’ Cisio is többet ér. – Hát Te!

mit tartasz felőlök? Küldgy ismét paraszt dalokat. A’ minapában elalkonyodott vala már a’ Nap, – ablakomnál dohányozgatván, egy tiszta torokból hallám énekelni: »Mi haszna, Galambom! ha előtted árok.« A’ hirtelen támadott kiabálás, ’s zaj miatt többet nem érthettem. Nem tudná-e ezt valaki nálatok? Ha úgy: írd meg édes Kazinczym! és más akármi réfás énekeket, ’s nevetséges dalokat. –Isméred-e Édes Gergelyt?

Vale Pesten. V. mk.

Ma purizáltam: Nemo me lacrimis – Enniusból –

»Senki ne búsullyon rajtam, ’s temetőmre se hintsen

Fájdalmas könyeket! – Én, ha lehet, Szolonnal tartok. –

Amire itt kértelek, édes barátom! tellyesítsd és küldgy tótot, magyart, de

azonban légy – és élly – Tacitusi lélekkel! Mint az a’ te barátnéd is. Vale

Szeretném tudni, ha lészen valami Szilveszterből: Az, amit nem várok, nem jut

eszembe.

 

 

631.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                                Nov. 27. 1803.

 

Édes barátom! Már jobbatskán, sőt jobban vagyok. Írok tehát, ’s válaszolok az

Októberi leveledre, melyről beteg fantáziáim között is néha-néha

megemlékeztem. Fáj nekem, hogy téged hijába fárasztottalak, és Váradra

küldtelek. Engem Varga Professor szája hitetett-el. Elhittem tehát, hogy ott

valami nagy lumen volna. Azólta hallám, hogy azon hires helységben még jó

Compactor sintsen. Mit itélhetek ebből? – Hallám azt is, hogy egyvalaki

kanonokságot nyervén, minden könyveit kivetette az ablakon. – Eddig jöttem

az írásba, és ime egy Mercantil legény leveledet hozta. – Jól vagyon. Tovább. –

Egy másikról: hogy azért nem szereti olvasni Líviust, mert lutheránus-e, nem

tudom már, vagy cálomista stilusa vagyon. És így ezután elő nem hozom neked

a’ Nagy Váradiakat; Te se énnékem, – nem nekem valók. Ezt ne tulajdonitsd,

kérlek, büszkeségemnek, hanem , ha valaminek akarod tulajdonítni,

tulajdonítsd simplicitásomnak. Azonban kivánom, hogy a’ Kis Istók potrohos

angyala hárfázza nékiek a’ szerelem Gyötrelmeit, ’s tsak ott szűnnyék meg, a’

hol a’ bagoly, a’ békák, a’ scorpiók, az Ekhó, a’ Nap, az Éj, – a’ denevérek –

megjelennek. Takáts Leveléből, Veszprémből, értem, hogy Rájnis, ’s Fábchich serényen dolgoznak.

1. Rájnis a’ M. Encyclopediát majd majd elvégzi: Talán ki is jött

eddig.

 2. Virgilius Georgiconját elkészítette.

 3. Magyar Parnaszszus nevű könyve is kész: mellyben nem tsak a’ saját költeményei, és más nyelvekből fordított versei; nem tsak a’ M. Prosodia a’ nevezetesebb Poétáink példájival is már támogatva foglaltatnának, hanem a’ külömbféle költemények természete ’s reguláji is megmagyaráztatnak.

Baróti Szabó Dávid Komáromban nyomtattya a’ Magyarság virágit.

…..Tégy rendelést mennél előbb, hogy kezedhez vehesd, amit ajándékban

küldendek számodra. Tudniillik, 1. Léliusból 50, 60 Exemplárt, 2. Kátóból is

annyit. Ebből most szedik a’ második árkust. Januárius vége felé meg készűl:

mert nem sietünk vele. Meg vagyon-e nálad: Magyar Ország Históriája

Kultsár István – ? – Ezt se vedd meg. Meg küldöm; tudósits.

Révai János Miklós Munkájit is így küldöm meg számodra. – Ez elég légyen

első leveledre.  A 23-diki. 8bris 1803.

Amit Sylvesterről irsz, helybehagyom. Ird le in silentio és nyomtattasd ki; A’

praefatzióban, ha néked úgy tetszik, arról említhetsz, hogy ezen gondolatú

valék még tavaly. Küldd meg azt annak idejében. Bizony, rendes ember Sinai

bátyánk! Ne szólly neki, ird le a’ könyvet és tedd hasznossá.

Nem volna-e jó egy kis Magyar Praefátziót is írni? ……

 

 

639.

 

Virág Benedek – Kazinczynak                        Az 1803-diknak utólsó napján.

 

Így kezdted Te kedves barátom, egykor leveledet. Reá emlékezem, mert azután

következett hosszadalmas hallgatásod keserű vala nékem, amelyet csak a’

reménység tehete valamennyire édessé. És nem tsalt meg. De mindent az Isten

gondviselésének kell tulajdonítani: élet, halál kezében vagyon. Örök hálá

légyen néki! Bizony megdöbbentem esetedre, ’s azt érzettem szűntelen, amit

egy barátságos szív szokott érezni. Én magam is Novembernek mint egy

20-dikán hideglelésbe estem, ’s két-három éjszaka nagy forróságban ’s

fantáziákbn valék: a’ nagy izzadások után, úgy vélem, jobban lettem; mert

orvossághoz nem nyúltam. – Ámbár nem feküdtem, de még is majd karácsonyig

érzettem, hogy nem ment ki belőlem a’ rossz. Az olta új életet érzek.

De talán te néked a’ sok dolog árt: vigyázz, kérlek, magadra, ’s kedvez

egészségednek. Sokra vagy te még szükséges. Jussanak eszedbe azok a’ jó

ifjak, kik tégedet híredről, nevedről ismervén, gyakran kérdeztenek tőlem, és a’

kik nagy részént láttak, és örömmel tiszteltek.

A budai Anacreon Versegi sokszor vala már nálam. Itt egy levele, melyet már

régen letett nálam. Soraidat mihelyt által jövend, néki adom.

 

Én télen nem szoktam a’ Duna hátán járni, mert tartok a’ rakonczátlan víztől: Nem mondom: Nintsen gerenda a’ jég alatt.

 

Sok énekei vannak… Gyerkényi, noha őtet nem ismeri, elragadtatott örömétől, és nékem meghagyta, hogy nevével köszönteném. – Egy rövid énekét ide írom:

 

A Válogató.

 

1.

Én egy gazdag aszszonyért

Szélnek adgyam nyugtomat,

Aki alkudt zsoldokért

Jusnak tartsa lángomat!

Légy te, gyöngyöm! tiszta értz

’S oly nagy, mint a Mátrabértz:

A kalmárlott mátkaság

Mind palástoltt szolgaság.

 

2.

Én egy büszke aszszonyért

Nyűgbe vessem szívemet,

Aki emberségemért

Pórnak szidgya véremet?

Légy te, gyöngyöm, ollyan vér,

– Mellyel hertzeg fel nem ér;

Páromtól a’ megvetés

Roszszabb, mint az étetés.

 

3.

Én egy szentes aszszonyért

Klastromozzam éltemet,

Aki nyájas tsókomért

Kárhoztassa lelkemet?

Légy te olly szent alkotmány,

Mint a most lett szűz leány,

Kút fölött a’ szomjazás

Tűrhetetlen sorvadás.

 

4.

Én egy böltske asszonyért

Háborgassam álmomat,

Aki plátós bábokért

Megtapodja lángomat?

Légy te olly nagy lelki kints,

Mint a’ mellynek teste sints!

Míg e’ földön vándorlok,

Széllel jól nem lakhatok.

 

5.

Én a’ legszebb aszszonyért

Felhevíttsem véremet,

Aki másnap Dámonért,

Megvetendi Szívemet?

Légy te gyöngyöm! ollyan szép,

Mint a’ legszebb angyalkép!

Nékem nem vagy angyalom,

Hogyha Dámon sógorom.

 

                                    

…..Kultsár November vége felé jött meg: a’ 4-dik darab nem kész még, úgy

hallom. Levelét eddig vehetted, melyet is omnem eventum Csókához utasított.

…..Egy gondolatom jött. Jó volna nekünk – egy nagy tanúja lenne barátságunk a’maradéknál is – megegyeznünk az orthografiában. Szép neved vagyon, és

híred már. Ebben sokaknak hasznot tehetnénk. A’ szebb lelkek, úgy vélem,

velünk tartanának. Ezt már régen forgattam eszemben; most ki mertem néked

mondani. Nagy jele annak valaha, hogy Kazinczy, Virág egyet értettek abban,

amiben mások között legnagyobb meg hasonlás volt. Elmélkedgyél, és

határozd meg magadat két-három hónap alatt. – Örömmel láttam leveledben,

kik azok a’ tiszteletre méltó férjfiak, azok a’ Musák énekükre méltó férjfiak.

Vale. Pesten. Tuus V. mk.

Ma jött a’ 23-ki leveled, örömmel és örömmel olvastam. Mennyit, ’s mit

érezttem a’ véglapon! áldás a’ kis Músákra! vatesekre! a’ víg éneklőre! –

Édesnek egy jó tsutora Somlyait! jobb inventiói lesznek.

 

 

                                            Híd a Dunán

 

                                              Írások a Dunáról

 

Az előbbi, 639. levélben lásd:  „…Én télen nem szoktam a’ Duna hátán járni, mert tartok a’ rakonczátlan víztől…”

 

……1767-ben, Albert szász herceg budai látogatása alkalmából ideiglenesnek szánt hajóhidat építettek a Dunán. A látogatást követően - az előzetes tervekkel ellentétben - nem bontották szét a hidat, hanem meghagyták azt a városok kezelésében. Ezt az alkalmi hidat azután évek alatt bővítették egy minden igényt kielégítő hajóhíddá. Ettől kezdve évente újra “felépítették” a két város között - egészen az első állandó híd 1849-es átadásáig, tehát 82 éven keresztül.

Az egyenes változat 43 hajótesten nyugodott, hosszúsága 422 méter, szélessége 8,85 méter volt, a következő megosztással: a két szűk gyalogjáró 1,10-1,10 méter, a kocsiút 6,65 méter szélességű; két szemben jövő szekér is elfért rajta. A hajók számára a parthoz közeli részen mindkét oldalon szét lehetett nyitni egy három hídtagból álló részt.

Amint a folyó annyira befagyott, hogy a jég elbírta az ember súlyát, ekkor mindenki kedve szerint kelhetett át a túlsó partra a legrövidebb úton. Mivel ez viszont balesetveszélyes volt, a városok külön utakat jelöltek ki a jégen át, amelyeket karban is tartottak: a jeget leszórt szalmára locsolt vízzel vastagították, az utakat éjjelre fáklyákkal kivilágították. Külön út volt a gyalogosok és külön a szekerek számára, de az átkelésért itt is fizetni kellett. Főleg farsang idején folyt vidám élet a Duna jegén, ahol ilyenkor egymást érték a mulatságok.

                                                                                                     www.freeweb.hu/budapest

 

 

1543.

 

Vitkovics Mihály – Kazinczynak.                                                        Pesten, 1809. szept. 4.

 

…Virágunk, Sisakos Minervája’ paizszsával védve, ’s érdemeibe béburkolva bátran ballag a Duna hídgyán. Ezt a nagy Férjfit, mi rezzetlenűl várja a jövendőt, felséges látni! Tégedet

tsókol és általam…

 

3727.

 

Vitkovics Mihály – Kazinczynak.                                                      Pesten, 1819. ápr. 24.

 

…Virággal a’ Duna hidgyán, a’ hol Ő legmegelégedettebben tanyázni szokott, ma estvén

járdogálván, megemlítém, hogy neked írok. »Frater, úgymond, köszöntsd őtet, és kűld el neki

az ódámat: Neked majd mást adok.«…

 

 

 

Virág Benedek:

A Duna hidgyán 1799. okt. 2-dikán

 

Szép reménységű csemeték, Kis Imre,

S Vince! Illyen nagy habokat nem érez

Völghyetek csendes vize, s nem borít el

Annyi hajókat….

 

 

 

661.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                         Ao. 1804. Mart. elején.

 

Kedves Kazinczym! Anno. 1619 Curtius magyarúl jött ki Debreczenben – Forró

Pál munkája – Szeretném megkapni ezen magyar Curtiust. Kiadom

jegyzésekkel, mellyeket talán örömmel fognak a’ jámbor Olvasók látni. Kérlek,

ha tőled lehet, ha terhedre nem lészen, ha barátságos kérésem igaz, méltó,

szerezz egyet nekem. Add tudtomra, ki volt légyen az a’ Forró Pál, mert

talám valaki Debreczenben, ismérheti őtet, és én említeni akarom a’ munkában.

               

A Bethlen Gábor udvarában keletkezett történeti művek közül stílusának értékét tekintve a legkiemelkedőbb alkotás Háportoni Forró Pálnak Curtius-fordítása. Google

 

Kátóm, és még egy kisded írásom Józsefig kiszabadul a’ sajtóból, úgy

reménylem. Pyber két három levelében szépen említett, megírtam, hogy

dolgozol. – Versegit, barátunkat, már régtől fogva nem láttam – Te, miképp

foly a’ Duna Pest, és Buda között, nem tudhatod úgy, mint az, vagy azok, kik

szemlélik. Rendes-e vagy rendetlen bennem: nem szeretem, mikor nyakamra jönnek azzal, hogy valaki levelében köszöntet. Nem láttam azt a’ Triumphus philosophiae nevű könyvet; de mondhatom, hogy a’ filozofia sem győzedelmeskedhetik mindeneken, sokra elkészítheti az embert, de nem mindenre. Hogy vigyázóbbak legyünk. Aprilis közepéig Curtiusról várni fogom a’ választ. Vale édes barátom. Pesten V. mk.

Zalárdi Jakkó László All Hadnagy hajdan Debreczeni deák, Dentáról Gömör

Megyéből, már kétszer írt hozzám. Isméretlen az ifjú előttem, de kedves.

Légyen örömödre. De Csehynk igen hallgat. Én nékem pedig most nintsen

üdőm háborgatni tsendességét; mert hihető, hogy ő is firkál.

 

 

667.

 

Kazinczy – Virág Benedeknek.                                  Ér-Semlyén, 12 Mart. 1804.

                 

Kazinczy Virághoz. Tisztelt barátom, Ma érkezik Leveled. Holnap mégyen az emberem Debreczenbe ’s írok, hogy Curtiust szerezzék meg számomra. Örvendek rajta, hogy vélem parancsoltál, ’s köszönöm, hogy egy kis részt engedsz nekem azon áldozat tételben, mellyet ennek kiadásával a’ Nemzetnek nyújtasz.

…A’ Sylvester Grammatikája felől, mit igértem neked, el nem felejtettem. Mindég késik teljesítése. Nehéz boldogúlni az öreggel, de meg lesz.

Azt kivántad, hogy ha valamely régi metrumra szedett verset tudnék, közöljem

veled. Halljad hát a’ mire most akadék:

 

Szenczi Molnár Albert – nagy név! Calvinusnak institutiójit magyarra fordította

és 1624-ben Hannoviában in 4° kiadta (áll a’ munka 1538. paginából.)

A’ titulusa ez:

 Az kereszténi Religióra és igaz hitre való Tanítás, mellyet deákúl írt Calvinus János.

 És osztán Franciai, Angliai, Belgai, Olasz, Német, Cseh és egyéb nyelvekre fordítottanak. Mostan pedig az Magyar Nemzetnek isteni igazságban való épűletire Magyar nyelvre fordított Molnár Albert. Hasznos és bővséges Registromokkal egyetemben. Nyomtatták Hanno Aubrius Dániel ’s Dávid és Sleikius Kelemen költségekkel. M. DC. XXIV.

Ezen titulus egy akkori ízlésű réztábla figuráji közzé nyomtattatott. Felyűl áll

a’ Magyar Ország czímere ’s egy oldalról egy rajzolat ezen írással: Szoros

kapu, keskeny út, melly viszen az életre, más oldalról ezzel: Széles kapu, tágas

út az veszedelemre, Matth. 7. – alább áll egy oldalról a’ Religio’ képe.

Másrészről a’ Fides képe. Legalól közben a’ könyvnyomtatók’ czímerek egy

könyvvel, mellyen a’ Calvinus deák nyelven írt munkája titulusa áll így.

’S ennek két oldala mellett eggy részről a’ Calvinus képe, neve nélkűl, de

egyéb képei után ismerhetőképpen. Más részről a’ Molnár Alberté.

Calvinusé felett e’ sorok állanak: Praeter Apostolicas post Christi tempora chartas Huic peperere libro saecula nulla parem, P. Thury Promte et sincere.

Az Albertus Molnár’ képe felett pedig ezek: Az szent könyvek után, kiket az nagy Apostolok írtak, Ennél jobb könyvet még soha senki nem írt.

A’ Molnár. Absit gloriari – nisi in cruce D. n. J. Christi. Gal. 6.

Molnár Albert szakállal ’s bajússzal vagyon előadva, baljában egy könyvet

tart. Megette egy öszvekötözött rabot vonnak-fel valamelly hóhérló padra

kötelen. Bosszankodva látom, hogy a’ Gr. Széchényi Biblioth. indexében ez a’ könyv nem találtatik. Nálam meg vagyon. Talán ezt sem merték megnevezni a’

Catalogust csinálók….

 

 

 

673.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                    10 Május 1804.

 

A’ nyalábot, mely már kezednél vagyon, vásár előtt adám által Kisnek, levél

nélkűl, gondolván, hogy ha majd Debreczenbe készülend, írhatok, ’s

egyszersmind a’ M. Poétákból is küldök számodra. Meg tsalatkoztam.

24. Martiusban egy súlyos nyavalya ütött reám, és gyötrött egész Aprilisban, oda az erőm most is. Ez vala az oka hosszadalmas hallgatásomnak. Hol vannak, édes

Kazinczym, a’ Képek? Én hozzám semmi sem jött. Nékem fáj, hogy ami

neked sok fáradságba, költségbe került, veszendőben vagyon. Nem akarok

gyanakodni. De sok a’ rossz ember. Hidd el, még egyszer mondom; én hozzám

semmi sem jött. Arra kérlek barátságosan, engem itt a’ dologban felejts el. Én

elvárhatok akár meddig; ha megkaptad a’ képeket, kérlek, ide pestre senkinek

se küldgy; se ne írj felőlök. Ezt úgy kérem, ha igazságosnak látszik előtted.

Sem Révai, sem Márton munkáiról nem írhatok; nem akarom, hogy a’ Pataki

Collegiumnak írj Curtius eránt. Minek költenéd fel azokat is az álomból: főképp

magad bajával! Most a’ conscriptio alkalmatosságával kérdezheted Curtiust sok

emberektől, talán a’ fors fortuna kezedbe adgya. A’ M. Poetákból Rickl által

küldök tehát. Szeretem, hogy ez útra vezettél. Vale! Tuus. Virág mk.

 

 

677.

 

Kazinczy – Virág Benedeknek.                                     Májusnak 26d. 1804.

 

Hosszú Pályiban, Debreczenhez 2. mértföldnyire.

Édes barátom, kezed írása azt mutatja, hogy betegséged nagyon elgyengített.

Sajnálom szenvedésidet, ’s óhajtom, hogy az életnek Istene adjon éltednek

egészséget, nyugodalmat, örömöt. Kínos dolog nekem azt tudni, hogy az én

szeretett Virágom szenved; kínos azt érzeni, hogy segédjére, enyhítésére nem

lehetek. A képek még Apr. 6-dikán általadattak Udv. Agens Sok János Úrnak, ’s eddig Pesten vannak Prof. Schediusnál csalhatatlanul. Bár csak Ricklhez hagytam volna küldeni; mert lehet, hogy Schedius Pestről eltávozott a’ tavaszt nézni. Még ma írok egy barátomnak Pestre, hogy vétesse által, és küldje meg neked, ha még eddig nem cselekedte volna.

Curtius eránt írtam a’ Pataki Collegium Előljárójának, ’s várom válaszát. Prof. Budaynál tudakolódtam Forró Pál eránt. Nem tud felőle semmit. Nála megláttam a’ hozzája írt levelednek borítékját több papirosok köztt a’ földön. Így nézi a’ szerelmes a’ maga Kedvese’ írását idegen helytt. Oberster Hertelendi közlötte velem a’ maga magyar nyelven dolgozott Tacticájának technologiáját. Nem örvendesz-e, azt hallván, hogy Katona is dolgozik?

……A’ Szent könyvek után ’sat. reménylem kezedhez ment, noha nem írtál eránta. Tarts meg továbbá is barátságodban, mely nékem minden tekintetben felette becses.tisztelőd Kazinczy Ferencz mk.

A’ Popularis Conscriptio dolgában múlatok itt. Májusnak első napja olta

szűntelen ezt folytatom, kivévén az Innep’ napjait.

 

 

686.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                         Julius 30d. 1804. Pesten.

 

A’ Komáromi Mindenes Gyüjtemény I. negyedében pag. 283 előadatnak

némely M. poéták, kiket én tudatlanságból könyvetskémből kihagytam;

Körtvélyesi, Fűsűs, Veszelin; Beregi, Pósaházi, – Rémius.

Kérlek tehát, kedves Kazinczym, de úgy ha terhedre nem leend, akkor amikor

– mert nem szükség sietnünk – valakinek Sáros Patakra (Szombati János Prof.

tudosította volt a’ Komáromiakat) írj, hogy a’ most említett poeták verseiből,

példáúl, küldgyön számodra. Mert itt Pesten sem a’ magyar, sem a’ deák

könyvesházban nem találok semmit ezekből, ’s ezekről. Vártam Budai Esaiástól is és kértem segédet; de nem méltóztatott felelni.

Láttad nála levelemet. Kérd el tőle per jocum azon levelet: ’s tudd meg

szándékomat. Sok, igen sok köztetek (meg botsáss!) a’ Gamarisa. Mind nálunk, mind nálatok megmarad örökre a’ theologicus furor, – Oh soká rokon véren hízott szörnyeteg! – ha tsak a’ humaniora studia, a’ mint neveztetnek, és igazán! Meg nem szelidítnek bennünket! nem vádolom a’ Theologiát.

Szeretnék akárhol a’ ti vidéktekben egy az enyímhez hasonlatos érzésűvel néha

néha levelezni, de ollyannal, ki engem ne vinne Arabiába, Persiába, sem pedig

Jerusalem porába dagescheket keresni; ki nem tsak a’ ritmusi dunnogást értené,

és gyakorlaná; ki etc. Ama’ Mottó: me cum magnis vixisse invisa fatibitur, neque Invidia – tsak Horatziusra illik.

Eszembe jutott: öszveírni a’ Magyar szokásokat, a’ már eltörlötteket, a’ még

élőket, minden helységben p. o. illyen volt: Miklós tántza, Szent Iván tüze,

Gergely napján a’ gyerekeknek házról házra járások, és éneklések. »Szent

Gergely Doctornak híres tanítónak az ő napján mennyünk oskolába« etc. A’

mátkatál. Pünkösdi Királyné, etc. etc. Vajha találnál valakit, ki ezekben

gyönyörködnék! minden faluban vagyon, úgy vélem, írástudó; könnyen, ’s

hamar öszve lehetne sok szokásokat szedni, és nyalábként kiadogatni. Ez által

is sokan felébrednének a’ hazai dolgokra. Az idegen szokásokat tanullyuk; a’

haza bélieket el felejtyük, illetlen dolog. Eféle gyüjtemény sokra hasznos volna.

Tegyünk próbát! ’S te az Érsemlyénieket tanúld ki, így Debreczenben biztass

fel valakit az írásra. Nb. a’ Sobak, tót, ’s a’ t. szokásokat sem kell elhagyni, a’

menyegzőben, lakodalomban, fonóban, kukoricza fosztáskor, etc.

Anonymus, Belae Regis Notarius is említ némely szokásokat. Te most sok

helyeken megfordulsz, tudd ki a’ legkisebb folyónak, tónak, régi vagy új nevét.

’s a’ t. Ezekben ’s e’ félékben meg fáradván, gyönyörködgyél osztán a’ qui fit

Maecenas cadentiáiban: és ha kedved duzzan, olvasd által »Minthogy

téged…« ’S hidd el, hogy Virág annak fordításában gyakran el neveté magát,

leg alább elmosolyodék: mert a’ pajkos Horatzius juta eszébe; ki nem

mindenkor oda üt, a’ hová néz.

Szeretném tudni, mit itélnek a’ M. P-k nevű könyvetskéről, a’ ti tájatokon. –

Te, amint emlékezem, kivetted a’ mit Molnár Albertről írtam; ha valami

különöst tudsz felőle, tudósíts. Curtiust igérte nekem egy Erdélyi fi.

Igaz! Jól választoltam e Gyöngyösi Jánosnak? – Kreskai egy hónap előtt nálam

vala; kedvetlen szabású: hírem nélkül méne el. Nyilván olvasta másutt a’ spurei

turci. Nem tehetek róla. Én a’ fanyalgókkal nem sokat gondolok.

– Ismét Mense Junio. Egy ifjú, – hajdan patvarista-nevű – hozta hozzám

1.Tertina de Marmorea Statua primis Consulis…

2. Peretsényi Elegiáját Bükihez,

3. Takács K. magyar Hexametereit ugyanahhoz. Tudakoztam, ha volnának-e

Nagy Váradon sok Compactorok, mert ott az a’ Nagy Nemesség, két

püspökség, káptalan, Academia, confluxus: ’s a’ t. feleli: »két valamire való

Compactornál ott több bizony nintsen.« Szerezd meg magadnak ime Kézírást

nyelvek meg vetése, Nemzetek elmúlása. Pétsi Vice Isp. – a’ Bétsi Censura rá

tette: Non admittitur. Szerezd meg magadnak, ha lehet; ’s per consequens

nekem is meg lészen.

Most jutnak eszemben azok a’ bavariai cuprumok ’s könyvek.

Gyönyörködtetnek már előre. Habán fedél. Másodszor kijött Posonii 1773.

ismered-e e’ kis könyvet? A’ gazdának igen jó. Tégy próbát. Kérlek, és egy

ollyan fedelet tsináltass. A’ tűz ’s a’ t. ellen; használ. El ne feledd.

Gondold el, milyen betegségnek kellett annak lenni, melly engem a’ 24. Martii egész eddig nem hagyott el. Most már kezdek jobban ’s szabadabban lehelni! Vale Tuus V.mk.

 

 

742.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                 Pest Mdcccv Martius végén.

 

Kenderesi Mihály, Gubernialis Secretarius, küldötte ezeket, egy igen

barátságos levelével együtt. Én neked küldöm meg Kedves Kazinczym, hogy

vagy nekem, vagy inkább Erdélynek örülly, mellyben Magyar literaturánk

éledni ’s virágzani kezd. A’ Magyar Poéták hitették el velek ez életben létemet:

’s ők elég érzékenyek voltak elsiratni azt az embert, ki jó-szivüségekről nem

feledkezhetik meg, és a’ ki tőlök is tsak azt kivánnya, hogy a’ közjónak

tanullyanak élni. Erre világosban kellene tanítni az ifjúságot.

Egy két munkátskát is küldök. Forsan in his et Te quod juvet esse potest.

Fontosabb munkába egészségem miatt nem kaphattam. Most már érzem, hogy

sokkal, igen sokkal könnyebben vehetek lélekzetet.

Szabó Dávid minapi leveléből értem, hogy az Eclogákat lefordította; és már

Eneis VII-dik könyvébe fogott, ’s esztendő illyenkorra elvégzi. Ezt, ha nem

kérlek is, magadnál tartod. Miért is kéne ki kürtöltetni a’ nyavalyás újságírók

által? Csehi, nem jut eszembe mikor, haza jöttéről tudósított engemet.

Megvárom, majd próbára nyomtattatok, ’s küldök két-három képet, de úgy, ha

Pestre senkinek sem fogsz küldeni. Ez nekem nem esnék tetszésemre. Okaimat

most le nem írhatom. Kinyilatkoztatásomat, reménylem, bántásodra nem

veszed.

Kininger rajzolása már régen a’ tied. Nem tudom, miért nem tartád meg.

Szeretném, ha a’ nem magyarságból kivehetnéd. Az Apátzák ki tudgyák

metszeni a’ képeket; Te Kassán nem találhatsz-e valakit, ki ezt végbe vinné?

Légy utána, kérlek. Értheted, érted is gondolatomat.

Hét holnap előtt tudakozódtam volt Tőled egyről-másról, ’s vártam

válaszadásokat. Ez vala oka hallgatásomnak. Azután, a’ téli hónapokban

hanemha türhetőbbek és a’ posták bizodalmasban árhatnak, tanácsosbnak

tartom a’ levél ne írást. Tacitusomat nem hozom elő.

 

 

903.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                   1806. April 9én.

 

Kedves Kazinciusom. Egy kis könyvet küldök. Ohajtom, hogy ezen munka Hazám fiainak, és neked kedves legyen.

Vae ut vivas.

V. mk.

Budán Segits házában, közel a Duna hídhoz. 1806. April 9én.

 

 

995.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                   Budán September 22dikén. 1806

 

Én, kedves Kazinczim, nem tudom mostani lakhelyedet. Kis Istvánra, Pesti

könyvárosra bízom tehát ez után leveleimet, kitõl Debretzenbõl elvitetheted. Te is õ általa küldhetsz tetszésed szerint. A téli posták azonkívûl is veszedelmesek néha. Igy jártam Csehink egy levelével: nem jött kezemhez. Magát egész nyáron vártam ide, mert olyastvalamit írt egykor, hogy talán regementéhez fogna menni. Ez okból neki sem adtam választ. Megbotsássatok hallgatásomnak, barátságos hallgatásomnak, mert restségnek, vagy feledékenységnek nem nevezem. Te sem fogod azt balra magyarázni.

Hallom, azért vitetted volna viszsza Szilvesztert, hogy grammatikus vitához valóval megtoldhasd. Mint elõbb a’ poéták, úgy most a’ gramatikus pápista papok, — egy zordon franciskanus is, amint hallom, társ akar lenni — kotzódnak. Ha ezekhez társúl akarsz állani, kérlek szépen, hogy amit Szilveszterben Virágról írtál, hagyd ki azt. Ne legyen ott nevem, se emlékezetem, hol a’ békesség fiának nem lehet helye.

Nagy Váradról kerûlt ide egy kis munka — gratulaló versek Vay László Õ Nagyságának A mottó Virágból, és Kazincziból vagyon. Ez még tûrhetõ: de jegyzésében ímezt olvasván: Lásd: A Deák nyelvnek halotti pompája. N. Váradon 1806. békeséges tûrésemet elvesztettem. Ó Coridon, Coridon! ez auctor és a’ jegyzõ. Tratner a’ két buteliát által küldötte September 13-án, mely napon én harmadnapi hideglelésbe estem: reménylem, a’ jó liqueur segítni fogja erõmet ’s egésségemet. Köszönöm pedig szépen. Kassán már régen jött világra: Fragmenta Hist. Ung., szeretném, ha megszerezhetnéd. Hallom Bacsányi Szabót igen lehurogotta Virgiliusa miatt, noha mindég felkérte revisioja

alá. Jó, hogy nem ezüstös vagy aranyos. Vale. Barátod V. mk. Máskor bõvebben.

 

 

1112.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                Pünkösd hetén, 1807. Budán,

 

Tabánban az arany keresztnél, nem meszsze a’ hídtól.

Soha sem hittem volna, kedves Kazinczim, hogy oly későre érne hozzád levelem, melyre négy vagy öt hét előtt adtál választ, ’s jelentetted életedet, barátságodat. Azolta Fabchich Jóska, nem tudom kinek esze után; mert eddig nem valék vele ismeretségben, magyar Pindarust küldött. Igen megörűltem,  elgondolván, hogy leszen alkalmatosságom, ha ritkábban is, a’ vele való levelezésre annál inkább, hogy neked kedves embered. Egy Győri

pap, Pesti theologus professor által jött Pindarus; és én, magamra boszonkodva mondom, még meg sem köszöntem ezt a’ nagy bötsű ajándékot. De a’ közelítő medárdusi vásárkor bizonyosan. Reménylem, te is, mint emberséges ember, jóra magyarázod hallgatásomat. Úgy látszik, tavalyi levelem el is akarta szívedet készítni a’ várakozásra. Ami néha bizony nehéz.

Az országgyülésére vártalak; ha el találnál jönni, vedd kezedbe a Schematismus Diaetalist Ao. MDCCCVII. pa 48 látván Cassoviensis — pag. 49. Taban Hauptgasse Cusmanovich 566. Ezen Ablegatus urak az én quartélomban vannak. — Most szüntelen firkálgatok, de in silentio, a’ hazai dolgokról. Sok árkusok tele vannak, melyeket valahányszor meg-megolvasok, gondolom: Ha ez nap világra jöhet, fog-e tetszeni Magyarainknak, ad-e Széphalminak öröm óráihoz öröm órákat! ’S ekkor megint írni kezdek, és örvendeni annak

boldogságán, ki tsendes magánosságából a’ jövendőségre kinéz, ’s tehetsége szerint annak hasznára is fárad.

Most jut eszembe: Minapi leveledben írtad, hogy Csehinek Fabchich képét megküldötted volt; nem egészen értem ezt; de nekem a’ magadéból még nem küldöttél. Minek halasztod? Egynehányt várok tőled, hogy nagyobb kedvem legyen. Igaz! a’ Magyar Pindarus végén: imprimatur, omissis deletis, a’ deletisek megvannak-e nálad, vagy meg lehetne-e szerzeni? Ne feledd el, ha én talán elfeledném! Vale kedves Kazinczim, és mennél előbb énekeld el Pindarusból (pag. 176. 23.) «Ha nyujtanom lehetne» vagy «Szerelmesem Galambom» V. mk.

 

 

1124.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                     Széphalom, Június 15. 1807.

 

Fabchich velem sűrűn levelez, ’s én az ő levelezésében nagy örömemet találom. Az egy jó, de különös, azaz önmagához és nem másokhoz hasonlító ember.

Szabó Dávidnak esetét nagyon sajnálom. Az isten gyógyítsa addig, hogy verseinek komáromi kiadását még újra megtekinthesse ’s kibocsáthassa, még pedig legalább egy harmadnyival kevesebb számban. Rajnisnak Georgiconja felől szeretném hallani itéletedet, ’s látni az Aeneist. Magyar nyelvet illető sok apró irásaink közűl én még csak hármat láttam. Óhajtanám látni a’ Gróf Telekiét, ’s méginkább a’ Kis Jánosét ’s Pucz Antalét. Sajnálom, hogy sokan olyanok írnak, akik magyarúl nem tudnak tudósan, és így csak rosszúl írnak. A’ Péchy Imréé mindaddig, ahol a’ szók’ helyes vagy nem helyes voltára

ereszkedik, valóban derék munka. Régen tüzel egy barátom, hogy én is írjak valamit. Még egy sort sem írtam; de fogok; ámbár az Újság már kihirdette a’ Diaetát.

Szép időket értünk, édes barátom! Alig mertük reményleni, hogy meglátjuk. Isten könyörült rajtunk ’s megtörte ellenségeink szarvokat. Kultsárnak Ujság levelit gyönyörűséggel olvasom: de nagyon kínoz, hogy benne nem lelem semmi munkádat. Azok helyett az irgalmatlan rossz versek helyett, amelyeket ő néha felvesz, mennyivel volna jobb a Tieidet kérni el, akár volna alatta neved, akár nem.

Halld azt a’ sír-irást, melyet a’ szegény leányom kövére metszetek fel az idén, kit a’ kassai Püspök’engedelmével kertembe temettettem. Ott fogok egykor fekünni magam is ’s Széphalom fogad kebelébe majd, ha eljön az Órám. Imhol van az:

 

               IPHIGENIA-PSICHARION.

szül. Kázmértt 1805 Aug. 8d.

megholt ugyanott 1806. Aug. 18d.

e’ kő elibe temettetett 21. Aug.

Téged nyájas anyád’ karjáról Ámor ölelt el, stb.

 

….Ez a’ halál édes barátom, inkább levert minden más csapásnál, melyet a’ Gondviselés reám mére. Nem felejthetem a’ mindenek által depraedicalt szépségű gyermeket. Az egész környék azt vallja, hogy szebb alakú kisdedet nem láttak, ’s benne volt mind az én physiognomiám mind a’ Sophiemé ..... Élj szerencsésen és szeress!

Az Isteni kéz lebegjen feletted, ’s tartson meg a’ Hazának és nekem!

 

.

1132.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                        Széphalom, Jul. 2d. 1807.

 

Halhatatlan barátom! Míg Te szobádba zárkozve Hazánknak állapotját forgatod, ’s papirosra öntöd szent érzéseidet, hogy a’ jobb maradék gyúladjon lángodra ’s szeresse azt a’ mit Te olly nagyon szerettél, — én feleségem karjai közzűl el el loposkodom, ’s elmondogatván imádságodat a’ Te Szentedhez, majd a’ Baranyai Gábor életét írom meg a’ Hazai Tudósítások számráa, majd

Boldogrétinek felelek, de úgy, hogy a’ ki feleletemet olvassa, lássa, hogy ellenkezni szeretettel ’s szelídséggel is lehet ’s korbács csak Debreczennek kell; majd hazánknak régiségeit dúlom, ’s Codexeit vonom napfényre, vagy

abroszairól teszek emlékezetet.

A’szolgálat kicsiny: de szentünknek van nyujtva, ’s szent oestrumaimban engem is egészen elfog az a’ gondolat, hogy Virág és a’ kedves jó Csehy, és sokak mások, a’ kik rokon lelkek ezekkel, engemet szeretnek ezekért, ’s valaha áldani fogják emlékezetemet. — Fabchich ezeknek számokba való. Abnormis sapiens, crassaque Minerva. Nevesse verseit, akinek azok nem tetszenek; pattonjon meg a’ kaczagásban, mint a’ hogyan én szintén megpattantam, midőn barátja’ farkasbundájának dicséretét olvastam munkájában, piszkálja archaismusait, verseinek zordonságokat, hibás constructiójit: de úgy áldjon meg engem az áldások Istene, hogy Fabchich egyike a’ szeretetre legméltóbb embereknek! hogy Fabchich a’ maga nemében nagy ember! és hogy én, ha ő meghal egyszer, hamvait elszórnám, hogy minden ízéből támadjon ismét egy Fabchich! Ej, mit pengetjük mi nyelvünkön a’ tolerantiát, ha azt csak a’ vallásbeli külömbözések’ dibdábságának hitelére akarjuk szorítani? Nem kell-e meg nem eggyező orthographiánk, prosodiánk, verselésünk etc. mellett is egymást tűrnünk, szeretnünk? Ő nékem tavaly csaknem minden posta napon pakétnyi nehézségű leveleket külde. Előre elláttam, hogy az olly lánggal égő tűznek nem sokára meg kell csökkenni. Megcsökkent. De szeretete úgy hiszem azt, meg nem csökkent, és meg sem fog, valamig transfuga nem leszek, ahhoz pedig semmi kedvem. Gyönyörködve olvasám leveledből, hogy ő neked barátoddá leve. Szeressed őtet, érdemes szeretetedre. Nekem mind azok között, akiket a’ Muzsák’ szentségében ismérnem adatott, Te vagy és Te maradsz, ’s Kis és Dayka, az első: de valóban kevélykedem az olyanok szeretetével is mint Fabchich. Szeressük mindazokat, a’ kik a’ Szentet szeretik. A’ sorban lesznek elsők, lesznek utolsók: de mindnyájan a’Szentnek hívei vagyunk!

Csehinek, igen is, megküldém az ő képét: de nem arczulatja képét — azt soha sem bírtam — hanem a’ lelkéét. — Rezem’ nyomtatványából nincs kezemnél eggy is, amit néked küldhessek. De lesz nem sokára. Akkor meg fogod azt kapni. — A’ Te képed ágyam felett függ. Sophie azt mondja, hogy nincs ember, a’ kit kevésbé szenvedhessen, mint Virág és Cserey. — Mind a’ kettő felől elmelegedve szoktam szóllani, Sophie ingerel. Engemet két oldalról szóllítottak meg, hogy a’ Bécsi Évkönyveknek Dolgozójik közzé álljak (Annalen der Literatur des oesterreichischen Erbkaiserthumes). Nem írtam nekik eggy

sorból álló recensiót is: de Ruminak felküldém eggy darabját a’ Dayka versei mellé készített Jegyzéseimnek, hogy ha méltónak látja, küldje fel nekik: Die vier Gattungen der ungrischen Versifikation; azt írta vissza, hogy mihelyt vette, azonnal németre fordította ’s felküldte nekik, ’s reményli, hogy wegen ihrem sehr interessanten Gegenstand a’ Júniusi darabba fel fog vétetni. Légyen gondod reá hogy meglássd. Neved előfordul benne.

Daykának verseit beadtam a’ Kassai Censornak régen ’s ő mihelyt vette, felküldötte a Löbliches Consiliumhoz….. Istentelen ember a’ német, kivált a Csokonay jegyzése szerént az Amphibium, mint péld. ok. a’ németből lett magyar (Czetter) a’Lutheranus, aki sem nem Pápista, sem nem Kálvinista, hanem közben áll a’ kettő között. Végre talám csak elérem régolta sürgetett végemet. …Somsics deák ódát sugalla neki;

Debreczenben létében (1804) a’ Herder Adrasteajának egyik kötetét hordta zsebjében ’s Csokonaitól azt kívánta, hogy adná itéletét egy abba nyomtatott német ódája felől. Cs. Azt felelte, hogy 48 strophákban álló ódában nem lehet az oestrumnak folyva tartani, ’s Pindarus orrat bigyesztett a’ glosszára. Nem olvastam a’ Német ódát; de csudálom a’ doctus trium linguarum embert!....

Élj szerencsésen nagyérdemű Férjfi és szeress, ’s hidd, hogy szívem szentül szeret. ….F.K.

 

 

1152.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                       1807. aug. 15.

 

……Minapi leveledben irt Anakreont már nem egyszer olvastam, ’s a’ sorok igen tetszenek. Te sokat fordítottál Anakreonból, vagy talán minden verseit. Szedd öszve kérlek, és add ajándékúl nemzetednek. — Én Csokonaiét

nem szeretem. — Ha ide küldenéd, ’s reám bíznád, fogadom, a’ Censura hamar elolvasná Mss-dat. Kisnek epistoláját olvastam Kisnél Pesten; bizony szép munka; de neked mondhatom, más exordiumot szerettem volna…..

….A teatromban sem örömest voltam minap. A Szerentsétlen Házasság. Talán ismered e’ darabot: itéletem szerént nem teatromunkra való. — De amint mondám «salvo tuo». etc. Örömmel fogom látni azt a’ kis fiút, Vay Ábrahámot és neki, mivel tudósításod szerént érdemes a’szeretetre, előre örvendek. Ilyenekre van szüksége ez édes hazának… Nagy hiba van barátom nálunk a’ tanításban. Sok nemes elme, mivel emberűl nem vezettetik, szolgaságra fajúl el: nem mer felemelkedni; néha nem is emelheti fel magát: minek utánna a’ sok méltatlanságokban megtörte, ’s rombolta erejét. Elhitetik ifjainkal, hogy filoszofia ’s theologia tsak disputálásra való. Igy megvesztegettetvén másokat osztán vesztegetnek meg. Mindenűtt azon leselkednek, hogy naturalistát, illuminátust láthassanak.

Ezekkel (minthogy azoknak hiszik) készek tzivódni. Az igazmondásra hunyorítnak. Hadd mondgyak példát, annál inkább, hogy te is megírtad a’ Pataki exament. Tavaly küldöttem Virtre a’ Két elmélkedést; amely ellen

itt in loco, a’ mint hallám, egy hét Keresztes morgani... p. Deme ’s több mások, affélék öszve jövén háborgani, agyarkodni...

Szemere Pált nem ismerem. Ha vele lehetek, éleszteni fogom tüzét, tehetségemhez képest; ’s főként igyekszem kiverni fejéből, ha mi lugubritás volna benne. Majd olvasok neki némelly sorokat, melyekre reménylem, felébred, ’s örömmel tér szállására. Szeretnék neked is olvasni; de messze Széphalom Budától. —Rumit igazgasd; ne is egy könnyen fordíttass általa — tudod e gyakorlásnak nehézségét. — Grubert, kit én soha sem láttam, meg kell kímélned; most talán Pindarussal ’s Pithiával társalkodik. A’ Pallas adgyon nekik sensum communem. Vale. A’ Nságos Sophiét nem kell ingerelned reánk, kik szeretünk ’s tisztelünk benneteket. Vmk.

Aug. 15én 1807.

Most hallom: Vay Urnak betörött a’ feje; de ha igaz a’ hír, maga az oka, t. i. «non omnibus horis.....

 

 

 

1177.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                             Széphalom, Octob. 7d. 1807.

 

….Hogy verseid az én orthographiám szerint nyomtattassanak, azt — ha valaha, itt higy szent állításomnak — nem kívánom, sőt vele nem is hízelkedtem soha……én a’ különbözés által meg nem bántattatom, csak valaki éppen oly képtelenségeket ne vítasson, mint a’ szerencsétlen Versegi. Te közelébb jársz hozzám, mint Virág, és még Virágot sem igyekeztem soha proselytusommá tenni. Én annyira el vagyok fogva, én oly sokba kezdettem, és oly kevés tehetségem, értékem ’s időm van realizálni gondolatimat, hogy időszaki írás kiadásáról nem gondoskodhatom….

 

 

 

1224.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                         1808. Január 27d. Budán.

 

Édes Barátom!

Szemere, kiről te dicséretesen emlekeztél egykori leveledben, és akit én a’ múlt nyárnak vége felé örömmel láttam, Szemere, hozzád menendő ifjú Úr, kérte ki tőlem e’sorokat. Légyenek válaszul minapi leveledre. Én nem vagyok rest, ha annak látszom is; írogatok, és talán egy nehány holnapok után mutathatok szépet (legyen szabad így szólnom) Széphalminak, és mindazoknak, kiket hazafiúi lélek elevenít. Légy boldog és «Élni siess». Virág mk.

 

Az eredetit egy autographonokat gyüjtőnek adtam.            K.

 

 

1311.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                        Budán, 1808 Junius 15én.

 

— Si vales, k. K. bene est, ego quidem valeo. A mit e soron kivül könnyen elhitethet veled: a Magyar Századok, mely munka már Aprilis végétől izzad, és aligha izzadni nem fog még két hónapig, noha tizenöt árkus elkészűlt: a’ sok kalendariumok, és románaok nagy akadályt vetnek. Hogy a’ románokról szóllyak, tudod, kéttség kívűl, hogy nagyszámúak; de én nem látom, mi féle hasznúak. E’ napokban kezdtek egyhez itt nálunk, a’ melyből két árkuson,

ítéletem szerént, — Albert királynak halálától — száraz narratio vagyon. Talán Palugyaié. Finis coronat. Az jó, hogy hazai a’ tárgy. Hunyadi János nevét ugyan örömestebb olvasom, mint p. o. Torpe Péterét….Európa változik; mi is maroknyi nemzet, Magyarok, lakosi vagyunk. Aki áll, meglássa, hogy el ne essék. Aki kitsiny vala estekor, kitsiny marad. A nagy, völgybe dőlése után is, megtartya nagyságát. 

Amit az ide zárt levélen olvassz, azt, úgy hiszem, feltalálod a’ munkában, mely 3ik Andrásnak haláláig terjed, és a’ mely az eddig ki jött magyar historiáktól igen különbez. Egyvalaki (nem dicsekedésből jelentem), ki a dologhoz ért, mondá, hogy ötszáz exemplár (ennyit nyomtatok) Pestnek, Budának is kevés lenne, vagy lehetne. Te ird meg, kinél tegyek le egy exemplárt számodra. A jól tévő méltóság, ki 500 forintot ada, minek utánna embere által vette volna, az ajánló levelet, izente, hogy azt ne tenném be. Igy tehát csak egynehányat külön nyomatok. — Most jut eszembe: Kis által, ha az Augustusi vásárra el készűlend, Debreczenben kezedhez veheted. Kultsár levelébe nem tetetem, a’ még leg nagyobb részént el nem küldözgetem. Megkértem, hogy ki ne hirdetné. Csak a nemes vérű, szivű, s eszű magyaroknak írtam…

                            Vale kedves Barátom. Vmk.

 

 

1463.

 

Kazinczy – Virág Benedeknek.                          Széphalom, April. 21d. 1809.

 

Nagyérdemű barátom!

Hosszas hallgatásom gondba ejthetett volna, ha nem érzenéd, hogy az a megbecsűlhetetlen ajándék, mellyel magadtól eleresztél, lelkemet, ha fagyos volt volna is, felolvaszthatta volna. Századjaidat senki nem olvashatja áhítatosbban, mint én. Együtt érzettem veled mind azt, amit mondasz benne, ’s értelek ott is ahol nem mondod mind, amit értetni akarsz, ’s keseregtem azt a’ felséges Nemzetet, mellyet a’ gonoszság soha nem engedett arra a’ tetőre

fellépni, mellyre teremtve van. Hát még a’ későbbi időkre mit lehetne mondanod ha lehetne! Ellohad tüzünk, mert nincs, aki használni tudja ’s akarja. Mire nem meheténk vala, ha kedvezett volna a’ szerencse! Igy az erő csak arra szolgált, hogy még nehezebben kelhessünk fel. Fülöp barátunknak megküldém ajándékodat. Azt írja, hogy csaknem könyv nélkül tudja már a’ könyvet, ’s sajnálja, hogy mindenek nem olvassák. Ez a’ rettenetes háború, melly most

fenyeget, talán feléleszti a’ nemzeti lelket, ’s valahára meg tanuljuk, hogy aki nem mozdúl, veszteg marad ’s eltompúl. Valóban gyönyörűek, amit az uralkodás még az Austria lakosinak is mond a’ hazaszeretet haszna ’s dicsősége felől. Sok ember eddig azt hitte, hogy a’ hazaszeretet csak pártosok’ szava és hogy a’ Monarchiák’ lakosinak nem kell ezt is ismerni, ’s elég nekik a dein Wille ist unser Gesetz. Az ő Felsége, a’ nagy bajnok Károly és a tudományokat kedvellő János proclamatiói elevenítő Irások ’s látjuk, hogy még az

Austriaiakra is nagyon hatnak.

Tudni fogod, hogy az én Wesselényim a’ maga Vármegyéje serege szolgálatjára vezette a’maga egyetlen egy 12 esztendős fiját is. Így követte a’ Carthagói Vezért a’ fija a’ hadba: így kis Scipio a’ magáét. Gyönyörködve fogtad olvasni eszes feleletét az öregnek az újságban, mellyet Laskainak mondott 12. Febr. Én nem szenvedhetem azt a’ kifejezést: Magyarok’ Istene; de Wesselényi ezzel meg békéltetett. A’ kis Wesselényinek egy epistolát írtam. Imhol berekesztése.

(NB. megvan nálam az egész epistola, nem szükséges kiírnom.) A mi illiteratus olvasóink, kik csak a’ Suszter Liplit, és egyéb ehhez hasonló haszontalan

firkálásokat olvasnak, azt fogják gondolni, hogy itt Paris alatt a’ Város értettetik, ’s szemeket meresztenek arra, hogy azt a’ veszedelmes szót valaki előhozni meri. E’ napokban engedtem látni némelyekkel azt a’ Sonettót is, melly magyarban legelső próba. Megengeded, hogy véled is közöljem. – Imhol van úgy ahogy’ szeretném, hogy ismértessék. Oly időket élünk, mellyben nem tanácstalan dolog elkészűlt munkáinkat másoknak is kezeikbe adni.

 

NOVEMBER XI-DIKE. MDCCCIV.

Nincs milliók köztt egy, kit a’ fene…

[Stb. mint az 1456. számú, Kis Jánosnak írt levélben.]

 

Nem fogod-e te, édes barátom, sajtó alá készíteni ismét verseidnek gyűjteményét. Én ezt nagyon óhajtanám. Tíz esztendő olta sok darab készűlt nálad, ami ott nem találtatik ’s a’ jó Író bizonyosan sokat változtat a’ maga munkájiban, mint példányod Horátz. –Légy figyelmes a Kurír toldalékjára. Ott Sipos Pál és Kézy Mózsef Pataki Professoroknak szép darabjaikra akadsz, mellyeket a’ Prímás tiszteletére írtak. A’ Kézyében fascinálja a’ fület

a’ Virgíli deákság pompája: de a Sípos lyricuma is igen szép. Élj szerencsésen tisztelt barátom. Szeretnék veled szóllani a’ mostani környűlállásokról. Sok

ember patriatismust penget, pedig csak ragyogni akar. Az ollyan nem patriot futuri temporis exitum caliginosa nocte premit Deus. De bár a’ ködös setét éj kedves reggelt vonna reánk. A’nap a’ maga egeiből nemlátott boldogabb és boldogtalanabb, szebb és rútabb népet, mint a’ magyar volt eddig. Vallyon millyen lesz ezentúl. – Ölellek.

 

 

1469.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.    Budán, a’ Ráczvárosban, Apr. 30dikán. 1809.

 

Édes barátom! Leveled, mely ezen hó 21dikén költ, tegnap az az Apri. 29dikén jöve hozzám délelőtt. Hazai gondolatimban talált. Mert én folytatom M. Századinkat, ’s akarom ismertetni. Nem késő azt tanulnunk, amit olly sokáig nem tudtunk, mert senki által nem tanittatunk. Most érezzük kártékonyságát a’ tudatlanságnak. Vigasztaló bátorításunkra gyakran hirdettettyük: – «a’ poharak ürűltek, és az ágyúk egymásra durrogtanak, – ezután öszvejöttek egy igen szép mulatságra, mellybe a Táncz éjfél utánig tartott.» Lásd: Hazai és k.

Tudós. Toldalék 32. A’ Híradó elfelejté: – «örömében minden szem könyezett,» a’ mit 20 esztendőtől fogva számtalanszor olvashatunk Újságleveleinkben. Igy készülgete a mi vitézségünk. Már egynehány proclamatio proclamalta: «édes  haza, kedves nemzet, szabadság», Hunyadiak, Zriniek s’ a’ t. Vajha jó foganattal! …

Örömmel olvastam mindazt, amit ifjú Wesselényinek, mind azt, amit Sophiedről irtál. Ébreszd ezután is így lelkemet. De csak sokat irj, ha lehet. Medárdusra látogasd meg a’ Pesti vásárt, és barátodat, ki mostanában nem írhatott többet. Kétes környűlállásokban van minden, még azok is, kik itt nálunk a’ Duna partyán fontos pipákból dohányozgatnak, vagy az extrablattokat akarják magyarázni. Ezektől sok pipafaragó Rácz, Zsidó, Czinczár, Török él.

Nem élnek-e tehát javára a’ publikumnak? és pedig veszteg, mig a’ nemesség oda fog izzadni. – Láthatnál némelly Gavallérokat, kik ketten-hárman egymás ölében ülvén szép napokban kocsiznak a hídon által. Ha akarod őket látni, siess. Légy boldog. V. mk.

Kivűl: Budáról. Tekintetes Kazinczy Ferencz Úrnak

Sátor Újhely. Széphalom.  A levél zárlatán ép piros pecsét.

 

1713.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                         Budán 1810 April 18dikán.

 

Kedves barátom! Az a te leveled de  28 Martii,  Aprilis 15dikén, franco, ért

hozzám. Egy német hozta valamelly büróból, úgy mondá, nem pedig a’ Sobak

brieftrager. Én a’ jó embernek tizenöt kongót ajándékoztam. Legyen lelke

remediumára. Melly hiába írtad volt fel szállásom numerusát! Melly hiába

kértelek, hogy világosban írnád ki az utasitást p. o. Ratzstadt, vagy rácz város!

Ki se tevéd: közel a’ hidhoz. Nem elég, amint már elgondolhatod. – Midőn

kérdém attól a’ némettől, hogyan ment légyen e’ levél a’ várba, azt felelé, hogy

ottan Virág-zik egynémely. Hihető. De csak ugyan barátságosan kérlek, hogy

ezután ne erreszsz franco levelet, de buteliákat se úgy, mint, ha jól emlékezem,

három esztendő előtt. Neked, mivel jó fejed, jó szíved vagyon, elég leszen ezen

instructio; bővebbel nem is akarlak terhelni, mert olvasom soraidból betegen

fektedet, noha talán már megjavúltál, amit ugyan kívánok.

Kívánom magamnak is azt, hogy szabadon járhassak, mert megsebesedvén mind a’ két lábam feje, hét vagy nyolcz nap olta nem mehetek-ki. Si mens non laeva fuisset, megelőzhettem volna a’ gonosz esetet. Illyen bajban vagyok, mikor Te írod:

»ez a’ boldog menyegző a’ mostani korra nyugodalmat, bővséget hoz«, akarod

mondani, sok pénzt, mert egy új közönséges csizma 20 rh. forint, egy fejelés 8,

egy borjú megint 50 forint, egy pár csirke hat, hét f. s. a’ t., egy itsze rosz bor,

bécsi mensurában 40 s. a’ t. xr. – »A’ mi Megtartónknak L-nak!« – akarod

mondani, a’ 14. October történetet, mellynél fogva Bukovina, Erdély,

Magyarország, legalább a’ Tiszáig, és Bánát nem foglaltatott el, nem dúlatott

ki, nem raboltatott el. Nem tudom, kitől hallám: Napoleon jó látta, hogy a’

dúlásra kész vendégek necsak egy két esztendeig szándékoznának itten

maradni, múlatni, …a’ Magyar birodalomnak örökös feldaraboltatása, ’s

elenyészése következett volna, de a’ Párisi politica talám soha meg nem

engedheti, hogy a’ kalmukok a’ Dniszteren, annyival kevésbé pedig a’

Karpatusokon innen fészket verhessenek magoknak.

 Rettentő planuma az Északinak füstbe ment: Őt a’ Grocanicusok Messiás gyanánt várták. Nem minden ember ért a’ komédiához. Azon rágódik a’ setét fejű, a’ mi eleibe vettetik. Hagyd magokra, vagy ha lehetne, oktatni kellene azon nemeseket, kik a’ fényes menyegzőkre ’s paszitákra tudnak felpillantani. Junó helyett árnyékot ölelgetnek. A’ jó Istenen kivűl legyen megtartónk az ész ’s tudomány, mert vitézségünk által vesztegettyük magunkat. Illyen bajos állapotban akarod-e, hogy a’ Zsibói nagy megholtra zengjek valamit? Értettem volt tőled, hogy ő egykor, mint fogoly, külső országba jól megczibakolta a’ poroszlót. Ezen tette sokszor eszembe jut, ’s örültet. Maga védelmére pedig – az impertinentia miatt – nem hozott elő, úgy vélem, argumentumokat Husztiból, Kitonitsból, a’ mi még inkább örültet. Igazán: non erat his locus. Neked édes barátom kedvedet szegni nem akarom a’ méltó dologban, amilyen ez; de mostan igéretet sem tehetek. Már igen elszoktam a’ verseficatiótól. A’ Diespiterre egy különös gondolat rántott, nem az a dolog, s tárgy, amely vagyon a’ H. Tudósításokban; én akkor mást érzettem, a jövendőre néztem. Olvasd most Te is.

 

A’ bűnnel eltelt földet az Istenek,

Midőn meg unván a’ nagy Egek felé

M enének, Én, mond a’ Reménység,

I tt lakozom veletek halandók!

E’ szóra vígan dörge Diespiter.

A’ gyáva bánat, ’s Félelem eltünék.

A ’ bátor Istenség vitézlő

Hősei közt lobogót emelt fel.

Mint hajdan egy szív, ’s lélek erősei,

Vítt Hunniának tábora, vítt; ’s neki,

M ajd cserfa, majd szőlő tövében,

A ’ Haza Dallosi zengedeztek.

 

Itt ezen utolsó strofa concordat cum originali; de a’ Tudósító úgy, amint

levelében olvastad, megváltoztatta. A’ második strofában most tettem azt a’

változást, amelyet látsz. Ha az utolsó strofában megváltoztatám ezt: Vítt

Hunniának tábora, imígyen: Ha Hunniának tábora ví; neki, majd s. a’ t.

világosb lenne. Mit itélsz? Megváltoztassam vagy ne? Mert egyéb Ódáimhoz

akarom tenni. A’ Jegyzeteket eddig már láttad Szemere által…..

Vajha minek előtte e’ levelem hozzád jutand, kisétálgass Nagyságos

Sophieddal a’ tavaszi pásitra! V. mk.

 

Hor. LII. S. V.

UL. Kérlek, Teresiás! még azt is mond ki, mi úton

És módon vehetem magamat fel az oly balesetből,

A melly mindenemet tőlem megfogta. Nevetsz-e?

Tir. Hát, álnok lelkű! nem elég Itakába hajózni,

’S a’ haza Isteneit, mint hajdan, látni megéntlen?

UL. Óh, ki hazugságot nem szóltál senkinek eddig!

Látod (tudniillik valamint megmondtad előre),

Melly üresen ’s nyomorún térek haza: a’ buja nőszők

Ott is mit hagytak, gabonát, bort, barmot elélvén!....

 

 

 

1732.

 

Kazinczy – Virág Benedeknek.                         Széphalom, Máj. 5d. 1810.

 

Érdemes Barátom!

Halljad ez igen nevezetes történetet. Vendégem, kitől ezt ez előtt egy fertállyal

vettem, most megyen ki udvaromból, ’s első dolgom ezt papirosra tenni, hogy

hibát ne ejtsek későbbi feljegyzésemmel.

VI. Károly Császár, midőn a’ Spanyol koronáért vítt, szerelmet köte Anna

Maria Pignatelli Kisasszonnyal. A’ lány teherbe esett, ’s Károly felette nagy

gondokban volt a’ kisaszszony becsűlete miatt. Althán, kamorása Károlynak,

látta urának szenvedéseit, ’s eltökéllette magában, hogy a’ Gróf Kisaszszonyt

elveszi. A’ Barcellonában megkoronázott Király annak az istentelen

Cabinetnek gazsága miatt, melly a’ Spanyol örökség miatt folyt háborúban épen

olly barátja volt Austriának, mint amilyennek a’ mi generátiónk tapasztalta,

kéntelen vala magát visszahúzni, ’s itt koronára juttatá a’ bátyjának, I. Jósefnek

halála. A’ szerelem itt is folyt, ’s VI. Károly Althánnét megajándékozta a’

Muraszigethi dominiummal. 1790-ben nékem azt mondták, hogy Pignatelli

Anna Mariának unokáján, Althán Mihályon is, kitetszett még a’ VI. Károly

physionomiája; és ezt a’ Gróf képén magam is lesegettem, ’s öszvehasonlítván

VI. Károlynak képeivel, igen hihetőnek találtam.

Batthyáni Lajosnét, született Gróf Strattmann kisaszszonyt, a’ megholt

Primásnak anyját, Eugénius Herczeg szerette. Ennek az aszszonynak

gyermekein is ki lehetett látni, hogy ők Szabaudiai Herczegfiak inkább, mint

Batthyányiak. De hogy Eugén és Batthyáni Lajosné köztt titkos, azaz tilalmas

ísmeretség volt, azt kiki tudja, kiki emlegeti még most is. Én két levelet kaptam

a’ kevés esztendők előtt megholt Herczeg Batthyáni Lajostól, ’s ennek

egyikében ez magát így subscribálja: Princeps Ludovicus Batthyani

Strattmann. Tudniillik Herczeg Eugén fijaira hagyván temérdek kincsét, azt a’

rendelést tette, hogy mivel nem Batthyániak voltak, viseljék anyjok’ nevét

legalább, a’ Herczegét eggynél több okból nem viselhetvén. – A’ Király’ és a’

Fővezér szeretőjik, Althánné és a’ Palatinusné jó barátnék voltak. Eugénius

Batthyáninénak egy ősszel ezt írja: Kincsem, azt hittem, ’s azt ígértem

Néked, hogy Veled fogom tölteni Bécsben a’ farsangot. De abból semmi sem

lesz, mert ő Fölsége seregeimet Magyar Országra küldötte téli szállásra, ’s ezen

téli szállatás által arra czéloz, hogy Magyar Országot német lábra tegye, ’s a’

Nép’ szabadságát elvegye. – Batthyániné elréműl, ’s Csákatornyára mégyen.

Hallod e, édes Althanném, ugy mond, gyermekeink bennünket magyar

aszszonyokká tettek; mentsük meg gyermekeink hazájokat a’ veszélytől. Senki

sem segíthet, mint te. Te magadhoz várod a’ Császárt; kövess el mindent, hogy

a’ plántól elálljon.

Althánné azon nap, melyen a’ Császárnak nála meg kelle érkeznie, (ez a’ török

háború alatt egész heteket tölte Csákatornyán) feketébe öltözik, ’s sírva fogadja

kedvesét. A’ gyenge Fejedelem mindent megígért. Akkor az aszszony elébe

terjeszti a’ Batthyáninétól vett írást, ’s reá bírja a’ Császárt, hogy azt

subscribálja. Batthyániné titkon lappangott Csákatornyán, ’s a’ subscribált

írással azonnal szaladt férjéhez. ’S így maradt meg a’ régi uralkodás módja,

amennyiben megmaradt.

Althánné ezt a’ történetet Csákatornyán festés által tette felejthetetlenné.

Magyar Ország egy szomorú anya képében űl. Mellette Batthyániné jajgat.

Más felől Pallas képében Althánné áll, és e’ mellett a’ buzogányt emelő

Hercules Eugenius. Egy oroszlány elnyelni akaró szájjal szökik Magyar

Ország felé; de a’ buzogány, és a’ Pallas dárdája rettentik. Prusinszky József úr, Inspectora a’ Herczeg Bretzenheim Pataki és Regéczi Dominiumainak, vala vendégem, ki ezt beszéllé: Ő Vice praefectusa Gróf  Festetits Györgynek, a’ Mura Szigethi Dominiumban, jelen vala azon ebédnél, midőn ezeket Gróf Batthyáni Ferencz beszéllé, ki a’ Herczeg Eugén levelét, és mindezeket authenticus levelekből vette.

 

 

1751.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                      Budán 1810. Maj 18dikán

 

Ime, édes barátom! Horatiusból egy szép darab, amelyet már tegnap

elküldöttem egy nemes szivűnek – messzebbre felfelé. – Mással ne közöld,

hanem ha házadnál. Igy akarnám meghálálni gyönyörű Himenidet. Mely

kedves sorok ebben a’ »Szép Amazon!«. De az egész munka ezerszer több

örömet hoza, mint valamennyit olvastam. – Múlt Vasárnap is jöve hozzám:

Lusus in Caes, Reg Princ. M. Ludovici Nuptias per I. T. Joseph Tiller abb. A.

B. V. de Bizere Budán. Abbas írta, és aki hozta, azt mondá, hogy Parisba

küldik. Istenem! mint poetizálnak a’ mi embereink! poetikusokkal

megrutíttatott munka! Fábchichra írt scázonod igen tetszik. De mikor halt el ez

a’ derék hazafi? Én Pindarusát örömest olvasgatom, noha Győri gustusú.

Örvendék azon is, a’ mit Horatius Epistoláiról írtál. Te tudod, mely méltó

dolog legyen Horatius poétai beszédét tanulni, érteni. Ő senkit agyon nem ver,

még a’ kritikusokkal is mely szépen bánik! Nagyon köszönöm az utóbbi

historicum documentumot a’ 18dik századra. Kérlek, ha mi effélét tudsz, küld

meg. Azt is amit Horvátnak írtál volt, mert nem látom őtet. Én most nagy

magánosságban vagyok, és írogatok. Újságokat is ritkán látok. Hallom

azonban, hogy valamire készűlnek, hogy Csehországból kimozdúltak

seregeink, ’s a’ t.

Egész-e imez inscriptio: neked szelid és ’s a’ t. Bús özvegye és Fia? Nem jó

volna-e az özvegynek és fiúnak nevét kitenni? – Most jut eszembe amit e’

fiúnak írtál, és, ha akarnának tanúlni, a’ haza Atlásinak! Eheu! Mi dolog az,

barátom, hogy senki a’ királyt nem látszik úgy segítni, amint kellene, annyi

milliom között! Eddig, – a’ pluribus saeculis csak a’ plebs vala misera, a’ mint

abból az áldott Corpus Jurisból is láthatni. – Nem közelget-e vad század, mert

oh melly sokan faunusodnak! A’ vers égetésről is emlékeztél. Ha a’ magadéival

úgy bántál, kedves barátom! az enyimeket se kiméld meg. Azok a’

hexameterek, melyeket nehány esztendők előtt küldem volt, nem érdemlenek,

úgy látom most, egyebet tűznél vagy víznél. De a’ Jam satis terris fordítás sem

tetszik. Azért szaggasd ’s tépd öszve egyéb írásimat is. Én így cselekszem a’

másokéval. Inkább kevés jó, mint sem sok rosz hirdesse valaha éltünket.

Ódáimból is némelyeket elhagyok, mert néha néha előveszem ’s újra

készítgetem. – A’ Századokban inkább szeretek dolgozni. Mely nagy teátrom ez! Melly nagy bűne a’ nemzetnek, hogy előbb nem kezdte a’ maga nyelvén tanúlni, ismerni magát, történeteit! Nem tanítottak bennünket, boldogtalan idők! – Te ’s Nagyságos Sophiéd, mert érdemesek vagytok az áldomásra, legyetek boldogok!. V. B. mk.

Igaz! Mikor indúlsz Bécsbe?

N. B. hozzám se sárga se fejér nadrágban ne jöjj.

 

 

1781.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                           1810. Júni 15dikén. Budán

 

Édes barátom!

A’ te Máj. 27iki leveled Jún. 14én, dél után jött. Látom belőle egészséges

voltodat, ami engem igen örültet. Látom a’ Grácziákkal való társalkodásodat

is; ami meg meg örűltet. Melly sokkal édesebb ez a’ kis óda annál a’

nagyobbnál, és annál a’ nem kurta Elegiánál! Ezt csak tegnapelőtt közlötte

velem Kulcsár in MSS. (mert a’ Hazai Tud. Nro 40-t nem küldötte meg, mint

más többet ez esztendőben) ’s viszszaküldém neki, ím ezt írván rá: formula

excitandi dudum consuetudine trita, de trita consumta. Mert úgy vélem, hogy

azt az Elegiat, mellyben Kis, Fejér, Virág, Kazinczy ’s a’ t. dicsértetik, érted Te.

Kovács Samu jó ember, ’s én kedvelem őtet: de poeta stante pede in uno. Jut

eszedbe, mit írtam volt neki Horatius poetikájában, t. i. »mert hoszszú levelet

szoktál küldözni.« Ezt ő betű szerint értette. Én pedig az ő minden minden

versét már akkor úgy néztem, mint nem kurta verset. Hozzászokott a’ literális

sensushoz, mint p. o. – »quod si dormierit ira ejus, cui vult.« ’s a’ t.

Én magánosságomban olvasgatok, néha irogatok is nem csak Századokat,

hanem mást is. Im! Horatiusból egy darab. Legyen, ha lehet, örömödre. A’

minapiban, e helyett: Bölcsen járj hozzá, tedd: »Járhatsz, ’s járj hozzá«, de ne

kedvezz néki fölötte. Azt a’ »böltsen«-t tehát vakard-ki. – Ebben a’ Priapus

palus-a nem fért! Most is kérlek, ne add ezt a’ darabot másnak. Mert

nyomtatásban még most nem akarom látni, mint Te a’ biográfiádat. Hogy

azokat a’ biográfusokat »dii donent tonsore! diaeque!« – El kell nevetnem

magamat, vagy akarom, vagy nem. Nagyságos Sophiéd legyen engesztelőd.

Kedves barátom, egy darabig nem leszek Budán, és így ne is írj, a’ míglen más

levelet nem veendesz tőlem.

Vale,

 

Hor. S. II. S. I.

Horatius. Trebatius.

Vannak, kik vélik, hogy az én szatiráim epések,

’S nem tartnak módot; mások, hogy erőtelen a’ mit

Irtam; ezer verset egy nap készítni lehetne

Ollyant mint az enyim. Már mit tegyek, adsza tanácsot.

„Szünnél meg.” Soha, míg élek, ne csinállyak-e verset?

„Azt mondom.” Nyomorún veszszek, ha szavadra nem állok,

Minthogy igen jónak lelem azt; de nem alhatom éjjel.

„Jól alszik, ki magát olajozván, a’ Tiber, árján….

 

 

1806.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                                    Budán 1810. Juli 26dikán

 

Kedves barátom! Eddig már által meg által olvastad a’ Priapot. Azon valék, hogy azt mondanám, amit Horatius Meczenása előtt felolvasott. Érzem, azt nem mondhatnám, ha csak egész szabadságot nem adnék lelkemnek; adtam tehát semmit nem gondolván a Grammatikusokkal, kiket Horatius nem egyszer emleget, amint tudod, és a’ kik sokan voltak, mert: »Még egy grammatikus czéhet.« …Ezeknek írta kétség kivűl Perecsényi a’ mint hallám azt, a’ mit láttál a’ Hazai Tudosítások N. 4. pag. 31. Ezen Centóban nem hagyta el a’ szerencse

Perecsényit. Difficile est satyram non scribere, némellykor. Én igen

gyönyörködöm, midőn a’ sokféle elmékről gondolkodom, midőn azokat

láthatom. Ha tőlem kitelnék, mindenikkel leveleznék: ’s tőlök vett egy kis

levelet nem adnék egy 50, 60 forintos pipáért, ebben a’ pipa világban; sőt nem

adnék ollyan ünneplésért, a’ millyent a’ Monitör után emlegetnek ki igy, ki úgy.

Az emberi nem nyughatatlan, erőtelen, nem elégszik meg sorsával,

boldogságával sem bír. Igazán irta Horatiusunk:

 

Meczénás! honnan vagyon az, hogy senki közöttünk

Sorsával, legyen ész, avvagy történet adója,

Meg nem elégszik? azért a’ másét szokta dicsérni.

Boldog kalmárok! mond a’ vén ’s öszvetörődött

Fegyveres; ellenben mikoron szél hánnya hajóját,

A’ kalmár, jobb, mond, a’ Zsoldosok élte. Miért-nem?

Ütköznek, ’s hamar elhalnak, vagy győnek örömmel….

 

A többit máskor, mert most sietek, hogy a’ postára adhassam. Azért is közlöm

veled, mert gyakran biztattál, hogy verseket is irnék, ne csak Századokat,

amiből értem, hogy gyönyörködöl munkáimban, mint én a’ tiéidben. –

Századaimban lassankint megyek; mert sokat kell előre olvasgatnom. Nemrég

jövék olly helyre, amellyről mondhatom: pius et Patriae vulnera flere dolor,

Lottichiussal tudniillik. Ezt a’ kedves Lottichiust, ifjaink közűl, úgy tetszik

nekem, kevesen ismerik. Jó volna egy szentek dudája helyett vagy rósás kert

helyett kinyomatni. Vale. Budán Virág Benedek m. k.

Igaz, ha bő aratásod leszen, ’s eladhatsz belőle, ne felejts el, hogy a’ télen ne

fázzam, mert bizony igen drága a’ fa Budán. Engem ugyan hívott Zircre a prior,

hogy neki egy két Professort segitnék csinálni, de már a’ Scholasteriat meg

untam, jelesen most, midőn már hasznos dologra adtam magamat, azon régi

bakokat nem örömest nyúznám. – Hát Kis előmegyen-e Horatiusával? Az szép

munka lészen. Én is ha mikor időm ’s kedvem vagyon, Horatiust forgatom.

Örömmel fogod majd olvasni nyelvünkön ímezt: Flore bono claroque fidelis

amici Neroni.

 

 

1845.

 

Virág Benedek – Kazinczynak.                   Budán October 4-ikén 1810.

 

Édes Barátom!

October negyedikén jött kezemhez leveled, mellyet Vitkovicsébe zártál volt.

Látom belőle egésséges voltodat, a’ mind örvendek; mert hallám, melly sulyos

állapotban valál, amit te tőlem eltitkoltál ugyan, de hosszas hallgatásod

nyilván jelentett nekem. Annál inkább örvendek most, ezen csapásokban is, a’

mellyekről érzékenyül írtál. Örömödre mondom: Én csendesen tűröm, ha mi

rossz szorongat, annál inkább, hogy többen vagytok, kik nem csak bátorítotok,

hanem segítetek is, minden megszólítás nélkűl. Némely könyvem, leginkább

pedig irásaim után nem lehet nem sohajtanom. Amit Horatiusból fordítgattam,

(Satirákat és Epistolákat) meg vannak Kondé Józsefnél, írtam is neki, hogy

küldené vissza. Nem sokára meg kapom. Ez az ember, a’ magyar literaturának,

és Horátiusnak nagy baráttya: ennek kedvéért írtam, a’ mit írtam Horatius után.

Divinitus factum est, hogy a’ darabokat egymásután megküldözgettem neki.

Amint te hozzád is kezdtem küldözgetni….

Öszveszedem poétai munkáimat mind, és újonnan kiadom, de némelly ódákat elhagyok. Az otium Divos-t, azaz, Csendre vágy-at, ha jól emlékezem, meg küldötte neked Vitkovics. Mert az égés előtt nem sok nappal jött ki, csak egynehány, 20 v. 30 exemplárban. Igaz! Kassán Filep Urat kérd rá, hogy szerezze meg Fragmenta Historiae Ungaricae*, mert ez a’ könyv Kassán nyomatott. Talám még találtatható.

A telet a’ Ráczvárosi parochialis házban töltöm el, mert alkalmasb szállást

nem lelhetek. Azért leveleidet ide utasítsd. Alig várom, hogy valamihez

foghassak. Úgy tetszik két esztendő előtt jött ki a’ Pesti Újságban imez Óda: »A’ kemény télnek hava már eloszlott« etc. ebben ímez változást tettem, (a’ végére)

 

A’ halál szintúgy zörög a’ királynak

Ajtaján mint a’ nyomorúlt szegényén,

Itt paraszt kunyhót tapod, ottan elhány

Herczegi tornyot.

A’ veszendők közt, s’ kis időd folyásán

Nagy reménységgel magadat ne bíztasd,

A’ halandóság fia halhatatlan

Érdemek által.

Erre törj, mint legnemesebb arányra.

Költözésedkor, ha siratnak édes

Honnyosid, nem kis jele, hogy sokáig

S ’ hasznosan éltél.

 

                         Conferáld ezt amazzal. Légy boldog. Virág Benedek

* A Ráday Könyvtárért Alapítvány – Pro Bibliotheca Rádayana

Corneli János: Fragmenta Ungaricae historiae, Kassa, 1738. Hajnóczy József: Extractus legum de statu Ecclesiastico Catholico… H.ny.n. 1792. ...
www.rgy.hu/jel04.htm - Tárolt változat

                                                         *  *  *

A kövér betűs szövegek az 1810. szept. 5-i budai tűzvészre utalnak. Bővebben: Váczy jegyzete az 1832. levélhez.  B.G.

 

 

1857.

 

Kazinczy – Virág Benedeknek.                                    Széphalom Oct. 21d. 1810.

 

Hazai Tudósítások 1809. II. Rész. No. 49. lap. 374.

 

A’ bűnnel eltölt földet az Istenek

Midőn megúnván, a’ nagy egek felé

Menének, Én, mond a’ Reménység,

I tt lakozom veletek, Halandók!

E’ szóra vígan dörge Diespiter.

A’ gyáva Bú, ’s a’ rest ’s buta Félelem

Eltűntek, a’ bátor Szabadság

Hősei köztt lobogót emelt fel.

’S mint hajdan egy szív ’s lélek Erősei,

Most Hunniának tábora: vítt ’s neki

M ajd cserfa’, majd szőlő’ tövében

A ’ Haza Dallosi zengedeznek.

 

Kedves barátom Virág Benedek! Kimondhatatlanúl vígasztal engem az a’ hír,

hogy a’ Budai Vulcánus meg nem égethette poétai munkáidat. Tudom, hogy

azonkivűl is sok kincs veszett el szobádban: de nincs sajnosabb veszteség

előttem, mint a’ művésziek vesztesége. Amit gonddal, fáradsággal lehet

kipoltolni, helyrehozni, mind megszerezető: de a’ sugallás órájit nem adja

vissza semmi gond, semmi fáradság. Nagyon éleszt engem az a’ reménység,

hogy Verseid újra kijőnek. Ezt én régen óhajtom, a’ mint Te is tudod.

                                    Te vagy és Dayka ’s Kis és Berzsenyi,

 kiket, valamint barátimnak, úgy Magyar Poetáinknak is számokban, rendekben, legfelűl űltetlek. Nem bánom ha némelly ódáidat kihagyod, nem, ha a’ nagyobbak, hangosabbak közűl hagysz is ki némellyeket. Bánj szabadon, ’s tulajdon ítéletedet kövessd, ne a’ másét, akárki legyen bár az a’ más. Örömestebb látok én a’ mesteri kéz munkájiban holmi botlást vagy szokatlant, ha belőlök az Írónak individuálitása súgárzik ki, mint ha csak azt látnám, hogy az Ország-útján jár, andalodva, szunnyókálva. Osztán sume superbiam quaesitam meritis! Te az vagy, aki némelly szóknak, szóllásoknak sanctiót is adhatsz példáddal. Én e’ nélkűl nem éltem volna soha a’ Hős névvel Heros értelemben, mert a’ hőst, a’ Te példádig, mindég Hérost hadba követő legényekért vettem, ’s a’ Te példád bátorított, hogy az év szóval a’

szenvedhetetlen esztendő helyett éljek. Vezér lehet kiki, csak bízzék magához!

ezt mondja Kis a’ maga Horátziusában. Cicero pedig de Oratore L. I. C. 34.

halld csak mit mond: – »Poesta mihi placuit, eoque sum usus adolescens, ut

summorum Oratorum graecas Orationes explicarem; quibus lectis hoc

adsequebar, ut cum ea, quae legerem graece, latine redderem, non solum

optimis verbis unterer, et tamen usitatis, sed etiam exprimerem quaedam verba

imitando, quae nova nostris essent, dummodo essent idonea.« Ne rettegj tehát

az alkalomtól, mert ez szebb, mint az istentelen alkalmatosság, ’s végy fel

némellyeket azoknak számokból, mellyeket Verseghynek köszönhetünk, mert

igen szépek. Recensorom ezt vagy illyet nekem méltán, bölcsen javaslott, ’s

elfogadom a’ jó tanácsot. Bár csak ő vagy Te, vagy akárki, a’ hasonlóképen

istentelen foglalatosságnak is rövidebb és ság, zás és dás terminatio nélkűl

való nevet adhatna!

Csendre vágy-odat nékem Vitkovics nevednek említése nélkűl küldé meg.

Álmélkodva olvastam a’ munkát, ’s csudáltam melly Irónk lesz Vitkovicsban.

Nevess megtévedésemen. Kondédat, aki szent Magyar, és akinek elég

ajándék juta szerethetni Horátzot – oh hány Judliumunk van, aki nem szereti,

nem érti! – Kondédat, mondjad neki, hogy szeretem. Verseid kinyomtatása eránt ne tégy semmi lépést hírem nélkűl. Díszesen kell kijönniek, ’s képedet a’ Publicumnak bírni kell, még pedig a’ Kaergling rajzolása után; mert ez a’ Kiningeré sem jó; hát még a’ Stunderé!

Én ma indúlok szüretelni. Asszúnk egy szem sincs, és így oda az ígéret, mert

én mind eladtam tavaly Januáriusban a’ magamét. Színborunk is felette kevés.

Nagy csapások! hát még a’ sok teher, mellyet reánk szokatlanúl rakott a’háború.

…Ugy parancsolod hogy leveleimet a’ Rácz városi Parochiális házhoz útasítsam. A’ Pestihez e vagy a’ Budaihoz? nem írod. Hogy el ne tévedjen, Vitkovicshoz útasítom. Olyan időket élünk, hogy még a’ Postapénzzel is kell gazdálkodnunk, mert az is rugtatják felfelé. Isten tudja mi lesz mind ezekből. Élj boldogúl ’s szeress.

 

 

1925.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                     Budán 1811. Február 7dikén

 

Ugye barátom! tudok én hallgatni? valamint Te. De nem ok nélkûl. Alig szedhettem öszve magamat. Ami hogy meglõn, irni kezdtem. Egy két-öt árkusból-álló könyv lészen ma holnap tanúja nem henyélésemnek. Bajos dolog kis könyvet is adni mostanában. A neve Poémák.

A tárgyak ím ezek: Tavaszkori, Vigasztaló, Aurora, Széphalom, Illésházi, Kondé, Hor. I. S. I. VIII. Olim tr. IX. Ibam forte. L. II. S. V. Tiresias. Hor. L. I. Epist. X. XIX. L. II. Epist. I: II. Qui fit. Kenderesi. Az Anonimus Meczenás, Madarassi, Vajky, Teofila, Kápolnai Antal, Vitkovics, Horvát, Szemere, Ferenczi, Perecsényi, Édes, A’ Barátságnak, Beszélgetés.

 

Ezekhez nem fértenek az Apróságok; ímhol vagynak, hogy el ne vesszenek…

Nem volt, sõt nincsen idõm poétai munkáimra, de csakugyan újra kiadni szándékozom. Talán még jobb világ leszen. Némelly darabokat ki fogok hagyni, amelyekrõl ezután tudósítlak: ezt már régen feltettem magamban. Szeretném, ha tudnál nékem commendálni egy német Horatiust prósában. Wieland Satirái, az õ jambusiban, nekem nem tetszenek. Ezek is elégtek, mint némelly forditásaim.

Csereihez írt kies Jambusaidat gyakran olvasom, és gyakran boszonkodom a’ Roszplhaler betűire. Azok a’ jó Erdélyiek igen szeretik az Antiquitást! Mi már, úgy tetszik, egyről leszoktunk, tudni illik: nem olvassuk újság leveleinkben: ennyi, és ennyi személyre vala az asztal terítve: ürültek a’ poharak: örömökben sírtak s. a’ t. ezt inde ab anno 1790 számtalanszor olvastuk. De bezzeg volt a’ minap nagy Újság egy vadászatról, mert a’ publikumnak tudni kellett, hány őz, hány róka s. a’ t. esett el. De essenek le az aperek, a’ vadak. —

 A’ jó Erdélyiek tõlünk még meszsze látszanak lenni. Kérlek, édes barátom, ha tehetsz valamit velek, tégy, mert Atyánkfiai. Ajnálom, hogy Barcsait nem láthattam, ismerhettem. Báróczival voltam Bécsben. Bessenyei Györgyöt sem láttam; de õ az, a’ kinek tolla ’s esze engem, hogy magyarul kezdenék írni, felébresztett. Kár! hogy az õ Római Históriája, mellyet Orczi Lászlónak dedicált, ki nem jött. Mert egy könyvet láttam belõle. «Ah, a’ szabadság nem nékünk való!» Kérlek, add tudnom, kire bízzam azt az egy két exemplárt, mellyet számodra tartok mostani munkámból.

Légy boldog! Az az Te is, Sophiéd is. Budán 1811. Február 7dikén.

Most juta eszembe: Te csak versificatióra késztetsz engem. Miért nem inkább a’ Századokra? én úgy vélem, hogy ezek a’ nemzetnek nagyobb hasznára vannak, mint akármely poéma. Bizony igen szeretném, ha többen dolgoznának e tárgyban, de nem úgy ’s olyformán mint eddig. Vale! Tuus Virág mk.

 

Mivel Farsang van, Vitkovics ivó dalát ide írom:

Sok Ifiú húllt a’ porba,

Mért sietett a’ táborba.

Sok leginyért ettek sorba,

Mért bújt be a’ monostorba…...

 

 

1972.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                     Martiusban 1811.

 

Kedves barátom! Minap azaz Februárius 7-dikén bocsátottam hozzád egy kis levelet. Eddig elolvastad. Íhol, az abban irt kis könyv. Viszi Az, kivel már régen ismeretségben vagyok. Vale, Virág B. Budán a Rácz városban a’ Plébania házban, melly a’ felégett szállásomhoz két-három ugrás.

 

Ha hozzád találna jutni imez Könyv: Historische Schauspiele von Joh. Babt. Pyerker — Wien 1810, Kérlek recenseáld. Ennek szerzője nekem tanítványom vala: most Ausztriában Türnicz nevű helységben Plébános. Igen jó, ’s érzékeny szivű gyerek volt. Két német, és magyar levelét vettem a’ múlt hónapokban. Az egyikben írta, hogy a’ Szombathelyi Püspök, Somogyi, Mária Czelbe mentében nála volt; és igen megdicsérte a’ M. Századokat, amellyekre mindazáltal némellyek morogtak, talám mai napig is morognak. Ha kedved duzzadna, irhatnál neki. Hazánk literatora, Item vale!

Virág Benedek.

 

 

2089.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                              [H. és k. n. 1811.]

 

Hogy el ne felejtsem 1) Küld el azt a’ Grammatikát is, mellyet neked Dudásÿ adott. Én gondot fogok viselni reá, és bizonyosan viszszaadom annak üdejében. 2) Én Gesznerben olvastam Inklét etc. etc. Ez a’ történet engemet igen felborzaztott. Érzettem magamban, hogy nem volnék elegendõ annak leírására. Szeretlek, hogy Gesznered több darabjai között melyet nem adtál neki. — Egy valaki komikus darabot tsinált belõle. Talán olvastad már. Nékem nem tetszhetik. — Ezerszer többre becsülöm Lanaszszát. És még sem hagyhatom helybe, hogy Lanaszsza fellép a’ tûz rakásra, és hogy arról kapja le õtet Montalbán. Nem tetszhetik ez nekem! Érzem Horatiussal együtt, melly nehéz dolog légyen jó drámát készitteni. Meglehet, hogy hibázok.

3) Viszszanyertem Bétsbõl Képeimet: a’ mellyet Stunder festett; amellyet Kininger delineált, a’ mellybe Czetter fogott. Ennek elrõre lefizettettem 30 ftot, oda van! Oda neki! Te azonban, kedves barátom! birni fogod bizonyára, Virágot Virágtól. Errõl mászszor bõvebben: —

 4) Abban amit Gesznerbe Amorhoz írtál, nem értem jól ime verset:

«A’ fák harasztjait» talán: a’ szép vagy valamit illyest, — a’ harasztokat etc.

 5) Kérlek, és barátságosan intelek is, hogy fordítgasd le Oszsziánt. Hadd olvassa a’ magyar is ezt az érzékeny poétát! Látod, mi lett a’ sok igéretekbõl tizenöt esztendõ múlva! — az enyémben van: «du goldharigter Sohn der Luft!» der West hat seine Thore geöfnet; dort ist das Bett deiner Ruhe. Die Wellen versammlen sich, deine Schönheit zu betrachten etc. etc. De szépen zeng a tiéd is: «Megfutottad-e kék útadat, arany üstökû lánya az Égnek? Kapuit már

nyittya az Estvély.»…

6) Nem jut már eszembe, mit írtam volt a’ Poétika kiadásáról. Meglehet, hogy üdõvel még hozzá fogok. — Az öröm-énekeket a Budai Urak készítették (pag. 108.), rút hiba csúszott beléjek……

7) Te sokat értesz, ’s érzesz az enyímekbõl; de kérlek, másnak semmit ne . . . Sok, igen sok még a servile ingenium!

8.) Nincs-e Pesten vagy Budán ollyan embered, akivel én is beszéllhetnék néha; vagy másutt is. Nehezen esett nekem távollétedben, hogy nem tudnám hiveidet Szeretném olvasni már tett utazásod a szigetbõl usque ad finem rei, ’s szóval az egész bújdosás történetét.

……Augusztus ötödikén jött leveledre azért nem válaszoltam, mivel Lelius már akkor munkába volt, és reménylettem, hogy vásárig elkészûl. Semmi sem lett belõle. Most küldhetek tehát mind választ, mind könyvet. — Most Octoberben! — Nehezen esik, hidd-el, hogy eddig várakoztattalak. Ne vedd roszsz néven; valamint azt se, hogy ez a levél nem abban a szinben jelenik meg elõtted, a mellyben kellene. Élly boldogul tisztelt barátom! A’ Tiéd V. mk.

Mind ezekkel mennél elõbb röpüllyön hozzád a’ Haza angyala!

 

 

2159.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                 Budán 1812. Február 26d

 

Barátom Kazinczy!

Vitkovics Barátunk keze adta rám áldomásodat. Február 20-dikán, midõn én a’ Várnai ütközethez készültem. Tapasztalom, melly keserves dolog legyen a’ hazai szerencsétlen eseteket előhozni annak, kinek szíve érzékeny.

Könyörûletlennek kell lennem gyakran, mint a’ Celsus Seb-Orvosának; mert ha jól jut eszembe, ebben olvastam valamit illyest. — Ezt írtam, hogy tudnád dolgait Barátodnak. Egész teletszaka századoztam; de van Horatius

bácsiból egy-két uj darabom. Hamikor nincsen jó kedvünk, csinálunk magunknak; s ha vagyon, hasznát veszszük. Élni siess! Légy boldog. Virág mk.

 

 

2178.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                     Széphalom Mart. 18d. 1812.

 

Kedves barátom,

Miolta Szemerém elhagyta Pestet ’s Péczeli lakossá lett, azolta alig kapok hírt azok felõl amik az Ikervárosban történnek. Vitkovics soha sem vala felette bõv Levelezõ, most talán (a’ mi rajta igen gyakran megtörténik) hívatalbeli dolgai által távol is vagyon vonva Pesttõl. Ha szállásod’ Numeróját tudtam volna, eddig régen Te vetted volna kérésemet, hogy amiket tudni óhajtok, velem tudatni méltóztassál. — A’ nyomorúság elméssé teszi az embert, mint a’ Mesterségek’ feltaláltatója, a’ Has, ’s ez azt sugallá, hogy levelemet intézném

barátodhoz Tiszt. Vitkovics Úrhoz; így nem kell az olly bolyongástól féltenem, mint a’ millyenre egykori hozzád írt levelem jutott vala, mellyet (ha jól emlékezem) valamelly Cancellariából vittek hozzád. Tiszt. Vitkovics Urat megkövessd képemben ezen szabadságomért, ’s mondd: hogy azon felûl hogy a’ Miska barátja néki is barátja, én mind azokat barátimnak nézem a’ kik barátjai a’ mi Virágunknak.

Elérkezett-e már Pestre, amit én Neked Februárban küldöttem Kassai szekeresek által? ’s kár nélkül érkezett e el? Hát Vitkovics vette e a’ Musiczkynak ’s másoknak szólló ajándék exemplárokat? Felküldötte-e Engelnek? Mit csinál a’ Dayka’ Verseihez írt Dayka’ életével ’s Poétai berkemmel? Remélhetem-e, hogy Dayka valaha napfényt lát? Ezeket engedd velem tudatni, édes barátom, és kivált azt, hogy mi oka lehet, hogy Szemere hallgat? hol van õ? házasodik talán? mert falusi embernek azt tenni kell, ha reá kedve nem volna is; noha az

éppen nem rossz. Ezt intésképpen sugd meg neki, ha körûltted forog. Az a’ szeretetre méltó barátocskánk gyakorta úgy elnyeletik grammaticálázásai által, hogy semmire nem ér egyébre. Csehy — a’ méltán kedves — elbeszéllte nekem hogy Veled volt ’s olvasta a’ hamvaiból ismét előkelni készûlõ Századokat. Én az elsõ részt nem régen is csaknem végig olvastam. Elszomorodom, valamikor Hazám történeteit forgatom; egy Királya sem volt a’ két elsõbb Dynastiában valamire való az egy Nagy Lajost kivévén. Merthogy azt a’ Schulfuchs és

 

a fenevadhoz hasonló Mátyást úgy nem fogod Te is magasztalni, mint mások közönségesen, azt a’ Te szívedtõl és fejedtõl várom is, óhajtom is. Mennyivel volt õnálánál nagyobb az Atyja! Én azon felûl hogy könyveket gyûjtött, alig tudok valami igazán dicséretest felõle. ’S ha még is tudott volna élni fegyvere’ szerencséjével! Ha még is a’ Nemzet’ felséges volta felõl volt volna valamelly ideája! Egy Beatrix guzsalya alá simúlni! olasz luxust hozni-bé! Annyi erõszakot követni-el, ’s azt nem követni el ami egészen más fordúlást adhata vala a’ Nemzetnek, azt hogy János félfija székébe léphessen! Vak halandók, akik nem akarják látni, hogy az erõszak maga bûnteti magát! Ha a’ Nemzetet nem ingerlette volna, az úgy el tudta volna nézni a’ Papi áldás nélkül született fiút a’ Királyok köztt, mint az úgy született Beatrixot a’ Királynék között.

 

 Minden Országnak, de bizony kivált a’ miénknek régibb történeteit olvasván (mert a’ mostani egészen más), ezt kell felkiáltanunk: Stultorum regum et populorum continet aestus! Tegnap estve vevém az Ujhelyi Postáról a’ Bécsi Annalisok Februáriusi fûzetét. — A’ Bion Idyll. Recensiója az én munkám…. A’ testvér Öcsém Dienes Aug.-ban Consiliariusi titulust kapa, ’s ennek a’ titulusnak az a’hatalmas ereje van, hogy õ is imprudentiának néz már holmit, a’ mit a’ Rómaiak Thraseában ’s Helvidiusban Virtusnak néztek. Illyet hallani közttünk épen nem ritka dolog. — Ezen fûzetben azon gyönyörûséggel olvasom

a’ Batthyáni Vincze munkájában ’s Recensiójában a’ Magyaromaniát, ’s a’ mit a’ Magyaroknak németekké való változtatásáról ’s a’ Debreczeni Theatrumról mond ez a’ Locumtenentialis Consiliárius, a’ mellyel Te! — Éljen sokáig, ’s írjon sok illy bölcseségeket Gróf Úr!

A’ tavalyi Annalisokban valaki azt írta, hogy Te negligálni kezded magadat. Gyönyörû ítélet egy Recensenstõl! Én a’ Poemák Recenisójában megmondtam, hogy a’ mezei virágok nem kerti virágok, és még is igen szépek a’ magok nemében. Sok ember fecseg, hogy ismeri Horátzot, ’s nem ismeri; ha ismerné, tudná, hogy ott keresve keresett negligetnie is van.

…….Én most írtam négy Epistolát a’ Horátz tréfásan pajkoskodó tónusában. Olvassa csak a’ Publ., majd lesz, hogy õsz fejû ember nem átall illy levitásokat! — De Te élj ’s szeress, ’s felelj minél elébb, ’s feleltessd Vitkovicsot ’s

Szemerét, kiket ölelek. Kivált azt tudassd velem, hogy melly úczán ’s szám alatt lakol. —Tisztelendõ Virág Benedek Úrnak nyitva. —

 

 

2189.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                    1812 Mart. 29dikén

 

Mivel parancsoltad, hogy minél elébb írnék hozzád, imhol Barátom! a’ válasz. Vitkovics Plebános tegnap délelõtt adta kezembe leveledet, melybõl láttam, hogy szállásom Numeróját szeretted volna tudni már régen. Ha írni akarsz, tedd csak Budán in der Raizenstadt in der kath. Pfarrei. Ez leg bizonyosabb utmutatója leszen a’ Sobáknak, aki engem örömest látogat.

Szemerét nem láttam ab immemoriali tempore. A’ mint hallom vagy többet, vagy annyit lakik Pesten, mint Péczelen. Hallgatásának okát, ha megölnél, sem tudnám kitalálni. «Hol van õ» kérded. Néhány napok elõtt Vitkovicstól értettem pesten létét: Miskánk hívott is ebédre, de megköszöntem, mert én most más dologban töröm fejemet. Ezzel eresztettem el. «Házasodik talán»? Errõl egy két esztendõ elõtt hallottam valamit. Oda is járt egy darabig, és mint a’versben vagyon multorum mores vidit et urbes Arkadiában is. Ha grammatikálásban forog, aligha eszébe jut a’ házasság. Üdõvel talám talál egy Xantippét, mint Aventinus János, akinek életét nem rég olvastam meg. Igaz! A’ grammatikálás jött szóba…..

Most egyéb kérdésidre: Nem tudom, vette-é vagy nem az ajándék explkat. Azt sem: küldött-e valamit Engelnek. Azt sem, mit csinál Daykával . . . poétai berkeddel. Ezt én értem: Miért ne remélhetne Dayka napfényt? — Most Berzsenyi verseit akarja kiadni Vitkovicsunk. Mindent jóváhagyott a’ Revisor. De ezen barátunknak sok a’ dolga, nehéz a’ terhe. Valahányszor jõ,

papirossal, pör ’s egyéb papirossal jõ. A’ Kitonics, ’s Huszti szolgái bizony szolgák, nem is eszik hiába a’ kenyeret. Közlöm vele leveledet. ’S írni fog.

Hogy a’ Bécsi Annalisták nálad meg jelennek, az nekem tetszik. Capacitáld õket hazánk némelly dolgairól. Hallottam már, hogy személysértõk. Ki sugta meg nekik, hogy Virág kezdi magát negligálni? Bánkódnak-e, vagy örûlnek azon? Hát azon, hogy egy lábbal rövidebb verset nyomtattak? Nézzék meg a’ MSSot.

A’ Kassai Szekeresekrõl semmit sem tudok: ha tudandok, megírom.

Ezen borongó környûl állások vidámittyák hazánk fiait ’s literatorait. Ruszek, Veszprémi pap, professor, egy szép filoszófusi könyvet adott ki….

Császári Királyi Báró Stipsics 10dik Huszár Regementben lévõ Szalárdi Jakkó László Fõ Hadnagy Úrnak, Charleville. Igy lehet hozzá küldeni az énekeket. Még egyszer kérlek, tedd meg, amit megtehetsz. Ha csak magunk nem hozzuk viszsza a’ régi bátor lelket, ki fujja azt belénk? Akiket megszólítandasz, intsd meg, hogy lugubritas ne legyen az énekben, mellynek amint mondám könnyûnek, tüzesnek, hazai szeretettel tellyesnek kell lenni. Én nem hiszem, hogy a’magyarnak nótája, táncza szomorgó volt kezdetétõl: ennek a’ katona, bátor, harczra termett nemzetnek víg Characterûnek kellett lenni, az is volt; a’ szomorúságot rá hozta a’ sok nyomorúság dobse Lászlótól foga.

Elvárom Epistoláidat, a mellyekrõl emlékeztél leveledben. Mert gravitasaim közben könnyitnek a’ levitasok rajtam. — Horvát nem régen tért Posonyból Pestre. Vale. V. mk.

Igaz! A’ Gusztermant jó gustussal olvasod-e? Talán indigenatust keres.

 

 

2218.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                         Széphalom Apr. 29d. 1812.

 

Kedves barátom! Vitkovicsunk által még Febr. 26d. írott leveledet, mivel nem postán, hanem alkalommal jött, ez előtt harmad nappal vevém. Örvendek, hogy néked megvitte, ha bár későn is, amit még esztendővel ezelőtt küldék. De hát a’ mit Febr.ban ez idén küldöttem, vevéd e már? ’s szűzen vevéd e, vagy, a’ mi az afféléknek szerencsétlensége szokott lenni, a’ szekeresektől megparáznítva? Én épen most ivám-meg belőle eggy csésze francziáúl úgy nevezett meleg

vizet (chaude eau), ’s mondhatom, az olly erős bor, hogy máslásnak, azaz fél Tokajinak neveztethetik. Az én szőlőm isteni levet ád, de abban is mutatja, hogy jó szőlő, hogy keveset terem, mint minden a’ mi . Bár annyit adna, hogy adósságaimból, mellyeket reám az istentelenség rakott, kifeselhetnék, ’s barátimnak áldoaztokat nyújthatnék! A’ barátság’ legszentebb rózsája alatt, ’s nem dicsekedve, hanem örűlve, mondhatom, széplelkű Férjfiú! (mert Te az én dicsekedésemet érted) hogy én ezen mindnyájunkra olly felette terhes

esztendőben már hatszáz forintot adtam érdemes, de a’ Sorstól elhagyott embereknek baráti felsegéllésűl — én, aki magam felsegéllés nélkül szűkölködöm, és a’ kit két rokon, istentelen kéz csípdes, lop, ’s még készűl meglopni, ’s fortélyainak elsütésében aligha szerencsés nem lesz. Hetedfél esztendeig ott szenvedni, azolta itt e’ mai napig, ’s Veled csaknem egykorúnak lenni, ’s három gyermekkel, képzelheted melly kilátás, melly jövendő!

De én nem vagyok azon okosok közzűl, akik, midőn a’ mások baját látják, kalmári calculust tesznek, ha segíthetnek e, ’s mindenkor segítek, mikor van miből, ha osztán meg kellene is koplalnom. A’ Herczegi-Mennyel kevélykedő Festetics a’ maga Embereinek (— a’ szót nem a megvetés, hanem a’ tisztelet értelmében vedd —) fizetéseket megnyirbálta ’s

                                              Ruminak Monumenta Hungaricájit

 azért nem engedte magának dedicáltatni; mert nem segéllheti

nyomtatását, nekem ugymond ő, a kitrombitált Maecenás, a’ magyar Literatúra úgy is igen sokba vagyon már. Ha én a’ Festetics birtokának ezred részét bírnám, megmutatnám, mit tennék, ha herczeg-menyem nem lenne is. Barátom! magna otia coeli! Kiáltsuk ezt Juvenálissal. Bizony az Istenek hívalkodnak oda fel, ’s azért megyen illy gazúl a’ világ ide lenn.

Te nékem írj, mihelytt borod kitisztúl, ’s tudósíts, millyennek találtad. Olly tele volt, hogy egy csepp sem fért belé. Nem bánom, ha megkóstolta a’ szekeres: de azt bánnám, ha vizet töltött volna belé. El ne rettenj tõle, ha míg megtisztúl, rossz lesz. Fogságom alatt egy helyre az Anyám Tokajit külde, ’s azok felbonták mihelytt érkezett, ’s elhûltek, melly rossz. De eggy hét múlva látták, hogy igen jó. — Óhajtanám. hogy higyj Cratinusnak, és hogy felmelegedve boromtól, nekem írj valamit versben, de ne magasztaló, hanem meleg baráti hangban, melly semmit ne mondjon egyebet, mint azt, hogy me cum magnis viwisse, invita favebitur usque Invidia; ne egyebet, mint hogy szerettél. Mondtad azt már: de arra nem ismér minden: én pedig a’ te szeretetedet ki szeretném az egész Maradéknak trombitálni.

Kérded, mint vagyok? Rosszul; az aranyér kínoz. Mit csinálok? Buzdítgatok mást. Udv. Consil. Szirmay Antalt, noha már agonizál, a’ Szirmay nemzetség historiájának kidolgozására vettem. Alig él, és még is Januar és Febr.ban teljesítette. Közölvén velem Historia secreta aevi mei nevû munkáját, mellyet a’ Regnicolaris Bibliothecába fog letenni, kértem, hogy pótoljam ki egy hézagját, t. i. a’ Péchy István szerencsétlenségét írja-meg. Két hét alatt, noha épen akkor hala-meg istentelenûl õtet elkínozó felesége, ki vele végre megbékélt és

úgy méne el ad matres conscriptas, a’ Xantippákhoz etc. etc. készen vala a’ munka. Halld azt tõlem. Péchy István Ferencz Thuanust olvasta szüntelenûl, ’s stylusát egészen magáévá tette. …..írását Péchy György beadta az

Urbariorum Commissáriusnak, a’ ki Péchy Istvánt elfogatta. Kassán Processus Criminis laesae Maiestatisindítatott ellene, ’s bíró volt Zempléni Fõ Ispán Gróf Dõry Ferencz másokkal, kik köztt Sághy Mihály. Halálra ’s jobbja elcsonkázására kárhoztattatott: de mihelytt ez a’ sententia elolvastatott, continue felolvasták a Grationalist. 2 esztendeig volt Grétzben. Jósef eleresztette, mert nem félt tõle. Cardin…. Élj szerencsésen, kedves barátom. Ha a’ Pesti Kis Papokkal leszel, mondjad nekik, hogy mindenfelé hirdetem, mit tettek Berzsenyiért.

 

Monumenta hungarica, az az Magyar emlékezetes irások - Google Books eredmény

Georg Karl Borromäus von Rumy - 1816 - History
... I g 1 ó n Rumi György János Urnál. Kassán Rumi Jósef és Lindtner ...
books.google.hu/books?id=eiZIAAAAMAAJ...

 

 

 

2260.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                  Buda Jun. 27d. 1812.

 

Már régen meg kellett volna köszönnöm a’ Dágont, mely Aprilis vége felé jött Pestre ’s hozzám ugyan quae te sapientia cepit, kedves barátom: midön így akartál boszút állani a poemai jámbusokért, a’ melyeket én, áldomásokat akarván mondani, agitanti deo, írtam. Amen tehát. Leveled Május 7d. ért hozzám, a’ melyre mind eddig halasztottam a’ választ, nem restségbõl, mert dolgozgattam egyben is másban is. Ihol látod itt egy kis jelét dolgosságomnak. Ámbár nem örömest versificálok, még is Horatiust, ezt a’ — németûl

szépen esik — Schalk poetát gyakrabban veszem elõ. Néha neheztelek rá, mert negligenter ír. Mille die Versus deduci posse, de obscurus is, mert — mi ímez p. o. majorum nequis amicus frigore te feriat? Én ezen törtem fejemet. Csak gondolom formán magyaráztam. Ha jobb értelmét tudod, ne titkold el tõlem, vagy inkább nemzetedtõl. — Mely sokkal többet tettél te buzdítgatásoddal. Kár, hogy azon munka csak a’ Pesti Bibliotheca könyvei közt fog heverni!

Vajha Szirmai élhetne, ’s vajha több Szirmai volna ’s lenne! Mely kevesen adgyák magokat a’ nemes munkákra! A számtalan proletarius meglehet, nem teheti, talám jobb állapotra juthat, mert a hatalom, ’s uralkodás ember ’s nép nélkûl nem lehet. De mi lészen az egészbõl? —

Az nagy örömünkre van, hogy ab Anno1790. annyi dietákon még nagyobb illuminatio nem volt, mint e’ minapin. —A’ bor igen jó. Még egyszer köszönöm. De mikor énekelek neked? Mikor énekelem azt, hogy azon egy üdõben, a’ hazának, erõnkhöz képest éltünk? Eljõ majd csendessége lelkemnek, és felébredek e’ nemes tárgyra: Mert most egész philosophiám rendetlen, a’ melly nélkûl versus inopes rerum nugaeque canorae: Élni siess!

Szemerénk három vagy négy nap elõtt búcsúzott el tõlem Péczelre; mert haza utazott minekutánna némelly materialékat öszszve szedett volna a’ nagy coloniaban. Sokat nevetek ezen gyerekeknek; midõn p. o. 7. v. 8

órakor a’ hídon megállunk — estve — a’ sétálás óráján: «ennek szép szeme van; annak homloka, bodros haja, kis szája, nagy begye» ’s a’ t. Hát ha az Ilosvai is, ki téged egyszer igen meg dicsért, ott van? Vitkovicsunk, minthogy sok házhoz tartozik, majd szüntelen jár. Alig látom õtet. — Horvát régen Válban, Õ

Excl.-nál, ex offo tartózkodik. — Vale, légy boldog! —

 

 

2480.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                      Széphalom, Júl. 11. 1813.

 

Kedves barátom, Lángolok látni Thaliádat, mellyet Berzsenyinek verseivel Helmeczi régen elindíta, és még sincs. Nem tudom, hol mulat hozója.

Tudod e már, hogy a’ mi kedves Csehynk elesett? Ezt nekem a’ Vice Ispánunk mondotta; ő pedig egy Zemplén Vármegyei születésű Tiszt’ leveléből vette, ki Csehyvel egy seregnél szolgált. Decembernek elején holt-meg a’ vitéz Ifjú, ki felől én azt vártam, hogy nem halni, hanem élni fog a’ hazának, mert ezt óhajtottam forró óhajtással. Hogy a’ Vice Ispán meg ne tévedjen a’ Csehy névben, a’ Tiszt még ezt vetette mellé. «Tudom, Kazinczy kesergeni fogja

elestét, mert ő Csehynek szoros barátja volt.» — Tiszteld meg emlékezetét, édes barátom, egy versezettel.

Ma familiám levelesládáját forgatván, mellyet az az öcsém, aki életemet eddig keserűvé tette, az Anyám’ halála után kénytelen vala nekem, mint első szülöttnek kiadni, ’s a Rákóczyak’ sok leveleiket tekingetvén, nézzd mire akadtam. Minden változtatás nélkül tészem-le itt. Peroratio Celsissimi Principis Dni Dni Franc. (II.) Rákóczy in Castris ad Gyömrő (Pest Vármegyében) die 3. Jul. 1705. Habita.

Nem tudom, Vitézek, szívemnek fájdalmát előttetek jelentsem e avagy pedig méltó indignatióra ’s bosszuságra gerjedett elmémet előtökbe adjam. Mert ugyan is ha az elsőt szemlélem, nem de nem méltó e keserűségemet mind azok eleibe terjesztenem, a’ kik hazájok’ és nemzetek’ dicsőséges szabadsága mellett életeket felszentelvén, mindeneket elhagyván, zászlóm alá olly véggel jöttek, hogy mindenikünknek mind a győzedelem, mind az halál köz legyen. Nem de nem méltó e, mondom, mind azon dicsőséges resolutióját, akaratját,

a’ Vitézlő Rendnek hazánk ügyén szánakozó és zokogó szívvel szemlélni?.....

Barátom, ez stylisticai tekintetekből véve olly szép munka, hogy én ugyan nem tudom eléggé csudálni. Mit nem tud a tűz? És még is ezt a’ mi pulya korunk nem győzi veszedelmesnek kiáltozni. De bezzeg vevénk vala hasznát 1805-ben és 09-ben, ha késő nem volt volna ébreszteni! És még is így is mennyi dicsőséges tetteket tevének némelly férjfiaink, kiknek markokban nem volt használhatatlan fegyver, ’s puskájokban nem volt galacsér ólom helyébe, ’s nem forgács kova gyanánt. Élj szerencsésen, kedves barátom, és ha Horátz mellett néha Virgílből is fordítasz megint, mint a Pyberhez írt levélben, közöld velem. Tudod, mennyire szomjúzom én mind azt, amit a’ Te lelked csinál —

Tisztelő barátod: Kazinczy Ferencz mpr.

 

 

2485.

 

Virág Benedek — Kazinczynak.                                  1813. Juli. 21dikén

 

Kedves Kazinczim! Sajnálom, hogy mindeddig nem jutott hozzád a’ kisded Thalia. De hát kire bizta azt Helmeczi? azt az ártatlan kis aszszonyt, (így nevezte egy valaki) merre indította ’s utasitotta? Ha jól emlékezem, a’ Poemák is hasonló bolygások után látták az én Széphalmi barátomat. Talán Szeleverdi Úrfira bízta! Te hidegvérrel láttatol venni a dolgot; de én forró boszonkodással veszem azt. Ha én magam küldöttem volna el, és illy soká nem tudom hol

csavarogna, három éjjel egymás után nem alhatnám. Ez nagy kifejezés, mert az álom édes, azaz, a’ jó alvás. Ha az újhelyi Piaristákat ismered, végezz velek effélékben, kik a’ Pestiekhez könnyen küldhetnek, ezek viszont azokhoz. Majd e’ gondolatot Helmeczi fejébe verem anélkűl, hogy Ekarthausen imádságait kiverjem belőle. A’ Thaliában tegnap akadtam erre: Colchistól, Assziriából . . . az interpunctiók az aequus lectornak irgalmasxságára vannak hagyatva. Nézd el Te is barátságos szemekkel. Ohajtottam, amint meg is izentem volt, kiadatását Édes Gergely poetikájának. Ő Novemberben azt írta nekem, hogy neked nagyon

megtetszett, amiről nem kételkedem. Vártam tehát; annál inkább, hogy az egész télen a nagy hideg miatt semmit nem dolgozhattam. Csak olvasgattam, dideregtem. Februarius elején Pyber egyszerre betoppant hozzám. Jött Virgilius második részét kiadni. Elmenete után engem Apolló megszállott, és pedig — nem hetyke dicsekedésből szólok — hatalmasan. Kezdtem tehát írni a’ poetai levelet: a’ Háláló üdvözletet. Még jobban neki tüzesedtem; kezdtem a’ Pisókhoz írt levélbe, ’s olly jó vénán folyt, hogy Martiusban, József napján vagy

inkább éjjelén, már tíz-tizenegy óra lehetett, elvégeztem, és magam az áldomását megittam, emlékezvén sok jó hazafiakról, valamint Kato, ki a’ barátságos vacsorákon csak a’ jó hazafiakat emlegette, a’ roszakról pedig nem engedett senkinek szólni, úgymond Plutarchus.

— Most, a’ mint hallom, Virgilius Georgicona izzad a’ Tratner sajtójában. Nálam a Századok folynak, a’ mint folyhatnak; mert van is kedvem nincs is. A’ madám Bellóna véres zászlója alá gyüjti fiait. Majd játszanak. Illyen játék vitte ’s ragdta el Csehinket is. Tegnap délután (leveled jött reggel) mint a’ Dunahidra mentem, elömbe-jött a’ Tábori Főpap Varju István Úr; tudakozódtam tőle. Oda van Csehi. A’ mi protocollumába vagyon, a’ jó ifjúról közli velem nem sokára, én pedig veled. Nyka Emánuel taval azt mondta, hogy őtet ’s Téged, ha el találna halni, teszi, ’s teszen örökösnek. Én sajnálom irásait; mert kétség kivűl sok írásokat hagyott maga után. A’ lengyel szentért áldozta fel életét. A’ Pesti universitásban tanulván nagy hasznára vala nyelvünknek; egy nehány jó lelkü társakkal Ő azt ápolgatta: ritka példa a’ korcsosodásnak indúltak közt…. Kérlek, légy figyelmes a’ történetekre. De mindenek előtt vigyázz egésségedre kedves barátom, mert non est vivere, sed valere vita.

Én jól vagyok és csendesen firkálgatok azon házban*, a’ mellyet taval neked megmutattam. — A levélre tehát, mellyet ezután küldesz, nem kell írnod azt az abzugeben ’s a’ t, hanem Budán, In der Raitzenstadt, vagy ezt: Tabán. — Nincsen is görög eklesia. A’ Tabáni Rácz pap. Ezt pro tui directione. Az

ég áldomása rajtatok. Virág Benedek. m. k. 1813. Juli. 21dikén; mert ma vittem e’ választ a Pesti postára. A’ tiéd tegnap jött. Nem feleltem-e hamar? ’S nem hoszszan-e?

                                                * a’ Tabáni Pápista Parochián lakott

                                           

 

2495.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.                                         [K. és h. n.]

 

[Eleje hiányzik.]…./német szöveg/

 

Ezt elsõ postával küldöm-fel, hahogy reá érnének a’ lenyomására a’ Bécsi Tudományos Ujságlevelekben. — Kisnek Horátziusi Epistoláji is igen szépek. Versei folyók ’s nem üresek, noha a’ Zrínyi-nemben dolgozta fordítását. Örûlve látom, hogy a’ Római Literaturának olly sok barátjai ’s magyarázóji találtatnak közöttünk. —Édes Gergely nem jól beszéllt nálad, a’ mint leveledbõl látom. —

Gyönyörködve fogom halotti tiszteletemet megírni Csehynek, csak tudjam mit írjak. Sürgessd tehát Varju Uramat, hogy közölje veled a’ mit tud felõle; magad pedig toldjad-ki. Abban az érdemes Ifjúban sok volt, amit becsûlni kellett, ’s nagy hazafivá fogott volna lenni, ha az idõk úgy kívánták volna. Ne feledd megírni, ki az a Nyka Emanuel, és hol lakik, és micsoda. Szemere másod ízben vala nálam, de kevés ideig ismét. Reá tüzelt, a’ mit különben is fogtam volna tenni, hogy készítsem sajtó alá dolgozásaimat; és hogy írásaimban vegyem fel újra és bõvebben ’s magyarúl nem németûl Recensióimat….Vályi Nagy azt hiszi, hogy õ Anticyrába járt, de csak oly forma, mint a’ többi. Szemerének kimondta Vályi-Nagy, hogy õ, az az Vályi-Nagy, igen nagy Grammatikus. De Szemere elég brutalitással bírt eggykori tanítójának szemébe mondani, hogy õ (Szemere) ugyan õtet (Vályi-Nagyot) annak épen nem ismeri, sõt kimondja, hogy semmihez nem tud õ (Vályi-Nagy) kevésbé, mint a’Magyar Grammatikához.…

 

 

2565.

 

Kazinczy — Virág Benedeknek.               Széphalom, Január. 5d. 1814.

 

Kedves barátom, Csak egy szót, míg a’ mi Szemerénk elkészül és szekérre lép. — Örvendek, hogy munkádat sietteted, amint azt Helmeczink írja. Örvendek azon is, hogy a’ rossz ember’ vagabundus lelkét szidod. Csak hogy a’

vagabundusságot feledteté vele Siklós. Légy rajta, édes barátom, hogy a’ munka ezidén megjelenhessen. Emlékezel-e, melly elragadtatással olvasék valamit belõle utolsó veled létem alatt? Édes barátom, Élni siess! — Ezzel emlékeztetlek, hogy élj az alkalommal mellytõl egy halál könnyen megfoszthat, mert Dónát öregember, ’s festessd magadat, míg ez a’ felette szerencsésen találó Mester él ’s Pesten múlat. Képzeld el, édes barátom, melly veszeség volna az a’ Jóknak, ha õk Tégedet képben nem ismernének. Mert az a’ halhatatlanság melly immár örökre tiéd, csak nevedé érdemedé, nem napjaidé, ’s a’ Jók egy-két tízed mulva Tégedet lelni nem fognak. —Nagyon kérlek, barátom, ûlj Donátnak, hova Helmeczink hív és hívni meg nem szûnend. Az csak négy-öt órádba fog kerûlni, ’s lekötelezed vele barátidat. A’ mi kedves Csehynknek élnek e szüléji? Atyja él e? Anyja-e? testvére-e? Izend-meg ezt nekem Helmeczi által. — Élj szerencsésen, kedves barátom. Ajánlom magamat minden becset felülhaladó jóvoltodba. örök híved:

Kazinczy Ferencz mpr.

 

 

2588.

 

Virág Benedek — Kazinczynak. Budán.     Tabánban Február elején 1814.

 

Barátom! Nem kell dolgaimat tudakoznod; elõre ki mondom:

Egy csont, a’ mellyel kenyeret, húst metszeni szoktam….

                                                          /Tovább lásd a vers-válogatásban/

 

Horatiusból fogok adni három-négy darabot. Ezeken kívûl lesznek egyhez- máshoz . . . Gyka Emmanuel Constantínhoz egy Óda Csehi haláláról. Együtt tanúltak, együtt is akartak élni ’s halni, a’ mint ezt nekem maga Gyka beszélte. Jan. 20dikán hozzám jött, úgy vélem testvére, ki engem az õ nevében kért, hogy kis fiának lennék igazgatója. Mindent ígért, amit szívem-lelkem kívánna. De én «quam multa non desidero!» A’ testvére mondta, hogy Csehi Kobel mellett (ha jól emlékezem) Galicziában esett el. Egy kozák vadász úgy találta, hogy

mingyárt lefordúlt lováról. Ez nincs meg a’ katona Protocolumban. Biographiájában tehát — talán nem kellene említned.

 

Én versemben írtam: alacsony Gonosz lőn

Gyilkosa néki.

Jó ügyért harczolt ’s ez az a’ mi könnyít

Búnkon: Õ Szentnek fia, s jobb világon,

A’ nagy erköltsnek menedék helyében

Vette jutalmát.

A’ halandóság keze ’s ércze gyarló.

Zengj dücsõséget neki énekedben,

Músa! Mert, akit te szeretsz, csak annak

Kedvez az Ég is

                                       Élni siess! Légy boldog.

                                       Virág mk.

 

 

 

                                   1814-ben a levelezés megszakad

 

5805.

 

Kazinczy – Szentmiklóssy Alajosnak                                      1815. Január 17.

 

Virágot nem tudom melly alacsony lelkü hideggé akarta tenni erántam, ’s elhitette hogy én neki valamely caesurátlan hexameterén mulatom magamat, amelly hir és vád a’ legfeketébb istentelenség. Kérem Uram Öcsémet, szerettesse meg magát ezzel a’ nagy emberrel, ’s társalkodjék vele gyakran, ’s tanuljon tőle!....

 

 

                                     Válogatás Virág verseiből

 

 

A KALITKÁBA ZÁRT MADÁRRÓL

Szabad teremtmény, kis Madár!
   Melly kéz, kegyetlen kéz, fogott el!
Tudom: sohajtasz sorsodon,
   S várod naponként a szerencsét;
Még alszik a Hajnal, s te már
   Vered kalitkád szárnyaiddal.
Oh mondd ki nékem, kis Madár!
   Örűlsz-e vagy nem álmaidnak?
Ha hallja gazdád éneked,
   Gondolja: hálálod kölessét.
Nem vélem én azt, s nem hiszem;
   Te átkokat zenegsz fejére.
Ha látja, hogy bé van fejed
   Szárnyadba dugva, s csendesen vagy:
Azt mondja: már megfáradott
   S elnyúgodott az én Madárkám.
Nem! Nem! Te bús óráidat
   Bánkodva számlálod magadban,
S hogy jobb reményed nem lehet,
   Utálod a napnak világát.
Ha vagy veréb hozzád röpűl,
   S akar kicsípni étkeidből,
S te addig állasz ellene,
   Míg messze tőled el nem űzted;
A gazda rátok néz, nevet,
   S örűl az ártatlan csatának;
Nem tudja, hogy barátja vagy
   Annak, kit elversz a veszélytől.
Ha csípkeded rostélyidat,
   Vagy újait tréfás Uradnak;
Azt véli, hogy játszol vele,
   S hogy elfelejtetted, mi voltál.
Én azt hiszem, hogy mérgedet
   Szívére kívánod kiadni.                              /A vers olvasható honlapon is/


BÉKESSÉG-ÓHAJTÁS

 Szállj le felséges palotád egéből
Béke! mennyeknek koronás leánya!
Szállj le, s Európánk mezején jelenj meg
Már valahára!

A vadon Marsnak dühödött kezéből
Üsd ki dárdáját: raboló vitézit
Puszta honnyoknak telekére vissza
-Menni parancsold.

 Ily soká tartó viadal piaccán
A szeled lelkek fene tigrisekké
Válnak, elszokván az igaz, s az érző
Emberi szívtől.

A dühösséggel keresett dicsőség
Vesszen el, Músám szabadon kiáltja:
A borostyánág, ha vereslik, undok
Címer előttem.

Szállj le! s vigasztald meg az árvaságot,
Béke, mennyeknek koronás leánya!
Hajh! sok országok szava kér, jelenj meg
Már valahára. 

Kodály Z.: Gömöri dal és Békességóhajtás / Wish for Peace Vox Humana Choir of Vác                  (HUN), conducted by József Maklári in 1976.

Fried: Kodályt felszólították, írjon békedadlt. Jól ismerte a magyar irodalmat. Úgy tünhetett, mintha Virág előtt tisztelegne.  /B.G./

 

Változás

    Mit kételkedem? A Duna
Zug, s már visszafelé vette erőszakos
    Utját: Pest-Buda! uj csudát,
Egy új szörnyeteget látni siessetek!
    Oh sok károd után puhább
Nemzet! büszke magyar! hát nem okoskodol?
    Hát mind, amire olly nemes
Bátorsággal ügyelt volt minapon heves
    Lelked, már oda van? vitéz
Szkíták vére, mi csuf bőrbe pipeskedel!
    Most tetszik ki, mi volt tüzed:
Játék volt, s valamint füst, elenyészett.
    Méltóságod irígyei
Múlatták magokat, s gyermekiket veled.

    Oh hát nem lehetünk soha
Jobbul? vesszetek el mostoha fajzatok! -
    Ti késő onokák, miként
Fogtok sírni, midőn e szomorú időt
    Majdan visszatekintitek
S a rátok kieredt rosszakat érzitek! -
    Hív védőt amaz a dicső
Kincs, mellyet nem ezüst, sem nem arany szerez,
    Félékeny puhaság között
Nem lelhet: sanyarú szívek, erős karok,
    Bölcs ész, vérözön és halál
Által szoktak ezen jóra törekszeni
    A kétes viadal helyén:
Szintolly sokba kerül védeni birtokát.

    Ah bús Melpomeném! mitől
Tartasz? mondd ki - talán jó foganatja lesz
    Mostanság, mikor égdegel
Szomszéd Ukalegon - hogy magyar a magyart!

                                                                      mait.freeweb.hu/nagyalkotok/virag/versek.html -

 

LÍDIÁRA

Lídia! mondsza, meddig
    Kínozod sebhett Szibarist, a szerelem tüzével?
Híre, vagyonja fogyván,
    Csúf, örök csúf lesz, s nevetik már sokan állapatját.
Szive szelid, de félénk,
    Bár oroszlányt tart, s mutogat címere régisége.
Atyja vitéz sisakján
    A nehéz vágást mikoron látja, poros fejének
Szálai borzadoznak:
    Görbedett kardot sem akar, s párducokat viselni.
Énekelem nagy Árpád,
    Vagy vitéz Mátyás koszorús Bajnokait, nem érti.
Fújom előtte, s buzgón
    Fújom ébresztvén, magyaros tárogatómra sem hajt.
Sőt igen is megindúl;
    Ím! minap hogy hangja fülét érte, legott elilla.
Így fut az őzfi, hallván
    A vadász kürtjét, s ligetes völgybe magát levonja.

 

AZ ÖRÖMHEZ

Hová röpültél nyájas Öröm? hová
Rejtetted el víg képedet illy hamar?
      A tengereknek bujdokálsz-e
          Mély fenekén? te Egek leánya!

Vagy a hegyeknek szirtei, s a vadon
Erdők homályos fái között kerengsz?
      Hol, hol kereshetlek? jelentsd ki;
          Mert Te vagy élete életemnek.

Ah, túl röpűltél a levegőn, dücső,
Honnyodba! mellynek szent mezején örök
      Tavasz virít, s játszik: ragadj fel!
          Vagy legalább mosolyogj le hozzám!

 

A BÖLCSRŐL

A Bölcs magában bízik; az ellene
Felkelt Szerencsét, mint valamelly kemény
      Szirt a haboknak csapkodásit,
          Érzi, de férjfiasan megállja.

A Nap, mikor feljő, s köd emelkedik
Súgári ellen, fényszekerén nevet,
      És megszokott útját kijárja:
          A buta pára lehúll, s enyészik.

Amaz kiszegzett célja felé siet;
Ha néki gátot vetnek irígyei,
      Nagy lelke, csendessége mellett,
          Érezi emberi hívatalját.

Bár sok veszélyek közt forog élete;
Azt tiszteletben tartani nem szünik.
      Ha sorsa nem változhatatlan;
          El meri várni dücső halálát.

Zengd győzedelmét mennyei lantodon,
Músám! s azoknak szíveiket, kiket
      Kaján szemekkel tart az álnok
          Cimbora, bátorodásra gerjeszd!

 

LÁMIÁM ÉNEKE

         Ille te mecum locus et beatae
         Postulant arces: ibi tu calentem
         Debita sparges lacrima favillam
         Vatis amici.
                                          HORATIUS

"A Világ minden szugolyái közt, oh,
Széphalom! nékem te nevetsz leginkább:
Oh, fogadj csendes kebeledbe, majd ha
Elfut az órám.

Itten, ah! itten dagadott szeméből
Öntse hív Fannim tetemimre könyvét;
Énekét lassu zokogással itten
Zengje barátom."

     Fried prof szerint ezt a veset Kazinczty írta, azért van idézőjelben /B. G./

A polcomon van 30 éve Virág Toldy-féle kiadása /1863/. A Magyar Századok 5 kötete és a poétikai munkái. Ebben olvasható Toldy jegyzete a fenti vershez:

„Hadd álljon itt is Kazinczy e szép ódácskája, miután Virág azt az elvesztéstől megmentendő, Munkáiba e cím alatt s idézőjelekkel, oly időben felvette, midőn a megnevezhetetlentől – a tán elvesztendőtől – nem jelenhetett meg semmi.”  /Utalás Kazinczy börtönbe zárására/

 

AZ ÖRÖMHÖZ

Jambus és trocheus

Oh! csak tetőled függ, Öröm,
    Boldog óránk;
De fájdalom! jősz, és megént
    Útnak indulsz:
Ollyan kicsiny vagy és rövid,
    Mint ez ének.

 

KAZINCZY FERENCNEK

Nem kell dolgaimat tudakoznod; előre kimondom:
Egy csont, amellyel kenyeret, húst metszeni szoktam,
Egy csont a számban, mondok, megkínza? November
És amelly jár nyomban utána, December, elégszer
Látták, mint hányám magamat hol székre, hol ágyra.
Néha kis álom után nagy fájdalom erre meg arra
Szédített: eleget tusakodtam, s minden erőmből
Ellent állottam (mert gyáván tűrni, szamárság);
Minden erőm, érzém, nem sokból álla. Leginkább
Fájt, hogy sem toll, sem könyv, sem vers, semmi se tetszett,
Mint "vágány" nélkül e sánta sor. Oh, legyen illyen
Vendég házadtól nagy messze! Kazinczy; henyélő
Therzítest illet, nem mást. Elvégre, hogy a Tél
A sok nedvekből jegeket tett, csendemet élem.
Ez most légyen elég. A többit majd, ha tavaszra
Érünk, Euridicém vígan kibeszéli előtted.


VITKOVICS MIHÁLYNAK

……….
VITKOVICS! Én ámbár gyakrabban lantolok itten,
Hogy szét verjem ezen sűrű ködöt, és az előbbi
Víg fényt meghozzam völgyekre, hegyekre, mezőkre;
Mégis kis hasznát látom csak gyenge dalomnak.
Jer, kezdd el dalodat, mellynek víg bája Pomáznak.
(És mi vadon helynek, ha Budára tekíntve itélünk)
Zordon szikláit s szőlőtövit, itt is, amott is,
Legtőztette minap. Mint hallom, örömre hevűlvén
A borzas Faunok s Szatírok megszüntenek addig
A félénk Nímfák seregit kergetni dühökben.

 


A DUNA SZIGETÉRŐL

Szép Sziget! téged vizével
    Nagy Dunánk körűl ölelt,
Mintha földedet szeretné,
    És akarná védeni.
Mert az áldott volt, s magára
    Sok szemet kecsegtetett;
Igy jutott Árpád kezére,
    Mint felirta krónikánk.

Ő adott nevet tenéked,
    "A magyarság Fő Ura",
Ő Csepelnek, egy jelesről,
    Téged így neveztetett.
E neved (bár Ráckevére
    Már ma soktól, de miért,
Nem tudom, fordítva légyen),
    Verseimben fennmarad,
Fennmarad, miglen Dunánk fog
    Nézni téged, szép Sziget

Oh miért rontjuk magunk el
    Ami csak mienk lehet!
Vagy, ha mink gondot magunktól
    Elfogunk, ki tart reánk?

 

 

DUNA ÉS KIS FOLYÓ

Egy kis folyónak nagy kevélyen a Duna
Mondá: te mi vagy? Egy-két üres csöbört alig
Birnád el; én rakott hajókat hordozok.
A kis folyó, magadban, mond, nem vagy te nagy;
Naggyá (ne büszkélkedjél) kicsinyek tettenek.

 

ÓDÁK HORÁTIUSBÓL

I. 1
[MAECENASHOZ]

Fényes származatú, régi királyi vér,
Mecénás, különös gyámolom, édesem!
Soknak kedves öröm port az Olimpia
Síkján szedni hevest futva kocsin, s kitett
Jelhez gyors kereket meg nem akasztani,
Hogy pálmája legyen, melly az Egek felé
A föld Istenihez nyerteseit viszi.
Ez boldog mikor a római nép neki
Fő helyt társai közt adni iparkodik;
Az, bőségnek örűl, mellyet az Afrika
Gazdag földeiről csűreiben letett.
Van más, aki szeret szántani rá maradt
Atyjától telekén, s kit, noha Attalus
Kincsét néki ajáld, hasztalan ingerelsz,
Hogy hagyván mezeit ciprusi szálakon
Járjon tengereket, mint remegő hajós.
Fél kalmár, mikoron küszködik Est szele
Tenger habjaival, s áldja mezők paraszt
Csendét: mégis elő kél kicsinált hajón;
Nem tud tűrni szegény és sanyar életet
Van kit Massicum ó nedve kecsegtet el;
S dőzsöl kénye szerént csaknem egész napon:
Most sűrű levelű gallyak alatt hever,
Most szent ér fejinél csendesen aldogal.
Soknál kellemetes tábori sípolás,
S harsány kürt, s az anyák átka, gonosz hadak.
Ámbátor fiatal nője, feledkezik
Arról fürge vadász s hűs ligeten marad,
Ha vagy hiv ebe őz nyomdokiban csaholt,
Vagy hálóba tiport Marsusi Vad sűdő.
Repkény, nem buta fők bére, von engemet
Fő fő Istenekig: hűs liget, és szökő
Nimfák és Szatirok megkülönítenek
Alnéptől, ha nekem sípokat engedend
Euterpe, ha kegyes szűz Polihimnia
Tőlem nem tagad el leszbusi hangokat.
Ha nékem helyet adsz római Lantosok
Közt, a csillagokig büszke fejem felér.

 

I. 4
[L. SESTIUSHOZ]

A rút Télt s hideget gyönyörű Tavasz és Zefir feloldta:
S tengere szárazról hajók tolatnak:
Aklának nem örűl már a barom, a paraszt tüzének:
Rét sem fejérlik már az ősz derektől:
Jár Venus és járnak víg társai Hold világa keltén,
Kegyszűzek és Nimfák, öröm leányi,
A földet friss lábakkal verik, amidőn hevében
Vulkán serény Ciklopszi közt kovácsol.
Kent hajadat vagy zöld mirtus vagy az új virág kerítse,
Az, mellyet a lágy föld ma szült magából.
Most kell áldozatot Faunusnak is adni zöld berekben,
Akár gidát kíván, akár juhocskát.
Sárga Halál bátor lábbal meri rúgni pór tanyáját
S Király szobáját. Oh te Sexti! nem hágy
E kicsiny életnek siető kora nagy reményre várni;
Majd elnyom Éj el, s a mesés setétség,
S bézár Plútónak szűk udvara, ahová ha mentél;
Sem kocka nem fog tenni bor-királlyá,
Sem bámúlóvá Licidás szeme, mellyre most sok ifjú
Felgerjed, és majd Szűzeink hevűlnek.

 

III. 22
[DIANÁHOZ]

Szűz! vadon berkek s hegyek őrizője,
A Szülők három szavain megindulsz,
S a haláltól elragadod, te hármas
Isteni asszony:

Szent legyen néked majorom fenyője!
Mellyre évenként örömest kanomnak,
Aki készűl már agyarozni mással,
Vérit elöntöm.

I. 8
[LYDIÁHOZ]

Lidia, Isteninkre
Kérlek én, mondd meg Szibarist mért fogyatod tüzeddel;
Mért fut el a mezőtől,
Bátor izzasztó meleget s port egyaránt kiállhat;
Mért nem akar vitézlő
Ifjainkként fran-paripát vas zabolán vezetni?
A Tiberist kerűli;
Hév s gonosz vérű viperát mintsem olajt megillet.
Karjai megpuhultak,
Kékesek, miglen katonás fegyver alatt valának;
Majd kelevézt hagyított,
Majd arányon túl karikát nagy nemesen szalasztott;
Most kunya módra lappang,
Mint Thetis kedves fia tett trójai gyászesetkor,
Hogy dühös ütközetre
Férfi dolmány, büszke sisak menni ne kinszerítné.

 

Cengery János fordítása I. 8.

In: Horatius költeményei, Seneca Kiadó, 1997

 

Oh Lydia, mondd az égre,

Mért sietsz úgy, Syrabist hogy szerelemmel tönkre tedd?

 

Mars mezejét mért kerüli,

Aki máskor oly örömmel tűrte a port és a hevet?

 

Mérthogy hadi társai közt

Nem lovagol és fogazott zablával nem fékezi

Gallus lova kemény száját?

A Tiberis sárga habját miért fél érinteni?

 

Az olajat mért kerüli,

Mint vipera-mérget? Karján kék foltok mért nincsenek?

Hisz azelőtt diszkoszt, kopját

Dicsőséggel oly gyakran a célnál messzebb is vetett?

 

Mit lappang, miként Achilles,

Akit anyja lányruhában lányok közé bujtatott,

Ki ne törjön hősi volta

Öldökölni Trója-védő lyciai csapatot?

 

Újabb műfordítóktól Lydia-versek:

Cholnoky László:

Ad Lydiam. Odarum liber I. 25. -

1. Nem zörren már ablakod úgy mint régen,
nyugton hagynak már a ledér legénykék,
álmodhatsz békén! Küszöbéhez hű már
fürge kis ajtód,

2. mely vígan perdűlt azelőtt két sarkán.
Ritkább és gyérebb a dal is, a régi:
- Hosszú az éjszaka, meghalok érted, amíg te
Lydia, alszol!

3. Már te sírsz, vágyad panaszolva rútul,
míg vénen, búsan csavarogsz az utcán
s míg a hold fogytán, a hűs éjszakában
tombol a szélvész,

4. míg a tobzódó bújaság és édes
vágyódás, mely űzi a sóvárgókat,
önnön-májadat is vadúl ostromolja
bús panaszával:

5. - Csak dús-zöld repkény, meg a méla mirtusz
ád kedvet szép ifjú legénykéidnek,
elszáradt lombot pedig a sikongó
szélbe hajitnak!

 

Lydiához

Ford.: Szabó Lőrinc

Zárt zsalud sűrű kocogással egyre
ritkábban verik gyönyöréhes ifjak,
nem zavarnak már, s küszöböd barátként
őrzi az ajtód,

mely nemrég még oly szaporán s vidáman
járt a sarkán. Ritkul a sóhaj is, hogy:
"Éjről-éjre itt halok érted, és te,
Lydia, alszol?"

Sírsz már nemsokára a hetyke kölykök
finnyásságán, rossz banya, kapualjban,
újholdkor, midőn iszonyú erővel
tombol a thrák szél,

májadnak láng-szerelem és gyönyörvágy,
mely a kancákat dühödésbe hozza,
tombol rút fekélye körül, s te búsan
emlegeted majd:

repkény friss zsengéje, meg a sötétzöld
mirtusz kell csak az édes ifjuságnak,
a hervadt lombot meg a tél s barátja
söpri, a vad szél.

 

 

Lydiához

Radnóti Miklós fordítása

Míg te Lydia Telephus

szép tarkója színét és ölelő, erős

karját ünnepeled, harag

fojt, májam dagadoz, forr az epém s elönt.

 

Színem változik arcomon

méreg sáppad, a hű értelem elhagyott,

titkon könnyezem is, tudom;

lassú tűz, szerelem kínoz, elégek én

.

Tajtékzom, ha csodás fehér

válladról lakomák mocska csorog le, vagy

kényes szádra ha részegen

örjöngő kamaszod vad foga tép sebet.

 

Hidd el, hogy sohasem lehet

hűséges szeretőd férfi, ki ajkadat

durván marja, hiszen Venusz

dús nektárja javát csókkal igézte rá.

 

Százszor boldogok, akiket

sértetlen kötelék, jó szerelem fon át;

s nem választja e őket únt

pörpatvar, se szeszély, semmi, csak a halál.

 

 

LYDIÁHOZ

" Míg én voltam a kedvesed,
s felfénylő nyakadat még nem ölelte más
ifjú, míg veled éltem én,
nálam jobban a dús perzsa király sem élt."


" Míg más nem hevített, csak én,
míg el nem ragadott a thrák Chloé,
rólam szólt a dalod s olyan
híres voltam akár hajdani ősanyánk."


" Lantot penget a szép Chloé,
fenséges szerető és dalosajku is;
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált boldogan érte én."


"Engem meg Calais szeret,
testem most vele ég egy szerelem tüzén,
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált kétszer is érte én."


" S mit szólnál, ha a régi láng
fellobbanna ma, és szőke Chloé helyett
hozzád kötne a vágy megint,
ajtóm újra neked nyílna ki, Lydiám?"


" Szép csillag Calais, ragyog,
náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
nád sem hajladozóbb, de nézd!
csak véled tudok én halni is, élni is! "

(Radnóti Miklós)


MARTIALIS KÖNYVEIBŐL  /Virág fordtása/

I. 55

Még kívánsz-e, akarsz-e több barátot?
Látom, sok van: azok között magamnak
Helyt kérek, ha lehet, ne vess azért el,
Hogy még új vagyok, ám azok valának
Kik most régiek: azt tehát, csak azt nézd,
Ujból régi barát hogyan lehessen.

IV. 77

Nem kértem soha kincset Istenektől,
S víg voltam s megelégedett kevéssel.
Szegénység, te, bocsáss meg, én barátod
Nem lészek. Van ok erre? Van; pedig nagy;
Hogy lássam Zoilust lelógni szegről.

VIII. 69

Csak a régieket csudálod, a holt
Költőket, s azokat magasztalod fel:
Nem bánom, de ne bánd te is ha mondom,
Kedvedért Volocerra, nem halok meg.

VIII 75

Aggott asszonyokat s vajutt dadákat
Vissz társúl, ha teátromokba mégy, vagy
Sétáló helyeken fel és alá jársz:
Így már szép s fiatalka vagy, Fabulla.

 

 

A versek lelőhelye:

/A műfordítás: Google/

VIRÁG BENEDEK ÖSSZES KÖLTEMÉNYE

Virág Benedek összes költeménye. TARTALOM .... Mint kell tövisről rózsa virágokat. Szaggatni, példás tetteitek, tanuk. Elég! Török zajt hallok! újra ...
mek.oszk.hu/01100/01120/01120.htm - Tárolt változat

 

 

Virág fő művének a Magyar Századokat tartják

 

 

362 - VIRÁG Benedek: Magyar századok DCCCLXXXIV-MCDXXXVII. I-II. kötet egybekötve. kikiáltási ár: 30 000 HUF   leütési ár: 70 000 HUF                                                               Buda, 1816. A Királyi Universitásnak betűivel              


Virág Benedek: Magyar századok [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK ...

Vissza a MEK kezdőlapjára Back to the MEK homepage · Virág Benedek · Magyar századok · Történelem, helytörténet/Magyar történelem 1526 előtt ...
mek.oszk.hu/04900/04919/ - Tárolt változat - Hasonló

 

 

Magyar századok - Google Books eredmény

Benedek Virág - 1816 - History
... a' Pápával való levelezése miatt mez ...
books.google.hu/books?id=HQpFAAAAYAAJ..

 

 

 

Részlet a Magyar századokból a Google digitalizált szövegéből:

 

…MCCCIX a' Követ rettenetes constitntiókat hírdetett ki: „ az Ország Nemeseit átok alá vetette : a' szegényeknek pedig és gazdagoknak megtiltotta az Isteni szolgálatot. És ezt tette azon Nemeseknek, kik a' királyi jusokat Károlynak nem akarták viszsza adni,' és kik őtet nem nevezék királynak. Lászlót pedig, az Erdélyi Vajdát, különös exkommunikatióval csapta meg, mindazért, hogy az Ország koronáját, a' mellyet Otto Herczegtől elvett, igazságtalanul tartaná magánál, mind azért, hogy leányát azon László öszveházasította fiával Istvánnak a Serviai schiszmatikus királynak. Nem ok nélkül vette magát Posonba, tudnunk onnan könnyen kiugorhatott volna.

Csendességet tapasztalván, zsinatot tartott a' Püspökökkel. — „ Mi azáltal, ki a' békességszerző Királynak és fő Orvosnak helytartója, Magyar Országba küldettünk tellyes hatalommal: Látván ezen Országnak külömb-külömbféle nyavalyáit, ha valamennyin nem is, leginkább a' halálosokon kívánván illendő  orvoságokkal segíteni, az alább írt constitutiókat, mondott Ország Prelátusinak egyetértésekből, azon tekintetből, a' mellyel birunk, hasznosoknak itéltük arra, hogy kihírdessük. A' Prelátusok ne hántassanak meg. Semmi egyházi személy ne adgyon segítséget, tanácsot valamelly világi embernek az eklesiák és egyházi személyek ellen. Senki ne vegyen el egyházi tisztséget világi ember kezéből. Az egyházi jószágok el ne foglaltassanak; és az elfoglaltattak adassanak viszsza. Büntetés a' nyilvánságos concubináriusokra. Azokról, kik az exkommunikátiót megátalkodottúl szenvedik. Keresztény aszszony hitlenhez ne mennyen férjhez. Az apostoli szék és az ő Követei által adatott parancsolatok tartassanak meg. Ezek valának a' tárgyak, mellyekről a' zsinat tanakodott. Pálma írta: Mivel a' Követ semmi új törvényeket és dekretomokat nem hozott; jele, hogy a' magyar Hierarkhiában virágzott a' jó erkölcs és az egyházi fenyéték. Vajha!

Ez üdoben Gentilis megengedte a' Káptalanoknak, hogy magoknak Püspököket választhatnának, a' mit tőlük elvett VIII. Bonifácius, de egyszer's mind rendelte, hogy azokat ne a' Metropoliták, mint eddig, hanem a Pápa erősítené meg: ezen kegyelmet, ha az Országban Követ nem volt, a' Pápától kellett kérni. A' Római, vagy inkább Aveniói -út (mert V. Kelelemen Avenióba ment lakni, és utána mások közel hetven esztendőkig) nagy költségébe került a' választott Püspöknek; de az eklesiáknak is káros volt. A' Püspökválasztásra most adatott hatalommal nem soká élhetének a' Káptalanok ; mert a' Pápák magok kezdének Püspököket adni az eklesiáknak  „juxta cor hostrum", így szólának.

*) Ez a' hatalom nálunk a' Királyoké volt hajdan. A' XIV. Században melly híresek a' Provisiones, Reservationes, Exspectativae! 's a' t. nemcsak itt, hanem az egész keresztény világban; nagy hasznára az apostoli Kamarának.

Pál Mester, Szepesi Prepost, midőn MCCCIX. Budán mint Károly királytól arra kineveztetett Bhó, a' pöroket kéli 's eligazíttya; Frater Gentilisnek, Apostoli Követnek, hírül viszik, hogy a' Szepesi Kanonokok azalatt a' régi fenyítéket elhagyták: az Isteni szolgálatot restebhül teszik : gyakran eltávoznak az eklesiától; Gentilis tehát parancsolatot ád Pálnak; „hogy a' XVI. „ Kanonokokat otthon lakni 's lenni kinszerít„ tse, minthogy elegendő jövedelmekkel bírni „ mondatnak: a' melly Kanonok nincs jelen, „ ne vegyen prebendát; hamit elvenne, két „ hónap alatt exkommunikáltassék".

Tamás, Esztergomi Érsek, valamivel későbben tartott zsinatot Udvardon, nem meszsze Ersek Újvártól. Jelen valának János, Nyitrai. Péter, Pécsi Püspökök és nagyszámú Papok. Azokra, kik az Egyháziakat, jószágaikat, privilegyiomikat, szabadságokat sértik, „elvégezzük, hogy magokat Istennek és a' „ boldog Szüznek haragjában lenni tudgyák." „ Senki tehát igazságtalan terhet ne vetne a' papokra, se nálok erőszakoson meg ne szállana, „ jószágaikat el ne ragadná. Azokra, kik Plebánusokat vesznek fel, de be nem jelentik „ annak, a' kinek azokat erősítni kellene; úgy „ a' Papokra, kik afféle tisztet titkon, vagy nyilván keresnek és szereznek; exkommunikátio. „ Azonokra is, kik az ö Püspökeiktől nem nyervén engedelmet 's bocsátó levelet, egyik egyházból a' másikba általmennek ; exkommunikátio. Azon Papokra is, kik a' tilalom alá vettetett helyeken isteni szolgálatot tesznek; exkommunikátio…

Mezei Márta válogatásából:

Árpád

889–907.

 

Árpád, II. fejedelem, édes atyjának életében kezdvén uralkodni, tizennyolc esztendők alatt mind magát, mind nemzetét híressé s dicsőségessé tette. Sokat harcolt, ami valamint ma, úgy akkor nem eshetett meg másoknak keserves kára nélkül. Noha erről méltóbban lehet talán vádolni a – világi és egyházi – fő keresztényeket, mint Árpádot és az ő magyarait. Aki Európának akkori állapotját nem ismeri, nem ítélhet helyesen: aki ismeri, elhiszi, amit az írókban olvas, hogy e nemzet istentől küldetett ostora volt a kereszténységnek. Anonymus bizonysága szerint „E nép bölcs és szelíd volt… azután pedig a szüntelen való hadakozásban megfáradván – úgy elvadúlt, hogy emberhúst ennék, és vért innék. És hiszem, hogy még most is megismeritek őket az ő gyümölcsökről, hogy kemény nemzet volt legyen. Mert a szittyaix nemzetet semminémű fejedelem meg nem győzte, s igája alá sem vette.” Hogy a felőlök rútúl író némely papokat és püspököket ne nevezzem meg itten, a keresztények közűl ugyan sokan sanyarúan, azaz nem keresztényűl bántak velek. Majd példákat látunk.

Valamint Almus szemes vigyázattal járt kelt eddig, úgy Árpád nagy okossággal és előrelátással fogott fejedelmi tisztéhez. Már az oroszokkal megköttetett a szövetség; azt ő örökké valóvá tette. A földeket, melyeket el akara foglalni, jól megtanulta ismerni. Hadvezéreknek, a magyarok és kúnok közűl a legalkalmasbakat választotta, s arra intette, hogy magok közt egyetértők, az ő parancsolatira figyelmesek lennének: a föld lakosival, nagyokkal és kicsinyekkel emberségesen bánnának, fegyverrel csak az ellenállókat ijesztenék, de, ha megadnák magokat, tennék barátikká. Hirdetnék mindenütt, hogy Árpád, ama nagy Atilának unokája, ki, midőn a régi fényes birodalmat felállítni igyekszik, őket, a méltatlanúl elnyomottakat, kész segítni s vígasztalni. Mindezeket híven megtartották becsületes kapitányai, kik akkor még meg nem romlott szívüek, a győzedelemben – Anonymus után – leginkább „csak dicséretet és dicsőséget kerestek.”

Elküldvén fegyveresit, azt az egész földet, mely Tisza és Bodrog között Ugocsáig vagyon, minden lakosival egyetemben elfoglalta: 892. Borsod várát megszállotta, s harmad napra megvette, kőfalait lerontatta, a benne talált katonákat láncokra kötöztette, s Ungvárba vitette. Zalánnak ezen katonái jól viselék magokat, mert, amint innen látszik, nem akarák engedni a várt. E dolgot elfutott embereitől hallván fenyegetődzeni kezdett a bolgár fejedelem, izenvén, hogy ha a Bodrogon általmennének a magyarok, őket megtámadná, s úgy leverné, hogy alig maradna hírmondó. Zemlin mellett táborozott Árpád, midőn e parancsolatot hallá a bolgár követektől. Röviden és emberségesen felelt: Őneki volna jussa a tartományhoz Atila után: a hadtól nem irtóznék: azonban inkább akarna barátja lenni Zalánnak, akitől egy darab földet kér a Sajóig, két korsó Dunavizet, egy kötés füvet az alpári homokról: hogy tudhassa, jobb izűek-e a szittyaiaknálx. Megajándékozván a követeket, haza eresztette: de maga emberei által Zalánnak is tizenkét fejér lovat küldött a többi között. Kapitányi közűl menének Und, Ethének, Retel, Oluptulmának atyjaik. Ezekkel volt Tursol nevű serényx katona, ki a földnek minéműségét kikémlelné.

Árpádnak követi Und és Retel a Bodrog vizén általmenvén, midőn a Sátorhalm nevü patakon keresztűl akarának jutni, Retel, lovának botlása miatt, csaknem a vízbe veszett; szerencséjére társai hamar segítségre jővén, életben megtartották; a folyót pedig nevetségből Retel patakának nevezték. Árpád, hallván a veszedelmet, kedves emberének az egész földet lakosival együtt, e pataktól fogva Tolcsváig ajándékozta, azután még egy darabot, hol a Vág lejő s a Dunába foly. Itten Tulma, Retelnek fia várt épített, melyet Komáromnak neveze. – Mikor a Bodrog mellett tovább lovaglának, hegyet látván, jutalmat tevének fel, amely azé lenne, ki legelsőbben érne a hegynek tetejére. Tursol lett nyertes, és mai napig az a hegy Tarczalnak mondatik. A magasságról elnézvén mindenfelé, igen megszerették a földet. Tursol Árpádhoz küldetett, hogy a földnek hasznos voltát hírűl vinné. Und pedig és Retel Zalán fejedelemhez menének, kit a Tisza mellett az alpári várban megtaláltak. Bemutatták azonnal az ajándékokat, melyeknek annyira megörűlt, hogy a kivánt két korsó vizet és kötés füvet Árpádhoz elküldötte. Minekutánna szerencsésen megtértek volna a követek, Árpád tovább táborozott és Szerencs mellett megállapodván, minden földet Sajó vizéig és Sóvárig birtokába vett.

Ezután nemeseivel tanácsot tartott Árpád. Az végeztetett, hogy Morot (vagy inkább Ménmarót) bihari fejedelemtől vetetnék vissza, ami nem az övé. Uszubu és Velek jártak követségben, s kérték a Szamos vize s Nyír között a Meszesig fekvő földet, mely Atila után a magyaroké volna. Morot az ajándékokat elfogadván imígy válaszolt: „Mondjátok meg Árpádnak, uratoknak: Mi barátságból mindent, amire szüksége vagyon, adunk, csak földet nem. Azt is nehezen szenvedtük, hogy Zalán, szeretetből-e, vagy félelemből, adott. Atila az én nagyatyámnak atyjától erőszakosan ragadta el azt a földet, melyet most az én uramnak, a konstantinápolyi császárnak kegyessége által bírok. Meglátom, ki veszi el tőlem.” Ezt a visszatérő követektől hallván Árpád és az ő nemesei, megharaguvának, és tüstént sereget rendelének Tós, Lehelnek atyja, Szabolcs Eleődnek fia, és Tuhutum Horkának atyja vezérlése alatt, kik általkelvén a Tiszán, táborba szállottak. A földnépe ijedtében, gyermekeit zálogba adván, tüstént meghódolt. Azon helyen Szabolcs várt épített, és a maga nevéről hívatta. Elválván egymástól, Szabolcs és Tós Szatmár ellen vitték népeket, Tuhutum pedig és Horka a Nyírség ellen. Mindenütt szerencsések lévén, végre Meszesnél mind öszvejövén, azt végezték, hogy „Árpád fejedelem országának határa a meszesi kapunál lenne. Akkor a földnek lakosai, az ő parancsolatokra, kőkapukat építettek, és fákból az ország szélén nagy ellenző rekesztéket csináltak.”*

Midőn a meszesi kapunál tovább múlatnak vala, Tuhutum kémet külde Erdélybe. Og vagy inkább Ag, azaz, vénecske s nagy tapasztalású ember, Mánd vala a kém, ki róka módra „körüljárván” megvizsgálta s kitanulta a tartomány jóságát, lakosit. Tuhutum tehát követei által Árpádtól engedelmet kért a földnek elfoglalására. Oláhok és tótok lakták azt, kiknek fegyverek kézíj és nyilak valának: fejedelmek Geló. Mind öszve elég nyomorúltak. Tuhutum Almás vizén általmenvén, azonnal leverte őket. A földnépe, Gelónak megöletését hallván, meghódolt, és örök hívséget eskütt a győzőnek…..

 

                                       Mátyás

1458–1490.

…..Beátrix, aki, Bonfinius szerént, Venushoz szépségre, Diánához szemérmetességre, Palláshoz bölcsességre s ékesenszólásra hasonló vala, Neápolból Székesfejérvárra érvén, igen nagy és fényes pompával fogadtatott december 10-kén; 12-kén megkoronáztatott; 15-kén Budára vitetett; 22-kén pedig Mátyással megeskütt és öszvekelt.* Ezen ünnepre sok külföldi hercegek megjelentek és vigadtak; ellenben Fridrik császár, ki eddig azon dolgozott, hogy Mátyás ne házasodnék meg, otthon mérgelődött. Mulatságra, kivált táncra, semmi kedve nem volt. – Némely írók szerént, mond Palma, végbevitette valamely orvos által, hogy meddőn maradna Beátrix. És: Midőn jegyeséhez jőne, megszegvén Fridrik a fegyverszünetet, Magyarország széleire rohant, amiért gyanúságba esett, hogy a menyasszonyt el akarta fogni.

Ezt a menyegzőt Fridrik palatinustól ide küldetett követ röviden, de értelmesen leírta. Két ebédet említ: mind a kettőn szolgálatot tettek a magyar bárók. Az étkek egyiknél szám szerént huszonnégyre mentek, a másiknál tizenkettőre.* Mulatságok voltak: tánc, szánkázás, katonai játékok. Katona históriájában áldást mond arra az idegen követre, aki, minthogy jelen vala, hitelt érdemel, midőn a jó rendről, emberségről, mértékletességről, a királyhoz s nemzethez illő tisztességes pompáról ír. Megcáfolta, mond, azon embereket, kik XV. században a mi királyi udvarunkban idomtalan barbariesxt gondoltak lenni. – Kik a régi üdőket nem ismerik, még ma is gyermekek, és csak a gyermekek előtt cseveghetnek büntelenül.

Ámbár, mond Katona, már ekkor nagy felségű, csinosságú s méltóságú volt Mátyás udvara; mindazáltal Beátrix esze s igazgatása által oly nagyra emelkedett annak fénye, hogy Európában egy királyi palota sem foghatott hozzá. Ő Mátyást sokra vette, p. o. ne társalkodnék oly barátságosan alattvalóival, vigyázna jobban tekintetére, magára. Olvasom: Egykor nem volt pénze s nem fizethetett zsoldosainak: ő tehát a táborban egész éjtszaka játszott tiszteivel, kiktől tízezer aranyt nyert, s úgy tett eleget a katonáknak. És: ha meg akarta tudni az ellenség fekvését, maga lett kém. Egykor rác parasztruhában egész nap árpakását árult a török szultán sátora előtt; szerencsés hazajötte után e dolgát megírta a szultánnak, aki ijedtében elszaladott. Ha Beátrix az erkölcs szelidítésében is valamit használt, nem kis dicséretre méltó: – „mert nagy kegyetlenség uralkodott az országban….

Válogatta, sajtó alá rendezte és az utószót írta Mezei Márta. A jegyzeteket készítette és a   latin szöveget fordította Wimmer Éva Budapest : Neumann Kht., 2004

 

                                               Függelék

 

A Google böngészése közben sok érdekesség található Virág Benedekről. Ezekből válogattam. Horvát István naplója: január 29-én valószínű „a Duna jegén mentek által”. Márai szövege megtalálható Márai-összeállításomban is. A Napló egy része a neten olvasható. Nemcsak Kosztolányi írt verset hozzá, hanem mások is. Pl. Batsányi János.

 

*  *  *

 

 

HORVÁT ISTVÁN MINDENNAPIJA.

(Hetedik közlemény.)

(Január 29.)

….

Jan. 30, Reggel meg keresett Markovits János Barátom, és mind a' ketten által menvén a' Dunán, föl hajtottunk Buda várába, hogy ő Atyjának, én pedig Potyondi. Rafusnak zsoldját föl vehessük. Lejövet elváltam barátomtól, és meg kerestem Virág Benedekemet. Sokáig beszéltünk tüzesen külömbféle tárgyokról. Viszsza adta a' Haza terheit, mellyeket a5 Nemzet gyülekezete a' múlt országgyűlésben öszve írt. Tőle Vitkovits Miskámhoz mentem 's vele tizenkét óráig trétseltem. Meg ajándékozott Vérségi Ferentznek imez uj

költeményével: Neve Napjára Ő Excellentiájának Gróf Szápáry János Ürnak 's'a't. Irta Verseghy…

Februárius

……6. Délelőtt Virággal és Vitkovitstsal beszélgettem Budán több órákig. Buzgó volt szokás szerént a beszéd. — Délután sokat írtam és olvastam…

 

                          epa.oszk.hu/00000/00001/00101/pdf/ITK_00101_1913_03_455-467.pdf

 

 

 

MÁRAI SÁNDOR: NAPLÓ 1984- 1989. Helikon kiadó

 

Január 27.

 

……Éjjel Virág Benedek[i] verseit olvasom. Szomszédok voltunk a

Krisztinavárosban, csak ő 200 évvel elébb költözött oda, a Szarvas térre. Verseit a felfedező örömével olvasom. Újszerűek és meglepőek, mert nem akar mindenáron új lenni, sem meglepni. Tehát avantgárd, fehér parókában. Hazafiassága rosszkedvű, morgós. Papköltő volt, színésziesség nélkül, mécslászlós ripacskodás[ii] nélkül. Jólesik éjfélkor a Csendes-óceán partján szót váltani a szomszéddal.

 



[i] Virág Benedek (1754-1830) pálos szerzetes, költő, író.

[ii] mécslászlós ripacskodás: Mécs László (1895-1978) premontrei szerzetes, költő.

 

 


Sírfelirata:
SZÜLETTEM. SZERETTEM HAZÁMAT S DOLGOZTAM ÉRTE. EZ AZ ÉN ÉLETEM TÖRTÉNETE. TEGYETEK TI IS ÍGY. TANÍTSÁTOK UTÓDAITOKAT, S HA AZOK IS ÍGY TESZIK, AKKOR MAGYARORSZÁG BOLDOG LESZ.

                                                Virág Benedek sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-2-13.

 

 

 

Az egyik legrövidebb életrajza:

 

Nagybajomban, Nagykanizsán és Pesten tanult. 1775-ben belépett a pálos rendbe, Pesten és Pécsett végezte a teológiát és bölcsészetet. 1782-től a székesfehérvári gimnáziumban tanított, itt maradt a rend 1785-ben történt feloszlatása után is. 1794-től Pesten a Batthyány családnál nevelő, majd Budára a Tabánba költözött, itt élt több mint 30 évig magányosan szűkös nyugdíjából és titkos baráti támogatásokból. Lakását az 1810-ben pusztító tűzvész után íróbarátai hozatták rendbe az egykori Aranyszarvas sütőházban, mely a II. világháborúban elpusztult. A magyar ódaköltészet egyik legnagyobb mestere volt. 1789-től írt verseket Baróti Szabó Dávid hatására. Az antik költészet és főleg Horatius volt az ideálja.
Verseit – hazafias és bölcselkedő ódáit, szatíráit, epigrammáit – klasszikus versformákban írta, megszólaltatva a felvilágosodás eszméit. Első művei a kassai Magyar Museum és az Orpheus c. folyóiratban jelentek meg 1789 – 90-ben. Versbe szedte Bessenyei György Hunyadi László c. tragédiáját. Lefordította Horatius leveleit és ódáit (Buda, 1815 és 1824). Életének utolsó harmadában Magyarország történetét dolgozta fel a mohácsi vészig. Békességóhajtás c. versét (1801) Kodály Zoltán megzenésítette.
Források:
Virág Benedek munkái (Magyar Minerva III., kiadta Batsányi János, Pest, 1799); Magyar Századok IX–XIII (Buda, 1808); Művei Mezei Mária kiadásában jelentek meg (Bp., 1983)*. – Irod. Bán Aladár: V. B. élete és költészete (Bp., 1904); Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok (Bp., 1957); Jankovich Ferenc: V. B. ébresztése (Élet és Irod. 1963. 31. sz.). – Szi. Kosztolányi Dezső: Ének Virág Benedekről (vers, 1916); Berzsenyi Dániel: Virág Benedekhez (vers).

                                                                                                     www.szozat.org/showpage132.htm

 

 

* Mezei a Magyar Századokból adott ki válogatást. Virág összes műveiből Lökös válogatott 1980-ban.  /B.G./

     

Berzsenyi Dániel: Virág Benedekhez

Éván! merre, hová ragadsz?
Mely szentelt ligetek boltjai fednek el?
     Tíbur völgyei rejtnek-é?
Vagy Lesbos kiesült berkeit álmodom?
     Pindár, Stesichor isteni
S Alcaeus magasabb lantjai zengnek itt.
     Honnom Flaccusa, oh, Virág,
Itt szegdelsz te dicső delphusi ágakat.
     Itt kent fel Polyhymniád,
S eddig nem töretett hellai szirtokon
     Nyitsz útat, koszorús vezér,
S a Vértest Helicon hangjai töltik el.
     Példád élteti mellemet.
Jer, jer, légy kalaúz pályafutásomon!
     Fáklyád mennyei lángjai
Mint Pharus lobogó oszlopi, fénylenek.
     Jer, jer, karjaidon segélj
Ösvényedre! akármerre vezérlsz, megyek!

[1799-1803 között]

 

 

 

Vörösmarty: Virág Benedekhez

 

Míg te Kelenföldnek koszorús zengője, daloddal
A bús fellegeket hasogatva megosztod egünkön,
És tüzesen keltvén a nyugvó nemzeti lelket,
Ifjat, üdőst egyiránt munkás életre siettetsz:
Ím éled, gond-nyomta fejét válladra nyugasztva,
Káros csendbe merűlt nyelvünk szép angyala, éled,
S félve nyiló szeme a fölbuzdúlt ifjakon áll meg,
Akik az érdemek útján élni sietnek utánad.
Hunnia kerte virúl: fakadoznak gyenge virági,
S már szabadabb lombbal kelnek zöld fái az égbe,
Csak zivatar ne bocsássa dühét kis fürteik ellen,
Míglen erősödnek. Hajh! csak féreg ne eméssze
Gyökeiket...! De hová visztek kétségbe merengő
Gondolatok? most tiszta remény biztassa ügyünket.
Aki jeles példán buzdító szóra nem indúl,
Rest az, vagy félénk: testének rabja s szivének.
Engem serdűlőkorban megbájola nyelve
Győztös apáinknak, s noha lassan, szűntelen érzém
A titkos lángot, mely ösztönt nyújta erőmnek.
Igy haladék akadozva soká. Megláttalak aztán
Kis számú jelesink közt téged, s amire eddig
Kedvem volt, megerősödvén példáitok által,
Folyvást és hevesen követém, s mértékbe szorítám
Kisded vágyaimat, rendetlen képzetim árját.
Most miüdőn ez már húszon túl második évem,
Néha az andaladó ifjúság gondjait írom,
Legtöbbször mégis történeteinkbe tekintvén
Szívemelő tettet jegyzek ki az ősi üdőből.
Már a veszni menő Salamont játékba vezetvén
Elzengém, fene visszavonást, mint gyújta közötte
S a fejedelmek közt Vidnek ravasz ördögi lelke,
S mely foganatlan volt panaszos feddése, keserve
A bölcs Ernyeinek... Salamonban nem vala rosz szív,
De könnyen hajló. Hitt, s elvesze a gonosz által.
Így kísérem el őt a bús mogyoródi hegyekhez,
Hol végső romlásra jutott szép híre, hatalma.
     Majd fölemelkedvén daliás próbára, csatákról
Énekelek. Vérrel jutnak diadalra vitézim:
"Fölriad a szomorú Karpát, és büszke tetővel
Verdesi fellegeit, hogy oszoljanak a magyar égről."
     Így készülgetvén, ha szerencsét enged erőmnek
A jó természet, s hozzám nem mostoha, majdan
Honnunk oltárán, mint hű fia, áldozom én is.
     Ezt neked, aki utat törtél vagy szebbre simítál,
És ki irásra hevült elméknek nyájasan örvendsz,
Nyújtom tiszteletűl... Élj s folyjon csendes özönnel
A Duna lábad alatt, ha mikor hídjára menendesz
S oly termő fákat hozzon, milyent te kivántál
És veled a honban minden jámbor magyar óhajt.
Majd ha Kelenföldünk új díszt vesz régi nevével,
Tégedet említünk legelőször is, aki az ősi
Tisztes üdőből e szép szót ajakunkra emelted.

Börzsöny, 1822

 

Batsányi János: Serkentő válasz

Virág Benedekhez,
           1789.
(Székesfejérvárra)

Vettem leveledet Duna mellyékéről,
Dicsőült királyink temetőhelyéről….

….Jövel hát, barátom! te is e pályára;
Segítsd társaidat elfuthatására.
Siessünk egyszersmind dicsőség halmára,
Míg borostyán lehet fáradságunk ára.

Lesznek majd olyanok a magyar hazában,
Kik reánk ismérnek érdem templomában,
S ha már enyészünk is ciprus árnyékában,
Jó hazafiaknak neveznek számában!