Váczy János munkássága, II. rész

2010. 11. 28. 

 

Tartalom

Képek:

         Berzsenyi portré

         Toldy: Legendák, címlap

         Széphalom évkönyv, 2001

 

Bevezetés

 

Berzsenyi életrajza

         A niklai remete. Mutatvány, 1893.

         Címleírás, Google

         Részletek a könyvből, 1895

         KazLev 15, 1905, Bevezetés, Berzsenyiről

         Írók a könyvről: Móricz, Németh L.

         Hivatkozások, kritika

                   Irodalmi lexikonok, 1926, 1927, 1965, 1994

                   Korda, 1897

                   Heinrich G. 1906

                   Bellaagh A. 1913

                   Gálos R. 1916 és 1938.

                   Csetri

                   Döbrentei project

                   Fried, 1986

                   Orbán, 2002

                   Fórizs, 2006

                   teveclub, 2007

                   Villanyspenót, 2009

                   Tompo L. 2010

 

 

Váczy és Gyulai Pál

         Budapesti Szemle, 1897

         Együtt szerkesztenek, 1905

         Papp Ferenc: Gyulai Pál,1941

 

Tanulmányok, könyvkritika

         Nagy Sándor, 1896

         Ráday Gedeon, 1891

         Széchenyi hírlapi cikkei, 1894

         KazLev 7. bevezetés, Kazinczy versei, 1896

         Wesselényi M, 1904

         Erdélyi utazás, 1905

         Toldy Ferenc, 1905

         KazLev IX. Bevezetés, Toldy, 1905

         Szücsi: Bajza József, 1914

         Gyöngyösi István összes költeményei, 1914

         Szinnyei: Magyar írók, 1914

Váczy a műfordító és heraldikus

Könyvismertetések, összesítő

                 

Váczyról

         KazLev XXII. 1927

         Nyugat, 1930

         Pintér Jenő, 1942

         Tanévnyító

         Busa, 1956

         KazLev XXIII. 1960

         Monográfia Péterfyről, 1972

         Szilágyi M. 2001

         Széphalom, 2001

         Dávidházi 2004

 

Wikipedia

         B. G. Váczy címszó

 

KazLev Váczy nélkül

         Brisits Frigyes: Magyar irod., 1939

         A nagy titok, Kazinczy-válogatás, 1986

 

 

 

 

Bevezetés

 

A Váczy munkásságát bemutató II. részben a Berzsenyi-életrajz, a Váczy-Gyulai kapcsolat áll a középpontban. Váczy Gyulainak nemcsak tanítványa volt az egyetemen, hanem munkakapcsolatban /könyv-szerkesztés/ voltak.

Váczy írásainak jelentős része megtalálható a hálón. Amit az irodalomtörténészek Váczyval kapcsolatban elmulasztottak, azt a digitalizálás áldozatkész munkásai bőségesen pótolták. Az elismerés és dicséret mellett, megjelenik a folytatásban az elmarasztalás, Móricz Zsigmond és Németh László részéről. Megismerhetjük a műfordító és heraldikus Váczyt is. Váczy halála utáni emlegetése nem is oly csekély. A hálón talált dokumentumokon kívül saját könyvtáramat is használtam, különösen a névmutatóval ellátott könyveket.

 

 

 

Berzsenyi életrajza

 

 

Váczy János: A niklai remete, Itk, 1893. 3.

Mutatvány a »Berzsenyi Dániel életrajza« c., akadémiai jutalmat nyert munkából

 

1808-ban Berzsenyi megvált Sömjéntől, meg az egész Kemenesaljától is, gyermekjátékainak s ifjúkori örömeinek e színhelyétől s Niklára költözött, Somogy megyének egy kis, de csinos falujába, hol a gazdag természet ősi, eredeti pompája, a kövér s magas jegenyék, a buján tenyésző növényzet mintegy összhangozni látszottak a költő eredeti nagy tehetségeivel. Egy szép elégiában búcsúzott el ama tájéktól, hol bölcsője rengett, hol ajakának első mosolygását látta rég elhunyt jó anyja. Nemsokára kiváltotta Berzsenyi elzálogosított birtokait anyai nagybátyjától, Thulmon Páltól, s körülbelül ezerkétszáz hold rétnek és szántóföldnek s a gombai hegyen vagy negyven holdnyi szőlőnek lett ura.

Berzsenyinek Niklán töltött évei egyaránt nevezetesek reá úgy is, mint magánemberre, úgy is mint költőre. Öröm és bánat, dicsőség és szenvedés évei voltak azok, de költői tehetsége itt fejlődött ki egész teljességében. Itt tanulta Berzsenyi a világot és embereket helyesebb szempontból ítélni meg s itt szerezte meg az akkori magyar írók becsülését és barátságát, a melyek eddigi egyhangú életét legalább 1816-ig kissé mozgalmasabbá tették.

Noszlopy azt állítja, hogy Berzsenyi még 1807-ben költözködött Niklára s állítását egy adóslevéllel bizonyítja…E bizonyítéknak kétségkívül van némi fontossága, de magában még nem elégséges az eddigi elfogadott adatok megcáfolására. S maga Noszlopy meggyöngíti e bizonyíték erejét azzal, amivel állítását szintén erősíteni akarja, hogy Berzsenyi még atyja életében költözött Niklára. Hisz atyja még tíz évig élt azután, a mit Noszlopy is tud, s a minek Berzsenyi leveleiben több nyoma van.

Napjai eleinte itt is a gazdaság s gyermekeinek nevelése között oszlottak meg. Magának és gyermekeinek, a magánosságnak, elmélkedésnek s a költészetnek élt. Ezek voltak az ő igazi barátai eddig s ezek maradtak azok később is. Azonban Kazinczynak 1803-ban Kis Jánoshoz írt, de Berzsenyit illető buzdítása lassankint azt az elhatározást érlelte meg a költőben, hogy eddigi műveit összegyűjtse s bírálatra küldje Kishez és Kazinczyhoz…Alig ért Kazinczy Széphalomra, néhány nap múlva már repültek sorai az újonnan fölfedezett költőhöz, megint bátorítva és serkentve, mint az előtt öt évvel. »Tovább, édes barátom, — írja Kazinczy — tovább a szerencsésen futni kezdett úton! Virág, Kis és Dayka, kiket elsőnek tart nemzetünkben minden, akinek ízlése van, Örömmel fogadnak el szent koszorújukban«.  Egyszersmind ő maga tisztázza le a versek gyűjteményét, mint a hogy már az előtt több jó barátja műveivel is megtette, akiknek ortográfiájával nem értett egyet.

E levélből, amely már egyenesen hozzá volt intézve, színről-színre láthatta Berzsenyi a mester nagyrabecsülését, szeretetét s örömét. E levél egyszerre a magyar Helikon fölkent áldozó papjai közé iktatta, s mintegy kijelölte helyét az irodalomban — mélyen meghatotta a költőt. Válaszul egyik legszebb levelét írta Kazinczynak mindazok között, amelyeket valaha két ismeretlen ismerős egymásnak küldött…Az őszinte vallomás, amely feltárja előttünk a sokáig szunnyadó nagy tehetség egész lelkét, éppen oly jellemző Berzsenyire, mint a milyen fontos Kazinczy agitátori szerepének megértésére. A szerénységgel párosuló önérzet, mely e sorokon végighúzódik, csak emeli fogadásának őszinte komolyságát… Kazinczy nem győzte az egyes darabokat tisztázgatni, hogy mindenhová jusson belőle legalább mutatványképpen…így előzte meg a hír Berzsenyi fölléptét, hogy mintegy előkészítse a nemzetet a még addig nem is sejtett költő műveinek elfogadására. Így szállt híre két országra, mikor még alig néhány író olvasta magukat a költeményeket kéziratban.

Az elsők, akik e szerencsében 1803 óta, midőn néhányan már ismerni kezdték Berzsenyit, részesültek, a Kazinczy triászának tagjai voltak. Vitkovics, Szemere és Horvát István…A triász osztozott Kazinczy örömében, sőt úgy találta, hogy e bámulatos tehetségű ifjú költő igazában véve össze sem hasonlítható egyetlen magyar költővel sem. Annál lelkesültebben hirdették aztán dicsőségét nemcsak az írók között, de mindazok között, akik még kételkedni mertek a magyar nyelv jogainak épségben tarthatásáról. Egész kis társaság gyűlt össze, mely gyönyörrel, sőt elragadtatással olvasta Berzsenyi műveit. Együtt lelkesült a triász tagjaival, hitet és bizalmat merítvén e költészetből a nemzet jövőjére. Horvát István, korának ez egyik legerősebb érzésű magyarja, hirdette a kis társaság lelkesültséget magasabb körökben, az országbíró házánál is…

Kazinczy…ismerte az utakat, amelyek a polgárosultság felé vezetnek. Tudta és hirdette, hogy a szellemi egyesítés nagy munkájától függ hazánk jövendője. Mennyit áldozott már ifjú korában, hogy a szegényebb sorsú írók művei közkincsekké válhassanak! Mennyire kész lett volna egymaga egy fejlett irodalom szükségletét ellátni, ha a gond terhei mind komorabb és komorabb felhőket nem vontak volna derűit homlokára! De így is megtett mindent, a mit csak a nemzet hátramaradottságát élesen látó s az azt leküzdeni kész önfeláldozás apostolaként kivívhatott.

Az 1809. év elején már Szemerénél volt Berzsenyi műveinek gyűjteménye. Kazinczy hallani sem akart a késedelemről. Szívesen feláldozta a múlt év utolsó hónapjait a versek tisztázására, javítása- és pótlására, csakhogy mennél előbb bámulhassa azokat nemzetünk. Javításait s pótlásait a költő szabad tetszésére bízta, hogy azokat elfogadhassa vagy elvethesse…bajosan tudott Szemeréhez férkőzni, akinél a kéziratgyűjtemény Pesten letéve volt. Többeket megbízott, hogy a gyűjteményt átvegyék, de oly szerencsétlenül, hogy vagy megbízó levele veszett el, vagy Szemerét nem találta Pesten az illető megbízott. Akadt olyan is, aki Berzsenyitől kapott ugyan igazolványt a gyűjtemény átvételére, hanem rest volt Szemere után járni…Berzsenyi áprilisban Pestre készült, hogy műveit sajtó alá adhassa s megismerkedhessek Szemerével és a triász többi tagjaival, akiket Kazinczy nem győzött neki ajánlani. Azonban részint, mivel neje e tájban betegedett le, ekkor születvén harmadik fiuk s utolsó gyermekük, László, részint mivel maga Berzsenyi is több hétig betegeskedett, kedvét vesztette és csüggeteggé, komorrá lőn. A Pestre való utazás mind tovább húzódott. Betegségéről nem tudósít bővebben. Csak annyit ír, hogy egyik nyavalyából a másikba esett. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy későbbi betegségének s búskomorságának előjelei ekkor mutatkoznak először… A győri szerencsétlen ütközet után rosszabbra fordult az állapot…A zavarok és izgalmak a gazdálkodás folyamát is megakasztották. Berzsenyi földjeinek egy része parlagon hevert, rétéi kaszálatlanok voltak s búzakazlai romlani kezdettek….

a versgyűjtemény kiállotta a cenzúrát, még pedig minden törlés nélkül. Vitkovicsnak földije, Madarassy Ferenc, volt a cenzor…Szemere és Horvát István részint hivatalos, részint magán ügyeikkel levén elfoglalva s másfelől mindenképp azon törekedvén, hogy a kiadás Berzsenyinek semmi költségébe se kerüljön: egyre halasztották a kiadást. Az ügyes és tevékeny Helmeczynek sikerült oly módot találnia, mely a triász régi tervével csakugyan megegyezett. Ismeretes, hogy Helmeczy a kiadás költségeire a pesti és fehérvári, meg a zágrábi katolikus papnövendékektől mintegy ezer forintot gyűjtött össze, amely összeghez az ő tanítványa, Siskovics József, még vagy száz forintot adott. Ez áldozó készséget Berzsenyi elfogadta ugyan, de úgy látszik, nem teljes örömmel. »A pesti növendékek tétele nékem becsület s dicsőség — írja Kazinczynak, —  de én ezen dicsőséget nehezen tudom  Szemerének, Horvátnak s Vitkovicsnak megbocsátani.« A szerény, de ősi nemességére büszke Berzsenyi nem könnyen tudott belenyugodni ez ajándék elvételébe, ami úgy tetszett előtte, hogy közel jár a könyörületből tett áldozathoz. Aztán bármilyen takarékos gazda volt is: szégyelte, ha azt hitték, hogy ő ez adományra reá szorult. De visszautasítani nem lehetett…így jelent meg Berzsenyi műveinek második kiadása 1816-ban, három évre az első kiadás után. Az első kiadás Berzsenyinek 1812-ig írt műveit foglalja magában, a második ugyanezeket s az 1809-től 1815-ig írt episztolákat, tehát ugyanazon műveket, amelyek Toldy kiadásának I—III és V. könyvét s a IV-nek mintegy felét teszik. Ha a Toldy kiadásaiban először megjelent műveket nem számítjuk, amelyeknek írása szintén ez időre esik: összesen mintegy tizenkét mű híján Berzsenyi költői pályájának egész eredménye előttünk van…

Berzsenyit, a magánembert, épp oly kevéssé ismerték kortársai, mint életírói, mint legközelebbi barátai. Még Kazinczy mondott róla legtalálóbb véleményt, de már Döbrentei tökéletesen elferdítette, mondhatnók, meghamisította jellemét. S mindez nem csoda. Berzsenyit azok sem ismerték jobban, akik többször együtt voltak vele, azoknál, akik csak egy párszor látták az életben. Mert Berzsenyi egészen önkénytelenül oly hatást tett a vele beszélőre, a mely sehogy sem volt alkalmas arra, hogy abból a felületes gondolkozó helyes ítéletet alkothatott volna. Berzsenyi nem tartozott amaz emberek közé, akiknek lelke az első pillanatra feltárul, s akikkel mindjárt tisztában van az ember, mit tartson róluk. Pedig Berzsenyinél egyenesebb jellemet, őszintébb, hamisítatlanabb természetet, egyszerűbb és józanabb felfogású embert, aki egyéniségének vele született hajlamainál fogva jobban gyűlölje a kétszínűséget, álságot és hiúságot, keresve sem igen találhatunk. Úgy szólván az ősi természet kebelén növekedvén, távol a nagy világias élet minden feszességétől: eredeti tehetségeit inkább önmagának kellett kifejtenie és természetes indulatait korlátoznia, mikor az ember céljainak tudatára jutott. Olvasmányaiba is inkább a saját értelmét ültette át, mert mikor megerősödött egyénisége, csak öntapasztalatai s belátása vezették s hamar felszabadította magát az iránymutatók hatalma alól. Ön kis világába zárkózva: az élet körülményeinek s az emberek cselekvéseinek indokait mindig a maga hamisítatlan ősi természetessége szerint vizsgálta s ítélte meg, s amit így jónak tartott, ahhoz azután makacsul ragaszkodott. Az egyszerű falusi nemes, aki a reális élet követelményeit önmagára nézve parancsolóknak tartotta, a társadalmi közösségnek együttható föltételeiről bizonyára nem szerezhetett oly tiszta fogalmat, mint a ki folytonosan társaságban élt. …

A gyakorlati élet iránt való erős érzéke irányozta gondolkozását a családi életben, gyermekei nevelésében, sőt szellemi munkásságában is. Az ily önmagába mélyedő természet, amely nem veszti el vele született őszinteségét s bizonyos naivságát, folyvást megmarad abban a körben, amelyben életpályáját kezdte… Csak ünnepélyes óráit áldozhatta a költészetnek. Vagyonát úgy tekintette, mint amely csak kezére van bízva, s nem sajátja, amelyet kénye-kedve szerint fordíthat erre vagy arra. Kiemelkedni e körből sem kedve nem volt, sem tehetsége… »Engem sem a sors, sem a múzsa úgy föl nem emelt, mint téged — írja Kazinczynak 1810. jún. 23-áról. Sok napjaim vannak nékem, melyek engem tőled s magamtól elszakasztanak, melyektől csak úgy kell lopnom azon szebb órákat, melyekben magamat néked és a múzsáknak adhatom. Én poétának sem elég gazdag, sem elég szegény nem vagyok«. Ez önvallomás, mely mindennél hívebben jellemzi világnézetét, éppen oly igaz, éppen oly őszinte, mint amilyen élénk világot vet a korra. Berzsenyi úgy hitte: neki magának van annyija, amelyből ő tisztességesen megélhet, de annyija nincs, hogy abból a közre is áldozhasson…

Tudva van, hogy az ifjú költő leggyakoribb eszméi közé sorozta a Gondviselés különféle rendeltetésében való megnyugvást, s a világtörténelem nagy eseményeiben sem akart látni valami különöst, azt mondván, hogy »így volt, így marad a világ«. A költőnek azonban e kölcsönzött nézete lassankint átöröklődött az emberre is, aki mint saját lelki hangulatával foglalkozó egyéniség, megszokván a külső hatások keltette vágyak hatalmát elnyomni: amúgy is közeljárt ahhoz a meggyőződéshez, hogy a józan ész sugallta iránytól annál kevésbé szabad eltérnünk, mert ez meg is bosszulja magát, s másfelől erkölcsi gonoszság is... Berzsenyi nemcsak mint író, de mint ember is érezte s hirdette, hogy a lélek egyensúlya és nyugalma az észnek megfelelő életmódban nyilvánulnak, s ezekben áll a boldogság is. Ellenben »az embereknek gonoszsága nem egyéb, mint gyarlóság, bolondság«. Ezt írja 1814. jún. 18-káról Kazinczynak, aki ez időben nagyon el van keseredve, ami különben nála ritkaság. Berzsenyi is harcolt érdekeiért, mert az embereket ellenségeinek tekintette. Lassankint belátta, hogy minden rossz az oktalanságnak következménye. »Mióta ezt látom — írja - s az embereket ezen szempontból nézem, békés vagyok magammal s az emberekkel s nyugodalmam tökéletes«. Aztán kéri, s egyszersmind vigasztalja Kazinczyt: »Szállj le, barátom, ideálid tündérvilágából, s térj be barátodnak Zeno palástjával fedett békés sátorába, s ne szűnj meg véle bölcselkedni s nem szűnsz meg vele szeretni s boldog lenni«.

Dr. Váczy János

 

 

 

 

Berzsenyi Dániel életrajza, Váczy János

Kiadó:  Magyar Tudományos Akadémia, Bp, 1895

Állapot: kifogástalan  Oldalszám:432

Átvételi határidő: Azonnal átvehető az üzletben

Megjegyzés: Berzsenyi acélmetszetével.

Ár: 3,000 Ft   /Ezt vettem meg. G./

Berzsenyi Dániel életrajza - Google Books eredmény János Váczy - 1895 - Authors, Hungarian - 432 oldal books.google.hu/books?id=UiopAAAAYAAJ...

 

 

 

         Részletek a könyvből 

                                    

        Váczy könyvében elhelyezett Berzsenyi portré

 

Tartalomjegyzék  / a hálóról/

A Berzsenyi család, a költő gyermekkora

1

 

 

Tanulóévek első kísérletek

15

 

 

Politikai és irodalmi állapotok

30

 

 

Berzsenyi Sömjénben

73

 

 

A niklai remete

97

 

 

A magyar classikai költészet és Berzsenyi

136

 

 

Berzsenyi ódái és elégiái

181

 

 

Célok és tervek. Berzsenyi epistolái s drámai töredéke

227

 

 

A nyelvújítás és a Mondolat

269

 

 

A magyar helikoni ünnepélyek és Kölcsey kritikája

310

 

 

Aesthetikai s kritikai dolgozatok

358

 

 

A költő életének alkonya

389

 

 

 

 

     

 

 

Idézetek Váczy Berzsenyi-könyvéből

 

 

Ódái, elégiái, 208., 209., 211, 213. old.

 

…A költészethez, különösen a lírához – Berzsenyi szerint - egész lélek kell. Érezte, hogy ő eszméinek, gondolatainak, szenvedélyének egész világát alakította költészetté. Innen van, hogy művészetének legjellemzőbb sajátsága az erő, amely a felfogásban s alakításban, gondolatokban, nyelvben s kifejezésekben egyaránt nyilvánul. Az a hatalmas gazdag költői ér, amely nélkül Horatius szerint egy költő sem viheti sokra, benne a legnagyobb mértékben megvan. A klasszicizmus szűk körében e dús költői erőnek a magasságban s mélységben kellett nyilatkoznia, a felindulás ihletettségében, s a szenvedély pátoszában, az érzelem meghatottságában s a tárgyak választékos csoportjában…

Hatalmas költői erejével együtt járt a nagyság és fenség, az igazság és ihlettség minden eleme. Ódáiban és elégiáiban az érzelem őszintesége az, ami senkire sem tévesztheti hatását. Éppen ez költészetének egyik legfőbb tulajdonsága. Minden érzése szívből fakad, minden gondolatát egyszersmind átérzi. Eszméi a szenvedély tűzkohóján keresztül hatnak ránk, de egyéniségének minden jegye rajtuk van…mindegyik /gondolatát/ a magáé gyanánt tárja elénk…

Ami ódáit, s mondhatni egész költészetét, minden másétól megkülönbözteti s a költőnek a világirodalom ódaköltői között az első sorban jelöli ki helyét, az ama lángoló hév, a lélek felindulásának ama tartós ereje, a szenvedély nagyságának ama lendülete, az ihlettségnek ama hasonlíthatatlan igazsága, amelyek néhány ódáját szinte utolérhetetlen remekekké teszik…

Rendkívüli erejével, lángoló hevével egyszerűséget párosít. Azonban néhol, éppen, midőn nem magas eszmékből indul ki, midőn egyszerűbb hangon kezdi művét, belecsap a dagályosba is, mintha tudatosan őrizkednék az egyszerűtől. Amott az egyszerűség csak elvétve fajul hibává, emitt annak szándékos kerülése többször megrontja a hangulat egységét…/A kötetből másolta B.G./

 

215. old…Rendkívül erős érzéke van a benső forma s szerkezet iránt. Lírai költőink közt Petőfiig nincs hozzá fogható e tekintetben. Még Vörösmarty lírai koncepciói sincsenek erősebben megalkotva, mint az övéi. Lángelméje e téren éppen oly rendkívüli módon nyilatkozik az ódákban, mint Petőfié a dalokban. Ódáinak és elégiáinak szerkezetéről a legnagyobb magasztalással szólhatunk. E szerkezet egy élő organizmus hatását teszi ránk, amelynek megvan a kezdete, bonyodalma és befejezése…Hangja, mint maga kívánta az ódaköltőtől, a trombita összeszorított hangja, kevéssel is sokat akar kifejezni, sőt mindig többet érez és gondol, mint amennyit kifejez…

243. old…Akikben az erkölcs s értelem szabadon munkál, azok az emberiség vezetői. Voltaképpen egy jó király népét bölcsen kormányozza, nem más, mint erkölcsös ember /pl. VIII. Henrik. G./. Egy hadvezér, aki bátorságával csatát nyer, egy tudós, aki a polgárosodás fényét terjeszti, mind erkölcsös emberek. De hogy valaki mindig az erkölcs útján haladjon, arra roppant erő, elhatározás és fáradhatatlan kitartás kell. Mert az emberiség vezetőinek, akik az erkölcsnek specifikus megtestesítői, mindig küzdeni kell a tömeg butaságával, gonoszságával és rosszakaratával…

 

 

KazLev. 15. kötet, 1905. Bevezetés, XXIV. oldal

 

Legkényesebb volt Kazinczy helyzete Berzsenyivel szemben. Előtte senki sem hallgatta el, mennyire örvend Kölcsey bírálatainak. Amit más barátai előtt csak mellékesen érintett, Berzsenyi előtt bővebben kifejtette. Kölcsey állításai csak félig igazak. Berzsenyi episztoláit nem lehet elítélni, mint Kölcsey tette, s néhány más költeményt is védelmébe vesz. De Berzsenyit Kazinczynak e mentegetése, amely Kölcsey legnagyobb gáncsait érintetlenül hagyta, nemcsak ki nem engesztelte, ellenkezőleg, azt hitte, hogy neki is része van a bírálatban. Míg előbb tanácsot kért tőle az ellenbírálatra nézve, most, Kazinczy levele után pár évig a búskomorság kegyetlen vergődései között, hallani sem akart semmiről, ami a bírálatra emlékeztette.  /Másolás. G./

 

 

 

Berzsenyi Dániel munkái. Wodianer, Budapest, 1902. Sajtó alá rendezte Bánóczi József, bevezetéssel ellátta Váczy János. Az elején 23 oldalon Berzsenyi Dániel életrajzáról és munkásságáról olvashatunk. Remekírók Képes Könyvtára. 8.

 

 

 

 

         Írók a könyvről

 

 

Móricz: Tanulmányok, Bp. 1978.  Berzsenyi, /1938./

„Berzsenyi az egyetlen költő, akitől sokat tudok könyv nélkül, többet, mint Aranyból. De a Váczy János könyve /Berzsenyi életrajza, 1895/ oly fércmű, hogy bár megvan nekem, de mindig ledobtam, ha kézbe vettem. Ez az az eset, hogy a nagy halott ki van szolgáltatva a tökfejnek”

 

Németh László: Az én katedrám, Bp. 1969.  Berzsenyi /1937/ 336. old.

…Beöthy nem állt messze a közvéleménytől, mely a századfordulón Berzsenyit minden nagysága mellett is inkább egy kihalt költői irány bejezőjének tartja, s nem keresi benne újabb fejlődések kezdetét. Hogy ez mennyire így volt, semmi sem bizonyítja szebben, mint Váczy Jánosnak a millennium táján megjelent pályadíjnyertes Berzsenyi-könyve, mely 400 oldalon dagasztja magasztalássá a meg nem értést és közönyt…

 

 

 

         Hivatkozások, kritika

 

 

Valamennyi irodalmi lexikon /Ványi, Benedek, Új. Ír lex./ és Szerb Antal irodalomtörténete /1935/ a Berzsenyi címszónál az irodalomban közli Váczy könyvét. A lexikonokban Váczy munkássága címszó. Benedek /1927/: „Egyike volt a legszorgalmasabb kutatónak, de az előadás szépségére kevesebb gondot fordított.” 1965-ben ugyancsak Benedek: „pozitivista szemléletű”. 2010 novemberig a Wikipediában nincs róla értékelés.

 

 

 

 

Korda Imre: Berzsenyi Dániel életrajza. A M. tud. Akadémiától a Lévay-díjjal jutalmazott pályamű. Írta Váczy János. Budapest. Kiadja a Magyar Tudományos

Akadémia 1895. (A könyvkiadó vállalat új folyamának XXIII. kötete.) Itk. 1897. 2.

 

Már az akadémiai pályázaton azt emelték ki a bírálók e könyvről, hogy fejtegetéseiben néha többet vagy kevesebbet mond, mint kellene s egy pár helyt hézagos is.  A szerző a vélt hézagokat, mint előszavában mondja, igyekezett utólag kipótolni…. Berzsenyi gyermek- és ifjúkorának emlékei… annyira hézagosak, hogy egy pár dátumon kívül ezekről alig tudhatunk egyebet. A szerző azonban más írói életrajzok példájára a költő életének e korszakát s ebben a lelki fejlődés menetét is meg akarta rajzolni, de az adatok e részben hiányozván, majdnem egészen képzeletének vezetésére bízta magát. Az ekképp rajzolt kép aztán igaz, hogy szép, vonzó, színes és plasztikus, de realitása felől erős kétségek támadnak az olvasóban. Az egykorú közéleti és irodalmi viszonyok rajzolása dicséretére válik a szerző széles körű tanulmányainak és olvasottságának, úgy hogy aki a múlt század végének s a jelen század elejének eseményei és irányzatai körül tájékozatlan, itt mindenről részletes és alapos felvilágosításokat talál. De e részben nem alaptalanul emelhetni azt a kifogást,

hogy Berzsenyi fejlődésmenetének megértetése végett elég lett volna kissé

kevesebb szaporasággal fejtegetni e dolgokat, melyek az irodalomtörténeti

monográfiák közönsége előtt úgy sem lehetnek ismeretlenek. Annyival inkább, mert ami a közviszonyoknak a költő fejlődésére gyakorolt befolyását illeti, itt a szerző szintén meglehetősen bizonytalan hozzávetésekkel dolgozik. Dicséretes törekvés a műben, hogy az eseményeket nemcsak elbeszéli, hanem az okozati összefüggést is lehetőleg igyekszik feltárni köztük. E részben számos sikerült részletére mutathatnánk rá a könyvnek, de másrészt nem lehet elhallgatnunk azt sem, hogy néhol az okok felderítésében nem találja el az igaz nyomot…

A Berzsenyi és Kölcsey közti viszonyról a szerző elbeszélése nyomán, s e részben a könyv alaposságát mindenki el fogja ismerni, annál kevésbé hajlandó elfogadni a szerző álláspontját. E viszony rajzából Berzsenyi egyéniségének oly különös ferdeségei, fogyatkozásai, mondhatni korlátoltsága tűnnek ki, hogy az eddigi felfogást a szerző még oly ékesszóló védőbeszéddel sem változtathatja meg. Művének e részbeli dicséretes alapossága valóban minden pontban ellene van az ő felfogásának. Voltaképp különben ő is csak mentő körülményeket hoz fel Berzsenyi mellett, amelyek azonban a költő e részbeli eljárását nem mentik, legföllebb egyéniségének alaposabb megismertetése után, némileg érthetővé teszik…Az irodalomtörténetnek nem lehet az a feladata, hogy mindenáron el akarja hitetni a közönséggel olyan alakoknak abszolút nagyságát, akiket egykor bálványoztak ugyan, de akikről az idő megmutatta, hogy téves megítélésben részesültek. Inkább annak a kimutatása és érthetővé tétele célszerű: hogy lehet az, hogy olyan művek, amelyekről ma látjuk, hogy nem sokat érnek, a maguk korában mégis nagy hatásúak voltak; vagy megfordítva: hogy némely munkák, melyek szemlátomást nagy és jeles alkotások, korukban még csak észrevételt sem nyertek. Gyulai remekül megoldotta ez utóbbi feladatot Katonáról irt művében…Váczy úgy adja elő a dolgot, hogy Berzsenyi azért »sehol sem puszta másolója Horatiusnak, mert önálló világnézete és egyénisége oly erős bélyeget nyomnak még a Horatiuséival rokon műveire is, hogy az eredetiség éppen az utánzásban tűnik ki a legélesebb körvonalakban.«  Milyen különös mondás is ez! Akit nagy költőnek ismerünk el, attól nem olyan eredetiséget kívánunk, mely az utánzásban tűnjék ki. Ha kivesszük a Berzsenyi műveiből mindazt, ami Horatiusból, meg az ő német poétáiból való, akkor őt okvetetlen le kell szállítanunk az elsőrendű klasszikusok polcáról…. az egészről el kell ismerni, hogy az igen jóravaló munka, s nemcsak az adatgyűjtő szorgalomról, de a feldolgozás hivatottságáról is tanúskodik, különösen a könyv vége felé a tárgyalás menete biztosabb, folyamatosabb; itt-amott egyik tárgyról a másikra

az átmenet nem egészen sima ugyan, de ezzel is inkább a könyv elején találkozunk. A jellemző vonások iránti jeles érzékre mutat egy pár igen sikerült megfigyelése….az látszik a könyvről, hogy szeretettel és ambícióval készült s talán épen ennek tulajdonítható az a meleg hang és a fényoldalak erősebb kitüntetése is, mely a történetírói objektivitás hiányát meglehetősen érezteti az olvasóval.

 

 

 

 

 

Kármán és Berzsenyi, Franklin, 1906.

Heinrich Gusztáv: Bevezetés…Berzsenyi legterjedelmesebb életrajzát Váczy János írta, 1895.

 

 

 

…Kazinczynak és Berzsenyinek Pesten lakó barátai gyönyörűséggel olvasták a szép költeményeket, és lelkesen dicsőítették szerzőjüket: de részint egyéb elfoglaltságuk, részint azon törekvésük miatt, hogy a kiadás Berzsenyinek semmi költségébe se kerüljön, mindig «halasztották a kiadás foganatba vételét.» (Mondja VÁCZY János BERZSENYI életrajzában, 115. lap.)…

BELLAAGH ALADÁR.  Magyar Könyvszemle, 1913. 4.

 

 

 

 

Gálos Rezső: BERZSENYI «A MAGYAROKHOZ» CÍMŰ ÓDÁJÁNAK KIALAKULÁSA. Itk. 1926. 1.- 2.

Berzsenyiben A magyarokhoz c. ódájának eszméje és gondolatai már

az 1797-iki nemesi fölkelés idején kialakulhattak. (Váczy János: Berzsenyi

Dániel életrajza 49. 1.) Annyit bizonyosan tudunk, hogy az óda 1802-ben

már készen volt…

 

 

 

Gálos Rezső. Németh László: Berzsenyi. Budapest, Franklin, é. n. (1938.) Itk. 1938. 4.

…Németh László a költőt és a lenézett «filológusok» gondosságával böngészte végig Kazinczy levelezésén kezdve az egész Berzsenyi-irodalmat. Váczy Jánostól Merényi kiadványáig nemcsak kiaknázott mindent, hanem vitatkozik is velük, névtelenül hagyott, megemlítésre sem méltatott felfogásukkal: szinte lépten-nyomon felelget érveikre…

 

 

 

 

CSETRI LAJOS: Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában

Váczy János – a Kazinczy leveleit kiadó – tudta, hogy Kazinczy néhány levelét újraírta, az újraírás aktuális álláspontjának megfelelően...

                                                                                 users.atw.hu/.../Csetri_Lajos

 

 

…Amikor négy évvel ezelőtt a munkát megkezdtük, előzetes tájékozódás alapján mintegy 6–700 levélre számítottunk. Időközben derült ki, hogy a kolozsvári és a magyarországi anyag lényegesen nagyobb ennél, és az is, hogy a már közölt anyagok egy része csaknem használhatatlanul pontatlan. Kuun Géza, Récsey Viktor, Jancsó Elemér, Váczy János, Merényi Oszkár, de még Szauder József is téves olvasatokkal, pontatlan keltezéssel és címzett-azonosítással, téves lelőhelymegadással, következetlen átírással, nemegyszer mondatok vagy szövegrészek elhagyásával (sőt betoldásával!) dolgozott. Ezért minden egyes közölt levél esetében – ha megtaláltuk –, a kéziratot vettük alapul…

                               Döbrentei-projekt www.staff.u-szeged.hu/~feher/honlapdobr.htm -

 

 

Fried István: A FOGSÁGOM NAPLÓJA, Itk. 1986. 6.

 

…ma sem rendelkezünk Abafiénál teljesebb Kazinczy-kiadással, az összes azóta megjelent Kazinczy-kötet elé legfeljebb a „válogatott" jelzőt lehet tenni. Leszámítva Váczy János levelezés-kiadását, amelyet azóta pótkötetekkel sikerült kiegészíteni, s a legutóbbi pótkötet óta is összegyűlt kötetnyi levelezés…

 

 

 

ORBÁN LÁSZLÓ: KAZINCZY FERENC PÁLYÁM EMLÉKEZETE  Itk. 2002. 5-6.I

…Orosz László is egy korábbi kiadás alapján közölte a Pályám emlékezete főszöveget. Ő Váczy János 1903-as szövegközlését használta fel…A Szauder-házaspár szinten Váczy 1903-as szöveget vette át, de felhasználta Abafi Lajos 1879-es kiadását is…

 

 

 

FÓRIZS GERGELY: A POÉTAI HARMONISTIKA /Berzsenyitől/  KONCEPCIÓJÁNAK FORRÁSAI, Itk, 2006. 1. – 2.

 

Berzsenyi Dániel Poétai harmonistika című esztétikájának fogadtatás-történetében, módszertanát tekintve két fő megközelítési irány látszik elkülöníthetőnek…

….E sorba illeszkedik a 19. század végén Boros Gábor és Váczy János értelmezése, amelyek ismeretelméleti alapvetést követve adnak bírálatot a műről…Váczy egyet nem értőleg nyilatkozik arról, hogy „a reális világ tüneményei s a metaphysikai eszmék érvényesülései Berzsenyinél egyazon kategória alá esnek, s egyiket a másikba átvinni, egyikből a másikra következtetni, egyiket a másikhoz csatolni legkisebb aggodalmat sem okoz neki”.10…

               10 VÁCZY János, Berzsenyi Dániel életrajza, Bp., MTA, 1895, 385.

 

 

 

 

 

…Ez a vers /Közelítő tél, beillesztette: G/  az évszakok házassága. Tartalom és forma egysége érvényesül benne. Méltán emelik ki az eddigi méltatók a költemény erényeit:
- gyöngéd báját (Váczy János)
- nyers édességét, rügyvadízű realizmusát (Füst Milán)
- „élettől pihegő” klasszicizmusát (Kerényi Károly)
- élet és elmúlás sejtelemszerű összeszövődését egyetlen hangulatban (Bartha János)…                 2007-10-09      teveclub.hu/mypage

 

G. Vajtho /1941/ ugyancsak minősíti a verset,  „leheletfinom”-nak tartja.

 

 

 

Közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
     Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
     S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
     S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
     Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
     Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
     Lollim barna szemöldöke!

[1804 után]      A hálóról. G.

 

 

 

 

…Toldy Ferenc 1826-ban még Kazinczy és Kölcsey követőjeként kívánt „lealacsonyítást és nevetségessé tételt” az esztétikázó Berzsenyinek (Kazinczy, XX, 282); az első teljes monográfiát író Váczy János akadémiai pályadíjnyertes munkáját Gyulai Pál és Beöthy Zsolt már azért róják meg, mert „Kölcsey ellenében túlságosan védi Berzsenyit” (Váczy 1895, 1.kk). Akit a felmagasztalva lesújtó őskritika szemlélete hosszú távon úgy kanonizált első klasszikusaink sorában, hogy cserébe a legmagasabb alanyi költői rangért kitörölt „a kultúra legfőbb intézőjének” szerepéből…Villanyspenót, 2009.

 

Berzsenyi Dániel életművének új megvilágítása, hunhir.hu

2010. február 14. 00:04 Ifj. Tompó László

 

Aki bebarangolta már a Berzsenyi-irodalom erdejét, tapasztalhatta, hogy még klasszikusunk életének, művészetének, világnézetének olyan kitűnő ismerői is, mint Toldy Ferenc, Váczy János, Szabó Dezső, Németh László, Horváth János, Merényi Oszkár, mennyi mindennel maradtak adósak vele kapcsolatban…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Váczy és Gyulai Pál

 

                                       

 

 

 

 

 

GYULAI Pál (1826—1909): irodalomtörténész, kritikus, író, költő. A budapesti egyetem tanára (1876—1902), a Budapest Szemle szerkesztője (1873-tól)

 

 

 

                                      

 

 

 

                          Budapesti Szemle, 1897, CCL, benne:

            A vízi malom. Regény Elliot György után angolból Váczy Jánostól, 74.

 

 

 

 

Együtt szerkesztenek /1904/:

 

MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM FŐ MŰVEI

Sajtó alá rendezik:

 

Alexander Bernát

Angyal Dávid

Badics Ferenc

Bánóczí József

Bayer József

Beöthy Zsolt

Berzeviczy Albert

Endrődi Sándor

Erdélyi Pál

Erődi Béla

Ferenczi Zoltán

Fraknói Vilmos

Gyulai Pál

Heinrich Gusztáv

Koróda Pál

Kossuth Ferencz

Kozma Andor

Lévay József

Négyesy László

Rákosi Jenő

Riedl Frigyes

Széchy Károly

Széli Kálmán

Váczy János

Vadnay Károly

Voinovich Géza

Zoltvány Irén

 

 

 

 

Váczy Gyulai lapjába ír, Gyulairól is

 

 

Váczy János. A keszthelyi Helikon. Budapesti Szemle 123. köt. 321—353. 1.

 

 

Váczy János: Gyulai Pál. Írta Riedl Frigyes. Budapest, 1911. (Olcsó könyvtár, 1598-1599.)

 

 

Gyulai Pál. Emlékbeszédek. Ism. Váczy János. Philol. Közl. 1903.56 - 61 . 1.

 

 

 

Orosz László: Gyulai Pál és Miletz János

forrasfolyoirat.hu/0801/orosz.pdf

 

1882-ben jelent meg Gyulai Pál Katona József és Bánk bánja, 1886-ban Miletz Janos Katona József családja, élete és ismeretlen munkái című műve… Gyulai Pál 1885. február 15-i véleménye: „Milecz úr munkája ilyen alakban ki nem adható.”…Miletz könyvét igen elmarasztalóan ismertette Váczy Janos. (Figyelő, 1888. 2., 81–96.)…Gyulai figyelmét valószínűleg Váczy János kritikája hívta föl…

 

 

 

 

 

Váczy János: Gyulai Pál (1826-1909) : nekrológ,  Századok 1910. 01.

 

 

 

Papp Ferenc:  Gyulai Pál, MTA, 1941. 555. old…A mester hatását színezte az a sokoldalú írói és tanári munkásság, melyet tanítványai a magyar irodalomtörténet-írás terén fejtettek ki. Gyulai különösen sok értékes tudós egyéniséget indított el útjára tanári pályájának első két évtizedében. Ekkor tűntek ki hallgatói közül az egyetemen:…Riedl frigyes, Váczy János, Négyessy László, Horváth Cirill…A tanítványok szinte megosztoztak egyetemi tanáruknak gazdag szellemi hagyatékán…Váczy János az életrajzi anyagnak mélyreható átkutatására törekedett…

 

 

 

 

 

 

 

Tanulmányok, könyvkritika

 

Dr. NAGY SÁNDOR.

1858—1886.

 

                            /Váczy Nagy Sándortól vette át a KazLev szerkesztését. G./

Dr. Nagy Sándor, okleveles tanár, bölcselettudor, a Nemzeti Múzeum könyvtárának gyakornoka s a „Magyar Könyv Szemle" bel-munkatársa f. é. június l-jén elhunyt. A rövid megfeszített, szinte lázas tevékenységre, a lankadatlan munkakedvre, a magas, eszményi célokért való hevülésre hosszú, mély örök álom borult. Alighogy megnyilatkozott tehetsége, alighogy jelét adhatta valódi hivatottságának, s alighogy megerősíthette a maga iránti reményt mindazokban, kik vezetői voltak, kik pártfogásukba vették s bizalommal néztek jövője elé: máris megszólalt a kegyetlen végzet tiltó szava : „elég! pályád véget ért, nyugodjál!" Még élénk bennünk a fájdalom s mélyen érezzük a veszteséget, amelyet véletlen halála okozott. Ki hitte volna, hogy a szelíd, magába zárkózott, folytonos munkába temetkezett ifjúra végzetessé lesz az a szerény lépése, mellyel néhány órára szabadulni óhajtott az elzárkózottságtól, az elcsigázó éjjeli-nappali fáradalmaktól, hogy üdülést keressen a természetben, mely a szemlélődő, de érzékeny, az elfojtott, de megnyíló szíveket mindig ruganyosakká, erősekké s vidámakká szokta tenni?

Mily hihetetlennek tűnt fel előttünk a hír, mely véletlen haláláról oly rögtön szárnyra kelt! Mennyire nem akartuk hinni, hogy csakugyan Ő az a szerencsétlen áldozat, aki a Gellérthegynek egyik kevésbé járt útjáról letévedve, egy pléhfedelű ház tetejére esett s pillanat alatt szörnyet halt. De a való szomorúan legyőzte kételyünket s azok, kik szívéhez talán legközelebb voltak, lesújtva s a fájdalomtól mintegy megbénítva beszélték el a szerencsétlen történetet, amelyet a kínos véletlen alig néhány pillanat alatt bevégzett. Nemcsak a M. N. Múzeum könyvtára, melynek az elhunyt körülbelül öt éven át egyik szerény, de buzgó, lankadatlan tevékenységű munkása volt, de a magyar tudomány számos képviselője is megdöbbenve fogadta a leverő hírt s koszorút tett ravatalára, hogy igaz, benső részvétének külsőleg is kifejezést adjon.

Valóban Ő megérdemelte e benső részvétet mind tehetségével, mind szorgalmával. Amaz kiváló, nagy reményekre jogosító volt, mióta csak tanulmányait megkezdte; emez soha ki nem fáradt, sőt mintegy fokozódott, a mint jobban elmélyedt a magyar irodalom, történelem és könyvtártudomány búvárlataiban. Szerény anyagi viszonyok között kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. Füzes Gyarmatról, hol 1858-ban született, nemsokára Békésre kellett mennie, innen meg Késmárkra, honnan fényes eredményű vizsgálattal jött a fővárosba. Itt csakhamar megnyerte az egyetemen tanárai szeretetét, a kikhez mindig azzal az igazi tisztelettel ragaszkodott, mely a valódi tehetségnek a hírneves emberek iránti legmélyebb hódolata szokott lenni, Két tanára tett rá legerősebb hatást: Gyulai Pál és Salamon Ferenc. Csakhamar pártfogóivá lettek még Szász Károly, Fraknói Vilmos és Szilády Áron. Ezeknek a pályája lebegett eszményként előtte s főképp Gyulai Pál és Szilády Áron munkássága vonzotta. Nagy előnyére vált, hogy Gyulai Pál és Fraknói Vilmos ajánlatára a M. N. Múzeum könyvtára gyakornokul alkalmazta s a kéziratgyűjteményhez osztotta be.

Itt vett tehetsége határozott fejlődést s itt érlelődött meg szándéka, hogy irodalmi tanulmányai mellett kiváló szorgalommal foglalkozzék a könyvtártudománnyal is. Legelső műve, amellyel meglepte a magyar irodalomtörténet művelőit, mindjárt élénken s félreismerhetetlenül mutatta azt a hatást, melyet reá a könyvtár-tudománnyal való alaposabb foglalkozás tett. Sztáray Mihály élete, melyet tudori szigorlatára készített, nagy reményt és bizalmat keltett iránta. Nemcsak az adatok helyes csoportosításával s beható vizsgálatával, de a nyelv, a stílus világosságával, tisztaságával, szépségével is messze kimagaslott e kis művecske a hasonló nemű dolgozatok közül. Meleg tárgyszeretettel, bizonyos lendülettel a felindulásnak azzal a nemével fogott mindig dolgozataihoz, amelyet az igazság keresése s az a tudat kölcsönöznek a léleknek, hogy a sikerrel végzett munka néhány eltemetett kincset mutat be majd a tudós világnak, néhány becses ereklyét nyújt a nemzeti műveltséghez. Kisebb-nagyobb terjedelmű dolgozatai gyorsan követték ezután egymást… a Nemzeti Múzeum könyvtárának egyes gyűjteményeinek ismertetése következett, mint Horváth István kéziratai a Magyar N. Múzeum könyvtárában…Bátorította a siker, amelyet az Akadémiában felolvasott értekezéseivel aratott, a Szombatos kódexekkel s a Gyöngyösi István műfordításaival, amely utóbbi az Egyet. Phil. Közlöny 1887. évfolyamában fog világot látni…

A magyar tud. Akadémia bizalma őt szemelvén ki a Kazinczy Ferencz levelezéseinek összeszerkesztésére: kénytelen volt éveken át kedvvel ápolt tervét egy időre abban hagyni, hogy lehetőleg minden idejét a nagy nyelvújító rendkívül terjedelmes levelezésének búvárlatára fordíthassa. Senki sem méltányolhatja az ő odaadó buzgalmát, lankadatlan szorgalmát, akinek nem volt alkalma irodalmi hagyatékába beletekinthetni. Huszonnyolc éves ifjú lehetett s volt is már nem egy, aki e korban a dicsőség magas fokára emelkedett, de az emelkedését sokkal inkább zsenijének, mint szorgalmának köszönhette. Olyan, ki e korban történelmi búvárlatokba mélyebben merült volna, s ki búvárlatainak eredményét ügyesebben, alaposabban, tetszetősebb alakban értékesítette volna, vajmi kevés lehetett különb nálánál. Ha semmi egyebet nem hagy maga után, mint a tanodai drámákról szóló műve töredékét: ez is teljesen igazolja mindazok bizalmát, kik a legszebb jövőt jósolták számára. Nem tudom, midőn e töredék egy-egy hatásosabb része kezembe jut, midőn gazdag anyagkészletét tanulmányozom, hogy ernyedetlen kitartását bámuljam-e inkább, vagy éles elméjét, mely e homályos kérdésre oly tiszta világot vetett?

Nem tudom, az irodalom vesztesége mily fokú lehet oly egyén halálával, a kinek múltja még ugyan nem volt, de aki mindent megtett rövid pályáján, hogy oly jövő elé nézhessen, amelyben a széles alapokra fektetett tanulmány, az irodalomtörténeti, bibliográfiai nagy műveltség bizonyára gazdagon termik a tudomány gyümölcseit, megszerzik a nemzet jobbjainak elismerését és becsülését. De midőn rövid, tragikus véget ért pályájáról e néhány sorban megemlékezem, szabad legyen legalább egy friss babérlevelet tenni sírjára annak a tudománynak nevében,  melyért rövid életét áldozta. Lebegjen köztünk emlékezete!

Dr. Váczy János.  Magyar Könyvszemle, 1886. 1-6.

 

 

 

 

Váczy János: RÁDAY GEDEON. (Első közlemény.) Itk. 1891.1.

                                Előszó Ráday műveihez, 1892. Lásd az 53. fejezetben B.

 

Vannak írók, kiknek emlékét nem annyira az tartja fenn, milyen műveket alkottak, mint inkább az, mily hatást tettek másokra, kik nyomukba léptek. Irodalmunk történetének kivált újabb korában nem egy tekintélyes írót nevezhetnénk meg, akinek műveit az idő lassankint elfeledteti az utókorral : míg általános hatása, mely a szellemi fejlődés hullámai közé vegyült, tartóssá válik. A magyar irodalomtörténet legnevezetesebb alakjai foglalnak helyet ez írók közt, akiknek élén Bessenyei, Révai és Kazinczy állnak. Közéjük tartozik Ráday Gedeon is, a híres Ráday Pál fia, akinek hatása éppen Kazinczyban mintegy újra támad, megelevenül s fokozódik. Talán senki sem volt mélyebb hatással Kazinczy írói jellemének alakulására Ráday Gedeonnál…Ráday Gedeon életének külső körülményeiről nem sokat tudunk…/ahonnan meríthetünk: Ráday Pál munkái. Összegyűjtötte Négyesy László. Olcsó könyvtár. 1889. 181. 182. 1./

Az atyai ház falai közt bizonyára többször is hallotta a vallás vigasztaló, megnyugtató és bizalomgerjesztő igéit, amelyek a fogékony ifjú lélekben mély gyökeret vertek. Többször is látta a fölhevült lélek megnyilatkozását s a lemondó szív csendes buzgalmát s önelégültségét. Mi volt természetesebb, mint hogy a fejlődő ifjú életének eszményeit e hatás alatt keresse és találja meg…már 17 éves korában az Odera melletti Frankfurtba megy tanulmányainak folytatására s három évig hallgatja ott az akadémiai előadásokat…összegyűjti a magyar szellem minden nyomtatott és írott termékeit, amelyek kutatásaiban és nyomozásaiban segítségére lehettek…a vagyon, melyet atyjától örökölt, ha fényűzésre nem is, tisztességes megélhetésre elég volt. Kétségkívül örökségének ránk nézve legfontosabb része az a tekintélyes könyvtár volt, melyben sok magyar munka összegyűjtve, rendelkezésére állott…

Minden valamire való írót fölkeresett leveleivel, részint, hogy munkára buzdítsa őket, részint, hogy az általa ismert, de könyvtárában hiányzó könyveket segítségükkel megszerezze. Már ekkor foglalkozott avval a gondolattal, hogy a magyar irodalom történetének anyagát összegyűjtse…Mikor Bod Pétertől meghallotta, hogy ö már hozzáfogott az irodalomtörténet anyagának összehordásához: készséggel szolgált a saját könyvtára legbecsesebb műveivel…Bod Péter igyekezete azonban nem járt a kívánt eredménnyel… Ráday nemcsak Bod Pétert bízta meg a régi irodalom termékeinek gyűjtésével, de …később Bacsányit, Baróti Szabó Dávidot s Kazinczyt is…akkor még szó sem volt nyilvános könyvtárakról, sőt magánkönyvtárat is kevesebben gyűjtöttek. S akik gyűjtöttek is: elzárták a kutatók előtt. Ráday megnyitotta könyvtárát. Ő maga küldözgette el a kért munkákat a tudósoknak s így lett a ludányi, később a péceli kastély középpontja az akkori szellemi életnek. Kazinczy nagy elragadtatással beszéli el Rádaynak e tevékenységét, e fontos működését, mely a fiatal Kazinczy szellemi világának fejlődésére is oly jótékonyan hatott.

Ez azonban Ráday életének csak egyik s nem a legfontosabb emléke…Rádaynak 21—22 éves borából ismerjük első költői művét, melyet 1735-ben írt Tavaszi estve címmel. Megjelent Kazinczy Orpheusában/ Az ifjút nem bántja sem a dicsvágy, sem más hevesebb indulat. Csöndes merengőnek tűnik fel, amilyen későbbi korában volt, aki hosszan elnézi a természet csodáit, a felhők vándorlását, a ködből kiemelkedő kősziklát, melyre a lenyugvó nap bíborsugarait veti. Föleszmél elmerengéséből: de az ember véges létének gondolata újra magába süllyeszti.

 

Boldog Isten! mi az ember, s mi az ember élete?

Van is, nincs is, mint az árnyék, úgy elnyargal gyors hete,

Mint ez a csörgő patak : Jaj, hát óh, gondatlan leiek,

Hogy fogy így el e világ fényvesztése ? bizony félek

S tartok tőle, hogy megbánod, mikor a nem várt halál,

Mint a lesbe vont ellenség kicsap, rád üt s lekaszál.

 

E meglehetős útszéli gondolat, mely a XVII. század magyar lírikusainál sokféle változatban ismétlődik egymás után, Rádaynál még nehézkes külső ruhában is jelenik meg…Arany János kimondja, hogy mivel Ráday nem volt jártas az angol nyelvben, a formát nem vehette mástól, mint a németektől. Nem merjük eldönteni, hogy Ráday nem ismerte-e az angol nyelvet…annyi bizonyos, hogy a mintát csakugyan nem az angol költészetből vette. Ráday maga megjelöli a forrást: a német és francia költészet sémáit utánozza. Az ifjú bizonyosan Frankfurtban ismerkedett meg e sémákkal. Már ekkor kezdte vizsgálni a férfi- és nő-rímek tanát…az ifjú Ráday egy ideig hallani sem igen akar a régi magyar versforma továbbfejlesztéséről, jóllehet Gyöngyösi Istvánnak ö a legértelmesebb magasztalója…Ismerte Gyöngyösi népszerűségének okait s talán ebből lehet megmagyaráznunk, hogy a huszonkét éves ifjú fontos kezdeményét csak a nyolcvan felé járó aggastyánnak volt bátorsága közzétenni, mikor már egyéb műveiben adott példák a fiatal költők egész táborát ösztönözték utánzásra…

Az ötvenes években egy hőskölteménybe kezd Árpádról. A kezdet csak kezdet maradt ugyan: de az a néhány versszak, mely mutatóul a Magyar Músa 1787-ki évfolyamában világot látott, nem közönséges haladásról tanúskodik, ha a föntebb idézett sorokhoz hasonlítjuk. Körülbelül 15—20 évi időköz választ el bennünket a két mű keletkezésétől s ez a nagy időköz azt mutatja, hogy Ráday már némi biztossággal kezdett mozogni ez új formákban…

Körülbelül abban az időben, midőn Ráday a mérték és rím összekapcsolásán, a strófa-szerkezet művészibbé tételén gondolkozott: a görög versformákkal is próbát tett. Kazinczy nem tudja eldönteni, vajon Ráday egyszerűen füle után indult-e…Ráday ifjúkori művei; amelyek közül még négy—öt darab megvolt 1791-ben, halála után egyéb ismeretlen műveivel s nagy fontosságú jegyzeteivel a tűzbe kerültek …hogy azok a «tiszteletes öreg nevére későbbi verselőink dolgozásai mellett nem fényt, hanem homályt fognak vonni». Csak Kazinczy följegyzésére vagyunk e tekintetben utalva…, Ráday nem volt tisztában a magyar prosodiával, mit korában Földi, később pedig Csokonai nem egyszer megróttak. De hogy volt bátorsága a régi nemzeti versidomot hexameterrel fölcserélni: ez mindenesetre oly tény, mely Rádayt a klasszikái iskola egyik legkorábbi hírnökévé avatja.

Harmadik nevezetes kísérlete Rádaynak az Aeneis fordítása, melyből egy mutatvány a Magyar Mázsa 1787-ki évfolyamában, jelent meg s később némi javításokkal a Kazinczy Orpheuszban…Az Aeneis fordítása nem kisebb merészséget mutat, mint a Zrínyi átdolgozása. Bizonyára ebben is francia minták után indult Ráday, hol az alakhoz és tartalomhoz hű fordításnak legkevesebb hívei voltak akkor is, mint később. Ráday magyar alexandrinokban kívánta megszólaltatni a híres latin költőt. Nem osztozott Földinek abban a felfogásában, mely szerint a fordításnak követnie kell az eredetinek nemcsak tartalmát, de alakját is. Ráday maga is csak próbának nevezi e fordítást, melyet nem azért tett közzé, hogy az Aeneis fordításán buzgólkodók abba hagyják önszándékukat…Álljon itt mutatványul e fordításnak egy versszaka, melyet Ráday megjavított:

 

Mondd meg, Músám, e jó ember mit véthete ?

Hogy útjának Junó annyi gátlást vete.

S mért forgott olyan sok veszély közt élete ?

Egy mennyei lélek ily bosszús lehet-e ?

 

E fordítással kívánt áldozni Ráday ifjú emlékeinek és Gyöngyösi szellemének, a ki nyelvével és verselésével, könnyen folyó soraival és eleven színezésével oly mély hatást tett rá is, mint majdnem minden korabeli fiatal költőre. Valóban Ráday előtt a régi költők közül csak kettőnek volt igazi tekintélye: Zrínyinek és Gyöngyösinek. Márvány emléket akart nekik állíttatni angol kertjében s mindegyikre egy-egy hexametert vésetni, amelyeket Kazinczy előtt föl is olvasott…. mestere volt Ráday Kazinczynak sokkal inkább, mint akármelyik más írónknak abban a korban. Nemcsak a híres ember, külföldi és hazai költészetben jártas és fejlett ízlésű esztéta, nemcsak a roppant olvasottságú műkedvelő, a fordító, a levelező, a formalizmus nagy híve, a külforma gazdagítója vonzotta a hasonlóan roppant fogékonyságú ifjú Kazinczyt, hanem az ember finom és gyöngéd modora, a férj példaszerűsége, az atya kegyessége, a jó barát hűsége. Soha sem felejtette el Kazinczy azt az órát, melyben 1772-ben, mint sárospataki deák, először látta Rádayt. Oly mélyen vésődött emlékébe minden, ami e jó lelkű, nyájas mosolyú, már akkor a férfikoron túllévő, mindenki iránt leereszkedő, a gőgöt még nevéről sem ismerő embernek működését, nyilvános és magánéletét illette, hogy önkéntelenül is utánozta nemcsak nyilvános, írói pályáján, de a mindennapi életben is. Nemcsak költészetére, írói jellemének fejlődésére volt Rádaynak igen nagy hatása…Ráday nagy barátja levén a színészetnek: ritkán mulasztotta el a színházba való menetelt. Kazinczy szorgalmasan eljárt vele a német előadásokra…Rádaynál kétségkívül nem egy nagyobb tehetség működött a nemzetiség erősbítésén s művelésén. Mégis ő hozzá fordultak a korabeli tudósok és írók új terveikkel, ha akár valami központosító közlöny megalapításáról volt szó, akár valamely kiválónak tartott munkának kellett kiadót keresni…Nála kopogtatott Bod Péter, hogy más nemzetek példájára «valami literata societast» kellene fölállítani…

 

Bod Péter (Felsőcsernáton, 1712. február 22. 1769. március 3.) református lelkész, irodalomtörténész. Fő műve: Magyar Athenás. Nagy-Szeben, 1766. (485 életrajzzal.)

 

 

 

 

SZÁZADOK. MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 
SZILÁGYI SÁNDOR (XXVIII. ÉVFOLYAM.) 
BUDAPESTEN, 1894
Zichy Antal: Gróf  Széchenyi István hírlapi cikkei.  I.  kötet. / 1828 – 1843/, Budapest, 1893. 
564 lap  ism. dr. Váczy János 
 
Széchenyi István Összes műveiből immár a hetedik kötet is elhagyta a sajtót, s mint e kötet előszavából értesülünk, 
a nyolcadik is nem sokára követni fogja. Ez úttal Széchenyinek hírlapi cikkeit kapjuk összegyűjtve, amelyek 
a Felső-magyarországi Minerva, Társalkodó, Jelenkor, stb. hasábjain jelentek meg először. 
Az időszaki sajtó, amelynek Széchenyi mintegy a megalkotója, alig méltatta figyelmére e kötetet. 
Talán azért, mert e kötet távol van attól, hogy pusztán csak a napi érdeklődést szolgálja s elégítse ki. 
De tudományos becse s történeti fontossága elvitathatatlan…/ a továbbiakban olvashatatlan, a kötet megvan, 
a címét ki tudom egészíteni. G./
 

 

 

 

KazLev. VII. kötet, 1896. Bevezetés. XVI. oldal.

Kazinczy versei

 

Kazinczy nehezen dolgozta verseit. Sokáig érlelte elméjében, mielőtt leírta volna. Útközben vagy álmatlan éjjelein is szünet nélkül gyalulgatta a sorokat. Ha készen volt, fölkelt, meggyújtotta olajmécsesét, vigyázva, hogy felesége észre ne vegye s lejegyezte a tökéletesen kikerekített verset. Egyik-másik epigrammája gyorsabban készült, mintegy önmagától kialakult elméjében. Ilyen az Iphigenia halálára, az id. Wesselényi Miklósra, Báróczyra írt epigrammái. Másokhoz egész tanulmányokat tett, mint Fabcich Józsefre s kivált a Napóleon menyegzőjére írt epigrammáihoz.

E versek esztétikai értéke nagyon különböző. A rövidebbek általában véve sikerültebbek, a hosszabbak nagyon mesterkéltek, feszesek, s kevés bennük a költői hév. Gúnyos epigrammái sokszor kegyetlenül metszők, a legtöbbször fején találják a szeget, de néha még a görög fajúak tömörsége is homályt okoz. / Az erdő, A boldog alkony. /Némelyiknek korszerű értéke máíg sem igen avult el…Az akkori íróknak majdnem kivétel nélkül tetszettek a Kazinczy epigrammái, szonettjei és episztolái, amelyek kéziratban nagyon el voltak terjedve. Mindegyik barátja sietett a tömjénnel és magasztalással. A német folyóiratok a leghíresebb magyar költőnek hirdették őt….Berzsenyi szerint senki sem hatott oly mélyen a régiség lelkébe, mint Kazinczy. Ítéletet nem is mer mondani verseire, csak tömjénnel közeledik feléje…Csak a pesti írók mertek egy-egy ellenvetést tenni Kazinczy verseire az idegen szókat nem szívelhette, holott azokat a széphalmi vezér kifejezőbbeknek tartotta még a jó magyar szóknál is…Prózai művei azonban föltétlen dicsérettel találkoztak a köréje csoportosult íróknál. Ellenük nem hallatszott gáncs…

 

A boldog alkony

 

Csókot, lyányka! „Nem én!” Igen, ó igen, egyet! „Ereszsz; nem!”
   Láng vagyok; éltem alél, angyali lyánka! „Nem én.”
Reszkete, megragadám. Ide szácsk.… „Ah el!” E szemet, és e
   Másikat, a rózsás ajkat, ez arczot! „El! el!”
Még egyszer szácskád'. De ne tartsd hát zárva! szemed' még
   S homlokod'! e lobogó gesztenyeszög hajakat,
És gyönyörű nyakad' és ámbrás szép kebledet! Újra
   Szádat! hagyd színom, Lolli, lehelletedet.
Hagyd…. „Jőnek, hamar el! fuss.” – s futnom kelle. De most már
   Tőled, Lolli, csak a hajnali fényre futok.

                                                                                     Wikiforrás

 
 
 

Váczy János: Wesselényi Miklós báró ifjúsága. Harmadik, befejező közlemény. Erdélyi Múzeum 1904. 3.               /A h20-53. fejezetben csak címleírás volt./

 

Wesselényi tizennyolcadik évében ritka szép ifjúvá serdült. Tanulmányainak befejezéséhez közeledett. Közben azonban szerette volna egyenesen tapasztalatból ismerni Magyarországot s az Osztrák-császárság nevezetesebb városait. Óhajtotta meglátogatni azokat az írókat, akiket műveikből, Kazinczy leveleiből s Döbrentei beszédeiből ismert. Kivált Kazinczyt, az atyai barátot, Berzsenyit, az apja halálára írt remek óda költőjét és Kis Jánost kívánta megtisztelni. Már 1813-ban tervezgették az utazást. Wesselényi Döbrentei Gábort is rá akarta bírni, hogy Zsibóról, illetőleg Kolozsvárról egyenesen Széphalomra menjenek. Azonban Döbrentei, aki ez idő tájban mind jobban vonzódott Wesselényihez, s aki a maga tanítványa, Gyulay Lajos gr. elé is őt tűzte példányképül, és sokszor voltak egymás társaságában…Az előleges terv az volt, hogy hárman indulnak: Wesselényi, Pataky és Döbrentei 1814. júliusa elején: Zsibóról Krasznára Cserey Farkashoz, onnan Álmosdra Kölcseyhez, azután Debreczenbe, Tokajba, Sárospatakra és Széphalomra, ha Kazinczy otthon tartózkodik. Tőle Felső-Magyarország nevezetesebb városaiba látogatnak és útjukba ejtik Bártfát, Eperjest, Kassát, Miskolcot, Egert és Hatvant, a honnan Pestre szándékoznak. Pestről a Dunántúl fontosabb városait akarják érinteni: Székesfejérvárt és Veszprémet, ahonnan Döbrentei haza igyekszik atyjához, Wesselényi pedig nevelőjével addig meglátogatja Füredet, Keszthelyen a Georgikont, Niklán Berzsenyit és Sümegen Kisfaludy Sándort. Innen Sopron felé veszik útjukat, megállapodnak Eszterházán s így Bécsbe indulnak. Bécsből a Duna mellett Pestig, innen Kecskemétre, Mezőhegyesre, Aradra, Világosra, Nagyváradra s vissza Erdélybe. Kazinczy nagyon megörült a hírnek…Nemcsak hárman akartak útnak indulni, hanem hozzájuk szándékozott csatlakozni még két Bánffy báró is. Nem is éppen hazánk nevezetesebb városait akarták meglátogatni, hanem Felső-Olaszországot s az osztrák városok közül is néhányat olyformán, hogy éppen akkor érkezzenek Bécsbe, midőn Ferencz császár és király a magyarországi és erdélyi küldöttségeket fogadja a háború szerencsés befejezése alkalmával…Bécsből Sopronba rándultak, ahol Kis Jánosnál tisztelegtek. Majd Grácnak tartottak, honnan Marburgba, Laibachba és Triesztbe mentek. Innen Velencébe hajóztak, ahol a képzőművészet remekeit tanulmányozták. Majd Padovába, Vicenzába, Veronába tértek, s a Lago di Gardától vissza Triesztbe, Fiumébe és Zágrábba… Niklára mentek Berzsenyi látogatására…Hogy Berzsenyi mily mélyen belepillantott az ifjú báró lelkébe, mily tisztán felfogta tehetségeinek hatalmas nyilvánulását s mily váteszi lélekkel olvasta ki tüzes szemeiből jövendő pályáját, bizonyítják e sorai:

 

BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS KÉPE

Mint az egekbe merült Aetnának az alja virányos,
S a tetején örökös tűzörvény s aetheri fagy küzd:
Arcaidat derülő tavaszod szép hajnala festi,
Jég fedi homlokodat, s láng csap ki komoly szemeidből. -
Erdély: mennyköveid forrnak bent, esküszöm, áldozz!

[1814]

 

 

Barátsággal fogadta Wesselényit és társait Kisfaludy Sándor is Sümegen s újonnan készült Hunyadi János című drámájából néhány jelenetet olvasott fel előttük. Innen Dukai Takács Judit látogatására mentek, majd Felső-Bükkre, a híres szónok, Nagy Pál tiszteletére, őt azonban nem találták otthon. Itt Döbrentei elvált Wesselényitől, aki Patakyval együtt szept. végén ismét Bécsbe indult… Néhány napi mulatás után Pestre tértek…A két fővárosba a vidékről is sokan összesereglettek, hogy lássák, miképp fogadja Ferenc király a bécsi kongresszus után Budára is ellátogató vendégeit, a porosz királyt és az orosz cárt…Újhelyben látták először Kazinczynét. Mivel a fogadó tele volt: „kénytelenek voltak a fűtetlen, kitört ablakú billiárd-házban hálni", magán a billiárdasztalon. Mióta Pestről elindultak, sem le nem vetkőztek, sem meleg ételt nem ettek: másnap reggel Kazinczyné megkérte a patikáriust, hogy meleg kávéval kínálja meg a kedves vendégeket; egyszersmind üzent férjének, hogy addig is, míg ő visszatérhet, gondoskodjék róluk. November 3-ikán gyalog indultak Széphalomra…Három napig, hetvenkét óráig mulattak Kazinczynál, akinek ünnep volt e három nap. Folyvást együtt volt az egész család. Kazinczyné, sőt a gyermekek is mindig Wesselényi körül tartózkodtak. A házi gazda túláradó örömmel szemlélte az ifjú bárót és nevelőjét, kit nagyon megszeretett. Elbeszélte nekik fogsága történetét, rajzolta szenvedéseit, testvéreivel való viszályait… Beszéltek mindenről, ami sorsukat és a nemzeti életet érdekelte. Wesselényi elmondta, hogy Bécsben hallotta, milyen ínség van Erdélyben. Azt gondolta először, hogy visszatér, hadd segíthesse az úti költséggel jobbágyait. De azután, mégis csak elhatározta, hogy már most megteszi a tervezett utat, hiszen az ő áldott jó szívű anyja majd talál módot alattvalóinak segélyezésére….Kazinczyné a legeszményibb felfogást alkotta Wesselényiről. A jó és nagy megtestesülését látta benne…,November 5-dikén Wesselényi készületeket tett az elutazásra. A forró barátság azonban, amely annyi megilletődéssel hatott az ifjú báróra, még egy kevés ideig ott tartoztatta. Anyja iránti gyermeki szeretete vonzotta őt, repülni óhajtott volna karjai közé, de innen is nehezen tudott megválni. Másnap reggelre halasztotta az indulást. Kérte Kazinczyt, tegyen rendelést, hogy az ő kocsiján elmehessenek Sátoralja-Ujhelyig. S mikor már a kocsi készen volt is, egyre halasztgatta a búcsúzást. De végre indulniuk kellett. Wesselényi felkelt, megrázta atyai barátja kezét s megölelte, Kazinczynénak pedig meghajtotta magát…Ez utazás gyümölcsöző volt a fogékony lelkű ifjúra. Nemcsak az által, amit látott, hallott és tapasztalt, hanem hogy bizonyos önállóságra tett szert. Anyja szárnyai alól először szabadult ki, s az élet csábos ingerei ellen először volt mintegy önuralmára hagyva. De nemes szíve győzedelmeskedett minden kísértésen…Pataky halála után Wesselényi Kolozsvárt folytatta tanulását. De a veszteség érzete oly mélyen sujtá, hogy abba a házba, hol addig lakott, vissza sem tért többé. Anyja házat vett Kolozsvárt, s Döbrentei és tanítványa is oda költöztek. Szabó András, régebbi tanítója, vezette ugyan, de Döbrentei is igyekezett segítségére lenni, minek az özvegy fölötte örült… A tizenöt éves ifjút már ott látjuk az Erdélyi Múzeum c. folyóirat alapítói között a legelső erdélyi mágnásokkal együtt. S bár a folyóirat akkor, 1810-ben meg nem indulhatott: az ifjú nem szűnik folytonos figyelemmel kísérni a tervezgetést, s az akadályok elhárítását. Mikor aztán 1814 elején megvalósul a terv, s megpillantja az első füzetnek öt kész ívét, mily örömmel kiált fel, hogy végre tehát mégis megindul. S a mint az első fűzet megjelenik: ő viszi magával a kész példányokat legelőbb, s ő olvassa legszorgalmasabban….. Nagy része van az első erdélyi, oly híressé lett drámai jutalom összegyűjtésében is, amelyre Döbrentei adott ösztönt….A hírnév dicsősége már előtte lebeg, borzad attól a gondolattól, hogy e nélkül kellene meghalnia, elenyésznie. Tudja ugyan, hogy a nagy tettek után való törekvés nemcsak tehetségétől, hanem a körülményektől is függ; de azt is érzi, hogy aki embertársai fölé akar emelkedni, annak bizonyos változhatatlan elvek szerint kell munkásságát intéznie. Csak így csilloghat felé a dicsőség fénye, a melyért élnie kell a jó embernek. Klopstock szavai csengenek fülébe…Kazinczy türelmetlenül várja, hogy a Wesselényi neve a dicsőség szárnyaira kapjon. Ossian énekeinek fordítása előtt az ő arcképét akarja kiadni, hogy még mielőtt tetteiből ismerhetné az ország, előre fölébredjen iránta a közfigyelem, amely hatalmas serkentője lehet. Azonban Döbrentei és Cserey Farkas nem helyeslik barátjuknak e szándékát, noha elismerik, hogy Wesselényi már most is megérdemelné e kitüntetést, de bizonyosan azt mondaná, hogy előbb tettekkel akarja megmutatni, mit kíván tőle hazája…Az 1816- évben Wesselényi a törvénytudományból tett szigorlatot, s az volt terve, hogy a következő évben Göttingába megy tanulmányait folytatni, és haza jövet átveszi a gazdaság vezetését. A külföldi út elmaradt. A húsz-huszonkét éves ifjú a politikai, pályára lépett, s neve csakhamar szokatlan fényt árasztott, aminek senki sem örült igazibb lélekkel, mint az ő atyai barátja, Kazinczy.

 

 

 

 

 

Váczy János: KAZINCZY FERENCZ ERDÉLYI UTAZÁSA. Itk. 1905. 1.

 

A 28. oldal terjedelmű tanulmány a lap vezető írása. Bevezetés után   három fejezetre  tagolja. Bőséges levél-idézetekkel illusztrálja. Váczy az első, aki egy írást – jelen esetben erdélyi úti-beszámolót – KazLev-ből szerkeszt meg. G.

 

Kazinczy Ferencz erdélyi utazása emberi és írói jellemére egyaránt fontos hatással volt. Mint magyar író s a nemzeti törekvések buzgó apostola, soha sem érezte jobban, mint ez utazásában: mily veszedelmes az jövőnkre nézve, hogy egy nemzetnek két hazája van, s egyik a másikat nem eléggé ismeri, sőt egyik a másikban csak a hibákat látja s nem egyszersmind az erényt vagy kiválóságot is. Ő, jóllehet inkább csak barátainak a leveleiből ismerte Erdélyt: de veleszületett felfogásával (mely mindenben a jó oldalakat kereste) észrevette, miben kell tanulnia a Királyhágón inneni magyarnak az erdélyitől. Éppen a nemzetiséghez való szívós ragaszkodás volt előtte is az a kútforrás, amelyből az erdélyi magyar legtöbb erénye sarjadzott. Feltűntek előtte a hibák is, de azokon nem ütközött meg, mert a magyarnak »egy nevezetes és némely tekintetben nálunknál boldogabb fele« a nemzeti műveltségnek oly tényezőit fejlesztette ki az utóbbi időben, a melyek az egész nemzeti életnek alapjaivá lehetnek. Ez a gondolat vezérelte őt Erdélybe... Nemcsak azokkal kívánt találkozni, akiknek barátságával dicsekedhetett, hanem azokkal is, akiket a hír nagy és jó embereknek rajzolt előtte; nemcsak a szép tájak látásában akart műélvezetet szerezni, hanem a műgyűjtemények szemléletében is. Nemcsak szívének óhajtott újabb táplálékot adni, hanem értelmének s izgató törekvéseinek is…

 

I.

 

Kazinczy fogékony lelkének egész erejével készült az erdélyi útra, ahol — mint hitte — »isteneknek való napokat« fog élni, s a hol hazafi szívének is áldozhat a dicső nagyok ereklyéinek látásakor. Sokszor megvillant előtte az utazás terve..Az ifjú Wesselényi Miklós bárónak 1814-iki látogatása volt e reménynek első sugara…Kazinczy viszonozni óhajtotta az ifjú báró látogatását. Fiatalkori eszményképének, Gyulay Ferenc grófnénak és gyermekeinek, akik Kazinczyt apjuknak fogadták, szintén régóta ígérte már, hogy meglátogatja őket. Emellett Cserey Farkasnak, e könnyen hevülő főúrnak, a ki Kazinczy magasztalásában kifogyhatatlan volt, újra látása; Cserey Miklósnak, Erdély akkori legnagyobb szónokának.. Döbrentei Gábort, Sipos Pált, a bölcselettudós Szabó Andrást, Bölöni Farkas Sándort, Naláczy István bárót, Kenderessy Mihályt, Buczy Emilt stb. viszontlátni…Házi gondjai és írói elfoglaltsága mind inkább meggyőzték, hogy az őszi erdélyi útnak ez évben el kell maradnia…Az erdélyi jó barátok őszintén sajnálkoztak Kazinczy tervének meghiúsulásán… Lassankint azonban mind Kazinczy, mind erdélyi barátai belenyugodtak az utazás elhalasztásába, s valamennyien az 1816. év tavaszától várták a szándék teljesülését. Húsvét vagy pünkösd ünnepe látszott a legalkalmasabbnak…Fölkérte hát Cserey Farkast, készítsen útitervet számára: kiket kell meglátogatnia, a természetnek és mesterségnek milyen szépségeit kell megszemlélnie s jó barátaival mikor és hol kell találkoznia. Cserey közölte Döbrenteivel Kazinczy kérelmét s őt bízta meg az útiterv elkészítésével. Ő maga korán sem számított arra, hogy Kazinczy Erdélyben valóságos tanulmányutat kivan tenni; azt hitte, csak jó barátait akarja meglátni, tisztelőit megismerni, s néhány napi múlatás után visszatér Széphalomra…

Krasznáról Zsibóra és Kolozsvárra menne Kazinczy; innen Tordára,.Toroczkó-Szent-Györgyre, Nagy-Enyedre, Maros-Ujvárra és Maros-Vásárhelyre, honnan Oláh-Andrásfalvára térne pihenőre; azután folytatná útját Segesvár, Háromszék, Brassó, Fogaras, Nagy-Szeben, Szász-Sebes, Gyulafehérvár, Szászváros és Tordas felé, ahol Sipos Pál fogadná; onnan Bábolnára, Dédácsra, Hátszeg vidékére s Dévára térne s innen Körös-Bányának tartana. Előre figyelmezteti Döbrentei Kazinczyt, hogy a maga lovain kell az utat megtennie, mert Erdélyben előfogatra nem számíthat…mivel Döbrentei tudta, hogy Kazinczy fáradt lovain a hosszú utat meg nem teheti, arról is gondoskodott, hogy a Gyulay

grófné lovai is rendelkezésükre álljanak, azokkal mennének a székely és szász földre s visszakerülnének Hunyad vármegyébe, Dédacsra, a honnan Kazinczy elrándulhatna sógorához, D'Ellevaux Jánoshoz is, Krassó-Szörény vármegyébe. Cserey Miklós szintén ígérkezett útitársának…

Ő úgy tervezte, hogy Eugénia leányát is magával viszi; Gyulay Karolina grófnő is erre kérte; míg ellenben Wesselényi attól félt, hogy egy tíz éves gyermekkel sok baj lehet oly hosszú úton…nem tudott neki útitervet csinálni Cserey Farkas, aki csak a természet ritkaságait szerette volna megláttatni vele; holott Kazinczyt inkább a barátaival s Erdély más nevezetes embereivel töltendő órák örömei lelkesítették. De mikor aztán Cserey Farkas megismerte a Döbrentei készítette útitervet: ő is arra kérte Kazinczyt, hogy júliust töltse Erdélyben…April 10-ikén küldi Döbrentei a végleges útitervet Kazinczynak, aki abba most már bele is nyugszik. Érkezzék Kazinczy junius 20-ika körűi Zsibóra, hol Wesselényi fogadja. Onnan elkíséri Kolozsvárra, hol Döbrentei és Gyulay társaságában mulathat, míg kedve tartja. Kolozsvárról négyen indulnak Nagy-Enyed vagy Maros-Vásárhely felé, honnan Wesselényi megválik ugyan a társaságtól, de Döbrentei és Gyulay tovább is vele maradnak s kísérik Andrásfalváig. Itt megpihennek s Kazinczy lovait is itt hagyják és Erdély délkeleti határát tekintik meg; Döbrentei és az ifjú Gyulay gr. mindenütt kísérni fogják egészen Magyarország határáig… Még mielőtt a végleges tervet megkapta Kazinczy s a maga elhatározását megállapíthatta és közölhette volna Döbrenteivel: az irigy sors újabb akadályokat gördített útjába és szinte próbára tette naiv lelkesülését s férfias elszántságát. Szerencsétlenségek érték, s teljes lelki egyensúlyára szükség volt, hogy szándéka hajótörést ne szenvedjen. Március 29-ikén kigyúlt konyhája…Ide járult a maga és feleségének betegeskedése. Az aranyér régóta kínozta; szédülés fogta el gyakran, s a téli hónapokban hetekig őrizte szobáját. Fáradtnak érezte magát, s voltak órái, midőn még az ő nagy lelki fogékonysága is érzéketlen maradt mind irodalmi céljai, mind családi ügyei iránt. Azonban a csapásokban megedzett lelke kiemelkedett a szenvedésekből, rugékonyságát visszanyerte, s a jövendő iránti reménye újra kecsegtető színben csillogott előtte. Törhetetlen bizodalommal ápolta utazása tervét, legyőzött minden akadályt, s a sóvárgott élvezet sejtelme megaranyozta aggodalmas napjait. A Döbrentei tervét örömmel fogadta; nemcsak azért, mert leginkább látni óhajtott barátai készítették azt, hanem mivel saját dolgaival is legjobban megegyezett. Június 10-ikét, Széphalomra költözésének tízedik évfordulóját még családja körében kívánja tölteni s másnap indul Zsibó, illetőleg Kraszna felé. A várva-várt öröm poharát fenékig akarja üríteni s megkéri Cserey Farkast, hogy ne ő vele menjen Zsibóra, hanem csak utána három-négy nappal…az utazás alatt győződik meg, hogy a kiszabott idő fölötte kevés. Döbrentei s a két ifjú legjobban örült, hogy Kazinczy az ő tervük szerint indul Erdélybe. Cserey Farkas azonban betegsége

miatt nem ígérheti, hogy kísérni fogja útjában; Cserey Miklóst pedig hivatalos elfoglaltsága akadályozza. Annál melegebb szívvel várják Döbrentei s tanítványa és Wesselényi…Mielőtt Kazinczy megindul: pár sorral mindazon barátait értesíti, a kikkel legelőbb kíván találkozni. Döbrenteitől azt várja, hogy minden látni valóról pontos jegyzéket készít, hogy idejét mennél hasznosabban tölthesse. Június 22-ikén Zsibón szándékozik lenni, a hónap végén pedig Kolozsvárott…Kazinczy 1816 június 11-ikén délelőtt indul el Eugéniával s szobaleányával, kocsisával s inasával négylovas födeles kocsiján.

 

II.

 

Krasznáig a következő irányban haladt Kazinczy: Széphalomról Tokajnak s Nagyfalunak tartott, onnan keletre Nyíregyháza, majd kissé északnak Anarcs felé, a hol a Czóbel uraknál kellemes napot töltött. Anarcsról Petneházára tért, hogy ottani jószágát megtekinthesse és személyesen győződjék meg, mily kárt tettek a vetésekben a januári kegyetlen idők… Petneházától délkeletre Mada és Mária-Pócs, majd a Debrecen felé ment s onnan szülőföldjére, Ér-Semlyénre, a hol gyermekemlékei s az öreg Bossányi Ferencz tiszteletes alakja újultak meg képzeletében. Innen Széplak felé fordult, de az éjjeli záporoktól megromlott út miatt a vámosházi fogadóban volt kénytelen megpihenni s lovait kifogatni…Harmadfél napot töltött Krasznán Kazinczy, részint Cserey Farkasné társaságában, mert férjét az orvos eltiltotta a fönlételtől, részint önmagára hagyatva s így annál mohóbban élvezve a különböző műgyűjteményeket…A könyvtárban kivált ä kéziratok és ősnyomtatványok érdekelték…Most Perje felé tartott, honnan hatökrös szekéren folytatta útját a Meszesen át. Leszállott a szekérről, hogy gyönyörködhessék a táj szépségeiben, a domb és völgy változatosságában, a természet fenséges csöndjében. A bércről áttekintette egész Erdélyt, s mérföldekre terjedő szemhatárában a különböző színek összefolytak.

Rettenetes meredekségeken ereszkednek le, s nem egyszer borzalom fogta el Kazinczyt, amint a zápor-mosta árkokon keresztül vonult kocsija. Elérvén a Váradról Kolozsvárra vezető országutat, gyorsabban hajtatott, míg Nyiresre ért…Június 30-ikán ért Kolozsvárra, hol a járókelők nem igen hagyták egy tekintetre sötét zöld lakkú kocsiját, amelyet gubás kocsisa debreceni szabású kék ruhájában hajtott…Kolozsvárott Kazinczy Wesselényiek házában, Döbrenteivel s tanítványával együtt volt egy szobában, s innen kezdve egészen július 25-ikéig folyvást Döbrentei társaságában mulatott…Döbrentei révén ismerkedett meg Kazinczy Teleki József gróffal, a koronaőr fiával, a Bocskay István szülőházában, továbbá Molnár Borbálával, a Dániel István báróné felolvasójával. Buczy Emil, az ifjú Kornis gr. nevelője, Komis Ignácz grófnénak mutatta be… jellemző a magyarországi közállapotra, hogy Erdélyben az a meggyőződés uralkodott, mely szerint a Királyhágón inneni magyarok általában rosszul beszélnek magyarul, s álmélkodva hallották, hogy Kazinczy, magyarországi létére, oly jól tud magyarul, mint ők, s ezt egy fiatal tisztviselő neki »complimentként« meg is mondotta. Kazinczy hazafiúi örömmel, sőt lelkesedéssel szemlélte nemzetiségünk romlatlan, ősi erejét Erdélyben…

három nap múlva folytatnia kellett útját, mivel Gyulay Ferencz grófné úgy rendelkezett, hogy fia Kazinczy nélkül vissza ne térjen Andrásfalvára; ezért a grófné hat lova már napok óta Kolozsvárott várakozott… a grófné »hat szép szürkéjén« indultak meg Torda irányában, hová a hír már megelőzte érkezését…

mivel útjok a Maros melletti víz alatt álló réten vezetett át: Gyulay gr. bivalyokat fogatott mind a két kocsiba; menésük »a fekete elefántokon így amadiszi menés volt«.14 Bogátról Radnótra indultak, ahol Bethlen Gábor fejedelem kastélya tűnt szemükbe; majd Ugrára értek, a hol, Kazinczy nagy sajnálatára, nem találkozhatott Haller Gáborral, Erdély kincstartójával, a Cserey Farkas apósával, akinek kivált könyvtára érdekelte őt…Gyulay Ferencz grófné már nagy gondban volt egyetlen fia iránt a roppant vízáradások miatt s eléje küldé huszárját, hogy fiáról mielőbb hírt vihessen…Kazinczy erdélyi utazásának

egyik sokat emlegetett célját elérte jul. 10-ikén, midőn Andrásfalván viszontláthatta Gyulay Ferencz grófnét, Kácsándy Zsuzsannát s három leányát…

Boldogsága hetedfél napig tartott. Gyulayné házánál találta ifjúkori barátját, Puky László helytartói tanácsost, a ki tizenhárom szász község panaszainak megvizsgálásával volt megbízva. Oda hívatta a grófné Gyarmathy Sámuel orvosdoctort is, akinek etimológiai szótára az úttörő érdemeivel dicsekszik…

Jul. 15-ikén Döbrentei Fejéregyházára vitte Kazinczyt s ez alkalommal megnézték Kis- és Nagy-Búnt is, Bethlen Sándor és Bethlen Gergely grófok birtokát. Emitt a zsibói ménes fajait nézegetvén Kazinczy, Bethlen Gergely azt a megjegyzést tévé, hogy Kazinczy ugyan szerencsésen festette a zsibói Bucephalust a Wesselényi Miklóshoz írt epistolájában; s ez a dicséret fölötte

kedvesen hangzott előtte….Nagy-Szebent óhajtotta Kazinczy látni múzeumával.

Három kocsin indultak: Wass és Gyulay grófok a Kazinczy kocsiján, Kazinczy és Döbrentei a Wassén, Eugenia és szobaleánya pedig a Gyulayén ültek. Az első város, a melyet a szász földön láttak, Segesvár volt. A nagy utcán menvén keresztül: a kocsik elakadtak a feneketlen sárban. Ökröket kellett befogatniok, hogy a kocsikat kivontassák. Míg a kocsisok ezzel bajlódtak: Kazinczy szemügyre vette a szászok viseletét, hallgatta beszedőket (épen hetivásár lévén) s tanulmányozta egész néprajzukat…. Nagy-Szebenből ismét a Gyulay grófné birtokára tért Kazinczy, a Hunyad megyei Dédácsra, júl. 23-ikán. A kies fekvésű Dédács, melynek kertje alatt ömlik a Sztrigy vize a Marosba, ismét nem remélt örömöket szerzett Kazinczynak…

 

III.

 

A krassómegyei kirándulás Kazinczynak tizenhat napjába került, júl. 26-ikától aug. 9-ikéig. Szpatán aug. 4-ikéig volt s innen sógorával együtt Lúgosra ment, hogy. a megye székhelyén új ismeretségeket kössön. Itt találkozott egy bálban Bercsényi gróffal, a kivel a művészetekről kedvére beszélhetett s a kitől Napóleonról azt a hírt hallotta, hogy midőn Elbából visszatért Parisba…

aug. 11-ikén az egész Gyulay-családdal Branyicskára rándult Jósika b. látogatására s egész napot körében tölthetett. Nagyobb férfiúnak tapasztalta, mint hitte; feleségét, Csáky Rozália grófnőt s két leányát a kik Kazinczy Eugéniától elválhatatlanok lettek, szintén nem győzte magasztalni. De Branyicska nemcsak Jósika miatt lett kedves emlék előtte, hanem régi ereklyéje miatt is. A nagy Martinuzzi kápolnája faláról a régi idők szelleme szólt hozzá s költői ihlete művészi kifejezést nyert ekkor fogant epigrammájában…Már Branyicskán figyelmeztette Jósika Kazinczyt a vajdahunyadi várra, melyet aug. 13-ikán szemlélt Kazinczy igaz hazafiúi áhítattal. Oda is a grófnéval s gyermekeivel együtt ment, s így annál kedvesebben teltek órái…Síposnál találkozott P. Thewrewk Józseffel is. Ki hitte volna akkor, hogy e találkozás után egy hónap múlva már Síposnak halála hírét hallja Döbrenteitől?...aug. 19-ikén a közel fekvő Gáldtőre indult, a mely életének »négy napjait ismét felejthetetlenné tette, mind kies fekvése s kertjei, mind kivált lelkes urának s asszonyának minden becset felülhaladó kegyességük s oktató társaságok által«. Bethlen Imre gr, küküllői főispán Gyulay grófnétól hallotta meg a hírt, hogy Kazinczy Erdélyben jár, s ő előtte fejezte ki óhajtását Bethlen, hogy szeretné Kazinczyt megismerni. így tért be Kazinczy a gróf kastélyába…Nagyenyeden Kazinczyt mindenekelőtt a Báróczy hagyománya érdekelte, továbbá a Bod Péter és Benkő József gyűjteménye. A gróftól sok becses adatot hallott a Bethlen családra, kivált Bethlen Miklós kancellárra vonatkozólag; örült, midőn a gróf megismertette őt a kollégium átalakításának terveivel is, a melyek szerint három év múlva csakugyan lerakták a kollégium új épületének alapköveit. Bethlen nagyon szívén viselte az intézetnek mind szellemi, mind anyagi állapotát…Még Tihó és Zsibó voltak hátra, hová menni szándékozott, s hol erdélyi utazását be akarta fejezni. Már jul. 24-ikén tudósította Cserey Miklóst, hogy nem hagyja el addig e szép földet, míg őt keblére nem öleli. »Erdélyi örömeimet Zsibó és Tihó fogja berekeszteni — írja hozzá — …Zsibón Kazinczy hat napig időzött. Várta Cserey Farkast, de őt torokbaja miatt orvosai most sem eresztették…A Wesselényiek zsibói birtokán Kazinczyt az ember mellett legjobban érdekelte a ló, a Wesselényiek régi büszkesége, a zsibói ménes. Mert abban a meggyőződésben élt, hogy ez épen oly »kevélysége a nemzetnek«, mint a marosvásárhelyi és gyulafehérvári könyvtár s a nagyszebeni képtár. Már midőn 1805-ben, első ízben, Zsibón volt, fölötte nagy kedvvel nézegette a ménest…

Szeptember 3-ikán vett búcsút Kazinczy Zsibótól. Wesselényi és Bölöni Farkas két inassal lóháton kisérték Kazinczy kocsiját Hadadig, Wesselényi Farkas házáig, hol megszálltak. Az ötödikére virradó éjt álmatlanul töltötte Kazinczy ifjú barátjával. Wesselényi kérte meg, hogy míg ő vissza nem indul, ne feküdjenek le. »Elvontuk magunkat — írja Kazinczy — Farkastól és a ház gyermekeinek nevelőjétől, s éjünk úgy múla el, mint a legboldogabb, melyet ember élhet.«…Kilépvén Erdélyből, Szatmár síkján visszatekintett a dombos

földre, amely annyi örömet adott neki, s egy episztolához kezdett, amelynek csak kezdősorait írta meg:

 

Domb s völgy, meg völgy domb s domb és völgy megint,

Nem szép, de áldott föld, Isten veled !

Mint a szerelmes néz elnedvesült

Szemekkel a hív lyányka rejtekére,

Ahonnan őt vad sorsa most elűzi:

Akként tekint rád vég pillantatom,

Áldott hazája sok nagy férjfiaidnak,

Áldott hazája sok nagy asszonyaidnak,

S szorult keblemből lassú fájdalommal

Ez ront, ez tör elő: Isten veled!

 

…Kazinczy erdélyi utazásában szerzett tapasztalatát s ismeretségeit nemcsak erdélyi barátai előtt magasztalta…Erdélyt én nagyon megkedveltettem – írja - , ott több jókat és nagyokat találtam, mint reményleni mertem volt…Már útközben számos jegyzetet papírra vetett, hogy hazaérkezése után azonnal munkához lásson. Ámde még előbb védenie kellett magát a Kisfaludy Sándor támadásai ellen, amelyeket a Ruszék Józsefhez 1816 ápr. 16-ikán írt levél útján terjesztett…Anyagi áldozatának egy része a Gyulay-testvérek és Döbrentei

szívességéből megtérült. Kazinczy a Gyulay-család körében említést tevén a fiscus újabbi követeléséről: panasza fogékony szívekre talált Döbrenteinél s Gyulay Karolinánál. Döbrentei kileste az alkalmat, hogy elvonhassa magát Kazinczytól néhány órára és Gyulay Karolinával tárgyalhassa a dolgot. Nehezen sikerűit, mert Eugenia mindig »kis anyja« nyomában volt; de végre néhány szó

elég volt, hogy a grófleány megértse Döbrentei óhajtását. Legott ígérkezett egymaga, hogy mind az ötszáz forintot megküldi Kazinczynak…így aztán megegyezett a két Gyulay-testvérrel, hogy Karolina kétszáz, Lajos százötven s ő szintén százötven forinttal járul az összeghez, amelyet Fried Sámuel kassai kereskedő útján juttat Kazinczyhoz, mihelyt Erdélyből visszatér. A terv sikerűlt. Alig hogy haza ért Kazinczy: a megbízott kereskedő teljesítette Döbrentei kérelmét a nélkül, hogy egy szóval is elárulta volna, kitől érkezett hozzá a küldemény…

Az akkori erdélyi írástudók előtt Kazinczy személyes ismeretsége nagyon növelte a széphalmi vezér írói tekintélyét is, ami közvetve a nyelvújító harc folyamára is nem csekély hatással volt. Kivált Wesselényi Miklós b., Cserey Miklós, Döbrentei Gábor, Döme Károly, Sipos Pál, Kenderessy Mihály, Jósika János b., Bethlen Imre gr., Kiss József, Naláczy István b., a marosvásárhelyi

és nagyenyedi tanárok s Kolozsvárnak majd minden nevesebb embere, írók és művészek s a kormányszék számos tisztviselője tartották igazi szerencsének a Kazinczy látogatását, úgy levén meggyőződve, hogy a tekintélyes író szavai hazájukra fordítják a Királyhágón inneni magyarok közfigyelmét. E mellett Kazinczy bő ismeretei s finom modora társalgás közben egyenesebben s őszintébben nyilatkoztak, mint műveiben s megragadták régi tisztelőit. Szinte egyhangú volt a vélemény, hogy a jeles író egyszersmind ritka jószívű ember is…Cserey Miklós egész Erdély nevében köszönetet mond Kazinczynak, hogy az erdélyiek iránt keletkezett balítéletek kiirtására törekszik készülő művével. »Valósággal — írja hozzá — nemcsak jóságot gyakorlandasz, ezt cselekedvén,

hanem igazságot is.« Kazinczy alig óhajtott valamit melegebben, mint hogy a magyarországi magyarokat Erdély megtekintésére ösztönözhesse s »őket és bennünket a kölcsönös atyafiságos szeretetre gyulaszthasson«. Amit ő tapasztalt, úgy hitte, más is tapasztalni fogja, csak olyan érzéssel lépjen Erdélybe, mint ő. Íme a készülő művének vezérgondolata; íme a nemzeti egység eszméjének ápolása s az egész utazás fontossága.

 

Váczy János: Kazinczy Erdélyi levelei. Budapesti Szemle 1906.

 

 

 

 

 

Váczy János (1909) A nyelvújítás győzelme. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (Váczy J., 1859- 1918, székfoglaló beszéde)

ox.klte.hu/~keresofi/hirod/hirod4n-z.html

 

 

 

 

 

 

SZÁZADOK MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE, XXXIX.ÉVFOLYAM. 1905 ÉVI FOLYAM

 

TOLDY FERENC 1805—1875. 
 
Augusztus 10-ikén múlt századik évfordulója Toldy Ferenc születésének. A magyar irodalom és tudomány 
művelői kegyeletesen emlékeztek e napon Toldy Ferencz halhatatlan érdemeire…,Kora ifjúságában már 
az irodalmi harcosok táborához csatlakozik, mint az Aurora-kör tagja. A nagy izgató és nyelv-reformátor, 
Kazinczy Ferencz oldalán küzd a magyar szellemi élet fellendítése érdekében…Majd Kisfaludy Károly és 
Vörösmarty Mihály mellett a nemzeti költészet vívmányait hirdeti és magyarázza bent a hazában s távol a külföldön. 
Erős nemzeti érzésével fáradhatatlan kutató kedv párosul, s huszonhárom éves korában már a nemzeti becsület 
védőjéül lép a haza és külföld elé Handbuchjával…szépirodalmi és tudományos folyóiratokat szerkesztett; 
megalkotta író barátaival a Kisfaludy-társaságot, szervezte az Akadémia osztályait, üléseit és szakbizottságait; 
emellett folyvást készült a magyar irodalom, helyesebben a magyar műveltség történetének megírására…
folytatta becses kiadványainak egész könyvtárra menő gyűjteményét, költők 
és prózaírók műveinek kiadását a Képes Krónikától kezdve saját műveinek tíz kötetéig. S a rémuralom enyhültével 
régibb irodalmi és tudós társaságainkat támasztotta fel halottaikból, munkásságra serkentette őket…
bámulatos adathalmazt gyűjtött össze évtizedeken át. Kiválogatta régi krónikáinkból a hun-mondáknak 
és a honfoglalás mondáinak a magyar képzelem alkotta szálait, felkutatta nyelvünk történetének minden 
hozzáférhető emlékét, a magyar közép-kori műveltségnek minden fontos adatát, iskolára, egyházi életre, 
művészetre és a tudomány bármely ágára vonatkozólag és a magyar művelődésnek széles birodalmát bejárva, 
annak egész történetét szándékozott megírni. El is haladt a mohácsi vészig, de be kellett látnia, 
hogy oly széles alapon s oly kevés rendszeres előmunkálat mellett lehetetlen a nagy munkát egymagának bevégeznie… 
Minden valamire való magyar írónak ő állította össze először 
életrajzi adatait… ő a magyar irodalomtörténet valódi atyja. emelte nálunk az irodalomtörténetet 
a tudomány rangjára s tette nemzeti életünk hathatós tényezőjévé…
Történeti kutatásaiban s felfogásában eleinte meglátszott a Horvát István hatása, de később józan 
kritikai belátása visszaszorította az őstörténeti ábrándokat s módszere és előadása megtisztult. 
A politika hullámveréseinek s a közélet egyéb alkotó tényezőinek, valamint az európai eszmék áramlatának 
a magyar irodalom fejlődésére tett hatása — ha nem teljesen s nem mindig szigorú következetességgel is — 
az ő vizsgálódásaiban jelenik meg nálunk először. Hiányai az úttörő halhatatlan érdemei mellett szóba sem jöhetnek… 
A művelt magyar közönség szívébe zárta emlékét, s mi kegyelettel idézzük föl most, hogy áldást kérjünk reá 
a Mindenek Urától !                       Váczy János

 

 

 

 

KazLev. IX. kötet, 1899.

 

2227. 
Kölcsey Ferencz — Kazinczynak.  1812. máj. 8. 

 

2227. levél jegyzete.  A debreceni kódexet, amelyről Kölcsey F. több ízben tett említést, 
Toldy Ferenc közölte Régi magyar legendák tára cimű kiadásának V. kötetében ily címmel: 
A debreczeni legendás könyv, a Krisztina-legendával együtt (Pest, 1858). Kazinczy annyiban célját érte, 
hogy a kódexet csakugyan megkapta Kölcseytől hű másolatban, de kiadásáról le kellett mondania. 
Mindezt részletesen leírja Horvát István a Tudományos Gyűjtemény 1836. évf. VII. füz. 
102 — 113. lapján, s elmondja: miképp jutott a debreceni codexhez a főiskola könyvtára; miképp 
másoltatta le a kéziratot gr. Festetics Pál a maga könyvtára 
számára, mielőtt még a Weszprémi István értesítése megjelent volna, s végre, mit tartott e kéziratról 
Cornides Dániel…Kazinczy szokott buzgóságából ki akará adni a Kézirat-mást, vagyis inkább az igazi Hasonmást, 
de a költség nagysága akadályoztatá nemes szándékát. Horvát István közli a Kazinczy F. készítette előszót, 
amelyben Kazinczy mind lelkiismeretesen fölhasználja a Kölcseytől nyert adatokat. Előszavának végén ezeket 
írja Kazinczy F.: «A' könyv Debrecenben zár alatt tartatik, amint érdemli, nehogy elvesszen, vagy romlást valljon…
 
 

                                                 

 

Régi magyar

LEGENDÁK TÁRA

Régi kódexekből, bevezetésekkel és szótárakkal

Kiadja :

TOLDY FERENC

Ötödik kötet

A debreceni legendáskönyv. A Krisztina legenda

PEST

Emich Gusztáv MDCCCLVIII.

 

 

 

A Debreceni legendás könyv: a Krisztina-legendával együtt - Google Books eredmény

books.google.hu/books?id=uoFHAAAAYAAJ Ferenc Toldy - 1858 - Biography & Autobiography - 212 oldal.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az űrlap alja

 

 

VÁCZY JÁNOS: Bajza József. A M. Tud. Akadémiától jutalmazott pályamunka. Írta Szűcsi József. Budapest, a M. Tud. Akad. kiadása, 1914. 8-r. 2, 497, 1 1. Itk. 1915. 2.

 

Az Auróra-kör tagjai közül Kisfaludy Károly halála után Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc működésével együtt a Bajza Józsefé kapcsolódik legszorosabban az átalakuló Magyarország szellemi fejlődésének történetébe. Nemzetünk politikai eszméi sokkal gazdagabban és sokkal nagyobb művészi erővel szólalnak meg Vörösmarty költészetében, mint a Bajzáéban…

Bajza élesített /fegyvert/ s adott nagy kortársai kezébe. Ő tette először életfeladatává a minden nagy átalakulás fattyúhajtásaként felburjánzó erkölcsi züllöttség ellen a közélet annyi különféle küzdő terén férfias

bátorsággal síkra szállani… harcainak hevét, fegyvereinek az ellenséghez mért élességét jó barátainak nem csak javallása, hanem tettleges segítsége is erősíti. Vörösmarty nagy tekintélye s tiszta meggyőződése, Toldy széles látköre s a külföldi irodalmakban való sokoldalú ismerete. Irodalmunk története nem ismer e három férfiú baráti köréhez hasonlót, a mely a nemzeti élet annyi fontos nyilvánulására oly feltűnően hatott volna….Bajza működése úgy szólva a' küzdelem tetőpontján bevégződik, de a Toldyé még azután ölt nagyobb arányokat. Egymásra hatásuk közösségének mind tartalma és ereje, mind eszköze és módja kétségtelen. Kettőjük közül akármelyiket tanulmányozza az

életrajzíró, egyáltalán nem mellőzheti a másik működésének beható vizsgálatát sem. Jól tudja ezt Szűcsi (dr. Bajza) József is és hőse fejlődésével kapcsolatban figyelemmel kíséri Toldy pályáját is… úgy vélekedünk, hogy amit Szűcsi

Toldyban meggondolatlanságnak, örökös kapkodásnak, sőt hebehurgyaságnak

(16., 18. 1.) lát: nagyrészt az ő türelmetlen erélyének, izgató lelke túláradásának, a tenni s hatni akarásnak szakadatlan folyamata, későbbi pályája legjótékonyabb hatásának korán feltünedező jele. Az Athenaeumban is nemcsak »fürgesége és simulékonysága« (380. 1.) jár segítségére Bajzának, hanem világlátottsága, irodalmi nagy műveltsége s rendkívüli fogékonysága is…/Bajza/ sokat köszönhetett Toldynak…Szerencsésebb az életíró Bajza ellenfeleinek rajzában és megítélésében. Sokszor egy-egy szóval vagy rövid mondattal egészen találó

jellemzést ad róluk. Csak az öregebb írókra nézve tudja kevésbé kivonni magát hőse szigorú ítéletének hatása alól. Bajza nemcsak abban tanítványa Kazinczynak, hogy első kritikai észrevételei a nyelvre és szavakra vonatkoznak, a külsőségekkel bíbelődnek; hanem abban is, hogy a kritika jogát sikerül kivívnia. Kazinczy szinte félszázadig folyvást hirdeti a kritika szükségét és jogosultságát s gyakorlatilag is eleget próbálkozik a magyar elmékben meghonosítani a kritikai gondolkodást…A Kölcsey kritikai tanulmányai és Bajza első csatározásai közt felismert különbség megállapításában igaza van írónknak, de csak annyiban, hogy a Kritikai Lapok igazi hatását valóban a kemény tollharcoknak köszönhette… oly sikere nem volt Kölcsey tanulmányainak az irodalmi ízlés fejlődésére nézve, mint Bajza tollharcainak; de hogy hatástalanul merültek volna el, bajos állítani…mikor a széphalmi mesternek legutoljára kellett fogsága tartásdíját a jogügyi igazgató felszólítására pótolnia, Döbrentei tanítványaival tette össze és küldte el neki az adakozók nevének elhallgatásával a kívánt összeget.

Nem védjük Döbrenteit. Jellemében a húszas évek közepétől fogva nem egy vonás alkalmasnak látszhatott a torzításra ; de Vörösmartyék Kazinczynak nem mindenben igazságos felfogása alól nem tudták magukat kivonni. Bajza kegyetlenül bánt vele, kegyetlenebbül, mint érdemelte. A kérdés lényegében igaza volt; de ily perdöntő párbajban talán nem lett volna szabad Bajzának Döbrentei minden való érdeméről megfeledkeznie. Benne is elsősorban a jogosulatlan tekintélyt üldözte Bajza. Ha csak az Erdélyi Múzeumra, gondolt, az ifjú íróknak akkor melegszívű barátját, nemzetiségünk s az irodalmi előhaladás nem méltatlan régi képviselőjét is meglátta volna benne: alkalmasint kevésbé találta volna alaptalannak tekintélyét…

Dessewffy József gr. megítélésében sem mondhatjuk igazságosnak. (96—108. 1.) Nem az ellen van kifogásunk, hogy irodalmi babérait kétes értékűeknek tartja; de a politikai és társadalmi téren szerzett érdemeit is nagyon szűk körre szorítja…Dessewffy József gr. európai nagy műveltségét, a régi klasszikus és újkori irodalmakban való széles körű olvasottságát, amelyhez erős nemzeti érzés, tiszta szabadelvű felfogás és az irodalmi élet mély szeretete s pártolása járult, szinte páratlannak mondjuk. S mind ennek jótékony hatása Kazinczy egész körén érezhető. Politikai szereplése nincs tisztázva. A múlt század elején tartott országgyűléseken az ellenzéki felfogásnak egyik képviselője s a válságos

politikai helyzet okos bírálója… A gróf régi barátságban élt Döbrenteivel s magánleveleiben s a Bártfai Levelekben, valamint egyéb nyilvános felszólalásaiban is sokszor tömjénezett neki. Akaratlanul is hozzájárult Döbrentei felfuvalkodottságának növekedéséhez… Hogy Bajzának már nálunk egyáltalán az írói köztársaságról lehet beszélnie, abban része van Dessewffynek is, aki alig húsz éves korában az írók közé állott, s ha mint író nem alkotott is semmi maradandót, az irodalom tekintélyének emelésén sikerrel munkált.

Magát a főalakot annál behatóbban, annál nagyobb megértéssel, s melegséggel rajzolja írónk. Az érintett eseteket kivéve, ritkán elfogult iránta, akár a költőt, akár a kritikust, színházigazgatót vagy lapszerkesztőt jellemzi. Igen nagy és gazdag anyagkészlettel dolgozik, s megvan az a nem közönséges tulajdonsága is, hogy e sok adatát szigorú rendbe sorakoztatja,  és soha sem engedi kezei közül kiduzzadni. Az Auróra, Kritikai Lapok, Athenaeum és a Kossuth Hírlapja szerkesztése közben vívott hosszas és makacs tollharcainak talán legcsekélyebb

része is kellő figyelemben részesül nála…Adatai bírálatában szerencsés ösztön vezeti. Jobbára akkor is eltalálja az igazságot, mikor adatai nem elég világosan beszélnek: például Bajzának a színházigazgatói állásáról való lemondása magyarázatában… írónk a kritikus, az irodalmi tisztesség főképviselője s a különféle nevezetes vállalatok szerkesztője pályájával részletesebben foglalkozik, mint a költőével. Megtartja a helyes arányt. Bajza ifjúkori költészetét jól eső biztossággal elemzi. Meglátja e költészet fény- és árnyoldalait, s ha az előbbieket talán inkább észreveszi is, a végső ítéletben a józan mérséklet határai közt marad. Csak azt az ítéletét nem mérnők aláírni, hogy Bajza »szebb verseiben a forma és tartalom oly összhangját érte el, a minőt Petőfiig egyetlen dalköltőnk sem». (180. 1.) Nem hivatkozunk Vörösmartyra, de Kisfaludy Károlynak, még inkább Czuczornak, Garaynak és Vachott Sándornak is vannak oly dalai, amelyek legalább is utolérik a Bajzáéit. A végső összefoglalásban (450.s k. lk.) helyesebben ítéli meg Bajza egész költészetének fontosságát. Tollharcainak az irodalmi, politikai és társadalmi életre tett igazi hatását mindég fontosságukhoz mérten tárgyalja és emeli ki. De nemcsak ezt. Mindazon vállalatoknak, a melyeket Bajza szerkesztett, egész belvilágába bevezet bennünket; igen ügyes kalauzunkká szegődik, minden nevezetest megmutat s minden lényegest megmagyaráz. Soha sem unjuk meg s ritkán találjuk magyarázatait sekélyeseknek (Athenaeum bevezetése). Nem egykönnyen tudnánk irodalmunkban más hasonló művet találni, amely egy-egy folyóirat, szépirodalmi vagy politikai lap egész pályájáról, valamennyi évfolyamáról oly teljes képet nyújtana, mint a milyet Szűcsi rajzol a Bajza vállalatairól, kivált az Athenaeumról… Hogy a klasszikus ódái alakokat igazában egyetlen magyar olvasó sem szerette volna (36. 1.), határozottan téves állítás, akkor Berzsenyinek nem lett volna olyan népszerűsége.

Nem Bajza foglalja össze először a magyar folyóiratok vázlatos történelmét (145. 1.), hanem Toldy már 1826-ban… amint Dayka műveit összeszerkeszti Kazinczy, folyvást neki adja az elsőséget. Hisz tudni való, hogy a költői tizedelés tanításában is őt tekinti a legnagyobb magyar lírikusnak… Az összefoglaló jellemzés a könyv legjobban megírt részei közé tartozik. De ennek az összehasonlításnak nem látjuk okát s igazságát: »Az agg Kazinczy összemérte kardját Bajzával, Bajza nem kelt harcra Petőfivel«. (381. 1.) Ez két különböző dolog, amelyet nem lehet egymásra vonatkoztatni. Bajzával Kazinczy az ítéletalkotás tárgyára és módjára tűzött össze; Bajzának Petőfi költői szellemével nehéz lett volna versenyre kelnie. A könyv szerkezetét illetőleg csak azon megjegyzésre szorítkozunk, hogy Bajza családi életének előadását jobb lett volna belevegyíteni nyilvános pályája rajzába, mint utoljára hagyni. A Bajzáról szóló irodalom ismertetése meg ily alakban mintha felesleges volna… Az oly régebbi kísérletek pedig, amelyeknek a monográfus sem adatok, sem felfogás tekintetében éppen semmi hasznát nem vehette, alig érdemlik meg a külön fölemlítést. A könyv előadása eléggé gondos. Nyelve egyenletesen szabatos,

egyszerűen világos, soha sem túlterhelt. Semmi sincs az íróban némely kortársa nagyzó hóbortjából sem ítéleteiben, sem stíljében. Ízlése megóvja a divatos, de helytelen kifejezések rikító színezésétől. Csak pár helyen akadtunk fenn olyan kifejezésén, amelyet nem vártunk volna művelt ízlésétől… pongyolaságokat nem szívesen olvasunk oly könyvben, amelynek komoly tartalma megfelelő

nyelven szól hozzánk…Az efféle apróbb hibák ugyan nem változtatják meg a könyv értékéről mondott véleményünket; de ha a szerző ezeket elkerülte volna,

zavartalanabb lenne az olvasó tudományos érdeklődése.

 

B. G. kiegészítése. Váczy alapos, bár kissé terjengős kritikája késztetett arra, hogy Szücsi könyvét levegyem a polcról. Jó volt olvasni. Váczy is szerepel a könyvben: 475. oldalon, …az 1904-iki Bajza-ünnepek közül a legnagyobb arányú…az Urániában rendezett estély volt, melynek főrendezője Váczy János, az ismert jeles irodalomtörténet-író…B.G. kiegészítése: Bajza kiadói munkájában kiemelkedik Kazinczy művei / 398. old/. Érdekesség, hogy világtörténelmet is írt, ami csonkán maradt /414. old./

 

Váczy János: Régi Magyar Költők Tára. Kiadja a M. Tud. Akadémia. XVII.

századbeli magyar költök művei. Gyöngyösi István összes költeményei,

Itk 1914. 3.

 

A M. Tud. Akad. megbízásából közzéteszi Badics Ferenc akadémiai rendes

tag. I. k. Budapest, 1914. N. 8r. XXVIII, 2, 528, 1 1. Ára 12 korona.

 

A még Toldytól tervezett s utóbb Szilády Árontól megindított kitűnő gyűjteménynek, a Régi Magyar Költök Tárának, amely eddig csak a XVI. századbeli költői műveket közölte, most megjelent kötete a XVII. század legnépszerűbb költőjének ismert és ismeretlen munkáit tartalmazza Badics Ferencz szerkesztésében, aki évek óta szerencsés kézzel kutatja Gyöngyösi műveit. Megállapította, melyek a kétségtelenül Gyöngyösiéi, s melyek a nagy valószínűséggel neki tulajdoníthatók. Bizonyos, hogy e munkát senki sem végezhette volna sem több alapossággal s elmélyedő szakértelemmel, sem több odaadó készséggel s írói szeretettel. Három kötetbe osztja Gyöngyösi munkáit,

amelyek közül az első (az Ovidius-féle fordításokat egynek számítva) hat művet foglal magába: Ovidius munkáiból való műfordítások…Mindegyikről elmondja

Badics : honnan közli; gondosan összeveti a kézirati és nyomtatásbeli szövegeket s megállapítja a változásokat…. Megengedjük, hogy minden eredményt nem ismételhet a tudós minden alkalommal és sokszor kénytelen olvasóiról föltenni, hogy ismerik működését. Jelen esetben mégis helyesebbnek találtuk volna, hogyha Badics éppen a művek közlésével kapcsolatban nem fukarkodik a már tisztázott eredményeinek akár szószerinti ismétlésével is. Mert hát hol keressük elsősorban a szerzőségre vonatkozó adatokat, ha nem a kiadás jegyzeteiben?...azt sem találtuk volna feltűnőnek, ha az Ovidius-féle fordítások jegyzeteiben legalább kivonatban adja az első közlő, Nagy Sándor bizonyítékait, megtoldva a magáéival. A tudós szerkesztő itt is megelégszik a hivatkozással, de aztán a maga bizonyítékainak legcsattanósabb végével toldja meg., összevetvén ugyanis Gyöngyösi fordításait eredetijével, Ovidius-szal (amit előtte még senki sem tett)…Nagy Sándor is a lelkiismeretes alaposságú kutatókhoz tartozott ; az ő közleményeinek megbízhatóságát soha nem vonták kétségbe. S íme, Badics hány helyen kijavítja az ő hibás közlését…Jól megkülönbözteti mindenütt a nyelvi sajátosságot és esetleges toll- vagy sajtóhibát, de a szövegben tett minden legcsekélyebb változtatásról is számot ad a jegyzetekben, amelyek mindenre kiterjednek, ami a kutatót érdekelheti. Tárgyi, költészeti, történelmi és nyelvi magyarázatokat nyújtanak. Többet-e vagy kevesebbet a kelleténél: ez mindig a kutató látkörétől függ. Mi úgy ítéljük, hogy itt Badics a középúton maradt s valamivel inkább többet adott, mint

amennyire valóban szükség volt. De — úgy véljük -— ez inkább dicséretére

válik. Azonban egy-két jegyzete mégis kerül, amelyik bízvást elmaradhatott

volna…A Szigeti veszedelemre tett mellékes jegyzetét meg pontosabbá igazíthatjuk. Nemcsak, hogy 1815-ben már készen volt a kiadásra Kazinczy szerkesztésében, hanem már 1803-ban megnyerte erre vonatkozólag a nagyváradi censor engedélyét, aki az eposzból csak három versszakot törült.

A bevezetésben Gyöngyösi nagy irodalomtörténeti fontosságát s a művei kiadását illető kísérleteket tárgyalja, rámutatván a nevezetesebb kiadásokra. Itt a bevezetés végén, amint a saját kiadásáról szól: helyén való lett volna közölni Gyöngyösi összes műveinek felsorolását s a most megindult 3 kötetes kiadás egyes köteteibe való beosztásának megállapított tervét. Mindamellett a kiadás

azok közé tartozik, amelyeket bizonyos lelki örömmel forgathatunk…

 

 

 

 

Magyar írók élete és munkái. A M. Tud. Akadémia megbízásából írta

Szinnyei József. Hornyánszky Viktor. I—XIV. kötet. Budapest, 1891 —1914. Váczy János könyvismertetője. Itk. 1914. 4.

 

Idősb Szinnyei József félszázadnál tovább terjedő hasznos munkásságának

leghasznosabb eredménye a Magyar írók Névtára, amely pár hónappal ezelőtt nyert befejezést. Az általános irodalomtörténet tudománya rendkívüli haladást tett a múlt század második felétől kezdve, de egyetlen ágában sem múlja fölül azt a fokot, amelyet Szinnyei József nagy műve mutat előzményeihez képest. Ha a búvár kutató türelme s fáradhatatlan hangyaszorgalma sokszor méltatlanokra is pazarolt szokás-mondás nem volna, ezzel jellemezhetnők legtalálóbban azt a

szinte példátlanul kitartó, szünetet nem ismerő tevékenységet, amely újabb irodalmunk művelői között alig néhány enciklopédikus irányú tudósunkban látható oly mértékben, mint nála, de egynél sem hívebb kifejezője az egész élet tartalmának. Mások Önmaguk akarják kutatásaik minden eredményét gyümölcsöztetni, ő meg mások működésének törekszik alapot nyújtani, mások búvárlatait akarja megkönnyíteni s útba igazítani.

…a szükség kielégítésére egymaga vállalkozik oly időben, midőn tervének megtestesítését ő maga is alig remélhette… ami nálunk e téren előzménynek vehető, igen-igen messze van az ő tervétől. Czvíttínger Dávid, Bod Péter, Wallaszky Pál, Weszprémi István, Horányí Elek és Sándor István, később meg Ferenczy Jakab és Danielik József, mindenekfelett pedig Horvát István és Toldy Ferencz kutatásai a maguk korában nem csekély eredményeket mutathattak…

Szinnyei minden régibb és ritkább folyóirat- és hírlappéldányt, amely munkájában támogathatja, gondosan összeszed és felhasznál. Gyűjti a gyászjelentéseket, amelyeknek a történelmi kutatást illető fontosságát ő ismeri fel s értékesíti először. Mikor aztán a budapesti egyetemi könyvtárban talál alkalmazást, hozzáfoghat tervének végleges kidolgozásához. Azonban még tizennyolc évi szakadatlan munkára van szüksége a tetemes anyagi áldozatot kívánó nagy mű megindítására, hogy harminc esztendei fáradságos gyűjtés után a vállalat első füzete megjelenhessék…Munkáját fia, Szinnyei Ferencz fejezi be,

s így a gyűjteményes nagy munka tizennégy kötete teljes egész. Értékéről annál könnyebb ítéletet mondani, minél többször forgatjuk. S mivel az első kötet megjelenésétől fogva tudományos irodalmunk minden művelője gyakran használta, összhangzó ítélet alakult ki róla. Rendkívüli becse s használhatósága elvitathatatlan. Szinnyei József nagy művével oly segédeszközt adott kutatóink kezébe, amelyet rajta kívül senki sem tudott volna oly teljességben összeállítani. Mert nemcsak az írott és nyomtatott források roppant készletét bányássza ki, hanem ami egyik ritka nagy érdeme, az élő írók önéletrajzát, a csak saját gyűjteményében található gyászjelentések adatait is ezer és ezer számra értékesíti. Ha pedig az illető írótól bármi okon nem sikerűi önéletrajzi adatokat szereznie: testvérét vagy távolabbi rokonát, jó barátját vagy ismerősét nyeri meg céljaira…A rendkívül dús forrásgyűjteménynek, adatkészletnek, amellyel Szinnyei József rendelkezik, nemcsak abban van fontossága, hogy az illető íróra világot vet, hanem abban is, hogy sokszor egészen új mezőt nyit előttünk, oly forráshoz vezetve bennünket, amelyről eddig majd semmit sem tudtunk, vagy ebbeli értékét nem ismertük…

Harmincezer életrajzot összeállítani olyan előzmények után, amelyekből a legterjedelmesebb sem ismer többet másfélezernél, csak kivételes emberi szorgalom, példátlanul szívós türelem lehetett képes…Szinnyei József műve nem szorul arra, hogy az igazságos bírálattól is óvjuk, hogy helytálló kifogásainkat egyáltalán elhallgassuk. Annyi és oly nagy érdeme van, hogy hibái azt nem kisebbíthetik. Hogy ily huzamos ideig tartó műben aránytalanságok vannak… természetesnek mondható. Kezdetben csak nyolc kötetet tervezett s később győződött meg, hogy két, sőt hat kötettel is bővülni fog. Némely író belső, lelki életének fejlődését is vázolja…másoknál meg csak a száraz életrajzi, mondhatnók, külső adatokat közli… Ha a kiváló embereknek a tanárait is

megnevezi, ezt mindenki rendén valónak tartja, de például Hartmann Antaléira már alig van szükség… a gyűjtemény nagyobb részében az írók minden kisebb dolgozatát felsorolja a megfelelő források kíséretében, de a vége felé, hihetőleg hogy a munka még nagyobb terjedelmű ne legyen, számos életrajzban csak azt olvassuk, hogy cikkeit vagy kisebb dolgozatait lásd itt és itt… A szülőhelyek közelebbi meghatározása nagyon szükséges. Azonban itt sem találunk következetességet… a minden közepes műveltségű ember előtt ismeretes városok, számtalanszor vármegyéjükkel együtt vannak megnevezve. Az idegen városokat néha latinos vagy megmagyarosodott nevén, máskor az eredetin nevezi…/Több hiba részletes leírása. G./

A viszonylagos teljesség is a használhatóságot gyarapítja. E tekintetben majd semmi kifogás sem tehető a munka ellen. Vajmi kevés az oly kimaradt író, akit a megállapított keretben a gyűjteménybe akart sorozni. Nagyon csekély a valamire való kimaradt művek száma is, kivált a II. kötettől fogva. Sajnos, az I. kötetből számos írót tudatosan kihagyott, mivel a tervezett keretbe nem sorozhatta, de a

régieket lehető teljességgel fölvette. Csak ha a kutató különösebb szempontból

maga is mélyebben ereszkedik könyvészeti búvárlatokba, akad elvétve néminemű hiányokra. P. o. Papp József (X. k. 314—5 h.) művei közt nincs megemlítve a Tengeri utazás kis töredéke és Livorno című, a mely a Hebe I. köt. 137—166. lapjain jelent meg. Szuhányi Ferencznek a szabadkőművesekről írt műve, a melyről Kazinczy után Fraknói részletesen szól, szintén kimaradt, valamint Vitéz János hasonló tárgyú fordítása is…

Hogy a legmegbízhatóbb és leghitelesebb források után dolgozott, maga az író vallja. A források kifejezéseit, sőt igen sokszor szavait is változatlanul átveszi,

ami egyszer-másszor feltűnő, ha kivált idegen szót használ… A több nevű írókra való hivatkozásban is szemünkbe ötlött némi hiány. Például Dalnoki Incze Józsefnél Incze Józsefre hivatkozik. Ilyen kettő van, de nincs megmondva: melyiknek a neve a Dalnoki. Damó Lajosnál Wohl Lajosra utal; csakhogy ilyen író egyáltalán nincs a névtárban. Löcherer Andorra vonatkozólag Löhererre hivatkozik; de ilyen ismét nincs, hanem (bizonyára sajtóhibából) megint csak Löcherer András van, igaz hogy a Löffler név után, stb. Mind e megjegyzésnek közel sem az a célja, hogy e nagy munka becsértékét kisebbítse. Sőt azt is nyugodt lélekkel ki merjük mondani, hogy nemcsak az efféle aprólékos, részben tollhiba, de sőt az érintett adatbeli tévedések sem vonnak le érdeméből semmit is: egyrészt mivel a roppant számhoz képest elenyészőleg kevés a föltűnően hibás adat; másrészt oly természetű, amelyet a különös szempontból kutató könnyű szerrel megigazíthat. Amily nagy érdemet szerzett Szinnyey József egész munkásságának e mindég méltánylandó koronájával, még több kifogás sem kisebbíthetné azt. Meg vagyunk győződve, hogy e műnek valóban kiváló

fontossága az érintett szempontokból folyton-folyvást növekszik, s íróját

a tudomány jövendő művelője még nagyobb hálával fogja emlegetni.

VÁCZY JÁNOS.

 

 

Vasárnapi Újság, 1902. 28.sz. Váczy Szinnyeiről

                   

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I-XIV. Magyar Könyvkiadók Egyesülete, 1981

 

 

 

 

Váczy a műfordító és heraldikus

 

 

A könyv címe: A vízi malom I-II.

Elliot György  (Szerző) Gyulai Pál  (Szerkesztő)

Váczy János  (Fordító)

Kiadó: Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda A kiadás helye: Budapest A kiadás éve: 1897 Sorozatcím: Olcsó könyvtár Kötéstípus: Fűzött papírkötés Oldalszám: 932

 

A George Eliot álnév valójában egy írónőt takar: Mary Ann Evanst / 1819. nov. 22 – 1880. dec. 22/, aki a viktoriánus korabeli Angliában élt és alkotott. Legfőbb írói erényei: intellektualizmusa, filozofikus hajlama és kiváló jellemábrázoló képessége megmutatkoznak. A vízimalom címen megjelent szép és megindító írása…

 

 

 

 

Ism. Váczy János Csoma J.: Magyar nemzetségi címerek, Századok, 1904. 1.

 

Csoma könyve ma is hozzáférhető:

Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a 14. század közepéig.  
Reprint sorozat

 

ISBN 963 9402 53 2 B/5 bőrbe kötött, arannyal fóliázott. 1424 oldal, 8 színes címertáblával
Előző kiadás: Budapest, 1900
Nap első kiadás: 1995   Második kiadás: 2004

A kötetben: Csoma József: Magyar nemzetségi címerek. Összevont név- és tárgymutatót, konkordancia-jegyzéket tartalmaz, az Utószó Kubinyi András munkája.

 

Ára: 9800 Ft

 

 

 

 

 

Könyvismertetések a sajtóban, folyóiratokban /Összesítő/

 

A korábbi Váczy-fejezetekben több ismertetőt, hivatkozást helyeztem el kisebb írásairól. A Google segítségével szándékom volt összesítést készíteni, de egy ponton feladtam. 1800-tól haláláig olyan nagyszámú kisebb-nagyobb írást helyezett el, szinte minden sajtótermékben, hogy a munka reménytelennek tűnt. Írásai jelentek meg az Irodalomtörténeti Közleményekben, ugyanakkor ennek az orgánumnak a Repertóriumában gondosan számon tartják másutt közölt írásait is. Az 1894. 4. egyetlen lapszámban hét Váczy-címközlés olvasható. A teljes Váczy-bibliográfiát maga Váczy lenne képes elkészíteni, esetleg Busa Margit, de ő is meghalt.

Az Itk-n kívül Váczy kritikái a következő lapokban jelentek meg: Abafi Figyelője, Századok, Egyetemes Philológiai Közlöny, Vasárnapi Újság, Budapesti szemle, Magyar Nyelv, Magyar Könyvszemle, Turul. Témakörök: mindenek előtt és minden mennyiségben Kazinczy, továbbá: Mikes Kelemen, Csokonai, Wesselényi, Dayka Gábor, Ráday Gedeon, Gyöngyösi István, Arany János,  Vachott Sándor, Katona József, Széchenyi István, Deák Ferenc, Toldy Ferenc, Riedl Frigyes, Thaly Kálmán, Szatmáry József, Erdélyi János, Csiki Gergely. Témakörök: nyelvújítás, műfordítás, heraldika, Keszthelyi Helikon, Kisfaludy Társaság. Maga Váczy lefordított egy angol lektűrt.

 

A Budapesti Szemle 1897. májusi számában… Váczy János – mint már említettük -  folytatva közli Elliot »A vízi malom« c. regényének fordítását.

 

/Erd. Múz. 1897.5. /. Közben Váczy János felolvas, Kazinczy Ferencz leveleiről az Akadémián.

 

 

 

 

Váczyról

 

 

 

Képek és arcképek a magyarországi történelemtanítás múltjából III.

tortenelemtanitas.hu/wp-content/uploads/

Angyal Dávid A magyarok története a középiskolák IV. osztálya számára. (A földrajzi függeléket írta: Váczy János) Lampel, Bp. 1902. 80. l.

 

 

 

Kazinczy Ferenc levelezése. XXII. kötet. Közzéteszi Harsányt István.

Budapest, M. T. Akadémia, 1927. N. 8-r. 555 1. Itk- 1928. 3.

 

Kazinczy levelezésének huszonegy kötetét elhunyt érdemes irodalomtörténet-írónk, Váczy János tette közzé. Minden kötetet ellátott bevezetéssel, jegyzetekkel, név- és tárgymutatóval. Hogy ez a levél-kiadás milyen páratlanul értékes adatgyűjtemény, azt folyóiratunk olvasói előtt fölösleges hangsúlyoznom. A vállalat megindulása és befejezése óta számos új Kazinczy-levél került kiadásra, soknak létezéséről tudtunk és az is kétségtelen volt, hogy sok még lappang. Az Akadémia a pótkötet szerkesztését Harsányi István sárospataki ref. teológiai tanárra bízta…hála neki és az Akadémia áldozatkészségének — kezünkben van a hatalmas XXII. kötet, mely 255 levelet tartalmaz a Kazinczy öt éves korától (1764) haláláig (1831) terjedő időszakból. A kiadó buzgalmának jellemzéséül ki kell emelnünk, hogy a 255 levél közül csak 89 volt kiadva, 166-ot pedig maga kutatott fel. Bevezetésében úgy, mint Váczy János tette, ö is röviden áttekinti és méltatja a kötetbeli leveleket…

Sajnos, ez a pótlék-kötet sem teljes, mert még sok Kazinczy-levél van, mely ebbe különböző okoknál fogva nem kerülhetett bele. Szükség lesz tehát még egy második kötetre is. Rendkívül fontos volna továbbá, hogy a levelezés generális indexének munkálatai már most megindulnának. Ez nem az egyes kötetek indexének összesítése volna, hanem a szöveg alapján készült s az eddigieknél részletesebb, főként tárgymutató…

SZINNYEI FERENC.

 

 

 

Nyugat  1930. 23. szám · Czeizel János: Kazinczy Ferenc élete és működése. I. - Egyetemi Nyomda, Budapest

A Kazinczy-irodalom legnagyobb teljesítménye mind a mai napig az Összegyűjtött levelek huszonkét kötete. Váczy János Kazinczy-monográfiája megbízható, józan kor-  és életrajz, de azonkívül, hogy töredék, csak nagyritkán lépi át azokat a határokat, amelyeket a pozitivista történeti értelmezés nyugalmas, szenvedélytelen módszere szab a kutatónak. Czeizel János megbízhatóságában, ellenőrizhető módszerében, Kazinczy-szeretetében rokona Váczynak. De úgy tetszik, rugalmasabb intuitívabb. Megközelíti Kazinczy életét, amennyire csak lehet…

 

Pintér J.: Magyar irodalomtörténet. I., II. Bibliotheca, 1942. / 454. old./ Az írói életrajok és magyarázatos szövegkiadások terén aratta legszebb sikereit V. J. Életírásai közül Berzsenyi Dániel és Tompa Mihály keltett méltó feltűnést. Adatgyűjtése úgyszólván teljesnek mondható, anyagkiválasztása a gyakorlott6 irodalomtörténet-író munkája. Mindenütt az első forrásból merített…Kazinczyval évtizedekig foglalkozott, jobban ismerte Toldynál is…KazLev…megállás nélkül kerültek a kötetek a szakközönség elé…monumentális kiadás…

 

Kedves Növendékek! Elhangzottak a Te Deum laudamus fenséges akkordjai

…Berzsenyi leghűbb arcképét Barabás rajzolta, legterjedelmesebb és legjobb életrajzát pedig Váczy János írta meg 1895-ben…

Véghez vittem immár szerény kis munkámat. Elmondtam, elmeséltem, amit vármegyénkről /Vas/ a magyar irodalommal kapcsolatban tudtam s elmondani szükségesnek tartottam… /A szövegből nem tudtam kideríteni a dátumot. Tán háború előtti. G./

 

193.225.149.5/vdkweb/vm.../magyarirodalom.html

Kazinczy: Pályám emlékezete, Magvető, 1956. Ism: Busa, Itk. 1956. 4.

…Alapul vett szöveg Váczy 1903-ban megjelent kiadásának pontos szövege…Váczy egyedül használt autográf kéziratot.

 

 

B. G. : KazLev 23. kötet, pótlás, 1960…az előszóban, a jegyzetekben több hivatkozás, átvett Váczy-szöveg található. Lásd az 585. oldalon Váczy Jánost a névmutatóban. Váczynak egy levél-besorolását tévesnek tartják.

 

Irodalomtörténeti Közlemények 1961. 65. évf. 2. füzet

 

KAZINCZY FERENC LEVELEZÉSE 23. köt. (Második pótkötet. 1927 óta előkerült, és kötetbe nem foglalt levelek gyűjteménye).

Közzéteszi: Berlász Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára, Fülöp Géza. Bp. 1960. Akadémiai K. 594 1.                                                                                              Tamás Anna

…285 levél — s közte 218 a Kazinczyé — tesz új vallomásokat a korról, szerzőkről, elsősorban azonban irodalmunknak arról a nagyjáról, aki — Petőfi szavaival — „fél századig Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét." A Váczy János által összegyűjtött és sajtó alá rendezett 21 hatalmas kötet (1890—1911) s Harsányi István 22., első pótkötete (1927) után ez a könyv az olvasó számára nem annyira nagy meglepetéseket tartogat, mint inkább ismeretei kiegészítését, elmélyítését, helyenként kisebb korrekcióját nyújtja. Ha egészében többé-kevésbé világosan állt is már előttünk a Kazinczy-életmű, számos részletkérdés akad, amelynek újszerű megvilágításához éppen ezeknek az eredeti szövegeknek a segítségével juthatunk el. A könyv az 5649. levél közlésével indul (már maga a szám is megrendítő), az utolsó az 5933…Csak utalni tudtunk itt néhány fontosabb levélre, de maga a kötet sokkal többet mond. Érdemes végigböngészni és új adatait az ismertek közé iktatni-illeszteni…. Rendkívüli gondossággal, a filológiai pontosság-hitelesség magas igényével rendezték sajtó alá e kötetet…Az egyes levelekhez fűzött jegyzetek között sok igen érdekes adatra lelünk. A feltétlenül magyarázatra szoruló fogalmak vagy körülmények ismertetésén túl is törekedtek arra, hogy a kutatók munkáját megkönnyítsék, s mindazt, ami az adott tárggyal kapcsolatban fontos lehet, közöljék…kutatómunkát végeztek a szerkesztők a levelekben előforduló, ma már teljesen elfelejtett személyek kilétének felderítésére- is. Állandó figyelemmel kísérték a már megjelent 22 kötet adatait, és ahol szükségesnek mutatkozott, kisebb korrekciókat is végrehajtottak; ha valami tévesnek bizonyult, helyreigazították…

 

 

 

 

 

 

Zimándi P. István: Péterfy Jenő, MTA, 1972.

187. old. Még Váczy János is, aki pedig Péterfyről mindig szinte hódolattal beszél és megállapításait általában elfogadja, megjegyzi, hogy Csengerit „talán kelleténél is szigorúbban ítéli meg.” /Századok, 1902./

 

501. old. Az összegyűjtött munkák fogadtatásáról a kortárs Váczy János fölpanaszolja, hogy „hírül sem keltett oly figyelmet, amelyet méltán megérdemelne. Néhány semmitmondó szóval emlékeztek meg róla lapjaink.” / Századok, 1902./

 

 

Szilágyi M.: Kármán Urániája, Itk. 2001. 1.- 2. B.G.: Hosszú idézet Váczy: Kazinczy és kora c. könyvéből

 

 

A Pesti Hírlap népszerű kiadványainak szerepe…. felhasználtuk e némű tankönyveink legjelesebbjeit, nevezetesen Beöthy Zsolt, Novák S. - Bognár D. dr., továbbá Szántó Kálmán, Vajda Gyula dr. és Váczy János dr. költészettanaikat illetve irodalomtörténeteiket anélkül, hogy teljes mértékben ne éreznők a jól teljesített önálló munka elégedettségét

archivum.iti.mta.hu/kutatasieredmenyek/Pestihírlap-2004.htm

 

 

        

 

 

Széphalom évkönyv, 2001.

Váczy: Kazinczy és kora /kéziratban maradt II. rész/

Kazinczy bibliográfia 1997 - 2000

 

 

 

 

Dávidházi P.:…Toldy Ferenc /2004/. A 11 Váczy-hivatkozás közül az egyik / 304. old/: Váczy János félbe maradt, Toldyéval azonos című /K. F. és kora/ munkájának akadémiai díjjal jutalmazott első kötetében / 1915/ előbb Bessenyei levelének tulajdonít avató szerepet /”imhol a nagytekintélyű író…”/, majd saját kutatásaival megerősítve részletezi a Toldynál olvasott elbeszélést arról, hogyan kapott Kazinczy személyesen és levélben ihlető buzdítást Barótitól…” Váczy 1915, 75 – 78, 80 – 82, 85.

 

 

 

Wikipedia

 

Az akadémikusok névsorában szerepel. A linkre klikkelve ez olvasható:

 

Még nincs ilyen szócikk. Ha létre akarod hozni a „Váczy János” lapot, csak gépeld be a szövegét a lenti szövegdobozba

            Angyal Dávid, Riedl Frigyes van, műveikkel együtt.

 

 

 

A Wikipedia-nak írt első szövegem

Váczy János nemcsak irodalomtörténész, hanem rendkívüli személy. Ez a szöveg sem szokványos. Fő műve Kazinczy levelezésének 21 kötete. A 600 oldal terjedelmű, jegyzetekkel, mutatókkal ellátott kötetek évente jelentek meg. A 21. kötet 1911-ben. 100 év alatt két pótkötetet volt képes létrehozni az irodalomtudomány. Monográfiát írt Kazinczyról, Berzsenyiről, Tompáról. Írt a Beöthy-féle Képes irodalomtörténetbe, az Osztrák Magyar Monarchia Írásban és Képben c. sorozatba. A korabeli folyóiratokba, lapokba írt tanulmányai, könyvismertetői megszámlálhatatlanok. Közben gimnáziumban tanított és tárgya tankönyvét - Magyar irodalomtörténet - is megírta. Róla még egy monográfiát sem írtak, jóllehet KazLev néven emlegetett 21 kötetet sok százan forgatják, sok százan hivatkoznak rá. Írásainak jelentős része - néhány digitalizált levelezés-kötet is - olvasható a hálón. "Csak" a megfelelő hívó-szöveget kell a Google-ba beírni.

 

Törölték, írtam helyette másikat:

 Vita:Váczy János [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Irodalomtörténeti író, szül. Kecskeméten, 1859 december 3. A középiskolát u. o., az egyetemet Budapesten végezte, s 1883. tanári és doktori oklevelet nyert. Ez évben könyvtári gyakornok lett az egyetemi könyvtárban, honnan egy év múlva a múzeumi könyvtárhoz helyezték át, 1890. nevezték ki segédőrnek. Közben tanított is, a László-féle intézetben a magyart, 1891-ig, amikor a budapesti VII. kerületi gimnáziumba helyezték át s ugyanoda 1893. rendes tanárnak nevezték ki; ekkor végkép elhagyta a könyvtári szolgálatot. Alapos irodalomtörténeti dolgozatai révén az akadémia 1886. megbízta Kazinczy levelezésének szerkesztésével és kiadásával, a Kazinczy-bizottságnak jegyzője, az irodalomtörténeti bizottságnak is tagja, egyszersmind választmányi tagja a filológiai társaságnak, a történelmi társulatnak és tagja az Osztrák-magyar monarchia szerkesztőségének. Munkái: Berzsenyi Dániel életrajza (akadémiai jutalmat nyert munka, Budapest 1895); Ráday Gedeon gróf művei (életrajzzal, Olcsó könyvtár); Kazinczy Ferenc levelezése (bevezetéssel minden egyes kötet és jegyzetekkel. Tőle való az Osztrák-magyar monarchia III. kötetében a Magyar irodalom c. cikk. Megírta tárgya tankönyvét, a magyar irodalom történetét. A tankönyvből Babits is tanított Fogarason /Babits-levelezés, 2003/. Nagyobb tanulmányokat irt a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiba (1886), az erdélyi múzeum-egylet kiadványaiba, a Vasárnapi Újságba, Fővárosi Lapokba, Philol. Közlönybe, Századokba, Irodalomtört. Közleményekbe. Tanulmányai szólnak Kazinczyról, Wesselényiről, Ráday Gedeonról, Aranyról, Tompáról./ Pallas javított szócikke/ Szinnyei több tucat cikkét és 12 nagyobb művét sorolja fel. Magánéletéről keveset tudunk meg. A Magyar Könyvszemle Új folyam XXVII. kötet, 1-4. füzet 1919. januári számában olvashatjuk: „A súlyos kór, melynek végül is áldozatul esett, erősen aláásta szervezetét, törhetetlen munkakedvvel fogott egy újabb nagyszabású irodalmi vállalkozás, a múzeum irodalmi leveles-tárának feldolgozásához.” A Madách Imre Gimnázium, a Barcsay Baráti Körének portálján olvashatjuk: „1891-től haláláig főgimnáziumunkban tanár.” Itt a portréját is közlik.

Művei: Monográfiák, melyeket Váczy egyedül írt: Haller János és Hármas Istória, Bp., 1883; Berzsenyi Dániel életrajza, Bp., 1886; A magyar nemzeti irodalom története Bp., 1902; Kazinczy Ferenc életrajza, Bp., 1909; Tompa Mihály életrajza, Bp., 1913; Kazinczy Ferenc és kora, Bp., 1915 (Csak az első kötete készült el. A folyatás egy része kéziratban maradt, ezt a Széphalom évkönyv közölte) Kazinczy Ferenc levelezése, 1.- 23. MTA, 1890- 1911 Kazinczy Ferenc levelei, 1782 - 1831 Budapest Szt. István Társulat, 1907

Irodalom: Kuncz Aladár: Váczy János (Nyugat, 1909); Pintér Jenő: Váczy János (MTA Emlékbeszédek, XX); Váczy János (Századok, 1918). Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete, 1959. Kiss István: Váczy János Kiskunság 1969. 1. sz. Busa Margit: Váczy János Kazinczy szolgálatában Honismeret 12. évf. 4. sz. 1984 Szabó Tamás: Ki volt Váczy János? PN 1986. dec. 3. Szabó Tamás: Váczy János, a kiváló akadémikus, KL 1991. aug. 16. e-dokumentum: Váczy János, a Kazinczy-levelek tudósa, berszangabor.hu 2009. Ki volt Váczy János? 2010 u.o Váczy János munkáiból 2010 u.o

 

 

 

 

KazLev Váczy nélkül

 

Brisits Frigyes: A XIX. sz. magyar irodalomtörténete, 1939. 115 /száztizenöt/ KazLev-et idéz. Sehol – sem a bevezetőben, sem a jegyzetekben – nem közli, honnan vette a leveleket. G.

Brisits Frigyes (Máza, 1890. márc. 4. Vác, 1969. dec. 7.): irodalomtörténész, cisztercita szerzetes, tanár, az MTA tagja, az irodalomtudományok doktora (1957).

 

 

A nagy titok /1986/ Válogatás Kazinczy műveiből. 20 /húsz/ levelet /részletet/ közöl a szerkesztő. Írja, hogy „a levelezés önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy Kazinczyban a nagy prózaírót tiszteljük.” –Azt, hogy a leveleket honnan vette, nem árulja el. Az irodalomtudomány doktora – a könyv szerkesztője -  nemcsak könyve 67 oldalának a forrását tartja titokban, hanem azt sem írja le, hogy a leveleket milyen mértékben csonkítja. A KazLev 1647, 1957, 3399. tételeit egybe vetettem a könyv megfelelő leveleivel. Oldalas, több soros kihagyásokat észleltem, jelzés nélkül. G.