Beköszöntő

Kassán /Košice/ születtem 1935-ben. Anyám kassai, apám kárpátaljai. Az elemi iskolát Aknaszlatinán /Solotvino/ kezdtem. A II. világháború, annak is a vége csaknem egy éves kényszerszünetet iktatott közbe. A maradék-ország másik végén, a Győr-megyei Halásziban folytattam az elemit. Apám szülőfaluja időközben a nagy szovjet birodalom része lett. Ma Ukrajna.

1946/47-ben a mosonmagyaróvári piaristáknál szívtam magamba a latin nyelvet és irodalmat. Az atyákat nem a világháború, csak Rákosi diktatúrája söpörte el. Az iskola tanári kart és nevet váltott: Kossuth Lajos Állami Gimnázium lett. Ott kaptam érettségi bizonyítványt.

1959-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szereztem. Ahogy az elemi-, a középiskolai, úgy az egyetemi tanulás is megszakadt. Ez utóbbi 1956 októbere és 1957 februárja között. Az ok közismert.

Mérnökként dolgoztam élelmiszer-üzemben; Budapesti Szalámigyár, Élelmezésügyi Minisztériumban, Húsipari Trösztben, és az Országos Húsipari Kutatóintézetben. Munkahelyeimen, a szakirodalomban és külföldi útjaim során szerzett tapasztalataimat húszadik éve a Corvinus egyetemen adom tovább. Voltam beosztott, osztály-és főosztály-vezető, hosszabb ideig főmérnök és kétszer fél évig megbízott igazgató is.

Az első napló-feljegyzéseket 10 éves koromban írtam. Azóta mindig írok valamit. Publikációs jegyzékem tanúskodik komolyabb dolgaimról. Szakmán kívüli munkám – egy-két olvasói levél kivételével – nyomtatásban nem jelent meg. Szerencsémre időben megtudtam, mi a különbség az írás és az írásmű között.

Szakmai munkám és irodalmi hobbim jól megférnek egymással. Első bálványom Babits volt. Róla újság-, és folyóirat-kivágásokat – és a könyveit – gyűjtöttem. A kivágások pólyás dossziéban, a könyvek polcon és excel-katalógusban találhatók. Márai tiltott könyveit anyósom bécsi rokonságának és a diktatúra-kori antikváriumok lelkes munkatársainak hála, egytől-egyig megismerhettem. Amikor számítógéphez ültem - 2004 -, az ő naplóiból állítottam össze első „irodalmi munkámat”. Kazinczy már az internetes korszakban következett. 25 évig mechanikus írógépen dolgoztam, mennyivel egyszerűbb ma „egérrel szerkeszteni”, és lábjegyzetet a Google-ból venni!

Életemet a család, az egyetem, a Lukács-uszoda, a számítógép és Kisoroszi fogja át. Munkámat mindig segítő feleségem, két fiam, három lány- és egy fiú unokám van. „Kegyes istenimtől kérjek-e többet?” /Berzsenyit is nagyon kedvelem./

A többi a mellékletekben. Jó szórakozást!

2009. november 22.